Kezdetek...

To story

In reply to DebilMarha (msg # 1):

Tehát...
This message was last edited by the player at 05:20, Thu 23 Jan 2020.

A sárkányfajzat belép a fogadóba, a másik kettő még kint van, az ork kiköti a lovát.

Cruch miután kikötötte a lovát, bemegy a fogadóba, és körülnéz. Érdekli, hogy a pultoson kívül kik vannak még ott, mennyire van tele a hely. Ezután érdeklődne a fogadósnál, hogy látta-e Grontot és/vagy Gabrisht errefelé (ha névről nem ismerős neki, akkor ad leírást). A félelfet és a sárkányfajzatot pedig egyelőre szemmel tartja. Különösen a sárkányt, nem gyakran látni ilyen szerzeteket errefelé.

Cruch, Kelric: bementek ti is. A pultnál csak a sárkányfajzat ül egy bárszéken, láthatóan a fogadóst várja. Beléptetekre egy pillanatra hátrafordul, majd vissza a pult mögött levő ajtó felé. Kisvártatva kilép rajta a fogadós, majd felveszi a sárkányfajzat rendelését, majd hozzátok fordul: "Segíthetek, uraim?"
Cruch: a kérdésedre azt válaszolja, hogy régebbi alkalmakkor már volt szerencséje a két ifiúrhoz, az elmúlt egy hónapban nem látta egyiket sem vendégül

Kérek én is valami enni- és innivalót.
Öcsémet illetően: úgy tűnik itt mindenfélét állítanak a szemtanúk, úgyhogy valami konkrétabbra lesz szükségem. Azért megkérdezem a fogadóst, hogy amikor utoljára látta őket, hogy viselkedtek, együtt voltak-e itt. És megpróbálom kitalálni, hogy hazudik-e.
This message was last edited by the GM at 14:17, Fri 24 Jan 2020.

Cruch: a fogadós még meleg sült szárnyast tesz eléd kenyérrel és egy kupa borral, majd azt mondja, együtt mindössze kétszer látta őket, annak is lassan megvan fél éve is, de akkor is a mesterükkel és több tanonctársukkal együtt. Akkor nem igazán keresték egymás társaságát.
This message was last edited by the GM at 13:54, Fri 24 Jan 2020.

Tehát öcsém egyszerre volt itt is, meg ott is, és ugyanakkor egyik helyen se volt ott... értem. Mindenesetre megkérdezem, hogy volt-e itt bárki más a kérdéses napon, aki esetleg tudná még tanúsítani, hogy öcsém nem volt itt.

Közben pedig üdvözlöm a mellettem lévő sárkányfajzatot, és udvariasan megkérdezem, mi járatban van errefelé. És várom, hogy a félelf is csatlakozik-e hozzánk, vagy külön ül le valahova.

In reply to Cruch (msg # 9):

A kérdező felé fordulok:
- Jó napot lovag uram! A nevem Medrash "Keményököl" Linxakasendalor, egy Brulg Khadur nevű kovácsmestert keresek. Innét keletebbre lakik egy városban, vele beszélnék... És Önben kit tisztelhetek s ha kérdezhetem mi célból rója az utakat?

In reply to Cruch (msg # 9):

Odaülök a Dragonborn másik oldalára. Intek a kocsmárosnak hogy hozzon egy kupa bort.
...Üdvözlöm az urakat, Kelric Raviri vagyok... Cruch felé fordulva... Jól hallottam a testvérét keresi az úr? Felteszem ő is hansonló címert hordott. Kérem, leírná az ifjú küllemét, lehet hogy volt szerencsém összefutni vele a minap...

- Üdvözlet magának is! A nevem Medrash "Keményököl" Linxakasendalor.

Igen, öcsémet keresem. Hasonlít rám az arca, csak kicsit vékonyabb nálam, és valamivel kisebbek az agyarai. A címerünk azért nincs a ruhánkra varrva, maximum a pajzsomon látszik, neki viszont olyan nincs. De ugyanilyen pecsétgyűrűje van, mint nekem.
Ha látta az úr, az sokat segítene, nagyon hálás lennék.

Ez igazából mindkét kérdésre válasz.

In reply to Cruch (msg # 13):

...Hmmm... Hasonlít az biztos...kb fél napja lehetett innen délre hogy egy fogadóban láttam. A leírásnak megfelel, de olyan volt mintha megszállott lett volna, a szemeiben szürke köd. Párbajra hívott egy helyi nemest, akit valószínűleg meg is ölt.
Ennyit tudok, láttam a testvéréről...Mit is mondott hogy hívják?...

Cruch vagyok... Cruch Odenbach. Szóval megszállhatta valami... érdekes. Jártam az említett fogadóban, ott azt mondták, észak felé ment az incidens után, ezért vagyok itt.
És Önök mi járatban errefelé?

Mindeközben próbálok barátságos képet vágni, és valahogy úgy fordulni, hogy az arcomon a sebhely takarásban legyen... bár tudom, hogy ez lehetetlen küzdelem.

Elgondolkozva kortyolok egyet sörömből, majd halkan mondom (hogy a kocsmáros lehetőleg ne hallja) Cruch-nak és Kelric:
- Mikor beléptem, a kocsmáros beszélgetett valami csukjás alakkal. Csak a szemét láttam, amiben pupilla helyett szürke füst gomolygott volna...a söntés mögött valami pincelejáróba ment...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 16):

Kérdőn nézek a dragonbornra...majd stintén halkan válaszolok...Ez érdekes, Mr Crunch testvérrének a szeme is pont ilyen volt, sőt a mesterem gyilkosának a szeme is...

 Hmm... a fogadós eddig őszintének tűnt, de sose lehet tudni. Azt ajánlom puhatolózzunk kicsit, hátha beenged a pincébe. Ha nem, még mindig kettévághatjuk.

Súgom ezt egy erős mosollyal az arcomon, majd a fogadóshoz fordulok.

- Mondja, uram, ma reggel voltak már más vendégei is, vagy mi vagyunk az elsők? Volt esetleg bárki, aki kitűnt, vagy aki új volt?

A fogadós a kérdés hallatán láthatóan elsápad, és önkéntelenül a pinceajtó felé pislant. Amikor nyugtázza magában, hogy csukva van, kissé összeszedi magát, és remegő hangon megszólal:
- Ami azt illeti, volt egy vendégem. Azt mondta, hogy ő vándor vitéz, én meg megkértem egy szívességre, de még nem tért vissza. Elég ijesztő fazon volt, nem szívesen haragítanám magamra.

Megtudhatom esetleg, hogy mi volt a szivesség, amit kért? Illetve, hogy jelenleg hol van az illető? Lenne hozzá néhány kérdésem...

- Van egy pincém, ami itt nyílik - int a pult mögötti ajtó felé -, amit egy ideje nem tudok használni, mivel ellepték a patkányok. Megkértem, hogy legyen már szíves kiirtani őket, cserébe pár napi élelemmel ellátom. Elfogadta az ajánlatomat és nemrég lement oda. Tudtommal ez az egyetleb kijárat a pincéből, így ha visszatér, erre kell jönnie...

- Nagyszerű!
És ezzel megyek is a pinceajtó felé. Kinyitom, és ha nyílik, megyek le.

In reply to DebilMarha (msg # 21):

Míg Crunch az ajtó felé megy és kinyitjavés a kocsmárostbfigyelem, illetve a mondandója alapján szeretném kiszűrni hogy hazudik e. (Insight)

Közben kinyílik a fogadó ajtaja, és belép, vagy inkább beront rajta egy fiatal törpe.  Odarohan Medrashhoz és ökleivel püfölni kezdi a mellkasát, közben sírva kérdezgezi: "Miért? Miért kellett? Mit ártott neked Brulg Khadur mester?"

In reply to DebilMarha (msg # 24):

- MIVAN??? - kérdem meglepetten és értetlenül - még nem is találkoztam vele, csak elindultam hozzá!
Megpróbálom megfékezni a törpét, majd ijedten folytatom:
- Mi történt vele??!

In reply to DebilMarha (msg # 24):

Felmérve a helyzetet, kényelmesen elhelyezkedek a székemben, hörpintek egyett a boromból; ...ki is ez a Brumbr mester?...

...Fogadós, van e teje?...

Kelric: a törpe feléd fordul és azt mondja:
- A mesterem. Volt. Egy sárkányfajzat megölte két napja, amíg én egy vásárban árusítottam. A leírás minden kétséget kizáróan illik rá - mutat Medrash felé. - Illetve egy apró részletet leszámítva. A szeme nem vörös volt, hanem szürke, ködszerű.

Elgondolkozva válaszolok:
- Hmm...ebben a fogadóban is láttam egy illetőt akinek szürke köd volt szemében és a mellettem ülő úr is látott olyat, kinek szemében szürke köd volt és megszállottnak tűnt. Kérlek mondd, melyik városban történt...?

- A műhelyünkben, innen keletre, Phattassban. A mester felesége látta a gyilkost kisétálni, ő írta meg nekem a tragédiát - mondja, azzal előhúz a köténye alól egy törpe rúnákkal teleírt lapot. - Az első adandó alkalommal utánam küldte a levelet, de csak ma délelőtt kaptam meg.

- Ha jól számolom az időpontot, akkor egy másik vásárban tartózkodtam...viszont nem tudom kinek és miért érdeke, hogy rám kenje a gyilkosságot...és miért. - megdörzsölöm halántékom - és a hogyan is kérdés...
Majd észbekapok:
- Őszintén sajnálom ami a mestereddel történt, szívesen tanultam volna tőle...ha bosszút akarsz állni érte, segítek amit tudok.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 30):

Hmmm...elgondolkodva megdörzsölöm az államat. Előveszek egy kis noteszt, tollat s tintá, majd elkezdem felírni az eddigi éldozatokat, listábaszedni az esetleges közös pontokat,; státusz, szakma, vagyon, képességek stb. Mesteremet tudom alapul venni.
Kisvártatva a törphöz fordulok;...Kérhetném hogy pár szóban meséljen a mesteréről? Mivel foglalkozott, kikkel dolgozott együtt, voltak e tanítványai, esetleg ellenlábasai? Régnem látott ismerősök a múltjából talán?...

...Medrash, te mit is akartál volna tanulni eme mestertől?...
...Csapos, van akkor tej az ivóban vagy nincs?...

In reply to Kelric Raviri (msg # 31):

- Kovácsmesterséget. Láttam egy munkáját, különleges dolgokat tudott alkotni!

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 32):

Miféle különleges folgokat?

Csapos, lesz akkor tej vagy nem?

In reply to Kelric Raviri (msg # 33):

- Például különleges szerszámokat. Nekem is egy ilyenen akadt meg szemem, ezért kérdeztem meg, hogy hol találom hogy tanulhassak tőle.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 34):

Szerszámokat? Miféle szerszámokat, ha szabad kérdeznem?
This message was last edited by the player at 19:30, Mon 10 Feb 2020.

Cruch: a fogadós ott szerencsétlenkedik előtted, folyton elállja az utadat. Mikor leesik neki, hogy az ajtó felé mész, könyörögve összeteszi a kezét és sírós hangon rimánkodni kezd:
- Uram, ha már mindenképpen oda szeretne lemenni, megtenné, hogy megszabadít a patkányoktól? Nagyon hálás lennék érte, bőséges fizetséget, 20 aranyat fizetnék érte és egy hónap ingyen szállást és ellátást, ha az úr óhajtja! De nagyon vigyázzon magára, ezel nagyon veszélyes patkányok!
Aztán a fogadós meghallja Kelric kiáltását és válaszol:
- Persze, uram, máris, uram! Hozom, uram!
Azzal egy nagy köcsögöt felnarkol a pult alól és kisiet az egyik oldalajtón, majd kisvártatva meghozza Kelric és Medrash rendelését és kiszolgálja őket.

Kicsit furán nézek rá.
- Igen, mindenképp le szeretnék menni, dolgom van a másik illetővel. És jólvan, elbánok a patkányokkal, nem tudom, mit kell tőlük ennyire félni. Na, félre az útból!
Irány a pince.

In reply to Cruch (msg # 37):

Mr. Crunch, egy pillanatra, ha kérhetem.
Medrash azt mondta mikor bejött látott egy urat lemenni azon a lépcsőn. Na már most mi is itt vagyunk, mennyi is, már bő fél órája, de se fegyvercsattogást, se patkányvisítást nem hallottunk onnan lentről. Még azon úr elhaló sikolyát sem, pedig állítólag veszélyesek azok az egerek.
...Kocsmáros, mennyire hangszigetelt a pince? Mennyi patkányról van is szó pontosan? Mióta is küzd ezzek a komoly problémával?...

- és mennyire mélyen van a pincéje? - teszem hozá

Fogadós: - A pince összeépült egy természetes barlanggal, ami hűtés szempontjából nagy előny, de sajnos akármennyire próbáltuk elzárni a pince hátsó részét a barlangtól, ezek a rohadt élősködők mindig megtalálják az utat. Az első megjelenésük kb. egy éve volt, azóta csak romlott a helyzet, kb. két hete a csaposlegényem is eltűnt, mikor lement oda. A sikolyait hallottuk - hangszigetelés nincs -, de mikor többen lemerészkedtünk, a testét nem találtuk meg, csak egy vérfoltot feltehetőleg a halála helyén. Hogy mennyi patkány garázdálkodikk odalenn, nem tudjuk pontosan, de ahhoz elegen, hogy komoly veszélyt jelentsenek az egyedül lemerészkedő fegyvertelen ember számára.

- Legalább Odenbach lovag miatt nem kell aggódnia. Se nem fegyvertelen, se nem harcképtelen... - elgondolkodva fordulok a törpéhez és barátságosan kérdezek - kinek és miért állhatott érdekében megölni Brulg Khadur mester? És ha már itt tartunk, megtudhatnám neved?

- Nem tudom, kinek állhatott érdekében, hogy megölje. Tudtommal ellensége nem volt, köztiszteletben álló személy volt. A nevem pedig Rychok.

In reply to DebilMarha (msg # 42):

- Én Medrash "Keményököl" Linxakasendalor vagyok. Brulg Khadur mestertől el is vitt valamit gyilkos?

In reply to DebilMarha (msg # 40):

... Értem, érdekes...nincs szigetelés, a szolgalegény hangját is hallották mikor az meghalt. Most, állítása szerinte lent van egy fegyveres aki a patkányokat írtja. De ennek semmi hangját, zaját nem tapasztaljuk...Roppant érdekes, nemde, Fogadós!

Rychok: - Nem, nem vittek el semmit. Sima gyilkosság, nem rablógyilkosság. Éppen ezért nem értjük, miért kellett meghalnia.

Fogadós: - Tényleg lent van, az az úr is mondta, hogy látta lemenni - mutat Medrashra. - Hogy éppen irtja-e a patkányokat, azt nem tudom, de remélem, hogy igen.

In reply to DebilMarha (msg # 45):

Hmmm...értem, mindkettőt értem. Nos ha továbbra is lemenne az úr, csak rajta.

A félork végül megelégeli a szerencsétlenkedést, megfogja a fogadós két felkarját és arrébbfordítja. Megkerüli, és benyit az ajtón.

In reply to DebilMarha (msg # 47):

In reply to Cruch (msg # 48):

...Cruch úr! Biztonságban leért? Kiabáljon ha mminden ok 😃...

In reply to Kelric Raviri (msg # 49):

Kiabálok:
Leérni leértem, viszont úgy tűnik beomlott a pince egyik fala, és egy barlangjárat van a túloldalon. Ahogy elnézem a patkányok, meg a patkányírtó is oda tűnhetett.

Sóhajtok egyet:
- Nézzük meg azt az omlást... - majd Rychokhoz fordulok - és talán azt a megszállottat is megtaláljuk és fényt derítünk az eltünésekre-gyilkosságokra.

Majd föltápászkodva a mellettem ülőre nézek:
- Velem tart megnézni a történteket?

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 51):

...hmmm hát legyen, nézzük meg...

Felállok és lassan Medrash után megyek. A létránál természetesen magam elé engedem.

