Közelebb lépek az asztalhoz ahogy a férfi kitölti az italt; utálom az amasecet de úgy tűnik, hogy a munka a felső körökben is ugyanolyan mint az alsóbb részeken: meg kell inni és el kell szívni valamit azokkal, akikkel dolgom van, különben egy szót sem fognak szólni azokról a dolgokról amik után érdeklődök. Gyanakvóan figyelem amit mond, s mikor befejezte sem szólalok meg egy darabig: kétségtelen, hogy magas helyekről érkezhetett, de ennyi köntörfalazás mellett természetes, hogy feltámad bennem a gyanakvás. -Nem áll módomban megkérdőjelezni az utasításaimat, egyedül érkeztem, mert a parancsom így szólt. - válaszolom, majd kortyolok egy aprót az italból, némi fintorral az arcomon teszem vissza az asztalra a poharat. -Feltételezem ismeri az Arbitrátus jogkörét burmang és azt, hogy a korrupció elleni harc az egyik fő feladatunk, ennek fényében pedig nagyon gyanús mindenki, aki ellentétes parancsokat követ. - magyarázom tovább, észre se véve, hogy belecsúszik egy kissé a bolyszleng a mondandómba. Bár lila szememben gyanakvás látszik, hangomból még mindig az előbbi feszültség nyomai hallhatóak ki. -És hova akarja szállítani azt a valakit? Talán közös az úti célunk.
This message was last edited by the player at 21:07, Sat 26 Jan 2019.

Arra a feltetelezesre hogy aki ellentetes parancsokat kovetne valaki mar rogton gyanussa valik majdnem osszerandulok. Meg mindig soretes puska van az arbitrator kezeben, de egy Dorvillier nem adja konnyen a boret. - Nezze a cel az titkos, talan megerti hogy nem arulhatom el, de egy dolgot meg kell kerdeznem nyiltan. Szolt a parancsa barmi olyanrol hogy rogton at kell szallitani? Nem kertelek a celszemely fontos informaciok birtokaban all amik miatt biztonsagos helyre kell vinnem - vagyis nos, inkabb neki engem, de az ilyen aprosagok felett konnyen at lehet siklani kesobb is - De egy kesobbi idopontban nem elkepzelhetetlen hogy megjelenjen az arbitratuson hogy akarmire is kivancsiak valaszoljon, de mint mondtam nagyon fontos lenne egyelore biztonsagban tudni. Ugye a sok elet miatt amit megmenthetunk vele - probalom kisse hosies munkakent feltuntetni az egeszet, de ez nem is nagy hazugsag, megmenteni valaki fontos eletet az hostett, es egy Dorvillier elete fontos, nem?

Csendben hallgatom végig a férfit, azonban az egyre erősödő csodálkozásomat nem is tudom és nem is akarom leplezni: szép lassan felvonom a szemöldököm és sűrűn pislogok értetlenségemben, hitetlenkedve teszem csípőre a kezem. Megjelenik az arbitrátuson? Nem vagyok benne biztos, hogy a férfi most nem e gúnyolódik velem, de láthatóan elnézek a pohara felé mintha azon gondolkodnék, hogy mennyit ihatott - még izgulni is elfelejtek meglepettségemben, soha nem hallottam olyat, hogy valaki ilyet mond egy Arbitrátornak egy fogollyal kapcsolatban. Kis hatásszünet után válaszolok: -És persze maga egyedül akar egy fontos foglyot elszállítani... Milyen beosztásban is dolgozik maga egyáltalán a kormányzónak? - komolyodik meg a tekintetem, talán ez még érdekelheti a felettesemet. -És ne feledje ezeknek a szavaknak még következményei lehetnek uram, és nem áll módomban sehova elengedni azt az embert, bármilyen magas körökből is érkezzen, a Lex Imperialis magára is vonatkozik. - említem meg ismét a törvénykönyvet, miközben letörlök némi izzadtságot, rövid időre pedig kifelé nézek a viharba. -Fegyvertelenül beszélhet a célszeméllyel, de ha ezzel nem éri be, akkor javaslom kezdjen hozzá a papírok intézéséhez mert hacsak az Igazgató nem dobat ki az épületből, akkor nem állok meg míg nem teljesítem az utasításaimat. - válaszolom látszólag magabiztosan, már mélyen legbelül sok bizonytalanság gyötör; sosem voltam még ilyen szituációban, csak reménykedni tudok benne, hogy jól csiálom amit csinálok, s ez kissé érezhető is abból, hogy milyen gyakran váltok stratégiát. De abban biztos vagyok, hogy ez az egész szituáció kezd egyre lehetetlenebb lenni.

