John, Jason és Mike: éppen egy esti közös pizzázásra és mozizásra készültök. Mindhármótoknak jó napja volt: Jason, téged a helyi hírlap, a ProviPost főszerkesztője keresett meg azzal az ajánlattal, hogy napi 20 dollárt ajánlanak egy általad rajzolt folytatásos képregényért, heti 5 megjelenéssel, A6-os terjedelemben (alapvetően 6 képkocka). A feltétel annyi, hogy legalább 3 hónapra vállalod a képregény elkészítését. John, te ma tudtad meg, hogy az egyik régebbi páciensed egy csúnya égési sérülés ellenére, amit te hoztál helyre, sikeres reklámmodell lett valahol Texasban, és hálából 1000 dollárral támogatta a kórházat, ahol dolgozol, a vezetőség pedig ennek 10%-át neked utalta. Mike, te az év üzletét ütötted nyélbe ma, egy nyugdíjas gyűjtő házaspárnak két olyan modellt sikerült eladnod, amiről azt gondoltad, hogy a felújítás után veszteségesenbtudod csak eladni őket, erre a házaspár az első, elég merész árajánlatot alkudozás nélkül elfogadta és fizettek, kint a katonatiszt. Így aztán jókedvűen néztek az esti filmnézés elé.

A pizzát jóízűen fogyasztjátok el, majd átmentek a moziba. Már besötétedik, mire elkezdődik a film. A nézőtéren alig 30-an ültök, ti a legjobb helyen, szinte a közepén vagytok. A filmbemutatók lemennek, és éppen a 16-os korhatár feliratot mutatja a vászon, mikor az egész terem elsötétül, még a vészvilágítás sem látszik. A nézőtér több részéről tompa, távolinak tűnő sikolyok hallatszanak. Ti is felpattantok, de még egymást sem látjátok. Tapogatózva elindultok kifelé, amikor érzitek, hogy erős karok ragadnak meg titeket, majd több ütést kaptok a fejetekre, amitől még jobban elsötétülne minden, ha lenne hová, de az eszméleteteket mindenesetre elveszítitek.

Az nap este minden tökéletes volt. Megkapta életének nagy lehetőségét, hogy az online térből, végre a nyomtatott sajtóba is eljusson egy műve. Megünnepelte a barátaival. Pizzát ettek, megnéztek egy jobb mozit, röhögtek.
Aztán lekapcsolódott a fény, és ők bent ragadtak a sötétbe. Jason röhögött, hogy talán ez itt a közelgő filmnek a hangulatkeltője, a sikolyokat is annak gondolta. Egy jobb vírusmarketingnek, ami a nézők hangulatát akarják felkorbácsolni...
Azt viszont, ami ezután következett, sehova nem tudta tenni.

In reply to Storyteller (msg # 1):
This message was last edited by the GM at 09:28, Wed 23 Dec 2020.

Remek nap volt, igazán hozta a "Bátraké a szerencse" mondást. Ha nem az ifjúkori-gyerekkori emlékek kötnek valakit egy autóhoz, soha nem fog ennyire jól fizetni. Van mit ünnepelni. Pizzázás, egy jó mozi...kár, hogy egy csepp alkohol se fér bele a kocsi miatt. Na mindegy...azért még jó a hangulat, amíg el nem sötétült minden...

Mi folyik itt? Vér...

In reply to Storyteller (msg # 5):


Úr isten csurom vér vagytok (döbbent hangon)! Srácok, rendben vagytok (aggódó, törődő hangszín)? Mi történt veletek? Valami őrület van az utcán ma este, megnézhetem a sebeiteket? (törődő, doktobácsis hangszín) Valakinek van ötlete pontosan hol vagyunk? Illetve elképzelés, hogy hogy tudunk innen a leggyorsabban eltűnni?
This message was last edited by the GM at 08:35, Sat 02 Jan 2021.

In reply to John Smith (msg # 6):


Odalép John mellé, és leguggol mellé. Aztán megrázza a fejét, és halványan elmosolyodik.
- Nem az én vérem - mondja teljesen nyugodtan. - Nem kell megnézned a sebeimet, teljesen jól vagyok. És úgy vélem, hogy az a vér, ami rajtad van, az se a te véred.

Lassan körbepillant, és nem pislog.

- Szerintem ne meneküljünk. Miért, ha felkerültünk a tápláléklánc csúcsára, Johnny?

- Úgy érzem, hogy jól vagyok...de érzem, hogy valami megváltozott bennem. Nem tudom mi... - megrázom a fejem - Milyen tápláléklánc tetejére kerültünk?
Körbemutatok
- Szerintem ez az új bevásárlóközpont amit nemrég kezdtek építeni...
Megrázom fejem:
- Mitől lettünk ilyen véresek?
This message was last edited by the player at 17:15, Sat 02 Jan 2021.

In reply to Jason Miller (msg # 7):

Csak némán figyelek, kíváncsin , nem szólok egy szót sem.

In reply to Mike Aders (msg # 8):

Megnézzelek? Minden rendben? Én magam sem értem teljesen mi történik , de rá fogunk jönni.

Megrázom a fejem:
- Nem érzem, hogy bármi bajom lenne...de ártani nem árthat. - körbenézek - csak az a kérdés, hogyan derítjük ki, hogy mi történt?