Ubersreik. Reikland egyik ekkove, a Szurke hegyseg fenyegeto bercei es a Reiklandi erdo sotet melysegei kozott az emberiseg vedobastyaja, a brettonnia fele vezeto hago orzoje...
Es mostanaban a zurzavar melegagya.
Par honapja minden nyugodt volt, a Jungfreud-ok eros kezzel iranyitottak a varost, amig egy nap a csaszar erovel el nem vette toluk. A megjeleno birodalmi seregek elol a grof es katonai nagy resze el tudott menekulni hegyi erodjukbe, de aki nem es huseges maradt a csaszari csapatok kardjan vegezte hogy aztan hullajukat arulokent felakasszak a tobbiek okulasara. Akik nem alltak ellen tuleltek, de bizonyos poziciokban igy is tusztogatast vegeztek. Azok a varosrok akik nem vettek ki reszuket a varos fegyveres vedelmebol utcara kerultek. A kozigazgatas kaoszba fulladt. A bevonulo csaszari seregek habar a sereg selejtjebol ujjaalkottak az orseget de a bunozes sose latott szinte emelkedett. A kaoszbol a lancait vesztett varosi tanacs es polgarmester probal kiemelkedni, surgetik hogy a varos nyerjen szabad varosi jogot es keruljon ki a nemesek karmai kozul. A nemesek meg... Egyelore lapitanak, szervezkednek. Megijedtek azon az egyszerusegen ahogy a csaszar egyikuk ellen fordult es most sok helyen hallani hogy fegyverkeznek es kivarnak, a hatterben pedig minden bizonnyal probalnak egymas ele vagni hogy ok maguk orokolhessek meg a kornyek uralma feletti jogot.

A varosban vad pletykak keringenek, sokak szerint a csaszar megorult, masok allitjak a Jungfreudok titokban sereget allitottak fel, bar erre nem sok jel utalt eddig, ha ez a sereg letezik akkor meg kint var es barmikor visszaterhet. Vannak akik orulnek es probaljak kihasznalni a helyzetet, masok meg csendben zugolodnak hiszen akar elegedettek voltak regi uraikkal akar nem, de az a mod ahogy ezen az altdorfi seregek valtoztattak semmikeppen nem tetszett a helyieknek. A kocsmakban a reszegek kozott az altdorfi mocsok gyakori szitokszova valt. A torpek ugy tunik kivontak magukat az egeszbol, bar ahogy az altdorfiak ellen bujtok ervelnek semmifelekeppen nem tunik ugy mintha tamogattak volna a csaszari hatalomatvetelt, egyszeruen csak felrealltak.

Egyik nap reggel a varosi piac fele vetted az iranyt. (Hogy pontosan miert azt ratok bizom, mintahogy azt is hogy egyesevel, nehanyan parban, vagy ha ismerne mindenki mindenkit egyutt erkeztek. Ha masert nem hat egy jo reggelit remelve)
A templomok arnyekaban huzodo piacter a mai nap igazan elettel teli. Mindenfele arus megfordul itt, etelek mellett ruhazatot, bretton import arut sot az egyik sator mellett uvegszobrokat is eszrevesztek. A tavolbol neha ugy tunik valamifele mutatvanyosok is erkeztek.

(Mindenki szabadon irja le mit is tervezne. Akinek meg nem keszult el a karaktere a bevezeto resz alatt ha lehet fejezze be. Akar elkeszult a karakter akar nem, akar komentalt valaki akar nem, a bevezeto bevezetojenek vegen ugy veszem mindenki a piacon tartozkodik. Egyedul vagy a tobbiek tarsasagaban de ott van)
This message was last edited by the GM at 15:11, Sun 06 Nov 2022.