Ugy nez ki nehezebb dolgom lesz mint gondoltam fut at az agyamon mikozben hallgatom Scythia szavait, meg a vegen kisse fel kell dusitanom az igazsagot. Persze csak picit, modjaval... Igy amikor rakerdez valaszolok - Foglyot? Ki beszelt fogolyrol? - mosolyodok el - De ha igazan belegondol magat sem azert kudltek hogy foglyot szallitson, hiszen akkor tobben jottek volna valami fogolyszallitasra alkalmas jarmuvel nem? - engedek meg par dofest a sotetben, nem mintha tisztaban lennek az arbitratus modszereivel, de a csalad embereit ha en kuldenem en tobbet kuldenek.
- Azt sajnos nem arulhatom el milyen beosztasban vagyok - hiszen semmilyenben - Ez egy olyan informacio amit csak bizonyos jogosultsagi szint folott arulhatnek el - probalok kibujni a kenyes kerdes elol majd vegigmutatok szegenyesen harcra kesz onmagamon - Milyen fegyverrel? Hiszen nem leloni szeretnem csupan beszelni vele. Egy fontos kollegarol van szo - majd mielott meg valami ujabb torveny felidezesebe folynank megjegyzem - Senki nem azt allitotta hogy ne a Lex Imperialis szerint jarjunk el - nem mondhatnek ilyet hiszen nem nagyon ismerem, mondjuk nem is nagyon szerettem volna megismerni soha, a csaladom kisse a torvenyek felett allt mindig is es ezt szeretem kielvezni - Mindossze azt hogy gondolja at vajon valojaban mire is kapott parancsot. - odalepek melle es ugy intek a kezemmel mintha valami kepet festenek ahogy probalom kisse jobb szinben feltuntetni a dolgokat - Ennek az illetonek az informacioi nagy eredmenyekhez vezethetnek - nezek sokatmondoan Scythiara - Ki tudja, penzbeli jutalmak, eloleptetesek, barmi lehetseges - probalok meglebegtetni majdnem mindent ami eszembe jut. A penz nem problema ha segit megmenteni a csaladtol tudok jutalomhoz szukseges penzhez jutni. Az eloleptetes kemenyebb dio, de megigerni meg lehet max nem sikerul veghezvinni
This message was last edited by the player at 21:50, Mon 28 Jan 2019.

Ha nem is sértődötté, de legalább felháborodottá válik a hangom amikor a férfi mondandójának végeztével megszólalok: -Reménykedek benne, hogy ez nem egy megvesztegetési kísérlet volt burm... uram. - nézek szúrós szemmel a férfire, kijavítva magamat a bolydialektusban. Ahogy közelebb lép én picit távolabb, igyekszem tartani némi távolságot - na persze, az ideális huszonegy lábas szabályt nem akarom alkalmazni, még a végén azt hinné a férfi, hogy tartok tőle. -Fogolyról például az Igazgató úr beszélt, aki korábban így hivatkozott rá, és arra is emlékeztetem, hogy korábban mondtam már: egyedül vagyok itt, mert így szólt a parancs, és nincs okom kételkedni a feletteseimben, ha megbíztak ezzel a feladattal. - bár abban magam sem vagyok biztos, hogy gondoltak-e arra, hogy ilyen problémákkal fogok szembesülni; valószínűleg nem, mert akkor mást küldtek volna, aki gyakorlottabb az ilyen körökben, de ez is bizonyítja, hogy valami nincs a rendjén. Letörlöm az utolsó csepp izzadtságokat is a homlokomról miközben az ablakon túl kibontakozó vihart figyelem egy töredék-másodpercig. -Ami pedig a beosztását illeti, részben téved, ha úgy döntök, hogy ellenőrzés alá veszem, kötelező igazolnia magát. Ellenkező esetben véletlenül előfordulhat, hogy összekeverem egy alsó bolyban körözött mutánssal. - nincs a hangomban semmi fenyegető, a sörétesemet tartó ügyesebbik kezem szorítása is enyhült már a beszélgetés kezdete óta, kicsit kezdem visszanyerni a nyugalmamat mert kezdem végre valahára nagyjából nyeregben érezni magamat. -Most ezt még megteheti önként, ellenkező esetben megvárom míg az Igazgató Úr visszatér, és akkor fogom felszólítani magát erre, majd őt arra, hogyha lehetőségében áll, intézzen néhány hívást a feletteseink felé és döntsön a fogoly sorsáról. - mondom nyersen. Kissé kiszáradt a szám az izgalmakban, de nem akarok több amasecet inni, helyette inkább a főnök szavai jutnak az eszembe az informátorokkal kapcsolatban. -Ha annyira beszélni akar azzal az emberrel, megteheti ott, ahova szállítani fogom. Ha ennél többet akar, tegyen le valamit az asztalra amikor az Igazgató visszatér. - mérem végig ismét a férfit miközben azon jár az eszem, hogy vajon jó döntést hoztam-e ezzel az ajánlattal. Kissé idegesít, hogy ilyen sokat kell beszélnem, ráadásul ilyen hivatalosan, egy nyugodt járőrözésre, optimálisabb esetben csendre és némi hideg üdítőre vágyom, de az az érzésem, hogy ez nem ma fog megtörténni.
This message was last edited by the player at 04:29, Tue 29 Jan 2019.

