- A Homoki Lótusz bankházad nekem is említette a dartonita atya. Lehet, hogy be tudjuk váltani de előre semmit sem tudunk és nincs semmink...ezért keresem fel népem, hátha valami támpontot kaphatok náluk vagy eszembe jut valami. - nagyot sóhajtok - a medálok alapján, nem mintha bármi más lenne, összekapcsolódhatnak ügyeink. Próbáljuk meg a törpe kovácsokat, hátha segítenek. Ha nem, hamarabb megyünk a bankházhoz....

- Én térképért indultam a Kapuk terére, az atya szerint ott osztogatnak az érkezőknek ingyen, gondoltam nem árt tudni, mi merre van. Oda viszont jó pár óra még az út... :\

- Menjünk a Törpe társaidhoz, hátha tudnak valamit, és talán térképük is van.

- Merre vannak innen?

- Meg hmmm...társak. Lehet, hogy hozzám hasonló félelfek is akadnak itt valamerre, talán nekem is érdemes lesz megtudni, hogy hol...

Körbenézek, vakargatom a fejem...
- Hát...ha minden igaz, a Kapuk Tere útba esik. Ha ott kapunk térképet, kicsit jobb lesz. Ha a törpék legalább információval segítenek előrébb leszünk. Nekem a Homoki Lótusz bankház nem sokat mond...

- Hát akkor irány a Kapuk Tere, majd amint megvan a térkép, a Törpe kovácsok!

Késő délutánra a eléritek a Kapuk terét, ahol meg is kapjátok a térképet egy füzetecskével együtt.

Elolvashatjátok - és javasolt is elolvasni - Erion leírását az ÚTK 406. oldalától, illetve a térkép:

https://kronikak.hu/wp-content...3/Erion-4-scaled.jpg

A Homoki Lótusz bankház a négyzetbe foglalt kettestől kicsit jobbra levő útelágazás tompa csúcsában van.

- Egyébként Törpe uram, én nem tudom először nem a Bankházba kéne-e mennünk.
A törpék látatlanba vagy segítenek, vagy nem, vagy elkérik a medált, és tán vissza se adják.
Az biztos,hogy hosszú távon nem jó a nincstelenség, hohy nincs nálunk se pénz, se élelem, se semmi. Ezért a medálért viszont biztos fizetnének, vagy legalább hálásak lennének abban a bankházban...

- Lehet, hogy maga jobban bízik a bankházban mint a törpékben...de ez esetben miért tartana velem? Én is törpe vagyok... Az pedig, hogy a bankházban mit tesznek, ha meglátják a medált szintén nem tudható előre biztosan... - Elnézek a Kapuk Tere felé - másrészt meg a törpék a sajátjaikkal szemben általában segítőkészebbek. Ezért remélem, hogy meg tudok egyezni velük. Pont a nincstelenség miatt.

- Na igen, ez mondjuk jó kérdés, óvatosan kell majd rákérdeznünk a bankháznál.
Lehet, hogy mi előzőleg onnan vittük el, csak nem emlékszünk rá, vagy ilyesmi, kérdés, hogy ha ártatlan arccal egyzerűen visszaadjuk, akkor elfelejtik-e ők is az esetleges előzményeket, vagy sem......ha egyébként netán köröznek minket, lehet jobb ha a Kapuk Terére is óvatosan megyünk, számítva esetleg némi üldözésre...

- Magában bízok, más választásom úgy sincs, azt nem tudom, hogy a Törpék akikhez megyünk hogy viszonyulnak hozzánk.
De igaza van, talán csak segítenek már egy bajba jutott sorstársukon.

- Menjünk!

A térről már pár perc alatt elértek a kovácsathoz, ahová be is mentek. Két fiatalabb törpe és egy udvari ork dolgozik serényen. A hosszabb szakállú törpe leteszi a szerszámokat és elétek jön:

- Üdvözlöm önöket, uraim. A nevem Koromszakállú Dralf. Miben lehetek a szolgálatukra?

In reply to KM (msg # 55):

- Üdvözletem uram! Én Rodi vagyok, ő pedig Freeloren. Néhány órája ébredtem ebben a városban, minden nélkül...még az emlékeim sincsenek meg. Azt már látom, hogy a közelmúltban nem jártam itt... - megcsoválom fejem - Abban tudnak segíteni, hogy meghúzzuk magunkat valahol, míg legalább emlékeink egy részét visszaazerezzük? - majd észbekapok - Ő is hasonlóan járt (mutatok a félelfre), út közben találkoztunk. Az egyetlen nálunk lévő dolognak köszönhetően. - és megmutatom a medált.

A törpe összehúzott szemmel végighallgat, majd a medált látva elkerekedik a szeme.
- Uram, éppenséggel csak egyet nem értek. Miért akarják nálunk meghúzni magukat, mikor önöknek fiókjuk van a Homoki Lótusz bankházban?

Egy bosszús pillantást vetek a medálra, majd hálásan a törpére nézek:
- Mert az emlékeim nagyrésze sincs meg...örülök, hogy a nevemre emlékszem. Legalább részben... Mindenesetre köszönöm. Mennyi idő, míg a Homoki Lótsz bankházhoz érünk? És merre van...?

Üdvözlöm én is az Törpét, majd felismerésre nyíló szemekkel konstatálom a hallottakat:
- Áhá! Vagy úgy, nos köszönjük szépen!

