Scythia:
++0115.815.M41 Hive Sibellus - valahol a boly közepén++
A festék évtizedek óta pattogzik le reciklált levegőt kifújó angyalok testéről. Fejükön már egyáltalán nincs; a valaha mosolygós kerubarcok mára vicsorgó szörnyetegekké váltak, akiknek rossz szagú lehelete időnként meglebegteti a nagy műgonddal alájuk drótozott-ragasztott bináris nyelvű Mechanicus szent szövegeket. Körülötted kifáradt, koszos, időnként sebhelyekkel borított Bírák és alacsonyabb rangú Arbiterek ülnek újrahasznosított műanyag székeken és a terem közepén álló Balthazar Bírára figyelnek aki egy adattáblából neveket és szektorokat olvas fel. A 138. Körzet jellegzetesen kocka alakú Adeptus Arbites erődjének eligazító helyiségében vagy, ahol minden szolgálat kezdetén egy rituálé keretében osztják be általában mindig ugyanazt a párt mindig ugyanabba a szektorba. A “zöldek” azaz a kipróbálatlan arbitrátorok váltakozó beosztásba kerülnek általában nem túl veszélyes környékre, esetleg papírmunkát vagy az erőd őrzésének feladatát kapják.

Tekinteteddel hiába keresed társad Doriant akivel az elmúlt pár hónapban járőröztél, ma nem érkezett meg. Egyáltalán nem fog már megérkezni; két hete megölték a lakrészében innen alig pár száz méterre, a te lakrészedtől pár blokknyira. A szabályok nem engedték, hogy segíts a nyomozásban, de a többiek elmondása alapján a szerencsétlent valami állat felszeletelte és már nem nagyon volt mit azonosítani sem. Nyom sem volt túl sok. A holttestet egy hete temették az erőd egyik kevéssé frekventált, de annyira azért nem eldugott részébe, nevére örökké emlékezni fognak. Hiába gondolkodsz el ezen, nem kerüli el figyelmedet ahogy egyre ürül a terem; mindenki megkapja a szokásos napi parancsát. Tiberius bátorítóan bólint ahogy elhagyja a termet. Az üres teremben egyedül vagy Balthazar Bírával, aki egy szó nélkül az irodájába invitál. Sisakja eltakarja barna szemét, sötétbarna haját, de állának határozott vonala így is látszik.

Nehezemre esik koncentrálni a beosztások felolvasására, gondolataim folyton folyvást elkalandoznak és a történteken merengek - vajon van üzenet értéke annak, hogy pont az én társamat ölték meg ilyen kegyetlen, szadisztikus módon? Emlékszem az utolsó elköszönésünkre a halála napján, szolgálat után - mind a ketten ugyanabba az irányba indultunk hazafelé, majd nagyjából félúton elváltak egymástól útjaink, akkor utoljára, egy "Szia, majd holnap!" keretein belül; komoly férfi volt, ritkán mosolygott, de ha nevetett, akkor Dorian szürke szemei úgy tudtak csillogni, hogy az ember nem tudott nem vele kacagni. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy könyökölök a széken és a fejemet támasztom - erőt veszek magamon, a főnök szavaival élve, egy "Arbitrátorhoz méltó testtartást" veszek fel, mielőtt még ő maga szólna rám. Kissé bambán pillantok el a székéről felkelő Tiberius irányába, majd egy félmosollyal hálálom meg a bátorító biccentését - ha az öreggel történne ilyesmi, azt egészen biztosan nem tudnám kiheverni; nem gyakran találkozunk szolgálaton kívül, de olyan apai figura lett az életemben, hogy biztos mély depresszióba taszítana a halála. Ahogy fogynak mellőlem a szolgálati beosztásra várakozó társaim folyamatosan egyre nagyobb erővel koncentrálok, hiszen bármikor én jöhetek: de végül a nevem nem kerül felolvasásra. Ma sem. Önkénytelenül is kissé segélykérően nézek el az utolsó távozók irányába - megint papírmunka, vagy valami rosszabb? Ahogy Balthasar rám néz felállok a székből, megigazítom az egyenruhámat, majd követem az irodába: remélem nem a mostanában tanúsított passzivitásomról akar beszélni; nem tehetek róla, ha a szabályok megengednék, hogy én is nyomozzak a társam gyilkosa után, akkor lenne mivel lekötnöm a figyelmemet, de így, hogy a többiek kint vannak terepen én meg állandóan a papírszolgaságot végzem Dorian halála óta, hamar belefásulok a tétlenségbe. A helyiségbe lépve az ajtó irányába nyúlok, de amikor kezem odaér, bizonytalanul megtorpanok a folyamatban; nem mondta a főnök, hogy zárjam be magam után, de azt se, hogy ne. Végül megteszem, majd az asztal elé lépek és kihúzom magamat, várva, hogy Balthasar Bíra elmondja, miért hívott ide.

