Úgy jó két éve már annak, hogy Tortugár eltorzult vallása után rendet teremtettetek Korántosz szigetén, bár itt elgondolkodtató, hogy mi is számít rendnek, és miért is emlegetjük a rendet Tharr és Morgena híveinek egyik fő üdülőhelyén?

Főleg, hogy meglehetősen rendhagyó, ami itt történik.

Miután az első hajók elindultak, benne az elvágyódó lakosokkal, elhíresztelve, hogy a sziget ismét visszatalált régi jellegéhez, az érkező hajók száma is megnőtt, a kikötők hatalmasra duzzadtak.

Visszatért a vad, burjánzó, szenvedéllyel teli élet, ahol famor és obsor elfelejtheti a mindennapok viszontagságait, ami a Quirron-tenger többi partszakaszán terhelte életét.
Tharr és Morgena hívei, mindenféle rang, és mindenféle faj élvezi itt az életet.
Kortyolja a vulkánok lejtőin termő mézédes nedűt, fáradt végtagokkal sétál vissza szállására a vad orgiák után.

A helyiek az itt-ott, a vulkán lábánál fel-feltörő forró vizes tavacskák helyén közkedvelt fürdőket létesítettek, ahol hamarabb gyógyulnak a sebek, és kellemes társalgásoknak adnak teret.

Hála jelenléteteknek, és hogy már közbenjárásotoknak hála megszaporodtak a szakrális imádat kifejezésének szentélyei, egyre több pap is megfordult erre, gyarapítva ismereteiket Tharr, illetve Morgena vallásáról.

Az arénában ujjongás, és zsibongás kíséri a nagyszabású kocsiversenyeket, és viadalokat.
This message was last edited by the GM at 19:36, Sat 01 May 2021.

Ti is kifejezetten jól érzitek magatokat! Eddig legalábbis.

Főleg, hogy helyi hősök lettetek. A szobraitokat látva olyanok is elismerésüket fejezik ki nektek, akiket még az életetekben nem láttatok.

Két kisebb palotátok erkélyén a szőlőbirtokon termett, egyelőre eleinte még nem a legjobb, de aztán egyre jobb minőségű bort kortyoljátok esténként, és élvezetekből is jutott mindkettőtöknek.

Egy szép koraőszi délután épp az Arénában nézitek, ahogy 6 fogathajtó ádáz versenyt folytat egymással az első helyért, a nézőközönség hol ülve, hol felállva szurkol.

Ti úgy középmagasságban foglaltok helyet, egyforma távolságban a két közelebbi bejárattól, (összesen négy van), egy kényelmesen párnázott páholyban, nemesek és famorok társaságában, legközelebb az Arénához, feljebb főleg alacsonyabb rangúak állva rázzák kezüket, hangosan szitkozódva, vagy épp hajrázva, remélve, hogy a  kisebb-nagyobb fogadásuk a kedvenc versenyzőjükre megtérül.

Ekkor azonban furcsa, egyre erősödő remegés rázza meg az épületet.
A kezdeti remegés még alig tűnik fel a nagy zsivalyban, aztán azért mégis gyanús lesz, hogy ekkora robajjal azért nem jár egy kocsiverseny, no meg az egész épület nem szokott ennyire remegni, egyre inkább kőomlásszerű lesz a zaj.

Aztán még nagyobb lesz a riadalom, mikor jobbra-balra egyre jobban kileng az egész épület, akik állnak, azok sokan elesnek, sok helyütt egymás nyakába. Az Aréna falán, az ülések között is több repedés kezd végigfutni, nagy, recsegő hanggal.

Thybar rád konkrétan rád is esik egy ember, érzel egy erős ütést a válladon -2FP. Az ipse próbál feltápászkodni, miközben riadtan bocsánatot kér, aztán iparkodna tovább lefelé, egyelőre nem sok sikerrel.

Az Aréna talaján egy hosszú, mély repedés nyílik.
Az éllovas, aki eddig az élre tört, az úgy bele is hajt lovastul, a ló lábát töri, a versenyző előreesve a nyakát, és ahogy szélesebb lesz a repedés, úgy szépen elnyeli a lovast lovastul, szekerestül. A lemaradó versenyzők most kivételesn szerencsésnek érezhetik magukat, ugyanis még némelyiknek sikerül visszafognia az ijedtében nyerítő lovat, mielőtt az beleesne a tátongó repedésbe.

A tömeg viszont ekkor már megérzi, hogy baj van, kitör a pánik.

Sikítások, és rémült kiáltások hallatszódnak, a népek hol a lejárók felé tülekednek, hol ugrálnak lefelé a felső szintekről, aki csak tud, néhol egymást taposva. Elendor, famor, obsor, halászok, kereskedők, harcosok kurvák, mind riadtan rohamozzák a kijáratokat.

1 fogathajtó még belehajt nagy kiáltással a szakadékba, a többi azonban időben meghátrál, és  mind a bejárat felé hajtanak fogatukkal, hevesen biztatva riadt paripáikat.
This message was last edited by the GM at 20:56, Sat 01 May 2021.

