- Akkor miután végeztünk a vízvétellel gyerünk!
Nem sürgetem a készlettöltéssel a csapatot, ám ha kész vannak, megindulunk a nyomokat követve.

Elindultok a folyó mentén. Kissé süppedékes a talaj, a futóhomokra emlékeztet titeket, de mégis jóval biztonságosabb, néhány ujjnyi süppedés után megtartja a súlyotokat. A folyó medre elég kanyargós, így az egyik kanyar után meglepetésként ér titeket a látvány. A parton egy fákból készült négyszögletű épület áll, melynek teteje piramis alakú fedélben végződik, az épületből pedig az egészet körbefutva egy fatörzseken nyugvó lapos, szintén fából készült padszerűség nyúlik be a vízbe, a végéhez kötve pedig egy homorú, héjszerű szerkezet ring a vízen. Ami a legfurcsább az egészben, az az, hogy az egész épület úgy néz ki, mintha nem építették volna, hanem magától nőtt volna így. Pár pillanat múlva a házat körbeölelő padszerűségen megjelenik egy hím urrin-elíphim. Észrevesz titeket, beszalad az épületbe, majd az egyik, derékmagasságban kezdődő nyílásban megjelenik és valami fura, hajlított botszerű eszközt tart, melyen egy hegyes fadarab felétek irányul. Néhány pillanat múlva megjelenik a nősténye is, hasonló eszközt fogva. A hím rátok kiált:
- Kik vagytok és mit akartok?
Az általatok tanult urrin-elíphim-nyelvet használja, némileg számotokra szokatlan, de valamiféle éneklősnek hangzó kiejtéssel, és határozottan érthetően.
This message was last edited by the GM at 13:50, Thu 28 Nov 2019.

Meglepődöm a reakción, nincs is fegyver a kezünkben... de ugyanazon a nyelven válaszolok amin szóltak hozzánk. és a tőlem telhető legudvariasabban...
- Üdvözlet! Békével jöttünk, követekként és nem harcolni!

Az urrin-elíphim kissé meglepődik, mikor a saját nyelvén válaszolsz neki, de visszakérdez anélkül, hogy a fegyvernek látszó tárgyat leeresztené:
- És kihez jöttetek követségbe? Errefelé nem sok nagyúr van, akit idegen népek képviselői keresnének.

Szintén a lehető legudvariasabb formába öntve az alábbi mondatokat:
- Üdvözöllek (Magázom, ha úgy szokás...)! Az amundok, a sivatagi ősi népének nemes képviselői vagyunk! Az én nevem Toniotep, ő pedig társam Djoser.
- A népedhez jöttünk, és bár meglehet, hogy errefelé nem élnek nagyurak, útbaigazítást kérnénk hozzájuk! Vannak feljegyzéseink erről a helyről, de meglehet, hogy hiányosak... Segíts! Nem lennénk hálátlanok!

Az urrin-elíphim leereszti a fegyverét, de még készenlétben tartja.
- Sivatag? Nos, követ urak, akkor jól eltévedtetek. Tudtommal a legközelebbi sivatag messze északnyugaton van, fél kontinenssel arrébb, az Ekbir-sivatag. Ez itt Vyalhon nagyúr erdeje, ő kétszáz mérföldre északra székel egy erdei városban. A legközelebbi főnemes Talleren nagyúr, de ő is jó ötven mérfölddel keletebbre táborozik, szintén emellett a folyó mellett. Legalábbis utolsó információim szerint, mivel ő katona, nincs állandó szállása. Viszont most békeidő van, és ő a hobbijának, a kovácsolásnak hódolva jött el erre. Állítólag felfedeztek valami új eljárást... no de mit is locsogok? Ha valóban követek vagytok, el tudlak vinni titeket hozzá, bár némi átalakítást kell végeznem a csónakomon, nem ekkora társaságra készült. Addig is Holia, hozz némi enni- és innivalót a hölgynek és az uraknak!

Azzal eltűnik, majd kisvártatva megjelenik egy nagy, négyszögletes asztalt cipelve, amelyet leállít a tisztásra. Kerül-fordul, majd kilenc széket állít az asztal köré, a nősténye pedig különféle gyümölcsöket, süteményeket, valamint gyümölcsleveket és vizet tesz az asztalra. Majd hellyel és enni-innivalóval kínál titeket, közben ők is leülnek veletek.
- Nos akkor kihez indultatok, követ urak?

