Kezdet.

In reply to KM (msg # 1):

Poszt
This message was last edited by the player at 07:08, Fri 14 Aug 2020.

In reply to Feerloren (msg # 3):

Poszt

In reply to Feerloren (msg # 5):

In reply to KM (msg # 4):

Poszt

In reply to Feerloren (msg # 8):

In reply to KM (msg # 9):

Poszt
This message was last edited by the player at 15:02, Fri 14 Aug 2020.

In reply to Feerloren (msg # 11):

Poszt
This message was last edited by the player at 18:24, Fri 14 Aug 2020.

In reply to KM (msg # 12):

In reply to Rodi (msg # 14):

In reply to KM (msg # 15):

Reposzt

In reply to Feerloren (msg # 17):

In reply to KM (msg # 18):

In reply to Feerloren (msg # 19):

In reply to KM (msg # 20):

In reply to Feerloren (msg # 21):

In reply to KM (msg # 22):
This message was last edited by the player at 15:43, Sun 16 Aug 2020.

In reply to KM (msg # 18):

In reply to Rodi (msg # 24):

In reply to KM (msg # 25):

In reply to KM (msg # 25):

In reply to Rodi (msg # 27):

In reply to KM (msg # 28):

In reply to Rodi (msg # 29):

In reply to KM (msg # 30):

In reply to Rodi (msg # 31):
This message was last edited by the GM at 10:30, Mon 17 Aug 2020.

In reply to KM (msg # 32):

In reply to Rodi (msg # 33):

In reply to KM (msg # 34):

In reply to KM (msg # 34):

In reply to Rodi (msg # 36):

In reply to KM (msg # 37):

Poszt

In reply to Feerloren (msg # 39):

In reply to KM (msg # 40):
This message was last edited by the player at 18:58, Mon 17 Aug 2020.

In reply to Feerloren (msg # 41):

- Üdvözlöm - mondom reflex-szerűen a félelfnek, majd amint meglátom a medált kikerekednek szemeim - mi a ...???
Előhúzom a sajátom és mitatom
- Itt a másik fele...honnan-hogyan került magához ez?

- Nos, ez egy nagyon jó kérdés!
Majd egy kicsit társalgóközelségbe megyek, hogy ne ijesztgessem a történetemmel a járókelőket.
- Üdvözlöm, a nevem Feerloren...
- Tudom, hogy ez kicsit furcsán hangozhat, de ma reggel Darton híveinél ébredtem, temetésre felkészítve, és ezt a medált találtam a csizmámban...ami húzott érdekes módon mikor kézbe vettem, nyilván efelé a másik fele felé.
Különös módon nem emlékszem semmi másra ezt megelőzően.
- Magának is ilyen különös volt az "ébredés"?

In reply to Feerloren (msg # 44):

Bólintok...
- Igen, ugyanilyen. És a nevemen kivül nem emlékszem semmire... - megcsóválom fejem - Rodi vagyok. Épp a helyi törpékhez igyekszem, hogy legalább valami támpontom legyen. Magának van valami támpontja a városban?

- A Darton-szentélyt már tudom hol van, ott útbaigazított az atya a Kapuk tere felé.
Elmondása szerint ott, egy ideiglenes térkapuból zuhantam ki holtan...
Azt mondta, hogy ott osztogatnak szórólapot, térképpel, gondoltam szerzek egyet, nem árt a későbbiekhez.

- Ó! És a medált is megkérdeztem az atyától, az pedig a legnagyobb erioni dzsad bankház cégére, a Homoki Lótusz bankházé...
- Azt lehet meg kéne néznünk!
- Lehet, hogy örülnének nekünk, lehet, hogy nem, de biztos értékes, és mivel semmi egyéb felszerelést nem láttam magamnál, valamiből élni kéne... Lehet, hogy be kéne váltani!

- A Homoki Lótusz bankházad nekem is említette a dartonita atya. Lehet, hogy be tudjuk váltani de előre semmit sem tudunk és nincs semmink...ezért keresem fel népem, hátha valami támpontot kaphatok náluk vagy eszembe jut valami. - nagyot sóhajtok - a medálok alapján, nem mintha bármi más lenne, összekapcsolódhatnak ügyeink. Próbáljuk meg a törpe kovácsokat, hátha segítenek. Ha nem, hamarabb megyünk a bankházhoz....

- Én térképért indultam a Kapuk terére, az atya szerint ott osztogatnak az érkezőknek ingyen, gondoltam nem árt tudni, mi merre van. Oda viszont jó pár óra még az út... :\

- Menjünk a Törpe társaidhoz, hátha tudnak valamit, és talán térképük is van.

- Merre vannak innen?

- Meg hmmm...társak. Lehet, hogy hozzám hasonló félelfek is akadnak itt valamerre, talán nekem is érdemes lesz megtudni, hogy hol...

Körbenézek, vakargatom a fejem...
- Hát...ha minden igaz, a Kapuk Tere útba esik. Ha ott kapunk térképet, kicsit jobb lesz. Ha a törpék legalább információval segítenek előrébb leszünk. Nekem a Homoki Lótusz bankház nem sokat mond...

- Hát akkor irány a Kapuk Tere, majd amint megvan a térkép, a Törpe kovácsok!

Késő délutánra a eléritek a Kapuk terét, ahol meg is kapjátok a térképet egy füzetecskével együtt.

Elolvashatjátok - és javasolt is elolvasni - Erion leírását az ÚTK 406. oldalától, illetve a térkép:

https://kronikak.hu/wp-content...3/Erion-4-scaled.jpg

A Homoki Lótusz bankház a négyzetbe foglalt kettestől kicsit jobbra levő útelágazás tompa csúcsában van.

- Egyébként Törpe uram, én nem tudom először nem a Bankházba kéne-e mennünk.
A törpék látatlanba vagy segítenek, vagy nem, vagy elkérik a medált, és tán vissza se adják.
Az biztos,hogy hosszú távon nem jó a nincstelenség, hohy nincs nálunk se pénz, se élelem, se semmi. Ezért a medálért viszont biztos fizetnének, vagy legalább hálásak lennének abban a bankházban...

- Lehet, hogy maga jobban bízik a bankházban mint a törpékben...de ez esetben miért tartana velem? Én is törpe vagyok... Az pedig, hogy a bankházban mit tesznek, ha meglátják a medált szintén nem tudható előre biztosan... - Elnézek a Kapuk Tere felé - másrészt meg a törpék a sajátjaikkal szemben általában segítőkészebbek. Ezért remélem, hogy meg tudok egyezni velük. Pont a nincstelenség miatt.

- Na igen, ez mondjuk jó kérdés, óvatosan kell majd rákérdeznünk a bankháznál.
Lehet, hogy mi előzőleg onnan vittük el, csak nem emlékszünk rá, vagy ilyesmi, kérdés, hogy ha ártatlan arccal egyzerűen visszaadjuk, akkor elfelejtik-e ők is az esetleges előzményeket, vagy sem......ha egyébként netán köröznek minket, lehet jobb ha a Kapuk Terére is óvatosan megyünk, számítva esetleg némi üldözésre...

- Magában bízok, más választásom úgy sincs, azt nem tudom, hogy a Törpék akikhez megyünk hogy viszonyulnak hozzánk.
De igaza van, talán csak segítenek már egy bajba jutott sorstársukon.

- Menjünk!

A térről már pár perc alatt elértek a kovácsathoz, ahová be is mentek. Két fiatalabb törpe és egy udvari ork dolgozik serényen. A hosszabb szakállú törpe leteszi a szerszámokat és elétek jön:

- Üdvözlöm önöket, uraim. A nevem Koromszakállú Dralf. Miben lehetek a szolgálatukra?

In reply to KM (msg # 55):

- Üdvözletem uram! Én Rodi vagyok, ő pedig Freeloren. Néhány órája ébredtem ebben a városban, minden nélkül...még az emlékeim sincsenek meg. Azt már látom, hogy a közelmúltban nem jártam itt... - megcsoválom fejem - Abban tudnak segíteni, hogy meghúzzuk magunkat valahol, míg legalább emlékeink egy részét visszaazerezzük? - majd észbekapok - Ő is hasonlóan járt (mutatok a félelfre), út közben találkoztunk. Az egyetlen nálunk lévő dolognak köszönhetően. - és megmutatom a medált.

A törpe összehúzott szemmel végighallgat, majd a medált látva elkerekedik a szeme.
- Uram, éppenséggel csak egyet nem értek. Miért akarják nálunk meghúzni magukat, mikor önöknek fiókjuk van a Homoki Lótusz bankházban?

Egy bosszús pillantást vetek a medálra, majd hálásan a törpére nézek:
- Mert az emlékeim nagyrésze sincs meg...örülök, hogy a nevemre emlékszem. Legalább részben... Mindenesetre köszönöm. Mennyi idő, míg a Homoki Lótsz bankházhoz érünk? És merre van...?

Üdvözlöm én is az Törpét, majd felismerésre nyíló szemekkel konstatálom a hallottakat:
- Áhá! Vagy úgy, nos köszönjük szépen!

Majd odafordulok Rodihoz...
- Nos bajtárs Törpe uram, javaslom, immáron tényleg keressük fel azt a bankházat.
Jó eséllyel választ kapunk legalább jó pár kérdésünkre, és lesznek eszközeink a továbbiakhoz! Elvégre jelen helyzetünkben talán épp eme intézmény felkeresésének van a legkisebb kockázata, mint hogy csak úgy tapogatózunk a városban találomra... :\

In reply to Feerloren (msg # 59):

- Hát túl sok egyéb lehetőséget nem látok...menjünk. - válaszolom és várakozóan nézek a törpére.

In reply to Rodi (msg # 60):

Én is ezt tudom javasolni - mondja a törpe. - Segíthetek még valamiben?
Aztán a homlokára csap:
- Ja igen, a Homoki Lótusz. Továbbmennek itt az úton - mutat nyugati irányba -, és jó egy óra séta után bal oldalon lesz, közvetlenül egy nagy elágazás előtt. El sem lehet téveszteni, óriási lótusz embléma van a homlokzatán. Ilyen - mutat a korong egyik ábrájára.
This message was last edited by the GM at 12:06, Mon 31 Aug 2020.

In reply to KM (msg # 61):

- Köszönjük a segítséget! - válaszolom, majd társamhoz fordulok - menjünk.

Annak reményében, hogy a bankházban többet megtudunk elindulunk.

Megköszönöm én is a kovácstörpnek a segítséget, majd megindulok Rodival a bankház felé.

Közben mondom Rodinak:
- Úgy gondolom elsőnek nem kéne azzal majd kezdenünk, hogy nem emlékszünk semmire.
- Bár ha annyira szélsőséges volt a helyzetünk, mikor hozzánk került az úgyis kiderül a reakciójukról majd...
- De talán menjünk be úgy, mintha mindennapi rutin szerint vennénk ki a behelyezett pénzből...
- Jó esetben csak valamiért közösen gyűjtöttünk vagyont, netán közös vállalkozásunk volt...jó kérdés. De majd meglátjuk!

In reply to Feerloren (msg # 63):

- Igazad van, ezt nem mindenkinek kell tudnia. - némi szakálcsavargatás után folytatom - szerintem mondjunk csak annyit, hogy a fiókunkból kivennénk... Mert ugye azt se tudjuk, mi van a fiókban. Pénz, drágakövek...reméljük valami ilyesmi és legalább gondjaink egy részét meg tudjuk oldani.

Valóban, jó egy óra séta után, késő délután megtaláljátok a bankházat, ami egy hatalmas saroképület. Bementek, és egy jól öltözött, barna bőrű, fekete szakállú ember fogad titeket.

- Galradzsa hozta önöket, uraim! Miven segíthetek?

Mikor átnyújtjátok neki a fémlapokat, elmosolyodik.

- Hát persze, uraim. Kövessenek!

Azzal elindul és egy széles, fél méterszer fél méteres ajtókkal kirakott folyosóra vezet titeket. Az egyik ajtón levő kerek mélyedésbe behelyezi az összeillesztett lapokat, mire az ajtó kinyílik. A fickó kipakol mögüle és a következőket adja nektek:

-egy-egy nehéz bőrzacskót,
-egy-egy kulcs a Gillard Fogadó 13-as és 14-es szobájához,
-egy-egy nemesi kutyabőr Rodi Balkisson, lovag nagymester és Feerloren Gegangen, tudós magiszter névre,
-és egy papírlapot, amelyen a következő áll:

"Tennivalók:
1. Inget Tylar Szabóságából,
2. Lovat Guthra Istállójából,
3. Nadrágot Saldez szabótól,
4. Csizmát a Foban Lábászattól,
5. Kesztyűt Draga bőrművestől,
6. Övet Yngler bőröstől,
7. Alsóneműt Singe Selyemárudájából,
8. Pecsétgyűrűt Faruq ötvöstől,
9. Virágot Algernontól."

Majd visszavezet titeket az előtérbe és elköszön:

- Galradzsa viggyázza a lépteiket, uraim! Remélem, elégedettek bankházunk szolgáltatásaival. A mielőbbi viszontlátásra!

Majd magatokra hagy titeket.
This message was last edited by the GM at 10:44, Tue 01 Sept 2020.

- Teljes mértékig elégedettek vagyunk - búcsúzom a bank emberétől.

Óvatosan megnézem a bőrzacskót és halkan társamnak súgom:
- A helyzettel vagyok elégedetlen.

In reply to Rodi (msg # 66):

- Köszönjük! - Válaszolom, majd hallva, hogy Rodi mit súgott belenézek én is a bőrzacskóba...

In reply to Feerloren (msg # 68):

Halkan mondom:
- Nem értem az elégedetlenség okát, a helyzetet én most már jóval szerencsésebbnek vélem, még ha jócskán lennének is kérdéseim.
- Tán a maga zacskója üres, hogy ennyire elégedetlen? - Csodálkozva, kérdőn megkérdem.

In reply to Feerloren (msg # 70):

- Nem, nem a zacskómra céloztam. Hanem a fejemre: nincsenek benne emlékek...nem tudom honnét a zacskó és tartalma, a tennivalók...milyen lovagrend nagymestere vagyok és így tovább. Ha ezen múlna - és megemelem a zacskóm - nem lenne egy rossz szavam sem. De lovag-nagymester létemre semmiféle fegyverem nincs.
Fejcsóválva nézek társamra
- Nézzük meg azt a fogadót, igyunk egy-egy sört. Attól talán jobb lesz...

A Gillard fogadó újabb egy óra talpalásra van, tőletek szinte egyenesen északra (térkép: kereskedőnegyedben ahol a 14-es számtól délre menő utat átszeli a fekete-fehér vonal, keleti oldalon). Könnyedén odataláltok. Egy hatalmas, szinte palotának beillő épület, faragott kődíszekkel a homlokzatán és számos melléképülettel. Amikor bementek, egyenruhás inas fogad titeket. Megmutatjátok a kulcsokat, bólint, majd megkérdezi, hogy felmennétek a szobába, vagy előbb inkább vacsoráznátok?

In reply to KM (msg # 72):

- Köszönjük, előbb vacsorálnánk - válaszolom annak reményében, hogy társamnak is jó lesz. Körbenézek az épületben míg az étkezőbe kalauzol minket.

- Jó estét kívánok! Egyetértek, társammal, előbb vacsorálnánk egy jót, mi a kínálat?

Közben figyelem a fogadóban a már ott lévők reakcióját, mennyire figyeltek fel ránk, az arcukon milyen érzés figyelhető meg...

A fogadó előterében pamlagok, aszalok székekkel és egy hosszú bárpult van. Négy férfi-nő páros és két magányos férfi ül elszórva, mindenki jól öltözötten, a párosok halk beszélgetésbe merülve. Egy pillantást vetnek csak rátok, majd folytatják addigi tevékenységüket.
Az étkezőben vagy 100 főnek van hely. Az inas szól, hogy helyezzétek magatokat kényelembe, majd elétek tesz egy-egy étel- és itallapot. Az itallapon különféle borok, sörök és gyümölcslevek vannak, az étellapon pedig különféle sültek, főzelékek, halételek, levesek és párolt zöldségek vannak. Majd az inas így szól:

- Fogyasszanak bátran, uraim. Szobájuk és teljes, korlátlan fogyasztásuk még két hétre előre rendezve van.

Rendelek egy jó kacsasültet párolt zöldségekkel, és elsőnek egy kis bort, majd odahajolok az inashoz:
- Mondja csak kérem! Ki volt velünk két hétre előre ily' szívélyes?

- Ebben nem segíthetek, uram. A Hercegi Bankházon keresztül jöztt a fizetés, ők pedig híresen ügyelnek ügyfeleikkel szembeni diszkrécióra.

Megköszönöm az információt... halkan mondom Rodinak:
- Nos hát újdonsült Rodi baráturam, ezek szerint úgy tűnik, feladatunk lesz...hacsak nem vagyunk hercegek eltitkolt fiai, és azért nem emlékszünk semmire, nehogy két különböző fajú gyermek érdeklődjön az öröksége után, alighanem cserébe kérni fog a hercegség egy tagja tőlünk valamit...
- Egyelőre szerintem együnk-igyunk, készüljünk fel az instrukciók szerint, hátha közben is okosabbak leszünk...

