Az idő egy jókora részét szitkozódással töltöm: szidom a hullaszagot, majd - hosszú gondolkodási szünetet követően - magamat hogy nem tudok semmi csapdavarázslatot. Valami jelecskét ami megcsapja villámmal aki közelébe megy. Majd felvillanyozódom a lehetőségekhez képest mert megvan mit kell kitalálni! Ez lesz új kutatásom iránya amit lehetőségem lesz rá! A következő gondolatom, hogy Tharrnak biztos tetszene egy ilyen varázslat - ha még nem talált ki senki hasonlót - hogy akkor is le lehet csapni ha nem vagyunk ott. Kellő erősség esetén fontos helyeket is elzárhatunk velük, csak aki tudja (esetleg kellően erős manalátással rendelkezik) találhat utat a láthatatlan villámcsapdák között.
- Tharr, teremtő káosz ura, adj ihletet hogy elmondhassam: "a Te segítségeddel alkottam újat" s ebből mindenki láthassa mekkora a hatalmad! - majd megköszörülöm torkom és miközben egy imát mormolok, melyet áldozatbemutatáskor szoktak a Háromfejűhöz intézni megvágom magam kissé tőrömmel. - Változások Ura, segíts hogy a Te dicsőséged és Hazám hírnevét emeljem új varázslatommal.
Ezzel befejezem imám, miután vérem pár csöppjével (miért nincs itt valami madár vagy tudomisén ha már ellenség nincs kéznél, hogy pont amikor a legkevésbé sem időszerű én vérezzek, bár tán valami újat alkotni elég nagy ahhoz hogy megérje...meg hát öcsémnek van igaza: ilyen helyzetben nem fukarkodhatunk ha az égiek kegyét keressük) áldoztam a Némának.
Lepihenés előtt egy hatalom italát - bár némiképp fintorogva a szűkös készletek fogyása miatt - megiszom.
This message was last edited by the player at 12:15, Thu 12 Sept 2019.

Pihenés után megreggelizek, majd megvárom, hogy Thybar is felkeljen, és kifejtem neki a véleményemet:

- Testvér, szerintem induljunk el a látott fény felé. Ott, ha az tényleg tűz volt, jó eséllyel találunk értelmes lényeket, akiktől tudunk szerezni élelmet és tiszta vizet.

Kis szünet után hozzáteszem:

- Testvér, eddig nem sokat mesélrem róla, de a pugomagitor, aki a fegyverforgatásra tanított, nem csak a vívás művészetére oktatott. Mestetem hajdanán a hírhedt Ikrek mestergyilkosa volt, ennek folytán megtanított a csendes ölés alapjaira is. Azzal mindketten tisztában vagyunk, hogy az általad űzött mágiát Toronon kívül igen kevés helyen nézik jó szemmel, így most, családjaink hatalmának védelme híján kénytelenek vagyunk a magunk ravaszságában és isteneink védelmében bízni. Mivel ismeretlen területen járunk, és hazánk az elmúlt zászlóháborúk során sok ellenséget szerzett, javasolom, hogy inkognitóban maradva minél kevesebbet áruljunk el magunkról. Ehhez pedig az Árnyékúrnő, Morgen pártfogása sokkal hatékonyaabb segítség lehet, mint Tharré, aki a nyíltan burjánzó káoszt kedveli. Ráadásul Morgena az eredeti kyr istenek egyike, sokkal ősibb hatalommal bír, mint Tharr, aki a Toroni Birodalommal egyidőben emelkedett főisteni rangra. Javaslom, hogy vedd fontolóra, kinek szánod oda életedet, mert élet és halál múlhat rajta.

Thybar:
Megkarcolod magad, és bár ezt gyakrabban csináltad, most te is úgy érzed, hogy ez jobban fáj (-2 FP lenne, de ezt ne írd fel), de sikeresen áldozol. Hangot bár nem hallasz, de erősebben átjár az érzés, hogy aludnod kell.

Mindkettőtöknek:
Miután az áldozásokkal végeztek, nem állítottatok be különösebb ébresztést, és mivel elég kimerültek vagytok elnyom titeket az álom.
Álmotokban
Bezegh: Egy lilás színben derengő holdfényes erdőbe vezető ösvényt látsz magad előtt, belőle egy lágy, csalogató, női dúdolást hallasz.
Thybar: Látod magad, ahogy hígított véreddel kört rajzolsz, és bele három villámot (elrendezésben kb. mint a radioaktív jel), majd az egészet felvillanyozod villámtűkkel.

