Udrea, a faj háborúk utáni 1503. év.
Talema királysága. Reino tartomány.
Podon városa, a háborúk után a keleti terjeszkedés központja lett. Ennek köszönhetően, de az emberek nagy ellenszenvére, a határvidéki elhelyezkedése a várost vonzóvá tette a nem emberi fajok számára. Főleg azoknak akik a háboru után csak kevéssé megtürt státusznak örvendhettek.
Mindenesetre a város és környéke nem szűkölködött a problémákban. Aki értett a fegyverforgatáshoz, vagy fogékony a mágiára, az itt könnyen találhatott munkát magnak.
Így alakult hogy mikor Fermín Gardon, a kormányzó szűkében volt a megbízható alatvalóknak, kénytelen volt másokat felbérelni a kényesebb feladatokra.
Egy egyszerű felhívással kezdődött az egész; "Magas jutalmat ajánlunk mindenkinek aki hajlandó segíteni a koronát egy expedícióban. Érdeklődni a kormányzó palotájában lehet!"
Sok érdekes figura megjelent, de volt ott kettő különleges. Már akkor éreztem hogy nagy dolgokra hivatottak.

Az egyik jelentkező egy fiatal, 20 év körüli, kb 180 cm magas, 70 kg körüli, vékony testalkatú, napbarnított bőrű humán férfi. Hosszú láncinget visel, vállára vetve egy hátizsák és egy bőrrel bevont fapajzs lóg, oldalán fekete, keskeny és hajlított pengéjű másfélkezes kard lóg, melynek keresztvasa szvasztikát formáz, a hosszú markolat végéről pedig szintén fekete, rövid lánc lóg. Mindkét karján alkarvédő van, de a jobb oldalira mintha egy kézi nyílpuska lenne felszerelve, bár ideg nincs rajta. Rövidre nyírt fekete haja jóképű, bár többnyire elgyötört kifejezésű arcot fog körül. Ezt a kifejezést, amikor szóba elegyedik másokkal, megnyerő mosoly váltja fel, de a fekete szemekből ilyenkor sem tűnik el teljesen a fájdalom. Ezzel a mosollyal lép oda a kormányzó rezidenciájának egyik őréhez.

- Szép napot kívánok önnek, uram. A nevem Trevor Strig. Az expedícióra szeretnék jelentkezni. Tudna segíteni abban, hogy odabent kit és hol keressek?
This message was last edited by the player at 15:26, Tue 31 Aug 2021.

In reply to Trevor Strig (msg # 2):

A kapuban álló őr, biccent feléd.
"Jó napot uram. Kérem várjon itt türelemmel, előkerítem a kormányzó segédjét, ő intézi ezeket a dolgokat."
Azzal megfordul és eltűnik az udvaron. A reggeli napsütésben, kisvártatva előkerül, és a társaságában egy fiatal, középmagas bajszos férfi, bordó felöltőben, patinára nyírt hajjal érkezik.
"Áh uram, örvendek a találkozásunknak. A nevem Antonio Rama, a kormányzó jobb keze volnék, és ebben a helyzetben," ... egy pillanatra megtorpan... "eme kényes ügy kezelésével megbízott személy."

Az érkező népek között kiváncsian nézelődik egy csuklyás köpenyes alak. Némi terepszemle után, látva hogy itt oly sokféle lény fordul meg, úgy dönt, hogy miután se magasságra (1,74m) se alkatra (~70kg) nem magaslik ki, arcával se lesz feltünő. Csuklyáját hátravetve azért talán néhány érdeklődő pillantást kap kékesszürke bőre és világosszürke haja. Az oldalán lévő fegyverei és a hátizsákján lévő számszeríj és sisak alapján harcosfélének tűnik...
Végül odalép a kormányzói rezidencia egyik őréhez:
- Jónapot kívánok! Úgy hallottam, hogy Fermín Gardon kormányzó úr egy expedícióhoz keres jelentkezőket. Ez ügyben kinél kell jelentkezni?

