Hajó, ha nem jó
Egy hónapja már annak, hogy nyilvánvalóvá vált számotokra, amitől előtte nem sokkal már sokszor nehezen aludtatok. Hiába a családotok iránti hűség, minden büszkeség, kiderült, hogy a vérvonalatok nem tiszta, és így sajnos a fattyak sorsa nem lehet teljes.
Sajnos ezt az utóbbi időben egyre többet érzékeltették is veletek.
* Bezegh számodra már akkor felmerült a gyanú, mikor a családod egyéb tagjaival ellentétben nem vagy vérzékeny, és harcra kezdett tanítani egy Pietor, meglepő sikerrel.
* Thybar, ez számodra mindig is nyilvánvaló volt, de a sértések ellenére remek tanító mellett okosodtál, és a labor virtuózává váltál.
A családjaitok nem igazán vállalt mély kapcsolódása ellenére a ti barátságotok nagyon is ismert volt.
Gyermekkori csínytevéseitek már nem egyszer váltak pletykák témáivá Yankarban, de később is barátokként vettetek részt jó, és rossz történésekben egyaránt.
Talán épp a különbségeitek miatt tudtátok egymást oly nagyszerűen kisegíteni.
Bezegh a befolyásoddal, és harci ügyességeddel tűntél ki, mellyel nem egy párbajban védted meg becsületed, vagy segítetted társaid ellenfeleit elrettenteni.
Thybar pedig leleményes fortélyaiddal húztad ki Bezeghet az olykor lehetetlennek tűnő helyzetekből, és kápráztattad el környezeted.
Ám semmi sem örök, csak a változás, ami nagyjából egy időben köszöntött be mindkettőtök életébe.
*Thybar, míg eddig mágiád, és tudományod jó értelemben nyűgözte le a nemesi köröket, a legutóbb ezt dühödben már másképp kamatoztattad egy gúnyolódó ficsúron, miután pont akkor zavart meg, mikor legékesebben próbáltad tehetséged bizonyítani apád szeme láttára. Máig rejtett mosollyal emlékeznek arra a táncos estre, mikor Gulanar, a helytartó fia barna csíkkal jelölte az utat a tengerparti villától a helytartóságig, főzetednek köszönhetően. És bár a bosszú jogos volt, Gulanar azóta elérte, hogy a nemesség ne vegyen be az eseményekbe, és pár tőr is gyakrabban landolt a fejed mellett, nem véletlenül.
*Bezegh, a te élted egész vidám volt egészen addig, amíg az eredeti apád úgy nem döntött, hogy ismét felkeresi édesanyád, a lehető legrosszabb időpontban. És bár részben örültél is, hogy láthatod azt, akire jobban hasonlítasz, mint családod többi tagjára, és rájöttél, hogy a legjobb barátoddal sem véletlenül éreztétek magatok már-már testvéreknek.
Ám a hasonlóságot sajnos magas rangú nevelőatyád is látta, akaratlanul.
Kiderült, hogy a rossz hír sajnos úgy terjed, mint szifilisz Yankar örömnegyedeiben, így hát az örökségre egyre kevesebb esélyed nyílt.
És bár harctudásodra büszkék voltak, és nemesi körökben is kiválóan tárgyaltál, a vér tisztasága sajnos itt mindenek előtt sokat nyom a latban.
Kapcsolatod az apáddal elhidegült, egyre távolabb kerülvén örökségedtől, és attól, hogy tovább fényesítsd a családod hírét.
Így aztán úgy döntöttetek, hogy magatok mögött hagyjátok Yankart, és új életet kezdtek, khm...némi segítséggel!
Mindenképpen a tenger túlpartja mellett döntöttetek, ám mivel Toron a száműzetés miatt nem jöhetett szóba, valami mást kellett kitűzni célul.
Bezegh, téged mindig is lenyűgöztek a tiadlani vidék harctechnikái, melyeket tanítód mesélt ifjú évei történetei alapján. Thybar, te úgy vélted, hogy ott kevésbé ismerik a boszorkánymesteri technikákat, és biztos nagyobb a meglepetés, és az elrettentés ha valami balul ütne ki, meg azért benned is égett a tudásvágy, hogy más tájakon új tapasztalatokkal gazdagodj.
Bezegh: Így hát tudván, hogy hol őrzi nevelőatyád az értékeit, úgy döntöttél, hogy nem hiába törekedtél a család fényének lenni, kijár érte a jutalom.
Magadhoz vettél hát két csiszolt gyémántot (30 arany egyenként), hogy majdan felkeresd Thybart, és együtt szerezzétek be a lassanként megszervezett úthoz szükséges felszerelést, majd kezdjetek új életet.
Azonban a szervezés már a legelején csődöt mondott.
Már épp pakoltad össze a legszükségesebbeket, amikor meghallottad nevelőd ordítását pár emelettel feljebb. Így hát megindultál a kikötő felé, ahol egy már vész esetére előre megbeszélt rejteklakásban találd meg Thybart, közölvén vele, hogy a nyomodban vannak, indulni kell hamarost.
Szerencsétekre a kereskedő(és csempész)hajó, ami csak egy hónap múlva tért volna vissza, épp a városban rostokolt, várva az igencsak sokat késő szállítmányra.
A kapitány már épp átkozódott, hogy kereshet új megbízót, és lőttek az aranyának, aztán miután kezébe nyomtatok 10 aranyat, ha most elvisz titeket Tiadlanba, egyből kivirult, és hamarost össze is szedte a legénységét. Bár siettetek, tulajdonképpen épp az arra való tekintettel, meg hogy nagyon kell az útra a szerencse, külön éltetek az isteneitek/istennőitek áldásával, Thybar Tharr kegyeltjeitől, Bezegh pedig Morgena híveitől kért egyfajta áldást/védelmet az útra, majd útnak indultatok.
-------------------------------
Leszámítva a pénzt / a gyémántot, két fegyvert, és a ruhátokat 15 darab egyéb, nem misztikus felszerelést vihettek magatokkal.
-------------------------------
Hajótok, a Nedves Sellő már két napja himbálózik Quirronea vad hullámain, és már egész jól viselitek a tengeri út viszontagságait. A hajó hátsó részében kaptatok egy-egy, a hajókhoz képest tágasnak mondható kabint. A legénységet is sikerült megismernetek, némi rum sokat javított a hangulaton. A kapitányotok előrelátóan a szigetekhez közel vezette a hajót úticélotok felé.
Bár úgy emlékeztek, hogy tapasztalt tengerészek irányítják hajótokat, most mégis nagyot koppantatok a hajó padlóján, miután kiestetek a függőágyból. Ami különös, miután utolsó emléketek szerint Luigi szájharmonikázott egy jól ismert tengerészdalt, kísérve a legénység pár tagjának énekével.
Most azonban kevés emberinek nevezhető hangot hallotok, sokkal inkább az elemek tombolását, a hullámok heves csapkodását a hajótesten, és a szél is vadül fütyül odakint.
A hajótok a megszokottnál is hevesebben hánykolódik, imbolyog.
This message was last edited by the GM at 10:10, Sat 31 Aug 2019.