In reply to Chronicler (msg # 3):

- Ide figyelj te kalmár! Hajolj közelebb, ha nem érted, amit mondok neked! - és ezzel a varkocsos nő, a parancsnok, is közelebb hajol a kényelmetlenül feszengő kereskedőhöz - Hol...van...ezt...a...szénásszekeret....hajtó....imposztor? - tagolja lassan a szavakat az ősz hajú női lovas, mintha azt a másik nem értené másképp - Arról volt szó, hogy gondoskodsz a Otro Senja erődbe tartó szállítmányt-ellátmányt vívő szekerek és azok hajtóinak időben való rendelkezésre állásáról. A herceg jól megfizetett téged, ezért kutya kötelességed lett volna mostanra mindent hiánytalanul elintézned. De akárhogyan meresztjük a szemünket, ennek a szekérnek sehol sem látjuk a hajtóját.
- Nem tehetek róla. Én mindig pontos és precíz vagyok. Én jól megfizetem az embereket! Ez a hajtó is megígérte, hogy az általam kifizetett érmékért itt lesz és elhajtja a szénásszekeret Otro Senjáig - szabadkozik a kereskedő és tárja szét a karját - most tehetek én róla, hogy kicsit együgyü szegény, de az is lehet, hogy mostanra az érmékből leitta magát a sárga földig.
- Engem nem érdekel a nyomorod! Ha nem lesz itt tüstént a szekér hajtója, akkor te fogod elnavigálni a szekeret az erődig - csattan fel látszólag a páncélos nő, és érdekes, hogy nem a hangjával érte el ezt a hatást, hanem a határozott szövegével és a rezzenéstelen arcával fenyegette meg, a közben halálra rémült kereskedőt.
Dehát.....dehát....nekem családom van, akiket el kell tartanom......na meg az üzleteim....én nem lehetek távol a várostól napokig - hebegi a kalmár, miközben kifut a vér az arcából.

In reply to Pallas (msg # 4):

Veslye:
A vadonból, az Odaiova klánból is eljött Veslye, mert már ott sem volt maradása. Amikor azon kevés pillanat volt, mikor józan volt, akkor erős honvágy gyötörte Ambria miatt. Persze tett róla, hogy tompítsa ezen kínzó késztetést, de mivel már senki nem volt aki hitelezne neki, akkor eldöntötte, hogy nincs tovább és visszaindul. Persze azt még, hogy konkrétan hova, azt nem tudta, de az irányt azt igen. Kalandos körülmények között vergődte át magát a Világos Davokaron.
Eljutott Narugor hercegségbe, ami már Ambria földje, pontosabban csak a határvidéki Glimmervann faluig, az egynapi útra van lovon Thistle Holdtól. Ugyanis, amikor kijutott a vadonból, egyből elbizonytalanodott, elvesztette a közvetlen motivációt. És beült gondolkodni a falu kocsmájába. Bár ne tette volna, mert egyből a pohárhoz nyúlt, abból a kevéske pénzből, amit még az vadonban közlekedő karavánokat fosztogató Entekka nevű szabad telepes-haramia adott neki a zsákmányából.
Iszogatás közben, egy józanabb pillanatban, a szomszédos asztalnál üllő két elég marcona alak beszélgetésére figyel fel Veslye. Lerí a beszélgetőkről, hogy nem falusiak, és az övükön lógó fegyvereik sem erről árulkodnak.
Az egyik, a vékonyabb, alacsonyabb, egy patkányképű fickó mondja a másiknak lehalkítva a hangját:
- Még mindig annak a gőgös, pökhendi fickónak, az inkvizítornak, az arca jut eszembe, amikor Odako mester megforgatta a hátában a tőrt. A balfék még akkor sem fogta fel, hogy ő is elpatkolhat, nem csak ő küldhet máglyára embereket, mint az anamarki szerencsétleneket, amikor már üvegesedett  tekintete és az istene magához szólította. Hehehe!
A másik, egy sebhelyesarcú, aki magasabb és testesebb a társánál megróvóan néz rá:
- Nem fognád be a pofád! Még az hiányzik, hogy meghallja valaki rajtam kívül. Amúgyis már több hónapja történt a dolog, hogy a vén, álszent fazekat és a pribékjeit elföldeltük, a falu határában lévő vén diófa tövében, de te ennek ellenére, mindig unos-untalanul felhozod ezt, amikor iszol. Fejezd be! Azóta sokkal fontosabb dolgunk is van. Na gyere! Idd meg a végét, aztán húzzunk! - ál fell a sebhelyesarcú marcona alak.
- Jól van na! Csak azt akartam, hogy felvidulj egy kicsit. Olyan merev és kimért vagy, mintha egy zabszem szorult volna a seggedbe. A Sötét Hold árnyékolja be a homlokodat! - emelkedik fel a patkányképű is az asztaltól, miután végzett az italával.
- Ha nem lennél a társam már évek óta, akkor ilyen poénok miatt, már rég elvágtam volna a torkodat. És fejezd be ezt azt a kultista bárgyú szöveget! Én csak és kifejezetten a pénz és a gyilkolászás miatt léptem be közéjük, és nem érdekel, hogy milyen tündérmesékben hisznek. - mondja mogorván a sebhelyesarcú, és utána sarkonfordulnak és mindketten viharosan távoznak.

