Gyorsan átgondolom a helyzetet - a kereskedés meglesz még pár napig nélkülem amíg kitalálom mi legyen. Legfeljebb addig lassabban megy az üzlet. Na mindegy...legalább vannak akikkel megvitathatom a helyzetet...
- Én jelenleg egyedül élek. - nagy sóhaj - de legalább van napmentes helyem.

Közben megjegyzem magamnak, hogy ne felejtsek a kis csapatomnak mailt írni, hogy pár napig nem leszek bent...valami messzi helyre kell céloznom, ahol elég az időeltolódás ahhoz hogy ne akarjanak nap közben keresni. Meg valami ritka kocsit kell kitalálni, ami megpróbálok begyűjteni, akkor nem is gondolnak bele...hmm...valami olasz kéne, az reális lesz.

Jason a körmét mustrálgatja, közben a férfi után pillantott.
Vállat vont a társa kérdésére, majd körbepillantott rajtuk.
- Egy ideje otthonról dolgozok, szóval nem fog feltűnni a munkatársaimnak a hiányom. Van pár sötét, fénykirekesztő függönyöm még a régi, gótos koromból. Szükség lesz rá. - Az ellenfelük hűlt helyére pillant, és halványan elmosolyodik. - Én ott leszek, és megtanulom, hogyan éljek ezzel az ajándékkal amit kaptunk. A számomat tudjátok.
Aztán lassan elindult, hogy elhagyja a csatateret.

- Akkor találkozunk a Brown Egyetem Katonai emlékkapujánál holnapeste 22h-kor... - fejcsóválva elindulok hazafelé és halkan morgok, inkább csak magamnak - még úgysem aludtam autó alatt....

Otthon valóban a garázsban alszom...az úgyis sötét, nem sok kell a teljes napfénymentességhez. Persze lefekvés előtt megírom a tervezett maileket.

In reply to Mike Aders (msg # 37):

Ha nem gond Mike legalább ma estére veled tartanék , gondoljuk és dumáljuk át mi történt, legalább 5 perccel előtte legyünk a megjelölt helyen.

In reply to John Smith (msg # 40):

- Egyáltalán nem gond, sőt jó ötlet. Gyere. - körbenézek, hogy a mozi felé merre induljunk - először el kéne menni az autómért...

Mike: Johnnal együtt elmentek a kocsidhoz, ami kb. negyed óra sétára van tőletek, még mindig a mozi parkolójában áll érintetlenül. Hazavezetsz, beállsz a garázsba. Az automata garázskapu vezérlőjét manuálisan lekapcsolod, hogy még véletlenül se tudja rátok nyitni senki. A kintről beszűrődő fénypászmák réseit betömköditek autóápoláshoz használt rongyok darabjaival. Mire az igen alapos munkával végeztek, ólmos fáradtságot kezdtek érezni a tagjaitokban. Befekszetek az autó alá és szinte azonnal ájulásszerű álomba zuhantok.


Este ébredsz fel, olyan 9 óra lehet. Enyhe éhséget érzel, ami viszont meglepően gyenge ahhoz képest, hogy már 24 óra eltelt azóta, hogy szilárd táplálékot fogyasztottál. A telefonodon két hangüzenet vár. Az egyik a kollégáktól, amelyben sok sikert kívánnak az üzlethez, a másik pedig egy érdeklődőtől, miszerint az egyik régi Rolls Royce modellt szeretné megnézni, kipróbálni és ha elégedett vele, megvenni.

John: Mike elvisz téged magához, ahol segítesz neki fényszigetelni a garázst. A munka végeztével te is szinte beájulsz az autó alá.

Este 9 környékén ébredsz, kb. Mike-kal egy időben. Te is érzed az enyhe éhséget. 4 sms-ed jött: az első a feleségedtől, hogy akkor ő elmegy meglátogatni a San Franciscói nagybátyját, mert nem érzi jól magát. Két hét múlva jön, addig nem zavar, mert tudja, hogy addig vagy könyékig a páciensben vagy, vagy zombi. A második a titkárnőd, aki sok sikert kíván a túléléshez, és ha nagy gáz van, tud egy jó motelt. Az utolsó 2 két kollégád, akik szidják az időzítést, de megértik a helyzetet és mielőbbi jobbulást kívánnak a feleségednek.


