Egy afféle "én megmondtam" arckifejezéssel dőlök hátra amikor Baba Radenka adományokról kezd beszélni, mint aki úgy van vele, hogy előre tudta, hogy az lesz a vége, hogy feleslegesen fogunk egy csomó trónt kidobni az ablakon, hiszen a nő biztos úgy van vele, hogy most jól megkopasztja a gazdag Birodalmi ügynököket. Persze, ehhez egyáltalán nem kellett jósnak lenni, hiszen a bolyban semmi sincs ingyen, de akkor is. Kissé elégedetten nézek magam elé, majd elkapom az Adeptus tekintetét amikor az felém pillant, s szépen lassan megint a nő felé fordulok, majd néhány szívdobbanásnyi idővel később ingerülten kapom vissza a tekintetemet Vest irányába ahogy leesik, hogy azt akarja, én rendezzem az adomány dolgot. Dühösen meredek rá néhány pillanatig, mint aki azon gondolkodik, hogy a férfi eszénél van-e, majd visszafordulok a jósnő felé. Nagyon sajnálok ennyi pénzt elherdálni ilyen dolgokra, de azért megerőltetem magamat: -Tizenöt trón. - túrom elő a pénzemet az erszényemből, majd jelentőségteljes mozdulatokkal az asztalra teszem az érméket, holott tudom, hogy valószínűleg többet akar majd a nő - ha valamit minden bizonnyal jobban tud mint bárki a környéken akkor az az, hogy kinek mennyire mélyen turkálhat a pénztárcájában, márpedig mi pénzes kuncsaftok lehetünk a szemében. De egyenlőre érje be ennyivel, ha Vestnek ennél többet ér az információ amit itt kaphatunk, akkor majd még tesz hozzá; annyi viszont biztos, hogy be fogom hajtani a férfin a pénzemet!
This message was last edited by the player at 14:24, Tue 16 Feb 2021.

Baba Radenka virsliszerű ujjai előre nyúlnak az asztal alól és elveszik a trónokat. Ezek hamarosan csilingelve egy fiókba kerülnek. Az idős nő elégedetten mosolyog.

-Tökéletes, tökéletes. Kiváló adomány, lányom. Akkor most mondjátok el pontosan mi is a kérdésetek.
This message was last edited by the GM at 21:27, Fri 19 Feb 2021.

Scythiara nezek amikor a tizenot tront mondja. Magamban atgondolva biztosan nem ennyit modntam volna, de hat nem en vagyok a helyi. Minthogy ugy tunik a penzugyeket lerendeztuk igyekszem rogton az uzletre terni - Eloszor is mint kerdeztem. Mit jelent a Napfogyatkozas lap? - majd mintegy magyarazatkent hozzateszem - Tekintve hogy a lap kombinacio ami erdekel szorosan ehhez a laphoz kapcsolodik talan ertheto a kivancsisagom - teszek egy kicsit szinpadias mozdulatot a kezemmel mikozben a ket lapsoron gondolkozok vajon melyikkel kezdjem. Mindketto gyanusan rossz omennek tunt nekem, de en nem ertek hozza, megis ki tudja mit jelenthetnek es mit gondol ha azt hiszi tovabbra is ez rolam szolt. Vagyis nagyon remelem hogy nem rolam, elvegre az arbitrator is ott volt. Meg Hades. En eppen csak arra vetodtem.

Baba Radenka elgondolkodik pár pillanatig, mielőtt válaszolna. Ezúttal nem kárörvendő a hangja, sőt nincs is benne különösebb érzelem; inkább mintha egy oktatás lenne vagy ügyvédi konzultáció.
-A standard birodalmi tarotban nincs Napfogyatkozás kártya. A barátod valólszínűleg ugyanannyira nem értett a birodalmmi tarot kártyákhoz, mint te. Ez vagy egy nem standard pakli lehetett, vagy pedig valaki, esetleg a barátod trükköket játszott veled.- felemeli egyik kezét - Mielőtt kérdeznéd, léteznek nem standard paklik, ezeket speciális célra alkalmaznak speciális emberek. Nagyon sokszor- itt lehallkítja a hangját - pszík.