Az ajtón túl egy nem túl meredek, kényelmes szélességű lépcső van. Kb. a karotokat kitárva éppen eléritek a két falat. Fáklya nincs, de Kelricet ez nem zavarja, így Medrash, te visszalépsz és leakasztod a fáklyát az ajtó mellől. Jó 6 méter mélyre vezet a lépcső. Odalenn egész és törött hordókat láttok, rengeteg port, benne irgalmatlan mennyiségű patkánynyomot, meg egy pár humanoid lábnyomot, ami a pince belsejébe vezet. Ahogy beljebb mentek, látjátok, hogy a valaha téglából álló falat kívülről bedöntötték, a törmeléken és a jó 2 méter átmérőjű lyukon túl pedig cseppkövekkel ékes barlangfolyosó tátong, amelyben a fejeteket kissé behúzva, de simán elfértek. A lyuk mellett az ork áll és a lyukat vizslatja.

Csatlakozunk az orkhoz és megnézzük a lyukat mi is...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 54):

Követem Sárkány forma utitársamat és megvizsgálom a lyukat.

A 2 méter átmérőjű lyukon egy tágas, cseppkövekkel díszített természetes barlangba láttok be. Az viszont első látásra feltűnik nektek,bhogy a cseppkövek 3 méter magasságnál lejjebb nem érnek, ahol vastagabb a cseppkő, ott pedig mintha le lennének törve. A barlang alja jól járhatónak tűnik, pormentes, a falon pedig valami kékesen világító mohaféle van, ami félhomályosan, de megvilágítja a barlangot. A járat egyébként közel három embernyi széles, kényelmesen elfértek még egymás mellett is. Néhány méter után jobbra kanyarodik, közben pedig enyhén lejt befelé .

A nyílást és a barlangot vizsgálom meg:
- a cseppkövek le vannak törve, le vannak vágva vagy mi lehet az oka, hogy 3m-nél magasabb nincs
- van-e értelme nyomokat keresni (kőtörmelék, por, stb amiben megmaradhat) vagy sem? Ha igen, megpróbálom megvizsgálni a nyomokat...

In reply to DebilMarha (msg # 56):

Hmm...én pedig korábban ide lejött társainkat, vagy azok nyomat, illetve egyéb élőlények nyomatit keresném...

Körbenéztek, vizsgálódtok.

In reply to DebilMarha (msg # 59):

Szólok a többieknek, hogy itt vagyok, aztán próbálok hallgatózni, hogy esetleg a patkányokon kívül hallok-e valami gyanúsat a barlangban. Egyébként ez természetes barlangnak tűnik, vagy kiáshatta valami?

Cruch: A barlang - ami amúgy már a cseppkövek jelenlétéből is valószínűsíthető - határozottan természetes eredetű. A járatból viszont csak a néha-néha lecsöppenő víz hangját hallod.

In reply to DebilMarha (msg # 59):

Alaposan megnézve a barlangot megállapítom
- Természetesnek tűnik, de mintha használnák. nézzétek a törött köveket! Középen rövidebbre törtek mint a szélén... - és mutatom a többieknek. - Ha tudni akarjuk mi történt, be kell mennünk.

In reply to Kelric Raviri (msg # 62):

"Hallani nem hallok semmi különöset, de ha menni kell, hát menni kell"
És ezzel megyek elsőnek, mint a csapat legnagyobb tagja, fegyvert bekészítve.

Cruch: A barlangban kiválóan látsz a falakon levő világító mohának köszönhetően. A kanyar után a letört cseppkövek némelyike mellett 4 helyen friss vérfoltot látsz, amely a cseppkő mögé vezető irányba el van kenve. Odaérve látod, hogy jókora, másfél arasznyi patkánytetemek vannak berúgva oda, amelyekkel egy-egy tiszta kardvágás végzett. Kissé távolabbról mintha motoszkálást hallanál.

In reply to Cruch (msg # 65):

...Követem a többieket, persze úriemberként előreengedem őket. Menet közben alaposan figyelek a környezetünkre....

Intek a többieknek, és mutatom, honnan hallom a motoszkálást. Próbálok minél inkább csendben közelíteni, amennyiben ezt a "kissé" nagy lépteim és termetem engedik. Ha valaki van itt, szeretném előbb észrevenni őt, mint ő engem.

Bólintással jelzem Cruch-nak hogy vettem a jelzését és én is igyekszem - az ő példáját követve - a lehető leghalkabb-legóvatosabb módon továbbmenni.

Ahogy haladtok előrébb, egyre tisztábban halljátok a motoszkálást és egy idő után megláttok néhány patkányt, akik egy halott, egész pontosan kettéhasított társukat zabálják. Amikor közelebb értek hozzájuk, továbbszaladnak a járatban. Ahogy továbbmentek, egy nagy, nagyjából kör alapterületű barlangcsarnokba értek, amelynek falait beborítja a világító moha. A csarnok átmérője kb 12-15 méter, és azon kívül, ahol megérkeztek, 4 másik járat nyílik belőle. A csarnok közepén egy hatalmas, közel fél méteres patkány kóvályog.

In reply to DebilMarha (msg # 70):

... hmmm szép nagyra nőnek itt a rágcsálók ... jegyzem meg mosolyogva, halkan hogy csak a többiek hallhassák

Amennyire tudom szemrevételezem a patkányt sérüléseket keresve és a 4 további járatot, nyomokat remélve. Egy vérfolt vagy bármi ami jelzi, hogy melyikbe ment valaki utoljára (legfrissebben használt) kellene.
Viszont nem csapnék zajt...így halkan odaszólok a többieknek:
- Mielőbb agyon kéne csapni a patkányt és lehetőleg nem túl nagy zajjal. Pár patkány nem gond egyikünknek sem, de pár száz már az lehet.

Le se veszem a szemem a nagy patkányról, fegyveremmel a kézben készen állok, ha esetleg támadnak. Megpróbálom felmérni, hogy mennyire agresszív: ránk fog támadni, vagy elmenekül?

A patkány nem nagyon vesz észre titeket, valamit rágcsál, ami talán egy újabb patkánytetem lehet, jóval kisebb, mint ő. További (élő) patkányokat láttok még beszaladni a balról a 2. folyosóba.

In reply to DebilMarha (msg # 74):

Én alaposabban megnézném hogy mit eszik éppen.

Az a darab, amit a nagy patkány rág, határozottan félbevágott patkánynak néz ki.

In reply to DebilMarha (msg # 76):

In reply to Kelric Raviri (msg # 77):

In reply to Cruch (msg # 73):

Halkan társaimhoz szólok. ...Látjátok azt hullát ott, itt van már az vagy több hete. Az a harcos aki előttünk jött le, semmi nyomát nem láttuk jól emlékszem?...

- Eddig semmi, pedig ha erre jött, találkoznia kellett ezzel a döggel...

In reply to Cruch (msg # 80):

...hmmm...hacsak az nem az ő lába, és a kocsmáros hazudott nekünk az időt illetően...

In reply to Kelric Raviri (msg # 81):

Nem tetszik ez nekem, de mindenesetre ezt a bestiát nem kellene itt hagyni.

In reply to Cruch (msg # 82):

... Ha megtámadod távolról támogatlak ...

Hát, akkor megtámadom. Megpróbálom kihasználni, hogy még nem vett észre minket, és lesből lecsapni rá, lehetőleg torok tájékon, ahol sebezhető.

In reply to Cruch (msg # 84):

Odasettenkedsz a nagy patkányhoz, ami annyira el van foglalva a lábfejjel, hogy észre sem vesz téged. Olyan közel érsz, hogy a bomló hús szaga megcsapja az orrodat, aztán meglendíted a kardodat és egyetlen suhintással lecsapod a fejét.

Ekkor a barlang elkezd rengeni. A járatokban a csepkövek közül néhány letörik és a padlóba ütközve darabokra hasad. A hátatok mögül robajlás és fújtatás hallatszik, majd egy bömbölés, amibe belerázkódnak a falak is.

A robajlás-fújtatás irányába fordulok fegyverrel a kézben. Nézem, hogy mi jön és felkészülök a harcra.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 86):

Én Medrash mögé helyezkedek és igyekszem őt is és Cruchot is szemmel tartani.
Kivárok, kitisztítom elmémet és készen állok hogy felszabadítsam a benne rejlő erőket.

Én is beállok harcra készülve, akármi jöjjön is. Valószínűsítem, hogy nagyobb lesz a patkánynál.

És valóban: ami megjelenik, az nagyobb az előbb látott patkánynál is: egy közel három méter magas patkány, ami úgy jön felétek, mint valami lassú, de megállíthatatlan tank, a letöredező maradék cseppkövek csak úgy pattognak le a hátáról. Orrlyukaiból gőz tör elő, tátott szájából lángok csapnak ki. Metszőfogai mint egy-egy széles kapafej, elkapnak egy útjába lerülő patkányt és egy pillanat alatt kettéharapják, majd égett hús bűzét árasztva kiköpi és átgázol a maradványokon.

Döbbenten felnyögök
meglátva a dögöt.
Elkerekedik szemem
Elő másik fegyverem.
Mindkét kezemben gyilok
Rámenni nem egyedül fogok.

- Körbe kell vennünk
  Hogy legyen esélyünk!

Közelebb lépek a szörnyhöz, hogy magamra vonjam a figyelmét.

- Ejj, de ocsmány nagy dög vagy, te!

Felkészülök rá, hogy félreugorjak, ha tüzet okádna megint, és oldalról lecsapjak rá.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 90):

...ahogy Medrash előrántja pengéit háta mögül egyre erősödő kántálást hall.
...ambar aire anar nulla urwa wilma nu qualme... mely szavakat lágy, tánc szerű kézmozdulatok kísérnek. Utolsó szavak kimondása után lágy kék fénnyel felragyog a szemem, tenyeremben, melyet az óriási patkány lényre emeltem egy apró áttetsző fátyolos alak, egy szellem kígyó jelenik meg, mely rövid tétovázás után a levegőt hasítva suhan a patkány felé...

Amint társaim támadnak én is akcióba lendülök. Cruch-al ellentétes irányba mozdulok, hogy kétfelől csapjuk a dögöt. Elsőként a fokossal ütök, utána a kalapáccsal.

Cruch: a kiáltásoddal magadra vonod a gigantikus patkány figyelmét, aki tüzet okádva neked ront. Elugrasz előle, és már lendíted a kardodat, mikor Medrash kalapácsa a patkány fején csattan, ami így feléd bicsaklik és beterít lángokkal. A karodat ösztönösen az arcod elé kapod, így a szemed nem sérül, de csúnyán megégsz és a hajad nagy részének is annyi (-7 hp). A támadásod nagy ívben elkerüli a patkányt, de szerencsére Medrasht is.

Kelric: a varázslatod lepattan a patkányról és szétfoszlik, aki viszont észre sem veszi azt.

Medrash: az első sikeres találatodnak köszönhetően a patkány feléd fordul és a második támadásodat elkerülve a bal karodba harap (-7 hp). Fáj, nagyon, de a csákányodat sikerül megtartanod.

Ekkor mindnyájan zajt hallotok abból a járatból, amely az mellett jobbra van, ahonnan ti jöttetek. Egy pillanatra megjelenik egy alak: bronzbarna bőr, aranyszőke haj és fehérje nélküli, füstszürke szemek. A csatazajt meghallva és a látottakat felmérve sietve visszahúzódik a barlangba.

In reply to DebilMarha (msg # 94):

... Cruch!! Medrash!! Ez őrület!! Vonuljuk vissza most amíg lehet, majd visszajövünk máskor és megöljük a fenevadat!!... üvöltöm társaim felé, majd lépéseket teszek a barlangjárat felé melyből jöttünk!

In reply to Kelric Raviri (msg # 95):

- Egyetértek! - válaszolom vicsorogva - Vonuljunk vissza.

Oké, visszavonulás, közben próbálom oltani a ruhámat, és viselni az égési sérüléseket.

Ahogy hátráltok, Medrash rálehel a patkányra. Az kínjában két lábra áll, majd mikor visszatoppan négyre, a barlang talaja repedni kezd, gyorsan. A repedések végigcikáznak a termen, majd a szélein összefutnak, és az egész hullik alá a mélybe, veletek együtt...

Nem tudjátok, meddig zuhantok, egy örökkévalóságnak tűnik, amikor valami puhába csapódtok. Aztán átszakítjátok és megint valami puhába csapódtok. És újra. Végre-valahára megálltok az esésben és valami szivacsszerű anyag belsejében megállapodtok. Körülöttetek záporoznak a kőszilánkok, végül gyomorforgató toccsanással a patkány is megérkezik egy kicsit lejjebb, akinek ezek szerint nem volt akkora szerencséje, mint nektek. Felnézve egy hatalmas kürtőt láttok, a teteje a sötétségbe vész, amelynek falán az aljához közeledve néhány - immár lyukas - taplógombaszerű dolog van feltapadva, titeket is egy-egy ilyen fogott meg. Ahogy feltápászkodtok, látjátok, hogy újabb barlangba kerültetek, viszont ez jóval tágasabb, mint a fenti. A patkány teteme egy sztalagmitre fúródva akadt fenn, alig néhány méterre alattatok. A földön pár méterenként, mintha csak telepített lámpák lennének, világító mohával teli, 1 méter magas oszlopok állnak ki. Kicsit távolabb (20-30 méterre, kb. ennyire láttok el ilyen fényviszonyoknál) óriási csontvázak darabjai meredeznek. A világító oszlopok között fura, kb. 30 cm-eres rágcsálószerű lények motoznak, amelyek patkányokra hasonlítanak, viszont szemeket nem láttok rajtuk, fülük viszont hatalmas, mint a denevéreké. A belátott területen is közel 50-et számoltok össze belőlük.

Döbbenten pislogok körbe...majd felmérve a helyzetet intek a többieknek hogy csendben legyünk. Közben amilyen kevés mozgással csak lehetséges ellenörzöm magam, hogy milyen állapotban vagyok.

Elsőre a környezetemmel mit sem törődve, Medrash-ra förmedek:
- Teljesen megőrültél??? Azzal a szarral minket is beteríthettél volna!

In reply to Cruch (msg # 100):

Megcsóválom fejem:
- Az teljességgel kizárt - sziszegem - pontosan tudom milyen, még sohasem fújtam mellé. Talán jobban örültél volna, ha visszavonulás közben követ az a dög? És halkan, most nem kérnék belőlük - mutatok a "patkányok" felé - és gondolom ti sem.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 101):

Eltelik pár percbe, mire megnyugszok.
- Azért figyelj oda, hova hánysz, én nem kérek belőle, köszönöm szépen...

Még halkan káromkodok magamban párat, aztán körbenézek, hogy hova is kerültünk.

In reply to DebilMarha (msg # 98):

Lassan összeszedem magam, s gondolatainat. Átvizsgálom a környezetet a helyet s helyzetünket.
... On the names of my ancestors...we are in the Underdark...(mondja ezt elf nyelven) ... Úrak, azt hiszem többé már nem a felszínen vagyunk...

In reply to Kelric Raviri (msg # 103):

- Azt látjuk...a kérdés, hogy mennyire mélyre sűlyedtünk... - válaszolom, miközben a helyet próbálom fölmérni.

Miután lenyugodtam, figyelem egy kicsit a patkányszerű lényeket, és próbálok járatokat keresni. Ezen kívül felfelé nézek még, megvizsgálom a lyukat, amin leestünk, hátha meg tudom mondani, milyen mélyen lehetünk, illetve nagyjából hova kerülhettünk a fogadóhoz képest.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 104):

...Hehe...Elég mélyre sülyedhettünk. Medrash, szerinted erre egy macska fel tudna mászni?...mutatom Medrasnak a környező sziklafalakat.

Ami a mélységet illeti, több száz méter mélyen lehettek. Járatokat nem látsz, egy hatalmas csarnokban vagytok. A cseppkövek alapján mészkő a fal, megfelelő felszereléssel talán mászható, de nagyon sima és meredek, néhol homorú. Elég puha ahhoz, hogy fémszerszámmal faragni lehessen. A patkányszerű lények a beszélgetéseek hangjára elkezdtek gyülekezni alattatok, most már több mint százan lehetnek. Ahogy gyűlnek, a távolban egy csörrenés hallatszik, amire az összes felkapja a fejét. Pár pillanattal később hatalmas sivalkodás hallatszik ugyanarról.

In reply to DebilMarha (msg # 107):

...Hmm érdekes. Ez adott egy ötletet...modom halkan társaimnak, majd még halkabban elmormolok egy igét...

In reply to Kelric Raviri (msg # 108):

- Ha van ötlet, halljuk - súgom vissza és várakozón nézek társamra. Meg a patkány-lények felé némi aggodalommal...

