-Na akkor majd reggel mondjátok el, hogy ment az őrködés.
Hades lerakja az ágya mellé a kardját, aztán befekszik az ágyba és csakhamar aludni kezd.
This message was last edited by the player at 22:40, Sat 22 Feb 2020.

Alia is lepihen, csupán Vestronius és Scythia maradnak ébren.
Előbbi az adattáblákat böngészi, utóbbi pedig a visszatérő zarándokokra vár. Mindketten jó régóta talpon vannak már, az adeptus feje a számára kényelmetlen ágy ellenére le-lekókad de látszik, hogy keményen koncentrál.  Az arbitrátor vár amíg visszaszállingóznak a zarándokok. Rendes ámbár egyszerű embereknek tűnnek. Az imádság jó hangulatba hozta őket, szívesen beszélgettek Scythiával egy darabig: A fekete-vörös aquila a Főkardinális kedvenc színeire utal, no meg arra, hogy ilyen volt a nyakában az aquila amíg aktívan térített, még közvetlenül megválasztása előtt. A szobrot mindenképpen ajánlják megnézni, a belsejében van egy katedrális. Illetve azt ajánlják mindenképpen egyen egy kardinális szeletet; ez a Főkardinális kedvenc étele. Minden zarándok aki idejön ezt eszi az egyik helyi kifőzdében. Ezek után szép lassan aludni szállingóznak, de előtte egy férfi megjegyzi, hogy az ezen a téren vett csizmák jó szerencsét hoznak mert az egész tér szent és a Főkardinális is új csizmát húzott amikor itt megpihent útja során.

Az éjszaka eseménytelenül telik el. Mivel Scythia és Vest is jó sokáig fennmaradt, holnapra mindketten 1-1 Fatiguet kaptok.
This message was last edited by the GM at 19:28, Mon 24 Feb 2020.

Érdeklődve hallgatom az elhangzottakat, s bár egyenlőre csak találgatni sikerül az újonnan megtudott információkkal, azonban úgy gondolom előbb utóbb sikerül majd összerakni az apróbb részleteket egy nagy egésszé. Azt viszont már tudom, hogy ezeknek a csizmáknak érdemes lesz utánakérdezni: ha jól sejtem, akkor korántsem árulnak annyi helyen ilyen lábbeliket mint ahány helyen lehet kapni a Főkardinális kedvenc ételét, úgyhogy ez a holnapi nap egy jó kiindulópont lehet még. Másnap reggel kicsit nyomott arccal ébredek amikor az éppen aktuális őr felkelt (vagy éppen amikor a chronom jelez, ha senki se maradt fent) és figyelem a többieket ahogy készülődnek egy darabig az ágy szélén üldögélve, majd megigazgatom az alvás következtében kissé meggyűrődött egyenruhámat; egyenlőre nem tervezek beszámolót tartani a többieknek a megtudottakról, majd ha elhagytuk a szállást akkor teszem meg. Ha az ételt még olyan időben kapjuk meg, hogy el tudjuk hagyni a helyet a közös ima előtt, akkor közben tömören összefoglalom amit megtudtam, ha nem, akkor megint csak később ahogy eredetileg is terveztem. Bárhogyan is, amikor némileg elérkezünk arra a ponthoz amikor a következő lépést tervezzük, felvázolom az elképzelésemet: -Szívesen utánakérdeznék, hány helyen lehet kapni ezeket a csizmákat. - magyarázom. -Ha nem sok, akkor kicsit talán előrébb lehetünk vele. - teszem még hozzá picit nyomottan miközben egy nem messze elhaladó járókelőt követek a tekintetemmel, majd a szintén fáradtnak látszó Adeptusra nézek: -Te találtál valamit? - bökök az egyik ujjammal az adattábla irányába miközben a másik kezemmel a sörétesem markolatán dobolok. Egyenlőre nem vetem ugyan fel, de mielőtt nagyon aktívan belevetnénk magunkat a munkába, egy Recaf mellett szívesen rápihennék még egy kis időt az éjszakára.

A reggelit az közvetlenül az ima előtt és után szolgálják fel, ezt "elfelejtették" mondani. Azonban rengeteg étterem, kifőzde és kávézó van ahova beülhettek reggelizni 1-1 trónért.

