Első nap

Reggel a karakterek arra ébrednek, hogy esik az eső. Nem felhőszakadás, csak könnyű eső, viszont nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz hamar vége. Az eget szürke felhők borítják, a napot csak a felhők mögött lehet sejteni. Timosz elmagyarázza nekik, hogy a városban mit hol találnak. Ebből a legfontosabb, hogy a főtér a kapun kilépve jobbra található, és a Rozsdás Rákolló a főtéren van. Timosz ad mindenkinek egy rossz esőkabátot, és nagyon mondogatja, hogy egyben kéri őket majd vissza.

A Rozsdás Rákollóban nem sok vendég van. Egy magas és kövér férfi köszönti a karaktereket, és egy asztalhoz vezeti őket. A neve Otik, és ő a Rákolló tulajdonosa. Elmondja, hogy délután majd többen lesznek, csak ilyenkor délelőtt kevesen szoktak lenni. És hát persze az eső is tehet arról, hogy most ilyen kevesen vannak itt. A helybeli lakosok délelőtt még dolgoznak, de este felé nagyobb lesz majd itt az élet. Hoz a karaktereknek egy-egy adag fűszeres sült krumplit, és egy nagy kancsó citromos fehérbort. Nem valami erőset, de ez most nem nagyon zavarja a karaktereket. A sült krumpli illata olyan csodás, hogy minden másról eltereli a figyelmet. A fűszerezése pedig valami egészen egyedi, nehéz lenne megmondani, hogy pontosan milyen fűszereket használtak fel hozzá, de nem is igazán érdekli a karaktereket. A bor iszogatása közben beszélgetni kezdenek. Otik pedig megjelenik egy doboz dominóval, és leteszi az asztalra, hogy legyen mivel elütni az időt.

---

Timosz nagy vonalakban felsorolta a város legfontosabb épületeit, és azt, hogy hogyan lehet oda eljutni. Fel fogok tenni majd egy kézzel rajzolt térképet a helyszín leírásos topikba. Ha valakinek van valamilyen konkrét épületre vonatkozó kérdése, akkor a privát topikjában kérdezzen rá nyugodtan. Timosz mindenkinek adott egy kulcsot a saját szobájához, a bejárati nagy kapu pedig éjszaka sincsen kulcsra zárva.

Ha valamit szeretnétek szeretnének a karakterek Otiktól kérdezni, akkor lehet vele beszélgetni. Nincs sok vendég, van rátok a karakterekre ideje. Holnap majd írom tovább a sztorit, és fog is történni valami, csak kicsit elhúzódott az idő.

This message was last edited by the GM at 23:35, Tue 27 Apr 2021.

Leo köszöni a rossz esőköpenyt, de inkább a saját vörösesbarna csuklyás köpenyét és kalapját használja az eső ellen. A fogadóban jó nagyot sóhajt.
-Ezt a balszerencsét. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen szerencsétlen utam.
Kortyol egyet a fehérborból és megeszik párat a sültkrumpliból.
-Nade ez azért nem olyan rossz, sokkal inkább ez, mint a halakkal vacsorázni.
This message was last edited by the player at 20:05, Thu 29 Apr 2021.

Az első komment mindig a legnehezebb.

Guglielmot viszont egyelőre nem érdekli a dominó (az étel annál inkább). Ehelyett a városra kérdez rá.
- Ugyan nem ez volt az eredeti úti célunk, de ha már itt vagyunk, mi hír a városban?
This message was last edited by the player at 07:44, Mon 10 May 2021.

Amikor Guglielmo a helyi hírek felől érdeklődik, Otik egy pillanatra elcsöndesedik. A nagy, szőrös mancsával elkezdi vakargatni a hasán a piszkosfehér kötényt, és látszik, hogy valamit szeretne mondani, csak nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Majd meglátja az asztalon a sült krumplit, elmosolyodik, és vesz belőle egyet.

- Egyenek sült krumplit! A kedvencem! Otik fűszeres sült krumpliját mindenki szereti. Van olyan utazó is, aki csak ezért jön a mi városunkba.

Vesz még egyet egy krumplit az asztalról, elrágcsálja, majd újra megszólal.

