A főpap maga elé hívat benneteket.

- Fiaim, büszkén jelenthetem ki, hogy méltónak bizonyultatok képviselni népünket a világ hatalommal bíró népei előtt. Most első utatokon a legközelebbiekhez indultok. Az urrin-elíphimek Ynev egyik legelső népe voltak, az akh-virrokkal egyetemben. Utóbbi a többi ősi nép gyűjtőneve volt, mindenféle fajból, akik ugyanúgy a Föld és a tűz népei, mint ti. Az urrin-elíphimek viszont a jannathikhoz hasonlóan a szél és víz népe, így ők is háborúba kezdtek az akh-virrokkal. Évezredekig harcoltak, de igazi győzelmet egyikük sem ért el. Ezek az urrin-elíphimek, akik a környék valaha volt erdeit lakták, áldozatul estek az első amund-akh-virr szövetségnek: mikor az urrin-elíphimek és a jannathik elpusztították Amheraamen első megtestesülését, őseink szövetséget kötöttek a Sötét Néppel: közös erővel megidéztek egy Földurat, aki az urrin-elíphimek erdejét a saját síkjának képére formálta: olyan sivataggá, amit most láttok. Az urrin-elíphimek, hogy mentsék az életüket, szövetséget ajánlottak a Földúrnak: segítenek megtörni a rákényszerített akaratbéklyót, cserébe ő visszaadja nekik a lakóhelyüket. A paktum létrejött, bár nem úgy, ahogy az urrin-elíphimek gondolták: erdeik helyett a Földúr hatalmából kaptak egy töredéket: ők és egy félisten ősük hatalmat kapott a homok felett, így lettek a szél és víz népéből a föld és víz népévé. Bár e változást elfogadták, nem örültek neki. Népünket és ősi ellenségeiket okolták erdeik pusztulásáért, és valljuk be, igazuk van. De most ideje jóvátenni a hibánkat: szövetséget ajánlunk nekik: ők segítenek az Áruló legyőzésében, mi pedig segítünk nekik új hazát találni, ahol szabadon élhetnek szeretett fáik árnyékában. Most menjetek, adjátok át nekik ezt az ajándékot, és járjatok szerencsével!

Azzal átad nektek egy arannyal gazdagon díszített, aranypántokkal összefogott, homokkőből szépen faragott ládikát, hogy ezt az ő ajándékaként adjátok át az urrin-elíphimek vezetőjének.

Ezután elmentek összeszedni ki-ki a saját felszerelését, majd útnak indultok. Öt amund szolga kísér benneteket felfegyverezve egy-egy tőrrel, akik az élelmet és vizet, valamint a felszerelés egyéb darabjait cipelik. Kb. 2 hétre elegendő enni-innivalót visztek magatokkal, valamint sátrat, takarókat az éjszakai hidegek ellen, valamint díszruhákat, amiben majd megjelenni terveztek mint követek. A menetet Toniotep vezeti folyamatosan egy Reefith-t dicsőítő költeményt mormolva, miközben szemét mereven a homokon tartja, mivel a homok bizonytalan dűnéi között istennője mutatja neki a biztos utat. Mögötte Djoser megy, szintén mormolva, csak ő Themeshez fohászkodik, aminek következtében istene elfordítja tőlük haragvó tekintetének gyilkos sugarait és kegyesen tekint rájuk, így karavánjuk fullasztó hőség helyett kellemes melegben halad előre. Mögöttük Toniotep két rabszolgája halad, majd a teherhordók.

   Látván hogy milyen teljes felszereléssel indulunk a fegyvereimen felül nem sok dolgot viszek, bár ellenörzöm, hogy legyen elég kötél, vadászathoz megfelelő eszköz (már amennyire vadonjárás/sivatag alapján értek hozzá)...végül 2 könyvet viszek az útra, az egyik nézünk történelméről egy összefoglaló (föl kell készülni a lehető legjobban a találkozókra) a másik egy imakönyv. Illetve térképeket is viszek amennyire lehet, hogy gyakoroljam ezt is.
   Javaslom a csapatnak, hogy nap közben - ebédre is - rövid pihenőket tartsunk, csak este álljunk meg hosszabban az egyszerűség kedvéért.

Viszek/vitetek én is néhány könyvet magammal a célnépek kultúrájáról, aztán őselemi mágiáról, és Reefith hitéről, útközben ahol tudok, és van egy kis időm kísérletezek kisebb kőhasábok kifaragásával, és életre keltésével, hátha.

This message was deleted by the player at 10:03, Fri 27 Sept 2019.

Lassan két napja haladtok a végtelennek tűnő sivatagban a fent leírt módon, mikor feltűnik nektek, hogy a látóhatár szemközti széle a vakító kékből barnásszürkébe váltott, és egyre csak közeledik felétek.

Hmmm...ez lehet homokvihar, vagy közeledő karaván is. Megpróbálom megállapítani.
Ki tudom venni jelen ismereteim alapján?
- Felénk fúj a szél? Erősen, vagy gyengén?
- Homokviharra hasonlít a fergeteg, gyorsan közeledik, vagy esetleg lassú kavargást látok?
- Látok benne fegyvert csillanni, vagy valami kivehetőt?

Eközben:
Eltakarom az arcomat valami erősebb posztóval, utasítom a karavánt, hogy ők is tegyenek így, és hogy igyekezzenek elővenni nagyobb takarókat, és karókat, hogy ha tényleg homokvihar lenne, legyen időnk gyorsan rögzíteni őket, és befedni magunkat.

Egyelőre a közeledő porral ellentétes irányba, egy dűnetető felé irányítom a karavánt, hogy magasabban legyünk, (olvastam, hogy célszerű magasabbra menni...) , ha látok valami rejteket, akkor arrafelé, ha nem, akkor csak simán magasabbra, ezzel tán többet is látunk, ha fentebbről visszatekintünk, és figyelem a kavart, hogy időben megálljunk, és betakarózzunk, ha tényleg homokvihar.

Felvonultok egy dűne tetejére,  onnan szemügyre veszed a közelgő jelenséget. Biztosra veszed, hogy nem karaván,  hanem vihar, mert emberek nem vernek fel ekkora porfelhőt. Viszont viharnak sem közönséges, mivel olyan színes fényvillózás van a belsejében, hogy meg vagy győződve arról, hogy amilyen gyönyörű, legalább annyira veszélyes.

In reply to VejnCsepmen (msg # 7):

Miközben segítek a karavánt terelni manalátással is vetek egy pillantást a viharra, megpróbálva fölbecsülni erősségét.

Rápillantasz manalátással a viharra, majd azzal a lendülettel el is kapod róla a szemed. Ha nem tennéd, alighanem kieégetnéd a mágikus érzékedet, mivel az az izé vakítóbban fénylik, mint istened áldozati oltára a templompiramisban.

Azonnal figyelmeztetem társaim:
- Roppant mágikus ereje van a viharnak! Készüljünk, hogy vagy találkozunk azokkal kik keltették és szót értünk velük, vagy nagyon kemény menet lesz. - Toniotephez fordulok - remélem jól gondolom és az elfek azok. A földúrtól kapott hatalmukkal képesek lehetnek ilyesmire. És sikerül velük tárgyalnunk! Azt javaslom, hogy emeljük ki az áruló és híveinek ellenséges ráhatását az eseményekben, hogy lehessen egy közös ellenség!

Djosernek:
- Azt mondod tehát, hogy a fedezékbe vonulás helyett várjuk meg míg ideér, és hajtsunk végre egy minél udvariasabb üdvözlést??
Eltöprengek. Tudomásom szerint lehet ez valami elf trükk, erőfitogtatás?
Láttam egyébként fedezéket valahol?

In reply to Toniotep (msg # 11):

- Nem feltétlenül így, de mindenképp készüljünk arra, hogy nem csak a vihart küldik hanem jönnek is. - körbenézek én is fedezék után - de ha tényleg jönnek is sem árt fedezékbe húzódnunk

 vihar lehet éppenséggel az urrin-elíphimek praktikája, de akkor igen combos mágiával kell . rendelkezzenek: egy ekkora mágikus vihart megalkotni vagy megfékezni talán a három hűséges isten papságának egyesült ereje sem lenne elég.
Ami a fedezéket illeti, amerre a szem ellát, csak homokot láttok. Toniotep: te most istennőd kegyéből látod a stabil, járható utat, de nagyobb fix felületet így sem látsz.

- ...Ez nem közönséges homokvihar, és túl nagy és gyors ahhoz, hogy élőlények álcája legyen! Egy fertályóra és itt lesz a nyakunkon!!

Utasítom a karavánt is a szolgákkal, és igyekszem irányítani és segíteni a folyamatot.

- Gyerünk!Fedezék kell! Be kell ásnunk magunkat a homokba, és az értékesebb felszerelést is amennyire lehetőségünk engedi!

Rohamtempóban felállítjátok  az egyik sátrat, minden málhát a falak tövébe halmoztok, majd a szolgák kimennek és alig emberderéknyi lyukat hagyva a bejáratból beássák a sátrat. Majd bebújnak a résen, jó erősen bekötik a nyílást, majd vártok. Alig egy perc múlva lecsap rátok a vihar. Iszonyú,  dobhártyarepesztő zúgás hallatszik kintről és órák hosszáig tart, el is veszítitek az időérzéketeket. Aztán egyszer csak egyik pillanatról a másikra megszűnik, és szinte rátok zuhan a süket csend.

- Néha nem is annyira hasztalan, ha valaki homokba dugja a fejét! :/ - jegyzem meg, majd utasítom a szolgákat, hogy nyissák meg a kijáratot, és jelentsék mit látnak odakint. Ha tiszta a levegő, értsd nincs veszély, akkor kimászok én is.

A szolgák elkezdik kibontani a nyílást, majd döbbenten mutatják  hogy homok helyett valami fekete massza és tenyérnyi, papírvékony sárgásbarna izék zárják el a lyukat, amik vagy szárazon zörögnek, vagy nedvesen össze vannak tapadva.

Megvizsgálom közelebbről. Ha a szolgák nem sérülnek érintésétől, kézbe veszem és úgy is megnézem manalátással és holtakszemével is, hátha többet tudok meg erről...közben persze méricskélem a súlyát, megnézem mennyire erős anyag - hajlítás, átszakadás, stb - mindent igyekszem kideríteni róla.

Érdeklődve figyelem én is az új anyagot, és Djoser reakcióját, majd megérintem, megszagolom, Léleklenyomatot is keresek, hátha.

Az anyag hasonló, mint a homok, de sokkal zsírosabb, nedvesebb, rátapad a kezetekre, ahogy hozzányúltok, lesöpörhető, de ragadós, nyomot hagy. Léleklenyomatot, halált nem látsz rajta, nem mágikus. A barna valamik olybá tűnnek, mint amik valaha éltek, már nem, viszont nem értelmes lény volt, aminek a része lehetett. Szintén nem mágikus. Léleklenyomatként valami végtelen zen nyugalmat éreztek rajta. A zörgős darabok könnyebbek, mint a ragadósak, de veszélyesnek egyik sem tűnik. Könnyen szakadnak, nem tartósak, a nedvesnek olyasmi korhadt, dohos szaga van, mint a templompiramisban a régi, nem használt párás helyiségeknek.

Mivel látom, hogy az anyag nem árt, mi több nyugalmat sugároz, kimászok a felszínre, és szemügyre veszem a tájat. Hasonlít arra, mint amit az előtt láttam, mielőtt beástuk magunkat? Helyileg még ugyanott vagyunk a domborulatok alapján? Hogy néz ki a helyszín?

A táj egy cseppet sem hasonlít arra, amit a beásás előtt láttatok: a forró napsütés és a végeláthatatlan homokdűnék helyett félhomály, szinte fullasztóan párás levegő, hatalmas barna oszlopok, amelynek teteje mélyzöld, kupolaszerű tetőt alkot, amin a napfény alig-alig ér át. Rengeteg háttérzaj nehezíti a tájékozódást, mindenféle fura hangok jönnek az oszlopok alját övező, szintén zöld lábazatokból, amelyek szinte mozogni látszanak. Némelyiken színes, kisebb-nagyobb, többé-kevésbé gömb alakú díszek is vannak. Az egész összkép lehengerlően hat az összes érzéketekre.

Bár elsőre békésnek tűnik a környezet, de nem árt óvatosnak lenni, nem tudjuk mi vár ránk. Társamhoz fordulok:
- Szét kéne néznünk hogy hova kerültünk. Elsőre az tűnik a legjobbnak ha a csapat nagyrésze itt marad, valakik elmennek szétnézni, hogy hova kerültünk vagy mi történt. Úgy gondolom, hogy Sebee Seth-nek kellene lennie az egyiknek, mint vadász és nyomolvasó. A másik én lennék, mert egyikünknek mennie kéne és látom a mágiát meg az eltávozottakat...

- Rendben! Sebee Seth, te jó vagy nyomok felfedésében. Nézz körül, látsz-e valamit!

Én addig szólok a karavánnak, hogy hozzák elő a cuccokat, és körbenézek látok-e valami útszerűt, esetleg emberformát, és megszemlélem a lábazatokat, és az oszlopokat óvatosan. Emlékeztet ez bármilyen építészetre? Történelemből, építészetből rémlik valami? Keresek jeleket is az oszlopokon.
This message was last edited by the player at 09:57, Sat 26 Oct 2019.

Sebee Seth elindul, hamar eltűnik az oszlopok között. Djoser, te hoztál magaddal néhány tekercset az urrin-elíphimekről, előszeded őket és elkezded tanulmányozni őket. Rövid kutakodás után rátalálsz néhány történelmi leírásra, amelyek szerint ezek az oszlopok tulajdonképpen nagyon primitív, mozgásképtelen élőlény, és az összefoglaló nevük: fa. Az alacsonyabbak, amelyek lábazatnak tűnnek, a rokonaik, azok a bokrok. Az urrin-elíphimek úgy uralták őket, mint őseitek a homokot, leszámítva azt, hogy ők szinte egyenrangúnak tekintették őket. Amint eme felfedezésedet megosztod Tonioteppel, kiáltást hallotok és Sebee Seth rongyol ki a bokrok közül, nyomában valami nagy, barna, gyors és indokolatlan fogméretekkel rendelkező valami. Az amund hebet észrevesz titeket, gyorsan irányt vált, elrohan vagy 20 méterrel előttetek, majd újabb irányváltással beugrik egy fa mögé. Ezzel nyer néhány újabb szegmenst nektek, hogy valamit csináljatok, mert azt ti is tudjátok, hogy pillanatokon belül a barna valami titeket is észre fog venni.

Gyorsan előhúzom a menethemet, biztos ami biztos,  majd rákiáltok a nagy, barna, gyors lényre: "-Haaaaaa".
Ha ennek hatására felém szalad tovább, akkor egy  1E-s Csapás fohászt alkalmazok, hogy megakasszam, és egy kevés fájdalom meglepje, elijessze!
Csapás
Szféra: Természet, Halál
Kegy pont  4
Fohász  hossza:  1 szegmens/E
Hatótáv:  20 ynevi  láb
Időtartam:  Egyszeri
This message was last edited by the player at 16:48, Wed 19 Aug 2020.

Toniotep: a lény a kiáltásra feléd fordul, aztán villámgyorsan megfordul és három nagy ugrással rád veti magát. A fal-csapást éppen hogy van időd megidézni. A lény tőletek alig karnyújtásnyira megtorpan, zavarodottan-dühösen bődül egyet (-5 Fp), így látjátok, hogy a szemfogai tátott száj mellett is leérnek az álláig, ami legalább 20-25 centis agyart jelent. Mivel a rohamból kizökkentetted, még van lehetőségetek egy-egy cselekvésre (kb. 5 szegmens), aztán jó eséllyel támadni fog.

Djoser: Te eddig ott álltál Toniotep mögött, a tekercs a kezedben és csak nézed, mi történik. Most azért átfut a fejeden, hogy lehet, hogy valamit kellene tenned...

Kihasználom a lény zavarodottságát, és hogy mindezt karnyújtásnyira teszi, így hát a már előhúzott menethemmel a bődülő szájába szúrok!

Toniotep: Betolod a kardod az állat szájába, és érzed, hogy lágy szövetet ér. A lény reflexszerűen összecsukja a száját, próbál ráharapni a fájdalom okozójára. Ezzel azonban csak azt éri el, hogy a meneth tüskéi még jobban megsebzik a szája belsejét. Rángatnu kezdi a fejét, és bár az erőlködéstől kissé megfájdul a vállad (annyira nem, hogy fp-vesztést okozzon), sikerül kirántanod a szájából a kardodat. Ezzel újabb fájdalmat okozol neki, ami viszont elégnek bizonyul ahhoz, hogy menekülésre késztesse az állatot.
Sebee-Seth előbújik a faa mögül, és hálálkodva a lábad elé borul és megerősíti a hűségesküjét feléd.

Nagyon belemélyedek a tekercsbe, csak lassan fogom fel ami körülöttem történik. Meglepetten nézek körbe, próbálom utolérni az eseményeket. Nem értem mivan...
Bambán pislogok a menekülő dög után. Többször is megrázom fejem hogy fölfogjam...
Eztán igyekszem megjegyezni hogy nézett ki, hátha később lesz alkalmam utánanézni, kideríteni. Végül eszembe jut:
- Toniotep, köszönöm hogy helyettem is figyeltél...

- Állj fel, Sebee, és maradj a közelemben! Láttál valamit, amíg üldözőbe nem vett ez a lény? Nyomot, utat, két lábon járó lényeket? - A többi szolgának - És ti is maradjatok közel! Ki tudja mennyi ilyen nagyfogú mászkál errefelé. Ébernek kell lennünk.

Majd Djoserhez:
- Úgy gondolom nem árt majd istenünk segítségét kérni, hogy óvja utunk, ám először ki kéne deríteni, hol vagyunk, és merre vannak azok, akikhez indultunk. Valamiféle Útmutatás!

In reply to Toniotep (msg # 31):

Még egyszer körbenézek, megrázom fejem.
- Mindenképpen! - elkezdem összecsavarni a tekercset hogy eltegyem - tényleg jobb lett volna ha ketten megyünk. Óvatosabbnak kell lennünk.

Elrakom a tekercset a tartójába, majd fegyvereimre teszem kezem.
- Menjünk. De úgy, mintha ellenséges területen lennénk és minden pillanatban támadásra kellene számítani!

Figyelembe véve, hogy én tudom, mit keressek, magam mászok fel egy fa tetejére, ám előbb utasítom a szolgákat:
- Feszítsetek ki két réteg sátorponyvát alattam amíg mászok kb. csípőmagasságban, és tartsátok erősen, ha netán gyorsabban érkeznék vissza, mint szeretném!

Majd felmászok egy közeli fára.

Megjegyzem a lyuk helyzetét ahonnan kimásztunk a vihar után, és ahhoz képest megnézem, hogy nagyjából a nap ott van-e az égbolton ahol várható az eltelt idő szerint.

Illetve megnézem, ha felértem, hogy látok-e füstöt, lakott részt, utat, folyót, valami jellegzeteset.

Megpróbálsz felmászni a legközelebbi fára, de pár méter után száraz ágat fogsz és a sátorponyva fog meg. Kikászálódsz belőle és a második nekifutásra/nekimászásra körültekintőbben választasz fát. Sikerül is rajta olyan magasra másznod, hogy látod a napot. A várakozásoddal ellentétben azonban egy jóképű napfelkeltét pillantasz meg. Füstöt nem látsz, viszont északra egy famentes területet pillantasz meg, mintha egy szakadék futna végig a lombkoronában.

Lemászok, megdicsérem a csapatot, majd Djoserhez fordulok.
- Nos kérlek... Úgy vélem időben is máshol lehetünk, ugyanis most kel fel a nap! Induljunk északra, arra láttam valami fátlan vonalat, lehet út, vagy más. Legyünk résen!

In reply to Toniotep (msg # 35):

- Egyetértek, nem lehetünk túl óvatosak! - bólintok -  lehet, hogy csak nem érzékeltük az idő múlását vagy nem jól érzékeltük. Mivel te láttad merre a tisztább rész, vezess te. Majd megyek hátul.

Fegyvereim meglazítom hüvelyükben és teljes harckészültségben indulok amerre Toniotep vezet.

Elmondok egy rövid fohászt Reefithhez, hogy megérezzük a veszélyt, még ha rejtve is van.

Yeszély észlelése
Szféra: Lélek, Természet, Élet
Kegy pont 5
Fohász  hossza:6  kör  (1 perc)
Hatótáv:  20 ynevi  láb
Időtartam:  15 perc

Majd mondom:
- Fohászkodtam Reefith-hez, hogy megérezzük a veszélyt, de maradjunk közel, és figyeljük a környéket. - Majd mutatom az irányt - Erre!
This message was last edited by the player at 16:47, Wed 19 Aug 2020.

Elindultok. Néhányszor a varázslat jelez, így sikeresen elkerültök valami rovarfészket, néhány valószínűleg veszélyes növényt, illetve egy kb. egy láb  széles, jó két láb mély repedést a földben, amelynek az alján víz csordogál. Aztán elértek egy sokkal szélesebb árokhoz, amely színültig van több vízzel, amennyit kb. életetekben összesen láttatok. A partján a vizes földön rengeteg nyom van, látszik, hogy rengetegféle élőlény jár ide inni.

Megvizsgáljuk a lábnyomokat - leginkbb Sebee, mert ő a vadászunk - hogy mifélék. A vizet meg is szagolom, hogy ihatónak tűnik-e. Ennyi víz azért gyanús...

Amíg társam a vizet vizsgálja, addig átnézem a magammal hozott térképeket.

Nekem van Térképészetem, és ha minden igaz, hoztam is magammal a célhelyekről (lásd karakterleírás).

Még ha növényzet nem is egyezik, de ennyi vizet csak jelöltek rajta.
Próbálok visszaemlékezni arra a tájelrendezésre, domborulatokra, amit a fa tetejéről láttam, és egyezést keresni a térképeken.

Sebee Seth közli, hogy legalább kéttucatnyi különböző fajtájú nyomot lát, és mivel úgy néznek ki, hogy a parton megálltak hosszabb időre (mélyebb a nyom), és némelyik fajta kimondottan terpeszben állt (nagyobb a nyomok közti távolság), szinte biztos, hogy iható a víz. A szaga alapján más, mint amit ti papok szoktatok teremteni, meg a színe is kissé zöldessebb, de attól még jónak tűnik.

Toniotep: a térkép jelen állapotban használhatatlannak bizonyul. Ha térben nem mozdultatok el a vihar során, akkor itt amerre a szem ellát, homoknak kellene lennie. A domborzati jelzések sokat nem jelentenek a dűnék változékonysága miatt, de aztán észreveszel a térképen egy nagy, kb 10 láb magas sziklát, amelynek jellegzetes 8-as formája van, és a közelben kell lennie. Körbenézel, és meg is pillantasz egy nagyobb, jó 30 láb magas, kúszónövényekkel sűrűn benőtt hegyet, aminek az alakja viszont hasonlít a térképen rajzolthoz. Lehet, hogy mégsem tévedtetek el annyira?

- Hmmm... mi a fenét művelt itt az a vihar?!
- Hát Djoser, megpróbáltam kideríteni, hogy mi az az "itt", ééés habár ez a sok élőlény nagyon új, meg ez a sok víz is, az a szikla ott ismerős, ami mellett lehet eredeti utunk is vezetett volna a térkép szerint. Kérdés, hogy az ugyanaz-e, ugyanis a mi térképünkön az lyukasabb... nagyjából mint egy 8-as szám.

Megnézem, hogy ha egyezés van, akkor az elfeknek merre kéne lenniük...

- Fel kéne jutnunk rá! Legalább körülnézni!
- Egyébként milyen az a víz?
- Sebee Seth! Észleltél netán elfekre vagy amundokra utaló lábnyomokat?
This message was last edited by the player at 13:21, Mon 25 Nov 2019.

- A víz a szaga és a sok nyom alapján ihatónak tűnik, bár más a szaga mint az otthoninak, amit papjaink szentelnek.

Megnézem a térképet és a mutatott alakzatot.

- Valóban hasonló, csak sokkal nagyobbnak tűnik, 3-4-szeres is lehet, viszont az az egyetlen felismerhető pont. - megvakarom a fejem - Nem tudom mi történhetett, talán álmodjuk az egészet és azt látjuk hogy nézett ki a Háború idején vagy előtt...esetleg ténylegesen oda is kerültünk, bármekkora képtelenség is. Vagy visszaforgatták az időt...