Mar megszoktam hogy rosszul alszok, lehet masok ugy kepzelik hogy a gazdagsag minden foldi joval ellat, de engem arra szoktatott ra, hogy sose engedjem el teljesen magamat. A visszaerkezo zarandokok csorgesere amugy is felriadtam volna, igy viszont csak meg tovabb bongeszem az adatokat. Amennyit tudok atnezek, mikor ram kerulne a sor az orkodesben pisztollyal a kezemben nezelodok es neha el-el szunyokalok kozben csak hogy felriasszon egy-egy alvas kozbeni mozdulat vagy hangosabb felhorkantas. Ez a hely egyertelmuen mellefogas volt.
Minden kenyelem nelkul, ez a szallas alig volt valamivel a csatornaban alvas folott, de egyelore van par dolog ami megnyugtat. Talaltam vegre egy tarott olvasot, mindenkeppen fel kell keressem amint lehet, de elobb reggeli es egy kis recaf, bar tartok tole amit errefele szerezni lehet aligha keverheto ossze amihez szoktam, de a helyzet most megkoveteli a dolgokat.
Amint egy reggelizohelyet talalunk es megbizonyosodtam rola hogy direkt senki sem tunik ugy mintha hallgatozna megjegyzem. - Az ejszakat hasznosan toltottem, de ez a szint sokaig nem eliselheto. Szuksegunk van valamifele rendes helyre mert az ilyen szallasok csak akkor megfeleloek ha az ember allo nap semmit sem akar csinalni - szurok oda picit Hades fele ki nem mondottan. Meg mindig bosszant hogy habar elviekben az ugyre van allitva semmit sem tett, inkabb csak mintha ellenunk servezkedne valamifele modon. Talan kisse paranoias kezdek lenni, de gyanus amiket veghezvisz - Mindenesetre egy dolog biztos vagy hivatalosan igy terveztek meg az uzletek elhelyezkedeset vagy a kereslet alakitotta igy de az ettermek mellett majd minden esetben van csizma es aquila arus is. Mellesleg az egesz teret beboritjak - majd mielott hozzatehetne barki is hogy akkor megis mire jottem ra egyaltalan hozateszem - De. A Fekete Toll etterem meglepoen tokeletes helyen van. A frissen erkezo zarandokok szinte biztosan ezt az ettermet es a melle telepult boltokat latjak meg elsonek. Ha friss zarandokokrol van szo jo esellyel ide terhettek be elsonek. Talan megerne ott korbekerdezni kicsit - majd kicsit elgondolkozva hozzateszem - Talan nem meglepo az sem hogy ilyen meretu frissulo embertomeg ellatasara rengeteg orvos es korhaz szakosodott a kozelben, de  ugy gondolom hogy legeselyesebben a halottakat a Szenteletu korhazba vihetik, az a kornyek legprominensebb letesitmenye. Talan ott megtudhatunk meg tobbet is a halalozasokrol elso kezbol. -
This message was last edited by the player at 21:03, Wed 26 Feb 2020.

-Lehet, hogy szét kéne válnunk, hogy több helyet nézzünk meg.
Kockáztatja meg a karbantartó ahogy Vestronius elkezdi sorolni a tényeket.

Csendben hallgatom végig az elmondottakat - szerintem nincs abban semmi, hogy egy épület jó helyen van, ahány ember annyi szokás, ez pedig igaz a törvénytelen alakokra is, bármit csináljanak: valaki úgy szereti elkerülni a feltűnést, hogy mindenki orra előtt van, mások pedig úgy, hogy ki se lépnek az árnyak közül, megint mások pedig egyéb saját módszerekkel, de ennyi információ alapján lehetetlen profilozni, hogy mégis melyikkel állunk szemben. Ellenben a kórházas megjegyzésben már látok fantáziát, bár nem egészen úgy, ahogy Vest gondolja - ugyan azt nem tudom mi lehet a prominens, de gondolom a legjobbra akar utalni: -Szerintem ne halottakkal számolj azonnal, hanem a téren összeeső alakokkal. Ha valaki megpróbál segítséget hozni, feltételezem az a legközelebbi helyről fog érkezni, és végül a holttest is oda kerül. Ha mindenhol kérdezősködnénk egy kicsit, az esetek számából fel lehetne állítani egy rendszert, hogy hol a leggyakoribbak ezek a halálesetek. - rövid hatásszünetet tartok, közben pedig egy nem messze tőlünk elhaladó, égett arcú férfit követek szigorú tekintettel néhány pillanatig. Mikor megszólalok ismét vállat vonok: -Talán Rosario neve és a jelvényem elég lesz ahhoz, hogy hozzáférjünk a kórházak megfelelő irataihoz. - mondom, bár hangomból elég sok szkeptikusság érződik, láthatóan nem hiszem úgy, hogy könnyű dolgunk lesz ezzel kapcsolatban és nem csak azért, mert a kórházak valószínűleg nem vezetik olyan részletesen az ilyen eseteket, hogy abból könnyen megtudjunk valamit; Alia felvetésére bólogatok: -Nekem tetszene az ötlet. - értek egyet röviden. -A tegnapi szálláson megspórolt pénzből vehetnénk akár egy rádiót is a második csapatnak. - jövök elő megint ezzel a témával. A többiek ugyan nem tartanak tőle, hogy elveszíthetjük egymást, de ha egy megbeszélt találkozóra valaki nem ér oda és nem tudjuk megvárni, akkor az Istencsászár maga kell, hogy segítsen nekünk újra találkozni a boly ilyen sűrű részein.
This message was last edited by the player at 21:47, Wed 26 Feb 2020.

