Drakónia gyönyörű bár a világtól kissé elzárt vidék. ha tudjuk hogy lakosai szinte mind Sárkányvérűek alkotják akkor ez nem meglepő. A sárkányvérű humanoidok magasak, szívósak és erősek nem beszélve hogy magukra mint a valódi őssárkányok leszármazottjai tekintenek.
Azonban még így is hogy a világtól visszavonulva élik napjaikat nem zárkózhatnak el tőle teljesen. Ezt kétféleképp teszik meg:
- Az országban található a földrész egyik legismertebb mágusiskolája amely az ősi vér áldásának hála mágiában igen potens tanulóiról és és a végzősök magas tisztségviselői elhelyezkedéséről híres.
- A híres wyvernlovasok hazája akik büszkén védik az országot mindenféle ártalmas behatolóktól. Lovagjaik hírneve Tyr templomosaival vetekszik.

Ti azonban nem ezekhe6z tartoztok. A nap éppencsak felkelt amikor egy mérges mély hang rátok parancsol: - Ki az ágyból mihasznák! Munka van!! A lakhelyetek ajtajában egy három méter magas vörös pikkelyes drakón csapja ki az ajtót. napvilágnak nyoma sincs de az izmos hím kezében két nagy láda található amivel könnyen játszik bár a tapasztalatból tusjátok hogy a ládák darabja elérheti akár az ötven kilót is...egyenként. - Ez itt a mai szállítmány. Jolán-néne frissen még napfelkelte előtt használni akarja. MOZGÁS!

Az izmos drakón nem más mint 'Tidur' a helyi harcoscéh helyettes vezetője. Ő volt aki felvett titeket látva szánalmas helyzetetek és apródként szállást és munkát adott a céhnél. Egyelőre mint a legalsó rangú tagok a feladatotok mindenféle lóti-futi feladat amire másoknak nincs ideje vagy nyűg. Tény hogy mikor útra keltetek nagy reményekkel nem egészen így képzeltétek a kalandoréletet, azonban az élet nehéz, és ami még fontosabb DRÁGA!
Amikor hajóra akartatok szállni a tengeren hogy Faerún távolabbi vidékeit bejárva tapasztalatot és információkat keressetek a kikötős kapitányok pislogás nélkül nyögték be a többszáz aranyat fejenként az utazáshoz. Umaroth számára világossá vált hogy amikor varázstárát szerette volna felfrissíteni az eladók többszáz aranyért voltak csak hajlandók MÁSOLATOT adni a dokumentumokból, nem beszélve a helyi kisebb varázsló iskolákról amik csupán évi 200 Aranyért szívesen felvették volna őt nebulónak.
Xantomatus, a te számodra pedig világossá vált hogy egy kalandor bizony hajlamos megsérülni és nem céhtagoknak egy átlagos gyógyital 50 Arany, míg egy kompetens orvos vagy mágikus gyógyító akár többszáz aranyat is elkér pofátlanul szolgátatásaiért.

Ezek az árak nem véletlenek. A legtöbb drakónnak akik már tapasztaltak és harcedzettek nincs rá szükségük, csupán vészes esetben és akkor is ha minél hamarabb kell a szolgáltatás. Az ősi mondás miszerint a felhígult vér úgy folyik mint a víz (Aki gyenge, meghal) még sokhelyütt tartja magát. Gyorsan be kellett látnotok hogy ez első dolog amire szükségetek lesz az nem a hírnév hanem a pénz. Pénzből szállás és élelem, aztán majd a többi.
Pár sikeres munka és minden megoldódik, gondoltátok, de csúnya meglepetésben részesültetek amikor be akartatok lépni a kalandozók tavernájában. A felkérések és a követelmények mind túl magasak voltak számotokra. Se repülő paripátok, se mágikus fegyvereitek, se alkimista tudományotok, sem pedig földmélyi felderítő tapasztalatotok nincs.
Végül a harcoscéh egyik vezetője a vörös sárkány leszármazottja Tidus próbára tette titeket hogyha független kalandornak nem is tán helyi őrségbe valók lesztek. A gyorsan végigfuttatott titeket a tréningpályán de az eredményt látva csak csóválta a fejét. csupán apródnak voltatok elegendőek, de a mélyhangú drakón láthat bennetek valamit mert minden este 3 órát edz veletek miután végeztetek a napi feladatotokkal. Szállásotok van egy duplaágyas kis sufniban. Étel jár és havi egy egész arany fejenként a munkátokért.

