Körülbelül két hónap telt el újév óta, kisebb nagyobb események természetesen történtek, de semmi olyasmi, ami komolyabb erőfeszítést igényelt volna. Egy két garázda itt, néhány betörés és garázdaság ott, de relatív gyorsan és könnyen kezeltétek őket. Néhány apróság, ami azóta kiderült, de ügy nem lett belőle: Garm, Az elf, az Ork és a Magiszter közös kalandozó csapatot alakítottak és a városon kívül tevékenykednek azóta is. Hollétük ismeretlen, de pár hete a hosszúéletű holtteste előkerült: halálának oka szívleállás volt, arcán az őröm és rettenet elegye.
A falvak környékén egyre gyakrabban lehetett hallani eltűnt ifjú hölgyekről, akiknek nem kerül elő a holtteste sem, de sajnos nem a ti körzetetek.

Egy ismerős arc toporog az irodában, kelletlenül, Georn az aki nagyot nyúlt az elmúlt időszakban, de az arca gondterhelt, szeme beesett, mintha keresne valakit, vagy valamit.

Hagyok üzenetet Sara testvérnek, amelyben megadom neki az állandó törzshelyemet (a városban lévő, tiadlani stílusú kávé- és teaház), valamint megkérem, hogy üzenjen, amennyiben lehetőség van rá, szeretnék vele akár ott, akár az általa megjelölt helyen találkozni. Majd udvariasan megköszöntem a vendéglátást a temetkezési vállalkozónak, elköszönök és megkeresem Cymart és indítványozom, hogy egyelőre menjünk haza. Megkérdezem, hogy mire jutott, és meghallgatom a beszámolóját, amennyiben van mit megosztania, közben én is elmesélem, mi történt a temetkezési vállalkozónál. Amikor (gondolom hosszabb utazás után, amelynek során a lehetőségekhez képest igyekszem pihenni is) visszaértünk a városközpontba, először hazamegyek kissé rendbe szedni magam, majd bemegyek a központi irodába. Mikor meglátom Geornt, barátságosan köszöntöm:

- Üdvözöllek, Georn! Csak nem jelentkezni jöttél, hogy a városőrség kötelékébe állj? - kérdezem széles vigyorral, majd a gondterheltségét látva komolyabbra fordítom a szót. - No de hagyjuk a tréfát, úgy látom, segítségre volna szükséged. Beszélj, miben lehetünk a segítségedre? Hamarosan Cymar kollégám is megérkezik, addig foglald össze röviden, kérlek, aztán ha már hármasban leszünk, rátérünk a részletekre is.

Azzal hellyel, és egy kis frissítő gyümölcslével és ha van, rágcsálnivalóval kínálom meg a fiút. Hadd érezze magát minél kényelmesebben, annál könnyebben megnyílik.

Végül nagyjából a megbeszélt időben érkezem, nem épp vidáman így tán kissé túlzott lendülettel kezdem:
- Szép napot Kais kolléga! - köszönök - megpróbáltam annak a crantai mágiának utána menni, de ahhoz magasabb szintű hozzáférés kéne, mint amink most van...és mint kiderült, még egy darabig nem is lesz olyanunk. Feljegyeztem, hogy később visszatérjek rá.

Ekkor nézek körbe és veszem észre a folyékony és szilárd halmazállapotú frissítőket és Georn-t.
- Neked is szép napot Georn! - köszöntöm valamivel barátságosabban - mi járatban? Miben segíthetünk?

És ezzel szerényen, de vételezek az ellátmányból.

Geron aggódva folytatja a mondandóját- nem teljesen tudom, ilyenkor mit kellene tenni. A szegénynegyedről lenne szó- folytatja, mint akinek tapasztalata van abban, ami általában ezután a mondat után következik (urban túlélés passzív siker: a szegénynegyed mint kifejezés az egész kerületben használt, ahol éltek, de van egy terület ami még itt is a legroszabbnak számít, a romok a csatorna kiömlésénél, gyakorlatilag szörnyek és egyéb kétes egyedek tanyája). -Megismertem egy csapat gyereket a környéken, de eltűntek. Tudom, szörnyek vannak a városban, azt is hogy az élet olcsó arrafelé, de ők ügyesek voltak! Ráadásul a felnőttek is furcsán viselkednek az egész területen, állítólag szörnyeket látnak, ahol nincsennek is, vagy a halottakkal beszélnek, mintha elnének. Nem tudom kihez forduljak, akik ezt komolyan is veszik.

Két kézzel rátámaszkodok az asztalra, és mélyen Georn szemébe nézek.

