Letámasztom a fegyvert és megvonom vállam.
- Legyen, de tudod hogy nem a közelharc az erősségem. És ne feledjük befogni a száját, nem kell hogy kiabáljon.

- A kardomba akarom belerántani - mutatom jobb kezemben a rapírt, majd azt is felemelem fejmagasságba és hallgatózni kezdek.

17:25, Today: Poszei Don, for the NPC Atya, rolled 10 using 1d10.  Érzékelés Hangutánzásra.
17:29, Today: Secret Roll: Poszei Don, for the NPC Atya, rolled 63 using 1d100.  Veszélyérzék 10/100.

Kintről lendületes léptek közelednek, közben ezt mondja!
- Ejj Bert, mi lehet az, amit két alvó emberben ne hinnék el? Áh egye fene, biztos érdekes...

Az atya közelebb jön, először több lépés hallatszik, majd csak az övé.
Hátrahagyva  a bamba kiválasztottcsapatát benyit, hogy megnézze mi a meglepetés tárgya.

Azzal a mozdulattal úgy berántjátok az ajtón az atyát, mint az örömlányok a gazdag úrifiút a Yankar díszes bordélyházába, és Thybar még időben be is tudja fogja a száját, hogy ne hallatszódjon a rémület általi, majd a halálsikolya.

Bezegh pedig - bár biztos benne, hogy ennél szúrt stabilabban is - hála a rántásnak egyenesen az atya szívébe szúrja a rapírját.
(TÉ 101 rapírral +29 dobás, de a rántás miatt  +20, és még a pusztítás miatt -10 túlütésküszöb, VÉ 100, sebzés meg maxos lett :D )

Arcán a behatolás kínja eluralkodik, de ezt már nem tudja a külvilág felé kifejezni.

Azonban ahhoz még van lélekenergiája (dobtam rá), hogy kezével még az utolsó pillanatban becsalogassa a kiválasztottjait, akik megindulnak az ajtó irányába, először csak a kézmozdulata gyanús, aztán ahogy elszáll belőle az élet, úgy tűnik a kontroll is megszakad, a kintről pedig szépen lassan hallotok egy már ismerős nyöszörgést:
"- Éééleeeeeeet!"
This message was lightly edited by the GM at 17:40, Sat 21 Nov 2020.

Becsukom az ajtót. Szólok Thybarnak:

- Hozd ide az embereket!

Közben gyorsan átkutatom a két hullát, van-e náluk kulcs, amivel be tudom zárni az ajtót. Ha van, bezárom. Aztán átfutok a másik kinti ajtóhoz és azt is bezárom. Ha nincs, akkor az emberektől elkérek két ma zsákmányolt dárdát és a kilincs alatt átvetve keresztbe teszem az ajtóknak, hogy csak úgy ne lehessen kinyitni őket. Ha van kulcs, akkor is megcsinálom ezt. Majd Owennel és Tharrkan és Genfry atyával megyünk be a belső szobába. Owennel azonosíttatom az eddig ártalmatlanítottakat.

Gyorsan, és a lehető legnagyobb csendben bekísérem a többieket is, közben azon gondolkodom, hogy milyen varázslattal hathatnék legjobban a zombikra...majd eszembe jut egy név: Malestor. Innentől márcsak az árulót és felmenőit szidom és kívánom Tharr poklának legmélyére...

A falusiakat Mocz Artur vezetésével felfegyverezve otthagyjuk az ajtókat őrizni, meghagyva neki, hogy ha netán bejönnek a zombik, a mellkasuk közepét támadják, ott van az őket mozgató varázs központja. Aztán a kovácsot meg még két markosabb fickót magunkkal vive visszamegyünk a hálótérbe.

Bezegh: Átkutatod nagyjából a hullákat, de nem találsz kulcsokat, ha vannak is kulcsok az ajtókhoz, nem ők őrizték. De az ajtókat a lándzsákkal gond nélkül ki tudtad ékelni.

Közben Thybar becsalja az embereket, Owen pedig sorra veszi az elhunytakat:

- Igen igen, itt Aschu Bert fekszik a-lant, a másik falu hangulatzenésze a misékhez...
Majd az atyát is felismeri:
- Áh ez pedig a megboldogult Shelldon atya.

Majd bemész a lándzsákért, hogy az ajtókat kiékeld, és mondja:
- Heh, megöltétek Steewe-et is a másik falu rendfenntartóját, ez pedig itt Crabbert atya akit kiütöttél álmában, gondolom éppen tengeri csillagokat lát...

