Ubersreik. Reikland egyik ekkove, a Szurke hegyseg fenyegeto bercei es a Reiklandi erdo sotet melysegei kozott az emberiseg vedobastyaja, a brettonnia fele vezeto hago orzoje...
Es mostanaban a zurzavar melegagya.
Par honapja minden nyugodt volt, a Jungfreud-ok eros kezzel iranyitottak a varost, amig egy nap a csaszar erovel el nem vette toluk. A megjeleno birodalmi seregek elol a grof es katonai nagy resze el tudott menekulni hegyi erodjukbe, de aki nem es huseges maradt a csaszari csapatok kardjan vegezte hogy aztan hullajukat arulokent felakasszak a tobbiek okulasara. Akik nem alltak ellen tuleltek, de bizonyos poziciokban igy is tusztogatast vegeztek. Azok a varosrok akik nem vettek ki reszuket a varos fegyveres vedelmebol utcara kerultek. A kozigazgatas kaoszba fulladt. A bevonulo csaszari seregek habar a sereg selejtjebol ujjaalkottak az orseget de a bunozes sose latott szinte emelkedett. A kaoszbol a lancait vesztett varosi tanacs es polgarmester probal kiemelkedni, surgetik hogy a varos nyerjen szabad varosi jogot es keruljon ki a nemesek karmai kozul. A nemesek meg... Egyelore lapitanak, szervezkednek. Megijedtek azon az egyszerusegen ahogy a csaszar egyikuk ellen fordult es most sok helyen hallani hogy fegyverkeznek es kivarnak, a hatterben pedig minden bizonnyal probalnak egymas ele vagni hogy ok maguk orokolhessek meg a kornyek uralma feletti jogot.

A varosban vad pletykak keringenek, sokak szerint a csaszar megorult, masok allitjak a Jungfreudok titokban sereget allitottak fel, bar erre nem sok jel utalt eddig, ha ez a sereg letezik akkor meg kint var es barmikor visszaterhet. Vannak akik orulnek es probaljak kihasznalni a helyzetet, masok meg csendben zugolodnak hiszen akar elegedettek voltak regi uraikkal akar nem, de az a mod ahogy ezen az altdorfi seregek valtoztattak semmikeppen nem tetszett a helyieknek. A kocsmakban a reszegek kozott az altdorfi mocsok gyakori szitokszova valt. A torpek ugy tunik kivontak magukat az egeszbol, bar ahogy az altdorfiak ellen bujtok ervelnek semmifelekeppen nem tunik ugy mintha tamogattak volna a csaszari hatalomatvetelt, egyszeruen csak felrealltak.

Egyik nap reggel a varosi piac fele vetted az iranyt. (Hogy pontosan miert azt ratok bizom, mintahogy azt is hogy egyesevel, nehanyan parban, vagy ha ismerne mindenki mindenkit egyutt erkeztek. Ha masert nem hat egy jo reggelit remelve)
A templomok arnyekaban huzodo piacter a mai nap igazan elettel teli. Mindenfele arus megfordul itt, etelek mellett ruhazatot, bretton import arut sot az egyik sator mellett uvegszobrokat is eszrevesztek. A tavolbol neha ugy tunik valamifele mutatvanyosok is erkeztek.

(Mindenki szabadon irja le mit is tervezne. Akinek meg nem keszult el a karaktere a bevezeto resz alatt ha lehet fejezze be. Akar elkeszult a karakter akar nem, akar komentalt valaki akar nem, a bevezeto bevezetojenek vegen ugy veszem mindenki a piacon tartozkodik. Egyedul vagy a tobbiek tarsasagaban de ott van)
This message was last edited by the GM at 15:11, Sun 06 Nov 2022.

Általában olyan hangulatomban szoktak elkapni ezek a vásári forgatagok, hogy tudjam élvezni az ezzel járó nyüzsgést, s ez most is így van, szívesen vagyok itt, azonban ez csak annak köszönhető, hogy sikerült magam mellé társaságot találni, egyedül nem merészkedtem volna ma a piac közelébe, mert itt az emberek között azt hamar volt balszerencsém megtanulni, hogy a sokaság nem feltétlen jelent védelmet a mindenféle támadás elől, sőt, inkább csak jót tesz az egyszerűbb elméknek ha van valaki aki ellen közösen össze tudnak fogni, teljesen mindegy milyen okból - abban is képesek mást megtalálni hibásnak, ha esetleg lyukas a kupájuk vagy megzápult a tojásuk, s erőszakosságig azért ritkán fajul a dolog, de én inkább szeretem a feszültséggel átitatott szóváltást is elkerülni. Nem is nagyon távolodok el sem Ulrichtól, sem Günthertől, a fegyverek látványa mindig elveszi az emberek kedvét az idegengyűlöléstől, de persze az is sokat segít, hogy mostanában jól megtalálják egymást a helyiek és az altdorfiak, bőven van kire csúnyán nézni ha éppen olyan kedvük szottyan aminek én azért eléggé gyakran szoktam örülni. -Akad ott a túloldalt egy kereskedő, ott a szobor lábánál... - biccentek át a tér másik oldalának irányába ahol már egyszer az imént jártunk, de azt reméltem, hogy látok majd valakit akinél olcsóbban juthatnánk hozzá némi breton borhoz; persze, így sem vásárolni szeretnék tőle, hanem "megkóstoltatni" magunkat egy-egy kupa borral, hátha sikerül ingyen koccintanunk egyet, de ahogy beszélek és próbálom elmagyarázni, hogy a szobor lábánál volt a kufár, úgy át is villan az eszemen, hogy a múltkor már elbizonytalanodtam benne, hogy a szobor ami itt van, kit is ábrázol pontosan. -A szobor, amúgy... - kezdem kicsit halkabban, nem jó ha ilyen érzékeny témát kever valaki össze hangosan, komolyan veszik az emberek a vallásukat. -Ő is Sigmar? - érdeklődöm óvatosan hol az egyik, hol a másik férfira nézve.

A kérdés hallatán elmosolyodok egy pillanatra, majd hirtelen a lehető legkomolyabb arckifejezésemet veszem fel, és egy kézzel a szakállamat simogatom. - Innen nem tudom elolvasni, menjünk közelebb! - Aztán kicsit gyorsabban kezdek sétálni a szobor felé. Pár léps múlva: - Hmmm... Innen sem tudom elolvasni. - Ekkor már két kézzel simogatom a szakállamat, de kicsit nehezemre esik elfolytani a mosolyomat. - Ja várj, hisz nem én vagyok az írástudó kettőnk közül! - Egy pillanatra elvigyorodok, de aztán megint felveszem a "komoly" arcomat, most már sokkal kevésbé törekedve a hitelességre - Lilianelle, nem minden kalapácsos ember Sigmar... mondjuk Magnus ő lehet, hogy igen... Attól függ, hogy kit kérdezel. Én jobb szeretem nem firtatni a vallási kérdéseket, azokból nem kaptam kiképzést. - közben én is észreveszem a kereskedőt, és csillogó szemmel, óvatosan próbálok utat csinálni.
Közben akarva-akaratlanul gyanús embereket, zsebesnek kinéző figurákat keresek a tömegben - most már csak megszokásból, meg néha szórakoztat, hogy mennyi minden nyilvánvaló dolog elkerüli a mai őrök figyelmét. Magunkat túlzottan nem féltem, sok a fegyverünk, és kevés a pénzünk. Hátha a mai nap lesz az, hogy ez megváltozik. Ahogy ezt gondolom, a kardomra teszem a kezemet, hogy megvan-e még.

Izgatottan várom, hogy vajon mi lesz a válasz a kérdésre ahogy közelebb érünk a szoborhoz, majd amikor a férfi eszembe juttatja, hogy itt sem tudja elolvasni, lemondó szomorúsággal konstatálom a helyzetet: -Ó, milyen kár... - valóban sajnálom is a férfit, hogy nem tud olvasni, odahaza az elf negyedben az volt a megszokott, hogy mind tudtunk olvasni, s bár itt az emberek között tudom, hogy ritka az írástudóság, s általában nem is szoktam ezt elfelejteni, de az egykori városőr nem az-az együgyű városlakó, szép beszédű, így aztán mindig kimegy a fejemből, hogy a betűvetés tudományát viszont nem ismeri. -Magnus... - ízlelgetem egy kicsit a nevet miután azért csak elárulta, hogy kit is ábrázol a szobor, ezek szerint tudta, csak a hecc kedvéért terelt közelebb a szoborhoz; na meg gondolom a kereskedő miatt. Nekem minden esetre majdnem bármelyik kopasz, kalapácsos ember állhatna élő szobrot egy Sigmar festményhez - persze ezt azért hangosan nem jegyzem meg, mert ahogy Ulrich is mondja, jobb nem firtatni a vallási kérdéseket - főleg egy idegenföldi asurként. -Na, de lássuk csak azt a bort... - majd még szinte be sem fejeztem amit elkezdtem, belekarolok a férfiba, s elkezdem közelebb terelgetni a kereskedőhöz, mint akik csak éppen sétálgatnak, remélve, hogy veszi a lapot. -Ó, hát persze, hogy ajánlottam mindenkinek az árúját, hiszen rendkívül finom volt a bora! - elég hangosan mondom ahhoz, hogy biztos legyek benne a kereskedő is meghallja ahogy közeledünk, s felkeltse a szavaim a figyelmét. -Igazán csábító, zamatos ízű volt, csak úgy simogatta a torkodat az utóíze, igazán kár, hogy nem akadt még egy hozzá fogható bor ma a piacon, pár hordóval még elkelt volna... - igyekszem a végét úgy időzíteni, hogy már szinte a breton árukkal kereskedő kufár előtt haladjunk el közvetlenül, persze még véletlenül sem vetve el arra a pillantásomat, mintha észre se venném, hogy mivel is kereskedik, hátha megfordul a fejébe, hogy milyen szerencsés üzletet is köthetne, ha megkínálni minket egy-egy pohár finom borral! Hiszen az semmi ahhoz képest, ha utána pár hordón túladhat - legalábbis remélem, hogy ezt gondolja majd magában. Ha pedig nem, nos, akkor kénytelenek leszünk valahol olcsóbb bort találni, de én már így is nagyon jól szórakozom, szóval az sem fog zavarni, ha így adódik végül.
This message was last edited by the player at 22:41, Mon 07 Nov 2022.

Ahogy kozelebb ertek a szoborhoz es a toveben taborozo borkereskedohoz es probaltok erdektelenseget tettetni latjatok hogy mellette egyik oldalrol egy pite arus all. Kopaszodo jovialis alaknagy hassal, de a keze lathatoan tobb borkemenyedest es heget visel mint a legtobb altalatok ismert katonae, fennhangon hirdeti, hogy - Igazi felszerzet pitek a varos legjobb szakacsaitol - bar meg kell hagyni felszerzetet nem lattok az asztal korul sem eladokent sem pedig vasarlokent. Viszont egyebkent ugy tunik az emberek veszik.
A masik oldalon egy uvegmuves csikos satra all. Kulonfele kupak es edenyek, de meg mindenfele alakon es szornyen is megcsillan a reggeli nap fenye. Az arus egy oszulo asszony akinek az egyik szeme helyen egy sarga uveggolyo szeru muszem lathato odaszol ahogy elhaladtok - Tudom hogy igazinak tunnek, de nem kell felni, nem harapnak - teny ami teny a szobrok elegge reszletes munkak.
A borarus egy cingar alak nagy bajusszal. Nem all neki tul jol, lehet ugy gondolhatta hogy ebben megfelelobben tudja eloadni a bretton kereskedot, bar nincsen akcentusa es igazabol helyinek tunik. Mindenesetre amint elhaladtok odaszol - Kisasszony ez a kornyek legjobb bora. Igazi bretton voros - bar ahogy vegignez Ulrichon es Guntheren lathatoan kisse kenyszeredette valik a mosolya, amit az elovillano elf fulek sem sokkal csokkentenek de azert hozzateszi - Termeszetesen kepesek vagyunk nagyobb mennyisegben is szallitani amennyiben szukseges. A kornyek nemesi hazai is mind tolunk rendelnek - A bodeja hatuljaban tobb hordo is lathato, kisebbek szallitasra es van ami meg is van csapolva. A keze ugyeben eszrevesztek par kisebb femkelyhet is, de egyelore nem kinalja fel nektek oket. Nem kifejezetten nemesi vagyontargyaknak neznek ki de az ilyen helyeken gyakori onkupahoz kepest egy szinttel feljebb van. - Ha megmondja a kisasszony hogy hova kell szallitani mar akar holnap ki tudjuk kuldeni -

Érdeklődve mérem végig a cingár kereskedőt, az idétlen bajusza és az akcentus nélküli Reikjéből kiindulva legalább annyira lehet breton mint amennyire mi komoly vásárlók, bár úgy gondolom, hogy ez most mindegy is - egy kicsit mindenki hazudik magáról, meg úgy másoknak is, ez hétköznapi szokás, néha pedig ez lehet kölcsönös úgy is, hogy tisztában vagyunk mind a ketten a másik valódi indítékával. Persze azért magamban konstatálom, hogy a kilétem és a többiek nem éppen túlzottan jól öltözöttsége sokat ront az esélyeinken, de ha már beleugrottunk a folyóba, akkor muszáj úszni, szóval folytatom: -Nemesek részére is, hát ez pompás! - veszem magamra a tettetett örvendezést. -A vásárlók nem mi vagyunk, ez nem is titok. - vallom be, persze ennek ellenkezőjét eddig nem is állítottam, meg aztán, valóban nem vagyunk vásárlók - ezen a kis szójátékon jót mosolygok, ami látszik kívülről is, bár a szórakozottságom okára nehéz lenne rájönni. -Csak ajánlom a bort, ez bretonnia kapuja, sok nemes megfordul erre vásárlás céljából, mint most, ha esetleg tudhatnánk, hogy jó a portéka, biztos megsúgnám nekik, hogy megéri vásárolni az ittlétük alatt. - sugalmazom immár kicsit rámenősebben, hogy megvendégelhetne bennünket a férfi egy kóstolóra.
This message was last edited by the player at 22:13, Tue 08 Nov 2022.

A cingar ferfi Lilianelle szavait hallva idegesen ragcsalja a bajszat majd vegul meg egyszer vegigmer titeket mint aki nem is tudja mit gondoljon de vegul csak elopakol egy kupat az elfnek es kis hezitalas utan masik kettot Ulrichnak es Gunthernek is, hogy megtoltse oket
- Gregor borai - majd kis ido utan hozzateszi - Igy ismernek. A legjobb bretton borok - belekostolva nem igazan erzitek hogy ez tenyleg bretton bor e. Mindenesetre egeszen finom.
Kicsit kivar es erdeklodve varja mit is szoltok a borhoz.