- Hát vannak hírek! Papadimitrosz és Grigorij tegnap csúnyán összevesztek, és pont itt, a Rákollóban! De maguknak ez biztos nem mond semmit. Papadimitrosz a városunk vezetője. Már szépen benne van a korban, és mindenki nagyon tiszteli. Nagyon sokat tett a városért. De Grigorij is egy nagyon kedves és jómódú úriember. Ők nem a város születtei, tizenöt évvel ezelőtt telepedtek le itt. Mármint ő és a bátyja, Nyikolaj. Grigorij is tagja a városi tanácsnak, és nagyon népszerű! Sokat adakozik a város szegényeinek. A bátyja, Nyikolaj pedig egy öreg gyógyszerész. Nagyon sokaknak segítettek már, tényleg szeretik őket az emberek. És pont ők ketten vesztek össze! Papadimitrosz és Grigorij!

Leül a karakterek mellé az asztalhoz, és folytatja.

- Kezdem az elején, mert különben nem értenék meg. Van a város szélén egy öreg, romos torony, a régi temető mellett. Egy gonosz varázsló lakott ott, de tíz évvel ezelőtt a feldühödött városiak felgyújtották a tornyát. Mára csak düledező romok vannak a helyén. Igazából senki nem jár arra, kicsit tartanak tőle az emberek, mert a torony meg van átkozva. De ez nem nagy gond, mert úgyis a városon kívül van.

- Namost! Pár napja néhány helybeli, késő délután látott a torony romjai körül valamilyen furcsa szörnyeket. Nem emberek voltak, mert kisebbek voltak, nagyon csúnyák, és elbújtak a romok között. A szemtanúk elmondták Papadimitrosznak, hogy mit láttak. Papa úgy döntött, hogy fel kellene deríteni a tornyot, mert nem lenne jó, ha a város mellett szörnyek vernének tanyát. És itt a Rákollóban beszélgettek arról, hogy kiket kellene odaküldeni. Senkinek nincs nagy kedve megközelíteni a romokat, de ha muszáj, akkor muszáj. És ekkor jelent meg Grigorij is a kocsmában. Közölte, hogy szerint nincsenek ott szörnyek, és a szemtanúk csak rosszul látták az egészet, már biztosan sötét volt. Ja, azt nem is mondtam, hogy Nyikolaj és Grigorij a torony közelében laknak. Na nem annyira a közelében, de a házuktól rálátni a toronyra. Grigorij közölte, hogy ha lennének arra szörnyek, akkor ők biztosan látták volna, márpedig ők a bátyjával nem láttak semmit! A torony pedig mindeki tudja, hogy átkozott, és csak rossz vége lenne, ha odamennének az emberek. Papával vitatkoztak egy darabig, aztán Grigorij hazament. Most nem tudjuk, hogy mi lesz. Grigorij is és Papa is nagyon szeretik a várost, és mindketten jót akarnak. Az emberek nem tudják, hogy most akkor mi legyen.

Még egy sült krumplit a szájába gyömöszöl.

- De nemsokára úgyis jön Papa. Minden délelőtt itt szokott dominózni. Viszont most már mennem kell, mert van más vendég is. Nem beszélgethetek egész nap magukkal. Ja, és a sült krumplira a vendégeim voltak.

-Köszönjük Otik!
Miután Otik elmegy, Leo a többiekre néz, elrágcsál egy sült krumplit és egy másikkal pedig gesztikulálni kezd, mint egy karmesteri, esetleg egy varázspálcával.
-Nekem elég üres az erszényem, zsíros szerződések vártak volna ha... - legyint egyet kezével - De ez mindegy is. Mi lenne, ha beszélgetnénk evvel a papával és jó pénzért átkutatnánk azt a tornyot. Azok a szörnyek biztos nem túl vészesek, különben már kő kövön nem maradt volna a városból.

Berghnef jóízűen tolja a szájába a sült krumplit, és issza rá a gyenge, citromos bort.

- Ez az Otik csávó nagyon jó fej, de most akkor úgy értette, hogy csak ez a tál sült krumpli volt ingyen, vagy lehet még kérni szerintetek?

De ekkor nyílik az ajtó, és egy fehér hajú, idős ember lép a kocsmába. Berghnef kicsit halkabban folytatja.