Úgy számoljátok, hogy még van Sharken atya, aztán Malestor testőre, Jackson, no meg Barto Ken, Owen által az aranytorkú félnótásnak nevezett bárd.
No meg hát a kiválasztottak.

Aztán átszaladsz a másik ajtóhoz, hogy bezárd azt is.

A tevékenységeitek közben azonban kintről egy yankari kocsmákat megszégyenítő, új káromkodást hallotok:
- Mi a korallos csikóhalf@sz! -  Majd ahogy önkéntelenül a hang irányába néztek, az ablakokon keresztül a szemetek összetalálkozik a hüledező Sharken atyáéval!

A másik csapat, akik az épület körül, eddig a túloldalt járőröztek, úgy tűnik körbeértek, és meglátták a gazdátlan zombikat az ajtó előtt, és amint benéztek az ablakokon, meglátták a nagy sürgés forgást, illetve titeket. (1-es érzékelésre..., meg nektek is meglett az érzékelés, szóval látjátok, hogy észrevett, hát...most már halljátok is!)


- Riadóóó! Malestor! Jackson! Emberek! A lázadóóók! Bejutottak! A toronynál vannak!

Majd kintről nagy felzúdulás hallatszik, az atya pedig megindul az utoljára bezárt, keleti ajtó felé Barto Kennel, és a kíséretével együtt.


Illetve bentről, a szobából felfelé vezet két lépcső, innen lépteket hallotok lefelé közeledni.

11:20, Today: Poszei Don, on behalf of Bezegh Azeni-Domben, rolled 2 using 1d10.  Érzékelés.
11:20, Today: Poszei Don, on behalf of Thybar Arlethlado, rolled 1 using 1d10.  Érzékelés.
11:21, Today: Secret Roll: Poszei Don, for the NPC Atya 2, rolled 1 using 1d10.  Érzékelés.
11:22, Today: Secret Roll: Poszei Don, for the NPC Bard 2, rolled 8 using 1d10.  Érzékelés.
11:24, Today: Secret Roll: Poszei Don, for the NPC Atya 2 Intelligencia, rolled 4 using 1d10.

Magamban szitkozódva sprintelek vissza a többiekhez. Amint odaérek, szólok az embereknek:

- Észrevettek minket. Erősítsétek meg az ajtókat és torlaszoljátok el az ablakokat is! Ha beérnek, tartsátok fel őket! Thybar, atyák, gyertek velem! Owen, Artur,vezessétek az embereket!

Azzal berohanok a belső szobába az ájult Crabbert felé, akit menet közben, épphogy egy pillanatra megállva leszúrok. Most nagyon nem engedhetjük meg magunknak, hogy ő is magához térjen. Aztán felnézek a két lépcsőre, hogy melyiken ki jön.

Mikor meglátom Sharkan fejét az ablakban gyorsan az ablakhoz lépek és fölemelem a nyilpuskát. Megpróbálom előbb lelőni minthogy észbekap és elmenekül. A célozásnál figyelembe veszem a célpont mozgását és mentális erőm is segítségül hívom, hogy biztosabban célra tudjak tartani (9pszi = 3ügyesség).

Ha Thybar inkább a kintiekkel foglalkozik, akkor otthagyom és rá bízom a falusiakat Owenék helyett, én meg megyek a szobába és teszem amit írtam.

Ti jöttök! :)
This message was last edited by the GM at 19:12, Sat 28 Nov 2020.

Én ezt teszem.

In reply to Poszei Don (msg # 429):

Bezegh:
Időben észreveszi lendületes támadásod, és tökéletes akrobatikával érkezel mellé a lépcsőre. Támadni a karját már nehezebb dió, ellenben mély vágást ejtesz a karján, megretten, és felkiált fájdalmában.
Azonban ekkora egy gyors: -Háá felkiáltást hallat, majd két kezét ökölbe zárva a mellkasától kifelé feléd taszajt egyet.
Minek hatására hátraesel a lépcsőn, és nagyot koppansz, Sebzés + Zuhanás: 7 FP 1 ÉP minusz.


Thybar:
Az ajtó előtt a tömeg észhez tér, és próbálja feltartani a kintlévőket, a bárd pedig átnyújtva karját és rövidkardját a keletkezett lyukon próbálja ritkítani a népet.
Az egyik falusi szépen ki is tér, a másikat azonban leszúrja a kardjával.