Sebee Seth végigtekint a nyomokon és jelent:
- Uram, rengeteg, számomra ismeretlen állat nyomát látom, de emberi lábra utaló nyomot nem találtam.

- Na megnézem én is, biztos ami biztos.
- Addig töltsétek fel a vízkészletünket, ha már iható a víz!

Djosernek:
- Nos, ha itt időben is elkavarodtunk, akkor az még talán előnyünkre is válhat, hamarabb köthetünk békét, mint terveztük, de ez majd később kiderül.

Majd megnézem, hogy látok-e kifejezetten emberszabású nyomokat, főleg elfek lábnyomát látom-é.

- Az időbeli elkavarodás csak ötlet volt, az hogy segít-e attól függ hogy pontosan mikor vagyunk.Ha pedig csupán látszat amit látunk... - vállat vonok - derítsük ki mi a valóság. Kezdjük a vízzel.

Ezzel óvatosan a vízhez lépek és - ismételt megszagolás után, ha még mindig ugyanaz az eredmény - egy, még amund mércével is apró kortyot iszom. Alaposan megízlelem a vizet és utána nyelem le, vagy ha rossznak tűnik köpöm ki. Az eredményekről mindenkinek beszámolok.

Toniotep: Végigsétálsz a parton a nyomokat fürkészve, és észreveszel néhány olyan lábmyomot, amely elüt a legtöbb állatétól. Jó arasznyi hosszú, egy pár láb hagyta, a mélysége alapján 60-70 fontnyi tömegű a gazdája és keskeny, előrefelé elkeskenyedő alakja van. Bár felépítésében nagyban eltér a hagyományos amund saruk nyomától, mégis úgy véled, ezt emberszabású láb hagyta. Nyugatra vezet, a folyásiránnyal ellentétes irányba.

Djoser: Az íze sokkal... dúsabb, mint a templomi vizek. Számtalan mellékízt érzel, viszont határozottan finom és hűs, véleményed szerint teljes mértékben iható víz.
This message was last edited by the GM at 17:59, Mon 25 Nov 2019.

Visszamegyek Djoserhez, és elmondom neki gondolataim:
- Ha az a hegy ugyanaz, ami az eredeti útirányunk szerint kell, hogy legyen, akkor az elfek innen délnyugatra kell, hogy legyenek.
- Itt feljebb a folyó mellett, szintén nyugat felé találtam keskeny lábnyomokat, emberszerűeket.
- Szerintem kövessük a folyót, elvégre a legtöbb élőlény víz mellé telepszik!

- Teljesen egyetértek, különösen miután megkóstoltam és iható sőt kifejezetten finom ez a víz! Más az íze, mint amihez szoktunk, valahogy...talán a "dúsabb" a megfelelő kifejezés, mert több mellékíze is van. Szerintem érdemes neked is megkóstolni...meg mindenkinek. - a távolba nézek, amerre majd mennünk kell, aztán folytatom - Remélem, igazad van és hamar megtaláljuk őket...

- Akkor miután végeztünk a vízvétellel gyerünk!
Nem sürgetem a készlettöltéssel a csapatot, ám ha kész vannak, megindulunk a nyomokat követve.

Elindultok a folyó mentén. Kissé süppedékes a talaj, a futóhomokra emlékeztet titeket, de mégis jóval biztonságosabb, néhány ujjnyi süppedés után megtartja a súlyotokat. A folyó medre elég kanyargós, így az egyik kanyar után meglepetésként ér titeket a látvány. A parton egy fákból készült négyszögletű épület áll, melynek teteje piramis alakú fedélben végződik, az épületből pedig az egészet körbefutva egy fatörzseken nyugvó lapos, szintén fából készült padszerűség nyúlik be a vízbe, a végéhez kötve pedig egy homorú, héjszerű szerkezet ring a vízen. Ami a legfurcsább az egészben, az az, hogy az egész épület úgy néz ki, mintha nem építették volna, hanem magától nőtt volna így. Pár pillanat múlva a házat körbeölelő padszerűségen megjelenik egy hím urrin-elíphim. Észrevesz titeket, beszalad az épületbe, majd az egyik, derékmagasságban kezdődő nyílásban megjelenik és valami fura, hajlított botszerű eszközt tart, melyen egy hegyes fadarab felétek irányul. Néhány pillanat múlva megjelenik a nősténye is, hasonló eszközt fogva. A hím rátok kiált:
- Kik vagytok és mit akartok?
Az általatok tanult urrin-elíphim-nyelvet használja, némileg számotokra szokatlan, de valamiféle éneklősnek hangzó kiejtéssel, és határozottan érthetően.
This message was last edited by the GM at 13:50, Thu 28 Nov 2019.

Meglepődöm a reakción, nincs is fegyver a kezünkben... de ugyanazon a nyelven válaszolok amin szóltak hozzánk. és a tőlem telhető legudvariasabban...
- Üdvözlet! Békével jöttünk, követekként és nem harcolni!

Az urrin-elíphim kissé meglepődik, mikor a saját nyelvén válaszolsz neki, de visszakérdez anélkül, hogy a fegyvernek látszó tárgyat leeresztené:
- És kihez jöttetek követségbe? Errefelé nem sok nagyúr van, akit idegen népek képviselői keresnének.

Szintén a lehető legudvariasabb formába öntve az alábbi mondatokat:
- Üdvözöllek (Magázom, ha úgy szokás...)! Az amundok, a sivatagi ősi népének nemes képviselői vagyunk! Az én nevem Toniotep, ő pedig társam Djoser.
- A népedhez jöttünk, és bár meglehet, hogy errefelé nem élnek nagyurak, útbaigazítást kérnénk hozzájuk! Vannak feljegyzéseink erről a helyről, de meglehet, hogy hiányosak... Segíts! Nem lennénk hálátlanok!

Az urrin-elíphim leereszti a fegyverét, de még készenlétben tartja.
- Sivatag? Nos, követ urak, akkor jól eltévedtetek. Tudtommal a legközelebbi sivatag messze északnyugaton van, fél kontinenssel arrébb, az Ekbir-sivatag. Ez itt Vyalhon nagyúr erdeje, ő kétszáz mérföldre északra székel egy erdei városban. A legközelebbi főnemes Talleren nagyúr, de ő is jó ötven mérfölddel keletebbre táborozik, szintén emellett a folyó mellett. Legalábbis utolsó információim szerint, mivel ő katona, nincs állandó szállása. Viszont most békeidő van, és ő a hobbijának, a kovácsolásnak hódolva jött el erre. Állítólag felfedeztek valami új eljárást... no de mit is locsogok? Ha valóban követek vagytok, el tudlak vinni titeket hozzá, bár némi átalakítást kell végeznem a csónakomon, nem ekkora társaságra készült. Addig is Holia, hozz némi enni- és innivalót a hölgynek és az uraknak!

Azzal eltűnik, majd kisvártatva megjelenik egy nagy, négyszögletes asztalt cipelve, amelyet leállít a tisztásra. Kerül-fordul, majd kilenc széket állít az asztal köré, a nősténye pedig különféle gyümölcsöket, süteményeket, valamint gyümölcsleveket és vizet tesz az asztalra. Majd hellyel és enni-innivalóval kínál titeket, közben ők is leülnek veletek.
- Nos akkor kihez indultatok, követ urak?

Tudatosul bennem, hogy hallottam én már ezeket a neveket, a régmúlt történelméből, de igyekszem rejteni a sokkot az arcomon, hogy messze a sivatag, és valószínűleg 7 ezer évvel korábbra sodort minket az a furcsa vihar.

Egyelőre nyelek egy nagyot, a székekre mutatok, majd így szólok a szolgákhoz, amund nyelven, akik közül páran gondolom néznek zavartan:
- Ne lepődjetek meg, és ne hezitáljatok, most inkább egyelőre csak egyetek, ahogy mi, mértékkel! Amúgy is megérdemlitek, tekintve az elmúlt napok viszontagságait.

Majd az elfekhez fordulok, megköszönöm az ételt és italt, és elf nyelven folytatva:
- Köszönjük, hogy vendégül láttok minket, és alacsonyabb rangú, hű kísérőinket.
- Nos, az bizonyos, hogy jó helyen járunk, hiszen a szél és víz népéhez indultunk, hogy javítsunk a népeink közötti kapcsolaton. Sajnos túl régóta nem került már sor erre. Annyit tudunk, hogy a jelen vezetőtökkel kell beszélnünk, de ha elviszel minket az említett Talleren Nagyúrhoz, az már megfelel nekünk.
- Egyébként nem is hallottatok még rólunk? A sivatag ősi népe? Amundok?
- Meg valami csónakot emlegettél. Az miféle eszköz?

Majd nekilátok, megkóstolom az étkeket, italokat.

Amikor befejezed a mondandódat, az elf megcsóválja a fejét, majd megszólal:

- Elég hihetetlennek tűnik, amit mondasz, de mégis hiszek nektek. Elvezetlek titeket Tallerenhez. Ami a népeteket illeti, tényleg nem hallottam róla, bár határozottan nem az emberek vagy az yrchek közül valók vagytok, aquir rontást sem érzek rajtatok. Egyetek-igyatok, pihenjetek, aztán útnak indulunk, a folyón alig egy nap alatt megtesszük az utat. Amiba csónakot illeti, az az a szerkezet, amivel a vízen közlekedünk: olyan, mint egy falevél, amely a víz színén úszik, és ha kellően meg van erősítve, több személyt is elbít. Az enyém most kétszemélyes, de holnapra átalakítom nyolcszemélyesre, így mindannyian befértek mellém, valamint a holmijaitokat is el tudjuk vinni.

- Köszönjük a vendéglátást és a segítséget! - majd a folyó és a nevezett eszköz felé nézek és igyekszem a legbarátságosabb hangot és kifejezéseket/szavakat használni - meg tudnád mutatni hogy milyen levélre gondolsz?

A többiekkel együtt én is asztalhoz ülök és mértékkel-udvariasan fogyasztok.

- Áh, FA-levél...szóval annak a magas növénynek a levelei úsznak a víz színén! Nohát! Engem nagyon érdekelt mindig is az élővilág, de ekkora változatosságot, meg ennyi vizet egyszerre  még nem láttam! Örömömre válna, ha utunk során majd mesélnél az itteni növényekről, állatokról.

- Nemrég megzavart minket egy ilyen nagy, barna négy lábú jószág, nagy fogakkal. Majdnem felfalta szegény Sebee Seth-ünket. Mi volt az?

- Ennek a "csónaknak" az átalakításában is szívesen segítek, ha tudok. Szoktam szobrokat készíteni, bár eddig csak kőből. Érdekel minden új anyag!

- Az az állat valószínűleg tigris volt, így a társadnak nagy szerencséje van, hogy túlélte a találkozást. Ami pedig a csónak átalakításátvilleti, nem tudsz segíteni benne, de természetesen végignézheted.

Miután megvacsoráztatok, az urrin-elíphim megmutatja nektek a szállásotokat, ami tulajdonképpen nem más, mint egy halom vékony növényi szár, ám kipróbálásra meglepően puha és kényelmes. Aztán a fickó kimegy a folyó partjára, és valami fura, dallamos kántálásba kezd, mire a csónak fája megnagyobbodik, megvastagszik, így már jó tucatnyi személy elfér benne, a csomagokkal együtt. Amikor az elf végzett, kimerülten feltápászkodik és egy fura alakú fához megy. Ott leül, pár percet csukott szemmel ott marad, majd elbotorkál a saját ágyához és azinnal mély álomba merül.

Miután megnéztem a varázslást ismét megnézem a szállásunkat. Kényelmesnek tűnik...
- Először utunk során kényelmes pihenő. És nem is kellett oly sokat utazni érte. Ki tudja mit hoz a jövő: használjuk ki. Holnap, vagy amikor találkozunk Talleren nagyúrral szükségünk lesz minden frissességünkre.

Ezzel kényelembe helyezem magam, hogy imádkozás után átgondolom, hogy mit kell majd mondani a nagyúrnak és hogyan. Közben eszembe jut valami és Toniotephez fordulok
- Szerinted most beszéljük meg, hogy mit-hogyan mondunk mert út közben problémás lenne vezetőnk előtt, vagy ha saját nyelvünkön akkor udvariatlan vagy ezek nem akkora problémák és inkább holnap, pihentebben?

Megállapítom, hogy ez igen különös, és hasznos bővítésnek tűnik, szép.
Megköszönöm a szállást, szintén imádkozok egyet, illetve a 9 kegypontomat is visszaimádkozom, amit az út során felhasználtam Reephis kegyéből.

Reagálok Djosernek:
- Mindenképpen most beszéljünk. Ki tudja, hogy holnap mi vár még ránk, lesz-e erre alkalmunk, és igen, lehet, hogy nem a legillendőbb értetlen karatyolni a vendéglátónk előtt.

- Ugyanis ha a múltban vagyunk az sok veszélyt hordoz magában, de sok lehetőséget is. Minket békét kötni küldtek, ezt még az is lehet, hogy most hamarabb megköthetjük, vagy kiválthatjuk tetteinkkel, mint terveztük.

- Azt egyelőre nem híresztelném, hogy a jövőből kerültünk ide, hacsak nem elkerülhetetlen. Kérdések kereszttüzébe kerülnénk, vagy éppen bajba, mert lehet, hogy bolondnak néznének.

- A papi mivoltunk szerintem úgyis kiderül, ahogy látom, ő is varázsol ezt-azt, de talán ne túl hevesen, nem kéne megijeszteni.

In reply to Toniotep (msg # 62):

Egyetértően bólintok:
- Hatalmunkat ha nem fitogtatjuk, nem szabadna hogy gondot okozzon. Hogy mikorról jöttünk, annál inkább - ezt szerintem is titkoljuk amíg csak lehet, de letagadnunk sem jó. Ne belegabalyodjunk hazugságokba. Addig egyértelmű, hogy óvatosnak kell lennünk...a kérdés hogy mit s főképp hogy hogyan mondjuk el a nagyúrnak...

Némi gondolkodás után folytatom:
- Jó lenne pontosan tudni, hogy melyik évben járunk és most mit tudnak egyáltalán népünkről és hogy áll népeink kapcsolata. Ez alapján tudhatnánk, mit-hogyan mondjunk.

Elgondolkozom, hogy közben Djoser hallja.
- Frissítsük fel elménket. Tallerent emlékeim szerint úgy mintegy 7000 évvel a mi létezésünk előttre teszik a tekercsek. Mi volt azidőtájt? Mi zajlott akkor? Miről volt kifejezetten Ő híres? Mik voltak a politikai viszonyok? Hol voltunk akkor mi? Hát az ak-vírok, dzsennek?

Töröm a fejem, hogy mi jut még eszembe. (Kedves KM mit enged felidézni emlékezetünkben?)

A megkezdett gondolatmenetet folytatva:
- Kérdés lényege, hogy a háború előtt vagy alatt vagyunk most? Ha ez megvan...

Talleren a Nagy Háború urrin-elíphim fővezére volt jó 7000 éve, viszont azok alapján, hogy 1. az erdőből a háború folyamán lett sivatag, 2. vendéglátótok szerint Talleren most hobbiból jött ide, nem hadjáratra, még a háború előtt vagytok. Ez jó eséllyel azt jelenti, hogy sem ti sem a jannathik nem érkeztek még meg erre a világra. Az akh-virrok állítólag a világ kezdete óta itt vannak az urrin-elíphimekkel együtt, de ők már a föld alá vonultak, ami alapján akár itt is lehetnek elrejtőzve, alattatok... mindenesetre most kifejezetten békésnek tűnik minden, azt azbegy tigrist kivéve, dehát a ragadozóknak is enni kell, így végeredményben elmondható, hogy még a háború kitörése előtt vagytok.

Történelmi emlékeim szerint ekkor népünk lába még nem érintette Ynevet,
így lehet, hogy a nagyúr az említésünk során kinevet...
Felbukkanásunk későbbre tehető, tehát lehet, hogy csak az ak-vírokat ismeri ő, nem túl jó hírből.
Kérdés, velük milyen most a viszony, meg milyen szájízzel említi majd Talleren, esetleg a vendéglátónk.

Szerintem ezt derítsük majd ki elsőként...holnap...

- Egyetértek, pihenten jobban forog elménk. - és ezzel fekhely után nézek és az esti imát követően nyugovóra térek.

Másnap reggel hasonlóan bőséges reggelire ébresdtek, mint a vacsora volt. Az elf még mindig karikás szemmel fogad titeket.
- Jó reggelt, vendégeim! Egyetek-igyatok bően, mivel hosszú út áll előttünk! Estére érünk oda, és csak dél körül állunk meg egy rövid pihenőre.
A vízen megpillantjátok a csónakot, amelybe most már valóban kényelmesen elfértek mindannnyian, a málhákat is beleértve. Az elf egy rövid, rituálisnak tűnő búcsúval elköszön a nőstényétől, majd segít bepakolni a szolgáitoknak (megerősítve a sejtést, miszerint alantas szolganép szülötte). Aztán nektek is segít beszállni, és egy hosszú bottal ellöki a csónakot a parttól. Az azonnal imbolyogni kezd a vízen. Az érzés elég émelyítő, hasonlít ahhoz, amikor először ültetek tevén hosszabb időre, de bírja a gyomrotok. A csónakot magával ragadja a folyó sodrása, ami ellen az elf nem is tesz semmit, a bottal mindössze annyi korrigálást végez, hogy a sekélyebb vagy veszélyesebb részektől távol tartja a járgányt. A szolgák láthatóan meg vannak rémülve, az egyik teherhordó elzöldült arccal a palánkon áthajolva a vízbe is hány, beszennyezve ezzel a folyó vizét. Ti kapaszkodtok, és miután megszoktátok a mozgást, élvezitek az utazást.

Megszólítom az elfet:
- Jó elyphim uram, bár nem tudom még, hogyan szólítsunk, de szeretném meghálálni ama kedvességed, hogy szemlátomást a pihenés helyett is a hajó elkészültét választottad, és hogy ily nemesen segítesz bennünket. Fogadd hitünk erejének ajándékát, egy üdítő dallamot, melytől friss leszel ismét, és velünk együtt erőd teljében leszel az úton!

(Majd következik a "Szférák zenéje", melyet majd az út során igyekszek visszameditálni, függően attól, hogy mikor kell másra figyelnem.)
Szféra: Lélek' Élet, Természet
Kegy pont:  18
Fohász  hossza:  5 kör
Hatótáv:  20 ynevi láb  sugarú kör
Időtartam:  1 óra
This message was last edited by the player at 16:44, Wed 19 Aug 2020.

Az elf kis ideig a csónak irányítására koncentrál, majd megszólal:
- A nevem Korwen, és köszö...
És ekkor felcsendül a zene. Ti felismeritek, hogy ez egy ősi, Reefist dicsőítő himnusz dallama, de ilyen előadásban még sosem hallottátok. Mintha száz hangszer és ezernyi énekes összhangzata zengene. Különböző háttérdallamok fonódnak egymásba és erősítik a fődallamot. Szinte észre sem veszitek, úgy elszalad az egy óra. Korwen közben végig a csónak orrában áll a vizet nézve. Valamennyivel azután, hogy a zene elhallgatott, könnyáztatta arccal rátok néz:
- Ez gyönyörű volt. Olyan idegen, de egyszerre szívbemarkoló és fennséges. Hálás vagyok, hogy részese lehettem az élménynek.

- Isteneink erejével örömmel segítünk azokon, akik megérdemlik, és akiknek szüksége van rá, meglehet, hogy erre az erőre az előttünk álló úthoz szükségünk is lesz.

- Tényleg Korwen uram! Ha nem sértelek meg kérdésemmel... a néped hisz valamely felsőbb erőben, teremtőben?

- Szomorú történet ez, Toniotep uram. Alkotónk, Urria a világ kezdetén bűneink miatt magunkra hagyott minket, csak néhány kiválasztott, példás életű ős érdemelte ki, hogy hozzá forduljon. Ezen ősök halála után rajtul keresztül kapcsolódik népünk istenünkhöz. Ők a közbenjárók, a kalahorák. Ők juttatnak hatalmukból megtartóiknak, akik népünk szellemi tanácsadói és mágiahasználói. Tizenöten vannak, de nem mindenhol tisztelik mindegyiket.

In reply to VejnCsepmen (msg # 74):

- Oh - sóhajtok föl meglepetten - Korwen uram, azt csak meghagyta népüknek, hogy miképp tehetik jóvá bűnüket, miképp nyerhetnek bocsánatot?
This message was last edited by the player at 20:56, Fri 24 Apr 2020.

- Nehéz dolog ez. Generációnként alig tucatnyi elfnek adatik meg a kegy, hogy Urria fénye beragyogja életét és elméjét. Képes visszaemlékezni előző életeire, és halálakor lelke visszatér Urriához, nem születik újjá. Hogy mi alapján kapják e kegyet, halandó számára rejtély. Nekünk, többieknek tovább kell lépnünk az újjászületéskor, hogy talán kiérdemeljük elvesztett istenünk figyelmét.

- És mondd csak, akihez megyünk, az a bizonyos Talleren nagyúr, ő melyik "kalahorát" tiszteli? Vannak esetleg egyedi szokásai, jellegzetességek, netán tabuk, amikre érdemes figyelmet fordítanunk?
This message was last edited by the player at 08:57, Mon 27 Apr 2020.

A nagyúr Tyssa L'ymenel-t, a Vér Nélkül Valót tiszteli, az elf-aquir háborúk hősét és mártírját, aki példát mutatott népünknek a hősiességben, az állhatatosságban és a szenvedés elviselésében.

In reply to VejnCsepmen (msg # 76):

Az elmondottak sokat rontanak kedélyemen - pedig jól indult a nap - és nagyon sóhajtok:
- Valóban szomorú történet! De ahogy az évszakok körforgásában, úgy az élet körforgásában is eljő a megújulás, az újászületés. Minden éjszakára jön új Nap! Egyszer nektek is eljön az új Hajnal!

- Említetted a háborút az akh-vírokkal. Hozzájuk nekünk is volt szerencsénk, vagy inkább olykor bal-szerencsénk. Ott mi történt végül? Még most is hallani felőlük?

Népünk már a világ kezdete óta harcban áll az aquirokkal. Világnézetünk teljesen más, olyannyira, hogy nem tudunk együtt élni egymással. Népem létfontosságúnak tartja az egyensúlyt a környezetünkkel és a teremtett világ tiszteletét, és nem bírja elviselni, hogy az aquirok könyörtelenül kizsigerelik a nyersanyag-forrásokat. Tönkreteszik a világot, ha nem állítja meg őket senki, és ha csak rajtuk múlt volna, már nem lenne sem fa, sem tiszta víz. Mostanra mind ők, mind mi megfogyatkoztunk, ők a föld alá költöztek északon az Edomat-hegységben, délen pedig a Gyűrűhegységben, amit mostanság Kránnak neveznek. A mi hatalmunk igencsak megcsappant, de viszonylag sokan maradtunk, az övék megmaradt, cserébe megritkultak. Így már egyik nép sem bír a másikkal, emiatt amennyire lehet, távol költöztünk tőlük.

Nagyot sóhajtok:
- Mint a mi háborúnk a jannathikkal...még ha ránk is ez vár, jó lenne előre tudni. - nem találván további szavakat, megnézem a környezetet, a tájat. - legalább vége a háborúnak...

Rásandítok Djoserre, majd ezzel a "mindent értek", helyeslő tekintettel bólintok:
- Eeegen, talán ez még akkor az egyik legtűrhetőbb állapot...

Majd szólok az elfnek:
- Feltételezem még sok áll előttünk. Ne ijedj meg, ha furcsa hangokat hallatok, Istenemnek tudnia kell, hogy nem hagytam magára... imádkoznék egyet!

Majd Visszaimádkozom a kegypontjaimat, majd miután végzek érdeklődve figyelem a tájat, és igyekszem megkérdezni vezetőnket a látott állatokról, növényekről... (némi Vadonjárás alap nem árt...)