In reply to Scythia (msg # 2):

-Csukd be és ülj le.
Szól a puritán főnököd miután leült az íróasztala mögé egy recsegő műbőr fotelbe és egy műanyag székre mutat, ami mintha mindig is itt lett volna. Vagy tényleg?
Balthazar megvárja amíg leülsz, közben leveszi sisakját. Szemei karikásak, sötétbarna hajába ősz szálak vegyülnek. Mintha az utóbbi időben megöregedett volna.
-Mielőtt tovább mennénk, azt szeretném, ha elmondanád mit gondolsz arról amit itt csinálsz az erődben és annak környékén és mik a terveid a jövőre nézve.
Balthazar sosem beszélgetett, mindig parancsokat osztogatott. Mintha valami nem lenne rendben.

Kissé furcsának találom a kérdést és eléggé az az érzésem, hogy valami nagyon kellemetlen dologról lesz szó a továbbiakban; egy darabig csak hallgatok, igyekszem összeszedni a gondolataimat, hogy tömören és pontosan fogalmazhassam meg a válaszomat: -Fontosnak találom az itt végzett munkát a boly életében, még a legegyszerűbb papírmunkát is próbálom odaadással végezni és igyekszem megfelelni a követelményeknek. - formálom meg végül kissé nehezen a gondolataimat. -A jövőben szeretném kiérdemelni az előléptetést, hogy egyedül, felügyelet nélkül is dolgozhassak, uram. - felelem. Aggasztónak találom ezt a beszélgetést, kezd bennem megformálódni egy félelem attól, hogy talán a férfi le akar építeni a létszámból vagy hogy el akar küldeni máshova.
This message was last edited by the player at 20:00, Wed 16 Jan 2019.

In reply to Scythia (msg # 4):

Egy ideig ő is gondolkodik azon amit mondtál. Amikor már kissé kínossá válna a helyzet, elkezd beszélni, de gyorsan megállítja magát.
-Beszéltél valakivel mostaná...igazából mindegy.
Ismét szünet következik, amíg dobol ujjaival az asztalán. Nagydarab keze mellett néhány kitüntetés és mementó van az amúgy spártai egyszerűséggel berendezett íróasztalon.
-Ma reggel az eligazítás előtt-kezd bele-egy vox hívást kaptam. Nem tudom kitől, ugyanis nem mondta a nevét. De nem is kellett neki.-ujjai abbahagyják a dobolást-Zéta-szürke-15-ös kódot adott meg, ami minimum Sibellus központi erődjéből jött, az 1-es körzetből, méghozzá a Bolygóvédelmi Marshall irodájából. Ma ők adják a parancsaidat, amik a következők: Scythia Alethia induljon egyedül a 43/684/3 Blokkba. Az AA-23/1138-as helyiségből szerezze meg az ott tartózkodó nagyértékű célpontot, és az egyénen bármi beavatkozás nélkül szállítsa át a 65/200/1 Blokkban lévő biztonságos objektumba. Ennek érdekében bármilyen saját erőforrást és segítőket igénybe vehet.
Továbbá ugyanott keresse meg a levegő recirkuláló egységek javításáért felelős egyént, aki KÉK-INFORMÁTOR informátori besorolással bír és “A gépeket néha meg kell olajozni” kódszóval azonosítva önmagát juttassa el ezt az egyént is a 65/200/1 Blokkban lévő biztonságos objektumba.
Megkeményedő tekintettel hozzáteszi - Van kérdésed?

