Ahogy Vest megkopogtatja az adattábláját ezzel jelezve, hogy van nála térkép, egy szimpla biccentéssel nyugtázom az információt, majd haladok tovább - így azért lényegesebben gyorsabb lesz megtalálni azt a Birodalmi Tarott szakértőt, ami főleg azért lesz jó, mert így még más dologra is fut időnk jutni. Azt minden esetre, hogy miért pont oda megyünk inkább már nem kommentálom, úgy döntök, hogy ez lesz a legbölcsebb reakció amit adhatok - helyette inkább haladok előre a tömegben, majd amikor elérünk a tér szélére, elkérem a férfitől a gépet, hogy meg tudjam nézni én is, hogy hol is van ez a hely ahova tartunk, majd az itt-ott látható, szám, szín és hasonló útjelzők alapján próbálom összerakni, merre is van a pontos irány, hogy minél kevesebb időt kelljen a keressél töltenünk.
This message was last edited by the player at 15:40, Mon 26 Oct 2020.

Minden különösebb esemény nélkül fél órát sétáltok az egyre ritkuló tömegben mire Scythia és Vest együttműködésével sikerül odaérnetek a térképen jelzett helyre. Mindkettőtök, de inkább Vest meglepetésére a raktár méretű épület a szobor épitése előtt egy vidámpark része lehetett, mára a vidámpark többi részét lebontották, ebből a raktárból viszont itt-ott kilóg egy-egy -igencsak rozsdás- szórakozási eszköz: Egy embernyi méretű bohócfej ami a rárakódott rozsda miatt úgy tűnik, mintha sirna, egy apró vadászgép aminek kivájt belsejében valaha kisgyerekek utaztak egy körpályán és egy egzotikus (talán xeno) állatfaj pöttyös, hosszú nyaka. A vadászgép játék fegyverei mintha a fejetekre céloznának, az állat pedig fenyegetőenn néz rátok. A jósda ajtaja egyszerű bár koszos műanyag, ami felett az áll kifakult betűkkel, hogy
"Baba Radenka Jósdája
Megjósolom a jövőjét!"

Megerkezve latszik az arcomon hogy nem ilyesmire szamitottam. Lelki szemeim elott a mellekutca egy jol szitualt, kisse lecsuszott de azert minosegi reszt jelentett, de megint meglatszott, hogy a bolyrol alkotott elkepzeleseim talan kisse tul messze allnak a szomoru valosagtol. Kohintve nezelodom picit remelve hogy Scythia megteszi az elso epeseket es addig megjegyzem - Nos nem pont amire szamitani lehetett a terkep alapjan, de azert nem tunik rossznak. Legalabb jo esellyel tenyleg igazam volt es semmiben nincsen benne - probalom kisse pozitivabb iranyba terelni a gondolataimat majd ha Scythia odamegy akkor mogotte, ha nem akkor egy kis ido mulva kelletlenul magam is az ajtohoz setalok. Megvizsgalom meg egyszer a feliratot es magam elott dunnyogom - Azert remelem nem csak valami hatramaradt ures epulet - es hacsak meg nem eloz Scythia benyitok az ajton

Érdeklődve nézegetem az épületet miközben az utolsókat szívom a Lhomból - nem mondhatni, hogy nagyon meglepett az épület látványa, hiszen a bolyban nagyon sok furcsaságot lehet látni, bár az mindenképpen felkelti az érdeklődésemet és ad egy pici csodálkozásra okoz, hogy vajon a vidámparknak ez a része miért úszta meg az elbontást egy olyan helyen, mint ez a tér és annak a szomszédsága. Elmélkedés közben füst által táplált, sztoikus nyugalommal taposom el a koporsószöget, közben pedig bárhogy is próbálkozok nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy a bohócfej úgy tekint rá, mintha mi is cirkuszi látványosságnak érkeznénk erre a helyre és mi lennénk az új kollégái - zavarni nem zavar a dolog, hála a Lhonak, amit így utólag belátva bölcs döntés volt elszívni, hiszen kevésbé fogom felbosszantani magamat ha beigazolódik a sejtésem, hogy felesleges ide jönni. Vest szavaira mellesleg csak vállat vonok miután megmosolyogtam az arcára kiülő meglepetést: -Ez a boly, itt semmi sem az amire számít az ember. - bölcselkedek egy közhelyt használva, majd még azért hozzáteszem: -Idővel megszokod. - mondandóm végeztével biccentek neki, hogy csak utána, ez az ő bulija.

