John, Jason és Mike: éppen egy esti közös pizzázásra és mozizásra készültök. Mindhármótoknak jó napja volt: Jason, téged a helyi hírlap, a ProviPost főszerkesztője keresett meg azzal az ajánlattal, hogy napi 20 dollárt ajánlanak egy általad rajzolt folytatásos képregényért, heti 5 megjelenéssel, A6-os terjedelemben (alapvetően 6 képkocka). A feltétel annyi, hogy legalább 3 hónapra vállalod a képregény elkészítését. John, te ma tudtad meg, hogy az egyik régebbi páciensed egy csúnya égési sérülés ellenére, amit te hoztál helyre, sikeres reklámmodell lett valahol Texasban, és hálából 1000 dollárral támogatta a kórházat, ahol dolgozol, a vezetőség pedig ennek 10%-át neked utalta. Mike, te az év üzletét ütötted nyélbe ma, egy nyugdíjas gyűjtő házaspárnak két olyan modellt sikerült eladnod, amiről azt gondoltad, hogy a felújítás után veszteségesenbtudod csak eladni őket, erre a házaspár az első, elég merész árajánlatot alkudozás nélkül elfogadta és fizettek, kint a katonatiszt. Így aztán jókedvűen néztek az esti filmnézés elé.

A pizzát jóízűen fogyasztjátok el, majd átmentek a moziba. Már besötétedik, mire elkezdődik a film. A nézőtéren alig 30-an ültök, ti a legjobb helyen, szinte a közepén vagytok. A filmbemutatók lemennek, és éppen a 16-os korhatár feliratot mutatja a vászon, mikor az egész terem elsötétül, még a vészvilágítás sem látszik. A nézőtér több részéről tompa, távolinak tűnő sikolyok hallatszanak. Ti is felpattantok, de még egymást sem látjátok. Tapogatózva elindultok kifelé, amikor érzitek, hogy erős karok ragadnak meg titeket, majd több ütést kaptok a fejetekre, amitől még jobban elsötétülne minden, ha lenne hová, de az eszméleteteket mindenesetre elveszítitek.

Az nap este minden tökéletes volt. Megkapta életének nagy lehetőségét, hogy az online térből, végre a nyomtatott sajtóba is eljusson egy műve. Megünnepelte a barátaival. Pizzát ettek, megnéztek egy jobb mozit, röhögtek.
Aztán lekapcsolódott a fény, és ők bent ragadtak a sötétbe. Jason röhögött, hogy talán ez itt a közelgő filmnek a hangulatkeltője, a sikolyokat is annak gondolta. Egy jobb vírusmarketingnek, ami a nézők hangulatát akarják felkorbácsolni...
Azt viszont, ami ezután következett, sehova nem tudta tenni.

In reply to Storyteller (msg # 1):
This message was last edited by the GM at 09:28, Wed 23 Dec 2020.

Remek nap volt, igazán hozta a "Bátraké a szerencse" mondást. Ha nem az ifjúkori-gyerekkori emlékek kötnek valakit egy autóhoz, soha nem fog ennyire jól fizetni. Van mit ünnepelni. Pizzázás, egy jó mozi...kár, hogy egy csepp alkohol se fér bele a kocsi miatt. Na mindegy...azért még jó a hangulat, amíg el nem sötétült minden...

Mi folyik itt? Vér...

In reply to Storyteller (msg # 5):


Úr isten csurom vér vagytok (döbbent hangon)! Srácok, rendben vagytok (aggódó, törődő hangszín)? Mi történt veletek? Valami őrület van az utcán ma este, megnézhetem a sebeiteket? (törődő, doktobácsis hangszín) Valakinek van ötlete pontosan hol vagyunk? Illetve elképzelés, hogy hogy tudunk innen a leggyorsabban eltűnni?
This message was last edited by the GM at 08:35, Sat 02 Jan 2021.

In reply to John Smith (msg # 6):


Odalép John mellé, és leguggol mellé. Aztán megrázza a fejét, és halványan elmosolyodik.
- Nem az én vérem - mondja teljesen nyugodtan. - Nem kell megnézned a sebeimet, teljesen jól vagyok. És úgy vélem, hogy az a vér, ami rajtad van, az se a te véred.

Lassan körbepillant, és nem pislog.

- Szerintem ne meneküljünk. Miért, ha felkerültünk a tápláléklánc csúcsára, Johnny?

- Úgy érzem, hogy jól vagyok...de érzem, hogy valami megváltozott bennem. Nem tudom mi... - megrázom a fejem - Milyen tápláléklánc tetejére kerültünk?
Körbemutatok
- Szerintem ez az új bevásárlóközpont amit nemrég kezdtek építeni...
Megrázom fejem:
- Mitől lettünk ilyen véresek?
This message was last edited by the player at 17:15, Sat 02 Jan 2021.

In reply to Jason Miller (msg # 7):

Csak némán figyelek, kíváncsin , nem szólok egy szót sem.

In reply to Mike Aders (msg # 8):

Megnézzelek? Minden rendben? Én magam sem értem teljesen mi történik , de rá fogunk jönni.

Megrázom a fejem:
- Nem érzem, hogy bármi bajom lenne...de ártani nem árthat. - körbenézek - csak az a kérdés, hogyan derítjük ki, hogy mi történt?

- Majd tőlem, ha eljön az ideje - hallatszik váratlanul az egyik fal tetejéről. Felnézve egy homályos sziluettet láttok, ami mintha egy szakállas férfi lenne, de pontosan nem tudjátok kivenni.
- De elôbb van még némi dolgotok, úgy hiszem - mondja, majd egy ugrással eltűnik a fal túlsó oldala felé.
Amint a férfi eltűnik, szapora lépteket hallotok arról, amerről Jason érkezett. Az arca sápadt és véres, az ujjai szinte karmokká görbülnek, a tekintete pedig eszelősen lobog. Meglát titeket, felrikolt és meglepő sebességgel kezd közeledni hozzátok.

In reply to Storyteller (msg # 12):

Igyekszem magamat védeni / ember nem kell ezt tenned, beszéljük meg

Biztosabb a védekezés, fölkészülök az őrült fogadására: a védekezésre.
- Mit akarsz?? - kiáltom felé

Jason közömbösen nekitámaszkodik a falhoz, és unatkozva hallgatja a többiek majrézását, majd lassan felsóhajt. Aztán kiszúr egy alakot az egyik fal tetején, aki elmondja, hogy tőlük minden kérdésükre választ kaphatnak. Ő vállat vont, majd lassan a társai mellé lép.
- Ti aztán kibaszott nagy idióták vagytok - veti oda a társainak, és megropogtatja a tagjait. Előretolja a jobb lábát, míg a bal kezét maga elé emeli és ökölbe szorítja. - Ajándékot kaptunk, és lehetőséget, hogy használjunk. Komolyan, oroszláná változott birkák vagytok, de az agyatok még mindig egy levágni való baromé?
Felkacag, és várja a közelgő lényt.
- Na, álljatok mellém, vagy el az utamból, de én ma este oroszlán leszek, nem pedig beszari birka.

A közeledő alak - egy középkorú férfi - ujjai a szemetek láttára nyúlnak meg és formálódnak tűhegyes karmokká. Ti is küzdőállásba foedultok.

Ráordítok a közeledőre:
- TAKARODJ!!!!

In reply to Storyteller (msg # 16):

Figyelek nézem hogy alakul a harc.
Ha baj van igyekszem segíteni a barátaimat

Aztán odapillant a karmokkal rendelkező férfi felé, és kihívóan felé vicsorog, mint ragadozó a ragadozónak. Aztán odapillant Mike felé.
- Figyelj, mikor mozdulok - mondja nyugodtan, majd kihasználva a lépéselőnyét úgy lép el a közeledő emberszerű forma útjából, hogy ezzel Mikenak. - Használd a karmaidat, mikor pislantok. John, te pedig ha tudod, a lángjaidat.

In reply to Jason Miller (msg # 19):

Bólintok és várom a pillanatot.

Biccentéssel jelzem, hogy készen állok és ha megkapom a jelet támadok.

Mike: a fickó nem fogadja meg a tanácsodat, viszont azt elérted, hogy rád összpontosul a figyelme. Az első csapásoddal felhasítod a homlokát, két helyen felszántod az arcát és egy mély karmolást hagysz a nyakán is. A várt vérzivatar helyett azonban a sebekből csak néhány csepp vér folyik, és a felhasított torok sem állítja meg a férfit, aki a karmival csúnyán és mélyen belehasít a védekezésre emelt bal karodba.

In reply to Storyteller (msg # 22):

A barátom bajban van, ráadásul fel is bosszantott, a nap olyan szépen indult, az este jónak ígérkezett, erre ez?
This message was last edited by the player at 12:13, Mon 01 Feb 2021.

Meglepetten felkiáltok, majd jobbommal megpróbálom letépni a támadó arcát (feltéve hogy a többiek nem támadják - ha igen, nem lépek a tűzvonalba).

Megvárom, míg a figura Mike-ra támad. Megnyalom a szám, mikor megsebzi, de meg is lepődök, hogy a sebéből csak pár cseppnyi vér buggyan ki.
Köpök egyet, és igyekszek a teremtmény hátába kerülni, majd kihasználva a váratlan adrenalin löketet, fojtófogásba igyekszem rántani a nyakát, majd megragadni a fejét és teljes erőből jobbra rántani azt, ezzel eltörve a nyaki csigolyáit, és lehetőleg megölni.

Mike: odacsapsz még egyszer, de a karmaid elakadnak az ő karmaiban, megkarmolnod nem sikerül. Visszacsap, de most inkább a kitérést választod a blokkolás helyett, és időben hátralépsz.

Jason: egy pillanat alatt a férfi háta mögé hussansz. Átkarolod a nyakát és rámarkolsz az állára. Az első rántásnál lecsúszik róla a kezed, de a második fogásra és rántásra meghallod a várt reccsenést. A fickó azonban nem esik össze holtan. A karod felé kap mindkét kézzel, de időben elengeded és hátralépsz. Ekkor mozdul meg John.


John: ráhajítod a kezed körül táncoló fekete lángokat a fickó fejére. Úgy néz ki, mintha a feje abban a pillanatban meggyulladna és fekete tűz ölelné körül.  Bár úgy tűnik, nem égeti a láng, de a fickó meglepetten felhördül. Alighanem elfeledkezett a karmairól, mivel a mozdulattal, amivel a nyaka felé kapott, saját magát sebzi meg.  Aztán körbenézel, és néhány lépésnyire meglátsz egy törött raklapot, amihez odalépsz és lehasítasz belőle egy háromszög alakú darabot.

In reply to Storyteller (msg # 26):

Akkor folytatok mindent a terv szerint.

Amíg a tűzzel és sebeivel van elfoglalva a karját támadva igyekszem harcképtelenné tenni.

Felkacagok,
Belemarkol a férfi hajába, a szabad kezével, és minden izmát megfeszítve húzni kezdi,
Felkuncog.
- Gyerünk, tapossuk el ezt a férget - mondja nyugodtan. - Nem érdemli meg az ajándékot.

Jason hátrafeszíti a férfi fejét a hajánál fogva.  A fickó felfelé kap a karmaival, de Mike a saját, szintén irreálisan hosszú ujjaival végigszánt a karján. Nem okoz mély sebet, de ahhoz elég, hogy eltérítse a kezét Jasonról. Aztán John két marokra fogja a raklapdarabot és nekifutásból belenyomja a férfi bordái közé. A karok kaszáló mozdulatát mintha elvágták volna, erőtlenül lehanyatlanak. A férfi szemében kialszik az őrület tüze, és a helyébe rettegés telepszik. Mintha lebénult volna, csak a tekintete jár egyikőtökről a másikra.

- Ez a szerencsétlen barom nem fog tanulni ebből sem, ha volt olyan hülye hogy 3-unkat támadja...különben is, közveszélyes. - nagyot sóhajtok - nincs jobb ötletem mint megölni.

In reply to Storyteller (msg # 30):

Bár más megfontolásból, de egyet értek. El kell takarítani ezt a zűrzavart magunk után és ebbe az "úriember" is bele tartozik. -mondom hangosan - a lőfegyvereket gondolom mi sem viseljük jobban, ha kritikus területet ér mint a halandók, kiindulva abból, hogy egy egyszerű szív találat ekkora kárt tud okozni...  Illetve nem tudom a regenerációnk mennyivel lett erősebb, mit képes kompenzálni. De szerintem folytassuk utána, ha az új "partónusunk" végre hajlandó válaszolni is.

