- Köszönöm, valóban elszámoltam magam a próbákkal! - válaszolom - A mértékletességet kizárhatjuk. Alkalmazkodás vagy vitézség...azok már inkább.
Ahogy Toniotep beleereszkedik a szakadékba odalépek mögé hogy szükség esetén segíthessek neki. Egyúttal bele is nézek hogy meddig látok le és mit látok ott...

Toniotep: Ahogy leereszkedsz, valahogy sokkal könnyebbnek érzed magadat, bár biztos vagy benne, hogy ha elengednéd a peremet, lezuhannál. A fal olyan sima, mintha csiszolt lenne, nem találsz a lábaddal kapaszkodót.

Djoser: Nem látod a szakadék alját, olyan mély. A falak kissé cikcakkosan, de olyan egyenesen futnak lefelé, mintha késsel vágták volna el őket. Toniotepnek viszont láthatóan nincs szüksége segítségre, erőlködés nélkül visszamászik.

- Látom, hogy milyen könnyen másztál vissza. Mennyivel lettél könnyebb? Ha eléggel akkor a lelebegtethetjük egymást? - a szakadék falait nézem - túl sima a mászáshoz... Kár hogy nem tudjuk alaposabban tesztelni, mondjuk egymást beleereszteni egy kötélen...

Hmmm... Igen-igen, mintha könnyebb lennék ebben a szakadékban, nem lebegek, de lassabban ereszkedtem, és könnyebb volt felmásznom. Lehet, hogy az egész teremben ez érvényes?
Ami az ereszkedést illeti, a fáklya nem koppant, eltűnt a fénye. Azt mondta a főpap, hogy életeket nem pazarolnak, tehát lehet, hogy nem esnénk végzeteset, de attól még a leesés jelentheti a bukást, hiszen ott egy ajtó a túloldalon! Ráadásul nyitva!
Viszont lehet, hogy nem csak a szakadékban könnyű az ember, hiszen fölé még nem mentünk.

This message was last edited by the player at 11:29, Tue 30 July 2019.

- Akkor próbáljuk meg egy másik fáklyával, átdobom és úgy célzok hogy ne repüljön át. Ha mégis átér akkor valahogy - nyilván mágia - máshogy esik minden a szakadék fölött is! Ez esetben ugornunk kellene és valószinűleg a vitézség próbája: elég bátrak vagyunk-e az ugráshoz. - Ha simán beleesik akkor még átgondolhatjuk. Lehet hogy úgy is át tudunk ugrani csak nagyobb lendület kell és kapaszkodni a túloldalon.

Ezzel megyek és hozok egy fáklyát és kipróbálom legújabb ötletünket.

A fáklyát szándékosan kis ívben dobod, hogy ne érje el a túlpartot... nem is éri el. Ezek szerint a súlycsökkenés csak a szakadék fölött érvényes, a két parton nem. Így viszont ha ugrotok, az ugrás íve is szükségszerűen rövid lesz, mert az ugrás lendülete megmarad ugyanakkorának.

- Nincs más hátra, mint elöre - sohajtom - nekifutok amennyit lehet, te meg kérlek segíts rá telekinézissel amennyit tudsz. Ha sikerül te is átjössz így.
Amint Toniotep rábólint indulok is...

Koncentrálok, hogy minél több emelő telekinetikus energiát küldjek Djosernek ezáltal segítve az ugrást. Ha átért, várom a jelzést, hogy jöhetek-e.

Toniotep: Először kis híján nekicsapod Djoserr a plafonnak, de gyorsan korrigálsz és átemeled a szakadékon. Az átlebegtetés közben kap annyi plusz lendületet, hogy kényelmesen a perem után ér földet.

Djoser: Könnyedén átérsz, majd te is rákoncentrálsz az emelésre és könnyűszerrel átlendíted társadat a szakadék felett.

Továbbmentek. Az ajtó bezáródása után a folyosó egy kb. 3 méter hosszan kiszélesedik plusz egy méterrel a bal oldalon, ahol egy enni- és innivalóval megrakott asztal vár titeket. A folyosó tovább folytatódik egy balkanyarban.

- Máris ennivaló? Nem korai? A végén lenne ünneplés, amikor akik teljesítették ünneplik meg hogy elég erősek voltak mindenben...nekem ez gyanús, én továbbmennék. Ha nem is mérgezett de legalábbis illúzió lehet vagy valami más csapdát rejthet - egyértelműen nem tudom hová tenni hogy a vége előtt ilyet látunk.

