Scythia:
++0115.815.M41 Hive Sibellus - valahol a boly közepén++
A festék évtizedek óta pattogzik le reciklált levegőt kifújó angyalok testéről. Fejükön már egyáltalán nincs; a valaha mosolygós kerubarcok mára vicsorgó szörnyetegekké váltak, akiknek rossz szagú lehelete időnként meglebegteti a nagy műgonddal alájuk drótozott-ragasztott bináris nyelvű Mechanicus szent szövegeket. Körülötted kifáradt, koszos, időnként sebhelyekkel borított Bírák és alacsonyabb rangú Arbiterek ülnek újrahasznosított műanyag székeken és a terem közepén álló Balthazar Bírára figyelnek aki egy adattáblából neveket és szektorokat olvas fel. A 138. Körzet jellegzetesen kocka alakú Adeptus Arbites erődjének eligazító helyiségében vagy, ahol minden szolgálat kezdetén egy rituálé keretében osztják be általában mindig ugyanazt a párt mindig ugyanabba a szektorba. A “zöldek” azaz a kipróbálatlan arbitrátorok váltakozó beosztásba kerülnek általában nem túl veszélyes környékre, esetleg papírmunkát vagy az erőd őrzésének feladatát kapják.

Tekinteteddel hiába keresed társad Doriant akivel az elmúlt pár hónapban járőröztél, ma nem érkezett meg. Egyáltalán nem fog már megérkezni; két hete megölték a lakrészében innen alig pár száz méterre, a te lakrészedtől pár blokknyira. A szabályok nem engedték, hogy segíts a nyomozásban, de a többiek elmondása alapján a szerencsétlent valami állat felszeletelte és már nem nagyon volt mit azonosítani sem. Nyom sem volt túl sok. A holttestet egy hete temették az erőd egyik kevéssé frekventált, de annyira azért nem eldugott részébe, nevére örökké emlékezni fognak. Hiába gondolkodsz el ezen, nem kerüli el figyelmedet ahogy egyre ürül a terem; mindenki megkapja a szokásos napi parancsát. Tiberius bátorítóan bólint ahogy elhagyja a termet. Az üres teremben egyedül vagy Balthazar Bírával, aki egy szó nélkül az irodájába invitál. Sisakja eltakarja barna szemét, sötétbarna haját, de állának határozott vonala így is látszik.

Nehezemre esik koncentrálni a beosztások felolvasására, gondolataim folyton folyvást elkalandoznak és a történteken merengek - vajon van üzenet értéke annak, hogy pont az én társamat ölték meg ilyen kegyetlen, szadisztikus módon? Emlékszem az utolsó elköszönésünkre a halála napján, szolgálat után - mind a ketten ugyanabba az irányba indultunk hazafelé, majd nagyjából félúton elváltak egymástól útjaink, akkor utoljára, egy "Szia, majd holnap!" keretein belül; komoly férfi volt, ritkán mosolygott, de ha nevetett, akkor Dorian szürke szemei úgy tudtak csillogni, hogy az ember nem tudott nem vele kacagni. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy könyökölök a széken és a fejemet támasztom - erőt veszek magamon, a főnök szavaival élve, egy "Arbitrátorhoz méltó testtartást" veszek fel, mielőtt még ő maga szólna rám. Kissé bambán pillantok el a székéről felkelő Tiberius irányába, majd egy félmosollyal hálálom meg a bátorító biccentését - ha az öreggel történne ilyesmi, azt egészen biztosan nem tudnám kiheverni; nem gyakran találkozunk szolgálaton kívül, de olyan apai figura lett az életemben, hogy biztos mély depresszióba taszítana a halála. Ahogy fogynak mellőlem a szolgálati beosztásra várakozó társaim folyamatosan egyre nagyobb erővel koncentrálok, hiszen bármikor én jöhetek: de végül a nevem nem kerül felolvasásra. Ma sem. Önkénytelenül is kissé segélykérően nézek el az utolsó távozók irányába - megint papírmunka, vagy valami rosszabb? Ahogy Balthasar rám néz felállok a székből, megigazítom az egyenruhámat, majd követem az irodába: remélem nem a mostanában tanúsított passzivitásomról akar beszélni; nem tehetek róla, ha a szabályok megengednék, hogy én is nyomozzak a társam gyilkosa után, akkor lenne mivel lekötnöm a figyelmemet, de így, hogy a többiek kint vannak terepen én meg állandóan a papírszolgaságot végzem Dorian halála óta, hamar belefásulok a tétlenségbe. A helyiségbe lépve az ajtó irányába nyúlok, de amikor kezem odaér, bizonytalanul megtorpanok a folyamatban; nem mondta a főnök, hogy zárjam be magam után, de azt se, hogy ne. Végül megteszem, majd az asztal elé lépek és kihúzom magamat, várva, hogy Balthasar Bíra elmondja, miért hívott ide.

In reply to Scythia (msg # 2):

-Csukd be és ülj le.
Szól a puritán főnököd miután leült az íróasztala mögé egy recsegő műbőr fotelbe és egy műanyag székre mutat, ami mintha mindig is itt lett volna. Vagy tényleg?
Balthazar megvárja amíg leülsz, közben leveszi sisakját. Szemei karikásak, sötétbarna hajába ősz szálak vegyülnek. Mintha az utóbbi időben megöregedett volna.
-Mielőtt tovább mennénk, azt szeretném, ha elmondanád mit gondolsz arról amit itt csinálsz az erődben és annak környékén és mik a terveid a jövőre nézve.
Balthazar sosem beszélgetett, mindig parancsokat osztogatott. Mintha valami nem lenne rendben.

Kissé furcsának találom a kérdést és eléggé az az érzésem, hogy valami nagyon kellemetlen dologról lesz szó a továbbiakban; egy darabig csak hallgatok, igyekszem összeszedni a gondolataimat, hogy tömören és pontosan fogalmazhassam meg a válaszomat: -Fontosnak találom az itt végzett munkát a boly életében, még a legegyszerűbb papírmunkát is próbálom odaadással végezni és igyekszem megfelelni a követelményeknek. - formálom meg végül kissé nehezen a gondolataimat. -A jövőben szeretném kiérdemelni az előléptetést, hogy egyedül, felügyelet nélkül is dolgozhassak, uram. - felelem. Aggasztónak találom ezt a beszélgetést, kezd bennem megformálódni egy félelem attól, hogy talán a férfi le akar építeni a létszámból vagy hogy el akar küldeni máshova.
This message was last edited by the player at 20:00, Wed 16 Jan 2019.

In reply to Scythia (msg # 4):

Egy ideig ő is gondolkodik azon amit mondtál. Amikor már kissé kínossá válna a helyzet, elkezd beszélni, de gyorsan megállítja magát.
-Beszéltél valakivel mostaná...igazából mindegy.
Ismét szünet következik, amíg dobol ujjaival az asztalán. Nagydarab keze mellett néhány kitüntetés és mementó van az amúgy spártai egyszerűséggel berendezett íróasztalon.
-Ma reggel az eligazítás előtt-kezd bele-egy vox hívást kaptam. Nem tudom kitől, ugyanis nem mondta a nevét. De nem is kellett neki.-ujjai abbahagyják a dobolást-Zéta-szürke-15-ös kódot adott meg, ami minimum Sibellus központi erődjéből jött, az 1-es körzetből, méghozzá a Bolygóvédelmi Marshall irodájából. Ma ők adják a parancsaidat, amik a következők: Scythia Alethia induljon egyedül a 43/684/3 Blokkba. Az AA-23/1138-as helyiségből szerezze meg az ott tartózkodó nagyértékű célpontot, és az egyénen bármi beavatkozás nélkül szállítsa át a 65/200/1 Blokkban lévő biztonságos objektumba. Ennek érdekében bármilyen saját erőforrást és segítőket igénybe vehet.
Továbbá ugyanott keresse meg a levegő recirkuláló egységek javításáért felelős egyént, aki KÉK-INFORMÁTOR informátori besorolással bír és “A gépeket néha meg kell olajozni” kódszóval azonosítva önmagát juttassa el ezt az egyént is a 65/200/1 Blokkban lévő biztonságos objektumba.
Megkeményedő tekintettel hozzáteszi - Van kérdésed?

Valószínűleg jól látható az arcomon is, hogy mennyire értetlenül állok a hallottak előtt - parancs, egyenesen nekem, a Bolygóvédelmi Marshall irodájából? Ha nem volna lehetetlen, akkor azt mondanám, hogy itt valami súlyos tévedés történt - van a helyőrségünkön annyi képzett Arbitrátor, miért pont engem akarnak? Köze lehet a gyilkossághoz? Egy pillanatra a földre vándorol a tekintetem ahogy gondolkodok - volna kérdésem bőven, de nem hiszem, hogy válaszokat tudna adni a főnök; a viselkedéséből érződik, hogy ő is ugyanolyan értetlenül áll az üzenet előtt, ahogy én magam is. Végül ismét Balthasarra nézek és kissé kiszáradt szájjal válaszolok: -Nincs, uram. - persze az a férfi számára is elég egyértelmű, hogy rengeteg kérdésem volna, de tudja, hogy nem fogom traktálni olyan dolgokkal, amikre ő maga se tud válaszolni. Lassan felállok a székből, kezeimet ezúttal hátul kulcsolom össze, hogy ne látszódjon, hogy kicsit remegnek; nagyon jól esne most egy Lho. -Engedélyt kérek a távozásra, uram. - nézek a férfire, tekintetemből viszont könnyen kiolvasható, hogy örülnék, ha azt mondaná, hogy még üljek le, mert van még néhány dolog és szeretne pár tanácsot adni. Még járőrözni se küldtek el soha egyedül, erre most...? De nem merem kimutatni az aggályaimat, szeretném megmutatni, hogy van bennem annyi kurázsi, hogy képes vagyok elvégezni ezt a feladatot, biztos nagyon sokat dob majd ez az egész a karrieremen és talán végre teljes értékű tagja lehetnek a 138-asnak.

Nem latsz szimpatiat Balthazar arcan, inkabb aggodalmat amirol ugy erzed kisebb dolga is nagyobb, mint hogy neked tanacsokat adjon. Ellenben egy pillanatra mintha sajnalatot latnal az arcan es megis ad egy par keresetlen tanacsot.
-Ha azok szoltak nekem akirol gondolom akkor nagyon vigyazz magadra. Es ha talalsz egyeb informatorokat akiket el tudsz vinni a celhelyre akkor vidd el oket is. A Belso Ellenorzes nem szokott viccelni. - Ne feledd el a kikepzesed, tudj meg minel tobbet a teruletrol mielott bemesz, es ne hagyd magad meglepni. Lelephet Scythia Arbitrator.
Valt vegul hivatalos hangnembe es int, hogy mehetsz utadra.

Lassú bólintással és hálás tekintettel nyugtázom a hallottakat: -Uram. - köszönök el a felettesemtől, majd távozok a helyiségből; ahogy bezártam az ajtót magam mögött már egy dolog jár a fejemben: azokat a blokkszámokat ismételgetem, amelyeket az irodában hallottam, hogy biztosan ne felejtsem el őket. Utam az öltözőbe vezet, ahol kényelmes egyedüllét vár: leroskadok a székembe és még mindig a kódokat ismételgetve szusszanok egyet, összeszedem a gondolataimat. Járművet nem vihetek el, sajátom pedig természetesen nincs, fuvart se kérhetek, mert egyedül kell mennem: vajon tisztában voltak ezzel? Hogy tömegközlekedésen fogom szállítani a nagyértékű célpontot? De talán pont ezért kell nekem menni, mert senkinek sem gyanús egy alacsony rangú Arbitrátor a tömegben - meg aztán, ha olyan fontos, talán neki lesz járműve a visszafelé útra.
A szekrényemhez lépek és kinyitom, magamhoz veszem a sörétesemet, majd az egyik polcon lévő, gondosan összehajtott ronggyal megtörölgetem miközben elmondok egy, az épületben gyakran karbantartást végző Tech paptól tanult tisztogató imát; remélem ma sem kell majd használattal megzavarnom a Gépszellem nyugalmát. Bezárom a szekrényt, majd az utam a kápolnába vezet; nem időzök sokat, majd kilépve a garázsok felé indulnék, de elbizonytalanodok: megspórolnék ugyan pár perc sétát azzal, ha elvitetném magam a tömegközlekedésig a gépkocsis járőrökkel, de ha sétálok, nyugodtan van időm elszívni egy Lhot az egyik félreeső beugróban; az utóbbi mellett döntök, s elindulok kifelé, a vörös folyosón.
This message was last edited by the player at 16:09, Thu 17 Jan 2019.

Ahogy összeszeded a cuccaidat, észreveszed mennyire halottnak tűnik a helyőrség az itt szolgálatot teljesítő Arbitrátorok nélkül; mintha a Császár ellenségei már győztek volna, és az Impériumnak semmi esélye sem lenne. Gyorsan elhessegeted magadtól ezt a gondolatot egy imát mondasz és szakszerűen megtisztítod majd betárazod puskádat. Tudod, hogy csak a nyeregvasúttal érdemes a célodhoz menni, de pontosan nem ismered azt a blokkot, majd odafelé kérdezősködnöd kell valószínűleg.
A páncélozott ajtók hangos dudaszóval nyílnak ki előtted és ahogy végigsétálsz a vörös folyosón majd az üres látogatói részlegen részletesen van alkalmad megnézni az égésfoltot az egyik falon ahova állítólag egy alsóbolybeli mutáns fogoly dobott kézigránátot tíz éve, és néhány lövésnyomot az ajtók felett ami egy narkóbanda száz évvel ezelőtti támadásának állít emléket. Az ahogy a külső kapukhoz érsz, először csak egy ritmikus vibrálást, majd majd egyre hangosabb, szívdobogáshoz hasonló hangot hallasz.
Amikor a kapu kinyílik, az összes érzéked megcsapják a megszokott dolgok: Egy halott hajléktalan az utcasarkon akit két hete nem vitt el az Administratum hulladékgazdálkodási részlege, néhány bandatag az alsóbb szintekre vezető lejárónál, egy Ministorum pap prédikál fekete füstöt eregető hordó mellett egy pulpituson, szervokoponyák repülnek üzenetet szállítva vagy egyéb ezoterikus feladatot végezve, egy gazdag céhmester egy csapat testőrrel megy be a szemközti sztriptízbárba. És persze tömeg. Mindenhol. Hömpölyögve, egymást kerülgetve, egymással összeütközve, részegek, gazdagok, szegények, emberek követik a felfüggesztett rúnák jeleit vagy a járdákra felfestett színeket a céljaik felé. A járdán túl hatalmas forgalom, egy, két, hatkerekű járművek eregetik az égett prométheum füstjét egy szinttel lejjebb egy hatsávos autópályán, odafenn pedig a gyalogjárók, vasúti sínek, autóutak felett repülő szerkezetek ezrei suhannak a szmog borította égen a tűvékony tornyok között. Most épp nem égnek a savas esőt jelző rúnák és reggel azt hallottad egy szomszédodtól, hogy pár napig nem is lesz ilyen riadó.
Sibellus ma reggel is készen áll, hogy elnyelje, megrágja, megeméssze és kiköpje a lakóit.

Bújtatott undorral nézek végig az elém kibontakozó bolyon - persze az Ambulus is egy nyomorúságos világ, hiába laknak itt többen, de a hely kevesebb volt, ráadásul még mozgott is, de arra határozottan emlékszem ennyi év távlatából is, hogy nagyon ritkán bűzlött ennyire. Megvizsgálom a saját Augeremet is mielőtt kilépnék a tömegbe, a Gépszellem nem jelez semmi életre különösen veszélyes szennyezést - legalább ennyi szerencsém van. Veszek egy nagy levegőt és fogást váltok a sörétesemen: jó, hogyha a civilek nem csak az egyenruhát látják tisztán, de a fegyvert is egy Arbitrátor kezében. Rezzenéstelen arccal sétálok el az egyre jobban széttaposott hulla mellett, majd belevetem magam a boly véráramába - világéletemben kaptárlakó voltam, itt születtem, itt élek és valószínűleg itt is halok majd meg, úgyhogy egészen ügyesen lavírozok a tömegben, de azért igyekszem minél vészjóslóbban tartani a sörétesemet, hátha néhány embernek elveszi a kedvét attól, hogy egyenesen nekem jöjjön. Pár utcával később lefordulok, majd egy kevésbé frekventált helyen megállok - na persze a magány az egy olyan luxuscikk amely nem adatik meg az utcán, de ha legalább azzal a veszéllyel nem kell számolnom folyamatosan, hogy valaki nekem jön, akkor boldog vagyok: előkotrok egy lhot a frissen bontott dobozból és halk ima mellett meggyújtom; csak néhány perces a pihenőm, de tudom, annál fontosabb. Megnyugszom tőle annyira, hogy a gondolataim másból is álljanak, mint a miértekből? Miért én, miért most, miért miért miért. A boly kaotikus forgataga is kicsit elviselhetőbbé válik mire a lho végére érek, s kissé kitisztultabb fejjel tudok elindulni a nyeregvasút irányába, ahol is majd megérdeklődöm, hogy jutok el a 43/684/3 Blokkba. Séta közben hallgatok az újonnan feltámadt belső hangra: nem lehet veszélyes ez az egész misszió, különben valaki képzettebbet küldtek volna. Odamegyek, találkozok a célszemélyekkel, majd elkísérem őket a megadott biztonságos objektumhoz, utána pedig jövök haza. Na persze tisztában vagyok vele, hogy hazudok éppen magamnak, hiszen a főnök is felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak nagyon, de úgy gondolom ráérek kicsit később aggódni; egyenlőre kiélvezem a lho mesterséges nyugalmát.

Bujtatott undorod elveszik a sokkal erosebb erzelmek oceanjaban amit a korulotted allok millioi bocsatanak ki magukbol. Hangos veszekedesek, siras, hiszterikus kacagas mind elofordul ezen az egy utcan is. A lakok a rangodnak kijaro tisztelettel probalnak viseltetni, de hiaba probalnak, a tomeg hatasara igy is hozzad ernek neha - ez olyasmi amihez mar gyerekkorodban hozzaszoktal.
A mellekutca amibe behuzodsz tele van szemeteszsakokkal es tobb ajto vezet a boly belsejebe. Amikor meggyujtasz egy lho-t, az egyiket eppen kinyitjak es egy kifozde zsiros, mocskos konyhaja lesz lathato egy pillanatra. Ket mandulavagasu szemu, hullafeher urszulott egy gyanusan szaglo vodor tartalmat ontik ki az utcara majd bezarjak az ajtot. Semmi atlagostol eltero.
Az lho vegere megnyugtathatod magad de a kuldetesrol meg mindig nem rendelkezel tobb informacioval. Illetve valami mintha eszedbe jutna, de kozben elindulsz a nyeregvasut fele.
Dobj egy Common Lore(Adeptus Arbites)-t, majd egy Inquiryt az erdeklodeshez.

Figyelem a két törékeny csontút ahogy kiöntik a szennylét az utcára - sosem jártam még az űrben, de őszintén szólva nem is nagyon szeretnék; azok a szerencsétlenek akik ott születtek szinte mind félelmetesen rosszul néznek ki, a nálam jócskán magasabbak is könnyebbek, vékonyabbak mint én, és furcsa hegeket látni rajtuk itt ott amikről lerí, hogy nem külső behatás okozta. Az erődöt látogató Géplátnok amikor kérdeztem azt mondta, az alacsony gravitáció amiben felnőnek az oka, hogy ilyenek lesznek - persze egy pillanatra sem kételkedek a szavában még annak ellenére sem, hogy pontosan nem értem mit is takarhat ez; inkább a bűz és a savas eső, mint az alacsony gravitáció. Annyira nem is rossz a bolyban, ha az ember belegondol, hogy lehetne sokkal rosszabb is - na meg, nekem aztán tényleg nincs panaszra okom, pláne ilyenkor, amikor a Lho kellemesen ellazít.
Út közben történteken jár az eszem, ha egy-két ember nekikoccan a vállamnak vagy meg kell állnom, hogy ne ütközzön össze az természetesen számomra is megszokott, majd ahogy megérkezek a nyeregvasúthoz, körbenézek: a 3-as blokkrendszerhez nyilván nem nehéz eljutni, de ha nem akarok egész nap ide-oda utazni, akkor nem árt kicsit közelebb érkezni a pontos címhez, a 43/684-hoz. Az embermasszában mintha láttam volna néhány adattáblával rendelkező figurát akik a tömegesek egyenruháját viselték, biztos tudnának segíteni, de ekkora forgatagban őket sem lesz egyszerű megtalálni. De valahol mintha lett volna egy régi, fal nagyságú, Mechanicus rúnákkal ellátott térkép is, talán azon is eligazodnék. De mindenek előtt megkérdezek pár embert, hogy hol érdemes próbálkoznom az informálódással.

Minden gond nélkül elérsz a nyeregvasút-állomásra. Itt a Császárt és a Birodalmat dicsőítő zenék szólnak a voxkaszterekből, miközben vonatok tucatjai indulnak és érkeznek hangos csikorgással. Állítólag ez csak egy kis pályaudvar a Kormányzói palotához közeli állomáshoz képest, ahol több száz vonat indul, és érkezik egyszerre, a palotában dolgozókat és a kérvényezőket szállítva. Ahogy felméred a terepet, eszedbe jut valami amit egy időben hallottál Tiberius Arbitrátorról. Amikor a 138. Körzetbekerültél, Tiberius gyakran mondta, hogy van egy félig titkos Arbitrátor szervezet, amelyik hasonló módon dolgozik, mint ez a mostani küldetés. A Divisio Immoralis, a Hallhatatlanok Részlege, az Arbitrátorok egy csoportja állítólag titkos munkát végez, hogy a lehető legoptimálisabb erőforrások felhasználásával kapják el a rosszfiúkat és ennek érdekében nem szokványos módszereket is használhatnak. Valami hasonlót talán, mint most. Eszedbe jut, hogy Tiberius egy ideig gyakran beszélt a szervezetről, meg hogy a megfelelő embereket be tudná oda ajánlani, de most jössz csak rá, hogy talán arra utalt téged is át tudna oda kérni. Talán ők többet tudnak mindenről.
Rájössz ezzel az információval most nem tudsz mit kezdeni de később talán hasznos lehet. Elkezdesz kérdezősködni és találsz egy gyári munkást, aki tisztelettel néz rád amikor megszólítod.
-Miben segíthetek 'sszonyom?
Kérdi vaskos akcentusával ami a Sibellus déli részére jellemző.

Ha akarod, a következő downtime-ban átkérheted magad a Divisio Immoralisba, felveheted az alternate careert, és kezdő karakternek számítasz xp költés szempontjából.
This message was last edited by the GM at 17:38, Sat 19 Jan 2019.

Végigmérem a gyármunkást ahogy felém fordul, az akcentusa természetesen nem zavar, annyi ember fordul meg ezen a környéken minden nap, hogy a boly minden pontjának legfurcsább dialektusát is napi szinten hallani az utcákat. -Kissé eltévedtem, polgártárs. - válaszolom, a Lhonak hála kissé kedélyesebb hangnemben mint ahogy az tőlem megszokott. -A 43/648/3-as blokkba igyekszem. - leengedem a puskámat, hogy ügyesebbik kezemmel, a balommal néhány kicsit odébb lévő vágány felé tudjak mutatni. -Azt már tudom, hogy arról sok sikori indul a 3-mas irányába, de nem találtam sehol, melyikkel jutok a legközelebb. - magyarázom el a problémámat.
This message was last edited by the player at 20:45, Fri 18 Jan 2019.

A sötét hajú férfi -aki a ruhája alapján a Skalen-Har Hegemónia negyedrangú munkása-  körbenéz, hogy betájolja magát majd magabiztosan az egyik oldaljáratba mutat a több tucat közül. Mikor felemeli a kezét, a ruhája alól valami maró kémiai tisztítószer bűzét érzed.
-Az a 'kori? Az arravan ám. Fel kell ülni az első északnak haladóra és Eszté Luciano terén kell leszállni. Onnan mán nemtom pontosan, de jó környék az. Nagyon jó. Én aztán sose tudnák ottan lakni. De aszongyák nem lehet eltévedni ott.- Megvakarja a zsíros haját -Még valami segíccség, 'sszonyom?
Kérdi udvariasan, de úgy érzed már igazából mennie kell.
This message was last edited by the GM at 21:07, Fri 18 Jan 2019.

Nem mutatom jelét annak, ahogy az orromat megcsapja a maró kemikália bűze, helyette inkább abba az irányba koncentrálok amerre a férfi is mutat: ismételten memorizálom az újabb neveket és számokat, majd ahogy a Skalen-Har munkás megkérdezi, segíthet-e valamiben, enyhén megcsóválom a fejemet: -Nem, így is nagy szolgálatot tett. - mondom, majd ismét két kézre fogom a sörétesemet. -A Császár áldja, polgártárs! - búcsúzok el tőle, majd elindulok a korábban mutatott oldaljáratba és megkeresem azt a peront, ahonnan az első északnak haladó sikori fog indulni; amint odataláltam néhány várakozó embertől megérdeklődöm, hányadik lehetőség lesz a Eszté Luciano tér nehogy eltévesszem, majd ha érkezik a járat, felszállok rá.

A munkás az aquila jelével búcsúzik és elrohan valamerre amerre egy vasúti platform lehet. Te is elindulsz a jelzett irányba és csak egyszer kell megkérdezned ezúttal egy ügyvédet az irányról. Nagyon hamar kiderül, hogy az "Eszté Luciano tér" valójában Szt., azaz Szent Luciano tér megállót ami innen nagyjából másfél óra utazás. Simán kiérsz a platformra és a bemondó hangja alapján úgy véled, nagyjából fél óra múlva múlva érkezik egy olyan vonat ami neked is megfelel. Ha asztali játék lenne, megkérdezném hogy csinálsz-e addig valamit?

Elkönyvelem magamban a kisebb félreértést, majd megköszönve az ügyvédnek azt, hogy kijavított, körbenézek és kiderítem, hogy vajon mennyi időt is kell majd várakoznom. -Fél óra. - morfondírozok félhangosan. A Lho ugyan azt sugallja, hogy ez egy kiváló alkalom volna arra, hogy kérdezősködjek kicsit hallott-e valaki az Arbitrátorgyilkosságról, azonban lebeszélem magamat: ha egyenruha nélkül informálódnék, azt még kibeszélhetném, de ha most, egyenruhában, szolgálat közben teszek fel ilyen kérdéseket, az egyértelműen nyomozásnak számít és parancsmegtagadásnak felel meg. Helyette inkább beszédbe elegyedek a várakozókkal és a Szent Luciano térről próbálok csevegni, hátha sikerül megtudnom valamit ami segít majd a boldogulásban ha odaérek majd az út végén. Milyen az időjárás, miről nevezetes a tér, hasonlók; igazából elsősorban azért kérdezősködök, mert a Lho után mindig kedvem van beszélgetni.

Az emberek a jelvényedet látva -akár félelemből, akár a Birodalom iránti hűségüket tanúsítván- válaszolnak a kérdéseidre. Megtudod, hogy a Szent Luciano tér egy kisebb üres rész két nagyobb szektor között. A tér a felsőboly határán van, valóban jobb környék és te sem most tudnál ott lakást szerezni. A vonatról itt valamiért nagyon kevesen szoktak leszállni és majdnem olyan kevés ember van itt a környéken mint egy felsőbolybeli környéken. Vagy legalábbis ezt mesélik neked az emberek. Ezen kívül megtudod, hogy négy nevezetesebb építmény van a téren: egy bárki számára nyitott Adeptus Mechanicus biodóm, ahol az Omnissiah papjai valamilyen titokzatos kádakban növényeket nevelnek, az Administratum egy -félig a tér alá süllyesztett- logisztikai központja ahonnan éjszakánként kamionok szoktak ismeretlen helyekre dübörögni, a Skalen-Har Hegemónia hiperűrmeghajtókat készítő maximálisan őrzött műhelyének egyik hátsó kijárata és a Csöndes Domb szanatórium a mentális problémákkal küzdőknek. A 43/684/3 Blokk pedig pontosan ez a szanatórium. Evvel a megnyugtató gondolattal szállsz fel a vonatra.

Hálásan megköszönöm a segítséget, majd amikor megérkezik a vonat és sikerül találnom egy olyan helyet ahol úgy meg tudok állni, hogy útban sem vagyok és kapaszkodni is van opcióm, átgondolom a dolgokat. Szóval egy szanatóriumba tartok. Amíg a Lho kellemes, mesterséges nyugalma kitart addig valahol még humorosnak is tudom találni az egész szituációt, azonban ahogy kezd elmúlni a hatása, kezdenek előjönni a vészjóslóbb gondolatok: egy bolondot kell elszállítanom? Ha nem bolond, mégis miféle okból találkozunk egy elmegyógyintézetben? Csak ott van biztonságban? Kezdek egyre idegesebb lenni, s egy idő után azon kapom magamat, hogy nem csak a tekintetemen látszik ez, de folyamatosan dobolok az ujjaimmal a sörétesem előagyán és kicsit izzadok is. Egy kissé aggodalmasan felém pillantgató polgár tekintetét is elkapom, majd veszek egy nagy levegőt is igyekszek megnyugodni: nem tudom, hova megyek, kit kell összeszednem, pontosan hova kell vinnem, de ha felzaklatom magamat azzal nem leszek előrébb. Közelebb tolakodok egy ablakhoz, hátha a huzat kicsit segít, majd amikor megérkezünk és leszállok, ösztönösen a Lhos doboz felé nyúlok, de bármennyire is vagyok frusztrált jelen helyzetben, meg kell őriznem a tisztán látásomat; helyette inkább körbenézek, majd igyekszem beazonosítani a Csöndes Domb épületét, és elindulok arra, de be még nem tervezek menni, megfogadom a főnök tanácsát és kicsit körbeszaglászok a környéken.

Vestronius:

Az orbitális sikló letesz téged egy hatalmas leszállópályán a boly szélén, amely elosztóként működik a város különféle helyszínei között. Amikor végre sikerül kitápászkodni a kellemetlen társaid közül, akkor helyi személyzet kérdezi ordítva a hangos leszállópályán ki merre akar menni. A módszer szerint Ha elmondod nekik az "irányítószámot", ők elmutogatják melyik kaptáron belüli légi járatra kell felülni és az elvisz a célodhoz. Mintha igyekeznének a leszállók kedvében járni. Egyébként attól eltekintve, hogy nincs meleg, Sibellus egyáltalán nem tűnik jobbnak, mint Tarsus (lásd a leírást amit Scythiának adtam még az elején).

Scythia:

A vonaton még helyi viszonylatban is nagyon sokan vannak. Az emberek morgolódásából megtudod azért, mert kimaradt egy-két szerelvény valami sztrájk vagy lázadás miatt. Izzadó, büdös, koszos emberek préselődnek neked, csak a puskád miatt van pár centi helyed magad előtt. A torzan szóló voxkaszterekből birodalmi indulók próbálják elnyomni a fém folyamatos sikoltását, kevés sikerrel. Tényleg nem túl sokan szállnak le Szent Luciano terénél így át is kell verekedned magad a tömeg egy részén ami még a Arbitrátorként és helyiként sem könnyű.
A téren mindenesetre szokatlan csend van. Minden úgy van, ahogy leírták a teret. Kétszáz méter átmérőjű és a közepén egy ötven méter magas szobor áll, a plakettje szerint Szent Luciano, aki karddal és bolterrel van felfegyverezve. A Csendes domb a megállóval szemben egy kisebb emelkedőn van, egy magas torony amelynek a teteje úgy véled a felsőbolyba nyílik. Éles szemednek köszönhetően nyugatra kiszúrod a Skalen-Har Hegemónia gyárának rejtett hátsó kijáratát, keletre pedig a Mechanicus biodóm emelkedik. Melletted ahogy kijössz a megállóból néhány lezárt földalatti garázst látsz ami valószínűleg az Administratumé. Körös körül tornyok és épületek amiknek sötét ablakai vaksin pislognak feléd. A téren csak pár ember mászkál.
A Csendes Domb szanatórium nem túl feltűnő, csak kis plakett jelzi mi célt szolgál az épület. Bronz színű kerítés veszi körül. A kerítésen belül üres plasztbeton udvar néhány paddal. A padok mögött egy bejárat, ami mellett pedig egy portásfülke van egy női őrrel. A nő látszólag valami kiadványt olvas, vagy legalábbis ennyit látsz a jelenlegi pozíciódból.

Befogadom a széles, tágas térből érkező nyugalmat, akad bőven ismerősöm akit zavarnának az ilyen nyitott terek, azonban számomra az ilyesmi egyáltalán nem szokatlan: az Ambuluson akadtak bőven ehhez hasonlók, persze kisebbek, ráadásul ott elég sok helyen lehetett olyan érdekes dolgokat látni mint a horizont, a napkelte és napnyugta, de szerencsések szeles időben amikor kisebb volt a szmog, még a Lachesist is megpillanthatták néha. Ami viszont számomra is furcsa az az emberzsinat hiánya, de ezzel is sikerül megbékülnöm, most még kifejezetten jól is jön, mert segít kissé megnyugtatni a túlpörgő elmémet. Szent Luciano előtt is lerovom a tiszteletemet ha már itt vagyok a szobra lábánál, majd a szanatórium felé indulok - ahogy meglátom a nőt kissé lassítok a lépteimen, hogy legyen időm végiggondolni a tervemet. Nem hiszem, hogy kaphatnék tőle kielégítő útbaigazítást, azt majd odabent kérek ha szükség lesz rá, ő minden bizonnyal csak az ajtót őrzi. Amikor odaérek, fél kezemben leengedem a sörétesemet, a másikkal pedig az igazolványomat húzom elő és felé mutatom: -Ave Imperator! - köszöntöm határozottan, de nem tervezek megállni, egyenesen az ajtó felé haladok. Ha akar valamit tőlem, majd szól; nekem nincs vele dolgom.

Mar eppen leulnek amikor valaki felrelok, aztan amig probalom meggyozni hogy ez az en helyem volt mar csak kuzdve tudok valami ertelmes helyet talalni. A ket fura figura kozott ulve hatarozottan fancsali keppel utazok, nem egeszen igy kepzeltem a Sibellusi utazasomat, hatarozottan szereznem kellett volna egy siklot idoben ilyen esetekre, bar az is igaz hogy ilyen csufondaros menekulesre valoszinuleg kevesen szamitottak magamat is beleertve.
Mire kikaszalodok mar mindenem sajog a szokatlanul kenyelmetlen utazastol kis ideig csak probalom kimozgatni a tagjaimat meg befogadom Sibellus... Illatait. Tarsus sem volt semmi, de hirtelenjeben nem gyozott meg hogy ez a hely sokal jobb lenne, de Mr Herz megbizhatonak bizonyult eddig, ha azt mondja itt biztonsagban leszek akkor az ugy is lesz, nyugtatom meg magamat. Kicsit erot veve magamon nem rakom fel a szuro berendezest inkabb elviselem a szagokat ugy megyek oda az egyik iranyito dolgozohoz - Udozlom polgartars! A 43/684/3-as Blokkba szeretnek eljutni - probalok kedves maradni, hatha segit gyorsabban eljutni a megadott helyre. A siklos tortenet annyira megtanitott hogy valamelyest probalok a konyokommel is utat vagni magamnak nem bizok abban hogy megadjak a rangomnak kijaro tiszteletet.

Scythia:

Tiszteleteded lerovod a rozsdatol rothado Szent Luciano szobra elott majd atmesz az ures teren a Csondes Domb fele. Csizmad hangosan kopog a plasztbeton utburkolaton, valahonnan messzebbrol pedig a korzet Rendfenntartoinak szirenajat hallod. Valahol rajtautes lehet. Itt azonban teljes csend es porszemek csillannak meg a levegoben. Mar az udvarrol latod, hogy a Szanatorium bejaratan nem fogsz csak ugy atmenni, semmilyen kilincs nincs a Birodalom aranykorabol szarmazo jelenetekkel gazdagon diszitett bronzos kapun amely tul neheznek tunik, hogy egyszeruen belokje valaki. Ahogy kozelebb ersz, latod hogy a no nagyjabol 40-es lehet, szintetikusan voros haja mindket oldalon fel van nyirva tokeletesen lathatova teve kibernetikus fuleit. Ruhaja a Csondes Domb szimbolikajaval boritott zold-fekete uniformis es szamodra egyertelmuen lathato az alkatabol es nezesebol, hogy egy harcteri veterannal van dolgot. Hogy a boly alsobb feleben vagy a Birodalmi Gardaban szerezte a tapasztalatat, azt nem tudod, de a latszolagos lazasaga alatt legalabb olyan profi, mint te. A portasfulkeben van egy tisztasagi pecsetekkel boritott iranyitodoboz egy fiokos asztalon ami valoszinuleg az ajto kinyitasara szolgal. A no erdeklodve bolint koszoneskeppen es varja a kovetkezo lepesed.

Vestronius:
A foldi szemelyzet technikusa mosolyogva bolint, egy pillanat turelmet ker amig konzultal az adattablajaval, majd orditva valaszol, ahogy eppen ket ujabb siklo landol sivito motorokkal, langokat es prometheumbuzt eregetve. - Szerencseje van! Pont most indul egy ornitopter onnan arrafele amerre megy! - mutat egy kisse torekenynek, de gyorsnak tuno szarnyas-turbinas repulo szerkezetre - Szalljon fel azonnal, negyed ora mulva vihar lesz es semmi sem fog tobbe felszallni legalabb ket oraig!
Mintha csak megjosolta volna, egy hatalmas villam cikazik at a fekete egen legalabb ot masodpercig. Az ezutani mennydorges meg a hajtomuvek zajat is elnyomja.

Ugyan felkapom a fejemet a távolban megszólaló szirénára hangjára, de inkább csak reflexből - nem kifejezetten mozgatja meg a fantáziámat, hogy mi dolga van a Rendfenntartóknak, és amúgy is: a bolyban mindig történik valami. Talán csak azzal a sztrájkkal kapcsolatos amit a vonaton is hallottam, de ha komoly baj lenne, akkor mi már értesültünk volna róla. Ellenben az jobban felkelti az érdeklődésemet, hogy egy láthatóan veterán, jó eséllyel a láthatónál több kiberverrel ellátott nő őrzi a Csendes Dombot - az indokolt az ilyen őrség, miért van egyedül? Ha nem az, akkor miért pont ő van itt? Kezdem úgy gondolni, hogy alap esetben a bejutáshoz nem lenne elég a rangom önmagában, de mivel nem kaptam semmilyen végzést ami feljogosítana az objektumba való behatolásra, arra a következtetésre kell jutnom, hogy a nőt jó eséllyel értesítették a jöttömről és parancsba kapta, hogy engedjen be. Közelebb lépek: -Parancsom van egy célszemély elszállítására az AA-23/1138-as helyiségből. - közlöm vele tömören és nyersen az információt. Ha esetleg a nevem vagy az azonosítóm után érdeklődne, akkor ismét felmutatom a jelvényemet, amelyre jól láthatóan rávésték az utóbbit: S85514842F/G138. Nem kifejezetten látszik semmi az arcomon, teljesen semleges tekintettel várom, mit fog reagálni.
This message was last edited by the player at 15:59, Mon 21 Jan 2019.

Elkerekednek a szemeim, meg csak az kene hogy minimum ket oraig itt ragadjak amikor Mr Herz minden bizonnyal sokkal megfelelobb es nem utolso sorban biztonsagosabb rejtekhelyet talalt. Meg az is lehet hogy megtudhatok ott valamennyi informaciot arrol mi is tortenik - Varjanak - integetek mikozben gondolkodas nelkul rohanok a mutatott gep fele. Halvanyan megfordul a fejemben hogy ha szamitottak ram igy tudnanak konnyen ravenni hogy onkent rohanjak bele a csapdaba, de jelenleg igyekszem nem gondolni erre es csak futok a gep fele. A topterhez erve gyorsan rakerdezek - 43/684/3-as Blokk? - de igazabol mar kerdezes kozben probalok leulni valahova

Scythia:

A nő egy kódexet vesz elő az asztal egyik alsó fiókjából, amibe kínosan lassan felírja a jelvényed számát és azt, hogy honnan akarod elvinni a célszemélyt. A kaptárban szokatlan csendben a toll minden egyes vonalának meghúzását látod. Az éles szemednek köszönhetően el tudnád olvasni a számodra fejjel lefele írt szöveget, ámde a Birodalmi Gót egy olyan dialektusában írták amit te nem értesz. A betűk cizelláltságából ítélve valószínűsíted, hogy Magas Gót nyelven ír a nő. Az adataid leírása után kicsit vár, majd felnéz.-Egyéb? Ki engedélyezte az átszállítást?- Kérdezi gyanakvóan. Szemei összeszűkülnek és észreveszed, hogy egy pillanatra az asztal felső fiókja felé néz.

Vestronius:

Alig szállsz be a félig teli ornitopterbe, már be is csukják mögötted az ajtót és a pilótakabin nyitott ajtajában látod a pilótát -akinek a fejét egy vastag kábel köti össze a géppel- éppen imát mormol miközben kapcsolókat vált át. A gép hangja egyre élesebb lesz, néhányszor a szárnyak is megmozdulnak. Az egyik Bolygóvédelmis segítő bólogat.
-Le tudunk tenni ott útközben. Ülj oda és kapcsold be az öveket haver, ez kicsit rázós lesz.
Egy igencsak strapabírónak kinéző, ámde kissé rongyos szintibőr ülésre mutat és ő maga is elkezdi becsatolni magát. Ahogy becsatoltad magad az ornitopter nagy szárnycsapkodással felemelkedik és bekapcsolja a sugárhajtóműveit is. Utad nagyjából még egy óráig tart ami életed egyik legrázósabb utazása lesz. Még régebben egy rosszul sikerült hipertérváltástól egy ideig rosszul voltál de az semmi se volt ehhez képest. Az ablakokon hamar elkezd kopogni az eső először kisebb majd nagyobb cseppekben, és igen hamar egy szupervihar közepén találjátok magatokat. Odakinn folyamatosan és hosszú ideig villámlik. A topter nyikorog, fel-le liftezik, néha kényelmetlenül közel felsőbolybeli tornyokhoz, de kitart. Negyven perc után kiértek a viharból ami hátranézve fekete kupolaként borítja be a kaptár szélét. Te vagy az első aki leszáll az ornitopterből. Egy, a szmogfelhők fölé magasodó fehér torony felső leszállópályáján landoltok. Amint kiszálltál a topter felszáll és továbbrepül. Körülötted csend, nyugalom és egy nagyméretű tetőkert fűzfákkal. A nap élesen süt és végre friss levegőt tudsz szívni. A kertben a Birodalom hőseiről faragott szobrok között kerubszervitorok tüsténkednek. Amíg összeszeded magad, egy kifogástalanul elegáns öltözékű férfi szolga lép oda hozzád.
-[Language unknown: Üutöwaöng hasre, erwhbe averutess iculílléeém? Ratiounce conáactoec ingoultio?]

Az elmém ugyan kissé megfáradt amióta kiment belőlem a Lho, azonban nagyjából azért össze tudom rakni a képet szinte szívdobbanásnyi idő alatt is: ez a nő láthatóan nincs hozzászokva a papírmunkához és az is biztos, hogy erre vagy soha nem jár senki akinek le kéne jegyezni az azonosítószámait, vagy csak direkt a mai napra ültették be a portára és ezért nincs egyáltalán rutinja. Kissé kellemetlenül konstatálom, hogy felső gótul fogalmaz, szerettem volna tudni mit írt le, de ez így már nem lényeg. A kérdését hallva visszhangozni kezd a felettesem szava a fejemben. Úgy ahogy a kiképzésen tanultam. Csak határozottan. Semleges arckifejezéssel válaszolok: -Nincs felhatalmazásom arra, hogy több részletet megosszak magával. - válaszolom nyersen, egykedvű arckifejezéssel nézve a nőre. Elkaptam azt a pillanatot is amikor a fiók felé nézett: biztos nem a fegyverét kereste, harcedzett veteránnak tűnik, álmából felkeltve is tudná hova nyúljon, inkább olyan, mintha bizonytalan lenne benne, hogy hol van a vészjelző a fülkében, ami csak tovább erősíti az előző gondolatmenetemet. -Amennyiben rendelkezik a döntéshez szükséges hatáskörrel, úgy vagy engedélyezze a továbbhaladásomat vagy tagadja meg azt. - fogalmazok hivatalosan, ügyelve arra, hogy ne csússzon bele a bolyszleng. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a nő tud arról, hogy valaki érdeklődni fog a AA-23/1138 helyiségről, de mintha azt mondták volna neki, hogy legyen óvatos vele. Talán az egész helyiség neve igazából egy kódnyelv része és lehet nem is létezik az a szoba? Kezd nagyon gyanús lenni nekem ez az egész.
This message was last edited by the player at 05:28, Tue 22 Jan 2019.

In reply to Scythia (msg # 28):

-Ez határozottan irreguláris.-használja a felsőgót kifejezést, majd megvakarja a jobb füle tövét ahol a kiberver fémje hozzáér a bőrhöz-És hova viszi a személyt?
Tolla egy másik rubrika felett lebeg és látod, hogy egy csepp tinta szép lassan kicsöppen belőle, nyomot hagyva az eddig makulátlan részen. Továbbra is nagyon gyanakvóan néz rád, nem úgy tűnik, hogy megfélemlítette volna a foglalkozásod vagy a rangod.
This message was last edited by the GM at 13:18, Tue 22 Jan 2019.

Megkonnyebbulok amikor elerem a toptert de az elso par perc meggyoz lehet nem is lett vo;lna olyan problema lemaradni rola. A viharban vegzett veszedelmes manoverek nagyon masok mint amikhez en szoktam Dariel mellett, most vagy Dariel a nagyon jo sofor, vagy ezek akikkel most megyek, de megis inkabb a sajat testoromet valasztanam. Az ut alatt meg arra sincsen lelekjelenletem, hogy kerdezoskodjek, orulok hogy elek, ahogy leraknak egy par pillanatig probalok csak tulelni, ujra embernek erezni magamat aztan mikor odaer a szolga kicsit kihuzom magamat, leporolom a ruhamat es ahogy korbenezek vegre otthon erzem magamat. Akarhol is vagyok ez sokkal jobban illik hozzam mint a menekules alatt eddig hasznalt korabbi jarmuvek es varok, barmi. - [Language unknown: Averedillent, eslat trhe oercomove riis-erri rutthaher. E Werevethe/urenceshe ntomndtrel pronothas ronoec] - mondom a legkifinomultabb nemesi stilusomban, kisse felsobbrenduen, parancsolashoz szokottan, de benne azzal a kisse tavolsagtarto tisztelettel amit mas nemesi hazak latogatasanal megszokott, hogy megse bantsa meg az ember a vendeglatoit
This message was last edited by the player at 21:07, Tue 22 Jan 2019.

Még egyszer végiggondolom az egyre szűkösebb lehetőségeimet - nem tudom pontosan mi tévő leszek ha ez a nő megtagadja tőlem a belépést, azonban azt se mondhatom el, hogy hova fogom szállítani a célszemélyt, mert az imént jelentettem ki, hogy nem adhatok meg több információt. Ráadásul ez a szituáció nem csak a bürokrácia miatt bűzlik. -Ahogy az imént mondtam, nincs felhatalmazásom további információk megosztására. - válaszolom végül a nőnek, de még folytatom, mert úgy érzem, hogy ez lenne az utolsó kicsöppent tinta abban az engedélyíró tollban és utána vagy valami olyasmi következne, amiben ez a vasas jobb mint a papírmunkában, vagy gondolkodhatnék, hogyan jussak be az épületbe más utakon. -Se módom, se engedélyem nincs igazolni a parancsomat, de ha a felettese felkeresi az enyémet, neki meglesznek rá a lehetőségei. - mondom végül. -De feltételezem, odabent tudnak a jöttömről és feltételezem még legalább harminc helyen akarják majd ezeket az adatokat megtudni. - engedek le egy kicsit a hivatalosságból, miközben a bejárat felé biccentek. -Első eset volna, hogy egy parancs késik vagy elakad a papírfolyamban? - teszem még hozzá, kíváncsian figyelve a reakcióját.

Vestronius:

-[Language unknown: Mi ri ouhaéatiediad il. Nalent eléhiacomut, ounun ichureicawhi evntéme icaratiou si möter aöm&#osvensom p ne, saéeenundine? ]
Udvarias, szinte szolgai hangsúllyal kérdez, de felismered ez nem a teljes behódolás, csupán a vendégnek kijáró viselkedés. Közben átvezet az udvaron és megnyomja a lift LE gombját. Amikor a lift megérkezik, a férfi ismét megszólal.
-[Language unknown: Ereóm setounons ur, einti llsies undwhi'oulughrat al eslaliéinela, miadáurethimen aóes ec hoteseusno foéant vorlesingcom öwa is&#loiell.]

Scythia:

A nő egy pillanatot vár. Fejét minimálisan oldalra fordítja és észreveszed, hogy fülében egy kisméretű kommunikációs egység van beépítve.
-Beléphet. Az előtérben várja meg a kirendelt kísérőt és kövesse. Ne térjen le a megadott útvonalról.
Hangos elektromos zúgással kinyílik az ajtó zárszerkezete és beléphetsz az árnyékos, art deco stílusú előtérbe.