In reply to Pallas (msg # 4):

Gyorsan korbelesek, a Blood Robes zsoldosok nem kifejezetten rejtozkodo az lesbol tamado alakok, legalabbis ahogy megismertem oket, de azert jobb kicsit kivarni amig biztos nem lesz benne az ember hogy nem csapdaba setal be. Mihelyst meggyozodtem a dolgokrol kozelebb lepdesek de csak hogy ne keruljek anyira kozel hogy a katonak fenyegetesnek nezzenek engem. Vegulis eppen munkanelkuli zsoldos lennek, es ha veletlenul sikerulne egy kis penzhez is jutni es valahogy kijutni a varosbol titokban... Vegulis mindkettonek orulni tudnek. Ha korabban eszreveszem a dolgokat megprobalhattam volna bemaszni az egyik szekerre, bar sosem voltam ugyes rejtozkodok, valahogyan tul magas vagyok hozza.
Igyekszem korbelesni hogy milyenek a hajtok altalaban, jo lenne tudni mit is akarhatnak toluk. Az egesz valahogy furcsa, lehet van valamifele titkos celja az egesznek, de igazabol ha meguszom harc nelkul a kijutast akkor egy ideig meg akar azt is eljatszhatom erte hogy en is egy feleszu vagyok akit be lehet csapni es bekuldeni a veszelybe csalinak... Mondjuk akit csalinak kuldenek az jo esellyel fel is lesz vigyazva hogy csali maradjon.

In reply to Valerio (msg # 6):

Valerio körülnéz, de nem lát Blood Robes zsoldosokat a közelben, de azt biztosra veszi, hogy a városkapukat figyelik. Egyedül nehéz lenne megközelítenie észrevétlenül a kapukat, talán egy nagyon jó álcával, de az egyenlőre nincs.
A hajtók unottan üldögélő városlakóknak tűnnek, abból is a nincstelenebb fajtából, aki kevés pénzért bármit elvállal. Van vagy három nyitott szénásszekér, de vannak ponyvás szekerek is, legalább annyian. Viszont van egy különleges szekér, amolyan kaloda, rabokat szállítanak benne, akik le is vannak láncolva. Ezen a szekéren két katona a hajtó.

In reply to Chronicler (msg # 2):

A levelet azonnal felbontom, és Elfeno atya jelenlétében el is olvasom. Miután az írás végére értem, egy kis ideig csak nézek magam elé csöndben, majd az atya felé fordulok.

