- Majd tőlem, ha eljön az ideje - hallatszik váratlanul az egyik fal tetejéről. Felnézve egy homályos sziluettet láttok, ami mintha egy szakállas férfi lenne, de pontosan nem tudjátok kivenni.
- De elôbb van még némi dolgotok, úgy hiszem - mondja, majd egy ugrással eltűnik a fal túlsó oldala felé.
Amint a férfi eltűnik, szapora lépteket hallotok arról, amerről Jason érkezett. Az arca sápadt és véres, az ujjai szinte karmokká görbülnek, a tekintete pedig eszelősen lobog. Meglát titeket, felrikolt és meglepő sebességgel kezd közeledni hozzátok.

In reply to Storyteller (msg # 12):

Igyekszem magamat védeni / ember nem kell ezt tenned, beszéljük meg

Biztosabb a védekezés, fölkészülök az őrült fogadására: a védekezésre.
- Mit akarsz?? - kiáltom felé

Jason közömbösen nekitámaszkodik a falhoz, és unatkozva hallgatja a többiek majrézását, majd lassan felsóhajt. Aztán kiszúr egy alakot az egyik fal tetején, aki elmondja, hogy tőlük minden kérdésükre választ kaphatnak. Ő vállat vont, majd lassan a társai mellé lép.
- Ti aztán kibaszott nagy idióták vagytok - veti oda a társainak, és megropogtatja a tagjait. Előretolja a jobb lábát, míg a bal kezét maga elé emeli és ökölbe szorítja. - Ajándékot kaptunk, és lehetőséget, hogy használjunk. Komolyan, oroszláná változott birkák vagytok, de az agyatok még mindig egy levágni való baromé?
Felkacag, és várja a közelgő lényt.
- Na, álljatok mellém, vagy el az utamból, de én ma este oroszlán leszek, nem pedig beszari birka.

A közeledő alak - egy középkorú férfi - ujjai a szemetek láttára nyúlnak meg és formálódnak tűhegyes karmokká. Ti is küzdőállásba foedultok.

Ráordítok a közeledőre:
- TAKARODJ!!!!

In reply to Storyteller (msg # 16):

Figyelek nézem hogy alakul a harc.
Ha baj van igyekszem segíteni a barátaimat

Aztán odapillant a karmokkal rendelkező férfi felé, és kihívóan felé vicsorog, mint ragadozó a ragadozónak. Aztán odapillant Mike felé.
- Figyelj, mikor mozdulok - mondja nyugodtan, majd kihasználva a lépéselőnyét úgy lép el a közeledő emberszerű forma útjából, hogy ezzel Mikenak. - Használd a karmaidat, mikor pislantok. John, te pedig ha tudod, a lángjaidat.

In reply to Jason Miller (msg # 19):

Bólintok és várom a pillanatot.

Biccentéssel jelzem, hogy készen állok és ha megkapom a jelet támadok.

Mike: a fickó nem fogadja meg a tanácsodat, viszont azt elérted, hogy rád összpontosul a figyelme. Az első csapásoddal felhasítod a homlokát, két helyen felszántod az arcát és egy mély karmolást hagysz a nyakán is. A várt vérzivatar helyett azonban a sebekből csak néhány csepp vér folyik, és a felhasított torok sem állítja meg a férfit, aki a karmival csúnyán és mélyen belehasít a védekezésre emelt bal karodba.

In reply to Storyteller (msg # 22):

A barátom bajban van, ráadásul fel is bosszantott, a nap olyan szépen indult, az este jónak ígérkezett, erre ez?
This message was last edited by the player at 12:13, Mon 01 Feb 2021.

Meglepetten felkiáltok, majd jobbommal megpróbálom letépni a támadó arcát (feltéve hogy a többiek nem támadják - ha igen, nem lépek a tűzvonalba).

Megvárom, míg a figura Mike-ra támad. Megnyalom a szám, mikor megsebzi, de meg is lepődök, hogy a sebéből csak pár cseppnyi vér buggyan ki.
Köpök egyet, és igyekszek a teremtmény hátába kerülni, majd kihasználva a váratlan adrenalin löketet, fojtófogásba igyekszem rántani a nyakát, majd megragadni a fejét és teljes erőből jobbra rántani azt, ezzel eltörve a nyaki csigolyáit, és lehetőleg megölni.

Mike: odacsapsz még egyszer, de a karmaid elakadnak az ő karmaiban, megkarmolnod nem sikerül. Visszacsap, de most inkább a kitérést választod a blokkolás helyett, és időben hátralépsz.

Jason: egy pillanat alatt a férfi háta mögé hussansz. Átkarolod a nyakát és rámarkolsz az állára. Az első rántásnál lecsúszik róla a kezed, de a második fogásra és rántásra meghallod a várt reccsenést. A fickó azonban nem esik össze holtan. A karod felé kap mindkét kézzel, de időben elengeded és hátralépsz. Ekkor mozdul meg John.