Bármennyire is próbálok ellene harcolni, de érzem, hogy megjelenik egy apró izzadtságcsepp a homlokomon az alatt az idő alatt amíg a nő hallgat - nem törlöm le, mert az csak még egyértelműbbé tenné a helyzetet, de legalább azt sikerül lepleznem, hogy egyszerre lepődök és könnyebbülök meg amikor beenged végül. Az egész helyzet számomra továbbra is nagyon abszurd, de igyekszem ennek nem adni jelét, így köszönetképpen biccentek egyet, majd a jelvényemet elrakva elindulok befelé az épületbe; csak ekkor szembesülök vele, hogy amennyire keményen járt az eszem az utóbbi időben azon, hogy miképp jutok majd be az épületbe, már most azon kattogok, hogy fogok majd kijönni onnan? Két dolgot határozottan ki tudok jelenteni magamban: az első, hogy az informátort minél hamarabb meg kell találnom, ő ismeri erre a járást, fog tudni segíteni; a másik pedig az, hogy kellett volna még egy kis Lho. Bárhogyan is, egyik sem túlzottan megvalósítható: a lhoval már elkéstem, az informátort pedig nehéz lesz megtalálni egy kísérővel a nyakamon, de majd improvizálok. Mikor beérek szétnézek, majd az utasításoknak megfelelően várakozok.
This message was last edited by the player at 02:53, Wed 23 Jan 2019.

Kisse gyanus a szolga talan tulzott kivancsisaga, sokkal szolgaibb szolgakhoz szoktam, de az is lehet csak itt nem olyan jo a szemelyzet mint nalunk - [Language unknown: M mehoee, astwi witstiugh alniil di caseplno earith-ousithkor] - terek ki a valasz elol majd amikor valami rejtelyes felettesrol kezd beszelni mar kezd meg furcsabba valni a dolog. Remelhetoleg nem futottam maris csapdaba, de mivel nem tudom hol vagyok az egyetlen eselyem ha megyek a sodrassal - [Language unknown: Ivles na comthunot thusansti, diurhi allwerder ar unni ni ughsan'encvor] - mondom begyakorolt feletteskedo hangon, mint akinek igazabol nincsen semmi dolga de nem igazan szeretne mindenfele jottmenttel beszelni. Ha nem lettem volna jopar erdekes helyzetben nemesi hazakban talan megremegne a hangom, de meg ha nem is latszik kifele valamelyest izgulni kezdek. Akarmennyire is nemesi haznak tunt elso latasra kezd megformalodni a fejemben hogy valami nagyon nincs itt rendjen

Scythia:

Belepsz az art deco stilusu eloterbe. Feletted tejuveg falak vannak amik mogott neonlampak kapcsolodnak fell hangos kattogassal. Nehany neoncso lathatoan kialudt, masok pedig folyamatosan ki-be kapcsolnak. A falakon arany szinu, aquila mintazatu tapeta van, amelyik itt-ott kisse lerohadt mar. Diszes de mara kisse megkopott oszlopok osztjak meg helyiseget kozepen, amely nagyjabol 50 meter hosszu es 25 meter szeles. Az eloter vegen a folyoso felet elfoglalo szeles, nagyjabol kagylo alaku lepcsosor, ket oldalan pedig harom-harom racsos ajtaju lift talalhato. A falakon voxkaszterek vannak amelyekbol valami reszelos hang hallatszik A jobb oldaladrol egy megfelelo tarolobol egy szervokoponya lebeg eled, kattogva szkennel majd a +++Kerem kovessen!+++ parancsot ismetelve elindul a liftek fele. Ezekhez kozeledve latod, hogy harom felett feliratok vannak, “Vezetoseg”, “Lakok” es “Karbantartas”, a masik harom felett pedig nincs felirat es lathatoan nem mukodnek. A koponya a Vezetoseg feliratu lifthez lebeg anelkul, hogy hatra nezne kozben neha elismetli a +++Kerem kovessen!+++ parancsot. Amikor odaer, a lift hangos csilingelessel kinyilik, felhomaly van benne, az egyetlen ego izzot osszekopkodte valamilyen bogar, barnas arnyalatot biztositva az amugy feher lampanak. Amennyiben belepsz, koszboritotta aquilas tapeta van itt is es az iranyitopanelbol is hianyzik par gomb. A racsos ajto magatol zarul be azonban es recsegve indul felfele. A voxkaszterekbol recsego birodalmi himnusz szol.

Vestronius:

-[Language unknown: Aralnt thintideroer etet, er manstahat intovenot Theeenine rative'redsom i itthouinto plbeon.]
Valaszol udvariasan, de hatarozottan a szolgalo, aki nem erolteti a tarsalgast ha te nem kezdemenyezed. A lift tejuveg ajtaja kinyilik es egy aranyozott marvany boritasu liftben talalod magad amelyik minden zaj nelkul indul lefele. A liftben kellemes harfazene hallatszik es mintha rozsaviz illatat erezned halvanyan. Fura kicsit, mintha megromlott rozsaviz lenne, de legalabb ez is jobb mint a kaptarvarosok buze. Alig egy perc telik el es megerkeztek, a lift ajtaja egy marvannyal boritott legalabb ketszaz negyzetmeteres terembe nyilik  amelynek harom falat konyvespolcok boritanak be, a szemkozti fal pedig panceluvegbol van, amely Sibellusra ad latvanyos kilatast. A polcok elott itt-ott fotelek, asztalok es kiszaradt vagy eppen a rohadas kulonbozo fazisaban levo fas szaru novenyek vannak.
Az ablak elott hatalmas mahagoni asztal amelyen kaotikus osszevisszasagban aktak, papirnehezekek, iroeszkozok, es egyeb diszek vannak, nehany uveg amasec es hamutarto kisereteben. Az asztal elott harom kenyelmes borfotel van, az asztal mogott pedig szinten egy borfotelben egy nagydarab kover, kozepen kopaszodo, barna haju, bajszos, korszakallas kek szemu ferfi ul akin odivatu aranyozott szemuveg es elegans, az Administratum szurkejeben pompazo ruha van. A ferfi felkel az asztaltol mikozben a szolgalo bocsanatkero hangsullyal bemutat.
-[Language unknown: Ainectitheau pr, omeenema e venthuproday. Wasbutnceant ha siro cknttrpo tedwertio?]
-[Language unknown: Ndeyinnotsta Witectone, ovecomeenwhi.]
Kozelebb invital es az ures fotelekre mutat.
-[Language unknown: Ousvenoulhis m alelon'lessbeni evecac aninnt. August Perrey notestard, i Eshito Vor artthaoveentthe. Thetraint ioarut unpo derma seeiekpr meietantil. Rorean menderreaerablesta eveanystr omtr ardandreahat?]
Udvariasan beszel hozzad, de kozben furkeszoen nez.

A csarnokba belépve kissé megtorpanok a méreteket látva, igyekszem nem turista módjára nézelődni, pedig régen jártam már ilyen hatalmas belső téren - a kimúlás előtt álló neoncsövek vibrálása és a voxkaszterekből érkező zaj egyáltalán nem zavar, ezek hozzátartoznak a boly mindennapjaihoz. Ahogy jobbra kinyílik egy tároló és egy szervokoponya kezd felém repülni figyelmemet rá összpontosítom, majd követem a liftek irányába, kissé gyanakodva nézek a feliratokra amikor látom, hogy a vezetőségnek szóló felvonóhoz sorolunk be; végül is, az a jelzés az épület bármelyik részére mutathat, nem feltétlen egy beteggel van dolgom, ugyanakkor kezdek egyre jobban kételkedni azzal kapcsolatban, hogy ez a szanatórium dolog nem-e csak álcája valami sokkal fontosabbnak. A liftbe lépve ösztönösen megvizsgálom a vészjelző augeremet, majd várakozok, hogy induljunk. Az út alatt kissé feszülten dobolok a sörétesemen végül úgy döntök, hogy a továbbiakban jobb, ha nem a kezem ügyében tartom, úgyhogy a vállamra veszem a fegyvert és egy kissé viseltes kendővel megtörlöm a homlokomat, majd feszült csendben várakozok arra, hogy kinyíljon előttem az ajtó.

Scythia:

A lift csorogve, zorogve emelkedik a magasba. A racsos ajton keresztul rengeteg emeletet latsz, rengeteg le van zarva es csak szemetet, meg azonositatlan allatok mozgasat latod a sotet, hideg folyosokon, ellenben van sok olyan emelet is, ami hasonlit arra a szintre ahol bejottel. Legalabbis a diszities szempontjabol. Ugyanis ezeken a szinteken szervitorok vagy elo emberek dolgoznak, jarkalnak, esznek kis eloterekben, mogottuk pedig hosszu folyosok, folyosorendszerek mindket oldalukon ajtokkal. Eleg sotet van benn es kinn is, nem tul sokat latsz sem az emberekbol, sem a folyosokbol. Idovel lelassul a lift mozgasa es amikor megall es csorogve kinyilik, egy sokkal diszesebb terembe ersz, mint amiben valaha jartal. Lasd Vestroniusnak irt leirasomat. Ahogy kilepsz, egy ferfit latsz a jobb oldaladon aki eppen most szall ki egy diszesebb liftbol.
Az iroasztal mogott ulo alak epp most fejezett valamit amikor megerkezel, hallottad a mely, dormogo hangjat. Most feled fordul.
-[Language unknown: Ith, ca unitnt hatomeeve nendsefi. Poti unolilutel k essovetin e, August Perrey ngelse. Ckan-olll nti neeven Arbitrator thumenove no ortcomrat ousanyons atenen ne alwili. Reripl caany adouse amasec? Poelpa iviser?]
Baratsagosan int es ramosolyog a melletted allo ferfire. Kozben a hatad mogott lassan becsukodik a liftajto es szervokoponyastul elkezd lefele menni.
This message was last edited by the GM at 16:23, Wed 23 Jan 2019.

Arcomról minden bizonnyal leolvasható az értetlenség ha valaki rám néz ahogy kíváncsian figyelem az elém táruló látványt a lift rácsos ajtaján keresztül, s minél régebb óta utazunk, annál gyakrabban pillantok el felfelé, mintha csak azt kémlelném, hogy milyen magasra emelkedik még a lift. Állandóan arra számítok, hogy egy mozgalmasabb folyosónál erős fékezés mellett megállunk majd a szervókoponya kiröppen és mutatja majd az utat, de ez nem történik meg egyhamar - a lassulásra szinte fel se figyelek, a csörgés tudatosítja csak bennem, hogy megérkeztünk, ahogy pedig óvatosan kilépek meglepetten pillantok körbe. Rögtön tudatosul bennem, hogy valószínűleg a legkisebb dísztárgy is többet érhet ezen a helyem mint az életem, lopva pillantok el a lift irányába, mintha csak a helyiség megnevezését keresném és azon gondolkodom, hogy jó helyen járok, és hogy mibe keveredhettem bele akaratom ellenére. Ösztönösen, gyors szemmozdulatokkal végigmérem mind a két férfit miközben az asztalnál ülő felső gótul szól hozzám, amiből csak annyit értek, hogy Augustnak hívják, felismeri az egyenruhámat, illetve azt, hogy amaseccel kínál: valami közös mégiscsak van a szegény és a gazdag között, bár kötve hiszem, hogy ez az a vizezett szennylé ami apámat is tönkretette. Az Aquila jelét vetem magamra köszönésként: -Ave Imperator! - enyhén meg is hajolok, majd amikor kiegyenesedtem és leengedtem a kezemet, folytatom, elsősorban az asztal mögött ülő alakra nézve, de elpillantva néha a másik férfi irányába is. -Scythia Alethia Arbitrátor vagyok és sajnálom, de nem beszélek felső gótul. - tisztázom rögtön, igyekszem legalább szép kiejtéssel beszélni és minden áron elkerülni a bolyszlenget, hogy mégse tűnjek teljesen írástudatlannak a felsőkörűek előtt. Egyenlőre nem lépek közelebb, a bezárt lift ajtaja előtt állok néhány lépéssel.
This message was last edited by the player at 18:23, Wed 23 Jan 2019.

Az igazgato ur megnevezes hatasara majdnem osszevonom a szemoldokomet de azzal csak kimutatnam hogy fogalmam sincsen mit is csinalok itt igy joindulatuan de lathatoan unottan bolintok. Akarhogyan is nemesi haznak nez ki ez az epulet inkabb valamifele iroda lehet gondolkodok. Lehet Mr Herz valamelyik kapcsolata. Erdeklodve furkeszem a falakat, ugy tunik valaki talan a kozigazgatasbol. Az oriasi termet meglatva majdnem bolintok magamnak, igazgatoi szoba. A nagybatyame fenyuzobb, de attol ez is egeszen jol nez ki. Nem keruli el a figyelmemet hogy az Administratum egyenruhajaban ul az ugynevezett igazgato. Erdekes, roppant erdekes. Kereskedo lehet talan gondolkodok de a Csendes Domb megnevezes nem ismert elottem es nem is hangzik kereskedelmien vagy ha igen akkor nem a csaladom altal is preferalt katonai iranyzatban dolgozhat.
Kimert, jol begyakorlott elokelo mozdulatokkal kozeledek. Ha csapdaba csaltak mar benne vagyok, fegyveresek ellen nem sokat tehetek ilyen korulmenyek kozott, inkabb probalom felmerni en is Mr Perreyt


Seta kozben atgondolom. Ugy tunik vartak vagy engem vagy valaki mast. Ha engem akkor tudjak ki vagyok, kar lenne tagadni, ha nem engem akkor pedig a csaladi nev jobb esellyel huz ki a slamasztikabol mint amennyire belelokne, hiszen ha ok a kozel levo veszely forrasa akkor ugyse birnam letagadni ki vagyok. Igy az asztalhoz erve leulok a kozepso szekre es megjegyzem - [Language unknown: Icpaolpl Perrey laitouek m, Werorealltioder Theandrutoutfor korallate, le een ticortard itlarito theonsoer sta] - a felkinalt alkohol es dohany talan lenyugtatna, de ha szorult helyzeten vagyok akkor minden jozan eszemre szukseg lehet hogy kidumaljam magam a problemabol, ha letompitja valami az agyamat, lehet mar halott is vagyok igy megjegyzem - [Language unknown: Icinpend, tiplll sonthihou, homoan redlathis herounhas] -
Mielott melyebben belemehetnek barmibe megjelenik Scythia. A masik vendeg szoosszetetel megragadja a figyelmemet. Ha kereskedelmi vezeto lenne akkor mi dolgom lenne egy arbitratorral? Ki van abban a szobaban? Mit keresek en itt? Mibe kevert engem Mr Herz? Bar ezt el is hessegetem magamtol, benne megbizhatok, legalabbis sokkal jobban mint szinte barki masban ezen a bolygon. Azt hiszem at kell alaposabban gondolnom mibe keveredtem mert ez az egesz kezd egyre kevesbe tetszeni. A fotelek szamat atgondolva attol tartok meg valakit varunk, akarmi is az amiert ide rendeltek minket. - [Language unknown: Naad heprca k almidi n terkorivewhieen] - kezdek bele majd Scythia megjegyzese jut eszembe miszerint nem beszeli a kifinomult felso osztaly nyelvet, de mar nem tervezem kijavitani magamat inkabb csak biccentek a kozel ero arbitratornak majd vegigmerem ot is, hogy osszerakhassak barmifele mintazatot arrol mibe is keveredhettem bele mar megint
This message was last edited by the player at 16:32, Thu 24 Jan 2019.

August Perrey

Az úriember egy ütem kihagyása nélkül folyékony Alsó Gót nyelven folytatja.
-Ó, az ifjú Arbitrátor nem beszéli a Felső Gótot, milyen kár. De annyi baj legyen.-mosolyodik el nagypapásan-Remélem Vestronius úrnak sem okoz gondot, ha Alsó Gótban folytatjuk ezt a társaságot, ugye?
Egy pillanatra kérdőn Vestroniusra néz, de válaszra sem várva folytatja.
-Szóval ahogy az előbb mondtam, August Perrey vagyok, a Csendes Domb igazgatója. Az úriembernek frissítőt ajánlottam; amasecet, vagy esetleg némi dohányt netán lhot?-mosolyog továbbra is csibészesen.
-Vestronius úr arra kért, térjünk a tárgyra. Nos rendben. Az a helyzet, hogy mindketten az AA-23/1138-as helyiségben lévő illetővel szeretnének kapcsolatba lépni, nekem viszont meghagyták, hogy csupán egy ember fog jönni. Esetleg meg tudnák magyarázni mi a változás oka?
Mindketten észreveszitek, hogy August kicsit lekezelő Scythiával szemben amiért az nem beszéli a Felső gótot, de úgy tűnik a nagy barátságosság ellenére az igazgató is meglepődött, hogy itt vagytok nem csak ti. Mintha nem lenne fogalma miért vagytok itt.

Az igazgato szavai elgondolkodtatnak amit azzal leplezek hogy megis egy kis dohanyert nyulok es megszaglaszom ertoen. Nem szoktam sok ilyesmivel elni, de azert a jo minoseget megismerem ha arrol van szo. Szoval ketten vagyunk csak de mit akarhat ez az arbitrator itt. Mindenesetre a ketseg legkisebb jelet sem mutathatom amig azt sem tudom mirol van pontosan szo - Nezze uram - valtok en is a koznep nyelvere - Az arbitratus celjait nem ismerem, de arrol biztosithatom, hogy az illetoert en erkeztem - kuldok egy lefegyverzo mosolyt ami olyan sokszor be szokott valni. Probalok minnel kevesebbet kiadni amig nem tudok tobbet, de van egy olyan erzesem, hogy nem sokaig varhatok, valami hiheto hazugsagot ki kell eszelnem ha biztonsagba akarok jutni

Elégedetlenül hallgatom a két férfi közötti rövid eszmecseréjét: láthatóan mind a ketten túl büszkék a felelősség elfogadására, de amikor a jóképű álkatonás férfi megszólal kissé eltorzul a világképem. Megnyalom alsó ajkamat ahogy a Lho szóba kerül, nyelek egy nagyot, végül a kiképzésemnek megfelelő cselekvésre szánom el magamat. -Az AA-23/1138 helyiségben lévő nagyértékű célpont elszállításért az Adeptus Arbites felhatalmazotta, jelen törvényhelyzetben én felelek. - eddigi civiles mosolyom eltűnik. Parancsokat kaptam, nem hagyhatom cserben se a felettesem, se az Istencsászárt. Kissi ijedtnek látszom, nem csak azért, mert parancsaimmal ellentétes információt kaptam, hanem azért is, mert ironikus módon, egyre inkább kezdem életveszélyben érezni magam két fegyvertelen férfi között. -Amennyiben ellenáll, úgy a százhetvenkettes cikkely helyszíni becslése alapján nagyjából nyolcszázhetvenkettő, a Lex Imperialisban foglalt törvényt sért meg, amelyekért az ítélet: halál. - az ugyan nem látszik, hogy nem merném elsütni a fegyveremet jelen helyzetben, de a zavartságom, a fegyverem szilárd fogásán kívül minden megnyilvánul: izzadok, kissé toporzékolok, alkalomadtán letörlök egy izzadtságcseppet apró orrom végéről; de azt mindenki tudja egyenruhámnak hála, hogy Arbitrátor vagyok s rajtam keresztül az Istencsászár ítélete mindenhova eljut - ha indokoltnak látom, elsütöm azt a sörétest.. A kissé kövérkés férfire nézek, segélykérő tekintettel: -Kérem járjon közre Igazgató Úr, jelvényem igazolja fennhatóságom súlyát, maga pedig a hatvankilences bekezdés szerint köteles segíteni munkámat és tisztázni ittlétünk célját amennyiben az indokolt és szükséges.- mondom, bár zavartságomból ítélve én leszek az utolsó, aki el fogja sütni a fegyverét. Apró, kesztyűs ujjaim bár a ravasz közelében vannak, azonban a liftből kilépéskor leengedtem a fegyvert s azóta se emeltem fel: látható, hogy nem tudom mit kellen kezdenem a helyzetemmel, s nem a két férfit nézem veszélyforrásnak, hanem inkább a saját értetlenségemet. Az idegen úrra szavai ellenére nem tekintek egyenlőre veszélyforrásként, tisztáztam jöttöm célját mint ahogy ő maga is: de ebben a jogi harcban előnyt élvezek és nem is kívánok a szavaknál fizikálisabb eszközöket bevenni.
This message was last edited by the player at 15:56, Fri 25 Jan 2019.

Vestronius muerto modjara szaglassza eppen a dohanyt es lefegyverzo mosollyal probal ervenyt szerezni az akaratanak, amikor az Arbitrator kirobban. Valosagos tiradakent tor ki belole a parancsok, majd inkabb a keresek sorozata megfuszerezve talan nemi keressel is. Izzadtsag latszik az arcan es voros hajan. August hatradol a szeken es lefagy az arcarol a mosoly, de ennek ellenere nem tunik megfelemlitettnek. Barmennyire magabiztosnak tunjon is Scythia, belulrol erzi, hogy ha August akarna, akkor a rangja ellenere ugy kidobathatna, hogy a laba sem erne a foldet. Azonban egyelore az igazgato tolt maganak egy amasecet es Vestroniusra pillant.
-Onnek van magasabb rendu besorolasa vagy egyeb megjegyzese?
Vesztronius szinte hallani veli a hangjabol, hogy ugy akarta befejezni a mondatat miszerint “Van-e egyeb megjegyzese mielott dontesre jutok?” Azt is erzi, hogy itt valami nagyobbat kene mondani, valami adu aszt kene elohuzni.
Az ablak mogott latjatok, hogy sotet felhok kozelednek rohamosan a tornyok kozott es egyre sotetebb lesz. A kozelben villam csap be, dordulese a panceluveg ablak ellenere is behallatszik a pillanatnyi csondben.
This message was last edited by the GM at 14:47, Fri 25 Jan 2019.

A soretes puskaa legtobb embert megrettentene, de lehet hogy a Dorvillier csalad nem a legnagyon strategak gyulekezete, lehet nem egytol egyig kituntetett generalisok, de egy valami egyertelmu, a csalad majd minden tagja kepes megorizni a hidegveret a legtobb helyzetben es ugy iranyitani a dolgokat hogy jol jojjon ki belole. Lassu megfontolt mozdulatokkal ragyujtok mintha  vilag minden ideje az enyem lenne aztan mielott meg megunna az igazgato, de eppen csak akkor kifujok egy fustkarikat es megjegyzem - Az en parancsaim feljebbrol jonnek - mondom olyan hangsullyal hogy abbol az unott nem is ertem mit kell ezen meg reszletezni hangsuly jojjon ki belole megfuszerezve egy kis egy Dorvilliernek nincs szuksege papirokra tekintettel - Ha szukseges akar a kormanyzotol is hozhatok papirt - mondom hogy erezhesse mindenki hogy nagyon magas korokben vannak barataim. Lehet hogy kicsit fullentes a kormanyzo, de magabiztos vagyok hiszen azert magas rangu barataim vannak. Mindenesetre mielott meg valaki raharapna erre az igazabol csak erofitogtatasnak szant mondatra folytatom is - De mindenekelott beszelnem kell a szoba lakojaval -
This message was last edited by the player at 22:32, Fri 25 Jan 2019.

Bár egyre inkább kezdek arra a következtetésre jutni, hogy nem feltétlen volt jó ötlet ilyen erős kijelentéseket tenni, de most már késő meggondolni magamat. Fürkésző tekintettel figyelem az idős férfit, hogy mit fog lépni, kissé megnyugszom, hogy nem az őrséget hívja, hanem a másik alakra néz és azt kérdezi tőle hogy van-e hozzáfűznivalója. A választ hallva ismét megszólalok: -Az én utasításom a megadott biztonsági kód szintje alapján legalább a Bolygóvédelmi Marshall irodájából érkezett, amennyiben kívánja, nyugodtan ellenőrizheti az állításomat. - teszem hozzá tömören, majd a tekintetemet a láthatóan megviselt, asztalnál ülő igazgatóra terelem.
This message was last edited by the player at 21:16, Fri 25 Jan 2019.

Vestronius nagyon, nagyon meggyozo. Meg majdnem sajat maga is elhiszi, hogy akar a kormanyzo is adhat papirt. Scythia pedig dobjon scrutinyt, hogy ot mennyire tudja meggyozni az idegen ur. Mindenesetre mindketten nagyon jol latjatok, hogy August elfeheredik amikor Vestronius arra hivatkozik, hogy a parancsai “feljebbrol” jottek, azonban ironikus modon mintha megnyugodna kicsit amikor kiderul, hogy “csak” a kormanyzotol hoz parancsot. August meg egyet huz az amasecbol. Scythia magabiztos kijelentese ellenere is teljesen elhiszi, hogy Vestronius a Kormanyzotol is tudna parancsot hozni ha akarna. Ez persze nem akadalyozza meg ot, hogy a Bolygovedelmi Marshallra hivatkozzon de attol meg elgondolkodtathatja. Kozben August lehuzta az egesz pohar amasecet.
-Nos ertem.-kezd bele-Akkor ebben az esetben a foglyot...
Kezdene bele azonban sosem fejezi be a mondatot, ugyanis valahol a papirok alatt egy csorgo hang szolal meg. Egy asztali voxkaszter. Az igazgato kapva kap az alkalmon, felveszi es idegesen beleszol a bronz kagyloba.
-Igen? Mi tortent?- egy pillanatot var -Micsoda?! Hol?-egyre felindultabbnak tunik-Azonnal indulok. Varjanak meg.
Lecsapja a voxkaszter kagylojat es feletek fordul.
-Elnezesuket kerem, de most surgos helyzet merult fel, es mennem kell. Kerem beszeljek meg kit illet a szemely latasanak vagy elszallitasanak joga es amikor hamarosan visszaterek egy kesz valaszt szeretnek.
Ahogy ezt elkezdi mar gyors leptekkel a tejuvegfalu lift fele indul es hacsak nem alkalmaztok eroszakot nem is fog megallni. A mondatot befejezi, beszall a liftbe es el is megy.
A panceluveg ablakon kover esocseppek kezdenek el kopogni es a varos fenyei sotetsegbe borulnak.

Meglepettségemben felszalad a szemöldököm amikor August kijelenti, hogy most azonnal távoznia kell a teremből - vajon azok az események lehetnek ennyire fontosak amelyekről értesítést kapott, vagy esetleg a mi ügyünk nem annyira fontos a számára, mint ahogy azt először gondoltam? Természetesen nem kívánok semmit tenni azért, hogy megakadályozzam a távozását, helyette inkább a másik férfit figyelem és a reakcióját fürkészem: nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy kormányzói paranccsal birokra kelljek, ugyanakkor a férfi szavai alapján nincs nála ilyen csak kérhetne. Letörlök némi izzadtságot a homlokomról, veszek egy nagy levegőt, hogy megnyugodjak majd gondolkodni kezdek: az friss információ, hogy a célszemély egy fogoly, mint ahogy az is, hogy August csak egy személy érkezéséről tudott, azaz csak az egyikünk van itt jogosan: azt pedig tudom, hogy az én parancsaim valódiak. Talán korrupció áll a háttérben és a kormányzó embere ki akarja menekíteni innen a tanút aki besározhatná őket? Persze vádaskodni eszemben sincs, azzal bőven túllépném a hatáskörömet, ráadásul azt sem tudom pontosan, mit akar a célszemélytől a férfi. -Érdekelne, hogy mégis mi dolga van a kormányzó emberének a szállításra váró célszeméllyel. - töröm meg végül a csendet.

Az igazgato elrohanasa meglep es a ketsegeket is felebreszti bennem. Megtalaltak volna? Ostromoljak az epuletet? Mindenesetre elhessegetem a ketsegeket, eleg problema hogy a konnyebben befolyasolhato, ismert targyalopartner helyett probalkozhatok az arbitratorral, ki tudja egyaltalan ismeri e a targyalas fogalmat, hogy mindenkinek jo legyen. Majdnem nyelek egyet, de azzal tonkretennem az alcamat ugyhogy inkabb az iroasztalhoz setalva kitoltok ket poharral es az egyiket lerakom Scythia ele. En magam nem nagyon tervezek inni, de az furan jonne ki ha csak neki ontok. Valahogy meg kene fejtenem mi mozgatja kulonben lehet ugrik az egesz es akkor fogalmam sincsen hogyan tudok megmenekulni. Gondolataimat Scythia szavai torik meg - En inkabb azt kerdeznem miert kuldenek egy arbitratort erte ide. - igazabol fogalmam sincsen ki az es mit akar, de egy dolgot tudok Mr Herz szerint az alak majd biztonsagba vezet, azaz vagy megbizhato vagy Mr Herz a markaban tartja de a lenyeg hogy segiteni fog, csak ennyit tudok es erre kell epitenem mindent - Ha veszedelmes alak lenne tobben jottek volna, nem akarok hazudni, az az alak - szandekosan nem hasznalok semmi olyat ami nokent vagy ferfikent azonositana, hiszen azzal a legkonnyebb befurodni - fontos lancszem egy magasabb rendu kuldetesben - persze a sajat megmentesem talan nem mindenkinek annyira magas rangu kuldetes, de szeretnek elni, igy nekem annak tunik - nem mondom hogy o is a kormanyzo megbizottja - hessegetek el olyan dolgokat amik esetleg a vegen szinten gyanusak lehetnenek ha kiderul hogy valami fura alak, esetleg aljanep - de azt elmondhatom, azert termeszetesen kezelje bizalmasan, hogy olyan esemenyekben van benne amik nagyon sok eletet befolyasolnak - ez persze em teljesen igaz, de a sajat eletem, Dariele es a rank vadaszo gyilkosoke, szoval vegulis tobb elet is kockan forog meg ha legjobban az enyemrol van szo

Közelebb lépek az asztalhoz ahogy a férfi kitölti az italt; utálom az amasecet de úgy tűnik, hogy a munka a felső körökben is ugyanolyan mint az alsóbb részeken: meg kell inni és el kell szívni valamit azokkal, akikkel dolgom van, különben egy szót sem fognak szólni azokról a dolgokról amik után érdeklődök. Gyanakvóan figyelem amit mond, s mikor befejezte sem szólalok meg egy darabig: kétségtelen, hogy magas helyekről érkezhetett, de ennyi köntörfalazás mellett természetes, hogy feltámad bennem a gyanakvás. -Nem áll módomban megkérdőjelezni az utasításaimat, egyedül érkeztem, mert a parancsom így szólt. - válaszolom, majd kortyolok egy aprót az italból, némi fintorral az arcomon teszem vissza az asztalra a poharat. -Feltételezem ismeri az Arbitrátus jogkörét burmang és azt, hogy a korrupció elleni harc az egyik fő feladatunk, ennek fényében pedig nagyon gyanús mindenki, aki ellentétes parancsokat követ. - magyarázom tovább, észre se véve, hogy belecsúszik egy kissé a bolyszleng a mondandómba. Bár lila szememben gyanakvás látszik, hangomból még mindig az előbbi feszültség nyomai hallhatóak ki. -És hova akarja szállítani azt a valakit? Talán közös az úti célunk.
This message was last edited by the player at 21:07, Sat 26 Jan 2019.

Arra a feltetelezesre hogy aki ellentetes parancsokat kovetne valaki mar rogton gyanussa valik majdnem osszerandulok. Meg mindig soretes puska van az arbitrator kezeben, de egy Dorvillier nem adja konnyen a boret. - Nezze a cel az titkos, talan megerti hogy nem arulhatom el, de egy dolgot meg kell kerdeznem nyiltan. Szolt a parancsa barmi olyanrol hogy rogton at kell szallitani? Nem kertelek a celszemely fontos informaciok birtokaban all amik miatt biztonsagos helyre kell vinnem - vagyis nos, inkabb neki engem, de az ilyen aprosagok felett konnyen at lehet siklani kesobb is - De egy kesobbi idopontban nem elkepzelhetetlen hogy megjelenjen az arbitratuson hogy akarmire is kivancsiak valaszoljon, de mint mondtam nagyon fontos lenne egyelore biztonsagban tudni. Ugye a sok elet miatt amit megmenthetunk vele - probalom kisse hosies munkakent feltuntetni az egeszet, de ez nem is nagy hazugsag, megmenteni valaki fontos eletet az hostett, es egy Dorvillier elete fontos, nem?

Csendben hallgatom végig a férfit, azonban az egyre erősödő csodálkozásomat nem is tudom és nem is akarom leplezni: szép lassan felvonom a szemöldököm és sűrűn pislogok értetlenségemben, hitetlenkedve teszem csípőre a kezem. Megjelenik az arbitrátuson? Nem vagyok benne biztos, hogy a férfi most nem e gúnyolódik velem, de láthatóan elnézek a pohara felé mintha azon gondolkodnék, hogy mennyit ihatott - még izgulni is elfelejtek meglepettségemben, soha nem hallottam olyat, hogy valaki ilyet mond egy Arbitrátornak egy fogollyal kapcsolatban. Kis hatásszünet után válaszolok: -És persze maga egyedül akar egy fontos foglyot elszállítani... Milyen beosztásban is dolgozik maga egyáltalán a kormányzónak? - komolyodik meg a tekintetem, talán ez még érdekelheti a felettesemet. -És ne feledje ezeknek a szavaknak még következményei lehetnek uram, és nem áll módomban sehova elengedni azt az embert, bármilyen magas körökből is érkezzen, a Lex Imperialis magára is vonatkozik. - említem meg ismét a törvénykönyvet, miközben letörlök némi izzadtságot, rövid időre pedig kifelé nézek a viharba. -Fegyvertelenül beszélhet a célszeméllyel, de ha ezzel nem éri be, akkor javaslom kezdjen hozzá a papírok intézéséhez mert hacsak az Igazgató nem dobat ki az épületből, akkor nem állok meg míg nem teljesítem az utasításaimat. - válaszolom látszólag magabiztosan, már mélyen legbelül sok bizonytalanság gyötör; sosem voltam még ilyen szituációban, csak reménykedni tudok benne, hogy jól csiálom amit csinálok, s ez kissé érezhető is abból, hogy milyen gyakran váltok stratégiát. De abban biztos vagyok, hogy ez az egész szituáció kezd egyre lehetetlenebb lenni.

Ugy nez ki nehezebb dolgom lesz mint gondoltam fut at az agyamon mikozben hallgatom Scythia szavait, meg a vegen kisse fel kell dusitanom az igazsagot. Persze csak picit, modjaval... Igy amikor rakerdez valaszolok - Foglyot? Ki beszelt fogolyrol? - mosolyodok el - De ha igazan belegondol magat sem azert kudltek hogy foglyot szallitson, hiszen akkor tobben jottek volna valami fogolyszallitasra alkalmas jarmuvel nem? - engedek meg par dofest a sotetben, nem mintha tisztaban lennek az arbitratus modszereivel, de a csalad embereit ha en kuldenem en tobbet kuldenek.
- Azt sajnos nem arulhatom el milyen beosztasban vagyok - hiszen semmilyenben - Ez egy olyan informacio amit csak bizonyos jogosultsagi szint folott arulhatnek el - probalok kibujni a kenyes kerdes elol majd vegigmutatok szegenyesen harcra kesz onmagamon - Milyen fegyverrel? Hiszen nem leloni szeretnem csupan beszelni vele. Egy fontos kollegarol van szo - majd mielott meg valami ujabb torveny felidezesebe folynank megjegyzem - Senki nem azt allitotta hogy ne a Lex Imperialis szerint jarjunk el - nem mondhatnek ilyet hiszen nem nagyon ismerem, mondjuk nem is nagyon szerettem volna megismerni soha, a csaladom kisse a torvenyek felett allt mindig is es ezt szeretem kielvezni - Mindossze azt hogy gondolja at vajon valojaban mire is kapott parancsot. - odalepek melle es ugy intek a kezemmel mintha valami kepet festenek ahogy probalom kisse jobb szinben feltuntetni a dolgokat - Ennek az illetonek az informacioi nagy eredmenyekhez vezethetnek - nezek sokatmondoan Scythiara - Ki tudja, penzbeli jutalmak, eloleptetesek, barmi lehetseges - probalok meglebegtetni majdnem mindent ami eszembe jut. A penz nem problema ha segit megmenteni a csaladtol tudok jutalomhoz szukseges penzhez jutni. Az eloleptetes kemenyebb dio, de megigerni meg lehet max nem sikerul veghezvinni
This message was last edited by the player at 21:50, Mon 28 Jan 2019.

Ha nem is sértődötté, de legalább felháborodottá válik a hangom amikor a férfi mondandójának végeztével megszólalok: -Reménykedek benne, hogy ez nem egy megvesztegetési kísérlet volt burm... uram. - nézek szúrós szemmel a férfire, kijavítva magamat a bolydialektusban. Ahogy közelebb lép én picit távolabb, igyekszem tartani némi távolságot - na persze, az ideális huszonegy lábas szabályt nem akarom alkalmazni, még a végén azt hinné a férfi, hogy tartok tőle. -Fogolyról például az Igazgató úr beszélt, aki korábban így hivatkozott rá, és arra is emlékeztetem, hogy korábban mondtam már: egyedül vagyok itt, mert így szólt a parancs, és nincs okom kételkedni a feletteseimben, ha megbíztak ezzel a feladattal. - bár abban magam sem vagyok biztos, hogy gondoltak-e arra, hogy ilyen problémákkal fogok szembesülni; valószínűleg nem, mert akkor mást küldtek volna, aki gyakorlottabb az ilyen körökben, de ez is bizonyítja, hogy valami nincs a rendjén. Letörlöm az utolsó csepp izzadtságokat is a homlokomról miközben az ablakon túl kibontakozó vihart figyelem egy töredék-másodpercig. -Ami pedig a beosztását illeti, részben téved, ha úgy döntök, hogy ellenőrzés alá veszem, kötelező igazolnia magát. Ellenkező esetben véletlenül előfordulhat, hogy összekeverem egy alsó bolyban körözött mutánssal. - nincs a hangomban semmi fenyegető, a sörétesemet tartó ügyesebbik kezem szorítása is enyhült már a beszélgetés kezdete óta, kicsit kezdem visszanyerni a nyugalmamat mert kezdem végre valahára nagyjából nyeregben érezni magamat. -Most ezt még megteheti önként, ellenkező esetben megvárom míg az Igazgató Úr visszatér, és akkor fogom felszólítani magát erre, majd őt arra, hogyha lehetőségében áll, intézzen néhány hívást a feletteseink felé és döntsön a fogoly sorsáról. - mondom nyersen. Kissé kiszáradt a szám az izgalmakban, de nem akarok több amasecet inni, helyette inkább a főnök szavai jutnak az eszembe az informátorokkal kapcsolatban. -Ha annyira beszélni akar azzal az emberrel, megteheti ott, ahova szállítani fogom. Ha ennél többet akar, tegyen le valamit az asztalra amikor az Igazgató visszatér. - mérem végig ismét a férfit miközben azon jár az eszem, hogy vajon jó döntést hoztam-e ezzel az ajánlattal. Kissé idegesít, hogy ilyen sokat kell beszélnem, ráadásul ilyen hivatalosan, egy nyugodt járőrözésre, optimálisabb esetben csendre és némi hideg üdítőre vágyom, de az az érzésem, hogy ez nem ma fog megtörténni.
This message was last edited by the player at 04:29, Tue 29 Jan 2019.

- Megvesztegetni? - huledezek miutan nem jott be a probalkozas - Na de kerem, azt hiszem valamit felreertett teljesen - probalok minnel megbantottabb arcot vagni majd amikor ujra rakezd mar mar az arcaba vagom hogy egy Dorvillier a torveny folott all, de vegul visszafogom magamat. Ugy nez ki ez az arbitrator nehezen meggyozheto, de talan a felettese jobban hajlik a pozitiv megoldasokra. Nem a legjobb, de amig a torveny kepviseloi kozott vagyok addig csak nem forgok annyira nagy veszelyben mint egyedul... Vegul csak annyit mondok - Azt hiszem a politikaban meg kevesbe mozog otthonosan - majd mielott erre reagalhatna hozzateszem - De legyen, mutassam meg en hogy meg a kormanyzosagnal is komolyan vesszuk az arbitratust. Nem vetem be a kapcsolataimat, csupan elkiserem es beszelek a kedves kollegammal. Termeszetesen egyedul, ugye megerti megiscsak titkos ugyekrol van szo amik mint mondtam abszolut magasrol erkeztek - probalom terelni a dolgokat nehogy kideruljon hogy abszolut semmi kozom nincsen a celszemelyhez es adott esetben eloszor meg ot is meg kell gyoznom arrol hogy igazabol Mr Herz engem kuldott, de ugy gondolom hacsak nem ugyanennyire kemenyfeju akkor nyert ugyem lehet.

-Rendben, ezek így elfogadható feltételek, de fegyverrel nem találkozhat vele. - válaszolok tömören, kissé megkönnyebbülten. Nem volt olyan egyszerű dolgom mint reméltem, de végül a férfi úgy érzem belátta, hogy az Arbitrátussal szemben még a magas köröknek sem feltétlen éri meg szembe menni; na persze, kidobathatnának az épületből, meg le is lövethetnének, de egy feladat közben eltűnt/meggyilkolt Arbitrátor nagy port kavarna, s úgy tűnik azt ő is érzi, hogy előbb utóbb kiderülne mi történt. -Már csak meg kell várnunk míg az Igazgató úr visszatér. - válaszolom, majd leülök, a sörétesemet pedig a fotelemnek támasztom. Kicsit fészkelődök benne, szokatlanul kényelmes számomra az ilyesmi, egyszerű, kemény anyagból készült székekhez vagyok szokva. -Remélem semmi komoly probléma nem történt.

Eltelik negyed óra, majd újabb tizenöt perc. Az igazgató még mindig nem tért vissza. Az eső még mindig vigasztalanul dobol az ablakon, majd hamarosan kisebb, nagyobb végül szilvamag nagyságú jég kezdi támadni a tornyot. Egymás után villámok lobbannak fel és mennydörgés hallatszik be. Az iroda némileg lehűlés az ablak külső felén jégvirágok rajzolódnak ki. Ezen kívül halálos csend van.

Arra a felvetesre hogy fegyver nelkul vegigmutatok magamon mintegy megmutatva hogy nalam bizony semmi olyan nincs amit en fegyvernek minositenek. Persze ez nem igaz, de megsem vagyok tele fegyverrel mint valami IG katona. Mindenesetre probalok varakozni a kellemes fotelben. Par perc utan nekilatok kicsit kiszolgalni magamat, vegignezem az italkeszletet, a dohanyt, nem veszek belole inkabb csak unalomuzonek. Aztan mikor mar kezd nagyon telni az ido megjegyzem - Ki tudja mi tortenhetett, talan az lenne a legjobb ha megneznenk azt a szobat, nem lehet nehez megtudni merre van es vegulis az igazgato ur mar megmondta hogy vihetjuk, nem? - kezdek csak el beszelni hogy teljen az ido es eltereljem a figyelmemet. Nem e azert van ez a nagy csend mert ennyi kell amig a ram vadaszo gyilkosok elfoglaljak az epuletet. Nem, erre gondolni sem szabad, nem tudjak hogy itt vagyok. Szinpadiasan felallok, kinyujtozom es a lift fele intek kerdoen

Csendben üldögélek a szokatlanul kényelmes fotelben, majd nagyjából a várakozási idő felénél az ablakhoz sétálok és a kint dúló vihart kezdem figyelni - mostanában nem emlékszem rá, hogy lett volna olyan ami ennyire tombolt, na persze most nagyon magasan vagyunk, a boly alsóbb részein biztos ez sem tűnik annyira vadnak mint innen fentről nézve. Némi bámészkodás után visszamegyek és megint elkényelmesedek a bőr ülőalkalmatosságban, s azon filozofálok, hogy vajon jó döntéseket hoztam e; megszólalni nem szólalok meg, csak ha esetleg a férfi direkt beszélgetést kezdeményez. Amikor megszólal, egy hosszú hatásszünet után válaszolok, látszik rajtam, hogy a lehetőségeket mérlegelem: -Nem hiszem, hogy elengednék velünk amíg nem adott engedélyt az Igazgató. De abból nem lehet baj, ha keresünk valakit, aki tudja, hogy hol van vagy hogy mi történik. - megyek bele a férfi ötletébe.

A dolgozoszobabol/terembol ket kijarat nyilik, mar mindkettot ismeritek, hiszen ezekkel erkeztetek. A ket lift kozul jelenleg egyik sincsen az emeleten, a tejuveg ajtaju lift ajtaja zarva van es atlathatatlan, a racsos ajtaju lift racsai pedig szinten zarva vannak, mogotte a liftakna melysege asit. Kozelebbrol olaj es a bolyvaros elhasznalt levegojenek szaga erzodik halvanyan a liftaknabol. A vihar hangjatol eltekintve csend honol. Mindket lift mellett van egy hivogomb. A dolgozoszoba lampai egy kulonosen eros villamcsapas utan egy pillanatig hunyorognak majd visszaallnak rendes fenyerejukre. Mit tesztek?
This message was last edited by the GM at 16:01, Thu 31 Jan 2019.

Szemem se rebben ahogy a lámpák fénye hunyorogni kezd néhány pillanatig, az alsó bolyba az efféle jelenségek mindennaposak még akkor is, amikor éppen nincsen se vihar, se más vész - közelebb sétálok a liftekhez, láthatóan tartva némi távolságot a rácsos ajtótól; kicsit óvatosan merészkedek közel és nézek le, mintha csak attól tartanék, hogy leesek oda vagy hogy valaki lelök, esetleg megcsúszok és nem fog megtartani az ajtó. Ennek ellenére mégis olyan közel megyek, hogy szinte hozzáér az arcom a rácshoz - tériszony ide vagy oda, valahogy mindig hív a mélység, hogyha úgy nézhetek bele, hogy az teljesen biztonságos. Ha ez idő alatt Vestronius nem tenné meg, akkor a vezérlőpanel felé nyúlok, de félúton megáll a kezem. Vajon melyik legyen? Ujjamat ugyan ráteszem először a felfelé tartó gombra, de elbizonytalanodok, hogy biztos arra célszerű-e menni; ujjam többször oda-vissza vándorol a két felvonó gombjai között, végül egy alig hallható sóhajtás keretein belül mind a kettőt hívom: a rácsosat lefelé, a tejüvegeset felfelé. Ha a férfi kérdően néz rám ezek után, akkor csak vállat vonok: -Míg ideérnek van időnk kitalálni merre. - válaszolom. -Fent nem tudom mi van, de az igazgató arra ment. Viszont lefelé néhány emelet múlva elég sok embert láttam dolgozni. - magyarázom. -És a szanatórium betegei is lefelé vannak.
This message was last edited by the player at 20:22, Thu 31 Jan 2019.

A lift fele elozekenyen eloreengedem Scythiat. Nem udvariassagbol csak nem szeretnem megmutatni hogy nem ismerem az epuletet. Mikor megnyomja a gombokat es elarulja hogy szanatoriumrol van szo kezdem osszerakni a dolgokat, de igyekszem semit nem mutatni ebbol. Ugy teszek mintha tudtam volna a racsos lift merre visz igy csak megjegyzem.- A kellemesebben kinezo lift viszont kellemesebb emeletekre vezet - Pimaszul elmosolyodok es korbelesek van e valahol valamifele terminal a szobaban - Egy fontosabb vendeget konnyeden tarthatnak a szebb szinteken - intek a tejuveges lift fele - Ezert aztan a legjobb lenne megtudni merre van a szoba. Ahogy mondani szokas, kerdezel vagy lekerdezel - mosolyodok el mindenttudoan. Persze ha a helyi rendszer nem akarna kiadni a szobakra vonatkozo informaciot akkor a helyzet korantsem lenne egyszeru de remelem hogy azert ez a tudas korantsem titkos es konnyeden jo szinben tunhetnek fel ami a kesobbi alkodozast megkonnyithetne es talan vegre biztonsagba es mindenekelott rendes kenyelembe erhetnek

Szinte egy időben érkeznek meg a liftek. A tejüveg lift halk suhanással, a rácsos ajtajú pedig hangos csörgés-zörgéssel. A tejüveg falúban egy ízléses aranyozott irányítópanelen 150-től 243-ig állítható egy régi tárcsázós telefonhoz hasonló tekerő amely jelenleg a 150-es álláson van. A rácsos ajtajú liftben pedig egy hasonló tekerő található avval a különbséggel hogy ez rozsdás vas és idővel kiveszitek, hogy a tisztasági pecsét szerint a 0, valamint 100-150 értékeket fogadja el a Gépszellem.
Ahogy a liftek irányítását tanulmányozzátok, a hátatok mögül hatalmas koppanást hallotok, az ablak felé fordulva pedig azt látjátok, hogy a páncélüveg ablak valamitől hálósan berepedt egy tenyérnyi részen. Rothadó almaillat kezd terjedni a szobában.

Eppen ott tartok a gondolkodasban hogy az AA-23 jo esellyel a 23-as szintet jelentheti amire nem megy a lift persze amikor megtortenik a tamadas. Hiszen mi mas lenne? Megtalaltak. Azonnal biztonsagba kell jutnom. Az ablakon keresztul csak legbol tamadhatnak es felfele az egyetlen kijarat a levego.
Szinte gondolkodas nelkul beugrok a racsos liftbe, akarhogyan is, de lefele megy es lefele van kijarat valamifele repulo jarmu nelkul is. Most az egyszer orulok neki hogy a makacs arbitrator is velem van, Dariel nelkul vedtelennek erzem magamat es a soretes veszedelmesnek nez ki a kezeben. Eredetileg a boly buze miatt szereztem egy legszurot, de a gaz buzet megerezve es latva a racsokat halat adok most az egyszer a budos utcaknak es mikozben a 0-as szamra tekerem a kart (illetve ha nehezen mozdul intek Scythianak hogy segitsen) elokapom gyorsan a szurot hogy az orromra illesszem amilyen gyorsan csak lehet

Kissé flegma arckifejezéssel vállat vonok azokra a dolgokra amiket a férfi mond; én biztos nem helyeznék el egy foglyot szebb körülmények között csak azért mert fontos ember volt valaha, ugyanazok a törvények vonatkoznak rá is mint másokra is. A szobával kapcsolatban sem akarok nyilatkozni amíg nem érkezik meg a lift, ahogy pedig végignézem a rácsos ajtóval rendelkezőben található tekerőt éppen már szóra nyitnám a számot amikor meghallom a koppanást: azonnal sarkon fordulok és a sörétest rögtön két kézre veszem, vállamhoz szorítom és végigpásztázok a szobában; elkerekedik a szemem amikor meglátom a pókhálót a páncélüvegen és beindulnak a fejemben a veszélyt jelző szirénák. Ahogy megérzem az ismeretlen bűzt, gondolatok száguldanak végig a fejemen: a rácsos lift lefelé visz a biztonságba, a fogoly is arra lehet, és ebből menet közben ki fog szökni a gáz, a másikban pedig bent ragadna. Belépek, és ha kell segítenek Vestnek a kar kezelésében vagy a megfelelő imák elmondásában. Kissé gyanakvóan pillantok a légszűrőkre, de elhessegetem azt a paranoid gondolatot a fejemből, hogy köze lehet a történésekhez: egyszerűbb volna hátba lőni, mint megmérgezni.
This message was last edited by the player at 22:36, Thu 31 Jan 2019.