Pszik. Nem kellemes lehetoseg, olyan szit talalni akiben megbizhat az ember... De ezen gondolkodjunk kesobb. Probaljunk meg kideriteni annyit amennyit csak lehet elobb. - Elkepzelheto hogy valahol latta csak, de hatha legalabb a tobbi lap mond valamit vagy igy egyben ertelmezhetove valnak megiscsak - mosolyodok el, elkepzelheto hogy csak a fontossagat akarta mutatni, de akar igy akar ugy most mar keso visszakozni, nem azert jottem hogy meg se probaljam.
- Ha azt mondanam, hogy a sorrend amit hallottam egy csuhas alak, egy bohocszeru figura, a napfogyatkozas es egy bolygo amelyik darabokban van? - teszem fel evgul a kerdest majd folytatom hatha a masodik tobb lehetoseget rejt - Esetleg az a sorozat ami egy torott torony, a napfogyatkozas, egy akasztott ember es az arany tronuson ulo Csaszar? - Probalom figyelni a kartyak kimondasanal a reakcoit hatha valamit elarul akaratlanul is meg ha nem is mond el mindent amit tud
This message was lightly edited by the player at 23:45, Tue 16 Mar 2021.

-A legjobban akkor tudnék segíteni, ha megfoghatnám azokat a kártyákat amiket a barátod említett.
Baba elgondolkodik.
-Azonban az elmondásod alapján ez a napfogyatkozás kártya központi témája mindkét jóslatnak. A csuhás figura sok minden lehet, Varázsló, az Igazság, a Remete, talán főpap. A bohóc szinte biztosan a Bolond. Jelentése lehet egyértelműen egy bolond, de akár extravagáns  vagy valami mániákus személyt is takarhat. A törött bolygó bonyolult, talán egy egyedi megfestése a Világ lapnak. Ez sikert, utazást esetleg menekülést jelenthet. A torony katasztrófát, bajt, árulást szimbolizál. Az akasztott ember bölcsességet, áldozatot esetleg próféciát jelent. Az arany trónuson ülő Császár pedig természetesen a Császár. Stabilitást, védelmet vagy nagyhatalmú személyt takar.- az aquila jelét mutatja - De ezek persze csak jelmagyarázatok, mint egy vaknak elmondani milyenek a színek. Ahhoz hogy rendesen értelmezzem a jeleket, szükségem van valami fizikai dologra. Biztos, hogy nem fogtad meg azokat a kártyákat?
Elgondolkodónak tűnik és kezei közben folyamatosan babrálják az asztalán lévő limlomokat.

Az asszony szavai elgondolkodtatnak, eloszor azt allitja csak a pszik kepesek hasznalni a lapokat aztan meg meg akarja nezni oket... Hallottam mar vad pszikrol es nem sok jot. Lehet ez a no is egy lenne kozuluk?
Mindenesetre en tudom milyen veszelyesek azok a lapok. Vagy legalabbis gondolom. Vegulis nem vettek el tolem oket, lehet hogy nem maguk a lapok a veszelyesek.
A magyarazatokat hallgatva eppen csak hummogk neha mikozben az emlekezetembe vesem oket.
Mikor arra ter megfogtam e oket elkezd a fejemben egy veszcsengo szolni. Gyanus nekem az asszony nagyon gyanus. Nem is az amit csinal, gondolom ez mind a jos munka resze, de tulsagosan is jo iranyba dofkod es miert segitene az ertelmezesben ha megfogtam volna oket. No persze megtettem, bar ne tettem volna, de akkor is. Egyre inkabb ugy tunik nekem hogy csapda ez de ha csapda mar benne vagyunk es lehet hogy jobb lenne kihozni a maximumot a helyzetbol ha mar igy alakult.
Kerdon nezek Scythiara, remelem ebbol kapcsol hogy mire gondolok bar ki tudja. Probalom felfedezni a szemeben hogy nem lanyhult es figyel a csapdakra mert ha elohuzom a lapokat jo esellyel gyorsan forraspontra juthatnak a dolgok. Amig az arbitrator valaszara varok felhuzom a kesztyumet, nem szivesen erintenem ujra a lapokat puszta kezzel, egyszer boven eleg volt.

