Arklan akaratlanul is ráérzett a lényegre, miszerint darabokban könnyebben leszedhetitek az immár tényleg dögöt Venoritumról, mint egyben. Néhány felesleges, ám meglehetősen súlyos testrész - például a fej és az ollós karok - eltávolítása után ketten kétoldalt megemelitek a lény felsőtestét, míh a harmadik óvatosan kihúzza alóla Venoritumot. Valószínűleg néhány bordája eltöltött, igen nehezen veszi a levegőt, de a tüdeje szerencsére nem lyukadt ki.

- Köszönöm... - Sóhajtok fel.
Megpróbálok lassan benyúlni a mélytarisznyámba, és elővenni egy ÉP (14) italt, és egy FP (40) italt.

Ha ez túlzott fájdalommal jár, nem megy, akkor kérem társaimat, mutatva a mélytarisznyára,  hogy segítsenek, mondom nekik, hogy hol van.

- Te aztán töröd magad, hogy sikerrel járjunk - mondom - de még szét kell néznünk kicsit és le is kell jutnunk innét. Még nincs itt a pihenés ideje...

És segítek, hogy megihassa a gyógyitalokat és folytathassuk - befejezhessük - itteni munkánkat.

Kidühögte magát, szétszedte a dögöt, Venoritum is kiszabadult.
Ahogy lecsúszik róla, végre megérezte, hogy mennyire is kezd fáradni. Ilyesmi lenne a barbárok harciláza? El is hessegeti aztán a gondolatot... egy barbárt nem a félelem és a túlélési ösztön hajtja, hanem a vér és a gyilokvágy. Bedob egy ÉPs és egy Fájdalomcsillapítós italt, hogy kicsit helyrerázza, bár ez elég lassan megy ... percekig csak zihál, és inkább arra összpontosít, hogy talpon maradjon. Egy kicsit sétál is közben, körbejárja a dögöt, aztán a többieket...
Ahogy végre úgy érzi, hogy a helyén van, elvigyorodik és - talán a vár bevétele óta először - megszólal:
-Kinyírtuk?
Leköpi a hullát - nem a legbájosabb, de a kaszárnyában a többi zsoldostól ezt tanulta, igen is példát kell statuálni. Majd el is neveti magát halkan és fáradtan. Elég ramatyul fest a banda... és valószínűleg ő sem épp egy mosolygós barack ebben a pillanatban. Az arcsérüléseit lekezeli később - legjobb lesz egy szakmabelivel, ehhez jelenleg túl fáradt.

Figyelem hogy mi történt Elisa lelkével, illetve hogy a varázskastély, omladozni kezd-e.
A szivet hagyom a tárhelyben egyelőre.
Időzni a hidegben nem akarok, és mentálisan is lefáradtam.
A jeges tőr is megy a tarisznyába, mint bizonyíték.
Az angolos távozást, a vár stabilitásától és a jelenlevő lelkektől teszem függővé.

Ja... természetesen segítek Fraiennek leemelni a dögö Veno-ról.

Wolfrick: ami érdekes, az az, hogy a lényből kizárólag Elisa lelkét látod elszállni, méghozzá a látványosan vékonyodó manaáramlattal ellentétes irányban. Amint kiröppen a tetőn keresztül, elveszíted szem elől.

Mindenki: Venoritum kiszabadítása és a gyógyitalok elfogyasztása (a körülményekhez képest) különösebb nehézségek nélkül sikerül. Az emelvény és a kastély egyelőre nem tűnik instabilnak, viszont még mindig embertelen hideg van itt bent (-3 Fp mindenkinek).

"Uraim, úgy tűnik végeztünk. Ennek a spinének már másik ítélőszéknek kell számot adnia." Felelem fagyos mosollyal. Intek a öbbieknek majd megindulok kifelé.
Teljesítettük a parancsot...(nagyjából)...a további lebonyolítást vissza szándékozom adni a felettesek kezébe.

- Utoljára egy nagy darab pyarroni leányzó esett így belém, hogy melyik melyik hagyott bennem mélyebb nyomot, arról vitatkozhatnánk...

A jégdémon testére három olajos tasakot gondosan elosztva rácsurgatok:
- Biztosra megyek, hátha...

Majd mielőtt begyújtom, kérdőn ránézek a többiekre, hogy van-e ellenvetés, ha nincs, akkor hadd égjen...

Majd felajánlom, hogy az öszvérekhez érve rakunk egy kis tüzet átmelegedni, meg mellette megebédelni indulás előtt.
This message was last edited by the player at 08:14, Wed 22 Mar 2023.

- Nem lehet Veno, hogy a nehéz eseteket szereted, azért jársz rendszeresen így? - kérdem vigyorogva - a dög elégetése és a pihenő is jó ötlet, senki sincs csúcsformában. Meg ki tudja meddig lesz stabil ez a hely...