Beugrotok a liftbe es miutan par masodperc alatt kitalaltatok, hogy mukodik a szerkezet, konnyeden “betarcsazzatok” a 0 szintet. A racs becsapodik es a lift lassan elkezd ereszkedni a “foldszintre”. Ami azt illeti olyan lassan, hogy boven van idotok megszemlelni az ablak repedeset ami hangos ropogassal tovabb terjed, de egyelore nem torik be. Az ablakon belul is jegviragok jelennek meg, amik villam gyorsan atterjednek az iroasztalra is, megfagyasztva az el nem fogyasztott italokat es megrepesztve a poharakat. A rothado almaszag is egyre erosodik. Tobb meterrel arrebb a ti lelegzetetek is latszodni kezd es erezhetoen lehul a levego, azonban mire igazan aggodni kezdenetek, a lift legalabb egy szinttel lejjebb er es lassan a homerseklet is emelkedni kezd valamint a levego is felveszi a mar megszokott “elhasznalt” aromajat. Nem tudjatok mi tortenhetett. Talan elromolhatott a hogeneralo rendszer, es az okozhatta a problemat? Mindenesetre tovabbi problemak nelkul leertek a foldszintre. Utkozben ugyanazokat a termeket es folyosokat latjatok mint korabban, azonban jelenleg nem latjatok a lift elotereiben a dolgozo-piheno embereket. Minden uresnek latszik. A lift voxkaszterei ezuttal nem jatszanak Birodalmi himnuszokat.



A foldszinten kileptek az art deco stilusu eloterbe. Felettetek tejuveg falak vannak amik mogott neonlampak adnak fenyt hangos kattogassal. Nehany neoncso lathatoan kialudt, masok pedig folyamatosan ki-be kapcsolnak. A falakon arany szinu, aquila mintazatu tapeta van, amelyik itt-ott kisse lerohadt mar. Diszes de mara kisse megkopott oszlopok osztjak meg helyiseget kozepen, amely nagyjabol 50 meter hosszu es 25 meter szeles. Mellettetek balra szeles, nagyjabol kagylo alaku lepcsosor, ket oldalan pedig harom-harom racsos ajtaju lift talalhato. A falakon csendes  voxkaszterek vannak. Ti a Vezetoseg feliratu liftbol leptetek ki, mellettetek meg ket lift van  “Lakok” es “Karbantartas” felirattal.  A lepcso tuloldalan levo harom lift felett nincs felirat es lathatoan nem mukodnek.  Szemben veletek a nagymeretu vastag zart femajto amelyen Scythia eredetileg bejott.

Arcom hamar falfehérré válik amikor az asztalon lévő alkohollal együtt a vérem is megfagy, a poharak pedig megrepednek én pedig óvatosan hátrálok miközben figyelem az elém táruló jelenetet, s amikor eleget ereszkedünk, hogy már ne lássunk be a szobába, ugyanazzal a rémült tekintettel bámulom a fülke tetejét mintha csak azt várnám, hogy a jeges halál mikor fog minket utolérni. Idővel, amikor sikerül meggyőznöm magamat, hogy a dossziém utolsó soraiban nem a fagyhalál szó fog szerepelni, akkor figyelmemet az üres szinteknek szentelem: -Mikor érkeztem, itt még nyüzsögtek az emberek. - teszem szóvá, miközben sokadjára nézem meg az augeremet, holott tisztában vagyok vele, hogy semmit se jelzett. -Mi a fasz történhetett... - morfondírozok magam elé, majd afféle kényszercselekvésként megtöröm a sörétesem csövét és ellenőrzöm a lőszereket benne. Régen is elég sokat utaztam ilyen liftekkel, s akkor sem igazán szerettem őket, ez pedig most is az eszembe juttatja, hogy milyen magasan is vagyunk igazából, felfüggesztve egy rozoga dobozban, teljesen a Gépszellemre utalva. Nem igazán tudom kiverni a fejemből, hogy mennyi ideig zuhannánk ha odafent elfagyna a felfüggesztés és a Gépszellem feladná a harcot, láttam embereket lezuhanni az Ambuluson liftekkel, a legszörnyűbb az egészben, hogy milyen sok idejük van arra, hogy felfogják, hogy gyakorlatilag halottak. Ahogy közeledünk a földszinthez sem igazán kezdek megnyugodni: -Van itt egy kapcsolatom, az egyik karbantartó aki segíthet nekünk megtalálni a célszemélyt, ha az alsó szinteket még nem evakuálták. - mikor már nagyon közel érünk, nagy levegőt veszek, sörétesemet tartva mind a két kezem a fejem felé emelem. -Magasba a kezekkel! Ha riadó van, jó eséllyel fegyveresek várnak majd minket. - biztatom a férfit a példám követésére. Mikor meglátom, hogy sehol senki, lassan leengedem a fegyvert, a liftből kilépve, a stabil talajnak megörülve pedig hálát adok a Gépszellemnek, hogy nem adta fel a harcot, s az Istencsászárnak is, hogy még mi is élünk. Ismét több liftet hívok egyszerre, a lakókét és a karbantartókét, hogy legyen idő végiggondolni a dolgot amíg megérkezik.
This message was last edited by the player at 19:38, Fri 01 Feb 2019.

Lelki szemeim elott mar mar berobbannak az uvegek es fegyveresek ozonlik el a szobat de aztan a lift meglodul es eltunik a szemem elol a szoba. A legszuro szerencsere felfogja a buz jo reszet, de azert kisse megremulok, ki tudja milyen gaztamadas erte az epuletet. Az ures szinteket latva kesernyesen elmosolyodok - Es nekunk elfelejtettek szolni hogy kiurites volt? - megrazom a fejemet, ez csak egy dolgot takarhat, direkt tamadas. Amilyen szerencsem van a Veykovenek megbizottjai - Nem hiszek a veletlenekben - mondom es amint Scythia a feje fele emeli a fegyveret en csak csendben elokeszitem az enyemet - A felso szinteket valamifele tamadas vagy szerencsetlenseg erte, mindenkit kimenekitettek, de nekunk elfelejtenek szolni? - kerdezem az arbitratort - Ha fegyveresekbe botlunk jo esellyel lelonek minket - mondom keseruen, mar lattam ilyeneket, mit nem adnek most egy szakasznyi testorert. Amikor Scythia megemliti a karbantartot megjegyzem - Nekem is van egy ohm, kormanyzosagi kapcsolatom a karbantartok kozott - kisse furcsa hogy neki is potn a karbantartoknal van kapcsolata, de vegulis helyi hessegetem el a gondolatot magamtol.
Amig a liftekre varunk gyorsan korbelesek van e valamifele terminal majd hozzateszem - Ha az apuletet tamadas erte akkor a fobejaratnal is fegyveresek vannak. - jegyzem meg. Persze a vihar alatt barmi tortenhet, es vegulis lehet hogy csak a vihar miatt tortek be az ablakok, de ketelkedek ebben az egeszben - Mindenekelott a kormanyzosagi kollegamat kene kimenteni aztan a karbantartoknal megkeresni az ismerosomet - jegyzem meg, a karbantartok ismerhetnek olyan kijaratokat amiknel nem var minket a kivegzoosztag, csak remelem hogy Scythia is belatja ezt, de o nem ismeri a csaladok kozti haborukat.

Nem látszik meglepettség az arcomon amikor a férfi előveszi a pisztolyát, odafent már kiszúrtam a kabátja alatt annak ellenére is, hogy tagadta, hogy fegyver nála; de azért kicsit távolabb állok tőle miközben megvonom a vállamat. Ha olyan vár minket aki le akar lőni, az mindenképpen le fog, itt semmi fedezékünk nincs, de így talán egy bizonytalan rendfenntartó nem ereszt belém egy sorozatot. Kilépek a liftből, arra inkább már nem is mondok semmit, hogy pont neki is van egy ismerőse a karbantartók között mert még a végén kitalálja, hogy egy Császáradta véletlenből pont ő is ugyanazt keresi. -Elfelejtettek minket, igen, vagy csak már halottnak gondoltak. - mondom miközben a liftre várakozunk. -Engem bármikor hátba lőhetnek az utcán, te burmang ebben az idétlen kabátban, testőrök nélkül, te sem tűnsz annyira fontosnak, hogy ekkora felhajtást csináljanak amikor meg is mérgezhettek volna az amaseccel. - csóválom meg én is a fejemet. -Vagy csak jól álcázod. - morgom az orrom alá, majd ismét a férfire nézek: -De azzal egyetértek, hogy menjünk először a fogolyért. - azzal kapcsolatban inkább nem szólok semmit, hogy ugyan ki a fészkes fene támadna ilyen magasan a bolyban egy ilyen épületre, fényes nappal, ilyen erőkkel? Megint megcsóválom a fejemet, ezúttal magamnak. Nagyon büdös ez az egész, ez a férfi nagyon fél valamitől az az érzésem, én meg azt sem tudom, hogy mi történik körülöttem.

Beszédetek visszhangzik az üres teremben amíg megérkezik a másik két lift. A karbantartó lentről, a lakó pedig fentről. Ezek hasonló kiépítésűek, mint amivel lejöttetek, csupán nagyobbak: Akár egy tucat ember is elférne bennük kényelmesen. A Karbantartók feliratú liftben két tárcsázási lehetőség van, a 0 és a K betűjelű. A Lakók feliratúban pedig 0 és 01-99 értékeket fogadja el a Gépszellem.
This message was last edited by the GM at 19:59, Fri 01 Feb 2019.

Scythia megjegyzesere miszerint elfelejtettek minket csak kicsit forgatom a szememet... Lehet ot el szoktak felejteni, de egy Dorvilliert soha, bar ha jol mondja es nem tunok annyira fontosnak akkor talan el tudok vegyulni tenyleg a tomegben, de nem, az hiszem nem. Vegulis lehet az a legjobb ha tudja kivel is van dolga ugyhogy megjegyzem csendesen - Vestronius Dorvillier vagyok - mintha ez mindenkinek jelentene valamit, de hatha tenyleg. A rank vadaszoknak mindenkeppen jelent valamit. Mielott komolyan reagalhatna a nevemre Scythia belepek a liftbe es intek neki majd igyekszem a 23as szintre kapcsolni - Jobb ha sietunk mielott leer a 23as szintre is akarmi is ez - jegyzem meg

Belépek a férfi után a liftbe, majd bal kezemmel jelképesen a torony teteje felé mutatok, nagyjából az arcom mellet. -Odafent. - adom tudtára a véleményemet, félreérthetetlenül arra utalva, hogy lehet, hogy az Igazgató ismerte és számított neki a neve, de minél lejjebb ereszkedik a bolyba, annál kevésbé fog bármire menni vele. Többet ennél nem mondok, nem érdekem se szükségtelenül fenyegetőnek vagy becsmérlőnek tűnnöm, de azt azért jobb többször is tudatnom vele, hogy én a boly nyomorúságosabb részeiből származok és engem ilyesmivel nem fog meggyőzni semmiről. Ehelyett inkább azon gondolkozom, hogy vajon mennyi idő fog eltelni amíg elkezdenek fegyveresek érkezni az épülethez, ha riadóztattak. Riadóztattak vajon?

Megcsovalom a fejemet mikozben varom hogy a lift elinduljon - A Dorvillier nev mindenhol jelent valamit, maximum nem mindenkinek. A torvenyt lehet nem mindenhol tisztelik, de a penzt es a hatalmat igen. - majd kicsit kesobb hozzateszem - Persze ez akar ellensegekkel jarhat, de egy szanatoriumot meg miattam sem hiszem hogy lerohannanak - kezdem azt hinni hogy a korabbi hazugsagom akar igaz is lehet. A hallottak alapjan hogy a helyzet kicsit furcsa a bolyban... - Ahogy mondtam is sok minden forog itt kockan. A katonasag, a bolyvedelem, mindenki feszult - probalom osszerakni a dolgokat es kozben ugy tunni mint aki valami nagyot tud meg ha sajnos ez nincsen is igy. Sosem szerettem a sotetben tapogatozni, minnel tobb informaciod van annal jobban tudod azokat ugy iranyitani hogy a helyzet a vegen neked kedvezzen es te kerulj ki gyoztesen a dolgokbol, de sajnos most ugy nez ki ez nagyon nem igy van

Megforgatom a szemeimet. -Biztos így van. - felelem kissé flegmán, igazából nem is tulajdonítva sok fontosságot annak amit mond, mert kezdem úgy érezni, hogy úgy gondolja, csak azért mert a kormányzó embere, még mindent elhiszek neki. Pislogok kettőt és halványan elmosolyodok ahogy a férfire nézek végül: -És ezt a bölcsességet is feltételezem a bolyban eltöltött hosszú évek alatt tanultad meg. - mondom kissé cinikusan, halkan és röviden ki is nevetve a férfit. Mesélhetnék neki, hogy mi a különbség a pénz tisztelete és a mohóság között, meg hogy miképp vágnák át a torkát bárkinek néhány sikori megállóval arrébb ha a helyi bandák úgy gondolnák, hogy akár csak száz trón is nyomja a zsebeit. De nem teszem, nem célom kioktatni, ha minden jól megy néhány órán belül leszállítom a célszemélyt, aztán otthagyom vele ezt a burmangot és beszélgethet vele a fontos, magas hatáskörű ügyeiről ameddig csak akar.

Beléptek a liftbe, amely zakatolva elindul veletek a 23. emeletre. Sok olyan szintet elhagytok ahol -az emberek hiányától eltekintve- minden rendben lévőnek tűnik, több olyat is ahol pedig teljesen sötét van vagy pedig pislákolnak csupán a világítótestek. Az emelet amelyre megérkeztek az utóbbiak közé tartozik. A lámpák nem teljes erővel világítanak, csupán "barna" fényt bocsátanak ki; néha ki is alszanak. A liftből a következőket látjátok:
Az előtérben pár fotel van meg egy asztal van, balra és jobbra pedig sötét szőnyeggel borított hosszú folyosókat láttok, számozott ajtókkal. Néhány ajtó résnyire, mások teljesen nyitva vannak mindkét irányba. Az ajtók befelé nyílnak. A megvilágítás hiánya miatt nem vagytok biztos benne, de mintha balra, a folyosó vége felé egy tolószéket állított valaki.




This message was last edited by the GM at 21:26, Sat 02 Feb 2019.

A szintet meglatva akaratlanul is kicsuszik a szamon - Mondtam hogy nem fogoly - majd ha mar belekezdtem folytatom hogy az idegessegemet oldjam kisse - Senki se igy tart foglyokat - A toloszek fele pillantok mintha valakit keszultek volna elszallitani, akaratlanul is arra lepek egyet - 1138-as szoba - mondom mikozben ralesek a legkozelebbi ajtora hatha szamozzak oket - Valami vilagitast kene szereznunk - nem felek a sotetben de az adott helyzetben mindenesetre megnyugtatna meg akkor is ha elarulhatja azt hol vagyunk, vegul az eletoszton nyer - Bar lehet hogy rossz otlet -

Erősen hitetlenkedve nézek körbe az emeleten ahogy kilépek a liftből; azon jár az eszem, hogy hogy üríthettek ki ennyi embert ilyen rövid idő alatt? Na persze, a bolybéliek nagyon leleményesek a tömegkontroll szempontjából, de ez nekem nagyon úgy tűnik, hogy már azelőtt végbement, hogy mi idejöttünk volna. -Nem fogoly, hát. Igazából ez csak egy önkéntes szálloda gyogyósoknak. - válaszolom, majd kissé közelebb megyek ahhoz a folyosóhoz amit a férfi is vizsgálgat. A fegyveremet nem emeltem még a vállamhoz, nem sejtek veszélyt, meg aztán, elég gyors a kezem. Felületesen körbenézek az előtérben és a folyosó környékén, látok-e nyomot ami sietségre vagy dulakodásra utalna. A szőnyegen talán még látszik, ha az utóbbi rövid időben sok ember taposta, esetleg sáros cipőben, és ha más tolószéket is használtak, talán még meglátom a nyomát, de nem sok időt szánok semmire, csak felületesen vizsgálódok mindenhol. -Nekem nincs lámpám. - adom tudtára.

Az eloterben tortent rovid szemlelodes utan rajottok, hogy az ajtokat nem szamoztak. Szerencsere nincs teljes sotetseg a folyoson, a lampak legtobbszor vilagitanak. Ellenben az ajtok mogott nincs feny, igy innen nem lattok be mi nyilik mogottuk. Scythia nem szur ki semmilyen nyomot a szonyegen, saros labnyomokat pedig plane nem. Az asztalon egy pakli Csaszari Tarot van ebbol negy kartya van kirakva, egy csuhas alak, egy bohocszeru figura, egy napfogyatkozashoz hasonlo kartya es egy bolygo amelyik darabokban van. Ezeket Trade(Soothsayer) nelkul nem ismeritek fel.
This message was last edited by the GM at 23:36, Sat 02 Feb 2019.

A lapokra tekintve elbizonytalanodok, ez lehet teljesen fugetlen dolog is vagy uzenet, de nem tudom mi lehet igy inkabb gyorsan feljegyzem magamnak es megszolalok - Szamozott ajtok nelkul a legegyszerubb ha mindenhova benezunk hatha talalunk valakit - mondom vegul. Nagyon remelem hogy nem kell minden egyes szobat vegigjarni a szinten es talalunk valamit, barmit ami utba igazit merre van amit keresunk, igy aztan tovabbra is nezelodok hatha kiszurok egy terminalt valahol ahonnan alkalomadtam le lehet kerni az epulet alaprajzat esetleg.
Mivel barmelyik ajto lehetne a mienk a toloszek fele intek - Probaljuk meg eloszor arra - jelentem ki, de azert a biztonsag kedveert elokeszitem a pisztolyomat, felek barmelyik sarok mogott orvgyilkosok lapulhatnak, bar az a teny hogy meg elek meggyoz arrol hogy pontosan nem tudjak merre lehetek

Se nyom, se semmi, csak ez a néhány kártya - bár értenék hozzá, de nagyon úgy néz ki, hogy aki kipakolta ezeket a lapokat az arra volt kíváncsi, hogy vajon hogy fog végbemenni a... kiürítés? Felveszem a széthullott bolygós lapot és nézegetem egy néhány pillanatig, a fejemben pedig az űrszülöttek és az alacsony gravitáció jár. Visszateszem a lapot az asztalra, majd a férfire nézek: -Ezekben a tök sötét szobákban aztán keresgélhetünk. - válaszolom, de azért odamegyek én is ahhoz a folyosóhoz ahol keresgélni kezd, viszont egy viszonylag hangos felhívással is igyekszem gyorsítani a dolgunkat: -Van még itt valaki?! - kérdezem a levegőbe, miközben igyekszem kiszúrni a folyosón, hogy van-e még valahol zárt ajtó, főleg a végénél, a tolószék környékén. Ha lesz még itt valaki, az biztos egy zárt szobában lesz, esetleg egy nyitottban eszméletlenül/halottan.
This message was last edited by the player at 21:16, Sun 03 Feb 2019.

A hangos kiabalasra osszerezzenek, igy konnyebben rank talalnak, bar van abban valami amit Scythia mond, tul nagy terulet hogy atfesuljuk. Mindenesetre en nem kezdek el ordibalni, viszont ha valami vilagitasra alkalmas targyat talalnek akkor azt mindenkeppen magamhoz veszem.
Seta kozben megjegyzem - Nem tetszik nekem ez, ennyi embert nem tudtak gyorsan kiuriteni, tudniuk kellett valamit mar amikor ideertunk es aztan az igazgato csak megtudta hogy minden sinen van es lelepett... - ahog teljesseggel osszeallt a kep elkomorodok - Azaz csapda. Vagy neked, vagy nekem, vagy a kolleganak. Minden mas esetben nekunk is szolniuk kellett volna hogy tavozzunk gyorsan - vezetem vegig a gondolatmenetet - Az igazgato azt allitotta egy emberre szamitottak, de ram valaki vart, azaz vagy nem tudtak honnan erkezik aki jon es felkeszultek mindenre vagy hazudott. A kollegara meg egyszer furan utaltak, mintha valami nem lenne rendben vele. - ha valami ennyire nincsen rendben valakivel nem rakjak be ilyen szep szobakba ahol ha ez tenyleg szanatorium gazdagok vannak. - Nincs itt senki rajta kivul es nem is volt - jelentem ki vegul, bar en magam sem vagyok ebben biztos, de azert az elso utamba akado ajtot megprobalom kinyitni hogy megbizonyosodjak errol
This message was last edited by the player at 22:40, Sun 03 Feb 2019.

Ugyan érkezésemkor nekem is nagyon gyanús volt ez az egész és a portán ülő nőről még most is biztosan gondolom, hogy soha az életben nem töltötte be azt a feladatkört amiben találkoztam vele, azonban erről az egészről bölcsen hallgatok: nem tartom jó ötletnek tovább táplálni a paranoiát, mert a végén még a férfi azt is kitalálja, hogy igazából nekem a feladatom hátba lőni. Meg aztán, azt akkor se hiszem, hogy valamelyikünket ilyen nagy erőforrások mozgatása árán akarnák megölni. -A bolylakók találékonysága nem ismer határokat, tíz perc alatt egy kollégámmal én is kiterelek ennyi embert. - válaszolom, enyhén kacsintva a férfi felé a sötétben. -Ha minket akarna megölni valaki, akkor kikapcsolták volna a liftet is, vagy mint mondtam, lelőttek volna a fenébe. - akadékoskodok továbbra is.
This message was last edited by the player at 23:12, Sun 03 Feb 2019.

Scythia szavai elgondolkoztatnak. Ha miattunk csinaltak volna akkor lelohettek volna a toptert az egrol, en azt tettem volna - Vagy nem tudtak ki jon es tartottak tole. Vagy valamit igy akarnak kicsalni tole vagy tolunk. Abbol a tolunk akinek hisznek minket. - kezdek bele egy vad teoriaba. Kisse kezdenek ossszecsapni a hullamok a fejem felett es ha izgulok akkor nehez megallitani a gondolataimat

Vestronius elobb magabiztosan majd egyre bizonytalanabbul nez balra amerre az eloterbol mar bizonyosan egy ures toloszek latszik. Innen mar latjatok, hogy nagyjabol 20-20 ajto lehet mindket iranyba a folyosokon, tovabb erositve azt az erzest, hogy ez egy elegge felso kategorias hely lehet(ett?). Scythia kozben felemeli a szettort bolygot abrazolo kartyat es a kartyabol erzi, hogy eleg nehez, kemeny papirra nyomtathattak. Sokat latott pakli lehet ez.  Vestronius kozben egyre paranoidabb elmeletekkel all elo, amelyet Scythia -talan magat is meglepve- baratsagosan probalja elhessegetni.  Vegul nem vagytok benne biztosak, melyik elmelet lett volna jobb amit barmelyikotok kitalalt. Egyik sem igaz. Nincsenek rejtett tamadok a folyoson, ellenben nem is uritettek ki az epuletet. Ugyanis Vestronius kinyitja az elso ajtot a bal oldali folyoson.
Bent sotet volt, de ahogy pisztollyal a kezeben ovatosan benyit, az osszes lampa felkapcsolodik Hasonlo meretu, mint az igazgato dolgozoszobaja, de valoszinuleg nem munkara hasznaltak korabban sem most pedig... valami teljesen masra hasznaljak. Ismeros, femes szag csapja meg az orrotokat.
Eredetileg kellemes sarga, de most voros fenyek vilagitanak benn. Nagyjabol ket meter magassagig ver, belsar es egyeb testfolyadekok alkotnak szeszelyes foltokat a falon, a padlon pedig mely tocsakba gyulik ugyanez. A padlon pedig hullak. Rengeteg hulla akik kulonbozo modon haltak meg. Van akinek eltortek a nyakat, van akit tompa targgyal vertek agyon, van akit hegyes dolgokkal szukaltak meg, szinte mindenfelekeppen meghaltak, ahogy az anatomiailag megtortenhet. A harom meter magasan logo kandelaberen egy, az ovenel fogva felakasztott, osszeszurkalt szanatoriumi munkas log, fogalmatok sincs hogy kerulhetett oda. 
A butorokat osszetortek, egymason vagy a falon, csakugy mint a disziteseket. Egy mellekhelyisegbol viz csorog ki, az ajtobol is belattok, hogy a mosdot es a wct valaki osszetorte.
Dobjatok Fear(0) tesztet! Ha meg akarjatok vizsgalni a reszleteket, megfelelo skilleket dobjatok. Ha esetleg elrontanatok a WP tesztet, nyugodtan dobjatok ki az insanityt (ha van) es ugy irjatok majd.
This message was last edited by the GM at 14:35, Mon 04 Feb 2019.

Érzem félreüt egyet a szívem ahogy a lámpa felkapcsolódik és felfedi előttünk titkát a sötét szoba: ma már nem először fagy meg bennem a vér, de van még bennem annyi erő, hogy ne blokkoljak le. A halottakat fürkészem, a földön lévő egyik vértócsát figyelem, annak a tükröződésében veszem észre, hogy a kandeláberről lógó alakot ismerem: -Praetus? - kérdezem magam elé némán, mindössze a hangokat formázva ajkaimmal, majd ahogy jobban megnézem a férfi arcát meglátom, hogy nem ő az; nem is lehetett volna, hiszen évek óta halott. Megrázom kicsit a fejemet és pislogok néhányat, hogy kitisztuljon az elmém, láttam már ilyet, sajnos nem is egyszer, ez a brutálisan groteszk módszer számomra nem ismeretlen; s kezdek abban is egyre biztosabb lenni, hogy Dorian kegyetlen halála sem véletlen. Be akarok menni, hogy legalább futólag végigpillantsak a mészárszéken, azonban még nem teszem, e helyett az előttem álló férfire szegezem a tekintetemet: nem tudom látott-e már ennyi hullát egy helyen és azt se, hogy fog reagálni, így lelkiekben felkészülök, hogyha kell, akkor kitekerem a kezéből a pisztolyt még mielőtt bármelyikünkben kárt tehetne. -Jól vagy? - kérdezem tőle. Ha hátranéz, ő ebből elsősorban csak annyit lát, hogy arcom a szokásosnál kissé fehérebb, s hogy lila szemeimmel árgusan figyelem minden mozdulatát.

A szobat meglatva teljesen ledobbenek egy ideig, ures szobat vartam ahol senki sincsen de ez... Ez... Mar vartak minket, tenyleg csapda, meg fognak olni - Meg fognak minket olni - dadogom mikozben hatralok kifele, mit lehetne tenni, merre lehetne menekulni, az egesz epulet egy csapda, Dariel veres testet latom meg mindig magam elott, ha ot megtalaltak akkor tudnak mindenrol, de ez nem o, nem lehet o, Mr Herz valamit kitalal, segit nekem, a nagybatyam megfizeti - En egy Dorvillier vagyok, vedj meg - mondom mikozben egyre hatralok a masik falig, amig eszembe nem jut hogy valoszinuleg az ottani szobakban is ilyen fogad, vagy rosszabb, azok akik ezt tettek igy vegul a folyoso kozepen allok meg es vadul nezelodok korbe hatha valamit ki birok talalni ami megment, mindig ki szoktam talalni valamit
This message was last edited by the player at 22:11, Mon 04 Feb 2019.

Nem éppen megkönnyebbülve konstatálom magamban azt, ahogy a férfi hogy viseli az odabent látottakat. Szarul. Nem hibáztatom érte, Rendfenntartó koromban amikor az Ambuluson megtaláltam az első, kukás konténerbe beledarabolt, összegányolt, önmagából kifordult halottat, nem is tudom pontosan mennyi ideig hánytam a sikátor tövében. De ez most nem is igazán érdekes - ellépek az útjából mielőtt még hátrálás közben nekem jönne és megbotolva véletlenül elsülne a kezében a fegyver, helyette inkább tartok némi távolságot és igyekszem megnyugtatni: ha valamiben, ebben aztán egyáltalán nem vagyok túl jó. -Jó, figyelj, pánikrohamod van. - kezdek bele, de még magam sem tudom pontosan mit is mondjak. Felemelem a jobb kezemet, nyitott tenyérrel, mintha csak felé nyúlnék. -Nincs itt senki aki meg akar ölni, vegyél néhány nagy levegőt, nyugodj meg, menj ki az előtérbe és ülj le, gyere. - lépek óvatosan közelebb és igyekszem az egyik fotel felé terelni. Jó lenne bemennem és gyorsan szétnéznem, majd minél hamarabb és minél messzebb tűnni innen, de még dolgunk van, és ha egyedül hagyom még a végén bebeszéli magának, hogy meg kell ölnie - remélem hamar összekapja magát.

Ahogy hatralok es Scythia kovet egyre jobban eltakarja a reszleteket, de a javaslatara azert egy egyszeru kerdes kibukik belolem - Egyedul? - majd osszeszedve magamat megrazoma  fejemet - Jobb itt, innen latok mindent - mondom de igazabol az jar a fejemben, hogy vajon az arbitrator kepes lenne e legyozni barmi vagy barki is tette ezt. Ha lenne velem egy osztagnyi testor vagy egy szakasznyi katona, na akkor nem mernenek ram vadaszni igy az biztos. Mindenesetre igyekszem ugy allni hogy ne kelljen ralatnom semmire a szobabol de megsem tavolodjak el tulsagosan a kisse tobb biztonsagot igero soretes kozelebol

Talán igaza lehet a férfinek, az sem feltétlen a legjobb döntés, hogyha most egyedül marad, mert akkor könnyen lehet, hogy bebeszél magának valamit és kiborul. Figyelem néhány másodpercig, a Lhon jár az eszem, végül bólintok: -Jól van, maradj itt. Nekem viszont vissza kell mennem. - egyezek bele a dologba, majd felemelem a balomat, mutatóujjammal a férfi mellkasára bökök, nyomatékosítva a mondandómat: -Bármi történik, szólsz! - kötöm a lelkére, majd óvatosan visszaindulok a szobába. Belépve az Aquila jelét vetem magamra és elmormolok egy rövid, egyszerű imát, majd tekintetemet a lógó dolgozó arcára szegezem: -Jól megijesztettél. - suttogom magam elé, majd kicsit beljebb megyek és szétnézek. Nem időzök sokat, nem forgatom át a hullákat, csupán szétnézek, hátha van valami apró részlet amit éles szememmel észreveszek, s ami elárul bármit ami segít megfejteni a fejemben járó kérdéseket, mert jelenleg másom sincs, csak az: miért kezdték el egymást bántalmazni? Vagy talán nem is egymást, hanem magukat? És miért van az, hogy a szoba tele van hullákkal, de látszólag semmi erőszak nem történ az előtérben, pedig az ajtók nyitva vannak? És az a fontos kérdés is nagyon érdekel, hogy mióta lehetnek halottak.
This message was last edited by the player at 04:40, Tue 05 Feb 2019.

Rovid beszelgetes utan Vestronius hatat fordit a szobanak es kicsit reszketve az ajtonak tamaszkodik, hogy ne lasson be a terembe, de ne is legyen tavol az Arbitratortol. Scythia -talan maga szamara is meglepo modon- baratsagosan probalja nyugtatni az adeptust, aztan nagy lelegzetet vesz, elmormol egy imat es belep a terembe.
Orrat rogton megcsapja a testfolyadekok buze es a csizmajara is szinta azonnal alvadt ver ragad. Alvadt, nem szaradt ver. Egyertelmu, hogy barmikor is tortenhetett a halal ezen orgiaja, nem tul reg lehetett. Szaraz ver nincs is nagyon sehol sem a szobaban, szoval relative nem regen kellett tortenni a gyilkossagoknak, valamint egy idoben. A hullak lathatoan vegyesen vagy ongyilkosok lettek vagy a szobaban tartozo tobbi ember olte meg oket a szobaban talalhato targyakkal vagy -a dolgozok eseteben- muanyag bunkokkal amelyek hasonlitanak az Arbitratus altal hasznalt lazadasok leveresehez hasznalt eszkozokhoz. Tobb hullan, beleertve a logo dolgozo hullajan szurt sebek vannak, az ezekhez tartozo szurofegyvereket nem latod.
A nyomokbol -vagy a nyomok hianyabol- egyertelmu, hogy az emberek bejottek ide vagy ha behoztak oket akkor nem nagyon ellenkeztek es ott megoltek oket.

Undorral az arcomon vizsgálgatom az eltorzult hullákat, minden egyes apró felfedezés után egyre lelkesebben: az egésznek semmi értelmét nem látom, olyan, mintha az egyik pillanatról a másikra alakultak volna az események, mintha valamiért mindenki hirtelen agresszívvá vállt volna. De miért? A szúrt sebeket is kicsit közelebbről megnézem, majd a lógól hullán akad meg a tekintetem, s csak akkor tudatosul bennem, hogy én találkoztam már hasonló mintázatokkal. Kimegyek a szobából és elkezdem letörölni a vért a bakancsomról a szanatórium szőnyegébe, közben pedig olyan arccal nézek magam elé, mint aki szellemet látott: nem áll össze ez az egész, olyan fegyverekkel okozott sebek vannak bent amiket nem találni, olyan minták amiket nem ismerhet átlag ember, arra utal mintha járt volna itt valaki, valaki aki felelős ezért az egészért, de semmi nyoma: nekem rögtön csupa mocsok lett a bakancsom, de a folyosón nyoma sincs vérnek. Ráadásul elhívtuk a liftet, ha még itt vannak azok a valakik a felsőbb szinteken és használták a liftet, észre fogják venni a jelenlétünket. -Esélytelennek látom, hogy ezen a szinten bárki is túlélhette ami itt történt. - mondom a férfinek, miközben a liftet nézem. -Menjünk a karbantartókhoz, talán ott még él valaki. - elindulok vissza, hogy megnézzem, a liftet leszámítva máshogy el lehet-e hagyni az emeletet; remélem nem pont az orrom elől fogják elhívni a liftet, s nem ragadunk itt, ha esetleg ez az emelet pont megközelíthetetlen lépcsőn.
This message was last edited by the player at 20:25, Tue 05 Feb 2019.

Átmentek az előtérbe, ahol semmi sem változott az előzőekhez képest. A fotelek, az asztal, rajta a törött tornyot, a napfogyatkozást, egy akasztott embert és az arany trónuson ülő Császárt ábrázoló kártyák is ott vannak. Scythia pár méteren keresztül nyomokat hagy a szőnyegen ahogy a szobából visszamentek. A lift ajtaja várakozón nyitva van egy ajtó mellett ami láthatóan egy lépcsőházba vezet. Vestronius is kicsit megnyugszik a halálkamrától távolabb.
This message was last edited by the GM at 20:55, Tue 05 Feb 2019.

Mikozben lassan tavolodunk a testek latvanyatol kezd el szep lassan ujra forogni az agyam - A 1138-as szoba - teszek egy gyenge probalkozast de semmi penzert nem fordulnek meg. Igaz hogy o tudna biztonsagba vinni, de ez messze nem az a hely amit biztonsagnak mondanek, lehet mar o sem el, vagy, de erre rossz gondolni, Mr Herz nem kuldene egy gyilkoshoz probalom megnyugtatni magamat, hogy kisse lenyugtassam magamat kibokom - En mondtam hogy senkit nem talalunk itt - aztan amint felvillannak a dolgok ujra osszerazkodok es hozzateszem - De nem  igy gondoltam, nem tudtam rola, nekem ehhez semmi kozom - probalom kisse kimagyarazni magamat belole, talan eppen ezzel probalnak tonkretenni, hogy ram fogjak, egy Dorvillier gyilkossagai, de nem a Veykovenek lehet vannak ennyire elvetemultek, de ezt azert nem hiszem el roluk, lehet akkor tobben is vannak, tobben is vadaszhatnak ram. Nagyot nyelek a gondolatra, igy Scythia otletere hogy menjunk a karbantartokhoz gyorsan bolintok - Menjunk - Mr Herz egyik embere itt dolgozik, talan o tud segiteni nekem, hogy biztonsagba jussak egy idore amig nem birok valahogy kapcsolatba lepni valaki massal, talan Tatyannaval, nala biztonsagban lennek. Azt hiszem.
A lifthez kozeledve szinte rutinbol ranezek a lapokra ujra hogy a megjegyzett mintaval lenyugtassam magamat es megigazitsam oket, vagy akar elvigyem, hatha van valami szerepe, de mikor rajuk nezek meghula  ver az ereimben. Hirtelen korbenezek - Itt van - mutatok a lapokra mikozben elorantom a pisztolyomat - Kicserelte a lapokat -

Nem mondok semmit arra ahogy a férfi a szoba számát emlegeti, nem is tudjuk melyik az, és mindegy is, itt egyetlen embert sem fogunk élve találni ebben biztos vagyok - elsétálok a lift felé, azonban ahogy a mögöttem haladó férfi megszólal és meghallom, hogy kicserélték a lapokat, mozdulatlanná dermedek. Visszasétálok és a kártyákra nézek: nem emlékszem mindre, de a széttört bolygót ábrázoló lap határozottan az emlékezetembe vésődött és most az nincs itt. Ráadásul idekerült egy akasztott emberes, pont úgy, mint annál a mészárszéknél. -Miféle beteg geci... - a vállamhoz szorítom a sörétesemet és néhányszor körbepásztázok a szobában, majd megakad a tekintetem a folyosó végén lévő tolószéken. Nyelek egy nagyot, ahogy végigfut a fejemen egy kellemetlen gondolat. -Remélem nincs igazam... De ezt meg kell néznünk. Gyere, együtt biztonságosabb. - mondom a férfinek miután egy nagyot nyelek, és kissé remegő lábakkal elindulok azokhoz a szobákhoz, amelyek elé a tolószéket helyezték. Ha odaérek, bemegyek és szétnézek, találok-e túlélőt, miközben halkan motyogva a Császárhoz fohászkodom.
This message was last edited by the player at 21:41, Tue 05 Feb 2019.

Mar eppen belepnek a ligtbe amikor Scythia megfordul, ugy nezek mint aki valami orultet lat, visszamenni - De.. - kezdenek bele de aztan inkabb gyorsan utanna sietek. Egy dolog van ami meg annal is rosszabb mint szembetalalkozni azzal aki ezert felelos, szembetalalkozni vele egyedul... A szoba kozeleben azonban lassitok, tartok tole ujabb hullakkal teli szoba lehet vagy a gyilkos maga, inkabb jopar lepessel lemaradok hogy megkmeljem magamat a latvanytol es az elso kescsapastol. Ha minden jol megy amig vegez az arbitratorral el birok menekulni

Scythia es Vestronius ovatosan ellepked a meszarszekke alakitott lakresz mellett, ami attol fuggoen, hogy az Arbitrator bezarta-e az ajtot miutan kiment most is nyitva van. Ovatosan odamennek a toloszekhez, amely szintetikus fabol van es ahogy azt a folyoso elejen is lattak, ures. A szek kozeleben negy ajto van. Scythia sorban benyit mind a negy ajton, de csak sotet lakreszeket talal. Ezekben eleg butor van, hogy valaki elbujjon ha akarna, de alaposabb kutatas nelkul nem lattok bennuk semmit.
This message was last edited by the GM at 23:43, Tue 05 Feb 2019.

Mindegyik szobába benézek, de nagyon egyikbe sem tervezek bemenni; nem ellenséget kerestem, hanem túlélőt, akinek a szállításához szükséges lehet a tolószék, s miután kiléptem az utolsó helyiségből, végre kezdem kiverni a fejemből azt a paranoid gondolatot, hogy valaki esetleg direkt hagyott volna hátra egy megcsonkított szemtanút. Elnézek ismét a liftek felé mintha attól tartanék, ott fog állni valaki, közben pedig idegesen törölgetem a szőnyegbe a kissé még véres bakancsomat, közben pedig a már korábban is használt kendőmmel letörlöm az arcomról az izzadtságot. Ideje menni innen, kezdi egyre jobban a frászt hozni rám ez az egész hely. -Tiszta. - nézek a pisztolyát szorongató férfire. -Nézzük meg akkor a karbantartók szintjét. - mondom, bólintok is közben, de inkább csak magamnak, hogy valóban elhiggyem, hogy ez a helyes döntés. A sörétesemet már nem engedem le, az előttem lévő területet pásztázom vele, mozdulataim látszik a kiképzés: aprókat lépek, hogy minimalizáljam a megbotlás esélyét, s a vállam sem mozog fel alá, stabilan tartom a fegyvert. A kártyák mellé érve ismét rájuk pillantok, s megjegyzem őket ezúttal már: majd a bolyban utánakérdezek, mit jelenthetnek, ha esetleg üzenet volna. Ha leértünk a földszintre, egy gyors körbenézés után átlépek a másik liftbe, s ha a férfi is bejött, biccentek neki, hogy indítsa el az egyetlen, K jelölésű emeletre.
This message was last edited by the player at 05:21, Wed 06 Feb 2019.

Visszasétáltok az előtérbe, majd lementek a földszintre. Az előtérben és odalenn is minden olyan ahogy hagytátok, ezúttal a kártyák sem változtak meg. Mindketten beszálltok a liftbe és lementek a földszintre. Itt szintén semmi sem változott. A karbantartókhoz vezető lift a helyén van és leértek a gomb által jelzett szintre. Olyan érzés, mintha legalább 5-6 emeletet mentetek volna le, de a rács túloldalán csak fal van. Végül kinyílik az ajtó egy halványan megvilágított nagyjából négy méter magas és széles folyosót láttok ahol semmi nyoma a fenti díszeknek. A fejetek felett csövek futnak, jobbra és balra 3-3 fém ajtó van, nagyjából 40 méterrel előttetek pedig egy kétszárnyú szintén fém ajtó.

Nem kovetem Scythiat a szobakba nehogy valaki mogem lopakodjon es... Nos jobb nem is reszletezni. Inkabb a folyoson lesek vadul korbe masodpercenkent, de az arbitrator gyorsan visszater. Nem lett meg az az egyen aki biztonsagba vihetett volna, de legalabb nem haltam meg, a mai napot nezve ez is valami. A kerdesre miszerint menjunk e a karbantartokhoz buzgon bolintok, de az asztalhoz erve megegyszer megnezem a lapokat. Egy dolog nem hagy nyugodni, hogy csinlhatta meg a cseret valaki ugy hogy nem vettuk eszre, mennyi dieje volt? Miert csinalta? De ahhoz hogy ezekbol barmit levonhassak szuksegem van a paklira. Kisse vonakodva nyulok fele, de valami ruhadarabbal megfogva begyurom a kabatom zsebebe vegul vigyazva arra hogy megtartsam a sorrendjet a lapoknak mig a negy kirakott lapot a tetejere helyezem. Utanna kell neznem mit jelentenek ezek a lapok kulonben sosem jovok ra mi tortenhetett fut at a fejemen a dolog.
A liftben hozzam kepest szokatlanul csendben utazok Scythia mellett, a tortentek nem hagynak meg mindig nyugodni es neha meg be bevillan amit abban a szobaban lattam, de a karbantartok szintjen kicsuszik belolem - Azert fent szebb volt - amire ujra eszembe jut fent mi fogadott minket es erre osszerezdulok. - Az en kapcsolatom a levego recirkulalo egysegekkel dolgozik - mondom es probalom megfigyelni melyik csovek lehetnek a levegoert felelosek (De hacsak a Common Lore(Tech) nem tesz erre alkalmassa lemondoan legyintek a vegen)
This message was last edited by the player at 20:16, Wed 06 Feb 2019.

A liftbe belépve ugyan kissé megnyugszom, hogy hátrahagyjuk a mészárszékké alakított szobát, azonban a gondolataim annál vadabbul kezdenek dolgozni mivel nincs semmi ami elterelné a figyelmemet: lehetséges, hogy ennek az egésznek köze van Dorian halálához? A többiek szerint őt is különös kegyetlenséggel darabolták fel, könnyen lehet, hogy van kapcsolat az elkövetők között. De miért pont ő? Talán akarom ellenére belekeveredtem valamibe amikor lebuktattam őket, és most nem is véletlenül vagyok itt? Nem tudok semmit, de abban biztos vagyok, hogy ez a helyzet kezd egyre jobban frusztrálni - a liftben éppen ezért nem is szólalok meg, helyette inkább a sörétesemmel pásztázom azokat a szinteket amelyek mellett elhaladunk, s folytatom ezt akkor is, amikor a földszinten szállunk ki, majd lemegyünk a pincébe.
Odalent azon már meg sem igazán lepődök amit a férfi mond: -Sejtettem. - válaszolom kissé flegmán, de hazudni nem hazudok, kezdek biztos lenni benne, hogy őt is okkal küldték be ennek a szarviharnak a közepébe, még ha jelenleg nem is tudom miért. Amíg a csöveket nézegeti, addig én kicsit hallgatózom az ajtókhoz közel lépkedve, hátha meghallok valami mozgást, zörgést valamelyik mögül. Az, hogy zárva vannak, azt jó pontnak tartom, de egyenlőre nem merek bizakodni semmiben.
This message was last edited by the player at 21:13, Wed 06 Feb 2019.

Vestroniusnak eszébe jut, hogy a Császári Tarot egy nagyon ősi kártya amit sok átlagember, de pszík és asztropaták is jóslásra használnak változó összetétellel és jelrendszerrel. Nem minden pakliban ugyanazok a kártyák, de általában elfogadott egy alap pakli amit majdnem minden világon használnak ahol jelen van ez a jóslási rendszer. A Birodalmi Hit szerint ilyen kártyát használni nem eretnekség. A látszólag erőszakos kártyáknak is lehet több jelentése, például az Akasztott Ember jelenthet megadást, de akár új perspektívákat is attól függően milyen egyéb kártyák vannak körülötte. Sajnos megfelelő tudás nélkül nem tudja miként értelmezni a kártyákat, de abban teljesen biztos, hogy a napfogyatkozásos kártya egyik ismertebb pakliban sem szerepel. Felnézve elég egyformának tűnnek a csövek, de van pár amiken bordázott rések vannak, azokban valószínűleg recirkuláltatott levegő szellőzik.
Míg Vestronius elgondolkodik, Scythia szakszerűen gyorsan hallgatózik a csukott ajtóknál, bakancsa alig ad hangot a beton padló ellenére. A három oldalsó ajtó csendes, azonban a kétszárnyú ajtó mögül halk elektromos zajt hall, hasonlót mint egy generátor. Ezen kívül rugók halk recsegését is hallja.

Hallgatózok még néhány pillanatot a kétszárnyú ajtó előtt állva, majd igyekszem integetéssel felhívni magamra a férfi figyelmét, ha pedig sikerült, ökölbe zárt kézzel, kinyújtott hüvelykujjal mutogatok az ajtóra illetve a kilincsre, majd utána a mutatóujjamat az ajkamra teszem, s reménykedek benne, hogy érti majd amit akarok. Gondolkodok rajta, hogy lehet egyszerűbb lenne besétálni, azonban nem tudhatom ki van bent - egy karbantartó valószínűleg nem fog rám lőni, hiszen nem hiszem, hogy tart magánál fegyvert, de ha esetleg egy elkövető tartózkodik még odabent, akkor probléma adódhat abból, ha nem próbálom kihasználni a meglepetés erejét.

Latom Scythia jelzeseit, csak tippelgetek mit akarhat de az biztos hogy valamiert csendben akar maradni, egybol az ugrik be hogy a gyilkos lehet itt, es jobb lenne menekulni, de merre. Az egyetlen eselyunket a csovak adjak, ha kovetni tudjuk oket... Gyorsan kovetem a szememmel a csovet amit kineztem es arra az ajtora mutogatok amerre ugy latom eltunik. Nagyon remelem nem akar berohanni egy meszarlas kozepebe, meg egy arbitrator sem lehet ennyire kemenyfeju, de azert biztos ami biztos keszenletbe helyezem a pisztolyomat, ha Scythia ongyilkos akcioja veszelybe sodor akkor keszen kell allnom hogy megvedjem magamat, meg hogy elmenekuljek.

Válaszul csak némán, gyors mozdulatokkal megcsóválom a fejemet és az iméntinél kissé nyomatékosabban, agresszívabban mutogatok a kétszárnyú ajtóra az iméntihez hasonló mozdulatokkal - várok még egy kicsit, hogy a férfi közelebb jön-e hogy kinyissa nekem az ajtót, hogy rögtön tüzelésre kész fegyverrel nézhessek be a terembe; de ha nem tesz így sem fogok mást tenni, akkor nemes egyszerűségnek magamnak nyitom ki az ajtót. Ha közelebb jön, bólintással jelzem ha nyithatja az ajtót, majd benézek és a fegyveremmel végigpásztázok a helyiségben, amennyire csak tudok, a fém ajtó fedezékében maradva.
This message was last edited by the player at 03:35, Thu 07 Feb 2019.

