Mikor a többiek beérnek az istállóba, én kilépek és a csikket elnyomom, ügyelve hogy ne gyújtsam fel az istállót egy eltévedt parázzsal. Majd a lovászfiúhoz fordulok:
"Fiú nyergeld fel Szélvész-t és a lótáskába helyezz 2 napi abrakot!"

Ezután az istálló melletti konyhába forró vizet szerzek és egy bögrét. A bögre tartalmát aromás füvekkel ízesítem (tea) majd Fraien-nek adom.
Kiküldetésben ez amolyan íratlan szabály közöttünk. Ő őrködik én pedig kellemesebbé teszem neki a reggeleket. A nehezen kelés egyfajta munkahelyi ártalom nála  "A szokásos..." csak ennyit mondok halkan, miközben átnyújtom a bögre forró italt.

Ezután Venoritum-ra nézek azon kívül hogy látszólag felpakolta az egész lakást nem látok rajta semmi különöset. Feltételezem mivel senki nem szólalt fel hogy, szekérrel vagy bármi más módon jussunk el a célunkra a lovas utazás nyert...
This message was last edited by the player at 19:12, Sun 07 Nov 2021.

- Kösz - válaszolom - erre azért kevesen gondoltak azok közül akikkel együtt dolgoztam az elmúlt évtizedek alatt.

Míg befejezzük a készülődést, a lovak fölmálházását meg is iszom az ébresztőteát.

Miután úgy érezte, hogy a többiek váratnak magukra, elkezdte diszréten megöntözni a istálló oldalát. Mire végez, akkor kap észbe, hogy az osztag már végre megérkezett. Némi kapkodással igazítja helyre a gatyáját, és simítja helyre - mégsem illik már az, hogy az ilyen apróság szemet szúrjon.
-Á, itt vagytok? - veszi fel a szokásos teli vigyorát - Pompás! Indulhatunk?
A végszóra összecsapja a kezeit, majd a nyeregbe veti magát

A végszóra a két istállósfiú szélesre tárja a kapuszárnyakat, ti pedig négyen bárdok illúziómesélésébe illő jelenetben kivágtattok a városba, át a főtéren, végig a déli kapu felé vezető úton. A bárdok valószínűleg azzal folytatnák az elbeszélést, hogy aki a köznép tagjai közül látott titeket, spontán éljenzésben tört ki a hősök láttán... ehelyett viszont legfeljebb néhány sokkal prózaibb káromkodást sodor utánatok a szél, amit egy-egy vigyázatlanabb gyalogos kiált utánatok, miután majdnem lelépett elétek. Ti viszont nem foglalkoztok az ilyen apróságokkal, hiszen feladatotok van. A kapunál szó nélkül kiengednek titeket, hiszen már kinyitották a nyilvános útvonalakat aznapra, és inkább a befelé igyekvőket ellenőzik... illetve megkapták a leírásotokat és az utasítást, hogy ne akadályozzanak titeket.

A városon kívül lépésre lassítotok, hogy kíméljétek a lovakat. Helyismeretetek és számításaitok alapján estére Orthet városába értek, ahol megszállhattok, másnap pedig folytathatjátok utatokat Sokorosába.

A út meglehetősen forgalmas, számos szekér és néhány személyszállító kocsi jön szembe veletek, ami Új-Pyarron központi szerepét tekintve nem szokatlan. Nyár végi időszak van, de az aratások még nem kezdődtek meg. Az út két oldalán többnyire szántóföldek, megművelt területek és néha ritkásabb erdő terül el. Utazásotokat nem szakítja meg semmi különös, így délre eléritek Ebudae városát, ahol meg tudtok ebédelni és a lovak is tudnak pihenni egy kicsit.

"Hő szélvész!" csitítom fekete lovam. Érzem hogy örül hogy ismét nyeregben érez mert tudja hogy ilyenkor napokig járjuk a természetet. Biztos elunta magát az istállóban.
Miközben haladunk a városkapu felé bepillantok a mentális síkra és ellenőrzöm hogy társaim Psy-pajzsai rendben vannak-e. (Pszy-Godon 3.Fok Felfedés) és akin nem látok annak az elméjét megkocogtatom. (Pszy-Pyar 4.Fok Csettintés) Hogy vegye észre magát... ergo ha rámnéz igyekszem nem morcos képet vágni...ami Wolfriknál talán még rémisztőbb...