In reply to Feerloren (msg # 78):

Az inastól sört, sültet és párolt zöldségeket kérek, majd miután elment fejcsóválva társamhoz fordulok:
- Azt hiszem igaza van, ennyire kevés emlékkel-információval sokat nem tudunk kezdeni. Tartok tőle, hogy valami zavaros ügybe keveredhettünk, tán útban voltunk valakinek, azért vétettek el emlékeink...talán láttunk valamit amit nem kellett volna. Na mindegy, úgyse tudjuk kitalálni. Majd ott és akkor...

- Hmmm...a teendőinket elnézve, még az is lehet, hogy valakiknek a helyét kell átvenni, ezáltal védve őket egy esetleges veszélytől.
Javaslom erre is készüljünk fel, egy-két álruha, meg egy-két fegyver sem ártana talán.
Ezt érdekes módon a listánk nem tartalmazza.
Bár még nem tudom mit forgathattam, de kéne szerezni valamilyet, ami szimpatikus.

Holnap kezdjünk Tylar Szabóságában...

- Igazad lehet. Hogy melyikünk milyen fegyvert használt annakelőtte...hát legfeljebb a fajtánkhoz szokványosból tudunk kiindulni. Nem valami sok, de a semminél jobb. - körbenézek, majd folytatom - vagy a legközelebbivel, vagy a legtávolabbival érdemes kezdeni. Bár talán a virágost kéne mindenképp a végére hagyni, legyen akármily messze is.

Megnézem a térképet, hogy mi hol van a felsoroltak közül, és hogy egy körúttal milyen sorrendben lehet őket a legkisebb köztes távokkal bejárni ezeket.

- Nem tudom, mennyire kell tartanunk ezt a sorrendet, de majd kiderül, ha mégse....az idő viszont pénz, menjünk úgy, hogy a legkisebb dupla utat tegyük meg.Közben fedezzük fel a várost, mi hol van, nézegessük a fegyverboltokat is...

- Ja! És tegyük külön a pénzt kisebb, 10 aranyas részekre, meg váltsunk fel 5 aranyat kisebbre, hogy ne kelljen a vagyonunkat feleslegesen villogtatni minden helyen,
This message was last edited by the player at 08:21, Fri 04 Sept 2020.

In reply to Feerloren (msg # 82):

- Remek ötlet, teljesen egyetértek! A pénzt jó hogy említi, sokkal jobb ha több helyen van belőle. Ha pontosan tudnánk mikor van az esemény, ahova kellenek ezek a dolgok könnyebb lenne...de így induljunk ki abból, hogy időnk az nincs. - megnézem én is a térképet és próbálok valami jó útvonalat tervezni, majd eszembe jut - ha jól emlékszem Önt "tudós magiszter"-nek nevezték. Ez alapján valami varázsló- vagy papféle lehetett...ahhoz pedig nem feltétlen a nagy, kétkezes fegyverek illenek. Remélem, ha megpróbálunk fegyvert venni, eszünkbe jut mi volt a kedvencünk...

- Igen-igen, valószínűleg valami könnyedet hordhattam, de nézzünk körül, aztán csak kiderült.

Elindulunk a beszerzőkörútra, olyan útvonallal, ahogy a legjobban útba esik, azért figyelembe véve, hogy kerüljük a veszélyes környékeket. (Térkép szerint, intuíció, egyéb...)

In reply to Feerloren (msg # 84):

- Javaslom hogy az indulást halasszuk reggelre. Ha napkeltekor indulunk lesz időnk mindenre.

Az inas felkísér titeket a szobátokba... mit szobátokba, lakosztályotokba! Mindkét szobában van egy hatalmas ágy, két szekrény, egy egészalakos állótükör, egy dézsa, mellette két nagy fémhordóval, amiknek a csapja a dézsába lóg és az egyik alatt kis olajtűzhely ég. Továbbá egy kerek asztal négy székkel, rajtuk toll, tintatartó, pecsétviasz, néhány ív pergamen és egy csengő. Az ágy alatt van az éjjeliedény. Mindkét szobában az asztalon van egy-egy lepecsételt tekercs is, amely levélnek tűnik.

Mmm...Ejjha kifejezéssel az arcomon elismerősen nézek be a lakosztályba.
Adok az inasnak egy kis borravalót, majd miután az inas elsiet mondom Rodinak:
- Nos, akármi is van itt a háttérben, ez mindenképpen jó kezdet, jobb, mintha a szegénynegyedben lenne dolgunk... Olvassuk el a levelünket!

Majd bemegyek a lakosztályba, és elolvasom a levelet...

In reply to Feerloren (msg # 87):

- Naigen...a kérdés csak az, hogy mibe keveredtünk. Jó pihenést - és ezzel belépek lakosztályomba, ahol elsőként megnézem a szekrények tartalmát majd elolvasom a levelet.

In reply to Rodi (msg # 88):

In reply to KM (msg # 89):

Hümmögök

In reply to Rodi (msg # 90):

In reply to KM (msg # 91):

Poszt
This message was last edited by the player at 08:54, Wed 09 Sept 2020.

In reply to Feerloren (msg # 93):
This message was last edited by the GM at 09:24, Wed 09 Sept 2020.

In reply to Feerloren (msg # 93):

...majd átkopogok Rodihoz.
- Rodi úr, jó reggelt! Ott van?
This message was last edited by the player at 06:47, Thu 10 Sept 2020.

In reply to Feerloren (msg # 96):

Ajtót nyitok:
- Jó reggelt, fáradjon beljebb - és ezzel beengedem társam.

- Nos uram, hogy telt az éjszakája? Jól aludt?
- Meglepően sok felszerelést találtam a szekrényben, fegyverektől a ruhákig, gondolom Ön is, így előbbire gondolom nem lesz gondunk.
- Ellenben elcsodálkoztam, hogy ha ez itt mind megvan, bálba megyünk, és ennyire jól megy, akkor hogyan zuhanhattunk ki egy térkapun ezek nélkül holtan, legalábbis ami engem illet.
- Mivel van időnk a bálig, a következőkre gondoltam, miután rendesen megreggeliztünk:

Valamiért bajba keveredtünk, és híresek vagyunk!
1. Erion, mint láttuk, nagy. Szerezzünk valami közlekedési eszközt, béreljünk egy kocsit, és kocsist, hogy ne járjuk le a lábunk, talán úgy látom megtehetjük.

2. Arra gondoltam vegyünk magunknak valami nemesi, de egyszerű ruhát, amin nincs címer, és abban közlekedjünk, mert ha felismernek, lehet hogy akik miatt Dartonhoz kerültünk, ismét megpróbálnak oda juttatni....

3. Menjünk el a Hercegi Könytárba, na oda mondjuk külön elmehetnénk akár a címeres ruháinkban is, hogy ott azért látszódjon kik vagyunk, és legyen jogunk magunknak utánanézni, és keressünk rá a címerekre, és családjainkra, netán korábbi tetteinkre, politikai helyzetre! Így ne jöjjünk később zavarba, ha megkeresnek.

4. Valahogy derítsük ki, hogy hová indultunk a közelmúltban, mióta van szállásunk itt, látott-e minket valaki előzőleg, mindezt óvatosan...

In reply to Feerloren (msg # 98):

- Köszönöm kérdését, jól telt az éjszaka! És magának?

- Igen, én is sokmindent találtam a szekrényekben és a térpakus-esetre se tudok magyarázatot. Jó kérdés, hogy mi történhetett.

- A kocsi az időtényező és a szállítandó csomagok miatt több mint célszerű.

- A címer nélküli ruha jól jöhet, talán a báli mellett ki fog jönni a pénzből.

- Ha végeztünk a vásárlással irány a könyvtár - remélem igaza lesz és találunk is valamit!

- A kérdezősködéssel várnék, legalább a könyvtárazás eredményére...

- Nos akkor én visszamegyek előkészülni, aztán várjuk meg egymást az előtérben! Javaslom reggelizzünk meg, és érdeklődjük meg a fogadóstól a kocsibérlést.

In reply to Feerloren (msg # 100):

- Egyetértek! Hamarosan az étkezőben találkozunk! - búcsúzom, majd összeszedem magam és lemegyek reggelizni.

A kocsibérlés kétszemélyes kocsira napi 1 ezüst, de ez esetben éjjel-nappal a rendelkezésetekre áll. Van egyszemélyes is, az napi 70 réz.

Miután megreggeliztünk javaslom, hogy akkor béreljünk egy kétszemélyes kocsit, és induljunk el a legkézenfekvőbb, közelebbi üzlet felé.

Figyelem utunkban a népet, hogy hogy reagálnak ránk, megnéznek, nem néznek, van-e valaki aki megijed, elszalad, stb...

In reply to Feerloren (msg # 103):

Mivel teljességgel egyetértek, minden kommentár nélkül elfogadom. A kocsit felesben fizetjük.

Nézem a környezetünket, hátha fölismerek valamit, hátha eszembe jut bármi is...

A kereskedőnegyedben vagytok, ahol mindenféle népség megfordul, ti is láttok vadorktól elfen keresztül goblinig mindenféle szerzetet útközben, még egy embermagasságú imádkozósáskát is láttok, de ő gyorsan magára ölt egy csuklyás köpenyt, incognót. Rátok senki sem reagál, csak amikor kiszálltok a kocsiból, tudomásul veszik a jelenléteteket.

Az első megjelölt cél ezek szerint Faruq ötvös ékszerboltja. Amikor bementek, egy dzsadforma férfi hosszú orral elétek szalad:
- Maga Dzsah mosolygott le szerény féreg létemre, hogy dicső lábnyomotokkal ékesítitek szerény sárkunyhóval egyenlő hajlékomat és műhelyemet. Milyen óhajuknak tehet eleget eme porban fürdő arcú kufár és ékszerfaragó, nagyuraim?

- Jaj hát ugyan Faruq mester, nem kell ennyire szerénykedni,üdv néked! Hát nem véletlenül esett rád a választásunk, hogy elkészítsd csillogó pecsétgyűrűnket egy jeles táncos esemény közeledtével! Mi sem bizonyítja jobban szorgos munkád annál, hogy porban fürdik az arcod!

- Méltatlan vagyok dicsérő szavaidra, nagyuram, csengésük mindazonáltal fénnyel ragyogja be nyomorult életemet. Esedezem bocsánatodért arcátlanságom miatt, orcámat a hajnalhasadáshoz hasonló pír lepi a szégyentől, de esedezem, bízd reám neved titkát, melyet imáimban viszek isteneim elé a hálától, hogy fenséges pillantásodat reávetetted asszony kívánságára is alkalmatlan aszott lényemet, melyet csak a hozzád hasonló, istenek és emberek elismerését bíró nagyurak kegye tart még eme árnyékvilágon, megmentve gyarló lelkemet a kilenc pokol démonainak vészjósló fogcsattogtatásaitól.

Ez az "ejjha", csodálkozó és elismerő tekintettel Rodira pillantok, (ezzel a kb. "nem semmi" arckifejezéssel) majd vissza Faruqra és elmosolyodok:
- Nos ékesszóló Faruq mester, köszönjük a megtisztelő szavakat, figyelemreméltó mondhatom, ha a nagykövetek közül is mind ilyen ékesen és alázattal beszélne, már béke lenne egész Yneven!
-  Jómagam Feerloren Gegangen nagykövet vagyok a Quirron-Pentádból, és tudós magiszter, (megmutatom neki a címert...),  mellettem pedig a tekintetes Rodi Balkisson, lovag nagymester,

... felemelem a mondat végén a hangsúlyt, és várakozón Rodira nézek, várva, hogy folytassa, ha szeretné folytatni.
This message was last edited by the player at 18:08, Fri 11 Sept 2020.

- Tisztelt Faruq mester, ahogy Gegangen nagykövet modnotta, a Quirron Pentád nagykövetei vagyunk és nekem is pecsétgyűrűre lenne szükségem - mondom és megmutatom a saját címerem.

Bűnös homlokomat a földhöz verdesve esedezem alázatosan kegyes bocsánatotokért, dicső nagyurak, bizonyára a kilenc pokol démonai homályosították el vaksi szemem világát alantas vétkeim miatt, hogy nem ismertem fel önöket - hadarja, majd a pulthoz siet és egy kis bőrszütyőt nyújt át Feerlorennek. - Rettenetesen bánom, hogy ügyetlen kezemmel csak ily silány munkát tudok átadni önöknek, de öreg szemeim és remegő kezeim minden tudását beeadtam, hogy magasztos elvárásaitoknak legalább halovány árnyékát elérhessem.

Kissé szemforgatva kérem Freelorent:
- Mutassa meg milyen lett. - körbenézek a mester műhelyében - bár nem hiszem hogy bármi gond lenne velük.

A műhely valószínűleg másik helyiség lehet, ez az üzlet részleg. Itt néhány első osztályú arany- és ezüstékszer van kitéve mutatóba: medálok, gyűrűk, fülbevalók, csatok, stb. Mind igen igényes és gondos munka.

Belenézek a bőrszütyőbe, és kiveszem a gyűrűket, ha látom valamelyiken az ismerős címert, azt magamnál tartom, a másikat odaadom Rodinak, úgy, hogy az én gyűrűmet is lássa. Mit látunk? Jó lett? Értékbecslés ha van... szép munka?
This message was last edited by the player at 09:53, Mon 14 Sept 2020.

A szütyőben két arany pecsétgyűrű van, egy kisebb és egy nagyobb. Mindegyiken a hatkarú krákenes címer. Mindkettő súlyos, gyönyörűen kidolgozott, igazi mestermunka. Bármelyik főnemesnek becsületére válna egy ilyen pecsétgyűrű.

Elismerően:
- Nos Faruq mester, úgy vélem, ha egyszer a 9 pokol démonainak is elkészít 9 ilyen gyűrűt, akkor meglehet a démonok kényeztetni fogják büntetés helyett! Kiváló munka!

Majd láthatóan elgondolkozom, és közben elkezdek kotorni az erszényemben:
- Hmmm nos hát akkor miben is maradtunk anno az árat illetően?

És kérdőn nézek rá, ez a "áhh segíts nem ugrik be pont" nézés...

Faruq mester színlelt rémülettel tartja fel mindkét kezét:

- Az istenek kegye mentse meg gyarló lelkemet attól, hogy engedve a kísértésnek még egyszer kifizettessem önökkel szerény munkámat! Nyomorúságos porhüvelyem halála után hétezer évig sínylődnék a poklok szörnyűséges vermeiben csak azért, ha gyalázatos módon hagynám, hogy nagyuraim pénzét mohó démonok suttogására hallgatva átvenném. Nagytiszteletű megrendelőm már előre oly hatalmas kegyet gyakorolt sötét arcú, tekintetét nem érdemlő személyem felé, hogy határtalan bizalmáról tanúbizonyságát adván előre rendezte az alapanyag és homlokom verejtékcseppjeinek árát, méghozzá igen bőkezűen.

In reply to KM (msg # 116):

- No Faruq mester, úgy látom nem hiába. Tökéletesek lettek a pecsétgyűrűk. Köszönjük. - majd Feerlorenhez fordulva - attól tartok mennünk kell, van még dolgunk.

Mikor már a kocsin vagyunk folytatom
- Egyfelől jó és kényelmes hogy előre kifizetve és lehet hogy a többinél is így lesz. Másfelől meg nekem gyanús-furcsa. - *sóhaj* - remélem a többi mester nem lesz ennyire bőbeszédű.

In reply to Rodi (msg # 117):

- Nos Faruq mester, akkor köszönjük, és minden jót!

Majd kint Rodinak, hogy inkább csak ő hallja:
- Kicsit aggódtam, hogy kilétünknek előbb kellett volna utánaolvasni, ha netán részletesebben kellett volna ecsetelni kik vagyunk, és mit akarunk a gyűrűre, de ha mindenhol már ennyire elő van készítve minden, akkor tán a legjobb, ha haladunk egyszerűen tovább!

In reply to Feerloren (msg # 119):

Komoran bólogatok
- Bár lehet, hogy a könyvtárba kéne menni, hogy tájékozódjunk de...jobb ezen minél előbb túllenni. Aztán jobban tudunk felkészülni.

Beültök a kocsiba, a kocsis pedig megkérdezi:
- Hová vihetem önöket, uraim?

- Yngler mester műhelyéhez menjünk. - mondom a kocsisnak. Miután elindultunk Feerlorenhez fordulok - ha körbejártunk mindenkit a listáról, megyünk a könyvtárba?

- Igen, szerintem haladjunk sorban a térkép szerint, aztán ha valahol nagyon sok a kérdés, amire kínosan nem tudunk válaszolni, akkor még módosíthatunk.

- Egyébként meg ha már itt a gyűrű, gondolom húzzuk fel amelyik akié,  na de melyik? Hmmm...az oké, hogy én magasabb vagyok, de az Ön ujja lehet vastagabb. Nézzük csak meg melyik illeszkedik kinek az ujjára!

- Aztán nézze csak, elkapott egy megérzés, hogy fordítsam ki a szütyőkét, és találtam egy feliratot, amit vagy mi írtunk bele emlékeztetőül, vagy valaki befolyásolni akar minket.

Megmutatom a feliratot...
This message was last edited by the player at 06:28, Wed 16 Sept 2020.

A felirat kyr-toroni nyelven:

"8. Ősi-új hatalommal az élén"
This message was last edited by the GM at 06:43, Wed 16 Sept 2020.

- Egyetértek, így célszerű.

- Lássuk a gyűrűket meg azt a feliratot - majd a szakállam csavargatva nézem a szavakat - ez meg mi a csudát jelent??

