Azért becsülendő a választékossága ennyi e-betűvel is, de ne aggódj, én is agybajt kapnék tőleg azért fél nap után.

Ha már szabónál voltunk, menjünk el akkor a másik ruhadarabért, hozzuk el azt a nadrágot Saldez szabótól!

- Jól van, fejezzük be az öltözködést - csóválom meg a fejem. - merre is van Saldez mester műhelye?

Szólsz a kocsisnak, aki tudja az utat, oda is hajt hamar, alig néhány perc alatt Saldez szabóságához. Bementek, ahol egy fiatal félelf fiú fogad titeket. A türelmeteket kéri, majd kiszalad egy elfüggönyözött ajtón. Néhány pillanat múlva visszatér egy idősebb, szintén félelf férfi kíséretében - ilyen alacsony és kövér félelfet eddig még elképzelni sem tudtatok. Úgy fújtat, mintha kilométereket futott volna eddig. Amint meglát titekez, odanyög valami olyasmit a fiúnak, hogy "efkettő", aki erre megint kiszalad. A kövér szuszog még néhányat, majd megszólal, termetéhez képest szinte irreálisan magas hangon:

- Tisztelettel köszöntöm önöket, nagykövet urak. Rendeléseiket máris hozza a segédem. A méret miatt ne aggódjanak, abszolút biztos vagyok benne, hogy passzol önökre. Mindössze a deréknál vigyázzanak vele kicsit, még az első mosás előtt igazítsák magukra úgy, ahogy az önöknek kényelmes.

Ahogy végigmondja, vissza is ér a fiú két csomaggal, amiket mély meghajlással átad nektek.

- Üdvözlöm én is!
- Ejjha, milyen kiváló és gyors mestert tudhat magáénak ez a város,
mintha csak tegnap rendeltük volna!
Majd egy pillantásnyi szünetet hagyva elgondolkodva odafordulok a szabóhoz:
- Tényleg, mikor is rendeltük ezt a remek ruhadarabot? Annyi minden teendőnk akadt, hogy már nem is emlékszem!
(Egy szégyellős "hehe")

A kövér szabó elmosolyodik:

- Nem önök rendelték, uram. Egy küldönc érkezett hozzám egy hónapja, mondta el részletesen, mit várnak tőlem. Ki is fizette előre. Önökről pontos személyleírást adott, nekem pedig jó a memóriám, így felismertem önöket. Segíthetek még valamiben, uraim?

- Áh igen, igen, azt hiszem, pont mert siettünk, inkább a hű Karl fiút küldhettük, azt a hórihorgas kék szemű izompacsirtát!
Ehh a derék Karl, milyen jól szolgál minket már évek óta!

A szabó összehúzza a szemöldökét:

- A nevét nem mondta, én hórihorgas helyett inkább megtermettnek mondanám, mint egy ork. Mert ork volt. Apró, fekete szemekkel, amik azt sugallták, hogy a következő pillanatban puszta kézzel széttép, ahhoz képest viszont meglepően udvarias és jó modorú volt. Uram, biztos, hogy önöké a ruha? Bemutatkoznának, ha kérhetem?

- Áhh igen-igen, már minden tiszta! Elnézését kérem, nem akartam zavarni üres fecsegéssel, úgy hiszem, hogy illendő bemutatkoznunk!

Majd megmutatom neki a nemesi kutyabőrt:
- Én Feerloren Gegangen, tudós magiszter vagyok, ő pedig Rodi Balkisson, lovag nagymester!

A szabó láthatóan megnyugszik, de még mindig kérdőn néz rátok:

- Akkor ez stimmel, ennek örülök. Viszont a követ urak most szórakoznak velem? Vagy mi folyik itt? Nem értem az egészet. Egy nagy ork megrendelte az önök számára a ruhákat, önök pedig eljöttek érte személyesen. Vagy nem? Vagy hoztak nekem egy üveg pesh-goh habzóborr is?

- Valóban személyesen jöttünk a ruhákért. Időnként jól esik kimozdulni kissé és személyesen intézni dolgainkat, így kerülhetjük el az ellustulást.

Először kicsit elmosolyodok, nyugtázva amit mondott, majd komolyabb arccal azt mondom:
- Legyen annyi elég, hogy azt a nagy orkot most egy sokkal fontosabb feladat foglalja le, és  valóban, ahogy társam mondja, néha célszerűbb, és kellemesebb egy-két dolgot személyesen intézni!

- Köszönjük a munkáját, majd odanyomok a markába egy ezüstöt. Ebből már vehet akár két igen ízletes habzóbort is! ;)

- Aztán tovább is indulnánk, akad még azért jónéhány fontos teendőnk ma.

- Rendben. Az istemek kísérjék önöket útjukon! - mondja, aztán ő is elindul az ajtónyílás felé, ahonnan előjött.

Hova tovább?

Szólok Rodinak, hogy várjon meg a kocsinál. Körülfuttatom szemem az utcában keresve, és elgondolkodva:
Ki az, aki itt lehetett egy hónapja is, és rendszeresen itt van az üzlet környékén,rálát a bejáratra, lakó, árus, egyéb.
Alábbiak közül bármelyik megfelel:
- Üzletek, amikben az eladó az utcafrontnál áll,
- utcai árus
- koldus,
- strázsa ház előtt,
- játszó kisgyerekek a szemközti ház előtt,

Egy ork azért feltűnő. Ha annyira ijesztő volt, biztos megjegyezték...