- Megvesztegetni? - huledezek miutan nem jott be a probalkozas - Na de kerem, azt hiszem valamit felreertett teljesen - probalok minnel megbantottabb arcot vagni majd amikor ujra rakezd mar mar az arcaba vagom hogy egy Dorvillier a torveny folott all, de vegul visszafogom magamat. Ugy nez ki ez az arbitrator nehezen meggyozheto, de talan a felettese jobban hajlik a pozitiv megoldasokra. Nem a legjobb, de amig a torveny kepviseloi kozott vagyok addig csak nem forgok annyira nagy veszelyben mint egyedul... Vegul csak annyit mondok - Azt hiszem a politikaban meg kevesbe mozog otthonosan - majd mielott erre reagalhatna hozzateszem - De legyen, mutassam meg en hogy meg a kormanyzosagnal is komolyan vesszuk az arbitratust. Nem vetem be a kapcsolataimat, csupan elkiserem es beszelek a kedves kollegammal. Termeszetesen egyedul, ugye megerti megiscsak titkos ugyekrol van szo amik mint mondtam abszolut magasrol erkeztek - probalom terelni a dolgokat nehogy kideruljon hogy abszolut semmi kozom nincsen a celszemelyhez es adott esetben eloszor meg ot is meg kell gyoznom arrol hogy igazabol Mr Herz engem kuldott, de ugy gondolom hacsak nem ugyanennyire kemenyfeju akkor nyert ugyem lehet.

-Rendben, ezek így elfogadható feltételek, de fegyverrel nem találkozhat vele. - válaszolok tömören, kissé megkönnyebbülten. Nem volt olyan egyszerű dolgom mint reméltem, de végül a férfi úgy érzem belátta, hogy az Arbitrátussal szemben még a magas köröknek sem feltétlen éri meg szembe menni; na persze, kidobathatnának az épületből, meg le is lövethetnének, de egy feladat közben eltűnt/meggyilkolt Arbitrátor nagy port kavarna, s úgy tűnik azt ő is érzi, hogy előbb utóbb kiderülne mi történt. -Már csak meg kell várnunk míg az Igazgató úr visszatér. - válaszolom, majd leülök, a sörétesemet pedig a fotelemnek támasztom. Kicsit fészkelődök benne, szokatlanul kényelmes számomra az ilyesmi, egyszerű, kemény anyagból készült székekhez vagyok szokva. -Remélem semmi komoly probléma nem történt.

Eltelik negyed óra, majd újabb tizenöt perc. Az igazgató még mindig nem tért vissza. Az eső még mindig vigasztalanul dobol az ablakon, majd hamarosan kisebb, nagyobb végül szilvamag nagyságú jég kezdi támadni a tornyot. Egymás után villámok lobbannak fel és mennydörgés hallatszik be. Az iroda némileg lehűlés az ablak külső felén jégvirágok rajzolódnak ki. Ezen kívül halálos csend van.