Az álmotok hosszú, nyugodt, eseménytelen, és pihentető. Beleszámítva, hogy a kellemetlen ébredést megelőzően is aludtatok, (4+1k4) 7 órát végigalszotok, és ezzel ki is pihenitek magatokat.

/Az összes FP és ÉP visszatöltődött!/

Bár pihentnek érzitek magatokat, némi bódultságot ettől függően még éreztek, ahogy jeges borzongást és hullaszagot is, de fájdalmat nem.

A nap delelőn jár, a vihar elmúlt, kintről halljátok a hullámok lágyabb morajlását. A távolban látjátok a zátonyt, ami megállított titeket, hajótok orrát a sziklán fennakadva, félig víz alatt, a hajó középső és hátsó részét nem.

Nagyot nyújtózom ébredés után:
- Volt már jobb ébredésem ennél...de legalább felébredtünk és én legalábbis kialudtam magam, Tharrnak hála! - Bezegh-re nézek alaposan végigmérve hogy rendbenlévőnek tűnik-e állpota - és te öcsém? Kialudtad magad? Hogy érzed magad, mehetünk tovább?

In reply to Bezegh Azeni-Domben (msg # 44):

- Annyiban egyértelműben igazad van, hogy jobb nem mutogatni kik vagyunk, s honnét jöttünk. Valami álcát majd kitalálunk-megoldunk. Nekem mondjuk öregembernek kell kiadnom magam. Te meg...ha még egy kicsit fiatalítunk rajtad lehetsz a fiam - nagy nehezen sikerül nem elröhögni -  Hitkérdésben nem feltétlenül, mert lehet hogy Morgena ősibb de Tharr erős, fiatalabb és erősebb. Meg hát nem az egyszerű hívektől várja a térítést, nem kell lobogóra tűzni, pláne zászlóháborún kívül, szimbólumait. Azt pedig, hogy Morgena elfogadottabb a birodalmon kivül kevéssé hiszem. Eddig is segített engem, nem szándékszom otthagyni. De magamat, magunkat megöletni sem. Az esztelen öngyilkosságot nem várják el tőlünk odaátról.
Megcsóválom fejem
- Különben is, mágiámat üldözik amennyire tudom és én biztosan máglyán találom magam ha kiderül. Te meg börtönben élvezhezed az árnyakat...- megvetésem ezen (északi) hozzáállás iránt egyértelmű - mintha az ö varázsloik jobbak lennének...
This message was last edited by the player at 11:11, Thu 19 Sept 2019.

- Te tudod, testvér, bár szerintem simán mondhatjuk, hogy féltestvérek vagyunk, hiszen a hazugság annál inkább megáll, minél több igazság van benne. Ráadásul az is megállná a helyét, hogy vándorló nemesi fattyú vagyok, te pedig az udvari alkimistám, hiszen ez is igaz, ráadásul a felszerelésedet is megmagyarázza. Ami pedig a hitet illeti, hallottam információkat arról, hogy Morgena már Tharr papjai közül is toborzott híveket, ami azért Tharr főségének megrendülését is jelezheti. Ráadásul mostanság nemcsak Morgena, hanem Sogron ereje is növekvőben van, így ha az Úrnő hasonló választás előtt állna, mint a Birodalom hajnalakor, és most a Tűzkobra mellé állna, alighanem letaszítanák a Háromfejűt a trónról. Mindenesetre azt imádsz, akit szeretnél, ebbe nem avatkozok bele, de úgy gondolom, hogy én Morgenával hosszú távon a győztesre szavaztam.

In reply to Bezegh Azeni-Domben (msg # 48):

- A féltestvér-ötlet jó, esélyes hogy beválik. Nem akarom kétségbe vonni Morgena hatalmát, de sosem éreztem hozzám közel állónak. Az a fajta hatalom, amivel foglalkozom inkább Tharr és Sogron. De meglátjuk mit hoz a jövő. Hogy mennyire igaz és hogyan állnak át egyik istentől a másikhoz a papok az érdekes kérdés, kiváncsi lennék patrónusaink véleményére. Mindkét oldalról, vagyis hogy aki átveszi a papot mennyire bízik benne. És az új társai... - lemondó sóhaj - de ez a hely nem megfelelő ennek megvitatásához. Se ital, se más nincs itt. Menjünk innen és lássuk mit hoz a jövő.
Ezzel föltápászkodom és elkezdem összeszedni holmim, remélve hogy öcsém is így tesz.