Ezzel - ha már a dög szépen ég - elindulok oda, ahol az öszvéreket hagytuk.

Amint meglátja, hogy Venoritum leönti olajjal a dögöt, kikerekednek a szemei, és hirtelen új erőre kap... olyannyira, hogy konkrétan kimenekül a kastélyból. Nincs kedve megvárni, hogy mekkorára csaphatnak fel a lángok, és ez így milyen gyorsan dönti rájuk az egész építményt.
Még egy sorozatok "baszki"-zás hagyja el a száját, ahogy kiér a kapun, és még rohan párszáz méter, csak hogy biztosan kellő távolságba kerüljön, ha a rögtönzött pirománkodástól megindulna a jég kastély.

Arklan aggodalma kissé túlzottnak, bár nem indokolatlannak bizonyul. Az olaj meglepően kis lánggal ég, meleget szinte egyáltalán nem ad. Az épületen és az emelvényen sem látszik, hogy meghatná a tűz, alighanem az a fagyos aura, ami belétek is néha belemar, erősebb, mint az olaj adta hő.

Biztonságban kiértek a kastélyból. A hófúvás a fennsíkon még mindig nem aktív, de úgy tűnik, hogy távolabb is elállt. A lábnyomaitokat is látjátok, de érdekes, hogy míg a kastély kapujánál frissnek tűnnek, onnan egyre távolodva olyan, mintha fokozatosan belepte volna őket a hó, bár havazásnak nincs nyoma. Visszataláltok az öszvérekhez, akik fagyoskodva összebújnak, de más bajuk nincs. Valóban megszűnt itt is a hóvihar, bár hidegnek még mindig hideg van, bár nem annyira, mint bent a kastélyban.

Ahogy beérjük Arklant, enyhe mosollyal nyugtatom:
- Ehh Arklan barátom, kötve hiszem, hogy ez a pár liter elég lett volna, hogy ránk olvadjon a kastély, de ha csak cirógatnák a lángok, még akkor is lenne idő, hogy kiérjünk. Ehelyett lám még arra se volt elég, hogy az a dög rendesen begyulladjon!
- Bár akkora tüzem lenne, hogy le tudnám olvasztani a kastélyt, nem lett volna ilyen keserves a küzdelem, de sajnos ahhoz úgy érzem az egész tömlő az öszvéren kevés lenne...

- Viszont valamiért úgy érzem, mintha még mindig hátralenne valami. A nyomaink nem látszanak a hóban, pedig kellene,  a kastély még áll, itt valamely mágia még talámn aktív. Vajon csak idő kell neki, vagy még nem végeztünk? :\

"Ha aktív is Elisa lelke elszállt. A lénynek nem is volt... Haynie-ét nem láttam. Ha jelentünk  és papiszék úgydönt hogy új feladatot ad, netán további kivizsgálása, akkor MAJD azt végrehajtjuk." Hírtelen megállok és Felnézek félmosollyal "Az emlegetett...remek"

Wolfrik pár másodpercig nem mozdul. Aztán amikor az üzenet véget ér arcáról lefagy az elégedettség és a félmosolyés átveszi egy meghökkenés végül riadalom. Nyel egy nagyot, letöröl a homlokáról pár izzadságcseppet, majd lassan Arklan felé fordul:
"Öhm Arklan öcsém... Lunáriusz atya üzent az imént. Rikkancs levelet vitt a papiszékhez... tőle"
Arklan értetlen pillantására ennyit mondok: "Az Elvetemült némbertől"

Nem igazán tudja feldolgozni a hallottakat egyik társától se. A fáradtság kezdi letompítani az érzékeit. Itt az egyetlen ital ami szerinte hatásos az egy jó tradicionális fekete lenne még apja házából.
Csak legyint mindkettő felé, hogy "Értette", majd hozzáteszi:
-Jelentsünk a papi széknek, aztán tegyük el magunkat holnapra.... légyszí - az utolsó szóhoz már tényleg a lelki ereje kell.

Ahogy visszabaktatnak, a papi szék bejártánál félrehívják. Kap egy tekercset, épp csak egy kicsit. Némi fenntartással és kíváncsisággal bontja ki. Lassan végigér vele, gyanúja lassan átível csodálkozásba ahogy zöld szemei felcsillannak. Az üzenet végéhez érve kvázi nem is a körülötte lévőkhöz, hanem mintha valami éteri lényekhez beszélne:
-Apám visszafogadott... és kéret vissza a palotájába!

