In reply to Valerio (msg # 28):

Korovo és Valerio is fülelni kezd, miközben szemmel tartják a fegyvereseket is, hogy miféle beszélgetés zajlik a menet elején Pallas hadnagy és az ismeretlen között. A szélben odafújt hangfoszlányokból lehet csak összerakni a mozaikokat:
- Itt van, nézd........maga Anabela Argona, a Curia nagyasszonya írta alá......-hallatszik egy érces hang.
- Baumelo...............nem adhatom oda.......-valószínúleg Pallas hadnagy hangja.
- Pedig jobban tenné hadnagy.............ha ellenáll.............senki nem kérné számon egy inkvizítoron.......- mondja már-már atyaian az ismeretlen basszus.
- Márpedig itt most vagy továbbmegyek..............vagy mindketten személyesen Prios színe előtt folytatjuk tovább................ -határozottan és elszántan cseng a hadnagy hangja.
- Ezt még meg fogja bánni...................nem tudja kivel...... - vált vészjósló fenyegetőzésbe az érces hang.
- Indulás! Továbbmegyünk! - ordítja el magát a Pallas a menet parancsnoka, ellentmondás nem tűrő hangon, és a szekérkaraván szép lassan, de annál határozottabban megindul.
This message was last edited by the player at 22:26, Sun 21 Mar 2021.

Amint a menet továbbindul, Korovo kicsit megnyugszik. Ha a fegyveres idegenek visszavonulnak, akkor előrelovagol a menet elejére, és megkeresi a hadnagyot.
- Hadnagy, megkérdezhetem, hogy mi történt? Kik ezek a fegyveres idegenek?

---

Mikor ér véget a jelenet? Addig tart a Blessed Shield, és akkor jön le rólam az ideiglenes korrupció.

In reply to Korovo (msg # 30):

Miközben Korovo odalovagol Pallas hadnagyhoz, elmegy egy kisebb társaság mellett, akik oldalt állnak most, szinte biztos, hogy közöttük van az az ismeretlen is, akivel imént beszélt a hadnagy. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik az. Korovo, egy Prios medállos, kerek, fekete kalapot viselő, kámzsás, sunyi tekintetű alakra figyel fel, aki egy díszes pecséttel ellátott tekercset szorongat az egyik kezében, a másik keze meg az övén lógó kardjának markolatán pihen. Elég kárörvendő tekintetettel néz vissza kihívóan arra, aki elég merész vagy botor ahhoz, hogy a szemébe nézzen.

In reply to Baumelo (msg # 31):

Amikor Korovo felteszi a kérdéseit Pallas hadnagynak, az a távolt vizslatva, nyugodtan válaszol anélkül, hogy a szemébe nézne:
- Ezek a fegyveresek nem tudom, hogy kicsodák. Bizonyára rosszul fizetett zsoldosok, szedett-vedett martalócok, de a vezetőjük, az eléggé veszedelmes a..... - gyors pillantás vett Korovo szent szimbólumára, majd ímigyen folytatja - .........egyházi megbízott személy. Baumelo, a boszorkányvadász, az anamarki purgatórium végrehajtója. Nem is halott róla Atyám? "Égessük meg mindet, majd Prios kiválasztja közülük a tisztákat." - kicsit kivár az üres tekintetű nő, ebben a pár másodpercben Korovoban felsejlik egy nagy port kavart, kegyetlen sötét história, ami nem is olyan rég történt. Egy Anamark nevű faluban felütötte a fejét a korrupció, állítólag több lakost is megfertőzött és förmedvényekként szaladgáltak a környéken. Az egyházi hatóságok, köztük az egyházi Kúria feje, Anabela Argona, egy hírhedt boszorkányvadászt nevezett ki inkvizítornak, hogy vegye elejét a fertőzésnek Anamarkban. Az inkvizítor viszont úgy számolt le végérvényesen a fertőzésnek a környéken, hogy a falu lakosságát egytől-egyig máglyán elégette, ezzel megszabadította a förmedvényektől a környéket. Az egyházon belül megoszlottak a vélemények, hogy jó munkát végzet-e a boszorkányvadász, amikor ilyen súlyos áron szabadult meg a fertőzéstől. Korovót Pallas hadnagy szavai zökkentik ki a merengésből:
- A két foglyot akarta Baumelo - fejezi be kurtán a mondandóját és hallgatásba burkolózik a továbbiakban.

