In reply to Meselo (msg # 36):

Ha Bremen látja a rosszarcú gyilkost, aki nyakon lőtte a tűzfújót, akkor legszívesebben utánaeredne, de egyrészt a két hölgy biztonságba helyezése priorítást élvez, a tűzfújón már úgy sem tud segíteni, másrészt a tűzfújó is valami csúnya dologra készülhetett, a tűzzel való támadás verekedőkre nem játék, ha nem kapcsolja le ez a rosszarcú gazfickó.
A patkányfogó megszólítja a "megmentett" hölgyeket:
- Minden rendben? Jól vannak? Ismerték ezeket a késes gazfickókat? Vajon mit akarhattak ezek Önöktől? Hallatlan, mennyire elszemtelenedtek ezek az alvilági alakok ebben a káoszban.

Jól megjegyzem magamnak a számszeríjas alakot, főleg a két ismertetőjelét, fehéres hályogot és a csúnya forradást, ez bizony egy fényes nappal történő gyilkosság, hogyha végre el fog csendesedni a tömeg akkor a városőrség majd neveket akar, hogy ki gyilkolt a tömegben, talán jól fog jönni még ez az információ amikor rend lesz végre a téren. Ahogy a többiek közelebb kerülnek a nőhöz és a lányhoz még látom ahogy a két alak sietősen távozik és az egyik gyomron is szúr egy verekedőt, nem lenne meglepő, hogyha az a kettő és a számszeríjjal gyilkoló egy slepphez tartozna, látszólag egyikőjük sem riadt vissza attól, hogy gyilkoljon. De vajon mit akartak? Ha biztonságosnak ítélem már annyira a terepet, akkor közelebb indulok a többiekhez, amennyiben viszont nem, úgy még a "rejtekhelyemen" várok egy kicsit, hogy alább hagyjon a verekedés a téren.

Amikor látom, hogy a két csuklyás támadó sietve távozik, akkor egy kicsit megkönnyebbülök. Az eszembe sem jut, hogy kövessem őket. Nem csodálkoznék, ha lenne a közelben társuk. Ez az egész kavarodás nagyon úgy tűnik nekem, hogy egy megrendezett műbalhé. Még az is lehet, hogy az egésznek az volt a célja, hogy ezt a két nőt meggyilkolják, és utólag mindenki azt higgye, hogy a tömegverekedés "véletlen" áldozatai voltak. Erre persze semmilyen bizonyítékom nincsen, egyszerűen csak nagyon gyanús nekem, hogy két nemes álruhában próbál eljutni valahova. Vagy pedig én értem nagyon félre a helyzetet. De most ez mindegy is.
Annak viszont örülök, hogy a fegyvereimet nem kellett elővennem. Talán így nem keltek bennük nagyobb félelmet az indokoltnál. És talán az őrség sem fog nagyon kötekedni velem.
A  köpenyemmel eltakarom a fegyvereimet, az üres kezeimet tenyérrel felfelé magam előtt tartva enyhén meghajlok az idős nő felé.
- A nevem Gunther Schatt. Hála az isteneknek, hogy ez a két gazfickó eltakarodott. Remélem nem okoztak önöknek nagy bajt. Tudok segíteni valamiben? Ha kívánják elkísérem magukat egy darabon, hogy ne érje önöket további attrocitás.

Az idos asszony gyanakvo szemekkel nez titeket, lathatoan meg nem jutott dulore mit is mondjon es mielott megtehetne hangos fegyverropogas tori meg a kaotikus zsivajt, annyira hogy meg a zenesz is mellehuz. Egy tuzvoros haju no all a piacter egyik oldalan a kezeben egy fustolgo sorozatlovo pisztollyal katona ruhaban. Az oldalan jelentos mennyisegu voros kek egyenruhas altdorfi katona es kek aray ruhas varosor, de a ter tovabbi oldalain is feltuntek. Az emberek kis ideig ledermedve neznek mire a no eroteljes hangon megjegyzi -Mindannyian le vannak tartoztatva! -
A katonak es orok is fegyverrel erkeznek, ugy neznek ki mint akik megteszik azt amit az elso szakasz nem szandekozott, fegyverrel verik le a verekedest ha szukseges.

In reply to Meselo (msg # 40):

- Ezt a beszélgetést talán megtehetnénk máshol, kevésbé barátságtalan és veszélytelen környezetben - intézi a szavai, mind a hölgyek, mind Gunther felé a patkányfogó, miközben a fegyerropogás irányába int a fejével, jelezve az újabb veszély forrását.
- Ismerek egy békés helyet, innen nem messze - egy helyi, Bremen által ismert, kevésbé késdobáló, közeli kocsma neve hangzik itt el - ott talán megbeszélhetnénk ezeket az igen fontos dolgokat.
Azzal a patkányfogó elindul, ha követik a többiek.

