In reply to VejnCsepmen (msg # 74):

- Oh - sóhajtok föl meglepetten - Korwen uram, azt csak meghagyta népüknek, hogy miképp tehetik jóvá bűnüket, miképp nyerhetnek bocsánatot?
This message was last edited by the player at 20:56, Fri 24 Apr 2020.

- Nehéz dolog ez. Generációnként alig tucatnyi elfnek adatik meg a kegy, hogy Urria fénye beragyogja életét és elméjét. Képes visszaemlékezni előző életeire, és halálakor lelke visszatér Urriához, nem születik újjá. Hogy mi alapján kapják e kegyet, halandó számára rejtély. Nekünk, többieknek tovább kell lépnünk az újjászületéskor, hogy talán kiérdemeljük elvesztett istenünk figyelmét.

- És mondd csak, akihez megyünk, az a bizonyos Talleren nagyúr, ő melyik "kalahorát" tiszteli? Vannak esetleg egyedi szokásai, jellegzetességek, netán tabuk, amikre érdemes figyelmet fordítanunk?
This message was last edited by the player at 08:57, Mon 27 Apr 2020.

A nagyúr Tyssa L'ymenel-t, a Vér Nélkül Valót tiszteli, az elf-aquir háborúk hősét és mártírját, aki példát mutatott népünknek a hősiességben, az állhatatosságban és a szenvedés elviselésében.

In reply to VejnCsepmen (msg # 76):

Az elmondottak sokat rontanak kedélyemen - pedig jól indult a nap - és nagyon sóhajtok:
- Valóban szomorú történet! De ahogy az évszakok körforgásában, úgy az élet körforgásában is eljő a megújulás, az újászületés. Minden éjszakára jön új Nap! Egyszer nektek is eljön az új Hajnal!

- Említetted a háborút az akh-vírokkal. Hozzájuk nekünk is volt szerencsénk, vagy inkább olykor bal-szerencsénk. Ott mi történt végül? Még most is hallani felőlük?

Népünk már a világ kezdete óta harcban áll az aquirokkal. Világnézetünk teljesen más, olyannyira, hogy nem tudunk együtt élni egymással. Népem létfontosságúnak tartja az egyensúlyt a környezetünkkel és a teremtett világ tiszteletét, és nem bírja elviselni, hogy az aquirok könyörtelenül kizsigerelik a nyersanyag-forrásokat. Tönkreteszik a világot, ha nem állítja meg őket senki, és ha csak rajtuk múlt volna, már nem lenne sem fa, sem tiszta víz. Mostanra mind ők, mind mi megfogyatkoztunk, ők a föld alá költöztek északon az Edomat-hegységben, délen pedig a Gyűrűhegységben, amit mostanság Kránnak neveznek. A mi hatalmunk igencsak megcsappant, de viszonylag sokan maradtunk, az övék megmaradt, cserébe megritkultak. Így már egyik nép sem bír a másikkal, emiatt amennyire lehet, távol költöztünk tőlük.

Nagyot sóhajtok:
- Mint a mi háborúnk a jannathikkal...még ha ránk is ez vár, jó lenne előre tudni. - nem találván további szavakat, megnézem a környezetet, a tájat. - legalább vége a háborúnak...

Rásandítok Djoserre, majd ezzel a "mindent értek", helyeslő tekintettel bólintok:
- Eeegen, talán ez még akkor az egyik legtűrhetőbb állapot...

Majd szólok az elfnek:
- Feltételezem még sok áll előttünk. Ne ijedj meg, ha furcsa hangokat hallatok, Istenemnek tudnia kell, hogy nem hagytam magára... imádkoznék egyet!

Majd Visszaimádkozom a kegypontjaimat, majd miután végzek érdeklődve figyelem a tájat, és igyekszem megkérdezni vezetőnket a látott állatokról, növényekről... (némi Vadonjárás alap nem árt...)