Valószínűleg jól látható az arcomon is, hogy mennyire értetlenül állok a hallottak előtt - parancs, egyenesen nekem, a Bolygóvédelmi Marshall irodájából? Ha nem volna lehetetlen, akkor azt mondanám, hogy itt valami súlyos tévedés történt - van a helyőrségünkön annyi képzett Arbitrátor, miért pont engem akarnak? Köze lehet a gyilkossághoz? Egy pillanatra a földre vándorol a tekintetem ahogy gondolkodok - volna kérdésem bőven, de nem hiszem, hogy válaszokat tudna adni a főnök; a viselkedéséből érződik, hogy ő is ugyanolyan értetlenül áll az üzenet előtt, ahogy én magam is. Végül ismét Balthasarra nézek és kissé kiszáradt szájjal válaszolok: -Nincs, uram. - persze az a férfi számára is elég egyértelmű, hogy rengeteg kérdésem volna, de tudja, hogy nem fogom traktálni olyan dolgokkal, amikre ő maga se tud válaszolni. Lassan felállok a székből, kezeimet ezúttal hátul kulcsolom össze, hogy ne látszódjon, hogy kicsit remegnek; nagyon jól esne most egy Lho. -Engedélyt kérek a távozásra, uram. - nézek a férfire, tekintetemből viszont könnyen kiolvasható, hogy örülnék, ha azt mondaná, hogy még üljek le, mert van még néhány dolog és szeretne pár tanácsot adni. Még járőrözni se küldtek el soha egyedül, erre most...? De nem merem kimutatni az aggályaimat, szeretném megmutatni, hogy van bennem annyi kurázsi, hogy képes vagyok elvégezni ezt a feladatot, biztos nagyon sokat dob majd ez az egész a karrieremen és talán végre teljes értékű tagja lehetnek a 138-asnak.

Nem latsz szimpatiat Balthazar arcan, inkabb aggodalmat amirol ugy erzed kisebb dolga is nagyobb, mint hogy neked tanacsokat adjon. Ellenben egy pillanatra mintha sajnalatot latnal az arcan es megis ad egy par keresetlen tanacsot.
-Ha azok szoltak nekem akirol gondolom akkor nagyon vigyazz magadra. Es ha talalsz egyeb informatorokat akiket el tudsz vinni a celhelyre akkor vidd el oket is. A Belso Ellenorzes nem szokott viccelni. - Ne feledd el a kikepzesed, tudj meg minel tobbet a teruletrol mielott bemesz, es ne hagyd magad meglepni. Lelephet Scythia Arbitrator.
Valt vegul hivatalos hangnembe es int, hogy mehetsz utadra.

Lassú bólintással és hálás tekintettel nyugtázom a hallottakat: -Uram. - köszönök el a felettesemtől, majd távozok a helyiségből; ahogy bezártam az ajtót magam mögött már egy dolog jár a fejemben: azokat a blokkszámokat ismételgetem, amelyeket az irodában hallottam, hogy biztosan ne felejtsem el őket. Utam az öltözőbe vezet, ahol kényelmes egyedüllét vár: leroskadok a székembe és még mindig a kódokat ismételgetve szusszanok egyet, összeszedem a gondolataimat. Járművet nem vihetek el, sajátom pedig természetesen nincs, fuvart se kérhetek, mert egyedül kell mennem: vajon tisztában voltak ezzel? Hogy tömegközlekedésen fogom szállítani a nagyértékű célpontot? De talán pont ezért kell nekem menni, mert senkinek sem gyanús egy alacsony rangú Arbitrátor a tömegben - meg aztán, ha olyan fontos, talán neki lesz járműve a visszafelé útra.
A szekrényemhez lépek és kinyitom, magamhoz veszem a sörétesemet, majd az egyik polcon lévő, gondosan összehajtott ronggyal megtörölgetem miközben elmondok egy, az épületben gyakran karbantartást végző Tech paptól tanult tisztogató imát; remélem ma sem kell majd használattal megzavarnom a Gépszellem nyugalmát. Bezárom a szekrényt, majd az utam a kápolnába vezet; nem időzök sokat, majd kilépve a garázsok felé indulnék, de elbizonytalanodok: megspórolnék ugyan pár perc sétát azzal, ha elvitetném magam a tömegközlekedésig a gépkocsis járőrökkel, de ha sétálok, nyugodtan van időm elszívni egy Lhot az egyik félreeső beugróban; az utóbbi mellett döntök, s elindulok kifelé, a vörös folyosón.
This message was last edited by the player at 16:09, Thu 17 Jan 2019.