Nem mondható, hogy elégedetten dőlök hátra a székemben amikor a jósasszony bőven elegendőnek találja az adományt, hiszen ez azt jelenti, hogy többet kapott mint amennyit remélt, de így legalább elképzelhető, hogy valóban mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy kielégítő válaszokat adjon a kérdésünkre - érdektelen nyugalmat húzok az arcomra ahogy figyelni kezdem az eseményeket, de ez egészen addig tud csak tartani amíg a nő el nem kezd a pszíkről beszélni. Kíváncsian figyelem, hogy vajon csak azt fogja-e mondani amit egy átlag birodalmi polgár tud összehordani az ismeretlen és okkal félt mutánsokról vagy fogunk kapni valami érdekeset is - ahogy a kártyákat és a jelentésüket magyarázza jól odafigyelve hallgatom a szavait. Az okfejtést hallgatva el kell gondolkodnom rajta, hogy valóban csak egy ügyes kontárral van dolgunk aki jól forgatja a szavakat vagy valaki olyannak, aki ténylegesen tudja, hogy mit beszél - minél többet mond, annál inkább az utóbbi kezd megerősödni bennem. Ahogy a periférikus látásomban kiszúrom, hogy Vest felém néz, lassú mozdulatokkal fordítom a fejemet az irányába, majd vizsgálgatom egy ideig a tekintetét, végül pedig óvatosan biccentek: -Válaszokat akartál, most megkaphatod őket. - mondom helyeslésként ahogy a lapokat készül előhúzni, majd szinte visszakapom a tekintetemet a nőre: -Kötelességem felhívni rá a figyelmét, hogy az eddig, de főleg a továbbiakban elhangzó dolgok bizalmas információk, megosztásuk nem birodalmi szervekkel szigorúan tilos. - hangomban semmi fenyegető nincs, ugyanúgy mondom el a szövegemet mintha arra hívnám fel a figyelmét, hogy savas eső idején célszerű bent maradni. Motoszkál bennem valami rossz érzés, hogy lehet nem a legjobb ötlet bolygatni azokat a lapokat, de bízok benne, hogy Vest is meg a nő is tudja mit csinál. Jelen percben én csak azért vagyok itt, hogy több fül többet halljon.

Scythia szavait hallva nagyon remelem hogy figyel es a soretest a keze ugyeben tartja folyamatosan de nem tudok ra figyelni inkabb a josnot figyelem amint szep lassan elohuzom a paklit es sorban felforgatom a felrerakott lapokat az elso majd a masodik sorhoz a napfogyatkozas lapot ugy helyezve hogy mindketo sorba belelogjon valamelyest.
- Ez egy hasonlo pakli mint amirol beszeltem - mondom vegul - es hasonlo lapok mint amiket emlitettem. Termeszetesen mint mondtam a kerdes inkabb tudomanyos erdeklodes ezt a ket sorozatot senki sem kapta joslatkent - ami meg akar igaz is lehet hiszen csak ki voltak forgatva. Meg ha valakinek joslatkent szantak akkor sem biztos hogy az en lennek, vagy Scythia, vagy eppen barki mas az epuletben.
This message was last edited by the player at 08:21, Sat 03 Apr 2021.

Sosem voltam túl jó benne, hogyha leplezni kell az érzelmeimet, úgyhogy forgatom a szemeimet egy kicsit Vest szavait hallva, s majdnem sóhajtok is egy nagyot, ugyanis teljesen feleslegesnek látom a terelést amit végez - a nő számára már az elejétől fogva a napnál is világosabb lehet, a kérdéseink nem elméletiek, ráadásul abban is biztos vagyok, hogy a pakliról pontosan tudja, hogy ezek azok az érintett kártyák és nem másolatai egy bizonyos készletnek. De szóvá nem teszem a dolgot, ennyire azért nem kívánom mutatni, hogy nem értünk egyet a megközelítés módjában - helyette inkább az asztalon található csecsebecséket figyelem, meg azt, hogy milyen reakciója lesz a nőnek a kártyák előkerülését illetően.