Arra a felvetesre hogy fegyver nelkul vegigmutatok magamon mintegy megmutatva hogy nalam bizony semmi olyan nincs amit en fegyvernek minositenek. Persze ez nem igaz, de megsem vagyok tele fegyverrel mint valami IG katona. Mindenesetre probalok varakozni a kellemes fotelben. Par perc utan nekilatok kicsit kiszolgalni magamat, vegignezem az italkeszletet, a dohanyt, nem veszek belole inkabb csak unalomuzonek. Aztan mikor mar kezd nagyon telni az ido megjegyzem - Ki tudja mi tortenhetett, talan az lenne a legjobb ha megneznenk azt a szobat, nem lehet nehez megtudni merre van es vegulis az igazgato ur mar megmondta hogy vihetjuk, nem? - kezdek csak el beszelni hogy teljen az ido es eltereljem a figyelmemet. Nem e azert van ez a nagy csend mert ennyi kell amig a ram vadaszo gyilkosok elfoglaljak az epuletet. Nem, erre gondolni sem szabad, nem tudjak hogy itt vagyok. Szinpadiasan felallok, kinyujtozom es a lift fele intek kerdoen

Csendben üldögélek a szokatlanul kényelmes fotelben, majd nagyjából a várakozási idő felénél az ablakhoz sétálok és a kint dúló vihart kezdem figyelni - mostanában nem emlékszem rá, hogy lett volna olyan ami ennyire tombolt, na persze most nagyon magasan vagyunk, a boly alsóbb részein biztos ez sem tűnik annyira vadnak mint innen fentről nézve. Némi bámészkodás után visszamegyek és megint elkényelmesedek a bőr ülőalkalmatosságban, s azon filozofálok, hogy vajon jó döntéseket hoztam e; megszólalni nem szólalok meg, csak ha esetleg a férfi direkt beszélgetést kezdeményez. Amikor megszólal, egy hosszú hatásszünet után válaszolok, látszik rajtam, hogy a lehetőségeket mérlegelem: -Nem hiszem, hogy elengednék velünk amíg nem adott engedélyt az Igazgató. De abból nem lehet baj, ha keresünk valakit, aki tudja, hogy hol van vagy hogy mi történik. - megyek bele a férfi ötletébe.

A dolgozoszobabol/terembol ket kijarat nyilik, mar mindkettot ismeritek, hiszen ezekkel erkeztetek. A ket lift kozul jelenleg egyik sincsen az emeleten, a tejuveg ajtaju lift ajtaja zarva van es atlathatatlan, a racsos ajtaju lift racsai pedig szinten zarva vannak, mogotte a liftakna melysege asit. Kozelebbrol olaj es a bolyvaros elhasznalt levegojenek szaga erzodik halvanyan a liftaknabol. A vihar hangjatol eltekintve csend honol. Mindket lift mellett van egy hivogomb. A dolgozoszoba lampai egy kulonosen eros villamcsapas utan egy pillanatig hunyorognak majd visszaallnak rendes fenyerejukre. Mit tesztek?
This message was last edited by the GM at 16:01, Thu 31 Jan 2019.

Szemem se rebben ahogy a lámpák fénye hunyorogni kezd néhány pillanatig, az alsó bolyba az efféle jelenségek mindennaposak még akkor is, amikor éppen nincsen se vihar, se más vész - közelebb sétálok a liftekhez, láthatóan tartva némi távolságot a rácsos ajtótól; kicsit óvatosan merészkedek közel és nézek le, mintha csak attól tartanék, hogy leesek oda vagy hogy valaki lelök, esetleg megcsúszok és nem fog megtartani az ajtó. Ennek ellenére mégis olyan közel megyek, hogy szinte hozzáér az arcom a rácshoz - tériszony ide vagy oda, valahogy mindig hív a mélység, hogyha úgy nézhetek bele, hogy az teljesen biztonságos. Ha ez idő alatt Vestronius nem tenné meg, akkor a vezérlőpanel felé nyúlok, de félúton megáll a kezem. Vajon melyik legyen? Ujjamat ugyan ráteszem először a felfelé tartó gombra, de elbizonytalanodok, hogy biztos arra célszerű-e menni; ujjam többször oda-vissza vándorol a két felvonó gombjai között, végül egy alig hallható sóhajtás keretein belül mind a kettőt hívom: a rácsosat lefelé, a tejüvegeset felfelé. Ha a férfi kérdően néz rám ezek után, akkor csak vállat vonok: -Míg ideérnek van időnk kitalálni merre. - válaszolom. -Fent nem tudom mi van, de az igazgató arra ment. Viszont lefelé néhány emelet múlva elég sok embert láttam dolgozni. - magyarázom. -És a szanatórium betegei is lefelé vannak.
This message was last edited by the player at 20:22, Thu 31 Jan 2019.