Általában olyan hangulatomban szoktak elkapni ezek a vásári forgatagok, hogy tudjam élvezni az ezzel járó nyüzsgést, s ez most is így van, szívesen vagyok itt, azonban ez csak annak köszönhető, hogy sikerült magam mellé társaságot találni, egyedül nem merészkedtem volna ma a piac közelébe, mert itt az emberek között azt hamar volt balszerencsém megtanulni, hogy a sokaság nem feltétlen jelent védelmet a mindenféle támadás elől, sőt, inkább csak jót tesz az egyszerűbb elméknek ha van valaki aki ellen közösen össze tudnak fogni, teljesen mindegy milyen okból - abban is képesek mást megtalálni hibásnak, ha esetleg lyukas a kupájuk vagy megzápult a tojásuk, s erőszakosságig azért ritkán fajul a dolog, de én inkább szeretem a feszültséggel átitatott szóváltást is elkerülni. Nem is nagyon távolodok el sem Ulrichtól, sem Günthertől, a fegyverek látványa mindig elveszi az emberek kedvét az idegengyűlöléstől, de persze az is sokat segít, hogy mostanában jól megtalálják egymást a helyiek és az altdorfiak, bőven van kire csúnyán nézni ha éppen olyan kedvük szottyan aminek én azért eléggé gyakran szoktam örülni. -Akad ott a túloldalt egy kereskedő, ott a szobor lábánál... - biccentek át a tér másik oldalának irányába ahol már egyszer az imént jártunk, de azt reméltem, hogy látok majd valakit akinél olcsóbban juthatnánk hozzá némi breton borhoz; persze, így sem vásárolni szeretnék tőle, hanem "megkóstoltatni" magunkat egy-egy kupa borral, hátha sikerül ingyen koccintanunk egyet, de ahogy beszélek és próbálom elmagyarázni, hogy a szobor lábánál volt a kufár, úgy át is villan az eszemen, hogy a múltkor már elbizonytalanodtam benne, hogy a szobor ami itt van, kit is ábrázol pontosan. -A szobor, amúgy... - kezdem kicsit halkabban, nem jó ha ilyen érzékeny témát kever valaki össze hangosan, komolyan veszik az emberek a vallásukat. -Ő is Sigmar? - érdeklődöm óvatosan hol az egyik, hol a másik férfira nézve.

A kérdés hallatán elmosolyodok egy pillanatra, majd hirtelen a lehető legkomolyabb arckifejezésemet veszem fel, és egy kézzel a szakállamat simogatom. - Innen nem tudom elolvasni, menjünk közelebb! - Aztán kicsit gyorsabban kezdek sétálni a szobor felé. Pár léps múlva: - Hmmm... Innen sem tudom elolvasni. - Ekkor már két kézzel simogatom a szakállamat, de kicsit nehezemre esik elfolytani a mosolyomat. - Ja várj, hisz nem én vagyok az írástudó kettőnk közül! - Egy pillanatra elvigyorodok, de aztán megint felveszem a "komoly" arcomat, most már sokkal kevésbé törekedve a hitelességre - Lilianelle, nem minden kalapácsos ember Sigmar... mondjuk Magnus ő lehet, hogy igen... Attól függ, hogy kit kérdezel. Én jobb szeretem nem firtatni a vallási kérdéseket, azokból nem kaptam kiképzést. - közben én is észreveszem a kereskedőt, és csillogó szemmel, óvatosan próbálok utat csinálni.
Közben akarva-akaratlanul gyanús embereket, zsebesnek kinéző figurákat keresek a tömegben - most már csak megszokásból, meg néha szórakoztat, hogy mennyi minden nyilvánvaló dolog elkerüli a mai őrök figyelmét. Magunkat túlzottan nem féltem, sok a fegyverünk, és kevés a pénzünk. Hátha a mai nap lesz az, hogy ez megváltozik. Ahogy ezt gondolom, a kardomra teszem a kezemet, hogy megvan-e még.