Munka pedig ma alapanyagok kihordása egy bizonyos Jolán nénének aki a férjével a szivárványos rengeteg mellett lakik és finom péksüteményeivel örvendezteti a harcosokat és vadászokat akik bemennek és az erdő meghódításán fáradoznak. A szivárványos rengeteg rengeteg ugyanis számtalan furcsaságot rejt. Tündérek bűvölték el egykor azóta folyamatosan növekszik és teret akar hódítani. Végtelen fáit és a bennük lévő vadakat favágók, vadászok, és erdőkerülők tartják féken.
Jolán néne már nagyon koros egykor a helyi kisváros legszebb asszonya volt, férje pedig híres alkimista volt aki a mágus egyetemen tanult. Már mindketten bőven a 300 felett járnak és idős korukat a városka szélén a fiatal harcosok és leendő kalandorok között töltik. Meséket és regéket cserélve. Ők egy speciális pékárukat készítenek valószínű alkimista alapanyagokból mik sokkal frissebbé és ellenállóbbá teszik az erdőbe indulókat. A reggeliző pavilonjuk a lakó kúriájuk mellett szinte mindig tömve van.
Oda kell eljuttatnotok a két láda alapanyagot...

Indulnotok kell!

Dacos tekintettel öcsémre nézek és bólintok. "Megmutatjuk ennek a nagyra nőtt vörös hólyagnak, hogy semmivel sem vagyunk alsóbbrendűek, mint ő", sugallja a tekintetem. Felöltözök, a hátamra akasztom a pajzsot, oldalamra kötöm a kardot - lehet, hogy ládacipelés közben baromi kényelmetlen lehet, de a látszatra is adni kell, elvégre lovagapród vagyok vagy mifene - és megpróbálom a ládák súlyát. Mivel kettőnk közül én vagyok az erősebb, előre állok és megfogom a két láda egy-egy fülét. Én leszek a húzóerő, Umarnak szinte csak tartania kell a ládákat, illetve lépést tartani velem. Amikor elkészültem, megkérdezem testvéremtől:

- Indulhatunk?

Kicsit ugyan forgatom a szemem - bátyám érti is hogy "már megint cipekedés" - de szó nélkül összeszedem magam. Csak a legszükségesebbeket veszem magamhoz: fókuszom, számszeríjam. Aztán halk sóhajjal megragadom a ládák rám eső füleit.
- Menjünk - válaszolom, majd amikor már csak magunk vagyunk és véletlenül se hallhatja más súgom, hogy - alig várom, hogy eljöjjön a mi időnk...

- Hát még én! - Morgok vissza halkan. - Megmutatjuk nekik, hogy milyen fából faragtak minket! No és persze azt, hogy nem a felesleges csicskáztatással faragtak minket azokká, akik leszünk!

Végiggondolom, hogy milyen hosszú út vár ránk (KM?), majd ennek megfelelően beosztva az erőmet igyekszem olyan tempót diktálni, hogy ne köthessenek belénk késedelem miatt, de ne is fárasszuk ki magunkat indokolatlan mértékben.

Az út ne Jolán nénéjékhez nagyjából egy óra. A két nehéz ládával majdnem dupla annyi, és ez azért van mert Umaroth számára az az 50 kg már határeset amit elbír. A ládák akkorák hogy két kézzel kell őket vinni, és a tartalmuk is elég kényes ahhoz hogy fussanak vele.