Vestronius benyit az ajtón amely hangos nyikordulással adja az ügynökök tudtára tiltakozását. A csöndben, hiszen csönd lett, szinte halotti csönd - a boly hangjai elhalványodtak és körülnézve valamilyen matematikai véletlen folytán senki sincs a mellékutcában - ez szinte mennydörgésként, esetleg kárhozott lelkek sikoltásaként hasít. A bejárat fekete négyzete hamarosan elnyel mindkettőtöket.

Odabenn egy vidámpark kisebb-nagyobb elhasznált kellékeit látjátok rozsdaszínben pislákoló lámpák fényében: itt egy édesség készítő gép, ott egy félredobott játéktank. Mintha óriásgyerekek játszóterén lennétek. Egy tiszta ösvény vezet a limlomok között a meglepően hosszú, egyterű raktárban. Az ösvény több tucat méter után egy ősi automata jövendőmondó géphez vezet, melyben egy turbános embert formázó mechanikus gépezet ül - játék ez persze, mindenki tudja, hogy a gép véletlen jövendőmondó kártyákat dob ki azoknak akik beledobnak negyed trónt. A gép mellett, mögött két ajtó van, mindezek felett egy gót betűs felirat -talán a vidámpark fénykorából- látható: "HÚZD MEG A KART ÉS TUDD MEG A JÖVŐDET!"
This message was last edited by the GM at 20:44, Thu 29 Oct 2020.

Igaz még alig telt el idő azóta, hogy eldobtam a Lhot, a hirtelen támadó csend legalább annyira megjózanít néhány pillanatra, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel - sok rossz élményem van azzal kapcsolatban, hogy mik történhetnek a háttérben ha a bolyban hirtelen megszűnik a hangzavar. Igyekszem elfújni a drog által indukált természetellenes nyugalmat és behátrálok az ajtón, közben pedig körbenézek, hogy csak a véletlen játszik velünk vagy pedig akad valami, ami gyanakvásra adhat okot. Az épületbe lépve is szétnézek, magamban azon gondolkodok, hogyha valaki azt mondta volna korábban, hogy az Inkvizícióhoz fogok kerülni akkor biztos kiröhögtem volna, de ha azt is hozzátette volna, hogy egy régóta bezárt vidámpark lerobbant raktárába fogok először menni nyomok után... Hát legalább elkönyveltem volna, hogy meghibbant. Megigazítom az egyenruhámat ahogy a lomok között sétálok miközben méregetem körülöttünk a terepet - remélem semmiféle bajkeverők nem használják ezt az épületet a területükként, mert okkal feltételezhetném, hogy hasonlítanak arra a kicsit nagy játékautóra ott a távolban. Azaz nincs ki a négy kerekük - az olyanok pedig veszélyesek. Ahogy elérünk az automata jövendőmondóig nézegetem egy rövid ideig a turbános alakot, majd mögötte a két ajtót, amelyek kis szerencsével Baba Radenka élő jósdájába vezetnek, és nem pedig ezért a gépezetért sétáltunk ideáig. Ha eleget vizsgálódtam és megfelelően magamba szívtam a látványt, hogy később elmesélhessem a többieknek miből maradtak ki, illetve meggyőződtem róla, hogy egyedül vagyunk, utána érdeklődve pillantgatok az Adeptusra, hogy tervei szerint mi a következő lépés.
This message was last edited by the player at 01:04, Fri 30 Oct 2020.

A bolyban látszólag semmi sem történt, a többi utcában ugyanúgy hömpölyög az embertömeg, itt viszont véletlenül nincs semmi.
Benn közelebbről megnézve a két ajtó teljesen ugyanolyan, az automata jósgép viszont módosítva van, nem szükséges bele pénzt dobni. A gép meglepő módon működőképes és várja a leendő ügyfeleket.