Bizalmasan belekarolok Antonióba, majd kissé fojtottabb, de jól hallható hangon folytatom, miközben elindulok vele az ajtó felé:

- Nos, kedves Rama úr, biztosíthatom, hogy tudom bizalmasan kezelni a kényes ügyeket. A saját múltamban is akad néhány olyan dolog, amiről nem szívesen beszélek... nem azért, mert törvénytelen lenne, inkább fájdalmas és személyes emlékek ezek.

Egy pillanatra feldereng az arcomon az elkínzott kifejezés, majd mintha egy látomást akarnék elhessegetni, legyintek egyet.

- De most az én problémáim nem fontosak, koncentráljunk a kormányzó úr ügyére.

Felpillantok az érkező alakra, és így folytatom:

- Biztos vagyok benne, hogy ez a úr is érdeklődik a részletek iránt, és minden bizonnyal ő is a segítségünkre lehet a megoldásban. Megbeszélhetnénk a dolgokat egy kupa bor mellett? A jó bor serkenti a bátorságot és a gondolkodást, és közelebb hozza egymáshoz a résztvevőket.

In reply to Ischyros Ynot (msg # 4):

Az őr kissé unottan válaszol.
"Jó napot. Ahogy látom nincs is egyedül. Na várjon egy kicsit,Rama úr rövidesen érkezik és segíteni fog önnek, Is."
Ahogy körbenézel rajtad kívül még hat többé kevésbé hasonló felszerelés hordó férfit és nőt látsz.
Kisvártatva megérkezik Rama, bemutatkozik és bevezet titeket a belső udvarra.

Csendesen körbenézek, felmérem a többieket. Nem bámulok senkit feltünően, csak nézelődök és igyekszem minél többet megjegyezni.

In reply to Trevor Strig (msg # 5):

"Ohh, milyen közvetlen ember maga."
Jegyzi meg António meglepődve azon h belekaroltál.
"Nos valóban,érkeznek még emberek. Nem is gondoltam volna hogy ilyen sok kalandvágyó él ebben a városban."
Kecsesen kicsusszan a karolásodból, és int egy fiatal cseléd legénynek.
"Uram,engedje meg hogy bekísérjem a többi érdeklődőt is. A fiú majd elvezeti az ebédlőbe. Rövidesen érkezek  a többi ígéretes jelölttel."
Azzal meghajol és visszaindul a főkapuhoz.
A fiatal legény odalép és várja hogy kövesd.

Udvariasan meghajolok Antonio felé:

- Köszönöm az információkat, kedves Rama úr! Remélem, hogy mielőbb az Ön és a kormányzó úr segítségére tudok lenni.

Azzal odaforulok a legényhez és felé is meghajolok, de nem olyan mélyen:

- És természetesen köszönöm önnek is az útbaigazítást, ifiúr. Követem Önt, vezessen kérem oda, ahová Rama úr kérte.

Azzal várom, hogy elinduljon, és ha megteszi, követem.
This message was last edited by the player at 19:13, Tue 07 Sept 2021.

In reply to Trevor Strig (msg # 9):

...Jöjjön uram... Azzal a legény bevezet téged egy közepes méretű hosszanti alapú csarnokba. A szoba  közepén egy hosszú több székkel körbefogott étkező asztalt látsz, telis tele finomabbnál finomabb ételekkel.
...Itt foglaljon helyet az úr, kérem. Rama úr rövidesen érkkezik. Addig hozhatok valami frissítőt az úrnak?...

- Köszönöm a figyelmességét, ifiúr. Egy kupa lágyabb, selymesebb bort kérnék. Nem szeretném, ha már a megbeszélés előtt a fejembe szállna a bor.

