- Megértem, hogy meghökkentő ez a kérés, de megnyugtasául szeretném mondani hogy az akh-víroktól egy hónapnyi haladékot kaptunk, addig nem áldoznak fel senkit.
 Illetve Ön három napot említett a látomásában, nem a mai napot, és ezt biztosra veszem, hogy okkal volt így, éppen ezért is igazodunk ehhez az egy hónap helyett.
Aztán mi is az isteneink kegyéből vagyunk itt, évezredekkel korábban, nem puszta passióból,  erős érdekünk a békés rendezés, ezért mindenképpen vissza akarunk menni magáért.
Külön köszönöm a belénk fektetett bizalmát! Induljunk...

Üzenek társamnak mentálisan:
- Djoser, közben sikerült a Llúminatart rávennem arra, hogy helyettesítsen az akh-víroknál mint biztosíték, amíg utánajárunk ennek az elementál/víz-szellem dolognak, és még netán áldozatot is szerzünk a béke érdekében.
Hamarosan ott vagyunk a barlangnál!

Azonnal válaszolok
- Nagyon jó, hátha még egy szövetségest szerzünk!

Majd vendéglátóimhoz fordulok
- Lenne még egy kérésünk Önökhöz! Társam és az elfek luminatarja ide tartanak. Az lenne a kérésünk, hogy egy kis időre a luminatar helyettesíthetne itt engem és mi a vízszellem vagy -elementál ügyét megpróbáljuk gyorsan földeríteni és rendezni - hogy annyival is nyugodtabban intézhessük magunk ügyeit.
A végén mozdulataimmal, szavaim címzésével igyekszem egyértelművé tenni, hogy ebbe a "magunk dolgai"-ba természetesen ők is beletartoznak.

Djoser: A három akh-virr összenéz, több percig tartó hosszú csend áll be - alighanem telepatikus kommunikáció folyik köztük. Végül a sa-quad szólal meg:

- Luminatar. Az jó. Elégséges biztosíték, amelyet el tudunk fogadni ön helyett. Elég potens a vére, hogy adott esetben kihúzhassuk vele a szükséges ideig, ha nincs más megoldás. Ezt ugyan csak végszükség esetén tesszük meg. Mindenesetre amint megérkezik, ön szabadon távozhat.

A Lúminatarral odamegyünk az akh-vir barlanghoz, előtte nem sokkal üzenek Djosernek telepatikusan, hogy mindjárt ott vagyunk.

Rendben lezajlik a csere, szó nélkül. Úgy fest, hogy az elfek és az akh-virrok nem igazán vannak egymással beszélő viszonyban.

Mentális üzenetben:
- Nagyon remélem, hogy tartják szavukat és minden rendben lesz itt...

Hangosan-szóban:
- Menjünk és intézzük minél előbb...kevés az időnk. Kérdés csak az - teszem hozzá halkan - hogy milyen módon tudunk kommunikálni azzal a szellemmel vagy elementállal....

Elindulunk lefelé a folyó felé, közben mondom Djosernek:
- Szerintem ne aggódj, eddig téged is rendben visszaadtak, és az elfek is ha minden igaz még élnek.
- Viszont kipróbálnék valamit a folyónál...

Amint leérünk, körbenézek, hogy látok-e valamit ami figyel, vagy sem,
majd leülök, becsukom a szemem, és koncentrálok.
Felidézem az álmomban látott képet és hangot (Szabadíts meg a láncaimtól...), és próbálom megszólítani telepatikusan: - Szólj hozzám, ki láncaitól szabadulna!

Az üzenetre koncentrálsz, de úgy érzed, mintha a végtelen sivatagban kiabálnál. Nem érzékelsz reakciót.

Djosernek:
- Na jó...mentális üzenettel semmi.

Odamegyek a víz mellé:
- Te, ki szólottál hozzánk, és láncaitól szabadulna! Jelenj meg előttünk!