Ahogy összeszeded a cuccaidat, észreveszed mennyire halottnak tűnik a helyőrség az itt szolgálatot teljesítő Arbitrátorok nélkül; mintha a Császár ellenségei már győztek volna, és az Impériumnak semmi esélye sem lenne. Gyorsan elhessegeted magadtól ezt a gondolatot egy imát mondasz és szakszerűen megtisztítod majd betárazod puskádat. Tudod, hogy csak a nyeregvasúttal érdemes a célodhoz menni, de pontosan nem ismered azt a blokkot, majd odafelé kérdezősködnöd kell valószínűleg.
A páncélozott ajtók hangos dudaszóval nyílnak ki előtted és ahogy végigsétálsz a vörös folyosón majd az üres látogatói részlegen részletesen van alkalmad megnézni az égésfoltot az egyik falon ahova állítólag egy alsóbolybeli mutáns fogoly dobott kézigránátot tíz éve, és néhány lövésnyomot az ajtók felett ami egy narkóbanda száz évvel ezelőtti támadásának állít emléket. Az ahogy a külső kapukhoz érsz, először csak egy ritmikus vibrálást, majd majd egyre hangosabb, szívdobogáshoz hasonló hangot hallasz.
Amikor a kapu kinyílik, az összes érzéked megcsapják a megszokott dolgok: Egy halott hajléktalan az utcasarkon akit két hete nem vitt el az Administratum hulladékgazdálkodási részlege, néhány bandatag az alsóbb szintekre vezető lejárónál, egy Ministorum pap prédikál fekete füstöt eregető hordó mellett egy pulpituson, szervokoponyák repülnek üzenetet szállítva vagy egyéb ezoterikus feladatot végezve, egy gazdag céhmester egy csapat testőrrel megy be a szemközti sztriptízbárba. És persze tömeg. Mindenhol. Hömpölyögve, egymást kerülgetve, egymással összeütközve, részegek, gazdagok, szegények, emberek követik a felfüggesztett rúnák jeleit vagy a járdákra felfestett színeket a céljaik felé. A járdán túl hatalmas forgalom, egy, két, hatkerekű járművek eregetik az égett prométheum füstjét egy szinttel lejjebb egy hatsávos autópályán, odafenn pedig a gyalogjárók, vasúti sínek, autóutak felett repülő szerkezetek ezrei suhannak a szmog borította égen a tűvékony tornyok között. Most épp nem égnek a savas esőt jelző rúnák és reggel azt hallottad egy szomszédodtól, hogy pár napig nem is lesz ilyen riadó.
Sibellus ma reggel is készen áll, hogy elnyelje, megrágja, megeméssze és kiköpje a lakóit.

Bújtatott undorral nézek végig az elém kibontakozó bolyon - persze az Ambulus is egy nyomorúságos világ, hiába laknak itt többen, de a hely kevesebb volt, ráadásul még mozgott is, de arra határozottan emlékszem ennyi év távlatából is, hogy nagyon ritkán bűzlött ennyire. Megvizsgálom a saját Augeremet is mielőtt kilépnék a tömegbe, a Gépszellem nem jelez semmi életre különösen veszélyes szennyezést - legalább ennyi szerencsém van. Veszek egy nagy levegőt és fogást váltok a sörétesemen: jó, hogyha a civilek nem csak az egyenruhát látják tisztán, de a fegyvert is egy Arbitrátor kezében. Rezzenéstelen arccal sétálok el az egyre jobban széttaposott hulla mellett, majd belevetem magam a boly véráramába - világéletemben kaptárlakó voltam, itt születtem, itt élek és valószínűleg itt is halok majd meg, úgyhogy egészen ügyesen lavírozok a tömegben, de azért igyekszem minél vészjóslóbban tartani a sörétesemet, hátha néhány embernek elveszi a kedvét attól, hogy egyenesen nekem jöjjön. Pár utcával később lefordulok, majd egy kevésbé frekventált helyen megállok - na persze a magány az egy olyan luxuscikk amely nem adatik meg az utcán, de ha legalább azzal a veszéllyel nem kell számolnom folyamatosan, hogy valaki nekem jön, akkor boldog vagyok: előkotrok egy lhot a frissen bontott dobozból és halk ima mellett meggyújtom; csak néhány perces a pihenőm, de tudom, annál fontosabb. Megnyugszom tőle annyira, hogy a gondolataim másból is álljanak, mint a miértekből? Miért én, miért most, miért miért miért. A boly kaotikus forgataga is kicsit elviselhetőbbé válik mire a lho végére érek, s kissé kitisztultabb fejjel tudok elindulni a nyeregvasút irányába, ahol is majd megérdeklődöm, hogy jutok el a 43/684/3 Blokkba. Séta közben hallgatok az újonnan feltámadt belső hangra: nem lehet veszélyes ez az egész misszió, különben valaki képzettebbet küldtek volna. Odamegyek, találkozok a célszemélyekkel, majd elkísérem őket a megadott biztonságos objektumhoz, utána pedig jövök haza. Na persze tisztában vagyok vele, hogy hazudok éppen magamnak, hiszen a főnök is felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak nagyon, de úgy gondolom ráérek kicsit később aggódni; egyenlőre kiélvezem a lho mesterséges nyugalmát.

