Meglepetten pislogok, de nyúlok fegyvereimért, hogy előrántsam ha nem tudunk beszélni vele.
- Mit akarsz? - kérem, inkább meglepetten mint ellenségesen.
This message was last edited by the player at 08:56, Fri 26 July 2019.

Én egyelőre hátravetődök Djoser mellé, és felidézem gyorsan azokat az ismereteket, amik elsőre eszembe jutnak a homoki elfekről(KM?). Megvárom a választ Djoser kérdésére, addig is a fegyverem felé nyúlok, hogy elő tudjam rántani ha kell...
This message was last edited by the player at 09:02, Fri 26 July 2019.

Toniotep: Az urrin-elíphimekről nem tudsz túl sokat azokon kívül, amit a főpap is elmondott (lásd bevezető poszt). Valaha a kontinens nagy részét ők uralták, de ellenségeik, az akh-virrok mesterkedéseinek köszönhetően visszaszorultak. A sivatag helyén valaha zöldellő erdő volt, ami az Áruló praktikái következményeként kipusztult és a homok csapdába ejtette az urrin-elíphimeket. Azóta érthető okokból ellenségesek népetekkel.

Djoser: Az urrin-elíphim nem válaszol, csak felemeli a kardjait és láthatóan védekező állásba helyezkedik.

Miután nem válaszol előhúzom fegyvereim és felkészülök a harcra:
- Ha harc hát legyen harc! Theemeth és népünk dicsőségére!
Amint Toniotep is fegyvert húz, támadok. Óvatosan, mert kemény ellenfélre számítok ettől az urrin-elíphimtől...

Várj Djoser, szerencsére van egy trükköm. Ha beválik, kövess!
Előhúzom fegyverem, ha védekeznem kéne, ám előbb egy Perzselő tekintet az elf szemébe.
Ha odakap, vagy becsukja a szemét, megpróbálom megkerülni, és be a folyosóra.
Ha nem hat, vagy egyéb, akkor más lesz.

Bólintok és - ha sikeres a próbálkozás - az ellenkező irányba kerülök. Ha nem sikeres, a másik oldalról támadok mint Toniotep.

Az urrin-elíphim dúdolni kezd, mire a homok egy vékony, fátyolszerű rétegben kavarogni kezd körülötte. Ahogy rátámadtok kétoldalról, széttárja a karját és villámgyors, ám igen kecses mozdulatokkal hárítja a csapásaitokat. Az első pengeváltások után máris tudjátok, hogy jó néhány kategóriányi különbség van a ti vívítudományotok és az övé közt.

Felhagyok a támadással, hátrébb lépek, és meghajlok tiszteletem, és egyfajta üdvözlés jeléül.
Eszembe jut esetleg valamely régi dallam, amit a népeink a viszály előtt együtt énekeltek?
This message was last edited by the player at 14:22, Fri 26 July 2019.

Mivel nincs ötletem követem társam példáját...

Az urrin-elíphim is leereszti maga mellé a pengéit és derékból meghajol. Azért látjátok, hogy a szemöldöke alól gyanakvón néz rárok és a homokfátyol is ott kering még körülötte.

Elteszem a fegyvereimet és megpróbálok telepatikusan üzenni.
Djosernek is ezt mondom. Ha sikerül:
"Üdvözöllek népünk egykori szövetségese! Elnézésed kérjük támadásunk miatt , úgy véltük, fegyvereiddel minden áron ellenünk törsz. Ám kezdő vehemenciánk ellenére nem ejtettél sebet rajtunk holott El kell ismerni magas szinten harcolsz. Mi csupán tovább szeretnénk haladni előre. Kérlek tisztelettel engedj minket tovább, avagy tudasd velünk ennek feltételét." Meghajolok.

- Valahogy a kivont fegyverekről a harc jut eszembe - üzenem mentálisan Toniotepnek miközben elteszem fegyvereim - de igazad lehet, nem csak az lehet...
Reménykedem benne, hogy legalább így sikerül...

Az elf marad meghajolva, titeket nézve, de a pengéit X alakban keresztezi a lábai előtt.

Mentálisan üzenek vissza Djosernek:
Igen, de ez szerintem a területének védelmét jelentette....Láttad? Egy tapodtad nem mozdult, csak védekezett, nem sebzett. Szerintem ez a tisztelet erényének próbája volt. Az ő területének tiszteletéjé. Elvégre homokon vagyunk, és tudjuk, hogy az elfek hogy védik területüket. Kerüljünk kellő távolságra, óvatos léptekkel, és menjünk.

Majd elkezdem jó két méterre az elftől, a terem széléhez minél közelebb körbekerülni az elfet, figyelve.

Elgondolkodva
- Igazad lesz. Ha meg akart volna sebezni minket megteszi könnyedén. - válaszolom mentálisan és követem az óvatos kerülőn.

Az urrin-elíphim a tekintetével követ bwnneteket, de nem mozdul a helyéről. Ahogy a folyosóba beléptek, tiszteleg a kardjaival és visszasüpped a homokba.
A folyosón, ahová beléptek, pár lépés után a falakon, a padlón és a tetőn is lyukak borítják. A padlón és a plafonon ujjnyi lyukak egymástól tenyérnyi távolságra, a falakon ökölnyi lyukak egymástól arasznyira. Mindez vagy 10 méter hosszan.

- Ha jól sejtem a lyukakból itt az annyira "hiányolt" csapda. Márcsak a kioldóját kell megtalálni. - mondom és megpróbálok építészeti és mechanikai ismereteim alapján csapdakioldót keresni - te mennyire értesz a csapdákhoz?