A szivem a torkomban dobog, ez egy elmebeteg, bemenni ilyenek koze... Aztan egy gondolat ferkozik a fejembe ami nagyon el akarok hinni, lehet tudja mit csianl, hogy meg birna tenyleg vedeni. Kisse kelletlenul, de az ajtohoz osonok, hogy a femajto pajzskent vedjen ha lonek is es ha latom hogy szeretne, akkor kinyitom az ajtot, nem lokom durvan be, de nem is tervezek "lovonalba" kerulni, inkabb belokom hogy ne kelljen ott allnom, de nem orult erovel es buzgon imadkozok a Csaszarhoz hogy vedjen meg engem

Ovatosan kinyitjatok az ajtot, ami jol beolajozott zsanerjain szinte hangtalanul nyilik befele egy teglalap alaku terembe. Az sem lenne komoly baj, ha nyikorogna, mert sziszeges, kattogas es elektromos zorejek kavalkadja hallhato benn. Nem fulsuketito, lehet mellette beszelgetni, de a kisebb zajokat elnyomja. A terem falan es a fal mellett valamint a terem kozepen rengetegfele muszer, gepezet es kepernyo elottuk pedig szekek vannak, a monitorok tobbsege pedig vagy fekete vagy pedig statikus szurkeseg latszodik rajtuk, masokon pedig szamok, gorbek es szovegek futnak vegtelen sorokban. Szent gepolaj szagat lehet erezni. Innen nyilik meg harom kijarat a terem harom masik falan.
Mellettetek jobbra es balra ket-ket agy talalhato bezsufolva a gepezetek koze es mindket oldalon alszik egy-egy ferfi olyan ruhaban, mint amit fenn a felakasztott emberen lattatok. Kezuk ugyeben egy-egy muanyag bunko van. A ferfiak a nap hianyatol szurke bolyvilagiak, feher ruhaik kozepesen koszosak, ok maguk pedig zsiros hajuak es legalabb egy napos borosta van rajtuk. Az egyik eleg kover es  nyugtalanul alszik, allandoan dobalja magat, az agya pedig nyikorogva tiltakozik a suly ellen. A masik vekony kopaszodo alak, tatott szajjal, szinte hullaszeru mozdulatlansaggal alszik a hatan. Csak azert nem gondoljatok, hogy halott mert mellkasa egyenletesen emelkedik es sullyed.

Izgatottan várakozok amíg a férfi ideér, majd amikor végre lenyomja a kilincset és nyílni kezd az ajtó szinte örökkévalóságnak tűnik az az idő amíg elég nagy rés keletkezik ahhoz, hogy be tudjak lépni a helyiségbe és a sörétesemmel pásztázni kezdhessem az elém táruló karbantartói helyiséget. Először a zavaros szürke kijelzőkön akad meg a tekintetem, majd utána látom meg a gépek között alvó két férfit - összeborzolom a a szemöldökömet gyanakvásomban, majd pisszegek és biccentek egyet Vestroniusnak, hogy nézze csak meg ő maga is. Az egyik olyan, mintha rosszat álmodna, ráadásul fegyver is van a kezükben, de miért? Látszólag nincs közük a fenti mészárláshoz hiszen nem vérfoltos se a ruhájuk se a bunkójuk, de akkor miért így pihennek? És vajon van rajtuk kívül még két másik is? Vagy több? Mert egyáltalán nem tűnnek karbantartóknak, inkább ápolóőröknek. -Talán tőlük megtudhatunk valamit. - suttogom a mellettem álló férfinek, aki eddigre reménykedek benne már maga is bepillantott a terembe. -Ébresszük fel az egyiket. - láthatóan nem nagy bizalommal viszonyulok a két férfi felé. Nem vagyok benne biztos, hogy nem lehetett rájuk is az hatással, ami miatt odafent is megkezdődött a mészárlás.

Mikor kinyilik az ajto es nem latok oriasi riadalmat Scythia arcan akkor az ajto takarasaban en is belesek. A ket szakadt alakra tekintve magamban megallapitom, hogy ezek biztos nem lehetnek Mr Herz emberei, ennel csak elfogadhatobb emberekkel uzletel. Eppen intek Scythianak hogy inkabb nezzuk meg az ajtot amit en talaltam amikor odasugja hogy ebresszuk fel oket. Az elso gondolatom hogy felkeltjuk oket, de miutan a zaj konnyeden elnyomja a szavait egy kicsit ugy nezek ra mint egy ertelmi fogyatekosra, de aztan beadom a derekamat, lemondoan megcsovalom a fejemet es suttogva valaszolok. - Ok ugysem tudnak semmit tul lepukkantak - de miutan hatralestem es meggyozodtem rola senki nem lopakodott a hatunkba folytatom suttogva - Jo de akkor legalabb siessunk, meg ki is kell jutnunk innen -

Bólintással nyugtázom a férfi szavait, a kétkedő, idiótának néző tekintetével mit sem törődve; muszáj vagyok megtudni, vagy legalább megpróbálni kideríteni, hogy mi történt odafent - ez a kötelességem. Biccentek Vestroniusnak, hogy kövessen, majd óvatos léptekkel elindulok a vékonyabbik alak felé - amikor odaérek, igyekszem minél közelebb menni, majd a férfi tátott szájába dugom a sörétesem csövét; nem túl agresszívan, de azért annyira vagyok határozott, hogy szinte biztos felébredjen. Az ujjam természetesen nincs a ravaszon, nehogy véletlenül elsüljön a fegyver ha fészkelődni kezdene, majd amikor látom, hogy magához tér, halkan csitítom: -Psssss... - korábbi, barátságosnak nevezhető hanglejtésem egy pillanat alatt köddé vált. -Arbitrátus. Ha megmoccansz, kifestem az agyaddal a szobát! Érted? Bólogass, ha igen. - mondom a férfinek, halkan, hogy a gépek lehetőleg elnyomják a szavaimat és a másik ne hallja, de azért ő megértse őket. -Vedd el tőle a bunkót. - szólok Vestnek úgy, hogy egy pillanatra sem veszem le a szemem a férfiről.
This message was last edited by the player at 22:39, Thu 07 Feb 2019.

Kicsit engem magamat is meglep amit Scythia tesz, de kozben buzgon a masik alak fele pislogok hogy a pisztolyommal sakkban tarthassam ha felebredne. Kozben igyekszem kemeny arcot vagni es nem jartatni a szamat idegessegemben. Amikor Scythia kiosztja ram az alja munkat, amit a lotifutik szoktak, de ha most ennek hangot adok akkor abbol nem jovunk ki jol ugyhogy csak erosen osszeszoritom a fogamat es az alvorol a felkeltettre fogom a fegyvert mikozben probalom kivenni a kezebol a fegyvert

(Ha minden jol menne eddig)

Beosontok es halkan megbeszelitek a strategiat, majd nyugodtan oda tudtok lepdelni a nyitott szaju apolohoz. Scythia hatarozottan beledugja a fegyvert a ficko szajaba es kemenyen, de azert halkan felszolitja, hogy valaszoljon. Elorelatoan nincs a keze a ravaszon amit jol is tesz, hiszen a ficko valoban felebred es nemileg megijed a szajaba dugott olajos izu puskatol meg a hatarozott kinezetu arbitratortol is. Megrandul -amitol ha a ravaszon lett volna Scythia ujja mar meghuzta volna veletlenul- es ettol a puska meg hatrebb megy a torkaba amitol elkezd hanyni. Ez leginkabb a puska csovebe megy meg a szaja szelen csorog ki, de ettol meg jobban megijed es elkezd kapalozni. Szeme tagra nyilik a felelemtol es mintha nyivakolo hangokat is adna ki. Biztosak vagytok benne, hogy pillanat mulva az eleteert fog kuzdeni ha minden igy marad. Vestronius -aki kicsit tavolabb all mindettol- latja, hogy a masik ficko ekozben kicsit mocorog de amugy olyan melyen alszik mint egy vizkopo.
This message was last edited by the GM at 14:16, Fri 08 Feb 2019.

Tömör, mások számára valószínűleg kivehetetlen káromkodás hagyja el a számat a férfi halálfélelmét látva, talán kicsit valóban sikerült túlzásba esnem, de a bolyban ilyen határozott fellépésekre szokott szükség lenni. Kiül az arcomra némi undor ahogy az ápolóőr telehányja a sörétesemet, pillanatta elgondokodok rajta, hogy el kéne sütnöm a fegyvert, ki tudja, meg fog-e nyugodni vagy pedig nekünk támad. Végül kockáztatok, lassan húzom ki az acélcsövet, hogy érezze enyhül a nyomás, de el nem veszem majd, hanem nekinyomom az arcának: nem hagyhatom zajongani, ha felkel a másik biztos nekünk fog támadni és agyonlőhetem mind a két szerencséltent, kicsit az én hibámból is. -Ha kussban maradsz nem lőlek le! Szedd össze magad! - szólítom fel az előző folyamat közben. -Nem akarunk bántani, Arbitrátor vagyok! - próbálok tömören fogalmazni, hogy elég gyorsan elmondhassam ahhoz, hogy még azelőtt felfogja mielőtt megpróbálna valami butaságot csinálni. Kár, hogy Dorian nincs itt, neki hatalmas rutinja volt az ilyen elcseszett helyzetek kezelésében, meg ő elég erős lenne, hogy lefogja.

Latva hogy nem mennek jol a dolgok inkabb az alvo fele fordulok hogy ha felkelne kepes legyek sakkban tartani a fegyveremmel. Mit akarhat vajon az arbitrator, egyaltalan miert jottunk ide, ezek szemlatomast nem karbantartok, azok nem fegyverrel alszanak, valami bena orok, mert orsegben egy Dorvillier or sem aludna igy, legalabbis nagyon remelem.

A fickó oldalra köpi a hányását ahogy Scythia kicsit kevésbé szigorúan fogja. A homlokán kövér izzadságcseppek vannak, seszínű szemeivel egyikőtökről a másikra néz. Időnként Vestronius kezében lévő bunkóra néz. Megfélemlítve de halkan válaszol.
-M-mit aka'tok tőlem? É-én csak ittdógózó vagyok!
Látszólag kicsit erőt merít abból, hogy ő itt otthon van, ti pedig betolakodók vagytok.

Undorral figyelem ahogy a férfi kiköpi a hányást, s ahogy szépen lassan a sörétesem csövéről is csöpög a gyomortartalom, nyállal keveredve: sokáig kell majd sikálnom, hogy ne érezzem a fegyveremen ezt a savas bűzt. Mivel látom, hogy össze tudta szedni magát és közreműködőnek bizonyul, ezért már nem nyomom olyan erősen az arcába a sörétest, hogy fájjon vagy kényelmetlen legyen, de azért ügyelek arra, hogy egy pillanatra se felejtse el a jelenlétét: -Tudni akarom a neved, a munkaköröd és azt, hogy mit csináltál az elmúlt hat órában! - kezdek bele. Nem sok kérdésem van hozzá, de mindenek előtt tisztáznunk kell pár dolgot. -Meg, hogy miért fegyverrel a kézben alszotok!
This message was last edited by the player at 18:08, Sat 09 Feb 2019.

Nyelek egy nagyot mikozben a pisztoly ravaszanal idozik az ujjam, nem szeretnem veletlenul fejbe loni az alakot, de tulsagosan lazanak sem tunni, nehogy azt higgye nem lonem le, mar ha felebred, de a mai napi szerencsemet nezve fel fog. Nyelek egy nagyot mikozben egy izzadsagsepp elindul lefele a halantekomrol
Scythia kerdeseit hallva nem hiszek a fulemnek, kit erdekel a neve es a munkakore? Hol vannak a recirkulalo egysegek, ki tartja oket karban es kia  fene meszarolt le mindenkit vagy legalabbis megis mi tortent, ezeket a kerdeseket kene feltenni, sietunk. Osszeszoritom a szamat hogy megalljam hogy beleszoljak, mert akkor akaratlanul is elterelodne a figyelmem a meg talan alvo alakrol es... Nem ez nem tortenhet meg. A gondolataim akaratlanul is a zsebemet erosen lehuzo paklira terelodnek, vajon mikor birom atnezni hogy kideruljon azert elunk e mert eetben hagyott minket vagy mert nem mert nekunk tamadni. Vannak elmeleteim, de egyik se tetszik, szinte egeti a zsebemet a pakli amig nem birom atnezni. Scythiat is meg kene kerdeznem, hogy mit tud rola, fordulnek is amikor megint eszembe jut hogy nem szabad. Utalom amikor megkoti a kezemet szinte szo szerint valami olyan munka amit nem szivesen vegzek, erre lennenek valok a testorok, az arbitratus is hogyhogy csak egy embert kuldott? Ha egy osztag jon most nem kene nekem fegyvert szegeznem erre az A gondolat annyira zavar, hogy elovigyazatosan ugy lepek hogy a hatam mogotti resz ne essen ki nagyon Scythia latoszogebol

-D-Dariel vagyok, őr és izé, 'sszem aludtam az elmúlt hat órában.
Kezd egy kicsit összeszedettebb lenni a beszéde ahogy kiköpi a hányást a szájából. Most már inkább kíváncsi, de van olyan ijedt, mint bárki akire egy duplacsövű sörétest fognak.
-Mindig a fegyvereinkkel alszunk, ki tudja mikor kattan be egy ápolt.
Válaszol védekezően, miközben még mindig össze vissza néz. Talán kicsit még zavarodott a hirtelen ébredéstől, de amúgy nem tűnik úgy mint aki hazudna. De ki hazudna az arcában egy puskával? A másik fickó még mindig alszik.

-Jól van Dariel. - válaszolom a férfinak, egy pillanatra sem levéve a szememet róla. -Most szépen segítesz nekünk megkeresni egy bizonyos karbantartót, aki a recirkuláló egységeket szokta javítani, közben pedig erősen gondolkodsz azon, hogy tudsz-e valamit az AA-23/1138 szobáról és az ott élő betegről. - sorolom fel neki a kéréseimet. -És csendben. Cserébe, én nem lőlek hátba és utána elmondom, hogy miért ébredtél puskával a szádban. Értjük egymást? - hogyha megerősíti, hogy hajlandó együttműködni, akkor szépen lassan elveszem a sörétest az arcától és hátrébb lépek, hogy fel tudjon állni. Nagyon reménykedek benne, hogy sikerül valami hasznosat megtudni a férfitől és nem csak felesleges kockázat volt a felébresztése, de ha bármilyen rizikó vállalása nélkül hagynám el ezt az épületet ahol ilyen események történnek, akkor nem volna gerincem tovább hordani a jelvényemet.

A Dariel nev emlitesere akaratlanul is beugrik a testorom, remelem jol van, tudom hogy meghalna akar ertem es kapnek ujat de mar nagyon megszoktam hogy itt van velem, hiaba mondtak hogy sose kotodj egy testorhoz. Kisse megrazom a fejemet hogy kitisztuljanak a gondolataim, koncentranom kell ha eletben szeretnek maradni. Amikor Scythia vegre a fontosabb temakra ter feloldalasan odasuttogom - Es hogy kik vannak meg rajtatok kivul itt - nem szivesen futnek bele egy komolyabb lent allomasozo csapatnyi ilyen alakba, barmi miatt is voltak itt, de ha valami ilyen eszembe jut nem allom meg megkerdezem - Meg hogy ezeknel a gepeknel minek kell ket ember hogy orizze oket? Mit lehet innen csinalni? - kerdezem hatarozottan. Ha ket ember orzi valoszinuleg fontos lehet, ha fontos lehet akkor meg akar ki lehet hasznali valamire adott esetben. Mikozben errol gondolkozok atfut az agyamon hogy mi lesz ha a masik is felebred, hogy fogjuk megallitani? Nem szeretnem leloni, meg az a masik kedvet is elvenne hogy segitsen, de ha felkel mi mast tudok csinalni?

Dariel, mert hat nyilvan nem Vestronius testore az alak bologat, elsosorban Scythianak, hiszen o az aki direkt rafogja a puskajat, de azert igen lelkes Vestronius fele is - neki is elsosorban a pisztolya miatt valoszinuleg. A ficko felemeli a kezet (a parnaja melle vizszintesen, mintha megadna magat). Halkan folytatja. Az arcara es a soretesre ragadt, no meg a foldon levo hanyasfoltok szuros savanyu szaggal kezdik megtolteni a kornyeket.
-A karbantartok amogott az ajto mogott szoktak lenni.- A bejarattal szemkozti ajtora mutat.-De nekunk nem szabad bemenni oda. Sot, csak ebbe a szobaba johetunk be a rezidens techpap engedelyevel pihenni, a tobbi ajtohoz meg a berendezesekhez hozza sem nyulhatunk.
Meg mindig fekve folytatja, kozben idonkent a masik fickora nez, aki ugy tunik a vilag legjobb alvoja, ugy gondoljatok talan meg egy neheztuzersegi tamadasra sem ebredne fel.
-'Sztet a szobatot nem ismerem, de mindenki csak a sajat korzetet ismeri, Krell es en a CX korzetben vagyok a 44.-en-folytatja segitokeszen es a masik fickora mutat az allaval. -Nemtom ki van itt, tegnap este lejottunk ide Krellel, megettunk par kajaszeletet -Mindketten latjatok hogy az agya alatt a kajaszeletes csomagok mellett egy kisebb, rosszabb minosegu amaseces uveg is van-Aztan lefekudtunk aludni merhat' szunetunk volt.  Mintha felebredtem volna este, hogy itt jarkalnak valakik de azonnal el is aludtam. A gepek nemtom mire jok, mi nem orizzuk oket.
Tehetetlenul mosolyog, a jobb oldali metszofogaba bele van ragadva egy kisebb felig megemesztett hullakaja-szelet.
This message was last edited by the GM at 15:39, Mon 11 Feb 2019.

Farkasszemet nézek néhány hosszú pillanatig az ápolóőrrel, valami nagyon nem tetszik a férfiben a hányásszagán kívül, de nem tudom pontosan megmondani mi az - amit mond, értelemszerűnek hangzik, de ha szeretnék akkor természetesen tudnék kötekedni a mondanivalójával. Miért nem keltek fel a járkálásra ha már a bekattanó betegektől ennyire tartanak? Persze gondolom úgy ittak az egész este mint egy ork, a gondolattól pedig kiül az arcomra némi undor, de igyekszem legyőzni a paranoiát és az egész helyzet gyanússágát arra fogni, hogy valószínűleg csak arról hazudik, hogy engedélyt kaptak az itt alvásra: el tudom képzelni, hogy csak lelógtak ide piálni és kidőltek az italtól, mert egy felelősségteljes techpap biztos nem engedné, hogy ez a két szégyenfolt a tivornyázásával zavarja a Gépszellemet. Vestroniusra nézek, hogy mit látok az arcán, majd visszapillantok Darielre: -Jól van, de velünk jössz. És ne feledd, csak csendben. - mondom végül tömören, majd hacsak Vest nem tesz mást, nem kérdez többet, akkor hátrébb lépek az ágytól és a sörétesem végével terelgetem az általa mondott ajtó irányába. Illetve, ha lesz rá biztonságos módon, akkor az ágyneműben meg fogom törölni a sörétesem csövét, ugyanis egyre inkább kezdek undorodni a saját fegyveremtől is.

A tortenetet hallva elgondolkodok. Ha nem fegyverrel a kezukben aludtak volna... Atporgetem magamban parszor a tortenetet hogy van e benne egyertelmu hiba, meg az egesz ember megallja e a helyet vagy beepitett gyilkos lenne, de a fagyvere nem vall erre. Fura hogyha ittak miert fegyverrel a kezben alszanak meg megis mit keresnek itt ha a 44. emeleten van dolguk - A 44-rol? Kozelebb nincs hely pihenni? - kisse gyanus mert messze is van meg igy akkor meg nagyon sok apolo kene hogy itt legyen... Hazudik, de miert? Korbelesek van e barmi gyanus de a kornyek a hibaktol eltekintve illik a tortenethez. Ha lenne idom... Mindenesetre Scythia pillantasara csak megvonom a vallam, fogalmam sincs mi lehet e mogott.
Ahogy az arbitrator a tavozast emliti kisse idegesen az alvora nezek. Ha felkeltenem ki tudja mi lenne, ketto a ketto ellen. Nekem kene sakkban tartanom. Valahogy nem fulik a fogam az egeszhez. Meg a soretessel felszerelt arbitrator veszedelmesnek nez ki de vajon en is ugyanigy sakkban tudnam e tartani a nagydarab ferfit, jobb szeretnem nem megtudni mi erre a valasz. Vajon be lehet zarni az ajtot miutan atmentunk rajta nehogy hatba tamadjon ha itt hagyjuk... Bar akkor meg csapdaba ejtenenk onmagunkat ha a gyilkosok ott vannak... Kicsit megrazom a fejemet, a meglevo informaciok alapjan nehez okosakat kitalalni, nem szeretek vakon belemenni akciokba.
This message was last edited by the player at 21:53, Mon 11 Feb 2019.

A fickó szép lassan, de amúgy elég kedvetlenül felkel az ágyról. Nagyon óvatos, látszólag nem akarja, hogy keresztül lőjétek. Előbb Vestroniusnak válaszol.
-Há' itt nincs sok ember, itt a legjobb budi az épületben!-majd a fegyverére néz kicsit sajnálkozva-Esetleg eztet elvihetem? Az Igazgató azt mon'ta megbüntet minden őrt aki elhagyja a cuccait. Egyszer már így is elvesztettem a gumibotomat és a következő hónapban alig tudtam elég kaját venni.
Mondja szomorú hanggal, majd a karbantartókhoz vezető ajtóra néz. Már akkor elkezdi rázni a fejét amikor Scythia arrafelé próbálná terelni.
-Nemám! Én nem mehetek oda, a techpap megmon'ta, ha akárcsak bekukucskálok az ajtón, olyan átkot mond rám, hogy soha többé még a villanyt sem tudom felkapcsolni anélkül, hogy megbaszna az áram.
Elég eltökéltnek tűnik és a mondata végén láthatóan félelmében egy picit még fel is emeli a hangját, de aztán gyorsan lehalkítja. Krell álmában egy nagyot horkant és megrezdül, amitől az ágy rugói ismét felnyögnek.
Most az ágy mellett áll, Scythia az ágy másik oldalán. Elvileg lenne ideje kicsit letörölgetni a puskája csövét, de ha a fickót rávetődne, nos az egy más kérdés lenne. Nem nagyon van kockázatmentes megoldás, hacsak nem talál ki valami konkrétat.

Arra a kerdesre visszaadom e a botjat majdnem a kepebe vagom hogy meg csak az kene, aztan nekem tamadna, de inkabb visszafogom magamat jo politikushoz merten - Miutan bekeben elvaltunk termeszetesen. De csak akkor - tovabbra sem tetszik az egesz tortenet... Csak a wck miatt nem jon le az ember ennyi emeletet es nem alszik fegyverrel a kezeben. Sokkal valoszinubb hogy tenyelegesen oriztek valamit. Persze jo kerdes hog akkor csapdaba vezetne e vagy megilyed es a jo ajtot mutatja... Mindenesetre egy gyors pillantassal igyekszek korbelesni van e olyan gep, cso, kapcsolo, barmi amit ismerek amirol mar olvastam hatha barmit le tudok vonni abbol miert raktak ket ort ide meg ha nem is tulsagosan tunnek jo ornek

Kicsit együtt tudok érezni a mosdós dologgal, a mi lakókörletünkben hol van víz hol nincs - de inkább az utóbbi, így aztán én is át szoktam járni az őrsre tisztálkodni ha tehetem; meg aztán, azért a vízért fizetnem sem kell. És kicsit már éppen megsajnálnám ezt a szerencsétlent a gumibotjával elhangzottakkal kapcsolatban amikor meghallom az ellenkezést: azt jól belém nevelték az Arbitrátor kiképzés alatt, ha egy polgár ellentmond neked, akkor emlékeztetned kell arra, hogy kivel is áll szemben - de ezúttal igyekszem nem elkövetni azt a hibát, hogy túlzásokba esek és nagyobb ellenállást váltok ki belőle mint ahonnan kiindultunk, pláne, hogy egy bolyvilágiról van szó, aki aztán lehet előbb rágja le a fél kezét minthogy ellenkezzen egy tech pappal: -Úgy legalább még felkapcsolhatod a villanyt. - körözök közbe egy aprót a puska csövével, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. -Nem hagyhatunk itt, egy Arbitrátor utasítására mész oda, a történtek fényében hidd el, elnéző lesz. - mondom végül kissé enyhébben, gondolatmenetemnek megfelelően. A szememet nem veszem le egy pillanatra se róla, kár, hogy elmondása szerint nem tud semmit a szobánkról, de persze még lehetnek más hasznos információi, de azt nem itt fogjuk megtudni. A puskám csövén lévő hányás pedig ugyan egyre jobban idegesít, de amíg a férfi ilyen közel van addig inkább türtőztetem magamat és nem törlöm meg.

-Jóvanna.
Mondja Dariel majd szép lassan elindul a jelzett ajtó felé, kicsit csoszogva elhagyja a poros gépeket és a képernyőket majd jobbról megkerüli a középen álló masinériákat miközben ti követitek. Ő odamegy a bejárattal szemközti -amúgy annyira nem is távoli- ajtóhoz. Ráteszi a kezét a kilincsre. Aztán leveszi. Nem néz hátra rátok de alig hallhatóan és a vékony, félős hangon szól hozzátok.
-N-nem lehetne hogy nem én nyitom ki az ajtót hanem ti? Ígérem, utána bemegyek előre meg minden. A techpap azt mondta tilos hozzáérnem az ajtóhoz.
Szúrós izzadtság-, és hányásszag lengi körül, a haján izzadtság csorog le.

-Már hozzányúltál. - érvelek szép halkan a férfi háta mögött állva nem sokkal, az ágyon fekvőt csak abban az esetben tartom szemmel ha esetleg ezt Vest nem tenné meg. -Majd azt mondod kényszerítettek, és ez igaz is. - noszogatom egyszerűen a férfit. Nem hiszem, hogy arra játszik, hogy a társa felébredjen, valóban fél a tech-paptól és attól, hogy megsértse amit ígért neki, de az odafent látott vérontás emlékétől már bennem is van annyira üldözési mánia, hogy csak azért is őt akarjam előre küldeni abba a szobába, bármennyire is tűnjön egyértelműnek, hogy semmi veszélyes nem leselkedik odabent ránk; legalábbis olyan nem, ami a hétköznapokban is itt van.
This message was last edited by the player at 21:01, Tue 12 Feb 2019.

Meg mindig nem tetszik valami a tortenetben, de nem igazan tudok hibat talalni benne azon kivul hogy nem tetszik miert aludna ket or fegyverrel ilyen messze attol a szinttol ahol dolgoznak. Valamit nem mond el, de nem tudom mi lehet az. Mindenesetre amikor megtorpan az ajto elott majdnem raformedek, hogy nyisd mar ki, de visszafogom magamat, elkepzelheto hogy csak felenk voltak jobban kepzett orok. Tulsagosan is tetovazik ami gyanus, senki sem felhet ennyire egy atoktol meg akkor sem ha egy tech paptol jon, csovalom meg a fejemet. Aztan egy dolog eszembe jut - Tehat azt mondod nem tudod mi van az ajto mogott de a karbantartok mennek oda? Es a masik ket ajton kik mennek at? - kerdezem halkan mikozben hatrapillantok nehogy a masik kozben felebredjen

-Kenyszeritettek? Kenyszeritettek?! Kenyszeritettek.
Dariel haromszor ismetli meg Scythia kerdeset halkan, kulonbozo felhangokkal: Kerdes, panik, belenyugvas. Kozben szinte meg sem hallja Vestronius kerdeset mikozben meg mindig hatat fordit nektek. Majd hirtelen megfordul es hangosan, artikulatlanul ordit. A pupillaja annyira osszeszukul, hogy korben latni lehet a szeme feherjet. Kozetek lep, mikozben a ruhaja egyik zsebebol elorant egy kielezett femdarabot - Scythia latott mar ilyeneket a koztorvenyeseknel, valoszinuleg az egyik "apolttol" vettek el korabban. A ferfi tamad!
Dobjatok kezdemenyezest meg tamadast meg ilyesmit es tegyetek probara a szerencseteket!
This message was last edited by the GM at 15:14, Wed 13 Feb 2019.

Meglepődök ahogy a férfi ordítva nekünk ront és előránt egy fegyencek által készített bökőt, nem igazán van időm gondolkodni, gyorsan felmérem a helyzetet és fél kézre fogom a sörétsemet, majd egy apró káromkodás kíséretében balommal előrántom a gumibotomat és igyekszem egy minél nagyobb csapást mérni az ápolóőr fejére miközben próbálok úgy lavírozni, hogy távol tudjak maradni az esetleg felém szúró késtől. Ha sikerülne azelőtt elintézni, hogy a másik felébred és képes magán erőt venni, akkor talán megúsznánk azt, hogy összeszurkáljon minket s a második alakkal szemben is túlerőben maradhatnánk - aki ha nekünk fog rontani, gondolkodás nélkül agyon fogom lőni; ha valaki rátámad egy Arbitrátorra, az viselje a következményeit.
This message was last edited by the player at 18:50, Wed 13 Feb 2019.

Amikor az alak megfordul es fegyvert rant az fut vegig az agyamon hogy igazam volt, ez nem apolo hanem egy alruhas gyilkos aki vart rank, mielott meg egyszer vegig birnam rontani celre emelem pisztolyomat es meghuzom a ravaszt

Dariel kozetek ront es bokojevel megprobalja leszurni Scythiat, akinek azonban nincs is szuksege arra, hogy haritson, a ferfi ugyanis boven elszamitotta a lenduletet es az Arbitrator feje mellett kaszal el kesevel. A vagas lendulete altal keltett legmozgas meglebegteti nehany hajszalat. Az Arbitrator rutinosan elorantja gumibotjat es teljes erobol fejbe vagja az ort, akinek az utestol felszakad a homloka es csak szerencseje van, hogy nem tort be a koponyaja a csapastol. Ez a szerencse nem tart sokaig, ugyanis Vestronius pisztolyaval egy ovatlan pillanatban megcelozza a fickot es meghuzza a ravaszt. A golyo athatol Dariel karjan es a testeben kot ki. A ficko a foldre zuhan, utolso meglepett sohaja  bodros felhokben jon ki a szajan. De nem nagyon van idotok evvel foglalkozni, ugyanis az egyaltalan nem alvo Krell mar rajtatok is van, akkor rohant oda amikor Dariellel kuzdottetek es allati hangon uvoltve lengeti a fegyelmezo botjat, de ebben a korben mar nem tamad. Kovetkezo kor!
This message was last edited by the GM at 12:33, Thu 14 Feb 2019.

Megragad egy pillanatra a tekintetem a földön fekvő ápolóőrön, nem tudom sajnálni a szerencsétlent, ő választotta ezt az utat, majd rögtön utána ahogy meghallom a másik artikulátlan üvöltését, eleget teszek annak amit az imént megfogadtam magamban: biztos nem fogok egy ekkora állattal elkezdeni verekedni, inkább hátrálok néhány lépést a harctól és ha már elég távol kerülök akkor felkészülök arra, hogy agyonlőjem a férfit. Na persze, a sörétes hangos lesz, de ha valaki idelent van az már biztos felfigyelt ránk, úgyhogy jó lesz minél hamarabb rövidre zárni ezt az egész parádét.
This message was last edited by the player at 19:08, Thu 14 Feb 2019.

A foldre zuhano alak aprobb elegedettseggel tolt el, hat megis tobb van bennem mint gondoltam volna, de mikor meghallom az erkezo alakot es latom hogy az arbitrator gyavan megfutamodik ugy dontok itt nekem sincsen helyem. Mikozben szedem a labaimat hogy valami minnel nagyobb muszert tudjak koztem es az orvgyilkos kozott magamban szitkozodom - Mit fizetnek ezert? En tobbet adok - probalkozok egy gyors kialtassal mikozben probalom menteni az eletemet

Krell lekezdemenyezett benneteket. Az apolo gyorsabban reagal mint barmelyikotok is, kozetek ront es Vestroniusra tamad. Bunkojaval lecsap es majdnem eltalalja az Adeptust, azonban az szerencsesen eppen jobbra mozdul, igy a gumibottal csak a levegot kaszalja. Szeme szinte teljesen kifordult ahogy vadallatias orditassal probal ujra lecsapni. A szakallan der keletkezik es most mar ti is erzitek, hogy a terem levegoje erezhetoen lehult. A padlo felett vekony retegben hideg kod kepzodik. Krell szerencsetlen utese miatt van idotok, hogy mindketten sikeresen elhatraljatok a latszolag eszement fickotol, aki ezutan vadul korulnez kire tamadjon.

Rutinos mozdulatokkal az övemre akasztom a gumibotomat majd két kézre veszem a fegyveremet, célzok, ahogy pedig kifújom a levegőt meghúzom a ravaszt és egy jól irányzott lövéssel igyekszem darabokra szaggatni az ápolóőrt még mielőtt rám ronthatna, hogy ne tudjam elsütni a sörétesemet. A meghűlő levegő és az előttünk álló testes férfi féktelen indulata súgja, hogy ezek a szinteket sem kerülte el az ami odafent történt, s egyre inkább csak jár a fejemben, hogy jó volna innen minél hamarabb eltűnni.

Alig kerulom el a veszett tamadast, lathatoan ezzel nem lehet beszelni, probalok minnel kisebb celpontot nyujtva megbujni de latom hogy itt is terjed az a valami, akarmi is ez, majd kesobb megprobalom atgondolni de ha az orvgyilkos itt tart akkor utoler az ami vagy aki fent is megprobalt vegezni velem. Osszeszoritom a fogamat, en egy Dorvillier vagyok, minket nem lehet ilyen konnyen felresoporni. Pisztolyommal celra tartva beleeresztek egyet a verengzo gyilkosba, az se lepne meg ha ok egeztek volna mindenkivel fut at afejemen majd elhessegetem, ok maximum a segitoi lehettek

Ahogy Krell elkezd Vestroniusszal foglalkozni, az elhajol a gumibot ütése elől és célra emeli a pisztolyát, hogy lelője az ápolót, mint egy kutyát. Azonban mielőtt meghúzná a ravaszt, hatalmas robajlás hallatszik Krell mögül aki egy hörgéssel a földre rogy a ködbe. Mögötte Scythia áll füstölgő sörétessel. Mindkét ápolóval végeztetek. Már nem érzitek a késként szúró hideget, és mintha a köd is kissé elkezdene oszlani. Az eddig dérrel borított felületeket szinte azonnal apró vízcseppek kezdik beborítani.
This message was last edited by the GM at 16:02, Sat 16 Feb 2019.

Örökkévalóságnak tűnik az a néhány pillanat amíg Krell a földre hull, majd azt kezdem figyelni kissé aggódva, hogy vajon a betonra folyó vér azonnal megdermed-e, de nem történik semmi ilyesmi: megnyugodni ugyan nem nyugszom meg, de azért örülök annak, hogy nem haltunk meg, ki tudja mi által. Figyelem őket pár tucat szívdobbanásnyi ideig, ami nem sok idő, hiszen elég sebesen kalapál a ketyegőm, majd amikor elkönyveltem magamban, hogy halottak, megtöröm a sörétesemet és újratöltök, közben pedig elsétálok Vest mellett: -Legközelebb ha meg akarnak ölni, a kezed járjon, ne a szád. - morgom oda a férfinek közben, majd ha már úgy is felhívhattuk magunkra a figyelmet, inkább vetek néhány pillantást a monitorokra és megpróbálok rájönni, hogy ki tudok-e silabizálni valamit a látottakból. Ugyan tudom, hogy tovább kellene menni, de ha többen érkeznek a lövés hangjára és menekülnünk kell, szeretnék minél közelebb lenni a lifthez.

Mar mar osszeszedem magamat es elsutom a fegyvert amikor eldordul a soretes, egy ideig arra varok mikor suvit keresztul rajtam a rengeteg soret, de csak az apolo esik el. Oriasit sohajtok de a fegyvert nem rakom el. Scythia megjegyzesere osszehuzott szemmel valaszolok mintha az elozo par pillanat meg sem tortent volna - Lelottem nem? - mutatok az elso foldon fekvo alak fele. Igazabol magam sem hiszem el hogy egyaltalan eltalaltam, de ezt nem akarom az arbitrator figyelmebe hozni, egy Dorvillier mindig viselkedjen ugy hogy dicsoseget hozzon a hazra, mondogattak nekem mindig, ha mar igy tortent, akkor jobb ha ugy teszek mintha meg sem tortent volna.
Mikor a hideg elmulik kisse ertetlenul nezek. - Ez mi volt? - kerdezem szinte magamtol de hangosan, nem igazan hiszem hogy az arbitrator tudna barmit de nincsen mit tenni. Kisse megpiszkalom a labammal a hullakat hogy barmelyik tulelte e, ha ugy latom nem akkor gyorsan atnezem a zsebeiket van e naluk barmifele kulcs. - Vajon mi van az ajto mogott? - kerdezem kivancsian. Ezek az alakok meg is haltak erte hogy ne menjek be ami elgondolkodtat, talan a mesteruk, aki az egesz evrengzest vegezte, bar a veres testeknek meg az emleke is eleg hogy osszerazkodjak. Nem inkabb valami mas, dontom el magamban. Vissza nem mehetunk, szinte biztos vagyok benne hogy barmi is vegzett az emberekkel kint var minket, de az egesz lehulos dolog bizonytalanna tesz - Nem mehetunk vissza - jelentem vegul ki es korbenezek ki birom e nyitni valahogy ugy az ajtot hogy nem erek hozza es biztonsagosan oldalrol nezhetnem vegig, de valahogy megis gyorsan, hiszen ki tudja mikor jon le aki ezt tette.

Scythia elkezdi nézegetni a monitorokat, hátha talál valami érdekeset rajtuk.  A gépek többségét por borítja, néhányon még mindig láthatóak apró páracseppek, de ezek szemmel látható gyorsasággal tűnnek el. Közben Vestronius felületesen átkutatja a hullákat. Dariel mellényzsebében egy fekete-fehér képet talál Dariellel, egy kiélt arcú, világos hajú mosolygó nővel aki így még majdnem helyes is és egy gyerekkel aki és egy scholam, egy a Ministorum irányítása alatt álló iskola egyenruháját viseli. A kép a háttere alapján egy Császár-napi karnevál alkalmából készült. Krellnek egy fekete festékspray van a nadrágzsebében. Ezt szerelők szokták használni amikor megjelölik a megfelelő fúrási, stb. helyet a technikus csapatnak. A szobában ami nem a gépekhez tartozik, az ágyak, ágyneműk, egy üres üveg és ételszeletek csomagolópapírjai.
This message was last edited by the GM at 23:38, Sat 16 Feb 2019.

A kepre ranezve eszembe jut hogy en lottem le, miattam lesz arva a gyerek, de agyam egyik hatso zugaba dugom a gondolatot. Orvgyilkos volt, meg akart olni. A masik ornel erdekesebb dolgot talalok, ilyet egy apolo nem tart maganal. Gyozedelmes arccal emelem fel - Tudtam hogy hazudnak es azt az ajtot vedtek - jelentem ki. Korbelesek Scythiat keresve - Volt valami? - kerdezem, mar nagy vonalakban atneztem a kezulekeket korabban es rendesen atnezni ugy sincsen idonk. Sajnos.

-Jó, hogy mondod, miért is... - kezdek bele kicsit lemaradva, hiszen eddig mélyen elgondolkodva figyeltem a gépeket és nem foglalkoztam azzal amit az emberiség hőse mondott, majd ahogy megszólal, hogy talált valamit és oda is fordulok, felszalad a szemöldököm, arcomról pedig értetlenség olvasható le. ...lőtted le... - fejezem be a mondatot folyamatosan elhaló hangon. Inkább végig se mondom, hogy életben kellett volna hagynia azt a szerencsétlent, hiszen akkorát sóztam a fejére, hogy összeesett volna pillanatokkal később. -Erre mind abból jöttél rá? - bökök a mutatóujjammal a fekete hengerre. Inkább a szemeimet forgatva legyintek egyet, lehet le kéne lőnöm, talán úgy nem tudna az őrületbe kergetni a megnyilvánulásaival. -Igen, ami azt illeti. - válaszolom végül úgy, hogy nem a férfit figyelem, hanem a nemrégiben még deres foltokat bámulom néhány pillanatig ahogy elolvadnak. Az Ambuluson sokat volt ilyen, kiskoromban szerettem nézni ahogy a magasabb épületeknél este hópihe alakban megfagy a pára a gépek oldalán, aztán ahogy a nap rásüt szinte azonnal elolvad. -Ezek valóban nagyon szent rendszerek, sejtem mire jó, de nem merek hozzányúlni én sem, az ilyen eszközök Gépszelleme nagyon könnyen megsértődik, inkább nem kísérteném a sorsot, nehogy a lift is megálljon és itt ragadjunk. - érvelek, majd egy korábbi kérdése is eszembe jut, mintha kérdezett volna ilyesmit, csak éppen nem figyeltem, mert a Gépszellem mibenlétét próbáltam megérteni. -Szerintem amúgy nem az ajtót őrizték. - fordulok a férfi felé immáron, az újratöltött sörétesemmel a kezemben, és állammal a halott Krell felé biccentek. -Vagyis, ez nem biztos, de abban biztos vagyok, hogy ők nem akartak ránk támadni. Valami mintha kényszerítené őket, ami ránk nincs hatással. Eddig. De lehet, a karbantartó - aki mellesleg gyanús módon az én kapcsolatom is - már ennek a valaminek a hatása alá került. - láthatóan kiráz a hideg, ahogy egy egyértelmű következtetésre jutok: pszí. De sajnos a tudományom itt már meg is állt: de mivel gonosz dologról van szó, ezért biztos vagyok benne, hogy köze van hozzá, s a Császár lássa lelkemet, nem félek az ellenségtől, attól viszont rettegek, amit nem tudok lelőni: nos, legalább a használójukon fog a fegyverem, csak ez ad erőt most. Összevont szemöldökkel Vestre nézek miután az Aquila jelét vetettem magamra: -Ha bárkit meglátsz, aki úgy néz ki mint egy pszíker, nem érdekel mennyi töltény van a fegyveredben, mind ereszd bele. - válaszolok, ide oda kapkodva a szememet, mintha csak az újfajta ellenség lehetőségének tudatában üldözési mánia költözött volna a fejembe, majd elindulok a karbantartók ajtaja felé, s kérdően nézek Vestre, hogy ő vajon velem tart-e.
This message was last edited by the player at 04:47, Sun 17 Feb 2019.

Scythia kerdesere kisse sertodotten valaszolok - Hacsak nincsen egy volt karbantarto a betegek kozott akitol ezt elvettek valami masert volt naluk, es nem hiszem hogy resze lenne egy apolo munkakorenek barmi olyam amire ilyen kell, ugyhogy inkabb nezzunk korbe mostanaban jeloltek e meg valamit - persze kisse tettetett a sertodesem mert magam sem tudom miert lehetett nala, de sokkal konnyebb elviselni hogy akket lelottunk azok igenis rosszfiuk voltak.
A pszikrol meg tobbierol tarto eszmefuttatas alatt erosen gondolkodok, nem tudok sokat a temarol sajnos, de azt hiszem meg kene probalnom belemelyedni ha ilyesmikre lehetnek kepesek. A Veykovenek vajon megszervezhettek ezt az egeszet csak azert hogy engem elkapjanak? Erosen ketlem, bar igaz ami igaz ez az egesz alaposan elveszi roluk afigyelmet, ha ok csinaltak ilyen komoly elterelessel sosem bizonyitja rajuk senki az egeszet, ez kicsit meg is rettent, de ha megsem ok voltak. Arra riado fel gondolataimbol hogy a pszikereket lojem le. Mintha tudnam hogy hogy neznek ki aminek hangot is adok - Es honnan fogom tudni hogy valaki psziker? - persze hallottam arrol hogy a hajokon szolgalnak pszikerek, de sose lattam meg egyet eloben. Mindenesetre ha Scythia elindul a psiztolyomat keszenletben tartva kovetem ot

Némi tanakodás után elindultok. Hasonlóan az előzőhöz, ez az ajtó amin beléptek szintén fémből van, két szárnyú és erőteljes kilincs van rajta. Ahogy kinyitjátok magatok felé, erőteljes Szent Gépolajszagot hordozó léghuzat csapja meg az arcotokat. Észreveszitek, hogy az ajtó szárnyain puha műanyag borítás van belülről és az ajtó vastagabb, mint az amin bejöttetek.
Mögötte a folyosó szürkésre van festve, több tucat különböző színű meztelen cső fut a falakon rajtuk tisztasági pecsétekkel és számokkal meg a techpapok által használt misztikus négyzet alakú jelekkel amiken fekete pontok és pacák, valamint három azonosítható négyzet található (QR kódok).
A nagyjából 50 méter hosszú, négy méter magas folyosón balra-jobbra 3-3 kisebb, fejmagasságban ablakkal ellátott ajtó van, a folyosó végén pedig egy újabb kétszárnyú ajtó, ezúttal bronzból. Az ajtón a Császárt dicsőítő jelenetek vannak, csak kicsit más jelrendszert használt a művész, mint amit megszoktatok.  Ha meg akarjátok nézni miben különbözik, közelebb kell mennetek. Ebben az esetben dobjatok Awareness és Common Lore(Imperium)-ot.
This message was last edited by the GM at 14:06, Sun 17 Feb 2019.

Megvonom a vállamat az okfejtést hallgatva: -Meglepődnél, mi mindent összelopdosnak az emberek. - meg aztán, ott is hagyhatta egy karbantartó valahol és pont ez a szerencsétlen találta meg, és ezer más oka is lehet, nincs most kedvem ezt elmagyarázni a férfinek, helyette inkább kicsit meglepve konstatálom, hogy nem tudja, hogy néz ki egy pszíker, azaz ezek szerint látni se nagyon látott még olyat. Pont a kormányzó embere? Megcsóválom a fejemet ahogy megállok, kapásból rávágnám, hogy úgy néznek ki mint a lecsúszott keménydrogosok, de szerintem azt sem értené meg: -Motyognak, magukban beszélnek, büdösek, koszosak, a szemük véreres, be van esve, így kapizsgálod, burmang? - nézek rá kérdően, de választ sem várva, folytatom az előrehaladást. Na persze, nagyon sok ember nézhet ki így, de tapasztalataim alapján egyikért sem kár, ráadásul ilyen helyzetben nem éri meg kockáztatni. A következő folyosóra érve érdeklődve nézek körbe, nem igazán tűnik nekem ez a helyiség úgy mintha az épület géprendszere lenne itt, azért az Ambuluson láttam testközelből sok mindent, de ez arra biztosan nem hasonlít. Óvatos léptekkel közelebb megyek az oldalt található első kettő ajtóhoz és bekukucskálok az ablakokon, kisit nyújtózkodnom is kell, de megoldom: félúton túl biztos nem merészkedek egyenlőre, az ajtóval is szemezgetek, sehol egy figyelmeztetés se semmi, de egyre rosszabb érzés kezd elfogni a továbbhaladással kapcsolatban.

A pszikrol torteno leirasra kisse rosszmajuan megjegyzem, hogy - Ebben az esetben rengeteg pszikert szoktam latni - es kicsit a szememet is forgatom, de megjegyzem jo alaposan, ki tudja, lehet igaza van, de nem szeretnek ugy megmaradni mintha en nem tudtam volna a dolgokat
A folyosora erve mohon szivom magamba a technologiai reszleteket es probalom osszekotni oket a korabban megszerzett tudassal. A bronz ajto vonz de mikozben kozeledek belesek az utba eso ablakokon hatha valamit meglatok mogottuk. Ha lenne egy kis idom, biztos vagyok benne hogy erdekes dolgokra tudnek itt bukkanni, de igy csak a nyakamat nyujtogatom amerre elmegyek

Ahogy beléptek a folyosóra, az ajtó automatikusan, szép lassan csukódni kezd egy hidraulikus ajtóbehúzó segítségével, de ha valaki odanyúl akkor meg tudja állítani a záródást. Balra kisebb raktárak vannak, itt fém polcokon pótalkatrészek vannak olajos papírba csomagolva alattuk kis cetlik írják milyen kincset rejtenek. A kivilágított folyosóval ellentétben a raktárakban nem ég a villany, így jelenleg olvashatatlanok a cetlik. Jobb oldalon egy műhely, egy öltöző, és tisztasági helyiség -ez utóbbi szintén hasonlít kicsit a műhelyre- valamint egy szállás két főre, ez jelenleg üres. Idáig Scythia nem, csupán Vestronius jön, aki látja, hogy az egyik ágyon nincs ágynemű, a másikon viszont van. A szobában van egy szemetes, két asztal, két szék és két szekrény is. Innen nem látni személyes tárgyat, azonban a szemetesben van néhány birodalmi étkezési fejadag csomagolása. Amíg az adeptus közelről megnézi a bronz ajtót, az arbitrátor alaposabban körbenéz a folyosón.

-Biztos. - válaszolom kissé flegmán, szerintem aki a kormányzó embere az még hírből se tudja pontosan hogyan is nézhet ki egy igazi, autentikus nyomorult az alsó bolyból. De nem zavartatom magamat ezzel a dologgal kapcsolatban, helyette a folyosón nézelődök, látszólag kissé félvállról véve a dolgot, azonban amikor megakad a szemem egy apró részleten láthatóan megijedek: -Ne! - szólok rá ösztönösen a férfire, bármit is csináljon éppen. -Azonnal ki kell mennünk innen, de csak szépen lassan! - mondom, majd ennek megfelelően óvatosan hátrálni kezdek. Szívem szerint megfordulnék és kirohannék a helyiségből, de ki tudja, nem-e fogja azt a Gépszellem támadásnak venni; így legalább látom, hogyha a rúnák fénye megváltozik. Nem szívesen halnék meg ezen a folyosón, úgyhogy bármit is tesz a férfi, nekem eszem ágában sincs jelenleg tovább menni ezen körülmények között.
This message was last edited by the player at 21:10, Sun 17 Feb 2019.

