[IC] Act 1: Miért mi?
Igaz is! Milyen jól is mutatna egyszerre két szobor, sőt, akkor már rögtön három, két kisebb és egy nagyobb, az utóbbi középen, egy szép keretes szerkezet lenne az egész, mint egy kerek történet amit mesélni szokás egy pohár bor és meleg étel mellett... De sajnos kénytelen vagyok hallgatni a józan észre, ez egy olyan luxus lenne most, amit igaz odahaza megengedhettem volna magamnak, itt azonban eléggé nagy kiadásnak számítana, így aztán marad a látvány gondolata, be kell érnem ezúttal is ennyivel... De az biztos, hogy jól mutatnának otthon, a szobámban, el is merengek egy pillanatra azon tűnődve, hogy vajon jó döntés volt-e idejönnöm és nem ragaszkodni az Altdorfi életemhez, minden sokkal nehezebb azóta, gyakori a nélkülözés, mondhatni idegenektől függ a biztonságom, ráadásul hiányzik a kényelem... De a bizonyítás lehetősége, az fontos, majd meglátják, hogy úgy is lehetek értékes személy a család és a népünk számára, hogy nem követem olyan szorosan a felmenőim által kijelölt utat. Döntéseimen való rágódásomból Ulrich szavai térítenek magamhoz, megmosolygom amit Heskének mond, majd egyszer csak haragos szóváltásra leszek figyelmes: felismerem azért, hogy mikor van szó többről mint egy némileg elégedetlen vásárló, így aztán amikor az egykori városőr arról beszél, hogy baj van, nem az jut eszembe rögtön, hogy elfogyott a bor, hanem amikor megragadja a karomat akkor kérdés nélkül megyek arra amerre terelget, eszem ágában sincs hőzöngő emberek közelében maradni, abból elfként én mindig rosszul jövök ki, ha pedig már egy ember szerint is problémás a tömeg hangulata, akkor nekem ott nincs semmi keresnivalóm: -Hallom én is. - adom tömören a tudtára, majd hagyom, hadd irányítson, megbízom benne és a tapasztalataiban.
This message was last edited by the player at 09:31, Tue 22 Nov 2022.