Segítek a pakolásban, de azért nem állom meg szó nélkül:

- Talán igazad van, ami a Birodalom és gyarmatai területét illeti. Ott Tharr és Sogron hitét, illetve az általuk képviselt nyílt, pusztító hatalmát gond nélkül lehet fitogtatni. Viszont a Hatalmasok védelme nélkül te is jobban jársz, ha rejtve, az árnyak közt űzöd mesterségedet és kutatásaidat, lévén hogy mint említetted, ha lebuksz, máglyára kerülsz. Nem akarlak elveszíteni, ezért ajánlgatom neked az Úrnő védelmét: ha valaki bizton el tud rejteni a túl kíváncsi szemek elől, az Ő. Node igazad van, induljunk, keressünk élelmet, vizet, mert mindkettő fogytán van, és sajnos Úrnőm nem fogadott annyira kegyeibe még, hogy a semmiből tudjak teremteni ételt-italt. Keressük meg azt a fényforrást!

Amint összepakoltunk, a hátamra veszem a felszerelésemet és elindulok arra, amerre emlékeim szerint a fényt láttuk, közben Morgenához fohászkodok útmutatásért.

Kimentek a barlangból, megállapítható, hogy nappal még több döglött hal és madárcsontváz látszik a parton, aztán elindultok a part mentén arra, amerre úgy vélitek a fényt láttátok éjjel.
A part a sziklafallal együtt kanyarodik, láthatóvá téve a maradék, több kilométeren látható partszakaszt,és egy jó nagy öblöt. A sziklafal egyre alacsonyabb, majd megszűnik, és valóban, egy jó 40 m magas világítótorony áll a végén, egy jobb napokat látott kikötő mellette. Beljebb messziről házakat is láttok.

Kb. fél óra alatt értek oda a világítótorony mellé, ami még a kikötő és a házak előtt áll, fentről társalgás hallatszik, és egy felkiáltás:
"- Háhá! Megint nyertem!!" és egy "-Te mázlista állat" , némi csapkodás kíséretében.

A kikötőben egy rozoga, korhadt stég, mellette szintén korhadt, itt-ott lyukas halászcsónakok állnak, több félig víz alatt.
Embert egyet sem láttok, csak a csontvázak egészülnek ki a kikötő egykori állati lakóival, patkányok, macskák maradványait látjátok.
This message was last edited by the GM at 17:18, Sat 21 Sept 2019.

- Van itt egyáltalán élet?? - kérdem, miközben körbenézek. - mióta néz ez így ki?
Majd suttogva (hogy csak Bezegh hallhassa): Ezt szívesen megvizsgálnám...

Elmondod, válasz nem érkezik, a hullámok csapkodnak, a házak közé vezető úton átszalad egy ördögszekér, fentről halk, oldott társalgás hallatszik, kb. mint ami Yankar kocsmáiból hallatszik ki, ha éppen játszanak odabent.

Odalopakodok a világítótorony bejáratához, megvizsgálom az ajtót: nyitva van-e, illetve nyitható-e kintről.

Ahogy elindulsz körbe, meg is találod hátul az ajtót, zárva van.
Befelé nyíló vastag faajtó, kilinccsel és kulcslyukkal.
This message was last edited by the GM at 11:52, Wed 25 Sept 2019.

Van olyan bejáratként használható nyílás, ami akár némi mászás árán elérhető?

A torony kerek alapzatú, és magas, keskenyedő. A fala habarccsal rakott kő, annyira azért nem olyan könnyen, de mászható.

Lőrésszerű nyílásokat látsz rajta úgy 20 méterig, utána minden oldalon 4 közepes, éppen nyitott vastag üvegablak látható palettákkal, azokon beférhet két ember is akár.
Aztán folytatódnak a lőrésszerű ablakok.

Az utolsó 10 méteren kiszélesedik a torony, alátámasztással, és bár most nem látjátok, de ahogy közeledtetek igen, felette a tűzrakó rész, amelyet korlát határól, és 6 vaskos oszlop, ami egy gúla alakú széles tetőt tart.
Ez a rész nyitott.