Korwen sorra nevezi meg a fafajtákat és a felbukkanó állatokat, amelyekről ha a váltások között van ideje, magyaráz is, felsorol jellemző tulajdonságokat. Közben megjegyzi, hogy ha minden simán megy, holnap ilyenkorra (dél körül) odaértek Talleren táborába.
Ahogy a csónak farában áll, egyszer csak elakad a szava és elsápadva mered a combjára, amiből egy fekete, kőszerű pálca áll ki, ujjnyi vastag és kéttenyérnyi hosszú az egyil végén három vékony lemez áll ki belőle körben. Aztán leroskad a csónakba, az irányító rúd a vízbe toccsan. A pálca körül a nadrágja és a lába elkezd feketedni, majd pernyeszerű porrá hullani. A folt látható sebességgel terjed. Korwen elhaló hangon mondja nektek:
- Aquir rontásmágia... hallottam róla. Hogy máris itt vannak... hozzám ne érjetek, mert ti is meghaltok! Haladjatok tovább a folyó folyásirányába, és vigyétek meg a hírt a nagyúrnak, hogy népünk árulói már beférkőztek ide is. Vigyá...
Mire végigmondja, a rontás már a felsőtestét kezdi felemészteni, a lábából már csak fekete por marad. Ekkor lehanyatlik a csónak végébe és nem mozdul, a fekete bomlás pedig kezdi eltüntetni azt, ami megmaradt belőle. Ekkor Sebee-Seth megérinti Toniotep vállát:
- Uram, hallod?
És valóban, valami távoli, de egyre közeledő tompa morajlást hallotok. A csónakot elkapja az ár, egyre gyorsabban száguld előre. Azt még észreveszitek, hogy a csónak aljára hullott pálca - amelyről már látszik, hogy hegyes a vége - körül a csónak fája is feketedni kezd.

Megpróbálom telekinézissel a közelebbi partra tenni. Közben fohászkodom Theemeth-hez fohászkodom, hogy ne legyen túl későn.
- Kérlek segíts, hogy megmenthessük népünket! Adj erőt hogy Téged és mieinket szolgálhassuk!

Látván, hogy a pálca körül kezd feketedni a csónak, én hamar, nehogy lyukat üssön a feketeség, telekinézissel a pálcát emelem fel, és dobom minél messzebbre oldalra a csónaktól.
Figyelem, hogy remélhetőleg nem feketedik-e tovább a csónak...

Majd próbálván visszaemlékezni, hogy Korwen mozdulataira hogyan reagált a csónak, mondom a csapatnak, kettéosztva azt...
(Egyik felének)- Ti! Lapuljatok meg a csónak bal szélének aljában, hogy védve legyetek, de ellensúlyozzátok a csónakot.
(Másik felének) -  Ti! Keressetek az útifelszerelésünkben gyorsan valami hosszú, és széles, lapátforma anyagot, ami beleér a vízbe, fogjátok meg erősen, és merítsétek jobb oldalt a vízbe, ahogy én! Ha minden igaz, ezzel sikerül a part felé irányítani!

Majd ha nem találok erre alkalmasabbat, a pajzsomat merítem be úgy érzés szerint harmadig, félig, és ha látom, hogy fordul a jobb part felé úgy max. 30-40 fokot a csónak, szólok a csapatnak, hogy húzzák ki a lapátszerű cuccokat...
This message was last edited by the player at 21:52, Fri 22 May 2020.

Djoser: elméd erejével kihajítod a nyilat a partra.
Toniotep: a feketedés láthatóan lelassul, de azért még terjed. A folt közepén már kezd átbugyogni a víz. Belenyomod a pajzsos karodat a vízbe, de a víz sodrása túl erős, nem tudod irányítani. A szolgák közben gőzerővel átkutatják a poggyászt, majd Sebee-Seth megszólal:
-Uram, csak a tekercstartók vannak, amelyek hasonlítanak az  urrin-elíphim szerszámára. Azok viszont a szent iratokat tartalmazzák, úgyhogy nem merem javasolni, hogy azokat használjuk...
Mare ezt végigmondja, a csónak sebessége megduplázódik, a dübörgés pedig egyre hangosabb. Már alig értitek egymás szavát.

- Ha már ott vagytok a tekercseknél, akkor mindenki fogjon egyet, és vigyázzatok rájuk! Akármi is jön...
Közben megnézem, mi ez a robaj, és milyen messze van, mennyi idő mire odaérünk...

- Remélem vízállóak a tartók - mondom és körbenézve keresem a zaj forrását.

A csónak már szabályosan száguld veletek. Egy élesebb kanyar után egyszer csak annyit láttok, hogy eltűnik előletek a folyó, eltűnik két oldalról az erdő, és repültök, külön-külön az amundok, külön a csónak, külön a csomagok... aztán elsötétül minden.

Fölkelek
This message was last edited by the player at 19:09, Sat 23 May 2020.

Na.
This message was last edited by the GM at 19:02, Sat 23 May 2020.

Na.

Hö. Ha.
This message was last edited by the player at 16:53, Mon 25 May 2020.

In reply to Toniotep (msg # 94):

PartBal

In reply to Djoser (msg # 96):

Khm
This message was last edited by the player at 16:41, Wed 19 Aug 2020.

PartBal2

In reply to Djoser (msg # 99):

To VejnCsepmen:

In reply to Toniotep (msg # 101):

Reply:
This message was last edited by the player at 19:34, Sat 04 July 2020.

In reply to Djoser (msg # 104):
This message was last edited by the GM at 08:53, Wed 08 July 2020.

Reply:
This message was last edited by the GM at 09:17, Wed 08 July 2020.

Poszt
This message was last edited by the player at 07:50, Fri 17 July 2020.

Fel! Támadunk!

In reply to Djoser (msg # 108):

Action
This message was last edited by the player at 15:36, Fri 17 July 2020.

In reply to Toniotep (msg # 110):

Poszt
This message was last edited by the player at 18:43, Fri 17 July 2020.

Másképp támadunk...

In reply to Djoser (msg # 113):

Poszt
This message was last edited by the player at 15:51, Tue 21 July 2020.

In reply to VejnCsepmen (msg # 114):
This message was last edited by the player at 10:10, Thu 23 July 2020.

In reply to VejnCsepmen (msg # 114):

In reply to Djoser (msg # 117):

In reply to VejnCsepmen (msg # 118):
This message was last edited by the player at 08:30, Fri 24 July 2020.

Manőver

In reply to Toniotep (msg # 120):

Poszt
This message was last edited by the player at 12:12, Mon 27 July 2020.

In reply to Toniotep (msg # 122):

- Idővel mindegyik kérdésedre választ kapsz. Most viszont más feladatod van: vagy győzöl, vagy elbuksz.

Action

In reply to Toniotep (msg # 124):

Action

In reply to Toniotep (msg # 126):
This message was last edited by the GM at 11:26, Tue 28 July 2020.

Reaction
This message was last edited by the player at 11:05, Tue 28 July 2020.

Az.

Akcióó
This message was last edited by the player at 12:11, Tue 28 July 2020.

In reply to Toniotep (msg # 130):

Nyissz
This message was last edited by the player at 12:58, Tue 28 July 2020.

In reply to Toniotep (msg # 132):

Folytatás

In reply to VejnCsepmen (msg # 133):

In reply to VejnCsepmen (msg # 135):

Üzenet

In reply to Toniotep (msg # 137):

In reply to VejnCsepmen (msg # 138):

In reply to Djoser (msg # 139):

Válaszolok telepatikusan:
- Na mielőtt megtaláljuk egymást a következő öt percben imádkoznék és gyógyulnék egyet, az elmondásod alapján ez rád is rádfér.
- Tekintve, hogy ráadásul a folyó két eltérő partján vagyunk, nem árt rendbe rakni magunkat, minthogy sebzetten bolyongjunk, amíg megtaláljuk egymást. Ki tudja mi jön szembe.
- Öt perc múlva folytassuk.

In reply to Toniotep (msg # 141):

Telepatikus válaszom:
- Egyetértek. Amit összeszedtük folytassuk.

Ezzel nekilátok meggyógyítani magam és visszaimádkozni Themeeth kegyét.

Kimegyek a folyópartra, és keresek magasabb tereptárgyakat, bármi jellegzeteset...
Látok ilyet?

Majd telepatikusan üzenek Djosernek:
- Kijöttem a partra, ahol kevesebb a takarás.
- Látsz valami jellegzetes tereptárgyat, furcsa formájú sziklát, építményt, furcsa fát?
- Most elkiáltanám magam, hogy "Djoooseeer", de az feltűnő, ki tudja mik mozognak itt a sűrűben... De adott időben esetleg valami jellegzetes állathangot utánozhatok hangosan, hátha meghallod...

In reply to Toniotep (msg # 143):

to VejnCsepmen

In reply to Djoser (msg # 145):

In reply to VejnCsepmen (msg # 146):

In reply to Djoser (msg # 147):

Re

In reply to Toniotep (msg # 149):

In reply to VejnCsepmen (msg # 150):

Poszt

Folytatás

In reply to Toniotep (msg # 149):

In reply to VejnCsepmen (msg # 154):

In reply to Djoser (msg # 155):

Telepatikus válaszom:
- Én már előkészültem az éjszakára, kreáltam egy fedezéket...
Egy alkalmas szállás/búvóhely, ahol megpihenhetünk mindenképp jó, ha már van, meg ki tudja mik mászkálnak itt éjszaka...
- Az átjutás jó kérdés lesz, ellenben van egy ötletem!
- Hamarosan éjszaka van...a legtöbb élőlény víz mellé telepszik, az értelmes tüzet gyújt. Menjünk ki a partra, és nézelődjünk a szállásunk közelében egyelőre, hátha látunk valamit világítani a környéken, netán a távolban!

Telepatikus válaszom:
- Egyetértek, némi pihenés amúgy is jót fog tenni, frissen és pihenten jobban meg majd... A tüzeket meg meglátjuk, nem csak baráti lehet... Az ötleted holnap kipróbáljuk.

Ezzel én is biztonságos(nak nevezhető) hajlékot készítek éjjelre és tűznek valót is készítek de nem gyújtom meg. Sötétedés után szétnézek a tüzek miatt és a mozgásokat figyelve.

In reply to Djoser (msg # 158):

Telepatikus üzenet:
- Jó reggelt Djoser! Én nem láttam semmi érdekeset tegnap a közelben, hát Te?
- Az álmom viszont annál furcsább volt:
A folyó partján álltam, néztem a vizet, és kiemelkedett belőle egy hatalmas, víztestű humanoid lény, és panaszosan elbődült:
"Szabadíts meg láncomtól!"
- Neked is volt valami hasonló furcsa látomásod?

In reply to Toniotep (msg # 160):

In reply to Toniotep (msg # 160):

Telepatikus válasz:
- Itt is ugyanaz a helyzet mint nálad. Legalább ebben együtt haladunk... Tegnap említetted, hogy van egy ötleted. Mit találtál ki?

Jóllakott gyógyszertáros(tele-patikus) válaszom:
- Az ötletem az az éjszakai körülnézés volt, és már megvalósult, ámde nálam nem volt sajnos semmi fény az éjszakában...
- Most jelenleg az ötletem a következő, megindulok feléd lefelé a parton az elágazás felé, figyelve arra, amit látok. Szerintem maradj az elágazásnál, és üzenek, amint legalább egy vonalba értünk...

Majd így is teszek.

Várok és a túlpartot figyelem, hogy mikor érkezik Toniotep.

Nem kell sokat várnod, kisvártatva Toniotep megjelenik, nem sokkal a piramis alakú sziklával egy vonalban.

Akció

In reply to Toniotep (msg # 166):

Üzenek telepatikusan Djosernek:
- Hmmm megpróbálok valamit, kis türelmet.
This message was last edited by the player at 14:55, Wed 02 Sept 2020.

Gyanakvóan figyelek, hogy mit akar társam.

Toniotep pár lépést belegázol a vízbe, majd megpróbál ráfeküdni.

Telepatikusan:
- Nos Djoser, ennyire sosem voltam még elúszva semmivel úgy hiszem, de nem süllyedtem el... Irányítani még nem tudom úszásom, és árral szemben esélytelen... Pár mérfölddel lejjebb vagyok, itt nem olyam sűrű az erdő, de a szigetre átjáró itt sincs...
Körülnézek aztán visszamegyek, hátha ugyanezt sikerül a sziget felé megcsinálnom ha fentebbről indulok ...

Közben Körülnézek kicsit ott ahová kerültem, ha van valami eltérő amit érdemes megnézni közelebbről...

In reply to Toniotep (msg # 171):

Telepatikusan üzenek Djosernek:
- Na Djoser, én megindulok felfelé. Láttam egy füstcsíkot a túlparton, még nem tudom, pontosan merre van tőled, és hogy a kanyargó folyót tekintve tényleg a túlpart-e, de így főleg nem ártana átjutni, legalább a szigetre. Légy résen, figyelj a mozgásokra.

- Addig is én megindulok felfelé a parton, és ha ott vagyok, ahonnan indultam, akkor majd jelzek...

In reply to Toniotep (msg # 173):

Válaszolok:
- Te lejjebb vagy mint én. Hozzád képest merre a füstcsík? Ha észreveszek bármit jelzem.

Telepatikusan:
- Djoser, emlékszel még az elf szavaira? Folyásirányban kell megtalálni, amit keresünk Talleren nagyúr is a folyó mellett táborozik,  talán az elfek azok.
- A pontos irányát nem tudom elmondani a füstnek, de valahol a túlparton sejtem. Szerintem gyere a parton egészen a sziget másik végének vonaláig, bevárlak.
This message was last edited by the player at 15:37, Thu 03 Sept 2020.

In reply to Toniotep (msg # 175):

Miközben a sziget távolabbi vége felé indulok válaszolok:
- Korwen sokmindent mondott, mire gondolsz? Mivel kapcsolatban? Elindultam, találkozunk ott.

- Azt, hogy Talleren nagyúrhoz folyásirányban jutunk el, és ugyancsak emellett a folyó mellett táborozik. És ez a füst lehet akár az a bizonyos tábor is. Elvégre a vízeséstől elég messze vagyunk, én meg még messzebb sodródtam.

- Egyelőre nem úgy tűnik, hogy át tudok vergődni a folyón, szóval lehet, hogy ha már bemutatkoztál nekik, az elfektől kéne az átjutáshoz segítséget kérni. Ha tényleg ők azok...

- Én addig bevárlak itt...

In reply to Toniotep (msg # 177):

Kedvetlenségem még a mentális üzenetből is érezhető:
- Legyen, jobbat úgy sem tehetünk. Esetleg nézz szét addig, hátha megtalálsz valakit a többiek közül. Elindulok és megpróbálok sietni - amennyire a siker veszélyeztetése nélkül lehet.

Poszt

In reply to Toniotep (msg # 179):

Üzenek Djosernek telepatikusan:
- Nincs okom ezen a parton maradni, amund/ember/elf/dzsenn-szabásúaknak nyomát sem látom.
Egy perc türelmed kérem, rögtön jövök!
This message was last edited by the player at 15:08, Fri 04 Sept 2020.

Intek neki és válaszolok
- Nem úgy volt hogy megvársz? Mire készülsz?

- Arra gondoltam, hogy megidézek egy víz őselemelentált, ami átvihetne a folyón. Annyi talán elég lenne, ha úgy tolna, hogy nem süllyedek el, a sodrás nem visz el, és a túlsó part felé. De mit ne mondjak, lehet, hogy túl sok szent hatalmat venne igénybe, amire később szükség lehet.

- Viszont...emlékszel az álomra? A víznek lánca... Lehet hogy van itt lejjebb egy gát, csak még mennünk kéne kicsit? Aztán ha ma nem látunk semmit, esetleg ha lesz magaslat arról körülnézni, utána még mindig igénybe vehetjük az őselementál erejét... :\

In reply to Toniotep (msg # 183):

Válaszolok
- Szerintem is! Induljunk el és bízzunk isteneinkben és abban, hogy az álmok nem csapdába csalnak!

Elindultok egymással párhuzamosan. Itt a fövenyes részen kényelmesen és gyorsan tudtok haladni. A folyó többször kanyarodik, ilyenkor hol egyikőtöknek, hol másikótoknak kell többet mennie ahhoz, hogy párhuzamban maradjatok. Közben a folyó szélessége egyre nő, és bár a sodrás ereje csökken, a mélysége is egyre nagyobb. Aztán már vagy 100 méter széles, mikor azt látjátok, hogy az erdő sűrűsödni kezd előttetek és mellettetek, majd úgy 500 méterrel előttetek az erdő összeér és a víztükör eltűnik.

Telepatikusan:
- Hát ez az a bizonyos lánc! Van egy érzésem, hogy ez nem természetes, hanem valakik alkották. Legyünk óvatosak, lehet, hogy itt már lesz fogadtatás! Óvatosan közelítsünk!

In reply to Toniotep (msg # 186):

Válaszom:
- Ha nem az elfek vagy ellenségesek....nyitva tartom szemem!

Továbbmentek két oldalról.

In reply to VejnCsepmen (msg # 188):

Továbbnézek

Poszt

In reply to Toniotep (msg # 190):

In reply to VejnCsepmen (msg # 191):
This message was last edited by the player at 07:44, Wed 09 Sept 2020.

Poszt

Telepatikusan Djosernek:
- Te már megtaláltad az elyphimek városát? Ha minden igaz, hamarosan találkozunk...
This message was last edited by the player at 10:12, Wed 09 Sept 2020.

In reply to Toniotep (msg # 193):

Kissé megnyugszom:
- Jó lenne...életbevágó a küldetésünk.

In reply to Djoser (msg # 194):




- Kérem, itt várjanak! - Mondja az egyik őr, majd elindulnak vissza a helyükre. Nemsokára odalép hozzátok egy elf és megszólít titeket:
-Kövessenek, uraim! - Mondja, azzal egy elő fákból összefonódott sátorba vezet titeket, amelyben két olyasmi levélágy van, mint amin a vendéglátótoknál aludtatok nemrég. Ezen kívül gyümölcsökkel megrakott fonott kosarak vannak, valamint két korsó hideg víz.
- Ez elsz a szállásuk, uraim, amíg a nagyúr fogadni tudja önöket. Ha bármire szükségük van, kiáltsák hangosan a Velun nevet, jönni fogok amint tudok.

Azzal magatokra hagy titeket.
This message was last edited by the GM at 04:40, Fri 11 Sept 2020.

Kissé meglepetten nézek Toniotepre.

- Jó, hogy itt vagy! A szolgákról tudsz valamit? Hogy találtak meg?

- Na! Végre nincs közöttünk ez a víztömeg. Majd megkérdezem az elfeket, hogy hogyan lehet benne fennmaradni, és haladni önerőből, még tán hasznos lesz később...

- Kérdeztem a szolgákat, nem látták őket, a vízbe veszhettek szerencsétlenek, vagy valahol még bóklásznak a parton.
- Hogy hogy találtak meg? Nem igazán rejtőztem, csak követtem a partot, aztán a fák ágai közül megszólítottak. Kétségtelenül barátságosabbak mint az ak-vírok az eddigiek alapján.

- Na de akkor hogy legyen? Bár a megboldogult Korwen Tallerent említette, és valószínűleg ő itt a legnagyobb úr, de mi nem egy konkrét személyhez indultunk, hanem népekhez.

Tudva, hogy más időben vagyunk, furcsa egy diplomácia lesz ez...
- Te tudsz valamit Velunról, meg erről a korszakról?

Majd én is elgondolkozok, hogy Történelem-tudásomból mi dereng ezekről a nevekről, az aktuális viszonyokról...

In reply to Toniotep (msg # 197):

- Így hirtelen nem sokat. Igaz, hogy népekhez jöttünk de a vezetőikkel kell tárgyalnunk. Ha ilyen barátságosak, remélem könnyen szót értünk a nagyúrral...és jó lenne, ha nem túl soká tartana míg fogadni tud

- Igaz...Tallerenre legalább emlékszünk, várjuk meg őt. Kérdezzünk rá a társainkra, meg hát a felszerelés! Nem kis ajándékkal készültünk, aminek nyoma veszett, nem beszélve a többi holmiról.
- És mindenképpen mondjuk el, ami Korwennel történt!

In reply to Toniotep (msg # 199):

- Akárhogy akarjuk joguk van tudni. - körbenézek és körbe is mutatok - igen komoly hatalmuk lehet, ha ilyet tudnak létrehozni

- Szerintem érdeklődjük meg, hogy mi az aktuális helyzet az akh-vírokkal!
- Minket ugyebár békét kötni küldtek, ez kezdetnek nagyon jó nyitás volt, de tekintve, hogy se a dzsennek, se mi nem jöttünk még meg, a folytatásban Talleren biztos vakarná a fejét, hogy még nem is ismer minket, miféle békét akarunk mi itt...
- Az elyphimek és az aquirok vannak jelen, érdekes belegondolni mi lenne, ha mire a népünk lábával érinti e földet, ők már nem lennének itt, vagy még itt lennének, de már kialakítanánk egy számunkra kedvező helyzetet!
This message was last edited by the player at 17:36, Sun 13 Sept 2020.

In reply to Toniotep (msg # 201):

- Ha nincs oly sok szereplője a háborúnak, egyszerűbbé válik. Szerintem bőven elég lenne, ha minden érintett akikhez el kell mennünk barátságos semlegességet mutatna az már elég lenne. Megoldjuk segítség nélkül is, csak senki ne nyúljon bele.

- Egyetértek, fontos hogy miképp adjuk elő a mondandónkat, mert még hosszú időnek kell népünk érkezéséig eltelnie. Viszont van egy olyan érzésem, hogy ez a legkönnyebb. Ha igazam van, jó, hogy itt kezdtünk és van módunk tapasztalatokat szerezni, fölkészülni a nehezebbekre.

Visszagondolok a történelmi ismereteimre...
- Ha jól emlékszem a népünk a dzsennekkel együtt érkezett, de már itt eleve egy itt meglévő elyphim-akhvir háború közepébe, így nem volt nehéz háborúval nyitni.
- Talán...ha valahogy elérjük, hogy több száz év múlva is, mire érkezünk béke legyen, akkor már csak a dzsennekkel kéne megállapodni majd.
- Viszont hogy emlékszel, mi az érdekük az akh-víroknak és mit a dzsenneknek? Mi a konfliktus oka?

Majd próbálok történelemből szintén visszaemlékezni, ill. a jelenünkből, hogy miért megy főleg a harc, mit akarnak elérni, hol érzi jól magát a két faj...

In reply to Toniotep (msg # 203):

- Hmm...a dzsennekkel ősi a háborúságunk. Az akh-virrokkal itt találkoztunk és amennyire emlékszem az elyphimekkel vívott háborújuk ősi. Talán már nem is emlékeznek, hogy miért kezdődött. - körbenézek a helységben - szerintem telepedjünk le és meditáljunk, szedjünk össze mindent amit e népekről tudunk, háborúságaikról tudunk és amit saját történelmünkről tudunk, akár az erre a világra költözés előttről is. Remélem legalább egyikünknek eszébe jut valami...