Új város, új lehetőségek.
Reméltem, hogy jobb lesz a helyzet, mint Altdorfban volt. Ott ugyanis túl sokan voltunk fejvadászok, és kezdőként nekem nem termett sok babér. Az első hidegzuhanyra viszont nem kellett sokat várni. A kocsmákban gyorsan kiderült, hogy a helybeliek nem örülnek az újonnan érkezetteknek. Másra számítottam, de jobb, hogy ez gyorsan kiderült... Mindegy, az idő majd úgyis engem igazol.
De a munkámhoz kellenek a kapcsolatok, ezért én is a piactér felé veszem az irányt a többiekkel együtt.
Szigorú arcot öltök, kihúzom magam, és szótlanul lépkedek a társaim mellett. A fegyvereimet nem is próbálom rejtegetni. Az árusok teljesen hidegen hagynak, nem szórakozni érkeztem, hanem dolgozni. És végső soron meggazdagodni.
A többiekkel ellentétben, engem a szobor teljesen hidegen hagy. Az embereket vizslatom. Koldusok, utcagyerekek és a többi alja nép: őket keresem. Nemrég még én is közéjük tartoztam, de már sikerült egy szinttel feljebb lépnem. Viszont szükségem van rájuk. Ha valakit meg kell találnom, akkor kell a segítségük. Legalábbis addig, amíg nem lesz nagyobb helyismeretem itt. De igazából azután is.
Lilianelle viselkedése kicsit zavar. Lehet, hogy az elfeknek csak a szórakozáson jár az eszük, de nekem nem. Az ingyen pia nem vonz. Legyek én józan, és legyen a célpontom ittas. Fordítva nem működik a dolog. Amikor a borárus nekem is tölt egy kevés vörösbort, csak belemártom a nyelvem, és vissza is teszem a kupát a helyére.
- Én megnézem azt a másik árust - közlöm a többiekkel.
Az üvegműves sátrához megyek, de az egyik szememet folyamatosan a többieken tartom. Az öregasszony áruit elkezdem nézegetni. Igazából nem érdekel semmi, és hát nem is értek az ilyen portékához. Inkább arra figyelek, hogy látok-e olyan gyanús alakot, aki rosszban sántikál. Ilyen tömegben azt gondolhatná az ember, hogy senki nem próbálkozik a lopással, de én is lent kezdtem az életet, és tudom, hogy mennek a dolgok.

Ízlelgetem egy rövid ideig a bort, nem kapkodom el a dolgot, mintha csak nem az lenne a helyzet, hogy megkívántam egy kis ingyen italt, hanem mintha valami igazi szakértő lennék, amit persze bátor dolog lenne állítanom magamról, de azért azt mondhatjuk, hogy volt már lehetőségem megkóstolni néhány igazán finom italt is, s ez is egészen ízletesnek mondható, persze azért nem a valaha volt legjobb bor amit ittam. -Igazán zamatos... Kitűnő. - hízelgek egy kicsit a kereskedőnek röviden értékelve az italt, majd miután a maradékot is megittam visszanyújtom számára a fém kelyhet, s Gunther után pillantok. Nos, ha a bor nem is, de Ő igazán savanyú ma reggel! Megmosolygom magamban a saját viccemet, majd még a férfihoz fordulok: -Köszönjük a kóstolót, ajánlani fogom a barátaimnak a borát, ebben biztos lehet. - adom tudtára, bár azt már nem kötöm az orrára, hogy ebből bizonyosan nem fog profitálni, hanem inkább a fejvadász után indulok, még mielőtt nagyon szétszóródnánk itt a vásárban.

A borarus talan kisse csalodottnak tunik ahogy bolint es elkoszon, lehet azt remelte rogton rendeltek vagy mondotok par cimet. Mindenesetre ahogy az uvegmuveshez mentek felall es szinpadiasan vegigmutat az aruin - Gyonyuruek ugye? Heske vagyok - mutat a satra feliratara,bar csak Lilianelle tudja elolvasni hogy Heske sarkanyuvege van rairva.
- Azt hiszem tulzas nelkul allithatom, hogy a kornyek legjobb uvegmuvese. A figuraim - mutat par tenyleg elegge elethu trollra es sarkanyra. Marmint hitelesnek tunore, mert eloben meg egyet sem lattatok, de felelmesetnek tunnek igy az biztos - A kupaim meg - mosolyodik el elegge nagy onbizalommal - nemcsak hogy szepek, de olyan erosek majdnem mint az acel. A kornyeken rengeteg embernek van tolem valamije. De ti nem tuntok idevalosinak ugye? Ht itt az ideje hogy Ubersreik igazi muremekeit is megismerjetek -


This message was last edited by the GM at 21:23, Wed 23 Nov 2022.

Érdeklődve vizsgálgatom meg az üvegből készült mindenféle alkotást, jobban mondva műalkotást, biztos nem lehet egyszerű még egy kupa elkészítése sem, így aztán elismerés is megcsillan a szememben a nő irányába - úgy gondolkodom, hogy ez egy olyan szakma lehet, amit sok idő elsajátítani, így aztán csodálom is, hogy egy ember hozzáfogott valami ilyesmihez és ilyen jól is műveli azt: -Nem, valóban nem vagyunk mindannyian idevalók. - arra persze már nem térek ki, hogy Altdorfból jöttünk, nem szívesen hangoztatom, ha valakinél nem vált ki negatív reakciót az, hogy elf vagyok, az általában rosszul fogadja azt, hogy honnan érkeztem, s sokaknál a kettő együtt pedig egyenesen katasztrofális reakciókhoz vezet. -Kíváncsi lennék, előbb vesztetted el a szemed vagy előbb foglalkoztál üveggel? - érdeklődöm az árukról felpillantva a nőre, de már közben egy üvegből készült sárkány van a kezem ügyében, azt vizsgálgatom. -Igazán szép. - teszem még hozzá ahogy a mesebeli teremtményt vizsgálgatom; persze tudom, hogy a létezésük nem mese, népemnek sok énekük van a sárkányokról, halkan el is dúdolgatok néhány sort az egyikből, ami Caledorról szól, miközben kezem ügyében forgatom az üvegsárkányt. -Nem kis munka lehet egy ilyen szobor elkészítése, mennyi időt vesz igénybe a munka? - érdeklődöm miközben azon gondolkodom, hogy miért is ne tartozhatnék én is azok közé akiknek van valamije Heskétől az üvegfújótól, persze az az érzésem, hogy nála már nem sokra mennék a szép szavakkal és igencsak mélyen a zsebembe kellene nyúlnom, amit nem biztos, hogy jó döntés lenne megtennem.

A megjegyzesre hogy nem vagytok idevalosiak csak kicsit megdonti a fejet mintegy azt sugallva hogy nem nagyon lepted meg vele, de nem szorgalmazza tovabb a dolgot. a szemere kerdezve hozzateszi - Az inditott el az uvegmuvesseg utjan, hogy uj szemet kaptam. No nem ezt, ezt mar en keszitettem, de meg fiatalkoromban -
Amikor a beszelgetes az arura terelodik szettarja  akarjat szinpadiasan - Az termeszetesen fugg sok mindentol, hogy pontosan mit is tervezek csinalni, milyen alapanyagok kellenek hozza, a vegso forma is rengeteget szamit, de ezek mindegyike minimum napokat vesz el, neha heteket hogy teljesen elkeszuljenek. Nem panaszkodom, parhuzamosan tobb dolgon is tudok dolgozni, de ha egy tapasztalatlanabb uvegmuves probalkozna vele - nem fejezi be csak elmosolyodik sugarozva azt a ki nem mondott jelentest hogy ha be is fejezne valaha, hat nem tul gyorsan majd folytatja - Persze nem csak ezekkel foglalkozom, a kornyek legjobb minosegu lampasaiba is en keszitem az uvegburakat, de a szobrok a kedvenceim - fejezi vegul be

Szép kerek élettörtént ez, először elveszíti a szemét, majd üvegszemet kap, s ez pedig elindítja az üvegművesség útján - mintha nem is lenne igaz, s csak egy házaláshoz szánt történet lenne, annyira következetesnek és eladhatónak hangzik, de persze nincs egyéb okom kételkedni benne, hiszen pont úgy is hangozhat, mintha egy történet lenne amit Lileath ültet a fejekbe álomlátás közben, hogy a sorsot terelgesse; kevés olyan embert ismerek, akik rövid életük alatt megtalálták az életben való céljukat, ez a Heske pedig ránézésre közéjük tartozik, ami ritka és tiszteletre méltó eredmény. -Nos, alkotni sosem egyszerű. - válaszolok egy közhellyel amikor arról beszél, hogy néhány alkotás napokat emészt fel. -Feltételezem, nem számítanak a legolcsóbb portékák közé az ilyen szobrok. - érdeklődöm az árak iránt még mindig az üvegből készült sárkányt a kezemben tartva.

Heske elmosolyodik a kerdesre - Nyilvan mindegyiknek megvan a maga ara, de ez itt peldaul - emel fel egy kozepes meretu uveg trollt - 4 schilling. Nem tul nagy ar egy ilyen remek portekaert elhihetik. Esetleg rogton kettot belole, hogy parban allhassanak az iroasztal ket oldalan? - kerdezi artatlan arccal?
Mielott barki vasarolhatna Heske a trollt lerakva egy nagyobb doboz serleget visszaemel a satorba es gyorsan lecsukja aztan a szepen megmunkalt sarkanyt emeli meg - Talan inkab maskor - mondja kozben - Ha erdekli akkor megtalalnak - helyezi lassan egy dobozba.
A pite arus felkialt - az en pitem -
This message was last edited by the GM at 23:15, Mon 21 Nov 2022.

- Adjon isten, öreganyám! - köszönök az árusnak. Talán látásból - fél szemmel - ismerős a környékről. Ahogy Lilianelle a figurákat fogdossa, én is odahajolok, és gyerekes mosollyal vizsgálgatom őket - Óh! Áh! Hát magácskának az egy szeme jobban ért a széphez, mint másnak az összes! - mondom az üvegesnek, aztán ahogy máskor is, hirtelen a semmiből komolyra vált az arcom.
- Baj van! - közben látom, hogy az árus is pakolni kezd, csak bólintok neki egyet. Azonnal a balhék irányába mutatok mindkét társamnak. - Vigyázzon az üvegre, törékeny, én is vigyázok a sajátjaimra! - Gyorsan megfogom Lilianelle karját, és biztonságos irányba kezdem terelgetni, kifelé a piacról. - Először titeket kikísérlek, aztán én visszajövök rendet rakni! - Súgom oda mindkettőnek.

Igaz is! Milyen jól is mutatna egyszerre két szobor, sőt, akkor már rögtön három, két kisebb és egy nagyobb, az utóbbi középen, egy szép keretes szerkezet lenne az egész, mint egy kerek történet amit mesélni szokás egy pohár bor és meleg étel mellett... De sajnos kénytelen vagyok hallgatni a józan észre, ez egy olyan luxus lenne most, amit igaz odahaza megengedhettem volna magamnak, itt azonban eléggé nagy kiadásnak számítana, így aztán marad a látvány gondolata, be kell érnem ezúttal is ennyivel... De az biztos, hogy jól mutatnának otthon, a szobámban, el is merengek egy pillanatra azon tűnődve, hogy vajon jó döntés volt-e idejönnöm és nem ragaszkodni az Altdorfi életemhez, minden sokkal nehezebb azóta, gyakori a nélkülözés, mondhatni idegenektől függ a biztonságom, ráadásul hiányzik a kényelem... De a bizonyítás lehetősége, az fontos, majd meglátják, hogy úgy is lehetek értékes személy a család és a népünk számára, hogy nem követem olyan szorosan a felmenőim által kijelölt utat. Döntéseimen való rágódásomból Ulrich szavai térítenek magamhoz, megmosolygom amit Heskének mond, majd egyszer csak haragos szóváltásra leszek figyelmes: felismerem azért, hogy mikor van szó többről mint egy némileg elégedetlen vásárló, így aztán amikor az egykori városőr arról beszél, hogy baj van, nem az jut eszembe rögtön, hogy elfogyott a bor, hanem amikor megragadja a karomat akkor kérdés nélkül megyek arra amerre terelget, eszem ágában sincs hőzöngő emberek közelében maradni, abból elfként én mindig rosszul jövök ki, ha pedig már egy ember szerint is problémás a tömeg hangulata, akkor nekem ott nincs semmi keresnivalóm: -Hallom én is. - adom tömören a tudtára, majd hagyom, hadd irányítson, megbízom benne és a tapasztalataiban.
This message was last edited by the player at 09:31, Tue 22 Nov 2022.

Ulrich szavaira csak bologat es elgondolkodoan nez a volt varosorre egy ideig, aztan a pillanat elmulik es tovabb pakol.
Gyorsan megfordultok es indulnatok kifele de egy lepest tesztek csak meg amikor egy apolatlan alak huppan eletek. Az hinnetek valaki leuthette de a huppanas szeru mozdulat vegen az egyik sator oldalaba huzodik mig ahonnan erkezett egy rikito ruhas alak zuhan valakivel verekedve.
A piac szele felol kiabalas hallatszik. Egy kisebb csapat kek es arany szinekben pompazo varosor erkezik de ahelyett hogy az emberek abbahagynak a verekedest ez csak olajat ont a tuzre. - Atdorfi mocskok - halaltszik tobb felol, mashonnan mindenfele jelzokkel illetett csepuragok kialltasokat hallotok es pillanatokon belul talan ti vagytok az egyetlenek akik meg nem ugrottak neki valakinek, bar Hesket nem latatok, lehet masok is sikeresen megusztak vaklahogyan. Altdorfi orok, rikito ruhas csepuragok, akik az egyik tabla alapjan Betse Wooster Csodalatos Tarsulatanak lehetnek a tagjai, varosi polgarok, arusok, egyszoval mindenki verekszik mindenkivel. Az utobbi honapok felgyulemlett feszultsege kirobbanhatott az emberekbol.
Mielott tovabb indulhatnatok eg verekedo csapat zuhan nem messze toletek az egyik asztalnak, ahogy szetvallnak, nem csak egymasnak esnek hanem feletek is ugranak puszta oklukkel. Egy kisse szakadt uniformisu varosor, akinek az oldalfegyvere hianyzik mar, csak a tore log meg mindig az oven, egy verzo szaju mesterember, valaki mar eroseb fejbe vaghatta es egy piros es zold csikos ruhat viselo figura, valamifele eloado lehetett Betse tarsulataban.



Kezdemeny:
Lilianelle 55
Gunther 43
Ulrich 31
Verekedok 30
Bremen 29

This message was last edited by the GM at 22:22, Wed 23 Nov 2022.

Némi ijedelem közepette veszem tudomásul, hogy milyen helyzet alakult ki egyik pillanatról a másikra körülöttünk és egyedül azon jár az eszem, hogy azonnal el kell menekülni innen még mielőtt belekeveredek, belekeveredünk a verekedésbe. Persze, mozgékonyabb vagyok mint a többiek, gyorsabban keresztül tudnék jutni a tömegen, de itt hagyni sem akarom őket, na meg biztonságosabb is velük maradni, mert ha valaki leteper a földre, azt nem biztos, hogy le tudom magamról rángatni, ahogy pedig a legtöbb embert ismerem, mindenki szívesen rúg bele egy földön fekvő elfbe, ha úgy gondolja, hogy senki se látja vagy nem lehet belőle baja... Ahogy újabb verekedők vágódnak ki elénk megtorpanok, a városőr egyenruháját felismerve felkapom mind a két kezemet mint aki csak azt akarja mutatni, hogy nem vagyok benne a verekedésben: -Csináljanak valamit, békés polgárokat ver meg a csőcselék! - persze gondolom, hogy az őr valószínűleg pont ezen dolgozik, de egy kis biztatás sosem árt, de főleg csak egyértelműsíteni akarom benne, hogy nem jelentek "fenyegetést", nem verekedni vagyok itt. Hogy is nézne az ki... Még a végén tönkre menne az öltözéket vagy összetörne a hegedűm, amikre legalább annyira próbálok ebben a káoszban vigyázni, mint önmagamra.