Pallas hadnagy szavaira Korovo nem válaszol semmit, hanem gondolataiba merülve visszalovagol a rabokat szállító, utolsó szekérhez. Útközben, ha még látja, akkor megvizsgálja az inkvizítor auráját.

Probalok nem tul feltunoen hallgatozni, de amit meghallok az nem sok joval kecsegtet. Inkvizitorok, nemesek... Mar csak regi zsoldostarsaim hianyoznanak hogy a kilatasaim meg jobban lezuhanjanak. Mondjuk ebbol egyik sem magyarazza meg a szakadt fegyvereseket, nincs olyan kinyalt egyhazi szemely aki ezekkel dolgozna szivesen, valahol lennie kell egy tenyleges haderonek is, no meg ezekkel nem is lehet nagyon fenyegetozni, a velunk levo tucatnyi lovas seperc alatt legazolna oket. Arra persze jo lehet ez az eloadas hogy mindenki figyelmet magara csalja mikozben a tenyleges csapat mas iranybol kozel jut eszrevetlenul. En legalabbis igy tennek. Sietseg nelkul nehogy magamra vonjam a figyelmuket megprobalok kilesni vajon igazam van e es a karavan oldala vagy vege felol varhato e valamifele tamadas.

In reply to Korovo (msg # 33):

Korovo megvizsgálja visszafelé menet még a boszorkányvadász árnyékát és azt tapasztalja, hogy enyhén fertőzött, sápadt vörös pettyek szennyezik, ami adódhat nemrég megidézett varázslat maradványa miatt is akár, persze ezer más dologból is.
Aztán ahogy továbblovagol elhagyja a csoportosulást és semmivé foszlik a látomás.

In reply to Baumelo (msg # 35):

Hamarosan elhagyja a szekérkaraván a martalócokat, már csak távolodó csíknak látszanak csupán a távolból. Valerio csapdát sejt, de hiába meresztgeti a szemét a szélrózsa minden irányába, de nem fedez fel még gyanúsnak látszó csoportosulást sem, nemhogy az támadók "igazi" főcsapatát. Valamiért nem jelentkeznek.
A menet elérkezik Erebus kisvárosához. Az út a város határát súrolja, annak egy útszéli fogadóját éri csak el, onnantól megint távolodik attól.
A fogadó mögött a városka található, egy nem túl komoly fakerítés veszi körül, és azontúl egy magaslaton, dombon vagy tanúhegyen Erebus büszke vára terpeszkedik. Látványa összeszorítja Valerio szívét, amikor az Erebusok hű csatlósaira, a Blood Robes zsoldosokra gondol, akik dühös falkaként lihegnek a nyomában.
A Pajkos Póni fogadó udvarára bekanyarodnak a szekerek. A lovakat kifogják, és az istállóba vezetik, ahol szénát kapnak. Pallas hadnagy felosztja az őrködést a katonák között, majd az őrmesterével betér a fogadóba. A fogadó egyszintes és tágas, de zsúfolt utazókkal, szabad asztalt ennek ellenére lehet találni, aki keres. A fogadós egy eltört orrú kopasz ember, hordómelkassal és vaskos alkarokkal.