A saját háborútok alapja már a mítoszok ködébe vész, de olyan történet rémlik nektek, hogy valaha az általatok Hahl-Rumahl néven ismert világról érkeztetek. Az a világ is Ynevhez hasonlóan az 5 őselemből épült fel, ezek közül ti a tűz és föld, a jannathik pedig a szél és víz népe volt, ahogy most is. Mindkét nép igyekezett a világot a saját igényeinek megfelelő képre formálni, ám mikor mindkét nép elszaporodott, ez óhatatlanul háborút szült. A harcokat fegyverrel és a világ szerkezetét hasogató mágiával egyaránt vívták, olyannyira, hogy az ősi világot teljesen tönkretették. Az amundok utolsó ottani cselekedetként az összes profán mágiahasználójukat fwláldozták isteneiknek, ezzel minden mágia a papok kezébe kerüt. Ez a hatalmas áldozat elegendő erőt adott az isteneknek, hogy a haldokló világból az egész népet új hazába vezessék. Azonban a jannathik mágusai is egyesült erővel kaput nyitottak, éppen Ynevre, ahol hamarosan újból fellángolt a harc. Az itt talált népeket eszközként és ideiglenes szövetségesként használva mindent megtettek, hogy eltöröljék az ősi ellenségeket. Amhe-Ramun testet öltött, papjai pedig erőszakos térítésbe, majd testvérháborúba kezdtek, hogy népük teljes hatalmát istenükben egyesítsék. A belviszály azonban megosztotta a Manifesztáció figyelmét, így a jannathik közel tudtak férkőzni hozzá annyira, hogy elpusztítsák. Az isteneit vesztett amund nép kénytelen volt a hozzá leginkább hasonló nép, az akh-virrok segítségét kérni, hogy megidézzék a Földurat. Az viszont kiszabadult a mágikus igából, homoktengerré változtatta az erdőt, az amundok és akh-virrok rejtőzni kényszerültek. Az urrin-elíphimek paktumot kötöttek a Földúrral és a homok alá bújtak, a jannathik pedig kelet felé menekültek és végül elkeveredtek az ember nevű alantas ifjoncfajjal. Aztán hatezer év alatt Amhe-Ramun az áttérített és fanatizált hívei imáitól megerősödött annyira, hogy ismét testet öltsön. Ezúttal, hogy ne lehessen olyan könnyen elpusztítani, 23 részre osztotta isteni lényét és szörnyfejű fattyúgyermekeibe plántálta a darabokat és azok vezetésével bosszúhadjáratra indította népét. Ennél nagyobb hibát azonban nem is követhetett volna el: szövetségesek nélkül hadba vonult mindenki ellen, aki csak él és mozog, ami még isteni mércével is egyenlő az öngyilkossággal: ha hívei maradéktalanul kipusztulnak, ő maga is megszűnik istenként létezni, és ezzel gyakorlatilag felkínálja a síkját a számtalan, egymással marakodó, isteni státuszra vágyó entitásnak. Ráadásul bár az amundok nagy részét - a néhány, hozzátok hasonlóan még mindig rejtőző, a többi ősi amund istent követő szakadár kivételével mindet - egyesítette, önmagát megosztotta, ezzel pedig minden egyes testet megfosztott a potenciális hatalma nagy részétől. Ezért a régi istenek úgy döntöttek, hogy az árulót saját csapdájába ejtik: egyesítik a többi ősi népet, még a jannathikat is beleértve, hogy az áruló testeit és papjait kiirtva a fej és vezérlő akarat nélkül maradt közrendűeket megmentsék a teljes pusztulástól és visszaállítsák a három másik eredeti isten kultuszát.

Odafordulok Djoserhez:
Hmmm...nos mi alapvetően békét kötni jöttünk.

Kezdetnek talán azt kéne mondanunk, az időutazás nélkül egyelőre, hogy:
Az amund nép papjai vagyunk, és népünk előhírnökei vagyunk. Isteneink kegyéből lehetünk itt (ami egyébként nagy eséllyel igaz), és az ő általuk küldött látomások, és kegyük által láthattunk bele a közelgő veszélybe, mely a jelenlegi viszályotokon túl az akh-vírokkal további konfliktusokhoz, és vérontáshoz vezethet, hacsak nem készülünk fel erre, és előzzük meg. Mert a népünk, és ellensége is érkezik! Ezt nem kerülhetitek el. De még van remény!

Ha nagyon sok a kérdés, még az időutazást is elmondhatjuk, csak hogy hitelesek legyünk. Lehet, hogy látják a legkisebb ferdítést is...

Egy biztos: Akármelyik népről beszélünk, annak élettér kell.
Emlékezve arra, milyen szövetségek születtek korábban, és hová vezetett a földúr megidézése, és hogy mit szült a belviszály testvéreink között, az biztos, hogy Amhe-Ramun fanatizmusát meg kell előznünk, nem lehet mindenki ellen lenni, és üzenni kell népünknek, hogy mi a helyes!

Mindenekelőtt, ha a "kik vagyunk" kérdést tisztáztuk Tallerennel, meg kéne érdeklődni, mi az akh-vírokkal a jelen állapot, és mi az érdekük az elfeknek, és az akh-víroknak. Valahogy békét kell teremtenünk.

Aztán főleg életteret kell találni, hogy ha az együttélés nem is megy, melyik nép hol fog elférni, mik az ideálisak számukra, számunkra.

Mert a népünk jön, és a yannathik jönnek, akkor is, ha nem akarják!

Aztán üzennünk kell az érkező őseinknek, hogy ha az elfeket és az akh-vírokat sikerül is majd kibékíteni, elhiggyék amit majd ők is közölnek remélhetőleg velük, abban a viharos állapotban, amiben érkeznek.

Emlékszel Djoser? Tán nem hiába kezdtem el szobrokat faragni. A szobrok időtállóak.
Ha elég mennyiségű szent szimbólummal, isteneink alakjával, és a megfelelő kőbe vésett szöveggel egy szent emlékhelyet, és egyben figyelmeztetést hagyunk az érkezőknek, akkor már talán ide tudják majd vezetni őket, és belátják, hogy nem hazugság, amit mondanak nekik.

- Igazad van, béke kell, bármi áron! Elsőre a következő utakat látom a békére
   1) Megoldani, hogy a lehető legelkülönültebb élettere legyen mindenkinek, így nincs közvetlen szomszédság, nemigen lehet háború. Ezt látom a legkevésbé megoldhatatlannak.
   2) Egymásnak ugrasztani és kiirtani mindenkit. Ez nehézkesebbnek tűnik és nem illene hozzánk.
   3) Mindenkivel szövetséget kötni. Így akármi is jön, mi kimaradunk a háborúkból. Ez se fog működni, mert lehetnek kibékíthetetlen ellentétek, mondjuk az akh-virrok és vendéglátóink között.

- Arra, hogy kik-mik vagyunk, a küldöttek és papok tűnik a legjobbnak. Nyilván nekik is vannak isteneik és érteni fogják a helyzetet. Ez tűnik a leginkább életképesnek.

- A szobrok jó ötletnek tűnik. Az utánunk jövők ősi jelekként értékelik őket, akkor sokat segíthetnek.

No akkor várjuk meg Tallerent, és mondjuk el neki kik vagyunk.
Nem csodálkoznék rajta, ha kételkedne, hisz nem éppen díszesen érkeztünk, csata és vízben merítkezés után, a díszes kíséret nélkül, és még amundot sem láttak a büdös életben, nemhogy hat-nebet.

De ha "A hatalom szavával" mondjuk, akkor azt már biztos elhiszi, csak meg ne ijedjen és ránk ne küldje a fél erődöt...
This message was last edited by the player at 08:21, Fri 18 Sept 2020.

Nemsokára kopogás hallatszik at egyik, a szállást alkotó fatörzsön, majd Velun hangját halljátok:
- Követ urak, üzenetet hoztam önöknek. Talleren nagyúr elindult vissza ide, holnap reggel megérkezik. Addig Velhaun nagyúr tudja fogadni önöket, ha ilyen sürgősnek ítélik a helyzetet.

Lehet, hogy nem a legudvariasabb dolog de mentálisan szólok Toniotephez
- Szerintem ügyünk fontos, így talán jobb lenne, ha megvárnánk Talleren nagyurat és akkor mondanánk el jöttünk célját, ha mindketten itt vannak...úgy talán jobb...

Válaszolok Velunnak:
- Köszönjük szépen, de megvárnánk Talleren nagyurat is a lényegi mondandónkkal, és kérdésekkel.
- Nem vonjuk kétségbe az Ön tekintélyét sem, de az ügy fontosságát tekintve megvárnánk minden épp jelen lévő, vagy rövidesen érkező nagyurat!

- Addig is viszont hát...annyi új dolgot láttam itt, ami felkeltette kíváncsiságom!
Itt vannak pl. ezek a lövő alkalmatosságok, meg ez a kés a bot végén, amivel gyakorolják a harcot, igen hasznosnak tűnnek, szívesen megismerkednék egyszer velük!

- No meg hát ez a folyó elég sok gondot okozott amíg idefelé jöttünk,  én próbálkoztam haladni benne, átvergődni benne valahogy a túlpartra. Szerencsére nem merültem el benne, de nem sikerült arra haladnom, amerre akartam. Viszont ahogy látom maguk még egész szépen kordában tudják tartani, ha esetleg megmutatnák, hogy milyen mozdulatokkal lehet benne fennmaradni, mozogni, azt szívesen megtanulnám!

Bólintással jelzem egyetértésem, hogy inkább várunk.

- A harci gyakorlataikkal én is szívesen megismerkednék. Viszont engem, ha nem vagyok ezzel tolakodó, a hmm..."városuk" érdekelne. Annyira más, mint a mi otthonunk, szívesen megismerném.

Toniotep, téged elvisznek egy sekélyebb holtághoz, ahol megmutatják neked a  vízben való haladás legcélszerűbb mozdulatait. Majd miután ezek már úgy-ahogy mennek, odamész az íjászokhoz és figyeled, hogy gyakorlatoznak, majd mikor szólsz, a kiképző hozat neked egy könnyebb gyakorló íjat (rövid íj) és egy pár bőr alkarvédőt, amikkel megmutatja, hogyan kell tartani, célozni, mire kell figyelni a lövésnél, stb.

Djoser, te nézed egy darabig a gyakorlatozó katonákat, majd engedélyt kérve és kapva beszállsz közéjük. A lándzsások ellen rájössz, hogy amíg meg tudják tartani tőled a távolságot, addig jókora előnyben vannak veled szemben, de ha ezt át tudod hidalni - két kardot forgatva ez nem olyan nehéz -, akkor az addigi előnyük hátrányba vált, mivel a hosszú nyél közelharcban kevésbé praktikus. Viszont alakzatban, amikor több lándzsás összeáll, rendkívül hatékonyak, nagyon nehéz közel kerülni hozzájuk sértetlenül.

Ezzel el is telik a napotok. Mikor visszaértek a szállásotokra, ott friss vizet és gyümölcsöket találtok. Esztek-isztok, majd a szokásos esti rituálék után lepihentek. Éjféltájban viszont mindketten felébredtek valami panaszos bődülésre.

A fegyvereim, majd társam után nézek. Aztán körbe, hogy mi adhatta ki azt a hangot. Ha elég sötét van hozzá, az ultralátásomra támaszkodom.
Mentális üzenet:
- Toniotep, ez mi lehetett?

Követem társam példáját, magamhoz veszem a felszerelésemet, majd óvatosan kikémlelek/fél szemmel kipillantok a sátor egy ablakán, vagy ha az nincs, ajtaján, ha be van csukva, akkor résnyire nyitom.

Feszerelkeztek és kiléptek a szállásról. Alig néhány lépés után hangot hallotok a fejetek fölül:

- Hová, hová, követ urak, felfegyverkezve az éjszaka közepén?

Felnéztek, és az egyik fa törzse köré épült kosárszerű szerkezetben két elfet láttok rátok irányzott, de nem felhúzott íjjal.

In reply to VejnCsepmen (msg # 216):

- Jóestét! Valami bődülést hallottunk, úgy véltük valami bajt jelez. - fegyvereimet leengedve válaszolok - Mi adhatta ki azt a hangot?

A fegyvereimet én is leengedem, és várom a választ.

Az őrszem szeme kitágul, majd összeszűkül.

- Bődülés? Nem volt itt semmiféle bődülés. Ez vagy valami pocsék vicc, vagy nagyon gyrnge próbálkozás.

Majd kissé megenyhülve hozzáteszi:

- Vagy esetleg csak rossz álom.

Elgondolkozva csóválom a fejem:
- Elnézést a meglepő éber megjelenésünkön ezen kései órán.

- Tudják...különös számunkra is, ugyanis a népünknél papok vagyunk, és bár van,hogy isteneink üzennek, ez ahhoz nem hasonlítható, de egy álomhoz is túl valósnak tűnt, és az is fura, hogy nem csak én, de a társam is felriadt!

- Mindenesetre eddig egy hasonló élmény rémlik, mióta itt vagyunk, ami viszont nem volt teljesen alaptalan, volt benne ráció.

- Ám engedelmükkel odamennénk a várfalhoz körülnézni, ha lehet, egész jól látunk  a sötétben, biztos ami biztos.

- A gátra gondolnak? Rendben, de én megyek elöl, utánam önök és a társam jön utánunk.

- Teljesen érthető, hogy szemmel tartanak minket, rendben, menjünk!
(Közben azért figyelem, látok-e gyanús jeleket rajtuk, mondjuk idegesség, terveznek-e látszólag valami turpisságot...)

Megcsóválom fejem
- Egy ilyen álom, pláne ha közös...több mint különös. - elteszem fegyvereim és követem az elfet - viszont az is igaz, hogy mi nem ilyen környezetben élünk, lehet hogy valami teljesen szokványos hang, csak a mi fülünknek szokatlan. (mentálisan hozzáteszem: Legalábbis remélem hogy valami ilyesmi...nagyon nem kéne több bonyodalom míg itt vagyunk)

Az elfek láthatóan nem bíznak bennetek, de ők sem próbálkoznak semmivel. Odaértek a gáthoz. Azt látjátok, hogy tulajdonképpen a folyó medrében gyökerező élő fák vannak összenőve, néhány odú kivételével viszont szinte semmi nyílás nincs a falon. A folyó messze alattatok van, jó 15 méter mélyen és egy alig deréknyi vastag, ám rettentő erős sodrású sugárban engedi csak át a gát a vizet. A gátfalból kinövő ágakon épült az a tábor, amelyen vagytok.

Továbbfürkészem a tájat ultralátással is, legyen az élő vagy élettelen, főleg mozgás, vagy szokatlan tereptárgyak után is, bármilyen szempontból furcsa. És fülelek is.
VÉgignézem a partot, a folyót, a gát tövét, az erdő felé, sőt felfelé is nézek, hogy a levegőben látok-e bármi furcsát...

Semmi olyat nem látsz, ami szerinted nem illik bele a tájba. Aztán ahogy befejezed a körülnézést, az őr kérdez tőled valamit, de nem érted, mit, mivel egy újabb panaszos bődülés elnyomja a szavait. A hang mintha lentről jönne, de az őrök nem mutatják bármi jelét annak, hogy hallották volna.

-Bocsánat, de nem hallottam amit mondott, mert furcsa mód megint hallottam a bődülést, egyértelműen alulról. Társam arcából ítélve ő is...
- Djoser, hallottad?
- Őrök...van még valami alattunk, no persze magán a gáton, meg a folyón kívül?

- Hallottam. Panaszos hangnak tűnik - válaszolom és a hang irányába nézek. Bosszúsan csóválom fejem. - Nem látok semmit amihez tartozhatna. Egyáltalán, hogy lehet hogy csak mi halljuk?

A két őr kérdőn egymásra néz, aztán vissza rátok.

- Alattunk csak víz van, meg a fák, amikből a gát épült. A vízben elméletileg lehetnek érdekes élőlények, de mi még nem találkoztunk velük, csak halakkal, esetleg krokodilokkal. Mi viszont nem hallottunk semmiféle bődülést, pláne nem panaszosat. Amúgy azt kérdeztem, hogy megnyugtató volt-e az ön számára, amit látott, de ezek szerint a válasz nem. Reggel megkérdezzük Rugal megtartót, hátha ő tud valamit. Addig javaslom, hogy önök is térjenek nyugalomra.

Körbenézek, megcsóválom fejem.
- Mást úgysem tehetünk egyenlőre. Menjünk...

Beletörődve mondom:
- Rendben, próbáljunk aludni. Remélem sikerül.
- Őrök...Köszönöm a türelmüket!

Visszatértek a szállásotokra és újra elalszotok, ezúttal nem zavar meg benne senmi. Reggel arra ébredtek, hogy Velun kopog az ajtófélfán és tizeket szólongat:

- Követ urak! Talleren nagyúr megérkezett, negyed óra múlva várja önöket. Készülődjenek, én itt kint várom önöket. A bejáratnál találnak friss élelmet is.

Amint kísérőnk kilép Toniotepre nézek:
- Negyed óra? Hát nem sok időnk van, kapjuk magunkat azonnal - és teszem is: gyorsan összeszedem és megfelelő formába igazítom ruházatom, bekapok pár falatot amennyire az időkorlát engedi, hogy ne a tárgyalás közben éhezzek meg. - és azt is találjuk ki, hogy pontosan mit mondunk, hogyan kezdünk bele...

- Emlékszel arra, amit tegnap mondtam?
Majd visszaidézem neki ezt...
- Szerintem ezt mondjuk el nekik szépen, lassan, figyelve a reakciójukat, aztán majd meglátjuk.

Közben ha megyünk enni, csatlakozom.

- Már rémlik - csóválom meg fejem - biztos ez az éjszakai hang, ami miatt nem jutott eszembe...de igazad van, ezt beszéltük. Maradjunk is ennél.

Amint elkészültök, Velun bekopog, majd átvezet titeket a táboron. Egy dísztelen, ám nagy, a tietekhez hasonló fasátornál megáll és az ajtót takaró függönyre mutat.

- Parancsoljanak, követ urak, Talleren nagyúr már várja önöket.

Bsléptek. A sátorban egy kis tűzrakóhely, egy fekhely, egy fegyverállvány, rajta fém twljesvért, kard és íj, az első kettő viszont valami kékes színű fémből készült és igen gazdagon díszített. Továbbá egy kis asztal, rajta néhány pergamentekercs és mellette három szék. Az egyiken egy hatalmas termetű elf ül egyszerű bőrruhában. Látszik rajta, hogy ha valaki elmondaná neki, hogy az elfek -2-t kapnak Erőre, nagyon kiröhögné és bebizonyítaná neki az ellenkezőjét és az Adottság háttér előnyeit. Amennyi rövid ujjú inge alól látszik, az izmai egy amund harcosnak is becsületére válnának. Ruhája és bőre egy-két helyen még kormos, és tömény füstszag árad belőle. Érkezésetekre feláll és mély, zengő hangon megszólal:

- Üdvözlöm önöket, követ urak. Elnézésüket kérem, amiért a rangjuknak megfelelő ceremónia nélkül fogadom önöket, de arról értesítettek, hogy mondandójuk sürgős, így inkább a megbeszéléssel tölteném ezt a hat órát, mint a hagyományok ápolásával. Foglaljanak helyet, és hallgatom önöket.

Üdvözlöm nagytiszteletű Talleren nagyúr!
Az amund nép papjai, és követei vagyunk, az én nevem Toniotep, társamé pedig Djoser. Népünk előhírnökei egyben. Isteneink kegyéből állhatunk itt, és most, ön előtt.
Meglehet, az öltözékünk nem túlságosan emlékezteti önt díszes követekére, papokéra a jelen formájában, de ez betudható az idekerülésünk óta történt viszontagságoknak, másképp indultunk el, a felszerelésünket, és több társunkat elvesztettük, illetve nem jöttünk volna üres kézzel sem.

Egyébként mielőtt a lényegre térnék: Mi vagyunk az első amundok, hozzánk hasonlók, akiket lát?

Korwennel találkoztunk először, aki szívélyesen vendégül látott minket, és csónakjával el is hozott volna idáig, ha a folyón feljebb egy...utolsó szavai szerint: aquir rontásmágia el nem porlasztotta volna őt magát, és csónakját is. Béke poraira.
Társaink odavesztek, a felszerelésünkkel együtt.

Ahogy látom, ön is küzdelmes napokat hagyott maga mögött.
This message was last edited by the player at 13:46, Thu 12 Nov 2020.

- Küzdelmes napok? Ó, nem. A kovácsolás a hobbim és annak szenteltem néhány napot. Egy új edzéstechnikán dolgozom épp, amellyel a fémeket erősebbé, rugalmasabbá és ellenállóbbá tehetem. A vértem és a fegyvereim ennek a prototípusai - int a fegyverállvány felé. - Ami az önök népét illeti, valóban önök az elsők, akiket látok belőle. Őszintén sajnálom, ami társaikkal történt, valamint Korwent is meggyászolom, hiszen békés, becsületes férfi volt, Tyssa L'imenel adjon neki ősi vért a következő életében. Az, hogy aquir rontásmágia végzett vele, nagyon rossz hír, mivel ez azt jelenti, hogy már a közelben vannak. Fel kell készülnünk a rajtaütésükre. Node ez a mi problémánk, nem az önöké. Önöknek miben segíthetek?

Elismerően:
- Kovácsolás! Mmm, igazán nemes, formát adni a formátlannak, alkotni...

Aztán ránézek Djoserre, majd vissza, és azt mondom:
- Nos, azt hiszem ez nem csak az önök, hanem mindannyiunk problémája, illetve az lehet a későbbiekben.

- Mint mondottam isteneink kegyéből lehetünk itt. Békét kötni indultunk, de úgy tűnik isteneink úgy akarták, hogy idejekorán kössük ezt meg, ugyanis még sem népünk, sem ellenségünk lába sem érintette ezt a földet, ha jól látom.
Ám ez ha jól számoltunk, hamarosan megváltozik.

- Ha idejekorán nem lépünk, akkor nem csak az akh-vírok fogják megnehezíteni a mindennapjaitokat, hanem mások is, és véget nem érő konfliktusok fogják alapjaiban megrengetni a jelen világot, beleértve eme üde, burjánzó erdőt is, melyben éltek.

- Úgy véljük megelőzhető a baj, ha előre felkészülünk, és hiteles bizonyítékokkal hívjuk fel az érkezők figyelmét a veszélyre, a harc elkerülhetőségére, és irányt mutatunk. Mondjuk a legmegfelelőbb élettér felé irányítjuk őket, ahol kevésbé zavarják egymást jelenlétükkel, megelőzve a szükségtelen káoszt, és pusztulást.

- Ebben kérném a segítségét, Talleren nagyúr!
- Tudjuk, hogy ez bizonyára sok lehet így első hallásra, de tegye fel kérdéseit bátran! Állunk rendelkezésére!
This message was last edited by the player at 14:20, Tue 17 Nov 2020.

- Nos, ez így valóban tömény. Viszont a fő kérdésem: pontosan mit is vártok tőlünk, tőlem?

- Nos, mint mondottam, meg szeretnénk előzni a bajt. És bár mint említettem a jövőből jöttünk,  az ismereteinkből több ezer évet kell visszaidéznünk. Tudtommal voltak békésebb, és konfliktusokkal tele időszakok aquir és elf között.
- Szeretnénk tudni, hogy most épp mi a helyzet, milyen a viszony köztetek?

- A viszonyunk békésnek sosem volt mondható, esetleg olyan értelemben, hogy amikor mindkét nép megfogyatkozott, akkor hallgatólagos megegyezéssel nem támadtuk egymást. Ezt azonban békének nem nevezném.
A jelenlegi helyzet is ilyen, de ezek szerint ellenségünk összeszedte magát annyira, hogy támadni merjen. Sajnos nem vagyunk sokan, alig háromezren, de ennek háromnegyede nők és gyermekek, akik néhány mérföldre innen táboroznak katonai őrizet alatt. Ha az aquirok ránk találnak, bajban leszünk és nagy bajban. És most nagyon nem hiányzik ide még kèt, egymással marakodó nép. Hiszek nektek, hogy az igazat monjdátok, ezért kérdem, hogy pontosan mit vártok tőlünk? Menjünk el innen? Maradjunk és jelöljünk ki területet a közelgő népeknek? Egyáltalán mekkora tömegekre számítsunk?

Az érkezésetekről annyit tudtok, hogy a kapu egy nagy, csonkakúp alakú fennsíkra nyílt. Körben sziklaperem vette körbe, alighanem tűzhányó lehetett valamikor az ősidőkben. Mindössze két  ösvény vezetett le róla, amin  biztonságban lemehetett egy egész nép, mintegy ötszázezer fő a nőkkel és gyermekekkel együtt. Az egyik ösvénynél egy urrin-elíphim tábor volt, amelyet őseitek feldúltak, hogy vallatással információt szerezzenek erről a világról, majd életeikkel isteneknek hódoljanak. A másik ösvény az akh-virrokhoz vezetett, akik a fennsíkon keresztül akarták meglepni az elfeket, és mikor látták, hogy megelőztétek őket, akkor szövetséget ajánlottak, amit elődeitek el is fogadtak. Néhány nap múlva megérkeztek a jannathik, akik szintén a fennsíkra érkeztek kb. 150 ezres létszámban, de csak haderő: harcosok és mágusok.. Hamar kiderült, hogy népetek és az akh-virr különítmény beszorult közéjük és az elf fősereg közé, ezért az akh-virrok azonnal követeket küldtek a jannathik vezetőihez, és megegyeztek velük, hogy szabad elvonulásért cserébe útba igazítják őket az amund táborhoz. Így aztán csak ti kerültetek két tűz közé, ahonnan úgy tudtatok megfogyatkozva kikeveredni, hogy néhány véres csata után össznépileg megadtátok magatokat az elfeknek. Amikor rabláncra tűzve egy barakkszerű táborba hurcolták őseiteket, a papok egyesült erővel megidézték a Földurat, aki miután bevédte magát a levegő ellen, tombolni kezdett. Elpusztította az elf fősereg nagy részét, majd a jannathik között kezdett öldökölni. Azok a közös ellenségre (elődeitekre) hivatkozva az elfek segítségét kérték a megfékezésében. Egyesült erővel sikerült megtörniük papjaitok kontrollját, de uralni nem sikerült a Földurat. Az elfek maradéka paktumot kötött vele, amit a Földúr elfogadott, majd visszatért a saját síkjára. A jannathik, mikor látták, hogy ők kevesebben maradtak, mint a rabságukból kitörő amundok, a hasonló kinézetet kihasználva keletre vonultak és elrejtőztek az emberek között, majd idővel elkeveredtek velük. Az elfek újonnan kapott hatalmukkal a sivataggá változott taj alá rejtőztek, az akh-virrok pedig már a Földúr elszabadulásakor elhagyták a vidéket. Ti maradtatok csak, illetve a fennsik, amelynek köveit a későbbi amundok maradéktalanul kibányászták, hogy felépítsék belőlük a templomvárosokat, majd hagyták, hogy a sivatag magáévá tegye a vidéket. A ti időtökben így a fennsíknak már nyoma sincs, de most még valószínűleg megvan. Mivel a vidék nagy részét sűrű erdő borította, a fennsík volt az egyetlen olyan tájékozódási pont, amelyet őseitek feljegyeztek.