A lift fele elozekenyen eloreengedem Scythiat. Nem udvariassagbol csak nem szeretnem megmutatni hogy nem ismerem az epuletet. Mikor megnyomja a gombokat es elarulja hogy szanatoriumrol van szo kezdem osszerakni a dolgokat, de igyekszem semit nem mutatni ebbol. Ugy teszek mintha tudtam volna a racsos lift merre visz igy csak megjegyzem.- A kellemesebben kinezo lift viszont kellemesebb emeletekre vezet - Pimaszul elmosolyodok es korbelesek van e valahol valamifele terminal a szobaban - Egy fontosabb vendeget konnyeden tarthatnak a szebb szinteken - intek a tejuveges lift fele - Ezert aztan a legjobb lenne megtudni merre van a szoba. Ahogy mondani szokas, kerdezel vagy lekerdezel - mosolyodok el mindenttudoan. Persze ha a helyi rendszer nem akarna kiadni a szobakra vonatkozo informaciot akkor a helyzet korantsem lenne egyszeru de remelem hogy azert ez a tudas korantsem titkos es konnyeden jo szinben tunhetnek fel ami a kesobbi alkodozast megkonnyithetne es talan vegre biztonsagba es mindenekelott rendes kenyelembe erhetnek

Szinte egy időben érkeznek meg a liftek. A tejüveg lift halk suhanással, a rácsos ajtajú pedig hangos csörgés-zörgéssel. A tejüveg falúban egy ízléses aranyozott irányítópanelen 150-től 243-ig állítható egy régi tárcsázós telefonhoz hasonló tekerő amely jelenleg a 150-es álláson van. A rácsos ajtajú liftben pedig egy hasonló tekerő található avval a különbséggel hogy ez rozsdás vas és idővel kiveszitek, hogy a tisztasági pecsét szerint a 0, valamint 100-150 értékeket fogadja el a Gépszellem.
Ahogy a liftek irányítását tanulmányozzátok, a hátatok mögül hatalmas koppanást hallotok, az ablak felé fordulva pedig azt látjátok, hogy a páncélüveg ablak valamitől hálósan berepedt egy tenyérnyi részen. Rothadó almaillat kezd terjedni a szobában.

Eppen ott tartok a gondolkodasban hogy az AA-23 jo esellyel a 23-as szintet jelentheti amire nem megy a lift persze amikor megtortenik a tamadas. Hiszen mi mas lenne? Megtalaltak. Azonnal biztonsagba kell jutnom. Az ablakon keresztul csak legbol tamadhatnak es felfele az egyetlen kijarat a levego.
Szinte gondolkodas nelkul beugrok a racsos liftbe, akarhogyan is, de lefele megy es lefele van kijarat valamifele repulo jarmu nelkul is. Most az egyszer orulok neki hogy a makacs arbitrator is velem van, Dariel nelkul vedtelennek erzem magamat es a soretes veszedelmesnek nez ki a kezeben. Eredetileg a boly buze miatt szereztem egy legszurot, de a gaz buzet megerezve es latva a racsokat halat adok most az egyszer a budos utcaknak es mikozben a 0-as szamra tekerem a kart (illetve ha nehezen mozdul intek Scythianak hogy segitsen) elokapom gyorsan a szurot hogy az orromra illesszem amilyen gyorsan csak lehet

Kissé flegma arckifejezéssel vállat vonok azokra a dolgokra amiket a férfi mond; én biztos nem helyeznék el egy foglyot szebb körülmények között csak azért mert fontos ember volt valaha, ugyanazok a törvények vonatkoznak rá is mint másokra is. A szobával kapcsolatban sem akarok nyilatkozni amíg nem érkezik meg a lift, ahogy pedig végignézem a rácsos ajtóval rendelkezőben található tekerőt éppen már szóra nyitnám a számot amikor meghallom a koppanást: azonnal sarkon fordulok és a sörétest rögtön két kézre veszem, vállamhoz szorítom és végigpásztázok a szobában; elkerekedik a szemem amikor meglátom a pókhálót a páncélüvegen és beindulnak a fejemben a veszélyt jelző szirénák. Ahogy megérzem az ismeretlen bűzt, gondolatok száguldanak végig a fejemen: a rácsos lift lefelé visz a biztonságba, a fogoly is arra lehet, és ebből menet közben ki fog szökni a gáz, a másikban pedig bent ragadna. Belépek, és ha kell segítenek Vestnek a kar kezelésében vagy a megfelelő imák elmondásában. Kissé gyanakvóan pillantok a légszűrőkre, de elhessegetem azt a paranoid gondolatot a fejemből, hogy köze lehet a történésekhez: egyszerűbb volna hátba lőni, mint megmérgezni.
This message was last edited by the player at 22:36, Thu 31 Jan 2019.

