ELFeledettek
A főpap maga elé hívat benneteket.
- Fiaim, büszkén jelenthetem ki, hogy méltónak bizonyultatok képviselni népünket a világ hatalommal bíró népei előtt. Most első utatokon a legközelebbiekhez indultok. Az urrin-elíphimek Ynev egyik legelső népe voltak, az akh-virrokkal egyetemben. Utóbbi a többi ősi nép gyűjtőneve volt, mindenféle fajból, akik ugyanúgy a Föld és a tűz népei, mint ti. Az urrin-elíphimek viszont a jannathikhoz hasonlóan a szél és víz népe, így ők is háborúba kezdtek az akh-virrokkal. Évezredekig harcoltak, de igazi győzelmet egyikük sem ért el. Ezek az urrin-elíphimek, akik a környék valaha volt erdeit lakták, áldozatul estek az első amund-akh-virr szövetségnek: mikor az urrin-elíphimek és a jannathik elpusztították Amheraamen első megtestesülését, őseink szövetséget kötöttek a Sötét Néppel: közös erővel megidéztek egy Földurat, aki az urrin-elíphimek erdejét a saját síkjának képére formálta: olyan sivataggá, amit most láttok. Az urrin-elíphimek, hogy mentsék az életüket, szövetséget ajánlottak a Földúrnak: segítenek megtörni a rákényszerített akaratbéklyót, cserébe ő visszaadja nekik a lakóhelyüket. A paktum létrejött, bár nem úgy, ahogy az urrin-elíphimek gondolták: erdeik helyett a Földúr hatalmából kaptak egy töredéket: ők és egy félisten ősük hatalmat kapott a homok felett, így lettek a szél és víz népéből a föld és víz népévé. Bár e változást elfogadták, nem örültek neki. Népünket és ősi ellenségeiket okolták erdeik pusztulásáért, és valljuk be, igazuk van. De most ideje jóvátenni a hibánkat: szövetséget ajánlunk nekik: ők segítenek az Áruló legyőzésében, mi pedig segítünk nekik új hazát találni, ahol szabadon élhetnek szeretett fáik árnyékában. Most menjetek, adjátok át nekik ezt az ajándékot, és járjatok szerencsével!
Azzal átad nektek egy arannyal gazdagon díszített, aranypántokkal összefogott, homokkőből szépen faragott ládikát, hogy ezt az ő ajándékaként adjátok át az urrin-elíphimek vezetőjének.
Ezután elmentek összeszedni ki-ki a saját felszerelését, majd útnak indultok. Öt amund szolga kísér benneteket felfegyverezve egy-egy tőrrel, akik az élelmet és vizet, valamint a felszerelés egyéb darabjait cipelik. Kb. 2 hétre elegendő enni-innivalót visztek magatokkal, valamint sátrat, takarókat az éjszakai hidegek ellen, valamint díszruhákat, amiben majd megjelenni terveztek mint követek. A menetet Toniotep vezeti folyamatosan egy Reefith-t dicsőítő költeményt mormolva, miközben szemét mereven a homokon tartja, mivel a homok bizonytalan dűnéi között istennője mutatja neki a biztos utat. Mögötte Djoser megy, szintén mormolva, csak ő Themeshez fohászkodik, aminek következtében istene elfordítja tőlük haragvó tekintetének gyilkos sugarait és kegyesen tekint rájuk, így karavánjuk fullasztó hőség helyett kellemes melegben halad előre. Mögöttük Toniotep két rabszolgája halad, majd a teherhordók.