- Atyám, el kell utaznom Jakaar városába. Amilyen gyorsan csak lehet, legjobb lenne most azonnal indulnom. - Majd kis szünet után folytatom. - Vernam mester írta ezt a levelet, aki még a Templewall-i Nagytemplomban tanított. Úgy érzi sötét dolgok zajlanak Jakaarban, és veszélyben forog az élete.

A papírt akkurátusan összehajtom, és a ruhám zsebébe teszem.

- Félek, hogy Vernam mestert nem találom már életben, ha túl későn érek oda. Segítségre lenne szükségem, egy lóra. Amint megérkezem, a lovat átadom a jakaari Naptemplom főpapjának. Tud segíteni Elfeno atya?

---

OOC: Az atya válaszától függően majd csinálok egy gyors bevásárlást, és indulok is. Útitársakat most nem állok neki keresni, majd útközben nyitva tartom a szemem.

In reply to Korovo (msg # 8):

Elfeno atya eltöpreng kicsit, miközben az állát babrálja az egyik kezével. Majd némi gondolkodás után megszólal:
- Lehet, hogy tudok neked lovat szerezni, de talán nagyobb segítségre is lenne szükséged. Napokban felkeresett egy Pallas nevű....hölgy...Junio Berakka, a narugori herceg egyik hadnagya, aki egy olyan egyházi személyt kért tőlem, akit Prios isten megáldott a fénymágiával. Azzal indokolta ezen, nem mindennapi kérését, hogy ő egy szekérkaravánnal tart visszafelé Otra Senja erődjébe, és rábíztak két igen veszélyes rabot, akik erősen fertőzöttek és jó lenne, ha maga mellett tudna az odaút során, egy olyan személyt, aki az abominációban jártas, és én tudom, hogy te ilyen szolgája vagy a Napistennek. Eredetileg egy másik atyát küldtem volna, de most ez pontosan kapóra jön neked. Otra Senja erődjétől már nincs messze az az Eblis folyóparti kikötő, Jakad Szíve, ahonnan egynapi hajóútra van Jakaar városa. - majd mélyen a szemedbe néz - Lovat vihetsz a Naptemplom istállójából. Elvállalod? Ha igen, akkor Pallas hadnagy a Királynő téren vár délben, amikor legmagasabban van a nap. Mond, hogy én küldtelek.

In reply to Chronicler (msg # 7):

A szekereken vegignezve egyreszt eszembe jut hogy talan nem volna rossz valakivel helyet cserelni hogy ponyvas szeker takarasaban lehessek, de legfokeppen az jut eszembe hogy meg ha latnak is ha ide bekerulok akkor a varos hataraban nem mernek megtamadni a tobbiek es elodazni egy olyan csatat amiben nem szivesen olsz meg masokat sosem rossz dolog. A Blood Robesos volt tarsaim nem rossz emberek, csak nem a megfelelo ember penzeli oket, de ezert nem lenne jobb erzes megolni parukat. Arrol nem is beszelve hogy nagyon is konnyeden talalhatnam en is a vegen holtan magamat ami szinten nem igazan vonz. Igy aztan kisse nemtorodom modon kozelebb setalok a szekereket nezegetve. Probalok nem fenyegeto lenni, de hogy kitunhessen mindenkinek hogy celtalanul lofralo es igy jo esellyel eppen raero fegyveres vagyok. Mikor kicsit kozelebb erek meg is kerdezem - Hajto kellene maguknak? - ugy vizsgalom a lovat mintha ertenek hozza es a valasz nem is annyira erdekelne mint az allat. Az igazsag az hogy habar hajtottam mar szekeret, de sosem szantam kulonosebb gondot neki. Egy gebet meg udok kulonboztetni egy harci lotol, de nem ennek szantam az eletemet. Viszont a tobbi szekeren nezelodo senkihaziakat ismerem, no nem pont ezeket de a fajtajukat. Ilyenek kozott nottem en is fel.

