In reply to Kray Ka'ar (msg # 39):

In reply to DM (msg # 40):

Shub-Lloth és Lungrothin, a hátatok mögül lovak és szekerek közeledő hangját halljátok. Shub-Lloth, ahogy hátranézel, kiveszel egy tieflinget, aki épp közelít feléd. Mögöttetek a ködben egy kisebb szekér sziluettjét veszitek ki.

Bevárom a közeledőt, hátha tud segíteni az  úticélom megtalálásában.

In reply to Shub-Lloth da Credentch (msg # 43):

A közeledőn kívül jön a szekér is, és ahogy közeledik, mögötte több szekér is érkezik. Lassítanak, ahogy felétek érnek.

In reply to DM (msg # 44):

...Árgus szemekkel vizslatom a közeledőket. Türelmes vagyok nem sietünk...

In reply to Kray Ka'ar (msg # 45):

A szekereken néhány ember érkezik, enyhén rézszínű bőrrel, és díszes ruházattal. Az egyik szekéren egy elf kinézetű illető is ül.
Az úton a szekerek előtt áll egy törp,  valamint épp érkezik oda egy tiefling.
Mindkettő kicsit elveszettnek tűnik a ködben.
A szekerek megállnak, és az elől ülő illető hangosan köszön:
- Üdvözletem, uraim! Mi járatban vannak errefelé? Segthetünk esetleg valamiben?

Üdv néked is! Egy Barovia nevű falut keresek, de alighanem elkeveredtem kissé. Ha tudod az utat oda, mondd el, kérlek! Az ottaniak a segítségemet kérték, én pedig nem akarom cserbenhagyni a bajbajutottakat.

In reply to Shub-Lloth da Credentch (msg # 47):

Áh, Barovia nincs messze, mi épp a táborunkhoz tartunk vissza, a falu útba esik. Gyalog sincs messze, de ha gondoljátok, elviszünk titeket, valószínűleg úgyis megállunk egy kicsit mi is, hátha el tudunk adni valamit a helyieknek.

In reply to DM (msg # 48):

- Ez a Barovia gyalog milyen messze van, mennyi idő odaérni?

In reply to Lungorthin (msg # 49):

Nagyjából egy óra lehet. Ajánlom, hogy ne időzzetek itt sokat, a köd elég veszélyes tud lenni.

In reply to DM (msg # 50):

Elgondolkozva körbenézek:
- Veszélyes köd? Ez valami elátkozott-elvarázsolt köd lenne? - majd a másik utazóhoz fordulok, aki Barovia lakóin segítene - ha kérdezhetem, a falusiak milyen problémában kérték segítségét?
This message was last edited by the player at 21:05, Fri 24 Apr 2020.

In reply to Lungorthin (msg # 51):

Igen, Barovia földjein szörnyű átok ül, és a köd is ennek az eredménye. Viszont erről nem mondhatok most sokat. Sokan kémkednek az átok okozójának, és mint mondtam, a köd nem biztonságos.

- Köszönöm a fuvarfelajánlást, elfogadom - mondom, majd felmászok a kocsira. - A levél szerint, amit kaptam, a polgármester feleségén is valamiféle átok van, őt kéne megmenteni. Amúgy miféle átok ez pontosan? Mik a hatásai? Ki okozta az átkot és mikor?

- Én is köszönettel elfogadom a felajánlott fuvart - mondom, s felkapaszkodom a másik utazó mellé. - jól érem, hogy egy átkot föloldani jött erre? Magam is hasonló céllal vagyok itt.