Korovo a többiekkel együtt bemegy a fogadóba. A hadnagy közelében keres asztalt magának. Elsősorban olyat keres, amelyik kicsi és üres, hogy asztaltársaság nélkül üldögélhessen, és hallhassa, hogy a hadnagyék miről beszélgetnek. Ha ilyet nem talál, akkor megkérdezi a hadnagyot, hogy odaülhet-e az asztalukhoz. Ha az is tele van, akkor pedig olyan asztalt keres, amelyiknél a karaván tagjai ülnek. Egy korsó, nem túl erős sört rendel magának, és lassan iszogatja.

A var kozeleben meg jobban a szemembe huzom a csuklyat, no nem mintha eselyesen meglatnanak, de valahogy megis jobban esik. Erre csak nem szamithattak, hogy eppen erre menekulok.
A fogadohoz erve kisse mar elgemberedtem a sok ulestol, ez egyszer orulok, hogy csak egyszeru hajtonak vagyok beosztva, nem kell legalabb az ejszakai orseggel bajlodni. Az ivoba belepve korbelesek, hogy megbizonyosodjam, nincsenek Blood Robes zsoldosok itt, es csak miutan megnyugodtam hogy nincsenek setalok a tobbi hajtohoz. Ha tartani akarom magamat az alcamhoz akkor nem art ha ugy teszek mint a tobbiek, bar en igyekszem nem leinni magamat, egy ilyen helyen az gyakran karos eredmenyekkel jarhat. Amikor beultem kozejuk egy tal etellel meg valami vizezett sorrel akkor szolalok meg - Nap kozben az nem volt semmi a banditakkal. Meg jo hogy a hadnagy kezben tartotta a dolgokat. Egyebkent ti mit hallottatok mi a karavan celja? - igyekszem munka vegi pletyka stilusban vinni a dolgot, egy kis sor melletti halk pletyka a megbizokrol. Valahogy mindig jobban megertettem magamat az utca szerencsetlenebbik oldalan elo emberekkel, talan mert en is onnan szarmazom, csak kimasztam a mocsokbol.

In reply to Korovo (msg # 37):

Korovo talál egy üres asztalt, amely a hadnagy és másik három katona által elfoglalt asztal mellett van. A poharazgatása közben, megfigyeli az asztalnál ülőket. Pallas hadnagy mellett Hollin őrmester a rangidős, egy fekete bajuszos, szintén ősz, de dús és terebélyes hajú, idősödő katona, nagy krumpli orral és szabálytalan nagy fejjel. Viszonylag jól páncélozott, de nagyon kopottas vértben van. A másik kettő az asztalnál szintén veterán harcosoknak tűnnek, ha lehet még az idő vasfoga, Hollinénál is jobban, megette vértben, mindenféle rangjelzés nélkül. Mindkettő, komoly harci sebeket visel magán. Az egyiknek egy fekete szemkötője van, amin túlnyúlik mindkét irányba, fel és le is, egy mély, fegyver, talán kardcsapás vagy fejsze, által okozott sebhely. Valószínűleg a szeme bánta. Napcserzette kiálló járomcsontú, kerek arcát, kiugró sasorr és borotvált hegyes áll keresztezi. A másik igazi torzonborz, haja és körszakálla egyben van, mint egy remete. Fején koszos, foltos kendő van keresztbe kötve. Ami alól a koponyáját ért vágások vagy karmolások? nyomai kandikálnak elő.
Nagyon keveset beszélgetnek, sokszor csak csendben maguk elé meredve kortyolgatják az italukat. A két névtelen veterán beszélget egymással elsősorban, de nem a mai nap történt dolgok érdeklik őket, hanem azt beszélik meg, hogy ha majd leszállítják a rabokat és a szállítmányt az Otra Senja erődbe, akkor majd mit fognak főzni és inni a pihenő alatt. Pallas hadnagy viszont totál szótlanul üldögél. Mintha semmi nem érdekelné.
Korovot egy részeg dülöngélése billenti ki a megfigyelésből, aki elhalad az asztala mellet és az asztalnak véletlenül nekitolatva lendületet ad magának, hogy tovább dülöngéljen valamerre.
Korovo-t megcsapja az izzadság és az alkohol bűze, ahogy a részeg rongyos továbbhalad. Kicsivel később, egy papírfecnire figyel fel, ami az asztala szélén pihen. Csak Prios tudja, hogy hogyan kerülhetett oda. Mikor még leült az asztalhoz, biztosan nem volt ott.

