Az ork bólint, majd az egyik polchoz lép és leemel róla egy kb. kétarasznyi széles és arasznyi hosszú, fél arasz magas fadobozt. Leteszi elétek, majd kissé meghajtja a fejét köszönésképpen és máris a mögöttetek álló emberpár felé fordul:

- Tisztelettel köszöntöm önöket, hölgyem és uram! Rendelést szeretnének leadni vagy elkészült rendelést szeretnének átvenni?

Miután átvettem a dobozt, kinyitom és kiveszem a részemre készült kesztyűt, majd átadom Feerlorennek. Aztán fölpróbálom az átvett bőrárut.

Rodi: ahogy felpróbálod, a tenyereden valami nedvességet érzel.

- Köszönjük! - Mondom az orknak.
Egy futó pillantást azért vetek az érkezőkre, fél szemmel figyelve, hogy mifélék, van-e bármi különös irányunkban, van egyéb.
De alapvetően felpróbálom én is a kesztyűt, illetve tanulva az előző portékákból megnézem a doboz belsejét, és az aljára is vetek egy pillantást.

Feerloren: te is érzel nedvességet és te is mindkét tenyereden. (Rodi, te is mindkettőn.)

Hmmm...kihúzom a kezem, és megnézem, hogy mit látok az ujjaimon, ha csak nedves, és semmi más, akkor kifordítom a kesztyűt óvatosan.

- Mi a ...? - mordulok föl meglepetten és lehúzom a kesztyűt, majd megnézem hogy mi történt. Ha a kezemen nem látszik, kifordítom - persze óvatosan nehogy kárt tegyek benne - és megnézem.

Rodi: mindkét tenyereden gyorsan halványuló betűket látsz. Jobb kéz: "Rombold", bal kéz: "le". Ahogy nézed őket, a betűk fél percen belül nyom nélkül eltűnnek.
This message was last edited by the GM at 08:56, Sat 26 Mar 2022.

Csak csóválom fejem:
- Menjünk... - majd mikor kiértünk és már úton vagyunk a következő állomás felé mondom halkan - nekem a kezeimen a "rombold" és a "le" szavak jelentek meg... Önnek volt valami hasonló...?

Feerloren: a te kezeiden a következő szavak vannak: "a", "pilléreket".

Ugyanolyan halkan mondom Rodinak:
- Rombold le...a pilléreket. Ez az üzenet.

Mikor megérdeklődöm a kocsistól, hogy Yngler bőrös, vagy Singe selyemárus van közelebb, mint következő állomás, megkérdezem még valamiről:
- Mondja csak, maga már biztos ismeri a várost, mint a tenyerét.. :)
- Hova jár ruházkodni itt szívesen az átlagpolgár, illetve az egyszerűbb jómódúak?

A fogadós büszkén kihúzza magát:

- Ismerem biza, már az öregapám is kocsis volt a Városban, és meg mindig ő vezeti a családi üzletet. Valahol az őseink között lehetett egy hosszúéletű, mert az öreg még mindig fitt és ötvennél egy nappal nem néz ki idősebbnek. Gyerekként még tőle tanultam a kocsihajtást meg a lovak gondozását. Ami az átlagembereket illeti, a Nagy Bazár a legnépszerűbb, ahol ruhák mellett zöldségek, gyümölcsök, húsok, tejtermékek, szerszámok, azaz szinte minden megtalálható. Bár az ottani ruhák nem olyan elegánsak, mint azok, amiket az ilyen céheknél lehet rendelni, de elég tartósak ahhoz, hogy a vékonypénzűbb embereknek is megérjék az árukat. A két üzlet közül pedig Yngler bőrös van közelebb, mindössze két utcányira innen. Odavigyem önöket?

- Derék, derék... - bólogatok a történet hallatán.
- Egyébként igen, menjünk Yngler bőröshöz, de addig is mondja csak, ez a Nagy Bazár közel van? Tolvajoktól mennyire kell tartani?

- A Nagy Bazár a kikötőtől nem messze, a Kereskedőnegyed másik felén van, innen jó fél óra kocsikázásra. Ott szinte minden megvan, ami az ember mindennapi életéhez kellhet. Tolvajok minden ilyen nyílt piactéren előfordulhatnak, de a pletyka szerint aki lefizeti a védelmi pénzt a Szürkecsuklyás Testvériségnél, a tolvajok nem fogják háborgatni... legalábbis a hozzájuk tartozók nem. A riválisokat pedig ők sem nézik jó szemmel. Rebesgetik, hogy a Testvériségnek még a hercegi palotában is van befolyása, bár ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy nyílt székházuk van itt a Kereskedőnegyedben, és hacsak nem keverednek bele bizonyítottan valami súlyosan törvényellenes dologba, a herceg emberei sem háborgatják őket. Úgyhogy lehet benne valami. Máskülönben, uraim, megérkeztünk Ynglerhez.