In reply to Lilianelle (msg # 19):

Bremen is éppen egy szép kristályüveg madarat árul a piacon, amit egy munkájáért kapott fizetség gyanánt egy öreg hölgytől tegnap. A patkányfogó vakarta is a fejét, mikor a kezébe nyomták, hogy a mocskos csatornában mi a fenét fog ezzel a kényes törékeny holmival kezdeni, és inkább maradna a készpénznél, de az öregasszony ragaszkodott hozzá, hogy a szerinte a patkányírtásért kapni kellett volna összegnél, ez jóval többet ér és tegye el nyugodtan a patkányírtó fiatalember, mert megérdemli.
És most itt áll és próbál megszabadulni a kényes tárgytól valamennyi pénzért a piacon, de sajna egy üvegszemű némber árul pár standdal arrébb hasonló cuccokat, csak neki nem egy van, hanem sokkal több ebből az üveg izékből. A patkányfogó fanyalogva nézi, ahogy már megint nem az ő áruját nézik meg, hanem ez a három jövevény is az üvegszemű árus asszonysághoz megy érdeklődni, amikor ő szivesen adná az ővét feleannyiért is, mint a patkányírtásért járt volna összeg, csak had szabaduljon innét, amikor kavarodás támad mögüle, és három alak vágódik a patkányfogó standja elé, Brement majd felborítva, de ami még rosszabb pont felrúgva a standjaként szolgáló háromlábú széket és az azon álló kristályüveg madarat lependerítve onnan, az bizisten dirib-darabra tört.
A patkányfogó ettől éktelen haragra gerjedt, ez a három dulakodó pernahajder miatt, odalett kétnap munkájának gyümölcse. Bremen fogta szeges bunkóját és elégtételt indul venni, a távolodó három alaktól, észre sem véve, hogy a dulakodás, verekedés zajlik az egész környéken már.

In reply to Bremen Ratlinger (msg # 20):

Bremen szeme elől a vörös köd eloszlik, amikor észleli, hogy a kutyája morogva húzza visszafelé a ruhájánál fogva. A patkányfogó ránéz a kezében lévő szöges bunkójára, és mosolyogva elteszi és az öklét veszi elő, majd magában bólogatva, mintha megdicsérné magát, döntése nyomán. De eszébe jut a kutyája, lehajol megsimogatja a füle tövét:
- Hej! De okos jószág vagy te Bolhás.

Lilianelle odakialt az ornek, de azt lathatoan nem nagyon hatja meg hogy verik a polgarokat, hiszen o is eppen azt teszi, nem mellekesen azert mert ot is valaki megprobalja megverni eppen.
Gunther kevesbe valogatos. Amikor a tarka ruhas eloado duhtol eltorzult arccal nekiugrik egy valoszinuleg az utcan tanult mozdulattal gyomron vagja. Az probal visszautni, de csak a levegoben kaszal el.
Ulrich kicsit kijohetett az edzesbol, probalja megutni az ort, de az elhajol es a terdevel kemenyen beleut a volt varosor combjaba. Ulrich csillagokat lat (5 serules)
A kezmuves megprobalja megragadni Lilianelle hajat, de az elf lany legies konnyedseggel lep felre.
Bremen eppen megszokja a latavnyt hogy ez tenyleg Ulrich amikor hatulrol valaki el akarja kapni a fejet. Csak Bolhas vakkantasara figyel fel es eppencsak el birja kerulni a tamadast aztan a fejet hatra vagva csunyan betori az ellenfele orrat. Egy kek es ezust diszitesu figura, bar most a ruhajan egy nagyobb voros folt is terjengeni kezd.

Kezdemeny:
Lilianelle 55 Advantage: 1
Gunther 43 Advantage: 2
Ulrich 31 Ellenfele adv: 2
Verekedok 30
Bremen 29 Advantage: 2

- Lilianelle felkeszul vedekezo dodgera
- Gunther tamad: +1 SL, az ellenfele vedekezik -1 SL, azaz a sebzes SB+0+1 - TB = 1. Gunther kap 1 advantage-ot
- Ulrich tamas: -6 SL, az ellenfel vedekezik -4 SL, azaz Ulrich tamadasat kivedte, Ulrich advantage-a 0-ra csokkent es az ellenfelee 1-re nott
- Ulrich ellen tamadas: 4 SL, Ulrich vedekezik -1, azaz a sebzes 5... Az Ulrich ellen harcolo advantage-e mar 2, Ulriche megint 0-ra allt vissza
- Gunther ellen tamasas: -4, Gunther vedekezes (az advantage-et beleszamolva) +2, Gunther advantage-a mar 2
- Lilianelle-re tamado +1 SL, Lilianelle a +20-al +3 SL, Lilianelle kap 1 advantageot
- Bremen ellen tamadas -6 SL, Bremen vedekezik 0 SL, duplat dobott de vedekezesre nincsen Fumble, Bremen kap 1 advantageot
- Bremen tamad +5 SL, a vedekezes -2 SL -> Bremen sebez 7-et es kap meg 1 advantageot

This message was last edited by the GM at 19:33, Fri 02 Dec 2022.

Némileg pánikba esve, segélykérőn pillantok körbe a többieket keresve a tekintetemmel, bízva benne, hogy talán valaki a segítségemre fog tudni sietni mielőtt még ez a félőrült munkás eltörné valamimet, de úgy látom, hogy az egész tér megveszett és mindenki éppen a saját épségéért küzd, ami számomra óriási nagy baj, mert nem igazán vagyok egy verekedős típus, borzasztóan civilizálatlan tartom ami itt történik, de ezzel most nem igazán van időm foglalkozni. Miközben azon ügyködöm, hogy a rám rontó férfi ne tudjon fogást találni rajtam, igyekszem valami akadályt magunk közé állítani, például felborítok valami mellettünk található portékát, esetleg átlendülök egy láda felett, ami éppen a legjobban kivitelezhetőnek tűnik a lehetőségekhez képest, csak annyi a lényeg, hogy kerüljön közém és az őrült kézműves közé valami akadály ami megnehezíti a dolgát.
This message was last edited by the player at 22:40, Tue 29 Nov 2022.

In reply to Lilianelle (msg # 23):

A kék és ezüst díszitesű figura nem tágít az útból, hiába lett beverve az orra, ezért Bremen egy jó nagy maflást készül újra levágni neki, de azt a patkányfogó nem vette figyelembe, hogy Bolhás még mindig a lába szárába van kapaszkodva és húzza-cibálja a gazdáját, ezáltal megzavarva azt, jó nagy luftot üt a levegőbe a szegény patkányfogó, hogy majdnem seggre ül a lendülettől.

A combomhoz kapok, és felkiáltok, de hamar kapcsolnak a régi ösztönök. - Ejj, a betyár kurva fajtádat te zöldfülű hmr mrm hüm... - nem áll módomban befejezni az átkozódást, mert azonnal megfejelem a velem szemben álló őrt.

Lilianelle kihasznalva azt a lelegzetvetelnyi szunetet atugrik a pult folott es azt a tamadojanak loki. Az egy ideig probal rajonni mit tegyen, de amig idaig eljut egy pite csapodik az arcaba es elterelodi a figyelme. Korbenezve egy tarka ruhas fellepot lattok a nem tul tavoli pites pultnal aki piteket dobal a tomegbe.
Gunther egy hirtelen mozdulattal felkapja a pites talat ami Lilianelle korabbi ellenfele meleltt hevert es egy gyors mozdulattal arcon vagja vele az ellenfelet aki eldob mint egy ko. Valoszinuleg meg masnap is komoly fejfajasa lesz ez utan.
Ulrich egy hirtelen mozdulattal az or arcaba fejel. Valamelyest sikerult neki felrerantania igy ahelyett hogy betort orral fekudne a foldon csak a szemoldoke szakadt fel. Egy tetova utest megereszt, de Ulrich konnyeden felreeuti az alkarjaval hogy az utes sulya ne ot erje el.
A verzo orru alak megprobal egy gyomrost bevinni a patkanyfogonak, de a kicsit az egyensulyabol kibilleno Bremen mellett kaszal el.

Az orok valamelyest osszeszedtek magukat, az egyikuk, valoszinuleg egy ormester vagy csak talpraesettebb lehet a torka szakadtabol ordit, hogy mindenki hagyja abba es hogy a katonak. Valoszinuleg a berogzott rutin hogy nem varosoroket mond, rendezodjenek ossze.
Az Ulrichal kuzdo or is probalna hatralepni, de ekkor az egyik verekedot valaki bedobja a pites pulthoz es a szanaszejjel repulo pitek minden kornyeken allot befednek. A Bremennel kuzdo alak is amikor hatralep megcsuszik az egyik piten es elvagodik. A kornyek nehol elegge csuszosnak tunik most a pitetol.

Ideiglenesen, legalabb par pillanatig ellenfel nelkul maradtatok Ulrich kivetelevel, de az o ellenfele hatra tekintget lehet tavozna.
Kozben eszbeszesztek egy masfel ember magas alakot jopar ember gyurujeben. Egy fura nagy kabatban mozog kisse termeszetellenesen.

Kezdemeny:
Lilianelle 55
Gunther 43 Advantage: 3
Ulrich 31 Advantage: 1
Verekedok 30
Bremen 29

Nagy megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy a férfi nem ugrik utánam a pult mögé, mert egyenesen arcon találja egy pite, ha pedig kis szerencsém van akkor részeg is, remélhetőleg jobbnak fogja találni feladni az üldözésemet és inkább valaki olyan után keres majd, aki vissza is üt neki, úgyis azt gondolom, hogy a bajt keresi magának csak az, aki ismeretlenekre rátámad egy vásár közepén, még akkor is, ha egy olyan tömeghisztériáról van szó, mint ez... Próbálom visszanyelni a torkomban dobogó szívemet, közben pedig a többieket keresem a tekintetemmel, van-e valaki aki esetleg nagy segítségre szorulna - na, nem mintha bármit tudnék kezdeni azzal, hogyha éppen két-három ember rugdosná bármelyikőjüket a földön, azon túl, hogy segítséget kérek, de az is valami. Minden esetre, mivel ilyennek nem vagyok szemtanúja, ezért ha szégyen, ha nem, igyekszem inkább meghúzni magamat az árus pultja mögött, hátha nem szúrnak ki még egyszer célpontnak, s igyekszem itt kivárni a verekedés végét amíg az őrség rendet tesz - persze a többiektől elszakadni nem szeretnék még akkor se, ha ehhez fel kell adnom a nem túl biztos "rejtekhelyemet".

In reply to Lilianelle (msg # 27):

Bremen, mivel nem ködösíti el az elméjét semmilyen dűh vagy vérgőz, ezért amint az ellenfele elvágódik, ellép tőle és észrevéve, hogy még Ulrichnak van ellenfele, miközben a patkányfogó beszélni szeretne vele, ezért az ismerős segítségére siet és megpróbálja ellökdösni Ulrich ellenfelét:
- Na menjen innen, amíg nem lesz komolyabb baja........Őr Úr! - teszi hozzá, miután felismerte, hogy egy őrrel áll szemben.

Lilianelle bebujik az egyik elhagyott pult moge es onnan kemlel korbe. MEg eppen elkapja amikor egy nam tul messzi hasonloan elhagyott pult tetejere felugrik egy tarka ruhas alak, valoszinuleg az egyik eloado es a hegedujen egy gyors, porgos melodiaba kezd. Lilianellenek eg kis idobe teik csak hogy felismerje hiszen habar birodalmi dallam, de Altdorfban is gyakran lehetett hallani. A Vad griff ropte nem kifejezetten a muvelt reteg zeneje, de a katonak, varosorok es hasonoan fizikalis munkat vegzok kozott igazan kozkedvelt.
Gunther az elobb leutott alak felett allva szuros szemmel ranez ket arra sodrodo verekedore aztan elmosolyodva int felejuk hogy csak jojjenek. Azok gyorsan odebb allnak.
Ulrich tovabbra is harcra keszen int a fejevel a kise megviselt ornek aki hatralni kezd a parancsnoka fele, de mielott tul messze jutna valaki a hatara ugrik az az egyik eldobott piten megcsuszva mindketten elvagodnak.
Bremen vegre belep kozetek, bar csak Ulrich ismeri a patkanyvadaszt. Hala Gunther korabbi akciojanak egy pillanatnyi lelegzethez juttok a verekedok kaoszaban, de az eddigi tapasztalataitok alapjan hacsak nem tesztek valamit ez nem fog sokaig tartani. Hogy megerositse ezt egy agyontetovalt kopasz alak talan ha 5 meterre tuzet fuj a verekedok soraiba. Jopar emebr ruhaja langra kap, ok sikoltozva fetrengenek a foldon es probaljak eloltani a ruhaikat vagy legalabbis megszabadulni azoktol amik kulonosebben egnek.
A termeszetellenesen magas alakot egy verekedo sikeresen eldonti, igy kiderul nem egy magas ember hanem harom atlagos termetu hobbit verekedett egy oriasi kabatban egymas vallan allva.
A verekedok mogott, o tucatnyi meter tavolsagban eszrevesztek egy idosebb asszonyt aki egy jol oltozott kislanyt tol maga mogott es probal hatralni a standok belseje fele. Ket tagbaszakadt csuklyas alak kozeledik felejuk.

Kezdemeny:
Lilianelle 55
Gunther 43 Advantage: 2
Ulrich 31
Verekedok 30
Bremen 29

Kicsit meglepetten ismerem fel a Vad griff röptének dallamát, s csak utána nézek oda a pult tetejére felugró figura felé, hát ez egészen elképesztő! Elismerően bólogatok néhányat, óvatosan még el is dobolom az övemen két ujjal az általa játszott ritmust, egy igazi fanatikussal van dolgunk a zenész kolléga képében; hozzá lehet szokni, hogy itt az emberek között a fogadókban mindenféle helyzetben tudni kell folytatni a zenélést, még egy verekedés közben, de ez... Ilyenkor az, hogy a zenélés járjon a fejében, ahhoz igazán nagy elhatározás és szakma iránti elkötelezettség kell. Biztos, hogy nagy igény lesz arra is, hogy ezt a verekedést megénekeljük, de sokkal többet ezen nincs időm most elmélkedni, mert felfigyelek végre a hozzánk közeledő patkányfogóra is; legalábbis a megjelenése alapján erre lehet következtetni, hogy ez a szakmája. Láthatóan félek a kutyától, még ha nem is túl nagy jószag, s éppen meg is próbálnám lebeszélni róla, hogy velünk, vagyis a többiekkel akarjon verekedni amikor meglátom a távolban az idős asszonyt és a kislányt, ahogy a két férfi elől próbálnak hátrálva menekülni. -Inkább velük akarj balhézni! - hívom fel mindenki figyelmét a két alakra és az általuk sarokba szorított nőkre. -Segíthetnénk nekik! - bár elsősorban úgy értem, hogy segíthetnétek nekik, nem szívesen verekednék, de azt nem fogom tétlenül nézni, hogy egy kislányt bántsanak, még ha nekem is kell odamenni és megpróbálni elrángatni őket onnan, de egyenlőre csak a kezembe veszek valami olyat a pultról amit könnyen el tudok dobni, s felkészülök, hogy egy jó pillanatban a két csuklyáshoz megpróbáljam hozzávágni.