In reply to Valerio (msg # 38):

Valerio a hajtók közzé ül és belefolyik az asztali, nem túl magasröptű beszélgetésükbe. Iszogatnak, kockáznak és beszélgetés közben, igazolják azt a népszerű kifejezést, "hogy káromkodik, mint egy kocsis".
Valerio felvetésére egy Kolbert nevű, sunyi tekintetű, vörösképű, szeplős hajtó reagál elsősorban, látszik, hogy őneki van a legnagyobb tekintélye a szekérhajtók között.
- Látom te még egy zöldfülű hajtó vagy. Na nem baj, majd az élet megtanít egysmásra. Jól jegyezd meg: "Amely kutya ugat, az nem harap." Márpedig ezek a banditák elsősorban ugatni jöttek és csak akkor haraptak volna, ha a hadnagy nekikmegy, de a hadnagy se nyeretlen kétéves már és jól átlátta a helyzetet. Akárcsak én! - mondja büszkén, majd Valerio kérdésére nagyot néz, mintha egy ogrénak kellene elmagyaráznia a teológiát - Hogy mi a célja a karavánnak? Természetesen az ellátmány eljuttatása az erődbe, a foglyokkal egyetemben.
Itt tart a beszélgetés, ám mielőtt Valerioban megfogalmazódna a visszavágás lehetősége, megjelenik a fogadó bejáratánál, négy Blood Robes zsoldos, majd miután gyorsan végigfuttatták a tekintetüket a fogadó vendégein szúrós szemmel, egy üres asztal felé veszik az irányt és innivalót rendelnek.
This message was last edited by the GM at 23:24, Sun 11 Apr 2021.

In reply to Chronicler (msg # 40):

A megjegyzesre a haramiakrol csak hummogok mintha valami nagy dolgot mondtak volna. Akiket lattunk azok szetfutottak volna egy tamadasra, de hacsak nem volt tenyleg masodik csapatuk akkor csapdaba csaltak volna a tamadokat vagy elcsaljak a felet mikozben kifosztjak a karavant... Vagy szimplan csak tulontul is batrak mert nyilt harcban eselytelenek lettek volna a karavannal tarto katonai kiseret ellen. A karavanrol is csak bologatok, had higgyek hogy zoldfulu hajto vagyok
A zsoldosok erkezesekor orulok hogy nem kulonckodtem, a hajtok kozott sokkal konnyebb eltunnom mintha egyedul ulnek valami asztalnal. Nem szeretnek harcot kezdemenyezni, nemcsak azert mert negyszeres tulero ellen csak egy orult all ki, de meg ha nyernek is felmerulne jopar kellemetlen kerdes es lehet rovidesen en is a ketrecben talalnam magamat. Egy ideig gondolkozok egyaltalan kerdezhetek e meg, de ha nem tennem az is gyanussa tehetne hogy csakis a blood robesok miatt hallgattam el, ugyhogy ha mar belekezdtem probalom meg egy picit folytatni, hogy ne legyek semmikeppen tulontul is feltuno.
- Es azok a foglyok mit tettek nem tudjatok? No nekem persze mindegy, de azert az ember megis szereti tudni miert erdemeltek ki, nem? - probalom lazara fogni, de megis zoldfulusre mint aki meg semmit se ert, ami esetunkben igaz is persze valahol hiszen nemreg meg a karavanrol se tudtam.

Korovo csöndben üldögél az asztalnál, és feltűnés nélkül iszogatja az italát. Közben lassan végigméri a kocsmában levőket.