Két nap alatt értek vissza Sokorosába, addig viszont az időjárás nem mutat számottevő enyhülést.  A városban kapod meg az ominózus üzenetet, illetve Arklan is a családi pecséttel ellátott tekercset. Itt a helyzet elég feszült, a munkások a város vezetőségének felét túszként tartják fogva, míg a másik felével tárgyalnak. Ti relatíve figyelem nélkül visszajuttok a szállásotokra, ahol tájékoztatnak titeket a helyzetről, illetve megérdeklődik, hogy ti mire jutottatok.

Előveszem a feltehetően Démonikus eredetű Tört és a Szívet a mélytarisznyából, majd átadom az illetékesnek mint bizonyítékot, de a jelentést rábízom vagy Fraien-re vagy Venoritum-ra. Azt is megemlítem hogy a hegyen a problémákat valószínű hogy egy permanens varázslat okozza ami a túlvilági bírtokhoz hasonló, s melynek feloldásához hatalmunk kevés.
A délutánt pakolással töltöm és a szokásosnál több spanglit szívok el.
Csak úgy repkednek a Pszy üzenetek köztem és a papiszék és között: ki nem vett szabadságokról illetve ama ígéretről hogy soha nem kell VELE együtt dolgoznom. A végén csak-csak egyezségre jutunk... jót is tesz a melegebb éghajlat és tán Arklan sem bája a társaságot.

Megvárom amíg társaim jelentést tesznek majd a közösen eltöltött vacsora után bejelentek:
"Figyelembe véve a történteket a Papiszék ideiglenesen áthelyezett. Az Ibarában El-Hamed kalifájánál kérték hogy jelentkezzek. Nem szándékozom sokat időzni. Emelem poharam további sikeretekre"
Ezután Arklanhoz fordulok:
"Arklan öcsém remélem nem bánod ha csatlakozom hozzád hazautadon? Úgy érzem hogy az élet még tartogat számunkra kihívást. Hogy milyet? Azt az istenek majd eldöntik."

Ezzel meghúzom a poharamat, és korán tervezek nyugovóra térni s korán indulni is.
This message was last edited by the player at 11:47, Sun 26 Mar 2023.

Rámosoly Wolfrickra:
-Szívesen veszem a társaságot, mugora barátom- ezt megerősítve hátba is veregeti.
Nem fárad jelentéssel, ezt a megitszteltetést meghadja az elfeknek.
Viszont mielőtt másnap lelépne, hagy a meglévőknek egy egyszerű szárított gyümölcsös tortát. Mégiscsak ő főzött rájuk, ennyi búcsúajándék talán belefér.

És most irány atyja üdvébe, vissza a a sajátjaihoz... remélhetőleg már érettebben, mint mikor jó apja elüldözte otthonról, mikor rajtakapta a háremhölgyekkel.

Jalin miközben utazik, és aprókat szippant hosszú, kecses, niarei pipájából, épp azon töpreng milyen képet vág majd kis "kutyusa" ha meglátja őt. Ez a gondolat és a hozzá tartozó mentális kép elégedett bár kissé gonosz mosolyt varázsol az arcára.
This message was last edited by the player at 11:40, Tue 28 Mar 2023.

Arklan és Wolfrick a búcsúreggeli után felszáll egy Orthet, majd Cosedra felé tartó kereskedőbárkára, ahol majd tengerjáró hajóra szállva vágnak át a Gályák Tengerén...

Venoritum és Fraien, ti egyelőre maradtok Sokorosában. A papok visszaadják nektek a tőrt és a szívet, mondván, hogy ezeket inkább a pyarroni központ tudorainak adjátok át, az ő tudásuk kevés ehhez. Venoritum nekilát a jelentés megírásának, amelybe a többiek is besegítenek az észrevételeikkel.

Venoritum bár furcsállja, hogy a kastély, és az azt körülvevő mágia még áll, de visszaindul a többiekkel.
Gondolkozik, hogy talán lehet, hogy át kéne szúrni a tőrrel a szívet, akkor eltemethetnénk a barlangban Haynie maradványait is, és a város is megkönnyebbülne,

A városba visszaérve megpihenünk kicsit, imádkozok még egyet Dartonhoz, és már azért várom az éjszakát, hogy kimerült testi, és pszionikus energiáim visszatérjenek.

A jelentést nagyjából elkészítem.

Ám valami még nem hagy nyugodni. Felkeresem Wolfrickot a vacsora környékénn, ha Fraien még velem tart, ott van, még jobb.

- Wolfrick, valami nem hagy nyugodni. A hatás valahogy nem az, amit várnék.
A barlangot nem néztük meg, hogy megszűnt-e a mágikus áramlat.

- A városlakók még mindig túszul tartják a vezetőket. Mi lesz addig már, mire visszaérünk, és Pyarron egyáltalán bármit is reagál?

- Megnéznéd kérlek még egyszer a szívet, meg a tőrt? Mit látsz rajtuk mágikus érzékeddel? Valami csóvaszerű, ami a barlangban?