John: ráhajítod a kezed körül táncoló fekete lángokat a fickó fejére. Úgy néz ki, mintha a feje abban a pillanatban meggyulladna és fekete tűz ölelné körül.  Bár úgy tűnik, nem égeti a láng, de a fickó meglepetten felhördül. Alighanem elfeledkezett a karmairól, mivel a mozdulattal, amivel a nyaka felé kapott, saját magát sebzi meg.  Aztán körbenézel, és néhány lépésnyire meglátsz egy törött raklapot, amihez odalépsz és lehasítasz belőle egy háromszög alakú darabot.

In reply to Storyteller (msg # 26):

Akkor folytatok mindent a terv szerint.

Amíg a tűzzel és sebeivel van elfoglalva a karját támadva igyekszem harcképtelenné tenni.

Felkacagok,
Belemarkol a férfi hajába, a szabad kezével, és minden izmát megfeszítve húzni kezdi,
Felkuncog.
- Gyerünk, tapossuk el ezt a férget - mondja nyugodtan. - Nem érdemli meg az ajándékot.

Jason hátrafeszíti a férfi fejét a hajánál fogva.  A fickó felfelé kap a karmaival, de Mike a saját, szintén irreálisan hosszú ujjaival végigszánt a karján. Nem okoz mély sebet, de ahhoz elég, hogy eltérítse a kezét Jasonról. Aztán John két marokra fogja a raklapdarabot és nekifutásból belenyomja a férfi bordái közé. A karok kaszáló mozdulatát mintha elvágták volna, erőtlenül lehanyatlanak. A férfi szemében kialszik az őrület tüze, és a helyébe rettegés telepszik. Mintha lebénult volna, csak a tekintete jár egyikőtökről a másikra.

- Ez a szerencsétlen barom nem fog tanulni ebből sem, ha volt olyan hülye hogy 3-unkat támadja...különben is, közveszélyes. - nagyot sóhajtok - nincs jobb ötletem mint megölni.

In reply to Storyteller (msg # 30):

Bár más megfontolásból, de egyet értek. El kell takarítani ezt a zűrzavart magunk után és ebbe az "úriember" is bele tartozik. -mondom hangosan - a lőfegyvereket gondolom mi sem viseljük jobban, ha kritikus területet ér mint a halandók, kiindulva abból, hogy egy egyszerű szív találat ekkora kárt tud okozni...  Illetve nem tudom a regenerációnk mennyivel lett erősebb, mit képes kompenzálni. De szerintem folytassuk utána, ha az új "partónusunk" végre hajlandó válaszolni is.

In reply to John Smith (msg # 32):

- Nem lenne baj, jó lenne megtudni minél többet jelen helyzetünkről-állapotunkról.

Jason a fickó mellett áll és elgondolkodva hallgatja a társai beszélgetését.
- Jól sejtjük, hogy mit akar - mondja egykedvűen. Azzal hátrarántja a fickót a vállaknál fogva, majd mikor az a földre kerül teljes erőből a fejére tápos, minden erejét belefektetve.
- A győztesek nem osztoznak - mondja nyugodtan.

Jason lába alatt recsegve törnek a csontok. A férfi szemében kihúny a rettegés az élettel együtt, majd a már merev test lassú, de látványos bomlásnak indul.
A fal tetejéről lassú taps hallatszik, felnézve pedig meglátjátok az előbbi figurát. Lassú mozdulatokkal tapsol, olyanokkal, amilyeneket néhány év múlva Heath Ledger Jokere tesz világhírűvé. Most már látjátok az arcát is: kiköpött úgy fest, mint a punkok álzal előszeretettel viselt pólókon Che Guevara. Leugrik hozzátok és megszólal:

 - Gratulálok, az első szűrőn átmentetek. Képesek voltatok túlélni, krízishelyzetben is hideg fejjel dolgozni és együttműködni. Ez jó kiindulási alap. A másik négy túlélővel együtt bejutottatok az elméleti oktatás első körébe. Holnap este 10-kor találkozunk a Brown Egyetem előtt a Katonai Emlékkapunál. Legyetek pontosak, a késésnek nem csak a képzésből való kimaradás lesz a következménye. És addig ne napozzatok sokat, mert fájni fog!

Azzal egy helyből három méter magas ugrással újból fent terem a fal tetején.

In reply to Storyteller (msg # 35):

Tudomásul veszem csendben. Az órámra nézek, mennyi az idő. Nálam van a mobilom? Ha igen elkezdek mindent átszervezni, feltételezem a napot nem viccnek szánta. Írok "haza" a feleségemnek azt mondom kényszermunka a következő párnap.
A titkárnőmnek megírom, hogy a feleségem megint hisztigörcsös, neki dolgozom a többieknek az idegeim nem bírták és le kell lépnem, a munkámhoz tiszta fej és stabil kéz kell. Nem az első eset, ráadásul ismeri is a nejem, teljesen hihető lesz. Szabadságom van bővem, vagy 10 éve egy napot sem vettem ki.
Megkérdezem a többieket ki innen merre, illetve ki lakik egyedül?