Az egyik világító oszlop mögül hangos macskanyávogás hallatszik, majd újabb visításözön. Néhány társukat szétszaggatják, pillanatok alatt felzabálják, majd tovább szélednek a hang irányába. Alattatok ritkul a tömeg.

Abba az irányba meregetem szemem, hátha fölfedezem mivanitten, mi irtja ezeket a dögöket?

Nem látsz semmi különöset, csak a patkányszerű lényeket.

Suttogva:
- Szerintem ezeken a gombákon halkan átugrálva talán körbe tudunk nézni anélkül, hogy észrevennének a patkányok. Gondolom látni nem látnak, ha nincs szemük.

Közben megkeresem a fegyverem, mivel gondolom azt elejtettem a zuhanásban.

Bólintok és elteszem fegyvereim és föltápászkodok. Próbaképp teszek pár lépést, hogy mennyire tudok halkan mozogni.

Medrash: a gomba puha felszíne elnyeli a lépteid zaját, ha nem is teljesen hang nélkül, de igen halkan tudsz járni rajta.

Cruch: a kardod egyik magasabban levő gombán van fennakadva, tőled úgy 9-10 méterre.
This message was last edited by the GM at 04:52, Thu 03 Sept 2020.

In reply to DebilMarha (msg # 115):

Akkor én elsőnek abba az irányba indulok el, minél halkabban. Lehet ezeken valahogy mászni felfelé?

Két másik tapló (NEM a többi JK 😁) közbeiktatásával át tudsz ugrálni alá, akkor kb. 4 méterre lesz közvetlenül fölötted.

In reply to DebilMarha (msg # 117):

Akkor átugrálok, a közel 2 méter magasságommal szerintem a 4 méter ugrásból nem lesz gond.

In reply to Cruch (msg # 118):

...tován játszik a macskanyávogással, figyelem a lények reakcióit...

Két-hátom társukat még szétszedik így, de aztán valószínűleg rájönnek, hogy valami nem stimmel, mert a negyedik próbálkozástól csak a fejüket kapkodják.

Körbenézek, hogy a patkányszerűségeket lehetőleg kikerülve merre mehetnénk tovább. Valami járat, amiben elférünk és nem csupán görnyedve...

In reply to DebilMarha (msg # 120):

...hmmm, érdekesek ezek a lények. Urak, had próbáljak ki még valamit. Egy kis időt igényel de lehet segít majd kijutnunk innen... Azzal a gombámon leülve, pár magam elé kirakott tárgy és egy kis bőrkötéses könyv felett elkezdek halkan mormolni...

In reply to Kelric Raviri (msg # 122):

Medrashban látsz némi szunnyadó mágikus tehetséget, de mást nem látsz ami mágikusnak minősül.

In reply to Kelric Raviri (msg # 122):

Bólintok és folytatom a környezet vizsgálatát kijárat után kutatva. Ha kevesebb ilyen dög lenne átvághatnánk magunkat de így...

In reply to DebilMarha (msg # 123):

...Ha a 30 láb hatósugárba a járatok bármrly része beleesik azt is megvizsgálom. Ha végeztem akkor elmélyednék Medrash mágikus erejében. (A spellel azt megtudhatom h milyen varázslat iskolába tartozik a mágiája).

Terepszemle közben megkeresem és begyűjtöm fegyvereimet.

Medrash: Elkezdesz lemászni, de igencsak csörög rajtad a felszerelésed, így szinte rögtön vagy fél tucat patkány gyűlik alád.

Cruch: innen, ahol állsz, nem tudsz felmászni a kardodhoz. Viszont ahogy körbenézel, Medrash zsákjának oldalán megpillantasz egy tekercs kötelet. Ha a kötél végét átdobod a kard fölött, akkor valószínűleg ki tudod szakítani a gombából úgy, hogy pont eléd essen.

Kelric: járatokat nem látsz innen, de Medrasht igen. A látens képessége abjuration és evocation osztályokra terjed ki.

Próbálom minél halkabban:
- Medrash! Feldobsz nekem egy kötelet? Kéne egy kis segítség, fennakadt a kardom.

In reply to Cruch (msg # 128):

- Mindjárt dobom. Ha visszaszereztük kardod, segíts hogy az én fegyvereimet is visszaszerezzük! - mondom és visszábbmászok hogy dobhassam a kötelet. Amit megfelelően állok dobom is és segítek.

In reply to DebilMarha (msg # 127):

...amint látom hogy Medrash alá gyűlnek annak hangjára, a Minor Illusion-nel imitálnám a hangját a terem egy másik pontján, közel a kis patkány lényekhez!...

Medrash: átdobod a kötél egyik végét Cruchnak, aki elkapja, majd áthúzza a többi részét is.

Cruch: feldobod a kötél végét, hogy átessen a kard fölött, majd megrántod. Mivel szerencséd van és a kard élével kifelé áll a gombában, ahogy meghúzod, vágni kezdi a gomba húsát, majd egy kis idő után kifordul belőle és leesik eléd.

Kelric: a hanggal újra sikerül megzavarnod a lényeket, amik összevissza kezdenek keringeni. Aztán az egyik megtalálja az óriáspatkány tetemét, felvisít, mire vagy száz rágcsáló gyűlik össze a dög körül, illetve rajta, és hihetetlen sebességgel pusztítani kezdik.

Amikor látom, hogy Cruch fegyvere megvan, elkezdem nézni, hogy az én fegyvereimet hogyan tudnánk visszaszerezni, mielőtt a dögök végeznek a nagy tetem elfogyasztásával.

In reply to DebilMarha (msg # 131):

Két kisebb darabot elteszek azért a gombából, később jól jöhet meg. Egy üres üvegcsébe dobom bele amit gondosan lezárok.
Majd egy harmadik darabot, egy nagyobbat, ledobok a rágcsálók közé, úgy hogy az egyiket el is találjam. Majd figyeelem a fejleményeket.

Felveszem a kardom, majd visszadobom a kötelet Medrash-nak.

- No, akkor találjuk ki, hogy jutunk ki innen... illetve hogy hol is vagyunk tulajdonképpen.

Kelric: egy kisebb verekedést előidézel a jól irányzott dobással, de most inkább a döggel foglalkoznak. Olyannyira, hogy egyelőre még biztonságban le is érnétek, ha lemásznátok.

Integetve jelzem társaimnak, hogy most tudunk menni amíg a nagy tetemmel vannak elfoglalva - és óvatosan el is indulok, útközben fölvéve fegyvereimet.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 136):

Egyertetértőén bólintok társaim felé és lemászok én is. Amint leérej halnan a kijárat felé veszem az irányt.

Sikeresen lejuttok. Medrash, te a fegyvereidet is összeszeded. Amint elindultok, látjátok, hogy a barlang egyre szűkül, majd egy kb 10 méter széles folyosóvá alakul. A folyosó egy újabb, hatalmas csarnokba torkollik, amelyet egy hatalmas szakadék szel át. A szakadékon keresztül egy hatalmas csontváz fekszik, amely talán egy sárkányé lehetett valaha. Hús egy darab sincs rajta, de elég stabilnak tűnik, a saját súlyát mindenesetre megtartja, ami már nem kis szó. A túloldalon egy soktornyú, ssárgás színű kőből épült várkastély áll, nyitott felvonóhíddal.

Föld alatti kastély... na, ilyet se láttam még. Egy biztos, engem nem fog elbírni ez a csontváz.

In reply to Cruch (msg # 139):

Végigmérem a "hidat" és társam is.
- Lehet, hogy egyikünket sem bírja el, de ehhez oda kell menni és alaposabban megvizsgálni. Aztán megnézni, hogy mi tehetünk...ha 3unkból egyet elbír az elég, feltéve hogy van annyi kötelünk hogy átvigye a végét és odakösse valamihez. Akkor a kötél segítségével át tudunk jutni mind...

In reply to DebilMarha (msg # 138):

...In the name of the gods...(elf nyelven)... A szírt szélén  megálva megragadomm az alkalmat hogy bemutatkozzék újdonsült sorstársaimnak.
...Úraim, Kelric Raviri vagyok a Raviri ház tagja és reprezentálója. Kilátástalan helyzetünk elldnére örömömre szolgál hogy találkozhattunk... Önökben kit tisztelhetek?...

- Örülök a találkozásnak - válaszolom halkan - én Medrash "Keményököl" Linxakasendalor vagyok.

A bemutatkozások után megvizsgálom közelebbről az óriási csontvázat, hogy mennyre tűnik teherbírónak-erősnek.

Meglehetősen. Hármótok közül Kelric tűnik a legkönnyebbnek, őt minden bizonnyal elbírja. Talán még titeket is.

Furcsán nézek Kelric-re:
- De hiszen már találkoztunk. A fogadóban. Nem emlékszel?
This message was last edited by the player at 10:09, Sat 14 Nov 2020.

In reply to Cruch (msg # 144):

...persze, hogyne. Ugyanakkor az etikett sszabályainak nem megfelelő volt  ama találkozás. Így ezt most pótolom. A jó modor ezt diktálja. ... Úgy vélem jó darabig együtt utazunk majd. Ahogy elnézem itt lent. Jut is eszembe, bármelyőtuk tudja hol is vagyunk pontosan?...

Hangosan gondolkodok:
- Elvileg van egy kötelünk. (Körbenézek.) Ha valahova hozzá tudnánk erősíteni, meg esetleg egy hurokkal a túloldalra is átdobni valamire, akkor talán azzal át tudunk mászni.

In reply to Cruch (msg # 146):

- Úgy gondolom, hogy te lehetsz a legkönnyebb közülünk - Kelric Raviri felé fordulok - téged el kell bírjon ez a csontváz. Ha átvinnéd a kötél végét a túloldalra remélhetőleg találsz ott valamit amihez rögzítheted, hogy mi is átmehessünk. Viszont előtte a másik végét valahol itt kell rögzíteni...
Körbenézek, hogy hova köthetnénk a végét ezen az oldalon

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 147):

Átkémlelek a túloldalra, tünde szemeimmel vajon mit látok?
Illetve megvizsgálom azt a bizonyos csontvázat, szerkezetében milyen erős? Vajon tényleg elbírna?

A csontvázat elég masszívnak látod, ráadásul ha a derekadra kötitek a kötelet és a többiek tartják a másik végét, a leesés veszélye sem fenyeget, max megütöd magad kicsit a falon, ha a gerinc összeroppanna alattad. A túloldalon is (meg ezen az oldalon is) vannak olyan cseppkövek, amikre rá tudod hurkolni a kötelet és elég erősnek tűnik ahhoz, hogy a félorkot és a sárkányfajzatotnis elbírja.

In reply to DebilMarha (msg # 149):

Rendben konstatálom a tapasztaltakat.

...Nos, urak, sikerült találni vmit amiheez hozzá tudják kötni a kötelet?...kérdezem társaimat.

Körbenézve kiválasztom a legerősebb cseppkövet, ami elég közel van a szakadékhoz...és hozzákötöm a kötelet.
- Cruch, kérlek nézd meg, hogy szerinted is elég jól tart-e a kötél? - majd Kelric Ravirihoz fordulok - megvan a megfelelő cseppkő, kötél rögzítve. Ennél biztonságosabbá már nem tudjuk tenni...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 151):

Ránézek, még kicsit meghúzom, hogy biztos legyen.

- Oké, mehet!

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 151):

Kicsit kétkedve pillantok társamra, majd lágy kecses mozdulatokkal elindulok a sárkány csontvázon, át a másik olddalra.

Kelric; Széttárt karokkal, némileg billegve és inkább óvatosan, mint gyorsan, de sikeresen átsétálsz a gerincen. Meglepően stabilnak tűnik, véleményed szerint a két társadat is elbírná. Mindenesetre jó erősen odakötöd az egyik közeli cseppkőhöz a kötelet. Megrángatjátok mind a hárman, a kötés kitart.

In reply to DebilMarha (msg # 154):

Mig a többiek átérnek én felmérném a terepet, elsődlegesen veszélyforrást keresek, végtére is ismeretlen terepen vagyunk.

- Szóval én menjek másodiknak? Hát jó... de ha alattam beszakad, akkor ne a nagydarab orkot szidd majd!

Azzal elindulok, a kötélbe erősen kapaszkodva.

Vigyorogva csóválom a fejem:
- Ezen a csontvázon múlik, hogy hajlandó elviselni súlyod, nem rajtad. De vigasztaljon, ha átérsz, ketten már biztos lesztek, mégha alattam le is szakadna.

Míg várok, figyelem a környezetet, hogy jön-e utánunk valami. Mikor sorrakerülök, óvatosan átmegyek.

Cruch, Lungorthin: habár alattatok már kissé kezd ropogni a csonthíd, de gond nélkül átjuttok a túloldalra. Kelric, te közben észreveszel néhány patkányt, amik szimatolva közelednek a hídhoz, bár nem egyenes vonalban, hanem kissé szinuszgörbe-szerűen, de követik a nyomotokat. A másik oldalon, a kastély gyilokjáróin pedig humanoid és nem humanoid árnyakat egyaránt látsz mozogni, de azok egyelőre nem tűnnek ellenségesnek.

Miután átértünk, körbenézek.
- Azért jobb lenne, ha nem kéne erre visszafele jönnünk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a híd még egyszer biztonsággal elbír mindünket.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 159):

"Sőt" mutatok ujjaimmal a patkányok felé "Márcsak azokért sem lenne tanácsos erre visszajönnünk"
"arra viszont" mutatok a kastély irányába " hhumanoid lényel mozgása látható. Javaslom azokat nézzük meg elsőnek"

In reply to Kelric Raviri (msg # 160):

- Hmm...lehet, hogy jobb lenne ezt a hidat lerombolni. Ha a patkányok miatt úgysem erre jövünk vissza, legalább azok se jöhessenek utánunk... - társaimra nézek - szerintetek?

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 161):

"Én ennyire az ismeretlenbe veszve egy már bejárt utat nem biztos hogy megsemmisítenék magam mögött. Nézzük meg mit hozak az árnyak amott. Még utána is ráérünk hidakat égetni."

In reply to Kelric Raviri (msg # 162):

- Ráérünk...addig lesz időnk alaposabban átgondolni. Induljunk mielőbb megnézni azt a kastélyt. - és Cruch-ra nézek.

- Szerintem ne romboljuk le az egyetlen utat, amin be tudtunk jönni, lehet, hogy az egyetlen kiutunk is ez lesz.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 163):
Kihúzom magan és fenhangon szólítom meg társaimat; 'Legyen hát, Medrash, Linxakasendalor házából, vezesd hád mi kis expedíciónkat a sötét ismeretlenb!' és azzal a kastély felé mutatok.

In reply to Kelric Raviri (msg # 165):

- Látom, szereted a teátrális-drámai jeleneteket...mindegy, induljunk. - mondom, és elindulok a kastély felé, folyamatosan figyelve, hogy föltünik-e valaki az épületen bárhol. - Ti láttok bármi mozgást a kastélyon?

Kicsit eltöprengek azon, hogy mi lehet a lovammal és a 3 csatlósommal. Vajon még mindig a kocsmában ücsörögnek, és várják a visszatérésemet? Remélem nem aggódják halálra magukat, vagy legalább hívnak segítséget. Elvégre az egyikük hírnök.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 166):
...kincogok..."Hát nah, szeret megadni a dolgok módját" ...majd rákacsintok Medrashra... "Mond csak Medrash, egy magad fajta em...dragonborn, miből él? Mivel keresed a kenyered?" ...kérdezem hűvös mosollyal.

In reply to Kelric Raviri (msg # 168):

- Mikor-mi adódik. De lehetőség szerint kovácsmesterségből. És te? Te miből élsz?

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 169):

..."Ohh, az egy picit összetett dolog, de most jelenleg diplomáciai úton járok. Persze most egy kis kitérővel" ... mososlygok...
"Na és te Krunch, mivel keresed a zabkására valódat?"

In reply to Kelric Raviri (msg # 170):

- Cruch-nak hívnak, nem Krunch-nak. Amúgy nemes lovag vagyok, azt hiszem találkoztunk is az egyik tornán, amit természetesen megnyertem.

In reply to Cruch (msg # 171):

...elgondolkodva hümmögök... "nem, nem hiszem hogy találkoztunk, nem járok lovagi tornákra, nem az én világom" ... majd legyintek egyet ... "viszont ez felettébb érdekes"... mondom miközben előveszek egy kis fekete bőr kötéses noteszt... "nem is tudtam hogy az orkoknak is vannak nemesi családjaik." ...nézek kérdőn Crunchra.