Vannak szomszédos üzletek, de koldust, őrt nem látsz. Néhány házzal arrébb látsz három gyereket labdázmi az egyik udvarban, ahol olyan kerítés van, amin könnyű átlátni. Olyan 8, 11 és 13 évesek lehetnek.

Odamegyek a kapuhoz nem túl közel. Közben azért megnézem látok-e csengettyűt rajta, ha esetleg határozottabban jelezném jöttömet.

Figyelem a gyerekek reakcióját közeledtemre, és barátságos mosollyal odaintek, és köszöntöm őket:
- Játékos szép jó napot ifiurak!

Figyelem az arcukat is, hogy nyitottak, félnek-e, stb...
Megnézem, hogy látok a szülőt az udvarban, meg a szabóműhely felé is visszanézek, hogy nem figyel-e a szabó a bejáratból.
This message was last edited by the player at 15:53, Tue 02 Feb 2021.

A bolt felől senki sem figyel téged. A fiúk közül a legkisebb éppen elkezdi mondani, hogy"A papánk azt mondta, hogy...", mikor a legidősebb egy tockos kíséretében letorkollja, hogy "Nyugi, nem engedjük be". Majd odafordul hozzád és visszaköszön:

- Jó napot! Mit szeretne tőlünk?

- Nem is zavarnám a játékotokat sokáig, de egy kedves ismerősömre várok, akinek megígértem, hogy megmutatom itt ezt a remek szabóságot, hogy itt még neki is biztos csinálnak ruhát. Már rég itt kéne lennie! Ti már biztos itt játszotok egy ideje, igaz?
- Nem láttatok itt nemrégiben elhaladni egy orkot esetleg?

Közben figyelem, hogy az "ork" szóra hogyan változik az arcuk...

A fiúk tanácstalanul néznek egymásra, majd a legidősebb válaszol:


- Öreg, ez Erion. Itt mindenféle népség mászkál. Mikor járt erre a maga ork haverja?

- Hát hogy biztosan mikor járt itt, az lehetett egy hónapja, mert akkortájt itt a közelben szálltunk meg. Láthattátok, mert nem egy hétköznapi ork, igen jó modorú, jól öltözött, már már úrias.

- Ezért is tűnhetett fel nektek jobban az elmúlt fél órában, már ha tényleg járt itt, mert kellett volna neki a megbeszéltek szerint...
This message was last edited by the player at 20:35, Tue 02 Feb 2021.

- Nos, orkot az elmúlt fél órában nem hiszem, hogy láttam... régebben meg ki tudja? Itt annyiféle népség járkál... keleti barbároktól elkezdve embernagyságú sáskáig... aztán jegyezze meg az ember, mikor mi. No mindegy, a csicsás haverja nem volt még itt.

- Rendben, azért kösz!

Visszamegyek Rodihoz a kocsiba, és mondom a kocsisnak, hogy:
- Menjünk Guthra istállójához!

Majd mondom Rodinak miután elindultunk, és távolodunk:
- Még egyelőre túl keveset tudunk az orkról, hogy érdemben rá tudjunk kérdezni...

- Hmmm..."Lovat Guthra Istállójából". Ez a 2. pont a listánkon, eddig az első, a harmadik, és a nyolcadik van meg, így némiképp igazodunk a sorrendhez, aztán majd jöhet a 4., a Foban lábászat.

- Mindenesetre a boltos stílusától függően meg kéne tudnunk hasonló nem direkt kérdésekkel, hogy ugyanaz az ork volt-e minden helyen, és valami egyedit meg tudni róla, ami alapján megtudhatjuk, kik rendezték el ezt így. Címer, jellegzetes ruházat, páncél, bármi!

- Ha nagyon kitűnt a megjelenésével, akkor az utcabeliek is valószínűleg emlékezni fognak rá!

In reply to Feerloren (msg # 167):

- Teljesen egyetértek. Amíg nem tudunk valami biztosat, legyünk óvatosak. A többit meg még meglátjuk...

Az istálló a kereskedőnegyed és a város déli szélén áll. Igen nagy területen fekszik, és ami elég meglepő, hogy láthatóan nem csak lovakat tenyésztenek hátasként, hanem többféle más állatot is. Amikor megérdeklőditek, merre van Guthra, egy láthatóan nagyon idős elfhet irányítanak titeket, aki éppen egy fiatal csikót figyel egy elkülönített részen.

Kissé megköszörülöm a torkom, és megpróbálom úgy elfesen üdvözölni, hogy látszódjon rajtam, hogy félig onnan származom...
("Hosszú, és eredményes életet", kalahorák legyenek veled, ilyesmi... :) )
- Nahát! Mennyi sokféle szép, és különleges jószágot látni itt!

Körbenézek, hogy vannak-e a törpék méreteihez illő hátasok is. Meg a szükséges felszerelés (nyereg, kengyel, stb).