Alia szetvallos megjegyzeset gyorsan atfuttatom az agyamban. Alia titkolodzik. Hades megjatssza magat es valamifele titkos terven ugykodik. Elviekben az inkvizicio ugynokei mint most mar en magam is, de akkor miert ugykodnek titokban? Hogy bizhatnek meg bennuk teljesen? Vajon barmelyikkel egymagamban biztonsagban lennek? Akar ugy hogy adott esetben megvedenenek e ha valami baj tor ki, akar ugy hogy vajon ok maguk veszelyesek e ram nezve? Ha pedig az arbitratorral tartanek vajon az a ketto mi mindent tudna titokban elintezni... Persze az is lehet a kozos erdekert munkalkodnanak, de akkor miert titkoloznak? En alig titkolok par dolgot toluk, bar nyilvan valahol nekem is konnyebb dolgom lenne, de... Nem vagyok teljesen meggyozve a dolgokrol - Nem vagyok benne biztos hogy jo otlet szetvallni. A biztonsag miatt. Bar valoszinuleg kevesbe lennenk feltunoek es gyorsabban atnezhetnenk a dolgokat, de ket kulonallo latasmod alapjan nehezebb mintazatokat latni az osszegyujtott adatokban - mondom vegul

-Két ember, vagy négy-megvonja a vállát és megvakarja állán a borostáját-nem igazán számít ebben a helyzetben. Annyi zarándok van itt  akik csoportosan mennek mindenhová, hogy még mi sem tűnnénk fel. És nem sürgős a küldetés sem, Leopold nem vár vissza minket időre. Volt olyan, hogy az emberei évekig nyomoztak valami után. Persze nekünk azért van valamink ami időhöz köt minket.-megveregeti az oldalán a trónokkal teli szütyőt-Tehát mi a terv? Kórház és nézzünk körül néhány étterem körül?

Lemondóan sóhajtok egy aprót miközben végignézek a többieket: ismét senki sem akar foglalkozni a kommunikáció problémájával - végigfut az agyamon, hogy ebből még egyszer baj lesz, s akarva akaratlanul eszembe jutnak a régi szép napok a 138-asnál, ahol ha valaki a rádiója nélkül ment ki az erődön kívülre, azt bizony szépen megbüntették. Egyszer én is beleestem ebbe a hibába egy járőrözés alkalmával, s bár Dorian azt mondta, hogy nem fog jelenteni róla, de nem kívántam ezt elfogadni s én magam mentem el Balthasar Bírához értesíteni őt az esetről: éreztem, hogy nőttem valamicskét a férfi szemében, de ettől függetlenül persze kiosztotta az egy hét papírmunkát büntetés gyanánt és levont tíz trónt a fizetésemből. De legalább megtanultam, hogy a rádió fontos, sok esetben még a fegyvernél is többet számít - remélem a többiek is megússzák majd hasonló büntetéssel; gondolatmenetem végén megcsóválom a fejemet, nem fogom feladni a próbálkozást, de egyenlőre visszavonulót fújok az ügyet illetően és egy ásítás elnyomása után nézek kissé véreres, lilás szemeimmel Hadesra: -Jó, hogy említed, ha már már a sietségnél és az időnél járunk... - kezdek bele, s már ahogy a pihenés mint gondolat eszembe jut azonnal a Lho ugrik az eszembe, de megállom a kísértést és nem gyújtok rá egy koporsószögre. -Nekünk kettőnknek kicsit hosszúra sikeredett az éjszaka és rövidre a pihenés - a kérdezősködés és kutakodás miatt. - teszem hozzá, mielőtt az éles humorú szakállas még valami megjegyzést tehetne. -Miután ettünk szívesen néznék egy kis bányász tévét ugyanazon a helyen. - magyarázom. Nem érződik úgy, mintha engedélyt akarnék kérni a férfitől, csak mintha úgy mellékesen megjegyezném, ahogy az ember szokta felhívni valami általánosra a másik figyelmét beszélgetés közben.
This message was last edited by the player at 04:41, Fri 28 Feb 2020.