Beugrotok a liftbe es miutan par masodperc alatt kitalaltatok, hogy mukodik a szerkezet, konnyeden “betarcsazzatok” a 0 szintet. A racs becsapodik es a lift lassan elkezd ereszkedni a “foldszintre”. Ami azt illeti olyan lassan, hogy boven van idotok megszemlelni az ablak repedeset ami hangos ropogassal tovabb terjed, de egyelore nem torik be. Az ablakon belul is jegviragok jelennek meg, amik villam gyorsan atterjednek az iroasztalra is, megfagyasztva az el nem fogyasztott italokat es megrepesztve a poharakat. A rothado almaszag is egyre erosodik. Tobb meterrel arrebb a ti lelegzetetek is latszodni kezd es erezhetoen lehul a levego, azonban mire igazan aggodni kezdenetek, a lift legalabb egy szinttel lejjebb er es lassan a homerseklet is emelkedni kezd valamint a levego is felveszi a mar megszokott “elhasznalt” aromajat. Nem tudjatok mi tortenhetett. Talan elromolhatott a hogeneralo rendszer, es az okozhatta a problemat? Mindenesetre tovabbi problemak nelkul leertek a foldszintre. Utkozben ugyanazokat a termeket es folyosokat latjatok mint korabban, azonban jelenleg nem latjatok a lift elotereiben a dolgozo-piheno embereket. Minden uresnek latszik. A lift voxkaszterei ezuttal nem jatszanak Birodalmi himnuszokat.



A foldszinten kileptek az art deco stilusu eloterbe. Felettetek tejuveg falak vannak amik mogott neonlampak adnak fenyt hangos kattogassal. Nehany neoncso lathatoan kialudt, masok pedig folyamatosan ki-be kapcsolnak. A falakon arany szinu, aquila mintazatu tapeta van, amelyik itt-ott kisse lerohadt mar. Diszes de mara kisse megkopott oszlopok osztjak meg helyiseget kozepen, amely nagyjabol 50 meter hosszu es 25 meter szeles. Mellettetek balra szeles, nagyjabol kagylo alaku lepcsosor, ket oldalan pedig harom-harom racsos ajtaju lift talalhato. A falakon csendes  voxkaszterek vannak. Ti a Vezetoseg feliratu liftbol leptetek ki, mellettetek meg ket lift van  “Lakok” es “Karbantartas” felirattal.  A lepcso tuloldalan levo harom lift felett nincs felirat es lathatoan nem mukodnek.  Szemben veletek a nagymeretu vastag zart femajto amelyen Scythia eredetileg bejott.

Arcom hamar falfehérré válik amikor az asztalon lévő alkohollal együtt a vérem is megfagy, a poharak pedig megrepednek én pedig óvatosan hátrálok miközben figyelem az elém táruló jelenetet, s amikor eleget ereszkedünk, hogy már ne lássunk be a szobába, ugyanazzal a rémült tekintettel bámulom a fülke tetejét mintha csak azt várnám, hogy a jeges halál mikor fog minket utolérni. Idővel, amikor sikerül meggyőznöm magamat, hogy a dossziém utolsó soraiban nem a fagyhalál szó fog szerepelni, akkor figyelmemet az üres szinteknek szentelem: -Mikor érkeztem, itt még nyüzsögtek az emberek. - teszem szóvá, miközben sokadjára nézem meg az augeremet, holott tisztában vagyok vele, hogy semmit se jelzett. -Mi a fasz történhetett... - morfondírozok magam elé, majd afféle kényszercselekvésként megtöröm a sörétesem csövét és ellenőrzöm a lőszereket benne. Régen is elég sokat utaztam ilyen liftekkel, s akkor sem igazán szerettem őket, ez pedig most is az eszembe juttatja, hogy milyen magasan is vagyunk igazából, felfüggesztve egy rozoga dobozban, teljesen a Gépszellemre utalva. Nem igazán tudom kiverni a fejemből, hogy mennyi ideig zuhannánk ha odafent elfagyna a felfüggesztés és a Gépszellem feladná a harcot, láttam embereket lezuhanni az Ambuluson liftekkel, a legszörnyűbb az egészben, hogy milyen sok idejük van arra, hogy felfogják, hogy gyakorlatilag halottak. Ahogy közeledünk a földszinthez sem igazán kezdek megnyugodni: -Van itt egy kapcsolatom, az egyik karbantartó aki segíthet nekünk megtalálni a célszemélyt, ha az alsó szinteket még nem evakuálták. - mikor már nagyon közel érünk, nagy levegőt veszek, sörétesemet tartva mind a két kezem a fejem felé emelem. -Magasba a kezekkel! Ha riadó van, jó eséllyel fegyveresek várnak majd minket. - biztatom a férfit a példám követésére. Mikor meglátom, hogy sehol senki, lassan leengedem a fegyvert, a liftből kilépve, a stabil talajnak megörülve pedig hálát adok a Gépszellemnek, hogy nem adta fel a harcot, s az Istencsászárnak is, hogy még mi is élünk. Ismét több liftet hívok egyszerre, a lakókét és a karbantartókét, hogy legyen idő végiggondolni a dolgot amíg megérkezik.
This message was last edited by the player at 19:38, Fri 01 Feb 2019.