- Valami üzenet! És ha jól látom számozott! Emlékszik a listára? Faruq ötvösmestere volt a 8-as. Ezek sorba rendezett lépések, csak mi ugyebár nem a lista, hanem a térkép szerint a legjobban útba eső sorrend szerint indultunk el.

- Egy biztos, a végén ezt össze kell majd raknunk!

In reply to Feerloren (msg # 126):

- Igaza lesz. Nem baj, ha nem abban a sorrendben megyünk, a végén úgyis kiderül. Addigis tegyük félre. - majd halkabban hozzáteszem - és reméljük, hogy ráér addig...

Amíg beszélgettek, a kocsi halad veletek. Amint befejeztétek, megálltok, és a kocsis közli, hogy megérkeztetek Tylar Szabóságához.

Mielőtt kiszállunk:
- Rodi úr, egy pillanatra! Szeretnék kipróbálni valamit. Kezdenek visszatérni emlékfoszlányok, hogy mit tettem ezzel a medállal korábban.
Emlékeim szerint Ön mindazonáltal nincs veszélyben, ne tessék megijedni!

Feerloren a ruhája alól előhúz egy öt rubinból álló medált és koncentrálni kezd. Az öt kőből kettő fényesebb, mint a többi. Most ebből a kettőből az egyik felragyog, majd kifakul és a másik háromhoz válik hasonlóvá.

]
This message was lightly edited by the GM at 13:39, Thu 22 Oct 2020.

Bólintással jelzem, hogy várok és kiváncsian figyelem, hogy mi lesz. A medált érdeklődve figyelem.

- Hűha....Ez nem semmi! Kifejezetten frissìtő és erősítő élmény volt!
- Úgy vélem, hogy közöm van a mágiához valamicskét!
- Majd óvatosan ki kell ismernem ennek mikéntjét... Egyelőre menjünk a szabóhoz...

Elérkeztek a szabóhoz. Egy vékony hosszú orrú, kecskeszakállas ember fogad titeket.

- Üdvözletem, nagytiszteletű urak. Miben segíthetek önöknek?

In reply to KM (msg # 133):

- Jó napot Tylar mester! Rodi Balkisson lovag vagyok, ő peidg Feerloren Gegangen magiszter. Egy helytartósági bálra megyünk és ehhez megfelelő ingeket csináltatnánk veled.

- Kedves kereskedelem-felek, eszem peregve kerepel fejemben, s egy jelet lel: egy rendelet, melynek eleget tettem. Eme kelme legyen veletek kellemes lepelnek testetekre.

Azzal elétek tesz egy-egy szalaggal átkötött, vászonba burkolt csomagot.

- Mester szememnek kellemes lehet eme kelme, de eleve helyesen lett testemre nyesve?
Kellene-e esetleg jelenleg tesztelnem testemen helyesen fest-e?
This message was last edited by the player at 16:17, Tue 17 Nov 2020.

- Megteheted, persze. Eme rettenenetes esetben, melyben e kelme nem felel meg, esedezem, egy hetet engedj, s meglesz rendeleted.

- Rejtett helyet e teszthez merre lelek? - Majd ha mutat próbafülkét, már ha van ilyen ott, szólok társamnak, hogy bontsuk ki a csomagot óvatosan, hogy még visszaköthető legyen, megnézzük van-e benne egyéb, illetve próbáljuk fel a ruhát valóban.
This message was last edited by the player at 14:27, Thu 26 Nov 2020.

- Erre, erre!

Azzal odavezet egy kis, láthatóan próbafülkének berendezett helyiségbe, amelyet több spanyolfallal kisebb részekre lehet osztani, majd magatokra hagy titeket.
A ruhadarabok tökéletesen passzolnak rátok, ám ahogy kibontjátok, a csomagolásról tejszagot éreztek.

- Mi a...? - megszagolom a ruhát, meglepetten nézek társam felé - tejből készült vagy tejben puhították ezeket??

- Hmmm...az előző helyen is kaptunk egy üzenetet, lehet, hogy itt is azt kell keresni, csak rejtve.
Elgondolkozom, hogy ismereteim szerint minek lehet tejszaga, honnan lehet ismerős. Esetleg van valami titkosítási módszer, amihez tejet használnak?

In reply to Feerloren (msg # 141):
This message was lightly edited by the GM at 15:27, Wed 02 Dec 2020.

Ránézek Rodira:
Csendesebben Rodinak ódasúgom a csomagolásra mutatva: - Erre vigyázunk, feltehetően üzenetetet rejt.

Majd ha Rodi is végzett, elcsomagolom gondosan a ruhákat, és igyekszem, hogy ne koszoljam össze a csomagolást sem, védjem a sérülésektől.

- Megfelel, kend egy remek mesterember!

In reply to Feerloren (msg # 143):

- Igazad lehet, amilyen szaga van ki tudja - morgom és óvatosan elcsomagolom. - de menjünk innét mielőbb, mert még egy pár mondat és már csak mekegni fogok tudni.

- Keblem repes e kedvesen tett jegyzetre - valaszol a mester. - Leld kedvedet benne, fedje testedet, s emberek epekedve lessenek benne.

Azzal óvatosan visszacsomagolja a ruhákat az eredeti csomagolásba és átadja nekte.

Miután illendően elbúcsúzunk, kimegyünk és megrázom a fejem:
- Hogy lehetett ennyit mekegni?? Egy kecskenyáj tud ennyit... Na mindegy, ki vagy mi a következő?

Azért becsülendő a választékossága ennyi e-betűvel is, de ne aggódj, én is agybajt kapnék tőleg azért fél nap után.

Ha már szabónál voltunk, menjünk el akkor a másik ruhadarabért, hozzuk el azt a nadrágot Saldez szabótól!

- Jól van, fejezzük be az öltözködést - csóválom meg a fejem. - merre is van Saldez mester műhelye?

Szólsz a kocsisnak, aki tudja az utat, oda is hajt hamar, alig néhány perc alatt Saldez szabóságához. Bementek, ahol egy fiatal félelf fiú fogad titeket. A türelmeteket kéri, majd kiszalad egy elfüggönyözött ajtón. Néhány pillanat múlva visszatér egy idősebb, szintén félelf férfi kíséretében - ilyen alacsony és kövér félelfet eddig még elképzelni sem tudtatok. Úgy fújtat, mintha kilométereket futott volna eddig. Amint meglát titekez, odanyög valami olyasmit a fiúnak, hogy "efkettő", aki erre megint kiszalad. A kövér szuszog még néhányat, majd megszólal, termetéhez képest szinte irreálisan magas hangon:

- Tisztelettel köszöntöm önöket, nagykövet urak. Rendeléseiket máris hozza a segédem. A méret miatt ne aggódjanak, abszolút biztos vagyok benne, hogy passzol önökre. Mindössze a deréknál vigyázzanak vele kicsit, még az első mosás előtt igazítsák magukra úgy, ahogy az önöknek kényelmes.

Ahogy végigmondja, vissza is ér a fiú két csomaggal, amiket mély meghajlással átad nektek.

- Üdvözlöm én is!
- Ejjha, milyen kiváló és gyors mestert tudhat magáénak ez a város,
mintha csak tegnap rendeltük volna!
Majd egy pillantásnyi szünetet hagyva elgondolkodva odafordulok a szabóhoz:
- Tényleg, mikor is rendeltük ezt a remek ruhadarabot? Annyi minden teendőnk akadt, hogy már nem is emlékszem!
(Egy szégyellős "hehe")

A kövér szabó elmosolyodik:

- Nem önök rendelték, uram. Egy küldönc érkezett hozzám egy hónapja, mondta el részletesen, mit várnak tőlem. Ki is fizette előre. Önökről pontos személyleírást adott, nekem pedig jó a memóriám, így felismertem önöket. Segíthetek még valamiben, uraim?

- Áh igen, igen, azt hiszem, pont mert siettünk, inkább a hű Karl fiút küldhettük, azt a hórihorgas kék szemű izompacsirtát!
Ehh a derék Karl, milyen jól szolgál minket már évek óta!

A szabó összehúzza a szemöldökét:

- A nevét nem mondta, én hórihorgas helyett inkább megtermettnek mondanám, mint egy ork. Mert ork volt. Apró, fekete szemekkel, amik azt sugallták, hogy a következő pillanatban puszta kézzel széttép, ahhoz képest viszont meglepően udvarias és jó modorú volt. Uram, biztos, hogy önöké a ruha? Bemutatkoznának, ha kérhetem?

- Áhh igen-igen, már minden tiszta! Elnézését kérem, nem akartam zavarni üres fecsegéssel, úgy hiszem, hogy illendő bemutatkoznunk!

Majd megmutatom neki a nemesi kutyabőrt:
- Én Feerloren Gegangen, tudós magiszter vagyok, ő pedig Rodi Balkisson, lovag nagymester!

A szabó láthatóan megnyugszik, de még mindig kérdőn néz rátok:

- Akkor ez stimmel, ennek örülök. Viszont a követ urak most szórakoznak velem? Vagy mi folyik itt? Nem értem az egészet. Egy nagy ork megrendelte az önök számára a ruhákat, önök pedig eljöttek érte személyesen. Vagy nem? Vagy hoztak nekem egy üveg pesh-goh habzóborr is?

- Valóban személyesen jöttünk a ruhákért. Időnként jól esik kimozdulni kissé és személyesen intézni dolgainkat, így kerülhetjük el az ellustulást.

Először kicsit elmosolyodok, nyugtázva amit mondott, majd komolyabb arccal azt mondom:
- Legyen annyi elég, hogy azt a nagy orkot most egy sokkal fontosabb feladat foglalja le, és  valóban, ahogy társam mondja, néha célszerűbb, és kellemesebb egy-két dolgot személyesen intézni!

- Köszönjük a munkáját, majd odanyomok a markába egy ezüstöt. Ebből már vehet akár két igen ízletes habzóbort is! ;)

- Aztán tovább is indulnánk, akad még azért jónéhány fontos teendőnk ma.

- Rendben. Az istemek kísérjék önöket útjukon! - mondja, aztán ő is elindul az ajtónyílás felé, ahonnan előjött.

Hova tovább?

Szólok Rodinak, hogy várjon meg a kocsinál. Körülfuttatom szemem az utcában keresve, és elgondolkodva:
Ki az, aki itt lehetett egy hónapja is, és rendszeresen itt van az üzlet környékén,rálát a bejáratra, lakó, árus, egyéb.
Alábbiak közül bármelyik megfelel:
- Üzletek, amikben az eladó az utcafrontnál áll,
- utcai árus
- koldus,
- strázsa ház előtt,
- játszó kisgyerekek a szemközti ház előtt,

Egy ork azért feltűnő. Ha annyira ijesztő volt, biztos megjegyezték...

Vannak szomszédos üzletek, de koldust, őrt nem látsz. Néhány házzal arrébb látsz három gyereket labdázmi az egyik udvarban, ahol olyan kerítés van, amin könnyű átlátni. Olyan 8, 11 és 13 évesek lehetnek.

Odamegyek a kapuhoz nem túl közel. Közben azért megnézem látok-e csengettyűt rajta, ha esetleg határozottabban jelezném jöttömet.

Figyelem a gyerekek reakcióját közeledtemre, és barátságos mosollyal odaintek, és köszöntöm őket:
- Játékos szép jó napot ifiurak!

Figyelem az arcukat is, hogy nyitottak, félnek-e, stb...
Megnézem, hogy látok a szülőt az udvarban, meg a szabóműhely felé is visszanézek, hogy nem figyel-e a szabó a bejáratból.
This message was last edited by the player at 15:53, Tue 02 Feb 2021.

A bolt felől senki sem figyel téged. A fiúk közül a legkisebb éppen elkezdi mondani, hogy"A papánk azt mondta, hogy...", mikor a legidősebb egy tockos kíséretében letorkollja, hogy "Nyugi, nem engedjük be". Majd odafordul hozzád és visszaköszön:

- Jó napot! Mit szeretne tőlünk?

- Nem is zavarnám a játékotokat sokáig, de egy kedves ismerősömre várok, akinek megígértem, hogy megmutatom itt ezt a remek szabóságot, hogy itt még neki is biztos csinálnak ruhát. Már rég itt kéne lennie! Ti már biztos itt játszotok egy ideje, igaz?
- Nem láttatok itt nemrégiben elhaladni egy orkot esetleg?

Közben figyelem, hogy az "ork" szóra hogyan változik az arcuk...

A fiúk tanácstalanul néznek egymásra, majd a legidősebb válaszol:


- Öreg, ez Erion. Itt mindenféle népség mászkál. Mikor járt erre a maga ork haverja?

- Hát hogy biztosan mikor járt itt, az lehetett egy hónapja, mert akkortájt itt a közelben szálltunk meg. Láthattátok, mert nem egy hétköznapi ork, igen jó modorú, jól öltözött, már már úrias.

- Ezért is tűnhetett fel nektek jobban az elmúlt fél órában, már ha tényleg járt itt, mert kellett volna neki a megbeszéltek szerint...
This message was last edited by the player at 20:35, Tue 02 Feb 2021.

- Nos, orkot az elmúlt fél órában nem hiszem, hogy láttam... régebben meg ki tudja? Itt annyiféle népség járkál... keleti barbároktól elkezdve embernagyságú sáskáig... aztán jegyezze meg az ember, mikor mi. No mindegy, a csicsás haverja nem volt még itt.

- Rendben, azért kösz!

Visszamegyek Rodihoz a kocsiba, és mondom a kocsisnak, hogy:
- Menjünk Guthra istállójához!

Majd mondom Rodinak miután elindultunk, és távolodunk:
- Még egyelőre túl keveset tudunk az orkról, hogy érdemben rá tudjunk kérdezni...

- Hmmm..."Lovat Guthra Istállójából". Ez a 2. pont a listánkon, eddig az első, a harmadik, és a nyolcadik van meg, így némiképp igazodunk a sorrendhez, aztán majd jöhet a 4., a Foban lábászat.

- Mindenesetre a boltos stílusától függően meg kéne tudnunk hasonló nem direkt kérdésekkel, hogy ugyanaz az ork volt-e minden helyen, és valami egyedit meg tudni róla, ami alapján megtudhatjuk, kik rendezték el ezt így. Címer, jellegzetes ruházat, páncél, bármi!

- Ha nagyon kitűnt a megjelenésével, akkor az utcabeliek is valószínűleg emlékezni fognak rá!

In reply to Feerloren (msg # 167):

- Teljesen egyetértek. Amíg nem tudunk valami biztosat, legyünk óvatosak. A többit meg még meglátjuk...

Az istálló a kereskedőnegyed és a város déli szélén áll. Igen nagy területen fekszik, és ami elég meglepő, hogy láthatóan nem csak lovakat tenyésztenek hátasként, hanem többféle más állatot is. Amikor megérdeklőditek, merre van Guthra, egy láthatóan nagyon idős elfhet irányítanak titeket, aki éppen egy fiatal csikót figyel egy elkülönített részen.

Kissé megköszörülöm a torkom, és megpróbálom úgy elfesen üdvözölni, hogy látszódjon rajtam, hogy félig onnan származom...
("Hosszú, és eredményes életet", kalahorák legyenek veled, ilyesmi... :) )
- Nahát! Mennyi sokféle szép, és különleges jószágot látni itt!

Körbenézek, hogy vannak-e a törpék méreteihez illő hátasok is. Meg a szükséges felszerelés (nyereg, kengyel, stb).

Feerloren: az elf feléd fordul és válaszol:

- A kalahorák kísérjenek utadon téged is, ifjú kevertvérű. Téged pedig a tárnák öregistenei segítsenek, törpe uram. Valóban, sokféle nép sokféle jószágot használ hátasként, mi pedig igyekszünk lépést tartani az igényekkel. Nektek miben segíthetek?

Rodi: felszerelést itt kint nem látsz, de több épület is tartozik egy-egy karámhoz, valószínűleg azokban tárolják őket. Hátas pedig pónitól és vaddisznón át kéttörpényi magas szarvasig mindenfélét látsz.

- Mondja csak, véletlenül nem járt itt magánál egy ork úgy egy hónapja, aki lovakat akart vásárolni?

- Többé-kevésbé. Robur néven mutatkozott be, azt mondta, hogy a Kraken Sexton nevében szeretne hátast rendelni Rodi Balkisson és Feerloren Gegangen számára. Önök lennének azok?

Megmutatom neki a nemesi kutyabőrt.
- Mi lennénk, igen.

- És mondja csak, hogy volt öltözve a kedves Roburunk, illetve hogy viselte magát? Kicsit aggódtunk, hogy némi riadalmat kelthet jelenléte e jámbor állatok közelében, ezért megkértük, hogy minél társaságibb, visszafogottabb, illetve ha úgy tetszik jól öltözöttebb formáját hozza, és tegye fel a Kraken Sexton címerét is valahová magára.
This message was last edited by the player at 14:27, Wed 10 Feb 2021.

- Robur modorára egy rossz szavam sem lehet. Jelenléte semmiféle fennakadást nem okozott a telep működésében. Az önök címerét viselte a tabardján, de fegyvert nem láttam nála. Mondjuk az általa kiválasztott hátasok kondícionálása nem volt könnyű, de megoldottuk időre.
This message was last edited by the GM at 19:42, Wed 10 Feb 2021.

- Hmmm, nagyszerű, nagyszerű. Szerintem akkor el is vinnénk a nemes jószágokat.
De mondja csak, mennyiben volt nehezebb ez a kondícionálás?