Jason: miután elkísérted Mike-ot és Johnt a kocsihoz, úgy döntesz, hazasétálsz. Mintegy 45 percre laksz a mozitól gyalog, de úgy gondolod, kiszellőzteted a fejedet és maximum útközben felszállsz egy buszra, ha nem bírnád a sétát. Tíz perc múlva azt veszed észre, hogy a várt fulladás és gyengeség elmarad. Kísérletképpen olyat teszel, amit már évek óta nem: futni kezdesz. Egyre gyorsabb tempóban vágtázol, arcodra kiül azok ragadozóvigyora, akik tudják, hogy bármire képesek úgy, hogy az rájuk nézve nem jár következményekkel. Így aztán a háromnegyed óra helyett 20 perc alatt hazaérsz úgy, hogy a fáradtság legkisebb jelét sem érzed magadon. A szekrény aljából előásod a fekete függönyöket és felaggatod őket, majd azokat a helyeket, ahol még jön be némi fény, megerősíted néhány ruhadarabbal. Mire ezzel végzel, furcsa, ólmos fáradtság önt el, ami szöges ellentétben áll azzal a fáradhatatlansággal, amit futás közben éreztél. Lefekszel, és szinte azonnal el is alszol.

Te is 9 körül ébredsz. Pár percig még merevnek érzed a tagjaidat, aztán visszatér beléjük az a kimeríthetetlennek tűnő erő és ruganyosság, amit tegnap este éreztél. Érzed az enyhe éhséget, de egyelőre nem zavaró.

In reply to Mike Aders (msg # 41):

-Elalvás előtt, tömködés közben -Mike szerinted Jason eddig is ennyire határozott és lendületes volt ami eddig nem tűnt fel, vagy szerinted ez is az átváltozás része?  Te hogy érzed magad? Te is megharaptál valakit?

In reply to John Smith (msg # 43):

- Háát ... - vakarom meg fejem - mindig lendületes és határozott volt, de szerintem nem ennyire. Persze az este eseményei is kihozhatták belőle ezt.

Nagyot sóhajtok
- Minden más lett...és oly hirtelen. Szerinted mi a fene ez?

In reply to Mike Aders (msg # 44):

Nem akarok drámai lenni, de orvosi értelemben meghatunk, vagy legalábbis elkaptunk valami nagyon gyorsan terjedő egzotikus betegséget, ami teljesen megváltoztatta az életfunkciónkat, de ennél többre még nem jöttem rá.
Mint mondtam, nem tudom ez mennyire változtatott minket meg.

Fejem csóválom
- Majd kiderül...remélhehőleg már a Brown egyetemnél. A végén még hasznunk is származhat belőle...

In reply to Mike Aders (msg # 46):

(ragadozó mosollyal az arcén) Szerintem ha teszünk érte eléggé jó eséllyel indulunk azok alapján amit eddig láttunk. De talán érdemes lenne átgondolni mi várhat ránk, mit akarhatnak tőlünk.

- Na igen...hogy mit akarhatnak tőlünk...nyilván valamire kellünk. Gondolom valamilyen feladatra kellünk nekik. - elgondolkodva nézek magam elé - azt, hogy kiknek köszönhetjük a változásokat, holnap derül ki. De legalább kapuk extra képességeket.

A.társait azin A helyen várta, a villanyoszlophoz támaszkodva. Fekete kockás ing, ugyanilyen színű és egy póló, amin egy gépfegyverből golyókat ontó katona képe zöldelt.
Amikor a társai megérkeznek, ő előlép.
– Nos, szervusztok – mondta mosolyogva. – Mit szólnátok miután vége ennek a ma esti kis tanórának elmennénk meginni valakit.
Azzal.elmosolyodik.

In reply to Jason Miller (msg # 49):

Nem tudom, hogy mikor "ébredek" de mennyi időm lesz kb érkezés előtt? Ha lenne elég veszek valami egyszerű tiszta fekete eldobható kategóriás ruhát, hosszú, gumírozott kézfejig érő garbót, hasonló nadrágot, törlőkendőt, lábzsákot és gumikesztyűt, sebészkötényt. Kpt használok, ha kell veszek ki. (mivel ezeket nem darabra adják a maradékot benn hagyom a kocsimban, amit igyekszem össze szedni útban a cél felé).
Természetesen mielőtt ennek neki állok megkérdezem Mike-t hogy van, akar e bármit tenni indulás előtt, elmondom én kb mire készülök és kérdezem velem tart e, vagy saját elképzelései vannak?
Ha megérkeztem reagálok, "Ne érts félre, a társaság és az ötlet kiváló, de még a Hippokratészi eskü rányomja az evésre a bélyegét nálam, attól ha marad időnk mindenképpen tervezem közösen eltölteni"

Részemről egy tiszta, még nem csupa mocsok szerelőoverált veszek föl, olyan cipővel amiért nem kár. Bírniuk kell a strapát és nem akkora kár értük...
John kérdésre válaszolok:
- Túl sok nincs. Egy tiszta, de nem értékes cucc kell a mai estéhez, az biztos. Nekem ugyan nincs Hippokratészi esküm, de nagyon más, mint amit eddig csináltam...nekem se oly egyszerű, de majd megbirkózunk ezzel is valahogy. - megvakarom fejem - talán gondolj arra, hogy ha életben maradsz, talán többeknek is segíthetsz...nem sok, de a semminél jobb.