In reply to John Smith (msg # 32):

- Nem lenne baj, jó lenne megtudni minél többet jelen helyzetünkről-állapotunkról.

Jason a fickó mellett áll és elgondolkodva hallgatja a társai beszélgetését.
- Jól sejtjük, hogy mit akar - mondja egykedvűen. Azzal hátrarántja a fickót a vállaknál fogva, majd mikor az a földre kerül teljes erőből a fejére tápos, minden erejét belefektetve.
- A győztesek nem osztoznak - mondja nyugodtan.

Jason lába alatt recsegve törnek a csontok. A férfi szemében kihúny a rettegés az élettel együtt, majd a már merev test lassú, de látványos bomlásnak indul.
A fal tetejéről lassú taps hallatszik, felnézve pedig meglátjátok az előbbi figurát. Lassú mozdulatokkal tapsol, olyanokkal, amilyeneket néhány év múlva Heath Ledger Jokere tesz világhírűvé. Most már látjátok az arcát is: kiköpött úgy fest, mint a punkok álzal előszeretettel viselt pólókon Che Guevara. Leugrik hozzátok és megszólal:

 - Gratulálok, az első szűrőn átmentetek. Képesek voltatok túlélni, krízishelyzetben is hideg fejjel dolgozni és együttműködni. Ez jó kiindulási alap. A másik négy túlélővel együtt bejutottatok az elméleti oktatás első körébe. Holnap este 10-kor találkozunk a Brown Egyetem előtt a Katonai Emlékkapunál. Legyetek pontosak, a késésnek nem csak a képzésből való kimaradás lesz a következménye. És addig ne napozzatok sokat, mert fájni fog!

Azzal egy helyből három méter magas ugrással újból fent terem a fal tetején.

In reply to Storyteller (msg # 35):

Tudomásul veszem csendben. Az órámra nézek, mennyi az idő. Nálam van a mobilom? Ha igen elkezdek mindent átszervezni, feltételezem a napot nem viccnek szánta. Írok "haza" a feleségemnek azt mondom kényszermunka a következő párnap.
A titkárnőmnek megírom, hogy a feleségem megint hisztigörcsös, neki dolgozom a többieknek az idegeim nem bírták és le kell lépnem, a munkámhoz tiszta fej és stabil kéz kell. Nem az első eset, ráadásul ismeri is a nejem, teljesen hihető lesz. Szabadságom van bővem, vagy 10 éve egy napot sem vettem ki.
Megkérdezem a többieket ki innen merre, illetve ki lakik egyedül?

Gyorsan átgondolom a helyzetet - a kereskedés meglesz még pár napig nélkülem amíg kitalálom mi legyen. Legfeljebb addig lassabban megy az üzlet. Na mindegy...legalább vannak akikkel megvitathatom a helyzetet...
- Én jelenleg egyedül élek. - nagy sóhaj - de legalább van napmentes helyem.

Közben megjegyzem magamnak, hogy ne felejtsek a kis csapatomnak mailt írni, hogy pár napig nem leszek bent...valami messzi helyre kell céloznom, ahol elég az időeltolódás ahhoz hogy ne akarjanak nap közben keresni. Meg valami ritka kocsit kell kitalálni, ami megpróbálok begyűjteni, akkor nem is gondolnak bele...hmm...valami olasz kéne, az reális lesz.

Jason a körmét mustrálgatja, közben a férfi után pillantott.
Vállat vont a társa kérdésére, majd körbepillantott rajtuk.
- Egy ideje otthonról dolgozok, szóval nem fog feltűnni a munkatársaimnak a hiányom. Van pár sötét, fénykirekesztő függönyöm még a régi, gótos koromból. Szükség lesz rá. - Az ellenfelük hűlt helyére pillant, és halványan elmosolyodik. - Én ott leszek, és megtanulom, hogyan éljek ezzel az ajándékkal amit kaptunk. A számomat tudjátok.
Aztán lassan elindult, hogy elhagyja a csatateret.

- Akkor találkozunk a Brown Egyetem Katonai emlékkapujánál holnapeste 22h-kor... - fejcsóválva elindulok hazafelé és halkan morgok, inkább csak magamnak - még úgysem aludtam autó alatt....

Otthon valóban a garázsban alszom...az úgyis sötét, nem sok kell a teljes napfénymentességhez. Persze lefekvés előtt megírom a tervezett maileket.

In reply to Mike Aders (msg # 37):

Ha nem gond Mike legalább ma estére veled tartanék , gondoljuk és dumáljuk át mi történt, legalább 5 perccel előtte legyünk a megjelölt helyen.

In reply to John Smith (msg # 40):

- Egyáltalán nem gond, sőt jó ötlet. Gyere. - körbenézek, hogy a mozi felé merre induljunk - először el kéne menni az autómért...

Mike: Johnnal együtt elmentek a kocsidhoz, ami kb. negyed óra sétára van tőletek, még mindig a mozi parkolójában áll érintetlenül. Hazavezetsz, beállsz a garázsba. Az automata garázskapu vezérlőjét manuálisan lekapcsolod, hogy még véletlenül se tudja rátok nyitni senki. A kintről beszűrődő fénypászmák réseit betömköditek autóápoláshoz használt rongyok darabjaival. Mire az igen alapos munkával végeztek, ólmos fáradtságot kezdtek érezni a tagjaitokban. Befekszetek az autó alá és szinte azonnal ájulásszerű álomba zuhantok.


Este ébredsz fel, olyan 9 óra lehet. Enyhe éhséget érzel, ami viszont meglepően gyenge ahhoz képest, hogy már 24 óra eltelt azóta, hogy szilárd táplálékot fogyasztottál. A telefonodon két hangüzenet vár. Az egyik a kollégáktól, amelyben sok sikert kívánnak az üzlethez, a másik pedig egy érdeklődőtől, miszerint az egyik régi Rolls Royce modellt szeretné megnézni, kipróbálni és ha elégedett vele, megvenni.

John: Mike elvisz téged magához, ahol segítesz neki fényszigetelni a garázst. A munka végeztével te is szinte beájulsz az autó alá.

Este 9 környékén ébredsz, kb. Mike-kal egy időben. Te is érzed az enyhe éhséget. 4 sms-ed jött: az első a feleségedtől, hogy akkor ő elmegy meglátogatni a San Franciscói nagybátyját, mert nem érzi jól magát. Két hét múlva jön, addig nem zavar, mert tudja, hogy addig vagy könyékig a páciensben vagy, vagy zombi. A második a titkárnőd, aki sok sikert kíván a túléléshez, és ha nagy gáz van, tud egy jó motelt. Az utolsó 2 két kollégád, akik szidják az időzítést, de megértik a helyzetet és mielőbbi jobbulást kívánnak a feleségednek.


Jason: miután elkísérted Mike-ot és Johnt a kocsihoz, úgy döntesz, hazasétálsz. Mintegy 45 percre laksz a mozitól gyalog, de úgy gondolod, kiszellőzteted a fejedet és maximum útközben felszállsz egy buszra, ha nem bírnád a sétát. Tíz perc múlva azt veszed észre, hogy a várt fulladás és gyengeség elmarad. Kísérletképpen olyat teszel, amit már évek óta nem: futni kezdesz. Egyre gyorsabb tempóban vágtázol, arcodra kiül azok ragadozóvigyora, akik tudják, hogy bármire képesek úgy, hogy az rájuk nézve nem jár következményekkel. Így aztán a háromnegyed óra helyett 20 perc alatt hazaérsz úgy, hogy a fáradtság legkisebb jelét sem érzed magadon. A szekrény aljából előásod a fekete függönyöket és felaggatod őket, majd azokat a helyeket, ahol még jön be némi fény, megerősíted néhány ruhadarabbal. Mire ezzel végzel, furcsa, ólmos fáradtság önt el, ami szöges ellentétben áll azzal a fáradhatatlansággal, amit futás közben éreztél. Lefekszel, és szinte azonnal el is alszol.

Te is 9 körül ébredsz. Pár percig még merevnek érzed a tagjaidat, aztán visszatér beléjük az a kimeríthetetlennek tűnő erő és ruganyosság, amit tegnap este éreztél. Érzed az enyhe éhséget, de egyelőre nem zavaró.

In reply to Mike Aders (msg # 41):

-Elalvás előtt, tömködés közben -Mike szerinted Jason eddig is ennyire határozott és lendületes volt ami eddig nem tűnt fel, vagy szerinted ez is az átváltozás része?  Te hogy érzed magad? Te is megharaptál valakit?

In reply to John Smith (msg # 43):

- Háát ... - vakarom meg fejem - mindig lendületes és határozott volt, de szerintem nem ennyire. Persze az este eseményei is kihozhatták belőle ezt.

Nagyot sóhajtok
- Minden más lett...és oly hirtelen. Szerinted mi a fene ez?

In reply to Mike Aders (msg # 44):

Nem akarok drámai lenni, de orvosi értelemben meghatunk, vagy legalábbis elkaptunk valami nagyon gyorsan terjedő egzotikus betegséget, ami teljesen megváltoztatta az életfunkciónkat, de ennél többre még nem jöttem rá.
Mint mondtam, nem tudom ez mennyire változtatott minket meg.

Fejem csóválom
- Majd kiderül...remélhehőleg már a Brown egyetemnél. A végén még hasznunk is származhat belőle...

In reply to Mike Aders (msg # 46):

(ragadozó mosollyal az arcén) Szerintem ha teszünk érte eléggé jó eséllyel indulunk azok alapján amit eddig láttunk. De talán érdemes lenne átgondolni mi várhat ránk, mit akarhatnak tőlünk.

- Na igen...hogy mit akarhatnak tőlünk...nyilván valamire kellünk. Gondolom valamilyen feladatra kellünk nekik. - elgondolkodva nézek magam elé - azt, hogy kiknek köszönhetjük a változásokat, holnap derül ki. De legalább kapuk extra képességeket.

A.társait azin A helyen várta, a villanyoszlophoz támaszkodva. Fekete kockás ing, ugyanilyen színű és egy póló, amin egy gépfegyverből golyókat ontó katona képe zöldelt.
Amikor a társai megérkeznek, ő előlép.
– Nos, szervusztok – mondta mosolyogva. – Mit szólnátok miután vége ennek a ma esti kis tanórának elmennénk meginni valakit.
Azzal.elmosolyodik.

In reply to Jason Miller (msg # 49):

Nem tudom, hogy mikor "ébredek" de mennyi időm lesz kb érkezés előtt? Ha lenne elég veszek valami egyszerű tiszta fekete eldobható kategóriás ruhát, hosszú, gumírozott kézfejig érő garbót, hasonló nadrágot, törlőkendőt, lábzsákot és gumikesztyűt, sebészkötényt. Kpt használok, ha kell veszek ki. (mivel ezeket nem darabra adják a maradékot benn hagyom a kocsimban, amit igyekszem össze szedni útban a cél felé).
Természetesen mielőtt ennek neki állok megkérdezem Mike-t hogy van, akar e bármit tenni indulás előtt, elmondom én kb mire készülök és kérdezem velem tart e, vagy saját elképzelései vannak?
Ha megérkeztem reagálok, "Ne érts félre, a társaság és az ötlet kiváló, de még a Hippokratészi eskü rányomja az evésre a bélyegét nálam, attól ha marad időnk mindenképpen tervezem közösen eltölteni"

Részemről egy tiszta, még nem csupa mocsok szerelőoverált veszek föl, olyan cipővel amiért nem kár. Bírniuk kell a strapát és nem akkora kár értük...
John kérdésre válaszolok:
- Túl sok nincs. Egy tiszta, de nem értékes cucc kell a mai estéhez, az biztos. Nekem ugyan nincs Hippokratészi esküm, de nagyon más, mint amit eddig csináltam...nekem se oly egyszerű, de majd megbirkózunk ezzel is valahogy. - megvakarom fejem - talán gondolj arra, hogy ha életben maradsz, talán többeknek is segíthetsz...nem sok, de a semminél jobb.

Mikor megérkezünk mondom Jasonnak
- Jóestét! Na igen, ihatnánk valamit, ránk férne...bár nem tudom, nem hiszem hogy a sör lenne a megoldás...

Agni: 20:30 körül ébredtek. Utazás közben látsz járókelőket, de egyelőre nem tudod elképzelni, hogy egy ilyen modern, kivilágított városban hogyan lehet biztonságosan, a lebukás veszélye nélkül vadászni.

Amikor mindhárman odaértek az egyetemhez, kb fél 10 lehet. Elvileg még fél órátok van szabadon.

