A gargoyle-okat nézem és azon jár az agyam, hogy mágiával hogy lehetnek...mi lenne ellenük hatásos.
- Fenéket, inkább azt látom, hogy a magasabb kasztúakat kiszolgálják alacsonyabb kasztúak. - mordulok egyet - Mindegy...abban lehet valami, hogy az ittenieknek megváltoztattuk a sorsát, értük felelősek vagyunk.
Bosszúsan körbenézek...látom, hogy mindenki menekül.
- Kizárt, hogy véletlenül kerültünk pont akkor és pont ide...és itt is ragadtunk. Nézzük meg, hogy mit tehetünk... (mérsékelt lelkesedéssel követem Bezzeghet)

Bezegh:
Megindulsz a tőletek balra fel kb. 10 m-re lévő köztes, a lépcsősorokat megtörő átjáró felé, mely a lelátók alá vezet. Nos bár eléggé nyílt helyen vagytok, és kb. ti vagytok a legfentebb Thybarral, a gargoyle-ok egyelőre rá se hederítenek a kiáltozásodra, egyelőre lekötik őket a menekülő tömeg hangos kiáltásai, onnan rabolgatnak egy-egy szerencsétlent.

Thybar:
Éppen nagyban berzenkedsz azon, mennyire könnyen cserbenhagyja a nép az urakat egy kényes helyzetben, ám ekkor meglepetésedre egy kellemes csalódás ér:

Úgy 10 ember kiválik a menekülő tömegből, és felétek igyekszik a lelátó repedező, izgő mozgó szintjein át:
- Gyerünk! A védelmezőink, a sziget hős nemesurai veszélyben vannak! Védjük meg a megmentőinket!

És felvesznek egy-két már levált kődarabot, és dobásra készen figyelik a gargoyle-okat, hogy ha közel jönnek, megkínálják őket egy-két kemény darabbal!
Egy ipse még egy könnyű nyílpuskát is elővesz, célzásra készen!

Rávigyorgok Thybarra:

- Látod, testvér? Állj ki értük, és ők is kiállnak érted.

A bátorságuktól fellelkesülve odakiáltok a kis csapatnak:

- Ide, emberek! Húzódjunk be a szűk kapualjakba, hogy ne férjenek közel hozzánk egyszerre többen? Az íjászok és kődobálók hátra, közelharcosok előre! Közelharcosok, ti védekezzetek, hadd érvényesüljenek a hátrébb levők is! Nem biztos, hogy meg tudjuk őket sebezni közönséges fegyverrel, így inkább védjétek magatokat és társaitokat, ne támadjatok feleslegesen!

Amikor odaérnek, fegyvereik alapján 3 négyfős csoportba osztom magunkat, magamhoz Thybart és két kődobálót osztom be. Beterelem őket a bejáratba, eléjük állok, majd egyelőre félrehúzódok kicsit, hogy helyet engedjek a dobóknak, majd szólok nekik:

- Gyerünk, adjatok nekik! Hadd jöjjenek ide, a vesztükbe! Morgena, adj erőt híveidnek, hogy győzedelmeskedjünk az ellenünk támadóknak!
This message was last edited by the player at 07:55, Fri 16 July 2021.

Beállok Bezzeg Brancsába és fölkészülök a támadók fogadására.
- Tharr, figyelmezz ránk és segíts minket!

Ezt követően a gargoyle-ok mozgását hátha fölfedezek benne valamilyen mintázatot vagy eszembe jut valami ezekről a dögökről és tulajdonságaikról.

Bezegh:
A gargoyle-ok ezúttal már észreveszik a csoportos ellenállásotokat, és hangos rikoltással már 3 is megindul felétek.

Az emberek viszont hallgatnak rád, és meglepően eredményesek.
Két gargoylet sikerül annyira megzavarniuk a kövekkel, és nyilakkal, hogy visszaforduljanak még egy kört téve a levegőben, ideges rikoltással kísérve;

A harmadik viszont még el is kezd pörögve zuhanni, és darabokra zúzódik a lelátó alján a falon. A testét alkotó darabok vöröses, lávaszerű izzással eltűnnek.

Thybar:
This message was last edited by the GM at 12:09, Fri 16 July 2021.

- Ez az! - süvöltöm. - Látjátok, emberek, megvan az összefogás eredménye! Tudtok ti, ha akartok! Adjunk még nekik! Nyírjuk ki mindet!

Azzal igencsak nem nemeshez illő mozdulattal odafordítom a seggemet a gargoyle-ok felé és a szabad kezemmel megpaskolom. Aztán visszaállok védő állásba.