Lilianelle felkap egy foldon hevero fakupat, nem a legtokeletesebb dobofegyver, de meg jo esellyel ilyen tavolbol is el tudja odaig dobni.
Gunther rovid merlegeles utan felhuzza magat az egyik pult tetejere, es mintha termeszetes dolog lenne atugorja meg kikeruli az utban levo dolgokat. Latszik hogy mar csinalt ilyet. Az erkezese kisse megzavarja az alakokat, ahogy az egyik megfordul a kezeben kes csillan meg. Itt lathatoann nem csak sima verekedesrol van szo. Az idosebb no lathatoan fegyvertelen es kozelebbrol latszik hogy a ruhazata egeszen jo, de a lany tavolrol nem annyira kirivo ruhaja kozelrol latszik hogy igazan jo minosegu, minden bizonnyal nem egy egyszeru mesterember lanya.
Ulrich lassabban hatral mert ket dulakodo feletek zuhan es a nyomukban egy akrobatikus mozgasu alak erkezik. Lathatoan a szetkenodott pitek nem annyira zavarjak. Ulrich az egyik pites talat felkapva odasoz egyet neki. Az alak boszorkanyos mozdulattal hajol el es uti felre a karjaval a talcat, bar a kemeny fatal igy is hangos puffanassal a karjanak csapodik. Az alak felszisszen es probal visszautni, de Ulrich konnyeden hatralep elole.
A tuzfujo alak ujra valami folyadekot a szajaba vesz es keszulne fujni amikor hirtelen hatratantorodik. Egy nyilpuska lovedek all ki a torkabol. (Perception +20% dobast)
Bremen eppen probalna szinten atbujni amikor egy visito malac megzavarja. Ahogy atrohan a verekedok kozott tobben hatralepes kozben elesnek. Bremen a csatornak csuszos kovein szokott hozza a hirtelen neszekhez. A malac okozta kavarodast kihasznalva atlep ket foldon fekvo folott,  atcsusszan az egyik pulton es nemsokara mar Gunther mellett all a keses alakokkal szemben.

Kezdemeny:
Lilianelle 55
Gunther 43 Advantage: 2
Ulrich 31 Advantage: 2
Verekedok 30
Bremen 29

Már-már éppen megpróbálnám egy jól irányzott dobással megzavarni a késes alakokat akik az idősebb nő és a gyermek felé haladnak, azonban kiszúrom ahogy a tűzfújó valami lobbanékony folyadékot gyűjt össze a szájába - legalábbis feltételezem, hogy nem vizet köpni készül, s éppen felhívnám már rá a többiek illetve a tömeg figyelmét is egy hangos kiálltással, hogy ezt azért mégsem feltétlen kellene hagyni, hiszen a gyújtogatásba meg is halhat valaki vagy akár lángra is kaphat az egész piac, azonban hang már nem tudja elhagyni a torkomat, legalábbis nem úgy ahogy tervezem, hiszen egyik pillanatról a másikra valaki torkon lövi a mutatványost egy számszeríjjal. Döbbenten figyelem a helyzetet, s nem csak azért mert valaki fegyverhez nyúlt, hanem azért is, amilyen pontosan kiszúrta mire is készül a férfi ebben a forgatagban - próbálom megtalálni a tekintetemmel, hogy vajon honnan jött a lövés, azonban ez eldöntötte, hogy nem kívánom feladni a "menedékemet", mert ha a városőrség lőtt, akkor itt pillanatokon belül vérfürdővel fognak véget vetni a verekedésnek.

Van egy olyan érzésem, hogy a városi őrök hamarosan úrrá lesznek a helyzeten. Ha jól tudom, sokan közülük katonák is voltak, és nem is olyan régen az egész város fölött átvették az irányítást. A hangokból ítélve pedig tisztek is vannak köztük. Nem hiszem, hogy egy ilyen piaci csürhe sokáig problémát jelentene nekik.
Viszont nem hagy nyugodni az a kényelmetlen gondolat, hogy hogyan jutottunk ide. Egy ilyen méretű tömegverekedés azért nem mindennapi esemény. Valakik ezt előre megtervezték. Kérdés, hogy kik és miért. Ezek az idétlen jelmezes csepürágók nagyon gyanúsak. Az is lehet, hogy nem is igazi cirkuszosok, hanem ez csak álca.
Viszont most nincs sok idő ezen gondolkozni. Majd később átgondoljuk a többiekkel az egészet.
Ez az idős nő és mögötte a kislány is furcsák. A ruhájuk alapján olyan érzésem van, hogy nemesek lehetnek, akik próbálnak álruhában észrevétlenek maradni. Vagy csak a kislány a nemes, és az idős nő a szolgája. Az is lehet, hogy a közelmúlt eseményei őket is kínosan érintik.
Na mindegy, veszélyben vannak. Meg kellene őket menteni. Ha tényleg bújkálnak a hatóság előtt, akkor ez nem biztos, hogy jó fényt vet majd rám, de aztán meg ki tudja...
Próbálom óvatosan megközelíteni azt a csuklyás támadót, aki hátrafordult felém. Fegyvert rántani semmiféleképpen nem akarok. Ha a városi őrök tényleg gyorsan rendet tesznek, akkor nem mindegy, hogy használtam-e fegyvert, vagy fegyvertelenül verekedtem. Az alak kezében levő kés azért óvatosságra int. Úgy helyezkedem, hogy azért tisztán lássa, hogy van nálam fegyver, még akkor is, ha nem használom egyelőre. Próbálok olyan ívben mozogni, hogy megkerüljem, és úgy közelítem meg a nőt és a lányt.
This message was last edited by the player at 11:18, Fri 13 Jan 2023.

In reply to Gunther Schatt (msg # 34):

Bremen is kiszúrja a szorult helyzetben lévő asszonyt és lányt, meg a kést rántó imposztort is. Az igazságérzete és a gondolat, hogy az előkelőbb öltözékű hölgyek talán az ő ügyfelei is lehetnek, lehettek, arra sarkalja, hogy a segítségükre siessen, és egy fűgyentéssel magához hívja a kutyáját is. A késes lehetséges ellenfél miatt a patkányfogó mégiscsak előhalássza a szöges buzogányát és  a kezébe veszi, egyenlőre nem emeli fel fenyegetően, de tudtára akarja adni a késes idegennek, hogy ha fegyvert használ, akkor ő sem fog habozni, hogy beverje vele ellenfele koponyáját.
- Mi a probléma uraim? Fel kell hívnom a figyelmüket arra, hogy Bolhás, egy jól képzett harci kutya, még ha nem is látszik ez rajta első látásra, és emiatt borzalmasan allergiás a késekre, és más hasonló fegyverekre, és kész megtámadni bárkit, aki ezzel kalimpál előtte. De be kell vallanom uraim, hogy én sem bírom idegekkel, ha a környezetemben késsel hadonásznak, és az arra, az Önök szemszögéből egészségükre és épségükre elég ártalmas, cselekedetre sarkalna engem is, hogy én is elkezdnék hadonászni ezzel a szögekkel kivert buzogánnyal és ne legyenek kétségeik a végkimenetelt illetően. Ezen tények, információk birtokában, bízom az Önök jó belátásában, bölcsességében, és abban, hogy nem szeretnének vérontást itten most, hiszen ez nagyon könnyen a saját vérük is lehet. Menjenek uraim és igyanak meg inkább egy jó kupa bort ezen izgalmak levezetésére, sokkal szerényebb körülmények között és is hasonlóan fogok cselekedni! - próbálja mézes-mázos, de nem kevés fenyegetést tartalmazó szavaival megfélemlíteni és szándékuktól eltántorítani a késest és társát a patkányfogó.

A nyakaba szamszerij lovedeket kapo tuzfujot latva majdnem ledobbentek, de van annyi lelekjelenletettek, hogy a kaoszban is arrafele pillantotok amerrol a lovedek johetett. Egy rosszarcu alakot pillantotok meg az egyik pulton terdelve. Egyertelmuen nem a varosorseg tagja, ranezesre inkabb valamifele bunozo lehet vagy ki tudja, az biztos hogy ez lehetett a celja mert leugrik a pultrol es tavolodni probal. Leugras kozben meg Lilianelle kiszurja hogy az egyik szemet feheres halyog van, es egy csunya forradas huzodik alatta vegig a teljes arcan.
Nem sok idotok van nezni, mert az idos no meg a gyerek bajban vannak, a verekedoket kikerulve atugraltok a pultokon, a sikator fele kozelitve. A keses alakok egy ideig ugy tunnek az eselyeket meregethetik, aztan az egyikuk duhosen felmordul - Ezt meg megbanjatok. Minek utitek mas dolgaba az orrotokat - de mire odaertek mar a fal menten tavolodnak. Lathatoan probalnak minnel nagyobb tavolsagot megtenni minnel gyorsabban, egy verekedo kozelugrik  hozzajuk mire az egyikuk nemtorodom modon megdofi a kesevel, hogy arreb terelje. A serules nem tunik halalosnak, de a jarokelo hitelenkedve nezi verzo oldalat.
Az idos asszony a hata mogott tartja tovabbra is a gyereket ugy mereget titeket.
A tomegben nem messze toletek ket golyalabas torpe probal trukkozni, de a csuszos talajon az egyik elcsuszik. A masik a hosszu falabaival probalja akrobatakat megszegegyenitoen tavolrol megrugni ellenfeleit. Egyelore meg talpon van.
This message was last edited by the GM at 22:52, Sat 14 Jan 2023.

In reply to Meselo (msg # 36):

Ha Bremen látja a rosszarcú gyilkost, aki nyakon lőtte a tűzfújót, akkor legszívesebben utánaeredne, de egyrészt a két hölgy biztonságba helyezése priorítást élvez, a tűzfújón már úgy sem tud segíteni, másrészt a tűzfújó is valami csúnya dologra készülhetett, a tűzzel való támadás verekedőkre nem játék, ha nem kapcsolja le ez a rosszarcú gazfickó.
A patkányfogó megszólítja a "megmentett" hölgyeket:
- Minden rendben? Jól vannak? Ismerték ezeket a késes gazfickókat? Vajon mit akarhattak ezek Önöktől? Hallatlan, mennyire elszemtelenedtek ezek az alvilági alakok ebben a káoszban.

Jól megjegyzem magamnak a számszeríjas alakot, főleg a két ismertetőjelét, fehéres hályogot és a csúnya forradást, ez bizony egy fényes nappal történő gyilkosság, hogyha végre el fog csendesedni a tömeg akkor a városőrség majd neveket akar, hogy ki gyilkolt a tömegben, talán jól fog jönni még ez az információ amikor rend lesz végre a téren. Ahogy a többiek közelebb kerülnek a nőhöz és a lányhoz még látom ahogy a két alak sietősen távozik és az egyik gyomron is szúr egy verekedőt, nem lenne meglepő, hogyha az a kettő és a számszeríjjal gyilkoló egy slepphez tartozna, látszólag egyikőjük sem riadt vissza attól, hogy gyilkoljon. De vajon mit akartak? Ha biztonságosnak ítélem már annyira a terepet, akkor közelebb indulok a többiekhez, amennyiben viszont nem, úgy még a "rejtekhelyemen" várok egy kicsit, hogy alább hagyjon a verekedés a téren.

Amikor látom, hogy a két csuklyás támadó sietve távozik, akkor egy kicsit megkönnyebbülök. Az eszembe sem jut, hogy kövessem őket. Nem csodálkoznék, ha lenne a közelben társuk. Ez az egész kavarodás nagyon úgy tűnik nekem, hogy egy megrendezett műbalhé. Még az is lehet, hogy az egésznek az volt a célja, hogy ezt a két nőt meggyilkolják, és utólag mindenki azt higgye, hogy a tömegverekedés "véletlen" áldozatai voltak. Erre persze semmilyen bizonyítékom nincsen, egyszerűen csak nagyon gyanús nekem, hogy két nemes álruhában próbál eljutni valahova. Vagy pedig én értem nagyon félre a helyzetet. De most ez mindegy is.
Annak viszont örülök, hogy a fegyvereimet nem kellett elővennem. Talán így nem keltek bennük nagyobb félelmet az indokoltnál. És talán az őrség sem fog nagyon kötekedni velem.
A  köpenyemmel eltakarom a fegyvereimet, az üres kezeimet tenyérrel felfelé magam előtt tartva enyhén meghajlok az idős nő felé.
- A nevem Gunther Schatt. Hála az isteneknek, hogy ez a két gazfickó eltakarodott. Remélem nem okoztak önöknek nagy bajt. Tudok segíteni valamiben? Ha kívánják elkísérem magukat egy darabon, hogy ne érje önöket további attrocitás.

Az idos asszony gyanakvo szemekkel nez titeket, lathatoan meg nem jutott dulore mit is mondjon es mielott megtehetne hangos fegyverropogas tori meg a kaotikus zsivajt, annyira hogy meg a zenesz is mellehuz. Egy tuzvoros haju no all a piacter egyik oldalan a kezeben egy fustolgo sorozatlovo pisztollyal katona ruhaban. Az oldalan jelentos mennyisegu voros kek egyenruhas altdorfi katona es kek aray ruhas varosor, de a ter tovabbi oldalain is feltuntek. Az emberek kis ideig ledermedve neznek mire a no eroteljes hangon megjegyzi -Mindannyian le vannak tartoztatva! -
A katonak es orok is fegyverrel erkeznek, ugy neznek ki mint akik megteszik azt amit az elso szakasz nem szandekozott, fegyverrel verik le a verekedest ha szukseges.

In reply to Meselo (msg # 40):

- Ezt a beszélgetést talán megtehetnénk máshol, kevésbé barátságtalan és veszélytelen környezetben - intézi a szavai, mind a hölgyek, mind Gunther felé a patkányfogó, miközben a fegyerropogás irányába int a fejével, jelezve az újabb veszély forrását.
- Ismerek egy békés helyet, innen nem messze - egy helyi, Bremen által ismert, kevésbé késdobáló, közeli kocsma neve hangzik itt el - ott talán megbeszélhetnénk ezeket az igen fontos dolgokat.
Azzal a patkányfogó elindul, ha követik a többiek.

Összerezzenek az elsülő fegyverek hallattán, rögvest abba az irányba kapom a tekintetemet, hogy vajon kik lőttek, s ekkor látom meg a városőrséget és a katonákat igencsak nagy létszámban, majd rögtön utána jön is a figyelmeztetés, hogy mindannyian le vagyunk tartóztatva. Ez bizony hallatlan! Eszem ágában sincs semmilyen börtönbe vonulni olyasmiért amiben nem vettem részt, főleg, hogy egyáltalán nem lennék ott biztonságban, mindenki tudja, hogy ott gyakoriak a verekedések, ha pedig egy elf is bekerül abba a közegbe, akkor rögtön lesz mindenki számára egy közös ellenség. Nem, nem, ettől a sorstól meg kell mentenem magamat így aztán kétségbeesett tekintettel nézek a többiekre amikor odaérek, hogy pontosan mit is csináljunk. Aggódva pillantok hátra, hogy mennyire tűnnek erőszaktevésre felkészültnek az őrök, közben bízok benne, hogy valakinek van valami mentő ötlete, hogy lóghatnánk meg a látszólag körbezárt térről.

A városi őrök segítségére érkezett katonaság nem igazán lep meg. Számítottam rá, hogy gyorsan úrrá lesz az őrség a helyzeten. Miközben a csőcselék pár másodpercre meglepetten elhallgat, átgondolom a helyzetet.

Nekem sok félnivalóm nincsen. Az őrségnél szabályosan beregisztráltam magam, mint törvényesen működő fejvadász. A verekedés közben szerencsére nem kerültem összetűzésbe egyetlen városi őrrel sem. A fegyvereimet nem vettem elő, én tiszta vagyok. Ráadásul nem gyanús helybeli lakos vagyok, hanem a katonasághoz hasonlóan nemrég érkeztem a fővárosból. Ha be is visznek, egy kis időbe talán beletelik, míg kimagyarázom magam, de nagyjából ennyi.

Viszont a társaim nem ilyen szerencsések. Lilianelle egy elf, és így ő eleve gyanús. Az előéletét persze nem ismerem részletesen, de van egy olyan érzésem, hogy nem mindig a törvény világos oldalán tartózkodik. A másik alakot, aki velünk jött, nem nagyon ismerem, Lilianelle ismerőse. Viszont ha jól vettem eddig észre, akkor a régi városi őrség tagja, és úgy láttam, hogy az egyik új városi őrt olyan szépen lefejelte, hogy szerencsétlennek tiszta vér lett az arca. Talán még az orra is eltört. Ezt már nem olyan könnyű következmények nélkül megúszni.