Nem igazan tetszik az egesz epulet. Nem tetszett a nagy tomeg, de az ami egy ilyen tomegben kepes ilyen urt krealni rengeteg penz nelkul az onmagaban is ilyeszto... Lehet valami alsobolyi mutansok gyulekezohelye ez vagy ki tudja. De mar bejottunk, nincsen mit tenni. Odasetalok az automatahoz es megnezem alaposan. Ha meg akarnanak tamadni lenne ennel egyszerubb modja is, bar nem egeszen ertem milyen celt szolgal a reig geoezet, de valamiert kivancsiva is tesz - Ezt vajon milyen celbol hagyhattak itt? - kerdezem meg Scythiat de igazabol nem is varom meg a valaszat - Ha csak nezzuk sosem tudjuk meg - mondom es meghuzom a kart

A gép kerreg és kattog, a turbános ember látszólag a szemedbe néz, úgy tesz, mintha írna egy papírra aztán hangos nyomtatáshangok hallatszanak a gépből. Egy kis kártya jön ki a gépből amelyen archaikus betűtípussal a következő szöveg látható:

Néha a legközelebbi barátaid a legnagyobb ellenségeid.
This message was last edited by the GM at 20:35, Sat 07 Nov 2020.

Gyanakodva nezem a gep mukodeset. Titkon azt remeltem valamelyik ajto kinyilik vagy becsonget vagy barmi mas modon de a tarottveto fele iranyit minket, de nem. Kisse ovatosan veszem el a kartyat es ugy forgatom meg. - Valoszinuleg mindenfele altalanos szoveget programoztak bele - mondom keves meggyozodessel. Persze nem mondanam Hadest vagy Aliat kifejezetten a barataimnak, de attol tartok adott esetben szemrebbenes nelkul felaldoznanak valami magasztos celert. Az egyetlen akit ilyen kategoriaba sorolnek az Dariel, de o gyanun felul all. Pontosan tudja hogy ha elarulna akkor vagy a csalad vagy az aki megvesztegette megszabadul tole hogy eltuntesse a nyomokat. Persze tudtan kivul is a nyomora vezethet valakit. Atkozott semmitmondo altalanos szovegek. Remelem. Azert gyorsan zsebrevagom a kartyat hogy kesobb atgondolhassam a dolgokat, de ez nem vitt kozelebb hogy ebben a furcsa raktarban hol is talalhatnek tarottolvasasban jartas szemelyt. Ha van egyaltalan es nem valamifele gepkultusz altal keszitett masina van elottem. Ovatosan vegignezek rajta mindenhol hogy latok e valamifele jelet ami barmit megmutatna majd megjegyzem Scythianak - Te vagy a helyi, az ilyen helyek gyakoriak? - a hangomon erezni lehet hogy igazabol az erdekel hogy biztonsagosnak gondolja e a helyet vagy csak egy bonyolult es osszetett csapdanak amit valami fondorlatos elme alkotott a betevedoknek.