- Köszönöm! - mondom a kocsisnak, majd Rodihoz fordulok:
- Menjünk hát be!

A kocsitól az ajtóig lassan sétálva, olykor meg-megállva halkan így szólok Rodihoz:
- Hmmm nem is tudom, meglehet a maga veszélye, de lehet, hogy érdemes lenne azt a védelmi pénzt kiváltani. Már csak azért is, mert azt mondja a kocsis, hogy a testvériségnek befolyása van a hercegi palotában. Talán jól jöhet az ismeretség nekünk is, meg a későbbi helyzetek átlátásában is. Vagy ha rejtőznünk kellene valami oknál fogva.

Halkan sóhajtok
- Nem tetszik ez, de legalábbis elsőre nem látom, hogy túl sok egyéb lehetőségünk lenne. Ahhoz emlékek is kellenének...csináljuk és reméljük, hogy isteneink kegyesek lesznek hozzánk... Csak tudnunk kéne, hogy mennyi az a védelmi...

- Na menjünk, aztán később visszatérünk rá...
Belépünk a boltba.

Ahogy beléptek a boltba, egy szalagfüggönyön mentek keresztül. Aztán ahogy jobban megnézitek, a szalagok mindegyike egy-egy öv: az ajtónyílás szélén a keményebb, erősebb darabok vannak, míg közép felé haladva egyre puhább és vékonyabb övek csüngenek le, már-már azt a benyomást keltve, hogy nem is bőrből vannak, hanem selyemből. Keresztülhaladva rajtuk egy bordó függönyökkel borított falú terembe érkeztek, és egy érintéspróba igazolja a gyanútokat, hogy bizony a függönyök sem szőtt anyagból vannak, hanem egykor élő lények kültakarójából. A pultot takaró takaró ezek ikertestvére, csak élénkvörösben. A pult mögött egy fiatalember udvariasan meghajol, és kezében két korong alakú tárgyat nyújt felétek.

Meglepetten nézek a korongokra és társamra.
- Jó napot! - köszönök - biztos, hogy ezt szánja nekünk? Még be sem mutatkoztunk...Feerloren Gegangen és Rodi Balkisson vagyunk.

A fiú mosolyogva bólint, majd szó nélkül ismét felétek nyújtja a korongokat.

Vállat vonok és átveszem az egyiket. Ezt követően alaposan megnézem, hogy mit vettem át.

A korong egy kör alakú, bő tenyérnyi átmérőjű és háromujjnyi magas doboz, amely - milyen meglepő - bőrből készült. igen passzentosan záródik, mégis relatíve könnyen ki lehet nyitni. A belsejében egy elegánsan összetekert bőröv, amelyet két réteg nagyon vékony, szinte átlátszó pergamencsík fog közre. A csatja egy hatkarú krákent ábrázol, amelynek egyik karja igen ügyesen van megcsinálva úgy, hogy rögzítse az övet a kiválasztott pozícióban.

- Milyen ügyes, igényes darabok, és csomagolás! Köszönjük!
- Legközelebb is jövünk, ha az igény úgy kívánja!
Majd elbúcsúzunk, a kocsist egyelőre várakozára kérem, majd társammal beszállunk a kocsiba, és az eddigihez hasonlóan alaposan átnézzük a korongot, és annak tartalmát, elsőként a pergamencsíkot. A megérzésem azt súgja, hogy az rejti az üzenetünk következő darabját.

A pergamencsíkokat óvatosan lehúzzátok az övekről, összesen négy darabot. Valóban találtok rajtuk jeleket, mind a négyen, de egyelőre sajnos nem tudjátok megállapítani, hogy milyen szisztéma alapján lehetne kibogozni a jelentésüket.

- Nézzük az övet, próbáljuk föl, bár valószinűleg jó. Aztán nézzük, mi van még hátra? - mondom - majd menet közben vagy szállásunkon újra megnézhetjük ezeket a pergameneket...
This message was last edited by the player at 10:16, Tue 02 Aug 2022.