Azzal elkezdem körbejárni az asztalt, közben körülnézek, hogy van-e még valaki a teremben. Ha nincs, akkor ami tartósabb ennivalót (pl. sülteket) látok, abból pakolok a hátizsákomba. Ügyelek arra, hogy rögtön egy-egy ilyen mozdulat után úgy rendezzem el az ételeket, hogy ne tűnjön fel az eltettek hiánya.

Megyek

In reply to Ischyros Ynot (msg # 12):


Trevor, neked a fiatal fiú hoz egy kupa bort, meghajol, majd kimegy a helység egyik sarkába.
Kisvártatva kitárul az ajtó amin te magad is átjöttél. Rama úr lép be rajta, akit egy fiatal díszes öltözetű kalapos hölgy, egy férfi hatalmas karddal és hátizsákkal a hátán és egy harmadik figura (majd leírja magát) követnek.
"Áhh Senior String, látom kényelembe helyezte magát." kiált fel mosolyogva Rama. "Fogyasszon csak kedvére, hölgyem, uraim, önök is, csak tessék. Vendéglátónk rövidesen megérkezik."
Azzal kilép a szobából, magatokra hagyva négyőtöket a halk reggeli tűzropogás és frissen sült húsok illatával belengett ebédlőben.

Az asztalnál egy fiatal, 20 év körüli, kb 180 cm magas, 70 kg körüli, vékony testalkatú, napbarnított bőrű humán férfi áll. Hosszú láncinget visel, vállára vetve egy hátizsák és egy bőrrel bevont fapajzs lóg, oldalán fekete, keskeny és hajlított pengéjű másfélkezes kard lóg, melynek keresztvasa szvasztikát formáz, a hosszú markolat végéről pedig szintén fekete, rövid lánc lóg. Mindkét karján alkarvédő van, de a jobb oldalira mintha egy kézi nyílpuska lenne felszerelve, bár ideg nincs rajta. Rövidre nyírt fekete haja jóképű, arcot fog körül, de a fekete szemekből at udvarias mosoly ellenére valami búskomor, fájdalmas kifejezés ül. A többiek érkezésére kissé összerezzen, aztán mosolyogva meghajol:

- Mély tisztelettel köszöntöm önöket, hölgyem és uraim. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Trevor Strig, kardforgatással keresem kenyeremet és egyelőre életcélomat. Bár apám a Harag Lovagja volt, jómagam csak egyik fegyverét örököltem, elhivatottságát nem, így egyszerűbb eszközökkel igyekszem segíteni mindazoknak, akik rászorulnak, jelen esetben a kormányzó úrnak. Önökben kiket tisztelhetek?

A harmadik belépő 1,74m magas, nem túl nagydarab (~70kg) bőre kékesszürke és világosszürke haja rövidre vágva. Az oldalán bárd és buzogány, hátizsákján számszeríj és sisak. Köpenye csuklyája hátravetve és a ruhadarab nincs összehúzva, így látni lehet vörös színű pikkelypáncélját, melyet a hajlatoknál bronzszínnel díszített.
Miután beléptek, alaposan körbenéz felmérvén a terepet.
This message was last edited by the player at 13:40, Thu 16 Sept 2021.

In reply to Ischyros Ynot (msg # 15):

Csend borul a teremre. Csak a tűz ropogását és az idősebb férfi diszkrétnek szánt csámcsogását let hallani.A társa csak egy kupa bort kért  az inas legénytől.
Percekkel később szolgálok garmadájával egy idős férfi jelenik meg. Ruhája a nfmesek minden pompája. Frissen borotvált, illata a tavaszi mezőt idézi bennetek. Lassan, kimértem az asztalfőhöz sétál, ahol a szolgálók segítenek neki leülni.
Kisvártatva, hangosan megköszörüli torkát.
"Khhmmm...Nos, elkezdhetjük?" mutat kérdőn a még helyet nem foglalt vendégeknek.

Természetesen, uram! - hajolok meg, azzal helyet foglalok a hozzám legközelebb eső üres széken.