- Például hozzánk. Mi minden bejelentést komolyan veszünk. Számomra olyan nem létezik, hogy olcsó emberélet, legfeljebb olyan, aki botor módon eldobja magától a sajátját. De az elmondásod alapján ezek a kölykök nem ilyenek, a nehéz körülményeiket nem maguknak köszönhetik, tehát érdemesek arra, hogy segítsünk nekik. Amit lehetőségeink szerint meg is teszünk.

Előszedek egy darab papírt és firkantok egy üzenetet a kollégáknak, miszerint elmentünk kivizsgálni egy beérkezett bejelentést, majd rámutatok a rágcsára:

- Markolj bele, fiam, indulunk megnézni a helyet. Útközben elmesélheted a részleteket.

Kis visszajátszás KM engedéllyel: a kést, amivel a fekete masszát vizsgáltam a toronyban és a massza reakcióba lépett vele, leadom a céges alkimista laborba azzal a kéréssel, hogy 1. próbálják meg kideríteni, hogy mi volt ez a fekete anyag, 2. ha ez nem is sikerül, de igyekezzenek megtudni minél több mindent róla (fizikai, kémiai, élettani hatások).

In reply to Kais Kouro (msg # 5):

A gyerek meglepő módon kifejezetten keveset markol és azt is alig alig nyammogja. Elindul veletek a városrész felé, de aggódó és gondterhelt, ritka egy gyerekhez képest.

Nem tudom mit mesélhetnék még el. A hely egyszerűen kiszívja egy ideje az emberből a jókedvet, talán az életkedvet is, ha fogalmazhatom így. Idővel aki hosszabb időt tölt a környéken, az elkezd dolgokat látni. Halott dolgokat. (itt hagyok időt kérdezni a srácót mielőtt megérkeztek)

A helyszín még mindig nem a leg vidámabb: üres házak, romok és egy hatalmas nyílás a hely oldalában, magasan közel 15m a tó felett, ahonnan a város a szennyét üríti (bár nem tudni hogyan, de az alkimista elfek, akik a rendszert tervezték megoldották, hogy gyakorlatilag tápanyagban gazdag víz folyik a rendszerből pusztán ki...)

Sajnos nincs saját alkimistája a toronybak, -egyenlőre sajnos szinte senki sincs aki nem katona Cher Han mint Soran barátja és Krad papja dolgozik veletek rendszeresen- de ismertél valakit aki egy kevés pénzért megvizsgálta. Az eredmény kevés: az anyagból semmi sem maradt a pengén, de a hatása maradandó volt: Az alkimista azzal viccelődött, hogy megmarta az idő vasfoga, vagy esetleg valami olyan lény emésztőnedve ami a jófajta acélt is képesvolt feloldani. (a kést két daraban kaptad vissza, teljesen elemésztette a fekete "bomlás", pár nappal utána semmi sem maradt a fémből ami egykor büszke tőr volt..)

Nem emlékszem miben egyeztünk meg a pénzzel kapcsolatban, de a zsoldotok jelenleg 60 ezüstöt tett fejenként ki a két történet között.

- Hogy érted, hogy halott dolgokat lehet látni? Elhunyt ismerősöket? Élőholtakat? Visszajáró szellemeket, akik valami fontosat nem tudtak befejezni a haláluk előtt, ezért kiszakadtak a Nagy Körforgásból? Esetleg csak szanaszét heverő hullákat? Pontosítsd, kérlek!

In reply to Kais Kouro (msg # 7):

A kissrác kissé elbizonytalanodik, nem szellemek, vagy élőhalottak, azt megvizsgálták. Nincs holttest, azokat össze szedtük, utána sem szűnt meg. Szerintem jobb, ha ti kérdezitek meg ki mit lát, legutóbb rám nagyon dühösen reagáltak, majdnem meg is ütött az egyik. Ráadásul a barátaim jelentős része el is tűnt...

- Képzelgések és beszélő holtak...furcsa egy mágia lehet. - morgom, majd Geornhoz fordulok - van valami közös azokban akik a szörnyeket és a holtakat látják? Arra gondolok, hogy mind jártak egy kocsmában vagy mind ugyanabban a sikátorban közlekednek vagy bármi ami összekötheti őket és kissé szűkíti a kört?

In reply to Cymar Lyalmur (msg # 9):

Égi narrátor: a gyermek nem oknyomozó, hanem tanácstalan 10 év forma, aki a barátai miatt aggódik. Az információk amiket ad, lehetnek hiányosak, kevesek.

Nincs ötlete, hogy van e összefüggés köztük, ezek a legszegényebbek, azaz nincs kocsma, van hogy étel sincs. KB területre tudja szűkíteni, lásd feljebb, de az az érzésetek, hogy nem tudtok még mindent.

Cymar: mágia ism chek automatikus siker: nincs aktív magikus hatás a környező 20m belül