-Legalább hatékonyak voltatok, már első napra van nyomunk.
Hades ezúttal komolyan, majdnem elismerően bólint.

A tobbiek tervezgetese kozben en magam is atgondolom a dolgokat majd megjegyzem - Amennyire tudjuk maga az elhalalozas rogton nem tunik gyanusnak ugyhogy egy sima gyanutlan kerdezoskodes nem valoszinu hogy tul sok eredmennyel jarna a kocsmaban, de mindenkeppen erdekes feljegyzeseket lehetne talalni az aktak kozott - fejtem ki velemenyemet. Persze engem a fenyegeto meretu kimutatasok es statisztikai adatok nem remitenek el, eleg idot toltottem el az adminisztratum berkeiben hogy tudjam akarmilyen oriasi mennyisegu feljegyzes fel bir gyulni szinte eszrevetlenul. - A kornyek megfigyelesenel tovabbi informaciko nelkul csak a furcsasagokra mhetunk ra, ami akar segithet is, es valoszinuleg nincs olyan arus aki pontosan emlekezne ki vett tole barmit is honapokkal ezelott - vonom meg a vallamat - Ugyhogy nem valoszinu hogy barmifele kenyszeru sorrendben lenne a ket dolog egymashoz kepest. Viszont mindenfelekeppen erdekes lenne megfigyelni az ujonnan erkezoket hogy felmerhessuk egy atlagos zarandok mennyire gyorsan vasarol be, es azt sem artana megtudni mennyi ideig maradnak a legtobben hiszen ez komolyan befolyasolhatja hogy az aldozatok kivalasztasara mennyi ido jut - gondolkozok el kisse

Alia érdeklődve hallgatta az eddig elhangzottakat, aztán összegzi az egészet.
-Akkor keressünk egy reggelizőhelyet és aztán használjuk ki a mai napot arra, hogy körülnézünk a téren és jobban eligazodjunk.
Egy pillanatra elgondolkodik.
-És mi az a bányász tévé?

Érzelemmentes arckifejezéssel figyelem Hadest amikor arra utal, hogy jó munkát végeztünk - nem köszönöm meg a dicséretet (már ha egyáltalán annak szánta) hiszen számomra megszokott, hogy igyekszem munkavégzés közben mindent beleadni amit csak tudok. Ellenben Vest szavait már nem hagyom szó nélkül, már a közepe tájékán forgatni kezdem a szemeimet, mikor pedig befejezem, szót is adok a véleményemnek: -Vest, milliók fordulnak meg ezen a téren naponta és több ezren ülnek minden ide érkező sikorin és a legtöbbjük ugyanúgy öltözik. Egyetlen konkrét embert nem tudnál követni, nemhogy egy egész tömeget szemmel tartani vagy kifigyelni köztük az újonnan érkezőket. - magyarázom. Nem sok kedvem van megfigyelni, egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy négyen elegen legyünk egy ilyen feladatra, ráadásul nem hiszem, hogy az Inkvizíció azt várja, hogy a tömeget kezdjük el figyelni, valami élelmesebb megoldást akarnak látni. -Úgyhogy én biztos kérdezősködni fogok ott ahol már mondtam meg amikről beszéltünk. Ha nincs olyan ember ezen a téren, aki tud valamit a történtekről, akkor mi se fogunk soha megtudni semmit. - jegyzem meg a tapasztalataimat, azt kihagyva, hogy a kocsmában ülő emberek azért igen is sok mindent hallanak. Alia kérdésére mellesleg kicsit felszalad a szemöldököm, de utána persze megértem, hogy valószínűleg egyikük sem érthette mit mondok, hiszen nem az Ambulunról származnak. -Amikor alszol az asztalnál. - mellette demonstrálom is a pozíciót; valószínűleg az asztalnál sokat elalvó Adeptusnak nem lehet ismeretlen.