- Fene ebbe a rohanásba - morgom, majd észbe kapok és magamban Tharrhoz fohászkodom - lássuk mivel állunk szemben.
Manalátásommal a lehető legalaposabban szemügyre veszem a hasadékot és a gargoyle-okat. Ismerős mágiaformákat és gyenge pontokat keresek.

Bezegh:
Nem tudod megítélni, hogy a rendhagyó gesztusodnak köszönhetően történik-e, ami most jön, vagy sem, de nem erre számítottál.
Az egyik éppen visszareppent gargoyle rád sem hederít, de ugyanazt csinálja, mint a másik, csak az Aréna egy másik részén.
A másik már hederít, de nem közvetlenül rád, hanem az emberekre előtted.

Ugyanis a gargoyle-ok összegömbölyödnek egy izzó üstökösformává, és becsapódnak az emberek közé, az egyik pont az imént összeszervezett kis csoportotokba, és összezúz 5 tagot.
A többi ennek hatására, no meg mert kaptak ők is a szétrobbant darabkákból,felordít, eléggé megijed, és elkezdenek menekülni a lelátóról lefelé.

- Meneküljünk!

Bezegh Téged el is talál hat kődarab, az egyik pont a farpofádon, forró égést okozva rajta, a többitől "csak" simán orra buksz, és érzel több helyen a testeden erős, forró ütéseket!

20 FP-t szenvedsz el (ÉP-t nem...)

Thybar:

...Majd a vizsgálódásodat durván félbeszakítja az, amit előbb Bezegh is észlelt,
hogy előtted becsapódik egy kőgolyóvá formálódott gargoyle a kis csapatba, és 5 segítőtöknek kampec.

A szétrepülő kő és lávadarabok téged is elérnek, hátraesel 2 m-t.
21 FP-t szenvedsz el (ÉP-t nem...)

Aztán látjátok, hogy a hasadékból újabb gargoylok másznak és repülnek ki, illetve a rengés is erősödik, az aréna már igencsak recseg-ropog, és a lelátók már erősen repedeznek!

Körbenézek, hogy merre a legközelebbi kijutási lehetőség.
- Öcsém, ez nem úgy sikerült mint vártuk... - morgom - talán Sogron keze van ebben a tüzes szarban? Hányan maradtunk életben?

Ti ketten még éltek Bezegh-el, és a nagy ütés ellenére minden csontotok ép, illetve a maradék öt ember még életben van, de mivel látták, hogy a társaik milyen hirtelen és váratlanul lettek egyszerre az enyészeté, úgy döntenek, hogy ők is inkább a kijárat felé veszik az irányt.
Főleg, hogy több szörnyeteg tűnik fel a hasadékból, és az épület is egyre instabilabb:
- Pucoljunk innen, gyorsan! Futááás!

Majd forgolódsz, körbenézel, hogy találj valami akár nem mesterséges kijáratot.

Furcsamód eddig nem vettétek észre, pedig elég jelentős az eltérés, mögöttetek balra, ahol eddig a kijárat volt a lelátóra, V-U alakot öltve beomlott a lelátó, és egy nagy, és enyhén lefelé lejtő, kb. 20 m széles, törmelékes rés nyílt az épületen.

Oldaláról még továbbra is omlik be az épület, és alattatok is egyre jobban repedetik az épület, ahogy remeg a föld.

Illetve még feltűnik még egy nem elhanyagolható körülmény:
A nyílás láthatóvá teszi az Aréna mögötti tájat a sziget belseje felé.

Látjátok, hogy a vulkánból, aminek a kráteréből anno előjöttetek, morajlások következtében sűrű, feketés-vöröses-sárgás füst ömlik, hatalmas izzó kődarabokat lövell magából, oldalán patakokat formál a láva...egyelőre a szántóföldeket és a parti településeket úgy vélitek nem érte el, de ez csak idő kérdése...

Levonod a következtetést, hogy a vulkánok elég nehezen viselik a földrengést, és ilyenkor nagyobb eséllyel törnek ki...
This message was last edited by the GM at 14:35, Thu 22 July 2021.

- Próbálkozzunk a réssel - kiáltom a törmelékes rész felé mutatva. - maradjunk együtt, úgy több esélyünk van hogy mind kijutunk! Ha odaértünk meg kell nézni, hogy merre-mennyire stabil az omlás.

Ezzel igyekszem elindítani az életben maradtak kicsiny csapatát a reménybeli kijárat felé.

- Jó ötlet! - kiáltom, és elteszem a kardot, hogy szabad legyen a kezem, ha esetleg kapaszkodni kell, majd tölcsért csinálok a kezemből és nem túl vidáman, de teli torokból kiáltom: - Emberek! A tengerpart felé menjetek! Ha hajóra szállunk, nagyobb biztonságban leszünk, mint a szárazföldön!