Bujtatott undorod elveszik a sokkal erosebb erzelmek oceanjaban amit a korulotted allok millioi bocsatanak ki magukbol. Hangos veszekedesek, siras, hiszterikus kacagas mind elofordul ezen az egy utcan is. A lakok a rangodnak kijaro tisztelettel probalnak viseltetni, de hiaba probalnak, a tomeg hatasara igy is hozzad ernek neha - ez olyasmi amihez mar gyerekkorodban hozzaszoktal.
A mellekutca amibe behuzodsz tele van szemeteszsakokkal es tobb ajto vezet a boly belsejebe. Amikor meggyujtasz egy lho-t, az egyiket eppen kinyitjak es egy kifozde zsiros, mocskos konyhaja lesz lathato egy pillanatra. Ket mandulavagasu szemu, hullafeher urszulott egy gyanusan szaglo vodor tartalmat ontik ki az utcara majd bezarjak az ajtot. Semmi atlagostol eltero.
Az lho vegere megnyugtathatod magad de a kuldetesrol meg mindig nem rendelkezel tobb informacioval. Illetve valami mintha eszedbe jutna, de kozben elindulsz a nyeregvasut fele.
Dobj egy Common Lore(Adeptus Arbites)-t, majd egy Inquiryt az erdeklodeshez.

Figyelem a két törékeny csontút ahogy kiöntik a szennylét az utcára - sosem jártam még az űrben, de őszintén szólva nem is nagyon szeretnék; azok a szerencsétlenek akik ott születtek szinte mind félelmetesen rosszul néznek ki, a nálam jócskán magasabbak is könnyebbek, vékonyabbak mint én, és furcsa hegeket látni rajtuk itt ott amikről lerí, hogy nem külső behatás okozta. Az erődöt látogató Géplátnok amikor kérdeztem azt mondta, az alacsony gravitáció amiben felnőnek az oka, hogy ilyenek lesznek - persze egy pillanatra sem kételkedek a szavában még annak ellenére sem, hogy pontosan nem értem mit is takarhat ez; inkább a bűz és a savas eső, mint az alacsony gravitáció. Annyira nem is rossz a bolyban, ha az ember belegondol, hogy lehetne sokkal rosszabb is - na meg, nekem aztán tényleg nincs panaszra okom, pláne ilyenkor, amikor a Lho kellemesen ellazít.
Út közben történteken jár az eszem, ha egy-két ember nekikoccan a vállamnak vagy meg kell állnom, hogy ne ütközzön össze az természetesen számomra is megszokott, majd ahogy megérkezek a nyeregvasúthoz, körbenézek: a 3-as blokkrendszerhez nyilván nem nehéz eljutni, de ha nem akarok egész nap ide-oda utazni, akkor nem árt kicsit közelebb érkezni a pontos címhez, a 43/684-hoz. Az embermasszában mintha láttam volna néhány adattáblával rendelkező figurát akik a tömegesek egyenruháját viselték, biztos tudnának segíteni, de ekkora forgatagban őket sem lesz egyszerű megtalálni. De valahol mintha lett volna egy régi, fal nagyságú, Mechanicus rúnákkal ellátott térkép is, talán azon is eligazodnék. De mindenek előtt megkérdezek pár embert, hogy hol érdemes próbálkoznom az informálódással.

Minden gond nélkül elérsz a nyeregvasút-állomásra. Itt a Császárt és a Birodalmat dicsőítő zenék szólnak a voxkaszterekből, miközben vonatok tucatjai indulnak és érkeznek hangos csikorgással. Állítólag ez csak egy kis pályaudvar a Kormányzói palotához közeli állomáshoz képest, ahol több száz vonat indul, és érkezik egyszerre, a palotában dolgozókat és a kérvényezőket szállítva. Ahogy felméred a terepet, eszedbe jut valami amit egy időben hallottál Tiberius Arbitrátorról. Amikor a 138. Körzetbekerültél, Tiberius gyakran mondta, hogy van egy félig titkos Arbitrátor szervezet, amelyik hasonló módon dolgozik, mint ez a mostani küldetés. A Divisio Immoralis, a Hallhatatlanok Részlege, az Arbitrátorok egy csoportja állítólag titkos munkát végez, hogy a lehető legoptimálisabb erőforrások felhasználásával kapják el a rosszfiúkat és ennek érdekében nem szokványos módszereket is használhatnak. Valami hasonlót talán, mint most. Eszedbe jut, hogy Tiberius egy ideig gyakran beszélt a szervezetről, meg hogy a megfelelő embereket be tudná oda ajánlani, de most jössz csak rá, hogy talán arra utalt téged is át tudna oda kérni. Talán ők többet tudnak mindenről.
Rájössz ezzel az információval most nem tudsz mit kezdeni de később talán hasznos lehet. Elkezdesz kérdezősködni és találsz egy gyári munkást, aki tisztelettel néz rád amikor megszólítod.
-Miben segíthetek 'sszonyom?
Kérdi vaskos akcentusával ami a Sibellus déli részére jellemző.