In reply to Valerio (msg # 10):

Pallas és a kereskedő Valerióra mered, tekintetükből kiolvashatja, mintha azt mondanák: "na te aztán ki a fene vagy?", de kettejük közül a kereskedő eszmél hamarabb, hiába no, a kalmár mesterséghez csavarintos ész szükségeltetik. Ravaszul megcsillan a szeme a róka képű fickónak.
- Na végre, Paulo! Hol a fészkes fenében voltál? - majd hirtelen odalép Valerióhoz, belékarol és odasúgja neki - Ha akarsz keresni egy......hm - ránéz a zsoldosra öltözékére- akarom, mondani két tallért, akkor csendben maradsz és elvezeted ezt a szekeret - és azzal Valerió zsebébe nyom két érmét, és miközben a szénásszekérhez vezeti a zsoldost, a női lovaskatona felé fordul - Mondtam hadnagy, hogy Félix, mindig állja a szavát! Meg van az elveszett bárányka.
Pallas gyanakodva csóválja a fejét, de nem önti szavakba mit gondol, helyette odaböffenti:
- Ajánlom is! - majd hirtelen felnéz az égre, a nap járása, állása érdekelheti - Mennünk kéne! Egy csuhást várunk már csak. Elfeno atya megígérte, hogy pontban délben itt lesz.

A kezembe nyomott penzermekre oda se pillantok elsore, nemcsak azert mert most nem kifejezetten a penz szamitott hanem az hogy valami modot talalhassak a varos elhagyasara aminel eletben is maradok, hanem azert is mert akinek eleg erme megfordul a kezeben az mar erzesre is megmondja mit nyomtak eppen a kezebe es ha vegul megis ugy adodna hogy at akartak verni... Szoval ritkan szoktak probalkozni vele, de nyilvan volt mar pelda hogy valaki megprobalta.
Kisse zavar hogy felkegyelmunek allitottak be, de tartom a szamat rola. A nore mosolygok egy kisse bugyutat es hozzateszem - Mondtam hogy itt leszek nem? - mikozben ezt mondom a penzt elpakolom es felkaszalodok a kocsira. Jobban szerettem volna valami fedett szekeret de remelhetoleg mar az is er valamit ha csak a kopenyt az arcomba huzom es olyan helyzetben mutatkozok ahol nem kifejezetten szamitanak ram.
- Amit Paulo megiger az ugy is lesz - teszem hozza. Nem hiszem hogy a vilag vegeig elrejtene egy alnev, de sose art egy kis port szorni az uldozok szemebe, hatha kicsit lelassitja oket az hogy a bameszkodok Paulokent azonositanak, akarki is az az alak. Ha sokat villogtatta az ermeit tulsagosan rossz kornyeken akkor lehet mar valami sikator melyen fekszik atvagott torokkal amugy is
This message was last edited by the player at 22:54, Wed 03 Mar 2021.

In reply to Elfeno (msg # 9):

Meghajolok Elfeno atya előtt a rangjához illő mértékben.
- Atyám, ez nagyobb segítség, mint amit reméltem. Köszönöm! Prios világítsa meg útjainkat!
Elbúcsúzom tőle, majd a cellámba sietek, és összepakolom a felszerelésemet. Indulás előtt a szentélyben még elmondok egy fohászt. Végül a templom istállójából vételezek egy hátast, és a Királynő térre sietek.

Miután odaértem a térre, megkeresem a rangidős tisztnek kinéző embert, és megszólítom:
- Korovo atya vagyok. Pallas hadnagyot keresem. Elfeno atya küldött.
Többet nem mondok, mert akit keresek, állítólag tudja, hogy valaki jönni fog a templomból.
This message was last edited by the player at 23:11, Wed 03 Mar 2021.