Visszamegyek Thybarhoz és halkan mondom neki:

- A bejárat zárva van, de fent a nagyobb ablakokon bejuthatunk talán titokban... vagy pedig felfedve a jelenlétünket kopogtatunk, hátha beengednek. Elhiszem,  hogy szívesen nekiállnál vizsgálódni, de amíg nem tudjuk, kikkel van dolgunk, addig ne kezdj bele. Te hogy gondolod? Én kopognék, sunnyogni meg harcolni ráérünk akkor, ha muszáj.
This message was last edited by the player at 10:34, Thu 26 Sept 2019.

Megcsóválom fejem:
- Nem, nem is most rögtön gondoltam a vizsgálódást...márha egyáltalán eljutunk odáig. Van fontosabb-sürgősebb is - nagy levegőt veszek - próbáljuk meg, hátha. Nem nagyobb veszély, tán kisebb is, mint beosonni.

Ezzel elindulok az ajtó felé

Odamegyek az ajtóhoz,  ököllel megdöngetem és bekiabálok:

- Hahó! Van itt valaki?

Amíg Bezegh kopogtat és megpróbál a bentiekkel kapcsolatot létesíteni, én a környéket figyelem hogy van-e mozgás, történik-e bármi. Fő az óvatosság...

Fent elhalkul a társalgás, egy ingerült morgás, egy csattanás, és felhördülés:
- Hányszor mondjam még, nem kaptok előbb kaját, és ne hangoskodjatok, mikor mindenki alsz...
Majd megjelenik egy bajszos, hegyes szakállú, barna hajú, tollas csákós arc az ablakban, meglát titeket, és ráncolja a homlokát.
- ...Hőőő hőőő egy pillanat. Ezekre nem emlékszem... Ne kiabáljatok! Mindjárt lemegyek!

Közben egy másik, kerek, szőke, hosszú, copfos hajú fickó is kinéz csodálkozva, és érdeklődve figyel fentről.

Majd zajos lépteket hallotok lefelé jönni lépcsőn, az ajtó kinyílik.
Az előbbi csákós figura jelenik meg előttetek sodronyingben, hátán számszeríj, oldalán másfélkezes kard. Csípőre tett kézzel végigmér titeket...

- Hát titeket meg honnan a jó fenéből szalajtottak, és mit kerestek itt??
This message was last edited by the GM at 13:10, Thu 26 Sept 2019.

Alaposan végigmérem aki ajtót nyitott de inkább a fentit tartom szemmel. Bízom Bezegh-ben hogy boldogulni fog, elég jó a beszélőkéje.

Derékból kissé meghajlok, és végig a szemébe nézve beszélni kezdek:

- Üdvözlöm, uram! Hajótöröttek vagyunk. Hajónk tegnap kapott léket a viharban, és tudomásom szerint társammal mi vagyunk az egyedüli túlélők. A torony fényét követve jutottunk el ide. Élelmünk és vizünk elfogyott, és mivel a partot érésünk helyén is csak dögöket találtunk, készleteinket nem tudtuk feltölteni.  Tudnának segíteni nekünk? Szeretnénk tudni, hogy hová kerültünk, és ételt-italt is kérnénk önöktől. Természetesen nem kívánom ingyen, tisztes árat adok minden segítségért.

- Ts ts ts ts...csóválja meg a fejét... ejnye hát. Milyen nemes és jó modorú, de mégis oly bűnös lelkeket sodort partra a szél.
(Sóhaj) De hát hogy is mondják? "A halfejű isten nem ver bottal, és ok nélkül!"

- Ételt, és italt természetesen kaphattok, csatlakozhattok a többi szerencsétlenhez a közös ebédhez, a szieszta után,  egy óra múlva a fő téren!

- Ohh, kedves, hogy felajánlod érmédet, de hagyd csak. Majd fizethettek a többiekkel, kitartó imával, két kezetek vérével, és munkájával.

- Gyertek, mutatok nektek egy kiüresedett házat is, ahol addig pihenhettek, aztán majd Shügeer és Garnil atya mindent elmond...

Ezt hallva mentális üzenetet küldök testvéremnek:
- Ez jobban bűzlik mint egy obsor segge... (és nagyon remélem ennyi is elég hogy fokozottan óvatos legyen ő is)

Visszaüzenek:

- Nekem is, de játsszuk a hülyét, úgy a megfelelő időben meglephetjük őket.

Hangosan ennyit mondok:

Köszönöm nagylelkűségedet, jó uram, az istenek jutalmazzanak meg méltón érte! Azt azért elárulnád nekünk, hogy mely tájra vetett az égiek akarata, és ki az a halfejű isten, akiről beszélsz?