Összerezzenek az elsülő fegyverek hallattán, rögvest abba az irányba kapom a tekintetemet, hogy vajon kik lőttek, s ekkor látom meg a városőrséget és a katonákat igencsak nagy létszámban, majd rögtön utána jön is a figyelmeztetés, hogy mindannyian le vagyunk tartóztatva. Ez bizony hallatlan! Eszem ágában sincs semmilyen börtönbe vonulni olyasmiért amiben nem vettem részt, főleg, hogy egyáltalán nem lennék ott biztonságban, mindenki tudja, hogy ott gyakoriak a verekedések, ha pedig egy elf is bekerül abba a közegbe, akkor rögtön lesz mindenki számára egy közös ellenség. Nem, nem, ettől a sorstól meg kell mentenem magamat így aztán kétségbeesett tekintettel nézek a többiekre amikor odaérek, hogy pontosan mit is csináljunk. Aggódva pillantok hátra, hogy mennyire tűnnek erőszaktevésre felkészültnek az őrök, közben bízok benne, hogy valakinek van valami mentő ötlete, hogy lóghatnánk meg a látszólag körbezárt térről.

A városi őrök segítségére érkezett katonaság nem igazán lep meg. Számítottam rá, hogy gyorsan úrrá lesz az őrség a helyzeten. Miközben a csőcselék pár másodpercre meglepetten elhallgat, átgondolom a helyzetet.

Nekem sok félnivalóm nincsen. Az őrségnél szabályosan beregisztráltam magam, mint törvényesen működő fejvadász. A verekedés közben szerencsére nem kerültem összetűzésbe egyetlen városi őrrel sem. A fegyvereimet nem vettem elő, én tiszta vagyok. Ráadásul nem gyanús helybeli lakos vagyok, hanem a katonasághoz hasonlóan nemrég érkeztem a fővárosból. Ha be is visznek, egy kis időbe talán beletelik, míg kimagyarázom magam, de nagyjából ennyi.

Viszont a társaim nem ilyen szerencsések. Lilianelle egy elf, és így ő eleve gyanús. Az előéletét persze nem ismerem részletesen, de van egy olyan érzésem, hogy nem mindig a törvény világos oldalán tartózkodik. A másik alakot, aki velünk jött, nem nagyon ismerem, Lilianelle ismerőse. Viszont ha jól vettem eddig észre, akkor a régi városi őrség tagja, és úgy láttam, hogy az egyik új városi őrt olyan szépen lefejelte, hogy szerencsétlennek tiszta vér lett az arca. Talán még az orra is eltört. Ezt már nem olyan könnyű következmények nélkül megúszni.

Bremen megjelenése kis megkönnyebbülést jelent nekem. Kevés embert ismerek az itteniek közül, és őt se nagyon. Párszor ittunk már együtt, és egy alkalommal már segített egy kis információmorzsával. Ha valaki ki tudja juttatni a csapatot ebből a kutyaszorítóból, akkor ő az. Körülnézek, hogy a közvetlen közelben vannak-e most érkezett katonák, majd halkan odaszólok Bremennek.

- Ha tudsz innen valami kiutat, akkor vezess. Én követlek.

Bremen beveti minden helyismeretet, de a piacter tulsagosan is kozponti helyen van nagy epuletekkel korbeveve. A fobb utcakon mindenhol orok jonnek, van par kisebb de azokon sincs hova menni hiszen nehez eltunni hirtelen, meg egy ekkora kavarodasban is. A csatorna lehetne a biztos menedek, de a foteren talalhato lejarat tulsagosan is szem elott es tormelek, ajult verekedok es pitek szettrancsirozott maradvanyai alatt vannak.

Probalkoztok de nem sikerul meglogni. Annyi jozan onmerseklet szorult beletek hogy belatva a menekulesi eselyek minimalis voltat nem probalkoztok nehogy indokot adjatok az orsegnek hogy komolyabb eszkozokhoz nyuljon, igy is lathato orommel lokdosnek titeket osszen egy torott es bedagadt orru or vezetesevel aki Ulrichnak kulonosen ismeros.

A tobbi verekedovel egyutt atkisernek titeket a varos impozans torpe epitesu hidjan be a varos katonai korzetebe. A korzetet varosfal zarja el a varos tobbi reszetol, de a kapuk most is nyitva allnak mindossze orok strazsalnak hogy szukseg eseten tavoltartsak a rendbontokat amig a racsokat le lehet engedni. A katonai korzet kozepen all Magnus tornya, titeket visoznt nem oda, hanem a varosi orseg barakkjai alatt talalhato cellakhoz kisernek. Tul sokan vagytok ahhoz hogy kenyelmesen el lehessen osztani mindenkit igy aztan a cellak elegge tomottek. A fegyvereiteket elvettek es bekatalogizaltak megigerve hogy amennyiben minden jol megy amikor kiengednek titeket visszakapjatok. A cella elegge vegyes, de talan tulsulyban vannak benne a mutatvanyosok. Hogy kicsit elrejtsek idegesseguket maguk kozott beszelgetnek az arcfestesrol es a kulonfele megoldasokrol es tenyleg ahogy megnezitek oket a verekedes utan, legtobbjuk arcfestese megkopott, az egyik"torpe" szakalla ugy tunik hogy nem valodi hanem csak egy hobbit torpenek oltozve, a hatalmas mutans bore megsem arany szinu hiszen foltokban lekopott rola es a csapja sem valodi hanem csak a jelmez resze. Mitn kiderult egy flaska tomeny is rejtozott a mucsapban, ahogy mondja a babonas orok meg sem mertek erinteni, de igy legalabb korbe udja kinalni kicsit.
Elobb utobb felmerul a kerdes vajon ki kezdte az egeszet. De minden jelenlevo beleertve a mutatvanyosokat is valtig allitja hogy nem ok voltak, ok mar csak belekeveredtek. Meg szerencse hogy nem nektek kell kideriteni.