Izgatottan várom, hogy vajon mi lesz a válasz a kérdésre ahogy közelebb érünk a szoborhoz, majd amikor a férfi eszembe juttatja, hogy itt sem tudja elolvasni, lemondó szomorúsággal konstatálom a helyzetet: -Ó, milyen kár... - valóban sajnálom is a férfit, hogy nem tud olvasni, odahaza az elf negyedben az volt a megszokott, hogy mind tudtunk olvasni, s bár itt az emberek között tudom, hogy ritka az írástudóság, s általában nem is szoktam ezt elfelejteni, de az egykori városőr nem az-az együgyű városlakó, szép beszédű, így aztán mindig kimegy a fejemből, hogy a betűvetés tudományát viszont nem ismeri. -Magnus... - ízlelgetem egy kicsit a nevet miután azért csak elárulta, hogy kit is ábrázol a szobor, ezek szerint tudta, csak a hecc kedvéért terelt közelebb a szoborhoz; na meg gondolom a kereskedő miatt. Nekem minden esetre majdnem bármelyik kopasz, kalapácsos ember állhatna élő szobrot egy Sigmar festményhez - persze ezt azért hangosan nem jegyzem meg, mert ahogy Ulrich is mondja, jobb nem firtatni a vallási kérdéseket - főleg egy idegenföldi asurként. -Na, de lássuk csak azt a bort... - majd még szinte be sem fejeztem amit elkezdtem, belekarolok a férfiba, s elkezdem közelebb terelgetni a kereskedőhöz, mint akik csak éppen sétálgatnak, remélve, hogy veszi a lapot. -Ó, hát persze, hogy ajánlottam mindenkinek az árúját, hiszen rendkívül finom volt a bora! - elég hangosan mondom ahhoz, hogy biztos legyek benne a kereskedő is meghallja ahogy közeledünk, s felkeltse a szavaim a figyelmét. -Igazán csábító, zamatos ízű volt, csak úgy simogatta a torkodat az utóíze, igazán kár, hogy nem akadt még egy hozzá fogható bor ma a piacon, pár hordóval még elkelt volna... - igyekszem a végét úgy időzíteni, hogy már szinte a breton árukkal kereskedő kufár előtt haladjunk el közvetlenül, persze még véletlenül sem vetve el arra a pillantásomat, mintha észre se venném, hogy mivel is kereskedik, hátha megfordul a fejébe, hogy milyen szerencsés üzletet is köthetne, ha megkínálni minket egy-egy pohár finom borral! Hiszen az semmi ahhoz képest, ha utána pár hordón túladhat - legalábbis remélem, hogy ezt gondolja majd magában. Ha pedig nem, nos, akkor kénytelenek leszünk valahol olcsóbb bort találni, de én már így is nagyon jól szórakozom, szóval az sem fog zavarni, ha így adódik végül.
This message was last edited by the player at 22:41, Mon 07 Nov 2022.

Ahogy kozelebb ertek a szoborhoz es a toveben taborozo borkereskedohoz es probaltok erdektelenseget tettetni latjatok hogy mellette egyik oldalrol egy pite arus all. Kopaszodo jovialis alaknagy hassal, de a keze lathatoan tobb borkemenyedest es heget visel mint a legtobb altalatok ismert katonae, fennhangon hirdeti, hogy - Igazi felszerzet pitek a varos legjobb szakacsaitol - bar meg kell hagyni felszerzetet nem lattok az asztal korul sem eladokent sem pedig vasarlokent. Viszont egyebkent ugy tunik az emberek veszik.
A masik oldalon egy uvegmuves csikos satra all. Kulonfele kupak es edenyek, de meg mindenfele alakon es szornyen is megcsillan a reggeli nap fenye. Az arus egy oszulo asszony akinek az egyik szeme helyen egy sarga uveggolyo szeru muszem lathato odaszol ahogy elhaladtok - Tudom hogy igazinak tunnek, de nem kell felni, nem harapnak - teny ami teny a szobrok elegge reszletes munkak.
A borarus egy cingar alak nagy bajusszal. Nem all neki tul jol, lehet ugy gondolhatta hogy ebben megfelelobben tudja eloadni a bretton kereskedot, bar nincsen akcentusa es igazabol helyinek tunik. Mindenesetre amint elhaladtok odaszol - Kisasszony ez a kornyek legjobb bora. Igazi bretton voros - bar ahogy vegignez Ulrichon es Guntheren lathatoan kisse kenyszeredette valik a mosolya, amit az elovillano elf fulek sem sokkal csokkentenek de azert hozzateszi - Termeszetesen kepesek vagyunk nagyobb mennyisegben is szallitani amennyiben szukseges. A kornyek nemesi hazai is mind tolunk rendelnek - A bodeja hatuljaban tobb hordo is lathato, kisebbek szallitasra es van ami meg is van csapolva. A keze ugyeben eszrevesztek par kisebb femkelyhet is, de egyelore nem kinalja fel nektek oket. Nem kifejezetten nemesi vagyontargyaknak neznek ki de az ilyen helyeken gyakori onkupahoz kepest egy szinttel feljebb van. - Ha megmondja a kisasszony hogy hova kell szallitani mar akar holnap ki tudjuk kuldeni -