Ha akarod, a következő downtime-ban átkérheted magad a Divisio Immoralisba, felveheted az alternate careert, és kezdő karakternek számítasz xp költés szempontjából.
This message was last edited by the GM at 17:38, Sat 19 Jan 2019.

Végigmérem a gyármunkást ahogy felém fordul, az akcentusa természetesen nem zavar, annyi ember fordul meg ezen a környéken minden nap, hogy a boly minden pontjának legfurcsább dialektusát is napi szinten hallani az utcákat. -Kissé eltévedtem, polgártárs. - válaszolom, a Lhonak hála kissé kedélyesebb hangnemben mint ahogy az tőlem megszokott. -A 43/648/3-as blokkba igyekszem. - leengedem a puskámat, hogy ügyesebbik kezemmel, a balommal néhány kicsit odébb lévő vágány felé tudjak mutatni. -Azt már tudom, hogy arról sok sikori indul a 3-mas irányába, de nem találtam sehol, melyikkel jutok a legközelebb. - magyarázom el a problémámat.
This message was last edited by the player at 20:45, Fri 18 Jan 2019.

A sötét hajú férfi -aki a ruhája alapján a Skalen-Har Hegemónia negyedrangú munkása-  körbenéz, hogy betájolja magát majd magabiztosan az egyik oldaljáratba mutat a több tucat közül. Mikor felemeli a kezét, a ruhája alól valami maró kémiai tisztítószer bűzét érzed.
-Az a 'kori? Az arravan ám. Fel kell ülni az első északnak haladóra és Eszté Luciano terén kell leszállni. Onnan mán nemtom pontosan, de jó környék az. Nagyon jó. Én aztán sose tudnák ottan lakni. De aszongyák nem lehet eltévedni ott.- Megvakarja a zsíros haját -Még valami segíccség, 'sszonyom?
Kérdi udvariasan, de úgy érzed már igazából mennie kell.
This message was last edited by the GM at 21:07, Fri 18 Jan 2019.

Nem mutatom jelét annak, ahogy az orromat megcsapja a maró kemikália bűze, helyette inkább abba az irányba koncentrálok amerre a férfi is mutat: ismételten memorizálom az újabb neveket és számokat, majd ahogy a Skalen-Har munkás megkérdezi, segíthet-e valamiben, enyhén megcsóválom a fejemet: -Nem, így is nagy szolgálatot tett. - mondom, majd ismét két kézre fogom a sörétesemet. -A Császár áldja, polgártárs! - búcsúzok el tőle, majd elindulok a korábban mutatott oldaljáratba és megkeresem azt a peront, ahonnan az első északnak haladó sikori fog indulni; amint odataláltam néhány várakozó embertől megérdeklődöm, hányadik lehetőség lesz a Eszté Luciano tér nehogy eltévesszem, majd ha érkezik a járat, felszállok rá.

A munkás az aquila jelével búcsúzik és elrohan valamerre amerre egy vasúti platform lehet. Te is elindulsz a jelzett irányba és csak egyszer kell megkérdezned ezúttal egy ügyvédet az irányról. Nagyon hamar kiderül, hogy az "Eszté Luciano tér" valójában Szt., azaz Szent Luciano tér megállót ami innen nagyjából másfél óra utazás. Simán kiérsz a platformra és a bemondó hangja alapján úgy véled, nagyjából fél óra múlva múlva érkezik egy olyan vonat ami neked is megfelel. Ha asztali játék lenne, megkérdezném hogy csinálsz-e addig valamit?

Elkönyvelem magamban a kisebb félreértést, majd megköszönve az ügyvédnek azt, hogy kijavított, körbenézek és kiderítem, hogy vajon mennyi időt is kell majd várakoznom. -Fél óra. - morfondírozok félhangosan. A Lho ugyan azt sugallja, hogy ez egy kiváló alkalom volna arra, hogy kérdezősködjek kicsit hallott-e valaki az Arbitrátorgyilkosságról, azonban lebeszélem magamat: ha egyenruha nélkül informálódnék, azt még kibeszélhetném, de ha most, egyenruhában, szolgálat közben teszek fel ilyen kérdéseket, az egyértelműen nyomozásnak számít és parancsmegtagadásnak felel meg. Helyette inkább beszédbe elegyedek a várakozókkal és a Szent Luciano térről próbálok csevegni, hátha sikerül megtudnom valamit ami segít majd a boldogulásban ha odaérek majd az út végén. Milyen az időjárás, miről nevezetes a tér, hasonlók; igazából elsősorban azért kérdezősködök, mert a Lho után mindig kedvem van beszélgetni.