- Rendben, odavezetem önöket. Nos, ami a kondícionálást illeti, az idő és a faj is rákényszerített minket, hogy ehhez az eljáráshoz folyamodjunk a hagyományos idomítás helyett. A kondícionálás során ugyanazokat a tanult viselkedési formákat illesztjük be a lény elméjébe, amiket az idomítás során sajátítana el, csak éppen mágikus úton. Ez a módszer jóval gyorsabb, ám sokkal nagyobb energiabefektetést igényel. Ráadásul az önök számára választott hátasok rendelkeznek némi ellenállással a mágikus operációk ellen, ami megint csak bonyolította a dolgot. Az isteneknek és a város mágusképző tanárainak hála azonban sikeresen vettük az akadályt. Parancsoljanak, íme a hátasaik.

Azzal az öreg megáll egy különálló épület előtt, szélesre tárja a kétszárnyú ajtót és félreáll, hogy bemehessetek. Amikor a szemetek megszokja a félhomályt, két árnyat vesztek észre. Az egyik egy hatalmas denevérre hasonlít és a mestergerendáról lóg fejjel lefelé, de a karjai és a szárnyai külön végtagok. A másik leginkább egy vadászgörényre hasonlít, hosszú és hajlékony, de neki is puha, prémmel borított szárnyak simulnak a hátára. Mindkettő kb. ló nagyságú, simán elbírna bármelyőtöket.

- Nem semmi példányok Guthra mester, le vagyok nyűgözve!

Elgondolkozok, hogy hmmm...vannak itt is hasonló ismerős érzéseim, mint a fegyvereknél?
Illetve beugrik már most ránézésre,
- melyiken szoktam ülni,
- hogyan kell irányítani őket,
- milyen ellátást igényelnek,
- milyen gyorsak?
Elvégre nekünk készültek, de az is lehet, hogy fingom sincs, és meg kéne kérdezni Guthrát?

This message was last edited by the player at 06:49, Thu 11 Feb 2021.

- Egészen lenyűgöző Guthra mester! Mi a nevük? - és a hátasokat vizsgálgatom, egyenlőre még csak szemmel.

Közben megpróbálok emlékezni, hogy mi az a szárnyas denevérszerűség...és hogy miért pont azt kapok/veszek...
This message was last edited by the player at 11:38, Thu 11 Feb 2021.

Feerloren: az állatokkal kapcsolatban nincsenek ilyen jellegű intuícióid

Rodi: rémlik, hogy legendás tarini törpe harcosok ilyen rackla nevű állatokon repültek a harcba. Nem rémlik, hogy láttál volna ilyet, de valakinél igencsak nagy becsben állhatsz, ha ilyen hátassal ajándékoz meg.

- A nevük természetesen engem is érdekelne, főleg azé, amelyik az enyém lesz.
- Valamint hát...Guthra mester! Temérdek kérdésünk lenne.
- Hogyan irányítsuk őket, milyen vezényszavakra hallgatnak?
- Elvigyük-e őket, vagy tanácsos egyelőre az ön gondjaira bízni őket, amíg ki nem ismerjük őket? Gondolom a tartásuk sem lenne egyszerű a szállásunk közelében.
- Egyáltalán mit esznek?

A neveket ti adjátok nekik, ez minden megrendelőnk kiváltsága. Az elfszabásúak által használt nyelveket igen gyorsan tanulják meg megérteni, illetve a kijelölt és általuk elfogadott gazdával rövid távú mentális kapcsolatot is kialakítanak, így szinte gondolatokkal is lehet irányítani őket kis idő múlva. A tartásuk nem valószínű, hogy különösebben gondot okozna, elég intelligens lények. A tisztaságot szeretik és igénylik, de egy tó vagy patak mellett gondoskodnak magukról. Alapvetően mindkét faj mindenevő, de a rackla inkább a gyümölcsöket szereti, míg a hoggis inkább húsevő. Mindkettő naponta kb. 2 kg ételt igényel, illetve 5 liter körüli tiszta vizet. A legnagyobb tartási gondot az okozhatja, hogy a hagyományos lovak nem szeretik a közelségüket, legalább 5 méteres távolság ajánlott tőlük a balesetek elkerülése érdekében. Az nem gond, ha ugyanabban az istállóban vannak, csak a távolság legyen meg.

A racklát vizsgálgatom.
- Köszönjük a tájékoztatást! - a szakállam csavargatva gondolkodom - halkan, hogy csak Freeloren hallja teszem hozzá - valami rémlik a rackla-lovasokról...
Majd hangosabban hozzáteszem
- Remélem szállásunkon lesz mód megfelelően elkülöníteni őket. Hmm... - a mesterhez fordulok - egymás társaságát mennyire viselik? Vagy kaptak külön kondícionálást erre is?

- A nevelés kezdete óta együtt vannak itt. Megszokták egymás társaságát, és úgy tűnik, kommunikálnak egymással. Ezt igen bíztató jelnek vettük, mivel nem olyan gyakori, hogy egyik faj tagjai hatékonyan kommunikálnak másik faj tagjaival. Így ezek szerint önökkel is könnyen ki fogják tudni alakítani a kommunikációt.

- Aztán mondja csak Guthra mester, mert hát ugye...az első lépés, a kezdet mindig fontos!
Mondja hogyan közelítsünk? Van valami javallott gesztus, mozdulat, hang?
- Vagy netán van itt valami csemege, amit adhatnék neki, és úgy?

- A névadással lehet, hogy várnék, ha kommunikálnak, hátha ők maguk is kifejezésre juttatják milyen névnek örülnének.

- Látom, társam már szimpatizál a racklával. Jól van ez így, nekem a hoggis szimpatikus.
This message was last edited by the player at 10:45, Tue 16 Feb 2021.

Első körben javaslom, hogy úgy beszéljenek hozzájuk, mint ahogy más értelmes, humanoid lényekkel tennék. A név teljes mértékben önökön múlik. A csemegéztetést nem javaslom, a jutalomfalat dolog inkább kevésbé intelligens állatoknál működik. Az ilyesféle lények inkább a gondoskodást és a nyílt kommunikációt szeretik.

Halkan mondom, hogy csak mi hárman Rodival és Guthrával halljuk:
- Na igen, csak más értelmes humanoid lénnyel első találkozáskor nem szoktuk közölni, hogy mától te cipelsz engem a hátadon mindenhová.
- Tehát a kérdés, hogy a kondícionálásban benne foglaltatott, hogy ha én most odamegyek, és törekedvén nyíltságra és kedvességre megszólítom, hogy mától pl. Mennydörgőnek szólítanak, és én lennék a gazdád, akkor ezt elfogadja, vagy érdemesebb ezt inkább kérni, kérdésszerűen?
This message was last edited by the player at 17:00, Thu 18 Feb 2021.

- A kondícionálásban benne van, hogy aki a megfelelő névvel mutatkozik be nekik, azt elfogadják gazdájuknak, vagy inkább erősebb hímnek. Valószínűleg el fogja fogadni az általad választott nevet, de azért az a megoldás sem rossz, ha két-három lehetőséget kínálsz neki és abból ő választhat. Így a te dominanciád és az ő választási szabadságának illúziója is megmarad, ami erősíti a kapcsolatot.

Megköszönöm Guthrának az instrukciókat, majd közelebb sétálok a hoggishoz.

Hosszabb fejbiccentéssel megszólítom:
- Üdvözöllek nemes hoggis! Feerloren vagyok, Feerloren Gegangen! - egyelőre kíváncsian várom a reakciót.

A hoggis lehajtja a fejét, mintha benézne a hasa alá, majd visszaemeli és félrebiccentett fejjel, várakozóan néz rád.

Lassan közelebb sétálok, közben kinyújtom felé a kezem lassan, tenyérrel lefelé, kicsit oldalra döntve, mintha rá akarnám tenni a kezem, hogy végigsimítsak rajta, figyelve a reakcióját, óvatosan, közben ezt mondom:
- A sors úgy rendelte, hogy Te lennél hát a sebes hátasom, hű útitársam a továbbiakban! Igyekszem jó gazdád lenni! Már csak egy szépen csengő név kéne neked! (Elgondolkodva) Hmmm vajon milyennek örülnél?

Majd hacsak nem követi ezt valami vad reakció hátraszólok Guthrának:
- Mondja csak Guthra mester, hím vagy nőstény teremtményhez van szerencsénk?

Lassan a rackla felé lépek...
- Üdvözöllek. Úgy néz ki, mostantól társak leszünk. Remélem jó csapat leszünk, Tarin tárnáin kívül is, ha már így hozta a sors.
Közben igyekszem minden emlékem-tudásom előszedni ami a racklákhoz és a rackla-lovasokhoz kapcsolódik.

Feerloren: a hoggis újra lehajtja a fejét, szinte belebújik a tenyeredbe. Aztán továbbra is várakozva néz rád.

Rodi: a racklalovasok Tarin elit "lovassága", csak a legkiválóbb harcosok méltók arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Azt mondják, a rackla és lovasa a kiképzés végére egymás gondolatait is ismerik.  Ez a rackla rád néz olyan tekintettel, amiben a tisztelet és a rajongás vegyül.

Guthra: - Mindkét példány hímnemű, de nemzésre nem képesek. Ezt a beavatkozást kénytelenek voltunk elvégezni, különben az ösztöneik időnként átvették volna felettük az uralmat.

Ráteszem a kezemet, végigsimítgatom, majd figyelem a reakcióját:
- Hmmm, minek is nevezzelek?

Majd minden név után kis szünetet tartok:
- Szerintem lehetnél Árnyvadász!
...
- Vagy még esetleg Mennydörgő?
...
- Vagy Suhanó nyíl?

A hoggis, mikor kimondod a nevet, hogy Árnyvadász, felemeli a fejét és büszkén (csak a játékos kedvéért) elbődül, ami kb. úgy hangzik, mint amikor egy dühös macska fúj valakire... csak éppen egy ekkora lénytől kicsit tekintélyt parancsolóbb.

Elgondolkozva nézem a racklát, hátha eszembe jut valami...végül egy régi emlék, mintha valahol hallottam volna egy rackláról...
- Legyen a neved Chiropter. - elmosolyodom - valamikor hallottam egy ilyen nevű fajtársadról és biztos vagyok benne, hogy méltó leszel erre a névre.
Ezzel közelebb lépek, hogy megérinthessem.

A rackla kinyitja a száját, de hallható hang nem jön ki rajta. Aztán meghajtja a fejét, majd Rodi szemébe néz.

Guthra mester:
- Úgy tűnik, mindketten elfogadták a neveket, illetve titeket felljebbvalójuknak. Ezek szerint az én feladatom az önök számára véget ért.
Azzal főhajtással köszön, majd komótosan visszaindul afelé a hely felé, ahol találkoztatok.

- Köszönjük Guthra mester!

Majd odafordulok Rodihoz, és halkan mondom neki:
- Nem tudom mi a véleményed, de én azt javasolnám, hogy újdonsült hátastársainkat vigyük vissza a fogadóba az eddigi szerzeményekkel együtt, helyezzük biztonságba, derítsük ki, milyen üzeneteket rejtenek.
- Aztán egyelőre a többi holmit a listáról még szekéren szerezzük be, feltűnésmentesen.
- Lehet, hogy nem ártana egy átlagosabb ruházatot, mi több, egy incognot is beszereznünk majd álcaként a megfelelő helyen.

Egy pár szívverésnyi ideig még új hátasomat nézem, majd társamhoz fordulok:
- Igazad van, semmilyen szempontból nem célszerű túl sok holmival mászkálnunk. Nekik meg mielőbb jó hely kell. - majd a mesterhez fordulok - köszönjük, hogy felkészítette őket számunkra!

Miután elindultunk visszafelé, halkan megjegyzem:
- Velük igen feltünőek lennénk, nem tűnik valami jónak. Meg azt se tudom, mennyire vagyunk jó lovasok... Az incogno jó ötlet, olyan kell ami a legátlagosabb, legfeltünésmentesebb.

- Én viszont nem biztos, hogy a kocsi után kötném őket, még megijednek tőlük a lovak, meg a többi járókelő, habár lehet, hogy láttak már egysmást!

-  Én megpróbálnék reppenni vele egyet próbaképp, hátha, aztán a kocsit akkor visszaküldjük, mi meg elrepülünk a fogadóig!

Majd a hoggishez fordulok:
- Nooos Árnyvadász? Van-e kedved elrepíteni? Irányíts, hogy hová üljek!

Majd először csak megindulok a törzse mellett hátrébb, figyelvén reakcióját...

A hoggis a kezedhez dörgölőzik, mint egy hízelgő macska, majd felkapja a fejét és fúj egyet. A bejárat felé közelgő, két lószerszámhoz hasonló készletet cipelő megtermett udvari ork kölyök kis híján elejti a terhét, majd mikor visszanyeri az egyensúlyát, megszeppenve közli, hogy a két felszerelés a hátasaitokhoz jár. Megmutatja, melyik melyiké, majd tisztes távolságba húzódik, onnan figyeli, hogy kell-e segítség nektek.

- Áhh igen, ezek szerint csak nem a szőrén ülik meg ezeket a hátasokat sem! :)
Kezeimmel lefelé mozdulatokkal nyugalomra intem a hoggist, majd odamegyek az udvari ork kölyökhöz.
- Köszönjük! No de várj csak kérlek, segíts egy kicsit! Mert talán nem lehet túl nagy ördöngösség a művelet, de a legjobb, ha elmondanád röviden, mit hová, hogyan kell rögzíteni. Az is jó, ha miközben csinálom, irányítasz!

Megnézem a nyerget...és elnézve társam igazat adok neki. Kérdezzünk...és az udvariork kölyökhöz fordulok
- No, segíts hogy fölrakjam ezt a nyerget...

A fiú szóbeli tanácsai alapján (ami kb. annyi, hogy ugyanúgy kell felszerszámozni őket, mint a lovakat) kb. fél perc alatt ráadjátok a hátasokra a felszerelést. Érzitek, hogy mindkettőtöknek jelentős rutinja van ebben.

- Köszönöm - mondom a kölyöknek, majd Freelorenhez fordulok - induljunk, van még dolgunk éppen elég...

Majd út közben, mikor már csak ő hallhatja hozzáteszem
- Jó tudni, hogy ehhez értünk...nem is gondoltam volna, hogy rackla-lovas vol...izé, vagyok.

Rodinak:
- Egy pillanatra, várj meg!
- Én előbb kíváncsi volnék, hogy ez a rutinosság érzés akkor is elfog-e, mikor felszállok a nyeregbe!

És így is teszek, megpróbálok felülni a hátára, közben figyelem, hogy bizonytalanság érzet fog el, vagy épp magabiztosság? Ha utóbbi, na akkor megpróbálok vele tenni egy kört, ha nem, akkor inkább leszállok róla.

Feerloren: a rutinosság érzése elég hamar előjön, ami azért érdekes, mert bár alapműveltség szinten az amnéziád nem zavar be (pl. a lovakról tudod, hogy lovak és hogy hogyan szoktak velük bánni), le mernéd fogadni, hogy a hoggis nevű lénnyel most találkoztál először.

Rodi: szintén rutinosan érzed magad a nyeregben, bár egyvalami feltűnik neked repülés közben: a csend. Akármin is tanultál meg a levegőben lovagolni, hangosabban repült, mint a racklád.

Próbálok jelezni Rodinak, hogy szálljunk le nem messze a kocsinktól, de hogy még azért ne rémisszük meg a lovakat, majd szólok a kocsisnak, hogy vigye a kocsit a fogadónkhoz, és várjon meg minket, amíg mi megérkezünk.

Szólok Rodinak:
- Javaslom vigyük a fogadóba amit eddig szereztünk, majd utána folytassuk a többi holmival, tegyük le ott a jószágainkat, és vizsgáljuk meg amiket kaptunk!

- Egyetértek - mondom és bólintok - elég sok dolgot beszereztünk és a hátasaink is megvannak, így valóban itt az ideje utunkat megszakítani.
Majd vigyorogva hozzáteszem:
- És láthatjuk a várost felülről, érdekes lesz.

Miután a kocsit hazaküldtétek azzal az utasítással, hogy vigye vissza a kocsit a fogadóhoz és a vásárolt cuccokat vitesse fel a szobátokba, felültök a hátasotokra és felemelkedtek velük a város fölé. A látvány lenyűgöző és fenséges. Valóban hihetetlen, hogy az egész hatalmas épületrengeteg egyetlen város, még ha Ynev leghatalmasabb városállamáról is van szó. Gyönyörködtök a látványban, mikor először Feerloren, majd Rodi is észrevesz kb. tucatnyi fehér pontot, amelyek felétek emelkednek. Mikor közelebb érnek, látjátok, hogy egy lovas őrjárat az, a lovasok a hercegi címerrel ellátott vértben ülnek szárnyas lovaik, pegazusaik hátán. Vezetőjük alig látszik nagyobbnak, mint egy postagalamb, mikor odakiált nektek, hangját minden valószínűség szerint mágia erősíti fel annyira, hogy ilyen távolságból is tisztán érthető legyen:

- Önök ketten! A herceg nevében, szálljanak le, és azonosítsák magukat! Amennyiben nem működnek együtt, kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni. Kövessenek engem, a csapatom tisztes távolságból követni fog minket!

Azzal a formáció felszakad és párokat alkotva alulról, felülről, valamint több oldalról is két-két pegazuslovas kezd felétek közelíteni. A vezető és egy embere megfordul és a hercegi negyed felé repül a hátasán.