Valahol valaki azt halotta hogy a verekedok megusszak egy egyszeru penzbuntetessel, mindenesetre neha egyesevel neha kisebb csoportokban elvisznek embereket es nem ternek vissza, de ertetek nem jonnek. Az ejjelt is a fogdaban toltitek ami addigra mar az izzadtsagtol es a szetkenodott pitektol meglehetosen eros szaguva valt. Vegul mar majdnem masnap delben jelennek meg az az altalatok megadott neveket bemondva es terelnek ossze titeket. Valamelyest egyutt voltatok de meg a mutatvanyosokat sem egyutt vittek hanem kisebb csoportokban.



Az orok vegul visszakisernek titeket a hidon at a piacterre amit eddigre teljesen kitakaritottak. A piacter egyik oldalan talalhato a varoshaza egy impozans ketszintes koepulet tornyokkal. A varoshaza elott egy kisebb tomeg varakozik, a varosorok kordonja tartja oket tavol, ahogy elmentek kozottuk paran odakiabalnak. - Jungfreud mocskok! Gyilkosok! Most majd megkapjatok! -

Bevezetnek az epuletbe a birosagi reszre. Egy bonyolult fekete voros ruhat viselo parokas biro ele vezetnek titeket. A biro kicsit elorehajol az asztala mogul, vegignez rajtatok szuros szemmel es megkerdezi az egyik segitojet - Ok lennenek a vadlottak? -



A mellette allo bolint mire a biro int neki - Olvasd fel a vadakat -
Egy hasonloan diszes ruhakat viselo parokas ferfi nagy karvalyorral elorelep, egy iratot elohuz es emelt hangon olvasni kezdi Vadollak titeket magantulajdon rongalasaval, a kereskedelem folforgatasaval, lazadas szitasaval es gyilkossaggal.
Mar ahogy mondja egyre jobban erosodik bennetek a balsejtelem de ahogy az utolso szavakat is kiejti bebizonyosodik. Valaki ratok akarja kenni az egeszet...

A biro vegighallgatva a felsorolast megszolal - Bunosnek vagy artatlannak valljak magukat? -
Mielott meg komolyan belemelegedhetnetek a valaszba egy tiszta noi hang zeng vegig a termen - Ne mondjatok semmit! -
Egy fiatal ugyvedruhas no siet be a terembe, egy gyors mosolyt kuld feletek aztan a biro fele fordul - Elnezest Biro ur, de szuksegem lenne egy kis idore az ugyfeleimmel hogy megtragyaljuk az allaspontunkat -
A biro odafordul - Osanna, ezeket? Tenyleg?- aztan a segedjehez fordul - Egy kis szunetet tartunk. Hensil, szerezzen nekem egy pitet -



Atkisernek titeket egy kozeli terembe, az orok maradnanak, de az Osannanak nevezett no ellenkezest nem turoen kitereli oket es becsukja az ajtot, majd feletek fordul - Nos, ugy tunik elegge nagy bajba kerultetek. Osanna Winandus vagyok, de hivjatok csak Osannanak. Elmondanatok megis mi tortent tenylegesen? A felsorolt vadak elegge erosnek hangzanak -

Amikor meghallom a bíró szájából a lázadás és a gyilkosság szavakat, hirtelen rossz érzés kerít a hatalmába. Ebből semmi sem igaz. A magántulajdon megrongálása és a kereskedelem felforgatása még esetleg, de nekem személy szerint ahhoz sincs semmi közöm. Az elejétől kínosan ügyeltem rá, hogy én ne csináljak semmi törvénybe ütközőt. A gyilkosság és a lázadás viszont teljesen egyértelműen rágalom. Vagy tévedésről van szó, vagy pedig a valódi tettesek elég befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy másra tereljék a gyanút maguk helyett. Egyelőre a szavam is elakad.
Utána az ügyvédnő megjelenése még jobban meglep. Osana a fővárosban egy híres védőügyvéd volt. Annyira híres, hogy még én is ismerem a nevét, pedig én még csak kezdő vagyok a szakmában. Mit keres ebben a városban, és hogyan kerültünk mi a látókörébe? Ingyen nem dolgozik, és mi látnivalóan nem vagyunk gazdagok. Lehet, hogy az az álruhás nő valóban egy rejtőzködő nemesi családhoz tartozott? És lehet, hogy ő küldte hozzánk Osanát hálából a megmentéséért? Na mindegy. Gyorsan meg kell ragadni a kezet, amelyik segítséget akar nyújtani ebben a szorult helyzetben. Amikor látom, hogy a társaim nem szólalnak meg, magamhoz ragadom a kezdeményezést:
- Tisztelt ügyvédnő, ezek valóban súlyos vádak, de ami még fontosabb, hogy a legsúlyosabb dolgokban teljesen ártatlanok vagyunk. Az én nevem Günther Schatt, a városban törvényesen működő, szabályosan bejelentkezett fejvadász vagyok. A társaimmal csak körül akartunk nézni a piactéren, amikor teljesen váratlanul kitört egy tömegverekedés. Hogy pontosan hogyan kezdődött, azt nem tudom megmondani, mert tőlünk távol indult az egész. Viszont gyorsan történtek a dolgok. A kezdetektől olyan érzésem volt, hogy ez egy megrendezett műbalhé, amivel el akarják terelni a figyelmet valami másról. Azért is gondolom ezt, mert valamilyen jelmezes cirkuszi társulat tagjai hirtelen mindenhol ott voltak, és a verekedés nagy részéről ők tehettek. A lakosságban már egy ideje gyűlt a feszültség az altdorfiakkal szemben, és a valódi tettesek ezt próbálták kihasználni. Egyre több helyen lehetett hallani az altdorfiakat szidalmazó bekiabalásáokat. Meglepő módon az őrség is az első pillanattól kezdve bekapcsolódott a verekedésbe. Nagyon úgy nézett ki, hogy ezt valakik előre megtervezték. Talán a valódi okot is megláttuk... Találkoztunk egy álruhába öltözött nemes kislánnyal és az őt kísérő szolgájával. És itt jön a lényeg! Két orgyilkos meg akarta őket ölni. A két hölgyet a védelmünkbe vettük, és elijesztettük a támadóikat, akik a végén még annyit mondtak nekünk, hogy ne üssünk olyanba az orrunkat, amihez nincs semmi közünk. Én arra gyanakszom, hogy a tömegverekedés valódi célja ennek a két nőnek a meggyilkolása lett volna, és utólag mindenki azt hitte volna, hogy a csetepaté véletlen áldozatai voltak. Ez nem sikerült, és most így akarak bosszút állni, amiért közbeavatkoztunk. Szóval a lényeg, hogy ártatlan járókelők vagyunk, akik belekeveredtek egy tömegverekedésbe. Amikor minket megtámadtak, akkor természetesen védekeztünk. Annyira vagyunk bűnösek, mint mindenki más, aki a piactéren volt.