-Á igen igen, minden bizonnyal. Megnézhetem közelebbről is?
Bólint Baba ahogy meglátja a kártyákat. Vaksin hunyorogva nézi azokat és közel emeli a szeméhez.
-De hiszen ez egy de Falk pakli?!
A szeme iszonyodva kitágul, nagy csikorgással hátrább tolja a székét -erre láthatólag mégis képes volt- a kártyák pedig az asztalra hullanak. Elcsukló hangon folytatja.
-Ilyen paklit eretnekek boszorkányok használnak és rontást hoz a célpontra azt mondják. Nagyon ritka és értékes, de tiltott is egyben: Ha elkapnak vele és valaki hozzáértőhöz kerül a pakli akkor biztos máglyán végzed. Ez viszont... - kicsit megnyugszik és elgondolkodva felemeli a Napfogyatkozás kártyát - felettébb érdekes. A szimbolikája őrületet és halált hordoz. Biztosan a megerősíti a jóslat negatív aspektusait, vagy csak szimbólum? Speciális kártya, látszik, hogy nem csak véletlenül van a pakliban hanem hasonlít a grafika stílusa a többihez. Talán egyedi pakli? - mintha csak magához beszélne, folytatja - A rajzolás alapján nagyon régiek a kártyák, de valami szintekikus anyag is van benne. Talán akár több száz éves is lehet?
Elgondolkodva összeszedi a kártyákat és visszaadja őket Vestroniusnak.
- Ha nem fizettetek volna ennyit, már rég kidobtalak volna benneteket, legyetek arbitrátorok vagy akárkik. De így még feltehettek kérdéseket ha akartok. De ezt az izét vigyétek a szemem elől.

Figyelmesen hallgatom a no szavait es igyekszem mindent megjegyezni mikozben ki is ertekelem magamban oket. Nem azt mondja hogy soha nem venne ilyet a kezebe hanem, hogy ha elkapnak vele... Lehet az inkvizicionak alaposabban at kene vizsgalnia a varost. Mindenesetre most orulok az informacioknak.
Az hogy oregek a lapok es specialisak. Erdekes. Akarki is hagyta ott elkepzelheto hogy vissza akarja majd kapni, bar eppen szerezhet ujat is. De vajon miert is hagyta ott? Azt mondjak kiszabadult valami a szanatoriumbol, talan o, vagy inkabb az hagyhatta ott.
Rontast hoz a celpontra... Jar a fejemben mikozben ovatosan osszeszedem a lapokat.
- A lapokat latva tudna mondani egy legvaloszinubb jelentest a ket sorozathoz? - kerdezem meg megegyszer hatha valamifele informaciot ossze birt szedni belole meg ha nem is tul nagy remenyt fuzok a valaszhoz. Adott valamenyi kiindulopontot de egy rendes irattar vagy hozzaerto nelkul nem sokat ernek a kiindulopontok sajnos. Talan ha el birnek jutni az inkvizicio egyik letesitmenyebe, de ez sajnos egyelore tavoli remeny csupan. Az altalam kisilabizalt jelentes nem kifejezetten kellemes kepet nyujt, bar egyelore nem minket biztak meg ennek a szalnak a felgongyolitesevel, de elhamarkodott dolog lenne a szonyeg ala soporni egy ilyen dolgot.

Gyanakvással vegyes figyelemmel reagálok arra amikor a nő iszonyodva ejti ki a Falk szót - ahogy tovább folytatja a mondandóját, nem kapom kézbe a fegyveremet, azonban a szorításom szorul rajta, a fejem mozgatása nélkül feszülten pillantok körbe a szememmel, hogy vajon az a nő ijedelmén kívül másfajta mozgás történik-e a helyiségben, ahol tartózkodunk; szerencsére azonban nem. Nem egyszerű hidegvérrel hallgatni azokat a dolgokat amiket a jós mond, eretnekek, boszorkányok, már csak birtoklásért máglyahalállal járó kártyapakli, ez mind olyan dolog, amire az Arbitrátor kiképzés nem készített fel, mindössze az az oka annak, hogy nem adom valami szóbeli kinyilatkoztatását annak a reménytelenségnek ami megfordul a fejemben, hogy amióta az Inkvizíció szolgálatába kerültünk, egyre jobban kezdem elfogadni a folyamatosan megerősödő tudatot, hogy a halálunk módja napról napra egyre csúnyább. Mentálisan, de megcsóválom a fejemet: miért éppen én... És ráadásul Vest kíváncsisága a kártyák kapcsán most könnyen lehet, hogy bajba sodort minket, mert ki tudja, hogy ez a nő, aki ilyen tiltott dolgok ismerője, nem-e fog majd ellenünk fordulni már abban a pillanatban ahogy kilépünk az ajtón. A reménytelenek nyugalmával sóhajtok egyet és félreteszem az önsajnálattal keveredett elkeseredettséget, ugyanis nekünk itt feladatunk van: -El lehet pusztítani őket biztonságosan? - érdeklődöm, jelenleg csak ezen egy dolog körül mozog a tudatom. Talán célszerűbb lenne az Inkvizítorhoz fordulni, vagy valamelyik segítőjéhez, hogy vegye birtokba a paklit és ne mi keressük a felesleges kockázatot a nyomozással valami olyan dologról, amihez kevesek vagyunk, hogy felnőjünk... Mert ahogy a pakliról beszél minduntalan azok az emlékképek kúsznak elő a tudatom elzárt részeiről, amiket a toronyban láttunk - a sok vér, az őrület, a kitekert, lehetetlen sebekkel borított testek sokasága... És egy név is felmereng valahonnan: Lottie. Az eligazításról, az az alfa-osztályú pszí; kiráz a hideg, ahogy a boszorkány létezése eszembe jut, talán köze lehetett az asztalon található paklihoz.
This message was last edited by the player at 21:25, Tue 16 Nov 2021.