Ismét elindulnak a szekerek, miután felszálltatok, és miközben kérdezősködtök az átokról, a fent ülő emberek kissé idegesen nézelődnek jobbra-balra. Elmondják, hogy az átok eredete mára már legendává vált, évszázadokkal ezelőtt kezdődött, így nehéz pontosan megmondani, hogy hogyan. Az viszont biztos, hogy egy Strahd nevű nagyúrhoz köthető, aki most a kastély ura. Az ő nevét csak halkan merik említeni. Rajtatok kívül az elf-szerzet is érdeklődve hallgatja a történetet.
Nagyjából fél órával később elértek egy hatalmas, mohával borított kőfalhoz, amin egy rozsdásodó vaskapu vezet át. A kapu két oldalán egy-egy fejetlen lovag szobra áll. Mindkettő legalább 6-8 méter magas lehet, akár a kapu a falon. Amikor a szekerek közel érnek, a kapu magától kinyílik, és ahogy áthaladnak, magától be is zárul mögöttetek. A fal túloldalán a köd elenyészni tűnik, és a távolban megláttok egy kis falut, egy völgyben, ahova haladtok le. A távolban, a hegyek ezen oldalán, egy magas szirten egy hatalmas kastély tornyosul a falu fölé. Bár már délután van, mégis mintha csak alkonyati fény lenne, pedig semmi sem takarja a napot.
(Mielőtt odaértek a faluhoz, lejátszhattok egy bemutatkozást, meg némi párbeszédet, amit szeretnétek egymással, és a szekereken ülőkkel.)

- Üdvözletem, uraim. Shub-Lloth da Credentch vagyok, Moradin papja. Érdekes dolog, hogy mindannyian kaptunk segélykérő üzenetet... vajon mi alapján választottak ki minket?

Körbenézek.

- Amúgy érdekes ez a vidék. Valahogy fénytelenebbnek tűnik. Az a kastély meg... elég baljóslatúnak tűnik. Meg ez a köd is... mintha a fal kinn tudná tartani. Ez a vidék tele van furcsaságokkal.

- Én is üdvözlöm magukat! A nevem Lungorthin. Valóban jó lenne tudni, hogy miért épp mi. Rájöhetnénk belőle egy-s-másra. - elgondolkozva körbenézek miközben folytatom - gondolom valamilyen oknál fogva mi lehetünk képesek a környék átkát semlegesíteni, vagy legalábbis ezt hiszik rólunk. Ilyen helyzetben nem hiszem hogy vannak véletlenek.

In reply to Lungorthin (msg # 57):

Az ominózus szekér hátsó részén üldögélek és a beszélgetés ezen részére felpillantok megbízható nyílpuskám tisztogatásából.
...Jómagam nem hiszem hogy bármi magasztos is lenne ebben a helyzetben. Csupán a helyieknek kellett vki segítsége akit meg tudnak fizetni. ...a szekérhajtó falusiak felé fordulva... Jut is eszembe, meg tudják fizetni a szolgálatainkat a helyiek, igaz, uram?...

- A nemes cselekedet néha önmagában hordozza a jutalmát... igaz is, önben kit tisztelhetünk?

In reply to Shub-Lloth da Credentch (msg # 59):

...Kray Ka'ar vagyok. Meglehet hogy a nemes cselekedet magában hordozza jutalmát, de nemes eszmével nehéz jól lakni, és nem tart melegen ehy hideg téli estén. ...De persze nem vagyunk egyformák, és ez így is van jól. ...

Azt nem mondtam, hogy nem fogadok el fizetséget - mosolyodok el -, viszont néha önzetlen jótettekkel olyan kapcsolatokra lehet szert tenni, amelyekre pusztán üzleti úton nem.

In reply to Shub-Lloth da Credentch (msg # 61):

- Valóban - teszem hozzá vigyorogva - és a kapcsolatok főznek finomat, adnak vendégszobát és sok hasznos információt.

In reply to Shub-Lloth da Credentch (msg # 61):
...Meglátjuk, meglátjuk... És elsőnek lássuk meg miben tudunk "önzetlenül" segíteni a falusiaknak...

In reply to Kray Ka'ar (msg # 63):

Közben beértek a faluba. A szélén egy kis tábla áll: "Üdvözöljük Baroviában"
Az utcák szinte teljesen üresek, az egyszerű kőházak közül csak némelyikből néz ki valaki az ablakon felétek. A köd ugyan eltűnt, de még így nappal is félhomály van, így elég nyomasztó hangulatot kelt a szinte üres falu látványa.
Miután beértek, egy elágazásnál két kisgyerek, egy fiú és egy lány állja utatokat. Ahogy megállnak a szekerek, a lány, aki kettejük közül az idősebbnek tűnik, rámutat az egyik kőházra, és ennyit mond: "Szörny van a házunkban."
A kocsis kéri őket, hogy álljanak félre, mert dolgotok van, de a gyerekek nem mozdulnak.