- Azt tudtam, hogy kazamatákban lesznek a próbák, ezért valahol gyanítottam, hogy csapdákat is rejt. :\ Hát visszaemlékeztem, hogy néhai nagyapám régebben mesélt olykor kalandjairól, akadtak köztük csapdákról szóló részek is. Legutóbb meg építészet oktatóimtól kérdezősködtem, és azt a keveset összegyűjtöttem, amit ily módon szereztem.(15%)A semminél több talán.
- Azt gyanítom, a padlón kell keresni, mivel azon járunk, de lehet más is, akár mágikus, már ha ez az, aminek látszik, és nem valami más, mint eddig. Ha jól tudom neked a mágikus dolgokhoz jobb szemed van.
- Még semmiképp ne menjünk tovább, keressünk repedéseket, esetleg írást. Egyelőre a szemünkkel keressünk, illetve a menethünkkel az első lyukak mellett nyomjuk meg a padlót, de nem hajoljunk a lyukak elé semmiképp, csak a pengénk nyúlik előre.
- Ám előtte egy próba. Ez számodra bizarr lehet, elnézésed kérem!


Leoldozom ágyékkötőmet, és ha ez ilyen hosszú sálszerű kibontva, akkor így belengetem a lyukak elé, kb. mint egy ostort, úgy hogy a kezem kinn marad, csak a textil lendül be minél messzebb.
Történik valami? :)

Kissé furcsálkodva nézem az akciót...de gyorsan túlteszem magam ezen, nem ez az első hogy "teljesen újszerű" megoldást látok tőle. Persze ha működik mégjobb.
- Igen, van ehhez szemem... - mondom és megnézem hogy mágikus-e a csapda...és remélem hogy nem haltak meg az előttünk jövők itt mert számomra kellemetlen következményekkel járna...bár akár segíthetnének is. "Hmm...végülis némi szerencsével és Theemeth áldásával jól is járhatunk az ilyesmivel" - villan belém.
Megpróbálok minden apróságot megvizsgálni, hátha rájövök a csapda működésére, vagy legalább találok valamit amiről Toniotepnek jut eszébe valami használható. Bár ilyesmikről is beszélgettem volna családommal és nemcsak harcról, tudományos kérdésekről...meg persze Theemeth-ről...mindegy, kettőnkből egy csak tud vagy talál valamit.
- Szerinted ehhez a csapdarendszerhez kötődik valami erős érzelem? Ha jól emlékszem az ilyesmit látni tudod - fordulok a lengő ágyékkötő tulajdonosához - talán valamire rájövünk belőle...

Djoser: Az egész folyosó süt a mágiától, a körülnézés szinte olyan érzés, mintha istened arcába próbálnál belenézni.

Toniotep: Ahogy az ágyékkötőt belendíted, egyszerre több hatás érvényesül: a plafonból zöldes gázfelhő csap ki, amitől a fehér szövet rohamosan barnulni kezd, a padlóból három méteres lángcsóvák csapnak fel, a falból pedig kődárdák szúrják át az anyagot, majd visszahúzódnak. Társaid alighanem furán fognak rád nézni, ha ilyen öltözékben mész vissza közéjük, ami érthető is lesz, lévén hogy az ex-ágyékkötő már nem sok takarást biztosít számodra.

- Hűű.../képedek el/ azért reméltem, hogy nem hiába pucérkodok itt, de ez azért jócskán felülmúlta várakozásaimat. Egy biztos, a tudásért szerintem megérte... bár jóval vidámabb lesz így a fogadtatásunk a végén, az biztos! :D
- Viszont az szinte biztos, hogy mágia! Látsz valamit testvérem? Érzelmek hmm...na hadd lássuk!

Léleklenyomatomat használom, és a még lyukaktól mentes falon is körbenézek, írást, repedést, mechanikus szerkezeteket keresve, meg megnézem, hogy a lyukak előtt szemmel látható-e bármilyen rés, mozgó/mozgatható elem, stb.
This message was last edited by the player at 12:23, Sun 28 July 2019.

Toniotep: A falak itt is mintha egy darabból lennének kifaragva. A lyukakon kívül semmilyen mozdítható szerkezetet nem látsz, azok pedig ugyanolyan stabilan állnak a falban, mint az eddigiek. Körbetapogatod a termet az auráddal: a legerősebb érzelem, amit érzékelsz, az a félelem, rettegés. Az eddig látottak alapján nem csodálkozol, miért.

- Nagy, egybefüggő mágiafolyamnak látom...nem is tudom, talán egy isteni küldött sugározhat ily erős mágiát - óvatosan körbenézek - áramlatból is csak annyit látok, hogy ahol a csapdák lesújtanak ott erősebb. Viszont úgy néz ki, mintha itt senki se halt volna meg, plánenem a közelmúltban. Tehát itt is valami nem túl bonyolult lehet...

Körbenézve megpróbálom kitalálni hogy hol lehet ami kioldja a csapdát? Honnan "látja" a csapda hogy mikor kell támadnia?

- Csak félelmet észleltem, mint érzelem, de ezt nem csodálom. Ám azt mondod isteni eredetű ez a mágia.  Hmmm... eddig népünk erényeihez volt köze az eddigi termeknek. Úgy hiszem, akkor itt a Hitünket akarhatják próbára tenni.

Imádkozok, és a meglévő 4 Kegypontért egy 2 E-s mágiaoszlatást is eltolnék az alap segítségen kívül.
"Óóó Reefith, drága életadó istennőm, mindvégig kitartóan imádtalak, és foglak életem végéig! Nagy veszély leselkedik hű szolgádra. Kérlek, segíts most átkelnem az előttem álló csapdákon, és kérlek, oszlasd el az ezeket irányító mágikus erőt!"

Semmi változás.