A Hősellátók
Fogamat összeszorítva csinálom a feladatokat, és megfogadom, hogy innentől kezdve még szinte vécére is vértben járok. A tésztaelementál után ki tudja, mi lesz a következő. Fekadémon?
A maradék szabadidőmet két dolog között osztom meg. Az egyik, hogy leckéket veszek Tiamat papjától, akitől szeretném megismerni a vallásunk alapjait, és a saját vitézi tetteimre az Úrnő áldását kérem, hogy azok őt dicsőítsék (Blessed Warrior fighting style). Mikor megtudom, hogy Tiamat elfogadta a felajánlásomat, behatóbban kezdem tanulmányozni a tanait, illetve azokat az adományokat, amelyeket ő biztosít a híveinek, és igyekszem elsajátítani belőlük néhányat.
A másik dolog, amire időt szánok - bár ezt relatíve ritkán tehetem meg a képesség jellege miatt - az a leheletem gyakorlása, hogy jobban tudjak célozni. Ezt igyekszem Umarral együtt végezni, bár az első alkalommal már feltűnnek bizonyos furcsaságok. Az egyik, hogy az én leheletem az övével ellentétben nem széles, hanem keskeny, de hosszabb, illetve kék helyett zöld párából áll. A hatása sem ugyanaz, hiszen míg az övétől a célpontokon zúzmara, dér, jégcsapok keletkeznek, az enyémtől összefonnyadnak... ennek a különös jelenségnek igyekszem utánaolvasni a könyvtárban. Amikor rájövök, hogy ez a fajta lehelet a fekete sárkányokra jellemző, ledöbbenek. Lehet, hogy akkor a pikkelyeim színe megtévesztett minket? Tovább olvasva rátalálok arra a szóra, hogy albínó, és megnézem a jelentését is. Mondjuk ez megmagyarázhatja, hogy fehér pikkelyű társaim szeme miért sötét, az enyém pedig piros... pedig még a sötétben sem látok vele. Mondjuk más sem. Elgondolkodom a dolgon, de nem hagyom, hogy ezek felülírják az Umarhoz fűződő kapcsolatomat... alkalomadtán elmondom neki, hogy lehetséges, hogy nem vér szerinti testvérek vagyunk, de egyelőre nem akarom elvenni a figyelmét a tanulástól. Úgyhogy én is visszatérek a képzéseimhez és igyekszem kitűnni mindabban, amiben tudok. Elvégre ha valójában a fekete vagyok, nem hagyhatom, hogy bárki felülmúljon. Semmiben. Ha valaki megteszi, számíthat a haragomra. Addig küzdök ellene, míg el nem taposom, amíg valóban én nem leszek a legjobb. Ezt egy nap még Tidur is meg fogja tapasztalni. Majd meglátjuk, ki az, aki fejjel megy a falnak. Megtalálom a gyenge pontját, neki is, és mindenkinek.