In reply to Trevor Strig (msg # 17):

Az idősebb férfi felnéz a falatozásából a fiatal lányra, aki biccent neki, majd maga is helyet foglal mellette.

"Üdvözlöm önöket." kezdi szelíden az idős kormányzó "Reynaldo Diaz kormányzó vagyok, a város és a környező földek birtokosa. Azért kerestem embereket mert egy kényes ügyben lenne szükségem olyanok segítségére akik a lehető legtávolabb állnak a birodalom érdekeitől."
Megköszörüli a torkát, mire az egyik cseléd már ugrik is és hozza neki a kupa borát.
"Remélem számíthatok a diszkréciójukra ebben az ügyben?!" kérdezi, majd belehörpint az italába.

- Természetesen, uram - bólintok, majd magam is fogyasztani kezdek. Ügyelek arra, hogy a számban egyszerre mindig csak kevés étel legyen, hogy ha kérdés van, gyorsan le tudjam nyelni és tudjak válaszolni.

- Számíthat rám, uram - mondom.
Az asztalról csak csipegetve fogyasztok, nem ez a fontos...

In reply to Ischyros Ynot (msg # 20):

Sejtelmesen végigmér mindannyiitokat majd kortyol egyet a borából.
"Nem messze innen, dél-dél keleti irányban van egy kis uradalom. Sok, és igen jó termőföldekkel. Fontos élelmiszer ellátója az a vidék a mi szeretett városunknak. Én nem mellesleg a terület vezető kereskedelmi családja, a Hucrele familia jelentős támogatója jómagam politikai előmenetelének."
Körbekémleli a tekinteteiteket, hörpint egyet a borából és lassan, kimértem folytatja.
"Nem szeretném hogy ezt a támogatást elveszítsem, ezért Kerowyn Hucrele kisasszony, a közelmúltban felmerülő problémájának megoldását magamra vállaltam. Nos a probléma megoldására magukat fogom küldeni. Természetesen nem ingyen."
A mellette álló szolgálónak intve kér még egy pohár bort.
"Jómagam fejenként 100 Arany escudo-t ajánlok fel Önöknek, fejenként. Emellett Lady Hucrele is minden bizonnyal megjutalmazza majd a segítségüket."
Egy aranyozott villával egy szem szőlőt vesz a szájába, elrágcsálja majd körbenéz köztetek.
"Nos? Van még bármilyen kérdésük?"

- Engedelmével van, uram - szólalok meg, miután lenyeltem a falatot. - A probléma pontos mibenlétét öntől vagy Hucrele kisasszonytól fogjuk megtudni?

In reply to Trevor Strig (msg # 22):

"A mélybemenő részleteket jómagam sem ismerem. De Hucrele  kisasszony majd részletezi a probléma mibenlétét mihelyst megérkeztek Oakhurst-be."
Válaszol ridegen a Kormányzó.

- Rendben, uram, köszönöm a választ. Mikor indulunk?

- És Uram, várhatóan mennyi idő áll rendelkezésünkre a feladat végrehajtására? - teszem hozzá, remélve hogy legalább az kiderül hogy mennyire sürgős az ügy.

In reply to Trevor Strig (msg # 24):

Elgondolkodva végignéz rajtatok.
"Az indulásukat Önökre bízom. Készüljenek fel nyugodtan, reggelizzenek kedvükre." mutat körbe az asztalon.
"Az hogy a feladat mennyire idő-érzékeny, azt sajnos nem tudom megmondani. De Hucrele kisasszony minden bizonnyal tájékoztatja majd Önöket."

- Ez esetben Kormányzó úr kérünk valami igazolást amivel Hucrele  kisasszonynak bizonyíthatjul, hogy Ön küldött - mondom megbízonknak, majd a többiekhez fordulok - javaslom hogy rehglizzünk meg és induljunk mielőbb.