In reply to Gunther Schatt (msg # 45):

Bremen szintén felfogta, hogy most belőlük akarnak bűnbakot csinálni, velük akarnak példát statuálni, egy olyan dologban, amit vélhetően nem követtek el, és ezt a perbe fogók sem hiszik el.
Csak hát, most vagy bosszúból, az a két rosszarcú, akit elriasztottak a nemeshölgyekkel szembeni erőszaktevéstől, vagy inkább a megbízójuk, csinálja most ezt velük, vagy csak egyszerűen rosszkor voltak, rossz helyen, bár az utóbbinak kevésbé van meg a valószínűsége.
A patkányfogó annyira elmélyed a gondolataiban, hogy a hirtelen feltűnő ügyvédnő szavai szinte csak elszállnak a füle mellett.
Gunther válaszánál már viszont buzgón, egyetértően bólogat az ügyvédnő felé.

-Ahogy Günther mondja, mi nem csináltunk semmi rosszat! - bólogatok rendkívül hevesen a férfi mondandójának végeztével, az arcomon látszik, hogy borzasztóan megviseltek a közelmúlt eseményei. -Láttam a férfit aki gyilkosságot követett el, mindenki tudja a népemnek milyen jó szeme van! - mondom, mintegy győzködésként, hogy a forgatagban miképp is kaphattam el a pillanatot amikor a számszeríjas férfi torkon lőtte a mutatványost. -Fehéres hályog volt az egyik szemén, láttam már ilyen betegséget, nem ritka, de... - majd végighúzom az arcomon az ujjamat, hogy felidézzem a forradást amit láttam a gyilkoson. -Volt egy csúnya nagy forradása is, biztos vagyok benne, hogyha a város rosszabb hírnevű részein körbekérdezne utána az őrség, akkor hamar találnának olyanokat akik látták, csúnya nagy sebhely volt, nem mindennapi, nagyon jellegzetes volt tőle az arca. Még le is tudnám rajzolni! - magyarázom, persze nem rajzolok borzasztóan ügyesen, igazából nem feltétlen gondolom komolyan sem, csak nyomatékosítani akarom a mondandómat, hogy milyen jól megmaradt a gyilkos arca. -De az biztos, hogy mi nem ártottunk senkinek, sőt, még igyekeztünk is megvédeni másokat, én még verekedni sem tudok. - teszem fel a kezeimet mintegy magyarázkodásként.
This message was last edited by the player at 20:46, Mon 06 Feb 2023.

Osanna vegighallgatja a mondandotokat majd megjegyzi - En termeszetesen hiszek nektek, de... - kicsit rendszerezi a papirjait, atnezi oket majd folytatja - Gunther Schatt? - nez kerdon Gutnher fele majd miutan valaszt kapott folytatja - Szemtanu beszamolokat kaptam amiben tobben esku alatt valljak, hogy birtokolsz egy nyilpuskat, igaz ez? Emellett szinten szamos szemtanu allitja hogy tisztan latta hogy te lotted le Tuzes Fostent. A tobbirol pedig... - ujabb lapokat nez at - Van aki valtig allitja hogy latta hogy a verekedest ti negyen robbantottatok ki azzal hogy nekiestetek a muatvanyosoknak es a nezoknek mikozben lazito szovegeket kialtoztatok. - mielott meg belevagnatok folytatja - Valamelyest segit nekunk hogy az egyik szemtanurol mar kideritettem hogy rovidlato. Mar dolgozik egy segitom a tobbi szemtanun is, valoszinuleg joparat meg tudunk kerdojelezni elegge de akkor is nagyon ugy tunik hogy valakinek nagyon az utjaban lehettetek, vagy eppen ellenkezoleg. Mindenesetre akarhogyan is nezzuk ha artatlannak valljatok magatokat nagyon kicsi eselyetek van arra hogy felmentsenek titeket - mondja elgondolkozva bar talan kicsit tul szinpadiasan, mintha mar lenne valami elgondolasa az elottetek allo valasztasokrol de szandekosan huzza kicsit.