Azzal elindulok lefelé a törmelékből álló lejtőn, és igyekszem én is eljutni a tengerpartra. Közben magamban mantraként ismételgetem Morgena vezeklő imáját, és elgondolkodom azon, hogy mivel sérthettük meg az isteneket, hogy ilyen ítéletet hoztak felettünk.

Bezegh:
Az a tölcsérforma olyan jól sikerül, hogy a szádhoz emelve a kezed szinte át is formálódik, amíg belekiáltasz,  majdnem hasonlít is a mérkőzések alatt a játék vezetőinek hangtölcsérére. Mikor teli torokból belekiáltasz, hangod betölti a teret, erősen visszhangzik az aréna falairól.
Még a rendes kijáratok felé tóduló tömegből is páran felétek fordulnak meglepett arccal.

Thybar:
Te és az emberek szintén megrezzentek a hirtelen hanghatástól,
oda is fordulsz meglepetten.
This message was last edited by the GM at 07:06, Mon 26 July 2021.

Első gondolatom, hogy Tharr kegyes ismét, hogy ezt látni engedi. Biztos nem volt elég erős...legalább hitében nem. Remélem ő is lát és fölismer engem - akkor megtudja, hogy ki-mennyit ér.

Az első meglepetést követően jót derülök öcsém hangját. Biztos kapott némi segítséget...figyelem a hatást. Ha úgy adódik, terelem az embereket a kijárat felé.

A hatáson magam is meglepődök, de gyorsan összeszedem magam. Magamban hálát rebegek Morgenának a segítségért - akár közvetlenül ő adta, akár ő rendelte ki azt, aki segített, az Úrnőt mindenképpen megilleti a hála -, majd ahogy mondtam, a lejtőn leereszkedve elindulok a part felé, néha-néha hátranézve, hogy hányan, és esetleg kik követnek. Ha látok valakit, akinek esetleg segítségre van szüksége, bevárom vagy akár visszább is megyek hozzá és igyekszem segíteni neki.

~ Ha öcsém az élre áll, akkor én kell legyek a hátvéd. - gondolom és igyekszem utána terelni az embereket és segíteni ahol kell, közben továbbfűzöm gondolataimat  - Ha itt most is jól sikerül kezelnünk a helyzetet, azzal mindenki jól járna. Tharr, segíts átlátni ezen a káoszon!

Ámbár a földrengés erősödik, és mellettetek mázsás sziklák zuhannak alá a meghasadt aréna faláról, az egész csapat sikeresen kijut a szabadba.

Odakint a vulkánokkal néztek farkasszemet, amikből a kibugyogó láva majdnem elérte a hegyek alját.
A torkukból kiömlő füst elkezd lefelé ereszkedni, és hamueső borítja be a tájat.
Titeket nem talál el semmi, de nem mindenki ilyen szerencsés, izzó kődarabok bombázzák a talajt, és azt akit éppen érnek.

Balra tőletek a főbejáraton kifelé látjátok a pánikban a tenger felé menekülő, kicsit ritkábbá váló tömeget.
Sokan köhögnek az egyre sűrűbbé váló, lefelé ereszkedő hamufelhő hatására.
A tömegből felkiáltások hallhatóak: Tharr segíts! Morgena segíts! Miért!? Miért!?
Két lovasfogatot is láttok, ahogy az egyik előrébb, a másik hátrébb a tömegben "El az útból!!" felkiáltással próbálnak utat törni lovasfogataikkal az emberek között, illetve sokan próbálnak utasként felkapaszkodni a fogatokra, egyelőre kevés sikerrel.
Egy megvadult ló elszalad előttetek, és bár nyihogással tarkítva, de érdekes módon tisztán, általatok érthető nyelven pánikol! "- Jaj merre fussak!? Jaj merre fussak!?"

A repedés, ami az Arénában közétek és a kijárat felé törekedett, már át is szakította a lelátót, és kezd tovább repedni nyugat felé, lassan kezdi elvágni tőletek az előbbi tömeg, és a déli tengerpart felé vezető utat, ahol egy-két hajó már fogadja be az ijedt tömeget.

Az emberek egy része kivált a tömegből, és előttetek szalad el, ekkor jut eszetekbe, hogy valószínűleg azért, mert a másik, keleti tengerparti falu valójában közelebb van hozzátok, mint a déli... de az inkább tőletek jobbra, az Aréna takarásában van...