Bremen megjelenése kis megkönnyebbülést jelent nekem. Kevés embert ismerek az itteniek közül, és őt se nagyon. Párszor ittunk már együtt, és egy alkalommal már segített egy kis információmorzsával. Ha valaki ki tudja juttatni a csapatot ebből a kutyaszorítóból, akkor ő az. Körülnézek, hogy a közvetlen közelben vannak-e most érkezett katonák, majd halkan odaszólok Bremennek.

- Ha tudsz innen valami kiutat, akkor vezess. Én követlek.

Bremen beveti minden helyismeretet, de a piacter tulsagosan is kozponti helyen van nagy epuletekkel korbeveve. A fobb utcakon mindenhol orok jonnek, van par kisebb de azokon sincs hova menni hiszen nehez eltunni hirtelen, meg egy ekkora kavarodasban is. A csatorna lehetne a biztos menedek, de a foteren talalhato lejarat tulsagosan is szem elott es tormelek, ajult verekedok es pitek szettrancsirozott maradvanyai alatt vannak.

Probalkoztok de nem sikerul meglogni. Annyi jozan onmerseklet szorult beletek hogy belatva a menekulesi eselyek minimalis voltat nem probalkoztok nehogy indokot adjatok az orsegnek hogy komolyabb eszkozokhoz nyuljon, igy is lathato orommel lokdosnek titeket osszen egy torott es bedagadt orru or vezetesevel aki Ulrichnak kulonosen ismeros.

A tobbi verekedovel egyutt atkisernek titeket a varos impozans torpe epitesu hidjan be a varos katonai korzetebe. A korzetet varosfal zarja el a varos tobbi reszetol, de a kapuk most is nyitva allnak mindossze orok strazsalnak hogy szukseg eseten tavoltartsak a rendbontokat amig a racsokat le lehet engedni. A katonai korzet kozepen all Magnus tornya, titeket visoznt nem oda, hanem a varosi orseg barakkjai alatt talalhato cellakhoz kisernek. Tul sokan vagytok ahhoz hogy kenyelmesen el lehessen osztani mindenkit igy aztan a cellak elegge tomottek. A fegyvereiteket elvettek es bekatalogizaltak megigerve hogy amennyiben minden jol megy amikor kiengednek titeket visszakapjatok. A cella elegge vegyes, de talan tulsulyban vannak benne a mutatvanyosok. Hogy kicsit elrejtsek idegesseguket maguk kozott beszelgetnek az arcfestesrol es a kulonfele megoldasokrol es tenyleg ahogy megnezitek oket a verekedes utan, legtobbjuk arcfestese megkopott, az egyik"torpe" szakalla ugy tunik hogy nem valodi hanem csak egy hobbit torpenek oltozve, a hatalmas mutans bore megsem arany szinu hiszen foltokban lekopott rola es a csapja sem valodi hanem csak a jelmez resze. Mitn kiderult egy flaska tomeny is rejtozott a mucsapban, ahogy mondja a babonas orok meg sem mertek erinteni, de igy legalabb korbe udja kinalni kicsit.
Elobb utobb felmerul a kerdes vajon ki kezdte az egeszet. De minden jelenlevo beleertve a mutatvanyosokat is valtig allitja hogy nem ok voltak, ok mar csak belekeveredtek. Meg szerencse hogy nem nektek kell kideriteni.

Valahol valaki azt halotta hogy a verekedok megusszak egy egyszeru penzbuntetessel, mindenesetre neha egyesevel neha kisebb csoportokban elvisznek embereket es nem ternek vissza, de ertetek nem jonnek. Az ejjelt is a fogdaban toltitek ami addigra mar az izzadtsagtol es a szetkenodott pitektol meglehetosen eros szaguva valt. Vegul mar majdnem masnap delben jelennek meg az az altalatok megadott neveket bemondva es terelnek ossze titeket. Valamelyest egyutt voltatok de meg a mutatvanyosokat sem egyutt vittek hanem kisebb csoportokban.



Az orok vegul visszakisernek titeket a hidon at a piacterre amit eddigre teljesen kitakaritottak. A piacter egyik oldalan talalhato a varoshaza egy impozans ketszintes koepulet tornyokkal. A varoshaza elott egy kisebb tomeg varakozik, a varosorok kordonja tartja oket tavol, ahogy elmentek kozottuk paran odakiabalnak. - Jungfreud mocskok! Gyilkosok! Most majd megkapjatok! -

Bevezetnek az epuletbe a birosagi reszre. Egy bonyolult fekete voros ruhat viselo parokas biro ele vezetnek titeket. A biro kicsit elorehajol az asztala mogul, vegignez rajtatok szuros szemmel es megkerdezi az egyik segitojet - Ok lennenek a vadlottak? -



A mellette allo bolint mire a biro int neki - Olvasd fel a vadakat -
Egy hasonloan diszes ruhakat viselo parokas ferfi nagy karvalyorral elorelep, egy iratot elohuz es emelt hangon olvasni kezdi Vadollak titeket magantulajdon rongalasaval, a kereskedelem folforgatasaval, lazadas szitasaval es gyilkossaggal.
Mar ahogy mondja egyre jobban erosodik bennetek a balsejtelem de ahogy az utolso szavakat is kiejti bebizonyosodik. Valaki ratok akarja kenni az egeszet...

A biro vegighallgatva a felsorolast megszolal - Bunosnek vagy artatlannak valljak magukat? -
Mielott meg komolyan belemelegedhetnetek a valaszba egy tiszta noi hang zeng vegig a termen - Ne mondjatok semmit! -
Egy fiatal ugyvedruhas no siet be a terembe, egy gyors mosolyt kuld feletek aztan a biro fele fordul - Elnezest Biro ur, de szuksegem lenne egy kis idore az ugyfeleimmel hogy megtragyaljuk az allaspontunkat -
A biro odafordul - Osanna, ezeket? Tenyleg?- aztan a segedjehez fordul - Egy kis szunetet tartunk. Hensil, szerezzen nekem egy pitet -



Atkisernek titeket egy kozeli terembe, az orok maradnanak, de az Osannanak nevezett no ellenkezest nem turoen kitereli oket es becsukja az ajtot, majd feletek fordul - Nos, ugy tunik elegge nagy bajba kerultetek. Osanna Winandus vagyok, de hivjatok csak Osannanak. Elmondanatok megis mi tortent tenylegesen? A felsorolt vadak elegge erosnek hangzanak -

Amikor meghallom a bíró szájából a lázadás és a gyilkosság szavakat, hirtelen rossz érzés kerít a hatalmába. Ebből semmi sem igaz. A magántulajdon megrongálása és a kereskedelem felforgatása még esetleg, de nekem személy szerint ahhoz sincs semmi közöm. Az elejétől kínosan ügyeltem rá, hogy én ne csináljak semmi törvénybe ütközőt. A gyilkosság és a lázadás viszont teljesen egyértelműen rágalom. Vagy tévedésről van szó, vagy pedig a valódi tettesek elég befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy másra tereljék a gyanút maguk helyett. Egyelőre a szavam is elakad.
Utána az ügyvédnő megjelenése még jobban meglep. Osana a fővárosban egy híres védőügyvéd volt. Annyira híres, hogy még én is ismerem a nevét, pedig én még csak kezdő vagyok a szakmában. Mit keres ebben a városban, és hogyan kerültünk mi a látókörébe? Ingyen nem dolgozik, és mi látnivalóan nem vagyunk gazdagok. Lehet, hogy az az álruhás nő valóban egy rejtőzködő nemesi családhoz tartozott? És lehet, hogy ő küldte hozzánk Osanát hálából a megmentéséért? Na mindegy. Gyorsan meg kell ragadni a kezet, amelyik segítséget akar nyújtani ebben a szorult helyzetben. Amikor látom, hogy a társaim nem szólalnak meg, magamhoz ragadom a kezdeményezést:
- Tisztelt ügyvédnő, ezek valóban súlyos vádak, de ami még fontosabb, hogy a legsúlyosabb dolgokban teljesen ártatlanok vagyunk. Az én nevem Günther Schatt, a városban törvényesen működő, szabályosan bejelentkezett fejvadász vagyok. A társaimmal csak körül akartunk nézni a piactéren, amikor teljesen váratlanul kitört egy tömegverekedés. Hogy pontosan hogyan kezdődött, azt nem tudom megmondani, mert tőlünk távol indult az egész. Viszont gyorsan történtek a dolgok. A kezdetektől olyan érzésem volt, hogy ez egy megrendezett műbalhé, amivel el akarják terelni a figyelmet valami másról. Azért is gondolom ezt, mert valamilyen jelmezes cirkuszi társulat tagjai hirtelen mindenhol ott voltak, és a verekedés nagy részéről ők tehettek. A lakosságban már egy ideje gyűlt a feszültség az altdorfiakkal szemben, és a valódi tettesek ezt próbálták kihasználni. Egyre több helyen lehetett hallani az altdorfiakat szidalmazó bekiabalásáokat. Meglepő módon az őrség is az első pillanattól kezdve bekapcsolódott a verekedésbe. Nagyon úgy nézett ki, hogy ezt valakik előre megtervezték. Talán a valódi okot is megláttuk... Találkoztunk egy álruhába öltözött nemes kislánnyal és az őt kísérő szolgájával. És itt jön a lényeg! Két orgyilkos meg akarta őket ölni. A két hölgyet a védelmünkbe vettük, és elijesztettük a támadóikat, akik a végén még annyit mondtak nekünk, hogy ne üssünk olyanba az orrunkat, amihez nincs semmi közünk. Én arra gyanakszom, hogy a tömegverekedés valódi célja ennek a két nőnek a meggyilkolása lett volna, és utólag mindenki azt hitte volna, hogy a csetepaté véletlen áldozatai voltak. Ez nem sikerült, és most így akarak bosszút állni, amiért közbeavatkoztunk. Szóval a lényeg, hogy ártatlan járókelők vagyunk, akik belekeveredtek egy tömegverekedésbe. Amikor minket megtámadtak, akkor természetesen védekeztünk. Annyira vagyunk bűnösek, mint mindenki más, aki a piactéren volt.

In reply to Gunther Schatt (msg # 45):

Bremen szintén felfogta, hogy most belőlük akarnak bűnbakot csinálni, velük akarnak példát statuálni, egy olyan dologban, amit vélhetően nem követtek el, és ezt a perbe fogók sem hiszik el.
Csak hát, most vagy bosszúból, az a két rosszarcú, akit elriasztottak a nemeshölgyekkel szembeni erőszaktevéstől, vagy inkább a megbízójuk, csinálja most ezt velük, vagy csak egyszerűen rosszkor voltak, rossz helyen, bár az utóbbinak kevésbé van meg a valószínűsége.
A patkányfogó annyira elmélyed a gondolataiban, hogy a hirtelen feltűnő ügyvédnő szavai szinte csak elszállnak a füle mellett.
Gunther válaszánál már viszont buzgón, egyetértően bólogat az ügyvédnő felé.

-Ahogy Günther mondja, mi nem csináltunk semmi rosszat! - bólogatok rendkívül hevesen a férfi mondandójának végeztével, az arcomon látszik, hogy borzasztóan megviseltek a közelmúlt eseményei. -Láttam a férfit aki gyilkosságot követett el, mindenki tudja a népemnek milyen jó szeme van! - mondom, mintegy győzködésként, hogy a forgatagban miképp is kaphattam el a pillanatot amikor a számszeríjas férfi torkon lőtte a mutatványost. -Fehéres hályog volt az egyik szemén, láttam már ilyen betegséget, nem ritka, de... - majd végighúzom az arcomon az ujjamat, hogy felidézzem a forradást amit láttam a gyilkoson. -Volt egy csúnya nagy forradása is, biztos vagyok benne, hogyha a város rosszabb hírnevű részein körbekérdezne utána az őrség, akkor hamar találnának olyanokat akik látták, csúnya nagy sebhely volt, nem mindennapi, nagyon jellegzetes volt tőle az arca. Még le is tudnám rajzolni! - magyarázom, persze nem rajzolok borzasztóan ügyesen, igazából nem feltétlen gondolom komolyan sem, csak nyomatékosítani akarom a mondandómat, hogy milyen jól megmaradt a gyilkos arca. -De az biztos, hogy mi nem ártottunk senkinek, sőt, még igyekeztünk is megvédeni másokat, én még verekedni sem tudok. - teszem fel a kezeimet mintegy magyarázkodásként.
This message was last edited by the player at 20:46, Mon 06 Feb 2023.

Osanna vegighallgatja a mondandotokat majd megjegyzi - En termeszetesen hiszek nektek, de... - kicsit rendszerezi a papirjait, atnezi oket majd folytatja - Gunther Schatt? - nez kerdon Gutnher fele majd miutan valaszt kapott folytatja - Szemtanu beszamolokat kaptam amiben tobben esku alatt valljak, hogy birtokolsz egy nyilpuskat, igaz ez? Emellett szinten szamos szemtanu allitja hogy tisztan latta hogy te lotted le Tuzes Fostent. A tobbirol pedig... - ujabb lapokat nez at - Van aki valtig allitja hogy latta hogy a verekedest ti negyen robbantottatok ki azzal hogy nekiestetek a muatvanyosoknak es a nezoknek mikozben lazito szovegeket kialtoztatok. - mielott meg belevagnatok folytatja - Valamelyest segit nekunk hogy az egyik szemtanurol mar kideritettem hogy rovidlato. Mar dolgozik egy segitom a tobbi szemtanun is, valoszinuleg joparat meg tudunk kerdojelezni elegge de akkor is nagyon ugy tunik hogy valakinek nagyon az utjaban lehettetek, vagy eppen ellenkezoleg. Mindenesetre akarhogyan is nezzuk ha artatlannak valljatok magatokat nagyon kicsi eselyetek van arra hogy felmentsenek titeket - mondja elgondolkozva bar talan kicsit tul szinpadiasan, mintha mar lenne valami elgondolasa az elottetek allo valasztasokrol de szandekosan huzza kicsit.

In reply to Meselo (msg # 48):

Az ügyvédnő szavai felkorbácsolják a dacot a patkányfogóban:
- Márpedig mi, legalábbis én, nem ismerünk be olyat, amit nem követtünk el. Még ha beismerés, és megbánás esetén, megúsznánk kevésbé komoly büntetéssel, amit persze erősen kétlek, akkor is a városban és környékén, a jó hírnevem forog kockán. Ki bízna meg munkával a későbbiekben, egy bűnbe esett, rosszhírű, csirkefogó patkányfogót? A szakmai hírnevem forog kockán. Nem, nem és nem! - fakad ki Bremen.