Te pedig lősz. Úgy érzed, kevés lövésed sikerült ennyire jól. 1d100/100
Eszedbe jut róla egy yankari íjászdal:
Szíven talál, megbabonáz, árnyékként pusztít a szélben...
Sharken atya egy darabig rémülten, fájdalommal telt arccal nézi a mellkasából kiálló nyilat, majd összeesik, és fennakadt szemmel elterül a földön.

Az élőholtak közben pedig gazdájukat vesztve "Éééleeet" felkiáltással észreveszik, hogy a bárd is még eléggé él.
Az viszont nem veszi észre a hátulról támadt hirtelen veszélyt, hátrarántják a hideg karok, és marcangolni kezdik 8-an.

...Mindeközben azt látod, hogy Tharrkan fohászt mormol, és kellő gyorsasággal megbéklyózza Malestort.

A testéből több érszerű inda pattan ki egy vastaggá fonódva a fal felé, mint egyfajta élő lánc, ami eléggé leköti a figyelmét egyelőre, és őt magát is a falhoz rögzíti.
Látszik rajta, hogy eme kötelék számára fájdalmasabb, mint egy nem kívánt terhesség egy obsortól egy elendor lányának. -3 FP

A túloldalon Moor Genfry atya tölcsért formál a kezéből, és ráfúj a fejvadászra, aki kicsit megrázza a fejét, és azt mondja:
- Nee fújogassá' te sötét vajákos, szétszabdallak!

Moor Genfry közelebb lép, hogy sikerül-e megtámadnia, de csak hadonásznak egymás felé. A fejvadászt még tartják egy helyben az árnyak, próbál szabadulgatni. (Egyiknek sincs még meg a támadás).
This message was last edited by the GM at 17:32, Sun 29 Nov 2020.

Felpattanok. Nem a lépcsőn megyek fel, hanem a lépcső mellé lépek, és mikózben figyelek az esetleges felülről jövő támasásokra vagy rúgásra, kardommal megpróbálom elmetszeni Malestor inait, hogy a lábai ne tartsák meg.

Amint tudomásomra jut, hogy malestor is előkerült, azonnal olyan helyet keresek, ahonnét ráláthatok. Az ő kiiktatása mindennél fontosabb, mert ő a központja ennek az árulásnak. Ha kiiktatjuk, összeomlik az egész... Mindenképp fontos, hogy az első csapás rá az enyém legyen és neki kelljen engem keresni, hogy honnét csaptam le. Viszont a lehető leggyorsabbnak kell lennem.

Malestor azzal köti le magát, azaz bogozza ki magát, hogy elvágja az őt megbéklyózó vérkötelet, ami könnyedén sikerül neki, de nem örül neki, 5 FP 1 ÉP-ber kerül neki.

Malestor elég gyorsan visszafordul, és rád figyel.
Igyekszik megcsapni, de a lépcsőt találja el kardjával, ellentétben veled.
Nem hogy az inakat vágod át a lábában, hanem levágod a lábfejét. (183-as összedobás túlütés, 97-es kockadobással, sebzés 6, ép 1/4-énél több = csonkolás)

Malestor így oldalra leborul elétek a lépcsőről, és elveszti az eszméletét.
(Maradt ÉP 2, FP 7, Áks nincs meg...)

Tharrkan szemében izzik a gyűlölet, de hozzád fordul, hogy szeretnéd-e Te esetleg befejezni a műveletet.

A túloldalt Moor Genfry atya  úgy dönt, Khossasával megsuhintja a Fejvadászt, akinek a mellkasára egy szép nagy vágást csinál (9 Fp, 1 ÉP), amaz próbál visszatámadni, küzdve az árnyakkal is, de nem tud visszavágni.

Thybar odakintről még hallod, hogy a bárdot szétmarcangolják az élőholtak.
Te ekkor érkezel meg az ajtóba, és meglepve látod, hogy az atya csonkolt bal lábával eszméletlenül hever a lépcső mellett, jobb oldalon Moor Genfry atya még küzd a fejvadásszal.

Rövid mentális üzenetet küldök Moor Genfry atyának:
- Kérem lépjen hátrább.
Eztán a tőlem telhető legerősebb villámot idézem a fejvadászra (5E = 30MP, 5szegmens).