Előfordult pályafutásom alatt hogy egy kellemesebb este szerzett bódulat a Pszy-pajzsok elvesztésébe került. Igencsak ciki lenne ha pont emiatt történne valami kellemetlen.
Például azóta Arklan 3szor is meggondolja hogy kikezdjen a palota varázslójának lányával... persze akkor is ki fog vele kezdeni de legalább többször átgondolja.

Ismereteim szerint átmegyünk Ebudae-n majd csak estére Orthet-be.

Megszólítom a többieket:
"Lehet pihenőt kéne tartanunk Ebudae-ben is és kicsit kérdezősködni a bányászváróban történtek felől. Orthetben erre ma kevés lehetőségünk lesz lévén az emberek többsége a tyúkokkal fekszik."

Szemem félig mindig az úton. Bízom elf társam szemében hogy elölről meglátja a veszélyt, én magam inkább az út szélét figyelem néha hátra hátra tekintek.

- Egyébként mit tudunk Ebudae-ről? Valami csinos kis közösség, vagy valami züllött lebuj?
Felelevenítem én is magamban az eddig hallottakat, hátha beugrik valami.
This message was last edited by the player at 11:25, Sat 20 Nov 2021.

- Ha tyúkokkal fekszenek akkor eléggé züllött lehet. Bár láttam már rosszabbat is. - gúnyolódom - Ebudae-ban kérdezősködni jó ötlet, készüljünk föl.

A statikus pajzsomon történő kopogást figyelmen kivül hagyom.

Az út unalmasabban telt, mint számította. Az egyetlen érdemleges talán az volt, hogy a kaja mind elfogyott - ez is fémjelezve a konyhában lévő szaktudását- valamint, hogy Wolfrick kedves jelzésére bekapcsolta a pszy pajzsát.
A tyúkokkal való fekvést Fraientől egyszerűen elengedi a füle mellett. Túlságosan egyszerűen működik ahhoz, hogy ilyen poénokon fennakadjon. Bár tény, hogy egy forró szőke pipit nem vetne meg, kissé más kontextusban. Ennyit az egyszerű működésről: kaja, nők, akció...

Wolfick felvetésére, miszerint pihenőt kéne tartani Ebudae-ban, és érdeklődni, bőszen helyesel. Ismert is számára a hely, megfordult ott eddigi évei során. Igyekszik eképp megválaszolni Venoritum kérdését is.

Bár az út nem volt túl eseménydús, de tény, hogy az órákon át tartó lovaglás feltörte a seggét... valszeg a társaival sem volt kegyesebb. A hátasokról nem is beszélve.
-Jól esne valami vízszintes felület... meg egy nagy pohár frissítő. Nemtom, ti hogy vagytok ezzel.

Ebudae-ról a következő infókat tudjátok:

Nagyobb kikötőváros, fő bevételi forrása a halászat és a tengeri kereskedelem. Antoh egyháza van legnagyobb mértékben jelen a városban, de az összes pyarroni isten temploma megtalálható. Lakói az átlagosnál jobb módúak, a nép morálja is ennek megfelelően magas. A közbiztonság kiemelkedő, alvilága jóformán nincs. A legendák szerint Antoh Úrnő Selmo atya imáinak hatására ezen a helyen lépett ki először a szárazföldre, hogy az emberekkel kapcsolatot teremtsen. Temploma az egyik leggazdagabb az új-pyarroni központi katedrális után, a kereskedők és halászok szerint megfelelő áldozat bemutatása esetén (ami mindenkinél a saját vagyoni helyzetétől függ) az Úrnő tengeri szörnyei védelmezik meg a hajót. Fogadói forgalmasak, a kikötőben shadoni és gorviki hajók is megfordulnak, mind békés szándékkal. Állítólag ez a város is esélyes volt arra, belőle nőjön ki a Dúlás után az új egyházi központ, de végül a stratégiai szempontból jobb helyen fekvő Ternan kapta a megtiszteltetést, hogy az egykori halászfaluba özönlő menekültek felépítették rajta Új-Pyarront. A két város kapcsolatát viszont nem tette tönkre a "mi lett volna, ha" rivalizálás, hanem Ebudae hasonló, bár kevésbé látványos virágzásnak indult, és azóta is az új központ másodlagos kikötőjének számít, és ha az istenek is úgy akarják, hogy a két város ilyen ütemben fejlődik tovább, még az is lehet, hogy egy nap majd egybeolvadnak.