-Először azt kéne látnom, milyen alakban, milyen sorrendben voltak azok a lapok, adminisztrátumi fiú.
Válaszol Vestnek Baba, mielőtt Scythiához szólna.
- Papír, műanyag, némi festék, ez minden. Semmi amit némi prométheum ne oldana meg, kislány. De ezeknek a kártyáknak sokszor hatalma van, megsemmisülésük időnként nagyobb balszerencsét hoz, mint amire gondolnánk. Helyetekben inkább elveszteném valahol a paklit és buzgón imádkoznék a Császárhoz.
A Császár nevét említve az aquila jelét veti magára. Kényszeresen elkezd babrálni az asztalán lévő tárgyak között, hol egy órát simogatva meg, hol egy tollat néz meg, hogy fog-e.

Gyanus a no mintha az idot huzna de talan tulsagosan hozzaszoktam a testorseghez, meg az arbitratoron is ugy tunik hogy meg nem ideges annyira, talan csak kepzelem hogy csapda... Meg ha csapda is, hatha valamit meg lehet tudni belole...
- Amennyire en hallottam - mondom es a kesztyus kezemmel sorba rakom a lapokat - Ilyesmit emlegettek, igen pontosan ilyesmit - mondom mikozben gyakorlott kezzel sorbarakom a csuhas alak, bohoc, napfogyatkozas es torott bolygo lapokat. Jobbara amikor nagyobbakat kockaztattam ott volt nem messze Dariel egy szakasznyi katonaval, de ugy gondolom ennyi idoveszteseg meg belefer hogy lassam tenyleg csapda e. Ha tul sokaig habogna hogy nem is tudja meg mindig tavozhatunk sietve, de ahhoz kepest hogy eloszor hogy szornyedezett meglepoen kozlekenynek mutatkozik egy ilyen paklival szemben.
This message was last edited by the player at 21:47, Tue 16 Nov 2021.

Normál helyzetben, mondjuk a bolyban járőrözve a kislány kifejezést legalább azzal jutalmaztam volna, hogy alaposan igazoltatom az adott polgártársunkat, de esélyesen ha mindent rendben találok is jó erősen gyomorszájon is vágtam volna a sörétesem tusával, hiszen mégiscsak egy Arbitrátor vagyok, akinek fenn kell tudnia tartania a félelemmel vegyes tisztelet auráját, de most, ahogy Baba mondja, miközben a kártyákról, a balsorsról és a Császárhoz való imádkozásról beszél, hogy ne érjen utol minket a rossz szerencse, meg sem fordul ilyesmi a fejemben, inkább a jósnővel szinte egyszerre mozdulva vetem magamra az Aquila jelét... Helyette inkább azon gondolkodok, hol lehetne úgy elhagyni a paklit, hogy soha senki ne találja meg többé, mert ez bizony egy racionális megoldásnak hangzik, de nem tudok a gondolatmenetem végére jutni, mert Vest elkezdi sorba pakolni a kártyákat az asztalon, úgy, ahogy a toronyban is volt: -Biztos, hogy ez egy jó ötlet? - kérdezem, a kártyák sorrendbe helyezésére utalva. Szerintem bőven elég lenne szóban is elmondani...
This message was last edited by the player at 20:10, Mon 15 Nov 2021.