In reply to Korovo (msg # 13):

Valerio látja, amint egy egyházi személy, akire minden bizonnyal vártak, mielőtt elindulnának, megérkezik. Korovo atya, imigyen mutatkozik be. Pallas hadnagy, a karavánt vezetni szándékozó női lovas felé fordul, majd szenvtelenül üdvözli, miközben, mind Korovo, mind Valerio jól megfigyelheti sápadt, harmincas-negyvenes éveiben járó, már ősz konttyal rendelkező, egykor minden bizonnyal megnyerőbb vonásokkal rendelkező, harcedzett katonahölgy arcát. :
- Üdvözlöm atyám! Már alig vártuk, hogy megérkezzen. Felajánlottam, volna, hogy foglalja el a helyét, azon a kényelmes, ponyvás szekéren, de amint látom lóval érkezett. Helyes, helyes! Végülis nem sétakocsikázni indulunk, hanem eljuttatni az ellátmányt, és azokat a rabokat Otra Senja erődjébe.
Mindketten dobjatok Vigilant próbát, Valerio értéke+1 alá d20-al, Korovo értéke+3 alá d20-al.

OOC: 00:39, Today: Korovo rolled 5 using 1d20.  Vigilant próba.

In reply to Korovo (msg # 15):

Amikor Pallas hadnagy szembefordulva Korovóhoz inzézi e szavakat, sikerül szemből jól megfigyelni az arcát. Mind Korovo, mind Valerio látja a sápadt szenvtelen arcot, a kifejezéstelen arcmimikát és a teljesen fehér szembogár nélküli szemeket. Egyből levágják, hogy bizony Pallas hadnagy meghalt valamikor a múltban. Ó amolyan élőhalott, itt ragadt az élők között, de már nem kellene itt lennie.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy értelme teljes birtokában van, és élvezi Junio Berakka, narugori herceg bizalmát, és az biztos, hogy ennek a csapat katonának a parancsnoka.
Ha Korovo és Valerio nem csinál mást, akkor elindul a menet, a lovasok és a szekérkaraván, a nyugati városkapu irányába.

In reply to Chronicler (msg # 16):
OOC: A teológiai tanulmányaim során tanultam valamit az élőhalottakról? Ha igen, akkor ez "normális" dolog, amit látok a hadnagyon?
(Az ilyen, szorosan a kalandhoz kapcsolódó OOC kérdések maradhatnak ebben a topikban, vagy a jövőben a társalgóban kérdezzek ilyeneket?)
Illetve: Mást nem szándékozom most csinálni, indulhat a menet a részemről.
This message was last edited by the player at 23:02, Fri 05 Mar 2021.

In reply to Korovo (msg # 17):

Azt tudod, hogy a Nagy Háború után, többen arra a sorsra jutottak, hogy meghaltak, de vagy Prios nem fogadta őket be a birodalmába, és visszaküldte Ambriába a szerencsétleneket, vagy egy galád, nagy hatalmú Sötét Úr élesztette fel, és tette szolgájává ezen embereket.

Igen ezek a társalgó topicba illenek ezek a kérdések.

A csuklya arnyekabol lesek korbe, probalok enm feltuno lenni, de sose ment ez nekem olyan jol. Ugyhogy vegul probalom abbahagyni, foleg miutan meglattam azt a hullat. Sosem szerettem az ilyet en szeretem ha a hullak hullak maradnak. Persze a zsoldosok kozott megtanultam, hogy amig nem fizetnek erte nem az en problemam, talan ideje lenne meg is fogadni, csak aztan hogy nezek a tukorbe? De ebben az esetben talan el lehet engedni a dolgot, a papok is tudnak rola. Vagy benne vannak. De a lenyeg hogy kijutok a varosbol es ha megprobal megtamadni, nos a kalapacsomat majd keznel tartom a biztonsag kedveert.