Ahogy közeledtek a várhoz, a gyilokjáróról egy kiáltás hallatszik felétek:

- Mustacalamonidracus nagyúr, te vagy az?

In reply to DebilMarha (msg # 173):

...halhan mondom hogy csak társaim hallják... "hát így még sosem hívtak, lehet azért mert nem én vagyok. De nem is ismerek ilyen nevű nemest. Crunch uraság?"

In reply to Kelric Raviri (msg # 174):

szintén halkan válaszolok:
- Soha hírét nem hallottam ennek az uraságnak. Remélem legalább némi útmutatást kapunk itt...

Visszasuttogok: Oké, nézzük meg, mi lesz ebből.

Odaszólok, ahonnan a kiáltás érkezett:
- Igen, megérkeztem!

In reply to Cruch (msg # 176):

...vela yaj... mondom halkan... ”remélem beválik a terved Crunch!”

A gyilokjáróról elrugaszkodik egy árny, majd zuhanórepüléssel lehuppan Medrash elé. Az arcába bámul, majd visszaröppen a várfalra. Annyit láttok belőle, hogy mintha egy keselyű testére egy igen csúf humanoid nő fejét rakták volna rá. Aztán fentről a következő párbeszéd hallatszik:

- Hülye vagy, Bözsi, ez nem a nagyúr!
- De hát innen totál úgy nézett ki! Biztos valami rokonja!
- No látod, az lehet. Engedjük be, majd az ifiúr gondoskodik róluk.
- Akkó jóvanakkó. Osztán majd ha a nagyúr meggyün, jól bánik majd velük, úgyis ritkán látogatják meg.

Azzal az első hang tulajdonosa lekiabál nektek:

- Menjenek csak befelé, uraságok! Helyezzék kényelembe magukat, néhány nap és meggyün a nagyúr! Elment azokra a rohatt patkányokra vadáazni, amik akkorák, mint a ház.

Akkor én elindulok befelé, közben odaszólok a társaimnak:
- Hát nem hiszem, hogy az a nagyúr vissza fog térni onnan...

Vállat vonok:
- Ha visszatér majd beszélünk vele...meglátjuk. Minden hídon akkor menjünk át, ha odaértünk. Most épp a várárok hídja következik. - vigyorgok.

In reply to DebilMarha (msg # 178):

...volt kis időnk meglesni a leszálló lényt, szeretnék valami infot megtudni róla. Arcana, history, insight ok valamelyikével lehet e?...

In reply to Cruch (msg # 179):

..."őőő lemaradtam volna hogy hol találkoztunk már az urukkal?"...

In reply to Kelric Raviri (msg # 182):

- Hát elég sok volt ott a patkány, gondolod élve visszajön?

In reply to Cruch (msg # 183):

"Mi is kijöttünk onnan élve " mosolygok rá Crunhra

- Ha a várúrnak van egy csepp esze is, nem egyedül ment. Akkor meg akár jól is kijöhetünk a dologból, mert remélhetőleg kiirt jónéhány patkányt. De meglátjuk mi lesz...mindenesetre legyünk óvatosak - az utolsó félmondatot már súgom társaimnak.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 185):

"Hát tudodd milyenek a felszini nemes lovagok, bátorság meg erény meg harci vágy meg dicsőség csatában, azt ebből a botorságvmeg a halál 😃" ...suttogom Medrashnak

Ahogy beértek a felvonóhídon, számos furcsa épület tárul elétek. Nagyrészt ugyanolyan sárga kőből épültek, mint a várfal. A girbegurba, szabálytalan utcákon néhány fura humanoid alak mozog: púposak, aránytalanul nagy a fejük, és szemet nem láttok rajtuk. Ettől függetlenül nem tűnik úgy, mintha vakok lennének.

Én amondó vagyok, hogy nézzünk körbe, keressünk valami kocsmát, fogadót. Nem ártana vacsorázni, lepihenni, esetleg egy jó kis kártya vagy kockajátékban is benne lennék.

In reply to Cruch (msg # 188):

"Látod ezeket a figurákat?" mutatok rá a puposokra "Eltudod képzelni mit esznek ezek itt lent?" látható fintor ül ki az arcomra
"Kártya, kocka? Biztos hogy nemes vagy Crunch "úr"? Kérdezem meglepeten.

"Tán a nemeseknek tilos játszani? Vagy azt hiszed, hogy mi egész nap lovagi tornákon meg bálokon veszünk részt?"

- Ha jól tudom, a lovagi tornán sem folyamatosan harcolnak, némi pihenő is van a lovagok és hátasaik számára. - körbenézek a fura helyen - kérdés hogy a helyiket között van-e aki olyat eszik-iszik ami számunkra is megfelelő.

Kelric: hallottál már a hárpiákról. Elfszerű lények, akik madártesttel, -szárnyakkal és -lábakkal, valamint humanoid karokkal és felsőtesttel rendelkeznek. Ez hasonló volt hozzájuk, de ennek karjai nem voltak, csak szárnyai. Úgy tudod, azok valami ősi okból bosszúszomjas, gonosz népség, de ez nem tűnt olyannak az eddigiek alapján.

Egy kétemeletes épületen észrevesztek egy cégért, amin két ágy van felfestve. Gyanítjátok, hogy ez valami fogadóféle lehet.

- Nézzük meg, milyen belülről...remélem ez is csak egy város, mégha a felszin alatt van is... - és elindulok a reménybeli fogadó felé.

In reply to Cruch (msg # 190):

"hmm éppenséggel nem tilos, gondolom" ...kérdő tekintettel csóválom a fejem... "Ahol eddig nemesi udvarokban megfordultam ott a Lovagok nem vegyültek a pornéppel. Dehát, nagy ez a világ, ahogy ezt most is láthatjuk" mutatok körbe körülöttünk.

"Nézzük hát meg az a fogadónak tűnő helyet" mutatok rá a Medrash által javasolt helyre.

"Nos, én nem nagyúr vagyok, hanem lovag. Nyilván elvárom a kellő tiszteletet, de azért nem vetem meg a népet. Megyek előre."

In reply to Cruch (msg # 195):

”Hmmm lovag, és utazgat, akkor nem első szÜlött gyermek vagy!?”

Közben Medrash vezetésével odaértek a fogadóhoz.

Medrash: kopogsz néhányat, majd benynyitsz az ajtón. Egyet lépsz előre, mikor hirtelen

CSÖCSÖK.

NAGY CSÖCSÖK.

KÉT HATALMAS, FEDETLEN CSÖCS, MINDEGYIK AKKORA, MINT A FEJED.

Szinte hipnotizálva bamulsz előre, majd lassan feltűnik, hogy a tekintélyes méretű mellek kissé zöldes árnyalatúak és apró, pikkelyes mintába rendeződő vonalak halózzak be. Mikor nagy nehezen elszakítod róluk a tekintetedet és felnézel, egy mosolygó női arcot látsz, amin első ránézésre két fura dolgot veszel észre. Sz egyik, hogy hozzád hasonlóan függőleges pupillái vannak, a másik, hogy haj helyett mintha csápok nőnének ki a fejéből, amelyek hátra vannak fogva. Még lefelé is elnézel, és még konstatálod, hogy deréktól lefelé lábak helyett zöld pikkelyes kígyótestet látsz, mikor két erős kar körülfonja a fejedet, berántja és beszorítja a két hatalmas emlő közé.

Többiek: látjátok, hogy a sárkanyfajzat kopogtat, majd benyit, majd egy jó kêt méter magas, kígyótestű és meztelen női testű lény elkapja, magához öleli és boldogan felkiált:

 - Vendégek! Végre vendégek!

Medrash: te is hallod a kiáltást, majd kiszabadulsz a fullasztó, mindazonáltal nem csak emiatt kábító helyzetből. Látod, hogy a hölgy (vagy mi) hátrébbsiklik egy lépésnyire, msjd elirulva megszólal:

 - Bocsánatot kérek, kedves vendégeim, kissé elragadtattam magamat. De olyan ritkán jár nálam olyasvalaki, aki nem a várból való! Nos, foglaljanak helyet, máris kiszolgálom önöket.

Azzal térül-fordul, és máris a kezetekbe nyom egy-egy pergament, amelyen az étlap és a szálláslehetőségek vannak leírva.

Fejemben egy másik lista áll össze, ez a legfontosabb tevékenységeket tartalmazza:
- Magamhoz térni
- Valami ihatót rendelni (alkohol, ami segítheti a magamhoz térést)
- Kaja és szállás

Hogy végigjussak saját listámon, átnézem az árjegyzéket, hátha attól jobb lesz....

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 198):

...fülig érő kaján mosollyal belépek az ajtón, majd kezet csókolok a kígyónőnek; "Üdvözletem bájos hölgyem, Kelrick Raviri vagyok a Raviri házból. Örömömre szolgál hogy az ön elbűvölő fogadójában szállhatunk meg." ...Medrashra nézek, vigyorgok és kacsintok neki...
"Látom Medrash barátommal már össze is ismerkedett. De azért engedje meg kegyed hogy bemutassam, Medrash Linxakasendalor, a nagy harcos, ellenségeivel kíméletlen, a hölgyekkel jólelkű Ő!"

A kígyónő arcán pírral vegyes boldog mosoly önti el.

- Jaj, de udvarias vendégeket hozott hozzám a szerencse! Tudják mit, uraim? Az első kör ital a ház ajándéka.

Leültök. Az étel- és itallapon ismerős (rántotta, csirke- és sertéshús, gombapaprikás, sörök, borok, pálinkák) és ismeretlen tételek egyaránt szerepelnek. Szállás szobánként napi 1 aranypénzért van, amiben kétszeri étkezés is benne foglaltatik.

- Köszönjük! Ennyire szíves fogadtatásra nem számítottuk...gondolom utazók nem sűrűn vetődnek erre. - átnézem az étlapon a söröket - ebből az erős sörből kérek egy korsóval.

Az ételeket nézem, leginkább azokat amik nem ismerősek, hogy miből lehetnek.

Bemutatkozok én is:
Cruch Odenbach lovag vagyok, örvendek a szerencsének!

Majd leülök, és keresek valami jó bort, és egy jó kis sertéshúsos ételt az étlapon.

In reply to DebilMarha (msg # 200):

"Köszönjük, de a miénk a megtiszteltetés. Én egy kis csirkét kérnék, jól átsütve, nyakon öntve egy kellemes adag gombapaprikással. Hozzá pedig a környék legbájosabb fogadósának legízletesebb fehérborából egy pohárkával. Köszönöm" azzal lassan meg is indulok az egyik asztal felé.
"Jut is eszembe" fordulok vissza egy pillanatra "Drága hölgyem, hogy szólíthatjuk kegyedet?"

A nevem Okolhisi, kedveském. Engedelmet kérek, de most néhány percig nélkülöznöm kell a társaságotokat. Rögvest visszatérek, csak intézkedem a rendeléseitekről.

Medrash: rájössz, hogy az ismeretlen ételek nevének jó része sárkány nyelvről fonetikusan közös nyelvre átírt leírások, többnyire gombák különböző elkészítéséről elnevezve.

In reply to DebilMarha (msg # 204):

Én helyet foglalok Medrash által választott asztalnál.
-Nos, most végre van időnk szusszanni egy kicsit, és talán megbeszélni hogy mi is legyen a következő lépésünk. Ha nem akarjuk itt leélni hátralevő életünket akkor a kijutásban egymásra vagyunk utalva.

Még mindig nehezen térek magamhoz, de lassan csak sikerül
- Furcsa egy hely ez...nem hasonlít semmire se amit valahais láttam vagy hallottam. Ha mindenki ilyen heves természetű mint vendéglátónk - ez utóbbit már halkabban mondom - akkor nagyon remélem hogy mind barátságos lesz... Egyáltalán, ki épít egy ilyen erődvárost a föld alá?

Én csendben eszek, és gondolkodok. Próbálom rejteni aggódottságomat.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 206):

-hmm, reméljük valóban barátságos itt mindenki. Oh barátom, sok faj él ám a föld alatt akikről tudnak a bölcsek, ott vannak példának okáért a törpök, jó a hegyek alatt élnek, de hát az is föld alatt van. Vagy a mélységi gnómok, vagy ... láthatóna eltorzul az arckifejezésem mikor ehhez a részhez érek ... a drow elfek, távoli rokonai népemnek.

-Cruch, minden rendben, feltűnően hallgatag vagy!

- Persze, jól vagyok... csak elgondolkodtam.

In reply to Cruch (msg # 209):

_"ohh, hát, most már egy csapat vagyunk, ne tartsd magadban." mosolygok rá kedvesen.

Egyetértően bólintok.
- Ha ki akarunk jutni és túl akarjuk élni, így kell legyen. A zuhanástól eddig eljutottunk, ha továbbra is összedolgozunk, ki fogunk jutni.

- Nem magam miatt aggódok. Öcsémhez nemrég bajba jutott, és levelet küldött, hogy menjek a segítségére. Épp oda tartottam, amikor találkoztam veletek, és most ki tudja meddig fogok késlekedni. Remélem nem lesz baja.

In reply to Cruch (msg # 212):

-"Sajnálattal hallom, de ha kedves fivéred is oly jó kiállású mint te megad szerintem nem lehet nagy baja."
Kortyintok egyet a borba, körbenézek társaimon, majd az ivóban is, érdeklődve hogy mifélék vannak itt még rajtunk kívül.
-"Szabad esetleg megérdeklődni hogy mi vész érte édes testvéredet?"

- Azt nem írta a levelében, csak annyit, hogy sürgős.

- Nem hangzik túl jól - csóválom fejem - akkor próbáljunk meg mielőbb kijutni.

In reply to Cruch (msg # 214):

-"Értem. Hát akkor neked nyomós az érved hogy mihamarabb kikecmeregjünk innen."
Folytatom az ételem elfogyasztását
-"No és veled mi  helyzet Medrash, vár valaki odafönt akihez visszasietnél?"

- Nem különösebben...legfeljebb a törpe, kinek mesterét megölték. ... Rychok, ez a neve. Ki kéne derítenünk, hogy ki és miért ölte meg Brulg Khadur mestert. - majd visszakérdezek - és te, Kelric Raviri? Téged ki vár odafönt?

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 217):

-"ah, csak egy diplomáciai utazás, néhány fontos iratot kell elszállítanom két nemesi ház között. Elég unalmas ha engem kérdeztek. Szóval mondhatni olyan nagyon nem sietek."
Mosolygok társaimra majd folytatom az ebédemet, ha ebéd időben járunk.

-"Urak, hogyan tovább? Beszéljünk a vár urával, hátha tud segíteni feljutni? Vagy próbáljunk meg mi magunktól? Esetleg némi helyismeret megszerzése nem lenne rossz. Hogy gondoljátok?"
Kérdezem miközben a boromat kortyolgatom (ej de jó ez a gomba bor :D )

- Az biztos, hogy helyismeret nélkül nem megyünk valami sokra. Megbízható infókra van szükségünk. A kérdés, hogy honnan szerzünk ilyen értesüléseket...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 219):

-"Hát, Medrash, szerintem neked már vannak igen jó kapcsolati lehetőségeid itt a fogadóban. Szerintem érdemes lenne rápróbálnod, akarom mondani megpróbálnod némi információt szerezned a bájos kis kocsmárosunktól."
Kacsintok rá Medrashra miközben halkan kuncogok.

- Nagyon vicces...mondhatom - morgolódok, majd nagyot sóhajtok - mire legyünk kiváncsiak elsőként?

Körbenézek, felmérem a fogadó egyéb közönségét (ha van) és a berendezést-kialakítást. Mennyiben más, mint amiket fent megszoktunk?

Jelenleg nincs bent más rajtatok kívül. A fogadó felépítése és berendezése nagyjából megfelel a felvilágiakénak, bár a díszítés itt kissé má jellegű. Ismeretlen lényekből készült vadásztrófeák lógnak a falakon, illetve a söntéspult fölött egy fából készült dombormű díszeleg.

In reply to DebilMarha (msg # 222):

-"Hmm...milyen érdekes hogy ilyen régóta elment ez a drága hölgyemény."
Jegyzem meg miközben befejezem ebédem maradékát.
-"Nos ha a feljutást célozzuk meg magunknak, akkor javaslom mindenképpen a vár urával beszéljünk. Távollétében is biztosan van valaki aki intézi ügyes bajos dolgait."
Hosszan végigmérem Crunchot.
-"Ser Crunch, te jobban benne vagy a nemesi dolgokban, hogy vélekedsz?"