Lerakom a csuhas alakot az asztalra es mar majdnem megteszem a bohoccal is amikor megszolal Scythia. Ha o is csapdat lat benne, akkor ez csapda. Az en poziciomban az ilyen gyakori dolog es ha az ember nem reagal gyorsan akkor konnyen kikerul az oroklesi sorrendbol. Gyorsan felkapom a mar lerakott lapot es az egesz paklit zsebre vagom. Meg szerencse hogy kesztyut huztam, fut at az agyamon. Ha ezek a lapok ilyen veszelyesek mivel tobb ha lerakva is latja oket? Valami van itt akarmennyire is becsuletesnek tunik. A legtobbszor azok a legrosszabbak. Legalabbis a csaladban tobbszor mondtak ilyet.
- Amugy sem lattuk - jegyzem meg elpakolas kozben - Es ha ne sietunk meg lekessuk a kormenetet - kezdek felallni

(ha nem tortenik eddig a pontig semmi...)

- Ám legyen. - károgja a vénasszony - Talán jobb is így.
Nem történik semmi, ahogy Vestronius összepakolja a kártyáit és elkezd felszedelődzködni.
Amennyiben elmentek, furcsa hangnemben int nektek búcsút. Talán szomorú, talán gúnyos? Ez nem most fog kiderülni.
- A Császár óvja lelketeket!

Csak egy biccentéssel búcsúzok el a jósnőtől majd egy gyors mozdulattal zárom be az ajtót, kicsit erősebben a kelleténél, a végén már kiráz a hideg ahogy érzem magamon a nő tekintetét, s körbepillantva a lepusztult vidámparkon sem igazán akar ez az érzés megszűnni. -Menjünk innen. - adom tudtára Vestnek nagyon röviden a véleményemet, majd szinte meg sem várva mit mond rá, elindulok visszafelé, hogy minél messzebb kerüljek a helytől, közben pedig valahol magamban mélyen tudom, hogy nem a jósnő elől menekülök, de nem is az elől amit mondott, hanem a Vest birtokában lévő kártyák elől, s lépteim azért nem lassulnak a távolság növekedésével, mert Babatól távolodok, nem a rossz érzést és véresen kellemetlen emlékeket felkavaró kártyáktól. -Mit tervezel tenni a kártyákkal? - érdeklődök, amikor elhagytuk azt a raktárblokkot ami egykoron vidámpark lehetett. Nekem volna pár tippem, hogy mit csinálnék a lapokkal és az Adeptussal, annyi biztos, hogy nagyon nem akarom a továbbiakban a közelemben tudni azt a paklit és ez érződik is a hangsúlyomból. Pszíkerek, falk és tiltott pakli, mindegyik vészharangként cseng jelen pillanatban a fejemben, tartok a kézzel nem fogható dolgoktól és ezt soha nem is kívántam tagadni.

Az asszonyt figyelem, de megsem tunik ugy hogy elarulna magat. Egyelore. Mondjuk en sem a sajat otthonomban rendeznek verfurdot hanem kovetnem es... Szoval azert jobb ha figyeljuk a hatunkat.
Kifele menet valaszolok Scythia kerdesere is. - Amig nem tudom mit jelentenek keves opciom van, nem? A legbiztosabb magunknal tartani, meg akar tobbet is megtudhatunk rola. - Mahd rovid gondolkodas utan hozzateszem - Csak meg nem tudom hogyan -
Majd kifele menet eszembe jut hogy a kozemberek mennyivel inkabb ragaszkodnak az apropenzhez is ugyhogy amint kiertunk beleturok a zsebembe es megadom a korabban kifizetett dijat az arbitratornak. Jo par dolgot megtudtunk es ugy erzem nem artana kicsit jobban utannanezni a dolgoknak, de valami megbizhatobb informacioforras kene azt hiszem.

(Scythia kezebe nyomom a 15 tront amit kifizetett)
This message was last edited by the player at 18:42, Thu 23 Dec 2021.