In reply to Valerio (msg # 41):

Egy pirospozsgás, kerek arcú, hordó hasú hajtó, Rundo válaszol Valerio kérdésére, miközben körülnéz, aztán óvatosan közelebb hajol, eljátssza, mintha valami extra fontosat akarna mondani, és nem szeretné ha valaki olyan meghallaná, akinek nem kéne. Ezzel csak azt érte el, hogy a bűzös lehelete Valerio arcába vágódik.
- Nekem sikerült beszélnem az egyik katonával, Hollin őrmesterrel, Pallas hadnagynak a szárnysegédjével - megint fészkelődve még közelebb hajol, a hája is beleremeg - tudjátok a másodunokatestvérem az ő asszonya, bíz ám - jelenti ki büszkén - na szóval, mondta nekem bizalmasan, hogy ne mondjam el senkinek, de ti igen rendes cimborák vagytok és tudom, hogy tudtok titkot tartani. Ezek a foglyok Davokarból menekültek Thistle Holdba, és súlyosan fertőződtek. Olyan helyeken jártak, ahol nem kellett volna egy tisztességes embernek. Ettől annyira fertőzöttek lettek, hogy bármelyik pillanatban rémséges förmedvénnyé változhatnak és letéphetik mindannyiunk fejét. - drámai hatással mondja ki a végszót, hatásvadász módon próbálja ijesztgetni a társaságot.
Izgatott sugdolózás és meglepett halk moraj fut végig a hajtókon.

In reply to Korovo (msg # 42):

Korovo nem rendel második italt, az elsőt iszogatja szépen lassan. A teremben levő többi vendéget figyelem folyamatosan, leginkább az érdekel, hogy van-e valaki, aki engem figyel.

In reply to Korovo (msg # 45):

Korovo körbepillant és egy pillanatra úgy tűnik neki, mintha mindenki őt nézné, és mindenki éppen akkor kapná el róla a tekintetét, amikor ő odapillant. De aztán rájön, hogy csak magát zaklatja fel az összevissza csapongó gondolataival. Egy mély hörpintés a kupájába és egy mély levegő, kitisztítja a fejét és úgy találja, hogy valójában, nem nagyon nézi most senki, mindenki el van foglalva a kupájával, vagy a saját asztal társaságával.

A remmeset meghallgatva huledezek ahol kell es megertoen dunnyogok mashol de kozben nem tudok szabadulni a gondolattol hogy ha ez igaz akkor nem e kellett volna mar regen vegezni veluk. Ez persze megmagyarazna a pap es az allitolagos inkvizicios banditak jelenletet is, meg az is elkepzelheto hogy az egesz karavan csak a fogolyszallitas alcaja, bar akkor rosszul vegzik. Mindenesetre nem tetszik a dolog, de meg mindig jobb mint a sikatorokban bujkalni tovabbra is.
Persze az hogy itt vannak kenyszerpalyara helyez, nem tavohatok ido elott, ugyhogy ha mar igy adodott probalok neminemu informaciohoz jutni.
- Es a hadnagyrol tudtok valamit? Kicsit furcsa erzesem volt amikor vele beszeltem, de lehet csak attol hogy nem kozulunk valo - azt megsem dobhatom a fejukhoz hogy nem e egy ket labon setalo halott vezet minket es ha megis akkor miert nincsen o is a ketrecben a megerdemelt helyen, inkabb elutom picit hogy o megis uriasabb, de remelem valamifele pletykat tudnak rola mert a masik ketto legalabb ketrecben van megha ketlem hogy tul sokaig bent tartana oket, de a hadnagy pancelban es fegyerrel tulontul is kozel...

