Prológus
Életetek 15. évében a templom főpapja magához hívat titeket tucatnyi másik ifjúval együtt, és a következő beszédet intézi hozzátok:
Gyermekeim, mi a Föld és a Tűz népe vagyunk. Testünk a Földé, lelkünk a Tűzé.
Őseink valaha teljhatalommal uralták ezen elemeket. A mi nemzedékünk már korántsem bír akkora erővel felettük. Elődeink tüzes lelke felkorbácsolta, vagy éppen lelohasztotta mások léleklángjait. Mára ez a tudás megkopott, ma már csak isteneink segítségével vagyunk képesek erre.
Apropó, istenek. Nem tudom, ismeritek-e elrejtőzésünk való történetét. Nem azt, mit az Árulók tekercseiben olvashattok, hanem az igazat.
Ezredévekkel ezelőtt népünk egységes és erős volt. Négy istenünk, miként a négy égitest ura együtt vezérelte elődeinket. Theemeth, a Napisten adta az éltető fényt, ő volt a legfőbb bíránk és ő szórta ellenségeinkre pusztító tüzét, mikor hadban álltunk. Reefith, a Földanya volt teremtőnk, ő adta éltető erejét belénk, ő látott el minket élelemmel és vízzel, és ő fogadta be testünket, mikor lelkünk visszatért Theemeth tüzébe. Nethiree, a Vörös Hold Úrnője volt a lélek igazi ismerője. Ő gyújtotta lángra szívünket, mikor megtaláltuk életünk párját, és időnk lejártával ő vette ki szánkból utolsó lélegzetünket, ő vigyázta lelkünket, míg az visszaért a Földben Izzó Örök Tűzbe. Amheraamen pedig, a Kék Hold Ura, ő kovácsolta eggyé, győzhetetlen egésszé népünket, ő vezetett minket diadalra a harcokban. Talán neki nem volt olyan látványos szerepe őseink életében, mint a másik három istennek, mégis ő volt a veleje győzelmeinknek, nélküle népünk széthullott volna, mint egy marék száraz homok.
Egykori otthonunkban ősi ellenségeinkkel, a hideg fejű, hideg szívű jannathikkal, a szél és víz népével vívtunk végeérhetetlen, de hiábavaló háborút. Népünk vezetői, a főpapok kisebb csapatokat küldtek el más, idegen világokba, köztük ide is, hogy nyugalmat találjanak számunkra. Itt, hol egykor burjánzó növényzet rejtett el ellenségeink elől, ideális lakóhelyet találtak felderítőink. A természet bőségesen ellátott élelemmel minket is, és az őslakó urrin-elíphimeket is, akik szívesen fogadtak minket. Ők is hadban álltak egy másik ősi néppel, az akh-virrokkal, a rejtőző Sötét Néppel. Népeink kölcsönösen segítették egymást. Győzelmet győzelemre halmoztak, és szövetségük még akkor is szilárdan állt, mikor a jannathik ránk találtak és újból kirobbantották a harcot népeink között. Népünk és szövetségünk egysége - mely tagadhatatlanul Amheraamen érdeme volt - megóvott minket attól a széthúzástól, amely ellenségeinket meggyengítette.
Azonban Amheraamennek egyszer elege lett abból, hogy ő a háttérben dolgozik. Látványos dicsőséget, hősi tetteket akart, amiért őt és csakis őt illeti minden elismerés. Papjai új, eretnek nézettel álltak elő. Azt hirdették, hogy az igaz egység csak akkor tud megvalósulni, ha népünknek csak egy istene van, és az nem más, mint Amheraamen. Szolgái zendülést szerveztek, lemészárolták vagy maguk közé csábították a másik három isten papjait és saját társaik közül is azokat, akik a régi rend eszméit vallották. Mindössze maréknyi hűséges maradt meg, akiket a hívek hiányában meggyengült istenek egyesített hatalma rejtett csak el a testvérgyilkos árulók vérszomjas tekintete elől. Az ő leszármazottaik vagyunk mi.
Persze ennél nagyobb ostobaságot nem is követhettek volna el. A belső viszályt és népünk árulását látva az urrin-elíphimek bizalma megrendült népünk felé és ők is ellenünk fordultak. Amheraamen új papsága elbizakodottságukban úgy hitték, hogy Theemeth, R-eefith és Nethiree meggyengülésével arányosan az ő istenük hatalma egyre nőtt, és önhitten felvállaltak egy őrült, háromfrontos háborút. Igaz, hogy az amundok elméje, akarata és ereje egyesítve hatalmas volt, de így sem bírtak ellenállni a három ősi nép együttes nyomásának. Hogy elkerüljék a végső pusztulást, cselhez folyamodtak. Amheraamen halandó testbe kényszerítette isteni lényegét, hogy közvetlenül tudja segíteni híveit. Papjai felkeresték a Sötét Nép vezetőit, és távoli rokonságukra hivatkozva - mindkét nép a Föld gyermeke volt az idők kezdetén - szövetséget ajánlottak nekik, amit azok el is fogadtak. Egyesített erővel az uralmuk alá hajtották és megidézték a Föld Elemi Síkjának urát. A Földúr mérhetetlen haragra gerjedt, amiért szolgaságra kényszerítették, és tomboló dühében ezer meg ezer mérföldes körzetben kietlen pusztasággá változtatta a vidéket. Az életterüket elvesztett urrin-elíphimek végső kétségbeesésükben felajánlották a segítségüket a Földúrnak, aki így ki tudott törni az uralom alól. A saját képére formálta az urrin-elíphimek népét, majd visszatért a saját birodalmába. Az akh-virrok népünket hibáztatták azért, hogy elveszítették egyik legerősebb csatlósukat, és újból ellenünk fordultak. Míg a papokat lekötötte az árulókkal való harc, a jannathik legjobb harcosaikból egy elit osztagot szerveztek, akik egy öngyilkos akcióban elpusztították Amheraamen halandó megtestesülését. Népünk ily módon annyira meggyengült, hogy a túlélés egyetlen lehetséges módját választották. A papok maradék hatalmukkal a templomvárosokat a homok alá süllyesztették és a föld alatt teremtették meg - olykor szó szerint - a feltételeket a fennmaradáshoz. Évezredek óta itt élünk, őrizzük és lehetőségeinkhez képest gyarapítjuk az őseinktől ránk maradt tudást.
Most ez a halvány remény a túlélésre is veszélybe került. Amheraamen lelke ismét a földet járja. Népünk árulói, kik egykori templomvárosaink elbitorolt csarnokaiban megszaporodtak, újfent háborúra készülnek minden és mindenki ellen. Ezért most titeket, isteneink kiválasztottait küldünk el, hogy urainktól útmutatást, majd a külvilág népeitől segítséget kérjetek az árulók megfékezéséhez. Imádkozunk isteneinkhez, hogy sikerrel járjatok. Ehhez bizonyítatotok kell alkalmasságotokat, amelyhez teljesítenetek kell templomunk kazamatáinak próbáit. Amennyiben szégyenseb nélkül sikerül visszajönnötök, isteneink áldásával felkenünk benneteket eme szent küldetésre. Most induljatok! Kettesével mentek be a kazamatákba, és amennyiben mindketten sikeresen tértek vissza, egy intenzív felkészítés után kibocsátunk benneteket a nagyvilágba. Járjatok sikerrel, gyermekeim!