- Na látja, ilyenkor különösen problémás, hogy hiányosak emlékeink... - fordulok társamhoz és csóválom fejem, majd hangosan folytatom - Feerloren Gegangen és Rodi Balkisson követek vagyunk. Szíves elnézésüket kérjük a kellemetlenségért, csupán új hátasainkat vittük volna szállásunkra.
Majd Feerloren-hez fordulok
- Tartsunk velük... - és ezzel a légvédelem által megadottnak megfelelően repülök.

Figyelem, hogy társam egyébként tökéletes válasza kiváltott-e bármilyen változást a szárnyas városvédelemben reakciójában, egyáltalán meghallották-e, amit mondott.

Rodinak egyelőre bólintok. Mindenesetre hoggisommal követem a különítményt.

Legnagyobb meglepetésetekre a járőrök a hercegi negyed egyik parkját veszik célba és ott szállnak le veletek együtt. Amikor odaértek, a csapat körbevesz titeket, a vezetőjük odalép hozzátok:

- Uraim, amennyire tudom, önök a Herceg írásos engedélye nélkül repkedtek a város felett. Magával a repülésssel alapvetően nincs gond, amennyiben Önök rendelkeznek az erre vonatkozó felhatalmazással. Kérem, amennyiben van Önöknél ilyen írás, adják elő, ellenkező esetben értesítenem kell a feljebbvalómat.

- Üdvözlöm! Én Feerloren Gegangen, tudós magiszter vagyok, ő pedig mellettem Rodi Balkisson, lovag nagymester. Erre vonatkozóan tudunk mutatni írásos bizonyítékot -  majd megmutatom a nemesi kutyabőrt, biccentek Rodi felé is, hogy tegyen így.

- A frissen elhozott hátasainkat csupán a praktikusság, és az első próbarepülés céljából reptettük Erion felett, hogy eljuttassuk őket a szállásunkig.

- Viszont nos hát igen, attól tartok, hogy ismereteink még hiányosak a helyi repülési szabályokat illetően, ugyanis nem helyiek vagyunk, hanem a Quiron Pentád nagykövetei vagyunk! Éppen hogy az Ön feljebbvalójával, a méltóságos herceggel terveztünk találkozni a kyr naptár szerint a Levelek hava 21. napján tartandó bálon!

- Ha ez elkerülhetetlen lépés, tiszteletünket tesszük őméltóságánál, bár nem idejekorán terveztük...
This message was last edited by the player at 11:10, Wed 11 Aug 2021.

A tiszt megnézi az irataitokat, és kissé feszengve rátok néz.

- Értem én, uraim, és elhiszem, hogy követként nem tájékoztatták önöket a légi közlekedés szabályairól, és ez a mi részünkről is rettenetesen kínos, de a szabály az szabály. Kérem, bocsássanak meg nekem, de értesítenem kell Lothar Gruthwor hadparancsnokot, a város védelmének vezetőjét.

Azzal meghajol, megfordul, majd peckes léptekkel elmenetel a palota irányába.

Lehetőleg feszengéstől mentesen, mint egy szimpla városlátogató nyugodtan körbefuttatom tekintetemet a parkon, ahol vagyunk, figyelvén mi merre van, vannak-e jellegzetesebb tereptárgyak.

Mit csinálnak a járőrök, mit csinálnak a pegazusokkal?
Mennyire tartanak szemmel bennünket?
Hátasainkkal éppen mi történik?
This message was last edited by the player at 12:56, Thu 19 Aug 2021.

Nagyon halkan, hogy csak Feerloren hallhassa
- Vagy csak ezt is elfelejtettük, mint kb minden mást is - bosszúsan csóválom fejem - valahogy nem szeretném tudni, hogy mi jön még. De meg kell oldjuk valahogy...

Körbenézek, hogy milyen helyen is vagyunk, de leginkább a "légierő" ügyeleteseit figyelem, hogy mit-hogyan csinálnak most.

Hasonlóan halkan válaszolok:
- Majd figyeljük meg, hogy számukra mennyire vagyunk ismerősök a reakciójukból ítélve...még az is lehet, hogy többet tudnak rólunk, mint mi magunkról. Ha kérdeznek, legjobb lenne terelni, vagy kiskaput keresni, de mindenképpen minél természetesebben és semlegesebben reagálni.
- Addig is jegyezzük meg mi hol van, ha netán gyorsan kéne távoznunk...

A járőr tagjai szórt alakzatban, udvarias távolságból, de a pegazusaik kantárát tartva, indulásra készen figyelnek benneteket. Ti szintén a kantárt tartva, hátasaitok mellett álldogáltok. Füves, szépen ápolt területen vagytok tőletek délre és nyugatra kissé távolabb, elszórtan terebélyes, valószínűleg igen öreg fák állnak. Északra a városfalat látjátok, keletre pedig, amerre a tiszt elment, egy hatalmas, díszes épület emelkedik.
This message had punctuation tweaked by the GM at 07:53, Sat 21 Aug 2021.

In reply to Feerloren (msg # 219):

- Egyetértek - csóválom fejem - dél és nyugat a fák között, vagy a város falon ki északnak... Kérdés hogy mennyire akarunk elszakadni innen...de ezt majd adja a helyzet azt hiszem.
Nagyot fújtatok
- Legalább hátasaink legyenek nyugodtak...

- Nagykövetként egyszerre lehet érthető, hogy nem ismerjük ennyire mélységében a repülésre vonatkozó szabályokat, de egyszerre lehet pont ezért kellemetlen is a tájékozatlanságunkra nézve... :\

- Mindenesetre ha a beszélgetés oda jut, hogy már tudnunk kéne ezt, akkor érdemes lesz terelni, mondjuk például utalhatunk egy előző esti mulatozásra, hogy még mindig érezzük a temérdek nedű hatását, vagy ilyesmi.

- Ha mégsem, esetleg megkérdezhetjük, hogy pontosan mit kéne tennünk, hogy legyen engedélyünk, hiszen gondolom nem véletlenül kaptunk repülő hátasokat, hogy aztán azokkal menjünk a bálra... :\

Ahogy beszélgettek, egyszer csak ordenáré üvöltést (ezúttal nem bődülést) hallotok abból az irányból, amerre a csapatparancsnok elment:

- Leszarom, hogy nagykövetek! Tudod, hány rohadt nagykövet élősködik a hercegi kincstáron? Ha mindet levágnánk, a Vadasparkot egy álló évig etethetnénk velük! Ha mindegyik unatkozó köcsög nekiállna itt röpködni, tudod, mi lenne a város rendjéből? Olyan káosz, hogy Tharr beíratkozhatna őfelségéhez szarkavaró tanfolyamra! Szóval legközelebb vonszold oda a ványadt seggedet ahhoz a két idiótához és bírságold le a gatyájukat is róluk! Én vagyok a felelős ennek a rohadt városnak a biztonságáért, szóval akár nagykövet, akár az Ediomadi Főhierarchia, nem érdekel, akkor is felelni fognak!

Közben előbukkan a fák közül a parancsnok, mellette pedig... egy jó két és fél méter magas alak, erősen macskaszerű vonásokkal. A parancsnok arca paprikavörös, egyelőre nem tudni, hogy a dühtől vagy a szégyentől. Aztán a magas alak odatrappol elétek, teljes magasságában kihúzza magát (így még közelebb van a három méterhez, mint a két és félhez), végigmér titeket és maró gúnnyal a hangjában így szól:

- Ide figyeljenek, drágalátos nagykövet urak! A herceg személyes kérésére jelen esetben eltekintek a szabálysértési eljárástól, de ha még egyszer megtudom, hogy engedély nélkül röpködnek a város légterében, Erion legsötétebb börtönébe juttatom önöket, és el fogom felejteni, hová tettem a kulcsot. Nem érdekel, kit képviselnek, én a herceg és a város biztonságát képviselem, és én vagyok hazai terepen. Úgyhogy legyenek szívesek most hazarepülni a szállásukra. Az őrmester úr -azzal leszakít néhány csiszolt drágakövet a parancsnok rangjelzéséről - és csapata elkíséri önöket. Ha legközelebb sétarepülésre támad kedvük, lesznek szívesek és kiváltják az engedélyt hozzá. Köszöntem. Alázatos szolgájuk, Lothar Gruthwor hadparancsnok, a város védelmének parancsnoka voltam. További szép napot az uraknak! Leléphetnek!

Aztán hátat fordít nektek és eltrappol visszafelé, amerről jött. A rajparancsnok ott marad veletek, de egyelőre szólni sem tud, egyre vörösebb arccal lazítgatja a gallérját.

- Azta... - átfut az agyamon hogy mentális üzenetet kéne küldenem, hogy csak és kizárólag társam hallja kérdéseim... - mi jön még??

Süt rólam a megdöbbenés...

Az immár csak őrmester megköszörüli a torkát, majd kinyögi:

- Nos, uraim... azt hiszem... legjobb lesz, ha elindulunk.

Azzal elindul a pegazusa felé, aminek kantárját az egyik embere tartja.

Válaszolok mentális üzenettel Rodinak:
- Valóban nem árt megnéznünk azt az engedélyt, elvégre majdan hátasainkkal kéne bálba mennünk...
- Viszont egyelőre nyugalom, ez még nem a világvége. Egyelőre igyekszem semlegességünket kifejezni!

Utánaszólok az őrmesternek egy kompromisszumkész, barátságos hangvételben:
- Várjon...Parancsnok úr! Hallgasson meg... Igen...tudom, hogy már nem az, és az is elég világos, hogy nincs jó véleménnyel a nagykövetekről, de hát éppen mert azok vagyunk, talán még segíthetünk, hogy visszanyerje rangját! Hisz Ön elkötelezett városvédőként a kötelességét végezte!  Nem fair, hogy egy ilyen nem tudásból fakadó félreértés miatt ekkora hátrány érje! Előbb-utóbb úgyis a herceg elébe járulunk! Ha szabad tudnunk a nevét, legalább megpróbálunk pár jó szót szólni a maga érdekében!
This message was last edited by the player at 19:49, Thu 09 Sept 2021.

A parancsnok vesz néhány mély lélegzetet, amitől kissé megnyugszik, majd nem az előző szavaihoz képest jóval fesztelenebbül így szól:

- Nem haragszom önökre, nagykövet urak. A városparancsnok úr kiváló katona és  nagyszerűen végzi a dolgát, de a stílusa nem emelkedett a rangjával együtt. Iszonyatosan hangulatfüggő, hogy hogyan bánik az emberekkel, és most éppen a rosszabbik formáját kaptuk el. Ilyenkor nagyon goromba és udvariatlan, és saját magán kívül mindenkit hibásnak tart. A közbenjárást mindenesetre köszönöm, a nevem pedig Rogahn Antaill. A mostani esetig alezredes. Azt elárulják, nagykövet urak, hogy kinél vették a hátasokat?

Elgondolkodva mondom:
- Hmmm...lehetséges, hogy túl gyakran történt mostanában ilyen szabálysértés, és ez okozza ezt a heves reakciót? Vagy esetleg valami kivételes esemény okán kellett bevezetni ezt az új szabályt, amit nehéz betartatni?
- Egyébként a derék Guthra mestertől rendelték meg nekünk, és onnan hoztuk ezeket a becses, hű jószágokat. Hmmm... gondolom tudna róla, és szólt volna az engedélyről, ha már régóta szükség lenne rá, vagy esetleg csak azt hitte, hogy már szükségtelen szólnia, mert biztos tudunk róla...
- Ejj, faramuci egy helyzet.
This message was last edited by the player at 18:20, Fri 10 Sept 2021.

- Értem. Azt hiszem, szólnom kell az öregnek, mert ezek szerint kezd feledékeny lenni, mivel a repülés már évszázadok óta engedélyköteles a város 10 mérföldes körzetében... akár hátassal, akár anélkül. Ami a szabálysértést illeti, ebből a típusból az utóbbi 8 évben ez az első. Véleményem szerint a városparancsnok úr egy kissé túlreagálta a dolgot, de valószínűleg rossz napja van és nem önök az elsők, akik felbosszantották. Mindenesetre azt hiszem, Guthra mester tartozik majd nekem néhány kupa jó borral és egy vacsorával Torozon Tavernájában, amiért nem veszem bele a jelentésembe, hogy az ő mulasztása miatt történt szabálysértés. Mellesleg nem tartom kizártnak, hogy nem olyan sokára valami más ürüggyel visszakapom majd a rangomat, de attól még igencsak nem nemeshez illő dolog volt a városparancsnok úr részéről, hogy így megalázott önök és az embereim előtt. No induljunk! Hol van az önök szállása?

- Köszönjük a tájékoztatást és megértést. Szállásunk a Gillard Fogadóban van. - társamra nézek - azt hiszem tényleg jobb lenne minél előbb a megfelelő helyen elszállásolni hátasainkat, hogy utánajárhassunk a repülési engedélyeknek.

Majd indulás közben - vagy amikor alkalom adódik - halkan hogy csak Feerloren hallja:
- Ha tényleg úgy áll a dolog ahogy a Antalli mondja az inkább a városparancsnokra nézve problémás...nem épp szakszerű...

- Az engedély kiállítása amúgy nem egy veszélyes procedúra. Egy adatlapot kell kitölteni, aláírni és lepecsételni két példányban, amelynek egyik példánya a Hercegi Irattárba kerül, a másik pedig önöknél marad, ez lesz a tulajdonképpeni engedély. Ezt a Palotanegyed bejáratainál levő bármelyik őrszobán meg lehet tenni, de javaslom, hogy inkább valamely földi hátasjószágon vagy kocsin érkezzenek, mivel az engedély nélküli odaérkezés is szabálytalan és jelentendő. És szerintem nem szeretnék még jobban magukra haragítani a városparancsnok urat.

- Köszönjük a tájékoztatást! - mondom - már így is több problémát okoztunk mint kellett volna. Amíg nincs engedély, nem repülünk többet. Viszont javaslom, hogy induljunk szállásunkhoz. Nem akarom tovább húzni az idejét.

A pegazus őrjárat kíséretében visszarepültök a fogadóhoz. Fentről látjátok, hogy a kocsitok a fogadó előtt várakozik és az egyik inas vigyáz a lovakra. A kocsist nem látjátok. A hátsó udvarban szálltok le. Rogahn búcsúzóul így szól:

- Az istenek őrizzék önöket, nagykövet urak! Engedelmükkel számítok az ígéretükre. Remélem, hogy a következő találkozásunk kellemesebb körülmények között következik majd be.

Azzal a pegazuslovasok elrepülnek. Amíg leszálltok a nyeregből, a hátsó ajtón kisiet egy szolga és közli veletek, hogy Guthra mester küldönce kiokosította őket, hogy hogyan bánjanak a hátasaitokkal, majd megragadja a kantárszárakat. A két jószág azonban megmakacsolja magát, és nyújtott lábbal megállnak egy helyben, közben mindegyik a saját gazdájádra néz.

Vigyorogva megcsóválom a fejemet...
- Menj csak - mondom hátasomnak - hamarosan megyek és megnézem elhelyezésed.

Aztán társamnak:
- Pakoljuk el amit beszereztünk, aztán nézzük meg őket és elhelyezésüket.

Rodi: ahogy megsimogatod a rackla nyakát, a hátasod öklendezni kezd, majd egy csupa nyál, fémes jellegű, tojás alakú dolgot köp a csizmád elé.

Enyhén elcsodálkozva én is végigsimítom a hoggis nyakát, és mondom, hogy:
- Menj vele, vigyáz rád! Még megnézünk titeket, meg hogy jól bánnak-e veletek!

In reply to KM (msg # 236):

Meglepetten pislogok arra amit kiköpött, majd  - remélem van nálam zsebkendő vagy valami hasonló - és valami zsebkendőfélével fölveszem és megtörlöm...majd megnézem hogy ezmiez?

Rodi: megtörölve a tojást látszik, hogy valami gyengébb fémből készült és két darabból áll. Megmozgatva a két felet úgy látod, hogy csavaró mozdulattal tudod szétnyitni.

- No, lássuk csak mit hoztál nekem... - mondom a racklának és ezzel kinyitom a tárolót. Közben azon gondolkodom hogy ki a búbánat rejtene el valamit szegény állat belsejében...

A tojás belsejében egy apróra összehajtogatott pergamencsíkot találsz.

Kihajtogatom és elolvasom.

Egyelőre érdeklődve figyelem a történteket, nyugtatgatva hátasomat, és közben megfigyelem, hogy milyen napszak van. Még kora délután, vagy már este?

Rodi:

Feerloren: az inas elvezeti a racklát, majd kisvártatva megjelenik újra, és várakozással tekint rád. Mellesleg a délelőtt folyamán Guthra mester istállója volt a 4. árus, akinél voltatok, és szinte az egész délelőttöt utazással töltöttétek. Most dél körül jár az idő.

Ránézek Rodira:
- Szerintem... menjünk be, és majd ott...szedjük össze mi van meg eddig!

- Jó ötlet - válaszolom - ebédeljünk és közben beszéljük meg a továbbiakat.
Majd a cetlit megmutatom
- Nézze mit hozott nekem Chiropter "2. Öt kupa algabor" - sejtésem is alig, hogy mit jelent...magát az italt értem, csak a jelentősségét nem.

Utánagondolok eszembe jut-e valami, hogy az algaborról tudok-e valami pluszt, hogy milyen hatású ital, illetve mire használják még az elfogyasztáson kívül...