In reply to Storyteller (msg # 52):

Gondolom az elméleti oktatásnak része lesz ez is, figyelem tovább az embereket.
Srácok nektek mi a tervetek?

- Egyenlőre nem valami sok. Figyelni, tanulni és alkalmazkodni...a többi meg majd jön, mint a következő autó...

Amint a közeli templomban elkezdik harangozni a tíz órát, az egyetem kapujában feltűnik Che Guevara és int nektek, hogy kövessétek. Az egyetem épületén keresztül átvezet titeket egy kissé lerobbant melléképületbe. Belépve meglepődve látjátok, hogy a padlót és a falakat erős mezőgazdasági fólia borítja. Mindössze egy fából hevenyészett pulpitus, mellette öt, vele szemben pedig három üres szék van a fólia fölött. A férfi a három, pulpitussal szemben álló székre mutat, majd miután leültetek, a pulpitus mögé lép és beszélni kezd:

- Ernesto Guevara vagyok, ismertebb nevén Che Guevara. Amíg éltem, mindig a zsarnokság és elnyomás ellen harcoltam, mikor meghaltam, azok a káiniták fogadtak maguk közé, akik ezt évezredek óta teszik anélkül, hogy az emberiség tudna róla. Ősatyánk, Troile vérét vette Brujahnak, ki nemzette őt, és az emberiség, a gyengék védelmének szentelte élőholt létét, amíg Róma elnyomó urai össze nem szövetkeztek ellene és Karthágó alatt a földbe börtönözték. Most ugyanebben a nemes harcban rátok is számítunk. Már nem vagytok emberek, halandók... többek vagytok náluk. Az Éjszaka Örök Háborújának katonái vagytok, akik az embereket védik a másik oldal elnyomói ellen, vérükért cserébe. A Szabbat vámpírjai vagytok, akik a Kamarilla és az általuk imádott ősöreg vámpírok ellen harcolnak, akik a homályból szövögetik aljas terveiket. Persze a Szabbat sem makulátlan, a régi harcosok emberfeletti képességeiken keresztül fokozottan ki vannak téve az erő és hatalom csábításának. Így a mi dolgunk, hogy mindkét oldalt megtisztítsuk a korrupciótól, akár akarják, akár nem. Mi vagyunk a valódi Szabbat, aki nem feledte el eredeti célját, az elnyomók elleni küzdelmet. Ehhez mentorokat biztosítunk nektek, akik megtanítanak titeket új életetek fenntartására, képességeitek használatára. Hogy átérezzétek, milyen hatalomról van szó, íme, egy kis bemutató.

Amint kimondta az utolsó szót, a plafonról sűrű, erős szagú vér kezd csöpögni. A csöpögésből csorgás, majd karvastagságú sugár lesz. Érzitek, hogy a gyomrotokban megmozdul az éhség, de egy pillantás Che Guevarára a székhez szögez titeket: világosan érzitek, hogy nagyon nem lenne bölcs dolog most megmozdulni. A vértócsa eléri a két méteres átmérőt, mikor a csorgás hirtelen abbamarad. A tőcsa közepe felpúposodik, az átmérője csökkenni kezd és egy 20-as éveiben járó, barna hajú, kellemes arcú, de nem kifejezetten szép nő emelkedik ki belőle. Bokáig érő bordó egyberuha van rajta. Amint eléri a kb. 170 cm magasságot, a tócsa teljesen eltűnik, mintha a nő lába szívta volna fel. Che Guevara rámutat Mike-ra:

- Anezka Romuald a Tzimisce klánból. Ő téged fog tanítani.

Anezka leül az egyik székre. Ekkor a helyiség világítás la elhalványul, mind a 8 sarokból fekete csáp nyúlik ki, amel a pulpitus előtt előbb egy focilabda méretű gömbbé egyesül, majd a gömb emberi formát vesz fel. Végül az emberformából mint valami bábból előlép egy fekete hajú férfi. Haja a válláig ér, bal fülében fülbevaló, arcán rövid borosta van. Lezser sötétszürke öltönyt visel fehér inggel és vörös nyakkendővel. Che Guevara Johnra néz:

- Ő Saul Meira a Lasombra klánból. Ő lesz a te mentorod.

Amint Saul is leült, remegés járja át az épületet. A pulpitus mögött a fal beszakad, ahogy egy szőke hajú és szakállú férfi puszta kézzel morzsolja szét a téglákat és betondatabokat. Kissé divatjamúlt bársonynadrágot, kockás inget és bőrmellényt visel. Che Guevara Jasonhoz szól:

-Wilhelm de Prague a Brujah klánból. Ő a te mestered lesz.

A keletkezett lyukon még két alak jön be. Az egyik egy 30-asnak kinéző nő kétoldalt copfba kötött fekete hajjal, sokat mutató piros szoknyaruhában. Fehér bőrén a jobb vállán kacskaringós nonfiguratív tetoválás feketéllik. A másik egy magas férfi. Fején cilinder, hosszú fekete haja hátul fehér szalaggal van összefogva. Kifogástalan fehér öltönyt visel, arcát viszont fehér, puha bőrből készült maszk takarja, amelyen csak a szemeknek van két nyílás.

- Ők a leendő falkatársaitok, és a vezetőitek. Dolphin Black a Malkavita klánból, ő a falkavezér, más néven ductus. A csapatot érintő kérdésekben ő dönt, de előtte meghallgatja minden tag álláspontját. Ő pedig Erik Párizsból, a Koponyák Hírnökeinek tagja. Ő az úgynevezett falkapap, aki a csapatot erősítő és a többi Szabbat falkával összekötő rítusokért felel. Anezka, Saul és Wilhelm csak rövid ideig marad velünk, amíg elsajátítjátok a legfontosabb dolgokat, amit Szabbat-tagként és újszülött káinitaként tudnotok kell. Van kérdésetek?
This message was last edited by the GM at 17:49, Tue 13 July 2021.

Körbenézek, megszokásból sóhajtok egyet:
- Nekem lenne néhány... Az új életünkhöz lesz szükségünk bármire is a régiből? Mennyi időnk van fölszámolni a régi életünket és újat létrehozni? - magamban már számolgatok-tervezek. Általános kérdéseket keresek, mert az mindhármunkat egyformán érint. - Nagyjából mennyi időnk van az új életünkhöz szükséges ismereteket megtanulni?

In reply to Storyteller (msg # 55):

Hatásos belépő az biztos, jár a fejemben, de nem szólok egy szót sem. Alázattal meghajtom a fejem a mentorom előtt és igyekszem jelezni, hogy várom az "okítást".
Kérdések keringenek a fejemben - gondolom a mentoraink a képességünknek  -megfelelően lettek ki kijelölve. De mit jelent az hogy Bruhja, Lasombra vagy Tzimisce?
Igyekszem mindent figyelni memorizálni

Amikor a pillanat megfelelő szólok: Saul Meira, én John Smith vagyok, bár gondolom ezt tudja, hogy szólíthatom (amennyi alázattal csak tudom)?
Mi lenne önnek a megfelelő kezdés? Miért engem ért a megtiszteltetés hogy kiválasztott?

Odalép Wilhelmhez és összeráncolja a homlokát.

- Hatalmas megtiszteltetés, hogy a hős Trollie leszármazottja lehetek. Mit tehetek azért, hogy a nyomába járjak? - kérdezi őket.

Che Guevara:

- Nos, a régi életetek sok előnye és az elért sikereitek megmaradnak... többnyire. Evésre és ivásra emberi szempontból nincs szükségetek, mint ahogy levegőre sem. A pénzetek, autótok, házatok, stb. megmarad... legalábbis az a része, amit meg akartok tartani. Mivel testetek biológiailag halott, és nappal nem igazán tudtok tevékenykedni - akkor aztán tényleg halottak vagytok -, azt javaslom, hogy minden olyan kapcsolatot, amihez ez kellene, építsetek le. Jelenleg még mindenhol élőként vagytok nyilvántartva, viszont ezt érdemes megváltoztatni. Ha a rendszer szerint nem léteztek, vagy más személyazonossággal, akkor nehezebben akadnak rátok azok, akikről nem szeretnétek, hogy rátok akadjanak. Inkább tegyetek pénzzé mindent és használjatok készpénzt, mert a kártyákat lekövethetik. Csináltassatok hamis személyit és jogsit - ebben tudunk segíteni -, a jelenlegi lakóhelyeteket adjátok vagy ajándékozzátok el.  Aludjatok szállodában, motelben, csatornában, garázsban, bárhol, ahol nem ér a napfény és ahol nem akadnak rátok vagy nem kérdezősködnek, ha hullát látnak, mert ilyenkor védtelenek vagytok. Akár egy közös szállást is kialakíthattok, amit őriztettek, amíg nappal alszotok. Járművekből használjatok lopottat, taxit vagy tömegközlekedést, azt nehezebben nyomozzák le. Ja igen, üdv a paranoia világában - vigyorodik el Che, majd folytatja. - A család kényes téma, de összességében jobb nekik, ha úgy tudják, hogy meghaltatok vagy eltűntetek. Minél kevesebb emberhez kötődtök, annál nehezebben találnak fogást rajtatok. Mentoraitok segíteni fognak abban, hogy alkalmazkodjatok az új létetekhez, megtanuljátok használni a képességeiteket. Ez egy hónap alatt menni fog, van már tapasztalatuk az ilyen jellegű kiképzésben.

John: Saul megveregeti a vállad, aztán mikor fejet hajtasz, az állad alá böki a hüvelykujját és felemeli a fejedet:
- Ácsi, öcsi! Mi a Szabad Falka vagyunk, mi nem hajbókolunk senkinek! Megadjuk a kellő tiszteletet, de nem alázzuk meg magunkat. A Brujah, Lasombra, Tzimisce fura nevek, egyfajta családok. Csak itt a vétség kötelék mellett hasonló hatalmak és erősségek, gyengeségek járnak. Majd ezekről négyszemközt többet fogok mesélni. Ami pedig téged illet, nem én választottalak ki. Én csak tanítalak, és ha eljött az idő, bedoblak a mély vízbe. Az, hogy érdeklődsz, már jó kezdés, a többi menet közben elválik.

Jason: Wilhelm a válladra teszi a kezét, a szemedbe néz és valami igen régies angolsággal így szól:
- Ifjú, a megtiszteltetés valóban nagy, hisz nem csak Troile vérét és hatalmát örökölted Ölelésedkor, hanem dicső célját is. Noha az emberiségnek megvannak a saját zsarnokai, nekünk nek célunk azok közül mindet elpusztítani. A mi fajtánknak is megvannak a maga élősködői, akikről a halandók nem is tudnak. Mi őellenük küzdünk: atyáink ellen, kik egykoron nemes nemzőink valának, de megrontotta őket a hatalom ès az öröklét unalmát egymás ellen fenekedéssel tompítják. Troile példáját követve mi azok ellen a Vének ellen harcolunk, kik a Gyermekeket nem utódként, hanem eszközként tekintik kicsinyes, bár olykor tagadhatatlanul nagyszabású torzsalkodásaikban.

Most, hogy már van kiindulópontom, már másképp látom a helyzetet. Sajnálni ugyan sajnálom a régi életem, de az új lehetőség nagyon érdekes. Megpróbálom kitisztítani gondolataim...
- Nagy megtiszteltetés közétek tartozni és nagy lehetőség. Igyekszem ennek megfelelni. - leendő mentorom felé fordulok és remélem hogy köszönésképp megfelel amit mondok - Örülök a szerencsének Anezka Romuald! A nevem Mike Aders.

(Bár magamban erősen kétlem, hogy ne tudnák neveinket. Csak minél előbb tisztázódjon a helyzet...)

In reply to Storyteller (msg # 59):

Ha jól értem ezek a családok vérszerintiek? Ezek egyfajta mutációi lennének az állapotunknak? Hány féle változatát ismerjük jelenleg? Mik a határaink? A táplálkozáshoz szükséges ölni, vagy vannak diszkrétebb lehetőségeink is?
Vannak kapcsolataim, amiket könnyű fölszámolni, vannak, amiket nem vagyok biztos -egyenlőre- hogy érdemes e akár többünk számára is hasznos lehet. Mindenképpen élnék a lehetőséggel a papírok miatt, és ismernek e egy jó válóperes ügyvédet, aki este is dolgozik?
Természetesen -tisztelettel- veszek minden tanítást amit adni tud.