In reply to Ischyros Ynot (msg # 27):

Vendéglátótok hosszasan mereng azon amit mondtál, majd több korty bor után válaszol.
"Ez a kérés jogos a részükről, és természetesen megoldható. Írhatok önöknek egy menetlevelet, amennyiben az itt jelen levő Fontana Kisasszony a Kereskedők Szövetségének Legátusának szava nem elég." 
Látjátok ahogy a hölgy elvörösödig a szavak hallatán és ahogy leveszi a kalapját, arca színe szinte eggyé válik hajának színével.
"Látom a nevem és ittlétem megelőzött." kezdi el halkan "Lena Fontana vagyok, ahogy a kormányzó úr is rávilágított legátusi címemben, a határvidékeke új tartományai kereskedelmének felügyelete a feladatom." ... elhallgat majd lenéz a mellette ülő férfira...
" Ő itt útitársam és testőröm Kurt." ... a férfi megemeli a kupáját körbe mindenki felé. "Üdvözlöm az urakat" hangzik a közvetlen válasz. Majd újra a hölgy szólal meg.
"Kedves kormányzó úr, még nem döntöttük el hogy részt vennénk e eme ügy felgöngyölésében, de az úr" ekkor Ichyros felé biccent " ötlete a reggelit illetően kiváló."
A kormányzó mélabúsan bólint egyet. "Ezesetben magukra hagyom önöket, elkészítem a szükséges iratokat, addig fogyasszanak kedvükre."

- Köszönjük szépen, kormányzó úr! További szép napot kívánok önnek! - mondom, azzal folytatom a reggelit. Közben beszélgetést kezdeményezek a társasággal:
- Újfent üdvözlöm önöket, hölgyem és uraim. Mint említettem, a nevem Trevor Strig, és kardforgató vagyok. Ön - fordulok a hölgy felé -, ha jól értettem, Lana Fontana kisasszony, kereskedelmi legátus. Bocsássa meg a műveletlenségemet, kisasszony, de én sajnos nem ismerem önt. Ön ismeri Hucrele kisasszony problémájának jellegét? Nem megszokott, hogy a kereskedelmi képviselők mások szolgálatába álljanak, főleg legátusi rangban. Esetleg önt személyes kapcsolat is fűzi Hucrele kisasszonyhoz? Vagy a kapcsolatait szeretné kiterjeszteni azzal, hogy szolgálatával lekötelezi a kisasszony családját? Illetve uram - fordulok Ischyros felé -, önben kit tisztelhetek?

Fontana kisasszonyhoz fordulok:
- Ha megengedi válaszolnék előbb én, az rövidebb lesz - miután bólint bőbeszédű társunkhoz fordulok - Ischyros Ynot vagyok és leginkább páncélkészítéshez meg harchoz értek.

In reply to Trevor Strig (msg # 29):

"Örvendek Strig úr." kezdi lágyan a lány "Igen, a Kereskedők Szövetségének vagyok a legátusa. Melynek keretében a határvidéki tartományok diplomáciai helyzetét igyekszem felmérni, és adott esetben azokat javítani."

Hörpint egyet az italából "A környékbeli városok és uradalmak jövedelmező kereskedelmi lehetőséggel bírnak, nem is beszélve a vadvidékről érkező árukról."
Leül az asztalhoz, szed magának pár falat ételt az egyik tányérra. Leveszi vaskos bőr kesztyűjét majd rátok néz és folytatja.
"Legyen elég egyenlőre ennyi, az ittlétem okát illetően." Rád mosolyog Trevor "Ha a sors úgy hozza, még lesz lehetőségünk hogy megismerjük egymást."
Azzal el is kezd falatozni, kimérten, úriasan.

- Nos, akkor jó étvágyat kívánok mindenkinek. Csatlakozom Ynos úr indítványához, hogy étkezés után, amint a kormányzó úrtól átvettük a dokumentumokat, induljunk. Útközben minden bizonnyal lesz még lehetőségünk jobban megismerni egymást.