Előkészültök a naphoz és egy kicsit kedvetlenül ugyan de elindultok a szokványos úton kacifántos város utcáin igyekeztek elkerülni az ébredező tömeget. Jelenleg csak az árusok pakolnak az utákon de ahogy haladtok, egyre több a drakon és pár pikkelytelen idegen.

Párszor meg kellett állnotok pár percre hogy Uramoth összeszedje magát és fogást váltson a saját ládáján. Így mire a város szélét eléritek már egy óra eli is telik és szürkés hajnal kezd a kellemes sárgás napkeltébe átváltani.

Master of the Universe, on behalf of Xantomatus, rolled 5 using 1d20.  Erő Dobás.
Master of the Universe, on behalf of Umaroth, rolled 13 using 1d20.  Erő Dobás.

Negyed óra további séta után elértek a város melletti kis kőhídhoz ami egy kisebb patakon át vezet és látjátok szivárványos rengeteget amelynek fái a távolból költőien megfestik a horizontot. Bár nyár van az erdő fáinak levele kicsit őszies hangulatot sejtetnek ahogy mindenféle fura színben tündökölnek a a narancssárgától a liláig.
A Fák előtt egy kisebb domb takarja a házikót ahova tartotok. Bár házikónak nevezni a többszintes házat leblamálás lenne. Ugyan elmarad méretileg a város kúriáitó, Jolán néne lakhelye tekintetes. Vastag fákból készült az oldala amik az erdő bordós fatörzseit használták és a nádtető szépen megmunkált.
Ahogy felértek a kis dombtetőre már látjátok a füstöt ami jelzi hogy a nénéék már megkezdték a napot. Közeledve a házhoz viszont feltűnik egy furcsaság. Az ismert fehéres füst helyett ez a füst fekete, kormos.

Master of the Universe, on behalf of Xantomatus, rolled 19 using 1d20.  Észlelés.
Master of the Universe, on behalf of Umaroth, rolled 17 using 1d20.  Észlelés.

Közeledve egyértelmű hogy valami nem stimmel. A füstöt már érzitek hogy kormos égett, és közelebb lépve látható hogy nem a kéményből érkezik hanem a tetőn és a földszinten lévő ablakokból. Tüzet viszont nem láttok.

- Baszki, itt meg mi a záptojás történt??? - hördülök fel - valahová le kéne tenni a ládákat, ahol biztonságban vannak és megnézni. Remélem csak valami konyhai baleset...bár tartok tőle, hogy nem...

Körbenézek, hátha látok valami megfelelő helyet a ládáknak.

Rejtekhelyet ami megfelelő lenne itt a kis füves dombocskán amin az út átvezet nem láttok. Viszont a városban a lopás nem jellemző.

Xantomatus:
Te látsz egy kis huplit ahol le lehet tenni a dobozokat, hogy ne boruljanak fel a dombtetőtöl úgy 10 méterre. Aki a város felől érkezik az nem lát rá. A ládákon emellett van jelzés égetve.

Mind:
Elég messze vagytok hogy a ház nagyjából a hüvelykujjatok méretaránya. A füst viszont látható hogy lentről és fentről az emelet ablakaiból is árad. Ha megszaporázzátok a lépéseiteket akkor kb 10 perc leérni a kacskaringós földúton. Ha átvágtok az egyenetlen sűrű füves lankán akkor nyerhettek időt, viszont ha futni akartok nem biztos hogy jó választás.

Én is káromkodok valami kacskaringósat, aztán megmutatom a helyet, ahol le tudjuk tenni sérülés nélkül a ládát. A dzsindzsán átvágva igyekszem minél gyorsabban átvágni a ház felé, bízva abban, hogy öcsém követi a példámat. Neki úgyis könnyebb dolga van, töröm neki a csapást a gazon keresztül. Amikor közel érek, kiabálni kezdek:

- Jolán néne! Bent van? Itt vagyunk, segítünk! Jolán néne!

Ha hallok választ, akkor igyekszem behatárolni az irányt, ha nem, akkor bevizezek egy darab rongyot, az arcomra tekerem és megpróbálok benyitni az ajtón.