Korwen sorra nevezi meg a fafajtákat és a felbukkanó állatokat, amelyekről ha a váltások között van ideje, magyaráz is, felsorol jellemző tulajdonságokat. Közben megjegyzi, hogy ha minden simán megy, holnap ilyenkorra (dél körül) odaértek Talleren táborába.
Ahogy a csónak farában áll, egyszer csak elakad a szava és elsápadva mered a combjára, amiből egy fekete, kőszerű pálca áll ki, ujjnyi vastag és kéttenyérnyi hosszú az egyil végén három vékony lemez áll ki belőle körben. Aztán leroskad a csónakba, az irányító rúd a vízbe toccsan. A pálca körül a nadrágja és a lába elkezd feketedni, majd pernyeszerű porrá hullani. A folt látható sebességgel terjed. Korwen elhaló hangon mondja nektek:
- Aquir rontásmágia... hallottam róla. Hogy máris itt vannak... hozzám ne érjetek, mert ti is meghaltok! Haladjatok tovább a folyó folyásirányába, és vigyétek meg a hírt a nagyúrnak, hogy népünk árulói már beférkőztek ide is. Vigyá...
Mire végigmondja, a rontás már a felsőtestét kezdi felemészteni, a lábából már csak fekete por marad. Ekkor lehanyatlik a csónak végébe és nem mozdul, a fekete bomlás pedig kezdi eltüntetni azt, ami megmaradt belőle. Ekkor Sebee-Seth megérinti Toniotep vállát:
- Uram, hallod?
És valóban, valami távoli, de egyre közeledő tompa morajlást hallotok. A csónakot elkapja az ár, egyre gyorsabban száguld előre. Azt még észreveszitek, hogy a csónak aljára hullott pálca - amelyről már látszik, hogy hegyes a vége - körül a csónak fája is feketedni kezd.

Megpróbálom telekinézissel a közelebbi partra tenni. Közben fohászkodom Theemeth-hez fohászkodom, hogy ne legyen túl későn.
- Kérlek segíts, hogy megmenthessük népünket! Adj erőt hogy Téged és mieinket szolgálhassuk!

Látván, hogy a pálca körül kezd feketedni a csónak, én hamar, nehogy lyukat üssön a feketeség, telekinézissel a pálcát emelem fel, és dobom minél messzebbre oldalra a csónaktól.
Figyelem, hogy remélhetőleg nem feketedik-e tovább a csónak...

Majd próbálván visszaemlékezni, hogy Korwen mozdulataira hogyan reagált a csónak, mondom a csapatnak, kettéosztva azt...
(Egyik felének)- Ti! Lapuljatok meg a csónak bal szélének aljában, hogy védve legyetek, de ellensúlyozzátok a csónakot.
(Másik felének) -  Ti! Keressetek az útifelszerelésünkben gyorsan valami hosszú, és széles, lapátforma anyagot, ami beleér a vízbe, fogjátok meg erősen, és merítsétek jobb oldalt a vízbe, ahogy én! Ha minden igaz, ezzel sikerül a part felé irányítani!

Majd ha nem találok erre alkalmasabbat, a pajzsomat merítem be úgy érzés szerint harmadig, félig, és ha látom, hogy fordul a jobb part felé úgy max. 30-40 fokot a csónak, szólok a csapatnak, hogy húzzák ki a lapátszerű cuccokat...
This message was last edited by the player at 21:52, Fri 22 May 2020.

Djoser: elméd erejével kihajítod a nyilat a partra.
Toniotep: a feketedés láthatóan lelassul, de azért még terjed. A folt közepén már kezd átbugyogni a víz. Belenyomod a pajzsos karodat a vízbe, de a víz sodrása túl erős, nem tudod irányítani. A szolgák közben gőzerővel átkutatják a poggyászt, majd Sebee-Seth megszólal:
-Uram, csak a tekercstartók vannak, amelyek hasonlítanak az  urrin-elíphim szerszámára. Azok viszont a szent iratokat tartalmazzák, úgyhogy nem merem javasolni, hogy azokat használjuk...
Mare ezt végigmondja, a csónak sebessége megduplázódik, a dübörgés pedig egyre hangosabb. Már alig értitek egymás szavát.

- Ha már ott vagytok a tekercseknél, akkor mindenki fogjon egyet, és vigyázzatok rájuk! Akármi is jön...
Közben megnézem, mi ez a robaj, és milyen messze van, mennyi idő mire odaérünk...

- Remélem vízállóak a tartók - mondom és körbenézve keresem a zaj forrását.

A csónak már szabályosan száguld veletek. Egy élesebb kanyar után egyszer csak annyit láttok, hogy eltűnik előletek a folyó, eltűnik két oldalról az erdő, és repültök, külön-külön az amundok, külön a csónak, külön a csomagok... aztán elsötétül minden.

Fölkelek
This message was last edited by the player at 19:09, Sat 23 May 2020.

Na.
This message was last edited by the GM at 19:02, Sat 23 May 2020.

Na.

Hö. Ha.
This message was last edited by the player at 16:53, Mon 25 May 2020.

In reply to Toniotep (msg # 94):

PartBal

In reply to Djoser (msg # 96):

Khm
This message was last edited by the player at 16:41, Wed 19 Aug 2020.

PartBal2