A vízszintes felület még mindig jobban vonzza.
-Nem tudom, ti hogy vagytok ennyi kutyagolás után, de én szívesen megpihennék lovastul.
Be is ajánl egy középkategóriás helyet istállóval, meleg fürdővel, koszttal és kvártéllyal. A maga részéről úgy van vele, hogy egy kis kényeztetés belefér. És bár a főzés a második szerelme, most fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy a konyhában élje ki magát. Még elf társait informálja a bordélyokkal... akarom mondani, minőségi érzéki kényeztetések szolgáltatásával kapcsolatban, és azt merre találják.

A maga részéről beparkolna a lóval az istállóba, és dőlne elfelé az ágyba. Kérdezősködni és extra infót begyűjteni ráér később... hacsak valami más nem sugallja erre (Háttér: Sugallat)

A hallottak alapján amik kiegészítik saját ismereteimet a várossal kapcsolatban, mindenképp a pihenő beütemezését támogatom Ebudae-ben. Mint kereskedelmi központ biztosan vannak a helyi kereskedőknek érdekeltségeik és kapcsolataik Sokorosa-ban.

Nem beszélve arról hogy nekem is vannak kapcsolataim a kikötővárosban. Bizonyos főzeteimhez szükség van "exotikus" komponensekre amiket olykor tengeren túlról kell igényelni. Ezek a személyek általában nem egyszerű sarki kisfűszeresek, hanem annál jómódubb és egy fokkal befolyásosabb illetők, figyelemre méltó kereskedelmi és ezáltal egyben információs hálózattal. Ezekhez a személyekhez fordulnék, hogy milyen hírek jutottak a fülükbe az elmúlt időszakbó Sokorósa felől. Mit pletykálnak a házalók és vándor kufárok akik a városba érkeztek.

- Fraien, nem rossz de dolgozz még rajta. - mondom elismerően a szociálisan visszahúzódó elf társunknak. Jó látni hogy nem zárkózik el a társaság elől.
- Arklan úgy hallom tisztában vagy a város...látványosságaival. Intézzétek még el az ügyes bajos dolgokat, addig én meglátogatom pár ismerősöm.

Ezután megegyezünk a csapattal hogy hol találkozunk és mikor indulunk tovább Orthet felé.

- Akkor 2 óra múlva a megbeszélt helyen. Addig én nézek egy fogadót meg egy jó ebédet... - ezzel Arklanhoz fordulok - szerinted melyik fogadóban érdemes ebédelni?

Díjazom társaim ötletét a pihenőhöz, meg a pihe-nőkhöz, ám én már kiéltem magam az elmúlt napokban, ejj de még hogy...bele is borzongok a heves együttlétek emlékeibe pár nappal ezelőtt...

Ám foglalkoztat még egy-két előkészület, amit lehet, hogy ideálisabb lenne most elintézni, látván a városban rejlő lehetőségeket.

Azon már nem is csodálkozom, hogy Arklannak már megint a dugáson jár  az agya, de hát na! Lehet, hogy ez az utolsó...
- Hé! Arklan! - szólok neki, és odapöccintek neki 1 ezüstöt! - ha már úgyis annyi fenséges falattal látsz el minket most és majdan! Kössz, és érezd jól magad, ki tudja, hogy eztán mikor lesz rá legközelebb lehetőséged! ;)

- Wolfrick, várj meg kérlek, egy darabon veled tartok a kereskedések felé, érdekelne egy-két portéka, hátha kedvezőbb lesz már itt beszerezni.

A többiekkel megbeszélem, miután eldőlt, hová is mennek, hogy később csatlakozok a sziesztához egy kicsit, egy rövid ebéd, és egy forró fürdő tán még bele fog férni.

