- Egy pillanat!
Látva, hogy a csíkok közel átlátszóak, megpróbálom egymásra helyezgetni őket, hátha rétegesen adnak ki valamit.

Feerloren: illesztgeted egymásra a csíkokat, és egyszer csak elkezd valami rendszer kibontakozni a szemeid előtt. Az egymásra helyezett, látszólag értelmetlen jelekből egymásra fektetve kyr-toroni írás betűinek darabjai állnak össze, majd ahogy az összes csík a helyére kerül, teljes betűk. A pergameneken összeolvasva a következő szavak bontakoznak ki:

"6. Hogy a gát leomoljon,"

Megmutatom Rodinak, felírom a szöveget, eltesszük az alkotóelemeket, majd:
- No, akkor már csak az alsónemű, meg a virág van hátra. Bár a virágot az elvitel előtt kérdezzük meg, hogy mikor vigyük el, és hogyan, hogy friss maradjon, és ne egy hervadt gazt vigyünk, mire lesz a bál!
(Kicsit halkabban, hogy Rodi hallja:)
- Majd ha végeztünk, vigyük vissza a szállásra a dolgokat, biztonságba, együnk, majd
 utána lehet megnézném azt a piacot...

Majd szólok a kocsisnak:
- Irány Singe selyemárudája!

A kocsival ezúttal jó negyed órába telik eljutni a selyemárudába. Egy kívülről is meglehetősen impozáns, rengeteg függönnyel beborított kétemeletes épület az, amely előtt egy fiatal ember lány - lehet talán 12-13 éves - fátylakból készült dreggishez hasonló bő ruhában segít eligazodni a vevőknek és érdeklődőknek. Amikor odamentek hozzá, mélyen meghajol előttetek és dallamos hangon köszönt titeket:

- Köszöntöm önöket, nagytiszteletű követ urak! Rendelésük készen várja önöket odabent a földszinti pultnál, a bejárattal egyenesen szemben. Singe mester személyesen fogja önöket kiszolgálni.

- Szép napot! - köszönök kissé meglepetten, majd Feerlorenhez fordulok - menjünk is.

És ezzel elindulok a mester felé a megadott irányba.

- Köszönjük! - Válaszolom apró mosollyal a hölgynek, majd követem társam a mesterhez.

A pult mögött egy alacsony, kopaszodó, kissé malacképű ember áll. Amikor meglátja, hogy közeledtek, benyúl az egyik függöny mögé és két, ránézésre egyforma dobozkát húz elő. Amikor odaértek, főhajtással üdvözöl titeket, majd felegyenesedve szóban is:
- Legyenek üdvözölve szerény boltomban, nagytiszteletű követ urak! Igen nagy megtiszteltetés, hogy engem választottak ki arra, hogy a kényelemre leginkább kényes ruhadarabjaikat elkészítsem. Parancsoljanak, ez az öné, ez pedig az öné.
Azzal átadja nektek a dobozokat. Azok fél arasznyi hosszúak, ugyanolyan szélesek és tenyérnyi magasak, ránézésre mintha pergamenből készültek volna.

- Köszönjük - válaszolom és kinyitom a dobozt és szemrevételezem tartalmát.

Rodi: a csomagban egy takarosan összehajtogatott fehér selyemalsó van, az övcsat helyénél a monogramoddal és a krákenes címerrel.

Sikeres észleléspróba: a doboz tetejében merevítőként egy igen vékony (kb. 1 mm) fa lap van. Igen furcsa a mintázata, mintha random helyeken apró, négyzet alakú lyukak vannak benne. Off: leginkább egy QR-kódra hasonlít.

Szintén belenézek a dobozba, egyelőre csak gyors szemrevétellel, a mester felé elismerő arckifejezéssel nyugtázva a látott minőséget...
- Köszönjük, mester!
- Bár azt hiszem ezt nem fogjuk most felpróbálni, de kellemes a szemnek!
Rodinak:
- Menjünk!
Azzal búcsút intek, és a kocsiba érve én is alaposan átnézem a kapott dobozt...