- De mindegy is, mert szerintem ez az öreg pasas lehet az a "papa".

A kocsmába egy fehér hajú, idős férfi lép be. A karakterek nem közvetlenül az ajtó mellett ülnek, de azt az asztaluktól is meg tudják állapítani, hogy a férfi tényleg idős lehet. Viszont a háta olyan egyenes, mint egy fiatal legénynek, a járása is biztos. Egyenes a pulthoz sétál, közben mindenkinek köszön. A karaktereket is észreveszi, de néhány másodpercnél tovább nem nézi őket. Otikkal beszélget pár percet, majd elindul a karakterek asztala felé. Odaérve így szólal meg:

- Engedjék meg, hogy bemutatkozzam! A nevem Papadimitrosz Aleposz, én vagyok ennek a kicsinyke városnak a vezetője. Otik említette, hogy nemrég beszélgetett Önökkel az elmúlt napok kellemetlen eseményeiről. Azt hiszem, a város nevében a segítségüket kell kérnem. Ha megengedik leülnék, mert ezek az öreg csontok már nem nagyon bírják az álldogálást.

Ahogy a karakterek elnézik az öreget, nem úgy néz ki, mint aki alig áll a lábán. Az arca igencsak ráncos, de a tartásában még ilyen idősen is van erő. Viszont nem akarják megsérteni, ezért hagyják, hogy leüljön melléjük. Az öreg azonnal meglátja az asztalon a dominót.

- Ó! Látom szeretnek dominózni! Nagyon jó! Kiváló szórakozás, és segít az elmét frissen tartani. De nem akarom sokáig feltartani Önöket. Elmondom, hogy mire gondoltam, és utána majd megmondják, hogy érdekli-e Önöket.

Közben Otik is megjelenik, és még egy kancsó bort, és még egy tál krumplit tesz az asztalra. Papa azonnal el is kezd beszélni.

- Ha megengedik, a krumplira és a borra a vendégeim. A történet elejét már ismerik. Néhány városbeli furcsa alakokat látott a régi varázslótorony romjai körül. Azt mondták, hogy nem embereket, hanem valamilyen furcsa szörnyeket láttak. Ismerem őket, megbízható alakok, és a látásukkal semmi baj nincsen! Éppen arról beszéltünk itt a Rákollóban, hogy kiket kellene összeválogatni, hogy a torony romjait átvizsgálják, amikor Grigorij megjelent. Gyakorlatilag leállította a szervezést. Elmondta, hogy szerinte nincsenek ott szörnyek, és nem szabad a torony közelébe menni, mert átkozott a hely. Azóta senki nem mer jelentkezni. De itt valami nagyon nem stimmel. Nincs annak logikus magyarázata, hogy miért zavar valakit egy ilyen felderítés. A torony lehet, hogy tényleg átkozott, ebben van valami, de Grigorij viselkedése elég furcsa volt.

- Grigorijról, és a bátyjáról Nyikolajról el kell mondanom néhány dolgot. Tizenöt évvel ezelőtt érkeztek a városba. Már akkor is én voltam a város vezetője, emlékszem mindenre. Megvették a régi varázslótorony közelében levő lakatlan épületet. Akkor a toronynak még élt a lakója. Nyikolaj gyógynövényeket termesztett a kertjükben és gyógyszereket készített. Grigorij pedig a bazárban bérelt egy standot, és ott árult mindenféle dolgokat. És egyre népszerűbbek lettek. A szegényeknek rendszeresen adtak alamizsnát, a gyógyszerért nem kértek sok pénzt. Grigorij pedig nagyon kedves, társasági fiatalember volt. Ez amúgy a mai napig is tart, és tudom jól, hogy utánam ő szeretne lenni a következő vezetője a városnak. De szerintem valami nem stimmel velük. És nehogy azt higgyék, hogy ezt csak azért mondom, mert a "hatalmamat" féltem a feltörekvő fiataltól. Akkor kezdődött minden, amikor a régi varázslótornyot felgyújtották a városiak.

Iszik egy pohár bort, majd folytatja.