-Akkor induljato...-Hades sóhajt-Induljunk. Mi az első úticél?

Scythia ketelkedo kerdesei kapcsan ugy nezek ra hogy miert neked van jobb otleted? De ki nem mondom, nem hiszem hogy jobb otlettel lenne kepes eloallni. Nem nagyon hiszek abban hogy kerdezoskodessel sokat el bir erni. - Eloszor talan a legjobb lenne megnezni azt a Fekete Toll nevu helyet. Mindenkeppen segitene latni azt a mintazatot hogy a legtobbe hogyan reagalnak. Igy legalabb eldonthetjuk hogy az aldozatok kilogtak a tomegbol es eppen ez tette oket alkalmassa vagy eppenseggel pontosan beleilleszkedtek. Persze mindenkeppen segitene ha a tenyleges aldozatokrol is informaciohoz juthatnank - nezek kerdon Aliara - Pepecs munka, de ha nem birunk semmifele hasznosat megtudni a kogitatorokbol akkor talan keszithetnenk egy egeszen hitelesnek tuno felhatalmazast a nyers adatok megtekintesere is - vonom meg a vallamat. Nem egyszer eltem mar ezzel korabban hogy aprosagokat elerjek, olyan dolgokat amik igazabol fel sem tunnek senkinek. No persze akkor meg a csalad vedelme a hatam mogott volt. Faradtan semmikeppen nem allnek neki a dolgoknak.

Ezúttal már kissé frusztráltan nézek az Adeptusra, de főleg akkor válik feszültséggel telivé a tekintetem amikor ahhoz a részhez ér, hogy jó volna megtudni valamit az áldozatokról: -Szerinted én mi a faszt akarnék a kórházak környékén csinálni?... - kérdezem, de nem folytatom, hiszen az előbb mondtam el, meg aztán nem tudom minek jártatom a számat, hiszen úgy általánosságban ignorálja mindenki a megjegyzéseimet. Helyette inkább előkotrom a Lhos dobozomat az egyenruhám egyik belső zsebéből, majd a számba pattintok egyet s meggyújtom: kissé elégedetlenül konstatálom, hogy már csak kilenc szálam maradt, ami, ha ez a mai nap így folytatódik, hamar el fog fogyni. Éppen ezért igyekszem megnyugodni, veszek egy nagy levegőt és elkezdem másképp felfogni a dolgot: nem tudom hány bolygó van a szektorban, de gondolom nagyon sok, és ha jól sejtem a legtöbbről érkeznek ide zarándokok, ha Vest rendszert akar keresni meg feltűnőséget, hát keresse, annyi féle ember fordul meg erre, hogy az ép ésszel felfoghatatlan - két boly lakóinak szokásaiban is nagy eltérés van, nemhogy különböző planétákról érkezett utazók viselkedésében, biztos fog találni magának valamit amivel leköti magát nézelődés közben. -Mintázatot... - motyogom bele végül a szűrőbe a gondolatmenet végén a szememet forgatva; magam is mondtam korábban olyat, hogy lehetne figyelni a történéseket, de akkor még nem volt arról szó, hogy ilyen baromira hatalmas helyről beszélünk - gondolhattam volna mondjuk, az igaz, úgyhogy meg is feddem magamat mentálisan. -Na, akkor mutasd az utat burmang. - mondom végül Vestnek szűkszavúan. Azt nem teszem hozzá, hogy eszem ágában sincs a tömeget bámulni, mert akkor ismét kapok egy leckét az aktakukac gondolkodásmódból, csinálja csak ha úgy van kedve, talán az asztalszolga mentalitásával valóban észre is vesz valamit, de jobban teszi ha nem akarja majd rám is rám erőltetni, mert akkor azon fogja kapni magát, hogy egy bakancsos láb jól tökön rúgja. De nem baj, Rendfenntartó koromban már megszoktam milyen szembe széllel dolgozni, a bugris főnököm se nagyon hagyott érvényesülni, mert derogált neki, hogy egy nő jobb valamiben mint ő, de végül csak le tudtam tenni annyit az asztalra, hogy Flavionhoz kerüljek aki hagyott teret nekem - a Toll környékén is, meg a többi helyen is ahol Vest nézelődni akar is biztos vagyok benne, hogy meg lehet találni a legmegfelelőbb embereket akiknek lehet számunkra hasznos információjuk.