Az ajtonal komoly keppel olvasom az irast, mar mar hatraszolnek amikor megszolal Scythia. Erre persze megdermedek, akarmit is talalt en messze vagyok - Mi? Mi van? - nyelek egyet - Itt van a kapcsolatom, szerintem. Az ajto mogott - igyekszek nem tenni hirtelen mozdulatokat azert ki tudja mi lehet itt.

-Akkor ordibálj, mutogass, csinálj amit akarsz, de hozzá ne nyúlj semmihez! - magyarázom tovább, miközben még mindig hátrálok. -Két automatizált csonkpuska van az ajtó felett és mind a kettő aktív, szarrá lőnek ha a Gépszellem úgy dönt! - folytatom aggodalmasan, egyre távolabb kerülve a férfitől, s egyre közelebb a biztonságos nyújtó ajtóhoz, de egyenlőre még nem megyek ki. Ki tudja, történt-e valami riadó vagy valami amíg ez a mészárlás történt az épületben, nekem gőzöm sincs, de hogy ez nekem egyre kevésbé tűnik karbantartó részlegnek, az is egészen biztos. Abban viszont egy pillanatig sem kételkedek, hogyha a folyosó védelmi rendszere bekapcsol, nekünk végünk.

A hallotakat halva nagyot nyelek - Ez az ajto? - a gondolatok egymast kergetik a fejemben. A folyoso nagyon hosszu volt... - Ha le akarnak loni sosem jutunk ki - jelentem ki, de azert nem erek semmihez - Nemreg uj tech pap erkezett, vagy o a kapcsolat vagy... Nos. Remeljuk a legjobakat - en is sokat merlegeltem a dolgokat, de az hogy meg senki sem jelent meg nem sok jot takar arrol vajon a kornyek tech papjai elnek e meg - De ha nem talaljuk meg a kapcsolatot akkor hogy jutunk ki innen? - nem szivesen gondolok bele hogy mi minden varhat rank ha szembetalalkozunk azzal aki ezert az egeszert felelos

-Azaz! - hadarom, hangomból érződik az aggodalom, hogy a férfi bármelyik pillanatban hozzányúlhat az ajtóhoz aztán pedig a Gépszellem betolakodónak fog tekinteni minket. -Gondolkodj már a picsába! Ha szarrá lőnek akkor kampó, soha nem jutsz ki! - most pontosan úgy pörög a nyelvem, mint egy igazi bolyviláginak, olyan gyorsan beszélek, hogy aki nincs hozzászokva az ilyen beszédhez, annak minden bizonnyal erősen figyelnie kell rá, hogy mit is mondok pontosan. -Az Igazgatót értesítették valamiről, a tech-papok, ha ők vannak odabent tudnak róla, mindenről tudnak ami itt történik, aktiválták a védelmi rendszert, talán a felmentőseregre várnak! Legalább nézzünk szét máshol is! - az én fejemben is ide-oda cikáznak a gondolatok, ezek a fegyverek biztos nem aktívak folyamatosan, valaki nemrég élesítette őket, de akkor miért nem tüzeltek még eddig? Talán... Talán látnak és hallanak minket és most döntik el, tüzeljenek-e? Akkor viszont nem is fogják hagyni, hogy kimenjünk innen - ennek a gondolatmenetnek köszönhetően nem is merek tovább közeledni a kijárathoz. Lehet, hogy tényleg egy tech-papot kellene még magammal vinnem ahogy a férfi gondolja? Idegesen körbenézek, végül egy hirtelen ötlet által vezérelve, lassan, hogy jól érthető legyen, megszólalok: -A gépeket néha meg kell olajozni! - mondom ki az azonosító jelszavamat. Valószínűleg semmi értelme nem volt, de ha a férfinek is igaza van, és nekem is, akkor talán bejöhet és túléljük, jelen izgatottsági állapotomban pedig amúgy is bármi ötletet megpróbálnék, csak ne lyukasszon ki az a két ágyú azért, mert rossz folyosóra tévedtünk.

Mar mar megindulnek megis visszafele Scythia szavait hallva amikor kiejti a mondatot. A mondatot amit Mr Herz kuldott el nekem. Nyelek egy nagyot, ez mar tobb mint feltuno egybeeses. Sok mindent el tudtam hitetni magammal, hogy hasonlo ismeros hasonlo helyen, de ez... Tagra nyilt hitetlenkedo szemmel nezek az arbitratorra. Vajon arulo aki meg akar olni? De mar boven lett volna ideje ra. probalom meggyozni magamat hogy ez az ismeros csak sok mindenkinek arulja az informaciot es ugyanolyan titkos jelszot hasznal de azert hitetlenkedessel es bizalmatlansaggal vegyesen nezek Scythiara. Mindenkeppen utanna kell jarnom ennek a dolognak...

A bizalmatlan, hitetlenkedő tekintetre megacélozom a sajátomat, összevont szemöldökkel figyelem a férfit, aki látszólag igencsak meglepődött a mondandóm végén: azt már elkönyveltem, hogy még éppen csak belefér, de lehet véletlen egybeesés, hogy mind a ketten ugyanazokat a személyeket keressük, de ez a reakció ahogy meghallotta a jelet... Egyre jobban bűzlik itt nekem minden; nem mozdulok, én is várakozok egy kicsit - ha Vest nagyon figyel, akkor észreveheti, hogy nem őt nézem, hanem elnézek felette. Az autopuskák aktivitását jelző rúnáit figyelem, vajon fog-e történni valami.

Az ajto fole pislogva mar Vestronius is eszreveszi az amugy nagyon izleseesen elrejtett csonkpuskakat. A runakat onnan nem latja, de a lathatoan elegge aggodo Scythianak van lehetosege es ideje megfigyelni a gonoszul pislakolo zold runakat, amelyek egy hosszu, nagyon hosszu pillanat mulva az inaktivitast jelzo piros szinre valtanak at. Az bronz ajto, vagy inkabb kapu eddig zart mechanizmusa egy hangos kattanassal kinyilik, megtorve a feszult csendet.
Egyeb jelzes vagy invitacio nem erkezik, toletek fugg, elore vagy visszafele mentek-e.

Miután legalább három örökkévalóságnak tűnő várakozás után az ajtó zárrendszere egy hangos kattanás keretein belül kinyílik, a védelmi rendszer visszajelző rúnái pedig az inaktívat jelző vörösre váltanak, szemmel láthatóan kiráz a hideg és halkan káromkodok egyet megkönnyebbülésemben: kissé remegő kézzel törlöm meg a homlokomat, jól esne egy kis Lho - saját elmondásom szerint is sok mindentől tartok, de úgy gondolom kevés dolog tud olyan erős érzelmeket kiváltani az embertől, mint két, kézzel fogható, látható, néma fegyver amelyik bármelyik pillanatban darabokra szaggathatja az embert. Nagyon sok kérdés cikázik a fejemben, igyekszem nem gondolni rájuk mert csak összezavarnak; a vállamra veszem a sörétesemet, hiszen odabent nem lesz rá szükség, majd elindulok az ajtó felé - ha Vest nem tenne így, akkor megállok mellette és kérdőn nézek rá.
This message was last edited by the player at 13:55, Mon 18 Feb 2019.

Dobbent varakozasomat csak az ajto kattanasa tori meg. Ezek szerint vagy elnek a tech papok, vagy ez az uj megolt mindenkit, de reagalt a jelszora, vagy mondatra vagy ahogy nevezzuk, ugyhogy meg ha gyilkos is lehet hogy betartja a Mr Herz-el kotott egyesseget. Jelenleg nem sok minden masban bizhatok es Scythiat kesobb is kikerdezhetem megis honnan hallott errol a mondatrol.
Ahogy az arbitrator felem indul felveszek egy szokasos hanyag testtartast mintha mindvegig laza lettem volna, az elso amit elsajatitottam otthon hogy a latszat nagyon sokat szamit. Amint Scythia odaer elozekenyen kinyitom/belokom az ajtot elotte. No nem azert hogy megadjak neki barmifele kijaro tiszteletet, de ha megis lonek akor inkabb legyen o koztem es a lovedekek kozott. Egy hanyag csak on utan mozdulattal probalom ezt kisse elfedni es egy hozza kijaro mosollyal.

Ahogy a férfi belöki az ajtót sértődötten hümmögök egyet, számomra elég egyértelmű miért is ilyen előzékeny, de én egy bolyvilági bizalmával fordulok a tech papság irányába, nem tartok attól, hogy odabent bántódásom eshetne, de nem csak azért, mert ők engedtek be a jelszó kimondása után, s nem csak egyszerű betolakodó vagyok hanem azért is, mert ilyen bizakodó vagyok velük szemben. Úgyhogy egy Arbitrátorhoz méltó, hirtelen felfrissült bátorsággal megyek előre az ismeretlenbe, szinte rögtön levetkőzve az autopuskák által keltett félelmet amint átlépem a küszöböt.
This message was last edited by the player at 04:04, Tue 19 Feb 2019.

Vestronius belöki az ajtót és gálánsan mutatja az arbitrátornak, hogy csak utána hajlandó bemenni. Scythia láthatóan nem ettől a gesztustól fogja megkedvelni az adeptust, de mégis belép az ajtón. Ő látja meg tehát először azt amit viszonylag kevés birodalmi polgár akar gyakran látni: Az Omnissiah egy szentélyét.



Ez a félhomályos szentély viszonylag kisebb, csupán 100 méter hosszú és 30 méter széles és 10 méter magas. A szentély domborműves oszlopokkal három hajóra van osztva, a középső hajó 20 méter széles, a két szélső pedig öt-öt.   A veletek szemközti falon az Omnissiahnak szentelt féldombormű van, alatta egy oltár.
Az oldalhajók tömve vannak kogitátorokkal és képernyőkkel amelyek értelmes és értelmetlen adatok százait ontják magukból. A sötétben alakok mozgolódnak amelyek lehetnek techpapok vagy akár szervitorok is, de egyszerű szolgálók biztosan nem.
Az oltár felett, mellett és mögött a főhajóban hatalmas csövek alkotnak emlékművet az Adeptus Mechanicus zsenialitásának. A csövekben a süvítő-sziszegő hangokból ítélve valami gáznemű anyag lehet. A főhajó bejárattól számított harmada vallási áhítat gyakorlására szolgál a felállított padokból ítélve, a második harmadban alkatrészek, épülő vagy javítás alatt lévő gépek és kogitátorok vannak munkaasztalokon, a harmadik harmad pedig ismét vallásos célt szolgálhat, itt van az oltár, még néhány kogitátor, asztalok képernyőkkel, székek és ismeretlen gépek.
Az egyik kogitátor mögül áll fel egy meghatározhatatlan korú, de fiatal, fekete rasztahajú nő, akinek fehér bőre és kék szeme éles kontrasztban áll a hajával. A birodalmi karbantartók szürke ruhája van rajta halványan az Adeptus Mechanicus koponyájával díszítve a bal mellén. Arcán, kezén és a nyakvonala alatt -feltehetően az egész testén- kék színű kanyargó tribal tetoválások vannak, mindketten felismeritek, hogy ezek nem egyszerű tetkók, hanem electoo-k, elektromos impulzusok továbbítására képest rajzolatok. 
-A gépeket mindig jól meg kell olajozni, hogy ne álljanak le-válaszolja szertartásosan. Majd barátságosabb hangnemre vált.-Egy ideje már vártam valakire. Azt hittem már nem jön senki. Miben segíthetek?

Belépek az ajtón és néhány lépés után megtorpanok, hogy körbenézhessek: nem bámészkodok, azonban idő kell, hogy be tudjam fogadni a látványt, s hogy megértsem, hol is vagyunk pontosan. Kissé meglepetten szemlélem ahogy a sötétben alakokat látok mozogni, ebben a helyiségben látszólag semmi nyoma nincs annak, hogy az épületet támadás érte volna, de persze ez minden bizonnyal csak azért van így, mert avatatlan szemnek a Tech-papság útjai és tettei abszolút kifürkészhetetlenek. Ahogy a nő feláll az egyik kogitátor mögül és hozzánk szól, alaposan végigmérem: ő lenne az informátor? Rövid hallgatás után szólalok csak meg: -Amennyiben maga a felelős a recirkuláló egységek karbantartásáért, úgy utasításom van, hogy kísérjem el egy kijelölt biztonságos objektumba. - közlöm kissé nyersen az utasításomat, miközben még mindig a sötétben tevékenykedő alakokat figyelem. Persze, hogy ő az, és számítok is rá, hogy valami megjegyzést fog tenni a kérdésemre, de nekem muszáj meggyőződnöm a személyazonosságáról. Nagyon szívesen megkérdezném azt is, hogy tud-e arról mi történt odafent, de nem akarok még butábbnak tűnni, nyilván pontosan tudják, hogy az épület támadás alatt áll, ehhez kétség sem férhet. -Maguk szerint mi történt odafent? - kérdezem végül óvatosan, anélkül, hogy azt sugallnám, hogy szerintem nem tudják mi történt odafent. Hiszen biztos tudják, de nem is volna tech-pap, ha mutatná ennek a jelét: függetlenül ettől engem annyira természetellenes érzésekkel tölt el az idelent uralkodó végtelen nyugalom, hogy választ kell kapnom a fejemben dúló aggályra, bármennyire is legyen csak a képzeletem által alkotott.

A sok gep es cso, kogitatorok hada elvonja a figyelmemet es elbuvol egy ideig. A tech papok felelemmel vegyes tiszteletet valtanak ki belolem, a technologiai dolgaik rettentoen erdekelnenek, de a sok beepites. Mindenesetre az hogy ez a karbantarto nincsen teljesen teleepitve kisse felbatorit. Rogton eszembe jut hogy mennyi olyan tudas lehet ezekben a gepekben amirol meg nem tudok, de azt hiszem most nem az az ido van amikor ezekrol lehetne konnyen kerdezni. Mindenesetre amig ezen gondolkodok megszolal Scythia. Kicsit bologatok meg ha nem is eppen igy kezeltem volna, nehogy o is arra gondoljon amire eloszor en, hogy ez gyanus, hogy ketten vagyunk egy helyett. Nem szivesen probalnek kijutni innen egyedul. Majd egy kerdest kozbeszurok - A tobbiek? - intek kicsit korbe. Valamelyest elgondoltat hogy azt olvastam uj pap erkezett, de ez a karbantarto nem tunik tech papnak, nyilvan nem ismerem annyira a szervezetuket hogy biztos lehessen ebben, de ha veletlenul igaz az erzesem, akkor nem rola szolt az iras, es ha nem rola szolt akkor nincs e megis az egesz mogott. Nem szeretnem megvadolni oket a sajat birodalmukban, foleg nem ugy hogy toluk fugghet az eletem, de sokkal beljebb sem szeretnem dugni a fejemet egy csapdaba. - Remelem senki sem maradt fent. - teszem hozza tarsalgasi hangon mikozben varom mit is mond az arbitrator kerdesere

-Én vagyok a recirkuláló egységek karbantartásáért felelős személy. A toronyban katasztrofális energiakimaradás történt nagyjából 36 perccel ezelőtt. Ez nem érintette a recirkuláló egységeket.
Válaszol a nő Scythia kérdéseire mintha nem is zavarta volna a nyers modor. Válasz közben ő is alaposan felmér benneteket, de az arcán nem látszik semmi különös.   A válaszok után Vestronius felé fordul.
-A többiek? Barátok. Gamma-15 lépjetek elő!
Mondja parancsolóan és erre egy tucat fegyveres szervitor lép ki a fényre. Fegyvereik csövén megcsillan a neonfény, valaha emberi arcuk kifejezéstelenül mered rátok. Néhányból elektromos zúgás hallatszik ahogy közelebb érnek.
-Nem tudom, hogy ki maradt fent. Ez nem a biztonsági szolgálat. Itt az a feladat, hogy a levegő recirkulálása sose maradjon abba.

A feltuno szervitorok kapcsan elismeroen biccentek, barcsak nekem is ennyi testorom lenne. Mindenesetre kozben eljut a szavai ertelme hozzam. 36 perc, azaz meg fent voltunk. - Es a liftek is mukodnek meg szerencsere - kuldok egy kellemes felmosolyt fele, gyalog talan sosem eljuk tul fentrol. Az nem hangzik tul jol, hogy innen nincsen megfelelo kameraellatas az epuleten belul, igy nem tudjuk hol is van a gyilkos, akarki az - Es valami titkos kijarat? Karbantarto folyoso? Barmi amin keresztul gyorsan el lehetne hagyni az epuletet? - kisse lelombozo hogy nem tudja mi tortenhetett fent igy atz se hogy az alak akihez segitsegert jottem tulelte e es ha igen merre van, de talan le kell mondanom a teljes biztonsagrol, vegulis ha minden kotel szakad meg mindig ott van Tatyana. Nem tuntetne fel a legjobb szinben ha egy masik nemesi hazban keresnek menedeket a Veykoven bergyilkosok elol, de csak nem adnanak el, majdnem rokon vagyok. Persze tudom hogy a majdnem rokon nem rokon es a csaladbol is vannak paran akik akar eladnanak egy ennyire majdnem rokont ha az erdekeik ugy kivannak.

Hümmögök egyet ahogy a nő megjegyzi, hogy harminchat perccel ezelőtt súlyos áramkimaradás történt: ez nagyjából megegyezik azzal, hogy mikor kapott hirtelen hívást az igazgató - talán erről értesítették volna? Ahogy a szervitorok az előtérbe kerülnek láthatóan egy kicsit feszélyezetten kezdem érezni magamat, nem azért, mert ellenségként tekintek rájuk, mindössze a rendezett fellépés és a szentély felszereltsége lep meg ennyire. Vest kérdései után kissé bizonytalanul teszel fel a fejemben motoszkáló legfontosabb kérdést: -Azt tudja, hogy nem nagyon van már odafent akinek a levegőt keringetné a Gépszellem? - mondom ki végül. Kicsit tartok is attól a választól, hogy ez nem lényeg, csak az, hogy a gépek ne álljanak meg, de végül is mindegy; legalább egy célszemély megvan a kettőből, ennek kell most valahogy örülnöm.
This message was last edited by the player at 22:25, Thu 21 Feb 2019.

A no ezuttal Vestronius fele forditja a figyelmet, kek szemei lezerkent vagnak.
-Az energiakimaradas ideiglenes volt, mostanra nagyreszt helyreallt a szolgaltatas, valoszinuleg kevesbe fontos reszekben peldaul a vilagitasban lehet nemi gond. Mint minden mas epulet, ez is rendelkezik karbantarto jaratokkal es osszetett pincerendszerrel. Ez utobbiakat reszben ismerem, azonban azok a jaratok amelyek kifele vezetnek a toronybol mar nincsenek hasznalva es nem tudom mire szamithatunk arrafele. -Valaszolja az adeptus kerdesere, majd Scythia fele fordul es meghallgatja az o mondandojat is.
-Ez az allitas nem teljesen fedezi a valosagot. A szendio...hm, tehat az elhasznalt levego mennyisege nagyjabol a negyedevel csokkent az epuletben szoval biztosan tortentek halalesetek, de valoszinuleg semmi kulonos nem tortent csak bepanikolhattak az emberek.
Szomoruan razza a fejet, hogy valaki egy egyszeru aramkimaradastol bepanikol.
This message was last edited by the GM at 22:59, Thu 21 Feb 2019.

A hallottak elgondolkoztatnak, ez siman azt jelentheti hogy a teljes epuletet elleptek a tamadok, de ennyi tamadot nem lehet titokban tartani. Kozben meg egy dolog eszembe jut. - Mennyire pontosan lehet tudni ezeket a szamokat? A 23-as szinten meg lehet mondani korulbelul hany ember maradt? - probalok egy utolso szalmaszalba kapaszkodni hogy vajon lenne e ertelme visszamenni meg ha igazan nem is szeretnek. Nem szeretnek meghalni, miert kene? De valahol a fejemben motoszkal hogy amig nem tudom biztosan nem e dontok rosszul. Megerne e szembeszallni azzal ami fent van azert hogy talan biztonsagba jussak vagy inkabb probaljak meg biztonsagba jutni ugy hogy kozben nem halok meg... Ez a tobb mint tucatnyi szervitor azert egy kisebb tamadast megallit, meg ha azt a sereget nem is, es ha az arbitratornak veletlenul igaza lenne es valaki befolyasolja az embereket, nos ebben az esetben a szervitorok meg jobbak. Ha lenne befolyasom a mechanicusban talan rekviralhatnam a szervitorok jo reszet mindenkeppen, de ha ugyesen manipulalok talan meg mindig velunk tartanak

-A 23-as szinten jelenleg minimalis nagysagrendu levegoelhasznalodas van.-Valaszol Vestroniusnak a no, miutan konzultal a mellette levo kogitatorral.-Miert, mire van szukseguk onnan?
Kerdezi erdeklodve, de nem tolakodoan. Kozben lazan leul az egyik asztalra, de eleg karot nyelt modon, mintha megprobalna vigyazban ulni. A falra es a mennyezetre szerelt levegoztetorendszerbol kozben friss recirkulalt levego aramlik a terembe.

Érdeklődve hallgatom amit a nő mond, kissé feszülten helyezem egyik lábamról a súlypontot a másikra alkalmanként, arra a kijelentésére, hogy a pincerendszerben nem tudhatjuk mivel találnánk szembe magunkat ha arra indulnánk, arra úgy bólintok, hogy én magam észre sem veszem: hallottam már sokszor, hogy bűnözők, mutánsok fészkelik be magukat az ilyen helyekre, az alsó bolyban ez mindennapi, de minden bizonnyal az ilyen helyek sem teljesen védettek az efféle hívatlan vendégekkel szemben. Aztán amikor megjegyzi, hogy az emberek valószínűleg csak bepánikoltak, meglepetten szalad fel a szemöldököm, s éppen szólnék, amikor Vestronius magához veszi a szót: vetek felé egy szúrós pillantást a kérdését hallva, természetesen a feladat számomra is fontos, de látszólag szeretné meghagyni a nőt a sötétben tapogatózva azzal kapcsolatban, hogy mi történt, de én ezt nem fogom ennyiben hagyni, még ha úgy tűnik ez nála megszokott is: -A huszonhármas szint megegyezik az AA-23-al, igaz...? - mondom, majd inkább kérdezem, kicsit elbizonytalanodva a dologban, de én azért szeretem az ilyen dolgokat tisztázni. -Keresek... Keresünk, ott egy személyt, pontosabban az AA-23/1138 helyiségben, akit magával együtt kellene elkísérnem a korábban említett biztonságos objektumba, egy zéta-szürke-tizenötös kódolású parancsnak megfelelően. A férfi pedig beszélne szeretne vele. - magyarázom, majd rátérek a halálesetekre, ezúttal már összekulcsolva a kezemet a hátam mögött, kisterpeszben, így felvéve, a főnököm szavaival élve egy Arbitrátorhoz méltó testtartást - és az sem utolsó, hogy így nem látszik, hogy feszülten babrálok az ujjaimmal. -Azok az emberek pedig elhiheti nekem, nem megijedtek, jártunk a huszonharmadik emeleten. Bementek egy nagyobb helyiségbe, majd végeztek egymással, menekülésnek nyoma sincs és olyan fegyverek nyomaira bukkantam, amelyek nem voltak megtalálhatóak a helyiségben. Az egész szint érintetlen, de az a szoba egy mészárszék - Arbitrátor vagyok, elhiheti, láttam már pánikba esett embereket. Ezek nem azok. Nem voltak, azok. - szögezem le a végén, mielőtt még esetleg rutintalannak gondolna és ezért kételkedne a szavaimban. Kicsit látszik, hogy ideges vagyok, utálok ennyire hivataloskodni, ezt mindig más csinálta helyettem, mérhetetlenül zavar a sörétesemre rászáradt hányás bűze és most már lassan gyilkolni tudnék egy Lhoért, hogy legyen néhány nyugodt percem, s ha ez nem volna elég, még fegyveres szervitorokkal is tele van a szentély.

-A légrecirkuláltató rendszerek nagyjából 45 perccel ezelőtt mutattak egy, a határokon belüli minimális kilengést az épület különböző részein.- gondolkodik el a nő Scythia második felvetésén majd lassan, elgondolkodva válaszol- Esetleg...elképzelhető, hogy külső ügynökök valamilyen gáztámadást hajtottak végre és ez pont érintette a 23-as szintet. Voltak azóta is minimális szabálytalanságok a rendszerben, de minden a határokon belül volt, ezért sem mondtam az előbb.
Egy pillanatig elgondolkodva nézi a kogitátort amivel Vestronius kérdésére konzultált, aztán ismét az arbitrátor szemébe néz és ezúttal nem gondolkodik el a válaszadás előtt.
-A betűjelek utáni számok nem a szinteket jelzik a toronyban, hanem a szint biztonsági fokozatát. Az AA és az AAA biztonsági szint a legmagasabb besorolást jelzi ahol a rendszereknek az idő 99,999998%-ban, azaz-néz mindkettőtökre- mindig működnie kell. Ez a biztonsági szint a 99. emeleten van.

Scythia szuros pillantasat egy szeles mosoly kisereteben csak egy valvonassal nyugtazom. Nem szeretem kiteregetni a lapjaimat, de vegulis ha mar megtortent megtortent. A no valasza azonban lelomboz. A 99. szint... Az a tamadas kozeleben volt, ahol berobbantak az ablakok es valamifele gaz es fagy... Szoval nem biztonsagos. - Es ez a... gaz... vagy barmi. Azt lehet tudni hogy ezt a rendszer semlegesitette e mar? - tartok tole hogy nem lehet barmit is halljak valaszul hiszen ha tenyleg gaz volt akkor azt sem tudtak hogy megtortent a dolog... De egy kerdest meger az biztos. Majd folytatom a dolgokat - Es ha esetleg viszaternenk a 99. szintre nem erheto el valamifele terkep? A karbantartasok meg hasonlok miatt - magyarazom majd meg egy dolog eszembe jut - Es ez az AA ez ha jol gondolom nem csak a levegoellatasra vonatkozik. - lelki szemeim elott sok extra problema lebeg elo, de remelem nincsen igazam. - Mert, nos, ha meg el akkor fontos lenne megtalalnunk ezt az illetot - ami kapcsan rogton ujabb kerdes tolul elo belolem. - A 99. szinten tortent valamifele furcsasag? Mert az igazgatosagi szinten ugy tunt komoly problemak voltak, betortek az ablakok, lefagyott a szoba... - lebegtetek meg par dolgot amikrol vagy tudott vagy nem, de az eletbenmaradasi eselyek es igy a levegoellatas alaposan megvaltozhatott azokon a szinteken is

A nő még mindig úgy tesz, mintha kényelmesen ülne az asztalon, ellenben még mindig olyan mintha karót nyelt volna. Egy pillanatig érdeklődve nézi a szinte vigyázállásban álló Scythiát, azonban lézerfókuszú figyelmét hamar Vestroniusra irányítja.
-A Gépszellem nem jelzett külső forrásból származó veszélyes gázokat egyik szinten sem, tehát amennyiben a 23-as szinten voltak, akkor vagy már nem volt veszélyes vagy valami lappangó hatást fejt ki önökben is. Esetleg paranoia? Ez úgy tudom gyakori hatása a különböző nem halálos gáztámadásoknak. De ismétlem, ez csak feltételezés volt a részemről.
Egy hivatalos mosolyt villant az adeptus felé, majd felkel az asztalról és ismét a kogitátor mögé ül, a szervitorok pedig még mindig merőn bámulnak rátok.
-Az igazgató szintjén tényleg volt egy incidens...érdekes, nem jelezte a Gépszellem, de úgy tűnik, a hőmérséklet hirtelen lecsökkent, a levegő nedvességtartalma megnőtt csakúgy, mint a káros gázok mennyisége. Esetleg az extrém külső időjárástól betört az ablak? Ez előfordulhat bármikor. A rendszer szerint biztonsági részleg kivizsgálta a problémát és mindent rendben talált.-hessegeti el a problémát, ujjai kopognak a billentyűzeten-A 99-es emelet viszont kifejezetten érdekes: 1 órával ezelőtt hirtelen több ezer fokos hőmérséklet-ingadozás történt egy töredék másodpercre amely után káros anyagok kerültek a levegőbe. Nem volt folyamatos és biztonsági osztagok is reagáltak így ez a riasztás le lett állítva. Esetleg berobbantottak egy ajtót?-gondolkozik el-Sajnos nem ismerem az AA vagy AAA biztonsági besorolás elemeit, ezért nem ez a részleg felelős. Erre nem tudok válaszolni.
Vonja meg a vállát végül, majd eszébe jut egy kérdés amire nem válaszolt korábban.
-És miért akar karbantartani, hogy kelljen térkép? Azt hittem valakit ki akarnak vinni onnan?

A hallottak elgondolkodtatnak... A teljes igazgatoi szoba elpusztulasa a minden rendben kategoria... Nos azt hiszem komolyan meg kell gondolni hogy a biztonsagossagot mikor hiszem el neki. Egyoraval ezelott... Oriasi ho... Lehet oda rohant el az igazgato, de nem hangzik tul jonak a dolog, hiszen akkor lehet mas is megprobalta elrabolni vagy akar megolni az illetot akitol biztonsagos menedeket remelek. - Mindossze korabban ugy talaltuk hogy a szinteken eligazodni terkep nelkul szinte lehetetlen es a 99-es szint is gondolom hasonloan komoly dio lenne, ezert gondoltam hogy ha valamilyen modon terkephez jutnank sokkal gyorsabban meg birnank talalni a baratunkat - mosolyodok el kedvesen mintegy sugallva hogy ha tudnek akkor tole probalnek terkepet szerezni, de vegul meg egy kerdest megeresztek - Es a... khm, homersekletingadozas utan nem volt nagy levego fogyasztasi valtozas? - kerdezem, hiszen ki tudja mennyi hulla maradt azon a szinten is vagy hogy mennyi fegyveres var rank

-Minden szint pontosan ugyanolyan felepitesu-valaszolja a no az adeptusnak-A lift vagy liftek eloterebol nyilik egy lepcsohaz amelybol ut vezet vagy egy masik toronyba vagy csupan lepcsok lefele es felfele. Ettol eltekintve balra es jobbra 50 szoba van egy-egy folyoson ahol az apoltakat orzik. Biztos van valahol terkep, de nekunk erre nincs szuksegunk. Van terkepunk a recirkulalocsovekrol de ezeket vagy a helyszinen a mennyezethez hozzaferve vagy az alsobb szintek focsoveihez a padlot felszedve tudunk hozzaferni.
Egy pillanatra ismet elgondolkodik, de kozben nem ugy tunik mint akit a kedves mosoly barmire osztokelne.
-A focsovekbe belefer egy ember de eleg szukos es specialis felszereles szukseges ami nekem, hm most nem all rendelkezesemre.
Vegul valaszol Vestronius talan legfontosabb kerdesere.
-A szenzorok valtozo fogyasztast mertek a 99-es szinten az utobbi egy oraban, de jelenleg a korabbihoz kepest mersekelten kisebb fogyasztast erzekelnek. A Gepszellem szerint nagyjabol 15-25% az elteres negativ iranyba az elozoekhez kepest.
This message was last edited by the GM at 09:06, Sun 24 Feb 2019.

Feszülten kapkodom ide-oda a tekintetemet miközben a hátam mögött babrálok az ujjaimmal, eléggé pörög az agyam, azonban igyekszem nem elveszni a részletekben: én nem megyek be ebbe a számjátékba, esélyek, arányok, százalékok és eltérések, úgy legyezem el a gondolataimból őket ahogy a lho pálcikák gyújtóslukkját mielőtt megcsípné a szememet; egy lefegyverzett biztonsági tiszt is ugyanannyi levegőt szív mint egy támadó aki a helyére lépett, én ezekben az adatokban nem bízok, tévútra viszi az embert, olyan mintha az alsó bolyban próbálnál az emberek ruházata alapján tájékozódni. A gáztámadást illetően nem tudom mit gondoljak, hiszen az előbb a két ápolóőrnél is lehűlt a levegő, de nem volt semminek sem szaga mint odafent, és elvileg nem is hagyták el ezt a szintet tegnap este óta - akárhogy is, büdös nekem ez az egész. Gáztámadás egy tömeg ellen még érthető volna, volt is már részem ilyenben, amikor egy tömeget el kell oszlatni - de egy épület ellen? Talán csak én vagyok tudatlan, de ez nem olyan dolognak hangzik, hogy csak úgy fű alatt megtörténik feltűnés nélkül, egyszer hatást kifejtve, máskor pedig már mindenki mindent rendben talál - nem, ennél még a pszí is jobb magyarázat, még akkor is, ha el is ismerem magamnak, hogy inkább csak az értetlenség ülteti ezeket a gondolatok a fejembe. Akárhogy is, én a lényegre török, amit hasznosnak találtam azt már megkérdeztem, a többi pedig nem érdekel, mert minden mást később könnyen megtudhat akár az Arbitrátus, akár a Bolygóvédelem, akár az Istencsászár maga - még egyszer felliftezni pedig eszem ágában sincs amíg nem muszáj, van erre jobb módszer is: -Ki tudja deríteni, hogy az igazgató életben van-e még? - nézek a nőre. Nekem aztán nincs kedvem köntörfalazni előtte, KÉK besorolású informátor, láthatóan nem egy karbantartó, számítok a talpraesettségére. -Ha igen, kérem lépjen vele kapcsolatba és kérvényezze, hogy az a AA-23/1138 helyiségben található foglyot szállítsák le a földszintre - az Igazgató tud erről, csak hivatkozzon ránk. - magyarázom, majd rövid gondolkodás után hozzáteszem: -Egy jármű sem ártana, hozzáfér ilyesmihez? - kérdezem még, majd mielőtt felmerülne benne az esetleges kérdés, hozzáteszem: -Sokkal többet nem tudok, csak azt, hogy magát és a korábban említett helyiségben található személyt kell elszállítanom egy biztonságos objektumba. Az úti célt csak négyszemközt vagyok hajlandó megosztani magával. - nézek a nőre komoran, majd jelentőségteljesen Vestre pillantok, egyértelműsítve, hogy nem szeretném, ha ő is tudná, hova akarom vinni őket. Számomra ez a váratlan fordulat nagyon előnyös: a nő tudja, hogy én rendelkeztem az azonosítóval, és informátori beosztásából ítélve nem fogja érdekelni, hogy kicsodája a férfi a kormányzónak, annak fog segíteni, aki rendelkezett a megfelelő jelszóval, s ha a foglyot ideszállítják, akkor az igazgatót sem lehet tovább fűzni a hatalmi kapcsolatokkal és így talán megúszom azt, hogy belőlem is szervitort csináljanak mert nem sikerült végrehajtanom egy, a bolygóvédelmi Marshall irodájából érkező parancsot. Megnyugodni azonban egyenlőre nem nyugszom meg, még sok buktató lehet.
This message was last edited by the player at 06:49, Sun 24 Feb 2019.

A nő megrázza a fejét.
-Attól tartok, nincs módom kideríteni él-e az igazgató, illetve kapcsolatba sem tudok lépni vele. A légrecirkuláltató egység nincs alárendelve a belső ügyeknek, aki itt dolgozik, szabadon járhat-kelhet az épületben és csak a helyszínen kell konzultálnia az őrökkel. Amennyiben az igazgatónak szüksége van valamire akkor személyesen vagy küldönc útján kell idejönnie, de ezt amióta én itt vagyok nem tette még. Így sajnos a fogolyhoz is oda kell mennünk és személyesen kell elhoznunk.
Felkel a kényelmetlennek tűnő asztalról és karba fonja a kezét.
-Járművünk sincsen. Azonban úgy tudom a környéken több olyan csoport van amely tud biztosítani járműveket pénzért vagy szívességekért cserébe.-végignéz rajtatok és láthatóan megpróbálja megbecsülni mennyi pénzetek vagy milyen kapcsolataitok lehetnek-Azt hiszem a legjobb ár/érték arányt a lehetőségeinkhez képest a közeli Skalen-Har Hegemónia gyára biztosítaná számunkra.

Akaratlanul ugyan, de kiszalad belőlem egy lemondó sóhaj. Ennyit arról, hogy egyszerű dolgom lesz. A hallottak mérlegelése után szólalok csak meg: -És hogyan értesítenek bárkit is, hogyha esetleg...? - kérdezem, majd félúton elbizonytalanodok abban, hogy kérdezhetek ilyet, legyintek, inkább nem járatom le magamat ilyesmivel, ráadásul tudom is a választ, biztos el lehet innen valamilyen riasztást indítani. -Felejtse el, nem lényeges, fókuszáljunk a fontos dolgokra. -folytatom, mielőtt válaszolhatna: -Rendben, persze hiszek magának, akkor a szomszéd hiperűrmeghajtógyárban fogunk érdeklődni. - felelem, egyenlőre nem foglalkozva azzal, hogy én nem tudok elvezetni semmi ilyesmit. Talán a nő igen, ha pedig nem, akkor gondolom egy sofőrrel is ki tudnak minket segíteni. Ha jól sejtem, erre a körre a gatyám is rá fog menni, szívességet nem szívesen vállalnék, ráadásul aki ismeri az Arbitrátust, az fel is ismerheti a rangjelzésem alapján, hogy nem vagyok éppen abban a pozícióban, hogy ilyen dolgokat ajánljak fel. -Mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy készen álljon az indulásra? A szervitorok kizárólag a szentély védelmére használhatóak, vagy ilyen esetben, mint most, használhatja őket a védelme biztosítása érdekében? Nem tudhatjuk, találkozunk-e ellenséggel odafent. - kérdezem.
This message was last edited by the player at 17:56, Sun 24 Feb 2019.

Arra a lepesre hogy Scythia probalja atvenni a vezetest egy ideig meglepodok aztan probalok egyutt menni a dolgokkal, intek mintha az en utasitasaim alapja jarna el es hozzateszem - Egyetertek a dolgokkal - persze sejtem hogy az onfeju arbitratornak nem sokat er az en velemenyem, de a no lathatja hogy ki van itt magasabb szinten es ha kesobb meg kell jo ha ezt meg is szilarditjuk benne
Mikor arro kezdenek el beszelni hogy epp a Hegemoniatol kerjunk segitseget nem tudom megallni hogy kozbe ne szoljak - Informacioim alapjan jo esellyel a Skalen-Har Hegemonia emberei allnak a tamadas hattereben. Toluk segitseget kerni minden bizonnyal vegzetes lepes lenne - mondom teljes meggyozodessel hiszen meg ha nem is ok tamadtak meg az epuletet ha megvillantjuk magunkat nekik akkor az egesz hiabavalo volt es megtalalnak a bergyilkosaik - Valami mas megoldas kell jarmure - amikor Scythia azt veti fel hogy a szervitorok esetleg nem kisernek el minket meghul az ereimben a ver, olyan hogy a hasznosnak tuno testorseg hatramarad eszembe sem jutott. Gyorsan megfeddem magam hisze ha ilyen felelotlen maradnek tervezesben az konnyen az eletembe kerulhet
This message was last edited by the player at 21:19, Sun 24 Feb 2019.

-Igen? - csattanok fel, és mind a két kezemet csípőre téve fordulok a férfi felé: -És ezt ugyan miből szűrted le? - nézek rá szúrósan, hiszen a holttesteket meg se vizsgálta, semmi nyomot nem látott, mindössze ugyanannyit tud mint én, nekem pedig gőzöm sincs mi a fene történik az épületbe úgyhogy vagy vannak mellékes információi amelyekkel én nem rendelkezek, vagy pedig a Császár tudja.

A no eppen elkezdene valaszolni Scythianak, amikor Vestronius is elkezdi a sajat terveit szovogetni. Ugy tunik nemi vitara szamithat, ezert egyelore nem szol kozbe, inkabb az eddiginel jobban kezdi vizslatni az adeptust. A szervitorok meg mindig csendben varakoznak.

Kihuzom magamat hogy veszedelmesebbnek tunjek - A forrasaim titkosak - de mielott meg tovabbi vitara szanna magat megjegyzem - A Skalen-Har Hegemonia vezetosegeben korantsem a legjobb szandeku emberek ulnek. Egy ilyen epulet kiirtasa ha az erdekeik ugy szolgaljak gond nelkul belefer nekik - persze nem hiszem el hogy az arbitratort ez meggyozi ezert hozzateszem - Ha nekem nem hiszel menj es kerj segitseget toluk es akkor meglatod de mar keso lesz. Engem Tarsus ota uldoznek, es nem azert hogy kedvesen elbeszelgessenek velem. Ti meg szinten celpontok vagy csak elcsendesitendo tanuk vagytok az o szemukben. En nem szivesen kerdeznem meg toluk. -
This message was last edited by the player at 21:49, Sun 24 Feb 2019.

-Titkosak, mi? - horkanok fel. -Tudod mit, majd akkor nem lőnek le, hogyha odaviszlek hozzájuk és még lehet, hogy járművet is kapok jutalmul! - mondom, egy szúrós tekintet keretein belül, közben pedig indulatosan rámutatok a férfire. Na persze ilyet nem tennék még ilyen idegesség mellett sem, hiszen nem ez volna az eljárás, hanem a rabosítás és az elszállítás, hogy az Arbitrátus mindent megtudhasson az esetről. -Ugyanazt az embert akarod elvinni akit én, ugyanazt az embert mondod kapcsolatodnak akit én, a kormányzó emberének állítod magadat, de mindig csak ködösítesz, most meg már azt is állítod, hogy miattad támad meg egy hiperhajtóművekkel foglalkozó gyár egy elmegyógyintézetet! - a végén már eléggé felemelem a hangomat, látszólag kezdek közel kerülni ahhoz, hogy beteljen az a bizonyos pohár. -Mire megy ki a játék, mi?

Szuros tekintettel nezek az arbitratorra, olyan dolgokba akar beleszolni amikhez lathatoan semmi koze nincsen es meg csak el sem birja kepzelni - Ha "odavinnel" - mondom szarkasztikusan - Akkor fobelonenek hogy ne maradjon nyoma a dolognak. Mit gondolsz ha marad barki aki tud rola hogy megoltek engem akkor meg birnak tenni gond nelkul? Es hogy egy epuletnyi embert megolnenek e erte - emelem fel a hangomat - Ma reggel meg azt mondtam volna miattam nem tennenek ilyet, ezert is mondtam hogy nem csak engem akarnak megolni, jo esellyel azt az illetot aki a 99. emeleten van. Es mielott megkerdezned hogy meg mernenek e olni egy arbitratort... Ha meg mernek olni engem akkor rajtad el sem gondolkodnak, mert en fontos ember vagyok, engem megbosszulnanak es nem mellekesen torvenyesen is felelossegre vonnak oket ha tudjak, de miattad nem lenne almatlan ejszakajuk - fustolgok egy sort. Nem vagyok hozzaszokva hogy egy egyszeru fegyveres megkerdojelezi ki is vagyok es mit is csinalok

-Esetleg-probal a no is kozbeszolni bekito hangnemben-Miutan egyikonk sem tudja mi van a 99-es emeleten koncentralhatnank arra, hogy ha vagy amikor megvan a fogoly, akkor hogyan visszuk el. Megertem, ha nem szimpatikus a Skalen-Har Hegemonia, sokan nem szeretik oket, ott van az Administratum es a Mechanicus biodom is, ahonnan talan tudunk jarmuvet szerezni, csak ezek kicsit nehezebben adnak at barmit is.
Ugy erzitek probalja osszeszedni a szalakat es hogy elegge aggodik amiatt, hogy a kuldetes sikerul-e.

Végighallgatom amit a nő mond, majd válaszolok: -Itt nem a jármű az elsődleges probléma. - válaszolom nyugodtabb hangnemben, de csak azért, mert a nőhöz beszélek. -Ez az ember... - mutatok a férfire, azonban még mindig a szürke csuháshoz beszélek. ...a kormányzó embere és az Arbitrátussal ellentétes parancsokat követ! - mondom, de ezúttal már Vesthez fordulok: -Tudod te miért építik az Arbitrátus erődjét közvetlenül a kormányzóság mellé? - kérdezem dühösen. -Azért, hogy a korrupció megalapozott gyanúja esetén minden hatalomban lévő személyt azonnal, erőszak bevetésével eltávolíthassanak! Az Arbitrátus a Császár ökle a korrupció elleni harcban! Azt hiszed megijedek attól, hogy lelőhetnek? - kérdezem sértődötten. -Szerinted nekünk mivel telnek a mindennapjaink? Mert nem azzal, hogy a fényes picsájú barátaimmal iszom az amasecet és felső gótul csevegek az időjárásról! - eresztem rá az alsóbb bolyvilági előítéleteimet a férfire. -Nagyon fontos lehetsz amúgy is a te kormányzóságbéli barátaidnak, hogy elküldtek egyetlen talpas nélkül az ellenségeid szomszédjába! - magyarázom szúrós tekintettel. -De emiatt nem kell már aggódnod, te is velem jössz, és majd a Bíráknak számolsz be arról, hogy a kormányzó embere miért megy szemben az Arbitrátus céljaival! Ott annyi barátodra hivatkozol majd a bolygó vezetésében, amennyire csak akarsz, szívesen hallanak minden nevet! - mondom vádlóan.
This message was last edited by the player at 22:51, Sun 24 Feb 2019.

A no felsorolasara bolintok mindket opcio sokkal jobb, az Administratumnal akar intezhetek is valamit ha ugy adodik. Persze azt nem teszem hozza hogy hazugsagra es hamisitasra gondolok jelenleg, de az administratum emberei szabalyokat es rendelkezeseket kovetnek, veluk konnyebb szot erteni mint a mechanikussal, hacsak a nonek nincsenek kapcsolatai arrafele. Mar eppen elegedetten kihuznam magamat amikor Scythia megint belekezd - Az arbitratusnal is emberek dolgoznak es mindenkinek megvan a sajat ara - mondom azt ami majdhogynem akar a csaladom jelmondata is lehetne annyit hallottam a nagybatyamtol - Az arbitratus meg azert van a kormanyzosag mellett hogy adott esetben be lehessen vetni lazadok es egyeb fenyegetesek ellen oket a kormanyzosag vedelmeben. - fejtem ki sajat nezeteimet a temaban - Azt meg hogy hova megyek majd en eldontom, egyelore egy a celunk, a 99. emeleten. De meglepodne mi mindenre kepes egy jo helyen elejtett nev. - nem tudom miert kuldte Mr Herz ide ezt az idegesito noszemelyt, annyi nala hasznosabb egyent kuldetett volna hogy reszt vegyen a kimentesemre szervezett akcioban, gondolom sietnie kellett azert csak egy arbitratort sikerult felhajtania es kevesbe volt feltuno mint egy csapat testor, de azert jobban is valaszthatott volna. Mindenesetre ami van azzal kell elni - De ez most raer - mondom nyugtatoan - Talaljuk meg a celpontot, eljuk tul a 99-es szintet es aztan visszaterhetunk arra a kerdesre ki merre megy es kinek mekkora befolyasa van a dolgok folyasara -

Csak csettintek egyet a nyelvemmel amikor a férfi megpróbálja nekem elmagyarázni, hogy is működik az Arbitrátus, ezen talán meglepő lehet de nem kapom fel a vizet, helyette inkább csak elmosolyodok: majd ha megérti, hogy miért nem célszerű megvesztegetni egy Bírát amikor megismerkedik a végbélsokkolóval és a hasonló eszközökkel. -Készül erről a beszélgetésről hangfelvétel? - nézek a nőre, a megvesztegetés emlegetése már félig meddig vallomásnak is felérhet. Visszafordulok a férfi felé: -Ugye nem gondolod, hogy esélyt fogok adni arra, hogy megvesztegesd az igazgatót vagy az őröket? - kérdezem. -Nekünk feladatunk van, amelyet el kell végeznünk, jelenleg te pedig erre potenciális veszélyforrás vagy, mert ellenkező érdekeket követsz és folyamatosan arról győzködsz minket, hogy a hatalmaddal bármit elérsz! - emelem fel a végén kicsit a hangomat. -Szépen megvárod míg mi kihozzuk a személyt, utána pedig mind a négyen elmegyünk a parancsomban foglalt biztonságos objektumba, ott pedig, hogy kinek igazolod magad, az már nem a mi dolgunk. - magyarázom.

Vegigvarom az arbitrator kitoreset, egyre jobban felmerul bennem a teny hogy alkalmatlan testort kuldott Mr Herz, de ezen lehet majd meg javitani, szerencsere igazan sok hatalma nincsen neki, a felettesei pedig jo esellyel politikailag erzekenyebbek, kulonben hogyan jutottak volna elore. ELegedetten hallom azt is hogy o szeretne menni az elso sorban en meg megvarom a biztonsagbol hogy mi lesz a vege, vagy tanul vagy csak becsvagyo, de mindketto a vegen kihasznalhato. Ha meg a vegen meghalna, akkor egy problemaval kevesebb... A felvetelekrol tett kerdese sem rengeti meg onbizalmamat, mar koran megtanultam hogy sose mondjal semmit ami rad terhelo lehet, barmilyen felvetel a beszelgetesunkrol egy apro feddest okozhat, tobbet nem. Igy mikor befejezte rakacsintok - Egy celt akarunk, kimenteni a celszemelyt es biztonsagban jutni, es mint mondtad onnan nem a te problemad - a karbantarto nohoz fordulok - Sosem hivatkozott meg senki szobaszammal egy javitasi munkalatra? Sajnos nem igazan szamozzak az ajtokat, nem lehet megtudni merre kell menni a szinten hogy gyorsan vegezzunk? - no nem en szeretnek elol menni, de anelkul hogy tudnam hova megyunk nem birom magamat a veszelytol minnel tavolabb helyezni

Hitetlenkedve megcsóválom a fejemet, én keményen megdolgoztam ezért az egyenruháért, bányában güriztem, rendfenntartó voltam, túlóráztam, koplaltam, kockára tettem az életemet, ha azt hiszi, hogy keresztülnézhet rajtam és több év szenvedésen, mellesleg úgy tehet, mintha nem volna egy olyan szimbólum, amely rettegést kelt a korrupcióban burjánzó alakokban, akkor nagyon téved: ráadásul, én tudok valamit, amit ő nem. Azt, hogy a túlzott magabiztosság lassú és kíméletlen gyilkos, ő pedig látszólag nagyon nyeregben érzi magát. Előrébb lépek párat, hogy nagyjából közte és a nő között álljak: -Ilyen könnyen nem fogod elterelni a szót. - mondom, hangom ugyan kicsit nyugodtabb lett, azonban lila szemeimben gyilkos hidegség látszódik. A nőre nézek, természetesen enyhébb tekintettel folytatva: -Emlékeztetnem kell rá, hogy az azonosítóval én rendelkeztem, és kötelességem jelezni, hogy ez az ember könnyen lehet, hogy ártani akar a célszemélynek. - magyarázom a nőnek. Kezdettől fogva sejtettem, hogy valami nincs rendben vele, és ha kell, akkor inkább lelövöm, mert az Igazgató is megmondta, hogy egy embert várt, én pedig pontosan tudom, hogy a parancsaim valódiak, így kétség sem fér hozzá, ki a hívatlan vendég. Balthazar Arbitrátor azt mondta, nagyon vigyázzak és ne hagyjam magamat meglepni, ez a férfi pedig rászolgált minden gyanakvásomra: -Ha egy a célunk, nyilván nem bánod, ha megosztod velünk, ki küldött de főleg azt, hogy hova akartad vinni a célszemélyt. Úgyis arra a helyre fog jutni, ami az én parancsomban szerepel, de ha ugyanazt a helyet mondod, mint én, az bizonyítja, hogy nem vagy ártó szándékú és valóban közösek a céljaink.