Az emberek a jelvényedet látva -akár félelemből, akár a Birodalom iránti hűségüket tanúsítván- válaszolnak a kérdéseidre. Megtudod, hogy a Szent Luciano tér egy kisebb üres rész két nagyobb szektor között. A tér a felsőboly határán van, valóban jobb környék és te sem most tudnál ott lakást szerezni. A vonatról itt valamiért nagyon kevesen szoktak leszállni és majdnem olyan kevés ember van itt a környéken mint egy felsőbolybeli környéken. Vagy legalábbis ezt mesélik neked az emberek. Ezen kívül megtudod, hogy négy nevezetesebb építmény van a téren: egy bárki számára nyitott Adeptus Mechanicus biodóm, ahol az Omnissiah papjai valamilyen titokzatos kádakban növényeket nevelnek, az Administratum egy -félig a tér alá süllyesztett- logisztikai központja ahonnan éjszakánként kamionok szoktak ismeretlen helyekre dübörögni, a Skalen-Har Hegemónia hiperűrmeghajtókat készítő maximálisan őrzött műhelyének egyik hátsó kijárata és a Csöndes Domb szanatórium a mentális problémákkal küzdőknek. A 43/684/3 Blokk pedig pontosan ez a szanatórium. Evvel a megnyugtató gondolattal szállsz fel a vonatra.

Hálásan megköszönöm a segítséget, majd amikor megérkezik a vonat és sikerül találnom egy olyan helyet ahol úgy meg tudok állni, hogy útban sem vagyok és kapaszkodni is van opcióm, átgondolom a dolgokat. Szóval egy szanatóriumba tartok. Amíg a Lho kellemes, mesterséges nyugalma kitart addig valahol még humorosnak is tudom találni az egész szituációt, azonban ahogy kezd elmúlni a hatása, kezdenek előjönni a vészjóslóbb gondolatok: egy bolondot kell elszállítanom? Ha nem bolond, mégis miféle okból találkozunk egy elmegyógyintézetben? Csak ott van biztonságban? Kezdek egyre idegesebb lenni, s egy idő után azon kapom magamat, hogy nem csak a tekintetemen látszik ez, de folyamatosan dobolok az ujjaimmal a sörétesem előagyán és kicsit izzadok is. Egy kissé aggodalmasan felém pillantgató polgár tekintetét is elkapom, majd veszek egy nagy levegőt is igyekszek megnyugodni: nem tudom, hova megyek, kit kell összeszednem, pontosan hova kell vinnem, de ha felzaklatom magamat azzal nem leszek előrébb. Közelebb tolakodok egy ablakhoz, hátha a huzat kicsit segít, majd amikor megérkezünk és leszállok, ösztönösen a Lhos doboz felé nyúlok, de bármennyire is vagyok frusztrált jelen helyzetben, meg kell őriznem a tisztán látásomat; helyette inkább körbenézek, majd igyekszem beazonosítani a Csöndes Domb épületét, és elindulok arra, de be még nem tervezek menni, megfogadom a főnök tanácsát és kicsit körbeszaglászok a környéken.

Vestronius:

Az orbitális sikló letesz téged egy hatalmas leszállópályán a boly szélén, amely elosztóként működik a város különféle helyszínei között. Amikor végre sikerül kitápászkodni a kellemetlen társaid közül, akkor helyi személyzet kérdezi ordítva a hangos leszállópályán ki merre akar menni. A módszer szerint Ha elmondod nekik az "irányítószámot", ők elmutogatják melyik kaptáron belüli légi járatra kell felülni és az elvisz a célodhoz. Mintha igyekeznének a leszállók kedvében járni. Egyébként attól eltekintve, hogy nincs meleg, Sibellus egyáltalán nem tűnik jobbnak, mint Tarsus (lásd a leírást amit Scythiának adtam még az elején).