In reply to Kelric Raviri (msg # 223):

- Beszélni kellene vele, de azt mondták, épp távol van. Kérdés, hogy megvárjuk-e, vagy kérjünk valami helytartót?

In reply to Cruch (msg # 224):

-"Medrash, szerinted?"

Kissé elgondolkodom:
- Nem húznám az időt, mert ki tudja mikorra ér vissza a várúr. Ha beszélünk a helyettesével-intézőjével és nem tud segíteni, se vesztünk semmit. Ha tud valami használhatót, akkor meg jó. Tehát kérdezzük.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 226):

-"Hát akkor ezt megvitattuk. Irány az intéző. De előbb meg kéne tudnunk ki és mi és hol is van ő!?"
Körbenézek, és mikor nem látom a kocsmárosnét hangosabban kérdezek;
-"Hol lehet eme remek fogadó bájos úrnője? Medrash barátomnak lenne pár kérdése hozzá!"

- Jövök már, kedveseim, jövök!

Azzal a medúza hölgy besiklik, karjain tányérokon némi rágcsa, levezetőnek az ebéd után: magvak, apró gyümölcsdarabok - ezek megtalálhatóak a felvilágban is.

In reply to DebilMarha (msg # 228):

- Hölgyem, ha szabad egy szóra, lenne egy kérdésem. Idelent hogy mondják meg az időt? Hogy mikor van épp reggel meg este. Szeretnénk tenni egy látogatást a nagyúr udvarában, és nem szeretnénk alkalmatlankodni.

A hölgy kimutat az ablakon egy kőből készült íves szoborra, amelynek egy részén van egy fényfolt.

- Látod azt a kőívet, kedveském? Az a fény rajta nap járását követi, ami a felvilágból látható. Egy nagy mágusunk készítette még valamikor a vár építésekor. A nagyúr helyettesét pedig abban a magas, sárga tornyos épületben találjátok. Ilyenkor tud fogadni titeket, illetve még vagy három ótán át, ha előbb esetleg szeretnétek pihenni kicsit, vagy valami mást szeretnétek csinálni - kacsint Medrashra.

In reply to DebilMarha (msg # 230):

-"Oh, Medrash barátom szerintem szívmelengető társaságára lesz a hölgynek."
Mosolygok és Medrashra kacsintok.
-"Ugyanakkor valóban hosszú úton vagyunk túl, Ser Crunch, hagyjuk a fiatalokat had ismerjék meg egymást közelebbről. Egy órácska pihenés nem fog megártani."
Jegyzem meg Crunchnak, majd felállok és a hölgy álltal hozott gyümölcsökből veszek egyett.
-"Ummm drága hölgyem, hol szerzett ilyen fínomságokat?"

Meglepetten pislogok...
- Hát...nem hirtelen ez?  - tétova reakciómból látszik, hogy nem túl sok ajánlatot kaptam - meg hát nem egy fajba tartozunk...
Közben megkóstolok egy gyümölcsöt.
This message was last edited by the player at 21:25, Sun 14 Mar 2021.

Adok a hölgyeménynek némi borravalót a fáradtságáért, és én is megkóstolom a gyümölcsöket.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 232):

..."Medrash Barátom, vendégek vagyunk Okolhisi kisasszony házában, és ha a bájos házigazda megtisztel minket, s mi több gyümölcseivel kínál, illetlenség lenne visszautasítani!"
Jegyzem meg mosolyogva. Majd kicsit közelebb hajolok Medrashhoz és a fülébe súgom;
-"Légy vele is oly bátor és lehengerlő mint a harctéren szoktál lenni."
Kacsintok, s veszem mégy egy aszalt gyümölcsöt a tálkából.

Hangosan felröhögök, próbálom nem kiköpni az almafalatot a számból.

Föltápászkodom.
- Úgy látom, az uraknak megártott az ital. Tudni kéne a mértéket. Okolhisi kisasszony, hagyjuk őket magukra... - mondom, majd a röhögcsélőkhöz fordulok, továbbra is nyugodt hangon - legalább próbáljanak meg kijózanodni...van még mit tennünk mielőtt ünnepelhetnénk.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 236):

Halkan kuncogok miközben eszegetek egy darab aszalt gyümölcsöt.
-"Igaz szavak egy nagy harcostól. Kisasszony jó szórakozást kívánok Önnek." azzal felállok és megindulok a szobám felé.
-"Erre van a szobám, jól sejtem hölgyem?"

- Nos, azt hiszem, én is nyugovóra térek. Uraim, hölgyem!

In reply to Cruch (msg # 238):

Követem a példáját én is lepihenek.

Medrash: egyedül maradsz a hölggyel, aki csípőjét ringatva várakozó mosollyal néz rád.

Cruch: lepihensz kicsit, a homlokod még sajog kicsit az égési sérüléstől, amit az óriáspatkánnyal való harcban szereztél. Nem tűnik olyan komolynak, inkább felületi, illetve esztétikai a sérülés, de pár napba beletelik, mire a szemöldököd kinő és a bőröd rendbe jön. (Költhetsz hit dice-t gyógyulásra.)

Kelric: te is lepihensz.

Röviden a távozók után nézek, majd vendéglátónkra mosolygok:
- Kedves Okolhisi, úgy látom magunkra maradtunk...dőljünk le mi is...
Ezzel egészen közel lépek hozzá.

- A vendég kívánsága parancs - duruzsolja a füledbe, azzal kézen fog és elvezet egy szobába - nem abba, aminek a kulcsát megkaptad.

In reply to DebilMarha (msg # 242):

Ha társaimmal nem beszéltünk meg külön egy konkrét időpontot akkor lepihenek, olvasgatok, gyakorlok. Ha menni kell úgy is tudják melyik szobában találnak.

Némi pihenő és meditáció után időben fölkeresem társaim, hogy beszéljük a várnaggyal...időben, hogy ne kelljen sietnünk és legyen időnk eldönteni, hogy mik a legfontosabb kérdések, melyek alapján a kiutat megtalálhatjuk.

Cruch valamiért nem jelentkezik az egy óra elteltével, és kint van az ajtaján a DON'T DISTURB! tábla. Mindenesetre Medrash és Kelric, ti a fogadó fő helyiségében találkoztok, kicsit több mint egy órával a szétválás után. Medrash, neked a bal karod még sajog rendesen, de a harapásnyom szépen heged, úgy fest, hogy nem kaptál el vele semmiféle fertőzést.

Mivel nem teljes a csapat felmerül egy kérdés:
- Kelric Raviri, meddig várjunk még Crunch-ra? Vagy kopogjunk rá hogy mégis, mi történt?

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 246):
..."Ez roppant furcsa. Lássuk a bájos házigazdánk mit szól ehhez."...
Azzal rendelek egy pohár bort, és megkérdezem a medúza asszonyt hogy tud é valamit a társunkról?

Okolhisi kissé elpirulva közli, hogy ő az elmúlt egy órában nem tartózkodott a fő helyiségben (közben rákacsint Medrashra), és helyettese sem jelezte, hogy az érkezésetek óta bárki belépett volna a fogadóba. Mindenesetre a pótkulccsal ki tudjátok nyitni a szobája ajtaját, ha szeretnétek.

Diszkrét mosollyal bólintok Okolishi felé, majd  társam felé fordulok
- Szerintem várjunk még egy kicsit, aztán nézzük mehg...hátha valami baj történt.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 249):

Mintha nem tudnám mit csináltak a pikkelyesek, nézek rájuk, egy kaján alig látható mosoly keretében.
"Rendben, ameddig reggelizünk addig várjuk."
"Drága Okolhisi, kérem, hozna nekünk valami könnyedet emellé az édes nedű mellé?" kérdem a nőt mosolyogva.

- Persze, drágáim! - felel Okolhisi, azzal befordul a konyhára, ám ahelyett, hogy rágyújtana a pipájára, néhány perc múlva visszatér egy nagy tányér vékony hasábokra vágott, grillezett zöldséggel.

In reply to DebilMarha (msg # 251):

Körülnéznek, próbálom felfogni mi történt, hátha van értelme annak. Ha üldöznek igyekszem elbújni.

In reply to Tro (msg # 252):

Csak mi ketten vagyunk a helységben vagy mások is vannak e itt rajtunk kívül?
Kémlelgetek körbe a helyen.

Tro: a térkapun csak te jöttél át. A fejed fölül a következő beszélgetés hallatszik:

- Nédd mán, Bözsi, még egy vendég. Oszt panaszkodsz itt nekem, hogy milyen ritkán gyünnek errefelé.
- Hagyd mán, Julis, nem látod, hogy ez a nagyúr?
- Hogyan lenne mán a nagyúr? Nem látod, hogy gyalog van? És a bőre? Puha, mint a mellyed alja, ami belelóg a levesedbe! És milyen sápadt! Porúd le a szemedet, mer rágyógyút a por a sok kukkolástul!
- Jóvan mán, Julis, ne rajtam éld ki a kilmakszodat vagy mi a rosseb az, amikor már nem vérzik a csunyád! Maraggyá magadnak, figyejjé inkább lefelé, te térfigyelők szégyene!

Kelric: amíg Okolhisi magatokra hagy titeket, addig csak ketten vagytok. A konyhából néha előbukkan egy-egy pillanatra egy púpos, nagyfejű, szemek nélküli alak, aki minden bizonnyal Okolhisi segédje, illetve helyettese lehet.

Lassan türelmem fogytán körbenézek.
- Szerintem induljunk el és nézzünk körül a városban, aztán nézzünk vissza ide hátha Crunch előkerül...ha addig sem még mindig "rárúghatjuk" az ajtót vagy kitalálhatunk valamit...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 255):

"Barátom, nyugalom. " Nyugtatom Medrash-t
"Hova sietünk ennyire?"

- Nem terveztem hogy itt töltöm hátralevő életem - próbálok nem túl sok fogat mutatva vigyorogni - bár igen kellemes hely, az tény. Ha szerinted még várjunk Crunch-ra akkor még várhatunk. Van időnk...

Jó napot kívánok, nem bánják ha, bemegyek? Vándor mesélő vagyok, talán kicsit el is tévedtem, ha nincs ellenükre szívesen cserélek történeteket egy tál étel felett.
This message was last edited by the player at 16:18, Sun 03 Oct 2021.

Tro: fentről ezt hallod:

- Nédd mán, Bözsi, az új fiú nekünk kajabál!
- Kaja-bál, az kéne neki, biza. Szerintem kűggyük el a Csöcsöshöz, az úgyis szereti a vendégeket.
- Hát, Bözsi, az utóbbi hetekben nemigen mondtál ilyen értelmeset. No akkor kűggyed!
- Jóvan no, Julis.

Azzal a gyilokjáróról elrugaszkodik az egyik árny, majd zuhanórepüléssel lehuppan eléd. Úgy néz ki, mintha egy keselyű testére egy igen csúf humanoid nő fejét rakták volna rá. Ezt mondja neked:

- Ideglfigyejjen, ifiúr! Mennyen bé, osztán ott látni fog egy nagy, tornyos házat. Abba mennyen bé, ottan ellássák a bélésinek a baját. Osztán majd vizitájja meg a várúr helyettesét is alkalomadtán, hogy megaszongya neki, mi végre kóbászol itt kend ilyen elárvultan. No viszlát, ifiúr, járjon szenencsével, osztán jó hírünket keltse majd a nagyvilágba'!

Azzal visszarepül a várfalra.

Mielőtt elindulok próbálom kihámozni az értelmet rezzenéstelen arccal és mosolyogva a mondanivalójából, volt e benne rosszindulat, vagy átverés, vagy kb ki lehet az akihez beküld. Ha nincs semmi gyanús, akkor továbbra is figyelek és próbálom megérteni miért ide kerültem, mi dolgom lehet itt.
Majd elindulok lassan az irány felé amit mutattak a madár testű hölgyek XD

Tro: igazából nem tudod eldönteni, hogy mennyi irónia, gúny vagy rosszindulat volt a javaslatban. Mindenesetre elindulsz a jelzett irányba. Ahogy beérsz a felvonóhídon, számos furcsa épület tárul eléd. Nagyrészt ugyanolyan sárga kőből épültek, mint a várfal. A girbegurba, szabálytalan utcákon néhány fura humanoid alak mozog: púposak, aránytalanul nagy a fejük, és szemet nem látsz rajtuk. Ettől függetlenül nem tűnik úgy, mintha vakok lennének. Egy kétemeletes épületen - amit akár tornyosnak is lehetne mondani - észreveszel egy cégért, amin két ágy van felfestve. Gyanítod, hogy ez valami fogadóféle lehet.

In reply to DebilMarha (msg # 261):

Bemegyek, hátha alakul valami, de figyelek az értékeimre. Belépek kiket, miket látok?

Egy elfet és egy fekete sárkányfajzatot látsz, akik egy asztal mellett ülve beszélgetnek, és egy bő 2 méter magas, határozottan nőneműnek tűnő lényt, akinek mintha pikkelyes rasztatincsekből álló haja lenne, amelyek egy zöld kendő alá vannak leszorítva. Kissé lejjebb emberhez hasonló, de zöldes színű, pikkelyes és pucér felsőtestben folytatódik, két tiszteletet parancsoló méretű kebelcsodával. Deréktól lefelé viszont kígyótestben folytatódik a lény. Olvastál már ilyen lényekről: medúzának hívják és a leírások szerint nagyon veszélyes... a magad részéről viszont furcsa módon inkább vonzónak találod, mint ijesztőnek.

In reply to DebilMarha (msg # 263):

Teljes tisztelettel köszönön mimdenki felé, a hely szellemének megfelelően. Érdeklődik, hogy merre vetődött, és ha nem ismeri a környéket Tro akkor érdeklődik mi van a környéken, mik a hírek, események. De kb annak, aki korrekt és használható információt ad, közben figyel, ki, mit csinál, egyszóval a kérdésekre hangosan nem adott válaszokra is.

In reply to Tro (msg # 264):

"Ohoo, Jó napot kívánok az úrnak!" Rikkant rád az asztalnál ülő hegyes fülű férfi.
Erős arcélű de fiatalos megjelenésű határozott tekintetű úr. Kezében egy kupa bort tartva feléd mikor köszön. Haja világos szürke, ránézésre is látható hogy festett, ápolt. Ruházata díszes, tengerész kék kabátját arany csillag motívumok díszítik.

In reply to Kelric Raviri (msg # 265):

Tro kedvesen elmosolyodik, feléd fordul. Arca szimmetrikus, haja rövid, barna, szeme világos, seszínű. Mozdulatai kecsesek, erős jelenlét. Ruhája egy vörös kabát, arany szegéjjel, ami alatt egy fehér ing és kék nadrág látható.
Tro vagyok lépek az úr mellé, zavarok, ha csatlakozom?

In reply to Tro (msg # 266):

"Üdvözletem, Tro úr. Engem nem. De mint látja nem vagyok egyedül. Így hát az illem úgy kívánja hogy marcona társamat is megkérdezzük." azzal a mellettem ülő dragonborne-ra mutatok.

- Üdvözlöm - bólintok a jövevény felé - foglaljon helyet. Mi szél hozta erre?

In reply to Kelric Raviri (msg # 267):

Azt hiszem a sors ha úgy tetszik, volt egy érdekes előre be nem tervezett utazásom, és most azt sem igazán tudom merre kerültem. Fontos lenne számomra azt hiszem munkát keresnem, és mivel nem vagyok abban biztos, hogy pusztán szónoki és előadói képességem elégnek fognak bizonyulni, akár céllövő képességeim is hasznosak lehetnek. Egyenlőre nagyjából bármi érdekelhet, ami a törvény keretein belül van.

In reply to Tro (msg # 269):

"Érdekesnek hangzik eddig a története. Jöjjön, foglaljon helyet itt az asztalunknál."
Azzal felállok és átengedem neki a helyemet.
"Okolhisi kisasszony, drága virágszál, kérhetném hogy hozna nékünk még egy terítéket, étket a legjobb reggeliből, bort a legédesebből"...pillanatra elhallgatok, rásandítok Medrash barátomra..."És mosolyát Medrash úrnak hogy eme reggel felejthetetlen legyen."
Kiáltom kedvesen a fogadós után. Majd leülök egy harmadik székre, italomat magam elé véva.
"Kérem, Tro Úr, meséljen, milyen előre nem tervezett utazás vezette végül erre a helyre?"
Kérdezem érdeklődve az új vendéget.

