Chapter 1
Reggel bár az italmeghívásoktól kicsit émelygősen, de mégis elégedetten ébredek, miután eszembe jut a zenémért adott jutalom, és az eredményes tájékozódás.
Miután mindenki felébredt, és elintézte az ébredéshez szükséges "rutinfeladatokat", majd a reggelinket fogyasztjuk, beavatom a társakat a tegnap megtudott hírekbe:
- Ejjha, becses társaim, ez bizony nem semmi este volt, nem számítottam ekkora sikerre. Úgy vélem célszerű lesz megtanulnom még pár szórakoztató dallamot, különösen, hogy az emberek is beszédesebbek, így az ügyünk érdekében is sikerült megtudnom így ezt-azt:
- Mondom, amit már tudunk. Sokorosában enyhe télnek kéne lennie, esővel, nem hónak és lavináknak.
- Összességében az emberek összezavarodtak, félnek, lázonganak, főleg a politikai vezetés ellen. Az egyházzal, az eltűnt papnővel még nem kapcsolták össze a változásokat. A kereskedők általában csak rontanak a helyzeten, szítják a pánikot, támogatják a felbújtókat, hogy jóval drágábban, busás áron adhassák el a bálnaolajat, és a szőrmét.
- A bányákban dolgozó munkások is lázadoznak azóta, hogy egy lavina fél napra eltömött egy tárnabejáratot. Kiásták őket, de azóta magasabb bért és jobb munkakörülményeket követelnek. A városi tanács egyelőre húzza az időt a tárgyalásokkal, és remélik, hogy a helyzet minél előbb megoldódik.
- A papnőről semmi konkrétat nem tudnak azon kívül, hogy Antoh egyháza 2 arany jutalmat ajánlott fel annak, aki visszahozza, a testvéréért pedig 1 aranyat. Egyelőre kb. fél tucat kalandor próbálkozott a felkeresésükkel, de a sík vidék felé indulva nem találták nyomát, a hegyek felé indulva pedig nem tértek vissza. Azóta nem igazán volt jelentkező a feladatra, még a magasnak mondható jutalom ellenére sem.
- Aztán megkérdeztem azért azt is, hogy hova érdemes mennünk, mire készüljünk érkeztünkkor:
A kocsmák és fogadók üzemelnek, bár a közbiztonság azokon belül is drasztikusan megcsappant. A leginkább megbízható talán a templomok közelében található Zarándok fogadó, ami a nevéhez illően nem annyira kocsma jellegű. Nem kifejezetten egyházi szálló, de főleg erre a célra használják. Tulajdonosa is egy kiöregedett Ellana-papnő, Lyca Pochalos és ikerfiai, Balphas és Yobphas.
A lakosság most az iparnegyedben található 8 óra szórakozás nevű vendéglátó egységet favorizálja, amit a volt kalandozó Ferro Grande és északi származású, talán kyr származék felesége, Näm-Zäth Tsotannia vezetnek. Ez a hely a lázongások fő központja is.
- Ami a kalandorokat illeti, róluk túl sokat nem tudnak. A hegyi vezetők, akikkel beszéltek, nem vállalták az utat ilyen körülmények között, így szóbeli útmutatást adtak a vakmerő csapatnak. Konkrétan hegyi vezetőket nem ismernek, de azt tudják, hogy többnyire a Parittya vadásztársaság tagjai közül kerülnek ki, akik egy része a síkvidék felé eső területeken, a másik része pedig a hegycsúcsokon szokott vadászni.
Veszek egy nagy levegőt, és kortyolok egyet:
- Szóóóval. Úgy hiszem, hogy a hegyi vezető ide önmagában kevés lesz. Azok sem ennyire extrém körülményekhez szoktak. Más dolog ismerni az utat, és járni rajta, főleg, ha hó felismerhetetlenné, és veszélyessé teszi...
- De tudjátok... arra gondoltam felhasználhatnánk ezt a helyzetet! A lázadó emberek dühét, tenni akarását, elégedetlenségét, a megoldás javára!
Azok ott bányászok, stramm, erős munkások, tele erővel, amit rossz helyre pazarolnak! Mutassuk meg nekik, hol érhetnek el eredményt vele! Bátorítsuk őket, hogy tartsanak velünk!
Ha csak az út megtisztításában segítenek, már könnyebb dolgunk lesz, az ilyen démoni, meg egyéb furcsaságoknál, viszontagságoknál majd mi közbelépünk!
- Akár vihetnénk nekik meleg ruházatot, sőt még talán még pár öszvérnyi olajat is vihetnénk nekik, kedvezményesen, hogy kedveljenek!
This message was last edited by the player at 20:36, Mon 28 Feb 2022.