Érdeklődve mérem végig a cingár kereskedőt, az idétlen bajusza és az akcentus nélküli Reikjéből kiindulva legalább annyira lehet breton mint amennyire mi komoly vásárlók, bár úgy gondolom, hogy ez most mindegy is - egy kicsit mindenki hazudik magáról, meg úgy másoknak is, ez hétköznapi szokás, néha pedig ez lehet kölcsönös úgy is, hogy tisztában vagyunk mind a ketten a másik valódi indítékával. Persze azért magamban konstatálom, hogy a kilétem és a többiek nem éppen túlzottan jól öltözöttsége sokat ront az esélyeinken, de ha már beleugrottunk a folyóba, akkor muszáj úszni, szóval folytatom: -Nemesek részére is, hát ez pompás! - veszem magamra a tettetett örvendezést. -A vásárlók nem mi vagyunk, ez nem is titok. - vallom be, persze ennek ellenkezőjét eddig nem is állítottam, meg aztán, valóban nem vagyunk vásárlók - ezen a kis szójátékon jót mosolygok, ami látszik kívülről is, bár a szórakozottságom okára nehéz lenne rájönni. -Csak ajánlom a bort, ez bretonnia kapuja, sok nemes megfordul erre vásárlás céljából, mint most, ha esetleg tudhatnánk, hogy jó a portéka, biztos megsúgnám nekik, hogy megéri vásárolni az ittlétük alatt. - sugalmazom immár kicsit rámenősebben, hogy megvendégelhetne bennünket a férfi egy kóstolóra.
This message was last edited by the player at 22:13, Tue 08 Nov 2022.

A cingar ferfi Lilianelle szavait hallva idegesen ragcsalja a bajszat majd vegul meg egyszer vegigmer titeket mint aki nem is tudja mit gondoljon de vegul csak elopakol egy kupat az elfnek es kis hezitalas utan masik kettot Ulrichnak es Gunthernek is, hogy megtoltse oket
- Gregor borai - majd kis ido utan hozzateszi - Igy ismernek. A legjobb bretton borok - belekostolva nem igazan erzitek hogy ez tenyleg bretton bor e. Mindenesetre egeszen finom.
Kicsit kivar es erdeklodve varja mit is szoltok a borhoz.