- Ekkor Grigorij és Nyikolaj már öt éve a város lakói voltak, és nagyon sokan tisztelték őket. Egyik este megjelentek a főtéren, és azt mondta Grigorij, hogy az öreg varázsló, aki a toronyban lakik, megátkozta Nyikolajt. Állítólag gyógyszerért ment át hozzájuk, de fizetség helyett megtámadta őket. Nyikolajt megátkozta, aki azóta néma, Grigorijt pedig egy varázslövedékkel megsebezte az arcán. Grigorij arca még akkor is véres volt. Akkor valami nagyon nem tetszett nekem ebben az egészben. A torony lakóját mindenki egy gonosz varázslónak tartotta, senki nem szerette. De mégis... valami nem stimmelt a történetben. De a testvérek úgy feltüzelték az embereket, hogy egy csapat elindult, és fáklyákkal felgyújtották a tornyot. A torony összedőlt, és ekkor valami furcsa sikolyt lehetett hallani. Akik csak ott voltak, mindenki halálra rémült, és elmenekült. A tornyot azóta mindenki átkozottnak tartja, megközelíteni sem merik az emberek. Viszont Nyikolaj azóta a nap óta ki sem mozdult a házukból! A gyógyszereket azóta is készíti, a gyógynövényeket azóta is termeszti, és azóta a nap óta még mindig néma. Grigorij népszerűsége pedig töretlenül emelkedik. De nekem mindig rossz érzésem van velük kapcsolatban. Ezeket fontosnak tartottam elmondani. Ugyanis szeretném magukat megkérni, hogy nézzék át a torony romjait, hogy milyen szörnyek vannak arrafelé. A torony összedőlt, de állítólag voltak a föld alatt is szintjei, és attól tartok, hogy oda fészkelték be magukat a szörnyek. Ha Grigorij megtudja, hogy az ő véleménye ellenére mégis átvizsgálja valaki a tornyot, akkor abban biztos vagyok, hogy nem hagyja a dolgot annyiban.
Papa vesz néhány mély levegőt, megissza a poharában levő bor maradékát, majd a karakterekre néz.
- Mit mondanak? Tudnak segíteni nekem? Tudnak segíteni a városnak?

This message was last edited by the GM at 21:39, Mon 03 May 2021.

Hát mit ne mondjak, remek megérzéssel rendelkeznek, hogy kit kell megkörnyékezni ilyen feladatra. A zsoldosmunka nem áll tőlem messze. - a pap összedörzsöli a két ujját - Amíg valaki fizet.
This message was last edited by the player at 07:44, Mon 10 May 2021.

Leo némi bort iszik és szedeget a sültkrumpliból is ahogy Papa elmondja történetét.
-Szerintem is érdekes lehet ez. A toronyban esetleg maradt olyan tudás amit hasznosíthatok; magam is tudós ember vagyok. No meg barátomhoz hasonlóan - Leo a papra sandít - tőlem sem áll távol a kalandozás.
Némi gondolkodás után aztán mégis csak megkérdezi Papát arról ami korábban eszébe jutott.
Egyébként biztosan nem tudsz valamit arról a testvérpárról, ami a gyanakvásodat fűti, bátyám?

- Hát ami a toronyban volt, az még most is ott van. Eleinte volt pár kíváncsi fiatal, aki a romok közé merészkedett, de egy nagy adag ijedtségen kívül senki nem talált semmit. Ha volt is valaha bármi lejárat az állítólagos föld alatti szintre, azt betemette a törmelék, és a torony föld feletti részéből csak néhány méternyi roskatag fal maradt.

- A testvérek becsületes volta ellen semmi sem szól. Nyikolaj egy ügyes gyógyszerész, Grigorij pedig egy kedves és segítőkész ember. Nekem valami nem tetszik bennük, de a lakosok többsége nagyon szereti őket. Illetve Grigorijt, mert hát ugye Nyikolaj már tíz éve ki se mozdult abból a házból. - Egy rövid csönd után folytatja. - Illetve valami azért van, de ez lehet, hogy nem is fontos. Úgy emlékszem, hogy ők kifejezetten azt a házat szerették volna megvásárolni a torony közvetlen közelében, pedig a város más részében is találtak volna eladó házat. És még van egy furcsaság, de ez már tényleg nem az én dolgom... Nyikolaj ugyebár mindenféle gyógyszereket készít, de olcsón árulja. Grigorij a bazárban szokott mindenféle dolgokat árulni, de abból nincs olyan nagy bevétele. És mégis jól élnek. Grigorij mindig szép ruhákban jár, és rendszeresen adakozik a város szegényeinek. Mintha több lenne a kiadásuk, mint a bevételük. És ez mindig is így volt.