Tudatosul bennem, hogy hallottam én már ezeket a neveket, a régmúlt történelméből, de igyekszem rejteni a sokkot az arcomon, hogy messze a sivatag, és valószínűleg 7 ezer évvel korábbra sodort minket az a furcsa vihar.

Egyelőre nyelek egy nagyot, a székekre mutatok, majd így szólok a szolgákhoz, amund nyelven, akik közül páran gondolom néznek zavartan:
- Ne lepődjetek meg, és ne hezitáljatok, most inkább egyelőre csak egyetek, ahogy mi, mértékkel! Amúgy is megérdemlitek, tekintve az elmúlt napok viszontagságait.

Majd az elfekhez fordulok, megköszönöm az ételt és italt, és elf nyelven folytatva:
- Köszönjük, hogy vendégül láttok minket, és alacsonyabb rangú, hű kísérőinket.
- Nos, az bizonyos, hogy jó helyen járunk, hiszen a szél és víz népéhez indultunk, hogy javítsunk a népeink közötti kapcsolaton. Sajnos túl régóta nem került már sor erre. Annyit tudunk, hogy a jelen vezetőtökkel kell beszélnünk, de ha elviszel minket az említett Talleren Nagyúrhoz, az már megfelel nekünk.
- Egyébként nem is hallottatok még rólunk? A sivatag ősi népe? Amundok?
- Meg valami csónakot emlegettél. Az miféle eszköz?

Majd nekilátok, megkóstolom az étkeket, italokat.

Amikor befejezed a mondandódat, az elf megcsóválja a fejét, majd megszólal:

- Elég hihetetlennek tűnik, amit mondasz, de mégis hiszek nektek. Elvezetlek titeket Tallerenhez. Ami a népeteket illeti, tényleg nem hallottam róla, bár határozottan nem az emberek vagy az yrchek közül valók vagytok, aquir rontást sem érzek rajtatok. Egyetek-igyatok, pihenjetek, aztán útnak indulunk, a folyón alig egy nap alatt megtesszük az utat. Amiba csónakot illeti, az az a szerkezet, amivel a vízen közlekedünk: olyan, mint egy falevél, amely a víz színén úszik, és ha kellően meg van erősítve, több személyt is elbít. Az enyém most kétszemélyes, de holnapra átalakítom nyolcszemélyesre, így mindannyian befértek mellém, valamint a holmijaitokat is el tudjuk vinni.

- Köszönjük a vendéglátást és a segítséget! - majd a folyó és a nevezett eszköz felé nézek és igyekszem a legbarátságosabb hangot és kifejezéseket/szavakat használni - meg tudnád mutatni hogy milyen levélre gondolsz?

A többiekkel együtt én is asztalhoz ülök és mértékkel-udvariasan fogyasztok.

- Áh, FA-levél...szóval annak a magas növénynek a levelei úsznak a víz színén! Nohát! Engem nagyon érdekelt mindig is az élővilág, de ekkora változatosságot, meg ennyi vizet egyszerre  még nem láttam! Örömömre válna, ha utunk során majd mesélnél az itteni növényekről, állatokról.

- Nemrég megzavart minket egy ilyen nagy, barna négy lábú jószág, nagy fogakkal. Majdnem felfalta szegény Sebee Seth-ünket. Mi volt az?

- Ennek a "csónaknak" az átalakításában is szívesen segítek, ha tudok. Szoktam szobrokat készíteni, bár eddig csak kőből. Érdekel minden új anyag!

- Az az állat valószínűleg tigris volt, így a társadnak nagy szerencséje van, hogy túlélte a találkozást. Ami pedig a csónak átalakításátvilleti, nem tudsz segíteni benne, de természetesen végignézheted.

Miután megvacsoráztatok, az urrin-elíphim megmutatja nektek a szállásotokat, ami tulajdonképpen nem más, mint egy halom vékony növényi szár, ám kipróbálásra meglepően puha és kényelmes. Aztán a fickó kimegy a folyó partjára, és valami fura, dallamos kántálásba kezd, mire a csónak fája megnagyobbodik, megvastagszik, így már jó tucatnyi személy elfér benne, a csomagokkal együtt. Amikor az elf végzett, kimerülten feltápászkodik és egy fura alakú fához megy. Ott leül, pár percet csukott szemmel ott marad, majd elbotorkál a saját ágyához és azinnal mély álomba merül.