Lelki szemeim elott mar mar berobbannak az uvegek es fegyveresek ozonlik el a szobat de aztan a lift meglodul es eltunik a szemem elol a szoba. A legszuro szerencsere felfogja a buz jo reszet, de azert kisse megremulok, ki tudja milyen gaztamadas erte az epuletet. Az ures szinteket latva kesernyesen elmosolyodok - Es nekunk elfelejtettek szolni hogy kiurites volt? - megrazom a fejemet, ez csak egy dolgot takarhat, direkt tamadas. Amilyen szerencsem van a Veykovenek megbizottjai - Nem hiszek a veletlenekben - mondom es amint Scythia a feje fele emeli a fegyveret en csak csendben elokeszitem az enyemet - A felso szinteket valamifele tamadas vagy szerencsetlenseg erte, mindenkit kimenekitettek, de nekunk elfelejtenek szolni? - kerdezem az arbitratort - Ha fegyveresekbe botlunk jo esellyel lelonek minket - mondom keseruen, mar lattam ilyeneket, mit nem adnek most egy szakasznyi testorert. Amikor Scythia megemliti a karbantartot megjegyzem - Nekem is van egy ohm, kormanyzosagi kapcsolatom a karbantartok kozott - kisse furcsa hogy neki is potn a karbantartoknal van kapcsolata, de vegulis helyi hessegetem el a gondolatot magamtol.
Amig a liftekre varunk gyorsan korbelesek van e valamifele terminal majd hozzateszem - Ha az apuletet tamadas erte akkor a fobejaratnal is fegyveresek vannak. - jegyzem meg. Persze a vihar alatt barmi tortenhet, es vegulis lehet hogy csak a vihar miatt tortek be az ablakok, de ketelkedek ebben az egeszben - Mindenekelott a kormanyzosagi kollegamat kene kimenteni aztan a karbantartoknal megkeresni az ismerosomet - jegyzem meg, a karbantartok ismerhetnek olyan kijaratokat amiknel nem var minket a kivegzoosztag, csak remelem hogy Scythia is belatja ezt, de o nem ismeri a csaladok kozti haborukat.

Nem látszik meglepettség az arcomon amikor a férfi előveszi a pisztolyát, odafent már kiszúrtam a kabátja alatt annak ellenére is, hogy tagadta, hogy fegyver nála; de azért kicsit távolabb állok tőle miközben megvonom a vállamat. Ha olyan vár minket aki le akar lőni, az mindenképpen le fog, itt semmi fedezékünk nincs, de így talán egy bizonytalan rendfenntartó nem ereszt belém egy sorozatot. Kilépek a liftből, arra inkább már nem is mondok semmit, hogy pont neki is van egy ismerőse a karbantartók között mert még a végén kitalálja, hogy egy Császáradta véletlenből pont ő is ugyanazt keresi. -Elfelejtettek minket, igen, vagy csak már halottnak gondoltak. - mondom miközben a liftre várakozunk. -Engem bármikor hátba lőhetnek az utcán, te burmang ebben az idétlen kabátban, testőrök nélkül, te sem tűnsz annyira fontosnak, hogy ekkora felhajtást csináljanak amikor meg is mérgezhettek volna az amaseccel. - csóválom meg én is a fejemet. -Vagy csak jól álcázod. - morgom az orrom alá, majd ismét a férfire nézek: -De azzal egyetértek, hogy menjünk először a fogolyért. - azzal kapcsolatban inkább nem szólok semmit, hogy ugyan ki a fészkes fene támadna ilyen magasan a bolyban egy ilyen épületre, fényes nappal, ilyen erőkkel? Megint megcsóválom a fejemet, ezúttal magamnak. Nagyon büdös ez az egész, ez a férfi nagyon fél valamitől az az érzésem, én meg azt sem tudom, hogy mi történik körülöttem.