Feerloren: neked csak a kocsiban tűnik fel, hogy a te dobozod tetejében is merevítőként egy igen vékony (kb. 1 mm) fa lap. Ez viszont - miután Rodi megmutatta a sajátját - Rodiéval ellentétben nem lyukas, viszont számos kyr-toroni betűvel van teleróva, amelyek ránézésre értelmetlen betűhalmazt alkotnak.

Mivel más alkotóelem nagyon nem tér el az alap ruhaneműtől, és a szokásos dobozaiktól, kiveszem a két fa lapot, és a lyukacsosat ráhelyezem a szövegesre.
Tekintve, hogy négyzet formák, megnézem, hogy van-e a lyukacsoson jelölés, hogy melyik irányból kell illeszkedniük, ha nincs, akkor meg próbálgatom, hogyan adnak ki a láthatóan maradt betűk értelmes üzenetet.

Feerloren: Jelölést nem látsz a lapokon, így találomra elkezded forgatni a lapot. Első próbálkozásra nem látsz értelmes szavakat-betűhalmazokat, így fordítasz egyet. Második próbálkozásra a következő szavakat tudod összeolvasni a lyukakból:

7. És az Örök Birodalom
This message was last edited by the GM at 10:33, Mon 16 Jan 2023.

- Örök Birodalom, Örök Birodalom...hmm... Ezt a Kyr Birodalomra mondták annakidején, valami 7000 évvel ezelőtt. Azóta Toron maradt és ők próbálkoznak folyton a régi birodalmi dicsőség visszaállításával. Kérdés, hogy most pontosan milyen módszert próbálnak rajtunk...és kik. - halk sóhaj - legalább a célkora lehet használható tippünk...

- Nos... Volna egy javaslatom! -  Mondom Rodinak halkan.
- Az üzenet lényegi része még mindig Algernonnál van. Ez lehet felvirágzás, és bukás is. Következtetni lehet, de menjünk biztosra! Bár még 24 nap hátra van a bálig, ami alatt tudtommal a legtöbb virág elhervad, de a kíváncsiság nem hagy nyugodni!
-Nézzük meg, hogy kész van-e, látunk-e hasonló rejtjelet, mint eddig, esetleg a virágot valamiféle mágiával frissen tarthatjuk-e.
- Esetleg elkérjük a virágot egy friss szerelemre hivatkozva most, és megkérjük, hogy 23 nap múlva legyen kész egy hasonló...
- Aztán valahogy mielőtt még bemegyünk, mérjük fel a helyet, és figyeljük meg, hogy színlelt távozásunk után közvetlen megy-e valaki jelenteni valakinek, vagy ilyesmi.

- Jó ötlet. Azt hiszem, hivatkozhatunk arra is, hogy most jártuk körbe a mestereket, hogy a bálhoz szükséges holmikat magunkhoz vegyük, ezt prezentálni is tudjuk, és akkor már ezt is megnéztük. Meg nem tudom kell-e bármilyen érdemi hivatkozás. Egy ilyen fontos esemény előtt szerintem bárki többször ellenőrizné, hogy minden rendben legyen. Szerintem egy aggodalmaskodó követ nem feltünő.

A kocsist megkérjük, hogy vigyen Algernonhoz.
Ha a kocsinak van hátsó ablaka,néha kitekintek,hogy jön-e/lohol-e utánunk valaki követésgyanúsan.

Algernonhoz érkezve megnézem a helyet kívülről, csak laza sétáló polgár módjára. Hátsó kijárat, egyéb van-e.  Sikátorba azért ha nem muszáj, nem megyek be.

Feerloren: nem látsz senkit sem, aki követne titeket.

Algernon háza egy impozáns méretű épület aminek az összes falát eltakarja a felfutó vadrózsa és borostyán, olyan szinten, hogy gyakorlatilag a falak maguk egyáltalán nem is látszanak, az átlátszó, üvegből készült tetőt viszont nem érintik a futónövények. A kerítés tulajdonképpen kétembernyi magas sövény, amelyet a lángtövis nevű növényből nyírtak szép formásra. Ennek a növénynek a tövisei égető kínt okoznak, és bár jó 3 centi hosszúak is lehetnek, szinte láthatatlanok a gyönyörű, apró vörös virágfürtök között. A kapun érdekes módon, élő, sárga kacsokból font betűkből van kialakítva a felirat: Algernon virágoskertje.