Érdeklődve figyelem, ahogy Vest odalép a régi gépezethet majd meghúzza a kart, ami végül életre kelti a jósdát - ösztönösen hátrébb lépek néhányat ahogy kerregés és kattogás kezdi megtölteni a csendet, hiszen a bányában jól megtanultam, hogy az ember soha nem lehet elég óvatos azokkal a Gépszellemekkel, amik ekkora eszközökben élnek. Főleg, hogyha nagyon régóta nem voltak rendszeresen használva. Láttam már, hogy előtörő gőz miképp éget felismerhetetlenre munkást, vagy, hogy miképp tépi le egy végtagját ha olyan helyre nyúl, ahol be tudja kapni a ruháját. Amikor már úgy látom, hogy ez nem fog megtörténni közelebb megyek én is, hátha le tudom olvasni mit dobott az Adeptusnak a gép, majd attól függetlenül, hogy sikerül-e vagy sem, semmitmondóan megvonom a vállamat. Biztos, hogy általános szövegekből dobott valamit ki, de véleményem szerint a legtöbb jós is általános szövegeket fog mondani. Arra a kérdésre, hogy én helyi vagyok és mi a véleményem, gondterhelten hümmögök egyet. Az Ambulunon születtem, úgyhogy teljes mértékben nem vagyok az, és a bolynak nem is ebben a részében éltem sokat, ráadásul mi jó messze jöttünk a 138-astól, nem is beszélve arról, hogy néhány szintet utazva is teljesen mássá változhat a megapolisz. De ezt nem akarom szóvá tenni, mert végre legalább eszébe jutott, hogy talán érdemes a bolyvilágit kérdezni a kaptár életével kapcsolatban, így nem kívánom elevnni a kedvét attól, hogy továbbiakban is megtartsa ezt az új és egyben jó szokását: -Gyakoriak? Nem, nem kifejezetten. - fogalmazok finoman. -Jós akad bőven, a kaptárlakók is szeretik ha úgy érzik, hogy egyenesen az Istencsászár szól hozzájuk valamilyen formában, de az ilyen... jellegű... helyek mint ez... Nem láttam még ehhez foghatót, nem jellemző a bolyra az, hogy így pazarolják a helyet. - biccentek a raktárhelyiség egyik fala irányába, utalva a hely méretére. -Valami nyomós oka lehet, hogy nem túrták el. - teszem még hozzá. Közben ahogy beszélek nézelődök. Nem számítok rá, hogy bármelyik pillanatban a nyakunkban lehet néhány polgár az egyik helyi bandából, vagy, hogy mutánsok fognak ránk lőni, hiszen ahhoz nagyon központi hely vagyunk, de ahogy végiggondolom a saját mondandómat is, az mindenképpen kényelmetlen érzéssel tölt el amit mondtam: érdekes, hogy így elpazarolják ezt a sok helyet.

Latszik rajtam, hogy igazan nem nyugtatott meg de azzal ha egy helyben allunk nem sokat haladunk. Meggondolom megerne e ordibalni valaki utan, de ha akarjak mar ugyis tudjak hogy jovunk es kelloen melyen bent jarunk ahhoz hogyha csapda akkor mar szinte mindegy legyen beljebb megyunk e igy aztan odalepek a jobb oldali ajohoz. Kerdoen Scythiara nezek majd hacsak nem tesz barmit ami megallitana benne kinyitom az ajtot es belesek rajta.

Vestronius odalép az ajtóhoz, megfogja a kilincset, nagy levegőt vesz és kinyitja az ajtót.

Az ajtó mögött egy téglafal van amit réges-rég szellősen kitapétáztak birodalmi propaganda poszterekkel, középen pedig egy vidámparkot reklámozó poszter van. A szöveg nagy része olvashatatlanná fakult egyedül az alján lehet kivenni, hogy "Még Igazi Napsütést Is Láthat A Látogató!"
A képen egy vidámpark van: a kintről már látott bohócfej, hullámvasutak és szellemkastélyok stilizált rajzai. Az egész felett a nap gömbje látható, azonban ahogy a posztereket és az írásokat az idő és a korrózió eltorzította, a napot is; valami hiba folytán teljesen elfeketedett a nap gömbje, a sugarak pedig megszáradt vérszínűek és állagúak.

Gyorsan felmerem a benti teret es nem tetszik. Mielott meg valamifele csapda kisul es itt halok meg felrelepek, egyben helyet is hagyva Scythianak hogy beleshessen - Hat ez nem pont az amire szamitottam - vallom be az arbitratornak majd gondolatban hozzateszem, hogy persze valamifele rejtett ajtot akar takarhatnak azok a poszterek vagy eppen igy egy Dorvillier aknat a falba epitve. Ameddig lehet a hosies akciokat talan jobb lenne azokra hagyni akik sokkal konnyebben potolhatoak. - Valamiert csak itt van ez a ket ajto - mondom, majd elobb becsukom a nyitott ajtot majd ovatosan a masikhoz lepek es megismetlem a nyito akciomat

Az ajtót kinyitva füstölők illata csap meg benneteket és földön álló vastag gyertyák által megvilágított szobába, vagy inkább terembe érkeztek. A terem túlsó oldalán egy iszonyatosan túlsúlyos, idős nő ül, de inkább fekszik egy párnázott, szinitbőr súlykiegyenlítő széken. Előtte egy íróasztal van, az asztal túlsó oldalán pedig négy szék. A nőnek hosszú ősz haja van, közelebbről megnézve pedig hályogos kék szeme. Az asztalon mindenféle mütyűrök, kártyák, kisebb-nagyobb kristálygömbök vannak kaotikus összevisszaságban.