Sűrű szitkozódások és nem-mágikus átkozódások (persze jórészt magamban, hogy ne fogyasszon levegőt) közepette követem bátyám.
Ládát le, ahova mutatja és felkészülni a legrosszabbra - vizes kendő, stb...

A házból furcsa zajokat hallani, de válasz nem jön. Helyette egy könyv repül ki a melletted lévő ablakon. Az immáron törött nyíláson keresztül némi füst jön ki viszon bentröl vihorászás és élenk kotoncolás hallatszik, olykor némi dübörgéssel vegyítve.

Kissé értetlenül nézek testvéremre
- Lehet, hogy csak megijedtünk, hogy történt valami Jolán nénéékkel...de csak odaégett valami. Azért szerintem nézzünk be óvatosan...

Leveszem a hátamról a pajzsot, amit a kardommal együtt mindig magammal hordok, felcsatolom a bal karomra és megközelítem az ablakot. Próbálok körülnézni ott bent, közben az esetleges kirepülő tárgyakat hárítanám a pajzzsal. A kardomat egyelőre nem húzom elő. Viszont a kiabálást befejezem és Umart is csendre intem.

Biccentéssel jelzem Xan-nak, hogy vettem és szó nélkül beállok mögé, hogy szükség esetén varázslattal segíthessem. Igyekszem a környezetet figyelni...

Ahogy bepillantotok a törött ablakon a résnyire nyitott ajtó mellett egy szürreális kép tárul elétek. Apró alig 1 méter magas kis emberkék ugrálnak és randalíroznak a házban Karika lábuk van, bőrük fabarna, és ágyékukon fűszoknyát hordanak. A konyhában háttal ül neked egy és üvegeket és hozzávalókat dobál szerteszét. Előtte egy apró kis tábortűz lobog ahol pár nyárson szalonna sül az illatból ítélve.
Két másik kis alak a konya mögött lévő kis tálalóban egy nagyobb tűz körül ugrándoznak, bukfenceznek körbe-körbe és közben könyveket és mindenféle kacatot dobálnak szerteszét. A tábortűz alapanyaga az étkezőasztal ehetett. Ekkor látod hogy az aprónépek arcát egy furcsa fa maszk takarja. igen fürge jószágok.
A tűz mellett egy összemocskolt és megtépett kanapén egy maszkját tollakkal díszített lény pózol, Kezében egy spatulával és fején egy lábossal. valami halandzsa is elhagyja száját amint a két másik kis lényre néz akik hajlonganak a kanapé előtt.


A pózoló figura pózt vált: kinyújtja a kezét felfele mint valami hadvezér a paripáján és akkor tekintetek Xantomatus találkozik. Apró fénylő szemek a maszk mögött megilletődnek, majd egy hangos kiáltás hallattszik amire az összes többi kisalak felkapja a maszkos fejét és az ablakra mered:

Master of the Universe, for the NPC Boggart, rolled 20 using 1d20.  Észlelés.

- Tcsku-Biku-poku!! felkiáltással mindegyik felkap egy kacatot a földről majd a spatula irányát követik ami az ajtóra mutat. Megindulnak! Sőt olyan gyorsak hogy mire az ajtóra esik a tekintetek 2 már kinn is van. Egyik kezében egy kiskés a másiknál egy cserépüveg, gyorsan totyogva felétek futnak.

ROll for Initiative!

Xantomatus rolled 17 using 1d20.  Xan Initiative
Umaroth rolled 9 using 1d20.  Kezdeményezés.
Master of the Universe, for the NPC Boggart_2, rolled 4 using 1d20.  Kezdeményezés.
Master of the Universe, for the NPC Boggart_1, rolled 8 using 1d20.  Kezdeményezés
This message was last edited by the GM at 12:37, Thu 21 Sept 2023.

- Ezek boggartok. Általában nem halálosak, de el kell űzni!

Amint sorra kerülök egy Ray of Frost (Cantrip) megy a másikra, akivel Xan nem csap össze...