A korábbi vidámpark kapuja hangos végleges csikordulással zárul be mögöttetek. Odakinn a boly jellegzetes zaja és szaga fogad benneteket, a távolban a hatalmas szobor látszódik.
This message was last edited by the GM at 19:03, Thu 23 Dec 2021.

Egy bólintással nyugtázom és köszönöm meg, hogy visszakaptam a pénzemet amivel a kártyák utáni nyomozást hiteleztem meg előre, bár amit utána hallok, az azért nem feltétlen a legmegnyugtatóbb hírek egyike, ugyanis látszólag az Adeptus egyáltalán nem tántorodott el a kártyáktól: -Te talán a füleden ültél odabent? - kérdezem, nem éppen a legkedvesebb szófordulatot használva, ugyanis nekem egyáltalán nem éri meg a rizikót az a tudás, hogy pontosan mik is ezek a lapok. Nem feladatom foglalkozni vele. -A jósnő látszólag értett a szakmájához és nem csak ránk ijeszteni akart mindenféle össze-vissza beszéddel és azt tanácsolta, hogy a legjobb az lenne, ha elhagynánk valahol a paklit. Örökre. Mi van, ha ezek a lapok okozták azt, ami a toronyban történt? - vetem fel a kérdést. -Mi van ha keresni fogják? Ha valaki megtalálja Nálad? - a végét már úgy fejezem be, hogy nem sétálok tovább.

Felhuzott szemoldokkel nezek Scythiara, eloszor elgondolkozok azon kioktassam e, de nem mindenki latott annyi cselszovest mint en a csalad korul. - Pontosan igy van. Mennyire lenne veszelyes csak ugy elvesziteni? - nem varok valaszt csak egy kis szunetet tartok - Ezt a kartyat nalunk hagytak, ha veszelyes ha nem, es ugye ok - szandekosan nem emlitem az inkviziciot, jobb nem emlegetni mert barki hallgatozhat - is tudjak hogy nalunk hagytak. Ha elveszitjuk nem e kerulunk meg nagyobb bajba ha esetleg egyszer visszakerik? Persze ha akkor tudom amit most lehet otthagyom, de mostmar nincs opcionk. Velunk van es akar tetszik akar nem velunk is marad. - fejtem ki a szomoru igazsagot. Azt nem teszem hozza hogy esetlegesen meg tanulhatunk is valamit belole, a tobbi boven eleg indok kell hogy legyen barkinek.

Kissé ingerülten fonom össze a karjaimat és helyezem egyik lábamról a másikra a súlypontomat, mint aki valami nagyon hirtelen dolgot akar mondani, de végül inkább lenyelem és így, bosszús tekintettel hallgatom végig a férfit, tulajdonképpen belátva, hogy nem hagyhatjuk csak ott valahol a pakli kártyát, mert akár egy teszt is lehet az Inkvizíció részéről, hogy mennyire tudunk felelősségteljesen eljárni ilyen dolgokkal, de azért azt nem tervezem a tudtára adni, hogy ebben van némi igaza, mert még a végén a fejébe szállna a gondolat: -Na, hát persze, de akár nálunk tapasztaltabb emberek által megjelölt biztonságos helyen is lehetne tárolni, nem hiszem, hogy minden ilyesmi holmit valaki állandóan magánál hord, hogy szem előtt legyen. - magyarázom, a végén felemelve a bal kezemet és két ujjammal jelképesen idézőjelet formálok a fejem mellé. Csípőre teszem a kezemet: -Mert nekem már nagyon elegem van a kurva kártyákból és mellesleg okkal jöttünk a térre, feladatot kaptunk, illendő lenne azzal is foglalkoznunk végre. - az Inkvizíció nevét persze én magam sem említem meg egy ilyen, bárki által könnyen "lehallgatható" helyen.
This message was last edited by the player at 14:14, Sat 25 Dec 2021.

Arra a felvetesre hogy ne legyen szem elott biccentek egyet. No nem mintha tulsagosan sok opcionk lenne, de eddig se mutogattam csak ha fontosnak gondoltam. Mindenesetre amikor felveti hogy mehetnenk is a dolgunkra eloveszem a terkepet, megkeresem a korhazat es aztan mondom. - Igen a korhaz, azt hiszem arrafele kell mennunk - mutatok arra amerre a terkep alapjan belovom a helyzetet.