Mikor megérkezünk mondom Jasonnak
- Jóestét! Na igen, ihatnánk valamit, ránk férne...bár nem tudom, nem hiszem hogy a sör lenne a megoldás...

Agni: 20:30 körül ébredtek. Utazás közben látsz járókelőket, de egyelőre nem tudod elképzelni, hogy egy ilyen modern, kivilágított városban hogyan lehet biztonságosan, a lebukás veszélye nélkül vadászni.

Amikor mindhárman odaértek az egyetemhez, kb fél 10 lehet. Elvileg még fél órátok van szabadon.

In reply to Storyteller (msg # 52):

Gondolom az elméleti oktatásnak része lesz ez is, figyelem tovább az embereket.
Srácok nektek mi a tervetek?

- Egyenlőre nem valami sok. Figyelni, tanulni és alkalmazkodni...a többi meg majd jön, mint a következő autó...

Amint a közeli templomban elkezdik harangozni a tíz órát, az egyetem kapujában feltűnik Che Guevara és int nektek, hogy kövessétek. Az egyetem épületén keresztül átvezet titeket egy kissé lerobbant melléképületbe. Belépve meglepődve látjátok, hogy a padlót és a falakat erős mezőgazdasági fólia borítja. Mindössze egy fából hevenyészett pulpitus, mellette öt, vele szemben pedig három üres szék van a fólia fölött. A férfi a három, pulpitussal szemben álló székre mutat, majd miután leültetek, a pulpitus mögé lép és beszélni kezd:

- Ernesto Guevara vagyok, ismertebb nevén Che Guevara. Amíg éltem, mindig a zsarnokság és elnyomás ellen harcoltam, mikor meghaltam, azok a káiniták fogadtak maguk közé, akik ezt évezredek óta teszik anélkül, hogy az emberiség tudna róla. Ősatyánk, Troile vérét vette Brujahnak, ki nemzette őt, és az emberiség, a gyengék védelmének szentelte élőholt létét, amíg Róma elnyomó urai össze nem szövetkeztek ellene és Karthágó alatt a földbe börtönözték. Most ugyanebben a nemes harcban rátok is számítunk. Már nem vagytok emberek, halandók... többek vagytok náluk. Az Éjszaka Örök Háborújának katonái vagytok, akik az embereket védik a másik oldal elnyomói ellen, vérükért cserébe. A Szabbat vámpírjai vagytok, akik a Kamarilla és az általuk imádott ősöreg vámpírok ellen harcolnak, akik a homályból szövögetik aljas terveiket. Persze a Szabbat sem makulátlan, a régi harcosok emberfeletti képességeiken keresztül fokozottan ki vannak téve az erő és hatalom csábításának. Így a mi dolgunk, hogy mindkét oldalt megtisztítsuk a korrupciótól, akár akarják, akár nem. Mi vagyunk a valódi Szabbat, aki nem feledte el eredeti célját, az elnyomók elleni küzdelmet. Ehhez mentorokat biztosítunk nektek, akik megtanítanak titeket új életetek fenntartására, képességeitek használatára. Hogy átérezzétek, milyen hatalomról van szó, íme, egy kis bemutató.

Amint kimondta az utolsó szót, a plafonról sűrű, erős szagú vér kezd csöpögni. A csöpögésből csorgás, majd karvastagságú sugár lesz. Érzitek, hogy a gyomrotokban megmozdul az éhség, de egy pillantás Che Guevarára a székhez szögez titeket: világosan érzitek, hogy nagyon nem lenne bölcs dolog most megmozdulni. A vértócsa eléri a két méteres átmérőt, mikor a csorgás hirtelen abbamarad. A tőcsa közepe felpúposodik, az átmérője csökkenni kezd és egy 20-as éveiben járó, barna hajú, kellemes arcú, de nem kifejezetten szép nő emelkedik ki belőle. Bokáig érő bordó egyberuha van rajta. Amint eléri a kb. 170 cm magasságot, a tócsa teljesen eltűnik, mintha a nő lába szívta volna fel. Che Guevara rámutat Mike-ra:

- Anezka Romuald a Tzimisce klánból. Ő téged fog tanítani.