Majd odafordulok Rodihoz...
- Nos bajtárs Törpe uram, javaslom, immáron tényleg keressük fel azt a bankházat.
Jó eséllyel választ kapunk legalább jó pár kérdésünkre, és lesznek eszközeink a továbbiakhoz! Elvégre jelen helyzetünkben talán épp eme intézmény felkeresésének van a legkisebb kockázata, mint hogy csak úgy tapogatózunk a városban találomra... :\

In reply to Feerloren (msg # 59):

- Hát túl sok egyéb lehetőséget nem látok...menjünk. - válaszolom és várakozóan nézek a törpére.

In reply to Rodi (msg # 60):

Én is ezt tudom javasolni - mondja a törpe. - Segíthetek még valamiben?
Aztán a homlokára csap:
- Ja igen, a Homoki Lótusz. Továbbmennek itt az úton - mutat nyugati irányba -, és jó egy óra séta után bal oldalon lesz, közvetlenül egy nagy elágazás előtt. El sem lehet téveszteni, óriási lótusz embléma van a homlokzatán. Ilyen - mutat a korong egyik ábrájára.
This message was last edited by the GM at 12:06, Mon 31 Aug 2020.

In reply to KM (msg # 61):

- Köszönjük a segítséget! - válaszolom, majd társamhoz fordulok - menjünk.

Annak reményében, hogy a bankházban többet megtudunk elindulunk.

Megköszönöm én is a kovácstörpnek a segítséget, majd megindulok Rodival a bankház felé.

Közben mondom Rodinak:
- Úgy gondolom elsőnek nem kéne azzal majd kezdenünk, hogy nem emlékszünk semmire.
- Bár ha annyira szélsőséges volt a helyzetünk, mikor hozzánk került az úgyis kiderül a reakciójukról majd...
- De talán menjünk be úgy, mintha mindennapi rutin szerint vennénk ki a behelyezett pénzből...
- Jó esetben csak valamiért közösen gyűjtöttünk vagyont, netán közös vállalkozásunk volt...jó kérdés. De majd meglátjuk!

In reply to Feerloren (msg # 63):

- Igazad van, ezt nem mindenkinek kell tudnia. - némi szakálcsavargatás után folytatom - szerintem mondjunk csak annyit, hogy a fiókunkból kivennénk... Mert ugye azt se tudjuk, mi van a fiókban. Pénz, drágakövek...reméljük valami ilyesmi és legalább gondjaink egy részét meg tudjuk oldani.

Valóban, jó egy óra séta után, késő délután megtaláljátok a bankházat, ami egy hatalmas saroképület. Bementek, és egy jól öltözött, barna bőrű, fekete szakállú ember fogad titeket.

- Galradzsa hozta önöket, uraim! Miven segíthetek?

Mikor átnyújtjátok neki a fémlapokat, elmosolyodik.

- Hát persze, uraim. Kövessenek!

Azzal elindul és egy széles, fél méterszer fél méteres ajtókkal kirakott folyosóra vezet titeket. Az egyik ajtón levő kerek mélyedésbe behelyezi az összeillesztett lapokat, mire az ajtó kinyílik. A fickó kipakol mögüle és a következőket adja nektek:

-egy-egy nehéz bőrzacskót,
-egy-egy kulcs a Gillard Fogadó 13-as és 14-es szobájához,
-egy-egy nemesi kutyabőr Rodi Balkisson, lovag nagymester és Feerloren Gegangen, tudós magiszter névre,
-és egy papírlapot, amelyen a következő áll:

"Tennivalók:
1. Inget Tylar Szabóságából,
2. Lovat Guthra Istállójából,
3. Nadrágot Saldez szabótól,
4. Csizmát a Foban Lábászattól,
5. Kesztyűt Draga bőrművestől,
6. Övet Yngler bőröstől,
7. Alsóneműt Singe Selyemárudájából,
8. Pecsétgyűrűt Faruq ötvöstől,
9. Virágot Algernontól."

Majd visszavezet titeket az előtérbe és elköszön:

- Galradzsa viggyázza a lépteiket, uraim! Remélem, elégedettek bankházunk szolgáltatásaival. A mielőbbi viszontlátásra!

Majd magatokra hagy titeket.
This message was last edited by the GM at 10:44, Tue 01 Sept 2020.

- Teljes mértékig elégedettek vagyunk - búcsúzom a bank emberétől.

Óvatosan megnézem a bőrzacskót és halkan társamnak súgom:
- A helyzettel vagyok elégedetlen.

In reply to Rodi (msg # 66):

- Köszönjük! - Válaszolom, majd hallva, hogy Rodi mit súgott belenézek én is a bőrzacskóba...

In reply to Feerloren (msg # 68):

Halkan mondom:
- Nem értem az elégedetlenség okát, a helyzetet én most már jóval szerencsésebbnek vélem, még ha jócskán lennének is kérdéseim.
- Tán a maga zacskója üres, hogy ennyire elégedetlen? - Csodálkozva, kérdőn megkérdem.

In reply to Feerloren (msg # 70):

- Nem, nem a zacskómra céloztam. Hanem a fejemre: nincsenek benne emlékek...nem tudom honnét a zacskó és tartalma, a tennivalók...milyen lovagrend nagymestere vagyok és így tovább. Ha ezen múlna - és megemelem a zacskóm - nem lenne egy rossz szavam sem. De lovag-nagymester létemre semmiféle fegyverem nincs.
Fejcsóválva nézek társamra
- Nézzük meg azt a fogadót, igyunk egy-egy sört. Attól talán jobb lesz...