In reply to Valerio (msg # 47):

Szintén a testes Rundo válaszol Valerio-nak.
- Derék katona Narugor hercegének szolgálatában. Valaha a királyi seregben szolgált a Nagy Háborúban, a Sőtét Urak elleni harcban. Aztán a háború után hazament a családjához és tisztességben meghalt. De valamiért Prios nem fogadta be a lelkét a túlvilágon, és visszaküldte. - látszik a hajtók társaságán, hogy ismerik a történetet, sokadszorra hallgatják, de ennek ellenére, újból és újból beleborzonganak a történetbe. Felsóhajtanak és csendes suttogás közepette, ég felé, pontosabban, most a fogadó mennyezete felé nézve, Prioshoz fohászkodnak közben. Rundo folytatja - Junio Berakka herceg viszont a szárnyai alá vette az örök nyugodalmat nem lelő, "Álomtalan Lovast" és besorozta a hercegi bandériumba. Pallas hadnagy rendíthetetlenségével, a határvégi villongások leverésében, komoly segítségére volt a hercegnek, meghálálva a beléje vetett bizalmat.

In reply to Chronicler (msg # 48):

Ha nem akartok semmi érdemlegeset csinálni, akkor a fogadó egyik szobájában megszállhattok és eltelik eseménytelenül az éjszaka. Korovo-t nem éri több atrocitás már este.
Kora reggel a fogadó hátsó udvarán lévő szemétdombon kukorékol a kakas, és elkezdenek szedelődzködni a karaván tagjai, hogy útrakelhessenek.

Korovo a másnap reggeli készülődés közben megkeresi Pallas hadnagyot. El akarja mondani neki négyszemközt, hogy milyen inzultus érte tegnap este az ivóban. Ha nem találja meg, vagy nem tud vele négyszemközt beszélgetni, akkor egyelőre hallgat a dologról.

In reply to Korovo (msg # 50):

Korovo reggel elcsípi Pallas hadnagyot, amint befejezi az emberei eligazítását és éppen mindenkit elbocsát, hogy végezhesse a dolgát. Ha Korovo aszerint adja elő a történetet, ahogy a valóságban megtörtént, akkor a következőket reagálja, a maga hűvös módján:
- Hallatlan, hogy miket engednek meg maguknak ezek a szentségtelen gazemberek. Ez a föld a narugori herceg birtoka, és közvetetten Korinthia királyné őkegyelmeségéé. Tényleg nem látta Atyám azt, aki az üzenetet az asztalán hagyta? Sajnálatos! Csak mert saját kezűleg csavartam volna ki a nyakát ennek a féregnek.

Az esti iszogatas kozben igyekszem nagyon kevesse feltunonek mutatkozni es utanna is a tobbi hajtoval megyek hogy ne tunjek ki sehogy a tomegbol. Nem pont az en kozegem, de nem is allnak annyira tavol tolem. Masnap reggel igyekszem a kocsmaban minimalis idot tolteni csak felragadok valami befalnivalot es a kocsin eszem meg mintha ellenoriznem azt. Kozben fel szemmel meglesem a foglyokat is. Mit mondjak nem szivesen lennek az orok helyeben, ha igaz hogy barmelyik pillanatban valami formedvennye valhatnak, no nem mintha kifejezetten ebbe a karavanba szerettem volna csatlakozni.

In reply to Valerio (msg # 52):

A szekérkaraván elindult, egész nap meneteltek, napközben tűző napsütés, késő délután zápor, zivatar teszi próbára az ember szervezetét. De legalább senki nem akadályozta a karaván útját. Estére csurom vizesen betértek Glimmervannba, ez egy falu, az utolsó nagyobb, útban az Otro Senja erőd felé. A karaván lepakol a főtéren, ami közel van a falu kapujához. Cölöpkerítés védi a települést. Itt van a fogadó is, a főtéren. Betér minden épkézláb lélek ide az eső elől. Csak az a pár szerencsétlen katona marad kint, vigyázni a szekerekre és a foglyokra, akikre éppen rákerül a sor az őrködésben. Bent zsúfolásig megtelik a fogadó. A fogadós úgy próbál meg helyet csinálni az újonnan betérőknek, hogy a már lerészegedett vendégeket félreráncigálja, lesepri az asztalt és kész az új vendégek fogadására.