John:
Igen, ezek a családok vér szerintiek. Azonban itt a családba fogadás nem úgy működik, mint a halandóknál. Ha egy káinita kiszemel egy halandót, és érdemesnek találja arra, hogy a gyermekévé tegye, először kiissza az összes vérét, azaz megszabadítja a halandóság kötöttségeitől, majd a holttestet megitatja a saját, misztikus hatalommal dús vérével, amelyet ő is hasonló módon kapott egy öregebb, hatalmasabb káinitától. A vér, más néven vitae életre kelti a holttestet, aki némi kellemetlen érzéssel járó átalakulás után  káinitaként születik újjá. Így a vérségi köteléket vissza lehet vezetni 13 Ősatyára, akik ezeknek az úgynevezett klánoknak az alapítói. Ők az úgynevezett 3. generáció, náluk jelentek meg a képességek és jellegzetességek szétválása. Őelőttük a legendák szerint 3 hatalmas ős, elsőként pedig az a Káin létezett, akiről a Biblia elején olvashattok. Ti hármak különböző Ősatyák vérét örököltétek, ahogy mi is. Azért választottak minket hármónkat a mentorotokul, mert ugyanabból a három vérvonalból származunk, mint ti, így hasonló potenciális képességekkel rendelkeztek, mint mi, illetve hasonló gyengeségekkel. Ennek köszönhetően meg tudjuk nektek tanítani, hogyan használjátok véretek erejét, és hogy mire kell vigyáznotok, mitől kell őrizkednetek.
Ami a táplálkozást illeti, egyáltalán nem szükséges szükséges megölni az áldozatodat, sőt legtöbbször nem is ajánlott. Olyan korban élünk, amikor az emberek sok szállal kötődnek egymáshoz, akár akarják, akár nem, és ha valaki eltűnik közülük, az nemkívánatos kérdéseket vet fel, amelyeket nem minden esetben könnyű elsimítani. Ha gyakran táplálkozol, néhány kisebb adag fedezi a szükségleteidet, így éjszakánként egy véradásnyi, kb. fél liter vér elegendő. Ezt a célpont sem érzi meg különösebben. Ha életben akarod hagyni az áldozatot, akkor legfeljebb ennek háromszorosát vedd el tőle, ekkor még rosszulléttel, esetleg ájulással túléli. Ha a saját fogaddal ejtesz sebet a halandón, azt egy nyalással el tudod tüntetni, így nem maradnak gyanús sebek rajta.
Ami pedig a válóperes ügyvédet illeti, vannak kapcsolataink a halandó hatóságok között, így el tudjuk intézni, hogy kiállítsák a szükséges papírokat.

Mike:
Anezka bólint egyet feléd és pukkedlizik, amitől valamiért a szőr is feláll a hátadon és egyszeriben szinte fájdalmasan gyönyörűnek látod őt. Lágy alt hangon megszólal:

- Én is örvendek, kedves Michael. Noha én akaratom ellenére váltam ennek a klánnak a tagjává, megbékéltem sorsommal és mindent elkövetek, hogy ez neked is sikerüljön. Megosztom veled az éjszaka és a klánunk titkait és ellátlak annyi segítséggel, hogy el tudd kezdeni káinita létedet.

Kissé meglepődöm ezeken, de inkább a lehetőségek és várható "események" érdekelnek - különös tekintettel arra hogy visszacsinálni már úgy sem lehet:
- Gondolom ma este kezdünk...jól sejtem, hogy hivatalos eltünésünk/halálunk lesz az első lépés?
This message was last edited by the player at 18:07, Thu 02 Sept 2021.

In reply to Storyteller (msg # 62):


Tehát ha jól értem  az okkult valós. A biblia igaz? Ezek szerint van ördög és isten? Mi a helyzet a többi szentirattal? Foghagyma? Kereszt? stb?
Ha jól értem a mi vérünk más mint a "halandóké" mi történi velünk ha ebből iszunk? Mi a helyzet az álltok vérével? Melyiket preferáljuk? Vértasak? Mi történik, ha a mi vérünkből jut valakinek a szervezetébe?

Mennyire vagyunk sérülékenyek? Agy? Szív?

Mi volt az a fekete tűz? Melyik vámpír filmek a leg hitelesebbek? Tényleg képesek vagyunk embereket álatokat szólítani mint a Drakula filmekben?

-és Jhon folytatja a kérdés áradatot, csak a narrátor hagy lehetőséget a többieknek is kérdezni =)-

Che Guevara türelmes mosollyal válaszol:

- Látom, az ifjú Lasombrában túlteng a tudásvágy, ami nagyon dicséretes tulajdonság, bár olykor veszélyes is lehet. De először a Tzimisce gyermek kérdésére válaszolok, azzal hamarabb végzek.

Kuncog egyet, majd folytatja:

- Ez bölcs kezdés lenne, mivel amíg benne vagytok az információs vérkeringésben, addig sokkal szűkebb a mozgásteretek, mint akkor, ha hivatalosan nem léteztek vagy álnevet használtok. Ebben tudunk segíteni, mint ahogy a válásban is. Halotti anyakönyvi kivonat és boncolási jegyzőkönyv tetszés szerint a rendelkezésünkre áll, ugyanúgy, ahogy új személyazonosságot, bankszámlát (ha ragaszkodtok hozzá) és jogosítványt is tudunk szerezni nektek. Ezen igényeiteket majd a mentoraitokkal egyeztessétek, ők majd továbbítják azokat a megfelelő helyekre. Ami pedig a kérdésözönt illti, ezekre igyekszem röviden, általánosan válaszolni, a pontos részleteket és a rátok vonatkozó személyes információkat mentoraitok fogják megosztani veletek a tanulmányaitok során a következő hónap alatt. Ami a legendákat, mítoszokat illeti, vannak, amik igazak és vannak, amik nem. A napfény és a tűz valóban rendkívüli mértékben árt nekünk, bár némi szerencsével mindkettőt túl lehet élni. A fokhagyma nem árt nekünk, folyóvíz felett is gond nélkül át tudunk menni, és meghívás nélkül is beléphetünk az épületekbe. A kereszt, szentelt víz és más vallási jelképek veszélyessége sokkal inkább a használótól függ, mintsem magától a tárgytól. Hitetlen ember kezében a kereszt ártalmatlan dísz csupán, mindazonáltal léteznek olyan erős hittel rendelkező halandók, akik egy néhány szavas imával komoly, égéshez hasonló sérüléseket tudnak okozni a magunkfajtáknak. A szívünkbe szúrt fakaró nem öl meg azonnal minket, viszont teljesen lebénít, így igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk tőle. Az ezüst sem árt nekünk különösebben. Különleges vérünknek köszönhetően sokféle sérülésből fel tudunk épülni, olyanokból is, amelyek a halandók számára végzetesek. A lefejezés, a szív vagy az agy elpusztítása azonban számunkra is a Végső Halált jelenti.  A Biblia és a többi hasonló könyv igazságtartalma attól függ, hogy történelmi vagy filozófiai szempontból nézzük-e. Történelmi szempontból határozottan megbízható, bár szelektált forrás. Isten és a Sátán konkrét létezésére nincs minden kétséget kizáró bizonyítékunk, de az biztos, hogy a világ sokkal több, mint amit a materialista gondolkodók állítanak. Ezt már csak a mi létezésünk is bizonyítja. A vérre visszatérve elsődleges táplálékunk az emberi vér, amely konzervált, azaz tasakos formában is fogyasztható, ám a legnagyobb tápértéke frissen, élő prédából fogyasztva van. Attól nem kell tartanotok, hogy az a halandó, akiből isztok, vámpírrá változik, ez csak legenda. Az állatok vére is fogyasztható számunkra, viszont jóval kevésbé tápláló, mint az emberi vér, sokkal többre van szükség belőle hasonló hatáshoz. A vámpírvérrel viszont legyetek rendkívül óvatosak, mert már önmagában is misztikus erőt hordoz. Ha halandónak adtok belőle, akár embernek, akár állatnak, az rendkívüli, a tiétekhez hasonló képességekkel ruházza fel őket, ám ha gyakrabban élnek ezekkel a képességekkel, mint amilyen gyakran kapnak a véretekből, kiürülhet a véretek a szervezetükből, ami a képességek megszűnéséhez vezethet. Ugyanakkor a véretek egyfajta ragaszkodást hoz létre irántatok, valamint függőséghez hasonló tünetek jelentkeznek náluk, ha egy holdhónapnál több ideig nem kapnak újra belőle. Ez a függőség és ragaszkodás rajtatok is jelentkezhet, ha más káiniták véréből isztok, vagy éppen rajtuk, ha a ti véretekből isznak, és ez többszöri fogyasztással fokozódik. Ha legalább három különböző alkalommal fogyaszt valaki egy káinita véréből, az már elvakult szerelemhez hasonló köteléket okozhat, ami csak hosszú idő, akár évek múltán múlik csak el, ha az illető nem fogyaszt többet a másik véréből... persze csak akkor, ha képes megállni ezt, ami nem könnyű. Ezért is láttuk jónak, hogy nem azok tanítanak titeket, akik a Gyermekükké fogadtak, hiszen a létrehozásotok pillanatában már ittatok az ő vérükből, különben nem lennétek itt. Így aztán rendkívüli visszaélésre adna alkalmat, könnyen a fent említett vérkötelékbe kényszeríthetnének titeket, amely hosszú távon viszont senkinek sem lenne jó. És még egy dolog: hamarosan meg fogjátok tapasztalni, hogy a képességeitek nem járnak ár nélkül. Amint megéheztek, érezni fogjátok, hogy éneteknek egy sötét oldala, amelyet mi Fenevadnak nevezünk, arra törekszik, hogy minél inkább átadjátok magatokat neki, hogy "igazi csúcsragadozókká" váljatok. Ez lehetséges, azonban ennek a logikus gondolkodás az ára: ha engedtek neki, ösztönlényekké váltok, akiket csak vágyaik, éhségük kielégítése hajt. Álljatok ellen neki, és akkor többek lesztek, mint a halandók, nem pedig erősebbek, de kevesebbek. Őrizzétek meg slmétek tisztaságát azáltal, hogy uralkodtok vágyaitokon és mértéket tartotok mind a táplálkozásban, mind képességeitek használatában.

In reply to Storyteller (msg # 65):

-Elmesélem a háttereimet, kapcsolatrendszert és kikérem a véleményüket, hogy érdemes e így is mindent a lehető leggyorsabban lezárni, vagy érdemesebb előtte kihoznia maximumot? -
Feltehetőleg nem a széfben tartják a pénzüket ők hogy csinálják, ha a bankot nem kedvelik ?
Gondolom öregedni sem öregszik a testünk tovább. Mik a kerülendő témák, amik tabuk, hogy véletlenül, ostoba gyermeki kíváncsiságból se keressük?
Mi lenne a mi feladatunk a nagylelkű segítségért cserébe, amit mentorainktól kapunk?

-John még mindig kíváncsi, ha másnak nincs kérdése még írok-

A kapcsolatrendszereidet nem feltétlenül kell lezárni, érdemesebb úgy átalakítani őket, hogy feltűnés nélkül, de egyirányú legyen, feléd minél kevesebb igénnyel tudjanak fellépni, illetve hogy éjszaka is elérhetőek legyenek. Ezzel kapcsolatban: nappal is fel tudtok ébredni és tudtok aktívak lenni, de kizárólag napfénymentes helyen, és arra számítsatok, hogy igencsak megérzitek majd a fáradtságot. Ugyanakkor pl. egy-egy telefonhívást el tudtok intézni, viszont nem fogjátok tudni kihasználni minden képességeteket.
Ami a pénzügyeket illeti, van néhány olyan pénzintézet, ami a káiniták pénzforgalmára specializálódott, és akik bár kissé magasabb kezelési költség fejében, de garantálják, hogy természetfeletti módon sem tudnak kívülről hozzáférni az anyagi javaidhoz. Ehhez velük kell szerződni, de mivel ezek az egész világra kiterjedő hálózatok és maguk is a káiniták, továbbá igyekeznek minden, őket nem érintő káinita konfliktustól elhatárolódni, az elmúlt évszázadokban már vívtak ki maguknak némi bizalmat ezen a téren.
A testetek nem öregszik, ahogyan azoké sem, akikben a fent említett módon jelen van a ti véretek.
Általános tabu témák lehetnek az egyes káiniták származása, pozíciója, ha ezek nem nyilvánosak, illetve a képességeik.
A feladat pedig, miután megismerkedtetel a város jelenlegi káinita hatalmi rendszerével, segítsetek megdönteni azt. A mód rátok van bízva, de a fejjel a falnak "stratégia" nem biztos, hogy eredményre vezet, lévén hogy a jelenleg hatalmon lévő káiniták minden valószínűség szerint öregebbek nálatok és ebből adódóan tapasztaltabbak és erősebb képességekkel rendelkeznek. Ehhez természetesen kaptok segítséget, nem hármótoknak kell mindent elintézni, és persze a kapcsolataitokat is felhasználhatjátok, de lényegében ez egyfajta vizsga lesz részetekről, hogy van helyetek a modern káinita társadalomban.

