Re: Hive Sibellus - 133.815.M41
Egy elgondolkodó arckifejezés mellett vonom meg ismét a vállamat Alia szavait hallva - igaz nagyjából ugyanazon a véleményen vagyok mint ő, de én nem az amúgy ismeretlen létszámukból fakadó esélyek miatt, hanem azért, mert Hades elmondása alapján egy ilyen fanatikus szektát nem lehet néhány tag kivégzésével lefejezni és azt sem hiszem, hogy ők ilyen módszerekkel gyilkolnának, szintén a hallottak alapján gondolva. Az esélyekről pedig... Csupa olyan dolog történt velem mostanában amire egyáltalán nem kellene esélynek léteznie egy ember élete folyamán, mégis, most itt vagyok, egy komplex események láncolatát követően. A főleg Árnyékkal folytatott beszélgetések jutnak eszembe, átvillan az elmémen Artisarchost neve, akinek köszönhetően most itt vagyunk. -Előbb utóbb ez is kiderül. - mondom közben Aliának kicsit bambán, elpillantva abba az irányba amerre eddig nézett, hátha meglátom mit figyelt, de közben már az előző gondolatmeneten jár az agyam. Vajon mennyi esélye volt, hogy minket küldjön maga helyett Hadesért amikor elterelték az útjáról? Tudta, hogy történni fog valami? Tudta, hogy mi túl fogjuk élni? Vagy minden a véletlenen múlott? Egyik forgatókönyv félelmetesebb mint a másik. Hades szavai húznak vissza a valóságba, haloványan elmosolyodok a kérdését illetően: ez könnyű, tanultunk ilyesmiről az akadémián. -Mikor ki, feltételezem. Ha jobban megvizsgálod amit csinálnak és rájössz, hogy ki jár jól belőle, kinek az indítéka ilyet tenni, akkor megtalálod azt is, aki pénzeli őket. - na persze ez kicsit bonyolultabb, valószínűleg nagyon csúnyán nézne az egykori oktatóm egy ilyen sablonos válasz hallatán, de a lényeg végül is ez. Az utcai bandák tettein is vissza lehet követni, hogy maguktól cselekednek, vagy esetleg valaki a boly vezetői közül használja fel őket a saját, alkalmanként birodalmi érdekeket sértő tevékenységeihez. A pihenés alatt amúgy ilyesmi fajta dolgokon jár az eszem, igyekszem rendbe szedni a történteket és a hallottakat, keveset gondolkodok a következő lépésen, inkább úgy vagyok vele, hogy arra majd ráérek amikor elérkezünk oda, de addig is célszerűnek tartom egy szilárd gondolkodásmód kiépítését a múltról - korábban teljes egészében az Arbitrátus adta azt a hátországot amire támaszkodhattam a különféle szituációkban, most már annak is erős pillérét kell alkotnia az öntudatomnak és önismeretemnek, hogy mi is pontosan az új célom. Idővel, amikor már úgy érzem, hogy valóban energia lett az ételből amit megettünk, meg a gondolataim rendszerezése is új lelkierőt adott végigpillantok a többieken - de főleg Vestet figyelem meg, hiszen elsősorban kettőnk miatt pihentünk le egy kicsit evés után - és ha úgy látom, hogy eljött az idő, megszólalok: -Szóval, én kicsit körbekérdezősködnék a térrel kapcsolatban, hogy ne lépjünk aknára a későbbiekben. - élek ezzel a katonák által mondogatott szófordulattal. Emlékszem, apám elmondásai szerint kicsi koromban elég nehezen értettem meg azt a koncepciót, hogy elásni valamit, hiszen egész életemben beton és acél volt a talpam alatt. Persze, ezt a gyermeki naivitást hamar továbbfújta az idő szele. -Van két rádiónk, úgyhogy szét is tudunk válni... Van bőven olyan teendő amivel nem holnap kellene az időt rabolni amikor már a kezünkben van az első nyom. - fejezem be rövid mondandómat, miközben lila szememmel a többieket fürkészem, vajon ki mit akar beletenni a közösbe, hiszen ez az első ötlet - amely még nem az igazi nagybetűs nyomozás része - sokat elárul az emberről is.