- Sokan érkezünk! A mi népünk úgy 500000 főt számlál, a másik nép, akikkel már eleve viszályban voltunk/leszünk érkezésünkkor, úgy 150000 főt, és - elhúzom a számat, mint egyfajta önkritika -  sajnos nem a szelíd vérmérsékletükről lesznek híresek.

- Talleren uram is biztos már látott gyereket, aki azt hiszi, hogy ő a világ középpontja, szereti próbára tenni környezetét, és nem tudja, mit okozhat, ha meggondolatlanul cselekszik. Na most vesse ezt össze azzal, ha már eleve egy csörtébe pottyan bele.

- Nos ez elkerülhető, ha egyrész a váratlan érkezés helyétől Ti, és az akh-vírok kellő távolságban vagytok, elkerülve a váratlan meglepetést. Legalább az érkezéskor, hogy ne találkozzatok felkészületlenül.

- Másrész már érkezésükkor kapnának általunk egy saját írásukban, a saját isteneik képmásával körített útmutatást, hogy hol van számukra élőhely, és hogyan érdemes viszonyulniuk az itt élőkhöz. Jómagam jól értek a szobrászkodáshoz például. A kövek tartósabbak. Szobrok, néhány kőbe vésett szent szöveg, és egy útmutatás a lehetséges élettér felé, no meg, hogy mit kerüljenek, mit érdemes tenniük. Mindez egy olyan világban, ahol még nem jártak, elég meggyőző jel lesz!

- Természetesen az sem árt, ha nem egy háborús területre érkeznek, így addig valamiképp az akh-vírokkal is békét kéne kötnötök, tán ebben is segíthetünk.

- Az érkezés helye pedig talán ma is hasonlóan néz ki. Ismertek valahol a környéken egy csonka kúp formájú kiemelkedést , aminek a tetején fennsík van? Mint egy tűzhányó, aminek hiányzik a teteje, helyette lapos fennsík van. (Lerajzolom, ha kell.) A történetek szerint két út is vezet le róla. Az egyik hozzátok, a másik az akh-vírokhoz vezet/vezetett.

Talleren eddig nyugodtan ült, de most felpattan.
- A kalahorák nevére! Hiszen az az a tábor, ahol családjaink vannak! Ilyen közel az aquirokhoz és a leendő csatamezőhöz! Azonnal el kell hoznunk őket onnan! Követ urak, már ezzel hatalmas szívességet tettetek nekünk, így talán meg tudjuk óvni szeretteink életét. Ami pedig az aquirokat illeti, meg fogják bánni, hogy tisztességes hadüzenet nélkül ontották elfek vérét! Uraim, az adósuk vagyok, ha bármilyen kérésük van, ami rövid határidővel teljesíthető, akkor minden tőlem telhetőt megteszek, hogy viszonozzam a szolgálatukat. Viszont adjanak nekem most néhány percet, hogy intézkedjek a családjaink megmentéséről.

Azzal kiszalad a sátorból és harosan hatalmas felbolydulás hallatszik kintről, ahogy elf katonák szedelőzködnek össze és indulnak a másik tábor felé.

Mentális üzenet Toniotepnek:
- Próbáljunk meg a harcokból kimaradni, csak tanácsokkal vagy a menekítésben segítsünk. Ha összecsapunk az akh-virrokkal az a tárgyalási pozítcióinkat fogja rontani... Viszont mindenképp velük kéne tartani, sok fontosat tudhatunk meg.

Djosert magammal hívva kifutok a sátorból, és utánakiáltok:
- Várjanak! Tallaren úr! Kérem, vigyenek minket is magukkal!

Tallerent könnyen megtaláljátok: nincs messze az ajtótól, egy fejjel kimagaslik a többi elf közül, és a hangja is messzire hallatszik, ahogy a parancsokat osztogatja. Amikor odamentek hozzá, azt válaszolja nektek:
- Követ urak, eljöhetnek velünk, de nem tartom kizártnak, hogy harcra kerül a sor. Lehet, hogy éppen az önök népe ellen is. Ha vállalják, hogy ebben az esetben vagy kimaradnak a harcból, vagy a mi oldalunkon szállnak be, velem tarthatnak.

In reply to VejnCsepmen (msg # 248):

Nagyot sóhajtok
- Amennyiben népünk ellen kerülne sor a harcra, nem fordulunk Önök ellen, inkább megpróbálnánk a harcot megállítani és békét hozni megállítva mieinket. Reméljük, hallgatni fognak ránk.

Mentális üzenet Toniotepnek:
- Azt meg méginkább, hogy nem népünk jött...

- Legjobb lenne valahol elöl haladni, hogy mielőbb cselekedhessünk, és lássuk, kivel találkozunk, már ha tényleg jön valami szembe.

Mentális válasz:
- Velük még mindig jobban járnánk, mint a yannathikkal, akik már eleve őseinkkel viaskodva érkeznek... :D , no de ők ha minden igaz csak utánunk pár nappal fognak.

Talleren parancsaira néhány percen belül hadirendbe áll a tábor. Ő is visszamegy a szállására, magára ölti a fegyverzetét, majd a ti, valamint kéttucatnyi felfegyverzett elf (férfiak és nők egyaránt) kíséretében elindul a fennsík és a másik tábor felé.

Út közben halkan mondom Djosernek:
- Emlékezvén, hogy Korwennel a folyón milyen hirtelen meglepetés ért minket, jó lenne, ha ezt megelőznénk mostani utunkon.
- Nem tudom milyen hosszú az út, de főleg a nehezen belátható szakaszokon felváltva megkérhetnénk isteneinket, hogy figyelmeztessenek a veszélyre, egyszer én, egyszer te. (Veszély észlelése fohász)

Illetven megkérdezem Tallarent:
- Mennyi idő innen az út a táborba?

In reply to Toniotep (msg # 252):

Azonnal válaszolok is:
- Igazad van. Eszembe kellett volna jusson. Ráadásul múltkor is csak te gondoltál rá. Majd most kezdek én. Köszönöm hogy szóltál!

Talleren válaszol:

- A tábor innen fél óra gyaloglásra van. Azonban elmondásotok alapján az aquirok táborától mindössze tíz percnyire van, ahogy a fennsíktól is - a két tábor és a fennsík bejárata szinte szabályos háromszöget alkot. Mi a fennsík-elf tábor vonal meghosszabbításán vagyunk. Igyekezzünk, hogy meg azelőtt elérjük a tábort, mielőtt az aquirok megneszelnék a közelségüket, illetve mielőtt a népetek megérkezik.

Komoran bólintok
- Siessünk.

Miután elindultunk a Toniotep-el megbeszélteknek megfelelően elmondom a "Veszély észlelése" fohászt, majd feszülten figyelek minden rezdülésre.

Djoser: elmondod a varázslatot, majd elindultok.
This message was last edited by the GM at 19:08, Tue 02 Feb 2021.

Halkan válasz Djosernek:
- Semmi gond, elvégre hosszú úton hamar kimerítené szent erőnket, ha folyamatosan kérnénk ezt, és néha jobb tartalékolni.
- Elég szerintem majd akkor megismételni a fohászt, ha nehezebben belátható szakaszhoz érünk.
- Következőnek én kérem meg Istennőmet...

Bólintással jelzem egyetértésem, majd el is mondom a fohászt.

Ahogy érzem a jelzést, jelzem is Toniotepnek hogy valami van...és amennyire (2x semennyire, 1x pontosan) tudom mutatom az irányt amerről a veszélyt érzem.
- Szerinted mi az? És merről?? (utóbbit csak amikor nem tudom merről jön) / Amikor mintha Tallerent látnám arra mutatok. és úgy kérdem
- Az ott...Talleren lenne?
This message was last edited by the player at 18:51, Tue 02 Feb 2021.

Biztos ami biztos én is a Veszély észlelése fohászhoz folyamodom,

Kérdés:
Mennyit jöttünk eddig a tábortól?
Hol vagyunk mi a menetben, az elején/végén?
Tallerenhez közel vagyunk?
Hogy néz ki a terep körülöttünk éppen, és a haladási irányunkhoz képest merről, honnan érzem a veszélyt? A menet eleje felől, oldalról, hátulról?
Normál érzékszerveimmel mit látok/hallok, egyéb?

Amikor Djoser kérdése elhangzik, az elfek között halk mormogás fut végig, de egyelőre nem monanak semmi konkrétat. Talleren csak megszaporázza a lépteit, szinte fut előttetek. Alig győzitek tartani a lépést.

1. 10 perce jöttök, mikor Djoser a fák közé
mutat, de te nem látsz semmit.
2. Zárt alakzatban haladtok, ti ketten közvetlenül Talleren mögött. Mögöttetek a többi elf.
3. Kétoldalt relatíve sűrű erdő, előttetek kitaposott ösvény.
4. Miután elvarázsoltad, a spell 5 perc múlva jelez jobb-elölről. Érzékszerveiddel nem veszel észre semmi különöset.

Szólok Tallerennek:
- Várjon Talleren uram! Álljunk meg egy pillanatra! Isteneinket megkértük társammal, hogy jelezzék, ha veszély leselkedik ránk, és jeleztek jobbra előttünk. Megpróbálnék valamit, mielőtt bármi meglepetés érne...

Majd kilépek a menetből, teszek egy lépést jobbra előre a menet mellé, feltartom üdvözlően a kezem, majd akh-vírul szólalok meg:
- Mutasd magad! Tudjuk, hogy ott vagy! Beszéljünk szemtől szemben! A béke érdekében!
This message was last edited by the player at 12:29, Wed 03 Feb 2021.

Az aquir nyelv szavaira mögöttetek egyszerre szisszenve hagyja el a hüvelyét huszonnégy kard.  A válaszoló hangra pedig huszonnégy torok egyszerre hördül fel.

- Hárman gyertek, a fő elf és ti ketten, emberformák. Elviszlek a vezéreinkhez, de csak titeket.

"Kissé" meglepetten pislogok Toniotepre és Talleren, majd halkan szólok
- Nem tudom mi mást tehetnénk, mint megyünk.

Nagy bólintással, és egy akh-vír "Rendben"-nel jelzem, hogy így lesz, majd Talleren felé fordulok elfül folytatva:
- Bár nem így képzeltem el a találkozást, úgy tűnik hamarabb tárgyalhatunk a békéről, mint azt vártuk.
- Azt szeretnék, hogy menjünk velük. Csak mi hárman, Talleren úr, Djoser meg én.

Talleren odafordul a mögötte haladó harcoshoz és néhány mondatot súg a fülébe. A harcos kelletlen arccal bólint, majd Talleren visszanéz rátok és annyit mond:

- Induljunk!

A csapat az előbbi harcos vezetésével továbbindul az úton, Talleren pedig követ titeket a növényzeten át egy kisebb tisztásra. Ott egy elf vár titeket, aki amellett, hogy vonásaiban nagyon hasonlít Tallerenre, fekete bőrrel és fehér hajjal rendelkezik. Ruhája bő, csuklyás bőrköpeny. A kezében kézi nyílpuskát tart, amit rátok szegez. Oldalán mindkét felől egy-egy keskeny, hajlított pengéjű kard lóg a hüvelyében. Az elf szabad kezével az eddigi haladási irányotokhoz képest jobbra-előre mutat és elf nyelven szól rátok:

- Arra.

Tőszavakban elhangzó utasítások alapján kb. 10 perc múlva elértek egy barlanghoz. Az elf szól, hogy "itt várjatok", majd bemegy a barlangba.

Mentális üzenet Toniotepnek:
- Kár hogy nem volt időnk fölkészülni, improvizálnunk fog kelleni. Jó lenne Talleren nagyurat megkérdezni, hiába ellenségeik ezek, de mégis többet tudhat róluk mint mi...szerinted tud mentális üzeneteket küldeni-fogadni? Ha valóban oly nagyhatalmú kéne tudnia... - gondolathullámaim némi bizonytalanság szinezi.

Alig küldtem el Toniotepnek az üzenetet elfog a türelmetlenség...hátha a nagyúr is képes így kommunikálni...egy próbát megérhet - a lehet legóvatosabban és legudvariasabban küldök egy mentális üzenetet:
- Talleren úr, Ön szerint mire számítsunk a következő tárgyalás során?

Djoser: Talleren meglepett arccal néz rád.

Látván Talleren meglepődését, tekintve hogy frissen üzent nekem Djoser, megszólalok halkan, enyhe mosollyal:
- Á, tehát Talleren úr is kapott egy üzenetet telepatikusan. - Felé fordulok -  Netán tud ugyanígy válaszolni is?
- Mindenesetre úgy vélem célszerűbb, hogy amíg magunk vagyunk, és míg a közös érdek a téma, addig hagyományosan folytassuk...nem?
This message was last edited by the player at 16:51, Tue 09 Feb 2021.

Talleren rád néz, majd biccent és halkan megszólal:

- Ahogy Djoser követ úrnak mondtam, a tárgyalástól nem várok sok eredményt. Leginkább időhúzás céljából fogadtam el a lehetőséget: amíg velünk tárgyalnak, addig sem a családjainkat zaklatják. De azt sem tartom kizártnak, hogy valami számunkra is előnyös megállapodást tudunk kötni, így kíváncsi is vagyok. Viszont az is benne van a pakliban, hogy nem távozunk innen élve, de erről az esetről is gondoskodtam.

Toniotepnek mentálisan
- Azért jobb lenne nem belepusztulni, sok dolgunk van még...

Szóban, hogy mindenki hallja
- Reméljük a legjobbat de készüljünk föl a legrosszabbra.

- Remélem, hogy ha felhívjuk a figyelmüket a hamarosan hirtelen betoppanó két népre, meg a lehetséges következményekre, ha addigra nem rendeződik a helyzet, akkor csak jó belátásra térnek.

- Ha nem ellenségei önmaguknak, akkor legalább részben úgy kell lennie - "suttogom" társaimnak.

A sötételf megjelenik a barlang szájában és int felétek:

- Gyertek!

Bevezet titeket, ahol két másik alak fogad titeket egy-egy nagyobb kövön ülve. Az egyik mintha egy humanoid csontvázba öltözött... valami lenne, a másik pedig egy sáskaszerű, de amund méretű alak.

A sötételf megfordul és a mellén keresztbe fonja a karjait:

- Most pedig halljuk, miről is akartok beszélni velünk!

Az általam ismert testbeszéddel üdvözlöm az egybegyűlteket, majd elkezdem:

Tisztelt nemes aquir urak!
Köszönjük, hogy fogadnak bennünket, az amund nép képviselői vagyunk, az én nevem Toniotep, társamé pedig Djoser.

Tallarent nagyurat már biztosan ismerik.

Népünk előhírnökei vagyunk, isteneink kegyéből állhatunk most itt önök előtt!

Szokásainkhoz híven ajándékokkal, és megfelelő kísérettel indultunk útnak, hogy méltóképpen érkezzünk, de sajnos az utunk viszontagságai miatt kénytelenek vagyunk ezek hiányában most itt állni.

Eredetileg békét kötni indultunk, a jövőben, de úgy tűnik isteneink úgy akarták, hogy idejekorán kössük ezt meg, ugyanis eddig úgy láttuk, hogy még sem népünk, sem ellenségünk lába sem érintette ezt a földet.

Viszont ez elkerülhetetlenül meg fog változni, ha számításaink helyesek, nem olyan sokára, itt a közelben.

Szemlátomást már most sem nyugodt az önök kapcsolata az elfekkel, ezért szeretnénk megelőzni, hogy újabb két, egymással viszálykodó nép megjelenése még nagyobb káoszt okozzon e földön.

Ehhez kértük nemrégiben Tallaren nagyúr együttműködését, és szeretnénk kérni most az önök segítségét is!

A sáska felől - bár semmi szájmozgást nem láttok - a következő hallatszik:

- Nos, a konfliktust az elfekkel nem mi kezdtük. Ha ez a Talleren képes és hajlandó meggyőzni a népe vezetőit, hogy a hosszú távú céljainkban együttműködjenek - ami egyébként az ő érdekük is -, hajlandók vagyunk beszüntetni a harcot, hiszen akkor a mi problémánk is megoldódik, legalábbis részben.

- Nos igen, mindenképpen meg szeretnénk ismerni a jelenlegi helyzetet, hogy jelenleg miben áll a konfliktus, hogy aztán ennek megfelelően lépjünk tovább.
Majd ránézek Tallerenre is...
- Kíváncsian hallgatjuk mindkét álláspontot.

Úgy tűnik, mintha Talleren kissé zavarban lenne. Azért megszólal:

- Ami azt illeti, a konfliktus eredetét népem körében viszonylagos homály fedi. Úgy tudom, hogy nagyságrendileg egyszerre érkezett a két nép erre az akkor még lakatlan világra. Minket istenünk vezetett ide, ahol népünk, ami az életet mindennél többre becsüli, a - legendáink szerint - gyilkos, életet nem becsülő aquirokkal hamarosan véres, azóta is tartó háborúba keveredett. Néhány ős a népünkből áruló lett és átállt ellenségeinkhez - itt Talleren kezével a sötételf felé int -, őket a hagyomány azóta is átkozottnak tartja. Később a hígabb vérű családok közül tizennégy szintén csatlakozott a gyilkosokhoz. Őket elveszetteknek nevezzük. Annyit tudunk az aquirokról, hogy a háborúk során ejtett foglyokat feláldozzák vérszomjas istenüknek. Ez népem szemében már főbenjáró bűnnek számít, és elegendő ok lenne arra, hogy ha elegendő erőnk lenne hozzá, az írmagjukat is kiirtsuk. Viszont őseink bűnei miatt istenünk elhagyott minket, így erőnk megcsappant, és a háború azóta is húzódik. Jelenleg itt tartunk.

Beszédem közben a sáska, többi aquir felé fordulok hangosan gondolkodva:
- Hmmm... jó kérdés, hogy mi vezetett eredetileg vérengzéshez. Talán egy szándékos tett?
Vagy csupán egy félreértett, szokatlan művelet rosszkor, rossz helyen, amit másképp értelmeztek a felek?
- Hiszen annyira eltérő a két nép!

Ránézek az aquirokra
- Pl. egy hatalomszó kiejtése, ami önöknek kevésbé szokatlan, elsőre már kárt okozhat egy másik fajnál, akár tudtukon kívül.

Visszafordulok Tallerenhez:
- Vagy lehet, hogy az ön népe sértett meg tudtán kívül valamit, valakit, amire csak utólag derült fény?

Majd ismét a sáska felé:
- Mondja csak, ön, önök hogy tudják, miből fajult idáig a viszály?

A csontpáncélos alak feláll a maga bő két  méteres magasságával, és zengő hangon beszélni kezd:

- Népeink e világ hajnalán érkezett az elfek által Ynevnek nevezett földre. Otthonunkat felfalta egy ősi, rettenetes entitás, csak a puszta semmi maradt virágzó és éltető energiától duzzadó bolygóból. Mindössze néhány tíz faj pár ezer képviselője tudott elmenekülni egy világokat összekötő dimenziófolyosón keresztül. A kezdet kezdetén az elfek népével békében éltünk egymás mellett, évszázadokig élveztük az új haza adta lehetőségeket. Elképzelhetitek, mennyire megijedtünk, mikor rájöttünk, hogy az ősi rettenet erre a világra is rátalált. Kidolgoztunk egy tervet, hogy hogyan tudnánk irányítani a falánkságát: élőáldozatokkal lakatjuk jól a világok felfalóját, hogy a bolygót ne akarja elnyelni. Beavattuk az elfek vezetőit is, de ők heves ellenállást tanúsítottak, az élet szentségére hivatkoztak. Úgy döntöttünk, hogy ez esetben alsóbbrendű, de szapora értelmes fajok tagjait áldozzuk fel, mivel sem az elfek, sem mi nem szaporodunk elég gyorsan, hogy az áldozatokat hosszú távon fenn tudjuk tartani. Így kerültek a képbe az orkok, emberek és hasonló rövid életű, ámde hozzánk képest rendkívül szapora fajok. Mivel az elfek ez ellen is kézzel-lábbal tiltakoztak, úgy döntöttünk, nélkülük oldjuk meg a dolgot. Népeink nagy része behúzódott a Délvidék egy zárt gyűrűhegységébe, ahol az ősi lény, R'nag-Ghul lázadó gyermekeinek - akik szintén atyjuk éhsége elől menekültek - vezetésével új államot hoztunk létre Krán néven. Az ország egyik alaptörvénye, hogy negyedévente a Birodalom minden ezredik lakója az - nevezzük így - istenség táplálékául feláldoztatik. Ezzel jóllakatjuk és tunya álomban tartjuk a Világfalót. Mivel a Birodalom nem mindig tudja biztosítani a megfelelő mennyiségű áldozatot, kénytelenek vagyunk olykor háború útján szert tenni foglyokra, vagy a harcban megsebesülteket feláldozni, mindkét oldalról. Az elfek azonban ezt a tervet és tevékenységet - ami amúgy már évezredek óta sikeresen működik - annyira kegyetlennek és brutálisnak gondolták, hogy minden erejükkel próbálnak véget vetni neki. Elfelejtették, hogy itt nem csak a mi, hanem valamennyi élőlény és a világ sorsa forog kockán. Azóta tart népeink között a háborúság. Mi nem vagyunk hajlandóak engedni, hogy még egy világ elpusztuljon körülöttünk vagy velünk együtt, ők pedig nem hajlandók segíteni kordában tartani a Világfalót. Így aztán amíg világ a világ, egymás ellenségei leszünk, amíg nem akad olyan elf vezér, aki belátja igazukat.

Azzal leül és visszadermed abba a mozdulatlanságba, amiben eddig volt.

Elgondolkodva nézek egyikről a másikra...túl sok esélyünk és lehetőségünk nincs. De egyvalamit megpróbálhatunk.
- Talán ha adódna valami megkérdőjelezhetetlen és megdönthetetlen bizonyíték, hogy valóban erre a rettenetes áldozatra van szükség és nincs más mód, állatok sem jók...akkor közelebb kerülhetnénk a békéhez. Vagy kerülne valami megoldás...állatok föláldozása vagy más mágikus rituálé hogy a Világfalót tunya álomban lehessen tartani. - kérdőn nézek egyik félről a másikra. Majd Toniotepre nézek - egy bizonyíték vagy alternatív-kompromisszumos megoldás...szerinted van más lehetőség a békére?

A sáska ingatja a fejét:

- Kipróbáltuk. Állatokból egyszerűen nem nyert annyi táplálékot, hogy álomban tartsuk. Vagy pedig annyit kéne áldozni belőlük, hogy az a környezet pusztulását okozná. Akkor már inkább az emberek. Minél magasabb fejlettségi szinten áll egy lény, annál több energiát ad a lénynek, akinek áldozzák.

- Hmmm... nos! Amit társam mond az elvileg nem lenne rossz, DE...

- ...Önök azt mondták az imént, hogy már próbálkoztak.

- Na már most a kezdetek kezdete, tehát évszázadok óta erre nem született új módszer, holott ennyi idő alatt azért biztos voltak időszakok, mikor égetőbbé vált egy köztes kompromisszum, ami mégsem született.
- Mi több, ahogy ön fogalmazott "az ősi rettenet erre a világra is rátalált", tehát ezek szerint már a másik világban sem volt megalkuvó R'nag-Ghul.