Az ugyvedno felemeli az ujjat kicsit csititoan aztan gyorsan beleles a papirjaiba - Herr Ratlinger, termeszetesen en szeretnem a legjobban ha abszolut artatlannak nyilvanitva hagyhatnank el a targyalotermet, de ennyi szemtanu mellett erre minimalis eselyt latok, meg ugy is ha parrol bebizonyitjuk hogy hamisan tanuznak. Az itteni helyzetben nem hiszem hogy a birosag hosszan szeretne ezt az ugyet targyalni, ez pedig nem nekunk kedvez. Hatarozottnak es szigoruank szeretnenek feltunni, es ez nekunk nagyon rossz hir. - mielott kozbevaghatnatok hozzateszi - Azonban pont ez ad egy kis lehetoseget is. Termeszetesen az osszes komoly vadat hatarozottan tagadni fogjuk, a kisebb vadakban en egyszeruen nem nyilatkoznek. Nyilvan semmiben nem kivanjuk bunosnek valani magunkat de talan rosszabbul nezne ki ha tagadni probalnank olyan dolgokat is amiket elegge nehez. Elveszitenenk valamelyest a hitelessegunket. Meg ezzel a taktikaval is nagyon komoly penzbuntetes ele neznetek, sot tekintve hogy mindenki ilyen feszult a Szurke Hegysegben letoltendo kenyszermunkat sem tartom kizartnak egy kofejtoben. - hagyja kicsit ulni a mondanivalojat, meg az esetleges tiltakozasokat is hallgatja picit mielott csititoan felemelne a kezeit es folytatja - Szerencsere a varos helyzete amennyire rossz a lehetosegeink felol egy iranybol annyira ad opciokat is. Ha elfogadjatok megprobalom arrafele terelni az ugyet hogy amennyiben ugy tunne hogy vetettetek a torvenyek ellen figyelembe vehetnek a makulatlan multatokat - gyorsan atlapozza a papirjait hogy mennyire lesz ezzel nehez dolga aztan folytatja - Vannak kapcsolataim es hallok ezt azt. A varosi orseg romokban van, keptelenek elvegezni a varosi rend fenntartasat es folyamatosan ujoncokat kernek. Fel szeretnem vetni hogyha szandolatlanul esetleg megsertettetek volna barminemu torvenyt akkor miert ne adnanak lehetoseget hogy ugyanezen torvenyeket vedve ledolgozzatok? - nez korbe kerdon - Nyilvan nehez barmit mondani milyen hosszu idore koteleznenek titeket, de a varosi orseg messze jobb eletbiztositas mint a hegyekben es ad idot arra valami komolyabb vedelmet kidolgozva leroviditsuk vagy megszuntessuk az egeszet -

-E-e-egy kőfejtőben? - kérdezek vissza dadogva amikor a nő a mondandójának ezen részéhez ér, el is fehéredek mint aki kísértetet látott. -Egy bánya? Törpékkel? - szinte le is pereg előttem az életem, nem, nem, az egy hosszú, lassú és fájdalmas halálos ítélettel egyezik meg a számomra, meg valószínűleg bárki más számára is. -Tényleg ez vár mert gyanútlanul kimentünk egy vásárba? - csóválom meg nagyon elkeseredetten a fejemet mint akit a sírás kerülget, mert hát, ami azt illeti, ez így is van. Lemondó arckifejezéssel hallgatom a nő szavait, főleg amikor oda jut, hogy a törvényszék minél hamarabb akar majd döntést hozni, így még segítséget sem kérhetek hazulról, mert addigra már ki tudja hol járnánk vagy ki tudja, hogy élnénk-e még egyáltalán mire bármi történne... És gondolom hiába hivatkoznék bármilyen altdorfi felmenőkre. -Hát... - kezdek bele bizonytalanul miután a városőrséges dologról beszél, elképzelni sem tudom magamat városőrként, de ez még persze a jobb opció. -Azt hiszem, hogy nincs más választásunk? - nézek körbe. -Az a kőfejtő egy halálos ítélet egy nőnek, aki még ráadásul elf is. - siránkozok. -Annál tényleg még az akasztás is jobb. - teszem hozzá elkeseredetten. -Tényleg úgy gondolja, hogy ez a városőr szolgálat járható út lenne? - érdeklődöm, de láthatóan egyenlőre még nem merek reménykedni. Úgy még talán segítséget is kérhetnénk hazulról, csak ne hurcoljanak el minket ki tudja hová.

Osanna megnyugtatoan megpaskolja Lilianelle kezet - Jo erzeseim vannak, szerintem jok az eselyeink ra, es ahogy mondtad is a kofejtonel minden jobb. A varosi orseg azert messze nem olyan rossz lehetoseg. -

Meg atbeszeltek par dolgot de aztan letelik az ebedido es visszakisernek benneteket. Osanna jo elore betanitott par mondatot es a lelketekre kototte hogy ezeken kivul ha lehet semmit se mondjatok. A birosag elott aztan belekezd a megbeszelt szovegbe, hogy mennyire  akorulmenyek aldozatai vagytok, hogy a gyilkossagot nem ti kovettetek el hanem a korabban leirt ferfi, azutan belekezd meltatni titeket. Olyannyira hogy neha meg ti sem igazan hiszitek el amit hallotok. Bremen egy koztiszteletben allo ceh eleddig makulatlan multtal rendelkezo alapito tagja, Lilianelle egy olyan nep tagja akikkel komoly kereskedelmi szerzodesekre lephetne a varos es ideje lenne megmutatni hogy Ubersreik nyitott az elfek fele. Gunther mar eddig is a varos biztonsagat vigyazta, es Ulrich, nos Ulrich egy szegeny megtevesztett szerencsetlen aki nem meggyozodesbol szolgalta a Jungfreudokat es nem lepett fel a vedelmukben sem. Itt aztan rater a varosi orseg gondolatara hogy Ulrich es Gunther mar most is megfeleloen kepzettek a feladatra es a tobbiek is gyorsan beletanulnanak hogy enyhitsek a varosi orseg jelenlegi terheit...

A biro mindent vegighallgat aztan megszolal - Elegge valoszinutlennek tartom hogy a vadlottak egymagukban romlasba birtak volna taszitani az egesz piacot tovabba azzal hogy nem bizonygattak feleslegesen az artatlansagukat jelentos idovesztesegtol kimeltek meg a birosagot igy kegyesek lehetunk. A bizoyitekok es vallomasok figyelembe vetele utan kihirdetem, hogy azok akik reszt vettek a varos bekejenek megzavarasaban reszt kell vegyenek annak bekejenek megovasaban is. Igy a vadlottakat a varosi orseg ellenorzott kisegitesere kotelezem hogy ezzel dolgozzak le az Ubersreikkel szemben fennallo tartozasukat. A buntetesuk holnap kezdodik maximum harom eves idotartammal. A buntetesuk elkerulese a Birodalommal szembeni arulasnak minosul es azonnali halalbuntetest von maga utan. Verena neveben igy iteltem. Az ugy lezarva, elmehetnek. Hensil, hozzon egy kis bort. - mondja es mar fordul is el...

Harom ev. Halalbuntetessel megfenyegetve. Mindenesetre Osanna vigyorogva lep eletek - Ez egeszen jol ment - mondja

In reply to Meselo (msg # 52):

Bremen végigdúzzogja a tárgyalást........még hogy ő bűnös?........de nem szólal meg, egészen addig, amíg a három év el nem hangzik.
- Micsodaaaaa? 3 év? És mi lesz a vállalkozásommal? - horkan fel csendes dúzzogásából, de amint minden szempár rá szegeződik, gyorsan abba hagyja, és a kopott bakancsát kezdi el vizsgálgatni, lehajtott fejjel, mert a kőfejtőben eltöltött tevékenységet még annyira se kívánja a háta közepére sem.
Az ügyvédnő felvetésére megint megszólal:
- Egészem jól ment?! Na persze! - de nem forszírozza tovább a dolgot, kezd beletörődni.

A magam részéről az ítélet hallatán nyilván megkönnyebbülök, hiszen három év az nem sok... Legalábbis az idő nem sok, legalábbis a számomra nem. De ebben a városban eltölteni három évet úgy, hogy a rendet védjük? Fegyverrel vonulunk éjszaka a fáklyafényben? Be a legrosszabb negyedekbe ahova még nappal is féltem eddig bemenni, ráadásul egyenruhába, ami azért sok törvényen kívüli alakban inkább haragot vált ki mint félelmet? Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek bosszúállók, mi lesz velünk a nyílt utcán? Annyi kérdés van a fejemben... Sóhajtok egy óriásit, lemondót: -Annál ami várt volna ránk, annál mindenképpen jobb. - válaszolom a patkányfogónak, majd a nőre nézek; nem tudok osztozni az örömében, de azért rászolgált a hálánkra, hiszen a biztos és kíméletlen haláltól mentett meg minket... Egy kicsit bizonytalanabb és veszélyesebb, de legalább nem tehetetlen és feltétlenül halálos helyzetbe téve minket: -Köszönjük, amit értünk tett. De miért tette? És mi vár majd ránk az őrségnél? - érdeklődöm.

A felemas reagalas lathatoan nem tori le Osannat es Lilinelle kerdesere is valaszol. - Mindig is szerettem azokat az ugyeket amiket mindenki lehetetlennek gondolt, de persze nem csak ez vezetett. Mondjuk ugy van egy joakarotok, o kert fel hogy vedjelek titeket, de egyelore szeretne titokban maradni - modnja es meg ha kerdezoskodtok is nem hajlando ennel tobbet elmondani. Az orseget firtato kerdesre hozzateszi - Nos ezt nem tudom biztosan, de a kofejtonel mindenkeppen jobb lehetosegnek tunt. Tudom hogy most ugy erzitek igazsagtalanul lettetek elitelve, de ki tudja nem e ezt tartogattak szamotokra az istenek. Akarhogy is, az hogy mihez kezdetek ezzel a lehetoseggel csakis rajtatok all es nem utolso sorban ad idot arra hogy megprobalkozhassunk mas tervekkel is es ki tudja lehet hogy sikerul lecsokkenteni az orsegnel toltott idot a vegen. Ameddig es amikor a varosban vagyok van egy irodam a kereskedo negyedben, ott megtalalhattok. Sok szerencset. - mondja majd elbucsuzik toletek. Az orok aki atvezettek a cellabol elkezdenek kiterelni titeket, es akarhogyan tiltakoztok nemsokara harmadjara is megteszitek az utat a katonai korzetbe a varosi orseg barakkjahoz. Amikor bevezetnek titeket latjatok hogy tobb or is gyanakodva vagy furcsalva nez, de vegulis mosdatlanul, az elozo napi esemenyektol rongyos ruhaban odalokdosnek titeket egy ajtohoz amirol Ulrich tudja hogy a orkapitany irodajat rejti. Amikor bekopognak bentrol egy eroteljes noi hang szol ki - Bejohetsz -
Az orok bevezetnek titeket egy elegge nagy irodaba. A kapitany nem az asztal mogott ul hanem eppen valamit csinalhatott mert a szoba kozepen all amikor benyittok. Rogton feltunik hogy mar lattatok ot, o volt az a voros haju varosor aki pisztolyaval a tomeg fole lott es a piacra erkezo oroket vezette. Atolvassa a papirost amit az egyik titeket kisero hozott aztan megszolal. - Andrea Pfeffer kapitany vagyok. Es meg kell mondjam erre nem szamitottam -

Az ügyvédnő szavai hidegzuhányként érnek. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy a hamis vádak egy részébe beletörődjek, és hallgatólagosan beismerjek valamit, amit el se követtem... Egy ideig szóhoz sem jutok.
Egy kicsit megnyugtatnak a társaim szavai, hogy ők sem akarnak beismerni olyat, amit nem követtünk el, de érzem, hogy az ügyvédnőnek igaza van. Nincs igazi választásunk.

Osannának csak annyit mondok csendesen, hogy "Mi lesz az én törvényes fejvadász működési engedélyemmel?" De megértem, hogy a bíróság döntése előtt erre nehéz bármit is mondani.

Az ítéletet összevont szemöldökkel hallgatom, és próbálom értelmezni: "A városi őrség ellenőrzött kisegítése." Hát erre varrjunk csomót?! Ez bármit jelenthet. A maximum három év időtartam nem vág a földhöz. A három év semmivel se rosszabb, mint a három hónap. Főleg, hogy a részleteket még nem ismerjük. Ha a fejvadász foglalkozásomat meg tudom tartani, akkor a városi őrséggel való kapcsolat még jól is jöhet. Ha viszont más foglalkozást kell keresnem, akkor az időtartam a legkisebb bajom.
This message was last edited by the player at 23:12, Fri 24 Feb 2023.

Az ítélethirdetés után én is odaállok Osanna elé.
- Köszönöm, hogy próbált segíteni nekünk. Elfogadom, hogy a jóakarónk szeretne névtelen maradni, és nem is firtatom a személyét. Csak annyit mondok, hogy úgy érzem, hogy arról a két nőről lehet szó, akiket megmentettünk a piactéri események során. Talán igazam van, talán nincsen. Nem számít.
Közben kiváncsian nézem Osanna arcát, hogy valamit le tudok-e olvasni róla.
- Feltételezem utánanézett, hogy kik is vagyunk. Eddig fejvadészként működtem a fővárosban, és nemrég ebben a kisvárosban. Ha valamikor a jövőben bármiben a segítségére tudok lenni, akkor csak szóljon. Hogy úgy mondjam: "Jövök egy szívességgel" - közben próbálok mosolyogni, bár ehhez nem vagyok hozzászokva.

In reply to Gunther Schatt (msg # 57):

Bremen Ratlinger is beígér "hálából" egy ingyen patkányírtást az ügyvédnő kereskedőnegyedbeli irodájában, de csak három év múlva, mire újra civil foglalkozást űzhetnek.

Andrea Pfeffer kapitányt meglátva viszont leesik a patkányfogó álla, és szinte spontán módon kibuknak a szavak belőle:
- Mi sem erre számítottunk elhiheti - mondja meglepődve a vörös hajú, női kapitány láttán, aztán pironkodva összehúzva magát minél kisebbre, megpróbál besorjázni Gunther mögé, ami kissé vicces, mert legalább egy fejjel és egy fél vállszélességgel magasabb és szélesebb a "fejvadásznál" Bremen, medve termetével.

Szóval a pisztolyt elsütő nő a piacon az egyenesen a városőrség kapitánya volt... Nos, tulajdonképpen nincs is ebben semmi meglepő, hogy személyesen jelent meg, hiszen elég nagy felhajtás volt, persze ez jelenleg a helyzetünkön nem sokat szépít... Igyekszem felidézni az arcát, hogy vajon láttam-e már korábban Altdorfban, hiszen valószínűleg onnan jöhetett amikor a Császár katonái bevonultak a városba, de ettől függetlenül szólok: -Hát... Mi sem éppen, mit is mondhatnánk, kapitány? - mondom, kérdezem, némileg hebegve habogva, mint aki nehezen tudja eldönteni, hogy mit is kezdjen a helyzettel; s nem is véletlenül tűnik így, hiszen valóban így is van. Ki fog minket küldeni őrjáratozni a többiekkel együtt? Vagy esetleg van valami munka számunkra a kaszárnya környékén? Elképzelésem sincs, de nem akarom kérdésekkel felbosszantani, nyilván nagyon rövid időn belül megtudjuk, hogy mi lesz a dolgunk a következő időszakban.

A kapitany vegignez rajtatok, Lilianellet latva megcsovalja a fejet, de atfutja meg egyszer a pairokat mig vegul megszolal. - Furcsa idoket elunk, kertem par varosort es, nos... titeket kaplak. Az egyikotok nemreg lett eltavolitva innen mint potencialis lazito es azota is olyan hirek jarjak hogy nem adott fel ezzel, de a kedvencem az hogy nemregen meg itt raboskodtatok gyilkossagert. - sohajt egy nagyot majd megjegyzi az egyik ornek - Hozzatok Rudit - majd ujra feletek fordul - Talan feltunhetett hogy az orseg nincs eppen a hekyzet magaslatan. A moral alacsony, bar ez nem annyira meglepo leven hiszen akiket kaptam jobbara a hadsereg legaljat alkottak, megis ugy dolgoznak mintha az itteni munka alantas lenne a szamukra - kicsit talan meglep hogy igy kifakad nektek, de az itt marado oroket nem zavarja annyira ezzel, lehet elegge szokimondo a stilusa. Mikor eddig er kopognak - Gyere - szol ki mire egy idosodo osz szakallu, sarga fogait villogtatva vigyorgo alak lep be.