- Hmmm...jól van, szerintem több minden kiderül, ha mindent beszereztünk ami kell. Javaslom menjünk be!

Majd ha beérünk, megnézem mennyire forgalmas a fogadótér, a hall, mennyire zavartalanul tudnánk bizalmasan beszélgetni...
This message was last edited by the player at 13:26, Tue 21 Sept 2021.

Feerloren: az algaborról valami olyasmi rémlik, hogy nagyon ritka és nagyon drága ital, egész Yneven talán pár tucat olyan fogadó van, ahol ilyet mérnek, és ott is aranyáron.

A hall elég forgalmas, lévén ebédidő, de a szobátokba bármikor felmehettek, és az ebédet is kérhetitek oda.

Odaszólok halkan Rodinak:
- Azt hiszem megebédelhetnénk, és egyben ki is deríteném milyen üzenet van azon a tejes csomagoláson, mindezt talán inkább kevésbé szem előtt a szobámban...
- Csatlakozzon hozzám, és megbeszélhetnénk, merre folytatjuk a utunkat!

Majd megérdeklődöm a fogadóstól, hogy mit lehet kérni ebédre, és megkérem, hogy tálalják fel a szobámban. Egy jó erőlevest mindenképpen kérek, kicsit hangsúlyozva, hogy legyen még kellőképpen forró, mikor elém teszik.

In reply to Feerloren (msg # 249):

- Remek ötlet, menjünk. Van mit megbeszélnünk. - válaszolom és én is rendelek valami ebédet. Jó meleg levessel...

Ezt követően fölmegyünk Feerloren szobájába a holmikkal, majd mikor megjön az ebéd a forró levesnél megnézzük a titkos üzenetet (és reméljük hogy száll a széllel).
This message was last edited by the player at 09:31, Wed 22 Sept 2021.

Kb. fél óra múlva a rendelésetek megérkezik, a leves és a sült is forró. Ahogy a papírt közelítitek az ételhez, előbb halvány sárga, majd barna színben megjelenik rajta egy felirat:

1. A világ közepén

- Áh! Majd elfelejtettem! A nadrágos csomagokat még nem bontottuk ki, amiket Saldeztől kaptunk! Pedig vagy az Önében, vagy az enyémben biztos, hogy szintén lesz üzenet!

Megkeresem azt a csomagot, és óvatosan kibontom, megnézem van-e benne üzenet, vagy  egyedi szag, egyéb...

Feerloren: A csomagban két, finom anyagból készült sötétbarna vászonnadrágot találsz, mindkettő derekánál egyetlen szál cérnával egy-egy címke, rajta a nevetekkel. Rodi nadrágján a címke ugyanabból az anyagból van, mint maga a nadrág, a tiéden viszont valami más, sötétszürke-világosszürke hajszálcsíkos kintájú anyagcsík van, aminek a tapintása is sokkal puhább, szinte nyálkás benyomást kelt.

Megnézem a cimkét, hogy ismerős-e az anyag, amit látok, esetleg az a nyálkás anyag csak takar-e valamit, megpróbálom a szélén a szegélyét csak körömmel egy kicsit megkapargatni, van-e rétegződés...

Ilyen anyagot még nem nagyon láttál. Ahogy megkapargatod, maga az anyag nem réteges, viszont olyan, mintha apró, nagyon sűrű hullámokból állna.

Megnyalom a cimkét, érzek-e rajta valamilyen ízt...

Érzel egyfajta fura ízt, de nem úgy rémlik, hogy az valamiféle vegyszer íze lenne, inkább az anyag sajátja.

Megfordítom a cimkét, hátha a másik felén van valami írás.

Ha nincs, akkor megnézem a nadrág belsejét, hátha ott találok valamit, esetleg kifordítom, hátha ott van írás.

Sem a címke hátulján, sem a nadrágon máshol nem találsz írást.

Leszedem a cimkét, és magam elé tartom, majd az ablak, a fény felé fordítom, hátha áttetsző.

A címle nem átlátszó, kb 2 mm vastag anyag.

Megpróbálom oldalirányban kihúzni, megnyújtani a cimkét...

Könnyen nyúlik, közben jelentősen vékonyabb lesz az anyaga. Ahogy így megnézed, a hajszálvékonynak tűnő vonalak betűkké szélesednek.  Ezt olvasod ki:

"3. Öt pillért fed fel,"

- Talált már valamit Feerloren? - kérdem és megnézem a saját gatyámat jó alaposan, hogy van-e benne valami.

Megmutatom Rodinak a cetlit:
- Áhá! Trükkös, trükkös! :) Gyűlik szépen a listánk. Nos! Azt hiszem most már ehetünk, mielőtt még kihűl, aztán folytathatjuk az utunkat.

Rodi: a neveddel ellátott, a nadrág anyagával megegyező anyagú címkén kívül mást nem találsz.

- Hmm...eléggé érdekes egy lista... - morgom a szakállam húzogatva - lássukcsak
1) A világ közepén
2) Öt kupa algabor
3) Öt pillért fed fel

Elgondolkodva nézem a levest...próbálok emlékezni, hogy mi-mit jelenthet ("világ közepén", "algabor" és "pillér" tűnik leginkább fontosnak)
- Mint egy versike-féleség. Kérdés hogy hány sorból áll, és mi-mit akar jelenteni?

- Meg 8) Ősi-új hatalommal az élén -  Nagy eséllyel itt valami hatalmi játszmának vagyunk részesei, de korai még a nagy következtetés, mert bármely új elem csavarinthat egyet a lényegen, meg azon is, hogy nekünk mi a szerepünk.
- Tudjuk le a listát, meg kérdezzük meg, hogy melyik állomásunk van közelebb az engedélybeszerzés helyéhez!

- Igaza van - csóválom fejem - ha jól emlékszem a Foban Lábászat jön. Az engedélyt a városőrségtöl kaphatjuk...a Palotanegyed bejáratánál lévő őrszobák bármelyikében. Ki van ahhoz legközelebb? Egyébként is akartunk könyvtárban szétnézni, lehet hogy azzal tudjuk összekapcsolni.

- Jól van...úgy hiszem pont a Foban lábászat! Szerezzünk hát lábbelit, meg engedélyt!
A cókmókokat az üzenetekkel együtt a szekrénybe helyezzük, majd miután rápillantottunk a hátasainkra, hogy jól vannak-e, szólunk a kocsisnak, majd megindulunk a Foban lábászat felé.

Mire végeztek az ebéddel, a kocsist a bakon, a helyén találjátok meg, útra készen. Beszálltok és elindultok Foban lábászata felé. Jó 15 perces utazás után megérkeztek a hercegi negyed határához közeli üzletbe. A mester ember, de csillogó fekete bőrrel és fekete hajjal... talán csak a szeme fehérje és beszédnél a fogsora az, ami megtöri az összhatást. Udvariasan fogad benneteket:

- Tengermély tiszteletem az uraknak! Ha jól akarnak járni - szó szerint -, akkor ajánlom magamat és az általam készített lábbeliket! Ne feledjék, hogy amikor nem ülnek vagy fekszenek, akkor az egyetlen dolog, ami az önök lába és a föld keménysége között áll, az a lábbeli, és egy rosszul megválasztott darab nemcsak kényelmetlenséget, hanem hosszú távú ártalmakat is okozhat! A saját termékeimnél garantálom azt, hogy pontosan az önök lábára igazított darabot kapnak, a külsejét pedig az önök személyes kérésére úgy alakítom, ahogy önök szeretnék. Milyen áruval szolgálhatok önöknek?

Mosolyogva köszöntöm a bőbeszédű mestert:
- Üdvözlöm Foban mester! Feerloren Gegangen és Rodi Balkisson nagykövetek vagyunk - mutatok társamra és magamra - ha nem tévedek korábban rendeltünk Öntől lábbeliket, különleges alkalomra...

- Ó, igen. A gipszminták alapján gyerekjáték volt elkészíteni az önök rendelését. Mindazonáltal az első egy-két napban még apró kényelmetlenségek adódhatnak, amíg a lábbelik hozzáidomulnak az önök lábához, de amennyiben ezek két nap aktív viselés után nem múlnak el, hozzák vissza hozzám és díjmentesen kijavítom őket.

Azzal a fekete férfi a pult alól előhúz két csomagot és átadja nektek.

- Köszönjük - válaszolom és átvesszük a csomagokat - ha valamiért mégis lenne bármi gond visszatérünk. Bár nem tartom valószinűnek hogy lesz...

- Én is így remélem, uraim! Járjanak kényelmesen és szerencsével!

- Köszönjük! További szép napot! - búcsúzom, majd kimegyünk a kocsihoz. - Akkor most a palotaőrség következik és megszerezzük az engedélyeket...aztán tovább. Ha jól emlékszem kell még kesztyű, öv, alsónemű és virág...javaslom, hogy út közben beszéljük meg a sorrendet.

Megköszönöm én is a mesternek a kiválónak tűnő portékát, majd derűs napot kívánva elköszönünk.
- Igen, járjunk utána annak az engedélynek!
Szólok a kocsisnak:
- A palotaőrség legközelebbi bejáratához vigyen minket kérem!

Illetve amíg gurulunk a kocsiban én kibontom a csizmát. Mielőtt a lábamra próbálnám, azért megszemlélem, meg belenyúlok a kezemmel, keresvén itt is valami rejtett üzenetet...

- Milyen igaza van... - jegyzem meg midőn látom mit tesz társam - ha az előző üzenet Önnél volt, lehet hogy a következő nálam lesz...

Ezzel kibontom és alaposan átvizsgálom a csomagot.

Kibontjátok a csomagokat. Két pár, egymástól csak méretben különböző, gyönyörű sötétbarna csizma kerül elő belőlük.

Feerloren (sikeres észlelés): észreveszed, hogy az egyik csizma sarka kb. fél centivel magasabb, mint a másik.

Rodi: te nem találsz semmi eltérést a két csizma között.

Szárukkal lefelé egy magasságba emelem a két csizmát, majd megnézem, hogy az alacsonyabb talp síkja hol metszi a magasabbét...
Megnézem látok-e ott valami illesztést, megnyomkodom kicsit az ujjammal...

Feerloren: a hosszabb sarok lb fél centivel nyúlik túl a másikon. Míg a talp többi része rugalmas, de erős, vastag bőrből készült, ez a darab kifejezetten lágy, az ujjaddal könnyen be tudod nyomni. Így tisztán ki tudod tapintani azt is, hogy hol csatlakozik a talp keményebb részéhez.

Óvatosan megpróbálom oldalirányban elnyomni a puhább anyagot, elválasztva ezzel a keményebb résztől, ha nem megy, akkor esetleg kaparva.
Közben figyelek, hogy kibukkan-e valami papirosszerű, vagy látok-e jelet.

Feerloren: az anyag annyira lágy, hogy körömmel le tudod választani a valódi talpról. Alatta valóban egy darab összehajtott pergament találsz, amelyen kyr-toroni nyelven a következő írás látható:

"4. Melyek gátat tartanak."

Az üzenetet megjegyzem, amennyire tudom, megmutatom Rodinak, majd ha elolvasta, akkor az pergament az üzenettel a jobb csizmába rejtem, majd elcsomagolom a csizmákat.
Közben szólok Rodinak:
- Nos... itt már szinte biztos, hogy hatalmi játékról lesz szó!

Majd várom, hogy megérkezzünk az engedélykérő helyhez...

- Tartok tőle hogy nem csak a legalább számunkra kedvező oldalon érdeklődnek utánunk...sőt... - megcsóválom fejem - a nyílt, egyenes harc sokkal jobb, ott tudjuk kit kell legyőzni...csak legyünk túl rajta...

Az engedélyezési hivatal a Palotanegyedet körülvevő fal egyik kapujánál van, a falon belül, ahhoz hozzáépített kis őrszoba jellegű helyiség - hiszen ezt a funkciót is ellátja. A kapu előtt fél tucat ember őr áll, a hercegi címkerrel ellátott egyenruhában és közepes pajzzsal, oldalukon pedig hosszúkard. Mikor kiszálltok, az egyik odalép hozzátok és udvarias mosollyal megkérdezi:

 - Jó napot kívánok, uraim! Megkérdezhetem, hogy milyen ügyben járnak itt?

- Jó napot kívánok! - köszöntöm az őrt - Feerloren Gegangen (társamra mutatok) és Rodi Balkisson (magamra mutatok) nagykövetek vagyunk. Repülési engedélyt szeretnénk, hogy röpképes hátasainkkal repülhessünk is. Jó helyen járunk ezügyben?

- Igen, uran. Itt az épületben - az íróasztalnál legyenek szívesek jelezni a szándékukat, és az ott dolgozó hivatalnok segít önöknek regisztrálni a hátasaikat. Parancsoljanak, uraim!

Azzal elővesz egy kulcscsomót és kinyitja a kaput előttetek.

Beljebb fáradunk az említett íróasztalhoz, és megérdeklődjük milyen pénzbeli és egyéb  feltételekért kérhetünk repülési engedélyt. Ennek során azért kihangsúlyozom a meghívásunkat a hercegi bálba, mint esetleges módosító körülmény.

A regisztráció díja hátasonként egy ezüst, és ezért Erion és vonzáskörzete teljes területére szól az engedély, kivéve a Palotanegyed légterét. Az engedélyt érdemes minden repülésnél magatoknál tartani, így elkerülhető a büntetés. Miközben beszél, kitölti az adataitokkal a regisztrációs űrlapot. Erre nem kell sok adat: mindössze a nevetek, erioni lakcímetek, a hátas neve, faja, táplálkozása és megközelítőleg a méretei. Ezután még két példányban lemásolja a lapot, aláíratja és lepecsételteti veletek őket, egy-egy példányt átad nektek, majd kér pár perc türelmet. Elviszi az egyik hátsó helyiségbe a papírokat, ahonnan hamarosan szapora kalapálás hallatszik, majd valóban néhány perc múlva visszatér az ügyintéző és átad nektek egy-egy könnyű, acélkeretbe foglalt könnyűfém lapocskát, amelyen a megadott adatok, illetve a hercegi pecsét dombornyomata szerepel.

- Köszönjük a segítséget - mondom és megnézegetem a lapocskát jó alaposan - maguknál gyors és gördülékeny az ügyintézés.

Majd társamhoz fordulva:
- Menjünk is tovább, van még intéznivalónk.

Tiszteletteljes mosollyal (no meg az egy ezüsttel) megköszönöm az engedélyt, és a tájékoztatást, elköszönök, majd bólintással nyugtázom társam kijelentését.

Szólok a kocsisnak:
- Guruljunk hát tovább a Draga bőrműveshez! Kérem, hogy ne túl gyorsan hajtson, szeretném szemlélni útközben ezt a remek várost!

És valóban, figyelem, hogy látok-e útközben olyan ruhaüzleteket, melyek a miénkénél talán egy fokkal szerényebb öltözetet kínálnak, és látni, hogy látogatják is a járókelők, kedvelt hely.
Szintén igyekszem keresni a nem túl hivalkodó, de látszólag igényes fogadókat, ahol esetleg szükség esetén meghúzódhatunk.

Feerloren: ruhaüzleteket látsz bőven, változó színvonallal, de azt meg tudod állapítani a kitett mintapéldányok alapján, hogy a tiétek bizony valóban csúcskategóriás öltözék. Fogadók viszont itt a Kereskedőnegyedben nincsenek, azok a Fogadónegyedben vannak, ahol a ti szállásotok is.

Draga bőrműves műhelyét a Bőrmívesek utcájának végén találjátok meg, a legnagyobb épület az utcában. Az egész utcán lehet érezni a cserzett bőr szagát, és ez alól a műhely sem kivétel. Egy zömök udvari ork szorgoskodik a pultnál, aki miután kiszolgálja az előttetek álló elf párt, hozzátok fordul:

- Tisztelettel köszöntöm önöket, uraim! Rendelést szeretnének leadni vagy elkészült rendelést szeretnének átvenni?

- Üdvözletem - válaszom - elkészült rendelést jöttünk fölvenni. Feerloren Gegangen és Rodi Balkisson névre voltak.

Az ork rezzenéstelen arccal bólint.
- Igen, a kért rendelések elkészültek. Lennének szívesek és mutatnának valami személyazonosságot igazoló iratot vagy a rendelés leadásakor átadott jegyeket?

Előkotrom a kutyabőrt és mondom társamnak, hogy ő is mutassa be sajátját.

- Igen-igen! - Mutatom a kutyabőrt - mi lennénk Feerloren Gegangen, és Rodi Balkisson!
- Lássuk azokat a remek kesztyűket, miként illenek kezünkre! :)

Az ork bólint, majd az egyik polchoz lép és leemel róla egy kb. kétarasznyi széles és arasznyi hosszú, fél arasz magas fadobozt. Leteszi elétek, majd kissé meghajtja a fejét köszönésképpen és máris a mögöttetek álló emberpár felé fordul:

- Tisztelettel köszöntöm önöket, hölgyem és uram! Rendelést szeretnének leadni vagy elkészült rendelést szeretnének átvenni?

Miután átvettem a dobozt, kinyitom és kiveszem a részemre készült kesztyűt, majd átadom Feerlorennek. Aztán fölpróbálom az átvett bőrárut.

Rodi: ahogy felpróbálod, a tenyereden valami nedvességet érzel.

- Köszönjük! - Mondom az orknak.
Egy futó pillantást azért vetek az érkezőkre, fél szemmel figyelve, hogy mifélék, van-e bármi különös irányunkban, van egyéb.
De alapvetően felpróbálom én is a kesztyűt, illetve tanulva az előző portékákból megnézem a doboz belsejét, és az aljára is vetek egy pillantást.

