In reply to Kelric Raviri (msg # 284):

Tro teljesen meglepve válaszol:emlékeim szerint ez is kérve volt, -de a mosoly nem tűnik el egy pillanatra sem az arcáról-. Magam sem az a fajta lennék, aki keresi a bajt, pusztán rámutattam, hogy mik a lehetőségek, amiket itt és most prezentálni tudtam. Remélem látszik rajtam, hogy civilizált közegből érkeztem, gondolom te sem rántasz alapos ok nélkül fegyvert, mert képes vagy rá?

In reply to Tro (msg # 285):

In reply to Tro (msg # 285):

Végignézek Tro-n;
"Veszélyes lehet idegenekkel kekeckedni, sosem tudhatok kinél mi lehet a határ." kacsintok rá.

"Oh, ez?" paskolom meg a kardom markolatát. "Ez csak egy díszes családi eszköz, nem több." mondom mosolyogva. "Őszinte leszek, nem is tudom hogy kell használni."

- Azért remélem ebben csak szerénykedsz - morgom - mindegy, keressük meg a várurat és kérdezzük meg hogy merre tovább ha ki akarunk jutni innét. Vagy legalább valami munkát kérjünk...

Bólintok és haladok utánuk, kíváncsin várva merre innen.

In reply to Medrash Linxakasendalor (msg # 288):

Rámosolygok társamra;
"Biztos hogy te ki akarsz jutni innét? Ahogy észrevettem kellően meleg fogadtatásban részesültél"
Majd megveregetem a vállát.

Okolhisi eligazít titeket, hogy merre találjátok a várurat. Egy soktornyú, sárga kőből épült épületet keressetek, amely egy hatalmas, sötét barlang mellett található, és a teteje körül csillogó örvény kering. Ha jót akartok magatoknak, akkor a barlangot elkerülitek, de a könyvtárba - a soktornyú épületbe - gond nélkül bejuthattok, csak mondjátok azt, hogy Papphsazpholkcelsiusthebuvosh-t keresitek. Ő a Nagyúr helyettese, és valószínűleg jobban is jártok vele, mint a Nagyúrral, mivel ő sokkal közvetlenebb és kevésbé fennhéjázó, mint a főnöke.

Elindultok a mondott irányba, és hamarosan meg is látjátok a leírt tornyos épületet.

Miközben átmegyünk ahhoz a soktornyú épülethez javaslom a többieknek:
- Beszéljük meg, hogy mit mondunk... nem árt fölkészülni. - megvakarom állam - bár nem túl nehéz azt hiszem, mert az igazság nem tűnik veszélyesnek: eltévedt utazók vagyunk...

In reply to DebilMarha (msg # 291):

"Kisasszony kérem." ...azzal odafordulok Okolhisi-hez... "mielőtt találkoznánk a helyettes úrral, kérem, pár szóban mondja el nekünk drága hogy milyen is ez a Papphsazpholkcelsiusthebuvosh?"

Ő egy igazi nemes sárkánylény. A Nagyúr tanonca, aki ha megtanult mindent, amit meg kell tanulnia, saját várat kaphat, ehhez hasonlót. Ott ő lesz a teljhatalmú úr, saját alattvalókkal. Tulajdonképpen ritkán találkozunk vele, rengeteg időt tölt a könyvtárban, de a vár lakóinak vagy az a véleménye, hogy sokkal jobb vezető lesz belőle, mint a Nagyúrból, mert ő törődik az alattvalóival, vagy az, hogy sosem lesz belőle igazi vezér, mert nem elég erélyes, hagyja, hogy a figyelmét elaprózzák a csip-csup személyes problémák. A magam részéről inkább az első irányába hajlok, de úgy gondolom, a másik tábor véleményében is van igazság.

Nem szólok egy szót sem, de figyelek.

In reply to DebilMarha (msg # 294):

Felhúzom a jobb szemöldököm, hümmögök.
"Sárkánylény, úgy mint Medrash barátunk?" mutatok az éppen távozni készülő társamra.

Igen, olyasmi, csak a pikkelyei nem feketék, hanem bordó színűek.

In reply to DebilMarha (msg # 297):

"Tökéletes" csattanok fel örömömben. "Ne is késlekedjünk hát, ha már Medrash barátunk egy lehetséges rokonával találkozhatunk" mosolyodok el.

Bementek a könyvtárba. A bejáratnál posztoló, unottnak tűnő, de azért segítőkész minotaurusz őr gyors útbaigazítása alapján nagyon gyorsan megtaláljátok a nagytermet, ahol a Nagyúr helyettese, Papphsazpholkcelsiusthebuvosh vár titeket egy asztalnál ülve, előtte egy vaskos, ám igen újnak tűnő fóliánssal. Valóban sárkánylény, pikkelyei bordó-vörös színben pompáznak.
A sárkánylény feláll, félretolja a könyvet és mély, hatalomtól zengő hangon üdvözöl titeket:

- Köszöntelek benneteket mesterem várában, SulfurFeastben. Őszintén meglepődtem, amikor meghallottam, hogy egy ilyen összetételű társaság keresett szállást nálunk. Rajtad mint sárkánylényen nem lepődtem meg - fordul Medrash felé -, inkább azon, hogy egy ember és egy elf társaságában érkezett, akik hivatalosan ellenségeink. Hogyan jött létre ez a furcsa csapat?

