Még a fejemmel a sötétben csak kicsit hangosabban kiáltok egyet:
"HoooooOOOO"
Figyelem, hallok-e valamit, esetleg visszhang?

Toniotep: A hangodat kiválóan hallod, visszhang pedig csak annyi van, amennyi az eddigi termekben.

Visszamegyek Djoser mellé:
Nos, Djoser, úgy néz ki, csak a fény az, aminek híján vagyunk, még odabent is. A lábam érzékelt talajt, és a hangom is hallatszott, csak annyira, mint az eddig termekben, és nem mozdult semmi a hangomra.
Lehet, egyenesen kéne átmenni, lábunkat lassan előretolva, vagy négykézláb, hogy a talajon van-e változás, számítván, arra hogy ugyanott lesz az ajtó, ahol eddig, szemben. Vagy a fal mellett körbe? Hmmm...Jobb ötletem nincs. :\

- nekem se - rázom meg fejem - lehet hogy ez az Alkalmazkodás próbája. Akkor mehetünk a fal mellett. És hogy ne veszitsük el egymást vagy kézenfogva vagy az ágyékkötömet kötélnek használva kicsit nagyobb távolsággal... - vigyorgok - de ilyen sötétben jobb közelebb.

Az én ágyékkötőmet már amúgy sem ajánlanám erre a célra. Hehe. Szerintem induljunk a javaslatod szerint. Megyek előre, tapogatva a falat.
És akkor megyünk követve a falat, ágyékkötőnyire, hacsak társam még nem módosít.
Kezemet húzom a falon fel-le tapogatózva magam előtt.
This message was last edited by the player at 15:30, Wed 31 July 2019.

- Képzelem mekkorát fognak nézni, főleg a lányok, ha így lépünk be/ki... - halkan röhögve követem Toniotepet ágyékkötönyire

Ahogy bementek, az ajtó bezáródik. Körbetapogatóztok. A terem kb. a szokásos 6*6 méteres. A túloldalon meg is találjátok a zárt ajtót, amelybe szemmagasságban valami ábra van belevésve. Továbbmenve visszajuttok a zárt bejáratig. Annak hátat fordítva elindultok egyenesen a kijárat felé, de ott a terem közepén egy kb. méter magas kőemelvénybe ütköztök, aminek a közepébe egy nem égő fáklya van beletűzve.

- Szerintem megpróbálhatnánk meggyujtani. És persze elvenni...a kérdés csak az, hogy mit akarnak próbára tenni ezzel? - mondom miközben megszokásból körbenézek. Közben rájövök, hogy ennek semmi értelme, mert csak sötétet és áradó mágiát láthatok.

Kitapogatom kezemmel a fáklya helyét, elveszem a kezem, majd korábban megszokott kartávolságra fókuszálok perzselő tekintettel.
"Hát akkor LÁSSUK" - mondom.

Ráfókuszálsz arra a pontra, ahol szerinted a fáklya végének kellene lennie. A fáklya először felparázslik, aztán meg is gyullad, mindössze gyertyalángnyi fényt árasztva.

Ez egészen kicsit meglep, bár nem számítottam túl sokra
- A semminél még ez is több, nézzünk körbe vele amennyire lehetséges. Kicsit közelebbről kell nézni mindent, lehetne rosszabb is. - és várakozóan nézek Toniotepre

"Elsőnek nézzük meg azt a feliratot..."
Odaviszem a fáklyát. Már ha mozdul.

Toniotep: Simán kiveszed a fáklyát a helyéről és odaviszed az ajtóhoz. A véset nem szöveg, hanem egy szemet ábrázoló rajz. Ahogy közel viszed hozzá a fáklyát, a pupillája elkezd felizzani.