Amikor észreveszem Pallas hadnagy természetellenes szemeit, megvizsgálom a testét körülvevő Árnyékot (*1). Majd lóra szállok, és elindulok a menettel együtt.
Csöndben megszámolom, hogy a hadnagyon kívül hány katona kíséri a menetet. Azt is megszámolom, hogy hány szekér, és hány hajtó alkotja még a csapatot, illetve van-e rajtam kívül még más kísérője a karavánnak.
Ezután megkeresem azt a két rabot, akikről Elfeno atya beszélt nekem a templomban. Ha megtaláltam őket, akkor alaposan szemügyre veszem mindkettőt. A hadnagyhoz hasonlóan az ő testüket körülvevő Árnyékot is megvizsgálom (*2, *3).
Ha ezen túl vagyok, akkor az utat a rabokat szállító szekér mögött folytatom.

OOC:
*1 Witchsight: 21:14, Today: Korovo rolled 19 using 1d20.  Vigilant próba.
*2 Witchsight: 21:14, Today: Korovo rolled 8 using 1d20.  Vigilant próba.
*3 Witchsight: 21:14, Today: Korovo rolled 9 using 1d20.  Vigilant próba.
Bocsánat, elfelejtettem a Die Roller-nél megjegyzésbe tenni, hogy melyik dobás melyik próba, de úgy volt a szándékom, és úgy logikus, hogy az előre jelzett sorrendben dobtam őket.

In reply to Valerio (msg # 19):

A menet elindul a nyugati kapu irányába. Pallas hadnagy áll az élre. A kapu környékén nagy a nyüzsgés így dél tájékán. Parasztok jönnek befelé a környező falvakból. Kereskedők jönnek-mennek az áruval. Lézengő koldusok, kéregetők mindenfelé.
Valerio felfedez Blood Robes zsoldosokat a tömegben, akik meg-megállítanak gyanúsnak gondolt, főleg kámzsát viselő embereket. Kettesével-hármasával kérdezősködnek, figyelgetnek, de érdekes módon az Otra Senja erődbe tartó karavánnal nem foglalkoznak, mintha nem gondolnák, hogy esetleg ott kell keresni azt a bizonyos személyt, vagy a narugori katonák látványa riasztotta el őket.
Percek alatt elhagyja a menet, a nyugati kapun keresztül, Thistle Holdot. Szekérút kanyarog az erdővel párhuzamosan, de határozottan tartva a nyugati irányt. Elég Sík a terep, jobb kéz felé tisztán látni a baljós Davokari erdőt. Balra Narugor tartomány belsejének szántóföldjei terpeszkednek. Néha földet művelő parasztok mellett mentek el, akik felnéznek munkájukból, hogy összesúgjanak, találgatva, hogy kiféle-miféle menet halad el a földjeik mellett.
Délután derekán egy falun mentek keresztül aminek Glimmer a neve. A szekérkaraván nem áll meg itt, azt beszélik a katonák, hogy estére el kellene érni Erebus báró erődje alatt lévő városka útszéli fogadóját. Az is kiviláglik a beszédből, hogy ha reggel indultak volna el, akkor egészen Glimmervann faluig jutottak volna el, és akkor az ottani fogadóban szálltak volna meg, de így, marad ez a fogadó.

In reply to Korovo (msg # 20):