Anezka leül az egyik székre. Ekkor a helyiség világítás la elhalványul, mind a 8 sarokból fekete csáp nyúlik ki, amel a pulpitus előtt előbb egy focilabda méretű gömbbé egyesül, majd a gömb emberi formát vesz fel. Végül az emberformából mint valami bábból előlép egy fekete hajú férfi. Haja a válláig ér, bal fülében fülbevaló, arcán rövid borosta van. Lezser sötétszürke öltönyt visel fehér inggel és vörös nyakkendővel. Che Guevara Johnra néz:

- Ő Saul Meira a Lasombra klánból. Ő lesz a te mentorod.

Amint Saul is leült, remegés járja át az épületet. A pulpitus mögött a fal beszakad, ahogy egy szőke hajú és szakállú férfi puszta kézzel morzsolja szét a téglákat és betondatabokat. Kissé divatjamúlt bársonynadrágot, kockás inget és bőrmellényt visel. Che Guevara Jasonhoz szól:

-Wilhelm de Prague a Brujah klánból. Ő a te mestered lesz.

A keletkezett lyukon még két alak jön be. Az egyik egy 30-asnak kinéző nő kétoldalt copfba kötött fekete hajjal, sokat mutató piros szoknyaruhában. Fehér bőrén a jobb vállán kacskaringós nonfiguratív tetoválás feketéllik. A másik egy magas férfi. Fején cilinder, hosszú fekete haja hátul fehér szalaggal van összefogva. Kifogástalan fehér öltönyt visel, arcát viszont fehér, puha bőrből készült maszk takarja, amelyen csak a szemeknek van két nyílás.

- Ők a leendő falkatársaitok, és a vezetőitek. Dolphin Black a Malkavita klánból, ő a falkavezér, más néven ductus. A csapatot érintő kérdésekben ő dönt, de előtte meghallgatja minden tag álláspontját. Ő pedig Erik Párizsból, a Koponyák Hírnökeinek tagja. Ő az úgynevezett falkapap, aki a csapatot erősítő és a többi Szabbat falkával összekötő rítusokért felel. Anezka, Saul és Wilhelm csak rövid ideig marad velünk, amíg elsajátítjátok a legfontosabb dolgokat, amit Szabbat-tagként és újszülött káinitaként tudnotok kell. Van kérdésetek?
This message was last edited by the GM at 17:49, Tue 13 July 2021.

Körbenézek, megszokásból sóhajtok egyet:
- Nekem lenne néhány... Az új életünkhöz lesz szükségünk bármire is a régiből? Mennyi időnk van fölszámolni a régi életünket és újat létrehozni? - magamban már számolgatok-tervezek. Általános kérdéseket keresek, mert az mindhármunkat egyformán érint. - Nagyjából mennyi időnk van az új életünkhöz szükséges ismereteket megtanulni?

In reply to Storyteller (msg # 55):

Hatásos belépő az biztos, jár a fejemben, de nem szólok egy szót sem. Alázattal meghajtom a fejem a mentorom előtt és igyekszem jelezni, hogy várom az "okítást".
Kérdések keringenek a fejemben - gondolom a mentoraink a képességünknek  -megfelelően lettek ki kijelölve. De mit jelent az hogy Bruhja, Lasombra vagy Tzimisce?
Igyekszem mindent figyelni memorizálni

Amikor a pillanat megfelelő szólok: Saul Meira, én John Smith vagyok, bár gondolom ezt tudja, hogy szólíthatom (amennyi alázattal csak tudom)?
Mi lenne önnek a megfelelő kezdés? Miért engem ért a megtiszteltetés hogy kiválasztott?

Odalép Wilhelmhez és összeráncolja a homlokát.

- Hatalmas megtiszteltetés, hogy a hős Trollie leszármazottja lehetek. Mit tehetek azért, hogy a nyomába járjak? - kérdezi őket.