In reply to Kelric Raviri (msg # 270):

Hát, bevallom az egész kicsit zavaros, reggel még az íróasztalomnál ültem,  a következő pillanatban itt vagyok, és sajnálattal kell megjegyeznek, hogy a közte történt részletek khm több mint homályosak, már már mondhatni oly módon titokzatosak, hogy magam sem tudom pontosan feltárni mi történt.
Így hát hatalmas segítségemre lenne, ha legalább azt tudhatnám hogy mi és hol az itt és most és legalább mikor -próbálja a legmegnyerőbb mosolyát, de bizonytalan -
Szóval összegezve azt hiszem rám fér egy ital és valami munka amivel pótolni tudom az ingóságaim jelentős részét. Ez a rövidebb változat, -ismét bátortalanul mosolyogva-.

Megvakarom fejem.
- Hogy most hol vagyunk, mi sem tudjuk biztosan...Faerun-ről kerültünk ide, utunk során valahogy beszakadtunk erre a föld alatti helyre. A várban vendégszeretők de a váron kivül már kevésbé...ott inkább a lövésztudományát kell használnia.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 272):

Azzal semmi gond, amikor lőni kell, az mindig egyszerűbb, a célpont a szemed előtt, kevés a félreértés, vagy az alakoskodás.

Megcsóválom fejem...
- Valóban sokkal egyszerűbb, de jelen pillanatban nem a harc az elsődleges... - az ajtó felé pillantok - lassan indulunk a várnagyhoz, hogy tőle megtudjuk hol vagyunk és miképp juthatunk innét haza. Tartson velünk és remélhetőleg mindünk számára lesz segítség...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 274):

Természetesen. -jóval halkabban- Mit tudunk eddig róla? Mért számíthatunk a segítségére?
És köszönöm, a lehetőséget!

In reply to Tro (msg # 275):

"Hogy micsoda?" kapom rájuk a tekintetemet "Bocsánat, elmélyedtem gondolataimban" mosolygok kedvesen a társaimra.
"Szóval ön, Tro úr, valamiféle vadász? HA már itt a célba lövést emlegettük?" kérdezem izgatottan "Illetve igen, itt a várban eddig kedvesek voltak..." Medrashra nézek és halkan mondom "Bár azért egy társunk már eltűnt mióta itt vagyunk, legyünk óvatosak."
Visszatekintek Tro-ra "De odakint a falon túl a vadonban, legalább olyan veszélyes mint a felszínen."
Végigmérem Tro-t;
"HA arra kerülne a sor hogy meg kell védenünk az életünket, azt Tro úr, maga hogyan tenné?" Azzal belekortyolok a poharamba.

In reply to Kelric Raviri (msg # 276):

Nem nevezném magam vadásznak, inkább gondolok magamra úgy, mint bűvészre, előadóra és artistára -a modat elején előkerült egy érme és az ismert végig pörgeti az ujjai között elcsépelt mutatványt egy apró fényes villanással zárja le, ahol eltűnt az érme. - .
Illetve értek egy keveset az alcázáshoz, mágikus gyógyításhoz és ha kell meggyőző tudok lenni.

In reply to Tro (msg # 277):

Az érmés trükkre látványosan megemelem a szemöldökömet.
"Bámulatos kis trükk." ...mondom nyugodtan... "Megannyi nemes udvarában láttam már hasonló szemfényvesztőket." kortyolok egyet a kupámból "De sajna ez itt nem egy nemesi udvar, de remélem azért meggyőző személyed majd segítségünkre lesz." kacsintok rá Tro-ra, majd felhörpintem az utolsó cseppeket is a kupámból.
Felállok, felcsatolom az oldalamra a kardomat majd társaimhoz szólok;
"Nos, Tro úr, Medrash-al éppen eme kastély urához tartottunk, tarts velünk." Azzal megveregetem a vállát.

In reply to Kelric Raviri (msg # 278):

Szolgálatotokra -Tro arca teljesen rezdületlen marad a megjegyzés után is, mosolyog tovább, mintha rajzolva lenne az arcára a gúnyos mosoly- és elkezd halkan valami dallamot dudorászni.

In reply to Kelric Raviri (msg # 278):

Induláskor utánatok szólok, hogy ezeket itt hagytátok és vissza adom Kelric egyik szütyőjét és Medrash fegyverolajos flaskáját, az elképzelhető legártatlanabb arccal és a mosollyal az arcomon.

Gyanakvó képpel visszaveszem.
- Köszönöm.

In reply to Tro (msg # 280):

Felhúzom az egyik szemöldököm majd az erszényemért nyúlok.
"Ügyes trükk. De javaslom ezt mellőzd a vár urának udvarában. A nemesek nem kedvelik az ilyesfajta komédiát!"

In reply to Kelric Raviri (msg # 282):

Mint mondtam bűvész vagyok, nem ostoba, természetesen csak ha felkérnek szereplésre adok elő, más körülmények között nem -mosolyog Tro teljesen ártatlan arccal-

In reply to Tro (msg # 283):

Felhúzom a szemöldököm.
"Reméljük valóban nem lesz több kéretlen bűvész trükk."
This message was last edited by the player at 15:08, Fri 26 Nov 2021.

In reply to Kelric Raviri (msg # 284):

Tro teljesen meglepve válaszol:emlékeim szerint ez is kérve volt, -de a mosoly nem tűnik el egy pillanatra sem az arcáról-. Magam sem az a fajta lennék, aki keresi a bajt, pusztán rámutattam, hogy mik a lehetőségek, amiket itt és most prezentálni tudtam. Remélem látszik rajtam, hogy civilizált közegből érkeztem, gondolom te sem rántasz alapos ok nélkül fegyvert, mert képes vagy rá?

In reply to Tro (msg # 285):

In reply to Tro (msg # 285):

Végignézek Tro-n;
"Veszélyes lehet idegenekkel kekeckedni, sosem tudhatok kinél mi lehet a határ." kacsintok rá.

"Oh, ez?" paskolom meg a kardom markolatát. "Ez csak egy díszes családi eszköz, nem több." mondom mosolyogva. "Őszinte leszek, nem is tudom hogy kell használni."

- Azért remélem ebben csak szerénykedsz - morgom - mindegy, keressük meg a várurat és kérdezzük meg hogy merre tovább ha ki akarunk jutni innét. Vagy legalább valami munkát kérjünk...

Bólintok és haladok utánuk, kíváncsin várva merre innen.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 288):

Rámosolygok társamra;
"Biztos hogy te ki akarsz jutni innét? Ahogy észrevettem kellően meleg fogadtatásban részesültél"
Majd megveregetem a vállát.

Okolhisi eligazít titeket, hogy merre találjátok a várurat. Egy soktornyú, sárga kőből épült épületet keressetek, amely egy hatalmas, sötét barlang mellett található, és a teteje körül csillogó örvény kering. Ha jót akartok magatoknak, akkor a barlangot elkerülitek, de a könyvtárba - a soktornyú épületbe - gond nélkül bejuthattok, csak mondjátok azt, hogy Papphsazpholkcelsiusthebuvosh-t keresitek. Ő a Nagyúr helyettese, és valószínűleg jobban is jártok vele, mint a Nagyúrral, mivel ő sokkal közvetlenebb és kevésbé fennhéjázó, mint a főnöke.

Elindultok a mondott irányba, és hamarosan meg is látjátok a leírt tornyos épületet.

Miközben átmegyünk ahhoz a soktornyú épülethez javaslom a többieknek:
- Beszéljük meg, hogy mit mondunk... nem árt fölkészülni. - megvakarom állam - bár nem túl nehéz azt hiszem, mert az igazság nem tűnik veszélyesnek: eltévedt utazók vagyunk...

In reply to DebilMarha (msg # 291):

"Kisasszony kérem." ...azzal odafordulok Okolhisi-hez... "mielőtt találkoznánk a helyettes úrral, kérem, pár szóban mondja el nekünk drága hogy milyen is ez a Papphsazpholkcelsiusthebuvosh?"

Ő egy igazi nemes sárkánylény. A Nagyúr tanonca, aki ha megtanult mindent, amit meg kell tanulnia, saját várat kaphat, ehhez hasonlót. Ott ő lesz a teljhatalmú úr, saját alattvalókkal. Tulajdonképpen ritkán találkozunk vele, rengeteg időt tölt a könyvtárban, de a vár lakóinak vagy az a véleménye, hogy sokkal jobb vezető lesz belőle, mint a Nagyúrból, mert ő törődik az alattvalóival, vagy az, hogy sosem lesz belőle igazi vezér, mert nem elég erélyes, hagyja, hogy a figyelmét elaprózzák a csip-csup személyes problémák. A magam részéről inkább az első irányába hajlok, de úgy gondolom, a másik tábor véleményében is van igazság.

Nem szólok egy szót sem, de figyelek.

In reply to DebilMarha (msg # 294):

Felhúzom a jobb szemöldököm, hümmögök.
"Sárkánylény, úgy mint Medrash barátunk?" mutatok az éppen távozni készülő társamra.

Igen, olyasmi, csak a pikkelyei nem feketék, hanem bordó színűek.

In reply to DebilMarha (msg # 297):

"Tökéletes" csattanok fel örömömben. "Ne is késlekedjünk hát, ha már Medrash barátunk egy lehetséges rokonával találkozhatunk" mosolyodok el.

Bementek a könyvtárba. A bejáratnál posztoló, unottnak tűnő, de azért segítőkész minotaurusz őr gyors útbaigazítása alapján nagyon gyorsan megtaláljátok a nagytermet, ahol a Nagyúr helyettese, Papphsazpholkcelsiusthebuvosh vár titeket egy asztalnál ülve, előtte egy vaskos, ám igen újnak tűnő fóliánssal. Valóban sárkánylény, pikkelyei bordó-vörös színben pompáznak.
A sárkánylény feláll, félretolja a könyvet és mély, hatalomtól zengő hangon üdvözöl titeket:

- Köszöntelek benneteket mesterem várában, SulfurFeastben. Őszintén meglepődtem, amikor meghallottam, hogy egy ilyen összetételű társaság keresett szállást nálunk. Rajtad mint sárkánylényen nem lepődtem meg - fordul Medrash felé -, inkább azon, hogy egy ember és egy elf társaságában érkezett, akik hivatalosan ellenségeink. Hogyan jött létre ez a furcsa csapat?

In reply to DebilMarha (msg # 299):

Amíg haladunk befelé halkan mondom társaimnak; "Tegyétek azt amit én is teszek, és nem lesz nagy bajunk."

Amikor beértünk és a szónoklat után vagyunk, előre lépek, leveszem a kalapomat, mélyen meghajlok és udvariasan a következőket mondom.
"Légy üdvözölve nagytiszteletű Papphsazpholkcelsiusthebuvosh!. Megtiszteltetés számunkra hogy Ön és urának vendégszeretetét élvezhetjük."
Lassan feljebb emelkedek, de még nem húzom ki magam.
"Kérem nézze el nekünk hogy egyenest nem járultunk a színe elé, de hosszú úton vagyunk túl, és semmi szín alatt nem szerettünk volna az út porával magunkon mutatkozni."
Újra kicsit feljebb emelkedek.
"Engedje meg uram hogy bemutathassam Önnek, Medrash Linxakasendalor-t vitéz harcos, bátor vezető, és szenvedélyes szerető a felső világból."
Azzal elkezdek hátrálni, jobb kezemben a kalapommal Tronak is jelzem hogy tegyen hasonlóképp. Bal kezemmel pedig jelzek Medrashnak hogy lépjen előrébb.
"Jobbom pedig Tro, a Dalnok, kinek hivatása az ének, de feladata most hogy Linxakasendalor Úr hősi tettei ne maradjanak észrevétlen."
Végül teljesen felemelkedek.
"Jómagam, pedig csak egy szerény heraldja vagyok Linxakasendalor Úrnak." Újra meghajlok. "Kelric Raviri a becses nevem."

A Helyettes biccent.

- Köszönöm a bemutatkozást. Honnan érkeztetek ide? Mint említettem, érdekel, hogy hogyan jött létre ez a színes társaság. Úgy tudtam, hogy a sárkánylények alapvetően ellenségei az elfeknek és az embereknek, akik bár nagy ritkán együttműködnek, de ennek ellenére ők sem nem igazán szívelik egymást.

Mielőtt megszólalok, megvárom, a pillanatot, hogy az megfelelő legyen, ne vágjak senki szavába, ne akarjon senki sem előttem beszélni, ha senki sem reagál, neki kezdek:
- Minden tiszteletem, jó Uram, nézze el nekünk, de messziről érkeztünk, jó magam, talán a többiektől is messzebbről. Azt gondolom, hogy a sors hozott minket össze, szó szerint a város elé. Remélem baráti szándékunk egyértelmű számodra, hiszen nem gondolom, hogy bölcsességed ne látna át bármilyen alcán vagy ártó szándékon.
A célunk, mint már említettem, haza jutni, vagy, bár itt csak magam nevében beszelhetek, ha ez nem lehetséges egy helyet találni, amit magunkénak mondhatunk, természetesen szolgálatainkkal kiérdemelve azt.
A hely ahonnan mi származunk nem tömöríti így a csoportokat és számunkra újdonság a fajok közötti tartós elszigetelődés, háború.
Ha nem túl megterhelő és időd engedi mesélnél nekem ennek okairól? Magam kedvelem a történelmet, az okokat és okozatokat, illetve ezeket szívesen lejegyzem az utókor számára.
Én (insert bolygó, kontinens ország és városnév) helyről származom a (insert guild név ide, mivel ezeket nem beszéltük át, de gondolom Tro tudja) nevű céhből. Jobb napokon krónikás és históriás, roszabb napokon mutatványos év bűvész.
Így rendelkezhetsz velem, velünk dicsőséges Uram, ha kedved tartja.
Remélem sikerült kissé csillapítani tudás vágyadat és fél is kelteni egyben.

In reply to Tro (msg # 302):

Felegyenesedek és figyelem Tro mondandóját. Néhol megemelkedik a szemöldököm, de csendben várom mi lesz a vége.

Próbálok nem túl nagyot sóhajtani - Kelric Raviri bemutatása eléggé túlzóra sikerült. A tőlem telhető legudvariasabban meghajtom magam a várnagy felé.

- Nagytiszteletű Papphsazpholkcelsiusthebuvosh uram utazásaim során hallottam egy kovácsmesterről, aki varázslatos dolgokat is tud készíteni, őt akartam fölkeresni. Még mielőtt Phattassba értem volna, ahol a mester lakott megtudtam, hogy valaki megölte a mester és hozzám hasonló volt a kinézete viszont a szemében füst gomolygott. A fogadóban, ahonnan indultunk Kelric Ravirival járt egy hasonlóképp füstszemű egyén. Őt követve, némi óriáspatkányokkal folytatott összecsapás után jutottunk SulfurFeast falai alá. Ahonnan mi jövünk, ott "csak" országok között akadnak háborúságok, fajok között kevésbé.

Papphsazpholkcelsiusthebuvosh egyre nagyobb érdeklődéssel figyel titeket, főleg akkor csillan fel a szeme, mikor Tro bemutatkozását hallgatja.

- Nagyszerű! - kiált fel lelkendezve. - Ezek szerint művészekkel hozott össze a kegyes sors! Végre olyan értelmes lényekkel találkozom, akikkel érdemes lesz elbeszgélgetnem! Végre lesz valaki, akivel ki tudom tárgyalni Syssupestamonokopfachukas, a zöld Fényben Járó, a nagy ripacs "művészetét", aki fajtánkbélihez méltatlan módon ostoba rigmusaival kábítja a népet és valódi természetét titkolva az emberek szolgájaként tetszeleg! Ó, Múzsák, hát kegyesek vagyok hozzám! Gyertek, kedves újdonsült barátaim, hadd olvassak fel nektek ennek a bohócnak a "magasröptű" dalaiból! Helyezzétek magatokat kényelembe!

Azzal a karosszékből kiemel maga mögül három párnát, a szék köré teszi a földre és int nektek, hogy foglaljatok helyet.

Kissé értetlenül és meglepődve helyet foglalok és figyelmesen várom, hogy mit fog felolvasni.
- Köszönjük a megtiszteltetést - válaszolom annak reményében, hogy ez az ideillő válasz...