Djoser: Rutinból megnézed manalátással is: a folyosó és az asztal süt a mágiától, fe a rajta levő étel és ital nem.

"Vakarom a fejem én is... Tekintettel arra, hogy itt eddig minden egy erény próbája volt, szerintem ez is az, alighanem a Mértékletességé.
Ez jelentheti azt is, hogy ne habzsoljunk, meg azt is hogy ellen tudunk-e állni. Lehet frissítő bár akkor nem roskadozna a kajától. Mindenesetre ahogy mondod, gyanús.
Majd eszünk a végén, biztos ami biztos. Menjünk szerintem tovább."

- Menjünk, nézzük meg mi van a kanyaron túl. Ha nem tudunk továbbjutni, ráérünk akkor az ennivalóval foglalkozni. - mondom és elindulok.

A folyosó végén egy nyitott ajtó van, amely egy sötét terembe vezet.

-Én először benyújtok egy fáklyát a nyitott ajtón. Van bármi változás?

Majd azt mondom:
Djoser testvér. Nézzük meg azt az asztalt, és az ételt még egyszer. Bár a következő ajtó nyitva volt, szóval lehet így cselekedtünk jól, de nem árt fürkészni.
Esetleg emeljünk meg egy ételt, hogy a súly változása okoz-e valamit.
Most azonban kicsit imádkozok, mert szent erőmet lemerítette a hit lyukas folyosója előtti segítségkérés, és lehet szükség lesz rá később.

- Egyetértek, próbáljuk meg az ételeket - válaszolom - az én szent erőm még mind megvan, ha nem rontottunk el valamit nagyon szerintem elég kell hogy legyen. Imádkozni persze sohasem árt. Megpróbálhatom megnézni hogy a gyümölcsök esetleg mérgezettek-e, viszont utána nekem is szükségem lesz további lehetőségeket kérni...

Toniotep: Ahogy benyújtod a fáklyát, az eltűnik a kezedből, a terem változatlanul sötétségbe borul.

Djoser: Elmormolod a méregdetektálás igéit, közben észreveszed, hogy a fáklya, amit Toniotep kivett a tartójából, visszakerült a helyére. Az ételeken-italokon nem érzékelsz mérget.

Elgondolkodok:
Hmmmm...lehet mi is visszakerülnénk a folyosóra, ha átlépnénk?
Eddig minden teremben volt valami eszme ami alapján cselekednünk kellett. "Mi vagyunk a láng"...lehet, hogy táplálni kell, mielőtt belépünk?


Visszalépek az asztalhoz, és egyelőre csak elemelek róla egy gyümölcsöt...

- Az ételek méregmentesek, nyugodtan ehetnénk belőlük. - mondom és fölveszek 1-et én is és bele is harapok (ha hámozni kell azt előbb teszem) - én mindenesetre teszek egy próbát, lévén a mértékletesség a keveset jelenti nem a semmit. Ha ez nem segít akkor próbálkozhatunk a folyosóval...

Igen kellemes, felüdítő a gyümölcs, egy fél tucat ilyen akár a napi táplálékodat is biztosítani tudná.

Eszek hát én is a gyümölcsből annyit, amennyi éppen csillapítja éhségem, és iszok annyi vizet, amennyi éppen csillapítja szomjam.
Majd szólok Djosernek:
Na nézzük, most van-e különbség.
Egyelőre csak a kézfejem nyújtom be a sötét szobába.

A kezed szinte elmerül a sötétben, nem látsz semmit belőle.

- Hát ez jó...semmit se látunk. Legalább az enni-innivaló tényleg csak némi frissítő volt. Vagy imádkozunk hogy isteneink erejét kölcsönvéve szent fényt idézzünk, hátha az segít. Vagy tapogatózunk... - lévén más nem jut eszembe, kérdőn nézek társamra. - az eddigiek alapján lehet hogy simán tovább tudunk menni...

Ránézek társamra:
Mivel épphogy isteneink előtt tesszük a próbát szerintem pont ők akarják, hogy mi magunk oldjuk meg a dolgokat. Sajnos az előző imádkozás során sem éreztem erőm visszatértét.
Még valamit megpróbálnék.
Bedugom a fejem az ajtón, hogy csak sötétséget látok, vagy mást is, illetve az egyik lábam előrecsúsztatom, hogy érint-e talajt.

Toniotep: A lábad stabil talajt érint, a fejedet bedugva pedig vaksötétet tapasztalsz.