Aztán ahogy a helyzet hozza, különválok Wolfricktól, és megnézem, hogy milyen áron adják itt a lámpaolajat, kedvezőbben adják-e vajon ezen a helyen, mint ahol eddig láttam? Netán látok valami érdekesebbet is?

Aztán... bár én is konyítok az időjáráshoz valamelyest, de ha találok, megkérdeznék egy időjóst, hogy milyen időt az elkövetkező hétre, főleg oda, ahová tartunk. Már amilyennek ugye Antoh esetlegesen megtébolyodott szolgájának akaratától függetlenül lenni kéne.

Még épp kapcsol, amikor Venoritum felé pöccinti az ezüstöt. Azért még sikerült egy kézzel elkapnia.
Fraien kérdésére nem is válaszolt. Csak karon ragadja, és húzza magával. Nem messze, egy elérhető helyen lévő középkategóriás fogadóba térnek. Nagyvonalba elmotyogja az árakat, közben  a saját fejadagját kifizeti, ahol is erre a 2 órára kicsit kidőlhet. Nem is fárad sokat. Még a lovak istállóba állítását megrendeli a pihenő idejére, és amint megkapja az orientációt, hogy melyik szobába mehet, ő homlok egyenest oda is megy.
Mielőtt kidőlne, még annyi lélekerőt vesz, hogy bezárja maga után az ajtót, és biztonságba tudja az össze holmiját - lehet hogy a város megbízható, de látott már karón varjút.
Amint mindent biztonságba talál, kidől mint a rohadt nád

Miután megjön az ebéd, kényelmesen elf-fogyasztom, némi könnyű frissítővel. Nem mászkálok sehová, csak figyelek, hátha meghallok valami érdekes pletykát, hasznos információt.

Arklan: a Virgonc Delfin fogadóba vezeted a többieket, már akik veled jönnek. Aki nem, annak pár szóban elmagyarázod, merre találják - nincs nehéz dolgod, valamilyen szinten mindegyikőtök ismeri a várost, ha más nem, térképről vagy leírásokból. Az ételek és a szállás ár-érték aránya kiemelkedően jó, így egy ízletes ebéd után kényelmesen lepihensz.

Wolfrick: a kereskedők, akikhez mész, törzsvásárlóknak kijáró barátságos hangon üdvözölnek téged. Két ezüstért jó adag alapanyagot, főleg oldószereket tudsz vásárolni (ez az ár sokkal inkább a nagyker árhoz közelít, mint a kiskereskedelmi árhoz), vagy pedig hét ezüstért speciális fiolában ugyanezeket az alapanyagokat, de már reakciókész állapotban, sztázisba helyezve, amelyhez csak néhány további reagens anyagot kell hozzákeverni, megtörni a sztázispecsétet az üvegcsén (ez a keletkező mágikus szikrák miatt kissé fájdalmas lehet), és kb. fél percen belül kész az ital. Ez egy új fejlesztésű technológia, Gorvik boszorkánymesterei kísérletezték ki, de működik, erre anyagi garanciát is vállalnak. Sajnos ők nem Sokorosával kereskednek, így az ottani híreket nem ismerik, így ebben nem tudnak segíteni.

Venoritum: a lámpaolaj valóban olcsóbb, mint a szárazföld belsejében, lévén itt a városban is van bálnaolaj-finomító üzem, és ez bár ez az olaj kissé büdösebb, mint a növényi eredetű olajok, de ugyanakkor a fényt és szükség esetén hőt ad, és folyékonyabb is, nem olyan ragacsos. Literjét 2 rézért tudod megvenni, ha jó kereskedőt fogsz ki, akkor tárolóedénnyel együtt. Egy literes kiszerelésben kapható, marhabőrbe varrt marhahólyagokban. Amikor az időjárás felől érdeklődsz, főleg tengerészektől, nagyjából egybehangzó választ kapsz: kellemesen hűvös, párás idő várható, élénk széllel, kevés csapadékkal a következő egy-két napban. A szél a tenger felől, északról fúj, így nektek Orthet felé oldal-, Sokorosa felé pedig hátszél várható.