In reply to Meselo (msg # 48):

Az ügyvédnő szavai felkorbácsolják a dacot a patkányfogóban:
- Márpedig mi, legalábbis én, nem ismerünk be olyat, amit nem követtünk el. Még ha beismerés, és megbánás esetén, megúsznánk kevésbé komoly büntetéssel, amit persze erősen kétlek, akkor is a városban és környékén, a jó hírnevem forog kockán. Ki bízna meg munkával a későbbiekben, egy bűnbe esett, rosszhírű, csirkefogó patkányfogót? A szakmai hírnevem forog kockán. Nem, nem és nem! - fakad ki Bremen.

Az ugyvedno felemeli az ujjat kicsit csititoan aztan gyorsan beleles a papirjaiba - Herr Ratlinger, termeszetesen en szeretnem a legjobban ha abszolut artatlannak nyilvanitva hagyhatnank el a targyalotermet, de ennyi szemtanu mellett erre minimalis eselyt latok, meg ugy is ha parrol bebizonyitjuk hogy hamisan tanuznak. Az itteni helyzetben nem hiszem hogy a birosag hosszan szeretne ezt az ugyet targyalni, ez pedig nem nekunk kedvez. Hatarozottnak es szigoruank szeretnenek feltunni, es ez nekunk nagyon rossz hir. - mielott kozbevaghatnatok hozzateszi - Azonban pont ez ad egy kis lehetoseget is. Termeszetesen az osszes komoly vadat hatarozottan tagadni fogjuk, a kisebb vadakban en egyszeruen nem nyilatkoznek. Nyilvan semmiben nem kivanjuk bunosnek valani magunkat de talan rosszabbul nezne ki ha tagadni probalnank olyan dolgokat is amiket elegge nehez. Elveszitenenk valamelyest a hitelessegunket. Meg ezzel a taktikaval is nagyon komoly penzbuntetes ele neznetek, sot tekintve hogy mindenki ilyen feszult a Szurke Hegysegben letoltendo kenyszermunkat sem tartom kizartnak egy kofejtoben. - hagyja kicsit ulni a mondanivalojat, meg az esetleges tiltakozasokat is hallgatja picit mielott csititoan felemelne a kezeit es folytatja - Szerencsere a varos helyzete amennyire rossz a lehetosegeink felol egy iranybol annyira ad opciokat is. Ha elfogadjatok megprobalom arrafele terelni az ugyet hogy amennyiben ugy tunne hogy vetettetek a torvenyek ellen figyelembe vehetnek a makulatlan multatokat - gyorsan atlapozza a papirjait hogy mennyire lesz ezzel nehez dolga aztan folytatja - Vannak kapcsolataim es hallok ezt azt. A varosi orseg romokban van, keptelenek elvegezni a varosi rend fenntartasat es folyamatosan ujoncokat kernek. Fel szeretnem vetni hogyha szandolatlanul esetleg megsertettetek volna barminemu torvenyt akkor miert ne adnanak lehetoseget hogy ugyanezen torvenyeket vedve ledolgozzatok? - nez korbe kerdon - Nyilvan nehez barmit mondani milyen hosszu idore koteleznenek titeket, de a varosi orseg messze jobb eletbiztositas mint a hegyekben es ad idot arra valami komolyabb vedelmet kidolgozva leroviditsuk vagy megszuntessuk az egeszet -

-E-e-egy kőfejtőben? - kérdezek vissza dadogva amikor a nő a mondandójának ezen részéhez ér, el is fehéredek mint aki kísértetet látott. -Egy bánya? Törpékkel? - szinte le is pereg előttem az életem, nem, nem, az egy hosszú, lassú és fájdalmas halálos ítélettel egyezik meg a számomra, meg valószínűleg bárki más számára is. -Tényleg ez vár mert gyanútlanul kimentünk egy vásárba? - csóválom meg nagyon elkeseredetten a fejemet mint akit a sírás kerülget, mert hát, ami azt illeti, ez így is van. Lemondó arckifejezéssel hallgatom a nő szavait, főleg amikor oda jut, hogy a törvényszék minél hamarabb akar majd döntést hozni, így még segítséget sem kérhetek hazulról, mert addigra már ki tudja hol járnánk vagy ki tudja, hogy élnénk-e még egyáltalán mire bármi történne... És gondolom hiába hivatkoznék bármilyen altdorfi felmenőkre. -Hát... - kezdek bele bizonytalanul miután a városőrséges dologról beszél, elképzelni sem tudom magamat városőrként, de ez még persze a jobb opció. -Azt hiszem, hogy nincs más választásunk? - nézek körbe. -Az a kőfejtő egy halálos ítélet egy nőnek, aki még ráadásul elf is. - siránkozok. -Annál tényleg még az akasztás is jobb. - teszem hozzá elkeseredetten. -Tényleg úgy gondolja, hogy ez a városőr szolgálat járható út lenne? - érdeklődöm, de láthatóan egyenlőre még nem merek reménykedni. Úgy még talán segítséget is kérhetnénk hazulról, csak ne hurcoljanak el minket ki tudja hová.