- Na, jól van, jól van. Ez mind érdekes, de ahogy a kollegám is célzott rá: Beszéljünk kicsit az anyagiakról! Ha van annál a toronynál valami csúnya szörny, akkor majd én jól szétverem a pofáját! - Az ökölbe szorított kezével a levegőbe boxol. - De ennek ára van.

---

Ma már többet nem írok, mert késő van.

Berghnef NPC-ként nem fog alkudozni, saját magammal nem állok le egyezkedni. De túl bonyolítani se akarom... A szabálykönyv 8. fejezetében van szó mindenféle árakról. A "Haditanács" topikban beszéljetek meg valamit, és esetleg dobunk rá egy karizma próbát, ha Papának nagyon nem tetszik. De két dologra készüljetek fel: ez nem egy gazdag nagyváros (persze nem is egy szegény porfészek), illetve nagy pénz csak akkor lesz, ha valami bizonyíték is lesz az elvégzett munkára.

De ahogy mondtam, ez ma már nem fér bele nekem.

- Igen, igen. - bólogat bölcsen Guglielmo - Mi benézünk oda, de előbb halljunk a pénzről!
This message was last edited by the player at 07:45, Mon 10 May 2021.

- Igen, igen! Természetesen a városért végzett munkájukért fizetség illeti Önöket. Csakhogy van két kérdés, amit mindenféleképpen meg kell beszélni előzetesen...

Néhány másodperc hatásszünet után folytatja.

- Az egyik Grigorij. Vele kapcsolatban azt szeretném kérni maguktól, hogy tartsuk titokban, hogy én kértem fel Önöket ennek a munkának az elvégzésére. Ha Grigorij megtudja, hogy én állok a háttérben, akkor az nekem egy kis kellemetlenséget fog okozni a későbbiekben. Na, azért nem olyan óriásit, de szeretném, ha Grigorij azt hinné, hogy "csak úgy" hallottak a romokról, és maguktól döntöttek a torony felderítése mellett. Ha elvállalják a feladatot, tudok fizetni fejenként 50 aranyat. A felét előre oda is tudom adni. A másik felét viszont csak utólag, és csak akkor, ha Grigorij előtt sikerül titokban tartani a mi kis megegyezésünket. És úgy gondolom az is érthető, hogy a pénz második felét akkor tudom odaadni, ha valami bizonyítékát látom annak, hogy a romokat ténylegesen át is vizsgálták.

- Ezen felül, ha sikerülne valami bizonyítékot találni arra, hogy Grigorij és Nyikolaj valami rosszban sántikálnak, akkor további 50 aranyat vagyok hajlandó felajánlani. Természetesen fejenként, és utólag. Ez az egyik fele a díjazásnak.

Egy kis időre elhallgat, és közben nézi a karakterek arcát. Majd folytatja.

- A másik dolog, amit meg kell beszélni, a romok között bújkáló szörnyek. Én hiszek a szemtanúknak, és úgy gondolom, hogy valami tényleg van ott. De nem tudom, hogy pontosan mi az. Minden egyes "trófeáért" a városi tanács jutalmat tud adni. Ennek az összegét nem tudom előre megmondani, mert ez nem az én egyedüli döntésem lesz. De én vagyok a városi tanács vezetője, és azt meg tudom ígérni, hogy valamennyi vérdíjat fognak majd kapni. Szerintem egy ilyen szegény kisváros esetében ez méltányos megegyezés lehet. Mi a véleményük?

Papa elhallgat, és kíváncsian néz a karakterekre.

Okéé, és milyen bizonyítékot szeretnél, hogy valóban bementünk a toronyba? Vagy a trófeák önmagukban nem elegek?
This message was last edited by the player at 07:45, Mon 10 May 2021.

-Majd hozunk megégett téglát. A jutalom nekem megfelel, ha megfejeli koszttal és kvártéllyal a következő egy hétre?