-Gyertek, gyertek gyermekeim. Már vártam rátok.

Eloszor kisse gyanakodva lesek be, de evgulis ha csapda akkor nem tunik rosszabb helynek mint ahol most is vagyunk. Gyorsan vegigpasztazom a termet. Minden bizonnyal nem egyedul el itt ez a no azaz jo esellyel figyeltek is, igy igaz lehet hogy vart mar, bar egyertelmubbe tehette volna merre kell menni. Mindenesetre akarmennyire is fura, sokszor eppen ilyen fura emberekkel kell uzletelni ha sikeres akarsz lenni, igy mar megszoktam a latvanyt es mikor elorelepek szeles mosollyal valaszolok mintha pont ezt  vartam volna - Asszonyom. A mienk a megtiszteltetes hogy fogad. Mindossze egy aprosagrol lenne szo, nem szeretnenk sokaig zavarni becses idejet. A tudomasomra jutott egy kartyasorozat es abban szeretnem a segitseget kerni hogy megfejtsem a jelenteset. Mindossze ennyirol lenne szo. - megyek kozelebb de nem annyira hogy leuljek. Egyelore targyalunk, es talan alkudozunk, ha leulnek tulsagosan is azt sugallna hogy ra vagyok utalva es barmifele alkut elfogadok

Vest mögött lépek be az ajtón és jól megnézem magamnak azt az ütött kopott plakátot ami azt hirdeti, hogy az ide érkezők akár még igazi napfényt is láthatnak: önkéntelenül is a fehér kezeimre pillantok és eszembe jutnak az évek amikor még az Ambulonon éltem. Ott az ember gyakran látta a nap sugarait, bár azok sosem voltak annyira erősek, hogy egy minimálisnál jobban megbarnítsa a bőrét, hiszen a gépek füstjén nagyon óvatosan tudott csak áthatolni, arra viszont kifejezetten emlékszem, amikor néhány bányász barát rábeszélt, hogy menjünk fel a boly legtetejére, mert onnan azt mondják tisztán érezni az égitest melegségét a bőrünkön. Napokig rosszul voltam utána, égett az arcomon és a karomon a bőr, hányingerem volt: csúnyán leégtem, azt mondták - és sajnos nem csak testileg, de anyagilag is, mert azért szép mennyiségű trónt kellett elköltenünk, hogy feljussunk oda. Egy bányász fizetéséhez mérten persze. Vest szavai rántanak vissza a valóságba a gondolataimból, némileg bambán lépek vissza ahogy bezárná a helyiséget ahova benyitott, majd követem egy két lépéssel lemaradva a másik helyiséghez - csak menet közben tudatosul bennem a látvány ami az előbb fogadott minket: az elfeketedett nap. Gyanakvóan vonom össze a szemöldökömet, mint aki hirtelen rájön, hogy csapdába sétált, s bármennyire is igyekszem magamat meggyőzni, hogy ez nem így van, nem tudok felülkerekedni a hirtelen jött veszélyérzeten - túl erősen kezdenek a fejemben kongani a vészjelzők ahogy a fekete nap és a toronyban történt események rémképei szaladnak át a szemem előtt. A túlsúlyos vénasszonyt is alaposan végigmérem, köszönésként mindössze csak biccentek, majd bezárom magunk mögött az ajtót, s nem messze a bejárattól elfoglalom a helyemet - a háttérben kívánok maradni egyenlőre, s megfigyelni az eseményeket, ahogy azt Arbitrátorként sokszor tettem már. Azért a szolgálati fegyveremet nem úgy tartom, mint aki bármelyik pillanatban tűzharcot vár, nem szeretném, ha kilátszódna az a feszültség amit ideiglenes beleültetett a fejembe a másik szoba kopott posztere.