Che Guevara:

- Nos, a régi életetek sok előnye és az elért sikereitek megmaradnak... többnyire. Evésre és ivásra emberi szempontból nincs szükségetek, mint ahogy levegőre sem. A pénzetek, autótok, házatok, stb. megmarad... legalábbis az a része, amit meg akartok tartani. Mivel testetek biológiailag halott, és nappal nem igazán tudtok tevékenykedni - akkor aztán tényleg halottak vagytok -, azt javaslom, hogy minden olyan kapcsolatot, amihez ez kellene, építsetek le. Jelenleg még mindenhol élőként vagytok nyilvántartva, viszont ezt érdemes megváltoztatni. Ha a rendszer szerint nem léteztek, vagy más személyazonossággal, akkor nehezebben akadnak rátok azok, akikről nem szeretnétek, hogy rátok akadjanak. Inkább tegyetek pénzzé mindent és használjatok készpénzt, mert a kártyákat lekövethetik. Csináltassatok hamis személyit és jogsit - ebben tudunk segíteni -, a jelenlegi lakóhelyeteket adjátok vagy ajándékozzátok el.  Aludjatok szállodában, motelben, csatornában, garázsban, bárhol, ahol nem ér a napfény és ahol nem akadnak rátok vagy nem kérdezősködnek, ha hullát látnak, mert ilyenkor védtelenek vagytok. Akár egy közös szállást is kialakíthattok, amit őriztettek, amíg nappal alszotok. Járművekből használjatok lopottat, taxit vagy tömegközlekedést, azt nehezebben nyomozzák le. Ja igen, üdv a paranoia világában - vigyorodik el Che, majd folytatja. - A család kényes téma, de összességében jobb nekik, ha úgy tudják, hogy meghaltatok vagy eltűntetek. Minél kevesebb emberhez kötődtök, annál nehezebben találnak fogást rajtatok. Mentoraitok segíteni fognak abban, hogy alkalmazkodjatok az új létetekhez, megtanuljátok használni a képességeiteket. Ez egy hónap alatt menni fog, van már tapasztalatuk az ilyen jellegű kiképzésben.

John: Saul megveregeti a vállad, aztán mikor fejet hajtasz, az állad alá böki a hüvelykujját és felemeli a fejedet:
- Ácsi, öcsi! Mi a Szabad Falka vagyunk, mi nem hajbókolunk senkinek! Megadjuk a kellő tiszteletet, de nem alázzuk meg magunkat. A Brujah, Lasombra, Tzimisce fura nevek, egyfajta családok. Csak itt a vétség kötelék mellett hasonló hatalmak és erősségek, gyengeségek járnak. Majd ezekről négyszemközt többet fogok mesélni. Ami pedig téged illet, nem én választottalak ki. Én csak tanítalak, és ha eljött az idő, bedoblak a mély vízbe. Az, hogy érdeklődsz, már jó kezdés, a többi menet közben elválik.

Jason: Wilhelm a válladra teszi a kezét, a szemedbe néz és valami igen régies angolsággal így szól:
- Ifjú, a megtiszteltetés valóban nagy, hisz nem csak Troile vérét és hatalmát örökölted Ölelésedkor, hanem dicső célját is. Noha az emberiségnek megvannak a saját zsarnokai, nekünk nek célunk azok közül mindet elpusztítani. A mi fajtánknak is megvannak a maga élősködői, akikről a halandók nem is tudnak. Mi őellenük küzdünk: atyáink ellen, kik egykoron nemes nemzőink valának, de megrontotta őket a hatalom ès az öröklét unalmát egymás ellen fenekedéssel tompítják. Troile példáját követve mi azok ellen a Vének ellen harcolunk, kik a Gyermekeket nem utódként, hanem eszközként tekintik kicsinyes, bár olykor tagadhatatlanul nagyszabású torzsalkodásaikban.

Most, hogy már van kiindulópontom, már másképp látom a helyzetet. Sajnálni ugyan sajnálom a régi életem, de az új lehetőség nagyon érdekes. Megpróbálom kitisztítani gondolataim...
- Nagy megtiszteltetés közétek tartozni és nagy lehetőség. Igyekszem ennek megfelelni. - leendő mentorom felé fordulok és remélem hogy köszönésképp megfelel amit mondok - Örülök a szerencsének Anezka Romuald! A nevem Mike Aders.

(Bár magamban erősen kétlem, hogy ne tudnák neveinket. Csak minél előbb tisztázódjon a helyzet...)

In reply to Storyteller (msg # 59):

Ha jól értem ezek a családok vérszerintiek? Ezek egyfajta mutációi lennének az állapotunknak? Hány féle változatát ismerjük jelenleg? Mik a határaink? A táplálkozáshoz szükséges ölni, vagy vannak diszkrétebb lehetőségeink is?
Vannak kapcsolataim, amiket könnyű fölszámolni, vannak, amiket nem vagyok biztos -egyenlőre- hogy érdemes e akár többünk számára is hasznos lehet. Mindenképpen élnék a lehetőséggel a papírok miatt, és ismernek e egy jó válóperes ügyvédet, aki este is dolgozik?
Természetesen -tisztelettel- veszek minden tanítást amit adni tud.