Tharrkan felé nézek és a mellkasomra bökök. Aztán fogom a magammal hozott áldozótőrt és Malestor torkába döföm. Közben fohászkodok:

- Úrnőm, köszönöm, hogy győzelemre segítettél. Neked ajánlom ezt a diadalt, és annak, hogy halott híveid békére leljenek gyilkosuk halála által. Fogadd áldozatként annak életét, aki sok követődét kioltotta!

Majd az áldozótőrrel lemetélem Malestor fejét a nyakáról. (Ezzel lehet, hogy elleszek egy darabig... ha közben szükség van rám, felfüggesztem a tevékenységet, de be fogom fejezni.)

Bezegh, odalépsz Malestorhoz, hogy fejét vedd, közben Moor Genfryn látszik, hogy szeme egyenesbe áll, majd hátrálni kezd.

Ekkor Thybar belép az ajtón, és félelmetes manővert produkál.
Foga csikorog ahogy koncentrál, kezei közt összegyűjtve a mana szikrázni kezd, majd egy villámot lövell a fejvadász felé, egy elektromos kisüléssel gazdagítva a szobát.

Villáma egyenesen a fejvadász jobb combjába talál, aminek hatására a szája egy rezgő "áÁáÁáÁ" kiáltást hallat, miközben rázkódik, és lebénul deréktól lefelé. (26 FP 5 ÉP Egészségpróba 1d10=10)

Normál esetben leborulna a lépcsőn, de az árnyak még ott tartják a fal mellett, így csak letérdel a lépcsőre.

Ekkor azonban látván Malestor fejvesztett halálát, és a jelentős túlerőt, és hogy a lábai csődöt mondtak, plusz még, hogy az árnyak nem engedi mozdulni, lemondóan oldalra dobja a kardját, és azt mondja:(Akaraterő dobás 8/10)
- Ehh... minek hadonásszak térdre rogyva, ideláncolva, mint egy bolond!! Nem méltó ez egy harcoshoz! Az Atya halott, bizonyára a többiek is...
Hagyjatok élni, és segíthetek, vagy öljetek meg, de akkor már gyorsan tegyétek!
This message was last edited by the GM at 11:26, Thu 03 Dec 2020.

- Harcosi véleményem szerint a becsületedet már akkor elveszítetted, amikor istentelen szektások szolgálatába álltál és az ártatlan pórnépet is démonimádatra kényszerítetted. Mindazonáltal famorkrnt engedélyezném számodra a badr'cyah-ot (badr'cyah: Eredeti alakjában (badar cayah) "jó halál"-t jelent; Kyria elit harcosai, a Pusztítók ezt keresték a csatatereken. Toronban az öngyilkosság társadalmilag elfogadott formáját, a szertartásos torokmetszést emlegetik így.), de az életed nem az én kezemben van. Legyőzőid döntsenek sorsodról - intek Thybar és Moor Genfry atya felé.

Elindulok a legyőzött fejvadász felé. A fejem csóválom.
- Nem teljes mértékig értek egyet testvéremmel, de nem az árulásod tényében. Főnököd ha jól láttam már Morgena színe előtt felel tetteiért. Ezért Tharrhoz neked kell menned és felelni azért amit elkövettél. - odamegyek hozzá, figyelve hogy ne tudjon támadni, arrébbrúgom a kardját és tőrömmel elvágom a torkát miközben a Háromfejűhöz fohászkodom - Tharr, Változás Ura vedd ennek a lelkét! Legyen tanulság mindenki számára, hogy mit jelent az árulás!

Kiköp egyet, miközben odamész:
- Nem árultam én el senkit! Főnököm Malestor volt, és Tortugar!! Teszek Toronra, és Kyriára is, közöm nincs hozzá, mindig is rühelltem! Bárcsak tovább szolgálhatnám az iga...

...de folytatni már nem tudja, mert a szavába, pontosabban a torkába vágsz.
(Dobtam rá, hogy mennyire gyúl haragra, és megpróbál-e tőrével még aljasul vagdosni, de nem...)

A torkából kibugyog a vér, majd fulladozva, dülledt szemekkel falnak dől Jackson, az utolsó fejvadász, és egyben Malestor testőre.

Odakintről viszont halljátok, hogy riadalom támad:
- Éleeet, éleeet!
- Ááááá, - Áááá megharapott!
- Atyák! Thybar úr! Bezegh úr! A kiválasztott élőholtak! Másznak be az ablakon! Gyorsan, segítsenek!
This message was last edited by the GM at 18:24, Fri 04 Dec 2020.