Ulrich szemei elkerekednek, a Rudi nev gyakori igy sose szamitott arra hogy egy korabbi varosor tarsat latja viszont az orsegen belul, de Rudi egyelore nem szol semmit.

A kapitany folytatja. - Pont idoben. O itt Rudi Klumpenclug ormester. Az orsegnel toltott idotok alatt o lesz felelos ertetek, az o jelentesei alapjan tajekoztatom a birosagot hogy teljesititek e a ratok kirott buntetest vagy sem, ugyhogy azt ajanlom legyetek joban vele. Mar sok mindent lattam, ameddig nem neztek hulyenek jol ki fogunk jonni. Kovessetek az ormester parancsait, ne hozzatok szegyent az orsegre es figyeljetek nagyon. Ubersreik messze nem az a nyugodt varos ami meg nemregen volt. Ulric segitsen meg titeket. Meg Sigmar es Verena. Elmehettek. - fejezi be a beszedet es vonul vissza az asztalahoz. Ugy tunik nem szandekozik tobbet foglalkozni veletek, amig Rudi int hogy kifele beszeljetek inkabb at ne a parancsnok idejet huzzatok. A tobbi ornek ez volt a vegszo amire varhattak mert magatokra hagynak titeket.



This message was last edited by the GM at 22:26, Tue 28 Feb 2023.

Egy kicsit reméltem, hogy a tárgyalás után legalább a fegyvereinket visszakapjuk. Végülis azt a feladatot kaptuk, hogy legyünk a városi őrség segítségére... De nem szólok egy szót sem, annak most nem lenne jó vége. Inkább némán követem a minket kísérő városi őröket. Legalább már nem elítéltként kezelnek minket, bár ennek a pár őrnek a viselkedése semmit nem jelent. Az őrség épületébe lépve már több rosszalló tekintetet látok, de ezekre magasról teszek.

Viszont amikor tudatosul bennem, hogy az őrséget egy nő vezeti, akkor nem sok hiányzik, hogy tegyek valami megjegyzést. De az utóbbi események hatására inkább befogom a számat. Azt csak remélem, hogy a kapitány az arcomról nem tud leolvasni semmit. Amikor azonban meghallom, hogy a kapitány azon panaszkodik, hogy az őrség nincs a helyzet magaslatán, minden igyekezetem ellenére halványan elmosolyodom, és inkább a földet nézem. Mégis mire számít? Egy városi őrség akkor tud hatékonyan működni, ha egy erős férfikéz van mögötte...

Miután a kapitány elbocsát minket, egy pillanattal tovább sem próbálok bent maradni. Amikor egyedül maradunk az őrmesterrel, megszólítom: - Robi őrmester! A kapitány utasítása az volt, hogy a maga parancsait kell követnünk. Ennek kifejezetten örülök, mert úgy érzem, hogy az őrség legtapasztaltabb tagjával állok szemben. - Nagyot sóhajtok, és úgy teszek, mintha mosolyognék rá. Körülnézek a szobában, és így folytatom: - Azt hiszem, az őrség anyagi helyzetét nem kell fölöslegesen nehezítenünk. A saját felszerelésünket mikor kapjuk vissza? - Majd egy kis szünet után hozzáteszem: - Bár egy ilyen elegáns egyenruhának, mint a magáé nagyon örülnék. - Ha nem ellenkezik, akkor a vállán kicsit leporolom a zubbonyát és megigazítom a kalapját.

In reply to Gunther Schatt (msg # 61):

Rudi Őrmester! - igazítja ki Gunthert a patkányfogó, aki le-robizta az őrmestert - Valóban milyen elegáns ez az egyenruha.......mi nekünk nem jár egy ilyen, mivel a városi őrség teljes jogú tagjai lettünk, hm.......elég hosszú időre. Na meg tényleg a felszerelésünk sem lenne rossz visszakapni, hiszen a múltkor is milyen durva rendbontás volt a téren, mint a városi őrség rendvigyázói, ugyan mivel védenénk meg magunkat és a tisztelt polgárokat?! - mondja nem kötekedően, hanem baráti felvetésként előadva Bremen, Rudi őrmesterhez fordulva.

Követem a többieket amikor a városőrség kapitány asszonya elbocsájt minket, Rudi őrmester nem kifejezetten a legszimpatikusabb alak számomra, persze ez most nem számít - az egyetlen dolog ami számít, hogy mi szimpatikusak vagyunk-e neki. A többiek kérdéseit illetően bennem nem merülnek fel hasonló kétségek, nekem nem nagyon van felszerelésem amit vissza szeretnék kapni, az egyetlen fegyverem a tőröm, ráadásul nem is nagyon szeretném, ha használnom kellene hasonló dolgokat a közeljövőben - bár attól tartok, hogy ezt nem fogom megúszni. -És akik nem igazán értenek a fegyverforgatáshoz? - érdeklődöm Bremen szavai után szinte rögtön. -Az mivel védheti majd meg magunkat és a tisztelt polgárokat? - élek a patkányfogó szavajárásával, azt figyelve, hogy vajon mit fog nekünk "eligazítás" gyanánt a városőr mondani.

Rudi vigyorogva valaszol a kerdesekre - Csak hivjatok Rudinak, az ormesterezes csak akkor kell ha valaki a kozelben van es hallhat. Gondoltam hogy szeretnetek visszakapni a felszereleseteket. Egyenruhat is kaptok, vagy minimum egy karszalagot hy valamiert nem talalunk ratok valot vagy nem akarnatok hordani azt. Mar mindent elrendeztem, amit elkoboztak toletek visszaigenyeltem, gyertek korbemutatom a barakkot. - aztan Lilianelle fele fordul es szettarja a karjat - Az imadkozik hogy ne fussunk bele semmi veszelybe azt hiszem. Majd atgondoljuk meg de az en munkakoromben ilyenre nem sok pelda akadt eleddig. Persze vannak mindenfele kinyalt nyomozok, de azok rtkan kerulnek ki a mi fajtank kozul. De ezt megbeszeljuk kesobb, elobb nezzunk korbe picit. - azzal korbevezet es megmutogatja mi hol van. Merre tarolhatjatok a dolgaitokat bent, hol lehet aludni ha eppen raszorultok vagy tul faradtak vagytok hazajutni. Ulrich kicsit megutkozve szotlanul megy a csapat vegen, lehet ezert lehet masert de vegul beterel titeket az ormester egy szobaba ahol par egyszeru priccsen lehet eppen aludni. A dolgaitok itt vannak osszepakolva, hianytalanul. - Itt kicsit nyugodtabb, jobb nem sokat beszelni ott ahol meghallhatjak az embert olyanok is akiknek nem kellene -
This message was last edited by the GM at 22:11, Mon 03 Apr 2023.

Ulrich eddig birta es most megkerdezi kisse gyanakvo tekintettel - Hogy lehet Rudi hogy te itt vagy mikozben mindenki mas halott vagy szelnek lett eresztve? - Ugy tunik ismeri az ormestert meg korabbrol es nem feltetlenul apol eppen tokeletes viszonyt vele
This message was last updated by the GM at 22:13, Mon 03 Apr 2023.

Rudi vedekezoen felemeli a kezet - Tuleltem. Volt annyi eszem hogy meghuzzam magamat es csendben visszavetessem magamat mikor rajottek hogy fogalmuk sincsen arrol mit is kellene csinalni. Meg elo is leptettek - mosolyodik el es mutat a ruhazatara de nem tunik ugy mint aki ezzel teljles egeszeben el tudta oszletni a volt varosor gyanakvasat. Mindenesetre az ormester folytatja - Ketfele Ubersreiki van, ezt mar jobb ha az elejen megtanuljatok. Az egyik tipus akit nappal lattok az utcan, ez az amit ismertek. A masik ejjel jon elo, na az teljesen mas. A Jungfreudok mindent megtettek hogy az utcak ejjel is nyugodtak maradjanak, de ok mar nincsenek tobbe es azota sokkal kemenyebb az elet ejjel. Mindenfele alakok tunnek fel, sokan meg el. Valahova, vagy ahogy felenk mondjak le a Teufelen, tudjatok ugy ahogy mar nem szokas lelegezni. Na a mi dolgunk hogy a varos veszelyesebb felet tartsuk biztonsagban. Nem a kastely korul fogunk jarorozni, azt nem a magunkfajtanak tartjak fent, mi a dokkokat, a sikatorokat es a gettokat kapjuk. - ad egy kis idot megemeszteni, addig se nez Ulrich szemebe, lehet ahzert mert o ezeket mar tudja, vagy valami mas indoka van ra - Amig az orson vagytok addig is tarsatok ynitva a szemeteket. A nagyobb Altdorfi bandakra vigyazzatok. Veszelyesek. A legtobb korabbi ismerosom nincsen mar itt, vagy a falon lognak a husegesekkel egyutt. Rajtam es a kapitanyon kivul talan ha egy mareknyi megbizhato alak maradt. Ezen kivul magatokra vagytok utalva, elboldogultok veluk vagy igy vagy igy de bedaralnak titeket. Egy picit jarorozok majd veletek, elmutogatom mire is kell figyelni. Van egy kellemes kis cseho nem messze, a Krakogo Varju, ott talalkozhatunk majd ha szukseges. Regebben voltak ejjeli es nappali orcsapatok, de ennek mara annyi. 3 napot vagyunk nappal es 3 napot ejjel. A mai napot kikapjatok, pihenjetek, szedjetek ossze magatokat, holnap kora reggel talalkozunk itt a barakkban, nappalosok leszunk. Van kerdes? -
This message was lightly edited by the GM at 22:26, Mon 03 Apr 2023.

Azt eddig is tudtam, hogy Ulrich a régi városi őrség tagja volt, és azt is lehetett sejteni, hogy vannak itt-ott ismerősei. Valahogy az mégis váratlanul ér, hogy ismerik egymást Rudival. És úgy tűnik, hogy nem csak ismerik egymást, hanem volt valami közös ügyük régen, valami nézeteltérés. De az is lehet, hogy csak én értem félre a helyzetet. Na mindegy, majd nyitva tartom a szemem, ki tudja...
Miközben Rudi a jövőbeni feladatainkat ecseteli, én azzal foglalom el magam, hogy a felszerelésemet átvizsgálom, és mindent magamra öltök.
- Igen van kérdés. Én eddig azzal keresetem pénzt, hogy apró-cseprő gazembereket hoztam be az őrségre, és felvettem az értük járó fejpénzt. Az őrség tagjaként ezt nehéz lesz folytatnom, nem? A munkánkért így viszont megfelelő fizetést is kellene kapnunk. Mire számítsunk?

Az ormester megvonja a vallat - Hat hogy mennyire jo penzt kap az ember nem tudom, de a normal zsoldot nyilvan megkapjatok es ha fusiban mast is dolgoztok az engem nem zavar - nem modnja ki csak a leevgoben hagyja a mondat veget de a tekintetebol latszik hogy ha a munkat kozben elvegzitek es ot nem keveritek vele bajba. - Arra mindenkeppen eleg a penz hogy az ember leguritson par sort a Varjuban -

(Azokban a karrierekben ahol a Watchman 1 visszalepes lenne vagy ha valaki a sajat hivatasat is kivanja komolyan uzni megbeszeljuk milyen kihatassal lesz ez)

In reply to Meselo (msg # 68):

Bremennek nem nagy érvágás, ha nem kapja meg a holmiját, mert nincsenek értékes, pótolhatatlan dolgai. A fegyvere is csak egy szöges bunkó, ami bármikor pótolható később, egy másikkal. Ennek ellenére jó néven veszi, hogy visszakaphatja a holmiját.
A mellékállás felvetésére, felcsillan a reménye, hogy nem kell végleg lemondania a jövedelmező szakmájáról, amit már egészen jól megszeretett. A városi őrség zsoldja, ki tudja mennyi pénzt jelent, de szerinte a magafajtát, nem fizetik túl a városi őrségért felelős vezetők.

Csendben hallgatom a többiek értekezését miközben aggódva kalkulálom át magamra a városőrségben való szolgálattal történő változásokat az életemre nézve... Nagyokat nyelek amikor a felettesünk arról beszél, hogy vannak a nappali polgárok és vannak az éjszakai alakok. Na, ezzel azért nagyjából én is tisztában vagyok, mint ahogy azzal is, hogy milyen helyekre nem szabad bemenni ha egy elf túl akarja élni az éjszakát és abból kiindulva, hogy mi este is fogunk járőrözni attól tartok, hogy pont azokra a helyekre kellene majd bemennünk... Ezek mind-mind nagyon rossz hírek, de legalább az egy kicsit vigasztaló, hogy fogunk kapni zsoldot. Na, nem mintha holtan el tudnánk költeni a pénzünket, de ettől függetlenül ha sikerül úgy ügyeskednünk, hogy ne mindig a lehető legveszélyesebb helyekre küldjenek minket, mert mi mégsem vagyunk igazi városőrök, akkor talán van esélyünk túlélni az előttünk álló időszakot. Bár attól tartok, hogy mi pont oda fogunk menni büntetésből, ahova más nem akar. -Már holnap? - kérdezem kicsit félve, aggodalmas hangon. -Nem fogok hazudni... - emelem fel a kezeimet, mutatva, hogy nem igazán fizikai munkához vannak szokva. -Nekem fegyver se nagyon volt még a kezemben. Ez így nem tűnik egy életbiztosításnak, ha nem veszed zokon, Herr. - panaszkodom, bár láthatóan nem akadékoskodni akarok, mindössze hangját adok az általam teljesen jogosnak vélt aggodalmaimnak.

Az ormester elvigyorodik Lilianella felvetesere es megjegyzi - Hat akkor egyreszt szereznunk kell valamifele fegyvert es minnel gyorsabban megtanulnod hogy hogyan nezz ki fenyegetonek - nevet fel a sajat viccen aztan hozzateszi - Vagy rahagyod a tobbiekre az ilyen dolgokat. De azert nem art ha megtanulsz fenyegetoen nezni vannak reszek ahol a gyengeket ejjel konnyeden megeszik lefekves elott szorakozasbol - vonja meg a vegen a vallat mintegy jelezve hogy nem igazan az o problemaja - Ameddig megfeleloen ellatjatok a dolgokat es nincsen panasz a munkankra addig csupa jot jelentek rolatok - mondja mintegy kijelentve hogy igazabol neki semmi kedve legtobbszor veletek menni dolgozni, es habar nem mond semmit a masik opciorol de van benne egy kis bujtatott megvesztegetes hogy ugy ir rolatok csak jokat igazabol ha neki ott se kell lennie lenyegeben

Miután Rudi elmondta, amit akart, én ledőlök az egyik priccsre, majd ennyit mondok neki:
- A fogdánál még ez a priccs is kényelmesebb. Ha holnap reggel kezdünk, akkor tényleg ki kell magunkat előtte pihennünk.
Majd kis szünet után még hozzáteszem:
- És a társaimmal is meg kell beszélnünk néhány dolgot. Egyelőre nincs több kérdésünk, holnap reggel kezdetjük is a közös munkát.
Azt még megkérdezem tőle, hogy hol tudunk kérni egyenruhát, majd félig becsukom a szembe, és várom, hogy a többiek mit tesznek.