Pár másodpercig semmi nem történik. Aztán ugyanaz a mély, dörgő hang hangzik fel, mint amit már hallottatok:

- Szólj, percéletű! Én szóltam hozzád, de nem tettél eleget kérésemnek. Mondd, mit akarsz még?

Próbálok nem megsértőni a "perclétű"-kifejezésen, lévén egy szellem vagy elementál tényleg öröklétű és hozzá képest...annyi legalábbis összejön, hogy nem látszik a véleményem.
- Bocsáss meg, hogy nem segítettünk, de nem értettük tisztán-pontosan, hogy mit kérsz tőlünk. Azért jöttünk ide, hogy hátha itt pontosan megértjük, hogy mit kérsz tőlünk és megtudjuk, hogy pontosan ki is vagy... - körbenézek, lassan földereng, hogy miről lehet szó - itt állva azt hiszem kezdjük sejteni, hogy miről lehet szó. Kérlek nézd el, hogy ilyen nehezen megy, mi sivatagi nép vagyunk...

Mentális üzenet Toniotepnek
- Remélem, hogy tényleg a gát a probléma...
This message was last edited by the player at 13:56, Sat 26 Mar 2022.

A hang mintha sóhajtana egyet, de folytatja:

- Az óraéletűek béklyót raktak testemre, amely elzárja egymástól tagjaimat. Kérlek, szedd le rólam, és nem leszek hálátlan. Magad is láttad a béklyót, a testedhez képest nagy, de akik készítették, le is tudják bontani. Ha nem ti teszitek meg, az nem lényeg, de ha eléritek, megkapjátok a jutalmatokat.

- Kérdeztük őket, az óraéletűek mintha a létezésedben sem hinnének. Bizonyára ők valamiért nem hallják hangod. De mondd, ha majdan szólítunk, tudnál valamely hozzánk hasonló formát ölteni bizonyítékként?

A víz felszíne fodrozódni kezd, majd mintha csak a folyóba nézve a tükörképed enyhén torz verzióját látnád, csak sokkal nagyobban, egy jó 5 méter átmérőjű arc domborzata rajzolódik ki a víztükrön úgy, hogy a felszíne közben a folyó mozgásának megfelelően enyhén hullámzik. Ahogy hallod a hangot, még a szája is mozog, bár nem teljesen összhangban a hallott szöveggel:

- A nagyfülű óraéletűek között voltak, akik hittek létezésemben, egykor még ajándékokat is hoztak nekem. Mondjátok meg nekik, hogy Ialtulcuilel, az Ősi Élethozó szeretné felújítani velük a kölcsönös jó kapcsolatot, de amíg megláncolták, addig erre nem hajlandó.

Azzal az arc eltűnik, mintha csak elmosták volna a hullámok.

- Most legalább tudjuk, hogy kivel van dolgunk. A név alapján az elfeknek is tudniuk kell - legalább néhánynak közülük. Sürgősen beszéljünk velük! Ha a mieink érkezése előtt még egy jóakarót találhatnánk az segíthetne! - ezzel félig-meddig elfordulok, hogy azonnal indulhassunk vissza...

- Biztos, hogy annyira sürgős az? Fogva tartják a legfőbb vezetőjüket, a Llúminatarukat a mi kérésünkre, azt a vezetőt, aki kb. az egyetlen lehet, aki hallotta ezt a nevet. Hiszen a gáton még Tallaren sem hallott semmiféle hasonló lényről, mikor kérdeztük, még csak el sem töprengett. Talán a konkrét név említése segíthet, de kételyeim azért vannak...

- Viszont az üzenet meglesz, amint a Llúminatart feláldozom. A népünk érkezik, azzal a bizalom és a népek felé. Talán nagyobb eséllyel kérhetjük őket a gát lebontására. Ialtulcuilel-nek ez csak egy óra lesz, vagy kevesebb.