-A legjobb helyre jöttetek gyermekeim. Üljetek le és meséljétek el az öreg Baba Radenkának, mi az amit akartok, és azt is, hogy mivel akartok fizetni. Te is, meg az a csinos kis vörös is aki ott akar maradni a sötétben, hogy ne tudjam jól szemügyre venni.

Baba Radenka nyájasan mosolyog Vestre és úgy bólint a sötétben Scythia felé, mintha pontosan tudná, a nő hol van. Megnyikordul alatta a széke.

Ha figyeltet minket ha nem, es jo esellyel figyeltet valami cel miatt erkeztunk. Persze kezd egyre jobban elmenni a kedvem az egesztol de sosem adtam fel konnyen dolgokat igy hat elorelepek es a szekek fele kozeledve valaszolok - Par ismerosommel vitatkoztunk a tarott lapokrol, hogy milyen jelentessel birhatnak bizonyos lapok. Semmi komoly, de azota sem hagy nyugodni egy-ket kombinacio amivel elojottek paran. Termeszetesen pusztan elmeleti a kerdes, de ugy gondoltam egy megfeleloen kepzett, es komoly hirnevvel rendelkezo josnak minden bizonnyal nem okozna gondot ertelmezni meg ha nem is tenyleges kinyilatkoztatasrol van szo. - vonom meg a vallamat picit mintha tenylegesen szinte emlitesre meltonak sem tartanam a dolgot - Es ugy gondoltam szepen csengo tronokkal fizetnek az informacioert - ulok le. Az emberei jo esellyel figyelnek minket, es fel is vannak fegyverezve. Nem sizvesen tavolodok el az arbitratortol, de ha kette kell osztaniuk a figyelmuket talan meg jol is kijohetek belole gond eseten hiszen minden bizonnyal a veszedemesebbnek latszo Scythiara osszpontositananak.

Halványan elmosolyodom a jóleső bók hallatán, de a fejemben még mindig szólnak a vészharangok az előző szobában látottak miatt és ha valaki kicsit közelről belenéz a szemembe akkor látja is, hogy a távolba révedek és gondolkodok - bármennyire is tudom, hogy nem racionális azt hinni, hogy valami bajt fog a fejünkre hozni az, hogy bejöttünk ide, ettől függetlenül a toronyban történtek olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy nehéz meggyőznöm magamat az ellenkezőjéről. Álldogálok még egy kicsit, néha egyik lábamról a másikra helyezem a súlyomat miközben próbálok megnyugodni, addig is hagyom, hogy az események sodródjanak maguktól - hallgatom amit Vest mond, de csak fél füllel, az térít végül magamhoz, hogy lefolyik egy izzadtságcsepp az arcomon. Letörlöm, majd végül erőt veszek magamon és eleget teszek a nő kérésének, azaz közelebb lépek és leülök az asztalhoz, hogy én is helyet foglaljak - szólni azonban nem szólok semmit, az asztalon lévő érdekességeket szemlélgetem, hátha az eltereli a gondolataimat a toronyban történekről és a fekete napról.
This message was last edited by the player at 17:19, Sat 23 Jan 2021.

-Á igen igen, gondolom a kinyilatkoztatás az egyik barátoddal történt természetesen. - Bólogat szemérmetlenül vigyorogva Baba Radenka. - Mondd csak el tiszteletbeli öreganyádnak, mi az a kinyilatkoztatás, hogy egy ilyen administratumi menő fiú és az arbitrátor "kísérője" nem a szobor melletti éttermekben és privát szállókon tölti az idejét - kacsint, és még mindig vigyorog így nem lehet tudni, viccel-e - hanem Baba Radenka szerény otthonába jött?

A jósnő asztalán jegyzetfüzetek, kis fémgolyók, fa dobókockák, hamutálcák lhocsikkekkel, állati koponyák, kártyák (és tarotkártyák), ragasztók és amaseces kupakokból összeragasztott kis állati és humanoid figurák találhatóak a már említetteken kívül.