Beszédetek visszhangzik az üres teremben amíg megérkezik a másik két lift. A karbantartó lentről, a lakó pedig fentről. Ezek hasonló kiépítésűek, mint amivel lejöttetek, csupán nagyobbak: Akár egy tucat ember is elférne bennük kényelmesen. A Karbantartók feliratú liftben két tárcsázási lehetőség van, a 0 és a K betűjelű. A Lakók feliratúban pedig 0 és 01-99 értékeket fogadja el a Gépszellem.
This message was last edited by the GM at 19:59, Fri 01 Feb 2019.

Scythia megjegyzesere miszerint elfelejtettek minket csak kicsit forgatom a szememet... Lehet ot el szoktak felejteni, de egy Dorvilliert soha, bar ha jol mondja es nem tunok annyira fontosnak akkor talan el tudok vegyulni tenyleg a tomegben, de nem, az hiszem nem. Vegulis lehet az a legjobb ha tudja kivel is van dolga ugyhogy megjegyzem csendesen - Vestronius Dorvillier vagyok - mintha ez mindenkinek jelentene valamit, de hatha tenyleg. A rank vadaszoknak mindenkeppen jelent valamit. Mielott komolyan reagalhatna a nevemre Scythia belepek a liftbe es intek neki majd igyekszem a 23as szintre kapcsolni - Jobb ha sietunk mielott leer a 23as szintre is akarmi is ez - jegyzem meg

Belépek a férfi után a liftbe, majd bal kezemmel jelképesen a torony teteje felé mutatok, nagyjából az arcom mellet. -Odafent. - adom tudtára a véleményemet, félreérthetetlenül arra utalva, hogy lehet, hogy az Igazgató ismerte és számított neki a neve, de minél lejjebb ereszkedik a bolyba, annál kevésbé fog bármire menni vele. Többet ennél nem mondok, nem érdekem se szükségtelenül fenyegetőnek vagy becsmérlőnek tűnnöm, de azt azért jobb többször is tudatnom vele, hogy én a boly nyomorúságosabb részeiből származok és engem ilyesmivel nem fog meggyőzni semmiről. Ehelyett inkább azon gondolkozom, hogy vajon mennyi idő fog eltelni amíg elkezdenek fegyveresek érkezni az épülethez, ha riadóztattak. Riadóztattak vajon?

Megcsovalom a fejemet mikozben varom hogy a lift elinduljon - A Dorvillier nev mindenhol jelent valamit, maximum nem mindenkinek. A torvenyt lehet nem mindenhol tisztelik, de a penzt es a hatalmat igen. - majd kicsit kesobb hozzateszem - Persze ez akar ellensegekkel jarhat, de egy szanatoriumot meg miattam sem hiszem hogy lerohannanak - kezdem azt hinni hogy a korabbi hazugsagom akar igaz is lehet. A hallottak alapjan hogy a helyzet kicsit furcsa a bolyban... - Ahogy mondtam is sok minden forog itt kockan. A katonasag, a bolyvedelem, mindenki feszult - probalom osszerakni a dolgokat es kozben ugy tunni mint aki valami nagyot tud meg ha sajnos ez nincsen is igy. Sosem szerettem a sotetben tapogatozni, minnel tobb informaciod van annal jobban tudod azokat ugy iranyitani hogy a helyzet a vegen neked kedvezzen es te kerulj ki gyoztesen a dolgokbol, de sajnos most ugy nez ki ez nagyon nem igy van

Megforgatom a szemeimet. -Biztos így van. - felelem kissé flegmán, igazából nem is tulajdonítva sok fontosságot annak amit mond, mert kezdem úgy érezni, hogy úgy gondolja, csak azért mert a kormányzó embere, még mindent elhiszek neki. Pislogok kettőt és halványan elmosolyodok ahogy a férfire nézek végül: -És ezt a bölcsességet is feltételezem a bolyban eltöltött hosszú évek alatt tanultad meg. - mondom kissé cinikusan, halkan és röviden ki is nevetve a férfit. Mesélhetnék neki, hogy mi a különbség a pénz tisztelete és a mohóság között, meg hogy miképp vágnák át a torkát bárkinek néhány sikori megállóval arrébb ha a helyi bandák úgy gondolnák, hogy akár csak száz trón is nyomja a zsebeit. De nem teszem, nem célom kioktatni, ha minden jól megy néhány órán belül leszállítom a célszemélyt, aztán otthagyom vele ezt a burmangot és beszélgethet vele a fontos, magas hatáskörű ügyeiről ameddig csak akar.