Feerloren: te is érzel nedvességet és te is mindkét tenyereden. (Rodi, te is mindkettőn.)

Hmmm...kihúzom a kezem, és megnézem, hogy mit látok az ujjaimon, ha csak nedves, és semmi más, akkor kifordítom a kesztyűt óvatosan.

- Mi a ...? - mordulok föl meglepetten és lehúzom a kesztyűt, majd megnézem hogy mi történt. Ha a kezemen nem látszik, kifordítom - persze óvatosan nehogy kárt tegyek benne - és megnézem.

Rodi: mindkét tenyereden gyorsan halványuló betűket látsz. Jobb kéz: "Rombold", bal kéz: "le". Ahogy nézed őket, a betűk fél percen belül nyom nélkül eltűnnek.
This message was last edited by the GM at 08:56, Sat 26 Mar 2022.

Csak csóválom fejem:
- Menjünk... - majd mikor kiértünk és már úton vagyunk a következő állomás felé mondom halkan - nekem a kezeimen a "rombold" és a "le" szavak jelentek meg... Önnek volt valami hasonló...?

Feerloren: a te kezeiden a következő szavak vannak: "a", "pilléreket".

Ugyanolyan halkan mondom Rodinak:
- Rombold le...a pilléreket. Ez az üzenet.

Mikor megérdeklődöm a kocsistól, hogy Yngler bőrös, vagy Singe selyemárus van közelebb, mint következő állomás, megkérdezem még valamiről:
- Mondja csak, maga már biztos ismeri a várost, mint a tenyerét.. :)
- Hova jár ruházkodni itt szívesen az átlagpolgár, illetve az egyszerűbb jómódúak?

A fogadós büszkén kihúzza magát:

- Ismerem biza, már az öregapám is kocsis volt a Városban, és meg mindig ő vezeti a családi üzletet. Valahol az őseink között lehetett egy hosszúéletű, mert az öreg még mindig fitt és ötvennél egy nappal nem néz ki idősebbnek. Gyerekként még tőle tanultam a kocsihajtást meg a lovak gondozását. Ami az átlagembereket illeti, a Nagy Bazár a legnépszerűbb, ahol ruhák mellett zöldségek, gyümölcsök, húsok, tejtermékek, szerszámok, azaz szinte minden megtalálható. Bár az ottani ruhák nem olyan elegánsak, mint azok, amiket az ilyen céheknél lehet rendelni, de elég tartósak ahhoz, hogy a vékonypénzűbb embereknek is megérjék az árukat. A két üzlet közül pedig Yngler bőrös van közelebb, mindössze két utcányira innen. Odavigyem önöket?

- Derék, derék... - bólogatok a történet hallatán.
- Egyébként igen, menjünk Yngler bőröshöz, de addig is mondja csak, ez a Nagy Bazár közel van? Tolvajoktól mennyire kell tartani?

- A Nagy Bazár a kikötőtől nem messze, a Kereskedőnegyed másik felén van, innen jó fél óra kocsikázásra. Ott szinte minden megvan, ami az ember mindennapi életéhez kellhet. Tolvajok minden ilyen nyílt piactéren előfordulhatnak, de a pletyka szerint aki lefizeti a védelmi pénzt a Szürkecsuklyás Testvériségnél, a tolvajok nem fogják háborgatni... legalábbis a hozzájuk tartozók nem. A riválisokat pedig ők sem nézik jó szemmel. Rebesgetik, hogy a Testvériségnek még a hercegi palotában is van befolyása, bár ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy nyílt székházuk van itt a Kereskedőnegyedben, és hacsak nem keverednek bele bizonyítottan valami súlyosan törvényellenes dologba, a herceg emberei sem háborgatják őket. Úgyhogy lehet benne valami. Máskülönben, uraim, megérkeztünk Ynglerhez.

- Köszönöm! - mondom a kocsisnak, majd Rodihoz fordulok:
- Menjünk hát be!

A kocsitól az ajtóig lassan sétálva, olykor meg-megállva halkan így szólok Rodihoz:
- Hmmm nem is tudom, meglehet a maga veszélye, de lehet, hogy érdemes lenne azt a védelmi pénzt kiváltani. Már csak azért is, mert azt mondja a kocsis, hogy a testvériségnek befolyása van a hercegi palotában. Talán jól jöhet az ismeretség nekünk is, meg a későbbi helyzetek átlátásában is. Vagy ha rejtőznünk kellene valami oknál fogva.

Halkan sóhajtok
- Nem tetszik ez, de legalábbis elsőre nem látom, hogy túl sok egyéb lehetőségünk lenne. Ahhoz emlékek is kellenének...csináljuk és reméljük, hogy isteneink kegyesek lesznek hozzánk... Csak tudnunk kéne, hogy mennyi az a védelmi...

- Na menjünk, aztán később visszatérünk rá...
Belépünk a boltba.

Ahogy beléptek a boltba, egy szalagfüggönyön mentek keresztül. Aztán ahogy jobban megnézitek, a szalagok mindegyike egy-egy öv: az ajtónyílás szélén a keményebb, erősebb darabok vannak, míg közép felé haladva egyre puhább és vékonyabb övek csüngenek le, már-már azt a benyomást keltve, hogy nem is bőrből vannak, hanem selyemből. Keresztülhaladva rajtuk egy bordó függönyökkel borított falú terembe érkeztek, és egy érintéspróba igazolja a gyanútokat, hogy bizony a függönyök sem szőtt anyagból vannak, hanem egykor élő lények kültakarójából. A pultot takaró takaró ezek ikertestvére, csak élénkvörösben. A pult mögött egy fiatalember udvariasan meghajol, és kezében két korong alakú tárgyat nyújt felétek.

Meglepetten nézek a korongokra és társamra.
- Jó napot! - köszönök - biztos, hogy ezt szánja nekünk? Még be sem mutatkoztunk...Feerloren Gegangen és Rodi Balkisson vagyunk.

A fiú mosolyogva bólint, majd szó nélkül ismét felétek nyújtja a korongokat.

Vállat vonok és átveszem az egyiket. Ezt követően alaposan megnézem, hogy mit vettem át.

A korong egy kör alakú, bő tenyérnyi átmérőjű és háromujjnyi magas doboz, amely - milyen meglepő - bőrből készült. igen passzentosan záródik, mégis relatíve könnyen ki lehet nyitni. A belsejében egy elegánsan összetekert bőröv, amelyet két réteg nagyon vékony, szinte átlátszó pergamencsík fog közre. A csatja egy hatkarú krákent ábrázol, amelynek egyik karja igen ügyesen van megcsinálva úgy, hogy rögzítse az övet a kiválasztott pozícióban.

- Milyen ügyes, igényes darabok, és csomagolás! Köszönjük!
- Legközelebb is jövünk, ha az igény úgy kívánja!
Majd elbúcsúzunk, a kocsist egyelőre várakozára kérem, majd társammal beszállunk a kocsiba, és az eddigihez hasonlóan alaposan átnézzük a korongot, és annak tartalmát, elsőként a pergamencsíkot. A megérzésem azt súgja, hogy az rejti az üzenetünk következő darabját.

A pergamencsíkokat óvatosan lehúzzátok az övekről, összesen négy darabot. Valóban találtok rajtuk jeleket, mind a négyen, de egyelőre sajnos nem tudjátok megállapítani, hogy milyen szisztéma alapján lehetne kibogozni a jelentésüket.

- Nézzük az övet, próbáljuk föl, bár valószinűleg jó. Aztán nézzük, mi van még hátra? - mondom - majd menet közben vagy szállásunkon újra megnézhetjük ezeket a pergameneket...
This message was last edited by the player at 10:16, Tue 02 Aug 2022.

- Egy pillanat!
Látva, hogy a csíkok közel átlátszóak, megpróbálom egymásra helyezgetni őket, hátha rétegesen adnak ki valamit.

Feerloren: illesztgeted egymásra a csíkokat, és egyszer csak elkezd valami rendszer kibontakozni a szemeid előtt. Az egymásra helyezett, látszólag értelmetlen jelekből egymásra fektetve kyr-toroni írás betűinek darabjai állnak össze, majd ahogy az összes csík a helyére kerül, teljes betűk. A pergameneken összeolvasva a következő szavak bontakoznak ki:

"6. Hogy a gát leomoljon,"

Megmutatom Rodinak, felírom a szöveget, eltesszük az alkotóelemeket, majd:
- No, akkor már csak az alsónemű, meg a virág van hátra. Bár a virágot az elvitel előtt kérdezzük meg, hogy mikor vigyük el, és hogyan, hogy friss maradjon, és ne egy hervadt gazt vigyünk, mire lesz a bál!
(Kicsit halkabban, hogy Rodi hallja:)
- Majd ha végeztünk, vigyük vissza a szállásra a dolgokat, biztonságba, együnk, majd
 utána lehet megnézném azt a piacot...

Majd szólok a kocsisnak:
- Irány Singe selyemárudája!

A kocsival ezúttal jó negyed órába telik eljutni a selyemárudába. Egy kívülről is meglehetősen impozáns, rengeteg függönnyel beborított kétemeletes épület az, amely előtt egy fiatal ember lány - lehet talán 12-13 éves - fátylakból készült dreggishez hasonló bő ruhában segít eligazodni a vevőknek és érdeklődőknek. Amikor odamentek hozzá, mélyen meghajol előttetek és dallamos hangon köszönt titeket:

- Köszöntöm önöket, nagytiszteletű követ urak! Rendelésük készen várja önöket odabent a földszinti pultnál, a bejárattal egyenesen szemben. Singe mester személyesen fogja önöket kiszolgálni.

- Szép napot! - köszönök kissé meglepetten, majd Feerlorenhez fordulok - menjünk is.

És ezzel elindulok a mester felé a megadott irányba.

- Köszönjük! - Válaszolom apró mosollyal a hölgynek, majd követem társam a mesterhez.

A pult mögött egy alacsony, kopaszodó, kissé malacképű ember áll. Amikor meglátja, hogy közeledtek, benyúl az egyik függöny mögé és két, ránézésre egyforma dobozkát húz elő. Amikor odaértek, főhajtással üdvözöl titeket, majd felegyenesedve szóban is:
- Legyenek üdvözölve szerény boltomban, nagytiszteletű követ urak! Igen nagy megtiszteltetés, hogy engem választottak ki arra, hogy a kényelemre leginkább kényes ruhadarabjaikat elkészítsem. Parancsoljanak, ez az öné, ez pedig az öné.
Azzal átadja nektek a dobozokat. Azok fél arasznyi hosszúak, ugyanolyan szélesek és tenyérnyi magasak, ránézésre mintha pergamenből készültek volna.

- Köszönjük - válaszolom és kinyitom a dobozt és szemrevételezem tartalmát.

Rodi: a csomagban egy takarosan összehajtogatott fehér selyemalsó van, az övcsat helyénél a monogramoddal és a krákenes címerrel.

Sikeres észleléspróba: a doboz tetejében merevítőként egy igen vékony (kb. 1 mm) fa lap van. Igen furcsa a mintázata, mintha random helyeken apró, négyzet alakú lyukak vannak benne. Off: leginkább egy QR-kódra hasonlít.

Szintén belenézek a dobozba, egyelőre csak gyors szemrevétellel, a mester felé elismerő arckifejezéssel nyugtázva a látott minőséget...
- Köszönjük, mester!
- Bár azt hiszem ezt nem fogjuk most felpróbálni, de kellemes a szemnek!
Rodinak:
- Menjünk!
Azzal búcsút intek, és a kocsiba érve én is alaposan átnézem a kapott dobozt...

Feerloren: neked csak a kocsiban tűnik fel, hogy a te dobozod tetejében is merevítőként egy igen vékony (kb. 1 mm) fa lap. Ez viszont - miután Rodi megmutatta a sajátját - Rodiéval ellentétben nem lyukas, viszont számos kyr-toroni betűvel van teleróva, amelyek ránézésre értelmetlen betűhalmazt alkotnak.

Mivel más alkotóelem nagyon nem tér el az alap ruhaneműtől, és a szokásos dobozaiktól, kiveszem a két fa lapot, és a lyukacsosat ráhelyezem a szövegesre.
Tekintve, hogy négyzet formák, megnézem, hogy van-e a lyukacsoson jelölés, hogy melyik irányból kell illeszkedniük, ha nincs, akkor meg próbálgatom, hogyan adnak ki a láthatóan maradt betűk értelmes üzenetet.

Feerloren: Jelölést nem látsz a lapokon, így találomra elkezded forgatni a lapot. Első próbálkozásra nem látsz értelmes szavakat-betűhalmazokat, így fordítasz egyet. Második próbálkozásra a következő szavakat tudod összeolvasni a lyukakból:

7. És az Örök Birodalom
This message was last edited by the GM at 10:33, Mon 16 Jan 2023.

- Örök Birodalom, Örök Birodalom...hmm... Ezt a Kyr Birodalomra mondták annakidején, valami 7000 évvel ezelőtt. Azóta Toron maradt és ők próbálkoznak folyton a régi birodalmi dicsőség visszaállításával. Kérdés, hogy most pontosan milyen módszert próbálnak rajtunk...és kik. - halk sóhaj - legalább a célkora lehet használható tippünk...

- Nos... Volna egy javaslatom! -  Mondom Rodinak halkan.
- Az üzenet lényegi része még mindig Algernonnál van. Ez lehet felvirágzás, és bukás is. Következtetni lehet, de menjünk biztosra! Bár még 24 nap hátra van a bálig, ami alatt tudtommal a legtöbb virág elhervad, de a kíváncsiság nem hagy nyugodni!
-Nézzük meg, hogy kész van-e, látunk-e hasonló rejtjelet, mint eddig, esetleg a virágot valamiféle mágiával frissen tarthatjuk-e.
- Esetleg elkérjük a virágot egy friss szerelemre hivatkozva most, és megkérjük, hogy 23 nap múlva legyen kész egy hasonló...
- Aztán valahogy mielőtt még bemegyünk, mérjük fel a helyet, és figyeljük meg, hogy színlelt távozásunk után közvetlen megy-e valaki jelenteni valakinek, vagy ilyesmi.

- Jó ötlet. Azt hiszem, hivatkozhatunk arra is, hogy most jártuk körbe a mestereket, hogy a bálhoz szükséges holmikat magunkhoz vegyük, ezt prezentálni is tudjuk, és akkor már ezt is megnéztük. Meg nem tudom kell-e bármilyen érdemi hivatkozás. Egy ilyen fontos esemény előtt szerintem bárki többször ellenőrizné, hogy minden rendben legyen. Szerintem egy aggodalmaskodó követ nem feltünő.

A kocsist megkérjük, hogy vigyen Algernonhoz.
Ha a kocsinak van hátsó ablaka,néha kitekintek,hogy jön-e/lohol-e utánunk valaki követésgyanúsan.

Algernonhoz érkezve megnézem a helyet kívülről, csak laza sétáló polgár módjára. Hátsó kijárat, egyéb van-e.  Sikátorba azért ha nem muszáj, nem megyek be.

Feerloren: nem látsz senkit sem, aki követne titeket.

Algernon háza egy impozáns méretű épület aminek az összes falát eltakarja a felfutó vadrózsa és borostyán, olyan szinten, hogy gyakorlatilag a falak maguk egyáltalán nem is látszanak, az átlátszó, üvegből készült tetőt viszont nem érintik a futónövények. A kerítés tulajdonképpen kétembernyi magas sövény, amelyet a lángtövis nevű növényből nyírtak szép formásra. Ennek a növénynek a tövisei égető kínt okoznak, és bár jó 3 centi hosszúak is lehetnek, szinte láthatatlanok a gyönyörű, apró vörös virágfürtök között. A kapun érdekes módon, élő, sárga kacsokból font betűkből van kialakítva a felirat: Algernon virágoskertje.

Megnézem körbe tudom-e sétálni a kertet. Ránézésre mekkora, mennyi időbe telne, ha nem sok, akkor megnézem hány be/kijárat van.
Rodinak szólok előtte, hogy várjon meg, mindjárt jövök...

Nem tudod körbesétálni, mert vannak még mellette telkek. Algernon virágoskertjének utcafronti oldala jó 50 méter hosszú, ami tekintélyes méretű birtokterületre enged következtetni. Összesen két (három) bejáratot látsz, az egyik az épület főbejárata, ahol megálltatok, a másik a sövény végén egy székelykapu jellegű, szépen faragott, virágos mintával díszített faoszlopok által tartott nagy kétszárnyú kapu, amelyen két kocsi kényelmesen elfér egymás mellett, közvetlenül amellett pedig egy ugyanolyan stílusú, de alig méter széles, gyalogos közlekedésre használt fakapu. A kapuk illesztései olyan pontosak, hogy nem látsz be a deszkák között, viszont ahogy ott sétálsz, sokféle virágillatból keveredő, szinte részegítően tömény illat csapja meg az orrodat, amelyet bizony ebből a kertből hoz feléd a szellő.

- Mi lenne, ha ide is egyszerűen bemennénk? Oké, legyünk óvatosak és figyeljünk nagyon...de menjünk már, mert így semmire sem jutunk - mondom mikor Feerloren eleget nézte a virágoskertet. Persze halkan, nem kell mindenkinek mindent hallania...