- A tudás és bölcsesség jele, Theemet jele...és fénylik. A bölcsesség fénye a sötétben. Helytálló, teljesen. Hajtsunk fejet előtte. - mondom és meg is teszem - és álljunk kissé félre hogy lássuk mire világít számunkra. Hogy mit tudat velünk.
Ezzel félreállok és finoman húzom Toniotepet is.

Követem Djoser példáját és várok.

Vagy fél percig a szem gyűjti a fényt, majd mikor már szembántó fényességgel sugárzik és a fénye megvilágítja az egész termet, egy kattanás hallatszik és kinyílik az ajtó. Mögötte folyosó még rgy nyitott ajtóval, immár rendesen megvilágítva.

Meglepetten pislogok, majd társamhoz fordulok
- Mintha egyre könnyebb lenne. - megcsóválom fejem - vagy rájöttünk a megoldások logikájára vagy nagyobb a baj mint hittük és mindenkinek át kell mennie. Remélem az előbbi...

Ezzel elindulok a kijárat felé.

"Igen, én is azt hittem hogy még van a teremben más... Pl. Egy másik szem, amiből általában kettő van. De menjünk csak tovább. Ha jól sejtem a Vitézség próba önmagában még nem volt. De menjünk..."
És megindulok/lunk...

Beléptek a terembe, az ajtó azzal a lendülettel be is záródik mögöttetek. A terem sarkaiból pedig a két előttetek járó jelölt, Inkon-ti-Nenth és Impo-tenth, valamint két másik társatok, Balph-Ath és Phath-Phei csúnyán összeégett, kilyuggatott és zöldesre színeződött teste menet(h)el felétek, kivont menethtel.

Az első meglepetésből gyorsan ocsúdva javaslom:
- Próbáljuk meg amilyen messze csak lehet csalni őket egymástól és minél inkább 2-2-ellen felállásra menni. Úgy van esélyünk. Amíg gyorsabbak vagyunk náluk meg tudjuk csinálni.
Közben előhúzom mindkét fegyverem.

Használd a perzselő tekintetet, és a fáklyákat!
Kiáltom neki, majd előkapom a meneth-et, és leemelem a közeli fáklyát a falról az ügyetlenebbik kezembe.
Elsőként a hozzám közelebb lévőhöz fordulok, és az arcára fókuszálok perzselő tekintettel, lehetőleg a szemébe, amíg még nincs menethtávolságban.
A következő mozdulatot attól teszem függővé, hogy mit csinál, odakap-e a szeme elé mindkét kezével pl.

A jobb kezemből elteszem a meneth-t és fáklyát veszek amit a lehető leggyorsabban meg is gyújtok. Eztán a legközelebbi csoszogót próbálom meggyújtani tekintettel - és szükség esetén fáklya-rásegítéssel.

Toniotep: A csoszogó szeme füstölni kezd, majd kipukkan, végigfolyik az arcán, de ez láthatóan nem zavarja. Úgy fest, a fájdalomérzete vele együtt meghalt már.

Djoser: A csoszogó a fáklyával való első ütést nem reagálja le, de a menethjével alulról lendítve otrombán feléd csap. A mozdulatból hiányzik minden elegancia, de így is kis híján eltalál.
This message was last edited by the GM at 11:38, Thu 01 Aug 2019.

Az előbb támadott "szemtelen" delikvenst veszem kezelésbe.
Először oldalazok, figyelvén, hogy fordul-e utánam. Majd telekinézissel fókuszálok a fegyverére, hogy oldalra a törzse mellé le tudom-e szorítani ezáltal, vagy csak ellendíteni abba az irányba. (Ha ki tudom venni a kezéből így, az még jobb...)
Közben oldalazok a fegyverével ellentétes oldalra, és csapok a fejére meneth-el.

Amig Toniotep kezelésbe vesz egyet, én a másikról gondoskodom. Ha nem a szemükkel tájékozódnak, nincs értelme trükközni, ezért előbb a fáklyával ütök majd a meneth. Ha módom adódik a végtagjait vagy a fejét ütöm.