Azzal magam is folytatom az evést, igyekszem szintén illedelmesen fogyasztani, ahogy a szüleimtől tanultam annak idején. Mikor végzek, megvárom, míg a többiek is befejezik az evést.

In reply to Trevor Strig (msg # 32):

A reggelivel nagyjából fél órát töltötök, leginkább azért mert olyan étkeket is láttom amit eddigi életetekben ritkán vagy szinte sosem kóstoltatok még. Mindeközben négy szolgáló legény áll a rendelkezésetekre és lesi kívánságaitokat.
Ránézésre a hölgy és utitársa jobban hozzá van szokva ehhez a fajta életvitelhez mint ti.
Nagyjából mikor már a végefelé jártok a lakomának, megjelenik egy díszes öltezetű parfümöktől illatozó középkorú férfi.
Mögötte egy inas, udvari öltözékben, egy apró ládikával a kezében.
Odasétálnak az asztalfőhöz, a kormányzó helyével pont ellentétes oldalon.
Majd a férfi kezdi; "Üdvözletem és tiszteletem a hölgynek, és az uraknak. Eme ládikában találják a kormányzó úr által ígért menetleveleket, illetve némi utravalót." közbent int az inasnak aki az asztalra helyezi a ládát. "Amelyikük szükségét érzi, az utazás kényelme érdekében kölcsönözhet hátast az istállónkból." Körbenéz rajtatok. "Jó utat kívánok, a Kegyes Nap sugarai ragyogják be útjukat." azzal megindul kifelé a teremből .

Kissé meglepetten nézek utána és ezt már nem állom meg megjegyzés nélkül (persze mire megszólalok már becsukódott mögötte az ajtó!)
- Meg sem várta válaszunkat, hogy szüksége van-e valakinek hátasra... - majd a menlevelekhez lépek és megkeresem az enyémet (természetesen ha már pakolászom a leveleket, mindenkinek átnyújtom a sajátját), majd szemrevételezem az útravalót is.

- Nagyon köszönöm, uraim. Mindössze egy kérdéssel tartanám csak fel önöket. A kölcsönzött hátasokat elegendő leadnunk Hucrele kisasszony udvartartásában vagy valamiféle úton-módon ide kellene visszajuttatnunk őket?

Majd megvárom amíg válaszolnak, utána a ládikához sétálok és megnézem a tartalmát. Elsősorban azt, hogy a menetlevelek névre szólnak-e, illetve azt, hogy azokon kívül mi található a ládában.

In reply to Trevor Strig (msg # 35):

A férfi, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót visszanéz, felvonja egyik szemöldökét majd int a fiatal fiúnak.
Utóbbi bent marad és válaszol a kérdéseitekre;
"Abban az esetben ha nincs szükségü a hátas állatokra úgy azom itt maradnak." válaszol Ynot-ra nézve. Aztán String felé fordítja tekintetét.
"Igen. Amint megérkeztet az úrnő birtokára aZ ottani lovászok majd gondjukat viselik."

A ládikához lépve négy tekercset találtok széleiken kicsit kiengedve. Ezeken a darabokon olvashatjátok neveiteket. Mindegyik papíros alatt egy finom bársonyból készült erszény hever.
Ha kibontjátok fejenként tíz arany érmét, egyik oldalán egy női profil, másikon egy égbe nyúló tenyér melyet nap vesz körbe, szimbólum ékesíti, találtok benne.

Elteszem a tekercsemet és az egyik erszényt, majd a többiek felé fordulok:
- Tisztelt hölgyem és uraim, nem tudom, hogy önök hogy állnak ezzel, de a magam részéről úgy gondolom, hogy kihasználom a hátaskölcsönzés lehetőségét. Önök rendelkeznek saját utazási eszközzel vagy hátassal, vagy velem tartanak az istállóba? Amennyiben az előbbi, úgy javaslom, hogy negyed óra múlva találkozzunk az épület előtt indulásra készen, amennyiben az utóbbi, akkor indítványozom, hogy menjünk együtt az istállóba.