Miután megnéztem a varázslást ismét megnézem a szállásunkat. Kényelmesnek tűnik...
- Először utunk során kényelmes pihenő. És nem is kellett oly sokat utazni érte. Ki tudja mit hoz a jövő: használjuk ki. Holnap, vagy amikor találkozunk Talleren nagyúrral szükségünk lesz minden frissességünkre.

Ezzel kényelembe helyezem magam, hogy imádkozás után átgondolom, hogy mit kell majd mondani a nagyúrnak és hogyan. Közben eszembe jut valami és Toniotephez fordulok
- Szerinted most beszéljük meg, hogy mit-hogyan mondunk mert út közben problémás lenne vezetőnk előtt, vagy ha saját nyelvünkön akkor udvariatlan vagy ezek nem akkora problémák és inkább holnap, pihentebben?

Megállapítom, hogy ez igen különös, és hasznos bővítésnek tűnik, szép.
Megköszönöm a szállást, szintén imádkozok egyet, illetve a 9 kegypontomat is visszaimádkozom, amit az út során felhasználtam Reephis kegyéből.

Reagálok Djosernek:
- Mindenképpen most beszéljünk. Ki tudja, hogy holnap mi vár még ránk, lesz-e erre alkalmunk, és igen, lehet, hogy nem a legillendőbb értetlen karatyolni a vendéglátónk előtt.

- Ugyanis ha a múltban vagyunk az sok veszélyt hordoz magában, de sok lehetőséget is. Minket békét kötni küldtek, ezt még az is lehet, hogy most hamarabb megköthetjük, vagy kiválthatjuk tetteinkkel, mint terveztük.

- Azt egyelőre nem híresztelném, hogy a jövőből kerültünk ide, hacsak nem elkerülhetetlen. Kérdések kereszttüzébe kerülnénk, vagy éppen bajba, mert lehet, hogy bolondnak néznének.

- A papi mivoltunk szerintem úgyis kiderül, ahogy látom, ő is varázsol ezt-azt, de talán ne túl hevesen, nem kéne megijeszteni.

In reply to Toniotep (msg # 62):

Egyetértően bólintok:
- Hatalmunkat ha nem fitogtatjuk, nem szabadna hogy gondot okozzon. Hogy mikorról jöttünk, annál inkább - ezt szerintem is titkoljuk amíg csak lehet, de letagadnunk sem jó. Ne belegabalyodjunk hazugságokba. Addig egyértelmű, hogy óvatosnak kell lennünk...a kérdés hogy mit s főképp hogy hogyan mondjuk el a nagyúrnak...

Némi gondolkodás után folytatom:
- Jó lenne pontosan tudni, hogy melyik évben járunk és most mit tudnak egyáltalán népünkről és hogy áll népeink kapcsolata. Ez alapján tudhatnánk, mit-hogyan mondjunk.

Elgondolkozom, hogy közben Djoser hallja.
- Frissítsük fel elménket. Tallerent emlékeim szerint úgy mintegy 7000 évvel a mi létezésünk előttre teszik a tekercsek. Mi volt azidőtájt? Mi zajlott akkor? Miről volt kifejezetten Ő híres? Mik voltak a politikai viszonyok? Hol voltunk akkor mi? Hát az ak-vírok, dzsennek?

Töröm a fejem, hogy mi jut még eszembe. (Kedves KM mit enged felidézni emlékezetünkben?)

A megkezdett gondolatmenetet folytatva:
- Kérdés lényege, hogy a háború előtt vagy alatt vagyunk most? Ha ez megvan...

Talleren a Nagy Háború urrin-elíphim fővezére volt jó 7000 éve, viszont azok alapján, hogy 1. az erdőből a háború folyamán lett sivatag, 2. vendéglátótok szerint Talleren most hobbiból jött ide, nem hadjáratra, még a háború előtt vagytok. Ez jó eséllyel azt jelenti, hogy sem ti sem a jannathik nem érkeztek még meg erre a világra. Az akh-virrok állítólag a világ kezdete óta itt vannak az urrin-elíphimekkel együtt, de ők már a föld alá vonultak, ami alapján akár itt is lehetnek elrejtőzve, alattatok... mindenesetre most kifejezetten békésnek tűnik minden, azt azbegy tigrist kivéve, dehát a ragadozóknak is enni kell, így végeredményben elmondható, hogy még a háború kitörése előtt vagytok.

Történelmi emlékeim szerint ekkor népünk lába még nem érintette Ynevet,
így lehet, hogy a nagyúr az említésünk során kinevet...
Felbukkanásunk későbbre tehető, tehát lehet, hogy csak az ak-vírokat ismeri ő, nem túl jó hírből.
Kérdés, velük milyen most a viszony, meg milyen szájízzel említi majd Talleren, esetleg a vendéglátónk.