(Hatalmi rendszert megdönteni...hmm...)
- Kik ezek akiknek hatalmát meg kell dönteni? Mit kell rólunk tudnunk, mire készüljünk velük szemben?

- Ez a Kamarilla nevű szervezethez tartozó "kormányzati rendszer, ami körülbelül tucatnyi káinitából áll és évtizedek óta a városon élősködik. Részleteket róluk a képzésetek alatt fogtok kapni, illetve utána Erik és Dolphin össze fognak hívni titeket, mivel mentoraitokra máshol lesz szükség. Ők ketten fognak titeket informálni az ellenség pontos létszámáról, tagjairól, illetve minden róluk szerzett információról. Továbbá segítenek összehangolni az egyes akciókat, illetve az esetleges feltűnő akciókat elsimítani.

In reply to Storyteller (msg # 69):

(csak a fejemben, póker arccal) -gondolom az ellenfeleink is hasonlóan erős lények, és azzal, hogy "gyerekeket" küldenek harcba ellenünk, minket, érdekes kép kezd bennem kialakulni az új társaságunkról. Erről mindenképpen beszélni szeretnék majd a barátaimmal is-
Ezt már hangosan, akkor ha jól értem a részletek gyakorlatba ültetését a mentorainkkal, az új életünk elrendezését megint "csak" velük beszéljük át. (a megkívánt tisztelet volt eddig is John hangjában és így is igyekszik folytatni) van e esetleg, amire mi nem gondoltunk és fontos információ lehetne, hogy tanulhassunk a hibánkból?

- Nekem egyenlőre nincs több kérdésem - mondom és Che Guevarára majd Anezka Romualdra nézek - a tanítás közben nyilván adódni fog...de ahhoz el kell kezdeni.
És igyekszem az indokoltnál nem türelmetlenebbnek tűnni.

- A mentoraitokkal és egymással. Azt pedig nemcsak a tanuló időszakra, hanem az egész új életetekre érdemes betartani, hogy amíg nem győződtetek meg arról, hogy valaki vagy közétek-közénk tartozik, vagy pedig biztosak vagytok benne, hogy nem adja tovább az információt senkinek, ne áruljátok el senkinek, hogy kik és mik vagytok. Új létetek képességeit és jellemzőit - mind az erősségeit, mind a gyengeségeit - tartsátok titokban. Ezek másokban félelmet, fenyegetettség-érzetet vagy féltékenységet válthat ki, és emiatt könnyen célponttá válhattok. Évszázadokkal ezelőtt az emberiség már összefogott a magunkfajták ellen, mivel óvatlanok voltunk. Bár kiirtaniuk nem sikerült minket, jelentős veszteségeket okozott a népünknek és olyan ősi káinitákat is elpusztítottak, akik egyetlen intésükkel hadseregeket voltak képesek eltörölni a föld színéről. Nektek szerencsére nem kell ilyen erős ellenségekkel szembenéznetek, így ha használjátok a fejeteket, bőven lesz esélyetek ellenük, és kivívhatjátok az öregek megbecsülését és támogatását a későbbekre.

In reply to Storyteller (msg # 72):

Egyenlőre nem kérdezek többet, várok hogy innen hogyan tovább.

Jason az ő mentora mellett állva, nyugodtan hallgatja végig a többiek kérdéseit.
Lassan előrelép.
- Említettétek, hogy vannak akik a háttérből irányítanak minket, és úgy rakosgatnak ide-oda, mint a bábukat a sakktáblán. Ők kik?
Miután válaszoltak, előadja a mondandoja következő részét.
- Én elismert képregény alkotó vagyok. Talán használható lesz ezen képességem.

- Tulajdonképpen ezek a háttérben rejtőző manipulátorok többnyire a mi fajtánk vénei, akik már évszázadok, évezredek óta léteznek, és eme létezést nem akarják feladni, annyira ragaszkodnak a... nemlétükhöz, hogy inkább a riválisok elől elrejtőzve, szolgáikon és azok szolgáin, ésatöbbi, keresztül intézik az ügyleteiket és vívják örök hatalmi harcaikat. Általában csak néhány, nagyjából megbízhatónak ítélt bizalmasukkal lépnek közvetlen kapcsolatba, senki mást nem engednek a közelükbe. Mind a mi sorainkban, a Szabbatban, mind pedig ellenségeink, a Kamarilla tagjai között akadnak ilyen vének, illetve vannak olyanok is, akik függetlenítették magukat e két úgynevezett szektától, és a saját útjukat járják, a saját céljaik irányába mozgatják a szálakat. Nagy általánosságban elmondható, hogy minél öregebb egy káinita, annál kevésbé szeret személyesen részt venni az ősök hatalmi harcában, a Dzsihádban. Bár többségüket igen nehéz lenne elpusztítani, egyikük sem halhatatlan, és ezt ők is tudják. A legtöbb halandó és káinita nem gondolja, hogy manipulálják, de ahogy a mondás tartja: mindig van egy nagyobb hal, és ez alól maguk a manipulátorok sem kivételek: alighanem őket is irányítja valaki, csak olyan ügyesen leplezi a marionett-szálakat, hogy a valóságosnál jóval többen gondolják, hogy ők állnak a hatalmi piramis csúcsán. Ugyanakkor lehetséges feljebb lépni a hatalmi rendszerben, de ez minden esetben rengeteg elővigyázatosságot igényel, hiszen az előd pozíciójával együtt az ellenségek is öröklődnek. Mi - ti és én is - jelenleg a piramis legalján helyezkedünk el, illetve ti annyiban rosszabb helyzetben vagytok, hogy nektek még bizonyítanotok kell, hogy érdemesek vagytok a piramisba való beépülésre. Atyáitok - azok, akik a káiniták soraiba emeltek titeket - már meglátták bennetek a potenciált, de a magasabb rangúak még nem fogadtak el titeket. Ezt az elfogadást azzal tudjátok elérni, hogy sikerrel teljesítitek első feladatotokat.
This message was last edited by the GM at 12:27, Thu 23 Sept 2021.

Miután több kérdés nincs, mentoraitok a parkolóba kísérnek titeket, ahol ki-ki a saját mentorával beszáll annak autójába, majd közel egy órás autóút után kiszalltok egy közeli kis városka, Exeter egy-egy házánál. Különváltok, majd mindenki megy tanulni...

A következő néhány hét rohamléptekben telik el. Az éjszakák szinte ugyanúgy telnek el. Mentoraitok segítségével elsajátítjátok az alapvető vámpírképességek (gyógyulás, fizikai képességek ideiglenes növelése, stb.) és a diszciplínák használatát, a vadászat és a harc alapjait, illetve a káinita háttérismereteket: vámpírtörténelmet, a klánok jellemzőit. Megismeritek a saját erősségeiteket és gyengeségeiteket. Egymással a tájékoztatás után egyáltalán nem találkoztok, így az az este, mikor mentoraitokkal elindultok vissza Providence-be, nem tűnik különösnek, hiszen a vadászatot is itt gyakoroltátok. Ezúttal azonban nem valamelyik mellékutcában tesznek ki titeket, hanem egy irodaház alagsori parkolójában állnak meg az autók. Che Guevara, valamint Erik és Dolphin Black. Erik udvariasan üdvözöl mindenkit, majd peckes léptekkel az egyik, KARBANTARTÁS felíratú nehéz vasajtóhoz lép és kulccsal kinyitja. Az ajtó mögött egy kicsi, 6x4 méteres, hosszában egy 10 cm vastag fallal hosszában elválasztott helyiség található, amelyek falai a bal oldalon zsúfolásig vannak elektromos elosztó dobozokkal, gázcsapokkal, a maradék helyet pedig szinte teljesen betölti egy óriási dízel aggregátor. A jobb oldali pedig víz- és fűtéscsövekkel, valamint a hátsó, sötét sarokban egy hatalmas bojler áll. Erik a bojler mögé lép, lepattint egy műanyag védőlemezt és egy hagyományos liftes hívópanel, valamint egy érzékelő bukkan elő. Erik odatart valamit az érzékelő elé
és megnyomjaa gombot, mire a bojler zúgni kezd, majd kinyílik az oldala és egy két méter átmérőjű, kör alaprajzú lift bukkan elő. Erik, Dolphin és ti hárman beszálltok. A lift megindul lefelé, majd pár másodperces, meglehetősen gyors utazás után megáll. Egy folyosóra érkeztek, ami mintha egy hotelé lenne: fényes, márványmintás járólap borítja, a falak előtt sötétlila függönyök lógnak. A lifttel szembeni oldalon fél tucat ajtót láttok, a lift oldalán pedig még kettőt. A hat ajtó mellett táblácskákon a nevetek szerepel, illetve a zárak a szobákhoz - újfent a szállodákhoz hasonlóan - mágneskártyával nyílnak. A folyosó végén meglepő módon egy ablak áll, amelyben látszik a kinti csillagos ég és a város látképe, amit mintha jó 20 emelet magasból látnátok. Erik az utolsó ajtóhoz lép, amely mellett a Giraud név áll, és bezörget. Egy 50 év körüli, szikár, őszülő, jóvágású, öltönyös férfi nyit ajtót.

- A kártyákat, Giraud! - Szólítja meg Erik. Meglepően mély, dallamos és meleg, kedves hangja van. Az idősebb férfi egy névjegykártyatartót húz elő zakója belső zsebéből és három fekete plasztikkártyát vesz elő belőle, amit átnyújt nektek. Név egyiken sem szerepel, de Jason, a tiéden egy fordított anarchiajel, Mike, a tiéden egy saját farkába harapó sárkánykígyó, John, a tiéden pedig egy korona kepe van, mindegyik bordó színben. Erik felétek fordul:

- Ezekre a kártyákra az életeteknél is jobban vigyázzatok, és minden éjjel cseppentsetek a jelre a saját véretekből, különben kizárjátok magatokat innen. Menjetek, rendezkedjetek be, Giraud segít nektek elhozni a régi lakhelyetekről mindazt, amire szükségetek van. Ezt az éjszakát erre szánjuk, utána megbeszéljük a további teendőket.

In reply to Storyteller (msg # 76):

Elteszem a kártyámat, gondolom ez a "vervonalam jele" és rögtön cseppentek is a véremböl rá. Memórizálom a bejutási metódust.
Egyenlőre elismerés gondolom magamban, és kíváncsian várom a folytatást.

Az első vércseppet tőlem is azonnal megkapja a kártya és az elmondottaknak megfelelően beköltözöm.

Jason kiváncsian megnézi a kártyát, majd megharapja az ujját, hogy a vére kiserkenjen. Rákeni a kártyára, majd zsebrerakja. Aztán a férfira néz, és felvonja a szemöldökét.
- Maga is vámpír, mi? - kérdezi kiváncsian.

Giraud felhúzza a szemöldökét, majd kissé affektáló hangon válaszol:

- Nos, fiatalúr, a kérdés meglehetősen otromba, de eltekintek ettől, mivel ön még új az éjszaka társadalmában. Nem, jómagam nem vagyok vámpír. Ghoul vagyok, azaz halandó, aki megízlelte a halhatatlanság ízét és hajlandó sok mindent megtenni, hogy ne felejtődjön el benne ez az íz. Erik urat szolgálom már több mint egy évszázada, és teljességgel elégedett vagyok az életemmel és pozíciómmal. Mindazonáltal szeretném felhívni az ifiurak figyelmét arra, hogy az ilyen jellegű kérdések, amelyek mások hovatartozását firtatja, vonatkozzon akár a klánra, szektára - értem ez alatt a Kamarillát, a Szabbatot és az Anarch Mozgalmat, hogy csak a legnagyobbakat említsem -, akár képességekre, generációra, igen indiszkrét és udvariatlan gesztusnak számítanak, így a további boldogulásuk érdekében kerüljék az ilyeneket. És most akkor szeretném, ha elmondanák, mik azok, amelyekre az eddigi életükből igényt tartanak, és mik azok, amiken változtatni szeretnének valamilyen módon. Akár tárgyi dolgokról van szó, akár ügyintézni valókról, egyelőre én fogom intézni az önök számára. Ne érezzék magukat lekötelezve, ezt nem önökért teszem, hanem Erik úr kérésére, és a munkám az ő kéréseinek eleget tenni. Ha önök is szeretnének ezeken kívül szívességet kérni tőlem, megtehetik, de a szolgálataimnak meglesz a méltányos ára, amely a szolgáltatástól függ, és amelyet egyénileg rendezhetnek.