Kezdem kicsit úgy érezni magam, mint aki vagy álmodik, vagy megbolondult. A sebesülésem azonban elég valódinak tűnik, ráadásul bízom annyira az Álmok Úrnőjében, hogy nem szívatja feleslegesen hű szolgáját. Ha pedig megbolondultam, akkor afelett ráérek később pánikolni, most az embereknek szüksége van rám és a józan ítélőképességemre.

Ez a rés viszont, bár az Úrnő hatalma nem mutatott rajta mágikus befolyást, igencsak úgy tűnik, mintha valaki szándékosan akarna elvágni minket a biztonságot jelentő hajóktól. (Egy pillanatra felmerül a gondolataim között egy szó: "KalandMester", de ezt betudom a pillanatnyi elmezavarnak és elhessegetem az amúgy is értelmetlen szót.) Megrázom a fejem, hogy kissé kitisztuljon, és nagyjából a repedéssel párhuzamosan vezetem a csapatomat, megtartva attól a biztonságos, legalább 20 méteres távolságot, hátha ki tudjuk kerülni a hasadékot.

Első meglepetésemben elkiáltom magam:
- Mi a fasz?? - majd próbaképp a ló után kiáltok - Erre! Mi is kifelé megyünk...

Majd - ha velünk tart - megkérem hogy:
- Te meg mit láttál odabent?

Thybar:
A ló megfordul, majd odajön hozzád:
- Bent? Húztam nagy guruló fát gyorsan, rajta gazdával. Gazda leesett nagy szakadék! Guruló fa, szekér összetört! Kifutni nagy körvölgyből! Követem ösztönt! Meneküljünk!

Majd látod, hogy már tova is indulna egy nagy, lila színben tündöklő kapu felé, ami a semmiből elétek nyílt. A kapuban szintén lilás derengésben, mint egy mozgó festmény egy tengerpartot látsz hullámzó tengerrel, azon hajókkal. Az egészből szakrális mágia sugárzik.

Az előbb hallott magas, érces, vibráló hang a tájból ismét felhangzik, ezzel együtt te is érzékeled, hogy alattatok a rengés, ami eddig is rázta a talajt hevesen felerősödik, a repedés gyorsabban szélesedik, és a vulkáni hamufelhő sokkal gyorsabban, és vészjóslóbban terjed felétek, mint eddig.

Felemelem a kezemet, hogy lássák, honnan szólok és elkiáltom magam:

- Erre, emberek és egyéb barátaim! Morgena kegyes hozzánk, lerövidíti számunkra az utat a biztonságos partra! Az ő hatalma nagyobb, mint a vesztünkre törő föld alatti átokfajzatoké!

Lehalkítom a hangomat, és cinkos mosollyal odaszúrok egy fricskát Thybarnak:

- Látod, testvér, az Álomúrnő nemcsak élvezkedik a káoszon, hanem segíti is a híveit.

Azzal teli torokból rázendítek egy pattogós, indulószerű Morgena-himnuszra és menetelve elindulok a kapu felé. Amikor odaérek hozzá, átlépek rajta.

- Tharr sem csak élvezkedik a káoszon. - csóválom fejem - hanem ez ad lehetőséget a bizonyításra, hogy mit is érünk. A hitvita helyett vigyük az embereket.

- Ó Tharr, minek erölködöm, úgysem figyel...kár érte. - morgom magamnak és a hasadékot nézem, hogy változik-e (akár fizikailag, akár mágikusan).

A repedés az erősödő rengés mellett  rohamosan terjed felétek, és a hamufelhő is, úgy vélitek éppen időben léptek át a térnyiladékon, mögöttetek érzitek, ahogy megcsap a hő, a hamu, és a tüzes por elegye.
Néhány ember, a ló, és ti magatok is éppen időben átléptek az éppen megnyílt lilás kapun, és valóban, a sziget déli részén, a kikötőnél, a parton vagytok.

A kikötőn zsúfolt embertömeg látható. Az egyik hajó már éppen felszedte nagy nehezen a horgonyt, és rugdossák le az amúgy is teli hajóról az erőszakosan feltolakvókat.

Egy másik hajón, még csak éppen szedik fel a horgonyt, nehezen, mert magán a láncon is emberek csüngenek.

A kikötő vérben fürdik, aki tudja tőrével, buzogánnyal, egyéb kézbe akadó fegyverével vág utat magának a tülekedésen keresztül. A stégről itt-ott fájdalommal teli arccal dőlnek ki alakok a sorokból, késsel a hátukban, vérző tagokkal.

Amelyik hajó még nem telt meg, ott ugyanez a tendencia figyelhető meg, ki gyorsaságával, ki fegyvereivel próbál helyet nyerni magának a hajókra.