- Remek ötlet, részemről mehetünk is az istállóba. - válaszolom, miközben a menlevelem és a nekem szóló erszényt elrakom. Eztán várakozóan nézek társainkra.

In reply to Trevor Strig (msg # 37):

Lena rátok néz. "Köszönöm a kedvességét Strig Úr, de nekünk van még egy kis elintézni valónk." rátekint társára aki éppen az utolsó falatokat mossa le egy kupa borral "Rövidesen követni fogjuk magukat, vagy még meg is előzzük önöket." Rád kacsint majd int Kurtnak. Az feláll meghajol előttetek aztán követi a hölgyet aki közben kisétál a nagy bejárati ajtón.

Mindeközben a jól öltözött inas odalép hozzátok.
"Úgy látom akkor jelenleg két felszerszámozott lóra lesz szükségünk." csettint két ujjával mire a szolgálók elkezdik letakarítani a reggeli maradványait.
"Kérem, kövessenek, uraim."

- Nos, Ynot uram, ketten maradtunk. Jöjjön, keressük meg azt az istállót!

Azzal igyekszem visszaemlékezni arra, hogy tudom-e az utat az istállóba. Ha nem, akkor az eddigi udvarias modorban útbaigazítást kérek bárkitől, akivel találkozunk és aki megítélésem szerint az udvartartáshoz tartozik. Amikor odaérünk, kiválasztok egy számomra szimpatikus, a jelenlétemre jól reagáló hátast, majd megmondom a lovásznak, hogy a kormányzótól milyen tájékoztatást kaptunk a kölcsönzési lehetőségről, és megérdeklődöm, hogy tartozunk-e valamivel a kölcsönzésért azon felül, hogy érkezéskor leadjuk a hátasokat.

- Valóban úgy tűnik. Bár azt hittem, együtt fogunk utazni mind a négyen. - válaszolom - mindenesetre menjünk a hátasokért és induljunk.

Ezzel követem Trevor Striget a hátasokhoz. Hogy melyik hátast vigyem, azt a lovászokra bízom, ők értenek hozzá. Természetesen ha a kölcsönzésnek az elhangzottakon kívül van más "feltétele" azt is megoldjuk (ha már Trevor megkérdezte).

In reply to Trevor Strig (msg # 40):

A saját keresésre és útbaigazításra nincs szükség, a jól öltözött fiatalember szívesen segít nektek eligazodni.
"Kérem kövessenek uraim." azzal átvezet titeket a haszienda udvarán az istállókhoz.
Itt látjátok hogy négy jól tartott erős paripát már szerszámoznak fel a számotokra.
"Nos, uraim." kezdi a fiatal férfi "Mivel a társaik még nem indulnak így lényegében bármelyik lovat választhatják. A nyeregtáskában találnak pár napra szárított élelmet, ez elég míg a bárónő birtokára érnek, illetve egy térképet hogy biztos odaérjenek."

Nagyon köszönöm, ifiúr! - hajolok meg, azzal előveszem a térképet és áttanulmányozom. Megnézem, melyik úton jutunk el legrövidebb időn belül a célunkhoz, majd megmutatom ezt Ynotnak is. Ha beleegyezik, akkor megköszönöm még egyszer a segítséget és elindulunk.

In reply to Trevor Strig (msg # 43):

Néhány perc tanulmányozás után megtalálod a leggyorsabb és talán biztonságosabb utat is.
Ha odaléptek, megérzésed szerint 2-3 nap alatt akár oda is érhettek.
Közben Ynot is megérkezik, felpakol lovára majd együtt útnak indultok.

(Ha egymásközt szeretnétek valamit csevegni írjátok be nyugodtan.)