- Bármilyen szörny trófea természetesen bizonyítéka annak, hogy elvégezték a munkát. Kérem értsék meg, nem kételkedem az Önök becsületességében egy pillanatig sem, de hát nem ismerjük még magukat, és az üzlet az üzlet.

- Ha a torony romjait sikeresen megtisztítják az ott tanyázó szörnyektől, akkor azt el tudom intézni, hogy Timosz ne kérjen pénzt a szállásért. Ha jól tudom, Nagyinál kaptak szállást, ugye? Otiknál pedig nyugodtan nyissanak számlát. Ha megmaradnak a normális keretek között, akkor majd én kiegyenlítem a számlát a végén. Sült krumplit, sült halat és citromos bort ehetnek és ihatnak korlátlanul. Ezt majd én megbeszélem Otikkal. De jobb is, ha most megyek Otikhoz, így is feltűnően sokáig beszélgettünk.

Ezek után ott is hagyja a karaktereket, és odamegy a pulthoz, ahol halkan elkezd valamiről beszélgetni Otikkal.

- Na, fiúk, ez nem is olyan rossz. Bár a sült hal helyett mondhatott volna tintahalat vagy polipot is. Szárított sózott halat már rengeteget ettem, de a furcsább tengeri kajákat csak hírből ismerem. Azt mondják, hogy finomak, de biztosan piszok drágák. Nem?

Betöm egy maréknyi krumplit a szájába, iszik rá egy nagy korty bort.

- Én azt mondom, hogy ne várjuk meg az estét, hanem most rögtön induljunk is. Na, nem azért, mert éjszaka ijesztőbbek a szörnyek, nem félek én semmitől. Tudjátok. Hanem éjjel lehet, hogy elmennek valahova "vadászni" és nem találjuk ott őket.

Egy kis ideig gondolkozik, számol valamit az ujjain. Majd elkerekednek a szemei.

- De hol van az a 25 arany előleg?

Odanéz a pulthoz, de időközben Papa már el is hagyta a kocsmát, és csak Otik van ott. Ahogy észreveszi Berghnefet, integet a karaktereknek, hogy jöjjenek oda.

Guglielmo feláll, és odasétál a pulthoz. - Remélem a fizetségünkről van szó. - kezdi vicceskedve.

-Ha úgyis rögtön a toronyhoz megyünk, nem kell sietni az előlegge...

Leo belekezdene, de addigra a többiek már felkeltek és körbe akarták venni a szellemként eltűnő Papát. Sóhajtva, fejet rázva követi a többieket.
This message was last edited by the player at 19:05, Mon 10 May 2021.

Otik a pultnál halkan közli a karakterekkel, hogy Papa nyittatott egy számlát nekik. Sült halat, sült krumplit és citromos bort fizetés nélkül fogyaszthatnak, a számlát Papa állja. Ha valami különleges, drága ételt vagy italt kérnek, azt ki kell fizetniük. Illetve ad a karaktereknek fejenként 25 aranyat a kasszából. Ezután a karakterek immár teli hassal, és kicsit kövérebb erszénnyel elhagyják a kocsmát.

---

Szerintem ezt a helyszínt nagyjából kimerítettük, ezért írtam, hogy elindultok. Természetesen ha valaki szeretne még valamit csinálni itt, és gyorsan mondja, akkor "visszadátumozom" a dolgot. ;)

A város térképét nagy vonalakban ismerik a karakterek. Reggel Timosz a legfontosabb dolgokat elmondta, és Otik is elmagyarázta valamennyire, hogy mit merre találnak. Ha valakinek valamilyen célja van a városban, valahova még el akar menni, valamit még meg akar nézni, azt külön jelezzétek.

Leo elégedetten (de azért viszonylag halkan) böffent egy citromosat.
-Hát ez nem is ment olyan rosszul. Akkor kitakarítjuk ezt a tornyot, urak? Esetleg benézünk a titokzatos házikóba? Kicsit zavar, hogy ott vannak egy köpésnyire a toronytól aztán ha mégis van ott valami szörnyeteg akkor kijövünk legatyásodva, azok a lavórfejű endogámok meg ott várnak minket teljes harci díszben.
Miközben a helyieket szapulja, megigazítja a kalapját utána pedig előveszi páncélja sisakját és nézegeti, hogy van-e rajta valami sérülés.