-Semmilyen munka nem pepecs, ha az Ő munkáját viszed előre.
Alia alázatosan válaszol Vestnek, de ez nem újdonság: ő maga ajánlotta fel korábban, hogy átnézi az  aktákat, ha szükséges.

Alia valaszara bolintok. Korabban ugyesnek bizonyult a kogitatorok kapcsan es ha sikerulne kinyernie a szukseges adatokat akkor azokat probalhatnam ertelmezni hatha van kozottuk valami osszefugges amire meg senki nem figyelt fel. Mindenesetre ezzel raerek foglalkozni akkor amikor a kezemben lesz a sok adat.
A terkepet meg az ejjel alaposan attanulmanyoztam igy gyorsan felmerem most eppen merre vagyunk a szoborhoz kepest. Maga a toll a szobornal van igy nem tul nehez odatalalni, de ha barmi adodik szeretem tudni pontosan merrol is jottunk. Amint belottem mindent megindulok a kozpont fele szinpadiasan intve is hogy erre. - Akkor irany a szobor es a Toll - teszem is hozza a tomeget kerulgetve. Egy ideig probalok az elen haladni de az idegesitoen nagy tomeg elveszi gyorsan a kedvemet es igy inkabb intek az arbitratornak hogy tegye meg amit lehet es tartsa tavol a minduntalan rossz helyen levo zarandokokat

A "szobor" kifejezés eléggé lebecsüli az Impérium eme remekművét. Az Ignato főkardinális mosolygó képére alkotott aranyszínű monstrum akkora, hogy a Birodalom legnagyobb Titánjai is nyugodtan flangálhatnának áldást osztó karja alatt; papi köntöse alul egy blokkban van, ebből kilátszanak saruval borított lábujjai. A vasútvonalak olyan módon lettek megszerkesztve a háta mögött, hogy aki szemből nézi az emlékművet, angyali szárnyakat láthat a főkardinálison. És rengetegen kíváncsiak "Angyali Ignatora" ahogy a körülöttetek hullámzó zarándokoktól rendszeresen halljátok. A tömeg hatalmas akkora, az emberek óramutató járásával megegyező irányba spirálisan közelednek a szobor lábához amit megcsókolnak aztán tovább mennek a zarándoklatuk következő állomásához.
A szobor oldalán és mögött a talajszinten egy tucat hodály szolgálja ki a zarándokok evési, tisztálkodási, vallási igényeit, ezek egyike a Fekete Toll. A Toll teteje egy szerencsés  optikai illúzió miatt olyan mintha Ignato köntöséről egy tollpihe lehullott volna és pont az épületen landolt volna.

A szoborhoz kozeledve annak merete sokkal kevesbe hat ram nyomasztoan mint maga a tomeg. Lehet hogy csak tul sokat voltam mar magam is oriasi epitmenyekben, de az is lehet hogy csak a tomeg tul idegesito ahhoz hogy a szobor kulonosebben hasson ram. Igyekszem ugy huzodni hogy lehetoleg a csapat kozepe fele alljak es igy viszonylag kevesse legyek kiteve a csocselek lokdosesenek. A Tollat kiszurva gyorsan rabokok - Ott - es remenykedek minnel gyorsabban atverekedjuk magunkat ezen a reszen. Korbelesve azt egyertelmuen le birom szurni hogy ide azert majd mindenki eljon, sajnos erkezo jaratot jelenleg nem latok hogy megallapitsam elsonek ide jonnek e, bar ha jol mondtak hogy egyseg arak vannak, akkor nyilvanvaloan ez egy igazan fontos celpont a zarandokok vasarlasaban. Igyekszem kilesni vajon barmifele egyertemu reklamozassal kitunik e barmelyik egyseg a harom keresett termek teren, illetve azt is hogy a szobor megcsokolasa utan van e valami kulnosen gyakori celallomas ahova mennek