Osanna megnyugtatoan megpaskolja Lilianelle kezet - Jo erzeseim vannak, szerintem jok az eselyeink ra, es ahogy mondtad is a kofejtonel minden jobb. A varosi orseg azert messze nem olyan rossz lehetoseg. -

Meg atbeszeltek par dolgot de aztan letelik az ebedido es visszakisernek benneteket. Osanna jo elore betanitott par mondatot es a lelketekre kototte hogy ezeken kivul ha lehet semmit se mondjatok. A birosag elott aztan belekezd a megbeszelt szovegbe, hogy mennyire  akorulmenyek aldozatai vagytok, hogy a gyilkossagot nem ti kovettetek el hanem a korabban leirt ferfi, azutan belekezd meltatni titeket. Olyannyira hogy neha meg ti sem igazan hiszitek el amit hallotok. Bremen egy koztiszteletben allo ceh eleddig makulatlan multtal rendelkezo alapito tagja, Lilianelle egy olyan nep tagja akikkel komoly kereskedelmi szerzodesekre lephetne a varos es ideje lenne megmutatni hogy Ubersreik nyitott az elfek fele. Gunther mar eddig is a varos biztonsagat vigyazta, es Ulrich, nos Ulrich egy szegeny megtevesztett szerencsetlen aki nem meggyozodesbol szolgalta a Jungfreudokat es nem lepett fel a vedelmukben sem. Itt aztan rater a varosi orseg gondolatara hogy Ulrich es Gunther mar most is megfeleloen kepzettek a feladatra es a tobbiek is gyorsan beletanulnanak hogy enyhitsek a varosi orseg jelenlegi terheit...

A biro mindent vegighallgat aztan megszolal - Elegge valoszinutlennek tartom hogy a vadlottak egymagukban romlasba birtak volna taszitani az egesz piacot tovabba azzal hogy nem bizonygattak feleslegesen az artatlansagukat jelentos idovesztesegtol kimeltek meg a birosagot igy kegyesek lehetunk. A bizoyitekok es vallomasok figyelembe vetele utan kihirdetem, hogy azok akik reszt vettek a varos bekejenek megzavarasaban reszt kell vegyenek annak bekejenek megovasaban is. Igy a vadlottakat a varosi orseg ellenorzott kisegitesere kotelezem hogy ezzel dolgozzak le az Ubersreikkel szemben fennallo tartozasukat. A buntetesuk holnap kezdodik maximum harom eves idotartammal. A buntetesuk elkerulese a Birodalommal szembeni arulasnak minosul es azonnali halalbuntetest von maga utan. Verena neveben igy iteltem. Az ugy lezarva, elmehetnek. Hensil, hozzon egy kis bort. - mondja es mar fordul is el...

Harom ev. Halalbuntetessel megfenyegetve. Mindenesetre Osanna vigyorogva lep eletek - Ez egeszen jol ment - mondja

In reply to Meselo (msg # 52):

Bremen végigdúzzogja a tárgyalást........még hogy ő bűnös?........de nem szólal meg, egészen addig, amíg a három év el nem hangzik.
- Micsodaaaaa? 3 év? És mi lesz a vállalkozásommal? - horkan fel csendes dúzzogásából, de amint minden szempár rá szegeződik, gyorsan abba hagyja, és a kopott bakancsát kezdi el vizsgálgatni, lehajtott fejjel, mert a kőfejtőben eltöltött tevékenységet még annyira se kívánja a háta közepére sem.
Az ügyvédnő felvetésére megint megszólal:
- Egészem jól ment?! Na persze! - de nem forszírozza tovább a dolgot, kezd beletörődni.

A magam részéről az ítélet hallatán nyilván megkönnyebbülök, hiszen három év az nem sok... Legalábbis az idő nem sok, legalábbis a számomra nem. De ebben a városban eltölteni három évet úgy, hogy a rendet védjük? Fegyverrel vonulunk éjszaka a fáklyafényben? Be a legrosszabb negyedekbe ahova még nappal is féltem eddig bemenni, ráadásul egyenruhába, ami azért sok törvényen kívüli alakban inkább haragot vált ki mint félelmet? Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek bosszúállók, mi lesz velünk a nyílt utcán? Annyi kérdés van a fejemben... Sóhajtok egy óriásit, lemondót: -Annál ami várt volna ránk, annál mindenképpen jobb. - válaszolom a patkányfogónak, majd a nőre nézek; nem tudok osztozni az örömében, de azért rászolgált a hálánkra, hiszen a biztos és kíméletlen haláltól mentett meg minket... Egy kicsit bizonytalanabb és veszélyesebb, de legalább nem tehetetlen és feltétlenül halálos helyzetbe téve minket: -Köszönjük, amit értünk tett. De miért tette? És mi vár majd ránk az őrségnél? - érdeklődöm.