A kocsmából kilépve a karakterek örömmel veszik észre, hogy időközben az eső elállt. Az eget még mindig vékony felhők takarják, de úgy néz ki, hogy a vihar továbbvonult. Az úton mindenfelé tócsák vannak, és már járókelőkkel is találkozni néha.

A torony felé az út a bazáron keresztül vezet. Még csak kevés árus pakolta ki a portékáit, de azért néhányan már vannak, és pár vásárló is nézelődik a bazár téren. Az egyik bódéból az eladó elkezd integetni a karaktereknek. Ez elég meglepő, hiszen itt senki nem ismeri őket. Kíváncsiságból közelebb mennek, és egy pillanatra megáll bennük a levegő! A bódé fölött fekete hátterű táblán méregzöld betűkkel a felirat: "Grigorij Portékái"...

A karakterek hirtelen szóhoz se jutnak, de az idegen gyorsabb. Megszólítja őket:

- Kedves uraim, jöjjenek közelebb! Hadd ismerjem meg magukat! - És csendben hozzáteszi. - Mielőtt meghalnak.

Grigorij átlagos magasságú férfi, ránézésre a harmincas éveiben járhat. Sovány a testalkata, az arca is vékony. Hegyes bajusza kicsit már kezd őszülni, de az arca simára van borotválva. A ruhája egyszerű, fekete színű, de látszik, hogy nagyon jó minőségű posztóból készült.

- Ha jól sejtem, maguk lesznek Papadimitrosz következő áldozatai. Minden bizonnyal rávette Önöket, hogy derítsék fel azt a bizonyos tornyot. Nem maguk az elsők! Ha közelebb jönnek, elmondok valamit. De hangosan nem merem, mert valaki meghallhatja.

A karakterek kíváncsian közelebb mennek egy lépést.

- Nem vettek észre valami furcsát Papadimitroszon? Amikor tizenöt évvel ezelőtt a városba költöztünk a bátyámmal, már akkor is ő volt a város vezetője. Kicsit utánajártam, és kiderült, hogy hosszú évek óta ő itt a vezető. Már húsz-harminc évvel ezelőtt is öregember volt. Ez persze nem lenne még furcsa. Viszont a háta olyan egyenes, mint egy fiatal legénynek, a járása is biztos. Valami nagyon stimmel vele. - Most még jobban lehalkítja a hangját, és kicsit előrehajol. - Van a városban valami titokzatos szekta. Sokat én se tudok, de valami tengermélyi szörnyeteget imádnak. A bátyám szerint embert kell áldozniuk rendszeresen. Nagyon titkolóznak, tizenöt év alatt alig sikerült megtudnom róluk valamit. De úgy gondolom, hogy Papadimitrosz a szekta feje. A torony romjai között csapda várja magukat. Én csak jót akarok maguknak. Lehet, hogy jobb lenne, ha még most visszafordulnának. Múlt héten is járt erre egy idegen, aki a torony romjai közé merészkedett. Többet nem láttuk. Aznap ő is sokat beszélgetett Papadimitrosszal. Ha viszont mindenáron meg akarják nézni azokat a romokat, akkor legalább vegyenek nálam egy-egy gyógyitalt. Szükségük lesz rá, higgyék el. Egy adag csak 15 aranyba kerül.

A karakterek elé tol egy-egy fiolát, amire egy halványzöld jel van rajzolva.

This message was last edited by the GM at 21:32, Mon 10 May 2021.

-Gyógyital! Már azóta nem láttam ilyet amióta a fővárosból eljöttem.
Mondja barátságosan Leo. Ha kap egy gyógyitalt megvizsgálja, hogy tényleg az-e, nem pedig valami más. Ha annak tűnik, leszurkolja az árát. Utána ő is lehalkítja a hangját. Megpróbálja felmérni, vajon Grigorij hogy állna egy ökölharcban.
-Nem mondom egy leégett varázslótorony szinte mindig izgatja a fantáziám. Nade ha csapda kevésbé. Milyen ez a csapda ha lehet tudni?