- Mi van, ha a mágikus rajzolathoz, amit ott láttunk, a tőr a kulcs? Netán azzal meg tudnánk szüntetni a rajzolatot a mágikus energiák kirobbantása nélkül?

- Netán át kéne szúrnunk a szívet?
This message was last edited by the player at 11:01, Wed 29 Mar 2023.

Wolfrick válasza:

- A szíven már semmi mágikus aura nincs.
- A tőrnek van mágikus kisugárzása, de önállóan, nem kötődik manaszállal máshová.
- A város vezetőségével azt csináltok, amit akartok, ő ebbe már nem avatkozik be, és a barlangba sem megy vissza. A rúnakörről most sem tud mást mondani, mint eddig, miszerint nem érti a működését, így nem is szívesen piszkálná meg.
- A szívet inkább bizonyítékként leadná, nem szúrkálná össze. Nem tudja, vezetne-e bármilyen eredményre, bizonytalanra meg nem hagyatkozna.

- Hát jól van, akkor a további lépéseket már a Szentszék a beszámolónk alapján majd megteszi.

Felolvasom az eddig elkészült jelentést a társaknak, meghallgatom észrevételeiket, módosítási javaslataikat, majd nyugovóra térek.

Még Dartonhoz egy imát elmormolok, biztos ami biztos.

-----

Reggel korán friss fejjel készre írom a jelentést, és csatlakozom a többiekhez a reggelinél.
Elmondom, hogy a jelentés készen van, Fraiennel elvisszük a Szentszéknek.

Mindig kár, ha meg kell válni pár remek bajtárstól, elbúcsúzok Wolfricktól, és Arklantól kívánva, hogy távollétük kellemesen zajlik, és még a jövőben épségben keresztezik egymást útjaink.

Némely felszereléstől, 50 l bálnaolajtól, a viaszkosvászontól, és egy öszvértől megválok, eladom őket, ezzel is gyarapítva megcsappant anyagi forrásaimat, itt egyelőre még amúgy is magasabb árat kérhetek értük.

Egy öszvért, és a másik 50 l-ből még nem felhasznált olajat megtartom, tán jól jöhet még.

Amint egy elkövetkezendő éjszaka ismét csillagosnak ígérkezik, a mágikus energiákat begyűjtöm egy összehangzattal.

Majd Fraiennel, ha egyetért, elindulunk Pyarron felé, jelenteni.

Értékelem az ötletet, hogy reggel/délelőtt írunk jelentést.

Segítek a jelentés megírni, bár nem a szavak embere (elfje) vagyok. Tartalmilag igen keveset tudok hozzátenni, inkább pár stilisztikai apróságot.

Mivel nem sok felszerelést vettem, így eladni se nagyon kell semmit.

Amikor Wolfrick és Arklan távozik búcsúzom tőlük
- Jó volt együtt küzdeni, hiányozni fogtok fiuk. Ha nem találkoznánk, emléketek századokig őrzöm.

Aztán amint kész a jelentés és Veno eladta amit már fölöslegesnek tart indulunk.

Venoritum: az este folyamán a piacon az eladott öszvérből, vászonból és olajból összesen 1 aranyat kapsz. Az éj leszálltával a manádat is vissza tudod tölteni, majd nyugovóra térsz.

Venoritum, Fraien: reggel megírjátok a jelentést, majd a búcsúreggelit követően kompra szálltok a folyón, majd délre el is éritek Orthet városkáját, ahol immár viszonylagos csend és nyugalom fogad titeket. A zsoldosseregnek, vagy akármi is legyen az, se híre, se hamva. Megebédeltek, majd utána kicsit erőltetettebb tempót diktálva estére megérkeztek Pyarronba.

A város körül rengeteg sátrat pillantotok meg. A sátrak között ugyanolyan alakok mászkálnak, mint Orthetben, viszont egyáltalán nem tűnik ostromnak, inkább olybá fest, hogy a városbéli fogadók helyett itt táborozott le az a sereg, amellyel összefutottatok.

Nem zavartatjátok magatokat, bementek, jelzitek az érkezéseteket, leadjátok a jelentést, majd nyugovóra tértek.



END OF CHAPTER 1
This message was last edited by the GM at 08:00, Fri 31 Mar 2023.

WOLFRICK-NEVÉBEN:

Amikor visszaértek Pyarronba pár nap múlva, Fraien egy mélytarisznyát, egy levelet kap és benne még egy kulcsot:


A levél taglalja a csapatra hagyott felszerelési tárgyakat, amiknek az elosztását Fraienre és Venoritum-ra hagyom, belátásuk szerint. Az alapanyagok használatáról KM-tud tüzetesebb felvilágosítást adni
This message was last edited by the GM at 16:49, Fri 31 Mar 2023.