A no kihasznalja a hirtelen jott csendet es hideg, gyanakvo hangon megszolal. Latszolag megunta a szocseplest.
-Ez elfogadhato, en majd elbiralom allitasaik jogossagat. Menjenek a ket ellentetes oldalhajoba. Harom-harom szervitor ekiseri magukat, hogy a biztonsagukat szavatoljak. Feltetelezven, hogy tudnak irni, kapnak egy-egy papiruszt es egy tollat amire felirhatjak azt a helyszint, ahova vinniuk kell a foglyot. Miutan a holgy mondta a kodszot, az o helyszine lesz az a standard amihez az ur valaszat hasonlitjuk. Parancs:Alfa 1-3 kiserjetek ot az oldalhajoba, egy perces idointervallum varakozas utan hozzatok vissza; Parancs Beta 1-3 kiserjetek ot az oldalhajoba, egy perces idointervallum varakozas utan hozzatok vissza. Pajzsfal formacio es autisztikus mukodest aktivalni amig ellentetes parancsot nem adok. A nem tolem szarmazo parancsokat agressziv moddal buntetni.
Mutat elobb Vestroniusra, majd Scythiara. Elolep egy-egy pennaval es papirusszal amit neman nyujt nektek oda. A szervitorok elolepnek es fegyvereiket felemelik, de eppen hogy nem celoznak ratok. Inkabb melletek. Viszonylag. A no azonban meg nem fejezte be.
-Mindenrol ami itt lezajlik vox es kepfelvetel keszul. Terkep pedig nem kell, pontosan ismerem a szobaszamozasi standardeket az epuletben. Par perc alatt keszenallok az indulasra amennyiben ezt a kis nezetelterest lerendezzuk.
A szervitorok elkezdenek korbevenni benneteket es ha nem ellenkeztek akkor szep lassan a ket ellentetes oldalhajoba terelnek benneteket. Fegyvereiken hidegen csillog az olaj, a szaguk pedig fustolo es paradox modon uj borcipok kombinacioja. Egy toredekmasodpercre elhalvanyul a vilagitas, de ez mindig elofordul a kaptarban. Ugye?
This message was last edited by the GM at 11:02, Mon 25 Feb 2019.

Hálásan biccentek a nőnek amikor átveszem az íróeszközöket, az én fejemben is megfordult egy ilyen elképzelés és vita esetén ehhez hasonló javaslattal kívántam előállni, azonban nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz, hogy még győzködnöm sem kell róla, hogy járjon közre a kivitelezésében - azonban ahogy a szervitorok odalépnek és elterelnek minket, ösztönösen megfordul a fejemben, hogy az előbb is azt reméltem, minden problémám megoldódott, aztán kiderült, hogy közel sem. Mi van, ha a nő kollaboráns? Ezt az embert keresi a Skalen-Har Hegemonia, elvileg a kormányzó küldte, ráadásul nem beszéltem neki a nőről korábban, ezt magától is tudta, miért ne vásárolhatott volna magának szívességeket, ahogy azt állandóan kihangsúlyozza? Azt tanították, hogy a gyanakvó elme egészséges, az öreg Tiberius szerint pedig nekünk pont az a dolgunk, hogy mindenkiben kételkedjünk akiben csak kell, mert ez egy nap még mentheti az életünket. Hátamat a falnak vetem, egész közel tartom magamhoz a papírt, jobb kezemmel támasztom meg, hogy tudjak írni rajta, balomban a toll, idegesen dobolok egy rövid ideig a végével az államon, majd hirtelen felindulásból mást írok a lapra, mint az igazság: 65/200/2, utána pedig előhúzom a zsebkendőmet, mintha csak az izzadtságot törölném le, s biztosítékul az egyik sarkára írom a parancsban foglalt címet, majd összehajtom és visszateszem a zsebembe. Ha a nő nem akar segíteni neki, akkor az eredmény változatlan lesz, na persze, meg kell győződnöm róla, nem-e a jó címet adta meg, hogy ártatlanul ne bűnhődjön, de erre semmi esélyt nem látok. Ha a cím megegyezik majd, akkor tudom, hogy a nő vele van, és így már nem lephetnek meg - de mivel meggyőződésem, hogy nem lesz egyezés és a jó blokkszámot sem fogja tudni, ezért az én standardomtól eltérő válasz bizonyítani fogja, hogy semmi köze ehhez az egészhez, s jöhet velünk fegyvertelenül a célunkhoz. Az aquila jelét vetem magamra, remélem nem követtem el hibát - az idegességemet meg se próbálom álcázni, eddig is az voltam, nem ez fog lebuktatni abban, hogy nincs rendben minden az információval amit leírtam.
A lámpák pislogását észre sem veszem, azt viszont igen, hogy kezdek kicsit kibukni, azon jár az eszem, hogy Dorian halálakor nem vettem ki szabadságot, de most ki fogok ha nem halok meg, szeretnék otthon lenni néhány napot egy doboz Lho társaságában, meg az sem lenne rossz, ha találkoznék valakivel akiben bízok és tudom róla, hogy nem akar megölni - mindig büszke voltam a magas munkatűrő képességemre, de ez kezd sok lenni. Úgy érzem magam, mint akit "bedobtak a mély vízbe", bár soha nem úsztam még, s sok vizet se láttam egy helyen, azért az elmondottak alapján el tudtam képzelni amikor először hallottam ezt, s most pont úgy érzem magamat - kapálódzok, és próbálok életben maradni. Veszek egy nagy levegőt, igyekszem megnyugodni, s várom, hogy visszakísérjenek minket a szervitorok.
This message was last edited by the player at 13:45, Mon 25 Feb 2019.

Scythia szavaira valaszolok meg mikor megjegyzi o rendelkezett az azonositoval - Az azonositoval en is rendelkeztem, on csak gyorsabb volt nem tobb. Ami persze felveti a kerdest hogy honnan tudta maga is. - kuldok meg egy gyanakvo pillantast az arbitrator fele majd elveszem a papirt. Bizok a noban, Mr Herz azt mondta az ismerose es ez nekem eleg. Az oldalhajoba erve takarasban nekilatok irni gyorsan hiszen sokat akarok, de a villanasra osszehuzom a szememet akaratlanul is eszembe jutnak a fent tortentek. Villanas, robbanas, hideg. Az hogy most melyen a fold alatt vagyunk kisse megnyugtat, de... Azt mondta hangfelvetel keszul ami azt jelenti mikrofonok vannak igy tarsa;gasi hangon megjegyzem. - Tartok tole tamadas erhette megint az epuletet. Az ajto biztonsagi rendszereit ellenorizze kerem mielott valami baj erne minket - remelem igazam van es tenyleg hall, de meg kell probalnom. Sajnos a szervitorok talan nem eleg okosak hogy megvedjenek, de tamadas eseten elo pajzsot meg alkothatnak koztem es a tamadok kozott, fut at az agyamon mikozben gyorsan irok. Az igazsagot hangosan nem merem elmondani, ki tudja ki hallhatja meg, de leirom gyorsan ugyelve ra hogy kameraknak ne lehessen ralatasi szoge arra amit irok es ha vegig birom irni a tamadas elott akkor gondosan ossze is hajtom. Csupa rovid mondatot hogy beleferjen az idobe.

Mr Herz baratja vagyok. Az arbitrator tortenete gyanus. Mr Herz mondta maga segit nekem. A celt az AA-23/1138-as lakoja tudja, ot mentjuk ki

Egyikotok sem nagyon lat ra a nore aki arra az idore amig titeket elvezettek a szervitorok visszault a kogitator ele. Vestroniusnak azert valaszol a kepernyo mogul amikor az aggodalmat fejezi ki egy tamadas miatt.
-A szentely biztonsagi rendszerei akivak, ne aggodjon.
A perc nagyon hamar letelik es a szervitorok visszakisernek benneteket a fohajoba. Itt a no elobb Vestronius, majd Scythia fele nyujtja neman a kezet, elolvassa a papiruszon levo szoveget es visszaadja, de nem kommentalja kulon egyiket sem.
-Attol tartok a ket szoveg nem egyezik. Mi a kovetkezo lepes, arbitrator?
Scythiara nez, egyertelmuen ertesere adva, hogy a tovabbiakban o vezeti a musort. Azonban mielott barmi mast is tehetnetek egy tavoli morajlast hallotok odefentrol, a terem minimalisan megrazkodik, a lampak ismet pislakolnak es nemi vakolat hullik le a mennyezetrol ami amugy az Omnissiahot abrazolja amint jotevokent technologiat nyujt at egy techpapnak.

Feszülten várakozok amíg a nő ítéletet mond a papírok felett, igyekszem némileg leplezni a nagy megkönnyebbülésemet - úgy tűnik, hogy hiba volt kételkedni az informátor megbízhatóságában, azonban nem bántam meg a döntésemet, ugyanis az életemet menthette volna meg ellenkező eredmény esetében. A későbbiekben majd felfedem előtte a minimálisan módosított blokkszámot is, egyenlőre azonban nagyobb problémáink adódnak: érdeklődve pillantok a plafonra, ahogy a vakolat elkezd peregni a robbanás után. -Meg tudja becsülni a rendelkezésre álló eszközökből, hogy hol történt az előző... robbanás? - teszem fel a legkézenfekvőbb kérdést. Robbanás. Már csak ez hiányzott, ha így folytatódik, ránk fogják bomlasztana az egész átokverte épületet és magunk alá temet minket a törmelék; de ennél hamarábbi problémánk is akad, sokszor láttam megakadni liftet amíg az Ambuluson éltem, most sem volna jó ötlet használni az egyiket, elég egy nagyobb áramkimaradás és ki tudja meddig maradunk bezárva: kicsit úgy érzem magamat mint azok a gyerekek akik régen mindig fel akartak mászni a bányagépek tetejére, majd ha odaértek, akkor már nem tudták mit csináljanak - nincs tapasztalatom az ilyen helyzetek kezelésében, de azért igyekszem a feletteseimtől ellesett dolgokat alkalmazni: -Semmi rendhagyó lehetőségünk nincs a kommunikációra vagy felderítésre? Egy szervitor felküldése, esetleg egy... - hogy is szokta hívni őket az Arbitrátuson javításokat végző tech-pap? Szerválkoponya? ...szervókoponya? - kérdezem. Talán vannak olyan gépek, amik alkalmasak a szellőzőben való haladásra, de csak tippelek, mintha a bányában lettek volna ilyenek, de olyan régen volt már az. -A parancsom szerint magát is élve kell elkísérnem, ezzel pedig ellentétes, hogy a fogoly megszerzésében esetleg tűzvonalba kerüljön. Benne pedig nem bízhatok. - biccentek Vest felé.

Kicsit ketelkedve, hitetlenul nezek a nore. Ugy tunik Mr Herz rossz emberbe helyezte a hitet. Ha lehetosegem lesz ra majd kozlom vele, ugy tunik ebben a noben nem bizhat meg a tovabbiakban. Magamat annyira nem feltem, a hegemonia csak megolne barkit aki ki akar szolgaltatni nekik, igy viszont akkor erek sokat ha eletben kijutok. A tobbanasra azonban osszerezzenek es sokatmondoan nezek a nore - En megmondtam - nezek szinte bocsanatkeroen - Barmikor tamadas erhet itt is minket - aztan mikor arra ter ra hogy bennem megbizhat sertodotten megjegyzen - Arra perse jo voltam hogy megmentselek, le is lohettelek volna ha akarlak - vilagtok ra. Ugy tunik Mr Herz rosszul megvalasztott embere miatt kisse manipulalnom kell az eroviszonyokat - De az elso sorba nem akarok menni ugyhogy csak talaljatok ki nelkulem, hogy megint csak akkor legyen szukseg ram amikor a biztos halalbol kell megmenteni valakit - mondom tettetett sertodottseggel. Az az igazsag hogy a manipulacion kivul egy dolog mar regota foglalkoztat es ahhoz kell egy minimalis ido amig atnezem. Ha nem robban rank az ajto akkor atporgetem a tarott paklit hogy a korabbi lapok benne vannak e es ha igen hol.

Egy pillanatig mindannyian feszülten figyeltek, azonban a morajlást (robbanást?) nem követi újabb. A nő már a Scythia kérdése előtt is leült a gép elé és ezúttal némi idegességgel kezdte püfölni a billentyűzetet. Egy rövid idő után abbahagyja.
-Attól tartok jelenleg nem tudom megállapítani mi történt.-válaszolja-Ellenben ésszerű, hogy vagy egy kisebb robbanás történt nem sokkal felettünk, vagy egy sokkal nagyobb az épület mellett vagy felettünk. Mindkettő nagy kárt tenne az épületben és több másodlagos robbanással is járna, tehát valószínűleg nem sokkal felettünk történt egy egyszeri esemény.-kicsit vívódik, de aztán kiböki-A szervitorok nem hagyhatják el a szentély területét, a szervokoponyák kiküldét pedig...-ismét elgondolkodik-egy pap végezte, aki most nincs itt.
Ránéz Vestroniusra aki amúgy egész jó érveket hozott fel.
-Amennyiben az úr tényleg igazat mondott és lelőhette volna magát-néz vissza Scythiára-akkor ennyi erővel együtt is mehetnénk. Itt nem fognak többet megtudni a céljaikról én pedig meg tudom magam védeni.

A nore villantok egy koszonom mosolyt meg mielott eljutna az agyamig amiket mondott... A szervitorok nelkul? Egyedul felmenni a 99-re amikor mar kozel van az egesz seregnyi bergyilkos? Mindenesetre milyen mas opciom van? Megfutamodni es itt maradni, de ha nem ternenek vissza akkor meddig? Amig magam is nem vegzem szervitorkent. Nem igy tervezted Vestronius fut at az agyamon, amig egy tucatnyi szervitor kozott volt szo a dolgokrol teljesen mashogy hangzott az egesz. - Szervitorok nelkul? Ugy hogy nem tudjuk mi var rank? - lassan kezdi befeszkelni magat a gondolataim koze hogy Tatyannanal ennel jobb lenne az biztos. - Esetleg valahol kapcsolatba lehet lepni a biztonsagi szolgalattal? -

-A szervitorok nem hagyhatják el a szentélyt.-ismétli még egyszer a nő, miközben megvonja a vállát, nem tehetek róla-Az Adeptus Mechanicus szentélye nem tartott sosem igényt a biztonsági szolgálatra, elegendő erő van itt a védelemhez.-felemeli az egyik kezét mielőtt közbe lehetne szólni-Van egy voxkaszter ami be van kötve az épület biztonsági szolgálatához és már korábban próbáltam de nem kaptam választ. Ezért is mondtam, hogy nem tudok kapcsolatba lépni az igazgatóval. Valószínűleg megsérülhetett az egyik vezeték. Ellenben ha ezt a robbanást sem vette észre a szolgálat akkor amúgy sem számíthatunk rájuk.
Most, hogy talán a tervezésről kezdtek válaszolni, ő is felenged és nem olyan jeges a hangja mint korábban, egészen barátságos de az biztos, hogy segítőkész. Láthatóan legalább annyira akar itt maradni, mint ti.

Tonkretettek valahogy a vox kapcsolatot vagy ami meg eselyesebb a teljes biztonsagi szolgalattal vegeztek. Nem a legjobb kilatasok - Korulbelul mekkora biztonsagi szolgalatrol beszelunk - bar az epulet meretei alapjan sejtem, ez nem egy maroknyi orvgyilkos munkaja, vagy a legjobbake akiket fel lehet hajtani. Ha miattam jottek... Nem erre meg a Veykovenek sem vetemednenek, vagy ha igen akkor nagyobb veszelyt jelentenek a csaladra mint valaha is gondoltam. Profi gyilkosok vagy egy teljes katonai csapat. Mindenesetre a fegyverzetunk korantsem eszi fel a kapcsolatot ezzel - Barmifele technologia elerheto amivel megovjuk magunkat attol hogy csapdaba fussunk? - meg eszembe jut Scythia elmelete mikozben a sajat orrszuromet felmutatom - Ha tenyleg gaztamadas, sot valamifele elmemanipulalo - kotom ossze a lehetseges legrosszabb dolgokat - gaztamadas tortent valamifele vedofelszereles? - mutatok kozben az arbitrator fele. No nem sajnalnam ha tortenne vele valami, de ha tenyleg habzo szaju gyilkossa valik akkor lehet eppen engem lone hatba a fegyverevel

-Lelőhettél volna? - kérdezem, a szemeimet forgatva, majd a nőre nézek: -Azt se higgye el amit kérdez, nemhogy amit mond, ennek már elég egyértelműnek kellene lennie szerintem. - mondom, enyhén a fejemet megcsóválva, majd még hozzáteszem, ismét Vest felé fordulva: -Inkább arról beszélj, hogy kaptál pánikrohamot egy kis vértől. - teszem hozzá szúrós szemmel a köpenyegforgatóra nézve, lehet tényleg a legjobb lenne ha lelőném, de inkább majd terelgetem magam előtt sörétessel a kezemben, hadd idegeskedjen a hátralévő életében és meglátjuk, vajon megpróbál-e majd engem is lefizetni. -Ha a robbanások az épületben történtek, nem használhatjuk a liftet. - nézek végül a nőre. Szerintem egyértelmű, hogy valami komolyabb robbanás lehetett, hiszen a földszinthez képest elég mélyen vagyunk, az épület gondolom nem sérült, de én félnék beszállni a liftbe. Bent is ragadhatunk, meg akár le is szakadhatunk, az még rosszabb lenne. -És természetesen magunkkal visszük, majd szépen sétál előttünk. - még a kérdésre megvárnám a választ, de utána én mennék innen végre.
This message was last edited by the player at 16:11, Wed 27 Feb 2019.

A nő sorban válaszol Vestronius kérdéseire. Láthatóan nem gyanakszik rá annyira, mint Scythia és a lehető legbarátságosabban válaszol neki. Nem is reagál nagyon a köztetek lévő feszültségre.
-A biztonsági szolgálat nagyjából harmic fős, harcedzett birodalmi gárdista veteránokból áll, nem kevesen különféle beültetésekkel is rendelkeznek-az a tudat, hogy beültetéseik lehetnek a katonáknak, a nőt láthatóan elégedettséggel tölti el-Ami a gáztámadási elméletet illeti, nincs rá elég bizonyítékunk és a rendszerek sem jeleztek semmit. Az is lehet, hogy azok az emberek akik megtámadták magukat valamiféle narkotikum hatása alatt voltak. Mindenesetre, ugyan van többféle védőfelszerelés és védelmi technológia a szentélyben, de sajnos nem engedhetem, hogy elvigyék azokat. Kizárólag az Adeptus Mechanicus tagjai részére vannak fenntartva, a Gépszellem pedig mindig figyel, hogy az előírások be vannak-e tartva.
Ismét sajnálkozóan megvonja a vállát, mintha azt jelezné, erről sem tehet. Ezután Scythiához fordul.
-Amennyiben a lifteket lehet hívni, akkor működnek is. Ugyan nekem ez nem a főbb területem de mivel ez az épület fő szállítási formája, úgy tudom elég biztonságosra építették. Úgy gondolom lehetnek itt fontos foglyok akiket biztonságban akartak tudni. Amúgy is, több, mint száz emeletet felsétálni akár két óra is lehet. Aztán pedig fáradtan nem lennénk felkészülve az ott lévő esetleges veszélyekre.
Míg a nő válaszol, talán Vestronius se figyelt fel arra, hogy Scythia golyófogónak akarja használni, hiszen javában el van foglalva avval, hogy a kártyákat nézegesse, amiket még korábban eltett. Átpörgetve ugyanolyan sorrendben vannak ahogy eltette őket.
This message was last edited by the GM at 18:13, Wed 27 Feb 2019.

Csendben mérlegelem a hallottakat, harminc veterán gárdistának minden eshetőségben elégnek kellene lennie egy ilyen épület védelmére, azonban nem hiszem, hogy a bevett biztonsági protokolok között szerepel a jelenlegi helyzet - mégis, ki támad rá egy elmegyógyintézetre így? Arról nem is beszélve, hogy ezekre amik itt történtek senki sem lehet rendesen felkészülve - ha az elkövetőnek köze van ahhoz, amivel korábban találkoztam, akkor mindegy hány veterán zsoldos őrködik az épületbe, sehol sem biztonságos. A felszereléssel kapcsolatos dolgok nem lepnek meg, várható volt, hogy egy Mechanikus szentélyből semmilyen körülmények között nem vihetünk el semmit, ezek az eszközök szentek, már annak is örülnünk kell, hogy a jelenlétünk megtűrt - a liftre kapott válaszra csak kényelmetlenül megvonom a vállamat. Alapesetben azt mondanám, hogyha valaki azt mondja, kibírja egy Gépszellem a lehetetlen körülményeket is, akkor elfogadnám, de a bányában is azt mondták nekünk, hogy viharos időben is lehet őket használni, ehhez képest nem egy árvát ismertem az Ambuluson aki lift-balesetben vesztette el a szüleit. De remélem igaza van, és a foglyok miatt is egy különösen jól karbantartott Gépszellem végzi a munkát. Egy egyszerű bólintással nyugtáztam mellesleg a hallottakat, majd várakozóan nézek a nőre, jelezve, hogy nekem nincs több kérdésem.

A no valaszaira majdnem elfintorodom. Hat persze. Semmi. Mire is szamithattam volna. A Mechanicustol tobbet remeltem, de nem szeretik megosztani a tudasukat vagy a felszerelest eppen massal.
- Harman? Ahol jo ket tucatnyi katona mar keves volt? - veszek egy nagy levegot es kifujom. - En egy Dorvillier vagyok - Mondom hatha ez jelent neki valamit. - Fontos ember - teszemm hozza a biztonsag kedveert. Eppen azon gondolkozok hogyan birnam ravenni hogy megis legalabb par szervitort vigyunk amint atporgetem a szent lapokat. Valaki atrendezte oket, de hogyan lehetseges ez? Ennyire gyors volt? Amint a napfogyatkozashoz erek felszisszenek es eldobom a lapot. Ez mi volt? Szoritom meg a bal kezem ujjait.

Csak a szemem sarkából figyelem a férfit, tüntetőleg nem nézek oda, hogy ne kapja meg az áhított figyelmet, de azért közben azon gondolkodok, hogy méltassam-e bármilyen válaszra a szavait - valószínűleg az volna a legjobb, ha nem tenném, pedig szívesen megjegyezném, hogy magára komoly emberként gondoló személy így öltözködve nem lép ki az utcára. Emlékeztet egy öreg egykori ezredesre aki néhány hónapig az én házamtól nem messze minden nap ugyanannál a saroknál kunyerált - még mielőtt elvitte volna az amasec kiderült, hogy maximum patkánynyúzásért kaphatott bármilyen elismerést, merthogy szakács volt. Már éppen kéréssel fordulnék az informátor felé - akinek amúgy lassan illendő volna a nevét is megkérdeznem - hogy adjon egy rongyot amivel meg tudnám tisztítani a szolgálati fegyveremet, amikor Vest megugrik kicsit: odakapom a tekintetemet, figyelem, ahogy az ujjait szorítja a lap pedig a földön van: -Csoda, hogy nem a plafon szakadt ezek után a fejedre. - jegyzem meg "kedvesen", de azért összevonom a szemöldökömet ahogy az eseményt nézem, s gyakorlott fegyverforgató észreveheti, hogy picit változik a testtartásom, hogy könnyebben kézbe vehessen a sörétesemet, ha valami váratlan történne.

A faradtsag nyugtatom magamat, de fajo ujjaim arra figyelmeztetnek hogy az nem lehet. Persze ki tudja mit csinalna ez a tulbuzgo arbitrator ha megmondanam, viszont a halucinogen gazok eszembe juttatjak hogy gyorsan felrakom az orrszuromet es vegul kelletlenul megszolalok mikozben megragadom a pisztolyomat - Valami itt van - majd ketelkedve hozzateszem - Vagy gaztamadas -

Rosszallóan megforgatom a szemeimet amikor megint meglátom a férfi kezébe az orrszűrőket, azonban ahogy megragadja a pisztolyát már teljesen felé fordulok és a balom nekem is közelebb vándorol a sörétesemhez: -Tedd csak el szépen, nincs itt senki! - mondom, miközben jobb kézfejemmel apró mozdulatokat végzek, amikkel próbálom nyugalomra inteni a férfit. Még csak az hiányozna, hogy pánikrohamot kapjon és elkezdjen lövöldözni. -És ha ide bármi gáz bejutna, hamar tudnánk róla. - próbálom észérvekkel megnyugtatni, bár igaz ami igaz, nem bánnám, ha okot adna rá, hogy lelőjem, legalább lábon, természetesen csak jóindulatból, hogy kicsit megacélosodjon a személyisége a sörétek fémtartalma által.
This message was last edited by the player at 23:01, Wed 27 Feb 2019.

A tulbozgo arbitrator meg sem lep, meg akkor sem venne eszre hogy ellenfelek veszik korbe ha ugralnanak korulotte. Nem is ertem miert kuldhettek ide, biztos azt gondoltak hogy semmi baj nem lehet azert is jott egyedul... Vagy igy akartak megszabadulni tole. Mindazonaltal ha hagyom magamat megvezetni altala akkor meg a vegen belehalok. Gyorsan porgetem az agyamban hogy hallottam e mar ilyenrol, nehogy valami rossz jele legyen, mert akkor talan nem kene rola beszelnem, de semmit se mondhatok...
- A tarott lap kepe megvaltozott - mondom vegul bal kezemet okolbe szoritva majf hogy kisse tereljem a temat megjegyzem - Minden lap benne van. Valaki atrendezte, ujrakeverte - nem vagyok szokva a lassabb elmekhez igy nem is nagyon magyarazom csak felmutatom a pakli maradekat majd gyorsan le is teszem, a tortentek utan kisse elovigyazatosan forgatom

Egy sóhajtással reagálom le az elhangzottakat. Hát persze, hiszen az előbb rendezted át te magad. Rosszallóan nézek, megcsóválom a fejemet és szkeptikusan csípőre teszem a jobb kezemet, a balom azonban még mindig a sörétes környékén jár, hiszen nem rakta el a fegyvert - gondolkodok rajta, hogy inkább meg se kellene szólalnom, mert ki tudja milyen félrevezetésnek a felvezetése ez már megint, de aztán végül csak teszek egy kissé gúnyos megjegyzést: -Megjegyzem, azok az orrszűrők csak akkor működnek rendesen, ha nem nyitod ki a szádat. - mosolyodok el picit rosszindulatúan, kíváncsi vagyok, hogy vajon a túlélési ösztöne az erősebb a férfinak, vagy a félrebeszélés utáni látszólag fékezhetetlen vágya. Nem bánnám, ha az előbbi nyerne, értékelnék egy kis csendet. Mellesleg, igyekszem elhallgattatni a fejemben a korábbi pszível kapcsolatos ötleteimet, itt biztonságban vagyunk és a férfi csak eljátssza ezt az egész kabarét amit most előad.

Mielőtt elindulnánk, igyekszem majd szerezni magamnak felszerelést ahhoz, hogy meg tudjam tisztítani a hányástól bűzlő sörétesemet, így megnyugtatva magamat és a Gépszellemet is - ezen felül úgy készülök, hogy mielőtt elhagynánk a szentélyt, négyszemközt el kívánom árulni, hogy a küldetés pontos célja kicsit más, a blokkszám végén a kettes valójában egy egyes; ezt mindenképpen meg akarom tenni, nem hagyhatjuk el a helyiséget úgy, hogy nem tudja az igazságot, mert ha velem valami történik, azzal veszélybe kerülne a küldetés. Kommentárnak csak annyit teszek hozzá, hogy úgy éreztem csak így bizonyosodhattam meg róla, kiben bízhatok s kiben nem, de a küldetést már nem kívántam azzal veszélyeztetni, hogy tovább titokban tartom, hiszen bármi történhet velem ahogy elhagyjuk a szentélyt. Illetve, miközben ezt megteszem, be is kívánok mutatkozni végre.
This message was last edited by the player at 11:11, Thu 28 Feb 2019.

-Attól tartok sosem hallottam önről, Dorvillier.-sajnálkozik a nő fejét csóválva majd bemutatkozik ő is-Én pedig Alia vagyok. Minden bizonnyal sokkal kevésbé fontos, mint önök.-elmosolyodik, talán kicsit gunyorosan-Nos azt mondták, számukra fontos az az ember a 99-es emeleten. Nekem kicsit másképp fontos, mint önöknek. De ha nem akarják teljesíteni azt amiért jöttek, akkor szívesen megmutatom azokat az folyosókat amelyek kivezetnek az épület területéről.
Folytatná, de abbahagyja amikor Vestronius felszisszen és eldobja a kártyát amit az a kezében forgat. Egyik szemöldökét felemeli ahogy a "Dorvillier" elkezd magyarázni gáztámadásról. Alia megerősíti Scythia szavait.
-A szentélynek önálló légkeringető rendszere van. Ha a támadók az önök emberét akarták, akkor nem valószínű, hogy a Gépisten szentélyét is megtámadták volna. Hiszen az egyértelmű rossz ómenen kívül amit ez hozott volna, időt is veszítettek volna küldetésük teljesítéséhez és a Gépszellem biztosan szólt volna. Nem volt valami anyag a lapon? Valami folyadék vagy por? Lehet, hogy tényleg valami narkotikum van az épületben.
This message was last edited by the player at 14:11, Thu 28 Feb 2019.

A földön lévő napfogyatkozást ábrázoló tarot kártya ugyanolyan mint amikor a 23-as emeleten találtátok, nincs semmi változás rajta. Vest, felveszed?  Közben Scythia félrehúzza Aliát és pár szót vált vele. Az arbitrátor ezután kap egy rongyot (amit elvihet ha akar) és egy üveg Szent Gépolajat (amit nem vihet el) amivel letisztogathatja a puskáját. Együtt elindultok kifelé a szentélyből. Alia kér egy percet amíg bemegy a szállásra, ahol egy szekrényből elővesz némi felszerelést, egy lámpát, egy kést, egy golyóálló mellényt amit azonnal fel is vesz a kezeslábasa fölé, egy elég veszélyesnek tűnő "Armageddon" mintájú autopuskát amit a hátára vesz, és egy kisebb hátizsákot. A kinti teremben még mindig ott a két hulla ahol hagytátok. A jég teljesen elolvadt már és érdekes módon a víz is elpárolgott. Amennyiben Scythia nem ellenkezik, beszálltok a liftbe amely elkezd felfelé emelkedni. Ahogy közeledtek a földszint felé egyre erősebben érződik az égett műanyag szaga. A lift kicsit zakatol ugyan, de minden gond nélkül felvisz benneteket.

Felérve olyan mintha csata tombolt volna itt. A foglyok felé vezető általatok korábban használt lift ajtaja és a terem közepe felé 5-10 méternyi pont között mintha egy nagyerejű plazmafegyvert sütöttek volna el, pár centi mély, egy méter széles félkör alakú barázda van amelyik még mindig kicsit füstöl és meleg. A barázda terem felőli végében egy a felismerhetetlenségig összeégett ember van akire ráolvadt valamilyen páncél a kezében pedig összeolvadt fegyver. A bejárati ajtót mintha egy Birodalmi Titán fogta volna meg és tépte volna ki, kiláttok egy kis térre amiről Scythia tudja, hogy Szt. Luciano tere, és egy elolvadt őrbódéra is ráláttok. A levegőben égett műanyag, égett hús, ózonszag és halványan rohadt almák szaga érződik. A hangszórókból most semmilyen hang nem szól, csendes a terem és nincs mozgás a téren sem, legalábbis amennyit innen láttok belőle. Mivel a karbantartókhoz vezető és a foglyokhoz vezető lift egymás mellett van, jól látjátok, hogy az utóbbi tetején egy méteres olvadt lyuk tátong, ettől eltekintve nem láttok benne sérülést. A lift is meleg egy kicsit. Alia jól láthatóan meglepődik.

A lift felé menet is beszélhettek és mivel a liftezés pár percig tart, ott is beszélgethettek ha akartok, nyilván.
This message was last edited by the GM at 21:32, Fri 01 Mar 2019.

Scythia piszkalodasat nem veszem fel, majd ha megtamadnak minket gazzal sjanalhatja hogy nem hallgatott ram, tuntetoen felemelem a fejemet hogy megmutassam igazan buszke vagyok elorelatasom miatt.

Alia szavaira felvonom a szemoldokomet. Narkotikum? Hacsak nem csapdanak szantak, de ha mar elvettem elvettem, inkabb kesobb meg kell nezetnem alaposan, valakivel aki ert is hozza.
- Nos az elkepzelheto, de csak akkor tudjuk meg ha megvizsgaljuk. Kesobb - ovatosan nehogy hozzaerjek, valami anyaggal felveszem a kartyat es a zsebembe sullyesztem megint. - Valaki kepes volt atrendezni oket a kozelunkben - magyarazom - Nagyon jo alcazasa lehetett vagy iszonyatosan gyors - fejtem ki felelmeimet. Persze lehet a lapok magukat rendeztek ujra, de ha igy lenne.. Az istencsaszar uzenhetett nekem igy, de ezek mit szolnanak hozza? A karot nyelt arbitrator csak kitalalna hogy valami meg akart szallni, es nos az a dolog, kisse felelmetes volt, de  meg ha igy is lett volna akkor is legyozte az elmem. Egyertelmu. Jobb ha nem mondom nekik, mert ki tudja... De az nem hagy nyugodni, hogy nem ismer, no persze a Mechanicus kepes a sajat gyaraiban gyartani a fegyvereket, pedig a Dorvillier fegyverek legalabb olyan jo minoseguek olcsobban. Vagy legalabbis a nagybatyam ezt mondta egyszer, mar latom mirol beszelt. Azert kiemelem a pisztolyomat es megmutatom a Dorvillier gyartmanyok cizellalt D jelet rajta - Dorvillier. A szegmens legjobb fegyvereit mi gyartjuk -

A gyengelkedo liftben ahogy megerzem a fura szagokat elohuzom a pisztolyomat. Karlos papa mit csinalnal? Az oregrol szolo torteneteket mindig is nagy lelkesedessel hallgattam, de azokbol mindig hianyoztak a reszletek, es mostmar latom hogy azokban van a lenyeg. Ahogy felerunk a foldszintre es vegre fel tudom fogni a tortenteket megjegyzem kisse epesen. - Ahogy mondtam, tamadas... De nekem senki sem hitt - mondom szinpadiasan - Es ezzel jo esellyel a biztonsagi szolgalatnak is annyi. Biztos nem lehetne azokat a szervitorokat megis hozni? - kerdezem biztos ami biztos bar tartok tole nemleges valaszt kapok. A lifthez lepve ovatosan odalesek, nem probalok nagyon bemenni, ki tudja ami a lukat csinalta ott van e meg, de hatha valamit meglatok amit a magam hasznara birok forditani

Furcsán nézek a nőre amikor megemlíti, hogy számára másképpen fontos az az ember a kilencvenkilencedik emeleten - vajon mire gondolhatott? Bűzlik nekem ez az egész, jó lenne végre végezni mindennel és hazamenni, lassan tényleg túl sok kezd lenni az információ ahhoz, hogy egyáltalán megérje vele foglalkozni - a fegyverem megtisztításához kapott dolgokat megköszönöm, nem kívánok semmit elvinni; mikor végeztem, elégedetten vizsgálom meg a fegyvert, s a jelvényemet is megtörölgetem, ha már itt tartok. A maradék időben még figyelem ahogy a nő összeszedi a holmijait, a szentélyből kilépve pedig felkészülten várom a kérdést a két halott karbantartóval kapcsolatban, de nincs kinek válaszolnom - végül is, nem feltétlen csak mi végezhettünk vele, bár a sörétes névjegye akkor sem kerülheti el az ember figyelmét, ha csak egy pillanatra tekint a halottakra. A liftbe kissé kényelmetlenül lépek be, amikor az menet közben gyengélkedni kezd az Aquila jelét vetem magamra, egy rövid ideig biztos vagyok benne, hogy leszakad alattunk s abban is, hogy az amúgy pedig száz emeleten keresztülhaladó liftnek még több baja lehet. -Az imént még a kormányzó embere voltál, legközelebb mi leszel? - vetem oda a férfinek miközben a fegyveremet ellenőrzőm, kissé magamat nyugtatva a szemrehányással, majd ahogy felérünk a földszintre kissé ugyan meglepődök, de ez csak a pusztítás nagysága miatt van, számítottam rá, hogy valahol a földszinthez közel erős fegyveres ütközet nyomaira fogunk bukkanni. -A kártyák árulták el? - válaszolom kissé gúnyosan Vestnek, majd kilépek a liftből, és körbenézek. A kitépett ajtó és a szétolvadt őrbódé is nagyon megdöbbentő látvány, de a fegyver által hátrahagyott nyomokat is vizsgálgatom egy darabig míg rájövök, mi hagyhatta őket: egy plazmafegyver. Tiberius mesélt már róla, milyen nyomot hagy egy ilyen fegyver, a főnökről pedig tudom, hogy van is engedélye plazmafegyverekre, de élőben még soha nem láttam egyet: minden esetre az általa hagyott pusztítást kissé félve vizsgálom meg, némi undorral küszködve. Az érdekel, hogy a férfi, akit lelőttek vele, hova tartozhatott. Az épülethez, vagy a támadókhoz? -Te mit...? - kérdezem fél hangosan a társamat mit gondol de elakad a hangom a halott katona mellett guggolva, mikor rájövök, hogy nincs aki válaszoljon, hiszen nem csak, hogy nincs itt, de már az élők sorát is elhagyta. Elszorul a torkom, Doriannal más volt, összevesztünk volna egy éles helyzetben, hogy melyikünket lőjék meg a másik helyett, most viszont eléggé egyedül érzem magamat, ami azért nem segít túl sokat.
This message was last edited by the player at 20:19, Thu 28 Feb 2019.

Scythia piszkalodasat nem veszem fel - A ketto nem zarja ki egymast. A fontos emberek fontos poziciokat toltenek be - mikozben fel szemmel a liftet vizsgalom szol be megint az arbitrator. Eleve sem terveztem veszelyesen kozel menni, de Scythia szavai aztan tenyleg elterelik a figyelmemet
- Ha tudni akarod igen. Az Istencsaszar megsugta nekem, de meg a tamadast sem hittetek el, ha azt mondom hogy a szent lapokon keresztul latomasom volt elhittetek volna? - vagok sertodott arcot.
This message had punctuation tweaked by the player at 20:43, Thu 28 Feb 2019.

Alia bizonytalanul bólogat és hümmög a Dorvillier család fegyvereiről hallva, majd inkább mással foglalkozik.
-Azt hiszem ez az egyik biztonsági tiszt.
Szól halkan és leguggol a holttest mellé, nem zavartatva magát a szagoktól és a látványtól. Hasonlóan nem zavartatta magát a karbantartói szinten amikor kérdés nélkül átlépett az ápolók felett.
-Felismerem ezt a fémet itt alatta, valószínűleg izombeültetése volt. Ez megszokott beültetés volt a biztonsági személyzetnek. -Mutat egy olvadt fém-, és műanyagpacára a hulla alatt amit Scythia nem látott mert nem ment elég közel hozzá.-Azonban olyan fegyverük biztosan nem volt, amelyik ilyesmit művelt volna.
Homlokát ráncolja és kicsit aggódónak tűnik.
This message was last edited by the player at 21:18, Thu 28 Feb 2019.

Mozdulatlanná válok néhány pillanatra a hallottak hatására, tikkel néhányat a jobb szemem, majd lassú mozdulatokkal a vállam felett a férfira nézek: tekintetemből elég mélyről jövő indulat érződik, nem állok messze, hogy felpattanjak és agyonlőjem eretnekség vádjával, láthatóan megbomlott az elméje és a végén még ennél is súlyosabb dolgokat fog mondani amit már tétlenül hallgatni is felér egy kisebb eretnekséggel. Rajta tartom még néhány pillanatig a gyilkos tekintetemet, majd végül visszafordítom a fejemet és a hullát vizsgálgatom tovább - nagyon viszket a kezem, eddig csak bosszantó volt, de ez már egyenes vérlázító. Valószínűleg jókor jön oda Alia, s kezdi el vizsgálgatni a halott férfit, ugyanis ha tovább hergelném magamat, lehet lelőném: -Az sem jelent semmi jót, hogy egyedül volt. - mondom, majd igyekszem összerakni, mi történhetett. Lehet, hogy nem is férfi, hanem a nő, akit kint láttam a portán? A lift nem ment sehova, de lyuk tátong a tetején: valaki talán azért csinálta, hogy át tudjon mászni rajta. Ha felfelé ment volna, akkor valószínűleg a lifttel megy, olyan mintha lefelé jött volna és szétszedte volna a tetejét, hogy ki tudjon mászni az aknából. A főbejárati ajtóra terelem a tekintetemet, hogy a nyomok alapján vajon kívülről robbanthatták be, vagy belülről robbanthatták ki.
This message was last edited by the player at 21:15, Thu 28 Feb 2019.

Vestronius benéz a liftbe de nem is nagyon figyel oda mert már szinte a szentté avatásán gondolkozik. Scythia körbenéz és miután az összes törmelék az ajtón kívül helyezkedik el és maga az ajtó is kifelé van "gyűrve" úgy gondolja belülről szakíthatta ki...valami. Egy páncélautó? Biztos nem robbanás volt, égés vagy robbanásnyomok nincsenek. Ez amúgy mindenkinek látszik. A bódéra nem láttok rá jól innen, túl messze van, innen nem tudjátok van-e benne hulla.

Értetlenül állok a látottak előtt, nehezen tudom eldönteni, hogy mi történhetett - az előző elméletem használhatónak tűnt, de egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogyan törhetett ki valaki ilyen módon egy ajtót? Körbenézek a teremben, látok-e nyomot ami esetleg bármilyen járműre vagy gépre utalhat, illetve a halott biztonsági tiszt környékén is szétnézek töltényhüvelyek után kutatva, hogy legalább azt tudjam, adott-e le lövéseket a fegyverével. Az épületet nem igazán merem elhagyni és az ajtó közelébe se nagyon akarok menni, pedig nagyon szívesen minél messzebb mennék innen. Miért nem jött még ide senki, hogy felmentse az épületet?
This message was last edited by the player at 05:07, Fri 01 Mar 2019.

Az előtérben nincs nyoma járműnek. Sem olajnyomok sem pedig keréknyom nem utal járnű jelenlétére. Ugyan elég erős az égett szag, de valószínűleg éreznétek egy olyan nagy járműből származó prométheumszagot, amelyik ilyen zárt térben indult volna el és kitörte volna az ajtót. A liftből és a fegyverből származó nyomokból még mindig egy kis meleg sugárzik. A hulla környékén nincsenek töltényhüvelyek.
This message was last edited by the GM at 11:16, Sat 02 Mar 2019.

-Legalább a kijárat szabad.
Jegyzi meg Alia szarkasztikusan, ahogy felkel a hulla mellől. Egy pillanatra ő is a tér felé néz, de aztán inkább visszafordul a liftekhez és felétek.
-Szóval felmegyünk a 99. emeletlre?
This message was last edited by the player at 14:42, Fri 01 Mar 2019.

Ugy nezek Aliara mint aki orultet lat - Javits ki ha tevedek, de van egy minden bizonnyal komolyan serult liftunk ami lehet ki se birja a 99-ig. Aztan van valaki vagy valami vagy nem tudom mi, aki vagy akik a kb harminc biztonsagi tisztet, ahogy mondtad veteran felturbozott katonakat, elsoporte es vagy felment vagy mar le - itt hagyok egy lelegzetvetelnyi szunetet - Szoval vagy fent van es ha felmegyunk akkor - huzom el az ujjamat a nyakam elott - Vagy mar volt fent es lejott mert vegzett. Nem tudom mit gondoltok de en minimalis eselyt latok csak ra hogy nem a 99-en folytatodik ez az egesz - mutatok korbe
Majd mielott valaki beleszolhatna folytatok - Persze ki se mehetunk mert ha kimentek akkor meg ott lehetnek. A bolygovedelmet sem latjuk pedig mar lett volna idejuk ideerni. - allapitom meg az egyertelmut - A Hegemonia katonait sem latjuk... - hmmogok egy sort mintegy jelezve hogy en megmondtam, jo esellyel benne vannak - Es ugye az arbitratus embereit sem latjuk, pedig ok feddhetetlenek ugye - szurok oda Scythia fele

-Szóval ha kint is lehetnek bent pedig bizonytalan a helyzet akkor mit szeretnél tenni Dorvillier? Ha megszerezzük a személyt, akkor legalább el tud vezetni biztonságba, nem ezt mondtad? Mit fog szólni a kormányzó amikor megtudja, hogy nem teljesítetted a feladatát? Mindegy. Nincs semmi bizonyítékunk ezen az egy hullán és a másik kettőn kívül az alsó szinten.-válaszol Alia Vestroniusnak magázásból tegezésbe váltva, ahogy a többiektől látta, majd Scythiához fordul-Te is annyit tudsz, ha megvan az ember akkor kell vinned valahova. Gondolom neked meg sem fordult a fejedben, hogy elmenj?
This message was last edited by the player at 15:05, Sat 02 Mar 2019.

A no szavaira osszehuzom a szememet sajnos igaza van, ha Tatyana teljesen biztonsagos lenne akkor ot mondta volna Mr Herz, de azert nem birom ki hogy bele ne kossek - Ha a biztonsagiak gyoztek volna lenne valaki itt hogy biztositsa a... nos.. bejaratot - bokok a kisse meggyotort ajto fele de azert a lift fele nezelodok pisztollyal a kezemben. Nem szeretnek elsokent beszallni az biztos

Ide-oda kapkodom a tekintetem ahogy a beszélgetést hallgatom, majd összevont szemöldökkel, gyanakvó tekintettel nézek a nőre amikor arról beszél, hogy mit mondott neki Vest. Mi állhatott azon a papíron? -Nem tagadom... - nézek végül a nőre. ...félek beszállni abba a liftbe, de nem áll szándékomban megfutamodni, meg kell bizonyosodnom róla, hogy a személy életben van-e. - mondom, majd még óvatosan hozzáteszem, ahogy közelebb lépek a felvonóhoz és még mindig kívülről próbálom azt a lyukat méregetni. -De ha azt mondod, hogy a lift kibírja... - váltok én is tegezésre a nővel szemben. ...akkor elhiszem neked, te is benne fogsz ülni, de azért kérlek, vizsgáld meg a Gépszellemet. - mondom neki végül, majd a férfire terelem a tekintetemet: -Az Arbitrátus pedig jelen van. - jegyzem meg elszántan.

Alia nem kommentálja Vestronius szavait, inkább bólint Scythiának "benne leszek én is," majd az arbitrátor kérésének megfelelően odalép a lifthez, rövid imát mormol, leszereli az irányítópanelt, visszaszereli, benéz a lift tetején a lyukba, aztán kilép a kamrából.
-A kábelek rögzítve vannak és nem szakadtak el.-megvonja a vállát-A Gépszellem jelen van az irányítópanelben. Minden valószínűség szerint rendben van a lift.
This message had punctuation tweaked by the player at 15:55, Sat 02 Mar 2019.

Bólintással nyugtázom amit a nő mond a lifttel kapcsolatban - függetlenül ettől azért nem nyugodtam meg, ugyan egyszer ma már jártam magasban az épület felvonói segítségével, s akkor nem aggódtam, de ezen a látható sérülések kicsit változtattak; de igyekszem nem gondolni arra, hogy mondjuk ötven emelet magasan milyen mélység fog alattunk tátongani, s igyekszem kerülni azokat a gondolatokat, hogy milyen szörnyű lenne lezuhanni onnan egy elszakadó kábel miatt. De aggodalom ide vagy oda, fel kell mennünk, így a nő után belépek a liftbe és várom, hogy a férfi is jöjjön.
This message was last edited by the player at 20:23, Sat 02 Mar 2019.

Meggondolva a lehetosegeimet vagy megyek a ket elmehaborodottal a veszelybe vagy itt maradok egeydul es ha kint les rank valaki akkor... Igy aztan megvarom hogy mindketten beszalljanak. Varok egy szivdobanasnyi idot hogy valami ott rejtozo ellenfel megoli e oket, meg hogy leszakad e az egesz. Miutan latom hogy nem kenytelen kelletlen en magam is beszallok kisse a szemeimet forgatva de pisztollyal a kezben.

