Chapter 1
Venoritum: ez az olajos tasak sajnos nem talál, a lény kitér előle, viszont attól a tűznyíllal még meglövöd a dögöt, azzal szépen mellkason is találod, amitől újfent fájdalmasan elbődül. Aztán még annyi időd van, hogy védekezésre előhúzd a kardodat, mert a lény futva megindul feléd.
Wolfrick: a savas fiolát a lény fölé egyensúlyozod pszivel és amikor úgy gondolod, hogy nagyjából a szemkocsánya fölött lehet, megdöntöd. Eltalálod a lény fejét a savval, miközben az bömböl, és valószínűleg a szemre is fröccsen, mert a kocsányok vadul tekergőzni kezdenek.
Fraien: feltápászkodsz a földről és összeszeded a kardjaidat. A lény egyértelműen nem foglalkozik veled, így szinte észrevétlenül közelítesz hozzá, amikor...
Arklan: Wolfrick kezébe nyomod a tekercset, aki viszont baromira nem foglalkozik vele. Hóna alá csapja, majd kinyit egy fiolát, amiből nyitás után szúrós szag árad, majd a tenyerére emeli, és mint egy pillangót, útjára bocsátja... és a fiola valóban repül is. Ezzel meg te nem foglalkozol, hanem egy amolyan igazi Leeroy Jenkins-mozdulattal két kézre fogod a dzsambiát, nekirohansz a neked háttal álló, Venoritum felé dübörgő szörnynek, minden dühödet összeszedve olyan magasra ugrasz, amilyenre csak bírsz, és a dzsambiát tövig belevágod a hátába. Aztán a lábaddal kapálózni kezdesz, és a súlyodnál fogva húzod lefelé a tőrt a lény hátában. Meglepően felelőtlen támadás, ám kétségtelenül hatékony, mivel bár többször érzel némi ellenállást, ami - emberszerű anatómiával számolva - a bordák lehetnek, de azért a (felszereléssel együtt) közel mázsás súlyodnak és a fegyvereden levő áldásnak köszönhetően jó méter hosszú és teljes pengényi - majd' kétarasznyyi - mély sebet hasítasz a hátába. A lény megremeg, majd a lendületét még kissé megtartva előreesik.
Venoritum: a szörny feléd vágtat. Te felkészülsz a védekezésre és a kitérésre, de a támadás nem olyan formában következik be, ahogy te vártad. A lény kétoldalra széttárja ollós karjait - elhűlve látod, hogy közel öt méteres a karjai "fesztávolsága" -, majd egy csinos pankrátormozdulattal rád esik. Ez egyrészt nagyon nem jó, mivel igen tekintélyes mind a lendülete, mind a súlya , másrészt viszont jó, mivel nem sodor magával a peremen túlra, mindketten fennmaradtok az emelvényen, alig méternyire a peremtől. További öröm az ürömben, hogy a lény sem harapni, sem más támadással nem próbálkozik, amiből arra következtetsz, főleg miután a lény válla fölött megpillantod Arklant a lény hátán, hogy a mozdulatlanságot nem valami csel vagy elterelő hadművelet okozta, hanem egyszerű, bár természetesnek éppenséggel nem mondható elhalálozás.