- Meg aztán mi Djoserrel ha jól számolom úgy közel nyolcezer évet jöttünk vissza az időben, és a mi jelenünkből úgy tudjuk, hogy Kránban még akkortájt sem szoktak le az emberáldozatokról, ami szintén arra utal, hogy az említett R'nag-Ghul nem adja alább az áldozatot.

- Viszont jobban belegondolva még mindig maradt két megoldás:

- 1.  én alapvetően területi megoldásra gondoltam. Ami nem fér össze, az legyen távol egymástól!
Meghatározhatnánk, melyik nép milyen élőhelyet preferál, és megállapodhatnánk egy elosztásban, költözésben, hogy a későbbiekben ne zavarjuk egymást!
- Illetve hagynánk a várható érkezés helyén szobrokkal és írásos rovatokkal egy útmutatatást az érkező két népnek, hogy merre induljanak, mihez igazodjanak!
Úgy vélem, hogy ha egy világban, ahová még be sem tették a lábukat azt látják, hogy a saját nyelvükön ismerős alakok, szimbólumok, szent írások, útmutatás fogadja őket, az kellően meglepő, és hatásos lesz!

- 2. Illetve még a vallás... kérem ne vegyék sértésnek!  Azt mondta az imént - fordulok a csontvázalakhoz - hogy "mennyire megijedtek, mikor rájöttek, hogy az ősi rettenet erre a világra is rátalált".
Jól értem, hogy ez inkább kényszer, mint választott imádat?  Mennyire ragaszkodnak önök R'nag-Ghul hódolatához?
Bizonyosan léteznek más istenségek is, melyek kevésbé véres, életet kiontó áldozatokkal is megelégszenek, ám megvédhetnek R'nag-Ghul-tól, és kegyébe fogadja népüket!

A csontváz újból feláll a válaszhoz:

- Ezek szerint nem volt egyértelmű, amit mondtam. A háborúval a célunk nem az elfek kiirtása, hanem pusztán a megfelelő mennyiségű áldozat beszerzése. Ezt ők ebben a formában eddig még nem hitték el, bár volt néhány bajnokuk, akik megpróbáltak szembeszállni R'nag-Ghullal. Így hirtelen kettő jut eszembe név szerint: az egyik Mallior volt, aki beleőrült a kudarcába, a másik pedig Tyssa L'imenel, akit Ranagol egyszerűen kivéreztetett, a vérből pedig egy új elf félistent gyúrt, Verrion H'Anthall-t, a Mindeneket Elnyelőt. És ha a velünk egyidős ősi nép héroszai nem elegendőek - úgy tudom, istenük valamiért elhagyta őket - a Világfaló ellen, akkor a szapora népek melyik újszülött istenségének lenne esélye? Nem, a távolság mint megoldás nem oldana meg semmit, maximum a mi dolgunkat nehezítenék meg. Higgyétek el, mi is megpróbáltuk legyőzni R'nag-Ghult itt is és őshazánkban is, de már akkor is túl erős volt, az itteni istenek kénytelenek voltak alávetni magukat a hatalmának. Most az ő erejét is, amit az áldozatokért cserébe kapunk, felhasználjuk arra, hogy biztosítani tudjuk az újabb áldozatokat. Ha ebben az elfek is együttműködnének velünk, akkor nem lenne szükség a háborúkra.

- Értjük mi, hogy ez nektek egy szükséges, rendszeres áldozat, amihez alkalmazkodtatok, mert nem láttatok más megoldást, Rhangul megbékélése érdekében, de ettől az elfek viszolyognak, mert jobban tisztelik az életet, mintsem hogy kioltsanak párat egy átlagnál mohóbb isten kedvéért!

Majd rájuk nézek kérdőn.
- De mi lenne, ha mégis lenne isten, mi több, istenek, akik elég erősek lennének Rhangullal szemben, de beérnék sokkal szerényebb áldozattal!
Több ezer évvel ezutánról jöttünk, ahol isteneink javában léteznek! Rhangul is, de megvan az ellensúly!

Nos, ha van megfelelő alternatíva, aki képes féken tartani a Világfalót, akkor mi leszünk a legboldogabbak, hogy nem kell a saját ritkuló népünket is megritkítani az ő kedvéért. Viszont meggyőző bizonyíték nélkül nem tesszük kockára a világ létezését. Milyen lehetőséget tudtok ajánlani, amiről meggyőző bizonyítékotok is van?

- Attól tartok, hogy olyan bizonyítékkal, ami jelenleg, a mi hatalmunk által elétek tárható, nem tudunk szolgálni... . Még!

Elgondolkodva:
- Talán majd az érkezés után! Ha valahogy egyesíthetnénk erőnket Rhangúl ellen, ami megvéd minket éhségétől, ha találnánk rá valami módot, hogy ne minket emésszen fel.

- Viszont éppen ezért most sokkal fontosabb, hogy elkerüljük a hirtelen káoszt, mely a közelgő népekkel kirobbanhat, és felkészüljünk, meg tudjuk előzni!

- Első körben fegyverszünetet javasolnék köztetek, legalább a népünk érkezéséig!

- Illetve mivel várhatóan abba a kráterbe/fennsíkba érkezik mindkét nép, javaslom távolodjatok el attól a területtől, hogy ne legyen hirtelen meglepetés!

- Ezzel együtt viszont előkészítenénk a terepet a megfelelő üzenetekkel, jelképekkel, hogy ők is lecsillapodjanak, mire veletek találkoznak, és tudjanak róla, ha van erre mód, hogy békésen is rendezhetjük a helyzetet, ha összefogunk!

A csontváz megvonja a vállát.

- Türelmünk van, időnk kevésbé. Ha tudjátok biztosítani, hogy népetekből juttattok áldozatot R'nag-Ghulnak, akkor mi készséggel elállunk attól a tervünktől, hogy az elfek közül szerezzünk áldozatot. Tőlük tíz lélek elegendő lenne, de mivel ti nem álltok azon a fejlettségi szinten, mint mi vagy ők, vagy száz lélekre lenne szükség. Akkor a következő néhány évben nyugtunk lenne.

- Na és legkésőbb mennyi idő múlva kéne a következő áldozatot bemutatni Rhangúlnak?

- Ha 100 lélekért elég időt tudunk váltani, hogy megpróbálhassunk valami más megoldást, akkor megéri. Ezt népünk is meg fogja érteni.

Mentálisan, csak Toniotepnek
- Legalábbis remélem. Az áldozatokat meg AR követői közül kell...

- Egy hónapon belül el kéne végezni az áldozatok legalább felét ahhoz, hogy az utána levő néhány hétben zavartalanul be tudjuk fejezni a másik felével. Ha ezt tudjátok biztosítani, akkor már elegendő időt nyerünk ahhoz, hogy kiterjedt tárgyalások induljanak meg az elfekkel, a ti népetekkel és a másik újonnan érkező néppel.

Elgondolkodom....
- Jó lenne tudni, kissé pontosabban tudni mikor érkeznek népünk és ellenségeink. Leginkább a papi transz segíthet...de ehhez nem jó bármely szféra...van olyan papja valamelyik népnek, aki a Lélek szférájához tud fordulni?

- Igen, minket a népünk istenei ideküldtek előhírnöknek, tudjuk, hogy valamikor az elkövetkező években érkezünk, akár idén is, ellenben pontosabb jóslatunk nincs.
Ellenben bizonyára vannak közöttetek, vagy közöttetek - fordulok Tallarenhez is - olyan hatalommal bírók, akik akár felsőbb erő segítségével kaphatnak iránymutatást, hogy mikor várható egy nagyobb nép érkezése.

- Vannak szellemlátóink, akik képesek kommunikálni kalahoráinkkal, de a kalahorák ia csak közbenjárók, azt tudják kijelenteni, amit tudnak, küldötteiken vagy a hatalmukba tartozó élőlényeken keresztül megtapasztaltak. Sajnos ősi istenünk, Urria elhagyott minket, így a valódi, mindentudó istenségnek híján vagyunk.

A csontpáncélos alak ia megszólal:

- A Világfaló az áldozatokra hatalommal válaszol. Az érkező népeket minden bizonnyal újabb tápláléknak tekintené... és újabb haderőket vezényelne ide ellenük. Arról viszont testvéreim értesítettek volna, és mi még nem kaptunk hírt róluk. Így feltételezem, hogy a Kosfejű sem tud még az érkezőkről.

Hallhatóan elgondolkozok:
- Egy hónap. Nem is hosszú idő, nem is kevés.
- Mondják, mit szólnának a felek egy fegyverszünethez, hogy átgondolhassuk a lehetőségeket, és addig se folyjon több vér, amíg megpróbálunk választ találni kérdéseinkre?
- Illetve. Az említett orkok, és más fajok milyen távolságban vannak, ha egy hónapon belül mégsem lenne előrelépés? Megértem, ha az elfek számára az orkok feláldozása sem egy kívánatos esemény, de átmenetileg megoldhatná, hogy legalább az itt a jelenlévő népek között rendeződjenek a viszonyok!
This message was last edited by the player at 09:45, Mon 05 Apr 2021.

A csontpáncélos - úgy fest, ő a trió vezetője - ránéz Tallerenre és rátok:
- Sajnos orkok most nem állnak itt rendelkezésre, belőlük amúgy is jó ezer kéne, amilyen félállati lények. Viszont... ha az elfek adnak tíz túszt, és egyikőtök itt marad biztosítékként arra, hogy valóban megkapjuk az ígért áldozatot, beleegyezünk a várakozásba. Ígéretet teszünk arra, hogy a mostantól számított egy hónapig nem esik részünkről bántódásuk, és amint megérkezett hozzánk az áldozatra szánt lények, szabadon távozhatnak. Amennyiben a hónap végéig nem érkeznek meg, a túszokkal megkezdjük az áldozást. Így megfelelő?

Talleren elfintorodik, majd, bár láthatóan nem tetszik neki az ajánlat, így szól:
- A semminél jobb, de a jótól még mindig nagyon távol áll. Követ urak, nektek mi a véleményetek?

Szintén enyhe fintorral, majd beletörődéssel:
- Úgy vélem tartható ez a megállapodás részünkről-

Addig is...

Djoserhez és Tallerenhez is fordulva:
- Én megnézném azt a fennsíkot az elfekkel, hogy miféle, és mekkora terület állna rendelkezésre az említett üzenethez, hogy mind a népünk, mind az említett áldozat a végén oda kerüljön, ahová kell.

- Az üzenet tartalma pedig attól is függ, hogy milyen előkészületeket kíván az említett áldozat, és hol? Djoser esetleg addig megbeszélhetnéd ezt is, meg ami kérdés még felmerül, újdonsült vendéglátóinkkal.

- Szerintem ez a megoldás nagyjából az egyetlen ami működhet. - Tallerenre majd a csontpáncélosra nézek - Ha egyikünk megnézte a célterületet, másikunk az áldozat technikai részleteit ismeri meg a végén összerakhatjuk a mindenkinek megfelelő megoldást. Induljunk minél előbb.

Toniotep: te akkor elindulsz Tallerennel - és egy darabig a sötételffel - megnézni a fennsíkot. A hely úgy néz ki, mint egy hatalmas kialudt vulkán krátere, csak az arányok nem stimmelnek: a mintegy 200 méter magas hegycsonk tetején közel kilométeres átmérőjű lapos fennsík van, amelyet kb 5 méter magas, a belső oldalán szinte függőleges, az alján kb 3-4 méter vastag éles, csipkézett tetejű sziklaperem vesz körbe. Megvizsgálod, és arra jutsz, hogy a szikla anyaga valami bazaltszerű, kemény kőzet, amibe domborművet vésni egyedül mágia nélkül hónapokba, ha nem évekbe telne. Miközben vizsgálódsz, Talleren odalép hozzád, és közli, hogy ő visszatér a csapatához, majd velük a táborba, ahol a vezetőkkel megtanácskozzák a dolgokat. Dolgod végeztével téged is várnak a táborban, előző szállásod várni fog rád.

Djoser: a sáskaszerű alak felmarkol egy ágat, meggyújtja, majd bevezet a barlangba. Elvezet egy járatba, amely egyfajta raktárként szolgál, felmarkol néhány irhát, majd átvisz egy másik ágba. Ott leteríti a bőröket, majd közli veled, hogy itt lesz a szállásod, amíg velük maradsz. Aztán visszavezet a barlang elé. Pár perc múlva a sötételf is visszatér, vállán egy négylábú állat tetemével. Feldarabolja, majd a hússzeleteket leteríti egy nagy lapos kőre, majd bemegy a barlangba. A sáska elmormol néhány számodra érthetetlen szót, amitől a hússzeletek a kövön sercegni kezdenek, majd kellemes illat csapja meg az orrodat, a sülő hús szaga. A sötételf megjelenik a barlang szájában, kezében egy korsó víz és egy fehér kődarab. A kővel bedörzsöli a húsokat, majd megforgatja őket. Amikor elkészültek, egy-egy botra szúrja őket és mindenkinek ad egy szeletet. Evés közben körbeadják a korsót is. Mikor végeztetek, a csontpáncélos rád néz:
- Mire vagy kíváncsi? Kérdezz!

Miután megvizsgáltam a kőzetet, Tallerenhez fordulok:
- Hmmm.. :\ Nem semmi, jó erős ez a kőzet. Előnye, hogy ha valahogy sikerül ebbe jeleket rónom, vagy ebből szobrotkat faragnom, azok jó sokáig kibírják az idők viszontagságait. Viszont valószínűleg istennőm segítségére lesz szükségem, hogy ezt megtegyem, mert anélkül valószínűleg annyit érek el, mint ha késsel megcsiklandoznék egy tigrist. Ennek a módját még keresem.

- Addig is végére kéne járnom, hogy mi volt az a bődülés, amit a folyó felől hallottunk, amit Talleren úr és az őrök nem hallottak, de mi társammal igen, mert ha tényleg valós amit érzékeltünk,  a láncaitól akar szabadulni, akkor egyértelműen a gát lesz az a lánc, és az előbb-utóbb veszélyben lesz.

- Lemennék a folyóhoz, hátha sikerül utánajárnom, hogy rejtezik-e benne több, mint aminek látszik, netán valamely tudatos elemi lény, vagy ilyesmi...

- Hol élnek még a gáton kívül elfek, ami kevésbé van kitéve a természet szeszélyeinek?

Valamint megkérdem Tallerent, hogy esetleg találkoztak-e más értelmes fajokkal e tájon az aquirokon meg a saját fajukon kívül, mikor...merre...

Ja és mentális üzenet Djosernek:
- Djoser társam, kérlek kérdezd meg az aquirokat, hogy ha már az elfek nem hallották a bődülést a folyó felől, ők esetleg hallottak-e hasonlót, és hogy mit tudnak róla...
This message was last edited by the player at 08:34, Tue 13 July 2021.

Miután megvacsoráztunk "vendéglátóimmal" - közben igyekszem alaposan szemügyre venni őket, persze ha nem tolakodóan meg tudom oldani.

- Köszönöm a vacsorát. - kezdek bele - Társammal tegnap este a folyón utazva hallottunk egy furcsa bődülést a folyóból, mintha lakna benne valamilyen lény. Nem csak egyszer hallottuk a hangot, hanem többször is. Ti is hallottátok jó uraim?
This message was last edited by the player at 10:42, Wed 14 July 2021.

Toniotep: Talleren meglepetten néz rád, mikor a bődülésről kérdezed, majd így válaszol:
- Érdekes, mi nem hallottunk semmi ilyesmit, még a megtartóink sem számoltak be semmi ilyenről. Arról nem tudok, hogy őslakos elemi lények laknának a folyóban, bár idézni megfelelő tudás birtokában bármikor lehet ilyeneket. Népem hite szerint viszont minden természeti jelenségnek és tájnak, erdőnek, hegynek, folyónak, stb. van szelleme, amelyek az általuk kiválasztott halandókkal képesek kommunikálni, képesek segíteni őket misztikus hatalmukkal, amíg a közelükben van az illető. A ti esetetek sokkal inkább hajaz ilyen helyzetre, mint arra, hogy elementálok szóltak hozzátok. Amit kissé furcsállok, hogy hozzánk nem szólt a szellem, bár a mi növénydalnokaink hozták létre a gát alapját a folyóból kiálló kövekre ültetett fák célirányos növesztésével. A gátat feladva, illetve megszüntetve stratégiailag hátrányos helyzetbe kerülnénk, mivel jelenleg csak két oldalról tudnak bennünket viszonylag észrevétlenül megközelíteni, illetve a tó adta könnyebb halászati lehetőséget is elveszítjük. Mindazonáltal ha sikeresnek bizonyulnak a tárgyalások az aquirokkal, akkor nem lesz szükség a gát adta védelemre, így hajlandó vagyok lemondani róla. Ami az elf lakosságot illeti, jó néhány elszórt gazdaság akad a környéken, amelyek a folyó és az erdő kínálta nyersanyagokat használva egy-egy családnak adnak otthont. A legközelebbi ilyen gazdaság a fennsík alatti hegylábnál van, ahol egy kedves barátom, Lavarien kovácsműhelyt tart fenn, amihez az ércet a fennsík alól bányásszák. Ők sietős tempóban fél nap járóföldre vannak innen, érkezésetekkor onnan siettem vissza a táborba.

Djoser: az akh-virrokat nem igazán zavarja a bámulásod. A csontpáncélos kérdésedre így felel:
- Nem tudunk arról, hogy elementálok laknának a folyóban. Noha mi is szoktunk velük kapcsolatot teremteni, mi inkább a föld elemi lényeit preferáljuk, így ha tényleg vannak ilyenek a környéken, akkor az az elfek műve lehet.

Toniotep: éppen Tallerennel beszélgetsz, mikor a fennsík peremén feltűnik egy elfekhez képest is idősebbnek tűnő elf. Rendkívül fehér bőrű, a haja is inkább tűnik fehérnek, mint ezüstszínűnek, holott a látszólagos kora az ilyen teljes őszülést még azért nem indokolja.
Talleren elnézést kér tőled, eléje siet és az általad ismert legnagyobb tisztelet jelével köszön neki:

- Urria hozott közénk téged, Luminatar Noralha! Miben lehetek szolgálatodra?

Az újonnan érkezett elf biccentéssel fogadja a köszönést, de a kérdéssel nem törődve hozzád fordul és szokatlan, rekedtes hangon megszólít:

- Hat-Neb Toniotep, Reefith kiválasztottja, három nap múlva tőröd alá fekszem.

Te is meglepődsz a kijelentésen, de Talleren ezt meghallva olyan ostoba, hitetlen és megdöbbent képet vág, hogy az már-már vicces. Csak nyökögni képes:

- De Luminatar... hiszen ez az utolsó életed... így elszakadsz Urriától... hogyhogy... nem értem...

Noralha sóhajt egyet, és mintha valami hülyének magyarázna, így szól:

- Látomásom volt, Tyssa L'imenel kalahora választás elé állított. Vagy leélrm ezt az életet, hősi halált halok és a túlvilágon, a holt lelkek között várhatom, hogy Urria kebelére kerüljek, mikor majd valamikor a távoli jövőben visszafogadja népünket, vagy pedig vállalom, hogy egy időre elszakadok népünk isteneitől, visszaesek a lélekfejlődésben, lelkem idegen, amund istennőhöz kerül, következő életeim némelyikében amundként születek újjá, és ki tudja, hány ezer év múltán utolsó életemben, ismét elfként és luminatarként halandó testemben szemtanúja leszek Urria visszatérésének. Én úgy vélem, hogy annál, hogy az elfeledett hősök közt várakozom ezredévekig a végső, örök nyugalomra, sokkal dicsőbb dolog, ha tevékeny részese lehetek ennek a végső, örök nyugalomnak az eljövetelének. Hat-Neb Toniotep, jöjj, beszéljük meg, mit szeretnél üzenni a két eljövendő népnek? Megkaptam az ajándékot, hogy mindkét nép írását ismerjem, és ha megvan az üzenet, lerajzolom neked a másik nép nyelvén is, amit üzensz. Az egyetlen fontos dolog, hogy mindkét népnek ugyanazt írd, és hogy mindkét népből tíz-tíz önkéntest küldjenek, viszont ha a hat-nebek közül nincs meg ez a létszám, hebetekből legalább ötven kell, hogy a Kosfejű jóllakjon az elkövetkező évekre, ezen idő alatt viszont Talleren vezetésével megindulhatnak a tárgyalások, így talán a következő korszakok nyugalomban telhetnek.

Biccentek Noralha Luminatar felé:
- Nagytiszteletű Luminatar, magam is igencsak meglepődve állok.
Nem számítottam ekkora segítségre, de felajánlásod valóban jelentősen mindenképpen megkönnyítené az üzenet megformálását, és ezáltal küldetésünket a béke elérése irányába.
Így a nagylelkű és önzetlen ajánlatot megköszönöm, és elfogadom!

A szükséges előkészítést, és egyéb magyarázatot követve pergament és íróeszközt készítek elő, és megosztom a gondolataimat az üzenetről:

- Mivel egyik nép sem a legbékésebb állapotában lép majd ezen földre, elsősorban kellőképpen meggyőző nyitás kell, ami megakasztja őket a lendületben, és el is olvassák az üzenetet.

Tehát a kráter bejáratának egyik oldalára amund, a másik oldalára egy dzsenn alak szobrát, vagy ha azt nem is, de legalább domborművét képzeltem el.

****************************
Az egyik kezük megálljt mutat, a másik kéz a falon folytatódó, domborvésett üzenetre mutat!

Amund oldalon: Istenek, és a virágzó szebb kor nevében! Alatta az összes amund isten alakja.

Dzsenn oldal: A logika, a béke, és a virágzó szebb kor nevében! Alatta a szimbólumok.

A következők pedig mindkét népnek ugyanaz lenne:

Béküljetek, és figyelmezzetek!
Új világba érkeztetek, a sorsotok a döntéseiteken múlik!
Döntsetek a béke mellett!

Alatta kép: Körben egymás kezét fogó fajok (Amund, Aquir, Dzsenn, Elf)
Béküljetek, folytassatok párbeszédet, és hozzátok meg a szükséges áldozatot, mint a Béke, a  Virágzó szebb kor ára, és hogy Időt nyerjetek!

Ha nem békültök, a veszteség  többszörösen súlyosabb lesz, mint az áldozat, melyet most még meghozhattok!
Inkább most 10 áldozat, mint később több ezer!

Hogy mit is kell megoldani?
Most egy mohó, kíméletlen isten, Rhan Ghul uralja e világot, ami viszályokat szít, vég nélkül.
Idővel mindenkit elemészt, fajra való tekintet nélkül, ha háborúztok, akkor még könnyebben!

 > Kép, ahogy a kosfejes alak felfal többféle fajt is.

Nyerjetek időt, és segítsétek egymást, legyőzni a világfalót, hogy egy, vagy akár több, az életet segítő isten győzedelmeskedjen!

Lakassátok jól most, mint a béke ára, cserébe időt nyertek, és erősödjetek együtt!

Az áldozat ára:
Áldozat = 10 hat-neb & dzsenn megfelelő VAGY 50 hebet & dzsenn megfelelő

Keressétek az akh-vírokat, és az elfeket (...itt és itt... )

****************************
This message was last edited by the player at 14:15, Tue 10 Aug 2021.

Telepatikusan tájékoztatom Djoser társamat a meglepő fordulatról, és hogy jól alakul a tervünk, illetve nagyjából hogy szól majd az üzenetünk.

In reply to Toniotep (msg # 306):

Válaszolok is:
- Bár az aquirok ezt is lenne ilyen megértés de erősen kétlem hogy bármi hasonlóra számíthatunk tőlük. Nagyon úgy tűnik hogy ők nem egy nép hanem több. Megpróbálok valamit udvarias módot találni arra hogy elfelöl érdeklődjek.

- Ha inkább az elfekhez kötődhet a jelenség, akkor társam tisztázni fogja velük. - válaszolom, majd nagy levegőt veszek és folytatom - Remélem nem sértem meg kérdésemmel, de most hogy itt vagyok  megragadnám az alkalmat, hogy megkérdezzem, amit sokáig nem tudtam!  Mindig lenyűgözött ez a sokszínűség, ami népeteket jellemzi! Hogy tudtok ennyi féle lényt egységbe kovácsolni?  A mi népünknél csak akh-víroknak ismerünk titeket, de szemszögötökből mitől akh-vír egy akh-vír? Ti is így hívjátok magatokat?
This message was last edited by the player at 09:49, Mon 13 Sept 2021.