Érdeklődve nézegetem az asztalon található apróságokat, önkéntelenül ugyan de kicsit közelebb is hajolok az asztalhoz, hogy jobban szemügyre vehessem az egyik állati koponyát - azon tűnődöm, hogy vajon ez a bolygóról származhat, vagy pedig valahonnan máshonnan hozták ide. Majd amennyire el voltam merülve a nézelődésben és a gondolkodásban, annyira hirtelen kapom a tekintetemet a jósnőre ahogy az érdekes megnyomott "kísérő" szóhoz ér - lila szemeimmel áthatóan, már szinte fenyegetően méregetem az asszonyt, mint aki azt kívánja jelezni ezzel, hogy egyáltalán nem szereti a viccet, de végül azért megengedek magamnak egy halovány félmosolyt, hogy ne tűnjek annyira ellenségesnek. Na nem azon mulatok, hogy ki tudja mire gondol a fejében a kísérő szó alatt, hanem a privát szállókon - ha tudná, hogy hol aludtunk az éjszaka... De nem a legjobb nem az ami megfog a szavai közül, hanem az ahogy arról beszél, hogy a kinyilatkoztatás minden bizonnyal egy barátunkkal történt. Ismerős játék ez számomra, ha egy bátrabb/ostobább civil megszólít minket az utcán és érdeklődni kezd valami után akkor általában azzal kezdi, hogy az eset nem vele, hanem egy barátjával történt, mert úgy érzi, hogy így kisebb eséllyel kerülhet bajba nálunk. Ez alapján könnyű azt feltételeznem, hogy Baba Radenkához is olyan dolgok miatt jöhetnek az emberek, amiket nem szívesen vállalnak fel máshol, csak egy ilyen eldugott helyen. Persze, nem feltétlen kell ennek így lennie, az is lehet, hogy csak túlgondolom az egészet, hiszen ahogy ő maga is említette, ez egy eléggé lepukkant környék, a mi státuszunkhoz mozgó emberek minden bizonnyal nagyon ritkán fordulhatnak meg erre, főleg nála. Gondolatmenetem végén érdeklődve pillantok oldalra, a mellettem ülő Vestre, hogy vajon mit fog mondani a nőnek.

Hanyagul megvonom a vallamat - Mint mondtam nem tortent meg csak elmeleti a kerdes, de azert nyilvan valamilyen szinten foglalkoztat. Az egesz egy lap kapcsan kerult szoba, a napfogyatkozas kartya. Az egyik ismerosom allitotta hogy naluk otthon pont olyan szokott lenni mint az egyik lap amit egyszer latott regesregen, persze senki sem hitte el neki, valoszinubbnek lattuk hogy csak osszemosta a dolgokat, de akkor mar megindult a beszelgetes. Tudja hogy van ez. Probaltak paran hogy melyik kombinacio mutatna valami igazan rosszat, bar mivel nem ertenek hozza eselyesebb hogy valami olyat hoztak ossze mint hogy a Csaszar aldasa fog kiserni es nagy szerencse er, de hat megis ha mar erre jartunk gondoltam megerne megtudni. Egyebkent alapvetoen ez a napfogaytkozasos kartya mit jelent? Ha kiderul hogy jo szerencset akkor azt hiszem az egesz spekulacionk teljesen rossz alapokra epult - probalom eloadni annyira szabadsagon levo kozeposztalybelo dolgozokent amennyire csak lehet. Mintha tenylegesen ez csak egy koztes informacio lenne a fo kerdes elott es nem maga az egyik legfontosabb kerdes ami foglalkoztat.

-A konzultáció előtt adomány szükséges.
Komolyodik el Baba Radenka.
-Először adományozz. Utána pedig mondd el pontosan mi történt. Kivel beszéltél, miről beszéltetek és hogyan került szóba ez a Napfogyatkozás kártya?

Kicsit zavaro hogy nem mond osszeget a josno, nem igazan szoktam meg meg az arakat, ha barmit akartam korabban egyszeruen megkaptam, es azt hiszem itt is csak tudnek sokat fizetni, de akkor a terre valo tekintettel jo esellyel egyszeru penzes zarandoknak nezne akinek barmit el lehet adni, mig ha keveset probalok adni... Hogy leplezzem zavaromat kerdoen az arbitratorra tekintek, o sokkal jobban ismeri az ilyen utcai embereket, hatha jobban tisztaban van azzal vajon hany tront erdemes ajanlani hogy valami hasznalhatot mondjon.