Chapter 2
Jalin: neked Dreina főpapja válaszol:
- Hogy mi történt ott bent? Mindenki elment kikérni istene véleményét, hogy mi legyen a szavazata. Furcsállom én is, hogy ennyien mellette szavaztak, ezért is szóltam társaimnak, hogy kicsit nézzünk utána a dolgoknak. Ami Antoh főpapját illeti, arról nem nyilatkozott, hogy elveszítette volna istennője kegyét, viszont amennyiben igen, az valóban nyomós ok lenne arra, hogy távol maradjon a gyűléstől. Azt hiszem, fogok hozzá küldeni egy futárt és négyszemközti találkozóra hívom. Addig kérlek titeket, hogy ez az esetleges információ maradjon közöttünk. Della főpapnőjének esete is igen érdekes, főleg ezek alapján, amiket most elmondott. A szavai ugyanolyan rejtélyesnek tűnnek, mint az a vers, amit felírt a kapura. Mindazonáltal ha jól értem, Cosander istenétől kapott egy utolsó feladatot, mielőtt magához emeli, mégpedig azt, hogy ezt az üzenetet adja át, hogy nekünk, nektek, mindenkinek, nem tudom. De alighanem rendkívüli fontosságot tulajdonított az üzenetnek, mivel azt mondta: "Nem változik semmi, ha nem tudják meg". Ebből én azt értem ki, hogy valami olyan eseményt kívánt elkerülni, olyanra akart figyelmeztetni, ami abban az esetben, ha nem kapjuk meg az üzenetet és nem cselekszünk valamit, még nem tudom, mit, akkor mindenképpen bekövetkezik. Ami Sokorosát illeti, a papjaink, akiket a jelentés kézhez kapása után kiküldtünk, másfél hete jelezték felénk, hogy megérkeztek a kritikusan érintett terület széléhez, a jégkastélyhoz. Megvizsgálták a helyzetet, és tájékoztattak, hogy egy kb. két hetes rituáléra van szükség arra, hogy megtörjék a varázst, ami a kastélyt és a hideg időjárást fenntartja. Jelenleg még nem telt le ez az idő, viszont amint amíg nem végeznek, addig nem zavarjuk őket. A kíséretükben az egyik ügynökünk szellemnyelven esténként jelezte, hogy eddig minden rendben halad a rituáléval, viszont az nagyon kimeríti a papokat. Az orwellánus lovagok érkezését én egyelőre nem kötném össze ezzel az eseménnyel, mivel úgy tudom, hogy Északról, a volt hazájukból Erionon keresztül egy gorviki térkapun át érkeztek meg Délre, onnan hajóval a Gályák Tengerén át Edorlba, Patarre városába érkeztek, onnan pedig a tengerparttal párhuzamos országúton érkeztek ide Pyarron alá. Ez alsó hangon hónapokat, akár fél évet is felölelő út, és akkor még az előkészületeket nem számoltuk bele. Kétlem, hogy ők ennyi idővel előre tudtak volna a sokorosai eseményekről a világ másik felén. A Fekete Lobogóról pedig nincs információm, hogy hol hagyták, viszont azt minden bizonnyal megéreztük volna, ha magukkal hozzák, és biztosíthatlak, hogy nincs náluk. Ekkora erejű ereklyét nem lehet csak úgy elrejteni.
Krad felkentje veszi át a szót, addig a többi főpap a verseket tanulmányozza.
- Látom, kedves Venoritum, hogy nagyon foglalkoztat téged ez a szíves dolog. Mindazonáltal vigyázz, nehogy a túlzott érdeklődés veszélyes tudás hajszolására késztessen! Már mondtam neked, de elmondom megint, hogy a többiek is hallják: a szív fontos szerv, hagyományosan az élet és az érzelmek forrása. Onnan indul ki a testet éltető vér, a társaink iránti szeretet, gyűlölet és hasonlók, illetve az istenek tisztelete. Az istenek azokat választják kegyeltjeiknek, papjaiknak, akik nem csak fejben, az agyukkal, logikusan döntik el, hogy érdemes őket szolgálni, hanem akik a szívük hódolatát is beleadják a szolgálatba. A démonok és a sötét istenségek, mint Ranagol is hasonló elvet követnek, bár ők előszeretettel kérnek híveiktől véráldozatot. Mivel a vér az élet hordozója és a szív az élet forrása, az tartja mozgásban a vért, fizikailag és jelképesen is az élet központjának számít. Ezért szokták a démonimádók és a sötét istenségek papjai kivágni vagy kitépni áldozataik szívét.
Ebben a pillanatban Adron főpapja - akinek jobb szeme helyén egy vörösen fénylő rubin van, ezt egy arcára simuló, arcát csak negyedrészben takaró fémmaszk veszi körül, és amúgy egy adronitához képest hihetetlenül izmos testű férfi olyan arcberendezéssel, hogy alaphangon sem futnátok össze vele egy sötét sikátorban - medvehangján félbeszakítja Krad kegyeltjének beszédét:
- Rehallanon. Az elf név, fordítás. Az eredeti az Rualan. Az Elátkozott vidék. Ott van az itteni után a második nagyobb rendházunk, ott képezzük ki ifjú papjainkat az ártó mágiák elleni harcra. Orwellát annak idején Sogron papjai ott győzték le, mikor a világunkra tolta a képét. És ott tűnt el évszázadokkal ezelőtt egy főpapunk, aki az Adron Szemének nevezett hatalmas rubinkövet viselte. Állítólag a sogronitáktól kapta az egyházunk még a kyrek bukása előtt. Lehet, hogy arról van szó itt.
Uwel felkentje, egy őszülő szakállú, alacsony, inkább törpére mint emberre hajazó lovag is szólásra emelkedik:
- Sorquas Devastor, Uwel utolsó papja, aki istenünk teljes kegyével bírt, csak a karjának nevezte a csatabárdját, Szomjazót. Ő Ó-Pyarron ostromakor esett el, egy Arqun Garthakka nevű kráni hadúrral folytatott párbajban. Az a fattyú elvitte Szomjazót, és bár már számtalan bosszútestvérem tette fel rá az életét, hogy visszaszerezze, mindeddig siker nélkül jártak. Ha valakinek sikerülne, istenem minden bizonnyal kiárasztaná rá a kegyét.
Krad felkentje veszi vissza a szót:
- Nos, akkor talán ötből kettő már talán kezd megvilágosodni. A tékozló az én olvasatomban Orwellát jelentheti, akinek valószínűleg nem véletlen az érkezése, talán pont ez az, ami az eseményeket elindítja, vagy éppen lezárja. A két setét kesztyű lehet az övé is, Dartoné is, talán inkább az utóbbi. Lehet, hogy az északra menekült szakadár lovagok is visszatérnek. Viszont egyre inkább olybá tűnik nekem, hogy talán arra utalnak ezek a versek, hogy össze kell gyűjtenünk ezeket az ereklyéket ahhoz, hogy ezeket az eseményeket megállítsuk, vagy más mederbe tereljük. Egyelőre szerintem kezdjük azzal, amit már valamilyen szinten tudunk, a többire meg menet közben megpróbálunk rájönni.