A felemas reagalas lathatoan nem tori le Osannat es Lilinelle kerdesere is valaszol. - Mindig is szerettem azokat az ugyeket amiket mindenki lehetetlennek gondolt, de persze nem csak ez vezetett. Mondjuk ugy van egy joakarotok, o kert fel hogy vedjelek titeket, de egyelore szeretne titokban maradni - modnja es meg ha kerdezoskodtok is nem hajlando ennel tobbet elmondani. Az orseget firtato kerdesre hozzateszi - Nos ezt nem tudom biztosan, de a kofejtonel mindenkeppen jobb lehetosegnek tunt. Tudom hogy most ugy erzitek igazsagtalanul lettetek elitelve, de ki tudja nem e ezt tartogattak szamotokra az istenek. Akarhogy is, az hogy mihez kezdetek ezzel a lehetoseggel csakis rajtatok all es nem utolso sorban ad idot arra hogy megprobalkozhassunk mas tervekkel is es ki tudja lehet hogy sikerul lecsokkenteni az orsegnel toltott idot a vegen. Ameddig es amikor a varosban vagyok van egy irodam a kereskedo negyedben, ott megtalalhattok. Sok szerencset. - mondja majd elbucsuzik toletek. Az orok aki atvezettek a cellabol elkezdenek kiterelni titeket, es akarhogyan tiltakoztok nemsokara harmadjara is megteszitek az utat a katonai korzetbe a varosi orseg barakkjahoz. Amikor bevezetnek titeket latjatok hogy tobb or is gyanakodva vagy furcsalva nez, de vegulis mosdatlanul, az elozo napi esemenyektol rongyos ruhaban odalokdosnek titeket egy ajtohoz amirol Ulrich tudja hogy a orkapitany irodajat rejti. Amikor bekopognak bentrol egy eroteljes noi hang szol ki - Bejohetsz -
Az orok bevezetnek titeket egy elegge nagy irodaba. A kapitany nem az asztal mogott ul hanem eppen valamit csinalhatott mert a szoba kozepen all amikor benyittok. Rogton feltunik hogy mar lattatok ot, o volt az a voros haju varosor aki pisztolyaval a tomeg fole lott es a piacra erkezo oroket vezette. Atolvassa a papirost amit az egyik titeket kisero hozott aztan megszolal. - Andrea Pfeffer kapitany vagyok. Es meg kell mondjam erre nem szamitottam -

Az ügyvédnő szavai hidegzuhányként érnek. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy a hamis vádak egy részébe beletörődjek, és hallgatólagosan beismerjek valamit, amit el se követtem... Egy ideig szóhoz sem jutok.
Egy kicsit megnyugtatnak a társaim szavai, hogy ők sem akarnak beismerni olyat, amit nem követtünk el, de érzem, hogy az ügyvédnőnek igaza van. Nincs igazi választásunk.

Osannának csak annyit mondok csendesen, hogy "Mi lesz az én törvényes fejvadász működési engedélyemmel?" De megértem, hogy a bíróság döntése előtt erre nehéz bármit is mondani.

Az ítéletet összevont szemöldökkel hallgatom, és próbálom értelmezni: "A városi őrség ellenőrzött kisegítése." Hát erre varrjunk csomót?! Ez bármit jelenthet. A maximum három év időtartam nem vág a földhöz. A három év semmivel se rosszabb, mint a három hónap. Főleg, hogy a részleteket még nem ismerjük. Ha a fejvadász foglalkozásomat meg tudom tartani, akkor a városi őrséggel való kapcsolat még jól is jöhet. Ha viszont más foglalkozást kell keresnem, akkor az időtartam a legkisebb bajom.
This message was last edited by the player at 23:12, Fri 24 Feb 2023.

Az ítélethirdetés után én is odaállok Osanna elé.
- Köszönöm, hogy próbált segíteni nekünk. Elfogadom, hogy a jóakarónk szeretne névtelen maradni, és nem is firtatom a személyét. Csak annyit mondok, hogy úgy érzem, hogy arról a két nőről lehet szó, akiket megmentettünk a piactéri események során. Talán igazam van, talán nincsen. Nem számít.
Közben kiváncsian nézem Osanna arcát, hogy valamit le tudok-e olvasni róla.
- Feltételezem utánanézett, hogy kik is vagyunk. Eddig fejvadészként működtem a fővárosban, és nemrég ebben a kisvárosban. Ha valamikor a jövőben bármiben a segítségére tudok lenni, akkor csak szóljon. Hogy úgy mondjam: "Jövök egy szívességgel" - közben próbálok mosolyogni, bár ehhez nem vagyok hozzászokva.

In reply to Gunther Schatt (msg # 57):

Bremen Ratlinger is beígér "hálából" egy ingyen patkányírtást az ügyvédnő kereskedőnegyedbeli irodájában, de csak három év múlva, mire újra civil foglalkozást űzhetnek.

Andrea Pfeffer kapitányt meglátva viszont leesik a patkányfogó álla, és szinte spontán módon kibuknak a szavak belőle:
- Mi sem erre számítottunk elhiheti - mondja meglepődve a vörös hajú, női kapitány láttán, aztán pironkodva összehúzva magát minél kisebbre, megpróbál besorjázni Gunther mögé, ami kissé vicces, mert legalább egy fejjel és egy fél vállszélességgel magasabb és szélesebb a "fejvadásznál" Bremen, medve termetével.