Néhány nap fenék zsibbasztó lovaglás, útszéli táborozás vagy jobb esetben tavernák meghitt tetői alatt való pihenés után elértek Oakhurst városkájáig.
A közeli dombról szemlélve egy igen kis takaros városkáról beszélünk. Méreteit nézne 1000 főnél többen nem lakhatják. A táj adotságainak megfelelően ameddig a szemetek ellát a völgyben megvúvel földeket gazdag legelőket s azon kövér nyájakat láttok.
Három út vezet a városba. Amint ti érkeztek, kelet felől, egy megy tovább a hegyekbe, egy pedig északnyugatnak a dombok közt kanyarogva.
Ahogy haladtok be a városkába látjátok, takaros jól karbantartott településbe érkeztek.
A dolgos népek napi munkájukat végzik, de nem tartva tőletek, kedvesen útbaigazítanak az elöljáró felé.
Lady Hucrele-t a város, nagyjából közepén található hatalmas kuriában találhatjátok meg ahol fáradalmat nem ismerve vezeti a városkáját. Legalábbis a helyiek ezt mondják.
Maga a rezidencia, három emelet kissé puritán nem mutat nagy fellengzőséget. Viszont körbe jó 10 láb magas kőfallal van körbevéve s mindenhol 2-3 őr járkál fel s alá. Magát a bejárati kaput 4 fegyveres őrzi.

Bár ha kell, elő tudom venni a kifejezetten elbűvölő modoromat, de a felesleges szócséplést és jópofizást (csak azért beszélgetünk, hogy beszélgessünk) nem kedvelem, így a magam részéről beszélgetés esetén válaszolgatásra szorítkozom. Amennyiben nincs kérdés felém, szótlanul, gondolataimba merülve, esetleg egy-egy eszembe jutó dallamot dúdolgatva telik el az utazás. Pihenésképpen is jobban kedvelem a táborozást, mint a fogadók zajos vígságait, így ha van lehetőségem választani, inkább a (viszonylagos) magányt preferálom.
Amikor megérkezünk a Hucrele rezidenciához, leszállok az őrök előtt a lovamról. Meghajlok, majd azt a bizonyos elbűvölő modort elővéve köszönök nekik:
- Szép napot kívánok, uraim! A nevem Trevor Strig, társam pedig Ischyros Ynot. Fermin Gardon úr, Podon városának kormányzója megbízásából érkeztünk, hogy Kerowyn Hucrele kisasszonynak segítsünk. Így hát társam és a magam nevében szeretnénk audienciát kérni a kisasszonytól.

In reply to Trevor Strig (msg # 45):

Két őr összenéz, majd rátok hunyorognak. "No azt majd meglátjuk. Juan, eredj be és járj utána igazat beszél e ez a két jöttment?!"
Kiált oda egy harmadik, nagyon fiatal katonának, aki azzal a lendülettel rohan is be ló halálában a villába.

"No, amíg várunk, had szabadjon megkérdeznem, mi céllal kérnék az úrnőtől azt az audienciát az urak?" kérdezi nyájasan tőletek.

Ugyanazzal a megnyerőnek szánt udvariassággal  válaszolok, miközben előhúzom a kormányzó pecsétjével ellátott megbízólevelet:

- Mint mondottam, Fermin Gardon kormányzó úr küldött minket, hogy segítsünk Kerowyn Hucrele kisasszonynak. Hogy miben, azt majd a kisasszony személyesen fogja közölbi velünk - úgy vélem, kényes természetű dolog lehet, amelynek pontos mivoltát nem véletlenül nem kötötték az orrrunkra. Alighanem csak akkor tudjuk meg a részleteket, amikor Hucrele kisasszony megbizonyosodott arról, hogy egyrészt elköteleztük magunkat abban, hogy teljesítjük a megbízását, másrészt képesek vagyunk diszkréten kezelni a dolgot kíváncsi kérdések ellenében is - kacsintok rá az őrre.