Alighogy elhelyezkedtek a párnákon, Papphsazpholkcelsiusthebuvosh máris mondani kezdi:

- Vegyük például ezt a dalt, Syssupestamonokopfachukas "csodálatos" költeményét:

'Ó, ha rózsa bimbó lehetnék!
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna!
Nem lennék ilyen nagy otromba!'

Ebből a szövegből egyvalami kiderül, amivel maximálisan egyetérthetünk: az, hogy Syssupestamonokopfachukas, vagy ahogy az emberek között nevezi magát, Süsü, az Egyfejű: otromba. A rovarok véredényrendszere ugyanis meglehetősen csökevényes, keringése nyílt (keveredik benne a vér és a nyirok). Ezt a testfolyadékot (hemolimfa), ami csak tápanyagokat szállít, egy csőszív keringeti. Ennek frekvenciája sokkal magasabb, mint a sárkányfajzatok szívritmusa, a sárkányokéról nem is beszélve. Az pedig alapvető biológiai tévedés, miszerint a rózsabimbók bármiféle szívszerű szervvel rendelkeznének, tekintve, hogy a növényi létformák, mint a rózsa is, ettől teljesen idegen testfelépítéssel rendelkeznek. A lepkéknek ugyanakkor a növények szaporodásában van jelentős szerepe, mivel ők szállítják a virágport egyik virágtól a másikhoz. Amennyiben ezen folyamaton kívül is magához csábítja a pillangókat, az két célból lehetséges. Vagy önzetlen módon táplálni kívánja őket - ezt őszintén szólva nehezen tudom elképzelni Süsüről -, vagy pedig szexuális játékszernek tekinti őket. Ez esetben viszont a perverzió olyan szintjéről beszélünk...

Ebben a pillanatban az egész épületet betöltő bődülés szakítja félbe az előadást:

- Paff, te büdös csótány! Már megint verset elemezgetsz a vár igazgatása helyett?

Papphsazpholkcelsiusthebuvosh, vagy Paff halovány rózsaszínűre sápad a hang hallatán, és csak annyit bír kinyögni:

- A Nagyúr! Megjött!

In reply to DebilMarha (msg # 307):

A nagy rovarelemzés közben felállok a helyemről és látszat figyelmet fenntartva sétálgatok ott körülöttünk. Megnyújtóztatom a végtagjaimat.

Már épp válaszolnék, mikor a bődülés hallható. Körbenézek, utána mondom, először igen halkan, hogy csak közelről lehessen hallani (remélem, hogy a Nagyúr nem hall ebből semmit)
- Tényleg eléggé süsü egy vers...nem látok benne semmi értelmet. Ha már verset ír, csinálná jól... - majd normál hangerővel folytatom (ha ebből valamit hall, nem baj...) - köszönjük, hogy fogadott minket és nem szándékszunk a számunkra feltétlenül szükségesnél tovább rabolni idejét! Mi nem vagyunk ismerősök ezen a vidéken és szeretnénk megtalálni a hazavezető utat. Ebben kérnénk segítségüket. Természetesen amennyire módunkban áll viszonozzuk jóságukat!

In reply to DebilMarha (msg # 307):

Tro igyekszik rezzenéstelen arccal, mosollyal figyelni tovább az események alakulását. Érdeklődően, hiszen ha megértjük a kontextust, talán bele láthatunk a  kultúrába, politikai viszonyokba, gondolkodás módba, ezért minden rezzenésre figyel. A művészet mindig képe a jelenkornak, csak meg kell tudni fejteni, gondolja magában. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az előadás és az elemzés félbe szakad igyekszik egy sajnálkozó és bíztató arckifejezést "küldeni" vendéglátónk felé, de innen figyelek a "Nagyúr" minden rezdülésére, hátha meg tudom érteni hogyan jár az agya az ittenieknek,  mi a kultúra alapja és mi érték nekik, mi nem.

Bevágtat a terembe egy jól megtermett fekete sárkányfajzat és dühödten förmed Paffra:

- Két jó minotauruszomat, Bocit és Búbecét lemészárolták, te meg itt irodalomórát tartasz! Legközelebb téged küldelek felderíteni! Még SnakeDenbe sem jutottam el, amikor megtámadtak! Engem! Ha nem lennénk ilyen kevesen a várban, mindenkit kizavarnék, hogy élve vagy holtan elhozza nekem azt a szemétládát! Hát ti meg kik vagytok? - Fordul oda hozzátok.

In reply to DebilMarha (msg # 311):

Ahogy megszólít minket, előre lépek, a mélyebbnél is mélyebben meghajolok majd a következőket mondom;
"Ó nagyhatalmú és kegyes Ura eme gyönyörű és egzotikus vidéknek,  SulfurFeast parancsolója, engedje meg nékem szerény heraldnak hogy bemutassam magunkat!"
Kissé feljebb emelem a tekintetemet, nem nézek a nagyúr szemébe, a non-verbális jeleit figyelem, illetve hogy ő Dragonborn, vagy valami más sárkányféle lény e.
"Jobbon láthatja, a női szívek meghódítóját, a gonosz lelkek átkos korbácsát, a gyengék és elesettek védelmezőjét..." közben lágy kézmozdulatokkal jelzem Medrashnak hogy hajoljon meg.
"... Ser Medrash Linxakasendalor-t a felszíni világ küldöttét!"
Nem várok sokat és nem várok tapsot sem.
"Balomon pedig a szavak és hangszerek virtuóza, Ser Linxakasendalor személyes történetírója a messze földön híres Tro a Trubad-Úr!" Majd neki is jelzek hajoljon meg.
Aztán még meghajolva én magam hátrébb lépek helyet adva Ser Medrashnak.
This message was last edited by the player at 12:08, Wed 30 Mar 2022.

In reply to Kelric Raviri (msg # 312):

Tro tökéletes tartassál, udvariassággal1 és az alkalomhoz illő és elvárt arckifejezéssel fejezi ki a kér és a helyzetnek megfelelő alázatot, egy szót sem szól, amig nem kérdezik, vagy szólítják és figyel, rezdüléstelen mosollyal az arcán.

Magamban nagyot sóhajtok...afféle "már megint" sóhajjal. A tőlem telhető legillendőbben meghajlok a nagyúr felé és próbálok a lehető legudvariasabban fogalmazni:
- Nagyuram, társam kissé túloz. Egyszerű utazók vagyunk...én utazásaim során hallottam egy kovácsmesterről, aki varázslatos dolgokat is tud készíteni, őt akartam fölkeresni. Még mielőtt Phattassba értem volna, ahol a mester lakott megtudtam, hogy valaki megölte a mestert és hozzám hasonló volt a kinézete viszont a szemében füst gomolygott. A fogadóban, ahonnan indultunk Kelric Ravirival járt egy hasonlóképp füstszemű egyén. Őt követve, némi óriáspatkányokkal folytatott összecsapás után jutottunk SulfurFeast falai alá. Tro-val út közben találkoztunk...csak szeretnénk megtalálni a füstszemű bajkeverőt és hazajutni. Ha tudna segíteni, hálásak lennénk...

Kisvártatva meglátjátok a Nagyurat is, aki a maga jó két és fél méteres magasságával épphogy befér a könyvtár nagytermének emberi mértékben kifejezetten nagyra tervezett ajtaján. Éjfekete pikkelyei matt fényűek, és az általa keltett légáramlat maró szagot hoz felétek, ahogy dühösen fújtatva közeledik. Amikor odaér Paffhoz, fél kézzel megfogja hátulról a nyakát és kiemeli a székből, arrébbteszi, majd leül a helyére. Lehúnyt szemmel szusszan néhány nagyot, majd nyugodtabb hangon megszólal:
- Üdvözöllek benneteket, felvilágiak. Mustancalagorstraktastort, de szólítsatok csak Nagyúrnak. Mondd, Medrash Linxakasendalor, női szívek meghódítója, gonosz lelkek átkos korbácsa, gyengék és elesettek védelmezője, kovácsmester megtorlója és óriáspatkányok végzete, rokona vagy a Linxaresivalor családnak, vérvonalam késői leszármazottainak?

A tőlem telhető legudvariasabban meghajlok, majd megilletődve válaszolok
- Köszönöm, hogy fogadott minket Nagyúr! Tudomásom szerint valóban a Linxaresivalor családnak vagyunk leszármazottai. - kissé megköszörülöm torkom - Segítséged kell kérjük hazajutásunkhoz, de reméljük, hogy viszonzásképp mi is tudunk valamiben szolgálatodra lenni!

A Nagyúr megenyhülni látszik a választól.

- Nos, a szolgálatomra éppen tudtok lenni. Megkereshetnétek azt a nőszemélyt vagy micsodát, ami lemészárolta a minotauruszaimat. Hozzátok elém élve vagy holtan, és ha még a minotauruszok felszerelését is elhozzátok, akkor nem leszek hálátlan. Erre nemesi szavamat adom. Most pihenjetek, nemes rokonomhoz és társaihoz illő bánásmódot biztosítok nektek, holnap reggel pedig ugyanitt találkozunk és ellátlak titeket a megfelelő információkkal és felszereléssel. Hallottam, hogy Okolhisinél szálltatok meg. Át szeretnétek költözni ide a kastélyba?

Röviden elgondolkodom, társaimra nézek - Kelric Ravirira kicsit hosszabban - majd a nagyúrhoz fordulok és válaszolok
- Köszönjük, nekünk Okolishi fogadója megfelel. Holnap reggel itt leszünk!

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 318):

Csúnya szemöldökhúzással Medrashra nézek, majd a Nagyúr felé fordulok. Mélyen meghajlok, és lágyan kedvesen mondom neki;
"Lord Mustancalagorstraktastort, Nagyúr, kérem engedje meg nekem hogy kijavítsam Ser Linxakasendalor-t." ...Lassan felemelkedek és figyelem a nagyúr reakcióit...
"Természetesen hálásan elfogadjuk kedves vendéglátását. Úgy esett a tegnap este Ser Linxakasendalor szívét elraboltás és a bájos Okolishi kisasszony társasága maradandó emlék a hős lovagunk számára." ...mondom ezt kis mosollyal az arcom szélén.
"Amennyiben nem élünk vissza határtalan vendégszereteddel Nagyúr, van e rá lehetőség hogy Ser Linxakasendalor lakosztályában vendégül láthassa ma éjjel is Okolishi kisasszonyt?" ... kis hatásszünetet tarot, körbenézve a jelenlevők arcain...
"Biztosan tudom hogy ez Ser Linxakasendalor-nak nagy erőt és mindent lebíró akaratot ad majd minotauruszaid gyilkosának megtalálásában."
Újra meghajolok, és várom a Nagyúr válaszát.

A Nagyúrnak megrándul néhányszor az arca... majd öblös hangú hahotázásban tör ki. Draconic nyelven odakiált Medrashnak:

- Lad, ye wan' PUFFIN' 'er?

Amikor pár perc múlva végül sikerül abbahagynia a nevetést, el-elcsukló hangon mondja:

- Természetesen megoldható. Medrash öcsém, tiéd éjszakára a legjobban hangszigetelt szoba az egész kastélyban, de azért aludj is! Paff, szolj Okolhisinek, hogy azonnal költözzön át hozzánk, a fogadóját meg bízza a trogloditájára!

Paff azon nyomban kirohan a teremből, a Nagyúr pedig leül a helyére. A könnyeit törölgetve csuklik még néhányat, majd int egyet, mire az összes szanaszét heverő könyv és tekercs rendezett formában felrepül a polcokra, valószínűleg mindegyik a helyére.

Sóhajtok egyet:
- Nagyúr, őszintén szólva nem sűrűn adódott alkalmam kastélyban aludni, így az tűnt természetesnek ha maradunk a fogadóban...

Magam is hálásan köszönöm a vendéglátást, a lehetőséget és a segítséget. Kelric Raviri mozdulatait másolva meghajlok, úgy és annyiszor amilyen sorrendben tette, beszéd előtt és után.

In reply to DebilMarha (msg # 320):

Ámulva nézem a könyvek és tekercsek helyrerakását, majd meghajolok és várom hogy Ser Medrash elinduljon/ha elindul akkor pedig követem, megkeresve a saját szállásomat.

A Nagyúr bólint:

- Bocsánatkérés elfogadva. - Majd csettint egyet, ami meglepően hangosan visszhangzik a könyvtár csendjében. Néhány  pillanat múlva két megtermett, bikafejű humanoid lény csattog be a nagyterembe. A Nagyúr utasítja őket, hogy hozzák át a cucccaitokat a fogadóból, a fogadósnővel egyetemben, majd a következő csettintésre a két másik becsattogó minotaurusznak kiadja az utasítást, hogy két óra múlva készen legyen a vacsora, hat főre. Aztán hozzátok fordul:

- Nos, kedves vendégeim, két óra múlva várlak titeket az asztalomnál. Addig ismerkedjetek meg a várossal ha gondoljátok, Paff a rendelkezésetekre áll, szívesen körbevezet titeket. (Ezt hallva Paff hangos, megkönnyebbült sóhajt hallat.) A pontos megjelenést viszont elvárom, ebben nem ismerek tréfát. Amikor az estét jelző gongszó, a vacsora megkezdődik, a csatlakozás nem lehetséges. Viszont NAGYON csalódott lennék - nyomja meg a szót -, ha nélkülöznöm kéne a társaságotokat a vacsoránál.

Végignéz rajtatok, hogy megértettétek-e a célzást, majd hozzáteszi:

- Jó szórakozást!

Majd int egyet, egy kódex odarepül a kezébe, azt a hóna alá csapja és kisétál a teremből.

Amint a Nagyúr kivonult, sóhajtok egy kicsit és halkat.
- Nézzünk körül a várban, hogy megismerjük a helyet ahol vagyunk. És a megadott idő előtt negyedórával érjünk vissza, biztos-ami-biztos alapon.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 325):

Bólintok és csatlakozom

Paff felkel a helyéről, majd elindul kifelé, maga után invitálva titeket:

- A város alapvetően hét kerületből áll, amely a különböző fajoknak ad otthont, amely a környék különböző értelmes(ebb) fajainak ad otthont. Ezek a trogloditák, azok a nagyfejű, szó szerint szemtelen emberszabásúak, a hárpiák, azaz a madártestű nők, a beholderek, amik ilyen vagy egy-, vagy sokszemű lények indokolatlan mennyiségű csáppal, amik furcsa dolgokat tudnak művelni a szemeikkel, a medúzák, azaz a kígyótestű nők - igen, el vagyunk látva nőkkel, szinte jobban, mint szeretnénk -, a minotauruszok, ezek a bikafejű humanoidok, akikkel az előbb találkoztak, a mantikórok, amik többé-kevésbé oroszlánra hasonlítanak, és a sárkányoké és sárkányfajzatoké, akik a vár vezető lakói, és az ő családfőjük a Nagyúr. A kerületek találkozásánál közösségi épületek, illetve a város működését biztosító létesítmények: piacok, raktárak, illetve a városőrség központja. Melyiket szeretnétek megtekinteni?

Körbenézek a társaimon, majd válaszolok Paff-nak:
- Szerintem kezdjük a piaccal...a többi meg majd az időtől függően meglátjuk.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 328):

Odasimulok Medrashoz, hogy csak ő hallhassa mondandómat.
"Drága Ser, ugyan ki lesz a hatodik vendég a lakománál? Szerinted kit várna még a nagyúr?"

Kissé arrébb tolom társam és közben súgom vissza
- Azt tőle kérdezd meg...

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 330):

"Jó ötlet." mosolygok rá a lovagra.
Előrébb lépek mélyen meghajolok hogy megszólíthassam a nagyurat.
"Ó Paff, Nagyhatalmú Ura a kastélynak. Uram, Ser Linxakasendalor, érdeklődik hogy kit vár még a vár ura a ma esti lakomára. Pusztán a vendég nívója okán, hogy hogyan is készüljék a dicső lovag?" 

A Nagyúr felvonja az egyik szemöldökét.