Szóval a pisztolyt elsütő nő a piacon az egyenesen a városőrség kapitánya volt... Nos, tulajdonképpen nincs is ebben semmi meglepő, hogy személyesen jelent meg, hiszen elég nagy felhajtás volt, persze ez jelenleg a helyzetünkön nem sokat szépít... Igyekszem felidézni az arcát, hogy vajon láttam-e már korábban Altdorfban, hiszen valószínűleg onnan jöhetett amikor a Császár katonái bevonultak a városba, de ettől függetlenül szólok: -Hát... Mi sem éppen, mit is mondhatnánk, kapitány? - mondom, kérdezem, némileg hebegve habogva, mint aki nehezen tudja eldönteni, hogy mit is kezdjen a helyzettel; s nem is véletlenül tűnik így, hiszen valóban így is van. Ki fog minket küldeni őrjáratozni a többiekkel együtt? Vagy esetleg van valami munka számunkra a kaszárnya környékén? Elképzelésem sincs, de nem akarom kérdésekkel felbosszantani, nyilván nagyon rövid időn belül megtudjuk, hogy mi lesz a dolgunk a következő időszakban.

A kapitany vegignez rajtatok, Lilianellet latva megcsovalja a fejet, de atfutja meg egyszer a pairokat mig vegul megszolal. - Furcsa idoket elunk, kertem par varosort es, nos... titeket kaplak. Az egyikotok nemreg lett eltavolitva innen mint potencialis lazito es azota is olyan hirek jarjak hogy nem adott fel ezzel, de a kedvencem az hogy nemregen meg itt raboskodtatok gyilkossagert. - sohajt egy nagyot majd megjegyzi az egyik ornek - Hozzatok Rudit - majd ujra feletek fordul - Talan feltunhetett hogy az orseg nincs eppen a hekyzet magaslatan. A moral alacsony, bar ez nem annyira meglepo leven hiszen akiket kaptam jobbara a hadsereg legaljat alkottak, megis ugy dolgoznak mintha az itteni munka alantas lenne a szamukra - kicsit talan meglep hogy igy kifakad nektek, de az itt marado oroket nem zavarja annyira ezzel, lehet elegge szokimondo a stilusa. Mikor eddig er kopognak - Gyere - szol ki mire egy idosodo osz szakallu, sarga fogait villogtatva vigyorgo alak lep be.

Ulrich szemei elkerekednek, a Rudi nev gyakori igy sose szamitott arra hogy egy korabbi varosor tarsat latja viszont az orsegen belul, de Rudi egyelore nem szol semmit.

A kapitany folytatja. - Pont idoben. O itt Rudi Klumpenclug ormester. Az orsegnel toltott idotok alatt o lesz felelos ertetek, az o jelentesei alapjan tajekoztatom a birosagot hogy teljesititek e a ratok kirott buntetest vagy sem, ugyhogy azt ajanlom legyetek joban vele. Mar sok mindent lattam, ameddig nem neztek hulyenek jol ki fogunk jonni. Kovessetek az ormester parancsait, ne hozzatok szegyent az orsegre es figyeljetek nagyon. Ubersreik messze nem az a nyugodt varos ami meg nemregen volt. Ulric segitsen meg titeket. Meg Sigmar es Verena. Elmehettek. - fejezi be a beszedet es vonul vissza az asztalahoz. Ugy tunik nem szandekozik tobbet foglalkozni veletek, amig Rudi int hogy kifele beszeljetek inkabb at ne a parancsnok idejet huzzatok. A tobbi ornek ez volt a vegszo amire varhattak mert magatokra hagynak titeket.



This message was last edited by the GM at 22:26, Tue 28 Feb 2023.

Egy kicsit reméltem, hogy a tárgyalás után legalább a fegyvereinket visszakapjuk. Végülis azt a feladatot kaptuk, hogy legyünk a városi őrség segítségére... De nem szólok egy szót sem, annak most nem lenne jó vége. Inkább némán követem a minket kísérő városi őröket. Legalább már nem elítéltként kezelnek minket, bár ennek a pár őrnek a viselkedése semmit nem jelent. Az őrség épületébe lépve már több rosszalló tekintetet látok, de ezekre magasról teszek.

Viszont amikor tudatosul bennem, hogy az őrséget egy nő vezeti, akkor nem sok hiányzik, hogy tegyek valami megjegyzést. De az utóbbi események hatására inkább befogom a számat. Azt csak remélem, hogy a kapitány az arcomról nem tud leolvasni semmit. Amikor azonban meghallom, hogy a kapitány azon panaszkodik, hogy az őrség nincs a helyzet magaslatán, minden igyekezetem ellenére halványan elmosolyodom, és inkább a földet nézem. Mégis mire számít? Egy városi őrség akkor tud hatékonyan működni, ha egy erős férfikéz van mögötte...

Miután a kapitány elbocsát minket, egy pillanattal tovább sem próbálok bent maradni. Amikor egyedül maradunk az őrmesterrel, megszólítom: - Robi őrmester! A kapitány utasítása az volt, hogy a maga parancsait kell követnünk. Ennek kifejezetten örülök, mert úgy érzem, hogy az őrség legtapasztaltabb tagjával állok szemben. - Nagyot sóhajtok, és úgy teszek, mintha mosolyognék rá. Körülnézek a szobában, és így folytatom: - Azt hiszem, az őrség anyagi helyzetét nem kell fölöslegesen nehezítenünk. A saját felszerelésünket mikor kapjuk vissza? - Majd egy kis szünet után hozzáteszem: - Bár egy ilyen elegáns egyenruhának, mint a magáé nagyon örülnék. - Ha nem ellenkezik, akkor a vállán kicsit leporolom a zubbonyát és megigazítom a kalapját.