- És ki tudja, hogy tényleg mennyire sikerül az érkezést békében véghezvinni. A gát lebontása idő, ha hamarabb kell lebontani, egy esetleges konfliktus miatt, nem békés eszközökkel, még utólag nagyobb haszna lehet az élethozó segítségének.

- Szerintem akár tovább tart a gátat biztonságosan lebontani, mint amennyi időnk van az áldozatig, akár nem szólnunk kell az elfeknek, beszélnünk kell Talleren nagyúrral. - sóhajtok egyet - és nincs rá sok időnk, mert vissza kell mennünk a luminatarért. Úgyhogy ne húzzuk az időt, menjünk és szóljunk...

Mentálisan, csak Toniotepnek
- 1 békéltetés is elég lenne, nem hiányzott a második...és nem biztos hogy lesz időnk a választ megvárni...

Visszamegyünk a gátra, és bebocsátást kérünk, Tallerenre hivatkozva.

Minden gond nélkül beengednek titeket, és megkérdezik tőletek, hogy először a szállásotokra szeretnétek-e menni, vagy egyből a nagyúrhoz?

- Köszönjük, egyből a Nagyúrhoz, ha lehet. Váltanánk vele pár szót... - válaszolom.

Az őrök elvezetnek Talleren sátrához. Egyikük bemegy szólni a Nagyúrnak, majd rövid várakozás után visszajön és szól nektek, hogy Talleren fogad titeket.

Bemegyünk, üdvözöljük Tallerent, majd így szólok:
- Talleren nagyúr! Itt tartózkodásunk során biztos volt alkalma meglepődni néhány dolgon, de szeretnénk magának mutatni valamit, amit az imént volt alkalmunk megtapasztalni, és fontos jelentőséggel bírhat a népe számára, hosszú távon.
- Engedelmével, először szavak helyett, ha kilépne velünk pár percre ide a gát oldalába,  megmutatnánk, hogy a saját szemével lássa!

Tallerent egy kis faasztalnál ülve találjátok, egy hosszú levélcsík van előtte, a kezében pedig valami fura pálcika, amellyel szaporán megérintgeti a levelet, ennek nyomán pedig furcsa, buborékszerű hegek jelennek meg a levél felszínén, amelyek viszont láthatóan rendszert alkotnak. (OFF: leginkább a Braille-írásra hasonlítanak.) Kérésetekre félreteszi a levelet és a pálcát, majd bólint nektek és kissé elgondolkodó arccal követ benneteket.

A gát azon feléhez sétálunk, ahol a folyó magasabban van duzzasztva, és hangosan így kiáltok:
- Ialtulcuil, az Ősi Élethozó! Kérünk téged, jelenj meg előttünk, és az óraéletűek előtt bizonyságul, ahogy az imént tetted, hogy üzeneted átadhassuk!

Majd amint megjelenik az arc, Tallerenhez fordulok:
- Ő Ialtulcuil, népetek egy régi barátja, akit emlegettünk, és beszélt hozzánk, mikor első alkalommal itt éjszakáztunk! Csodálom, hogy akkor nem hallotta mindenki az erőteljes hangját. Talán azért, mert már nem hisztek a létezésében, de ő azt állítja, hogy őseitek hittek a létezésében, és ajándékokat vittek neki, amiért cserébe ő is meghálálta az ajándékokat.
- Hajlandó lenne erre újra, megújítani a jó kapcsolatot, viszont a gátotok számára láncot jelent, és addig erre nem hajlandó.

- Szólj hozzá, hátha most már halljátok egymás hangját!

Az arc némi hullámzás után megjelenik a folyó felszínén. Talleren arca továbbra is töprengő marad, ahogy a vizet nézi, majd némi várakozás után megszólal:

- Én továbbra sem látok semmit, és hangot sem hallok. Viszont kérdezd meg kérlek, hogy ki volt az, aki először bocsátott virágkoszorút a habjaimra?
This message was last edited by the GM at 11:28, Wed 03 Aug 2022.