Ahogy Pallas hadnagyot vizsgálgatja Korovo, az árnyéka kezd körvonalazódni lelki szemei előtt, kezd nőni a feszültség vagy a korrupció a levegőben, de mire megpillantaná teljes valójában Pallas árnyékát, a hadnagy hirtelen megfordul, mintha megérezné, hogy figyelik és ahogy ránéz az atyára, azokkal a tejfehér szemeivel, annyira zavarba jön szegény Kororvo, hogy önkétlenül lesüti a tekintetét. Mire megint felpillant, vagy két szívveréssel később, már kilovagol a képből a hadnagy, éppen az egyik szekeret kerüli meg és szót vált valakivel. Valószínűleg, hogy az egyik katonával disputál, hogy minden rendben van-e. Korovo most elszalasztotta a pillanatot, hogy felsejledjen előtte Pallas hadnagy árnyéka, és úgy dönt, hogy most nem próbálkozik tovább, talán majd később.
Egy tucatnyi lovaskatonát számol meg az atya, a szekerek száma hat, vagyis hét, a rabokat szállítóval együtt. A hajtók ugyanannyian vannak mint a szekerek, kivéve a hetediket, mert ott két katona ül. Miközben ezeket számbaveszi Korovo, felfigyel arra, hogy az egyik hajtó köpenye alól viselt vértezet villan ki, és az iszákja is mellette feltűnően ki van domborodva, talán nem csak fegyvereket rejteget ott is?!
Utoljára a hetedik szekérhez közelít lovon az atya és jól megfigyeli a rabokat és természetesen lelki szemeivel az árnyékukat is.
Mindkét férfi csapzott, roppant megviselt és nem csak a ruházatuk, emellett kopott bőrvértet viselő barbár harcosoknak látszanak. Az egyik magas, tagbaszakadt, medve termetű, vállas torzonborz alak, a másik kevésbé szőrös, inkább dúsabb borosta borította arcú, kisebb testalkatú, de átlag termetű ember. Mindkettő üllő pozícióban, magukba roskadva, látszólag békésen nézik a kalodájuk padlózatát.
Az árnyékuk viszont elborzasztja Korovót, A medve termetű, torzonborznak iszap fekete az árnyéka, amit alig pettyez némi méregzöld pötty, a kisebbik alaknak, meg palackzöld, amit foltokban egyre növekvő sötét foltok pettyezik be. Már-már abominációba hajló korrupció sötétsége lengi be az árnyékukat, főleg a magasabbik alakét. Ekkora fertőzés mellet, csoda, hogy eddig, nem alakult át valamiféle förmedvénnyé.

In reply to Chronicler (msg # 22):

A nap már vérvörösen megfesti az ég alját, mire Erebus büszke vára feltűnik a távolban. Mostmár jól kivehető a várdomb, alatta a kisváros lapos háztetői sorakoznak, egy-egy magasabb épülettel, mint például a helyi templom. Az út arrafelé kanyarog, de még egy köves, sziklás hepe-hupás egyenetlen talajú tájon kell átvergődnie a szekérkaravánnak, amikor váratlanul megáll a menet. Mindenki kíváncsian és izgatottan nyújtogatja a nyakát, hogy mi történt, kivéve persze a két rabot.
Valerio és Korovo szedett-vedett fegyvereseket vesznek észre, akik előmásznak a sziklák, kövek mögül, balról és jobbról is, gyakorlatilag minden irányból. Rablóknak néznek ki. Elég ráérősen mozognak, mint akik túlságosan magabiztosak vagy mint akiknek semmi kedve az egészhez.

Nagyon furcsának találom a két rab viselkedését. Megáll a szekérkaraván, mindenki izgatottan viselkedik, fegyveresek jelennek meg a közelben, de a két rab mintha nem is reagálna az egészre. Ez nagyon furcsa, rossz előérzetem támad.

Megérintem a nyakamban lógó szent szimbólumot, és egy láthatatlan pajzsot vonok magam köré. (*1)

Egyelőre nem teszek semmi feltűnőt, csak figyelem a karavánt kísérő katonák és a hadnagy viselkedését. És készenlétben állok, hogy ha kell azonnal leugorjak a lóról, hogy fedezékben legyek.