In reply to Storyteller (msg # 80):

---

Spoiler text: (Highlight or hover over the text to view)
Drogos. A Giraud nevű tag szavaiból az jött le, hogy egy kábszeres, aki a szerért egy egész évszázadig kutyáig is lemenne. Szíve szerint elkapta volna, és széttapossa a koponyáját a padlón, mert így beszélt vele. Egy olyan lénnyel, akitől az anyag ellátássa is függöt. De nem tehette meg, mert egy erősebb lény tulajdona volt ez. És ha megöli, akkor magára vonhatja a haragját. Ezért úgy döntött, hogy nem öli meg. Majd később, mikor már elég befolyása és hatalma lesz. És miért, mert csak így kioktatta.

---

Kihúzza magát, és próbál színtelen hangot erőltetni magára.
- Szabaduszó képregényrajzoló vagyok, aki online dolgozik. Változtak a dolgok, de ezt szeretném nem megváltoztatni. De szükségem lenne egy menedzserre, aki megértetné a megrendelőkkel, hogy visszahúzódó életet élek, és éjszakákat járom inspirációért. Ismerik a címem, és ha megtudja oldani, akkor szeretném megváltoztatni. A város egy másik részébe, ezt a címet még a menedzserem se ismerje. És ha vannak hekkerek, akik értenek a feltörésmentes VPM-eknek, az ő szolgálataikat is igénybe venném, hogy ne legyek könnyen lenyomozható.

Egyenlőre ennyi

Mozgalmas, bár nem túl érdekes éjszaka élé néztek...

Munkához is látok:

Berendezkedtek. A rendeléseitek egy hét alatt megvannak, gyakorlatilag készen álltok az új életetekre.
Egy héttel azután, hogy beköltöztetek, ébredéskor mindannyian találtok egy-egy kis kártyát az ajtótok alatt bedugva, amelyen egy udvariasan megfogalmazott üzenet értesít titeket arról, hogy Dolphin és Erik beszélni akarnak veletek, időpont este 9 óra. Kb. annyi időtök van, hogy rendbeszedjétek magatokat a nappali alvás után, majd összegyűltök a társalgóban, amely egy viszonylag nagy (akkora, mint a ti privát kis lakásotok összesen), járóppal burkolt, bőr borítású bútorokkal felszerelt helyiség. Most az egyik felében négy fotel (a jobb oldali foglalt, Erik ül benne) és egy kis asztalon egy laptop és egy projektor van, a másik feléből pedig el van húzva minden bútor. A laptopnál Dolphin áll, láthatóan türelmetlenül. Amikor beléptek, int nektek, hogy foglaljatok helyet a fotelekben. Amint mindannyian ott vagytok, beszélni kezd:
- Szervusztok, kicsikéim. Itt az ideje, hogy elkezdjük azt a munkát, amiért itt vagyunk. Ugye ti sem gondoltátok, hogy örök életet és emberfeletti hatalmat kaptok csak a két szép szemetekért? Nos, ugye az a helyzet, hogy ezeket az ajándékokat meg kell szolgálnunk, nektek is és nekünk is. A feladat pedig nem más, mint bizony néhány csúnya gyilkosság. Persze nem kell eljátszani a szende szűzlányt, azzal, hogy közénk kerültetek, vadástok és gyilkosok lettetek, ez a lételemetek, hiszen vérrel táplálkoztok. Szóval van néhány információnk, amik előrébb segítenek bennünket abban, hogy tudjuk, kit kell eltennünk láb alól ahhoz, hogy a város feletti uralmat megszerezzük. Szerencsére Providence valamiért nem túl népszerű város a vámpírok körében, így nem sok lakója van, akit el kell intéznünk. Egyelőre öt célpontot ismerünk, akik viszont mind viselnek valami tisztséget a város hierarchiájában, így valószínűleg nem lesznek könnyű célpontok.

Odalép a laptophoz és elindít egy vetítést. Az első képen egy kb 170 cm, vékony, 40-es nő van. Sötétbarna, szoros kontyba fogott hosszú haja van, arca szigorú kifejezésű, de szép arc. Jó alakja van, sötétkék kosztümöt visel.

- Lucia Gonzales, a herceg. Jogász, kizárólag privát tanácsadással foglalkozik. A Charles E. Maynard buildingben van irodája, ahol időnként megjelenik.

A második képen egy nagydarab, kigyúrt, kopasz 30-as férfi van vékony harcsabajusszal egy Harley Davidson motoron. Fekete bőrnadrágot és bőrmellényt visel, klubjelzés nélkül.

- Anton Simmons, a seriff. Forrásaim szerint veszélyes. Hivatalosan Lucia Gonzales élettársa, hivatalos testőrként dolgozott, de jelenleg visszavonult.

A harmadik képen egy nem túl kövér nő van, aki úgy néz ki, mint aki most fogyott le 200 kilóról 70-re. Bár vállig érő barna hajával és barna szemével alapvetően nem lenne csúnya, de mivel mindenhol lóg róla a bőr, olyan, mintha olvadna. Ezt bő ruhákkal igyekszik leplezni.

- Anna Collins, Nosferatu elsőszülött. Régebben újságíróként dolgozott, mostanában inkább hírforrásként. Sok mindenről igen tájékozott, jó forrásai vannak.

A harmadik kép egy fiatal, húszas éveiben járó, jóképű férfit ábrázol. Rövid szőke haja van és napszemüveget visel, ezenkívül farmert és barna inget. A kép igen rossz minőségű, látszik rajta, hogy magas digitális zoomoz használtak a készítéséhez.

- Trevor Salini, Ventrue elsőszülött. Kora ellenére veterán katona, a Herceg taktikai tanácsadója. Ne becsüljétek alá a harci tudását!

Az ötödik képen egy 50-es, enyhén őszülő férfi van, aki kék ingben van. A kép valószínűleg igazolványkép lehet.

- Louis MacAllister, a Butler Hospital kórház egyik sebésze, Malkavita elsőszülött. Az Elíziumot is ő szervezi, aminek pontos helyét még nem ismerjük, de gyanítjuk, hogy valahol a kórházban vagy a környékén lehet, mivel MacAllistert szinte csak arrafelé látták.

- Természetesen nem kizárt, hogy rajtuk kívül vannak még vérszívók a városban, amint lesznek újabb információk, tájékoztatlak titeket. Erik, most te következel!

Erik feláll, majd mély, bársonyos hangján szól nektek, hogy a kiürített területen álljatok körbe és tartsátok előre a bal kezeteket. Miután megtettétek, elővesz egy dobozból egy ezüst kelyhet és egy szintén ezüst kést. Mindkettő gazdagon díszített. A késsel körbejár, megkarcolja a bal csuklótokat és pár csepp vért belecsorgat a kehelybe. Dolphint és saját magát sem hagyja ki. Miután mind az ötötök vére bekerült a kehelybe, a késsel megkeveri és mond valami számotokra érthetetlen szöveget. Utána kiveszi a kést, félreteszi (a késen valamiért nem maradnak vérnyomok), majd belekortyol a kehelybe. Továbbadja Dolphinnak, aki szintén iszik belőle, majd ti következtek. Mikor mindnyájan ittatok, visszaveszi a kelyhet és beleállítja a kést. Amikor leteszi, akkor már a kés és a kehely is teljesen tiszta. Dolphin visszatessékel titeket a fotelekhez és megszólal:

- Ez az úgynevezett Vaulderie rítus volt, amely a csapattagok egymás iránti hűségét hivatott biztosítani. Mint tudjátok, véretek erejével köteléket tudtok létrehozni azzal, aki elfogyasztja azt. Most egy hálót hoztunk létre, amellyel mindegyikünket összeköti a másik néggyel. És most térjünk vissza a feladatra. Van valakinek kérdése vagy hosszászólnivalója?

Röviden elgondolkodom, majd szólok
- Nekem akadna. Mennyire kell látványosnak vagy csendesnek lennie az akciónak? Jelen menedéküket és általános mozgási útvonalaikat, szokásaikat ismerjük? Esetleg kedvelt harci taktikájuk, fegyverük ismert?

- Az, hogy mennyire legyen látványos vagy csendes, rajtatok áll, de amennyire tudjuk, még nem tudnak a jelenlétünkről a városban. Amíg ez így van, az taktikai előnyt jelent a számunkra. Továbbá nem tudjuk biztosan, hogy rajtuk kívül vannak-e más vámpírok a környéken, ez pedig taktikai hátrányt jelent a számunkra, és nem lenne bölcs dolog ismeretlen ellenségek figyelmét felhívni magunkra. Tehát én a csendes módot preferálnám. Ami az információkat illeti, egyelőre mindent elmondtam, amit jelenleg tudunk róluk, és amint említettem, amint lesz friss információnk, megosztjuk veletek.

In reply to Storyteller (msg # 85):

Az természetes, hogy nincs ingyen ebéd és a helyünket meg kell szolgálnunk , ezt természetesen nem hogy megértem és elfogadom hanem tisztelem is az őszinteséget, sőt az töltene el kétségekkel, ha nem lenne megnevezve az ára annak amit kapunk. Az első éjszaka után nem voltak illúzióim a gyilkossággal kapcsolatban, feltételezem az ellenfeleink sem pacifisták, az emberek politikusai is keményen játszanak, nekik csak több idejük volt, hogy elegánsan tegyék ugyanazt. (az utolsó mondatot csak akkor mondom hangosan ki, ha látom, hogy a hangulat "megfelelő".

Nekem rengeteg kérdésem lenne.

Mit ez minden amit tudhatunk róluk?

Mit Jelent az hogy Ventrue, Malkáv Nosferatu? Milyen erővel ruházza a vérük fel őket általában miben erősek, gyengék ?
Mi az ő vérük gyengesége?

A többiek Vérvonaláról mit lehet tudni?

A Vaulderie rituálé pontosan hogyan segít.

Mennyire lehet valakin látni, hogy "kindread"? Azaz mennyire bukunk le, ha besétálunk körülnézni, vagy beszélgetni velük?

Ha gondoljátok a kórház megfelelő kezdőpont lehet számomra, valamennyire otthonosan mozgok benne. Az apósomhoz is be kellene ugranrom, mostanában elhanyagoltam a kártyapartikat .

Mit lehet tudni az Elíziumról?