Néhányan kisebb csónakokra próbálnak feljutni. A parton segítségért kiáltozó nők és gyerekek, férfiak, egyéb lények, kik eddig a szigeten voltak.

Itt a rengés még nem olyan erős, és a hamufelhő sem ért el titeket, de azért biztonságban sem teljesen érzitek magatokat.

Mellettetek több ember is rémülten, és értetlenül, (kb. ez a miafasz) mutat tőletek bal felé, ahonnan viszont egy óriás lépteihez hasonló zajt hallotok.

Odafordulván egy nagy, kb. 7 m magas, zöld, a legendákból egy furcsa sárkányhoz hasonló, de mégis kicsit furcsább lényt véltek felfedezni, ahogy döngő léptekkel fut felétek a parton.
Válláról egy nagy táska lóg, amiből különféle figurák lógnak ki, amiket főleg gyermekjátékoknak néztek, itt-ott egy játékmackó feje kandikál ki, amott egy fejkendős rongybaba látszik, kezében teáscsészével.
Nem igazán izgatják a történések, inkább lelkesnek tűnik.

Látjátok, hogy a sziget belseje felől egy gargoyle éppen nekitámadna, ám a sárkány a félelem helyett megörül neki, elkapja a karmával, és elkezd vele játszani, mint ha csak egy játékmadár lenne!
- Viuuss Viuusss! De jóóó! Repüüül! Új játékom lett^^!

Majd jön tovább felétek:
- Naaa! Ne menjetek eeel! Maradjatok! Játszatok velem! Juúúúj de izgalmas!
This message was last edited by the GM at 10:15, Wed 01 Sept 2021.

Álltok a parton, és nem igazán értitek, mi történik körülöttetek, és mit kéne kezdenetek a helyzettel.
Ám ekkor a dilemma megszűnik, ugyanis az előbb mindkettőtök által hallott, a tájat átható magas, vibráló érces hang kezd felerősödni, majd felgyorsulni, és úgy veszitek észre, mintha egy dallamot formálna.
A táj, az emberek, a hajók, a tenger elmosódnak, ám valahogy mégis közelinek érzitek, mert
megmarad egy halk hullámmoraj, és egy enyhe himbálódzó mozgás.

Kinyitjátok a szemeteket, és enyhén bódult állapotban ébredtek fel egy díszes kabinban.
A dallamot már fel is ismeritek, miután összeáll egy toronszerte ismert lágy, merengős dallá, amit kint egy matróz játszhat egy általatok szájharmónikának ismert hangszeren, vontatott, nyávogó hangján.

És már kezdtek emlékezni az előzményekre is. Azért hagytátok el a szigetet, mert egy napon együtt fürdőztetek Sigmundus famorral a sziget egy thermálmedencéjében,  és megkért titeket, hogy hajózzatok el vele Toronba, hogy megoldjátok az egyik rejtélyt, amely komoly gondokat okozott számára az utóbbi időben. Ezzel egyben megcsillantva a reményt, hogy segít visszatérni a családotoknak Toronba, rangot és elismerést kaphattok,  ha sikerrel jártok.

Elgondolkoztok azon is, hogy miért lehettek ilyen zavaros, kusza álmaitok, és miért ilyen bódult az ébredés. Felderengenek emlékeitek egy fergeteges mulatságról egy, a tiszteletetekre rendezett kocsiverseny után az Arénában, ahol mi tagadás, eléggé a pohár fenekére néztetek.

Meg talán az is lehet, hogy jobban vigyázni kellett volna Nocturnus atya, Morgena kegyeltje által felkínált altatófőzettel, melyet pont azért kértetek, mert elég volt a tenger izgalmaiból, hátatok közepére se kívánjátok a  tengeri út viszontagságait, és inkább kipihenten, egy jó alvás után érkezzetek meg Shulurba az előző napi tivornya után!

Ez úgy néz ki sikerül, mert bár kicsit bódultan ébredtek, de kezd kitisztulni a fejetek, és a kabinablakotokon kitekintve már látszódik Shulur kikötője, és a város tornyai...

- Bakker, mennyit aludhattunk...nem túlzás ez kicsit? - morogm - de legalább mindjárt megérkezünk...

Némiképp nehézkesen összekaparom magam - ezt javaslom Bezegh-nek is - közben legalább nagyjából megnézem, hogy mindenem megvan-e. Mikor ezzel végeztem ismét öcsémhez fordulok
- Szerintem használjuk ki a kikötőig hátralévő időt is szívjunk egy kis friss levegőt...remélem teljesen kitisztul fejünk...