In reply to DebilMarha (msg # 299):

Amíg haladunk befelé halkan mondom társaimnak; "Tegyétek azt amit én is teszek, és nem lesz nagy bajunk."

Amikor beértünk és a szónoklat után vagyunk, előre lépek, leveszem a kalapomat, mélyen meghajlok és udvariasan a következőket mondom.
"Légy üdvözölve nagytiszteletű Papphsazpholkcelsiusthebuvosh!. Megtiszteltetés számunkra hogy Ön és urának vendégszeretetét élvezhetjük."
Lassan feljebb emelkedek, de még nem húzom ki magam.
"Kérem nézze el nekünk hogy egyenest nem járultunk a színe elé, de hosszú úton vagyunk túl, és semmi szín alatt nem szerettünk volna az út porával magunkon mutatkozni."
Újra kicsit feljebb emelkedek.
"Engedje meg uram hogy bemutathassam Önnek, Medrash Linxakasendalor-t vitéz harcos, bátor vezető, és szenvedélyes szerető a felső világból."
Azzal elkezdek hátrálni, jobb kezemben a kalapommal Tronak is jelzem hogy tegyen hasonlóképp. Bal kezemmel pedig jelzek Medrashnak hogy lépjen előrébb.
"Jobbom pedig Tro, a Dalnok, kinek hivatása az ének, de feladata most hogy Linxakasendalor Úr hősi tettei ne maradjanak észrevétlen."
Végül teljesen felemelkedek.
"Jómagam, pedig csak egy szerény heraldja vagyok Linxakasendalor Úrnak." Újra meghajlok. "Kelric Raviri a becses nevem."

A Helyettes biccent.

- Köszönöm a bemutatkozást. Honnan érkeztetek ide? Mint említettem, érdekel, hogy hogyan jött létre ez a színes társaság. Úgy tudtam, hogy a sárkánylények alapvetően ellenségei az elfeknek és az embereknek, akik bár nagy ritkán együttműködnek, de ennek ellenére ők sem nem igazán szívelik egymást.

Mielőtt megszólalok, megvárom, a pillanatot, hogy az megfelelő legyen, ne vágjak senki szavába, ne akarjon senki sem előttem beszélni, ha senki sem reagál, neki kezdek:
- Minden tiszteletem, jó Uram, nézze el nekünk, de messziről érkeztünk, jó magam, talán a többiektől is messzebbről. Azt gondolom, hogy a sors hozott minket össze, szó szerint a város elé. Remélem baráti szándékunk egyértelmű számodra, hiszen nem gondolom, hogy bölcsességed ne látna át bármilyen alcán vagy ártó szándékon.
A célunk, mint már említettem, haza jutni, vagy, bár itt csak magam nevében beszelhetek, ha ez nem lehetséges egy helyet találni, amit magunkénak mondhatunk, természetesen szolgálatainkkal kiérdemelve azt.
A hely ahonnan mi származunk nem tömöríti így a csoportokat és számunkra újdonság a fajok közötti tartós elszigetelődés, háború.
Ha nem túl megterhelő és időd engedi mesélnél nekem ennek okairól? Magam kedvelem a történelmet, az okokat és okozatokat, illetve ezeket szívesen lejegyzem az utókor számára.
Én (insert bolygó, kontinens ország és városnév) helyről származom a (insert guild név ide, mivel ezeket nem beszéltük át, de gondolom Tro tudja) nevű céhből. Jobb napokon krónikás és históriás, roszabb napokon mutatványos év bűvész.
Így rendelkezhetsz velem, velünk dicsőséges Uram, ha kedved tartja.
Remélem sikerült kissé csillapítani tudás vágyadat és fél is kelteni egyben.

In reply to Tro (msg # 302):

Felegyenesedek és figyelem Tro mondandóját. Néhol megemelkedik a szemöldököm, de csendben várom mi lesz a vége.

Próbálok nem túl nagyot sóhajtani - Kelric Raviri bemutatása eléggé túlzóra sikerült. A tőlem telhető legudvariasabban meghajtom magam a várnagy felé.