John: Erik elmosolyodik a bevezető monológodra, így arrra tippelsz, hogy nagy vonalakban egyetért veled ebben.  Aztán válaszol:

- Mint említettem, információinkat folyamatosan bővítjük. Nincs könnyű dolgunk, mivel a legtöbb adatot másod-, harmad- és negyedkézből szerezzük be, hogy megőrizzük a meglepetés adta előnyünket, és emiatt többszörösen ellenőriznünk kell azok hitelességét. Emiatt a használható adatok begyűjtése lassabban halad, mint szeretnénk, de megy olyan gyorsan, hogy tudjunk közben cselekedni és akár reagálni is rájuk. Amennyire tudom, mentoraitok elmagyarázták nektek a káinita klánok történetét és jellegzetességeit, de azért röviden fussuk át őket. 13 fő klán létezik, illetve ezeknek számtalan kisebb vérvonala, így utóbbiakra nem fogok kitérni. A Brujah klán tagjai áltában erősek, gyorsak, karizmatikusak, vagy ezek kombinációja. Ha egy ügy mellett elkötelezték magukat, akkor azt szenvedélyesen képviselik. Ez a szenvedély a gyengeségük is egyben: a Bestia könnyebben átveszi rajtuk az uralmat, őrjöngésbe lovallva őket. A Gangrelek - itt Dolphin elkezdi forgatni a szemét, felháborodotan felmordul és köp egyet - a természethez állnak közel: képesek kommunikálni az állatokkal, uralni őket, valamint részben vagy egészben átalakulni állatokká. Ezenkívül rendkívül szívósak is, nehéz őket elpusztítani. Az állatokkal való közeli kapcsolatuk a gyengeségük, testükön olykor állati jegyek jelennek meg. A Nosferatuk torzak, emberi szemmel nézve visszataszítóak. Cserébe erősek és az álcázás mesterei, akár a szemünk előtt képesek kámforrá válni. Ők is képesek az állatok irányítására. A Malkavita klán tagjai... ők igen érdekesek. Mindegyiknek van valami furcsa elképzelése, amit ők megvilágosodásnak, mások őrületnek tartanak. Ők képesek meglátni olyan dolgokat, amiket más nem, legyenek azok rejtett élőlények, tárgyak, aurák, vagy akár összefüggések. Képesek másokat ideiglenesen vagy véglegesen őrületbe taszítani, illetve eltűnni a szem elől. A Toreador klán tagjai a leginkább emberszerűek. Bár emberfelettien karizmatikusak, gyorsak vagy éberek, hajlamosak elveszni a részletekben. A Tremere klán valaha állítólag halandó mágusok köre volt. Képesek befolyásolni mások elméjét, meglátni a nem láthatót is, valamint egyfajta rettenetes vérmágiájuk is van, amellyel a halandó és káinita vért tudják manipulálni. A Ventrue-k a káiniták egyik önjelölt uralkodó klánja. Befolyásolni tudják mások gondolatait és érzelmeit, illetve igen ellenállóak a sérülésekkel szemben. Ez a hét klán alkotta eredetileg a Kamarillát. Azóta a Gangrelek és a Brujah-k jó része kivált belőle. Az ő helyükre lépett az Asszamiták egy csoportja. Ők közel-keleti orgyilkosok voltak eredetileg, gyorsak, észrevétlenek és a saját vérüket is képesek fegyverként használni, viszont a káinita vér vagy ártalmas a számukra, vagy függőséget okoz nekik. A Giovanni klán tagjai dél-európai halálmágusoktól származtatják magukat. Valóban képesek a holtakkal kapcsolatot teremteni és parancsolni nekik, illetve a halandóknak és olykor a káinitáknak is. Erősek, amire szükségük is van, mert harapásuk táplálkozáskor rendkívüli fájdalmat okoz az áldozatuknak. Ők a világ legjobb bankárai is, a ti új számláitok is náluk vannak. A Ravnos klán tagjai ázsiai eredetű nomádok. A megtévesztés mesterei, tudják uralni az állatokat és jól bírják a fájdalmat. Aztán ott vannak Szet követői, akik nem tartják magukat káinitáknak, hanem az ősi egyiptomi istentől, Szettől származtatják magukat. Ők kígyószerű képességekkel, emberfeletti csábító erővel és rejtőző képességekkel rendelkeznek, viszont rosszul bírják az erős fényt. Ez a négy klán többnyire függetlennek vallja magát, hivatalosan egyik sem avatkozik be a Kamarilla és a Szabbat háborújába, legalábbis klánszinten nem - tagjaik viszont mindkét oldalon megtalálhatók. A Szabbat gerincét két klán alkotja. Az egyik a Lasombra, amely a Ventrue-k mellett a másik önjelölt uralkodó klán. Ők rendkívül erősek, befolyásolni tudják mások elméjét, valamint misztikus uralommal rendelkeznek az árnyak és a sötétség felett. Nekik nincs tükörképük, így a vámpírlegendák ismerői akkor is gyanút foghatnak valódi kilétüket illetően, ha nem rendelkeznek valódi tudással a természetfeletti világról. A másik a Tzimisce, ami egy észak-ázsiai és kelet-európai klán. Ők is hatalommal bírnak az állatok felett, rendkívül éles érzékekkel rendelkeznek, illetve van egyfajta bizarr, a test tetszőleges alakítására alkalmas képességük is. Ők nagyon erősen kötődnek életük vagy haláluk földjéhez, így nagyon territoriálisak, nem túl mobilis káiniták. Ami titeket illet, a ti klánotok és vérvonalatok annyira nyilvános, amennyire ti azzá teszitek: más klánjáról, származásáról nyíltan érdeklődni igen illetlen gesztusnak számít, mivel ez olyan, mintha a másik erősségeit és gyengeségeit próbálnátok kipuhatolni. Ugyanakkor mivel jelenleg egymásra vagytok utalva, érdemes lehet ilyen intimebb dolgokat is megosztani egymással. A Vaulderie rítus arra szolgál, hogy a falka - mi ötünk - belső kohézióját megerősítse. Nem kötelez titeket semmire tulajdonképpen, de megnehezíti az árulást és a sokadik alkalom akár még a kommunikációt is megkönnyítheti. Hogy valakin mennyire látszik a valódi kiléte, az egyén- és klánfüggő. A Gangrel, Nosferatu és Lasombra klánok tagjairól alapvetően könnyebb megállapítani, hogy káiniták, viszont ők általában azt is megtanulják, hogy hogyan lehet ezeket a felismerhető dolgokat leplezni, elrejteni.  Az Elízium egy kamarillás hagyomány, amel során egy adott helyszínen összegyűlnek a város vértestvérei, általában szabad táplálkozási lehetőség is szokott lenni, illetve ez szokott alkalmat nyújtani a kapcsolatok építésére, átrendezésére, megfúrására, intrikázásra, információk megosztására, szívességek nyújtására és adósságok behajtására, és hasonlókra. Hivatalosan minden, a városba nemrég érkezett káinitának ilyenkor kell bejelentkezni és audienciát kérni a Hercegnél. Mivel az ilyen újonnan érkezetteket viszonylag alaposan átvilágítják, nem igazán megfelelő alkalom a beépülésre, illetve bár papíron kiváló alkalom lenne egy mindent elsöprő támadásra, ahol minden célpontot egy lendülettel ki lehet iktatni, a gyakorlatban nem a legjobb ötlet. Egyrészt az Elíziumon való részvétel nem kötelező, így potenciális áldozatok csúszhatnak emiatt ki a kezünkből, másrészt a Szabbat ritkán koncentrál akkora erőt egy városra, ami egy csapásra akár tucatnyi vagy még több, ki tudja milyen hatalmas káinitát a Végső Halálba taszítson. A Szabbat erőssége a gerillaháború, és most ti ebben bizonyíthatjátok a rátermettségeteket.

Jason kocsot mohón iszik a mesterei és a társai véréből, közben Simmonson jár az esze.
Megdörzsöli az állát, majd úgy dönt, hogy nem tartja magában az információt.
- Simmonst láttam a munkáját végezni moközben zsákmányt kerestem egy sikátorban - mondja szevtelenül. - Egy faszit hozott a vállán, majd bevitte a sikátorba. Valami ronda dolgot csinált vele, mert hű bassza meg, a szerencsétlen úgy rohant ki onnan mintha ezer ördög üldözné. Kihallgattam. Azt mondta, hogy - lehunyta a szemét, és megnyalja a száját. - "Rendben, akkor ezt a mostani dolgot elfelejted, csak sétálni indultál és egy szép macskát követtél be a házak közé. De ha legközelebb is elkaplak, nem úszod meg ennyivel, és akkor a gazdád sem fog tudni kiszedni a kezeim közül. Értve vagyok?" Akár ki is volt annak a férfinak a gazdája, a herceg nagyon védelmezheti tőle a területét.
Hátradől.
- Szerintem bárkivel is van ilyen rosszban a herceg, kihasználhatnánk. Olajat önthetnénk a tűzre kettejük között.

Bólintok.
- Jó ötlet, csak meg kell találni az illetőt és "rávenni" az együttműködésre...vagy elérni, hogy azt tegye amit akarunk, ami nekünk jó. Jason-ra nézek - gondolom felismered, ha megint látod. Arról tudsz valamit, hogy hol találjuk ezt az illetőt és/vagy hogy ki lehet ez? Ha gazdája van, lehet hogy ghoul?

In reply to Mike Aders (msg # 91):

Noss ha elég időt tudunk az úriemberrel tölteni jó esélyt látok arra, hogy meg tudjam győzni, vagy így, vagy úgy, illetve infót szedjük ki belőle, amire nem szükséges pontosan emlékezne, ez mint pusztán logisztika és igény kérdése.
Több jó kezdési lehetőség is van a kezünkben.
Természetesen eszembe sem jutott semmiféle direkt támadás öreg vámpírok ellen, de megfigyelni a környéket segíthet kitölteni a hézagokat, illetve segíthet tudni ki lehet potenciálisan egyedül, amikor a többiek össze gyűlnek, esetleg ha olyan lapokat kapunk ezt elő is tudjuk segíteni.
 A noaferatu hölgy kifejezetten problémát fog jelenteni, amit megfelelően kell eszkalálni. Ha jól értettem általában ő a Kamarilla szeme és füle, vele kapcsolatban fontos hogy előre legyen terv,mert ha időnek előtte megszagolja mi készül, nos eléggé élénk a fantáziáltam mire lehet képes a városban a saját hálózatával. Ha előtte történik bárkivel bármi, utána mindent többször fog ellenőrizni, rosszabb esetben visszavonul valami kiválóan őrzött helyre.
A malkáv is érdekes, sosem lehet tudni, hogy mi okozza a próféciák "megjelenését", fontos lehet tudni, mi a mentális kórképe, mi az őrülete.
Ebben is van pár kezdő tippem, akár állás interjú szinten, nyilván nem őt személyesen behívva körbe lehet szaglászni, hátha valaki bedobja, fel ne vedd, mert ilyen és ilyen mentális problémai vannak. Ha ezt tudjuk, akkor egymás ellen is lehet őket ezen a ponton ugrasztani, esetleg rá kenni valamelyik testvére eltűnését, de nyilván a részletek menetközben derülnek ki.
Nekem ezek a kezdő gondolataim, nektek srácok?

- Abban egyetértek, hogy a nosferatu különösen veszélyes. Talán épp ezért kéne vele kezdeni...ha lesz elég infónk. Kezdetnek megtenné, ha mondjuk Jason az általad említett fazonból szednénk ki amit lehet. - elgondolkodom - ha dezinformációkat akarunk terjeszteni, akkor vagy tökéletesen hitelesnek kell lenniük - gondolok itt a nyomokra-bizonyítékokra, vagy tartson nekik nagyon sokáig kideríteni, hogy téves - ez utóbbi esetben mire rájönnek már késő. Szerintem mielőbb induljunk megnézni ezt a fazont.

In reply to Mike Aders (msg # 93):

És mivel meg van a lehetőség, hogy többször is beszéljünk vele, anélkül, hogy emlékezne rá-John csak sokat sejtetően mosolyog, bár barátinak és bizalmasnak szánta  de valahogy mégis ragadozó vonásai lettek tőle

In reply to Jason Miller (msg # 90):

- Wesbosset Street - mondja alig hallttóan Jason, majd újra megismétli. – Láttam Collins ővarangyságának fényképén hogy a háttérben festmények vannak.A Wesbosset Street-en van egy utcai galléria, na ott vannak kiállítva. Talán kedveli azt a helyet.
A többiekre nézz, és látszik rajta hogy felidézi az akkor látottakat.
- Talán nem először sértett területet a figura. Nagyon úgy nézett ki, hogy befolyásos gazdája van, akitől érdemes tartani.

In reply to Jason Miller (msg # 96):

A művészetek mély ismerete távol áll tőlem, Jason te ismersz ott valakit, akit érdemes meglátogatni bármilyen indokkal terem bérlés, kiállítás szervezés, akár a tiéd (ha rosszul emlékszem és nem Jason a képrejtvény rajzoló sorry, John nem keverné össze)? Ha az én helyem lenne, akkor biztosan lenének kamerák, és én kifejezetten kerülném őket, mert nagyon egyértelmű lenne a dolog, azaz olyan helyenn kellene beszélni, ha szeretnének, hogy ott legyek, ahol ez nem probléma. Hogy áll a műtermed?
A saját területére a hölgynek csak olyannak kellene bemenni, aki indokolt, nem gyanús.

Jason: te utcai kamerákra nem igazán emlékszel azon a környéken. Az üzletek, galériák és egyéb létesítmények szigorúan védettek, de az utcai kamerák gyanúsan hamar elromlottak, és a tulajdonosok hamar rájöttek, hogy nem érdemes erőltetni a pótlásukat. A közbiztonság mondjuk nem rossz, de az ottaniak alighanem elvárják, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozzon.

- Javaslom, menjünk legalább egy terepszemlét tartani a helyszinen. Nézzük meg, hol tudjuk azt a fazont feltünés nélkül elkapni... - mondom - minél előbb nekilátunk, annál több időnk lesz...