Fohászkodok egyet magamban:
"Morgena, titkok tudója, mutasd meg szolgádnak, hogy eme katasztrófa halandó keze munkája-e" (Mágiaérzékelés, 6 kegypontért, tripla hatótávval, hogy ellássak vele a hasadékig és belássam vele az aréna nagy részét).
Majd szemügyre veszek mindent, hogy honnan látok bármi mágikusat. Amikről tudok (Thybar, a hosszúkardom, stb.), azokat figyelmen kívül hagyom, olyan forrásokat keresek, amelyek eddig nem voltak ismertek előttünk. Amíg ezt teszem, addig a helyemen maradok, vagy ha felém terjed a hasadék, akkor a távolságot tartva oldalirányban kerülök, a legközelebbi kijárat felé.

Egy mordulással lerendezem az ipsét - lelököm magamról, és meneküljön ahogy tud.
Amennyire emlékszem a Vulkánkitörés nevű varázslatra megvizsgálom a jelenséget, hogy az-e vagy inkább sogroniták ténykedése lehet. Manalátásomra és mágiaismeretemre támaszkodva megvizsgálom a jelenséget.
- Tharr, segíts úrrá lennünk a felforduláson - fohászkodom magamban

Megnézitek a hasadékot, ki istene segítségével, ki mágikus előtapasztalataira támaszkodva, és megállapítjátok, hogy bár gyanús a jelenség, de az égadta világon semmilyen mágikus hatást nem vesztek észre rajta.

Furamód azonban szintén nem láttok semmilyen ismerős mágikus hatást a még gyanúsabb, anyagra kőszerű, denevérszárnyas, szarvakkal rendelkező világító szemű gargoyleokon sem, amik az egyre hosszabbodó hasadékból kapaszkodnak ki karmaikkal, majd reppennek ki rekedt hangokkal kísérve, és kezdik el vadászni az embereket.

A repedés már kezdi elvágni köztetek, és a köztetek lévő kijárat közti utat,
de a lelátót még nem repesztette szét teljesen...

- Bezegh, tűnjünk el az arénából mielőtt elér a repedés. Majd máshonnét megnézzük, hogy mi történt itt. - dühösen a hasadék felé pillantok - elsőre ötletem alig hogy ezmiez.

Körbenézek a legközelebbi elérhető kijáratot keresve...
- Maradjunk fedezékben a gargoyle-ok elől...előbb tudnunk kéne mi történt, aztán harcolni. Talán togrutar bosszúja ez...ha igen egyáltalán nem jogos.

Jobb híján a tömeg felé indulok, hogy közöttük elvegyülve jussunk ki.
This message was last edited by the player at 11:01, Fri 09 July 2021.

Időközben a központi torony, ahol egykor Malestor tanyája volt, és ahol újabban a bírák figyelik az eseményeket, elkezd dőlni.
 A torony a déli bejárat felé nagy robajjal ledől, kilapítva néhány menekülő balsorsút.

A szakadék nem pont középen, de enyhén attól délre úgy harmadolja az építményt, mélyen leszel egy darabot a körfolyosóból, és a központi szobából is.

A tömeg összegyűlik a nagy kijáratok felé, némelyik versenyfogat még vár, némelyik pánikjában a tömegbe hajt a lovakkal.

Néhányan rizikót vállalva a lelátókat középtájt átütő kisebb kijáratok felé igyekeznek, az egyik nem sokkal mögöttetek balra van, ám az épület, bár elég masszív építmény, repedezik, a befelé menekülők ordításából, majd elhalkulásából gyanítjátok, hogy itt-ott a mennyezet megválik egy-két darabjától, néha élőlényre esve.

A gargoyle-ok elkezdik rabolgatni az épp hozzájuk közel eső jónépet, igen toleráns módon nem válogatva kyr, törp vagy épp, ember között, kalimpálva ragadtatnak el a levegőbe.
Ebből eddig összesen kilencet számláltok.
This message was last edited by the GM at 10:18, Sat 10 July 2021.

Végigfuttatok néhány többé-kevésbé működőképes menekülési tervet a fejemben, majd sóhajtok egyet és előhúzom az abbit hosszúkardomat, amit Jacksontól zsákmányoltam.
- Gyere, testvér, adjunk ezeknek a szárnyas calamiknek egy kis leckét a toroni nemesi hozzáállásról: az alánk tartozóktól elvárjuk a tiszteletet és engedelmességet, de meg is védelmezzük őket. Ez hűbérúri kötelességünk.

Azzal elindulok a lépcsőn a legközelebbi kijárat felé, és a gargoyle-szerű lények figyelmét hangos kiáltásokkal igyekszem magamra vonni. Védekező harccal igyekszem becsalni őket valami szűkebb kapualjba, ahol csak egy, maximum kettő férhet közel hozzám.