Ahogy a férfi is belép a liftbe, odalépek a panelhez és megnyomnám a kilencvenkilencedik emelethez tartozó gombot, azonban félúton elbizonytalanodok a dologban és végül visszaeresztem a kezemet magam mellé. Alia irányába terelem a tekintetemet: -A kilencvenkilences össze van kötve lépcsőkkel az alatta lévő emeletekkel, igaz? Milyen nagy az alatta lévő emeletek biztonsági szintje? - kérdezem a karbantartót.

Bizonytalanul válaszol.
-Úgy tudom az alatta lévő pár szint alacsonyabb, A besorolású. Ott nincsenek olyan foglyok akik miatt szükség lenne AA biztosításra. Sajnos egyik szinten sem voltam még ezért pontosan nem tudom a részleteket, meg azt sem hány szint ilyen besorolású. Úgy gondolom az alatta lévő szinteken talán vannak biztonságiak. Számít ez?
This message was lightly edited by the player at 22:12, Sat 02 Mar 2019.

Elgondolkodok, balommal a kilencvenhetedik emelet gombja felé nyúlok, de nem nyomom meg, kissé bizonytalanul tovább vándorol a kezem, s végül a kettővel felette található, kilencvenkilencedik emelet gombját nyomom meg: -Reméljük nem. - válaszolom. A lift zörögve és csattogva fog megérkezni, mindenkinek tudomása lesz a jöttünkről és remélem, hogy nem fognak még a liftben lelőni minket. Néhány pillanattal később már bánom is, hogy nem lentebbi szintre küldtem a liftet, hogy aztán felsétáljunk, kicsit szitkozom magamban, de már nincs mit tenni, csak várni és bízni benne, hogy nem offenzív fogadtatásban lesz részünk.

Mikor Alia emliti hogy lejjebb akar vannak biztonsagiak felcsillan a szemem viszont mikor megis a 99. szintet nyomja meg Scythia csak hitetlenul nezek ra - Lehet tudtunk volna par tapasztalt fegyverest szerezni, biztonsan velunk jottek volna ha tudjak mirol van szo - mondom, vagy legalabbis meg tudtam volna gyozni oket ha ugy adodik. Vegulis az igazgato mar azt mondta vihetjuk, par kegyes fel igazsaggal mar lenne is par testorunk fent, de nem ha egy fafeju arbitrator dont. Mindenesetre igyekszem olyan kis celpontot nyujtania amennyire kicsit csak tudok es probaom visszaidezni hogy lattunk e barmi gyanusat azoknal a szinteknel lefele jovet.

-Nem látom értelmét. - válaszolom egykedvűen, miközben kissé idegesen ujjaimmal dobolok a kezem ügyében lévő sörétesemen. -Ha a kilencvenkilencedik szinten ellenséges jelenlét észlelhető, akkor az alacsonyabb biztonsági szintek őrei biztosan ott lennének. - magyarázom. -Ha meg nincs, akkor szükségünk sincs rájuk. - mondom, inkább bele sem menve abba, hogy nem ugráltathatunk biztonsági őröket a kedvünkre csak azért, mert valakinek úgy szottyan kedve hozzá. Engem továbbra is jobban aggaszt az, hogy ne minket nézzenek ellenségnek amikor megérkezünk.
This message was last edited by the player at 22:43, Sat 02 Mar 2019.

Némi hezitálás után behajtjátok a külső és belső rácsokat a liften és csak betárcsázzátok a 99-es emeletet. Ahogy számítottatok rá, az égett műanyag szagú lift zakatolva infdul felfelé. Írjátok vissza a fate pontokat maximumra. Úgy tűnik valamilyen vészjelzési mechanizmus mégis aktiválódhatott, a különböző emeleteken a liftakna rácsain kívül egy acél vagy valamilyen fém ajtó vagy lap ereszkedett le, amitől nem láttok be a folyosókba. Talán jobb is így, nem kevés emeletről fájdalomkiáltásokat, őrült nevetést, dörömbölést, kaparászást sőt, időnként lövöldözést is hallotok. A lift ennek ellenére rendületlenül mássza meg az emeleteket, sehol sem áll meg, de úgy tűnik nem is akarja senki sem megállítani.
A 97. emelettől már nem érződik a jól szelelő liftben a műanyag szaga, helyette inkább egyre erősödő rothadó alma illatot éreztek, amely keveredik valami keserű vegyszerszaggal is.  A 99. emeletre felérve látjátok, hogy itt is volt egy jó 5 centi vastag fémajtó a liftrács mögött, azonban ezt mintha ugyanolyan plazmafegyverrel lőtték volna át, mint amilyen a földszinten süthettek el, ugyanis a ráccsal együtt egy nagyjából 170 centi magas és fél méter széles részen egyszerűen elolvadt. A fémen kívül-belül furcsa aranyszínű írás van amelynek nem értitek a szövegét. A résen vagy inkább lyukon keresztül látjátok, hogy ez az emelet hasonló az előzőhöz, azonban sokkal katonásabb környezet, mint az alsóbb szinteken. A kényelmes fotelek helyett az előtérben egy két méter sugarú, kör alakú másél méter magas plasztacél asztal van amely fedezékként is funkcionálhat a kiképzése folytán, rajta három géppuska, egy-egy a két folyosó felé irányítva, a harmadik pedig a lift felé. A lábatoknál 15 centi magasságig hideg, fehér köd van amely a liftbe is beszivárog.  Az emeleten hideg van, és nagyon erősen érződik a vegyszer-, és rohadt alma szag. Csönd van.
Alia a felfelé menet közben hallott hangoktól kicsit fehéren nézeget a folyosóra és rátok, de azért viszonylag profin markolja a puskáját és nem úgy tűnik, mintha véletlenül lelőne benneteket.
This message was last edited by the GM at 00:10, Sun 03 Mar 2019.

Mar felfele menet ugy gondolom hogy ez nagyon nem volt jo otlet es amikor meglatom a szetegetett vasajtot ebben biztossa is valok - En megmondtam - jegyzem meg csondesen. Az eloter, nos lattam ilyet is es nem jobb nemesi hazak fogadotermeiben - Ez nem szanatorium - jegyzem meg az egyertelmut - Gepagyuk fedezik a bejaratokat, azaz kulso ero ellen katonailag vedekeznek... Erod vagy borton - mondom a tippjeimet ki ahogy eszembe jutnak. A feher kodrol rogton eszembe jut az igazgato szobaja es az is ahogy a ket talan bergyilkos nekunk tamadt. Legalabbis Scythia elmelete alapjan - Ne lelegezzetek be a kodot - buszke vagyok hogy mar felraktam az orrszuromet meg ha az arbitrator le is kicsinyelte annak hatasossagat

Ahogy a felvonóval utazunk idegesen dobolok a sörétesemen, igyekszem hallgatózni, hogy mi történhet a páncéllemezek mögött, hátha ki tudok venni valami értelmes mondatot - de sajnos nem járok sikerrel, egy idő után azonban inkább feladom ezt a próbálkozást, nem sok kedvem van a halálsikolyokat hallgatni, ugyanis folyton folyvást csak a huszonharmadikon látott mészárszék jut az eszembe, meg az, hogy vajon Dorian meddig szenvedhetett mielőtt végre békére tért? Egyszerűen képtelen vagyok megbékélni a gondolattal, hogy a halálának semmi köze az itteni történésekhez, s minél jobban hergelem magamat, az ajtót bámuló merev tekintetem annál inkább válik bosszússá - egy idő után még összerezzenni is elfelejtek ahogy a lift itt-ott a szokásostól eltérő hangot ad, majd mire a kilencvenhetedik környékén érezhető rothadt alma szag megtöri az eddigi változatlanságot, már azt is sikerül elfelejtenem, hogy milyen magasan is vagyunk. -Csak te nem értetted meg, hogy fogolyról van szó, bár az Igazgató többször is kihangsúlyozta. - mondom bújtatott indulattal a hangomban, aminek most kivételesen nem a férfi a célpontja. Igyekszem halkan beszélni, miközben felmérem a kísérteties emeletet. -A köd pedig elektromos tűz oltására használt gáz, ártalmatlan. - teszem még hozzá, majd kilépek a liftből, körbenézek, s a vállam felett hátranézve szólok Aliához. -Mutasd a szobát! - a liftben ugyan eléggé felbosszantottam magamat a társam halálán ahhoz, hogy a bosszúvágy egyenlőre eltakarja az idegesség és a félelem jeleit, de én is a frászt kapok ettől a helytől és szeretnék minél hamarabb eltűnni innen.

Az előtérben csönd van. A két irányba vezető folyosókból halk sziszegés hallatszik, a jobb oldali folyosóról pedig halk, ostorcsapásszerű elektromos sistergések hallatszanak rendszeres időközönként. Az asztalon lévő géppuskák félig beépítettek: Egy csavarkulcs segítségével nagyjából 15-20 perc alatt le lehetne szerelni őket, azonban ez némi zajjal járna. Mindhárom puska hevedertáras, a lőszerek valahol az asztal alatt vannak. A falakon vagy a padlón itt nem láttok golyó-, vagy egyéb nyomokat.

-Az általunk keresett ajtó jobbra a tizedik, a bal oldali falnál.
Mondja Alia még mindig a liftből. Úgy látszik nem nagyon akarózik kiszállni a liftből. Inkább az üres előtérre fogja puskáját bőven úgy, hogy az arbitrátor ne legyen a lővonalában.
This message was last edited by the player at 20:04, Sun 03 Mar 2019.

Egyszer még én is végigpásztázom a sörétesemmel az előteret és a folyosókat, holott pontosan tudom, hogyha valaki az egyik járatból próbálni tüzelni rám, akkor esélyem sem volt viszonozni a tüzet a sörétek szórása miatt - picivel később igyekszem közelebb ólálkodni a géppuskafészekhez és benézek mögé, hogy látok-e esetleg halott biztonságiakat a fegyverek mellett - igyekszem óvatosan menni amennyire csak tudok, apró lépésekkel haladok, mert úgy sejtem, itt-ott holttesteket rejt a köd és semmi kedvem hasra esni egyben. -Ne kubernyákoljatok! - szólok a többieknek a vállam felett amikor látom, hogy még mindig a liftben vannak, miközben belesek a géppuskafészekbe. Ha nem találok semmit, akkor még egyszer szétnézek, látok-e lépcsőt ami le vagy fel vezet, majd elindulok az Alia által megjelölt szoba irányába. Nekem sem tetszik ez az egész és egyáltalán nincs kedvem itt lenni, de minél hamarabb végzünk annál hamarabb mehetünk innen.

Egy szempillantasig varok hogy Scythiat lemeszarolja e valaki, ha eler a geppuskakig akkor azonban nagy batran en is megindulok figyelve arra azert hogy ha lehet ne alljam el teljesen Alia lovonalat meg a vegen "veletlenul" hatbalone.
- Nincsenek lovesnyomok. - belesek a fegyverek moge, foleg az erdekel hogy "be vannak e toltve" es van e jelentos vernyom. - Mint korabban, vagy nagyon gyors aki ezt csinalta vagy kepes kikerulni hogy meglassak - mondom el megegyszer amit mar korabban megfigyeltem - Vagy trehany biztonsagiak vannak itt es ez az egesz csak egy diszlet arra hogy imlyen nagy is itt a biztonsag - fejezem be mire odaerek a geppuskakig

Előbb Scythia, majd Vestronius és Alia is odamegy a géppuskafészekig, közben meg tudják figyelni hogy ezen az emeleten is van lépcső.
Már látjátok, hogy a folyosó végén balra-jobbra a mennyezetből egy rácson keresztül a fehér vegyszerköd száll le lassan és eloszlik a padlón. Az asztal mögött csakúgy, mint a folyosón jobbra, hullák fekszenek. Keménykötésű férfiak és nők vegyesen, arcuk a rémület maszkjába torzult, néhányan -látszólag- kikaparták a saját szemüket, vagy kitépték a saját nyelvüket mielőtt fejbe lőtték, esetleg megfojtották magukat. Talán azért sincs senki az előtérben, mert a többi hullát mintha egy nagynyomású lángszóró, esetleg egy nagy hatótávolságú  plazmafegyver szórta volna tekebábukként a bal oldali folyosóba ahol most egy halomban fekszenek feketére égve. A plafon és a falak egy része is megégett, kicsit megolvadt.
Az emeleten a szobák ajtajai fémből vannak és meglehetősen biztonságosnak tűnnek, valamilyen panellel lehet nyitni őket amit innen nem láttok jól. Az összes ajtó zárva, kivéve a jobb oldali folyosó legvégén (a huszonötödik ajtó lehet nagyjából) az egyik amelyik teljesen kiolvadt a helyéből.

Kérek egy Fear tesztet!
This message was last edited by the GM at 11:39, Mon 04 Mar 2019.

Nem kis megdöbbenéssel állok a holttestek előtt, értetlenül szemlélem a saját magukat megcsonkító férfiak és asszonyok élettelen maradványait, s hányingerrel küszködve pillantok el az elszenesedett emberekre ahogy megcsapja az orromat az égett hús bűze - meg kell küzdenem vele, hogy ne rókázzak egy hatalmasat, remegő kézzel takarom el a számat és az orromat, kissé tehetetlenül engedem le magam mellé a fegyveremet miközben erősen összeszorítom a szemeimet és halkan motyogok magam elé valamit ami teljesen érthetetlen az ajkaimra tapasztott jobbomnak hála. Annyira vagyok már rutinos, hogy felismerjem magamon a pánik jeleit, elkezdek nagy levegő után kapkodni miközben óvatosan hátrálok néhány lépést és próbálom meggyőzni magamat, hogy mikor legközelebb kinyitom a szememet, a látvány már nem lesz ott, vagy legalábbis, jobban fogom tudni viselni.

Amikor a hullakat eszreveszem egybol kiszall a fejembol minden olyan gondolat hogy befeszkelem magamat a gepagyuk moge, meg tul elenken elnek bennem a lent tortentek, majdnem elhanyom magamat. Az egyetlen dolog ami megment ettol hogy nem akarom meg egyszer a fellengzos arbitrator mellett megszegyeniteni magamat. Az arcom tobb arnyalatot veszit es ha meg kene emelnem a pisztolyomat lehet remegne a kezem kisse, de szerencsere egyelore nem kell kiprobalnom magamat. A bal oldali folyoson ego hullak kaparjak a torkomat meg szerencse hogy nem arra kell menni, szinte csak az visz elore hogy valamit tenni kell nehogy en is igy jarjak.
- Meghaltak, mindenki meghalt - jelentem ki. Ugy tunik a biztonsagiak tenyleg mind meghaltak, ahogy "megjosoltam", bar jobban orultem volna ha tevedek. Az biztos hogy nem megyek be sehova, de egyedul kint sem maradok ennyi hullaval az biztos. Mar a folyoson terjengo szagok miatt is majdnem ketret gornyedve hanyok, ha mostanaban ettem volna rendesen nehezebb dolgom lenne de most egyszer orulok hogy menekules kozben nem volt idom kiadosan etkezni.

Alia elfehéredő kezekkel támaszkodik az íróasztalnak és próbál nem benézni mögé. Vagy a padlóra. Vagy akárhová. Elhaló hangon, kiszáradt szájjal képes csak néhány szót kinyögni.
-Azt hiszem...ez nem a légrecirkuláló rendszer hibája.
Ha valaki alaposabban odanéz, látja, hogy a puskája -amely most a föld felé mutat- igazából némi támasztékot ad neki. Jéghideg izzadtság üt ki a homlokán. Úgy tűnik, mintha valamit még mondani akarna, de inkább mégsem teszi.
This message was last edited by the player at 12:15, Mon 04 Mar 2019.

Szép lassan összeszeditek magatokat a sokkhatás után. Ez idő alatt nem történik semmi különös, a két folyosó végén a rácsokból megáll a gáz szivárgása, de a bokátokig még mindig van köd. Azt korábban elfelejtettem írni, hogy: A folyosót piros színű vészfények világítják meg, a plafonon pedig neonlámpák vannak, de ezek nem működnek.

Hamar rá kell jönnöm, hogyha befogom az orromat is akkor nem igazán kapok levegőt, úgyhogy végül enyhítek a fogáson, veszek néhány nagy levegőt a számon át és kinyitom a szememet: természetesen a látvány nem változott, de azt hiszem a nehezén már túl vagyok, a szívem sem akar szétrobbanni és a látásom is nagyjából helyreállt. Két kézre fogom a sörétesemet és lassú, oldalazó mozgásukkal kezdek haladni az Alia által megjelölt folyosó irányába: ugyan a félelemtől és a felszabaduló adrenalintól egész testemben remegek, azért a fegyvert a lehetőségekhez képest stabilan tartom. A halottak között sétálva néha mintha kést szúrnának a fejembe ahogy belehasít a nem létező fájdalom a látványtól, igyekszem nem nézni egyik hullára sem, hanem mindig valami semleges pontot bámulva haladni, hogy csak az esetleges mozgásra legyek figyelmes - de legalább a folyosó vöröses vészvilágítása miatt nem látom, hogy pontosan mennyi vérben is taposok; ha elég közel érek a szobához, akkor bizonytalanul nézek a nőre. Mennyit is mondott? Tíz? Tizenegy?

-Jobbra a tizedik, a bal oldali ajtók közül.
Suttogja halkan. Elfehéredő kezekkel szorítja puskáját, amit most rézsútosan a padló felé irányoz, hogy ne lőjön le senkit. Az arca azonban annak ellenére, hogy kissé fehér, elég határozott ahhoz, hogy bárki lássa, hogy nem fog meghátrálni.
This message was last edited by the player at 19:05, Mon 04 Mar 2019.

Feszülten sóhajtok egyet, majd egy bólintással nyugtázom amit a nő mond, szerencsére akkor már nem kell sokáig mennem, hiszen közel járok: biztos ami biztos azért újra megszámolom hol járok, s kissé fájdalmasan konstatálom, hogy a remélt mindjárt-tízedik-ajtó helyett még csak a harmadiknál járok: kifújom a levegőt és tovább indulok. Nem tudom a többiek látják-e a nyomokat a ködben, minden esetre nekem egyre kevesebb kedvem van abba az irányba haladni, jelenleg az az érzésem, hogy ennek az egész katasztrófának nem is ez a szint volt a célpontja, hanem ez volt a kiindulási helye - minél közelebb érek, annál kisebb léptekkel haladok. Majd végül szinte araszolva érek el a tizedik ajtóig miközben feszülten figyelem a nyitott ajtót, idegesen kapkodva a tekintetemet a folyosó vége és a célszemélyt rejtő terem között: folyamatosan igyekszem magam meggyőzni, hogy bárki is volt odabent, már nincs ott, de azért így is elég nehéz figyelmet szentelni a tízes számú ajtónak, hogy megvizsgáljam, nyitva van-e, van-e bent valaki és hogy találok-e rajta súlyos sérülést.
This message was last edited by the player at 19:12, Mon 04 Mar 2019.

Ahogy a tobbiek elindulnak az ajto fele atfutom a lehetosegeimet. Itt maradhatok a meszarszek kozepen vagy mehetek a baljos feltepett ajto fele, egyikhez sincsen kedvem. De talan ha tobben vagyunk akkor amig a veszelyesebbnek tuno arbitratorral vegeznek addig elmenekulhetek mig ha egyedul maradok... Amint ez atfut a fejemen gyorsan szedem a labam a tobbiek utan ugy hogy igyekszem szinte sehova sem nezni, persze ez szinte lehetetlen minduntalan valami olyat latok vagy velek latni amit nagyon nem akarok. Elkezdek a femajtora koncentralni de akkor meg a feltepett ajto vonja el a figyelmemet. Eronek erejevel a csukott femajtora koncentralok es magamban imadkozom a csaszarhoz hogy ha valami remes van ott akkor ne engem tepjen szejjel.

Az atjó csukva van és nincs rajta kilincs. Közelebbről megnézve ez is csakúgy, mint a többi, páncélzattal van ellátva. a másik ajtó jó tíz centi vastag és közelebbről megnézve elektromos kábelek is lógnak ki belőle, ez pedig ugyanolyan. Derék-, és vállmagasság között, az ajtó mellett a falon egy kisebb -működő- terminál van, három adatbeviteli mezővel. A mezők alatt egy szövegmező található, ahol a terminál azt írja ++KÉREM ÍRJA BE A KÓDOT++. Ez alatt egy vörös és egy zöld lámpa van, amelyek alatt ZÁRVA és NYITVA felirat van. Jelenleg a vörös lámpa világít. Nem kell sokat próbálkozni, szinte azonnal rájöttök mindannyian, hogy az első két mezőbe szöveget kell, a harmadik mezőbe pedig kizárólag számot kell beírni.

Hát ez remek. Elkeseredetten nézem a terminált, majd Alirára pillantok lopva, aki feltételezem karbantartás alatt az ilyen biztonsági szintű helyiségekbe nyilván úgy jut be, hogy az őrök kinyitják nekik az ajtót. Honnan fogjuk most megtudni a kódot? Kötve hiszem, hogy lenne egy lista ahol fel vannak írva a hozzáféréshez szükséges jelszavak, ugyan az átlag őr lusta, de azért ennyire nem, mi pedig most aztán fejtetőig benne vagyunk a slamasztikában, mert élő, ép elméjű embert ebben az épületben aligha fogunk találni. Az elmém mélyén azonban ott motoszkál, vajon akik ezt az egészet megszervezték, vajon gondoltak-e ilyen eshetőségre? Bizonytalanul nyúlok a terminál felé, és gyorsan kezdem beütni a valószínűleg eléggé ostoba tippemet, mintha csak attól tartanék, hogy valaki meglátja, kicsit takarni is próbálom a testemmel a kijelzőt és a gombokat - de elkeseredettségemben muszáj vagyok ezt is megpróbálni.
This message was last edited by the player at 20:50, Mon 04 Mar 2019.

Kozelebb erve vegre valami ahol se ver, se hullak, csak meredten kell nezni. Ahogy Scythia takargatva potyogni kezd megjegyzem - Meg ha borton is nem kell hogy kulonosen biztonsagos kodot hasznaljanak. Maga az epulet nem megfelelo biztonsagu, az ved a betorestol hogy ugymond titkos meg hogy hol van. Bar ez most nem segitett ahogy latszik is - hadarom - De ha bentrol nincs nyitofelulet akkor csak az kell hogy az orok tudjak, siman lehet benne valami rendszer vagy akar mindegyiknek lehet ugyanaz a kodja. Egyeb esetben valahogy az oroknek mindig at kell adni az uj kodokat de az egesz epulet biztonsgai rendszere nem tunik ennyire erosnek, valoszinubbnek tartom hogy maguk az orok es az ajtok adtak a biztonsagot es nem az hogyha valaki atvagja magat mindenkin akkor egy ajto kodja titkos lenne - mondom bar ahogy hozzateszem es eszembe jut a kiegetett ajto beleborzongok a dologba. Igen hatarozottan nem ved tulsagosan a kodszo ha eddig eljutott valaki

Nem hangzik rossz gondolatnak, hogy van valami rendszer a jelszavakra, de valamiért úgy érzem, hogyha nem akartak volna nagy biztonságot, akkor egyszerűen kulccsal vagy beléptetőkártyákkal nyílnának az ajtók, és nem pedig jelszóval: de ha még ugyanaz is a belépőkód minden ajtóhoz, akkor sincs aki elmondja nekünk: -Akkor okoskodás helyett szét is nézhetnél! - válaszolom nyersen, elhaló hangon miközben ellépek a termináltól. Szabad kezemmel megdörzsölöm a szememet, elég nehezen jár az eszem, el akarok innen menni, szeretnék rágyújtani egy Lhora, de attól félek, ha hagyom eltompítani az agyamat, akkor biztos meghalok. Összeszedem a maradék bátorságot, kissé elszorult torokkal veszek egy nagy levegőt és igyekszem megnézni azt az asztalt, hátha találok ott valami papírt, ami esetleg a betegekről lehet írva egy lista, s talán belépőkódokat is találunk.

Scythia kirohanasara forgatom a szememet,nem igazan akarodzik atnezni a hullakat ugyhogy megprobalok kibujni alola, meg eleve is ez alantas, szolgai munka - En inkabb itt nezek korbe, hatha valamit kihagytatok - jegyzem meg, hiszen ennel az ajtonal legalabb tudok ugy nezelodni hogy ne kelljen folyton a halallal farkasszemet neznem, de ha mindketten visszamennenek akkor megis kovetem oket tul kozel a kilukasztott ajto

-Ne veszekedjetek, valami történik.
Szól Alia ahogy már éppen szét akarnátok nézni. Ő egy pillanatra sem vette le a tekintetét előbb Scythia hátáról, majd a terminálról, ahol mintha tényleg történne valami. A nő az ajtó előtér felé lévő része mellé áll fedezékbe, hogy bármi legyen is benn, ne legyen tiszta rálátása.
This message was last edited by the player at 14:38, Tue 05 Mar 2019.

A terminál kínos lassúsággal reagál a beírt kódra, a kód maszkolt része, xxxx-xxxxxx-xx jó hosszú ideig villog rajta. Aztán a ++KÉREM ÍRJA BE A KÓDOT++ szövegmező feketévé válik, eltűnik és a ++ZÁR DEAKTIVÁLVA++ felirat jelenik meg helyette. A vörös lámpa kialszik és a zöld lámpa gyullad ki a NYITVA felirat alatt. Pneumatikus sziszegés hallatszik, és az ajtó elkezd felfelé csúszni. A résből léghuzat mozgatja meg a bokátoknál gomolygó ködöt.
This message was last edited by the GM at 14:39, Tue 05 Mar 2019.

Meglepetten felszaladom a szemöldököm amikor az ajtón a piros visszajelző elalszik és a zöld felvillan - de valahol ezt inkább vészjóslónak tartom és nem kellemesnek. Bárki is küldött ide, ha biztos nem is volt benne, hogy nekem kell majd kinyitnom az ajtót, azonban számított rá, hogy megtörténhet és tett óvintézkedéseket amelyekről úgy gondolta, hogy normális esetben fel sem fognak tűnni. -Látod? Ezért ne okoskodj idő előtt. - vetem oda epésen a férfinek miközben hátrébb lépek az ajtótól és a sörétesemmel az egyre nagyobb nyílást pásztázom. Bárki is van bent, nem lepne meg, hogyha meglehetősen instabil szellemi állapotban volna a folyosón történt vérontás végighallgatása után. Ha egyáltalán él még.
This message was last edited by the player at 16:24, Tue 05 Mar 2019.

Scythia megjegyzese felbosszant, vagy szerencseje volt vagy nagyon primitiv lehetett az a kod - Ez csak azt mutatja hogy igazam volt, primitiv kod - vonom meg a vallamat. Lathatoan nem nezek ki tul sok eszt a folyamatosan torvenyek moge bujo es azok kijatszasaban meglehetosen fantaziatlan arbitratorbol. Mindenesetre mikozben az ajto nyilik igyekszem a mellette levo falhoz huzodni hogy ha valami remes kiront onnan ne en legyek eppen az utjaban

-Csendet! Ne veszekedjetek!
Sziszegi ezúttal már idegesen Alia. Látszik rajta, nagyon tart attól, ami a szobában van. Ezúttal az ajtóra céloz és az ujja a ravaszon van.
This message had punctuation tweaked by the player at 20:36, Tue 05 Mar 2019.

Akármit is tesztek, az ajtó már felemelkedik. Ahogy emelkedik, egyre jobban beláttok a 20-szor 20-as szobába. Először két lábat, majd a hozzá tartozó narancs színű nadrágot, végül az egész férfit aki egy széken ül. Legalábbis az alkata alapján férfi a rab. Ugyanis narancs színű kezeslábas van rajta, amin tisztasági pecsétek vannak, a fején pedig fekete csuklya. A csuklyát az alján a férfi álla alatt egy vaskos, terminállal ellátott eszköz rögzíti. A terminálon a +++ZÁRVA A SAJÁT ÉRDEKÉBEN NE NYÚLJON AZ ESZKÖZHÖZ+++ felirat megy végig, beviteli mező nélkül.



A férfi egy széken ül, nincsen rajta bilincs. A falakon a liftajtón látottakhoz hasonló arany színű rúnák vannak, a falak mellett pedig általatok ismeretlen kisebb-nagyobb medikai gépezetek állnak vagy asztalokon vannak, valamint egy-egy kerekes hordágy és tolószék látható kaotikus összevisszaságban.

A fickot meglatva felszalad a szemoldokom. Hogy fog ez az ember engem biztonsagba vinni? Hacsak nem artatlanul bortonoztek be. De akkor mit akarhat itt Alia, aki sajat elmondasa szerint keresi es puskat fog befele... Rossz erzesek keringenek bennem a dologgal kapcsolatban de a nonel van egy nagy puska nalam meg nem sok. Ha lelonem se lennek kozelebb semmihez, inkabb bizok Scythia vaskalapossagaban hogy nem hagyja vegezni a lekotozott fogollyal es nem szolalok meg amig tobbet nem tudok, hiszen tenyek nelkul tulsagosan bele lehet kavarodni a tortenetekbe.
Mindenesetre ha barki mas bemegy akkor kovetem, de elso nem szeretnek lenni, hiszen ki tudja megis miert zartak le. De ha nem is megy be senki azert megkerdezem - Kerekesszekben nehez lesz kitolni vegig - intek a pisztolyommal az egyik odakeszitett eszkoz fele, talan amit eleve is neki szantak. Gyanusan keves informaciot kaptam, de ez talan betudhato annak hogy Mr Herznek sietve kellett terveznie. Remelem

Vetek egy pillantást oldalra Aliára amikor az megszólal, persze jómagam is tartok attól aki odabent van, de az sem kifejezetten tetszik, hogy a karbantartó ujja a ravaszon van: soha nem tanították neki, hogy csak akkor nyúlunk oda, ha el akarjuk sütni a fegyvert? Kissé feszülten figyelem ahogy kinyílik az ajtó, Vest kóddal kapcsolatos megjegyzését nem kommentálva, helyette az egyre inkább jól láthatóan a rabot vizsgálgatom, végül halkan odaszólok a férfinek: -A hátadon is viheted ha szerinted úgy könnyebb. - vetem oda nagyon halkan, kicsit csípősen, és elég csúnyán is nézek rá, méghogy milkiók élete  tét, mi? Picit közelebb lépek, de nem megyek be a terembe. -Az Istencsászár nevében, az Arbitrátus jóvoltából, átszállítása kerül! Ha megértette amit mondtam és hajlandó az együttműködésre, emelje fel a jobb kezét! - szólok, igyekezve magabiztosnak tűnni, de lehet, hogy itt ott elkerülhetetlenül megremeg a hangom az átéltek hatására. Olyan nyugodtnak tűnik - talán a csuklya alatt van rajta valami, amitől nem hall semmit? Vajon mennyi ideig kell így ülnie valakinek, mire teljesen megbolondul? Nagyon nem tetszik nekem ez a férfi, ha itt olyan embereket tartanak, mint az a valaki aki a nyomokat hagyta s talán valamilyen vad boszorkány lehet, akkor ez az ember valószínűleg veszélyesebb mint bárki akivel valaha életemben találkoztam. Ez a gondolat sem igazán segít abban, hogy megnyugtassam magamat.
This message was last edited by the player at 04:49, Wed 06 Mar 2019.

Alia leveszi a ravaszról az ujját, ahogy nem valami szörnyeteg ugrik elő a szobából és már éppen újra szóra nyitna a száját Vestronius és Scythia szájkaratéját hallva, azonban ahogy az arbitrátor végre  professzionálisan kezeli a dolgokat, inkább mégsem szól emiatt. A puskát ismét inkább a föld felé irányozza.
-Legyünk óvatosak-jegyzi meg inkább halkan.
This message was last edited by the player at 13:57, Wed 06 Mar 2019.

Némi halk beszélgetés után Scythia magabiztosan próbál az ülő férfihoz szólni, ám hangja kicsit megremeg a többiek füle hallatára, akik könnyen vannak hiszen nem nekik kell szólni az ismeretlenhez. Azonban akármilyen választ is vártatok, a férfi továbbra is nyugodtan üldögél a széken, két karját a térdén támasztja.
Kérek perception vagy awareness+20 dobást.

Az arbitrator szavaira csak csendben nezelodok, ha komolyan magas rangu alakrol van szo akkor ot se fogja meghatni mintahogy akkor sem ha a fejen levo csuklya rendesen vegzi dolgat igy igazan nem is figyelek valaszol e, ugyse tud igy inkabb a falak menten levo muszereket tanulmanyozom. Vajon mire kellett egy ekkora szoba ha meg van kotozve a lakoja, miert kell ennyi minden ide.

Probalok visszaemlekezni ezek a runak barmilyen modon a mechanikus jelei lehetnek e, hiszen ha nem, nos akkor sokkal komolyabb dologrol van sz mint remeltem

Elgondolkodva figyelem a mozdulatlan férfit, ugyan nem nagyon pörög most az eszem a körülményekre való tekintettel, de azért néhány dolog átfut a fejemben: vajon tényleg nem hall, vagy csak tetteti? Biztos vagyok benne, hogy érzékelte a folyosón történő dolgoknak legalább egy részét még ha a csuklya miatt süket is, ugyanakkor a nyugalma arra utal, hogy az az őrület ami sokakat öngyilkosságra késztetett nem volt hatással a foglyokra: úgy tűnik látvány kényszerítette őket arra, hogy maguk ellen fordítsák a fegyvereiket. Picit közelebb megyek, de még nem lépek be: szétnézek, a tolószéket vizsgálgatom, meg azt, hogy látok-e odabent eszközöket amivel hozzá lehetne kötözni. Nagyon jó lenne, ha lenne még itt velem valaki aki már látott fogolyszállítást közelről, társ nélkül kicsit fegyvertelennek érzem magamat, így különösen óvatosan kell majd eljárnom, ezért is igyekszem jó előre felmérni, mi van odabent, s milyen eszközök állnak a rendelkezésemre. A gépekkel nem foglalkozom, az amúgy is félelem által markolászott elmém túl szétszórt ahhoz, hogy be tudjam fogadni a szoba teljes látványát, ráadásul nem is igazán érdekel, a teljes figyelmemet az előttem álló feladatnak szentelem.
This message was last edited by the player at 04:55, Thu 07 Mar 2019.

Gondolataitokban elmerülve körbenézegettek a szobában. Vestroniusnak a nyelvén van, mik lehetnek ezek a szimbólumok a falon, de aztán valami más jut eszébe. A szimbólumok arany színe talán nem a festés miatt van, hanem talán a szimbólumok bele vannak marva a falba és igazi arannyal öntötték ki ezeket ismeretlen kezek.
Scythia közelebb megy és már az ajtónyílásban nézelődik befelé. A tolószéken látja, hogy van kéz és lábrögzítő "zár" rajta, de ez nem akadályozna meg senkit sem a menekülésben ugyanis tépőzáras. A kerekes hordágy biztonságosabbnak tűnik, bőrborításos bilincsek vannak a kar és lábrészeken amelyeknek egyik vége a hordágyhoz van hegesztve, a másik vége pedig (ahol a lábat és kart kéne rögzíteni) nyitva van, ellenben kulcs nincs a zárakban. Sajnos nem kell sokat gondolkodnia, hogy csak az a két ember van vele akit lát ha hátra-oldalra néz, nincsenek arbitrátorok, nincs egyéb biztosítás.
Azonban ahogy a halálos csendben nézelődtök, valami zajt hallotok a folyosó végén lévő elolvadt ajtó mögül. Mintha bakancsos lábak léptek volna óvatosan.

A hordágy mindenképpen biztonságosabb megoldás volna, azonban ha valahol ki kéne szállítani belőle a foglyot bármilyen okból, akkor a kulcsok hiányában ez nem történhetne meg - a tépőzár biztos nem tartaná vissza sokáig, de arra legalább elegendő volna, hogy ne tudjon ránk támadni se meg elszaladni se egyik pillanatról a másikra, s már éppen belépnék a helyiségbe amikor meghallom a csizmák zaját: azonnal rányomok a konzolon az ajtó bezárására, majd abba az irányba kezdek figyelni: -Van ott valaki? - kérdezem, kicsit elszoruló hangon, remélem csak egy túlélő és nem valaki akinek köze van ehhez az egész őrülethez. -Arbitrátor vagyok, lépjen elő és igazolja magát! - szólítom fel.

Alia nem tiltakozik az ajtó bezárása miatt. Inkább körbenéz, hogy van-e fedezék a környékben és pár lépést hátrál, hogy ha bármi történne akkor legalább az arbitrátor fedezze. Puskáját ismét felemeli de igyekszik nem úgy tartani, hogy hátba lője Scythiát.
-Fegyverünk van!
Teszi hozzá.

A leptek zajara mar eppen lepnek gyorsan be az ajton belulre amikor Scythia bezarja azt az orrom elott, ugyhogy a falhoz simulok ugy hogy igyekszem minnel inkabb Alia vagy Scythia hata mogott maradni - Fegyvertelenul - teszem hozza keretlenul - Perrey igazgato ur kepviseleteben jarunk el - mondom ami vegulis szegrol vegrol igaz, hiszen mar eppen o maga is idekuldott volna minket. Pisztolyomat egyelore nem tartom celra, inkabb csak keszenletben tartom ha baj lenne, de amig nem tudom honnan varhatom a bajt addig jobb ebernek lenni es felkeszultnek
This message was last edited by the player at 20:45, Thu 07 Mar 2019.

Jómagam nem emelem célra a sörétesemet, ilyen távolságbók csak a lőszert pazarolnám, helyette inkább feszülten figyelek a távolba, hátha kiszúrok valami mozgást miközben arra várok, hogy hátha szóban megpróbál kommunikálni velünk az a valaki, vagy azok a valakik akik a zajt keltették. Talán egy túlélő? Esetleg egy elszabadult fogoly? Bárhogyan is, nagyon fontos dolgokat tudhatunk meg tőle, de jobban örültem volna ha nem bukkan fel, ugyanis most kénytelenek vagyunk több időt eltölteni ezen az átkozott helyen.

Nagyon nincs kedvem kozelebb menni ahhoz az ajtohoz, rossz eloerzetem van vele kapcsolatban - Szerintem vigyuk az alakot es tunjunk el gyorsan - fejtem ki vegul egyszeru tervemet - De ha akarsz menj oda igazoltatni akarki is van ott - mondom kisse szarkasztikusan remelve hogy ennyire elmebeteg meg az arbitrator sem lehet

A távolabbi, leolvadt ajtóból két alak tántorog ki, ruhájuk a biztonsági őröké akik körülöttetek fekszenek a földön. Az a hasonlóság, hogy egyenruhájuk ezeknek is véres, de láthatóan élnek. Fejükön és testükön is sebek véreznek át. Tántorogva megindulnak felétek és valamit mondanak, de ilyen távolságból nem halljátok őket. Fegyvereket és az egyenruháikon lévő egyéb dolgokat nem láttok ebből a távolságból.

Lepisszegem a férfit a cinikus megjegyzését hallva, s egy fejmozdulattal jelzem, hogy inkább odafigyeljen ahelyett, hogy szükségtelenül beszél, majd amikor megjelenik a két alak, erősen mereszteni kezdem a szememet: -Ért valamelyikőtök az elsősegélyhez? - kérdezem. Ugyan a küldetésemnek nem része, hogy életeket mentsünk, azonban kulcsfontosságú szereplői lehetnek annak, hogy később kiderüljön mi is történt az épületben, s egy ilyen léptékű esemény hatással lehet a boly biztonságára is, így kötelességem utánajárni a történteknek. De ha látták azt amit mások, akkor minden bizonnyal nagyon rossz mentális állapotban lehetnek, így aztán körültekintően kívánok eljárni: -Arbitrátor vagyok, jöjjenek közelebb! - szólok még egyszer feléjük olyan hangerővel, hogy jól érthető legyen.
This message was last edited by the player at 18:56, Fri 08 Mar 2019.

Alia csak rázza a fejét Scythia kérdésére. Úgy tűnik nem ért az elsősegélyhez.
-Hogyhogy ezek az alakok még élnek? Ha mindenki meghalt itt, akkor ők hogy élték túl?
Kérdi gyanakvóan összehúzott szemmel. Nem úgy tűnik, hogy nagyon örül annak, hogy az arbitrátor közelebb invitálja a véres alakokat.

Amennyire csak tudok, halkan válaszolok: -Talán elájultak még a legelején. - válaszolom a nőnek, kicsit megremeg a hangom és érződik, hogy én sem igazán tudom elhinni ezt a forgatókönyvet, s az is mutatja, hogy van bennem gyanakvás, hogy nem fordítom a fejemet felé miközben válaszolok, hanem a két közeledő alakot figyelem: -De észrevettek minket, nem szarhatjuk le a jelenlétüket. Viszont a sörétesem nem hord messze - ne adj nekik okot az aggodalomra amíg nincsenek lőtávolságban. - teszem hozzá, szinte suttogva. Lassú ujjmozdulatokkal dobolok az említett fegyveren, várom, hogy kicsit közelebb érjenek és jobban szemügyre vehessük őket. Alapjáraton véve egyáltalán nem tartanék tőlük, de az a két ápolóőr is ránk támadott az épület alsóbb szintjeiben amikor valami számukra kényelmetlen dolog történt.
This message was last edited by the player at 20:12, Fri 08 Mar 2019.

Az elsosegelyes kerdesre elobb a fejemet razom aztan rajovok hogy ha hattal vannak nekem nem hallhatjak igy megjegyzem - En biztos nem - de mindenkeppen egyetertek az aggodalmukkal... - Es veletlenul ott ajultak el ahol szetegett az ajto is? Ha ugy adodik inkabb lojunk elobb mi minthogy elokapjak azt a fegyvert amivel szetlottek mindent - Scythia hata mogul kikukucskalva probalom meglesni oket

A biztonságiak közelebb vonszolják magukat, néha a falnak támaszkodva-tántorogva. Láthatóan eléggé ellátta valaki vagy valami a bajukat. Közelebbről már jobban látszik, hogy csupa vér a ruhájuk, azonban igazán súlyos sérülést nem láttok rajtuk, nagyrészt horzsolások vagy sekélyebb zúzott, vágott sebek borítják testüket. Most ötven méterre vannak tőletek. Látszik, hogy az egyik fickó vállán átvetve egy lézerpuska, a másik fickó övén pedig egy lézerpisztoly van. Testüket golyóálló mellény védi. Fejüket lehajtják és mintha valamit motyognának, de nem értitek ilyen messziről.
This message was last edited by the GM at 20:42, Fri 08 Mar 2019.

-Nekem ez még mindig nagyon gyanús.
Szólal meg ismét a karbantartó. Egy pár lépést ismét hátrál és idegesen körbe-, és hátra néz, történik-e valami más is. Egyik kezével letörli az izzadtságot a homlokáról.
This message was last edited by the player at 20:32, Fri 08 Mar 2019.

-Lehet pont abban a robbanásban ájultak el. - válaszolom Vestnek miközben a közeledő alakokat figyelem, de minél jobban fel tudom mérni tántorgó mozdulataikat, annál inkább kezd nekem is egyre rosszabb megérzésem lenni a két férfivel kapcsolatban. Mikor Alia tovább aggodalmaskodik, egy bólintással adom tudtára, hogy nálam nagyjából most lépték át azt a határt amin túl már engem is jobban frusztrál a küllemük minthogy el tudjam viselni: -Álljanak meg! - szólítom fel őket, s várom, mi történik, Aliához hasonlóan én is letörlök némi izzadtságot a homlokomról: ugyan ezúttal sikerült magabiztosan fellépni, azonban a kezem remegésén jól látszik, hogy az én idegeim is eléggé nagy megpróbáltatások alatt állnak.
This message was last edited by the player at 20:48, Fri 08 Mar 2019.

Ahogy egyre kozelebb ernek es meg mindig nem reagalnak odasuttogom elesen - Mire varj, lojjel vegre! - talan kisse parancsolo a hangszinem, de nagyon nem tetszik a dolog nekem. Miert nem valaszolnak? Nem szolnak semmit. Mi van ha csak megjatsszak a serultet es ugy akarnak kozel jutni hozzank... Nagyot nyelek es szep lassan celra emelem a pisztolyomat en is

Vestronius szavaira a biztonságiak sem várnak többet, felnéznek és látjátok üres tekintetüket ahogy előveszik a fegyvereiket. A lámpák elkezdenek villódzni és a mellettetek lévő kivételével az összes ajtó kinyílik. A levegő fagypont alá süllyed és orrfacsarú, rothad alma illat kezd el terjengeni.
Dobjatok kezdeményezést meg ilyesmit!

Féltérdre ereszkedek, vagy inkább esek a remegő térdeimnek hála, hogy kisebb célpontot nyújtsak, majd a vállamhoz emelem a sörétesemet és halkan káromkodok egyet: miért nem tudta befogni a száját? Ilyen messziről semmire nem fogok menni a sörétesemmel, egyszerűen túl messze vannak ahhoz, hogy komoly kárt tudjak okozni, remélem Alia ügyesen bánik a gépfegyverével különben hamar nagy bajban leszünk. -Zéta, szürke, tizenöt! - szólok, vagyis félig meddig kiálltok inkább hátra a férfinek, hogy tudja az ajtó kódját és ki tudja nekünk nyitni ha esetleg hajlandó lesz ilyesmivel fáradni mielőtt lelőnek minket. Miután elsütöttem a sörétest, értetlenül kapkodom a tekintetemet ide-oda: miért kezdenek el kinyílni az ajtók?

- Basszus, basszus, basszus - motyogom mikozben probalok a fal melle simulva beirni a kodot. Hogy hagyhattam hogy ravegyenek hogy feljojjek ide? A Machenkok biztosan megvedtek volna, es akkor most nem kene az eletemert kuzdenem.

Alia már látja, hogy ez így nem lesz jó és az eddig is célra tartott Armageddon mintájú puskájával egy teljes sorozatot ad le a puskás felé. Ő is igyekszik minél jobban a falhoz simulni. Egy picit még hátrál is, hogy még inkább ne őt támadják a biztonságiak.

Ahogy az őrök elkezdik előszedni a fegyvereiket, hangos dördülés hallatszik és Scythia elsüti a sörétesét, azonban a sörétek a falon és a padlón kopognak, elhibázva az alakokat. A puskás őr közben leakasztja válláról a puskáját és lő az arbitrátorra. A lövés bőven a plafonban végzi, a vinnyogó lézerpuska ózonszagot árasztó lövedéke nem talál el senkit. Alia megsorozza a puskás őrt és két lövés célba talál az őr jobb lábán. A fickó rángatózva összeesik a ködbe. A másik őr ellenben leakasztotta övéről a pisztolyát és rálő Vestroniusra, de ő is elhibázza a lövést. Csak a szemközti kinyílt ajtót látjátok, ez egy ugyanolyan terembe nyílik mint amelyik mellett álltok, azonban a terem falát nem borítják rúnák. Az ajtóval szemközti fal mellett valaki szétverte, szétszórta a műszereket és valamilyen vörösesbarna folyadékkal egy művészi napfogyatkozást festett a falra. Azt írta a falra, hogy "A FEKETE NAP MINDANNYIUNKAT MEGVILÁGÍT". A "műalkotás" előtt egy narancssárga ruhás, csuklya nélküli hulla fekszik a földön a saját vérében.
Az ajtón a vörös fény zöldre vált a kör végén és elkezd kinyílni, azonban a következő körben csak ügyesen és egy sikeres Contortionist+20-szal (half action) lehet begurulni, elég lassan nyílik.
Új kör!
This message was last edited by the GM at 23:49, Fri 08 Mar 2019.

Nagy örömmel veszem tudomásul, hogy Alia effektívebbnek bizonyul a fegyverével ilyen távolságban mint én, s az kifejezetten jót tesz az idegállapotomnak, hogy pont a komolyabb fegyverrel rendelkező őr hal meg - az ajtón nem próbálok bejutni, igaz a legszívesebben azonnal a lift felé menekülnék, azonban sikerül erőt merítenem a kiképzésemből és abból a tudatból, hogy Arbitrátor vagyok, nekem állnom kell a sarat. A még talpon lévő férfire terelem a fegyveremet és célzok, majd amikor kifújom a levegőt meghúzom a ravaszt, de se az nem segít, hogy remeg a kezem, se az, hogy túl messze vagyok ahhoz, hogy egy sörétessel komoly kárt okozzak - amikor bepillantást szerzek a mellettünk lévő terembe, értetlenül nézek a falra pingált feliratra: nem kell igyekeznem, hogy megjegyezzem, valószínűleg még jó pár óráig nem fogom tudni kiverni a képet az elmémből még akkor se, ha akarnám. -Az Istencsászárra... - motyogom magam elé. Mi történt mindenkivel? Eddig azt hittem legalább az elzárt foglyok megúszták; miért csak a miénk nem bolondult meg? Mi miért nem bolondultunk meg?
This message was last edited by the player at 02:22, Sat 09 Mar 2019.

Alia meghúzza a ravaszt a puskáján, amely ismét hangos kerepeléssel és forró olómlgolyókkal tölti be a folyosót. A lőporfüst  mintha szárnyakként ölelné körbe. Szája tátva marad a szemközti szoba látványára és a sorozat végén köhögni kezd a belélegzett füsttől.