- Önök nem hárman érkeztek a váramba, mielőtt csatlakozott volna önökhöz Tro úr? Talán Cruch volt a neve annak az úrnak... kissé csodálkozom, hogy ő nem tartott önökkel, amikor felkeresték Paffot... no de nem célom firtatni minden apróságot, így nagyvonalúan eltekintettem az ő udvariassági látogatásától. Paff szokásához híven velünk étkezik, mivel ezen alkalmakkor szoktam megbeszélni vele azokat a dolgokat, amiket elvárok tőle. Most természetesen a vendégekre való tekintettel nem ez lesz a vacsorai társalgás témája, mert nem untatnám önöket a birtokigazgatás apró-cseprő ügyeivel. Most inkább önöket hallgatnám, hogy hogyan kerültek ide, mik a terveik... és aztán ennek megfelelően eltervezzük a következő napokat.

In reply to DebilMarha (msg # 332):

"Mindent értek, Nagyuram!" mélyen meghajlok "Biztosíthatom, Ser Linxakasendalor tetteit saját krónikásán kívül senki e világon nem tudja majd Önnek jobban előadni!"
Tro-ra nézek, felegyenesedek majd folytatom utunkat. A piacra tarunk épp ha jól emlékszem.

A piac alapvetően hasonló, mint a felvilági piacok. Fedett sátrakban vagy árusonként kis kordonokkal elkülönített, leterített sátorlapokra kirakodva kínálják az árusok a portékáikat. Nagyrészt élelmiszereket (vagy annak szánt dolgokat) láttok, mind friss és nyers, mind helyben fogyasztásra alkalmas, mind szárított verzióban láttok különböző gombákat, gyökereket és húsféléket. Hagyományosan zöldségnek és gyümölcsnek minősülő növények nincsenek, alighanem itt az alvilágban nem nagyon teremnek meg. Ezeken kívül ruházati cikkeket, mindennapos használati tárgyakat és fegyvereket, vérteket láttok. Utóbbiak közül inkább a nehezebbek jellemzők, könnyűvérteket és finesse jellegű fegyvert elvétve lehet látni, illetve a lőfegyverek is ritkák. Az árusok nagy része a már látott troglodita, hárpia és medúza, a fém fegyvereknél és vérteknél pedig három minotaurusz van. Mágikus tárgyakat, illetve kellékeket itt nem láttok.

In reply to Kelric Raviri (msg # 333):

Természetesen Tro csatlakozik a "játékhoz", meghajol és az úrakkal tart olyan távolságban, ahol a krónikás "helye" szerinte van, igyekszik mindenre figyelni és "jegyzetelni" (Ezek valódi jegyzetek, ha egyszer tényleg elő kell adnia majd őket).
Beszédbe csak akkor elegyedik, ha kérdezik. A helyet, a világot igyekszik értelmezni, "magába szívni. Figyeli az arcokat, gesztusokat, mimikákat, a kultúrát . Új neki a világ, igyekszik beilleszkedni, hasznos lenni, TÚL AKAR ÉLNI!

In reply to DebilMarha (msg # 334):
Közelebb húzódok Paffhoz.
"Lenyúgöző kis piac és város ez itt."
Kicsit halkabban mondom a következőket.
"Misztikus tudást és varázstekercseket is vsn lehetőség tanulmányozni bölcs Paff uram?"

Kelric: Paff hasonlóan halkan válaszol, de nem jön zavarba a kérdéstől:
- Nos, erre leginkább a könyvtárban van lehetőség. A Nagyúr elsősorban költészeti műremekeket gyűjt, de a konfliktusokra való tekintettel a mágia kutatását sem hanyagolja el. Számos varázslat leírása megtalálható könyvtárunkban, de az ezekhez való hozzáféréshez a Nagyúr adhat csak engedélyt. Javaslom, hogy vacsoránál beszéljen vele erről, akkor kiderül, mennyire nagylelkű ilyen szempontból a Nagyúr önökkel.

In reply to DebilMarha (msg # 337):

"Köszönöm paff uram." Hajtom meg a fejemet elismerően.
"A költészeti remekeket úgy hiszem Tro barátunk örömmel olvasgatná." Mondom neki mosolyogva.
"Bűvös Paff úr, kérem, meséljen a Nagy Úrról, milyen ő, mit lehet tudni róla?"

- Nos, én sem ismerem olyan régóta, alig egy éve, hogy ideérkeztem hozzá tanoncként. Erős akaratú, határozott egyéniség, nem szereti, ha ellentmondanak neki, de aki hűséges hozzá, azt jó hűbérúrként a végsőkig támogatja és védelmezi. Félelmetes harcos, haragja rettenetes. Az igazi formája nem ez, és bár most hasonlít Medrashra, valójában egy jó ötvenméteres hatalmas fenevad. Szereti ezt a várat, jól érzi magát itt, és örül, ha vendégei vannak, akiktől új dolgokat hallhat. Két dolgot gyűjt nagy rajongással, a költeményeket és a varázslatokat. Mindkettőből tekintélyes gyűjteménye van, és mindkét területen szakértőnek számít - a varázslatok használatában is. Ellenségei félik nevét és bár váraik körülveszik a Nagyúr birtokát, csak lesből, alattomban mernek szervezkedni ellene. Mit szeretnétek még tudni?

In reply to DebilMarha (msg # 339):

Ez hasznos tudás, a költészetben mit kedvel? Van e esetleg amit keres? Mi a szokás, ha esetleg találunk valamit ami érdekelheti? Hogy kezeli, ha valamit már ismert, de felkinálják neki? (Nagyon kedvesen, nagyon ártalmatlan testbeszéddel és nagy érdeklődve)

Ahogy hallom társaim beszélgetését elgondolkodva sóhajtok egyet...
- Ha a Nagyúrnak ilyen félelmetes híre van és így ért a varázslatokhoz, már kezdem érteni honnét örökölhettem a harci- és mágikus képességeim. Nem hittem, hogy ilyen távoli leszármazás esetén is öröklődhet... Bár tény, hogy amennyivel kisebb vagyok a Nagyúr igazi formájánál legalább annyival gyengébb is...

- A költészetben mondhatni mindenevő, de a kedvencei a szonettek. Konkrétan amit keres? Minden, aminek köze van a költészethez és a mágiához. A felajánlásokat szívesen fogadja, és nem szokása ellenszolgáltatás nélkül hagyni őket. A duplikátákat sem veti meg, hiszen ekkora gyűjteménynél, mint amekkora neki van, nehéz már olyan művet beszerezni, amely teljes egészében különbözik az összes már meglévő példánytól.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 341):

Közelebb húzódok Medrash-hoz.
"Nagyuram, úgy vélem illő volna, ha csak valami apróságot is, de valamivel meglepni vendéglátónkat. Ha már ily önzetlenül házába fogad minket."
Kedvesen mosolygok a sárkány lovagra. Természetesen figyelek arra hogy Paff is halja amit az imént mondtam. Kíváncsi vagyok megosztja e velünk, ő mit gondol.

In reply to Kelric Raviri (msg # 343):

Itt Tro említi, halkan, hogy ha kell neki eléggé széles az ismerete és pár darabot el is tud készíteni, ha a csapat gondolja.

Társaimhoz fordulva
- Való igaz, hogy a vendégszeretetet - akármit segítünk is - illik meghálálni. Minden segítség jól jön, hiszen nem tudom mit is adhatnák megfelelő ajándékként...a kovácsoláshoz már értek, ha nem is mesteri szinten...a varázsláshoz még nem, éppen csak elkezdtem megismerni... Tro, pontosabban mit, milyen darabokat tudnál elkészíteni? Vagy költészetre gondoltál?

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 345):

Keressük valami méltó papírt és tintát, és alkotok valami a nagyúrnak-mondom a többieknek. Persze kellene majd egy hely is,ahol alkotni tudok.

Keresek az emlékeimben valamit ami kulturálisan megfelelő és hízelgő lehet számára, ha kell kicsit át alakítom, hogy megfelelő legyen, ha a nyersanyagok rendben vannak. Nem sietek, dolgozom, inkább a kevesebb de minőségi elven.

In reply to Tro (msg # 346):

Megkönnyebbülten sóhajtok
- Ez jónak tűnik, köszönöm! Akkor keressünk egy megfelelő helyet, ahol nyugodtan tudsz dolgozni.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 347):

"Én, természetesen ha tiszteletre méltó házigazdánkat sem zavarja..." fordulok Paff-hoz... " akkor Paff úr könytárában nyugalomban biztos izgalmas költemények születhetnek." továbbra is Pafftól kérdezem, mélyen meghajolva.
"Illetve amennyiben Paff uramnak nkncs ellenére, szívesen tanulnék az ön mágikus gyűjteményéből."

Elgondolkodom a lehetőségeken...érdekes helyen vagyunk az tény, jó lenne megismerni...végül is, több lehetőség van erre.
- A könyvtár nekem is jó lenne. Milyen nyelven vannak a könyvek?

- A könyvek között az összes gyakoribb nyelv előfordul, sőt a legtöbb kötet több nyelven is elérhető, mivel a Nagyúr nem szereti, ha egyes nyelvi fordulatok vagy többletjelentések elsikkadnak egy-egy fordítás során - feleli Paff.

Visszamentek a könyvtárba, ahol Paff egy kisebb helyiségbe kísér titeket, ahol több olvasóállvány is található. Közli veletek, hogy az alsó szinten szabad járásotok van, ott bármit elolvashattok, de a tornyokba csak a Nagyúr külön engedélyével mehettek fel, amellyel - egyelőre legalábbis - nem rendelkeztek. Aztán magatokra hagy titeket.
This message was last edited by the GM at 13:54, Wed 12 Apr 2023.

Körbenézek és megcsodálom a könyvtárat
- Úgy nézem, nemigen van amiről itt nincs könyv... - majd Paffhoz fordulok - engem leginkább a mágiával készült dolgok érdekelnek, mint mondjuk varázsfegyverek és varázspáncélok. Ilyesmiről merre találok könyvet? Mágia nélküli eszközöket tudok készíteni...és azt mondják valamennyi tehetségem van a mágiához is. A lakomáig hátralevő időben talán tanulhatok valami hasznosat...

Medrash: Paff útbaigazít a varázstárgyakról szóló részleghez. Közel száz olyan kötetet találsz, amely ezekkel foglalkozik, de ezek nagy része már létező varázstárgyak leírását, hatását írja körbe, a készítésükről mindössze fél tucat könyvet találsz, ebből kettő íródott olyan nyelven, amelyet el is tudsz olvasni. Ebből az egyik a tekercsek és varázskönyvek írásáról szól - ez téged nem igazán érint -, a másik viszont a mágikus fegyverek és vértek készítéséről szól. Ezekhez alapvetően szükséges némi mágiaelméleti tudás, illetve a legtöbb esetben konkrét varázslatok ismerete és képesség a használatukra, hogy a készítő fel tudja ruházni az adott tárgyat a varázslat hatásaival.

Tro: eközben neked sikerül egy olyan verset írnod (egyelőre dallam nélkül), amelyet elég jónak gondolsz ahhoz, hogy előadd a Nagyúrnak.

Kelric: számtalan varázslat leírását megtalálod, de első olvasatra elég összetettnek tűnnek ahhoz, hogy csak úgy megtanuld őket. Maximum két tetszőleges első vagy egy tetszőleges második szintű varázslat átmásolására van időd, viszont megfelelő minőségű tinta nincs nálad. Paff elmondja, hogy a könyvtár alagsorában tudsz vásárolni mind tintát, mind adott esetben megfelelő könyvet a varázslataid tárolására, ha van rá megfelelő anyagi kereted (50 arany varázslatszintenként).

In reply to DebilMarha (msg # 352):
Ez most egyenlőre drága picit de észben tartom.
Ha van még a könyvtárban, akkor a várnak környezetének és ennek az alsó világnak is utánanézek. Történelem, ki kicsoda, mire számíthatunk.

Kelric: A vár környéke és a környező terület is tulajdonképpen egy hatalmas, összefüggő barlangrendszer. Világító moháknak és gombáknak köszönhetően tűrhetően belátható. Növényzete napfény híján elég gyér, viszont gombákból sokféle található meg idelent.
A történelem nagy vonalakban: a nagyobb barlangcsarnokokban ehhez hasonló várak vannak, amelyeket három fő frakció ural. A sárkányurak az egyik, démonok a másik - akik meglepő módon otthonosan laknak ezen a világon -, illetve élőholtak a harmadik. Az egyes frakciókon belül kisebb torzsalkodások, rivalizálások szoktak lenni, de a három frakció kapcsolatát leginkább a törékeny egyensúlyon alapuló béke jellemzi. Ha ez megbomlik, akkor a frakciókon belüli várurak összefognak és egyesült erővel csapnak le a másik frakció képviselőire.
A jelenlegi helyetekhez képest délkeletre három napi járóföldre és északkeletre két és fél napnyira egy-egy sárkányvár, míg nyugatra másfél napnyira innen egy élőholtak által uralt vár van. A démonok nincsenek a közelben, ők valahol távolabb nyugatra, az élőholtak mögött vannak. Hogy pontosan hol, arra nem találsz leírást.

Akkor azt az 1 könyvet olvasom, próbálom - amennyiben lehetséges - kijegyzetelni, hogy miképp készítsünk mágikus eszközöket. Ha konkrét varázslatok ismerete kell, feljegyzem, hogy hol tudnék az adott varázslatoknak utánanézni.

Ha nem engedélyezett a kijegyzetelés, akkor "csak" megjegyezni próbálom lehetőségeimhez mérten...

Medrash: tudsz jegyzetelni. A következőket írod ki:
- Ahhoz, hogy képes legyél varázstárgyakat készíteni, tudnod kell varázsolni. Egyes esetekben elég általánosságban, hogy képes legyél rá (sima +-os tárgyak), de ha a tárggyal konkrét hatást akarsz elérni (pl. tűzgolyó pálcája), akkor a konkrét varázslatot is el kell tudnod varázsolni. Varázstekercset írni bármelyik varázshasználó tud, aki el tudja varázsolni az adott varázslatot.
- Álljon rendelkezésre a megfelelő eszközkészlet: varázsitalokhoz alkimista labor, fegyverekhez és vértekhez kovácsszerszámok, stb., és tudd is őket használni.
- Adott esetben szükséges a megfelelő alapanyag, ami kell a varázstárgy elkészítéséhez. Ez lehet különleges fém, fa, illetve a tekercsek esetében a varázserőt megkötni képes speciális tinta, illetve konkrét hatást létrehozó varázstárgy esetén a varázslat komponense(i). Többször használatos tárgyaknál ezekből több is kellhet, tekercseknél egy elég. Ez nem váltható ki fókusszal.
- Mindezek mellett az elkészítés pénz- és időigényes feladat. Ezek mennyisége függ a tárgy erejétől (ritkaságától). Közönséges (common) tárgyak 100 aranyba kerülnek, gyakori (uncommon) 500 aranyba, ritka (rare) tárgyak 5000 aranyba, nagyon ritka (very rare) tárgyak 50.000 aranyba, legendás (legendary) pedig 500.000 aranyba. Ezenkívül a készítőnek is megfelelő hatalma kell hogy legyen az elkészítéshez. (Common és uncommon 3. szint, rare 6. szint, very rare 11. szint, legendary 17. szint). Naponta 25 arany értéket tudsz beledolgozni a tárgyba napi 8 órás munkát számolva. A többször használatos tárgyak komponenseiből annyi "adag", tekercseknél annyi tinta kell, hogy minden nap egy adag megy bele a tárgyba. (Tekercsekhez is szükséges az egy adag komponens), de az mindegy, hogy melyik nap teszed bele.)
- Lehetőség van összedolgozásra is az elkészítéshez. Ehhez az kell, hogy a segítő is rendelkezzen a fenti követelményekkel. Ekkor az idő arányosan csökken, viszont a komponensek mennyisége nem változik.

In reply to DebilMarha (msg # 354):

Az olvasgatás után de majd még a nagy lakoma előtt megkeresném, összehívnám társaimat egy rövidebb beszélgetésre.

In reply to Kelric Raviri (msg # 357):

Ha és amint mindenki összejött valamelyikünk szobájában;
"Nos, uraim, mi tévők legyünk?" közbe az etikett szabályainak megfelelve töltök nekik frissítőt.
" Nem rövid távra gondolok, természetesen kiélvezzük a nagyúr vendégszeretetét. De hosszabb távban, miben gondolkodtok?"

Kortyolok az italból
- Köszönöm a frissítőt - mondom, majd válaszolok a kérdésre - részemről segítenék vendéglátónknak, aztán visszatérnék oda, ahonnét indultunk...és megpróbálnék továbbmenni utamon. Ha már Brulg Khadur mesterrel nem is beszélhetek, talán lesz más akivel igen...