Scythia:

A vonaton még helyi viszonylatban is nagyon sokan vannak. Az emberek morgolódásából megtudod azért, mert kimaradt egy-két szerelvény valami sztrájk vagy lázadás miatt. Izzadó, büdös, koszos emberek préselődnek neked, csak a puskád miatt van pár centi helyed magad előtt. A torzan szóló voxkaszterekből birodalmi indulók próbálják elnyomni a fém folyamatos sikoltását, kevés sikerrel. Tényleg nem túl sokan szállnak le Szent Luciano terénél így át is kell verekedned magad a tömeg egy részén ami még a Arbitrátorként és helyiként sem könnyű.
A téren mindenesetre szokatlan csend van. Minden úgy van, ahogy leírták a teret. Kétszáz méter átmérőjű és a közepén egy ötven méter magas szobor áll, a plakettje szerint Szent Luciano, aki karddal és bolterrel van felfegyverezve. A Csendes domb a megállóval szemben egy kisebb emelkedőn van, egy magas torony amelynek a teteje úgy véled a felsőbolyba nyílik. Éles szemednek köszönhetően nyugatra kiszúrod a Skalen-Har Hegemónia gyárának rejtett hátsó kijáratát, keletre pedig a Mechanicus biodóm emelkedik. Melletted ahogy kijössz a megállóból néhány lezárt földalatti garázst látsz ami valószínűleg az Administratumé. Körös körül tornyok és épületek amiknek sötét ablakai vaksin pislognak feléd. A téren csak pár ember mászkál.
A Csendes Domb szanatórium nem túl feltűnő, csak kis plakett jelzi mi célt szolgál az épület. Bronz színű kerítés veszi körül. A kerítésen belül üres plasztbeton udvar néhány paddal. A padok mögött egy bejárat, ami mellett pedig egy portásfülke van egy női őrrel. A nő látszólag valami kiadványt olvas, vagy legalábbis ennyit látsz a jelenlegi pozíciódból.

Befogadom a széles, tágas térből érkező nyugalmat, akad bőven ismerősöm akit zavarnának az ilyen nyitott terek, azonban számomra az ilyesmi egyáltalán nem szokatlan: az Ambuluson akadtak bőven ehhez hasonlók, persze kisebbek, ráadásul ott elég sok helyen lehetett olyan érdekes dolgokat látni mint a horizont, a napkelte és napnyugta, de szerencsések szeles időben amikor kisebb volt a szmog, még a Lachesist is megpillanthatták néha. Ami viszont számomra is furcsa az az emberzsinat hiánya, de ezzel is sikerül megbékülnöm, most még kifejezetten jól is jön, mert segít kissé megnyugtatni a túlpörgő elmémet. Szent Luciano előtt is lerovom a tiszteletemet ha már itt vagyok a szobra lábánál, majd a szanatórium felé indulok - ahogy meglátom a nőt kissé lassítok a lépteimen, hogy legyen időm végiggondolni a tervemet. Nem hiszem, hogy kaphatnék tőle kielégítő útbaigazítást, azt majd odabent kérek ha szükség lesz rá, ő minden bizonnyal csak az ajtót őrzi. Amikor odaérek, fél kezemben leengedem a sörétesemet, a másikkal pedig az igazolványomat húzom elő és felé mutatom: -Ave Imperator! - köszöntöm határozottan, de nem tervezek megállni, egyenesen az ajtó felé haladok. Ha akar valamit tőlem, majd szól; nekem nincs vele dolgom.

Mar eppen leulnek amikor valaki felrelok, aztan amig probalom meggyozni hogy ez az en helyem volt mar csak kuzdve tudok valami ertelmes helyet talalni. A ket fura figura kozott ulve hatarozottan fancsali keppel utazok, nem egeszen igy kepzeltem a Sibellusi utazasomat, hatarozottan szereznem kellett volna egy siklot idoben ilyen esetekre, bar az is igaz hogy ilyen csufondaros menekulesre valoszinuleg kevesen szamitottak magamat is beleertve.
Mire kikaszalodok mar mindenem sajog a szokatlanul kenyelmetlen utazastol kis ideig csak probalom kimozgatni a tagjaimat meg befogadom Sibellus... Illatait. Tarsus sem volt semmi, de hirtelenjeben nem gyozott meg hogy ez a hely sokal jobb lenne, de Mr Herz megbizhatonak bizonyult eddig, ha azt mondja itt biztonsagban leszek akkor az ugy is lesz, nyugtatom meg magamat. Kicsit erot veve magamon nem rakom fel a szuro berendezest inkabb elviselem a szagokat ugy megyek oda az egyik iranyito dolgozohoz - Udozlom polgartars! A 43/684/3-as Blokkba szeretnek eljutni - probalok kedves maradni, hatha segit gyorsabban eljutni a megadott helyre. A siklos tortenet annyira megtanitott hogy valamelyest probalok a konyokommel is utat vagni magamnak nem bizok abban hogy megadjak a rangomnak kijaro tiszteletet.