Az elem tarulo szoba nem sok joval kecsegtet, meg csak egy pillantas alatt sem, bar ott nincsenek arany szinu runak, azok talan megmenthetnek ettol es ha nem az ajto fedezekebol konnyebb loni is. De az biztos hgy nem szeretnek kint maradni hogy megtudjam, legyen az arbitrator hos ha akar. Elmem hatso reszeben felsejlik hogy napfogyatkozast mar lattam, de erre most nem gondolhatok ha tul akarok elni. Amint eleg nagy a res atpreselem magamat rajta

Scythia ismét elsüti sörétesét, a falakon ismét jégesőként kopognak a sörétek, de az őr sértetlen marad. A fickó épp ismét elsütné a pisztolyát, amikor Alia robajló puskája ismét elkezd kerepelni és háromszor eltalálja a szerencsétlent. Az első lövedék a karjába, a második a nyakába, a harmadik pedig a homloka közepén találja el a fickót, aki egy hang nélkül összecsuklik. Közben Vestronius ruháit -és méltóságát- nem kímélve bepréseli magát a nyíló ajtón, gyanús foltokat szerezve a köpenyén és nadrágján a padlón fetrengéstől. Ellenben sértetlenül megússza ezt a pár másodpercet is.
A folyosó elcsendesedik, a fickók nem kelnek fel. A lámpák továbbra is hunyorognak, de most már nincs olyan hideg. A többi ajtó nyitva marad és most a ti ajtótok is nyitva van.

Alia elővesz egy tárat a zsákjából és remegő kézzel elkezd tárat cserélni, miközben idegesen nézeget körbe.
-Mi a fene volt ez? Kik voltak ezek? Miért támadtak ránk? Miért romlott el a légrecirkulálás?
Hadarja gyorsan a kérdéseket. Hangjából hallatszik, hogy nem érzi magát túl jól, tekintete állandóan visszatér a félig ködben fekő alakokra. Szemei alatt fekete karikák vannak, arca pedig a fehérebb a szokásosnál.

Leporolom a ruhamat mintha ez megtisztitana - Azt hiszem ez nem a legcirkulacio. Vagy ha igen akkor nagyon elrontotta valaki. Ezert mondtam a legszuroket - Ha mar bent vagyok igyekszem korbenezni bent mikozben megkerdezem - Valaki megnezi oket? - nincsenek tulsagosan nagy remenyeim vagy celjaim ezzel, egyre kevesbe hiszem hogy a Veykovenek lehetnenek e mogott, a vegyi iparuk nem olyan fejlett hogy egy ilyen gazt ki birjanak fejleszten es ha megis akkor sem erne meg bevetniuk csak miattam. Penzugyileg nem erne meg.

-I...igen. Valószínűleg igazad van. A recirkulálók rendszere szent, sosem jönne belőle ilyen deviáció mint most. -a nő kétkedve nézi Vestronius orrszűrőit-De nekem és Scythiának nincs légszűrőnk, mégsem változott meg a viselkedésünk.
A karbantartónak látszólag nem nagyon akaródzik megnézni a friss hullákat sem.

Megvonom a vallamat Alia feltetelezesere hogy nem a legszuro ovott meg - Azert artani nem art az biztos - jegyzem meg majd kilesek az ajton a foldon fekvo alakokra de ugy hogy kozben minnel jobban takarva legyek - Meghaltak? Eltek? - kerdezem, mar abban sem vagyok biztos hogy egyaltalan kik vagy mik ezek - Megjatszhatjak? Lehet a biztonsag kedveert meg parat belejuk lohetnenk - mondom bagy bolcsen, de ha nincsen nagyon mozgas akkor azert korbelesek bent is. Az aranyszino runakat kerulom, de azert korbesetalok a teremben, egyelore nem erve az alakhoz, de igyekszem megnezni hogy vannak e rajta a csuklyan kivul egyeb biztonsagi felszerelesek
This message was last edited by the player at 18:10, Sun 10 Mar 2019.

Az alak továbbra is úgy ül ott, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne itt üldögélni. Vestronius körbejár a szobában és közben észreveszi, hogy nem csak a falakon, hanem a földön is vannak a falon lévőkhöz hasonló rúnák, ezeken átbukfencezett amikor "megérkezett" a terembe, de nem ártottak neki. Továbbra is mindenféle ki-, és bekapcsolt gépet lát, de a fickón a csuklyán kívül nem lát semmi különöset. Ahogy járkál körbe, egy nagyméretű, gurulós, bronzból és acélból készül fejre tehető hajszárítószerű gépezetet lát amely egy asztal mellé van gurítva. Az asztalon egy fél méter szer fél méteres nagyméretű rádiószerű gépezet van. A "rádió" és a "hajszárító" között egy működő, jelöletlen adattábla van, amelyet valaki elfelejtett kikapcsolni és most is valamilyen szöveg olvasható rajta.

A fura szerkezet felkelti a figyelmemet. A kinti remsegek hatterbe szorulnak, ez az egyik fo erdeklodesi korom, a fura gepezetek titkainak megfejtese, no persze nem nagyon sikerult meg ilyen helyzetbe kerulnom, de mar sokat almodoztam rola - Van itt valami fura gepezet. Ugy latom mukodik, a csatolt adattablan valami szoveg latszik - mondom majd kozelebb megyek hogy elolvassam mi is all a kepernyon...
This message was last edited by the player at 20:56, Sun 10 Mar 2019.

Megkönnyebbülten figyelem ahogy a második támadó is a földre rogy, veszek néhány nagy levegőt, hogy kicsit nyugtassam magamat, azonban minduntalan a mellettünk lévő helyiség irányába lopakodik a tekintetem - értetlenül szemlélem a bent látott halott beteget, igyekszem elcsendesíteni kaotikus, félénk gondolataimat, s próbálok erőt venni magamon, hogy fel tudjak emelkedni féltérdre ereszkedett pozíciómból. Néhány tucat szívdobbanásnyi időre van szükségem, míg kellő mennyiségű akarat születik meg bennem, mikor ismét talpon vagyok első dolgom, hogy remegő kézzel újratárazom a sörétesemet, majd amikor ezzel megvagyok, a többiek után indulok, hogy megnézzem mi történik az általunk elszállítani kívánt személy termében. Belépve méregetem egy darabig a férfit, kissé lemondó gondolatok közepette realizálom, hogy a fogoly cellája többszörösen nagyobb mint az az élőhely, amelyet lakásomnak hívok - Vest kérdésére csak idegesen megcsóválom a fejemet: -Ez lényegtelen számunkra. - mondom, s nem csak a sietség diktálja ezeket a szavakat, valóban nem érdekel milyen dolgokra használják ezeket a szerkezeteket. Veszek egy nagy levegőt, kissé bizonytalanul a vállamra kanyarítom a fegyveremet, majd elindulok a tolószék irányába, hogy a célszemély mellé toljam. Odaérve, megragadom a karjait - igyekszem minél erősebb fogni, hogy kicsinek mondható kezeim ellenére se érezze azt, hogy van értelme az ellenállásnak; mozdulataimon látszik, hogy szeretnék minél hamarabb eltűnni erről a helyről.

Probalva visszaszerezni az iranyitast igyekszem raszolni - Varj! Ez fontos is lehet - mutogatok a berendezes fele es gozerovel olvasom a szoveget hogy a vefere erhessek mielott a meggondolatlan arbitrator valami felelotlen tettet veghezvisz... Es ami meg rosszabb, ha a kozremukodesem nelkul er celt, akor sosem birnam a sajat oldalamra allitani

-Akkor siess. - felelem egy kissé rosszalló tekintet mellett. Nem hiszem, hogy bármi jelentősége volna, hogy ezeket a gépeket mire tervezték, ha jelentene ránk vagy a fogolyra nézve veszélyt elszállítás közben akkor a karbantartó Alia valószínűleg már szóvá tette volna, vagy a Gépszellem jelezte volna valahogy, ugyanakkor feszélyez eléggé a férfi nyugalma ahhoz, hogy adjak egy rövid időt Vestnek a szöveg elolvasására. Addig legalább kinyitom a tépőzárakat, megtörlöm a homlokomat és veszek néhány nagy levegőt, de ha nem fog hamarosan valami fontosat mondani, folytatni fogom amit elkezdtem.
This message was last edited by the player at 12:25, Mon 11 Mar 2019.

Vestronius megnézi az adattáblát, amelyik meglepetésére nincs hozzácsatolva egyik gépezethez sem, csupán valaki sietősen két gép közé csúsztatta. Felvéve az adattáblát bekapcsolva és kódolatlanul van, Úgy tűnik, ez egy "kórlap". Nem sokat értetek belőle, nagyon sok medikai kifejezés van benne, de néhány dolgot azért kisilabizáltok belőle: Egy bizonyos "titoksíott nevű egyénként" hivatkozott illető kezeléséről van szó benne, akinek a "teljes kezelést" adták a meg nem nevezett orvosok, az "ügyfél" kérésére. A kezelés egy hete kezdődött és a mai nap ért véget. A páciens "98%-ban stabil" és "szállítható állapotban van", a "kódok frissítésre kerültek".
A fickó nem tanúsít semmilyen ellenállást ahogy Scythia megfogja a karjait.

Utolsóként Alia is beóvakodik a terembe, miután egyikőtöknek sem lett semmi baja attól, hogy bementetek. A fegyverét már újratárazta, most bizonytalanul a plafon felé irányozza. Próbál úgy állni, hogy Vestronius válla fölött lássa mit ír az adattábla, azonban akár érti amit ír a tábla akár nem érti, nem kommentálja a dolgot.
-Ez az ember akit el kell kísérnetek velem együtt a biztonságos objektumba? Kicsoda ez az alak?
Érdeklődik inkább ahogy Vest mögül a fickóra és Scythiára néz. Majd Vest hátára bámul.
-És azok az őrök odakinn a Skalen-Har Hegemóniának dolgoztak? Nem úgy tűnt.
Scythia látja, hogy Alia gyanakodva vizsgálja Vestroniust.

Kicsit kiráz a hideg ahogy megérintem a férfit - olyan érthetetlen számomra a nyugalma, vajon ennyire sok nyugtató lehet benne? Vagy őt valamiért elkerülte ez az őrület, mint minket. De ha már hozzányúltam nem bizonytalanodhatok el - a karjánál fogva felhúzom ülő pozíciójából, majd gyors, rutinos mozdulatokkal megmotozom, van-e nála szúró-vágó fegyver, végül pedig leültetem a székbe és elkezdem rögzíteni a tépőzárakt. Ha végzek, türelmetlenül nézek Vestre, hogy mikor végez a "fontos" dolgok elolvasásával; kitolni azonban nem akarom addig, legalábbis ha nem tart neki örökké míg elolvassa azokat a sorokat, akkor megvárom míg végez. Ha minden rendben zajlik, közben beszélek is: -Nem tudom kicsoda, és azt sem, hogy valóban ő az akit el kell szállítani, mindössze a szoba címét kaptam meg. - felelem a nőnek, azon gondolkodva, hogy vajon hallja-e amit mondunk, vagy csak úgy tesz. Ha rögzítettem, óvatosan meg fogom tapogatni a fülét, hogy a csuklya alatt van-e ott valami ami blokkolhatja a hallását. -Elszállítanom pedig nekem kell, nem nekünk. - javítom ki a karbantartót. -Hogy ő kicsoda és mit akar vele azt nem tudom, de majd az objektumban ahova megyünk elmagyarázhatja azoknak akik fogadni fogják a személyt.

A fickó olyan ruganyos mozdulattal áll fel, hogy Scythia -hacsak nem készült fel erre- majdnem hátraesik. Egyáltalán nem kell erőfeszítést kifejteni ahhoz, hogy mozogjon, mintha várná a mozgatást és nagyon jól hagyná magát vezetni. A rutin motozás nem mutatja ki, hogy lenne-e nála fegyver vagy egyéb dolog. A tolószékbe készségesen ül be, amikor az arbitrátor végigtapogatja, szinte biztos benne, hogy érez valamilyen fülhallgatót a fejére szíjazva, valamint azt is érzi, hogy hosszú haja és szakálla is van. Amikor nem mozgatják, magától nem mozog.

-Értem-válaszolja Alia. Ezek után csendben nézi, ahogy az Arbitrátor beszíjazza a fickót, nem próbál segíteni hacsak nem kérik.
-És most mi a terv? Ha nem akarunk a Skalen-Har gyárhoz menni akkor hová? És honnan is volt az az információ, hogy a Hegemónia felelős ezért?
Előbbi két kérdést általánosan teszi fel, az utóbbit pedig inkább célzottan Vestroniusnak, aki olvasgatja az adattáblát.

Az adattabla tanulmanyozasabol csak nagy nehezen riadok fel, felhangosan olvasom - 98%-ban stabil. Megnyugtato - mondom szarkasztikusan majd akkuratusan elpakolom az adattablat hiszen ki tudja mit lehet kideruteni belole. - Nos bevallom az hogy a Hegemonia benne ven nem 100%-os, de erosen gyanithato. Nyilvan nem a sajat embereiket kuldenek, az nagyon atlatszo lenne - nezek sokat mondoan - Persze lehet hogy artatlanok, de kockara tennenk e az eletunket, a kuldetes sikeret, hogy ezt kideritsuk? Azt azt hiszem nem kell kielemeznunk, hogy akarki is all az egesz mogott nagy hatalommal bir, pont mint a Hegemonia, es alaposan felterkepezte az epuletet, amire a kozelseg miatt a Hegemonianak szinten jo eselye volt. Ezek persze lehetnek veletlenek is... De a teljesseg kedveert tegyuk fel megprobaljuk. Mivel en fontos ember vagyok engem megismernenek mindenkeppen, ha en mennek rogton osszefuggesbe hozzak az egeszet a kuldetessel es ha bunosok akkor vegunk. Ha valaki kevesbe feltuno megy es nem latszik hogy innen talan, ismetlem talan meguszhatjuk... De attol meg lehet jobb lenne mashonnan jarmuvet szerezni. Vannak kapcsolataim amiken keresztul tudnek termeszetesen jarmuvet szerezni, de figyelhetik oket es ugyanoda jutunk. - hummogok egy sort, sajnos nem ismerem a kornyeket es semmikeppen nem probalnam vasarra vinni a boromet, de az arbitratorert peldaul nem lenne kar... Morfondirozok magamban. Mindenesetre a tekintetemet minduntalan magara vonja a ket eszkoz ami kozott az adattabla volt - Lehet ezeket is megerne magunkkal vinni, gy tunik ezeket hasznalhattak rajta, talan megtudjuk hogy lehet levenni rola a csuklyat es hogy mikor tudnank ezt megtenni, vagy hogy egyaltalan biztonsagos e - fejtem ki velemenyemet remelve vaklaki tamogatja es segit cipekedni

-Ahogy mondtam már a szentélyben, van egy Adeptus Mechanicus biodóm a téren a földszinten, és egy kisebb Administratum központ a környéken. Nem tudom mennyire veszélyes a Hegemónia, de a másik kettőről legalább egyikőnk sem tud semmi rosszat. Ugye?-Néz mindkét társára a karbantartó, majd elgondolkodva folytatja-De miért kéne a közelben lenniük a nagyhatalmú embereknek? Ha annyira nagy hatalmúak, akár messze is lehetnek.
Majd végül a csuklyát illető felvetésre is válaszol.
-Én a csuklyát biztos nem venném le a fejéről. Látod a szöveget ami rajta van? Nem piszkálnám, ki tudja milyen nagyhatalmú ember tette oda...
This message was last edited by the player at 20:36, Mon 11 Mar 2019.

A két gép együtt komoly súlyt képvisel, egy ember kell aki tolja a "hajszárítót", és még egy aki cipeli a "rádiót", ami nagyjából 10-15 kiló lehet.


"Hajszárító" (nő nélkül)



"Rádió"
This message had punctuation tweaked by the GM at 20:40, Mon 11 Mar 2019.

Hátraugrok ahogy a férfi váratlan lendülettel feláll és rögtön a kezembe kerül a bunkósbotom de nem használom, ugyanis nem támad rám. Gyanakodva eresztem le a fegyvert, majd rögzítem a férfit és türelmetlenül hallgatom végig a beszélgetést: -Szó sem lehet róla, hogy megbabráld a csuklyát! - hordom le a férfit, türelmetlenül nézek rá. -Járművet kérünk máshonnan akkor, lényegtelen honnan van, csak legyen. Ha pedig kell az egyik eszköz, nyugodtan cipeld, én biztos nem fogom. - majd megelőzendő a további szócséplést, elindulok a lift felé. Beszélni tudunk menet közben is.

Mar meg sem lep hogy Scythia megint nem erti mi mindent hagyhatunk hatra ha kepzeloero nelkul dolgozunk, ugyhogy megjegyzem - Ha a toloszeken az olebe raknank ezt az eszkozt - mutatok a "radiora" - akkor az nem sok extra effort - mondom remelve hogy ugysem nekem kell tolnom az egeszet. Sajnos a "hajszarito" tul nagy ha senki nem akar segiteni, ha en cipelnem akkor konnyu celpontot nyujtanek. Kellettek volna azok a szervitorok nagyon.

Alia egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki segíteni akar bármilyen gépezet cipelésében. Inkább tüntetően a hátizsákja szíjait kezdi el húzogatni és a hangsúlyosan kétkezes puskáját ellenőrzi, ahogy Vestronius előadja magát.

Meg egy ideig varok hatha segit valaki, meg megemelni is megprobalom, de tul farasztonak es lealacsonyitonak talalom a toloszekig cipelni. Igazan segithetne Scythia, o ugymond fizikai munkas, nem az eszevel dolgozik mint en, biztos szokva van a cipekedeshez. Vegul egy nagyot sohajtva lemondok a dologrol, meg jo hogy az adattablat elraktam, majd megprobalok abbol minnel tobb informaciot kinyerni
- Most fontos informacioktol esunk el - mondom meg egyszer utoljara hatha raveszi oket, de aztan meg par pillantassal bucsuzok az erdekes eszkozoktol, pedig erdekes lehetett volna kiserletezni vele mire kepes a berendezes. Vegul a fegyvereimet ujra eloveve becsatlakozok a kerekesszek moge. Tolni nem szivesen tolnam, de ha mogotte megyek akkor az extra vedelmet ad a lovedekek ellen.

A férfi nem tesz semmilyen fenyegető mozdulatokat miután felkelt és hagyja magát beültetni a tolószékbe. Scythia szépen kitolja a férfit a kerekesszéken, miután türelmetlenül hallgatta Vestronius monológját, de nem reagált rá. Kimentek a folyosóra, amelynek padlóján még mindig gomolyog a tűzoltó gáz. Elöl megy Scythia a tolószékkel, mögötte Vestronius, majd pedig Alia teljes fedezékben. A ködből kilógó hullák között navigálva bőven van alkalmatok belátni a nyitott szobákba és látjátok, hogy némely szobák viszont zárva vannak.
Az egyik szobában egy ember egy három méter magasan lógó lámpára lett felakasztva egy gumiszobában (a lámpa előtt lévő feje mintha egy napfogyatkozás képét vetítené), több másikban pedig feliratok vannak a falakon, ezúttal már látjátok hogy vérrel vagy bélsárral felírva: "MIT AKARTOK ITT?" vagy "A HULLACSÁSZÁR NEM SEGÍT NEKTEK" "TI IS MIND MEG FOGTOK HALNI" esetleg "A FEKETE NAP ELNYELI AZ EGÉSZ VILÁGOT."  A fenyegető szövegek ellenére minden gond nélkül elértek a liftig, amely hivogatóan nyitva van.

-Földszint?
Kérdezi a karbantartó remegő hangon. Látszik rajta, hogy nem tett jót a lelki békéjének a sok hulla látványa és a feliratok sem, amelyeket mintha egyenesen a csapatnak címeztek volna. Be is lép a liftbe, egyértelművé téve, hogy egy percig sem hajlandó itt tovább maradni. Várakozóan néz a többiekre.
This message was last edited by the player at 23:02, Mon 11 Mar 2019.

Láthatóan, személyemet nem foglalkoztatja, milyen jellegű információkat hagyhatunk magunk mögött, egy Arbitrátor mindenre elszánt tekintetével nézek a férfire mikor megcsóválom a fejemet a gépek ölbe helyezését illetően - nem egy lázadást szító közemberről van szó, hanem egy magas értékű személyről, aki ki tudja, kiknek a védelmi érdekében áll. A főnököm sejtet valamit, s óvatosságra intett, a Császár vezette jóakaró szavait, nem hagyhatom cserben - természetellenesen élénk lila szemeimmel a férfi nézek, látszik benne az elszántság a kötelezettségeim iránt. Vetek még egy kósza pillantást Alia felé, aki reményeim szerint megérti, hogy ez a férfi teljesen feleslegesen mahinálja túl a dolgokat, valószínűleg a saját érdekében - félelmeimnek hála, kicsit kezd bennem olyan kötődés megalapulni a karbantartó iránt, mintha ezer ütközet forró kohójában kovácsolódtunk volna társakká. Ugyanis nekem szükségem van valakire akiben bízhatok, aki vigyázza a hátamat, egész életemben így szolgáltam az Istencsászárt, s bár tudom, hogy a nő teljesen idegen, ha valakiben nem tudok megbízni ebben az adott nehéz, őrült pillanatban, akkor félek össze fog törni a jelenleg üvegből készült kétes akaraterőm. Ahogy átlököm az eddig engedelmes férfi tolószékét a küszöbön, megtorpanok - a folyosón látott, katatóniába fordult látvány néhány szívdobbanásnyi ideig felülkerekedik meggyötört elmémen, nem hagy nyugodni a talány, hogy mi történhetett itt. Láthatóan idegesen, inkább dühösen tolom el a kerekesszéket a frissen felbukkanó feliratok mellett, hangosan, félrebeszélve, érthetetlenül szitkozva amikor a Hullacsászár feliratra terelődik a tekintetem. Nem vagyok képes feldolgozni a történteket, talán a bolygó történelmében számolt legnagyobb eretnekség szemtanúja vagyok egy olyan feladattal a vállamon, ami azt kívánja, hogy cselekvés nélkül haladjak tovább. Tarkómat megdörzsölve igyekszem magamat nyugtatni miközben fél kézzel tolom magam előtt a kerekesszéket, néhány fájdalmas könnycseppet eltörölve az arcomról - ha ennek az egésznek köze van Dorian halálához, sosem fogom tudni megbosszulni szeretett járőrtársam sorsát, mert ez - a Császár lássa lelkem így érzem - sokkal felettem áll. Ahogy a lifthez érünk s Alia kérdést tesz fel, szóra nyitom a számat, de hang nem jön ki rajta: helyette egy bólintással adom tudtára, hogy valóban a földszint felé szeretném venni az irányt; remegő kézzel söprök hátra egy kósza tincset a vörös hajamból. Amikor a felvonó bezárul, gondolataimba merülve, magányosan nézek magam elé: nem vagyok hozzászokva, hogy idegenekkel kell együtt dolgoznom, hiányzik a társam, hiányzik a nyugtató Lho kellemes ölelése, szeretnék minél messzebb menni innen s visszatérni biztonságos, de felelősségteljes munkámhoz. Bár jelentettem volna beteget mára. Óvatosan, lopva tapogatom meg a tolószékben ülő férfi szakállas arcát, mintha csak bizonyságot akarnék szerezni arról, hogy jól érzékeltem az előbb. Ki lehet ő? Ezer gondolat korbácsolja amúgy is nyugtalan elmémet, miközben Arbitrátor neveltetésem akarva akaratlanul komplikál: talán az egész azért történt, hogy az ő túlélését elfedjék, mintha a többiekkel együtt meghalt volna? Bármi is történt, nehezen fér a fejembe, mi közöm ehhez az egészhez, s miért nem küldtek nálam alkalmasabb embert - nehezen tudom ezt a gondolatot kiverni a fejemből, hosszú percekig gyötröm magamat, hogy miért pont egy olyan középszerűnek sem nevezhető újonc Arbitátort küldtek ide, mint én.

Beszálltok a liftbe és feltárcsázzátok a földszintet. A jól szellőző liftben, melynek teteje még mindig olvadt, zakatolva értek le bolyváros szintjére. A folyosók csendesek. Amikor kinyílik az ajtó, semmi változás nincs a korábbiakhoz képest:
A lift ajtaja és a terem közepe felé 5-10 méternyi pont között mintha egy nagyerejű plazmafegyvert sütöttek volna el, pár centi mély, egy méter széles félkör alakú barázda van amelyik már nem füstöl. A barázda már csak kicsit meleg és a hulla is benne van. A bejárati kaput mintha egy Birodalmi Titán fogta volna meg és tépte volna ki, kiláttok a kis térre amiről Scythia tudja, hogy Szt. Luciano tere, és egy elolvadt őrbódéra is ráláttok. A levegőben halványan égett műanyag és a bolyváros szaga érződik. A hangszórókból semmilyen hang nem szól most sem, csendes a terem és nincs mozgás a téren sem, legalábbis amennyit innen láttok belőle. Úgy tűnik szabad az út.
This message was last edited by the GM at 17:27, Tue 12 Mar 2019.

Ahogy leérünk a földszintre kicsit közelebb tolom a kijárathoz a tolószéket, majd utána fegyverrel a kezemben kinézek a térre - az érdekel, hogy van-e más nyoma a pusztításnak az összeolvadt őrbódén kívül, és hogy a távolból hallom-e esetleg fegyverropogás vagy szirénák zaját ami arra utalna, hogy a tornyot sújtó probléma nem volt lokális.

A beteges kepek alaposan kikezdik az idegeimet, meg reklamalni es panaszkodni is elfelejtek. Egyre jobban ugy tunik nem a Hegemonia a bunos, pedig jobb lenne... Ki tehette ezt? A fekete nap kifejezes beeszi magat az elmembe, mar megint ez... Tajekozodnom kell rola kire utalhat, mert ha ram vadasznak akkor ennek fele se trefa. Scythia tul kis hal, ot nem akarhatjak, Aliat sem. Azt nem tudom ki a csuklyas figura, de elegge titokzatos, lehet megis o a celpont. Az jo lenne, mert ez nem tetszik nekem, nagyon nem. A liftut alatt kisse kijozanodok a fenti sokkbol, es mikor lent vagyunk mar ujra regi onmagam vagyok
- Meg mindig senki. Pedig a bolygovedelmet mozgositottak - villogtatom meg az informacioimat - Akarki is szervezte ezt nagyon komoly hatalommal bir - ha nem lenne komolyan felelmetes az egesz akkor komolyan gondolkodnek hogy az ilyennel szovetkezni kell, de amiket tettek... Megrazom a fejemet, mi nem vagyunk Veykovenek. - Nincs barmi amivel megtudhatnank hogy a ter kint biztonsagos e? Mi van ha csapda? - engedek utat kezdodo paranoiamnak

-Én -sajnos- nem látok itt semmilyen bolygóvédelmet.-kémlel körül Alia-Vagy te vagy a bolygóvédelem?
Kétkedve néz Vestroniusra, aki valljuk be nem igazán néz ki a bolygóvédelem legkeményebb katonájának. Fél szemmel az előrébb óvakodott Scythiát is figyeli. Puskája még mindig kéznél van. Rámutat az arbitrátorra, majd ő is előrébb megy.
-Szerintem ő éppen azon munkálkodik, hogy megtudja vár-e ránk csapda.
This message was last edited by the player at 20:24, Tue 12 Mar 2019.

Míg a többiek odabenn tipródnak, hogy mi legyen, Scythia elmegy a kapuig és kinéz rajta. A tér gyanúsan csendes. A távolban hallatszanak a vonatok, de a közelben semmi hang vagy mozgás. Odafenn éppen kitisztul az ég és a bolyban ritkán látott nap süt le a térre. Idelenn nem úgy tűnik mintha jégeső is esett volna, csupán átlagos toxikus eső.  Szent Luciano szobra mintha éveket öregedett volna, szemei mintha könnyeznének, de ez biztosan az eső hatása. Az őrbódé összeolvadt műanyag és fémkupaccá vált, valószínűleg van benne egy hulla de nem egyértelmű anélkül, hogy valaki meg nem bolygatná a maradványokat. Az arbitrátor lát a betonba olvadt emberi talpnyomokat az őrbódé körül, de ezek pár lépésnyire távolodnak csupán a Csöndes Domb szanatóriumtól és eltűnnek.

Alia kommentjere sertodotten felhuzom az orrom, persze ez csak show, hogy mutassam asajat fontossagomat - Nem, de azt tortenetesen tudom, hogy a bolygovedelemnel keszulnek valamire, tobb katonajuk van a varosban mint altalaban - mondom titokzatosan. Nem szivesen fednem fel milyen keveset tudok errol a temarol es igyekszem a megszerzett tudast minnel ertekesebbnek feltuntetni. Nyilvan amint lehet meg kell tudnom amug is tobbet a dolgokrol hiszen ez adott esetben jo uzleti lehetosegeket hozhat a csaladnak
Scythia elorehaladasat figyelmesen nezem, ha lelovik akkor nem lepek ki, de ha ugy tunik hogy nem esik baja jopar lepes utan sem, akkor ovatosan kovetem, nem szivesen maradnek a szetolvadt eloterben ahol ki tudja mikor tunik fel par ujabb orult akinek nincsen jobb dolga annal, hogy szitava akarjon loni.
This message was last edited by the player at 21:42, Tue 12 Mar 2019.

Óvatosan nézek szét a téren, kissé meglepetten tapasztalom, hogy idelent úgy látszik mintha más időjárási körülmények uralkodtak volna, s azt is nagyon furcsállom, hogy sehol senkit sem látok, de az még jobban meglep amikor látom, hogy itt is itt vannak azok az olvadt lábnyomok, amelyek egyszer csak eltűnnek: idegesen nézek felfelé, azt fürkészem, látok-e valami furcsaságot a magasban. Mikor eleget pásztáztam a terepet, idegesen letörlök némi izzadtságot a homlokomról, majd visszamegyek, s Aliára nézek: -Mutasd az utat a Biodómhoz. - mondom a nőnek, bár magam is tudom merre van, azonban lehet, hogy a karbantartó valami hátsó ajtón keresztül szeretné megközelíteni az épületet. Remélem oda nem terjedt ki ez az őrület.
This message was last edited by the player at 22:29, Tue 12 Mar 2019.

Alia egy darabig homlokráncolva mered Vestroniusra, majd inkább nem szól semmit. Halványan megrázza a fejét és értetlenkedve néz időnként a saját fontosságában tetszelgő férfira.
-Ha úgy gondoljátok az a legjobb megoldás akkor legyen így.
Von vállat Scythia kérésére és az élre áll, ha kell, mutatván az utat a biodóm felé.
-Szerintetek mi a Trónus Haragja történt?
Természetesen az épületben történtekre gondol, nem is másra.
This message was last edited by the player at 22:59, Tue 12 Mar 2019.

Amint kierunk es ugy tunik nem haltunk meg korbenezek. Az egesz nagyon fura, ha en vezetem a tamadast akkor kint varok a menekulokre hogy lelojem oket, ugy ertem ha az en csaladom valaha ilyen leszamolasokat szervezne ami persze nincsen igy.
Kihuzva magamat megjegyzem. - Ha jol emlekszem az adminisztratumnak is van egy kozpontja errefele, az kevesbe lenne talan feltuno es ok talan konnyebben meggyozhetoek a dolgokrol. Hacsak - nezek Aliara - nincsen valamifele ismerosod a Mechanicusnal, mert ha nincsen akkor en inkabb az Adminisztratumot javasolnam. Bennem megbizhattok, ismerem hogyan gondolkodnak, majd elintezem a dolgokat - A friss levego ujdonsult lelkesedesel tolt el, talan ez az a lehetoseg hogy visszaszerezzem a dolgok iranyitasat
This message was lightly edited by the player at 23:48, Tue 12 Mar 2019.

-Az az érzésem, hogy az egyik beteg az oka mindennek. - válaszolom a nőnek amikor az kérdez, kicsit elszorul a hangom a végén ahogy a fente látottak jutnak az eszembe, azon gondolkodok, hogy vajon miféle boszorkányokat tarthatnak ebben az épületben? Azok az égő lábnyomok... Élénk fantáziám előtt ott van a kép, ahogy egy lángoló férfit, az ajtót kirobbantva kiszabadul és olyan dolgokat tesz, amelyekbe bele se nagyon merek gondolni. Vest szavait hallva azonban elterelem a gondolataimat, megforgatom a szemeimet: meg se lep, hogy pont oda akar menni, én azonban nem fogok odamenni ez egészen biztos mert szeretnék még ma járművet szerezni, nem holnap: -A Mechanicus szentély volt az egyetlen védett hely a történtek ideje alatt, nem fogok kockázatot vállalni, hogy máshova menjünk, mert nem lehetünk biztosak benne, hogy csak a Csendes Domb volt érintett. - mondom, majd folytatom: -De ha egyedül oda mersz menni, igényelhetsz tőlük is járművet. - teszem még hozzá kissé szúrósan, tudom, hogy úgyse lesz erre hajlandó, mert az épületben is végig mögöttünk bujkált.

Scythia szavaira megcsovalom a fejemet - Lehet hogy a Mechanikus vedett, de ha lattak mi tortent nem e lonek szitava amint kozel megyunk? Es meg ha nem is, mi a garancia hogy adnak nekunk jarmuvet? Persze tudom, a torveny mellettunk all, de tartok tole a Mechanicust ez nem gyozi meg arrol hogy valamit kolcsonadjanak. - hatok kis hatasszunetet - Ellenben az Administratum mindig is kozeli kapcsolatban allt a bolygovedelem minden tipusaval, a torvennyel, a kormanyzosaggal, egyszoval ok a tokeletes celpont arra hogy ilyen esetben segitseget kerjunk. Persze sokan vadoljak azzal hogy lassu, de csak a megfelelo papirokat kell kitolteni hogy minden jol haladjon - vonom meg kisse hanyagul a vallamat mintha ez konnyu lenne - Termeszetesen elmehetnek egeydul is, de nem hagyhatom felugyelet nelkul a vendegunket - mutatok a toloszekesre. - Persze ha ti nem akartok menni eltolom en egyedul is - mondom de nyilvan nem szivesen tennem. Masreszrol talan jo lenne megszabadulni az arbitratortol, ha nem lihegne a nyakamba akkor sokkal konnyebb dolgom lenne nekem is

Vállat vonok amikor a férfi végre elhallgat, mondandója közepe után nem is nagyon figyelek arra amit mond, mert rájöttem már, hogy teljesen felesleges, úgyis azt fogja mondani, amit ő szeretne hallani. Láttam amit láttam, a Mechanicus szentély biztonságos volt, ráadásul a fegyveres szervitorok sem tudnak megbolondulni, és ha jól sejtem Alia biztos szót tud velük majd érteni, úgyhogy rendületlenül tolom tovább a foglyot abba az irányba, kizárólag a sor végén. Azt azért megjegyzem, hogy: -Azt felejtsd el, hogy valaha kettesben maradsz ezzel az emberrel. - mondom, az előzőhöz hasonló szúrós tekintettel, majd utána még azért hozzáteszem miközben Aliát követem, a kerekesszéket magam előtt tolva: -És az sem utolsó ellenérv, hogy te akarsz odamenni. Eddig mindenkit megpróbáltál meggyőzni, hogy semmi közöm a fogolyhoz, ott is azt tennéd, holott mind a hárman tudjuk, hogy egyetlen érvényes parancs van a személy elszállításáról, az pedig az enyém. Az is lehet, hogy vannak ott barátaid akik segítenének is neked. Olyat nem játszunk. - vonom meg flegmán a vállamat. A Géplátnokságban bízok, őket nem fogja tudni megvezetni, segíteni fognak a fogoly biztonságos célba juttatásában.

Más érv hiányában Alia vezetésével átvágtok a téren ahol jelenleg egyáltalán nincsenek se élők, se holtak. A közepén Szent Luciano ötven méter magas szobra áll, kezében kard és sorozatvető. A tér keleti felén, már az üresen pislogó ablakú lakóépületek között egy száz méter magas dóm, egy félgömb alakú, páncélozott, zárt építmény van melynek tetején páncélüveg ablakok verik vissza a verőfényes napfényt. A kétszárnyú, tíz méter magas főkapujához közeledtek, melyen az Adeptus Mechanicus szimbóluma van. A kapu mellett egy egyszerű kötél lóg le amely egy ujjnyi széles lyukból jön ki a falban három méter magasan.


Biodóm, a környezete kicsit iparibb.
This message was last edited by the GM at 20:01, Thu 14 Mar 2019.

-Nem tudok az itteni papokról semmit, csak azt, hogy valamilyen vegetációval foglalkoznak. Annyit tudok, hogy úgy lehet bemenni, ha valaki meghúzza a kötelet, de ezen kívül mást nem.
Szólal meg Alia, aki eddig szótlanul és még mindig némileg idegesen körbenézve vezette a csapatot. Úgy tűnik, hogy a biodóm mellett sem túl nyugodt.
This message was last edited by the player at 19:12, Wed 13 Mar 2019.

Bolyvilági vagyok ugyan, de a tér méretei továbbra sem zavarnak túlzottan annak hála, hogy az Ambulus kaptárában nevelkedtem, azonban ezúttal nem megnyugtat az emberzsinat hiánya, hanem inkább zavar: jobb lenne, hogyha ez is egy mozgalmasabb hely lenne, akkor sok szemtanút lehetne kikérdezni, hamarabb érkeztek volna meg a Rendfenntartók, ráadásul az emberek reakciójából ki lehetne találni, hogy pontosan mi történik. Most azonban még az a sikori sem jár erre, hogy abból tudjak következtetéseket levonni, így aztán csak gondolataimba merülve, találgatva tolom előre a székemet Alia hátát figyelve. Vajon ki lehet ez az ember? Végre hagynak majd a társam halálán dolgozni? Fogok esetleg kapni némi veszélyességi pótlékot, hogy élhetőbbé tehessem a lakrészemet? Vagy esetleg véget sem fog érni ez a nap? Vagy talán elvisznek és egy pszíker szétégeti az agyamat miközben többet akar megtudni a történtekről? Kiráz a hideg, ahogy rosszabbnál rosszabb lehetőségek jutnak eszembe a kezdeti pozitívak után, s nem is nagyon van lehetőségem azon rágódni, hogy csak meg kellene gyújtani egy Lhot, mert közel érünk a Biodómhoz. Az aljánál állva nézek felfelé, felmérve az épületet, automatizált ütegek után kutatva, majd a karbantartóra nézek, a kerekesszék mögött állva: -Tegyünk akkor úgy. - biztatom cselekvésre, egy bólintás keretein belül. Érdeklődve nézegetem a kötelet, s elgondolkodok rajta néhány pillanatot, miért ezt a megoldást választhatták; talán valami hagyománya lehet.

A dom fele vezeto uton hangot adok csalodottsagomnak - Nem hiszem hogy ez lenne a legjobb megoldas - jelentem ki - A mechanicus-sal nem olyan konnyu targyalni, ki tudja hajlanak e egyaltalan a tamogatasra es hogy mit akarnak cserebe, ez akar veszedelmes is lehet - majd mikor megtudom mivel foglalkoznak furcsalkodva kerdezem - Vegetacioval? - majdhogynem hozzateszem azt is hogy itt? A varos nem eppen tunik ehhez kulonosen alkalmasnak, mindenesetre ezt nem etszem hozza de mikor odaerunk erdeklodve nezem az epuletet. A kotelet nezegetve hozzateszem - Csak meg kell huzni? - kisse furcsallom a dolgot, semmi szokasos magasztossag, egy egyszeru kotel. Valami nem stimmel itt nekem. A tobbi rendben van, ambar kepzeletemben harci szervitorok oriznek az ajtot, de a kapu tuloldalan is lehetnek eppen. Kerdon nezek az arbitratorra majd megmutatva milyen fontos is vagyok egyszer meghuzom a kotelet gyorsan elengedve amint ezt megtettem nehogy valamifele titkos szerkezetet eletrekeltsek ami veszedelmes leheten ram nezve. A mechanicus nem eppen arrol hires hogy tomentelen vendeget varnak.
This message was last edited by the player at 21:53, Wed 13 Mar 2019.

Miután Alia nem tud válaszolni egyik kérdésre sem, Vestronius meghúzza és gyorsan elengedi a kötelet ami némi ellenállást tanúsít, de nem többet, mint amennyi erőfeszítés egy teli kupa felemeléséhez szükséges. Valahonnan az épületen belülről egy kisebb harang kondulása hallatszik. Néhány perc elteltével pneumatikus szisszenéssel kicsit kinyílik a kapu és egy techpap áll a résben.



Hátán, testén mechadendritek vannak, szája és orra előtt, helyett szűrőrács van. Szintetikus géphangon szólal meg.
+++Az Omnissiás hozta Önöket abban a komplexumban amit a helyi szlengben "Mechanicus Biodómnak" hívnak. Engem Cornelius kurátornak szólíthatnak. A kupolát kívánják megtekinteni?+++
Az épületből nedves levegő jön ki, és valami olyan szag amit egyikőtök sem érzett túl sokat: Jó szag. Növények.
This message was last edited by the GM at 23:16, Wed 13 Mar 2019.

Már amikor Vestronius előrébb lép, Alia hátrébb húzódik, hogy ne legyen nagyon elől amikor bárki is kilép az épületből. Annak ellenére, hogy az ő egyik javaslata volt ide jönni, nem nagyon tűnik úgy, hogy nagyon a kedvére lenne az egész. Nem is nagyon szólal meg, csak ha kérdezik, és egész idő alatt a Marsi Rohamosztagos^TM márkájú bakancsát nézegeti.

Mikozben kinyilik az ajto pillantasom vegigsopor a csapaton. A toloszekes alak es az arbitrator mar messzirol kivilaglik, meg Aliat csak-csak el lehet adni, de oket... Ha ehhez hozzavesszuk, hogy Scythia kepes a legjobb tortenetet is tonkretenni indokolatlanul. Nagyot sohajtok magamban majd megkoszorulom a torkomat es megszolalok - Udvozlom, Vestronius Dorvillier vagyok - mosolyodok el. Van eselye hogy egy tech papnal ez semmit sem hat, de a megszokas nagy ur - Mar sok szepet hallotunk a domrol es mindenkeppen megneznem egyszer, de most sajnos nem ezert vagyunk itt. Kis csapatommal az arbitratus neveben jarunk el - mondom ugy mintha szinte en magam is az arbitratus tagja lennek, remelve hogy ennyire azert nem lehet vaskalapos Scythia hogy tonknretegye az egeszet - Fontos ugyben, de csapatunkat tamadas erte - mondom ami teljesseggel igaz, igaz lehet hogy ebben a kornyezetben van aki mashogy ertelmezi, esetleg szamunkra pozitivabban, de egy apro hazugsag sem hagyja el a szamat - Az Omnissias tamogatasat szeretnenk kerni ugyunkhoz - Onmgam persze elkuldenem onmagamat, meg a korabban latott eretnek dolgokkal sem valoszinu hogy nagy hatast ernek el, mennyivel konnyebb lenne egy nemtorodom hivatalnokkal
This message was lightly edited by the player at 22:21, Thu 14 Mar 2019.

-Alia vagyok.
Mutatkozik be szűkszavúan a karbantartó Vestronius után. Még mindig nem néz fel a földről, illetve a bakancsainak orráról, sőt minél kisebbre és jelentéktelenebbre próbálja magát összehúzni. A hátizsákja pántjaival kezd el babrálni, majd a puskáját is megigazítja. Egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát.

Kiberszeme felett mintha összegyűrődne a bőr - Cornelius ráncolja a homlokát.
+++Ezen nőnemű társán látom az Arbitrátus jelvényeit, magán és azon nőnemű egyénen azonban nem látok semmit ami az Arbitrátushoz való kötődését jelképezné. Azonban a társa jelvényei meggyőzőnek tűnnek és -habár az Omnissiás alázatos szolgái függetlenek efféle rendtfenntartástól- a gyanús tolószékes egyén jelenléte ellenére elképzelhető, hogy van valóságtartalma annak amit mond. Főleg az elmúlt órák történéseinek fényében. Fáradjanak beljebb és élvezzék az Adeptus Mechanicus messze földön híres vendégszeretetét - egyelőre. +++
Előbb Scythiára mutat, majd Aliára, végül a fogolyra. Azonban miután "megenyhül", behátrál a kapu mögé és int nektek, hogy kövessétek.

Ahogy beléptek a kapun, az pneumatikus szisszenéssel ismét becsukódik mögöttetek, azonban már előtte megcsap benneteket a meleg párás és nagyon is zöld levegő, mely magában hordozza azt a természetet, ami rég kiveszett Scintilla bolygójának erről a részéről. Cornelius egy, a Mechanicus szimbólumaival díszített alkóvon keresztül egy betonozott útra vezet benneteket. Felettetek már csak a biodóm teteje és sárga színű szpot lámpák vannak amelyek a körülöttetek lévő fákat, füves réteket és néhány tábla takarmánynövényt világítanak meg. Ezeket betonozott út választja el egymástól. A zöld területeken mezőgazdasági szervitorok és néhány Mechanicus beavatott dolgozik. A rövid út egy kisebb templomhoz vezet, ami mellett kisebb kiszolgálóépületek vannak. A kiszolgálóépületek között lehetnek garázsok is, némelyiknek elég nagy a kapuja ahhoz, hogy járművek legyenek benne.

Igyekszem nem Vestre nézni amikor többesszámban beszél arról, hogy az Arbitrátus nevében járunk el - ez egyenesen vérlázító kijelentés, nem csak azért, mert egy civil szájából hangzott el, de azért is, mert mindenki tudja, hogy a tech papság tagjai nyers, gépi logikájukkal még a legkisebb hazugságra is hamar rájönnek, amennyiben pedig ez megtörténik, okkal fognak ránk gyanakodni. Így, mikor a vendéglátónk elhallgatott, megszólalok - nagy tisztelettel beszélek, mint minden bolyvilági amikor a Mechanicus tagjaival van dolguk: -Ez azért van, Cornelius kurátor, mert az Arbitrátus nevében csak én járok el - ők segítenek a férfi átszállításában. - fogalmazok tömören, majd amikor beérünk a biodómba kissé letaglóz a látvány. Soha nem láttam még ennyi zöldet egy helyen és ilyen friss levegőt sem volt még alkalmam belélegezni, s bár tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem professzionális, azonban séta közben nézelődök, elmereng a tekintetem egy egy furcsa fán; képről már láttam ilyeneket, de élőben még soha, szeretném megérinteni, de nyilván ezt nem engedhetem meg magamnak; ha főnök itt volna, már így is megszólt volna. Egy idő után ismét megszólalok: -Módjában áll elárulnia mit tud az elmúlt órák történéseiről, Cornelius kurátor? - kérdezem, majd a kérésünkkel kapcsolatban is felszólalok: -Ittlétünket illetően pedig, a személy szállításához járműre lenne szükségünk. Tud nekünk ebben segíteni bármilyen módon? Sajnos nincs elég erős voxom ahhoz, hogy kapcsolatba tudjak lépni az Arbitrátussal, magának van rá módja? Természetesen nem lennénk hálátlanok, bár nem rendelkezünk sok forrással, minden bizonnyal ki tudunk találni valamit, hogyan hálálhatnánk meg a segítséget. - kérdezem a tech papot.

+++Így már sokkal érthetőbb. Ami a további kérdéseket illeti, hamarosan extrapolációkkal módosított választ adhatok rájuk. Kérem kövessenek.+++
Válaszol Cornelius Scythiának amikor a nő az Arbitrátusra vonatkozó helyzetet tisztázza, majd a többi kérdésre is. Az úton nem fűz további megjegyzést a dologhoz, látszólag nem kifejezetten tulajdonít jelentőséget az egész helyzetnek. A csapatot bevezeti egy kisebb melléképületbe, amely mellett két kisebb nyitott négykerekű jármű áll. Az épület egy helyiségből áll amelyik a tárgyaló, étkező és konyha szerepét töltheti be egyszerre: Az egyik falat üresen hagyták egy képkivetítőnek, a többi falon pedig rengeteg zsák szárított fejadag van polcokon, ezeket víz vagy folyadék hozzáadásával lehet folyékony tápanyaggá alakítani. Néhány mosogató és tányérok valamint evőeszközök tárolására szolgáló szekrények foglalják el a maradék szabad helyet. A szoba közepén egy kerek asztal van ami alatt egy kisebb kogitátor van és ami körül egy tucat szék van betolva. A kurátor int a csapatnak, hogy üljenek le.
+++A testvéreim auspexei az elmúlt órák során sorozatos anomáliákat mutattak, amely általában tértorzulási jelenségek közben szoktak előfordulni. Egyik testvérem mielőtt a szent beültetése illogikus jeleket küldtek volna az agyába és megölte volna, egy Fekete Napot, egy erősen lokalizált napfogyatkozási jelenséget emlegetett. Ez természetesen logikátlan és ismét tértorzulási anomáliákra utal. Torzulati anomáliákra.+++
Néz a csapat tagjaira jelentőségteljesen.
+++Mindeközben a vezetékes és vezetéknélküli vox kapcsolatunk nem működik már órák óta, a redundáns rendszereknek köszönhetően ennek az előfordulási esélye minden egy millió évben egyszer lehet. Következtetésünk szerint valaki ismeretlen sugarú körön belül az összes környékbeli kommunikációs jelet leárnyékolta. Ennek megfelelően az erre az esetre előírt protokollokat használtuk.+++
Hangja érzelemmentes, de így is látjátok, hogy nem kifejezetten elégedett.
+++Az előzőeknek megfelelően rövid távú előrejelzéseinknek megfelelően egy legalább minimálisan az Adeptákhoz kötött csoport megjelenésére számítottunk, habár szignifikánsabban jobban felfegyverzett csoportra. Továbbá arra, hogy ők segítenek nekünk, nem mi nekik. Azonban az Adeptus Mechanicus mindig hajlandó segíteni a rászorulókon. Módomban áll hozzáférést biztosítani a földalatti hálózatunkhoz, amellyel egy tetszőleges pontra tudjuk önöket szállítani, amennyiben mindannyian génmintát adnak és az Omnissiás oltára előtt megesküdnek, hogy ha valaki megkeresi önöket a génmintával akkor teljesítik bármit is kérjen. Természetesen nem fogunk olyat kérni ami a Birodalmi Törvényeknek ellentmondana.
Utolsó mondatában a szintetikus hang ellenére némi kaján jókedv ismerhető fel.