- Nagytiszteletű Papphsazpholkcelsiusthebuvosh uram utazásaim során hallottam egy kovácsmesterről, aki varázslatos dolgokat is tud készíteni, őt akartam fölkeresni. Még mielőtt Phattassba értem volna, ahol a mester lakott megtudtam, hogy valaki megölte a mester és hozzám hasonló volt a kinézete viszont a szemében füst gomolygott. A fogadóban, ahonnan indultunk Kelric Ravirival járt egy hasonlóképp füstszemű egyén. Őt követve, némi óriáspatkányokkal folytatott összecsapás után jutottunk SulfurFeast falai alá. Ahonnan mi jövünk, ott "csak" országok között akadnak háborúságok, fajok között kevésbé.

Papphsazpholkcelsiusthebuvosh egyre nagyobb érdeklődéssel figyel titeket, főleg akkor csillan fel a szeme, mikor Tro bemutatkozását hallgatja.

- Nagyszerű! - kiált fel lelkendezve. - Ezek szerint művészekkel hozott össze a kegyes sors! Végre olyan értelmes lényekkel találkozom, akikkel érdemes lesz elbeszgélgetnem! Végre lesz valaki, akivel ki tudom tárgyalni Syssupestamonokopfachukas, a zöld Fényben Járó, a nagy ripacs "művészetét", aki fajtánkbélihez méltatlan módon ostoba rigmusaival kábítja a népet és valódi természetét titkolva az emberek szolgájaként tetszeleg! Ó, Múzsák, hát kegyesek vagyok hozzám! Gyertek, kedves újdonsült barátaim, hadd olvassak fel nektek ennek a bohócnak a "magasröptű" dalaiból! Helyezzétek magatokat kényelembe!

Azzal a karosszékből kiemel maga mögül három párnát, a szék köré teszi a földre és int nektek, hogy foglaljatok helyet.

Kissé értetlenül és meglepődve helyet foglalok és figyelmesen várom, hogy mit fog felolvasni.
- Köszönjük a megtiszteltetést - válaszolom annak reményében, hogy ez az ideillő válasz...

Alighogy elhelyezkedtek a párnákon, Papphsazpholkcelsiusthebuvosh máris mondani kezdi:

- Vegyük például ezt a dalt, Syssupestamonokopfachukas "csodálatos" költeményét:

'Ó, ha rózsa bimbó lehetnék!
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna!
Nem lennék ilyen nagy otromba!'

Ebből a szövegből egyvalami kiderül, amivel maximálisan egyetérthetünk: az, hogy Syssupestamonokopfachukas, vagy ahogy az emberek között nevezi magát, Süsü, az Egyfejű: otromba. A rovarok véredényrendszere ugyanis meglehetősen csökevényes, keringése nyílt (keveredik benne a vér és a nyirok). Ezt a testfolyadékot (hemolimfa), ami csak tápanyagokat szállít, egy csőszív keringeti. Ennek frekvenciája sokkal magasabb, mint a sárkányfajzatok szívritmusa, a sárkányokéról nem is beszélve. Az pedig alapvető biológiai tévedés, miszerint a rózsabimbók bármiféle szívszerű szervvel rendelkeznének, tekintve, hogy a növényi létformák, mint a rózsa is, ettől teljesen idegen testfelépítéssel rendelkeznek. A lepkéknek ugyanakkor a növények szaporodásában van jelentős szerepe, mivel ők szállítják a virágport egyik virágtól a másikhoz. Amennyiben ezen folyamaton kívül is magához csábítja a pillangókat, az két célból lehetséges. Vagy önzetlen módon táplálni kívánja őket - ezt őszintén szólva nehezen tudom elképzelni Süsüről -, vagy pedig szexuális játékszernek tekinti őket. Ez esetben viszont a perverzió olyan szintjéről beszélünk...

Ebben a pillanatban az egész épületet betöltő bődülés szakítja félbe az előadást:

- Paff, te büdös csótány! Már megint verset elemezgetsz a vár igazgatása helyett?

Papphsazpholkcelsiusthebuvosh, vagy Paff halovány rózsaszínűre sápad a hang hallatán, és csak annyit bír kinyögni:

- A Nagyúr! Megjött!

In reply to DebilMarha (msg # 307):

A nagy rovarelemzés közben felállok a helyemről és látszat figyelmet fenntartva sétálgatok ott körülöttünk. Megnyújtóztatom a végtagjaimat.

Már épp válaszolnék, mikor a bődülés hallható. Körbenézek, utána mondom, először igen halkan, hogy csak közelről lehessen hallani (remélem, hogy a Nagyúr nem hall ebből semmit)
- Tényleg eléggé süsü egy vers...nem látok benne semmi értelmet. Ha már verset ír, csinálná jól... - majd normál hangerővel folytatom (ha ebből valamit hall, nem baj...) - köszönjük, hogy fogadott minket és nem szándékszunk a számunkra feltétlenül szükségesnél tovább rabolni idejét! Mi nem vagyunk ismerősök ezen a vidéken és szeretnénk megtalálni a hazavezető utat. Ebben kérnénk segítségüket. Természetesen amennyire módunkban áll viszonozzuk jóságukat!