- Népünket az elfek nevezték el aquirnak, mivel mindannyian ugyanannak a világnak, A'Qui'Roneia-nak a menekültjei vagyunk, ami egyesít minket, az a közös túlélni akarás, és az az egyesült megvetés és ellenszenv, amit az elfek tanúsítanak irántunk azóta, hogy R'nag-Ghul megjelent ezen a világon és mi az elfek elé tártuk a megoldási javaslatunkat. Addig a pillanatig békében éltünk velük, élveztük vendégszeretetüket és szinte már úgy éreztük, hogy új otthonra leltünk itt. Ám a Világfaló megjelenése éket vert népeink és az elfek népe közé, és a rés azóta is tágul. Mi - bár az ő akaratuk ellenére - áldozatokkal biztosítjuk a világ fennmaradását, amit viszont ők hódító háborúként értelmeztek és a nézeteiket azóta sem voltak hajlandók felülvizsgálni. Talán az új népek megjelenésével és a ti közbenjárásotokkal ez megváltozik. Ha sikerrel jártok, népeink rendkívül hálásak lennének nektek.

- Megtesszük ami tőlünk telik, márcsak azért is mert nekünk is szükségünk van új otthonra és békére. - körbenézek - ez egy szép világ, bárkinek jó otthona lehet. Csak legyen béke. Remélem társam jól halad a tárgyalásokkal.

Mentális üzenet Djosernek:
- Hmmm...talán még valahogy bele kéne vennem az üzenetbe, hogy hogyan viszonyuljanak egymáshoz a népek, mik lehetnek problémás különbségek. Meg kéne tudni minél többet az akhvírokról. Én intézem az elfek részét!

Odafordulok a Luminatarhoz:
- Nos...nagyjából így képzeltem el... meg még talán fontos lehet a fő célon túl egy gyakorlatiasabb útmutatást hagyni, hogy mik lehetnek a főbb különbségek, amik konfliktust szülhetnek, problémát okozhatnak, és amiket okosan kéne kezelni, mit kerüljenek a felek.
- Erről netán tudna valamit javasolni, mit lenne érdemes mindenképpen beletenni? Mi a véleménye arról, amit mutattam?

- Eddig tetszik az ötlet. Ha megoldható, valahogy meg kéne oldani, hogy az elfek népe a két jövevény nép közé kerüljön, azaz az amundok amint megérkeznek, kerüljenek valahová mögénk - akár a folyó túlsó partjára, és akkor amíg önök tárgyalnak a dzsennekkel, addig az egyesített elf tábor egy békésebb nép benyomását kelti, ha velünk vannak a nők és gyerekek, akkor nem tűnünk hadseregnek. Ugyanakkor az amundokat is önöknek kéne átvezetni a folyón, mivel az önök népe, önökben jobban bíznak. Meg kellene akadályozni, hogy a két ellenséges sereg találkozzon, így talán el lehet kerülni a felesleges vérontást.

Kicsit meglepetten kérdezem a Luminatart:
- Az imént úgy mondta, hogy: "- ...amíg önök tárgyalnak a dzsennekkel..."
- Ez azt jelentené, hogy mi ketten társammal még itt leszünk, midőn a két nép lába érinti ezt a világot? Netán ez is szerepelt a látomásban?
- Csak mert a mementónkkal arra igyekezünk felkészülni, hogy ha évszázadok lennének hátra a népünk érkezéséig, akkor is megmaradjon az üzenet.
- Mondjuk ha itt leszünk még, a mementó  úgy vélem akkor is fontos lesz, de úgy az említett eligazítást mi is joban segíthetjük...
This message was last edited by the player at 17:14, Sun 03 Oct 2021.

Az idős elf szeme elkerekedik:

- Ja hogy önök már nem lesznek itt, mikor ezba két nép megérkezik? Erről nem tudtam. Viszont így bonyolultabb a helyzet, mivel ha ezek a seregek nem veszik komolyan a figyelmeztetést, akkor nem lesz, aki magyarázatot adjon nekik... mindenesetre javaslom, hogy népemből válasszanak ki egy ifjút, akinek képességeiben megbíznak, és beszéljék át vele a történetüket, hogy ha arra kerül a sor, el tudja magyarázni a jövevényeknek, hogy miért kérjük ezt tőlük.

Visszagondolok a történelmi ismereteimre. Felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon a népünk érkezési vehemenciáját, tüzességét ismerve mennyi esélye lehet egy elfnek, hogy komolyan vegyék, mint idegenvezető, vagy beleállítanak-e egy recés kardot mielőtt megszólalna, "ennek reszeltek..." érzettel.

Emlékeid szerint - bár a krónikák ennél jóval finomabban fogalmaznak - népetek inkább hasonlított menekülő csordához, mint megszállókhoz. Vadságuk és kegyetlenségük akkor került felszínre, mikor kiderült, hogy a dzsennek szorosan a nyomukban vannak és nem sikerült megszabadulni tőlük. Egyes, hivatalosan nem elfogadott töredékek szerint ugyanis az amund panteon főbb isteneinek teljes papsága eredeti hazátokban maradt, hogy feltartóztassa a dzsenneket, akik egy, két anyagi sík rejtélyes összeolvadásából létrejött anomáliából törtek elő. Ezek a papok és a hadsereg gerince ott maradt, hogy időt nyerjen a menekülő civil lakosságnak, és alighanem maradéktalanul el is pusztultak ott. A menekülőket csak néhány századnyi katona és két kisebb isten, Theemeth és Reefith papjai kísértek. A letelepedés után ők osztották fel az isteni szerepeket egymás között, és maguk közé emelték a halandó amund nép két legnagyobb védelmezőjét, Nethiree-t és Amheraament. Ezért számítanak ők fiatalabb istenségnek. Viszont nem számoltak a valaha halandó Amheraamen határtalan ambícióival, aki nem elégedett meg azzal, hogy istenné vált, egyedüli, kizárólagos hatalmat akart az amundok felett. Az érkezés idején Amheraamen még egy becsvágyó tiszt, a kísérő katonák főparancsnoka, aki bár népe javát tartja elsősorban szem előtt, de meg van győződve arról, hogy a túlélést és felvirágoztatást csakis úgy lehet véghezvinni, ahogy azt ő elképzelte és diktálja. Az első találkozáskor az elfekkel nem tekintette őket többnek, mint primitív őslakosoknak, de a kihasználáson kívül más rossz szándéka nem volt feléjük. Ezt a dzsennek érkezése váltotta ki: Amheraamen rájött, hogy az elfekkel folytatott lassú, kényelmes tempójú, amund mércével mérve iszonyatosan körülményes tárgyalásokra nincs idő, így taktikát váltott: békés menekülőkből átmentek túszejtő, az erő pozíciójából tárgyaló megszállókká, hogy minél előbb meg tudjanak szabadulni a dzsennek jelentette fenyegetéstől.

A Llúminatarhoz fordulok:
- Tisztelettel, azt hiszem az üzenet egy-két részét muszáj lesz különbözőnek írni a két népnek a riadalom, és eltérő mentalitás miatt, hogy időt nyerjünk...

- Eképpen módosítanám az üzenetet:

-------------------

Maradna a kráter bejáratának egyik oldalára az amund, a másik oldalára a dzsenn alak nagy, és feltűnő domborműve, ahogy
egyik kezük megálljt mutat, a másik kéz a falon folytatódó, domborvésett üzenetre mutat!

Amund oldalon: A mindenkori istenek kegyéből, Llúminatar és a virágzó szebb kor nevében! Alatta Theemeth és Reefith jele.

Dzsenn oldal: A logika, a béke, és a virágzó szebb kor nevében! Alatta a szimbólumok.

Ugyanaz:

> Béküljetek, és fegyelmezzetek!
> Új világ, új lehetőségek, de új veszélyek is! Amund és Dzsenn viszályának legyen vége!
> Döntsetek a béke mellett, tárgyaljatok az új világ képviselőivel!

Alatta kép: Körben egymás kezét(/csápját) fogó, vagy ha félreérthető, akkor a békülés jeleit mutató fajok (Amund, Aquir, Dzsenn, Elf)

Amundoknál:
- A dzsennek is érkeznek, de ne féljetek, a békéhez már kész az út az istenek kegyéből! Keressétek, az elfeket a folyónál (itt egy térkép a folyóhoz a krátertől) , és térjetek vissza ide, midőn a dzsennek is békében megérkeztek, tovább olvasván immáron nyugalomban a békéhez vezető út igéit!

Dzsenneknél:
- Kövessétek a béke jelének hordozóját, az új világ követét, és figyelmezzetek az üzenetre. Az amundok már itt vannak, várva a békés párbeszédet!

Közös rész folytatása:
Új világba jöttetek! Temessétek el a régi konfliktust, és hozzátok meg a szükséges áldozatot, mint a Béke, a Virágzó, szebb kor ára, és hogy Időt nyerjetek!

Ha nem békültök, a veszteség  többszörösen súlyosabb lesz, mint az áldozat, melyet most még meghozhattok!
Inkább most 10 áldozat, mint később több ezer!

Kinek kell áldozat?
 > Kép, ahogy a kosfejes alak felfal többféle fajt is.

Most egy új veszély, a mohó, kíméletlen isten, Rhan Ghul uralja e világot, ami viszályokat szít, vég nélkül.
Mindenkit elemészt, fajra való tekintet nélkül.
De ez változhat, ha összefogtok!

A világfalót egyelőre lakassátok jól most, mint a béke ára, majd erősödjetek együtt, hogy ellenállhassatok később!
> Az áldozat ára:
> Áldozat = 10 hat-neb & dzsenn megfelelő VAGY 50 hebet & dzsenn megfelelő

Fogjatok össze, nyerjetek időt, és segítsétek egymást, hogy egy, vagy akár több, az életet segítő isten győzedelmeskedjen!

------------

- Értelemszerűen a dzsenneket vagy Ti, elfek, vagy az akh-vírok közül valaki fogadná, ki a dzsennek "béke jelével" fogadná őket, miután az amundok már a folyónál lenyugodtak...
- Legjobb lenne talán, ha mindkét népből jelen lenne egy-egy képviselő a megfelelő, a népek számára ismerős jelekkel.

Djosernek telepátiával megüzenem a főbb különbségeket az előbbi üzenethez képest.
This message was last edited by the player at 09:19, Mon 06 Dec 2021.

Amint Toniotep üzenetét megkapom, válaszolok
- A fogadócsapatoknak vagy vegyesnek kéne lenniük, vagy az egyik népet fogadják az aquirok, a másikat az elfek...szerinted melyik a jobb? Ha megtárgyaltuk, beszélek vendéglátóimmal erről. Az eddigiek alapján számíthatunk együttműködésükre.
This message was last edited by the player at 06:51, Tue 07 Dec 2021.

Djoser: elmondod az aquiroknak, amit eddig intéztetek Tonioteppel. Egymásra néznek, hosszú, már-már kínos csend áll be (valószínűnek tartod, hogy telepatikus kommunikáció folyik köztük -, majd a csontpáncélos vezér feléd fordul, és elismerését fejezi ki, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire előre jutottatok. Maximálisan elégedett az eddigi fejleményekkel, és a végén, szinte csak mellékesen, elejt egy olyan megjegyzést, hogy ezek szerint jól választottak szövetségeseket a személyetekben.

Toniotep: a luminatarnak is tetszik a szöveg. A táskájából előszed egy keskeny levelekből szőtt papirusz-szerűséget, egy kis üvegcse sötét folyadékot és egy faragott végű madártollat. A tollat a folyadékba mártva elkezdi felrajzolni az üzeneted dzsenn nyelvű fordítását a papiruszra, hogy majd fel tudd vésni a kráter falára.

Mentális üzenet Toniotep-nek:
- Csontpáncélos vendéglátóm szerint jól választottak szövetségeseket a személyüknben. Igaz, hogy csak egy elejtett megjegyzés de legyünk maximális figyelemmel...

Megvárom, amíg a Llúminatar befejezi a papírmunkát, majd így szólok:
- Köszönöm, mindez igazán nagylelkű magától, Llúminatar!
- Hálám, és tiszteletem jeléül belevésném valahogy az áldozatát az üzenetbe, ám nem tudom, hogy ezen kiegészítés nem zavarná-e össze a feldúlt érkezőket, és vonnák kétségbe a hitelességét az üzenetnek.
- De mindenképpen jó lenne, ha legalább egy nép emlékezne ezen áldozatról, hogy egy már békésebb, a célt elért pillanatban már többen is tudhassanak róla.

- Nade...lenne itt még egy kérdés, amire sem a helyi akh-vírok, sem az Ön nemes népe sem tudott válaszolni.

- Mióta isteneink kegyéből ide érkeztünk, furcsa jeleket, látomásokat kapunk a folyó felől. Mintha egyfajta víz-elem próbálna tudat alatt hatni ránk, többnyire alvásunkat megszakítva. Bár erre magyarázatot még nem találtunk, és álomhoz képest túl intenzív, és ismétlődő.
- Ön, mint bölcs és sokat tapasztalt Llúminatar már ismerősnek tartja ezt talán?

- Köszönöm kedvességét, követ úr, de a népem mindenképpen megőrzi majd döntésem emlékét és annak hatásait a történelemre. Teljesen szükségtelen, hogy az üzenet lényegétől elvonjuk a figyelmet az én dicsőségem miatt. Ami pedig a kérdését illeti, nem tudok róla, hogy elementálok laknának a folyóban. Amikor azonban még a világ hajnalán járta a népem a természetet, előfordult olykor, hogy egy-egy természetszellem felvette velünk a kapcsolatot. Sokféleképpen kommunikáltak: a levegőszellemek üzenetét a szél susogásából hallhatták ki az arra érdemesek, a fák szellemei lombzúgással vagy ágrecsegéssel üzentek... önök nem tudom, mit hallottak, de ha más nem hallotta az üzenetet, akkor az valamiért csak önöknek szólt. Próbáljanak meg válaszolni nekik vagy eleget tenni a kérésüknek - a természet szellemei nem szólnak feleslegesen, és akik hallgatnak rájuk, azok felé ők sem maradnak hálátlanok.

- Hmmm... - gondolkodom el - szeretném akkor, ha ennek utánajárhatnék társammal, talán az Ön népe érdekében is. Ugyanis legutóbb ez a...nevezzük entitásnak...azt kérte, hogy szabadítsuk meg láncaitól. Na most a víznek mi a lánca? Pl. a gát. Ki tudja vajon, hogy később mikor szabadul meg magától ettől a lánctól, vagy használja fel ezt a kérést egy másik nép, pont mikor a béke a küszöbön állana.
- A társam viszont az akh-víroknál van, mint biztosíték arra, hogy ha a népünkből nem lesz áldozat, akkor a jelenlévőkből.
- Talán az akh-vírok elfogadnák 2 nap erejéig Önt a társam helyett, amíg vissza nem térünk. Mert ugyebár ez erősen érdekünk, hogy visszatérjünk Önért.

A luminatar először döbbenten, felháborodott tekintettel hátrál két lépést, majd kicsit megnyugszik, elgondolkodik, végül hosszú, kínos csend után megszólal:

- Istenem azt ígérte nekem, hogy amennyiben alávetem magam az ön áldozatának és lelkem az önök isteneihez kerül, sort kerít majd rá, hogy visszaszerezze lelkemet az idők végezetére és hozzá fogok kerülni, mikor mindennek vége lesz. Arról nem esett szó, hogy az aquirok feláldoznának Ranagolnak, így bízom istenem kijelentésében és az ön szavának, hogy nem fog cserben hagyni és elveszni. Legyen hát. Menjünk, helyet cserélek az ön társával. Az egyetlen kérésem az, hogy minél előbb járjanak utána ennek a szellemes dolognak is, mivel azt nem szeretném, ha valaki más nyerné el a természet erőinek jóindulatát. Menjünk!

Azzal összeszedi a cuccait és két percen belül indulásra készen áll.
This message was last edited by the GM at 11:43, Wed 03 Aug 2022.

- Megértem, hogy meghökkentő ez a kérés, de megnyugtasául szeretném mondani hogy az akh-víroktól egy hónapnyi haladékot kaptunk, addig nem áldoznak fel senkit.
 Illetve Ön három napot említett a látomásában, nem a mai napot, és ezt biztosra veszem, hogy okkal volt így, éppen ezért is igazodunk ehhez az egy hónap helyett.
Aztán mi is az isteneink kegyéből vagyunk itt, évezredekkel korábban, nem puszta passióból,  erős érdekünk a békés rendezés, ezért mindenképpen vissza akarunk menni magáért.
Külön köszönöm a belénk fektetett bizalmát! Induljunk...

Üzenek társamnak mentálisan:
- Djoser, közben sikerült a Llúminatart rávennem arra, hogy helyettesítsen az akh-víroknál mint biztosíték, amíg utánajárunk ennek az elementál/víz-szellem dolognak, és még netán áldozatot is szerzünk a béke érdekében.
Hamarosan ott vagyunk a barlangnál!

Azonnal válaszolok
- Nagyon jó, hátha még egy szövetségest szerzünk!

Majd vendéglátóimhoz fordulok
- Lenne még egy kérésünk Önökhöz! Társam és az elfek luminatarja ide tartanak. Az lenne a kérésünk, hogy egy kis időre a luminatar helyettesíthetne itt engem és mi a vízszellem vagy -elementál ügyét megpróbáljuk gyorsan földeríteni és rendezni - hogy annyival is nyugodtabban intézhessük magunk ügyeit.
A végén mozdulataimmal, szavaim címzésével igyekszem egyértelművé tenni, hogy ebbe a "magunk dolgai"-ba természetesen ők is beletartoznak.

Djoser: A három akh-virr összenéz, több percig tartó hosszú csend áll be - alighanem telepatikus kommunikáció folyik köztük. Végül a sa-quad szólal meg:

- Luminatar. Az jó. Elégséges biztosíték, amelyet el tudunk fogadni ön helyett. Elég potens a vére, hogy adott esetben kihúzhassuk vele a szükséges ideig, ha nincs más megoldás. Ezt ugyan csak végszükség esetén tesszük meg. Mindenesetre amint megérkezik, ön szabadon távozhat.

A Lúminatarral odamegyünk az akh-vir barlanghoz, előtte nem sokkal üzenek Djosernek telepatikusan, hogy mindjárt ott vagyunk.

Rendben lezajlik a csere, szó nélkül. Úgy fest, hogy az elfek és az akh-virrok nem igazán vannak egymással beszélő viszonyban.

Mentális üzenetben:
- Nagyon remélem, hogy tartják szavukat és minden rendben lesz itt...

Hangosan-szóban:
- Menjünk és intézzük minél előbb...kevés az időnk. Kérdés csak az - teszem hozzá halkan - hogy milyen módon tudunk kommunikálni azzal a szellemmel vagy elementállal....

Elindulunk lefelé a folyó felé, közben mondom Djosernek:
- Szerintem ne aggódj, eddig téged is rendben visszaadtak, és az elfek is ha minden igaz még élnek.
- Viszont kipróbálnék valamit a folyónál...

Amint leérünk, körbenézek, hogy látok-e valamit ami figyel, vagy sem,
majd leülök, becsukom a szemem, és koncentrálok.
Felidézem az álmomban látott képet és hangot (Szabadíts meg a láncaimtól...), és próbálom megszólítani telepatikusan: - Szólj hozzám, ki láncaitól szabadulna!

Az üzenetre koncentrálsz, de úgy érzed, mintha a végtelen sivatagban kiabálnál. Nem érzékelsz reakciót.

Djosernek:
- Na jó...mentális üzenettel semmi.

Odamegyek a víz mellé:
- Te, ki szólottál hozzánk, és láncaitól szabadulna! Jelenj meg előttünk!

Pár másodpercig semmi nem történik. Aztán ugyanaz a mély, dörgő hang hangzik fel, mint amit már hallottatok:

- Szólj, percéletű! Én szóltam hozzád, de nem tettél eleget kérésemnek. Mondd, mit akarsz még?

Próbálok nem megsértőni a "perclétű"-kifejezésen, lévén egy szellem vagy elementál tényleg öröklétű és hozzá képest...annyi legalábbis összejön, hogy nem látszik a véleményem.
- Bocsáss meg, hogy nem segítettünk, de nem értettük tisztán-pontosan, hogy mit kérsz tőlünk. Azért jöttünk ide, hogy hátha itt pontosan megértjük, hogy mit kérsz tőlünk és megtudjuk, hogy pontosan ki is vagy... - körbenézek, lassan földereng, hogy miről lehet szó - itt állva azt hiszem kezdjük sejteni, hogy miről lehet szó. Kérlek nézd el, hogy ilyen nehezen megy, mi sivatagi nép vagyunk...

Mentális üzenet Toniotepnek
- Remélem, hogy tényleg a gát a probléma...
This message was last edited by the player at 13:56, Sat 26 Mar 2022.

A hang mintha sóhajtana egyet, de folytatja:

- Az óraéletűek béklyót raktak testemre, amely elzárja egymástól tagjaimat. Kérlek, szedd le rólam, és nem leszek hálátlan. Magad is láttad a béklyót, a testedhez képest nagy, de akik készítették, le is tudják bontani. Ha nem ti teszitek meg, az nem lényeg, de ha eléritek, megkapjátok a jutalmatokat.

- Kérdeztük őket, az óraéletűek mintha a létezésedben sem hinnének. Bizonyára ők valamiért nem hallják hangod. De mondd, ha majdan szólítunk, tudnál valamely hozzánk hasonló formát ölteni bizonyítékként?

A víz felszíne fodrozódni kezd, majd mintha csak a folyóba nézve a tükörképed enyhén torz verzióját látnád, csak sokkal nagyobban, egy jó 5 méter átmérőjű arc domborzata rajzolódik ki a víztükrön úgy, hogy a felszíne közben a folyó mozgásának megfelelően enyhén hullámzik. Ahogy hallod a hangot, még a szája is mozog, bár nem teljesen összhangban a hallott szöveggel:

- A nagyfülű óraéletűek között voltak, akik hittek létezésemben, egykor még ajándékokat is hoztak nekem. Mondjátok meg nekik, hogy Ialtulcuilel, az Ősi Élethozó szeretné felújítani velük a kölcsönös jó kapcsolatot, de amíg megláncolták, addig erre nem hajlandó.

Azzal az arc eltűnik, mintha csak elmosták volna a hullámok.

- Most legalább tudjuk, hogy kivel van dolgunk. A név alapján az elfeknek is tudniuk kell - legalább néhánynak közülük. Sürgősen beszéljünk velük! Ha a mieink érkezése előtt még egy jóakarót találhatnánk az segíthetne! - ezzel félig-meddig elfordulok, hogy azonnal indulhassunk vissza...

- Biztos, hogy annyira sürgős az? Fogva tartják a legfőbb vezetőjüket, a Llúminatarukat a mi kérésünkre, azt a vezetőt, aki kb. az egyetlen lehet, aki hallotta ezt a nevet. Hiszen a gáton még Tallaren sem hallott semmiféle hasonló lényről, mikor kérdeztük, még csak el sem töprengett. Talán a konkrét név említése segíthet, de kételyeim azért vannak...

- Viszont az üzenet meglesz, amint a Llúminatart feláldozom. A népünk érkezik, azzal a bizalom és a népek felé. Talán nagyobb eséllyel kérhetjük őket a gát lebontására. Ialtulcuilel-nek ez csak egy óra lesz, vagy kevesebb.

- És ki tudja, hogy tényleg mennyire sikerül az érkezést békében véghezvinni. A gát lebontása idő, ha hamarabb kell lebontani, egy esetleges konfliktus miatt, nem békés eszközökkel, még utólag nagyobb haszna lehet az élethozó segítségének.

- Szerintem akár tovább tart a gátat biztonságosan lebontani, mint amennyi időnk van az áldozatig, akár nem szólnunk kell az elfeknek, beszélnünk kell Talleren nagyúrral. - sóhajtok egyet - és nincs rá sok időnk, mert vissza kell mennünk a luminatarért. Úgyhogy ne húzzuk az időt, menjünk és szóljunk...

Mentálisan, csak Toniotepnek
- 1 békéltetés is elég lenne, nem hiányzott a második...és nem biztos hogy lesz időnk a választ megvárni...

Visszamegyünk a gátra, és bebocsátást kérünk, Tallerenre hivatkozva.