In reply to Gunther Schatt (msg # 72):

Bremen odafordul az Lilianelléhoz:
- Én nem vagyok nagy harcos, csak egyszerű patkányfogó vagyok, de én is megtanultam valamennyire megvédeni magam, mert ez itt a túlélés záloga, ha nem módosabb polgár vagy, és testőrök vigyáznak rád. Ha gondolod segítek neked megtanulni, hogy hogyan kell forgatni ilyen egyszerű eszközt, mint például ez - emeli az arca elé a szöges bunkósbotját, ha már visszakapta.
Majd ő is lerogyik a priccsre pihenni. Neki sem kényelmetlen, mert otthonában, abban a kis viskóban, amiben a város külterületében, a városfal tövében lakik, ott sem kényelmesebb a fekvés.
Ha még folyik beszélgetés a társaival, akkor válaszol, de ha nem, akkor elteszi magát holnapra.

Láthatóan nem kifejezetten tetszik amit az új felettesünk mond és igencsak rossz szájízzel konstatálom magamban, hogy bizony muszáj lesz a túlélés érdekében megtanulni valamennyire a fegyverforgatást - bár azért bízok benne, hogy a legtöbb esetben az egyenruha meg fog védeni minket a kevésbé baljós környékeken... A veszélyesebb helyeken pedig, hát, nem tudom, hogy mi lesz. Sok szituációból tanultam már meg kibeszélni magamat, de persze ha egy őrjárattal odazavarnak minket valahova rendet tenni, akkor feltételezem néha kénytelenek leszünk bemocskolni a kezünket. Nekem nem kifejezetten van ezek után több kérdésem Rudihoz, talán majd ha rendeztem a gondolataimat, annak viszont örülök amit Bremen mond, láthatóan hálásan bólintok: -Az jó lesz, köszönöm! - hálálom meg a segítő szándékot, bár némileg idegenkedve nézek a szöges bunkóra. -Bár azt hiszem, hogy valami kevésbé... - akadok el a mondandóban. -Valami másabb jobb tetszene. Talán egy lándzsa, azt a népem harcosai is előszeretettel forgatják. - magyarázom. Igazából csak nem tetszik, hogy mennyire tűnik barbár és nehéznek a férfi buzogánya. Leülök én is az egyik priccsre: -Bár gondolom azt használunk, amit kapunk? - elgondolkodok. -Sose figyeltem még, hogy az őröknél ugyanaz a fegyver van-e vagy sem, csak az egyenruhán akad meg az ember szeme. - vállat vonok.

Rudi ormester latva hogy igazabol mar semmi konkret kerdesetek nincsen hozza meg megjegyzi hogy - Felszerelest tudtok igenyelni a raktarban, mar szoltam nekik, meg ma nezzetek utanna, ne kelljen meg holnap ezzel is foglalkoznunk. - aztan meg int, megfordul es elmegy

(Jatektechnikailag nezve tudtok igenyelni barmilyen "hand weapon"-t ami a kardtol, a buzoganyon at a rovid landzsaig barmi... Ez ugye az alap modosito nelkuli fegyver. Ezen kivul leather jerkint ha valaki igenyelne. Minden felszerelesen ott virit az orseg hivatalos jele, ugyhogy jobb nem elvesziteni, bar amilyen kaosz van lehet sosem kernek szamon rajtatok, sot meg elkepzelheto hogy ujat is adnak. Ezen kivul kaptok egy az orseg szineit es jelet mutato karszallagot vagy egy teljes egyenruhat. Az egyenruhat kicsit ratok tudjak alakitani, ez a tobbseg eseteben teljesen korrekt, Lilianellen azert picit jobban log, de nem veszes. Ennyire vekony nok ritkan lepnek az orsegbe. De semmi olyan problema nincsen vele amit kis munkaval meg tuvel es cernaval ne lehetne helyrehozni.)

Miutan Rudi elment Ulric var egy kicsit majd elgondolkozva megjegyzi szinte maganak - Te lettel volna a patkany? Gondolhattam volna -

(A jelenetet amikor ugy erzitek lezarnatok, meg messze nem kell, csak itt megjegyzem majd irjatok meg hogy mit is szereztek be es vezessetek at a karaktert masnap reggelre)

Miután Rudi kiment a teremből, kinyitom a szememet, felkelek az ágyból és a többiekhez fordulok. Halkan mondom nekik:
- Kicsit gondolkoztam. A helyzetünk sokkal jobb, mint első hallásra gondoltam. Az őrség tagjai lettünk. Most már nem fognak minket letartóztatni úgy, mint a múltkor. Mindannyian tudjuk, hogy a piactéren történt tömegverekedést nem mi kezdtük, nem öltünk meg senkit, nem szítottunk lázadást. Valaki ártatlanul vádolt meg minket, és nem is akárki. Valaki, aki a bíróságot képes volt befolyásolni. Az ügyvédnő valami olyat is említett, hogy a tanúk is hamisak voltak. Szerintem azt szerette volna ez a titokzatos valaki, hogy kivégezzenek minket. Nem sikerült neki, és nem hiszem, hogy azonnal feladja. Az egyenruha talán egy kis védelmet ad ebben a helyzetben.
Pár másodperc hatásszünetet tartok, közben nézem a többiek arcát. Majd folytatom:
- Szerintem az egész történet összefügg azzal az idős nővel és a kislánnyal, akiket megmentettünk a támadóktól. Az egyik támadó úgy emlékszem, hogy még meg is fenyegetett minket, hogy ezzen nincs vége a dolognak, és hogy még megfizetünk azért, hogy közbeavatkoztunk. Vagy valami hasonlót mondott. Azt se felejtsük el, hogy valaki fizette az ügyvédnő munkáját. Van egy titokzatos jóakarónk is. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ez nekem túl sok kérdőjel. Én szeretném kideríteni, hogy mi van a háttérben. És persze legfőképpen azt, hogy ki az, aki megrágalmazott minket. Aztán majd megvádoljuk mi őt. Mert tényleg történt tömegverekedés, tényleg történt gyilkosság, tényleg lázadásnak tűnt a dolog. De nem mi vagyunk az igazi bűnösök. Az őrség tagjaként talán ki tudjuk deríteni, hogy ki vagy kik az igazi bűnösök.
Kifújom azt a kevés megmaradt levegőt a tüdőmből, amennyi ennyi szövegelés után maradt, majd egy jó nagyot sóhajtok és visszaülök a priccsre.
- Kihagytam valamit?

Ha szövegelés közben valaki belépne a terembe, akkor természetesen gyorsan abbahagyok mindent, ha kell, akkor a mondat közepén. De remélem ilyen nem fog történni. Én egy komplett egyenruhát akarok majd igényelni, a bounty hunter és a watchman felszerelése kezdéskor amúgy is ugyanaz nagyjából. De egyelőre még nem megyek sehova, természetesen megvárom, hogy a többiek mit mondanak a gondolataimra.

In reply to Gunther Schatt (msg # 76):

- Jól mondod - helyesel Gunther szavaira Bremen - Valaki el akart minket tenni az útból, és lehet a megmentett hölgyek rosszakarói azok, és ez a városiőrségesdi, jó lesz arra, hogy könnyebben utána tudjunk járni ennek az ügynek. Azt hiszem az ellenfeleink ezzel bakkot lőttek. Valószínű az is, hogy még fognak próbálkozni, ezért résen kell majd lennünk.
A patkányfogó egy leather jerkint és egy buzogányt, vagy valamely harci pörölyt, ha van, igényel, mert szereti, ha jól oda tud sózni az ellenfelének a harcban. A kardokat nem szereti, azok túlságosan "úri fegyverek" a számára.

In reply to Bremen Ratlinger (msg # 77):

Bremen eszébe jut Ulric iménti megjegyzése, és kiváncsiságból rákérdez:
- Ulric! Nekünk úgy tűnik, hogy mintha te és Rudi között, vélhetően korábbi esetből kifolyólag, valami ellentét húzódik. Nem akarod ezt megosztani velünk? Csak mert lehet, hogy fontos lehet az itteni, városi őrségbeni, túlélésünkkel kapcsolatban ez az információ, hogy mi ez a feszültség köztetek? - szegezi keményen Ulricnak a kérdést a patkányfogó, mindenféle köntörfalazás nélkül.

Ulric egy ideig magaba revedve gondolkozik, de aztan mielott meg ugy gondolnatok nem hallotta meg megszolal - Meg a Jungfreud idokben, a tamadas elott midnketten varosorok voltunk. Nem voltunk joban mert valami sosem tetszett benne de kollegak voltunk. Aztan jottek az Altdorfiak, aki nem harcolt, az is utcara kerult, lecsereltek minket. Paran morgolodtak, de mindet elkaptak azok kozul akikrol en is tudtam. Mindet. Volt egy olyan sejtesem hogy valaki bearulta oket. Erre kiderul, hogy Rudi, aki a legrosszabb varosor volt akit eletemben lattam most mar Rudi ormester? Ilyen rovid ido alatt ennyire elorejutott? - csovalja meg a fejet aztan hozzateszi - Ne bizzatok benne, valoszinuleg a sajat anyjat is eladna ha megerne neki -
This message was last updated by the GM at 19:38, Thu 04 May 2023.

In reply to Ulrich Wachter (msg # 79):

Bremen végiggondolja amit Ulrich mondott Rudira, és ímigyen reagál rá:
- Igen, ez logikus. Ha mindenki a régiek közül félre lett állítva, csak ez a "tehetségtelennek mondott" Rudi fut be csodálatos karriert az új vezetésű városi őrségnél, akkor ez csak úgy lehetséges, ha az őrmester nagy mértékben együtt működött a hódítókkal. Ő egy patkány. És én, mint patkányfogó, ismerem a patkányok gondolkodását, és nem haragszom ezért rá. Csak a túlélésért küzdött ilyen módon, mint "a patkányok a süllyedő hajón", túlélni bármi áron. De attól még nem biztos, hogy az irányunkban hátsó szándéka van, hiszen a célját már elérte, az új városi őrség vezetése megbízik benne, és nincs okuk rá, hogy kételkedjenek a hűségében, a korábbi események fényében. De lehet, hogy nem ért egyet Rudi a betolakodókkal, és mivel már bizonyította "lojalitását", ezentúl titkon a vezetés ellen dolgozik, ergó, még lehet a szövetségesünk a későbbiekben - fejti ki hosszan véleményét és okfejtését a patkányfogó.

Vegul mindannyian utnak indultok. Az elozo napi verekedes, a tomloc es a reggeli targyalas mind mind komolyan igenybe vettek titeket. Mindenki osszeszedi a felszereleset, elmegy megigenyelni az orsegtol amit szeretne es aztan utnak indultok kicsit rendbeszedni magatokat, enni egy jot es kicsit rapihenni az elso napra.

(Aki meg nem irta meg, dontse el mit szeretne a felsoroltakbol es irja fel maganak)

Masnap kora reggel de mar sokkal jobb allapotban bemasiroztok az orseg epulete ele ahol Rudi ormester fogad titeket, ugy nez ki legalabb a munkajat komolyan veszi, legalabbis idoben ideert.
Megvarja hogy mindenki odaerjen aztan mint aki mindig ilyen alapos atnezi a felszetreleseteket, ez teljesen elkepzelhetonek tunik nektek hogy az esetleges figyelo tekinteteknek szolhat, vegul megjegyzi.
- Nagyszeru. Ma reggel a dokkokhoz megyunk jarorozni. Megmutatom mire kell figyelnetek, bar a dokkok messze nem a legrosszabb resz. Ha a Szikla kozeleben levo szegenynegyedekbe kell majd mennetek, ott sokkal jobban esznel kell lenni. A felszerelesetek - bok ra egyikotok mellere random - tobbet er mint par lakos teljes eves bevetele arrafele. Ha nem figyeltek rendesen konnyen eltunhettek nyom nelkul. De eppen ezert is arrafele tobb ort kuldunk ki egyszerre. - teszi hozza bar amikor a tobbnel korbemutogat onmagara meg csak veletlenul sem bok. Van egy olyan rossz erzesetek hogy az igazan kemeny kornyekeket nelkule kell majd megoldanotok az ido nagy reszeben.

Miután reggel találkozunk az őrmesterrel, és meghallgatjuk a napi feladatot, a szokásosnál szótlanabb vagyok. Tegnap inkább a dolog jó részére gondoltam csak. Az őrség tagjaként biztonságban vagyunk, és a minket ért igazságtalanságok után tudunk nyomozni. Most viszont kezd egy olyan érzés is kialakulni bennem, hogy ez veszélyt is jelenthet ránk nézve. Végülis ez nem jutalom, hanem büntetés...
De összeszedem magam, és próbálok komoly és elszánt maradni. A fegyveres munka általban nem szokatlan nekem, de ebben a minőségben igen. Az őrmester szavaira csak annyit mondok:
- Én készen állok a feladatra, felőlem indulhatunk!
Remélem a hangomon nem hall az őrmester semmi bizonytalanságot. Végigmérem a társaimat, és egy lépést teszek az őrmester felé. Próbálok vigyázállásban állni, ahogy eddig láttam az őrség tagjaitól.

In reply to Gunther Schatt (msg # 82):

Ahogy Bremen hallgatja Rudi szavait, mint szakértő, elvégre patkányfogóként a város lehető legmocskosabb helyein járhatott már munkavégzés közben, végiggondolja, hogy vajon a dokkok valóban embertkímélőbb hely-e a szegénynegyednél. Mikor végére ér az őrmester a mondanivalójának, a patkányfogó amellett, hogy jelzi, hogy készen áll, még megemlíti:
- Őrmester úr! Köszönjük, hogy a dokkokat kaptuk így első alkalommal, de ugye attól még az első egy-két bevetésen kapunk a helyszínen Ön által intrukciókat, tanácsokat, személyes útmutatást, hogy mit hogyan kell csinálni? Szerintem elég tapasztalatlanok vagyunk, mint városi őr.

Miutan kisse tulzott pontossaggal vegignezett mindent, ki milyen felszerelessel es milyen rendezett ruhazatban jelent meg int hogy indulhattok. Egeszen a Korzet kapujaig tart ez az eloadas aztan amint kiertetek az utolso or latosugaran is megvaltozik a tartasa es az eddig a csapatot vezeto hosies ormester helyett egy sertepertelo semmirekello jarasaval megy tovabb korbelesve. A dokkok eszaki felen haladtok, a Sziklat korulvevo falak nem tul messze magasodnak toletek. Rudi szerint a dokkok es a fal kozotti reszek azok ahova nem eri meg egyedul menni, de remelhetoleg ennyire kint mar nincsen veszely, legalabbis az ormesteren nem tunik ugy mintha izgulna. Eppen egy kisebb piacteren setaltok at, az arusok hangosan kiabalnak, az emberek a kopenyuket osszehuzva setalnak az arut nezegetve. No persze nem akkora piac ez mint a varos fopiaca, itt nincsenek olyasmi uri dolgok mint uvegfuvo, de ha egy ketes hustartalmu meleg etelt vagy a hajokon erkezo arut szeretne az ember, neha, ha nem eri meg, nem cipelik el egeszen a piacig hanem itt is arulnak.

(Dobjatok eszlelest, latas es hallas bonuszok is hozzamehetnek ha vannak)

Ahogy a piacon jaro embereket nezitek feltunik nektek hogy egy koszor ruhas alak alig par meterre eppen elcseni egy jarokelo, egy idosodo asszonysag, erszenyet.
Ulrich meg eppen felkiallt - Tolvaj, megallni! - mire az alak felkapja a fejet es megiramodna.

(Ha valaki uldozni akarna egy sikeres Atletika probaval megteheti)

In reply to Meselo (msg # 85):

Bremen is felkiált és utánafut a tolvajnak - atlétika-próba 5-el elvétve - megpróbálja utolérni és rávetődéssel megállítani.