Fraien: megebédelsz, majd te az étteremben maradsz a szieszta idejére. Kisvártatva Wolfrick, majd Venoritum is megérkezik, ők is elfogyasztják az ebédjüket, majd felmennek pihenni. Te maradsz és hegyezed a füledet (ennél hegyesebbre?). A fogadó elég forgalmas, így nehéz meghallani bármi érdekeset.
This message was last edited by the GM at 09:29, Mon 29 Nov 2021.

Nem sokkal az időintervallum befejeztével kel fel... mit felkel, felriad, ordítva akár egy sakál, ugyanis olyan rémálmot kapott, amitól még a farpofái is összerándultak. Talán még akkor se fogta el ilyen szintű jeges félelem, mikor a légiós bajtársai fingatták az éjszakai őrjáratban a csicska napjaiban.
Cuccait összekapva - még riadalmában is végig nézve, hogy minden megvan-e, már csak azért is, hogy nehogy lecsapjon rá a balszerencse... vagy az a rémképben látott félelmetes árny - az ajtót maga mögött hagyva rohan lefelé a többiekhez:
-FIÚK!!!!!!!
Kb. ennyi fér ki belőle. Riadalmára némi enyhítést hoz, hogy mindegyikőjöket egy helyen tudja.
"Legalább ők megvannak... hála a teljes Pyarroni Panthonnak"
Vélhetően fal fehér, ahogy odadobja magát hozzájuk. Annyit tud még elmotyogni, amíg kikér egy nagy korsó sört. Amint megkapja, úgy cuppan rá, mint egy kisgyerek a cumira

- Te meg mit álmodtál hogy ennyire kibuktál? - csóválom fejem - valami látomás megint? Nem az első...és gondolom megint fontos lesz. Ha eleget ittál, hogy helyrejött mesélj el mindent.
Körbenézek társaimon.
- Addig is elmondom miket hallottam itt: Sokorosa ugye két hegység találkozásánál fekszik, a nyugatiban a fémérceket, a keletibben mészkövet és márványt bányásznak. A furcsa viharok a keleti oldalon kezdődtek, ezért ott a bányákat le is zárták amíg el nem múlik a vész, a bányászokat átvezényelték a nyugati tárnákba. Bár ott a fizetés magasabb, de a munkakörülmények rosszabbak, elkezdődtek az elégedetlenkedések. Sokan hallottak az eltűnt testvérekről és mivel az egyház jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőknek, többen próbálkoztak de aki elindult a hegyen felfelé, nem tért vissza. Még csak elégedetlenkednek lázadás nincs, de sokan Antoh egyházát okolják a történtekért, sok hívő ott is hagyta a gyülekezeteket és más isteneket kezdett követni. Beszélik, hogy Antoh is Orwella nyomdokaiba és a pusztítás útjára lépett, így a papok megbecsültsége egyik napról a másikra a mélybe zuhant. Pletykálják, hogy az egész viharos helyzetnek csak akkor lesz vége, ha Antoh teljes papságát feláldozzák valamelyik "rendes" istennek, pl. Kradnak vagy Dreinának, akik törődnek is a híveikkel. Sokan félnek, a rettegés és a bizalmatlanság terjed városban.

Kereskedőkkel barátságosan eltársalgok miközben összekészítek egy listát feladom a legközelebbi rendelést, (az is bőséges lesz) de most nem vásárolok, csupán információért vagyok náluk. Azt hogy nem hallottak Sokorosa felől furcsának vélem de mivel a bányász város exportja nem kritikus termék így nem firtatom a dolgot.

Visszatérvén a fogadóba, először könnyítek magamon majd kiszúrom Fraien-t az egyik asztalnál és visszafogottan fogyasztok hisz magam reggelizett és mielőtt megérkeztünk volna a városba ettem Arklan főztjéből ami bőven elég volt számomra ebédnek.
Az asztalnál ülve egyszer csak látom hogy az ifjú Dzsad vágtat lefele egyenest hozzánk, mit az őrült ki letépte láncát. Végighalhatom kirohanását, majd szokásomhoz híven csavarok egy spanglit de most nem én szívom el, hanem a fiú szájába nyomom. "Nyugi van" mondom neki majd tüzet adok. Megvárom hogy mélyet szippantson és lenyugodjon:

"Érthető hogy a papi szék miért indított útra minket" fordulok társaimhoz. "Vélhetőleg a papnő és húga csupán másodlagos célunk. Sokorosa fémbányájáról nem sokat hallottam de ha vasércet bányásznak akkor egy esetleges lázongás vagy felkelés már politikai üggyé válik."
Komoran végigtekintek társaimon hogy lássam leesik-e nekik a helyzet, ha nem folytatom:
"Vasércből fegyver készül. Fegyverre pedig az államnak szüksége van, fenntartani a belső rendet és felkészülni külső fenyegetés ellen. Ha valaki felbujtó próbálja kihasználni a helyzetet Sokorosában elképzelhető hogy az ércet saját milíciája felfegyverzésére használná. Lázongás így gyorsan belviszállyá fajulhat." Feltételezem ezek után mind egyetértetek abban hogy fő feladatunk nem egyszerű eltűnt személy megtalálása, az csupán az ürügy hogy ott legyünk helyben."

Lélegzetvételnyi szünet:
"Arklan fiam, mifélék ezek a más istenek? Ha istenek egyáltalán. Mit láttál? Írd csak le nekem őket! emellett bármilyen jelet firkát, netán tetoválást ami visszatérő elem volt látomásodban!"
(Démonológia / Legendaismeret / Nekromancia / Vallásismeret) - Képzettségeimmel szeretnék érthetőbb képet kialakítani a helyzetről
This message was last edited by the player at 23:39, Mon 29 Nov 2021.

Tehát elvileg hűs, de remek időnknek kéne lennie, na majd ehhez viszonyítjuk az ottani  poklot, mikor Sokorosáig elfújt minket a szél... hát jó!

Örvendek, hogy itt olcsóbb a lámpaolaj, kerítek is egy stramm öszvért, meg négy darab, lehetőség szerint megfelelően erős, 25 literes tömlőt, amiket megtöltök lámpaolajjal.
Úgy egyensúlyban kettő-kettőt a jószág két oldalára függesztek, megveszem a töltögetéshez az eszközöket, tölcsért leginkább, és veszek úgy 20 db x 1 liter marhabőrbe varrt hólyagot, amibe majdan töltögetem a felhasználás szerint.

Aztán a fogadónak veszem az irányt, és betoppanok a többiekhez, amikor még mindenki nyugodt, és Arklan is fent alszik, akik lent vannak üdvözlöm őket:
- Derűs napot uraim! Hoztam "egy kis" fűtőanyagot! Hehe! nem is vártam, hogy ennyivel jobb árban lesz itt az olaj! Ha nem kell, akkor legfeljebb eladok belőle jó áron Sokorosában...
- Amúgy a helyi időjárás ismerők szerint hűvös, kicsit párás, de jó időnk várható Sokorosáig, hátszéllel, majd meglátjuk ehhez képest mi vár minket a hegy felől...

Csatlakozom a többiekhez, fogyasztok, kérek én is valami átlag adag finom étket, majd élénk figyelemmel hallgatom a fejleményeket.

Majd mikor végeztem az étekkel,  épp emelném az ujjamat, hogy intsek a fogadósnak, megérdeklődni, hogy mennyi idő alatt dobnának össze egy forró dézsát fürdés céljára, mikor nekem is feltűnik Arklan zihált lerohanása, ezért csodálkozva lejjebb eresztem kezem, elhalasztva a kérdést, és Arklanhoz fordulok:
- Mi történt?

Végighallgatom Fraient, és Wolfrickot is, aztán gondolkodva fogom a fejem. Wolfrick kiegészítése sem könnyíti meg küldetésünk, de ugyan mi történhetett Arklannal ami ennyire felizgatta!?
This message was last edited by the player at 13:26, Tue 30 Nov 2021.