Megnézem körbe tudom-e sétálni a kertet. Ránézésre mekkora, mennyi időbe telne, ha nem sok, akkor megnézem hány be/kijárat van.
Rodinak szólok előtte, hogy várjon meg, mindjárt jövök...

Nem tudod körbesétálni, mert vannak még mellette telkek. Algernon virágoskertjének utcafronti oldala jó 50 méter hosszú, ami tekintélyes méretű birtokterületre enged következtetni. Összesen két (három) bejáratot látsz, az egyik az épület főbejárata, ahol megálltatok, a másik a sövény végén egy székelykapu jellegű, szépen faragott, virágos mintával díszített faoszlopok által tartott nagy kétszárnyú kapu, amelyen két kocsi kényelmesen elfér egymás mellett, közvetlenül amellett pedig egy ugyanolyan stílusú, de alig méter széles, gyalogos közlekedésre használt fakapu. A kapuk illesztései olyan pontosak, hogy nem látsz be a deszkák között, viszont ahogy ott sétálsz, sokféle virágillatból keveredő, szinte részegítően tömény illat csapja meg az orrodat, amelyet bizony ebből a kertből hoz feléd a szellő.

- Mi lenne, ha ide is egyszerűen bemennénk? Oké, legyünk óvatosak és figyeljünk nagyon...de menjünk már, mert így semmire sem jutunk - mondom mikor Feerloren eleget nézte a virágoskertet. Persze halkan, nem kell mindenkinek mindent hallania...

- Igazad van, ez amúgy sem tűnik a legjobb helynek az utánajáráshoz...egy próbát megért! Menjünk be!
Majd belépünk a bejáraton...

Bementek. Igencsak lenyűgöző látvány fogad titeket: mintha valami dzsungelben lennétek, a falakat sem látjátok a rengeteg féle-fajta növénytől. Még szerencse, hogy a padlón, amit amúgy puha moha borít, a zöld között meghúzódó vöröses csík jelzi, merre tudtok eljutni a pulthoz.
A jelet követve egy vízszintes fatörzshöz juttok el, ahol egy meg Rodinál is alacsonyabb, narancssárga bőrű szerzet, egy goblin fogad titeket olyasféle ruházatban, ami mintha egymás fölé fűzött levelekből állna. Mikor odaértek,  köszön, majd megkérdezi:
- Üdvözlöm önöket, kedves vendégeim! Algernon vagyok, a kertész. Miben lehetek a segítségükre?

- Üdvözlöm Algernon mester! A nevem Feerloren Gegangen, a társam Rodi Balkisson, nagykövetek.
- Ha minden igaz, félre van, vagy talán félre lesz (kérdőn) téve Önnél a nevünkre virág. Ha esetleg már készen van, akkor azt jöttünk elvinni, esetlegesen megszemlélni!

- Természetesen, követ urak! Igazi ínyencséget készítettdn elő az önök számára. Máris hozom, egy pillanat türelmüket kérem.

Azzal hátat fordít nektek és beszalad a növényrengetegbe. Alig egy perc múlva visszatér egy kancsó méretű cseréppel, benne egy hosszú szárú, kb. 30 cm magas növénnyel. A növényen két halványpiros bimbó látható, a tövéből pedig néhány szál 2 mm vastag és követhetetlenül hosszú csápszerű inda nő ki, amelyek szinte gubót alkotva körbefonják a szárat. Algernon leteszi elétek a cserepet és jegyzetelni kezd nektek egy darab pergamenre, közben mondja is, amit ír.

- Ne felejtsék el minden este megöntözni. Ma este, és csak ma este fél deci vizet és fél deci kecsketejet keverjenek össze, azt öntsék rá, az összes többi estén fél deci vizet és fél deci vörösbor keverékével öntözzék. A bálra ki fog nyílni mindkét virága, amelyeketa bál reggelén vágjanak le késsel, majd büszkén viselhetik őket az ünnepségen.