- Igazad van, ez amúgy sem tűnik a legjobb helynek az utánajáráshoz...egy próbát megért! Menjünk be!
Majd belépünk a bejáraton...

Bementek. Igencsak lenyűgöző látvány fogad titeket: mintha valami dzsungelben lennétek, a falakat sem látjátok a rengeteg féle-fajta növénytől. Még szerencse, hogy a padlón, amit amúgy puha moha borít, a zöld között meghúzódó vöröses csík jelzi, merre tudtok eljutni a pulthoz.
A jelet követve egy vízszintes fatörzshöz juttok el, ahol egy meg Rodinál is alacsonyabb, narancssárga bőrű szerzet, egy goblin fogad titeket olyasféle ruházatban, ami mintha egymás fölé fűzött levelekből állna. Mikor odaértek,  köszön, majd megkérdezi:
- Üdvözlöm önöket, kedves vendégeim! Algernon vagyok, a kertész. Miben lehetek a segítségükre?

- Üdvözlöm Algernon mester! A nevem Feerloren Gegangen, a társam Rodi Balkisson, nagykövetek.
- Ha minden igaz, félre van, vagy talán félre lesz (kérdőn) téve Önnél a nevünkre virág. Ha esetleg már készen van, akkor azt jöttünk elvinni, esetlegesen megszemlélni!

- Természetesen, követ urak! Igazi ínyencséget készítettdn elő az önök számára. Máris hozom, egy pillanat türelmüket kérem.

Azzal hátat fordít nektek és beszalad a növényrengetegbe. Alig egy perc múlva visszatér egy kancsó méretű cseréppel, benne egy hosszú szárú, kb. 30 cm magas növénnyel. A növényen két halványpiros bimbó látható, a tövéből pedig néhány szál 2 mm vastag és követhetetlenül hosszú csápszerű inda nő ki, amelyek szinte gubót alkotva körbefonják a szárat. Algernon leteszi elétek a cserepet és jegyzetelni kezd nektek egy darab pergamenre, közben mondja is, amit ír.

- Ne felejtsék el minden este megöntözni. Ma este, és csak ma este fél deci vizet és fél deci kecsketejet keverjenek össze, azt öntsék rá, az összes többi estén fél deci vizet és fél deci vörösbor keverékével öntözzék. A bálra ki fog nyílni mindkét virága, amelyeketa bál reggelén vágjanak le késsel, majd büszkén viselhetik őket az ünnepségen.

- Köszönjük, Algernon mester! Ezt észben tartjuk, illetve a szállásadóinkkal is egyeztetünk, hogy ne maradjon ki az ápolás...
- Hadd kérdezzem meg, szokott lenni ebből a növényből több ilyen példánya is, avagy ez afféle ritka kuriózum, ritka alkalmakra?

Algernon szélesen elmosolyodik, feltárva hegyes, meglepően ápolt fogsorát.
- Uraim,ez egy abszolút egyedi példány, egyedi rendelésre. Ja és még valami: az ünnepség végén orrukkal szippantsanak nagyot a virágból. Jót tesz majd az önök egészségének.

- Értem! Köszönjük Algernon mester! Minden jót addig is!

Majd kifelé indulunk a kocsinkhoz. Odaérve már majdhogy nem szokásszerűen megnézzük a cserepet, találunk-e az alján, oldalán valami rejtett üzenetre utalót, ha nem, akkor a szálláson majd akár a földjét is átnézzük, de azt később.

Rodinak a kocsiban:
- Gyanítom, hogy ez a szippantás vagy arra szolgál, hogy minket kábítson el, ha végeztünk, vagy épp mi maradjunk talpon, ha a környezetünk nem is... de lehet, hogy Algernon urat érdemes lenne felkeresnünk később, mert a szippantásból ítélve többet tudhat, mint az eddigi boltosok...

- Javaslom térjünk vissza a szállásra egyelőre...

- Legteljesebb egyetértésem, Feerloren mester - bólintok - ez a szippantás felettébb gyanús. Ha csak az illatról lenne szó, akkor nem ilyen időzítve mondta volna...hanem vagy azonnal vagy amikor a szállásunkra értünk. Lehet, hogy az elménket borító homályt oldja föl vagy valami rejtett parancsot aktivál és tehetetlenek leszünk ellene. Mindenesetre menjünk szállásunkra.

Visszamentek a szállásotokra. A kocsis megkérdezi, hogy várjon-e rátok.

A kocsist megkérem, hogy várjon meg minket.

Felvisszük a szobába az eddig beszerzett portékákat is az eddigi szerzemények mellé, a virágot pedig mielőtt még a személyzet gondjaira bíznánk, természetesen alaposan átnézzük, számítván egy újabb üzenetre, természetesen a kellő óvatossággal.
Először megemelem a virágot cserepestül, szemügyre veszem a cserép alját, majd oldalát körbe, utána a növényt, a földjét, a szárát, a virágot.
Ha nem találok semmit, és Rodi sem, akkor kerítünk egy tálcát, és földestül ráemeljük a cserépből a növényt, hogy lehetőleg ne essen szét, és vissza tudjuk ültetni, és megnézzük a cserép belsejét is.
This message was last edited by the player at 17:59, Mon 13 Feb 2023.

Amikor a virágot emeljük ki a cserépből azért megjegyzem
- Jó lenne ehhez valami ócska kesztyű amiért nem kár...nem tudom milyen gyom ez...

Amilyen óvatosan csak tudjátok, kiemelitek a növényt a cserépből, átnézitek mindkettőt, de semmit nem találtok az enyhén nyirkos földön kívül.

Megnézem még a pergament, és a cserép alját is, biztos ami biztos, aztán azt mondom Rodinak, hogy csak ő hallja:
- Gyanítom, hogy itt a "csak ma esti" kecsketejes öntözés rejti majd a következő üzenetet...

- Addig javaslom ne vállaljunk kockázatosabb utakat, csak tájékozódjunk. Menjünk a városi könyvtárba, és járjunk utána a következőknek,
• Ki pontosan Hywert da Viniel, Erion hercege, Godora helytartója
• Mi az a Kraken Sexton? Mi az a Quirron Pentád? > Melyik városnagykövetei vagyunk?
• Magunkról találunk-e valamit?
• Mit kell tudni a fentiek jelen helyzetéről, a fentiek milyen viszonyban állnak egymással?

Szólok a személyzetnek, hogy estére egy kevés kecsketej legyen előkészítve nekünk, majd ha visszaérünk, mondván lefekvés előtt jót tesz az álmoknak...
This message was last edited by the player at 07:17, Sun 05 Mar 2023.

- Remélem, hogy a fellelt információk segítenek emlékezetkiesésünkön...mégha azt nem is fogjuk tudni, ki és miért bódított el minket. Pedig az sem lenne érdektelen. - sóhatjom - egyéb iránt szerintem is jó ötlet, menjünk és nézzük meg mit deríthetünk ki.

Elkocsikáztok a hercegi könyvtárba, ahol fejenként egy ezüst ellenében egyheti jogosultságot válthattok a könyvtár szabad látogatására, kizárólag helyi használatra.
Leszurkoljátok a pénzt, majd a könyvtárosoktól kértek némi segítséget. A délutánotok rámegy, de a következő infókat szeditek össze:

- Hywert da Viniel valóban Erion jelenleg regnáló hercege, gyakorlatilag teljes jogú uralkodója. A "Godora helytartója" cím igazából névleges, a Kyr Birodalom idejéből maradt meg, amikor is Godora (Erionnal mint tartományi fővárossal) a Birodalom része volt. Ez a cím azóta öröklődik az erioni uralkodók között. Érdekesség, hogy Hywert egyenes ági leszármazottja az utolsó, valóban godorai helytartónak. Jelenleg 50 éves, három fiúgyermeke van, mindhárom teljes jogú örököse. Politikailag függetlenségre törekszik, ezen belül pedig mereven elutasítja Toron, az Északi Szövetség kyr hagyományokkal rendelkező államai és Ordan minden olyan törekvését, amely szövetségre próbál vele lépni annak érdekében, hogy a Kyr Birodalom hajdani dicsőségét és relatíve egységét visszaállítsák. Ebben nem kevés szerepe van annak is, hogy Hywert kizárólag úgy lenne hajlandó ilyenről tárgyalni, amennyiben őt neveznék ki Új-Kyria császárának, amiről persze a többi ajánlattevő hallani sem akar.
- A Kraken Sextonról annyit találtok mindössze, hogy a Quiron-pentádban működő szövetség, amely az öt város kormányzataiba beépülve közös érdekképviseletet alkot, de hogy kiét, arról nem szól a fáma. Így hogy melyik városhoz tartoztok, arról nem tudtok kideríteni semmit, még az is lehet, hogy mindegyikéi vagy konkrétan egyikéi sem. Maga a Kraken Sexton hivatalosan lovagrendként működik, de berkein belül szinte mindenféle művészet mesterei megtalálhatóak, a mágiahasználattól elkezdve a tojáspatkolásig. Mindenesetre a Pentádon belül befolyásuk meglehetősen nagy, bár ennek okai nem teljesen világosak.
- A Quiron-pentád egy öt városból álló laza szövetség a Quiron-tenger déli partján. Toronból származó, kegyvesztett és száműzött nemesek alapították őket. Hivatalosan a Pentád Toron hűbérese, gyakorlatilag lakói Ynev mindenféle népsége közük kikerülnek, az elfektől a dzsadokon és a gorvikiakon át a gnómokig. A vallási paletta legalább ennyire színes, gyakorlatilag minden istencsalád és nagyobb istenség képviselői megtalálhatók. Toron befolyása jóval kisebb, mint ahogy azt szeretné, és bár az öt város hivatalos katonasága rendkívül korlátozott az ediktumok miatt, kiskapukkal megtalálják a módját, hogy ütőképes védelmi és adott esetben akár támadó erőt tudjanak mozgósítani. Ahhoz képest, hogy elméletileg mindössze öt város alkotja a Pentádot, a déli parton rendkívül nagy befolyással bírnak.
- Magatokról nem találtok a leírások között információt.

Miután a látottak lényegét pergamenre jegyzeteltem, több órányi információbogarászás után, újdonsült kérdésekkel a fejemben halkan Rodihoz fordulok, töprengő arckifejezéssel:
- Úgy hiszem, ideje meglocsolni a virágunkat...

Megköszönöm a könyvtárosoknak a lehetőséget, majd hacsak társamnak nincs egyéb terve, a szállásunkra megyünk, ahol egy vacsora után az előkészített fél deci kecsketej és fél deci víz keverékével az ajánlottak szerint meglocsoljuk a virágot, várakozó szemekkel figyelve egy újabb üzenet megjelenésére...
This message was last edited by the player at 13:24, Fri 07 Apr 2023.

Ahogy ráöntöd a növényre a keveréket, a vékony, hosszú indák kavarogni kezdenek, mint a hullámzó víz alá merült nő haja. Aztán összerendeződve megállnak, egyetlen szóba merevedve: "Újjászülessen!"

Ügyelve rá, hogy más ne legyen tanúja a beszélgetésünknek, megosztom halkan Rodival a listát, és a születő gondolatokat:

- Nos, az üzenet így hangzik:
1. A világ közepén
2. Öt kupa algabor
3. Öt pillért fed fel
4. Melyek gátat tartanak
5. Rombold le a pilléreket
6. Hogy a gát leomoljon
7. És az Örök Birodalom
8. Ősi-új hatalommal az élén
9. Újjászülessen...

- Tekintve, amit a Kráken-Sextonról és a Quirron Pentádról ma megtudtunk, az öt pillér nagy valószínűségel a Pentádra utal.
- Mi a Kráken-Sexton nagykövetei vagyunk a meghívó szerint. A feljegyzés szerint "a Kráken-Sexton az öt város kormányzataiba beépülve közös érdekképviseletet alkot."

Tehát valószínűleg, ha nem vették volna el emlékeinket, elleneznénk az említett pillérek lerombolását, mert nem lenne érdekünk...

Szakállam húzogatva gondolkodom...
- Az Örök Birodalom...hmm...az ha jól emlékszem, a Kyr Birodalom. Már vagy 7000éve megszűntek. De Toron a mai napig újá akarja éleszteni. Ha jól rakom össze - mivel a Pentád lesz az öt pillér...hogy mi a gát? Hmm...a Pentád és Toron viszonyát tekintve mi leszünk, mint Kráken Szövetség. Ha ez megszűnik, akkor talán Toron fog újrapróbálkozni a birodalom újraélesztésével. Kérdés, hogy milyen módszerrel. Azt már ebből sejtjük, hogy mi leszünk a kulcsfigurák.
Még egyszer megnézem a virágot...elég fura egy cucc, az bizonyos.
- A világ közepe, emlékeim szerint Torozon tavernájában egy bizonyos asztal, amibe ezt a szöveget véste valaki hogy "A világ közepe". Bár az még nem világos, hogy miképp kapcsolódik ehhez a birodalom-újraélesztéshez. Talán pont ott ittunk amikor elkaptak és emléktöröltek minket. Ehh, Kadal haragja sújtson le rájuk!

- Nos barátom, a bál még jóval odébb lesz, és biztos, hogy nem Torozon Tavernájában, viszont azt mindenképpen útba kell ejtenünk...
Morfondírozok el...

- Az már más kérdés, hogy így, úri pompánkban keressük-e fel, vagy sem. Javaslom, holnap reggel némi önvédelmi fegyverzettel az oldalunkon, esetleg a kocsisunk kíséretében keressünk fel egy egyszerűbb gúnyaboltot, vegyünk egy nem túl hanyag, de tiszta, köznépi ruházatot, mintha jobb módú munkások lennénk, meg incognokat.

- A többit reggelig még kifundáljuk, reggel frissebb fejjel ébred az ember... :\ :)

- Ha Torozon Tavernájába megyünk, inkább kalandoroknak vagy effélének kéne öltözni. Akkor a fegyver se lesz furcsa nálunk. És ha jól emlékszem abba a tavernába effélék járnak...meg akik nekik akarnak megbízást adni.

- Nos, akkor vacsorázzunk egyet, aztán térjünk nyugovóra, és akkor holnap reggel irány a piac!
... Velem tart?

Majd rendelünk valamely estebédet, alszunk, másnap reggel pedig felkeressük a kocsist...

Másnap reggel a kocsis áll rendelkezésetekre. Örömét fejezi ki, hogy ismét őt választottátok, és várja az utasítást.

Számítva a tolvajokra, mindösszesen 3 aranynak megfelelő összeget viszek csak magammal ebből egyet külön tárolva, felváltva apróbb címletekre az apróbb vételhez, a többit valamely rejtettebb zsebbe téve, ha van ilyenem, illetve Tövist...

A kocsisnak:
- Nos bátyám, a Nagy Bazárba tartanánk valamely egyszerűbb kelméért. De mondja csak, mielőtt elindulunk...
Közelebb hajolok:
- Emlegette a Szürkecsuklyásokat, meg azt a bizonyos "védelmi pénzt". Tudja netán, hogy ez mekkora summa szokott lenni? Nem biztos, hogy az útjaink keresztezik egymást, de talán még hasznos lehet tudni...

A kocsis hasonlóan halkan válaszol:

- Nos, kedves uram, ez változó, attól függ, hogy hol szeretne ön biztonságosan közlekedni. A fogadónegyedben egy ezüstért egy hónapon keresztül hagyják önt zavartalanul intézni az ügyeit. Ugyanez az egy hónap a szórakozónegyedben és az örömnegyedben öt ezüst, az utazónegyedben és a szegénynegyedben három ezüst. Ez természetesen fejenként értendő.

Elhúzom a számat:
- Hmmm...vagy inkább jobb, ha külön nem is apellálunk mentességért, mert pont ezzel hívjuk fel magukra a figyelmüket, aztán utána vehetünk egész Ynevre védelmi pénzt...

Odafordulok Rodihoz:
- Úgy vélem, hogy az a 3 arany is sok. Javaslom vigyünk csak 1-et, és 5 ezüstnyit apróbb címletekben. Egyelőre arra a piacra az elég lesz, amíg beszerezzük az egyszerűbb kelmét, ha közben valami drágábbra mégis vágyunk, azért később visszajövünk.

- Egyetértek. Bár azt nem gondolom, hogy a védelmi pénzzel lennének ilyen visszaélések, mert az ártana az üzletnek. Ha nem működik senki sem akarná kifizetni. Viszont ha az egyik csoportnak fizetünk az a többiek és a függetlenek ellenérzését kiválthatja. - válaszolom - Továbbá a piacon nem épp drága holmikat akarunk venni, így oda nem kell sok pénzt vinnünk.

Akkor elindulunk a piacra.
A kocsisnak mondom, hogy várjon meg minket.

Nem sokat válogatok, de azért még a piac elején, nem annyira a sűrűjében, szemrevételezek egy pár árust, hogy nagyjából lássam, mi sok, mi kevés árban.

Majd egy viszonylag ritkásabb, kevésbé zsúfolt helyen megpróbálok egy incognot venni, ami mögött már nem csillogunk úgy, mint a bordély kilincse, és eltakarja értékeinket, nemesi mivoltunkat.

Miközben magamra öltöm, körülnézek azért, hogy mennyire figyelnek minket, van-e valami veszély érzésem, (talán meglévő pszi hatodik érzék folytán)...

Miközben társam kísérem és magam is veszek valami ruhát, ami takarja nemesi mivoltom igyekszem figyelni amennyire tudom, hogy figyelnek-e ésvagy követnek minket-e...