Új város, új lehetőségek.
Reméltem, hogy jobb lesz a helyzet, mint Altdorfban volt. Ott ugyanis túl sokan voltunk fejvadászok, és kezdőként nekem nem termett sok babér. Az első hidegzuhanyra viszont nem kellett sokat várni. A kocsmákban gyorsan kiderült, hogy a helybeliek nem örülnek az újonnan érkezetteknek. Másra számítottam, de jobb, hogy ez gyorsan kiderült... Mindegy, az idő majd úgyis engem igazol.
De a munkámhoz kellenek a kapcsolatok, ezért én is a piactér felé veszem az irányt a többiekkel együtt.
Szigorú arcot öltök, kihúzom magam, és szótlanul lépkedek a társaim mellett. A fegyvereimet nem is próbálom rejtegetni. Az árusok teljesen hidegen hagynak, nem szórakozni érkeztem, hanem dolgozni. És végső soron meggazdagodni.
A többiekkel ellentétben, engem a szobor teljesen hidegen hagy. Az embereket vizslatom. Koldusok, utcagyerekek és a többi alja nép: őket keresem. Nemrég még én is közéjük tartoztam, de már sikerült egy szinttel feljebb lépnem. Viszont szükségem van rájuk. Ha valakit meg kell találnom, akkor kell a segítségük. Legalábbis addig, amíg nem lesz nagyobb helyismeretem itt. De igazából azután is.
Lilianelle viselkedése kicsit zavar. Lehet, hogy az elfeknek csak a szórakozáson jár az eszük, de nekem nem. Az ingyen pia nem vonz. Legyek én józan, és legyen a célpontom ittas. Fordítva nem működik a dolog. Amikor a borárus nekem is tölt egy kevés vörösbort, csak belemártom a nyelvem, és vissza is teszem a kupát a helyére.
- Én megnézem azt a másik árust - közlöm a többiekkel.
Az üvegműves sátrához megyek, de az egyik szememet folyamatosan a többieken tartom. Az öregasszony áruit elkezdem nézegetni. Igazából nem érdekel semmi, és hát nem is értek az ilyen portékához. Inkább arra figyelek, hogy látok-e olyan gyanús alakot, aki rosszban sántikál. Ilyen tömegben azt gondolhatná az ember, hogy senki nem próbálkozik a lopással, de én is lent kezdtem az életet, és tudom, hogy mennek a dolgok.

Ízlelgetem egy rövid ideig a bort, nem kapkodom el a dolgot, mintha csak nem az lenne a helyzet, hogy megkívántam egy kis ingyen italt, hanem mintha valami igazi szakértő lennék, amit persze bátor dolog lenne állítanom magamról, de azért azt mondhatjuk, hogy volt már lehetőségem megkóstolni néhány igazán finom italt is, s ez is egészen ízletesnek mondható, persze azért nem a valaha volt legjobb bor amit ittam. -Igazán zamatos... Kitűnő. - hízelgek egy kicsit a kereskedőnek röviden értékelve az italt, majd miután a maradékot is megittam visszanyújtom számára a fém kelyhet, s Gunther után pillantok. Nos, ha a bor nem is, de Ő igazán savanyú ma reggel! Megmosolygom magamban a saját viccemet, majd még a férfihoz fordulok: -Köszönjük a kóstolót, ajánlani fogom a barátaimnak a borát, ebben biztos lehet. - adom tudtára, bár azt már nem kötöm az orrára, hogy ebből bizonyosan nem fog profitálni, hanem inkább a fejvadász után indulok, még mielőtt nagyon szétszóródnánk itt a vásárban.

A borarus talan kisse csalodottnak tunik ahogy bolint es elkoszon, lehet azt remelte rogton rendeltek vagy mondotok par cimet. Mindenesetre ahogy az uvegmuveshez mentek felall es szinpadiasan vegigmutat az aruin - Gyonyuruek ugye? Heske vagyok - mutat a satra feliratara,bar csak Lilianelle tudja elolvasni hogy Heske sarkanyuvege van rairva.
- Azt hiszem tulzas nelkul allithatom, hogy a kornyek legjobb uvegmuvese. A figuraim - mutat par tenyleg elegge elethu trollra es sarkanyra. Marmint hitelesnek tunore, mert eloben meg egyet sem lattatok, de felelmesetnek tunnek igy az biztos - A kupaim meg - mosolyodik el elegge nagy onbizalommal - nemcsak hogy szepek, de olyan erosek majdnem mint az acel. A kornyeken rengeteg embernek van tolem valamije. De ti nem tuntok idevalosinak ugye? Ht itt az ideje hogy Ubersreik igazi muremekeit is megismerjetek -


This message was last edited by the GM at 21:23, Wed 23 Nov 2022.