Chapter 1: The Promised Land (The Copper Crown)
In reply to Pallas (msg # 4):
Veslye:
A vadonból, az Odaiova klánból is eljött Veslye, mert már ott sem volt maradása. Amikor azon kevés pillanat volt, mikor józan volt, akkor erős honvágy gyötörte Ambria miatt. Persze tett róla, hogy tompítsa ezen kínzó késztetést, de mivel már senki nem volt aki hitelezne neki, akkor eldöntötte, hogy nincs tovább és visszaindul. Persze azt még, hogy konkrétan hova, azt nem tudta, de az irányt azt igen. Kalandos körülmények között vergődte át magát a Világos Davokaron.
Eljutott Narugor hercegségbe, ami már Ambria földje, pontosabban csak a határvidéki Glimmervann faluig, az egynapi útra van lovon Thistle Holdtól. Ugyanis, amikor kijutott a vadonból, egyből elbizonytalanodott, elvesztette a közvetlen motivációt. És beült gondolkodni a falu kocsmájába. Bár ne tette volna, mert egyből a pohárhoz nyúlt, abból a kevéske pénzből, amit még az vadonban közlekedő karavánokat fosztogató Entekka nevű szabad telepes-haramia adott neki a zsákmányából.
Iszogatás közben, egy józanabb pillanatban, a szomszédos asztalnál üllő két elég marcona alak beszélgetésére figyel fel Veslye. Lerí a beszélgetőkről, hogy nem falusiak, és az övükön lógó fegyvereik sem erről árulkodnak.
Az egyik, a vékonyabb, alacsonyabb, egy patkányképű fickó mondja a másiknak lehalkítva a hangját:
- Még mindig annak a gőgös, pökhendi fickónak, az inkvizítornak, az arca jut eszembe, amikor Odako mester megforgatta a hátában a tőrt. A balfék még akkor sem fogta fel, hogy ő is elpatkolhat, nem csak ő küldhet máglyára embereket, mint az anamarki szerencsétleneket, amikor már üvegesedett tekintete és az istene magához szólította. Hehehe!
A másik, egy sebhelyesarcú, aki magasabb és testesebb a társánál megróvóan néz rá:
- Nem fognád be a pofád! Még az hiányzik, hogy meghallja valaki rajtam kívül. Amúgyis már több hónapja történt a dolog, hogy a vén, álszent fazekat és a pribékjeit elföldeltük, a falu határában lévő vén diófa tövében, de te ennek ellenére, mindig unos-untalanul felhozod ezt, amikor iszol. Fejezd be! Azóta sokkal fontosabb dolgunk is van. Na gyere! Idd meg a végét, aztán húzzunk! - ál fell a sebhelyesarcú marcona alak.
- Jól van na! Csak azt akartam, hogy felvidulj egy kicsit. Olyan merev és kimért vagy, mintha egy zabszem szorult volna a seggedbe. A Sötét Hold árnyékolja be a homlokodat! - emelkedik fel a patkányképű is az asztaltól, miután végzett az italával.
- Ha nem lennél a társam már évek óta, akkor ilyen poénok miatt, már rég elvágtam volna a torkodat. És fejezd be ezt azt a kultista bárgyú szöveget! Én csak és kifejezetten a pénz és a gyilkolászás miatt léptem be közéjük, és nem érdekel, hogy milyen tündérmesékben hisznek. - mondja mogorván a sebhelyesarcú, és utána sarkonfordulnak és mindketten viharosan távoznak.