Szerintem ezt derítsük majd ki elsőként...holnap...

- Egyetértek, pihenten jobban forog elménk. - és ezzel fekhely után nézek és az esti imát követően nyugovóra térek.

Másnap reggel hasonlóan bőséges reggelire ébresdtek, mint a vacsora volt. Az elf még mindig karikás szemmel fogad titeket.
- Jó reggelt, vendégeim! Egyetek-igyatok bően, mivel hosszú út áll előttünk! Estére érünk oda, és csak dél körül állunk meg egy rövid pihenőre.
A vízen megpillantjátok a csónakot, amelybe most már valóban kényelmesen elfértek mindannnyian, a málhákat is beleértve. Az elf egy rövid, rituálisnak tűnő búcsúval elköszön a nőstényétől, majd segít bepakolni a szolgáitoknak (megerősítve a sejtést, miszerint alantas szolganép szülötte). Aztán nektek is segít beszállni, és egy hosszú bottal ellöki a csónakot a parttól. Az azonnal imbolyogni kezd a vízen. Az érzés elég émelyítő, hasonlít ahhoz, amikor először ültetek tevén hosszabb időre, de bírja a gyomrotok. A csónakot magával ragadja a folyó sodrása, ami ellen az elf nem is tesz semmit, a bottal mindössze annyi korrigálást végez, hogy a sekélyebb vagy veszélyesebb részektől távol tartja a járgányt. A szolgák láthatóan meg vannak rémülve, az egyik teherhordó elzöldült arccal a palánkon áthajolva a vízbe is hány, beszennyezve ezzel a folyó vizét. Ti kapaszkodtok, és miután megszoktátok a mozgást, élvezitek az utazást.

Megszólítom az elfet:
- Jó elyphim uram, bár nem tudom még, hogyan szólítsunk, de szeretném meghálálni ama kedvességed, hogy szemlátomást a pihenés helyett is a hajó elkészültét választottad, és hogy ily nemesen segítesz bennünket. Fogadd hitünk erejének ajándékát, egy üdítő dallamot, melytől friss leszel ismét, és velünk együtt erőd teljében leszel az úton!

(Majd következik a "Szférák zenéje", melyet majd az út során igyekszek visszameditálni, függően attól, hogy mikor kell másra figyelnem.)
Szféra: Lélek' Élet, Természet
Kegy pont:  18
Fohász  hossza:  5 kör
Hatótáv:  20 ynevi láb  sugarú kör
Időtartam:  1 óra
This message was last edited by the player at 16:44, Wed 19 Aug 2020.

Az elf kis ideig a csónak irányítására koncentrál, majd megszólal:
- A nevem Korwen, és köszö...
És ekkor felcsendül a zene. Ti felismeritek, hogy ez egy ősi, Reefist dicsőítő himnusz dallama, de ilyen előadásban még sosem hallottátok. Mintha száz hangszer és ezernyi énekes összhangzata zengene. Különböző háttérdallamok fonódnak egymásba és erősítik a fődallamot. Szinte észre sem veszitek, úgy elszalad az egy óra. Korwen közben végig a csónak orrában áll a vizet nézve. Valamennyivel azután, hogy a zene elhallgatott, könnyáztatta arccal rátok néz:
- Ez gyönyörű volt. Olyan idegen, de egyszerre szívbemarkoló és fennséges. Hálás vagyok, hogy részese lehettem az élménynek.

- Isteneink erejével örömmel segítünk azokon, akik megérdemlik, és akiknek szüksége van rá, meglehet, hogy erre az erőre az előttünk álló úthoz szükségünk is lesz.

- Tényleg Korwen uram! Ha nem sértelek meg kérdésemmel... a néped hisz valamely felsőbb erőben, teremtőben?

- Szomorú történet ez, Toniotep uram. Alkotónk, Urria a világ kezdetén bűneink miatt magunkra hagyott minket, csak néhány kiválasztott, példás életű ős érdemelte ki, hogy hozzá forduljon. Ezen ősök halála után rajtul keresztül kapcsolódik népünk istenünkhöz. Ők a közbenjárók, a kalahorák. Ők juttatnak hatalmukból megtartóiknak, akik népünk szellemi tanácsadói és mágiahasználói. Tizenöten vannak, de nem mindenhol tisztelik mindegyiket.