Egy hosszú ásítással fogadom az Adeptus szavait amikor az az indulásról beszél, majd unottan nézem a hátát ahogy az utat kezdi mutatni, végül követem pár lépéssel lemaradva miután nyugtáztam magamban, hogy végre történik valami: a múlt jár az eszembe rövid ideig, tizenhárom éves forma koromból, amikor még a bányában dolgoztam. Sokszor voltam éhes meg fáradt, volt amikor nem mehettünk haza mert még feladataink voltak, s bár meg voltunk kímélve mert gyerekek voltunk, de ha csinálni kellett csinálni kellett: az Ambulon amilyen bizarr látvány, olyan bizarrok a hétköznapjai is, a Gépszellemmel mindenkinek törődnie kellett mert az életünk múlott rajta, legyen bármilyen apró is a feladat. De annak ellenére, hogy milyen emlékek is ezek, nekem mégis mosoly lopakodik az arcomra: ahhoz képest, hogy ahonnan jövök a korgó gyomorra egy óra alvás vagy egy Lho volt a gyógyír többször mint kellett volna, most éppen büszkén hordom az Adeptus Arbites egyenruháját és az Inkvizíció szolgálatában állok - hosszú volt az út, s úgy tűnik, hogy még rengeteg mindent tartogat számomra. Ezt a mosolyt láthatja az arcomon Vest amikor végre úgy dönt, hogy elég volt számára elől haladni, így aztán könnyen hiheti azt, hogy már előre rajta mosolyogtam, de persze ez nem igaz, még annak ellenére sem, hogy vártam, mikor fogja megunni a tömeg ellenállását. Arbitrátorhoz méltatlan reakcióval fogadom amikor int, ugyanis kuncogok egyet a jeleneten, majd átveszem a helyét és tovább haladok a célunk felé: jó lesz majd erre a pillanatra emlékeztetni néha amikor túlzottan a fejébe száll a Birodalom hősének szerepe.
Ettől függetlenül persze előremegyek, s amennyire lehet igyekszem megkönnyíteni a haladást, de én csak annyit tehetek amennyit az egyenruhám látványa segít, ugyanis ahhoz nagyon kevés vagyok egyedül, hogy ténylegesen kezelhessem az embermasszát. Amikor mellesleg végre megérkezünk a célállomáshoz alaposan felmérem a környéket, kiül némi bámulat az arcomra ahogy a teret figyelem, de nem csak a gigászi, dicsőséget hirdető szobor láttán, hanem azért is, mert ilyen sok embert nagyon ritkán látni még itt a Sibelluson is. Néhány magamban elmondott imával adózom tisztelettel a Császár és a Birodalom méretei előtt, majd amikor Vest felhívja a figyelmüket a Tollra, elindulok abba az irányba. Amíg a férfi nézelődéssel tölti az idejét, addig én megállítok pár zarándokot és igyekszem megtudni tőlük, hogy hol vehetnék egy jó csizmát a környéken, ugyanis az enyém már nagyon kényelmetlen, és amúgy is, úgy hallottam azok amiket itt árulnak jó szerencsét hoznak a viselőjének - ha valamelyik velem szóba elegyedő zarándok kifejezetten bőbeszédűnek bizonyulna, akkor azt is megkérdezem, hogy hallott-e mostanában valami furcsát.

Bárhogy is próbálkozik, Vest képtelen bármilyen mintázatot kivenni a tömeg viselkedéséből: Ennyi erővel egy méhkast vagy hangyabolyt is nézhetne és megpróbálhatná megérteni milyen csoportok vannak bennük. Hallott már olyan tudósokról az Administratumban akik bizonyos beültetések hatására képesek lennének erre, de ő sajnos nem. Beléptek a Tollba.
A Fekete Tollban a zarándokok először tálcát ragadnak, beállnak egy hosszú sorba amely egy menzastílusú pulthoz vezet ahol izzadó, agyonhajszolt kukták szolgálják ki a őket. A kukták mögött kifakult reklámok hívják fel a figyelmet a kapható ételekre.
Maga az étterem gót katedrális stílusban épült: Minden fal kopott aranyfüsttel borított, kerubok és varjak díszítik meg a Császár és Angyalai megfakult ikonjai vannak fölaggatva a magasba. A levegőben étel és régi sütőolaj szaga terjeng már az étteremtől messzebb is. Négytől nagyjából harminc fős asztalok vannak több szinten, ide viszi minden zarándok az ételét. Sokan Kardinális szeletet esznek.
Scythia megállít egy joviális idősebb zarándokot akit egyértelműen megtisztel, hogy egy (fiatal női) Arbitrátor szóba állt vele és készségesen szóba elegyedik vele. Elmondja hogy Aedher mester készíti a tér legjobb csizmáit, közvetlenül a Fekete Toll jobb oldalán. A bal oldalon a szobor lábujjai jobb mellett pedig minden talizmánárus garantáltan eredeti, a Főkardinális által megáldott talizmánt árul. Furcsaságot sok mindent hallott, de nemrég hallotta, hogy a szobor és bizonyos egységek alatt kiterjedt pincék vannak amiket állítólag a hatóság is elkerül de nem lehet tudni miért. Végül így fejezi be:
-Korrupció van mindenütt, még ezen a szent helyen is.