---

*1: 23:12, Today: Korovo rolled 11 using 1d20.  Resolute próba (Blessed Shield).
Temporary corruption: +1, Armor: +1d4

A kapunal igyekszem szinte nem is lelegezni amig at nem erunk a zsoldosok kozott, de ugy tunik igazam volt, nem egy szeker hajtojat kerestek. Szinte nevetni tamadna kedvem, de tudom ha megteszem hat bizton ram talalnak igy csak magamban orulok mig tavol nem erunk a varostol. Az ut tovabbi reszeben raerosen utazom, probalom minnel kevesbe kifarasztani a testemet, meg csak az kene hogy ha besetalunk a csapdaba ahova csalinka szantak minket tulsagosan el legyek gemberedve hogy cselekedni tudjak. Persze nem lenne szep dolog magukra hagyni ezeket az embereket, de nem ugy tunnnek mint akik harcolni akarnanak. A tucatyi katona viszont kepesnek tunik hogy megvedje magat ugyhogy ertuk nem erzek felelosseget.

Amikor feltunnek a szedett vedett rablok ugy erzem elerkezett a csapda. /barki es barmiert is tervelte ki nem lenne jo ha ram is zarodna. Gyakorlott mozdulatokkal megmarkolom a pajzsomat e a kalapacsomat, ki tudja honnan csap le a foero amikor a bolondok nekiindulnak. Az meg sem fordul a fejemben hogy ez a par agrolszakadt bandita meg merne tamadni egy ilyen jol vedett karavant, nyilvan csak egy masik hasonloan felaldozhato csapat mint amilyenek mi is vagyunk.

In reply to Valerio (msg # 25):

Korovo a legutolsó (hetedik) szekér mellet poroszkál harmadmagával, két másik fegyveres katona zárja a karavánt, figyelve a rabokat. A szekerek megállása és az idegen rablóforma, egyenlőre passzívnak tűnő, de mindenképpen fenyegetést jelentő, marcona alakok megjelenésekor, magára kéri egy fohásszal az Áldott Pajzsot Prios kegyelméből. Miután sikerül neki, megnyugtató megkönnyebülést érez, "legalább Prios még mindig vele van". Történjen bármi.
Ezután a katonák reakcióját vizslatja, a hadnagyét nem tudja, mert az a menet elején van valahol. Azt mindenesetre kibogozza, hogy mindenki amellett, hogy szemmel tartja a környező fegyvereseket, azt figyeli, hogy mi zajlik a menet elején. Valami beszélgetés zaját fújja errefelé a szél. Mintha ott elől, a hadnagy valakivel beszélgetne.

Valerio, ugyanekkor megmarkolja a fegyvereit és a pajzsát, várva a "feláldozhatók rohamát". Miközben várakozik, arra lesz figyelmes, hogy a menet elejéről vitatkozás zaját fújja errefelé a szél. Érteni nem érti, de mintha a hadnagy perlekedne valakivel ott elől, ahol még talán valami csoportosulás is van, de innen nem látszik tisztán a szekérkaraván közepéből.

Próbálok mindenre figyelni, a rabokra, az ismeretlen fegyveresekre és a menet elejéről ide szűrődő beszélgetés foszlányokra is. Közben előkészítem a parittyámat, és lövedékeket a köpenyem zsebébe. Támadni én biztosan nem fogok kezdeményezni, nem egészen értem, hogy mi történik körülöttünk.

Egyre kevesbe tetszenek a dolgok. Ugy tunik valamifelekeppen ismerik egymast, akar osszejatszhatnak, talan mi vagyunk a csapdaban azok a szerencsetlenek akik magukra vonjak a celpont figyelmet es ezek a szerencsetlenek meg azok akik meghalnak hogy kisse megdolgozzak a tamadokat es konnyebb legyen az igazi csapat dolga...

Sosem tetszett hogyha tudatlanul kuldenek veszelybe, ezert dolgoztam sokat hogy feljussak a zsoldosok kozott. Persze ennek mar vege, egyelore mindenkeppen, de akkor sem hagyom magamat ugy terelni mint egy birkat. Probalok annyira koncentralni amennyire csak tudok a mondattoredekekre es kihamozni belole valamit, barmit ami tampontot adhat arra nezve mire szamithatok es mikor...