Jason elgondolkodva ráncolna q homlokát, és dörzsöli az állát.
– Menjünk oda terepszemlét tartani, azt mondod? – kérdezi. – Működhetne is, hogy ha az a terület nem lenne olyan erősen védett. Igen, gyakran jártam arra.
Feláll és rábökk a képre.
– A biztonsági kamerák meg vannak rongálódva, de ahhoz képest a gallériák, a boltok és úgy minden is jól van védve. Szóval szerintem tárt karokkal fog majd minket várni az ellenség. Azt mondom, hogy ne sétju k be közé. Lenne e valami mód, hogy beszivárogjunk az ellenség soraiba?

Dolphin válaszol:

- Ezt gondold át még egyszer, szivi! A Kamarilla olyan, mint egy belterjes klub. Nagyságrendileg mindenki ismer mindenkit. Lehet, hogy rühellik egymás pofáját, de attól még egymás képébe vigyorognak és benyalnak egymásnak csontig. (Itt szemléletésül kidugja a nyelvét, és konstatáljátok, hogy nem rövid darab jutott neki, ezzel például tényleg igen mélyen be lehet nyalni, ha szó szerint veszi az ember.) Bejutni közéjük úgy lehet, ha valaki tag bejuttat titeket. Ezt elintézni nagyon necces, mert mindenféle beteg és természetfeletti módszerekkel is meg tudnak vizsgálni titeket, a véretektől kezdve az elmétekig. Ezt én nem kockáztatnám meg a helyetekben. Látszólag összehaverkodni lehet velük, de az elit kis klubjukba szerintem ne akarjatok bejutni. Amúgy meg szerencsétek van, senki nem mondja meg rólatok első ránézésre, hogy nem egyszerű emberek vagytok, úgyhogy alapesetben nem sok félnivalótok van a járókelőktől meg a kameráktól, amiket hacsak nincs valami balhé, a kutya se fogja nézni. Ne csináljatok balhét és akkor nyugodtan szaglászhattok. Remélem, van annyi eszetek, hogy a banyát nem a nyílt utcán akarjátok lecsapni. Ha nincs, akkor alighanem a kamarillás szépfiúk rendcsinálója fog rátok vadászni, az a szép példány ott, ni - mutat Anton Simmons fényképére. - Ha viszont ilyen hülyék lennétek, én leveszem rólatok a kezemet, mert nem azért léptem be a kortalanok közé, hogy pár fogalmatlan csicska miatt feldobjam a talpamat. Szóval ha már bekerültetek közénk, használjátok a kis agyatokat, ha köztünk is akartok maradni, mert szép remények ide vagy oda, aki hülye, haljon meg, mondta a hal, és kifeküdt a partra napozni.

A találkozót mindenképpen egy halandóval terveztem, és eszembe sem jutott senkit sem leszedni az utcán. Ha üzletnek álcázzzuk a találkozót egy intelligens beszélgetés közben ki lehet rengeteg dolgot szedni egyszerű alkalmazottakból, nagyon "megdolgozni" sem kell őket.
Ha megvan az épületről amit lehet tudni, akkor tudunk tovább tervezni, illetve "szuggesztív" gondolatokkal segíteni a munkánkat, később. Ezért gondoltam arra, hogy privát találkozót kérünk egy különleges, de vissza húzódó ügyfél számára terem bérlés kapcsán. De ha van jobb terv, meghallgatom.

- Esetleg lehet e egy olyan káinita csoportosulás, ami se nem hozzánk, se nem a Halhatatlan Koponyák Társaságához sem tartozik? - kérdezi Jason? - És lehet e olyan, aki velük üzletel? Mert akár simán kiadhatnánk magunkat ilyesmi szabaduszóknak. Néhány kisebb szívességet tenni nekik, hogy ne gondolják azt rólunk, hogy azonnal hátbadöfjük őket. Mert szerintem ha valamit megakarunk tőlük szerezni, nem hogy a saját terepükön, hanem az ő módszereikkel kell megtennünk. Esetünkben a köntörfalazás meg a többi, már említett faszság.
Megnyalja a száját.
- Talán ezzel a módszerrel kisebb az esély, hogy széttépjenek minket.

Elgondolkodom Jason ötletén...jól hangzik, bár egy intrikákkal teli világban talán nem is oly váratlan...de elég jó esély.
- Az ötlet jó, a kivitelezés a kérdés - válaszolom végül - hogy miképp jussuk odáig, hogy nem is gyanakszanak ránk. Hogy ne számoljanak velünk érdemi veszélyforrásként...ha úgy látják, hogy más szint vagyunk mint ők - kicsik ahhoz hogy valódi veszélyt jelentsünk. Hol kezdjük a kapcsolatfelvételt?

Erik válaszol:

- Amennyiben találunk olyan káinitákata városban, akik nem tartoznak a Kamarillához,  megpróbálhatjuk felvenni velük a kapcsolatot. Ehhez viszont mindenképpen kellenek majd hamis személyazonosságok, mert nem állíthatunk oda hozzájuk úgy, hogy "heló, mi vagyunk a Szabbat, jöttünk kipurgálni a várost". Ugyanis hiába nem Kamarilla-tagok, attól még érdekkapcsolatok köthetik őket a város jelenlegi zsarnokaihoz. Kiváló vadászterületeket, gyermeknemzési jogot és egyéb szívességeket lehet kiharcolni egy-egy ellenséges vámpír fejéért cserébe. Ezeknek a hamis személyazonosságoknak az elkészítése sokkal nehezebb, mint halandók esetében, több okból. Az egyik az, hogy természetfeletti módszerekkel ki lehet szűrni a hamis személyazonosságot vagy a hazugságot, a másik pedig az, hogy több száz vagy akár ezer év kapcsolati hálóját feltérképezni igen hálátlan feladat, és ezt a gigászi munkát egy rosszul megválasztott hamis adat egy pillanat alatt tönkreteheti. Példának okáért kitaláljuk, hogy a ventrue Jan Pieterzoon gyermekei vagytok, erre az illető bemondja, hogy "tök jó fej dolog Jantól, hogy elküldte látogatóba a gyermekeit, mindjárt fel is hívom hogy megköszönjem". Jelenleg ilyen szempontból megbízható kapcsolatunk nincs a városban, és ha találunk is megfelelő jelölteket, őket behálózni és beszervezni rengeteg időt emésztene fel. Szerencsére egyikőtökről sem süt messziről, hogy nem ember, így én azt javaslom, hogy egyelőre járjatok nyitott szemmel, viselkedjetek emberként és próbáljatok minél több mindent kideríteni a már ismert célpontokról, hogy elő tudjunk készíteni számukra egy-egy személyre szóló "balesetet".

Erik:
- Az ingatlanbérlés és események szervezése nem rossz ötlet, és ha sikerül elég jó indokot találni, hogy miért éjjel van, akkor talán nem is lesz gyanús. Tudtommal senki sem kezdett még aktív ostromba, így nem hiszem, hogy sokan tudnának rólatok. Felderítésnek nem rossz ötlet. Viszont ha mondjuk Jason úgymond reflektorfénybe is kerül az esemény kapcsán, azért szerintem ti ketten - biccent Mike és John felé - inkább a háttérből figyeljetek.

Átgondolom a dolgot mégegyszer, majd a többiekhez fordulok
- Jason képregényei ugye horror-akció kategóriájú művek. Ezekhez a megfelelő hangulatot éjszaka sokkal könnyebb megteremteni. Egy késő esti nyitás egy ilyen kiállításnak sokkal odaillőbb, mint egy délelőtt 10h-s! Ráadásul ez nem olyan, mint autót venni, ahol leginkább nappal tudod megfelelően körbejárni (legalábbis ha szabadban van...), egy galériában úgyis a megvilágítás a lényeg - hozzájárulhat a hangulathoz. Ha van, a lenne emberi szövetségesünk akkor később nappal is nyitva lehet a kiállítás, de a lényeg úgysem az. Megfelelő hírverés kell a kiállításnak és megfelelő hely. A hírverésben még tudok segíteni-ötletelni, de a megfelelő hely megtalálásában kevésbé, nem annyira a szakmámba vágó. Ha azt akarjuk, hogy sokan legyenek akkor nem pár nappal előtte kell hirdetni, hanem hetek-hónapok kellenek. Igaz, legalább lesz idő megfelelően berendezni a galériát a képregények stílusában. - majd társaimhoz fordulva - Tudok megfelelő helyet a kiállításhoz? Meg ha így csináljuk, kvázi-csali leszel Jason...bár a háttérben figyelünk...

Erik:

- Azért nem kell minden mozzanatot nekünk, nektek csinálni. Vannak ezekre ügynökségek, brigádok, akiket bérlés után rá lehet állítani a berendezésre, egy délelőtt alatt megcsinálják. - Szinte magában beszélve folytatja: - Bezzeg az én időmben nem volt elég betont simítani meg gipszkartont csavarozni, egy jó építésznek értenie kellett a kőfaragáshoz is... No de mindegy. Vannak a rendelkezésre álló anyagi források, amikből erre tudunk szánni, viszont időnk nincs sok. Egy hónapunk van arra, hogy eredményt tudjunk felmutatni, így nem engedhetjük meg maguknak, hogy ebből heteket töltsünk készülődéssel arra, hogy egyetlen kamarillás vámpírról szerezzünk némi plusz információt. Amúgy meg ha jól gondolom, akkor most a kiállítás lényege nem Jason rajongóinak összegyűjtése lenne, hanem egy ideiglenes bázis felállítása, ahonnan feltűnés nélkül szaglászhattok a környéken. Vagy tévedek?

- A legkevésbé sem tévedés, valóban ez a cél. Ha vannak erőforrások és segéderők akkor jelentösen könnyebb. Viszont ma-holnap ki kell tenni a plakátokat a kiállításról, hogy a hírnek legyen ideje terjedni. Jason, mikorra tudod megrajzolni a plakátot? Amint megvan sokszorosítani és kipakolni...

In reply to Storyteller (msg # 106):

Ez a tervem és ha Jasont nem sérti akkor a "szégyenlős" művész a fedő lap, hogy miért privátba, külön találkozunk, a "köztes ember" tud nappal is tárgyalni helyettünk, a kiállítás lehet 24 órás és akkor annyira nem gond. A pénz nem probléma ,talán utána is tudok nézni hová fog menni, ha tényleg ott a "hölgy" bázisa az egész épület az övé és később ezt fel tudjuk ellene használni.
Valóban az ideiglenes nyomozás a cél, és működhet passzív módon is,hogy se gyanús ne legyen, ha végeztünk mi "kivonulunk" és a kiállítás maradhat, hogy rögtön lehessen akár támadó ponttá is elő léptetni, ha van valami. Nem szükséges, hogy sokan legyenek, mind két kimenetelnek van előnye, hátránya. Lehetne szervezni egy álarcosbált, horror témájut amikor megyünk, kb azzal is beljebb vagyunk, és addig is tudunk több helyre is koncentrálni,amig ez elő készül.
Valóban kár, hogy a kőfaragás kimet a divatból, magam is szeretem a stabil, bevált metódusokat.

Gyors kérdés Jason, mennyire szimpatikus az, hogy megrendezzük a "cont", felvásároltatjuk egy olyan kritikussal/ellenféllel akit nem kedveltek és az ő égisze alatt kezdünk el fura dolgokat csinálni, hogy úgy tűnjön ő a ludas (van dominate) És vigye el ő, ha valami balúl sül el a balhét +ingyen pénz. Ezen felül tudjuk nyomon követni a mozgását és úgy módosítani, hogy a nyomok a "malkavita" szövetségeséhez vezessenek.

Két kép van a fejemben:
1. A már "felesleges" paneleket megvetetni vele, ha van ilyen és onnan ragaszkodik hozzá, hogy marad a kiállítás és minden további bevétel az övé stb stb, nyilván elfelejti, hogy miért ennyire fontos és az engedélyeket is elfelejti visszavonni, de sajnos rosszarcú emberek nevére kerül akció előtt a hozzáférés papíron, fizikailag is ha végeztünk.
2. Mint szponzor az elejétől benne van, mert imádja utálni, de benne van akkor, hogy ami ott marad akció után az elveszett.
Számomra kb egyforma a végeredmény.

Iletve van e olyan tudás/rituálé, amivel a malkávban őrület indítható a "barátaival" szemben, szépen, lassan, hogy a szálakat felé tereljük, pláne ha a nosferatu hölgy a "szem", utána ha keresik a felelőst, akkor legyenek nyomok.

Jason? Olyan kritikus akit szívesen látnál "vérezni"? Esetleg bárki más aki szívesen eltüntettetne kellemetlen elérhető ellenfelet?