Ahogy belépünk a Fekete Toll impozáns épületébe az első dolgom az, hogy szétnézek - nem keresek konkrétan semmit a tekintetemmel, mindössze megszokom a látványt illetve a hangulatot, ami a tömegen uralkodik. Mellesleg, nem gyakran esik meg, hogy lenyűgöz a boly logisztikája, hiszen megszoktam már a körülményeket, jómagam is részese vagyok és voltam, de amikor ilyen léptékű "gépezetet" szemlélhetek meg személyesen, mindig tisztelettel adózom azok előtt, akik működtetni képesek egy ilyen óriási kaptárat a nap folyamán, aztán másnap előröl kezdik. Bányászként magam is hasonlóan éltem a napjaimat, akkor is büszkeséggel töltött el, hogy a boly része lehetek, de így, Arbitrátorként meg büszkébben gondolok a helyzetre - persze, az egyenruha sem tesz senkit nélkülözhetetlenné, ez a szó itt nem létezik, de talán okkal gondolhatja az ember magát ilyenkor néhány mérettel nagyobb fogaskeréknek.
De nem bámészkodok sokáig, erőt veszek a képzeletemen és kérdezősködni kezdek - kíváncsian hallgatom, amit a barátságosnak tűnő öreg zarándok mond, de főleg azok a dolgok ütnek szöget a fejembe, amit a pincéről, illetve a korrupcióról jegyez meg: -Az elmondottakon kívül van más oka, hogy így vélekedik? - utalok a pincékre és a korrupcióra. Igyekszem mellesleg barátságosan szólni hozzá ahogy felteszem a kérdést, hiszen tudom, hogy senki se szívesen hall ilyet egy Arbitrátor szájából, főleg akkor nem, ha éppenséggel neki címzik, azt pedig szeretném elkerülni, hogy esetleg azt gondolja éppen vádolni készülöm valamivel, mert akkor meg fog ijedni, ami egy ilyen kérdezősködésnél eléggé hátrányos lehet.
This message was last edited by the player at 19:38, Thu 02 Apr 2020.

A tomeg kicsit zavar, probalom fejben tartani ki merre megy de tul sokan vannak, ha tobb idom lenne tokeletesitenem a modszert, de kozben megerkezunk a Tollba.
Nos, jelentosen jobb helyet vartam. Ugy ertem, a foter kozepe, ennel jobb hely valoszinuleg nincsen is. Mindenesetre lenyelem valahogy hogy ilyen munkasosztalybeli helyre pottyantam megint. Remelhetoleg az etel jobb, ambar nemregen reggeliztunk, de ha hosszas megfigyelest kell vegezni valamiert itt akkor mindenkeppen meg kell kostolni a konyhan mire kepesek. Amig ezt atgondolom Scythia meg is szolit egy embert igy inkabb csondesen figyelek. Meg sem lep hogy azt mondja korrupcio van errefele is, az egyhaz olyan mennyisegu emberbol all hogy szinte kizarja hogy egytol egyig teljesen feddhetetlenek es megvesztegethetetlenek legyenek, ahol pedig valaki megvesztegetheto rogton megjelenik a korrupcio. Az a teny azonban hogy ezt egy vadidegen arbitratornak is elmondja sokkal meglepobb es nyomasztobb... Ezt meg at kell gondolnom, de ha ez egy altalanos es szinte nyiltan vallalt nezopont amit valaki a teren erosit es terjeszt...