Minden gond nélkül beengednek titeket, és megkérdezik tőletek, hogy először a szállásotokra szeretnétek-e menni, vagy egyből a nagyúrhoz?

- Köszönjük, egyből a Nagyúrhoz, ha lehet. Váltanánk vele pár szót... - válaszolom.

Az őrök elvezetnek Talleren sátrához. Egyikük bemegy szólni a Nagyúrnak, majd rövid várakozás után visszajön és szól nektek, hogy Talleren fogad titeket.

Bemegyünk, üdvözöljük Tallerent, majd így szólok:
- Talleren nagyúr! Itt tartózkodásunk során biztos volt alkalma meglepődni néhány dolgon, de szeretnénk magának mutatni valamit, amit az imént volt alkalmunk megtapasztalni, és fontos jelentőséggel bírhat a népe számára, hosszú távon.
- Engedelmével, először szavak helyett, ha kilépne velünk pár percre ide a gát oldalába,  megmutatnánk, hogy a saját szemével lássa!

Tallerent egy kis faasztalnál ülve találjátok, egy hosszú levélcsík van előtte, a kezében pedig valami fura pálcika, amellyel szaporán megérintgeti a levelet, ennek nyomán pedig furcsa, buborékszerű hegek jelennek meg a levél felszínén, amelyek viszont láthatóan rendszert alkotnak. (OFF: leginkább a Braille-írásra hasonlítanak.) Kérésetekre félreteszi a levelet és a pálcát, majd bólint nektek és kissé elgondolkodó arccal követ benneteket.

A gát azon feléhez sétálunk, ahol a folyó magasabban van duzzasztva, és hangosan így kiáltok:
- Ialtulcuil, az Ősi Élethozó! Kérünk téged, jelenj meg előttünk, és az óraéletűek előtt bizonyságul, ahogy az imént tetted, hogy üzeneted átadhassuk!

Majd amint megjelenik az arc, Tallerenhez fordulok:
- Ő Ialtulcuil, népetek egy régi barátja, akit emlegettünk, és beszélt hozzánk, mikor első alkalommal itt éjszakáztunk! Csodálom, hogy akkor nem hallotta mindenki az erőteljes hangját. Talán azért, mert már nem hisztek a létezésében, de ő azt állítja, hogy őseitek hittek a létezésében, és ajándékokat vittek neki, amiért cserébe ő is meghálálta az ajándékokat.
- Hajlandó lenne erre újra, megújítani a jó kapcsolatot, viszont a gátotok számára láncot jelent, és addig erre nem hajlandó.

- Szólj hozzá, hátha most már halljátok egymás hangját!

Az arc némi hullámzás után megjelenik a folyó felszínén. Talleren arca továbbra is töprengő marad, ahogy a vizet nézi, majd némi várakozás után megszólal:

- Én továbbra sem látok semmit, és hangot sem hallok. Viszont kérdezd meg kérlek, hogy ki volt az, aki először bocsátott virágkoszorút a habjaimra?
This message was last edited by the GM at 11:28, Wed 03 Aug 2022.

- Máris továbbítom kérdésed uram! - válaszolom, majd Ialtulcuilhoz fordulva - az óraéletűek nagyura kérdezi, hogy ki hozott először neked méltó ajándékot?

Az arc lehúnyja a szemét, majd válaszol:

- Az az óraéletű, aki elvezette ide a társait. Ő még manapság is tesz felajánlásokat nekem, és én el is halmozom őket éltető vízzel és halakkal. A társai Tyssa L'imenelnek nevezik.

- Nagyúr, Ialtulcuil azt mondja hogy Tyssa L'imenel volt az első, ő vezette ide néped és hozott elsőként méltó ajándékot. Ma is hoz még... - továbbítom az üzenetet Talleren-nek.

Talleren hasra vágja magát a parton, belemeríti a kezét a vízbe és a vizet a hajára hinti.

- Bocsáss meg hitetlenségemért, Ialtulcuil, Ősi Élethozó! Bár nem látom arcodat és nem hallom hangodat, elhiszem, hogy te szólsz hozzánk. Maradéktalanul intézkedem a gátról.

Majd feláll, kemény tekintettel rátok néz és szinte udvariatlanul odaveti nektek:

- Megbocsássanak, követ urak, de valamit el kell intéznem. Sürgős.

Azzal elvágtat olyan sebességgel, amit kétlábú halandóról nem feltételeztetek volna. Majd alig egy perc múlva valami furcsa, dallamos kántálás hallatszik a tábor felől, amit hamarosan elnyom a gát felől hallatszó dobhártyaszaggató recsegés, majd a magasról lezúduló víz bömbölése. Újabb egy perc múlva kissé kifulladva Talleren visszaszáguld hozzátok és immár sokkal derűsebb hangon szólít meg titeket:

- Elnézést a kis közjátékért, de igazuk van, ezt a lépést meg kellett tennem. A saját érdekünkben is, és az önök érdekében is. Fadalnokaink megvizsgálták a gátat alkotó fákat, és hatalmuknál fogva átalakítják a felépítésüket. Azt találtuk ki, hogy a gátból egy laza pillérrendszerré alakítjuk át őket, a tetejüket pedig megerősítjük. Így a tábort nem kell elbontani, cserébe amikor a folyó szintje lejjebb apad, egy lombváros lesz a földi táborból. Feljárókat is alakítanak ki a tábor szélein, amiket őrizni tudunk és fogunk. Amint végeztek, természetesen önöknek is megmutatjuk a fel- és lejutás módját, és szabad bejárásuk lesz a táborba. Most viszont megint csak el kell mennem, engesztelő áldozatot kell bemutatnom Ialtulcuil számára. Amennyiben szükségük lenne rám, három óra múlva a rendelkezésükre állok.

Azzal meghajol felétek és elsétál.

- Remélem, hogy ezzel sikerült rendezni a helyzetet és mindenki számára jó megoldást találni. - szavaimat Toniotepnek és Ialtulcuil-nak is címzem - viszont azt hiszem lassan vissza kell térnünk a luminatarért is. Toniotep, kérlek majd tájékoztasd alkalomadtán őt is a történtekről. Búcsúzunk és kívánjuk, hogy a továbbiakban zökkenőmentes legyen az óraéletűekkel a kapcsolat!

- Jó látni, hogy segíthettünk, és van megfelelő megoldás!
- Fadalnokok! Sosem gondoltam ilyen különleges összefüggésre... (merengek el)
Majd válaszolok is társam és Ialtulcuil felé:
- Igen, ez úgy néz ki jól alakul, no de igen, akkor ideje indulnunk...

A hang (és mellé az arc, még mindig nem teljesen szinkronban a hanggal) a következőt mondja:

- Várjatok! Azt ígértem, hogy nem leszek hálátlan. Adok nektek valamit, amiről alighanem azt gondoltátok, hogy elveszítettétek.

Azzal egy óriási buborékban feljön a felszínre egy elfeketedett csónakroncs, benne a gyermeki nyugalommal alvó Sebee-Seth és Cefretiti, az elfeknek szánt ajándék és az a fekete, mellszoborszerű testcsonk, ami Korwenből maradt. Aztán az arc belesimul a vízbe, és a hang halkulva, mintha távolodna, még megszólal:

- Valószínűleg nem fogunk többé találkozni. Minden jót kívánok nektek, és köszönöm, hogy segítettetek nekem!
This message was last edited by the GM at 17:29, Fri 05 Aug 2022.

- Szívesen segítettünk. Valószinűleg valóban nem fogunk, de találkozásunk emlékét őrizni fogjuk. És köszönjük a csónakot és a bennelévőket!

Meglepődéssel arcomon:
- Köszönjük, Ialtulcuil! Örülünk, hogy segítettünk!

A csónak felé menve eltöprengek, hallható gondolataimat Djosernek címezve:
- Hmmm...ezt jó látni, ám felvet néhányt kérdés!
- Sebee-Sethet és Cefretitit pl. talán be tudnánk váltani a Llúminatarra az akh-víroknál, hogy ne neked kelljen várakozni, amíg a dombormű elkészül, és amíg népünk megérkezik...
- Az ajándékot, amit hoztunk, most végre átadhatjuk búcsúajándékként az elfeknek, számítván a jó kapcsolatra, de kérdés, hogy a jelen helyzetben ne inkább az akh-vírokkal ápoljunk általa mélyebb kapcsolatot, hisz végső soron velük is békét akarunk.
- Bár, ha jobban belegondolok, amennyi elf náluk van áldozati tartalékként, éppen a mi kérésünkre, talán mégis az elfeket kéne engesztelnünk az ajándékkal, ha már ennyi izgalmat hoztunk az életükbe, és ilyen szépen együttműködtek, ráadásul áldozatkészek voltak!

Elgondolkozom...
- Nem tudom, hogy az akh-virroknak mennyire számítanak az ilyesmik. Nekem nagyon gyakorlatias népeknek tűnnek, nekik a célszerűség a fontos. Meg a biztonság, különösen a Lélekfalóval szemben! Talán a legjobb az lenne, ha meg tudnánk osztani...bár az is igaz, hogy ezt az ajándékcsomagot az elfeknek állítottuk össze, így nem tudom hogy mennyire lenne jó a másik félnek...lehet, hogy az összeállítása miatt eleve nem jó nekik.

- Hmmm meg ki tudja, mi történik, ha illetéktelenek nyitják ki a csomagot, az isteneink akarata ellenére, idő előtt...
(Gondolom magamban: Bár belegondolva az utóbbi tény azt hiszem garantált, tekintve a körülményeket...)

- Djoser! Én úgy hiszem, hogy az isteneink okkal küldtek minket ebbe az időbe, és éppen jókor fog érkezni a népünk ahhoz, hogy ne legyél a Világfaló áldozata... -.-
- Napi imáinkba foglaljuk bele majd eme reményt! Mindenesetre hozzuk el érted a Llúminatart.

- Eddig mind az elyphimek, mind az akh-vírok majdhogynem kételyek nélkül hittek nekünk, és eleget tettek kéréseinket. Ne éljünk vissza ezzel!
- Cefretitit és Sebee-Sethet beállíthatnánk egyenértékű áldozatnak, de ki tudja, mennyire látják a hamis szándékot, mennyire nem. Lehet, hogy meginogna a bizalom, tekintve, hogy eddig azt hitték, eddig mi vagyunk az egyetlen előhírnökök, és aztán  hirtelen előkerül még kettő tőlünk...
- Szolgáink segédkezhetnek az áldozati szertartásban.
- Az ajándékot, Tallaren visszatérte után, átadom neki. Vagy elrejtjük, és később... Esetleg...a Llúminatart jelenlétében is megnézhetjük, hiszen elf, népe egy jeles képviselője.
- A csónakot meg valahogy Korwen maradványaival együtt el kéne égetni a vízen, mielőtt az említett rontásmágia bárkire még tán átterjed.
- Mit gondolsz?

- Nagyrészt egyetértek. A bizalom eljátszása nagy eséllyel küldetésünk - legalábbis ezen részének - kudarcát jelentheti és valóban ellentétes isteneink tanításaival.

- Az ajándékok átadása jelenleg nem elsődleges, ráér...de ha várunk vele kerülgetnünk és hurcolnunk kell. Ezért jobb minél előbb átadni és a nagyúr visszatérte megfelelő alkalom erre.

- Valóban mi vagyunk a hírnökök, ez nem hiszem hogy csorbulna attól, hogy van velünk 2 szolgáló.

- Korwen maradványait a csónakkal együtt én visszaadnám népüknek hogy illő módon eltemethessék...bár valóban nem veszélytelen és lehet, hogy a jelen helyzetben az akh-virrokkal való kapcsolatnak sem tenne jót...

- Korwen halálának körülményeiről ők már tudnak. Elmondtuk nekik jöttünkkor. Adjuk oda nekik azzal, hogy Ialtulcuil hálája jeléül visszaadta kísérőinket, és Korwen maradványait, átadjuk őket a méltó búcsúra.
- Tallerent megvárhatjuk, addig is ott van Velun, aki érkezésünkkor elszállásolt, talán még neki is szólhatunk.

Megvakarom fejem
- Igaz, akkor mindenről beszámoltunk...így viszont egyértelmű, hogy mi a teendő. Velun meg...ha már befogadott tényleg szólhatunk neki. Amíg Tallaren visszaér talán van is időnk megjárni az utat...

Ahogy odaérünk a csónakhoz, ébresztgetni kezdem Cefretitit és Sebee Sethet, megnyugtatván őket, hogy a látszat, és a kusza emlékeik ellenére minden viszonylagos rendben van, az elfekkel legyenek barátságosak, és megkérem őket, hogy szálljanak ki a csónakroncsból, és hozzák az ajándékot is, ügyelve arra, hogy ne érjenek Korwen maradványaihoz.
Djoserrel, és az ő segítségükkel igyekszünk a csónakot kijjebb húzni a vízből, benne Korwennel.

Majd visszamegyünk az elfekhez az (immáron) hídra, és bebocsátást kérünk Velunra hivatkozva.

Ha beengednek, akkor értesítjük, hogy Ialtulcuil hálás volt nekünk, visszaadta két szolgálónkat, és Korwen maradványait, illetve az ajándékot, amit békénk jeléül adni terveztünk.

Tallarent megvárnánk vele a táborban, örülni fog az ajándékunknak a fárasztó nap után.

Illetve tájékoztatom, hogy Korwen maradványait lent hagytuk a parton egy csónakban.
Nem akartunk a testéhez érni, hiszen rontásmágia végzett vele, ki tudja, hogy még hatna-e ránk, ha hozzányúlnánk, vagy sem, de ezt bizonyára ők jobban ismerik az eddigi aquir-elf háborúskodás örökségeként. Gondoljuk, hogy méltóképpen el akarják temetni maradványait.
This message was last edited by the player at 18:14, Fri 16 Sept 2022.

Bebocsátást nyertek a táborba, Velun pedig rövidesen megérkezik, majd közli, hogy Talleren nagyúr rövidesen, alig több mint két óra múlva megérkezik. Amikor Korwent említitek, megnyúlik az arca, először a meglepetéstől, aztán a bánattól. Nem túl magabiztosan, de kijelenti, hogy szerinte már nem veszélyes a holttesthez nyúlni, mivel a rontásmágia már kifejtette a hatását, így megszűnt az aktív fázisa. Mindenesetre engedélyt kér, hogy a megtartóknak (az elfek papjainak) szóljon, hogy készítsék elő a méltó temetést Korwen számára.

- Ezért hoztuk vissza, hogy illő módon megkaphassa a végtisztességet. Nagyon sajnáljuk, ami történt - válaszolom.

A megtartók elviszik a holttestet, illetve egy fából készült fogószerű eszközzel a nyilat is. Az őrök közlik, hogy Talleren még bő két órán keresztül el van foglalva. Ha gondoljátok, megvárhatjátok, de ha addig szeretnétek valamit csinálni, gyertek vissza később. Szólni fognak neki, hogy kerestétek.

Tekintve, hogy már esteledik, úgy döntenék, hogy megvárjuk Tallerent.
Addig is megnézzük, mit csinálnak az elfek. Kínálnak esetleg vacsorával, vagy sem?
Látok lehetőséget arra, hogy megkérjem őket, hogy tanítgassanak íjjal lőni, míg ugye a fényviszonyok engedik?

A szállásotokon ugyanúgy, mint mindig, nagy tál friss gyümölcs vár titeket. Megvacsoráztok belőle, majd Toniotep, te megkeresed az elf íjászkapitányt, és megkéred, hogy tanítsanak meg lőni. Meglepődik a kérésen, de nem ellenkezik. Előszólítja két emberét, akik elvezetnek a lőtérnek kialakított tisztásra ami egy meglepően hosszú, közel 100 méter hosszú, de átlagosan alig 5 méter széles füves terület. Kb. egy méteres, szénabála jellegű céltáblák vannak ott. Hoznak neked egy egyszerű és viszonylag könnyű rövid íjat. Megmutatják, hogyan kell tartani, megfeszíteni, célozni vele, stb. Utána két órán át gyakorolsz, a végére mindkét karod sajog a szokatlan mozdulatoktól, gyanítod, hogy holnap izomlázad is lesz. A teljesítményed alapvetőrn Gauss-görbét mutat, kezdesz elég jól belejönni, de aztán fáradni kezd a karod és ettől kezdve romlani kezd a célzásod is. Az edzés végén megkérdezik,, hogy szeretnél-e saját íjat, hogy bármikor gyakorolhass a későbbiekben.

- Köszönöm, kapitány úr a lehetőséget.
- Nos, nálunk ritkaságnak számít az íj és nyíl használata, de ha kaphatok, akkor örömmel elfogadom, a nagy haszna mellett szép, és egyedi emléke lenne az itt töltött időnknek. Mivel tartozom érte?

A kapitány elővesz egy, az előzőnél kicsit nagyobb, de szépen díszített íjat.
- Mivel amit adni tudok, az egy senki által meg nem kötött, egyszerű gyakorló íj - kicsit erősebb, mint az, amit eddig használtál -, ezért nagy értéket nem képvisel népünk számára, mivel nálunk idővel minden harcos, aki igényt tart rá, saját, személyre készített és lelkéhez kötött íjat kap. Így bár fegyverként tökéletesen megállja a helyét, ez az íj gond nélkül továbbadható. Nem kérünk érte mást, mint azt, hogy népünk ellen semmi esetben ne fordítsd. Amennyiben ezt megígéred, úgy az íj a hozzá tartozó tegezzel és a nyilakkal együtt a birtokodba kerül.

- Köszönöm! Eredetileg is békekötési szándékkal érkeztünk, így mi végképp nem szeretnénk népetek ellen fordítani, és ha a sors úgy akarja, ez remélhetőleg a jövőben is így marad!

Majd megvárom Djoserrel Tallerent.

Miután elkísértem Toniotepet és végignéztem íjász-gyakorlatát - jobb dolgom nem lévén elkísértem - már nem lepődök meg kérésén. A kapitány kérését merőben formálisnak gondolva amint elment megjegyzem társamnak:
- Az elfek eddig barátságosak voltak velünk, alapvetően békés népnek tűnnek...nekünk meg szövetségesekre van szükségünk, nem ellenségekre. Nagyon remélem, hogy nem csak ezt az íjat, hanem semmilyen fegyvert sem kell ellenük fordítanunk. Bár a bizalmatlanságuk megérhető...végül is fegyverről van szó.
This message was last edited by the player at 19:26, Sun 12 Feb 2023.

Talleren futárja már a szállásotokon ér utol titeket. Közli, hogy a Nagyúr vár titeket a saját szállásán, ahová a futár elkísér titeket.

Megkérem Sebee-Sethet és Cefretitit, hogy hozzák az ajándékot, melyeket Ialtulcuil jóvoltából visszakaptunk, majd elindulunk a sátorba:
- Jó estét Talleren nagyúr! Igen, ismét mi vagyunk... ezúttal azonban nem kérni szeretnénk, hanem adni! Ialtulcuil jóvoltából néhány társunk mellett visszakaptuk azt, mi az ideút során a vízbe veszett, és amit eredetileg a béke jegyében szándékoztunk a népének adományozni!
- Fogadja hát az ajándékot egyben hálánk jeléül is a sok jó szándékért, amivel fogadott bennünket, és hogy némiképp vígaszt nyújtson a veszteségekért.
- Grandiózus üzenetünk segítségével együtt, reméljük az érkező népünkkel is gyümölcsöző lesz majdan a kapcsolat!

Talleren kibontja a csomagokat, amelyben három színarany amund istenszobor van - Amheraamen szobra számotokra érthető módon hiányzik -, majd hitetlenkedő arckifejezéssel hátralép kettőt és mond valamit, ami kétségtelenül óelfül van, de a nyelvismeretetek valamiért nem tartalmazza ezeket a kifejezéseket. Aztán érthetően folytatja:
- Szóval tényleg ti vagytok azok. Nem gondoltam volna, hogy tényleg bekövetkezik, de Urria akarata kifürkészhetetlen, gondolatai nem a mi gondolataink. Ezek szerint jól tettem, hogy tudtomon kívül én is készültem a találkozásunkra.

Azzal odamegy a ládájához, mejd kivesz belőle két, kékes árnyalatban játszó, de aranyból készült tenyérnyi tárgyat és átadja nektek. A két tárgy egy-egy, aranyláncon lógó medál. Toniotep, a tiédnek a középső része szinte teljesen megegyezik a szent szimbólumoddal, viszont körülötte egy olyan shar-kahn tekergőző alakja van, mint amilyet idefelé úton legyőztél. Djoser, a tiéd hasonlóképpen középen a szent szimbólumodat tartalmazza, körülötte pedig három oroszlánarcot.

Meglepődve nézem a meglepődést, közben lassan átveszem a medált, egyelőre csak a kezemben tartva:
- A megérzésem azt súgja, hogy tegyem a meglévő szimbólum helyett a nyakamba... de előbb...ha megkérdezhetem: Miként lett megjósolva a mi jöttünk? Mert ezek szerint valamiképp előre lett jelezve érkezésünk...

- Nos, még ifjúkoromban - olyan 2500 éve - volt egy álmom, amelyben - akkor még elfszerű - vendégeim jöttek, ajándékot hoztak, én ezekkel a medálokkal viszonoztam a szívességet, és az álom szerint kalahoráink örvendeztek a cserének, mert igen elismerően szóltak róla, sőt népem megmentőjének neveztek érte. Azóta sem hallottam a hangjukat, de annyira megragadott ez az álom, hogy azóta, mióta ezt az általam csak kékedzésnek hívott kovácsolási technológiát kifejleszettem, ezeket a medálokat tökéletesítettem. A múlt héten fejeztem be őket jelen állapotukban, és amikor önök üzentek, hogy megjöttek, hirtelen ötlettől vezérelve elhoztam őket a műhelyemből. Most már tudom, hogy miért kellett őket elkészítenem.

Eszembe jut a szent szimbólum hosszas elkészítésének és felszentelésének folyamata.
Talán...lehet, hogy meg kéne áldani?
(Még röviden átfut a gondolataimon, hogy ez akár csapda is lehet, bár ahhoz túl gördülékenyen zajlik az átadás. )
A kapott medált egyelőre a meglévő szimbólum mellé lassan a nyakamba teszem, figyelve közben mindenfajta érzésre, rezdülésre.

Toniotep: érzed az aranylánc nyomását a nyakadon. Érzed a medál súlyát a mellkasodon. Érzed Talleren és Djoser kíváncsi tekintetèt magadon. Érzed a nyári este gyorsan hűlő levegőjét. De isteni reakciót, na azt nem érzel.

Leveszem a medált a nyakamból.
- Köszönjük, Talleren nagyúr!
- A jelen eseményei, és az, hogy ilyen ősi az üzenet, mindenképpen arra utal, hogy a sors, és isteneink akarata valósul meg.
- Az imént arra voltam kíváncsi, hogy netán kapok-e máris valamilyen jelet, ha eme medált a nyakamba teszem, de ha ez ugyanúgy működik, mint a meglévő szimbólumaink, akkor ehhez más szent ritusok lehetnek szükségesek.

Miután átvettem, megköszöntem és megcsodáltam (mondom is hogy milyen szépek!) a medált és megnéztem ahogy Tonio nyakába teszi a medált én is a nyakamba teszem.
 - Úgy gondolom, hogy népeink közötti béke jeleként viselnünk kéne, különösen mert valóban úgy látszik, hogy isteneink akarata valósult meg.

Mentális üzenet Tonionak
- És különben is, így a legegyszerűbb eltenni a medálokat...nem számítottam rá, hogy kapunk bármit hasonlót...

Eltöprengek a látottakon:
- Ez különös.
Pillantok Tallerenre, és Djoserre töprengve.

- Ez semmiképpen nem lehet véletlen, hisz a szent szimbólumunknak egy hasonló mását készítette el, Talleren nagyúr...

- Néppünk, és megszokott építményeink között teljesen egyértelmű, mit kellene tennünk vele, de  a jelen helyen, és időben már homályosabb.
- Ugyanis a felszenteléshez talán nincs is egy évünk, az általános eljárás szerint, de még egy isteneinknek szentelt hely sem, ahol véghez kéne ezt vinnünk.
- De talán...mivel az áldás mindenképpen része egy ilyen szertartásnak, engedelmeddel, Talleren, megáldanánk a medálokat itt, helyben...

- Abból még nagy baj nem lehet, de talán kapunk valamely bizonyságot, hogy mi a helyes út, és mikor!

Majd kérdőn Djoserre nézek, hogy egyetért-e, kezdjük-e.