Miután becumizta a sört, mint a nyuszi a répát, némi levegőhöz jut. Wolfrick spangliját egyelőre udvariasan elutasítja. Nem az a cél hogy kiírtsa a rémképet a fejéből, hanem hogy lenyugodjon. Muszáj elmondania a többieknek, amit látott. A lehető legrészletesebb be is számol:
Láttam a papnőt az álmomba... a fehér hajú bigét - bár még mindig zihál egy kicsit, a szavakat érthetően mondja ki. Itt részlet nem veszhet el - Valami fura rituálét végzett. Belenyúlt a mellkasába és lassan kihúzta a szívét. De semmi sérülés nem látszott a mellkasán, se vér, se vágás, semmi... inkább olyan volt, amíg benn volt a keze. Egyszerűen csak belecsúszott, különösebb akadály nélkül. És mikor kivette a szívét, azt kinyitotta mint valamikis ékszerdobozt, és kiemelt belőle egy kagylót. Aztán helyére egy durva, éles szegélyű, szabálytalan alakú jégdarabot tett, majd visszahelyezte a szívet a mellkasába.
A zihálás abbamarad. Érzi, hogy így hangosan kimondva ez az egész talán nem is annyira felkavaró. Talán csak maga az, hogy álmában látta, az érzéseit is felnagyította. A korsó kiürül, ahogy befejezi:
-Ezután a papnő képe megváltozott... mintha az egész alakja árnyékos lenne, de az árnyék nem teljesen az ő alakját követi. Annak az árnyéknak az arányai torzak voltak, és a vállából két hatalmas kar állt ki, amik rákszerű ollókban végződtek.
NNah, most fogadja el a spanglit Wolfricktól, és egy jó nagyot szippant belőle. Most érti meg, hogy mogorva barátja miért is van rákattanva erre a szerre: tényleg csodát művel. Érzi ahogy tagjai ellazulnak, a pánik végleg abbahagy, feje kitisztul. Talán még az álomról is beugrik valami (vallásismeret: 1. fok)
És apropó, kitisztult fej, most kapcsolt, hogy mit is hallott:
-Vasérc? Felbújtás? Milícia? Van itt valami mozgolódás, amiről eddig nem tudtunk?

Wolfrick: abban teljesen biztos vagy, hogy démonok és élőholtak közül nem ismersz ilyen lényt, akire illene a leírás. Legendás lények közül sem jut eszedbe ehhez hasonló, de az isteni síkok lakói közül a rákforma külső alapján Antoh valamelyik küldöttére tippelsz.

Arklan: te elbizonytalanodsz, neked nem rémlik ilyen lény a pyarroni panteon küldöttei közül.

Érdekes képsorozat ez, fürkészek az emlékeimben, hogy ha mástnem szimbolikusan ismerős-e az elhangzott kép.
Pl. a legendákból, vagy a történetekből elfog-e valami ismerős részlet érzése, vagy netán heraldikai szimbólumokkal egybevág-e valami.
Történelem 2, Legendaismeret 2, Heraldika 1

Venoritum: a történelmi és heraldikai ismereteidből nem rémlik ismerős lény, de hallottál már legendákat olyan ritka hegyi lényekről, amikre nagyjából illik a leírás. A legendák démonként tartják számon ezeket a lényeket, és állítólag hatalmuk van a hó, jég és a fagy fölött. Nagyon nehéz elpusztítani őket, és a legendák jobbára olyan hegyi vezetőktől származnak, akik messziről figyelték meg a "hősök" küzdelmét ezekkel a démonokkal - és velük ellentétben túlélték az esetet.

Ránézek a társaimra, és így szólok:
- Nos, van itt egy kis bökkenő, becses útitársaim!
- Márpedig hogy a démonokról szóló legendák, amiknek eddigi éltem során szem-, és fültanúja lehettem, pont ilyen, illetve hasonló lényekről regélnek.

- Na már most én nem vagyok démontudós, de ha démont emlegetnek, azok ellen csak-csak papok, áldott fegyverek jutnak eszembe, amik hatásosak lehetnek ellenük a harcban, márpedig ők pont nem tartanak velünk most éppen.

- Talán ezért sem emlékszem túl sok vidám kimenetelű legendára, amit maga a hős regélt volna el büszkén, sokkal inkább csak a rémült szemű hegyi vezetőkre, akik kísérték őket, és megmenekültek!

- Viszont ha ez igaz, és démon jön szembe,  akkor nagyon is szükség lesz arra a mázsa lámpaolajra, amit itt beszereztem, illetve "melegen" ajánlott lesz még a fűtőanyag, mert ezeknek hatalma van a hó, a jég, és a fagy fölött!!

- Illetve nem ártana meghívni magunkkal egy hitbuzgó papot, vagy legalább kérni áldását a következő hétre!